én pedig felelek

mi ez, hogy te verekedtél a tömegközlekedésen?

ez a sajtója, engem vertek meg. és nem csak úgy, hanem megfenyegetett, majd be is váltotta, bosszúból a népszabadságos cikkeim (cikkértékű olvasói leveleim) miatt.

https://444.hu/2014/03/25/nagyon-nagyon-vigyazz-ha-belekotsz-a-budai-downhillesekbe

hazudoznak erről is. 2014-ben történt, ott sajnálkozott Angéla is, meg én milyen bátor vagyok stb., és, fut fact, a jelenlegi felperes (aki engem perel) járt el az ügyben jogászként meg mint a szerelmem. továbbá én támadtam meg Kozma Szilárdot, aha. így igazak az állításaik. ez is vicces, mert pont ezek ott tapsikoltak örömködve a balhén és akkor még “védelmezték” engem napi sok órában, fél éven át, nekem nem is szóltak róla, csak hajrá, álneveken, abszolút saját buzgalomból, és élvezték. most meg rám kennék Kozmát, meg a saját bűneiket, illetve hogy én uszítottam volna őket. 

milyen volt a bemutató?

júniusban volt egy házi bemutató már, mégis ez volt a nagy, az igazi, a harsonás. ez L-nek egy új szerep, átalakították az egész dramaturgiát személyi változások miatt, húztak is, és nehezebb a feladat. az első részben sokat kell ordítania (Frigyes herceg, Célia apja), ami beszédtechnikailag (ne rekedjen be, érthető legyen) baromi nehéz. és megoldotta.

az első rész arról szól, hogy nem csak Célia és Rosalinda, hanem a mai a fiatalok is elmenekülnek otthonról, a második pedig arról, hogy ott, ahova menekültek (az erdőben), megtalálják a szerelmet, ami nem könnyű.

a másodikban L. a Káin–Ábel jelenetből Ábel, annak az igen szép szövegét ő írta, megölik (és mindig véres fejjel megy haza!). jött az összes gyerekem, Balázs és Maci, D., Zs. teltház volt, ami 800 főt jelent. most nem lesz több (mert szabadtéri előadás sem), de kiadják lemezen Beck Zoli tizenegy dalát, vagyis az előadás zenei anyagát.

amúgy összecimbiztünk csütörtökön a Majorkában, és mesélte, hogy L. beszól neki, amikor bejön a színpadra, hogy “ki ez a majom”, mire Beckzoli visszaszól, hogy majom a k. anyád, mondja is Maci, itt téged emlegetnek…

a videóban L. gitározik, a karanténban kezdte el, ez teljes döbbenet nekem:

mik ezek a perek?

az írás a munkám, igazságkimondó vagyok, ebből pedig sértődött, kicsinyes, megnyugodni nem bíró emberek időt, energiát nem kímélve, és (főleg) valódi életprojekt híján gyártják az “ügyeket”, hiún mutogatja szegény, hogy ő mint jogéász micsoda Petrocelli, milyen kompetens. semmivel nem ér több támadás, mint egy időnként darázsfészkekbe nyúló, népszerű újságírót, emellett egy írónak nem lehet megtiltani, hogy felhasználja az írásaiban az élete élményeit, és ezen felül egyetlen netes szereplőnek sem lehet előírni, hogy ha agresszíven akarják lejáratni, akkor ne szóljon vissza, mutassa be az igazát. amúgy ez pont olyan, mint amikor a Szily Lászlót perelte Fásy Zsülike személyiségi jogok miatt, olyan súlyú is, csak ellenem ugye személyes sértődések vannak, a be nem futott önmegvalósítók adják be ezeket nagyon mély frusztrációból, szar életből. nem én vagyok a felperes. én, ha bűncselekmény van, akkor feljelentést teszek. ha nincs, akkor meg nem. ahogy a perekről beszélnek, az azt a hiú reményt mutatja, hogy majd valahogy nem lesz blog, meg tudnak félemlíteni, csakhogy ezt már 2015 óta mondják, hogy én elbuktam meg elszegényedtem, de blog nagyon is van, tíz éve van, csak a működése átalakult és most már engem jobban véd a hitványságtól. meg még azt mutatja a nagy mutatóujjlengetés, stréberkedés “jujuj, PER!”, hogy ők rettegnek az ilyesmitől, valamint azonnal sutba dobnák az igazságaikat, ha valaki jogászkodva szemétkedni kezdene velük. engem nem ilyen fából faragtak. vihar a biliben.

volt ez a steak- és lazacemlegetés, az is highlight volt. legújabb beadványában meg azt kéri a felperes, hogy KOBOZZÁK EL A LAPTOPOMAT. polgári perben. mindezt jogi végzettséggel. a világon nincs ilyen, hogy csak mert ő megsértődik, és kellemetlen neki viszontlátnia a saját, arccal, nyilvánosan publikált förmedvényeit, vagy az élete szégyeneit, tőlem elveszik a laptopomat. kínosan átlátszó, hogy mi zavarja.

most ez a youtube-on…

az volt a deal, hogy ha nem ráncigálnak oda, akkor én hallgatok, amúgy sem néztem. de nem bírták ki, rákezdték, nekem van ez is mutogatva. B. mondta, hogy rengeteg felháborodott komment volt, de cenzúrázták. én MINDIG el fogom mondani az igazat: a blogomat lelopták, engem le akartak járatni, falkában, aljas rágalmakkal. annál inkább, hogy agresszíven tüntetné el a múltat. a múlt nagyon kínos, ugyebár, csakhogy ez történt. nem én hajszoltam őket, meg loptam, le stb., hanem ők, nem bírva elviselni tehetséget, előbb jött sikert, könyvet, szerelmet, edzést, valódiságot, erőt

minden futásnál számolsz lépést?

igen, erre rászoktam már 2002-ben a Hamzsabégi parkban. ha odafigyelek, jól számolok, és akkor nem érzek a futással semmi kellemetlent. a maratonokat, félmaratonokat is mind. csak futópadon nem számolok, meg ha beszélgetek közben. nagyon hamar háttérapp lesz a számolás, megszokható. a befelé figyelem eszköze, meditáció, imaszerűség, jelenlét. más zenét hallgat, engem az zavarna, meg nem is szeretek semmit vinni

ki ez a Sörenstram?

mit tudom én, melyik ő, de tényleg. és kit érdekel, tele van a világ elégedetlen, ostoba, rivalizálós libákkal, akik aztán mondogatják nagy hiún, hogy én akartam őket levadászni. nagggyon szép, és sikeres és én őt, bár fingom nincs, ki, nagggyon irigylem. és olyan hatalmam van, hogy ha ő nem lenne ilyen nagyon ravasz, akkor ELPUSZTÍTANÁM, mert mindenkinek utánamegyek mindenért, ez köztudott, látszik a naplóimból, heti öt poszt, két szülői, edzésekből, maciestékből, programokból, rajzokból, hogy nekem ő a szenvedélyem, ezzel töltöm az életem, vadidegen libákkal. ó, az évek alatt hány ilyen sötétből figyelgető, nekem irkáló, durván projektásó, korlátolt és beteg nő volt, aki magát lobogtatta, mutogatta nekem, hogy ő is, ő jobb, figyeljek rá. irigyek és rosszakaratúak. sok zaklató levelet írt, a stílus ugyanaz, és szeretné megfordítani a sztorit mások szemében, áldozatomként, irigylendőként és jól informáltként szerepelni. és egész nap, kb. két bő éve rólam irkál, minden nap, és sokat. mit lehet erre mondani? ez a sikeres élet.

