én pedig felelek

özvegyi nyugdíjból könnyű

hasonló könnyűségeket kívánok neked is:

nem akarjátok lenyelni a békát…

mitől lett ilyen a combod?

én is nézem, érdekes. sok apró gyakorlat van, pici lábemelés, súly nélkül guggolás, ötvenesével és minden nap, ilyeneket nem is írok bele az edzésnaplóba, hogy “míg vártam a teavizet/tojássülést/kávét, guggoltam ötvenet”. szerintem ezek miatt, kumulálódik

ma öt éve

nem, egy hónappal elnézted, július volt. én meg egyáltalán nem néztem akkor. a képtelen vádaskodás és hadjárat után néztem meg, mi mikor volt, amit Csilla odakommentelt a blog facebookjára. ezek az én oldalamra járkáltak, lesni, hogy reagálok. nekik minden műsor, minden legyen újságban, tévében, legyen rá lájk meg sajnálat. nem lehet hallgatni egy napig se.

ti is tudjátok, hogy ez az egész vád a verssel hazugság, mindenki tudja. engem nem érdekeltek a volt olvasóim (rengetegen vannak), és nem volt átfedés az ottani asztalverős proletárdüh-vulgárfeminizmus meg az én irodalmi-nyelvi-emberi témáim között. nem eggyel, hanem öttel van ez máshol. kinek üzentem volna? mit lestek itt ezek az állítólag gyászolók? csak kellett valami ürügy. amúgy nem tudom, miért haragudtak, nem értem az indulatokat. akiannyira rajongott, aztán megutált, ismerjük, miért. ezek gropupie-k, ők nem olvasni jottek,nem a szövegekért, eredetileg is maguknak akarták azt, amihez nekem van ötletem, képsségem, kitartásom. és ezért gyűlölnek. fujj, de alja. a földi pokolban éltek.

ceruzát is használsz?

nem, ennek a fajta rajznak a lényege a lendület és a vállalt tökéletlenség. az üzenet kedves. minden töltőtollal megy, elsőre. ha jó egy vonal, azt már felhasználom a későbbi verzióban

a macisak jobbak…

…de a nemmacisak kifejezőbbek, pontosabbak.

mikor jöttél rá, hogy ordas eszméi vannak? ezért vetettél a kapcsolatnak?

én nem vetettem véget a kapcsolatnak és sajnos nem jöttem rá, nem tulajdonítottam jelentőséget a külsőségeknek. ez ilyen kódolt dolog, ott van a szem előtt minden, de nem tűnik fel, ha nem vagy erre kihegyezve vagy nem olvasgatsz sokat ilyen témákban, akkor nem áll össze. úgy csinálják, hogy ne álljon össze, ezért gondoltam, hogy fontos megírni, mik a kódok, mert ennek reneszánsza van.

nem voltam erős. megvártam, amíg elhal az egész. általában is van ez, úgy voltam vele, hogy én elvből nem teszem meg a szívességet konfliktuskerülő férfiaknak (két ilyen történetem volt életemben), hogy megússzák a kimondást, tehát hogy a provokációra én mondjam ki, hogy elegem van, én legyek a dráma queen. én hallgatok és várok. nem én koszoltam őt össze, nem én hoztam őt zavaros helyzetbe, az ő dolga kimondani becsületesen, hogy hagyjuk abba, legalább ennyi felelősséget vállalni. akkor így voltam vele. ma már persze kimondanám, illetve egy szó nélkül tűnnék el, de teljesen. mi több, ennyire pozőr férfival, akiben ennyi modorosság és hazug réteg van, szóba se állnék. csak én nagyon magányos voltam, és nagyon naiv. nem volt még akkor jónő-énképem, csak értelmiségi. valahogy nem volt bennem, hogy mondhatok nemet. meg hát tényleg a homlokomra volt írva, hogy “használjatok ki”, azt hittem, az én normáim általánosak, hogy nem rúgunk abba, aki segített meg akiért rajongtunk. ciki lenne ezeket megszegni. mindent adunk, luxuskaja, bulik dögivel, én javítom ingyen a pocsék novellákat, fő áruló libusnak laptopszervezés…

