Huszonévesen a visszautasítást hajhásztuk, a lehetetlenség kőfalán törtük véresre koponyánk. Így, harmincas éveink négyzetszám-derekán megstilizáljuk mindezt, önigazolunk kicsit Szent Ágoston és Bridget Jones nyomán. Nem írni nem jó. Írni sem jó, de az csak annyira, mint az élet. És lám, olvasnak — lehet, hogy írók vagyunk? És máris kevésbé irigyeljük azt az egykori barátnőt, akinek önálló estje lesz a színházban, meg azt a pojácát, aki dühödten idézett Márai Füveskönyvéből, most meg egész oldalas interjút közöl vele a Népszabadság. A macska miákol és az eb vonít s a kis halacska ikrát ürít kacéran.