Gumitalálkozó is volt már

ja, okosba’. a múzeumlépcsőn. azt a tekintetet, ahogy bámult, kurvajó volt.

én csak most döbbentem rá, hogy mennyire fájtak neki a bogszületésnapok, hogy ezek mind ezt akarták: csodálatot, tömeget, érzelmeket, szerepelni, és csak mellesleg azt, hogy legyen könyvük pl., vagy írni, vagy egy ügyet. csak nekik szervesen, tehetség révén ez nem ment, csak gyásszal zsarolva, fújorbánnal meg neszüljjel feltűnősködve, rikoltozva, elérést vásárolva és lincsvezérként

és Villő?

én azt látom, hogy nagyon szeretné, ha ő lenne, lehetne tanácsadói szerepben sporttémában, és azzal is tisztában van, hogy sem ereje, sem ideje nincs ahhoz, hogy belerakja a testébe azt, ami látszana is, megerősödne tőle. keményen edzeni nem lehet eltartott kisujjal, ahogy szerelmeskedni, írni, élni sem. amivel amúgy erősen elkésett, hiszen ő korábban semmit nem edzett. több idő, az több edzés, több edzés, az jobb forma, csakis ezt magyarázza ki, mert tudja, hogy nem bírná.

amúgy szerintem bárki beszélhet tanácsadóként, ha nem szégyelli, manipulált meg szexiskedő fotókkal is, legfeljebb nem kap figyelmet, kinevetik (ez történik)

aki alappal akar, az írjon jól, megélten, őszintén (tehát nem ránctalanságmutogatás meg ruhák, hashtagek), legyen a hosszú távú edzéseinek valódi eredménye, eredeti útja, gyakorlatai (ne tekintélyelvűen engedelmeskedjen), ezt mutassa be (csalásmentes fotó, labor, testösszetétel: very muscular, under fat minimum), és legyen benne kedvesség, okosság, önreflexió, játékosság, mert ez a hideg kőszívű kiéltség és törtetés, ez sokakat taszít, ezért nem megy neki már két éve, ugyanannyi lájkkal toporog, hiába hashtagez. amellett nem ért hozzá, az íráshoz sem és a sporthoz sem, nem tud örömmel írni róla, csak komolykodó-fontoskodva és ilyen kioktatásokat, és nem is látszik rajta a sport.

és: legyen köré egy hiteles élet, ne hirtelen találja ki, hogy neki most ez a mánia, ráadásul több évvel loholva más után, akinek beszólogat ugyanezzel a kőszívű rosszfejséggel. több év munka, vagy némi konzisztencia. az nem megy, hogy valaki egy időben “az egészség nem súlyfüggő” szövegekkel csatázott, mert kövér volt, most meg ő a nagy sportlédi és kínlódva fogyózik.

nagyon erőszakolja, és nagyon fontos neki, épp azért, mert nem szereti, nem élvezi magát az edzést, ami a lényeg. úgy viselkedik, mint akit csak a bioszötös érdekel. engem meg pont az nem, hanem a katicabogár, és nem a tananyag, hanem az igazi, amit én találtam a réten, ahol én járok egyedül. hozzá meg okosak, innovatívnak kell tudni lenni, megfejteni a tudást, és merni belemenni, nem ez az ostoba korlátozgatás, hogy jujuj, sok lesz, ne túlozzunk (ami gyengeség és lustaság. amúgy már rég lesérültem volna, ha ez az én szintemen túlzás volna. Ágnes!, ez se jött be). ezért szeretik a sporttartalmaimat annyian.

*


Na, Villő, látom, nem csak insta van, tekergés előnyös álfotók reményében, áltengerpartjárás, szarkeverés, hanem álprogresszív álközösségben álaktivistáskodás is a magyar “progresszió” legcikibb arcaival. idegenekkel, álló nap. gazdag, minőségi életed van!

velem kelsz és fekszel, nincs nap, hogy valahol ne célozgatnál rám sunyin és hazudozva. kis rajongótáborod lett, tudod-e? küldik ám.

megmondjam, ki “terfesített be” engem? főleg Vay Blanka, akit Berlinben megkerestem, aztán Pesten is találkoztunk, hosszan beszültünk kétszer is. ahogy mindent arra fűzött fel, minden érvet, aktivistáskodást, lelkesedést, hogy ő jaj, hirtelen, 36 évesen rájött, hogy ő nő. és akkor ennek a nevében mindenkivel összeveszni, és mint egy tank. rendőrködni, moralizálni, feljelentgetni tilos rádiónál másokat, zsarolni. nem azonnal állt össze, mert bennem volt ez az önérdeket nem vállaló női segítő attitűd, hogy illene együttérezni, de a poszt írása közben már rájöttem: ez iszonyatos önzés, tipikus férfijogosultság és pótcselekvés. amiket érez, az meg aberráció. egy eredetileg ennyire értelmes, tevékeny, jó ügyeket választó ember mélyrepülése. és ahogy igazi male gaze-zel megbámult, megfogott, felmért, értékelt. később, 2019 nyarán-őszén vagyunk, a gyanakvásomnak profi megfogalmazást Antonia adott, angolul, sok-sok szakirodalommal. onnantól meg szem, szív, józan ész kérdése volt az elvadult bulit a helyén kezelni. BO-t már utána ismertem meg, pont te voltál mindkettőnk zaklatója, neki mellék, nekem az egyik fő, és amiket vele beszéltünk, amiket ő mutatott, hogy miket hazudoznak a pöcsös lányok, az már szórakoztató volt, szakadtunk.

én terf vagyok, bizony, és erre büszke, mert ti meg ostobák, hiszékenyek vagytok, pótcselekszetek, egy kurva macska is nagy történet, ahogy éltek, és semmilyen valós, szívből jövő, tehetségen-munkán alapuló, megigazult tettetek nincsen, sőt, ilyesmiről fogalmatok se. ezért gyűlölsz, irigyelsz, ezért hatalmaskodtok velem a falkáddal ádázul, 2014 óta, amikor a pofátlan sunyiskodásod, kioktató viselkedésed, magánéletembe belepofázásod és undorító pletykás kavarásaid miatt kibasztalak a blogról, és amikor, számomra megdöbbentő módon, blogszempontból egyenjogúnak, sőt, valamiféle sorstársamnak és barátnőmnek képzelted magad nagy pökhendien. tudod, UTÁNA, 2015-ben jött a nagyon sikeres erdélyi bizniszelés, az olvasóim használgatása, a csakazolvassa hívószóval, szarkeverés ellenem, ahol előadtad a nyugati nőt, de jól belebuktál. nektek minden póz: a spiritualitás, a test, a kapcsolat, az elvek és a világnézet, a karrier, a hétvége, az étel, a sport, a buddhizmus (vagy mit tolsz nagy ájtatosan).