de nem mondta ki, soha. csak két évvel később írta, hogy “hagyjál békén engemet”, indulatos állapotában kitör a nyelvjárás mindig. mert érzékelte, hogy én tisztán látom őt, átláttam rajta, hogy jellemgyenge, hogy nagyon rámkenné az egészet, de így sincs bennem harag. érdekes a 2015-ös levelezés, a fojtott vágy, a tagadásai. kb. minden, amit mond, ellenkezőleg értendő. még neki volt sérelemlistája meg vádjai, de nem küldte el akkor se. én a szakításra folyamatosan biztattam az elejétől, “nem lesz ez hosszú életű”, “ez pár kellemes találkozás, ne borítsd fel az életed”, “mondd ki, mi van, azt mondd, amit akarsz”. de olyan tömegben ontotta a belekapaszkodós, sorsszerű vallomásokat, mászkált velem kézenfogva, nehéz volt nem elhinni. hiú is voltam. és nagyon szép pillanataink voltak tavasszal. őszintének tűnt. hálás volt: te vagy az egyetlen, aki előtt nincs rajtam maszk.

nem tudtam, mit akar. e célból 2014 nyarán elmentünk háromszor is egy pszichológushoz konzultálni, és a nő is kérdezte, mit szeretne? ÉVÁVAL KÖZÖS ÉLETET. ezt felelte. biztos? kérdezte a nő. biztos, igen, ezt akarja. jóval az után, hogy otthon borult a bili. aztán később is írta, hogy nemsokára mindketten özvegyek leszünk, jaj, de nehéz, meddig kell várni, öt év, tíz év? számolgatta a túlélési esélyeket. ez mondjuk megdöbbentett.

egy momentum volt, ami után már nem tudtam úgy nézni rá, mint előtte: álltunk a munkahelye előtt, köszöngetett a kollégáinak, megmarkolta két oldalról a vállam, és azt mondta: a következő napokban nem tudunk zavartalanul találkozni, mert vinnem kell a feleségemet mindenféle kivizsgálásokra. és így forgatta a szemét, mint akit megzavartak a kellemességben. akkor esett le, hogy egy féreg, és engem is elárulna. de mondom, sok ilyen van, hogy már ennyire utálják a társukat emberek, a gyerekeivel is sok baja volt, “pár év és megbocsátanak”, vont vállat, mindig ő volt a fontos. én mindenkit bírok, aki őszinte, bármit csinál, ha true csávó. amúgy tök váláspárti vagyok, és nekem nincs élményem erről, hogy mekkora cirkusz és fájdalom, ha elhagynak. engem mindig akartak. vagy meghalt, vagy eljöttem tőle, mert bántott, vagy nem volt komoly. én egy ilyen fickót azonnal kiraktam volna, ha el akar hagyni. nem lehet ilyenbe visszaszeretni. mondjuk nekem mindig volt saját aktív és passzív jövedelmem, nem éltem függésben.

és aztán eljátssza, üzengetve nyilvános profilon mutogatja (szövetségesei, a libák még el is küldik nekem álnéven, kifotózva), hogy de boldogok ők, utaznak, gyerekeit hogy szereti, nejét ölelgeti… és ennyi féregség után én vagyok meghurcolva meg baszogatva, az egyetlen, aki alkotott valami érdemit és értelmeset a neten, van értékrendje, vállalja a nevét, nem locsogni jár oda és nem hazudta a szerelmet és nem is csalt meg senkit.

azért lett vége, de ezt így nem mondta ki, csak már nem találkoztunk, mert elfáradt abban, hogy nekem közös életet ígér, utánam sóvárog, nekem ír eksztatikus-erotikus-lelkizős vallomást a kettesben-nyaralásról. miközben meg ne tudják, mert ugye beteg hitvesét ápolta, és ezzel is szerepelgetett. mert mindent a jóember-látszatért, elismerés-bezsebelésért.

ebben az egészben én is elfáradtam, meg az egész az én teherbírásomra és jövedelmemre volt alapozva eleve is.

a náculás egyszerűbb téma. m. mesélte most, ő fotózta ki az ocsmányságait, a suliban egy erősen kommer (karhatalmi “mártír” nagyapa) család gyereke, neki osztálytársa ugyanezt a kódolt gyűlöletet adta elő annak idején, lonsdale, tankok, német harcászat, “történelmi” érdeklődés, rubicon, viking, vágóeszközök, kopaszság, ez valami egészen primitív szolgaisággal betartandó know-how. nem egyéni és nem is kreatív. és lázadás az apa ellen. csak az a fiú mondjuk 16 volt. ja és mindezt m. látta rajta 2014-ben (egyszer találkoztak), csak nem mondta.

ki ez a műanyaganyuka?

fontos tudni, hogy itt kiféle-miféle emberek vádaskodnak. ez elég kellemetlen. neki a húga, lakása ingatlanügynöke révén fekete vagyonok részese. engem azért utál, mert a volt férj sorra belájkolta az izmos fotóimat és elég, hm, kezdeményező volt, “teljesen elvarázsoltál”. illetve sokat szemétkedett a lányuk az enyémmel, nagyon élvezte, hazudozott a kis rohadék, és akkor rögtön megtették agresszornak az áldozatot.

Portik szerint hamarosan bukni fog a belügyminiszter, Pintér Sándor

https://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=135751249&t=9216079

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=115245137&t=9099645

mi az, hogy Proficiency?

http://www.exams.hu/nyelvvizsga/cambridge-english-proficiency-cpe

miért nem írsz irodalmat inkább?

Miért, nem írok? Ami nincsen azonnal, előre szétkiabálva, ájult öncsodálattal kihirdetve, azt én nem is csinálom? Nem is aludtam éjjel, mert nem írtam ki ide?

Ti tényleg azt hiszitek, hogy ez egy műsor, és ami nincs benne, az nem létezik?

sztem élvezi a figyelmet

Hát persze. 🙂 Who wouldn’t? Kiderülnek itt a dolgok mindenkinek. Legyen akkor műsor. Én jól ismerem az egyik megfricskázottat, ő döbben, mert érti a rajzon, tudja magáról azt, amit a többiek nem. Imádom a gegeket. Össze kéne omoljak? Sírni? Bezárnom a blogot? Ja, és én a témától függetlenül élvezem ezt a vonalat, ahogy ez így kialakult, a füle alól indult, meg ahogy két pont TEKINTET lesz:

Ő már soha többet nem mondhat, kérhet tőlem semmit, elveszítette ezt. A legviccesebb, hogy magukat hozták ilyen helyzetbe, hogy ilyen könnyű őket egymás szemében nevetségessé tenni. Eredetileg a pletyka meg a hőbörgés senkit nem érdekelt, de ez már, így…? Imádják. Nem lehet ellenállni: persze, persze, együttműködünk, szembe mosolygunk, közös az ellenség, üssük-sírjon, de a behízott topikcézár kárára röhögni, azt nem hagyja ki senki. Ez van, amikor túltolják. Andris mulat Magdalénán, Brewial rámarkol a farkára, úgy röhög Véznán, aki már bánja, le is lépett, nem volt annyi karakter a gépén, hogy megmagyarázza nézeteit. Magdaléna mint régi ismerős ugyanígy maga elé kuncog: jé, tényleg, milyen hülye haja van, és gondolkodik, hogy mostantól azért cigizéskor ablakot nyit, dudorokat keres a macska hasán. Terelik is el a szót szépen. Ők futtatták fel ezt a blogrovatot is, meg még három másikat. Ugye a tíz olvasóval ez nem lenne poén (azt a kilencet amúgy sem az érdekli, a nyolc szívesebben olvas francia filmekről, szűrővizsgálatokról, TGM-ről, ál-ökó gesztusokról, edzésről). A sok fórumon nézelődő libusnak is leesik, mi hogy volt. Sokkal jobb így, mint szavakkal.

És ugye engem innen nem moderál ki senki…

Tanácsot adsz?

Persze. Plusz a véleményemet is írom. Nem merik érteni a helyzet komikumát: halál komolyan megválaszolom az ostobaságot. De tényleg alapdolgokkal nincsenek tisztában sokan, különben nem égetné magát a tejbegrízarcú éleslövész azzal, hogy egy nőt akar lekörözni testsúlyban, magasságban. Meg felületesek, fáradtak is az emberek. Itt az én éles agyam: a doktornő sem értette, milyen vonal a rossz, pedig az ilyen tíz deka csontokat meg fél kiló izmokat helyezett át más testrészekhez. Figyelek, gyűjtök, évek óta írok cikkeket. Annyi téma van. (Miért fázik folyton Ágicza?)

Nekem műtötték a miómámat.