az áléletedben persze az előírt “progresszív”, “fejlettnyugat” tananyagot is bemagoltad, és gőgösködsz, lihegsz vele, ahol tudsz. gyáva vagy máshoz. önjogon, saját témával ugyanis semmilyen figyelmet nem keltenél, csak beszállsz a már kiépült bizniszbe kiáltozni, gyűlölködni. mert kevés vagy. egy másolat vagy. kötelezőnek érzed a transzideológiát, mert kritikus, önálló gondolkodásra nem vagy képes. közösségnek és világnézetnek képzeled a hazugságot, pedig valaha, amíg nem voltál ilyen rém, volt neked egy BIOLÓGUS csávód. de amin SZAKADTUNK: amikor dühödten kiálltál azzal, hogy engem mocskolhass, hogy te is genderfluid meg áldozat vagy, miközben naponta a legsivárabb vidéki-balkáni módon mutogatod a melleidet, és alkalmanként fölveszel valami enyhén férfias jelmezt. fúj. az a te bajod, hogy soha a testedet, lényedet nem tudtad úgy megélni, ahogy nőként az boldogság. és ez, meg a stréberség, dologiasság, magány tett ilyen szörnyeteggé.

borzalmas lehet neked magaddal.

írtad, hogy Friderikusz irigy Freire meg Prokopp Dórára. mert sikeres könyvszerzők, csatornát tudtak venni, meg szem előtt voltak, amikor ő már nem,  és akkor beszól nekik. most őszintén, ez miben különbözik attól, ahogy te értékeled Angélát vagy Szentesi Évát?

nem pont ezt írtam, hanem hogy velük elég kíméletlen, sőt, szemét, de Jásper Évát meg Tuza Évát feltűnően kíméli, semmibe nem kérdez bele, ők szentek.

de a primitíven könnyű “akkor biztos te is” olvasatra pár fontos különbség:

én nem hívtam interjúra azokat az embereket, nem generáltam a személyükkel elérést, akiket a kétszínű szerepelgetés, témák leuralása és áldozatiaskodás repített felszínes mennybe, és akiknek semmiféle jófejséggel nem tartozom, sőt: bántottak, rámuszítottak aljas nőhordákat, áldozatot játszottak, miközben tehetségtelenek, gyávák és agresszorok

az említett tévések összemérhetően kvalitásosak, sikeresek, egy területen mozogtak, én teljesen mást csinálok, és két klasszissal vagyok jobb képességű azoknál, akiket ugye “irigylek”

magánéletben is katasztrófák, állandó rinya, dráma, ezt gondolja, aztán mást, acsarog az én gyerekemre, szerelmemre, vagy full beteg, nem lehet gyereke, tényleg, erre, én, irigy? ott meg pont Friderikusz esett szét, magányos, a többiek élnek működő családban (nem állítom ezzel, hogy ő erre irigy, szakmailag fúr és fölényeskedik csak)

Friderikusz keserű, elégedetlen ember benyomását kelti, a tévé eltűnését nem tudta megugrani (talán most), és nem tudott magával mit kezdeni évekig, én pont most találtam magamra, folyamatosan azt csináltam, amit akartam, át tudtam alakítani a blogot, nem vagyok elégedetlen azzal, amim lett, sőt

Frei és PrD nem törleszkedett-rajongott, majd akarta tönkretenni meg utánozta le Friderikuszt

nem vagyok riporter, nem dolgom elfogulatlannak lenni

alkatilag sem vagyok irigy, legfeljebb szomorúan sóvárogtam zaklatott gyerekkoromban arra, ami nem adatott meg, de sose mások ellen. nem gondolom, hogy más javai, élete, személyes elemzői engem illetnének, és amióta ráébredtem a kiállás meg a tehetség erejére, én senkit nem.

borzadok tőlük.

mást csinálok, nem riválisaim.

– ezek a legfontosabb különbségek. egy riporter nem beszélhet magáról (arról, hogy ő hogyan nem tudott csatornát alapítani), pláne nem rivalizálhat, önigazolhat a VENDÉGE rovására. a privát rosszindulattal, nehezteléssel nem lenne baj, nem szerethetünk mindenkit, bizonyos irigység is érthető, de a riport/podcast műfajnak kemény szabályai vannak

te nem akartál volna így befutni, ahogy mostanában a divatos női írók? címlap, magazin?

én az elején annyi ilyet kaptam, hogy ezen már túlvagyok, hogy rajongjak, magamat ünnepeljem, hogy hú, engem akarnak, de népszerű vagyok, valóságos sztár. sőt, ez egy kicsit nevetséges is, ha az ember nem látja reálisan a súlyát, értékét. a magazin stb. talmi, de megjegyzem, hogy vannak e nők közt is értékes teljesítményűek, szóval nem zárja ki. nekem, amikor pörgettek, mindenki rólam beszélt, nem volt benne sok örömem. igazodni kellett, jófejnek lenni, rengeteg megkeresés. cserébe én promózzak másokat. az ilyesmi nem az én karakterem, sosem ment jól a valahova tartozás, ha nem lehettem kritikus, úgyhogy mindegy is, mit akarnék: nem az én stílusom. nem bírom a smúzolást, kompromisszumokat, az idősebb írókhoz törleszkedést, a rivalizálást. ahogy olyan kurva türelmetlenül akar mindenki írónőként pózolni a többiek között a felhő café zoomjában, és úgy kell tenni, mintha érdekelné a másik

aki nem ír, nem ismeri ezt a közeget, annak tévhitei vannak. pl. hogy íróvá, értelmiségivé válni, az körökhöz tartozást, befogadottságot, ott-sürgést jelent. van a folyóiratoknak, rendezvényeknek, műfajoknak, színházaknak bizonyos holdudvara, de nem ettől futnak be, általában a kutya nem olvassa, nézi őket, és nyomorognak.

befutni ma és mindig is, lásd erről Varró Dani híres szavait, úgy lehet, hogy jót csinálsz. pár év után csak a lényeg érdekel, a többi sallang. mint a kezdő futók, odavannak, hogy az érem, belegravírozni az időt, a póló mintája, a fotó… aztán úgyis csak a munka és annak öröme marad.

itt a net, kik-ki azt tesz ki, amit akar, az igazán újszerű, bátor, kvalitásos embereknek mindig van közönsége, ebben csak részszerepe van annak, hogy megosztják, ajánlják, írnak róla. ez nem bulitársaság, ahova be kell jutni. nem is szerepelgetés. az alkotó lelket és az érzékenységet kell megőrizni, hogy képes maradjak írni, meglátni a szépséget, az elemzendőt (ez nehéz), és egy életvitelt kell kialakítani az első mámorok után, ez olyan, mint az esküvőre készülődés izgalma, az esküvő, meg aztán a házasság mindennapjai, évtizedei. egy életmódot, amelyben az ember tud hosszú távon alkotni, abból van érdemi bevétele, és nem zaklatott az élete. az nem megy, hogy van egy életem, amire kell az idő (a gyerekeim, a hobbim, feladataim, a párkapcsolatom, a töltekezésem), aztán van egy munkám, amivel pénzt keresek, és még éjjel írok, mert az meg öröm és dicsőség. csak annak megy a két munka, aki remetealkat, vagy nincs élete.

a tömegesség nem pálya, és korrumpál. én nem szeretném, ha olyanok olvasnának, akiknek borzadok a kommentjeitől, értékrendjétől. akik elvárásokat támasztanak, hatalmaskodnak. soha nem lehet őszinte az, aki túl népszerű.

a talmi gratuláció, tévészereplés stb. sem nem valódi öröm, sem nem megy vele sokra az ember, nem lehet belőle megélni. valódi öröm: sodrásban írni, belefeledkezve fél napig tökéletesíteni egy rajzötletet, szabadnak lenni, új és új képességeket felfedezni és fejleszteni magamban, csendesen üldögélve írni egy gondolatot egy kávézó teraszán. az a nagy szó, ha független lehet az ember, tehát nem kell smúzolnia, és meg tud élni az alkotásból, amire alig akad példa. mert lehet évezni a sok gratuláló e-mailt, a kígyózó sorokat a kiadó asztalánál… szép volt, de ha belegondolok, hogy némelyik ott megjelenő hogy viselkedett aztán… és hát az interjúból, szereplésből nincs pénz. egy könyvpéldány hoz a nettó árból 7-8 százalékot, abból még adózik az író. a bevétel nagy részét a kereskedő, illetve a kiadó teszi zsebre. számoljatok, mennyi munka, tárgyalás, rendelkezésre állás egyetlen könyv, és bontsátok le hónapokra. rendkívül ritka a bestseller, ami Magyarországon nyolcezer eladott példányt jelent, például Moldova György vagy Frei Tamás ilyen sikerszerzők. az igazi irodalomban nemigen lesz senki bestseller, a legnagyobb öregek és szöveggyűjteménybe kerülők kivételével.

de mitől ENNYIRE dühösek? mi éri meg nekik, hogy ennyi időt, energiát szánnak a gyalázásodra?

ezen sokat gondolkodtam, és lassan állt össze.

ideje sokaknak van: szabadság, vonatút, lábtörés… ez nem mentség és nem magyarázat

ez nem cukkolás, hanem aljasság, durva történelmi előképei vannak

kétféle résztvevő van: vannak a domináns hangadók, ők pszichopaták, de el tudják titkolni,  a való életben rendesnek tűnnek, munkákat kapnak, másokkal érdekalapon szót értenek stb., ezt a sötét énjüket csak álneveken élik ki (ezért idegesek, ha kiderül a nevük, úgy már ciki, félnek)

Brewial Whore, Abszolút Igazság, pamacska, safranspirit, Sörenstram, Serial Slut ilyenek pl.

vannak viták, oké. de amiért iszonyatosan sportszerűtlen ez, és nem szégyellik, még a nagy jogtudor se:

falka vs egyetlen blogger, aki nem hergel-toboroz

fórum szabályokkal és moderációval vs független blog

álnevek váltogatva, sunyin vs Gerle Éva arccal, névvel

…és vannak a sodródók, ők a második és népesebb csoport, köztük zavaros kövér nő (Calamayca), az ess nő, aki írta, hogy elhízott; a hajléktalan, beteg öregasszony… ők csak unalomból nézelődnek, igazodnak, elragadja őket a dinamika. ők általában nem írnak aljasságokat, nem sértenek jogot-szabályt, de néha ők is írnak mocskot. találgatnak, készséggel nevetgélnek, így ők is szereznek a főkolomposoknál jó pontot (addig se őket aprítják), félnek, hogy rájuk is rászállnak

nekik nagyon nehéz ebből kijönni, mert elvakítja őket a mámor, ezért mindegyik önigazol, fél, hogy lebukik, pocskondiáz ő is bőszen, hogy elterelje a figyelmet a saját mocsokságáról és a jelentéktelenségéről. az egy érdekes kérdés, hogy miért akarnak ennyire odatartozni, ez a falkamentalitásból jön, és nagyon szomorú képet mutat az életminőségükről: mocskolódó idegenek közé járnak pletykáért, ingerért naponta önként

ha nagy a ciki, akkor a sodródó típus visszahúzódik, nickel vált/töröl (Kombinétör), illetve nem látja magát és a helyzetet pontosan, elhiszi, hogy a Másik, Akit Gyalázni Kell, ennyire gonosz (vö. antiszemita propaganda), “a hatalmas Másik” (ennek komoly irodalma van)

egyáltalán nem érzi a határokat, hogy mi az, amit nem tudhat, nincs hozzá köze (magánéleti dolgok találgatása, Maci motivációi)

amúgy egy kicsit azért tudják, hogy nem igaz ez a sok szenny, csak maguk előtt is játsszák ezt (önigazolás). a csendes lelkiismereti hangra, kognitív disszonanciára ráordibálnak valami új rágalmat, és akkor megy tovább az üzem, jó móka

ezeknek az embereknek ez jó móka, és még erkölcsi igazolást is hangoztatnak, ez a beszarás

közös bennük (mindkét fajtában), hogy unatkoznak, sivár az életük, erőt, hatalmat szeretnének megélni, illetve normatívak: ha valaki más, máshogy él, saját útja van, ötletei, kreatív, akkor irritálódnak, mert nekik nincsen. és irigyek más javaira. de nem úgy, hogy cserélnének vele (azt nagyon hangoztatják, hogy ronda, tehetségtelen vagyok, nem tehetséges a gyerekem, sötét a lakásom, nincs pénzem stb.), hanem hogy “ő miért csinál ilyeneket, amit mi nem? firkáljuk össze a rajzát!”. mint a nyilasok: jelentéktelen emberek falkában, elborulva-bepörögve BORZALMAKAT követnek el, ez eszkalálódik. tönkre akarják tenni azt, ami szép, szabad és működik – ez a mély dinamika

és ennek a dinamikának az elleplezésére állítják, hogy én támadtam meg embereket. pedig én szabad emberként bírálok közszereplőket vagy üzleti érdekű hamisságokat (influenszerek), úgy, ahogy más is megteheti, jogsértés nélkül, szabadon (csak nem lesz olvasottsága, ez is fáj többeknek, általam akarnak figyelmet szerezni, önjogon nem menne); vagy: a nem közszereplőknél, amilyen az életlopó Villő vagy a neonáci-munkaidőben fórumozgató ex, sok év hallgatás után kényszerültem arra, hogy visszaszóljak, ellenlépéseket tegyek, szembesítsek (2020 áprilisa óta, szóltam)

a legviccesebb, hogy nincsenek saját ötleteik, még szavaik sem, innen lopják azt is (fülzsírsárga irigység, hatodik cé, az idő igaz és a többi), de hát nyelvileg sem túl tehetségesek, béna mondatok, hatásvadász fordulatok