Én is hallottam ilyet, de ő évekig belepusztult a menstruációiba. Kivették vele a méhét is. Attól függ a kezelés/békénhagyás, hol van, mekkora, okoz-e panaszt. Hormonfüggő szövetburjánzás, mindig jóindulatú. Ugyanakkora, mint két éve, nem zavar semmit. Várható, hogy az ösztrogénszint csökkenésével múlik majd el.

Te most akkor hány centi vagy?

Látta mindenki, ott van a dexán. Mit kéne magyarázni?

Ez pedig a fogaim állapota.

Képtelen?

Nem, képes. :DDD Valaki átírta a vágya vagy saját története szerint.

mekkorát ugranak a vetítőgépek, amikor valaki őszinte. ez egy levél részlete, felidézve, hogy mit írtam, egyébként 2019-ből

(és ha én kiröhögöm azokat, akik Kincsőnek meg Zalánnak nevezik a gyereküket nagymagyarkodásból, akkor nyilván mocskolódom és személyes bajom van…)

Újramérték vagy csak áthúzták a vonalakat?

Újramérték.

Nem sugárterhelés…?

Egyszer már kikerestem, hány lóerő per dioptria ez, elenyésző. “Depending on your size, a DEXA body comp scan delivers 1-4 uSv. That “uSu” stands for 1,000,000 microsieverts — a relatively minuscule amount of radiation. To put that in perspective, the average person receives about 8 uSv of radiation by merely walking around.”

Tényleg lesz könyv?

Tényleg. Egy háborús bűnösről szól, komoly történészi munka, mindenben segítettük a szerző munkáját (és emiatt voltam én az állambiztonsági levéltárban is). Aki az MTA doktora. Ezt próbálták megakadályozni sunyin azok, akik hazugságbanés elkenésben éltek, és ennek lehazudásával meg némi besúgással építettek karriert, és a lelki nyomora miatt lettek alkoholisták. Aztán még rólunk terjesztettek mocskokat. Ezek annyira megérdemlik, de komolyan.

De neked a…

Az én regényem nem lesz a vircsaft része. Azért dolgoztam kilenc évig, hogy az legyen körülöttem, aki ért és tényleg a szöveg érdekli, a világ, ahogy én látom. A szerzők nagy talánya: megírtam, de hogy jut el az olvasókhoz? És erre a bizalmi körre alapozva lehet úgy kiadni, hogy nem kell kompromisszumot kötni, hajbókolni, “együtt dolgozni”, senki más nem keres rajta, nem érzem, hogy ordas eszmét támogat a bevétel. Ezt én évek óta magyarázom a barátaimnak, akik biztatnak, hogy “van ez a sikerkönyv, te jobban írsz, küldd már be kiadóknak”, soha nem küldtem, nem érdekel így. És amúgy tavaly márciusban fogadtam meg, hogy független leszek, amikor a második könyvem kiadását elhalasztották: így én többet nem.

Azzal mi van?

Utánnyomás van. Elég kelendő, a téma a szenvedélyem, okos könyv, sokan méltatják, de én irodalmat írok, nem annyira ismeretterjesztést.

Mi van Lőrinccel?

Ellenzékieskedett egy kicsita kuszaszemű géniusznál. 🙂 Dolgozik, próbál, és színházzal  foglalkozik, forgatásokra hívják. Én pedig mindenben támogatom. Befotózom neki a védettségi igazolványát, hogy beengedjék, meg ilyenek. 🙂

Elképesztő ez az egész…

Igen. És hogy ennyien, így, rámszálltak, bokszzsáknak használnak, és ők IRL ilyenek, és nem szégyellik magukat.

Sok a hiba a posztokban.

Valóban akad. Hiba nem, de elütés vagy félbehagyott mondat. Sokat írok, egyszerre többet, és nagyon gyorsan. Aúgy IMÁDOM azokat, akik frusztrációjukban lényegtelen részletekről fecsegnek rendőrködve, miközben szarabbul tudnak magyarul. Emlékeztek erre a képre?

Ha megnézed, megérted a kép lelkét, de nem: KILÓG A CÍMKE, ezt reflexesen írták a háziasszonyok.) (Nem lóg ki a címke.)

*


Nem. (Lásd itt.)

A Slötyiben nem tilos a fürdés?

Nem tudom.

Feljelentetted a támadót?

Fel nem, de be-.

Azért nem mentél el a tárgyalásra, mert megtámadtak?