egy részük (nagyobb) eleve sem érti, még ha koncentrál se, amit írok, amiért írok, amiket rajzolok, “minek ez”, “mit írogat”, “buta rajzok”, “mit akar az edzéssel 45 évesen”, úgy általában az örömet, művészetet, önkifejezést sem értik – meg nem valósult életek, gerincműtétek, megnyomorodás, otthon kínlódás, diszfunkcionális emberi kapcsolatok

közös még bennük, hogy nem tehetségesek, nincsenek örömeik, valódi céljaik, a felmutatható teljesítményecskéjüket agyonhájpolják, erősködnek (nem létező sport, csapatéremmel nagy büszkén egyedül fotózkodik, közben az én 18 éves kori OKTV-met /???/ emlegeti!). nem járnak színházba, kiállításra, nekik az sznob – bukott, megnyomorodott emberek, láncdohányozva ülnek a szobában a macskával, sétálni se mennek

eleve aki fórumon idegenekkel locsog életvitelszerűen (és nem szaktopikban, mert mondjuk mozdonytípusok vagy az amatőr rádiózás érdekli), az mind gáz, de már tíz éve is az volt, még közéletről is beszélgetni is siralmas e közegben, azért is veszekednek annyit

de: a többség nem ilyen, a netezők se. nem fórumozik, nem megy bele ebbe, éli az életét!

én is megdöbbentem, hogy bár a kavarósok és a hetente más profilképkeretet kirakó álprogresszívek a hangosak és agresszívek, de sokkal többen vannak normális józanok. én is elhittem 2014-ben, hogy a károgók és belepofázók a blog, van hatalmuk, ők utálnak, jaj, nem olvasnak engem már…  aztán lett a meglepetés a sportmozgalommal, meg idén januárban, hogy hányan vannak, akik 2013 meg 15 óta olvasnak csendben, az irodalom, a sport, a jó poén érdekli őket, és nem szerepelni, rivalizálni, hatalmaskodni akarnak

ha ők gondolják, hogy nem vagyok oké, vagy nem tetszik nekik pl. a katolikusok bírálata, azzal semmi gond nincs. aki basztat, szerepel, a figyelmemet akarja, beleszól, mint ez az Aliz, azzal van gond. neki erről a helyzetről a az összegzése, hogy ÉN minek írok a hosszú ó-ról. de azért itt olvasgat. wtf?

szóval a fórumozók meg a nézelődők, belepofázók hatalmat, figyelmet akarnak, ítélni tét és önfelvállalás nélkül, biztonságosan rejtőzködve ólálkodni, kavarni és látszatot kelteni, valódi életprojekt helyett, a hatalom (énerő) illúzióját

és azt hitték, majd úgy működöm, ahogy ők, kicsinyesen, igazodva: megijedek, lemegyek a szintjükre, abbahagyom a blogot, ez nem jött be, ettől is dühösek. felszín, pénz, rang, nagy mell, ennyi az értékrend. nem láttak még szuverén embert, aki hisz abban, amit csinál, csak érdekek szerint igazodó percembereket

én azért voltam ez ellen védtelen, gyanútlan, mert én teljesen más értékrendben nőttem fel és létezem. nagyvonalúságban, értelmiségi dolgokban, őszinteségben. anyagiasság, jócsjakodás nem volt. nem ismertem ilyen embereket korábban, vagy nem lógtak bele az életembe. nem hittem, hogy ennyien vannak, és ilyesmikre képesek, és azt sem, hogy mindezt azért csinálják, mert üres az életük, nincs gyerekük vagy béna gyerekük van, nem ismerik a szerelmet, elhíztak stb. csak aztán megszállták a blogomat. ez naivitás volt és nagy hiba

jellemzően más hamisságokat sem fognak fel, összefüggéseket nem értenek, komolyan írják, hogy “minek edz, nem lesz szép”, “de xy kövér influenszeroktató csak azt írja, hogy jógázik, ez is baj?”, “mi a baj a margarinnal?”, “azért támadja, mert személyes sérelme miatt bosszút áll” (nem) – nincsenek elveik!

vagy a képük az értelmiségről: én be akartam kerülni körökbe (szerintük ilyen alapon értelmiségi valaki, ennyit látnak ebből. soha nem akartam, és pont én voltam TT egyetlen nője, aki ebből nem csinált karriert, külön intéztem a cikkeimet), meg a kicsinyespolgár: “peres ítéletnek nem sem tesz eleget” – hát, nem, sőt, kiröhögöm azt, aki egy kis kellemetlenség miatt és elmenekül, töröl, feladja, amiben hisz, bocsánatot kér (mint CsillaHajnalkám annak idején a Kozma-aljaskodásból, pedig hogy bizonygatta, hogy ő nagylány, ő vállalja! meg ahogy Minden Áronhoz törleszkedett, akit megerőszakolta a blogot). “most majd fizethet” – és akkor mi van? ez sem igaz, megszüntették a végrehajtást. (amúgy ezzel csak arról vallasz, hogy te, ha elkapnak, azonnal rémülten törlöd a profilt, egy saját filléred nincs, anyumegnetudja) “alperes lazacot és staeket fogyaszt rendszeresen” szerintem nem akarta, hogy megtudják róla, hogy neki ez a luxus

itt jegyzem meg: semmit nem fogsz elérni, soha. akárhány kereset, tárgyalás, komment. vaj nem nekem van a fejemen. amit mégis elérsz, az neked lesz rettentő kínos, halálodig cipeled

volt “az újak kedvéért” álhiggadt összefoglalója a Tuk Peregrinának a többéves történetről, a “konfliktusaimról”. elképesztő ferdítések, mindent tudni vél, saját projekciói. pl. hogy nekem a maffiózóhúg segített, de aztán miért lett vele bajom (nem állt mellém). ez a plasztikliba tüzelte a butus lányát (Juli egyik agresszorát) hogy írogasson nekem szemétségeket 11 évesen. a mellem képét posztolta a facebookjában röhögcsélve, mert beakadt neki, hogy a mesteredző exférje végigszívecskézte a sportfotóimat. másik állítás, hogy én utánanyúlok annak, aki el akar hagyni, sértődötten, miközben én küldtem el, és nem gyűjtök embereket.

vagy ahogy oké nekik, ha valaki simlisen felvesz egy neki nem járó támogatást, de az nem, hogy én teljesen szabályosan kapok özvegyi nyugdíjat. meg a horogkereszt nem náci, én vagyok a náci. amúgy Violetta is belátta, belebukott, megírta. az engem rohamszerűen (kommenten és e-mailek tömegében is) elemezgető, fölényes holist is megírta, hogy irigyelt. jelenleg alkoholista és állásért kuncsorog, sikeres fotós testvére árnyékában. a blogra irigy wannabe-k közül is megírták páran, hogy már látják, tényleg irigyek voltak, rajtam felbuzdulva sikert és közönséget akartak.

én és csak én tudom, mi hogy volt, mit tettem, mit éreztem. írtam is róla, megvannak az e-mailek, kommentek, naplóim, a csetek, a rengeteg mocskoló.dó álneves e-mail. Villő elküldése a blogról is itt van. a banki kivonatomban meg az, hogy egyetlenegyszer támogatta a blogbulit, nem támogatott soha. általában a hangos szerepelni akarók, későbbi árulók soha egy fillért, semmi munkát nem tettek bele a blog vagy a költséges, pörgős események működésébe, Blaci kivételével

teszem hozzá, az én hibám is ez. nem húztam határokat. az elején kellett volna ezt határozottan képviselni: “ez az én blogom, azt írok, amit akarok, ne adj tanácsot, ne taksálgass, ne kommentelj, nem nekem jó”, de én MEG AKARTAM VELÜK ÉRTETNI TANÁRI ATTITŰDDEL, fáradhatatlanul, hogy miért hamisak. hogy nem szép így belemászni, egy ennek a mélyén irigység van: ők is menő blogot akartak, vagy el voltak hízva, vagy a szerelemélményre sóvárogtak. illetve a hazug felszínesség e mértéke engem összezavart, ijesztő volt, nem voltam mindig bölcs. Villő pl. írta később a facebookon, hogy “nem tud közösséget építeni” – én nem akartam közösséget, tyúkólat legalábbis, ők (Gumi, Hajnalkám, Villő, neonáci) akartak közösséget. ijesztő, hogy mennyire nincsenek barátaik, valós kapcsolataik

és akkor van még az a tömeg, közte jóindulatúak, az olvasóim is, akik nem értik, mi megy, nem akarnak ezzel szembesülni, iszonyodnak, a súlyát sem fogják fel – én ezt megértem, én kérem és kértem, hogy ne vonódjanak be, csak szeretném, ha legalább nem írnának tanácsokat. és ha majd a gyerekedet éri ilyen aljasság, eszedbe fog jutni ez

sokkal kisebb, efemer bosszúságoktól vagy te a plafonon naponta, kedves olvasó, de akkor sem állsz ki magadért, csak puffogsz, úgyhogy nekem ne adj tanácsot

és még egy: minden ilyen loholás, tömeges pörgés hoz ide igazi olvasókat, a Szentesi hergelte roham is. és vannak, akik Angéla szidalmai nyoma idekattintottak, és összeállt nekik a kép.

és ha zaklatják, akkor miért nem tiltja le azt a profilt?

mert kell a dráma. ő ezt élvezi. Kozmáékat is ezért provokálta. neki nincs más. és ez a “mellmutogatás izmok helyett”, ez nagyon bántja. a “gepárd vagyok, fekszem az ólban” mémkirakás volt még ilyen ciki: deklarálta, hogy ő a jobb. ha nincs megtámadva, akkor ez ordít, így meg el lehet terelni a figyelmet. ő is tudja, hogy ez az egész habverés, felszínesség sem intelligencia, sem a hangoztatott rang szempontjából, sem a progresszív genderfluid feminista imidzséhez, se a sima emberi jófejséghez nem méltó. elhatározta, hogy visszavág keményen, “kiáll”, ő a menő, majd ő megmutatja, mint a gepárdságot. csak hát ha valaki ennyire liba és agresszív, arról senki nem hiszi el, hogy áldozat

törlöd a kommenteket?

nem kell törölni, eleve a lomtárba mennek (amúgy iszonyú primitív, ovis módon nyomja, tombol)

szóval Villő hamisított egy zaklató üzenetet és egy profilt, hogy legyen valami sztori?

nagyon úgy tűnik. vagy készséggel ráharapott valakinek a kavarására, és ez a valaki élvezi a balhét, mindent figyel, és Villőt sem kedveli, csak használja, de engem gyűlöl és meg akar alázni. az arakhel05… profil pontosan látja a helyzetet, mindig beviszi a találatot, aztán ezen Villő hetekig töri a fejét, nem alszik, nagyon fontos neki, hogy az a pár szerencsétlen, közte “barátai” milyennek látják, és gyártja az ellenlépéseket. soha ilyesmit az a név nem írt, se trágárat, se fenyegetőt, egyszerűen kiröhögte Villő vetítéseit. biztosan nem küldene eltorzított, tejtől nehéz, nem instás eszmény mellképet bizonygatásul. sőt, semmilyet.

amúgy én, ha nagyritkán, akkor saját címről e-mailt írok Villőnek, és aláírom. ő az, aki soha nem mondta el, mi baja velem, a nyilvánvaló utánzós irigységen kívül.

Villő tele van álnevekkel, ezért vádaskodik, hogy én álneveskedem. meg azt hiszi, én vagyok az egyetlen, aki hangosan ki merem röhögni a figyelemvadász kínlódását. hát, nem.

ebből is kiderül, hogy mi a sztori: nem tud mást felmutatni. ő ÁLDOZAT. el kell terelni a szót a meg nem csinált formáról, a #vandereka meg a többi szúrogatásról, a kitekert pózról, a kihívásról, amelybe nem állt bele, pedig ő kezdte, az ÉN NADRÁGOMBAN, meghosszított képen, amelyen reng a háj a nyújtott karján és fél méter van az álla meg a melle között. ilyen arányú test NINCS, Villő vékony lábakat szeretne, megtetszettek neki a Daquini-modellek. alatta Tamás tapsikol. haha. szálljak magamba…

egyszerű tényektől a plafonon van, azonnal atomfegyvert vesz elő válaszul, ezen pörög éjjel-nappal. neki ez zaklatás, mert az igazság elviselhetetlen, a lopásai, kavarásai, hazudozása.

én Villőt itt rajzokban oltom, az is fáj neki. de szóltam előre, volt egy éles határ: nem fogok hallgatni, bemutatom a poklot. a magány, a betegség, a terméketlenség, a lihegő karrierizmus, a mentálisan zavart állapot, a gyökértelenség, a suttyó-parvenü származás és az általános iskolás korban megrekedt érzelmi világ poklát. előtte évekig az én férjeimre, testemre, lakásomra, állítólagos fertőző nemi betegségemre (amivel Tamás etette sunyin privátban), a nőiségemre, szerelmi sztorimra, “nárcizmusomra”, jóga videómra lehetett aljaskodva és nevemmel együtt ontani a görénységeket, merő irigységből. az nem volt zaklatás, ugyebárt. irigy liba, és buta, mint a föld.

hát, Villő, eljött az idő, lehet ismét zokogni, hogy mit szólnak a munkahelyeden a kis műsorodhoz.

ez az egyetlen módszer, amivel húsznál több lájkot ki tud csikarni: egy hamisított, hergelt zaklatással és álhősnőséggel. van dráma, végre, van valami történet, aktivitás a fosom oldalán. megint eltereli a szót az életlopásról. és ez a hamisított sérelem most viccesebb a genderfluidnál, a hamisított identitásnál is, pedig eddig az volt a best.

ja és akik ezt lesik: tönk jellemző, kik ennek a közönségei. SOHA a büdös életben titeket e felszínes jócsajság-pénz-siker-test-márka-cicaharc témakörön kívül semmi nem érdekelt. semmi, ami engem.

semmi érték, semmi mélység, semmi teljesítmény. ezért nézlek le titeket. logikus, hogy egy későterhes nő szoptatásra készülő mellén vihogtok csürhében, vagyis, annak a látványosan eltorzított manipulációján.