Dehogy. Ettől simán elmentem volna, ha el akartam volna menni. Pont azt csináltam, amit mára terveztem. Nem is buzogtam ilyen gyerekesen (meg sehogy sem) ezen az egészen, nekem nem ez a Nagy Izgalom. Van dolgom bőven.

Az egész annyira blőd, és ahogy játsszák ezt a valóságsót a fórumozók… mindenki tudja, hogy a másik hazudik, mégis fenntartják a műsort, magukat is győzködik, alakoskodnak, nyaliznak, egymástól is félnek, megy a megfelelősdi, jópontszerzés, “én futni hagylak ezért, de jössz nekem legközelebb, ha az én seggemet kell bevédeni”.

Nem megyek bele ebbe, hogy “gyere ki a hóra”.

Tavaly beteg voltam, akut, durva gyulladás. Most meg fel se merült, hogy menjek.

És mi volt?

Lesz még tárgyalás.

Rendreutasították mindjárt az elején. Pedig ő nem kuruc, mint én. Ő tekintélytisztelő, jóember, imponálni vágyó. Higgadtnak tűnni, meg okosnak.

Blog lesz. Írom a tartalmat, és nem tudom elképzelni, nem látom magam akként, hogy ne írjam. Ennyit tudok biztosan. Rengeteg téma, szép szószerkezet, eleven érzés van bennem, és embeileg is megérkeztem, világosan látok a világban, a múltamban, az énemben dolgokat. G. jól ismer, és ő mindig azt mondja, hogy ne legyek olyan szigorú magammal. Már nem magamat rágom. Nem vagyok gyenge. Ha nem értenek, úgy rúgnak, akkor röhögök, ez a változás.

Nem gondolod, hogy ez csak színjáték, heccelés? A mesterlövész kis köpcös kopasz, a másik tag bő hatvanas, elhanyagolt, egyik se megy el tetstösszetételt méretni, kilóról hadoválnak. Látják a fotókon, miket csinálsz, hogy nézel ki… mindenki látja.

Persze, látják. Csak ez a kettős játék, roppant alattomos. Hogy egyrészt ők “ugratnak” (így nem kell vállalni a felelősséget, amikor bebuknak a hazugsággal, csak viccből írták, hogy 167 centi vagyok!), másrészt az is jó, ha ezek hazugságként elterjednek (durva rágalmak). Rágalmazni nem vicc és nem játék, akkor se, ha én nem sírdogálok, és akkor se, ha megmagyarázzák maguknak, hogy velem és csak velem ezt miért lehet megcsinálni.

Most akkor téged hányan olvasnak?

Soha nem válaszoltam erre a kérdésre, most sem fogok. Nekem nem hiúsági kérdés ez. Átlátok azon, ha provokálnak.

De ez valamiért rettentően foglalkoztat többeket. Érzik ezt is (a lényeget, ahogy a sporttal kapcsolatban is). A valóság mindig átüt a dumákon. Egyszerre megy az, hogy nekem nincs olvasóm, meg hogy mindenkit tönkreteszek. Ha beírod a keresőbe, hogy Bovaryné, vagy Minden olyan, mint minden, vagy “valamije valamilyen”, akkor láthatod, hogy igencsak elterjedtem. Van 2600+ poszt, és ebből több tucat sláger: szeretők és hazugságok, a majdnem, az majdnem semmi, szeret, csak nem tudja kimutatni, finom, nőies hobbik, normálisék…

A tendencia ez. A csak kíváncsi, csak feszülő-leckéztető vagy pletykás, időrabló nőtömeg lekopott. Vagy a szájtátiak. Vagy az értelmetlen-híg kommenteket írók.

Egyvalaki tudja a számokat, illetve ma elmondtam az ügyvédemnek (ő a “tizenhetek” szövegre emlékezett a fórumról). Eleve: mi a kérdés? Napi, havi kattintás? IP-cím (hányan kattintanak)? Vagy egy posztra hányan? Többet annál, amit valaha is reméltem, és a jelszavas kör is jóval nagyobb, emlékszem, ahogy ültünk itt G-vel január első napjaiban, aztán egész tavaszig, és NEM HITTÜK EL, hát hol voltatok ti? És magasan képzett, nem erősködő, nem rivalizáló emberek, normális nevelést kaptak, érzékenyek, nem mutatkoznak.

Nem lehetne teljesen külön választani a rendes témákat a támadásoktól?

De.