*

milyen az új gép?

hát, szavaim nincsenek, 12-es retina macbook, újszerű állapotban. tiszta élvezet mindene. egy van neki, hogy egy portja van, de Maci vett ilyen adaptert hozzá.

*

hííí, azt a mindenit:

https://facebook.com/story.php?story_fbid=10158156363926347&id=242473286346

Kedves Éva és kedves mindannyian. Több éves áskálódás, másokra tett aljas megjegyzések, magas lóról morális ítélkezés, ömennybemenesztés, sztárkodás, mocskos karrierizmus, a traumák lebutítása és kereskedelmi cikké tétele, csücsöri menőzés, szövetkezés hasonérdekű libákkal, harcok és lincselések meghirdetése és bátorítása, nárcisztikusozás, üzengetés, politikai áldozatiaskodás (bukott író és beöregedett csaja MENEKÜL az országból, aha!) után te kérlelsz így, meg te szeretnél békét, elképesztő. Ezt a sunyi hisztit!

Az egész elmérgesedett facebookozást, megosztósdit ti hergeltétek, miattatok pöcegödör a nőközösség. Jó buli volt, hát nem? Csak most mit csodálkoztok? Az összes: Norbin lovaglás elhízott és lusta nőkkel, trendi metoo egy erőszakoló férjjel, Burdának nekiesés, lincselések, Eprespannin siránkozás és a többi. Egymásnak tapsikolás, ha egy színvonalon vagytok, és egy az érdek. Élvezitek a tömegességet, a nyüzsit. Ha valaki jól néz ki, vagy edz, azt megalázzátok, szerintetek testszégyenítő meg nem feminista, meg az orrotok alá tolja. Féll év se telik el, hisztis hősnő valamennyit lefogy, magát dicsérteti, hogy ő csinos, akkor ez nem gond. Nemszülés menősködő hirdetése. Ízléstelen és tehetségtelen haverok tolása #jóügyek nevében. A NER által felvársárolt, cikis könyvterjesztőt promotáljátok, neki termeltek, és sikítoztok a NERen. FÚJ. Vagy menő valaki, vagy ha kilóg a lóláb, ghogy nem menő, akkor neki traumája van, maga elé rántja, nem szabad bántani, bírálni, az ZAKLATÁS, meg attól ő ROSSZUL LETT és MENTŐ VITTE EL, mennyire nevetséges. Közben annyi történt, hogy valaki egy agresszív jelenlétű, hozzá nem értő, tehetségtelen közszereplő nyilvános katyvaszairól leírja a véleményét. Vagy épp a botrányos hátsó érdeket, hogy sehol nem edukált ő, leszarta a nők egészségét, hanem megfiztették a rákreklámért, most meg ugye AUTÓT és GINT promotál. Volt pofátok engem nevelgetni meg rámszabadítani a libákat, és engem leirigyezni.

Ti abból éltek, hogy mocskosul visszaéltek empátiával, jóakarattal, tisztasággal, segíteni akarással, közösségiséggel. Kiírod a késői abortuszodat (gyilkoságnak számít), egy orvos jelzi, hogy a törvények ezt nem engedik, és még akkor is te vagy az áldozat. Legalább hallgatnál róla. Ez mind benne van, nem most kéne ekkorára tátott szájjal csodálkozni. Aki az elején azt mondta, a ti kurva anyátok, és ment élni az életét, annak volt igaza, és ő járt jól, nem az, aki beleragadt ezekbe a terekbe, meg elhitte, hogy ti a nőkért meg a progresszióért küzdötök. Ragacsos hazugság az egész. Csakis azért szenvedtetek meg pakoltátok ki magatokat, hogy elérést, hatalmat szerezzetek. Soha titeket a nők meg a feminizmus nem érdekeltek, ti (te, Gergely, Mérővera, Szentesi és a teljes WMN) balhékat szítottatok személyes haszonvágyból, rettentő bután és átlátszóan. Ti, önjelölt, magukat folyton újrakoszorúzó, nyilvánosan szenvedő posztokat csücsörítéssel és irogységkeltőnek szánt kontentekkel váltogató, vádaskodó rémek.

És igen, ott tartunk, hogy vannak az ájult de szép vagy, szentesi, jól áll ez a frizura, puszi nektek típusú maradék agyatlanok, van, aki egy szót se szól, csak undorodik attól, milyen mocsárrá tettétek a nők tereit, és milyen nyelvi, emberi színvonalú kirohanásokban. És van, aki kiröhög, és meg is mondja, ami van, és amit az előző, népes csoport is gondol: hogy kurvára gázok vagytok.

*

és idejön sunyi álnéven unalmában egy senki, és:

“a rajzaid bénák, engedd el azt a szerencsétlen Macit”

ugye téged egyáltalán nem zavar, ha nekem pasim van, aki egy szerencsétlen (ez hogy áll össze? akkor mit patkánykodsz meg irigykedsz?), meg az izmok se zavarnak, te is sportolsz, meg a rajzok sem, amelyeket naponta nézegetsz és nagyítasz rájuk… :DDDDDD

el ne felejtsem: Villő a jó csaj! :DDDDDD

miért így szóltál a befizetések miatt?

a határaimat ott húzom meg, ahol nekem vannak. megbeszéltünk valamit, az legyen, egyszerűen. nagyon szétvisz, hogy méltatlankodnak meg folyton megmagyarázzák emberek, hogy mi hogy van. az egész váltásnak, másfajta üzemeltetésnek az volt a célja, hogy tudjak nyugiban írni. döbbenet, hogy még mindig vannak, akik nem értik. én mindig elismerem, ha valamit benéztem, és gyorsan korrigálok. nem szeretnék több félreértést, és ezen már túlvagyunk: az legyen itt, akinek a blog fontos, megbecsüli, nem magának követel szereplést és nem szaglász, nézeget meg erőszakolgat, hogy szerinte nekem mit hogy kéne. én nem udvarolok senkinek, belefáradtam ebbe a sok rámkényszerített helyzetbe. meg hogy magukat őszintének tituláló emberek azért jönnek a közelembe, hogy ráuk is hulljon fény, blogjukat ajánlgatják, nézeteiket reklámozzák, vitatkozásban erősödnek meg, vagy ide rakják le a sittet, inkább elébe megyek, és mondom én: ne legyél akkor itt. és lehetek kicsit nyers is, ha fáraszt valami, én tudok olyat írni, hogy azt se bánják. vagy lehet a kedves helyekre menni nyilván nívós tartalmakért. my work, my rules.

te elégedett vagy a melleddel?

nem értem, ez mitől ekkora téma sokaknak, hogy folyton ezt nyomják oda nekem, ezen zsizsegnek. nem nekem téma ez.

a mellem nem az a pornós eszmény, ez tény, de én sem dekoráció vagy erotikus modell vagyok. ugyanakkor én egyetlenként nem féltem megmutatni, mit tesz vele három szoptatás, fogyás, kemény sport. van, akié természetes, van, aki szétszabatja, szerintem az a legnagyobb pokol. Lendvai Eszter, aki szintén e gyűlölködő kör mohó tagja lett, a mellkasán rémületesen mű lufikkal nyilvánosan az én mellemet gyalázta, képeket rakva ki róla. akkor gondolkodtam el ezen, hogy mi bajuk ezeknek a saját nőiségükkel és mi ez az agresszió, és valaki, aki et műveli, hogyan hiheti, hogy ő az áldozat.

sokan hiszik, hogy akinek csak C-s vagy B-s, az biztosan tőgyre vágyik. ööö, nem.

leszámítva azokat (százból két nőt), akinek igazán formás és szép, nem túl nagy, de elég nagy, feszes a melle, az összes nagymellű nő panaszkodik: kövéríti, fáj a háta, nehéz az öltözködés, a ruhapróba, a bikinifelső, a sport, és más testrészeken is sok a zsírjuk. és ők jöttek azzal, hogy te szálkás vagy, de nekem legalább van mellem. a nagymellűek vagy buja elheverő dekorációnak szánják magukat, ami elég nevetséges (főleg ha nagy feminista, meg beszáll a genderbuliba, mert “túl merevek az elvárások”), vagy pedig elhízottak.

a mellem egészséges, nem lóg, lehet vele ugrani, futni, burpee-zni, nem fáj a hátam, nem torzította el a testtartásomat, hordhatok zsinórbikinit, könnyen veszek ruhát, nem kell rá olyan méretű fölső, ami aztán hordóvá tesz. vagy tapad, akkor meg kínos.

miért vannak most megint itt?

nem kapnak elég impulzust, viszket nekik valami, és megpróbálnak kicsikarni egy szituációt, amiben eljátszhatják, hogy én foglalkozom velük és én vagyok rájuk kíváncsi. ők az áldozatok, mert én gonosz és bosszúálló vagyok stb.

mindig ugyanez volt. írok, nézegetnek. nem lehet elviselni. miért van bevételem, miért vannak olvasóim, miért nem úgy kucorgok, nyomorgok, ahogy azt ők elképzelték még öt éve. legyek én is savanyú. szorongjak, hogy nekem nem jár.

és minden ki van fecsegve, taglalva, egy-két fontos, ám lányegi részlet elhallgatásával.

én nem pofázok róla meg hashtagekben mondom magamra, hanem van többféle, valós teljesítményem. és aki nem értékeli, akinek ez nem ad, azzal nekem nincs dolgom.

mégis erőszakolják magukat, mert UNATKOZNAK.

sportolok: Barna Zsuzsa sunyin hisztizik a gumiszobán, hogy én az arcába tolom, hogy ő is lefogyhatna. szerelmem gyalázgatása, aki tényleg nem vétett senkinek, és úgy kotorták ki egy futós oldalról: szerencsétlen izéke szerint én az ő férjét irigylem. náciság rám kenése. baltás barátunk feljelent (de kiröhögik), azt már úgy mondják maguk között meg nekem, hogy én jelentettem fel őt. és nekem szegezi: ÉN NEM JELENTEM FEL A FÉRJEM (se nem férjem, se gyerekem nincs tőle, viszont elárult)

önigazolás, bűnbakképzés, hatalom átélésének illúziójavaós örömök, igazi tettek nélkül. a gyűlölet és az elkaphatatlanság élvezete, ember alatti állapot, csürhemámor. semmi közöm ehhez.

miért pixeles a kép?

van egy méret, aminél nagyobbat nem enged kirakni. a fb-n van nempixeles formában az egyik

nem akarod képezni magad a rajzban?

nem, az elrontaná, amit tudok. nincs vele tervem, nem komoly ez, egyszerűen örömet szerez, és spontán (ezért fura az acsargás). ha nem lesz ilyen élmény, akkor nem fogok rajzolni. nem akarok “kell”eket, külső dolgokat ebbe. most felszabadító, hogy pár mozdulattal ki tudok fejezni valamit. meg van egy ilyen érzéki öröme az anyagnak: tinta, papír, taktilis ingerek.

most kezdtél rajzolni?

nem rajzoltam direkt, ábrázolási céllal korábban, sokkal inkább az írás (tipográfia) ment. persze olvastam technikáklról, művészettörténetről, akvarelleztem egy kicsit. viszont alkalmazott módon (kalligráfia, rajzos tesztlapok, levelek) mindig is csináltam ilyesmit, ez volt tanárként a védjegyem. és mindig töltőtollal, illetve színes filceket használtam még:

csak azt akarja, hogy szállj le róla

nem, ő fölényt akar, győzni, megmutatni, hogy ő a jobb, mert kisebbségi érzése van.

az élete, működése nagyon tanulságos, ebből következik az is, mit akar elérni és miért teszi magát a kollégái előtt nevetségessé.

ha teljes elkülönülést akart volna valaha, akkor nekem ezt mondta volna: most legyen vége (nem mondott ilyet, sunnyogott), és nem nézegette volna folyton a blogot, nem rólam pletykált volna a libákkal, nyilvános kommentben aljas célozgatással.

én évekig hallgattam róla, nem említettem, aztán döbbenten láttam, hogy ő, pont ő leállt ezekkel az irigy, középszerű vagy még rosszabb, erősködő, teljesítmény nélkül hatni akaró, üresfejű, zsizsegő libákkal, keresi a társaságukat, közöttük szerepelget (minden férfi halál ciki, aki odaragad nők közösségébe és ott fontoskodik), mert ennyire üres az élete. mindezt munkaidőben, álneveken: jaj, a család meg ne tudja. nem vállalja az instán se a nevét. fecseg és kohol rólam, azok meg ezeket a “leleplezéseket” “haha, nem is volt ez nagy szerelem” célzattal, nagy röhögve, rosszakarattól sisteregve küldözgették nekem. az ilyenekből derül ki utólag, mennyire irigyek voltak 2014-ben, amikor nyaltak meg nagy pillákkal provokálták őt.

én tényleg hittem benne, hogy ő formálódik, jót akar, nem fog megalázni és nem irigy. aztán amikor Blaci belinkelte ide a rákgyógyítós blogját, felismertem, és nagyon megdöbbentem. hogy itt az ő egója a lényeg, nem tudja elfogadni, hogy ő annyi, aki, és olyan az élete, amennyi tehetséget, bátorságot, konfliktusvállalást beletett. alkotó ember nem lesz senkiből, ha nem képviseli határozottan, akár a szerettei ellenében is, aki ő. abban megfojtja az llete a romlatlanságát és a tehetséget. döbbenet volt átni, hogy ő is irigy, fel akarja venni ezt, mint valami jelmezt, és azt hiszi, ennyi: nagy öntudatos, kemény szavakat kiírni, ostorozni valakiket, és nem veszi észre, hogy a blog címe is az enyémre utal. soha nem tűnt irigynek, rosszindulatúnak, ennyire gyenge jellemnek, és előttem a náculást titkolta is.

igazi antigentleman, és én megvetem az ilyeneket. ő nekem efféle kritikákat, amiket aztán koholt és terjesztett, se a kapcsolatunk alatt, se utána nem mondott. soha semmi baja nem volt, néha kicsit felszisszent, ha az énképe sérült, például kiröhögtem, hogy nagy cirkusz után, amikor összepakolt és elindult hozzám (de nekem erről nem szólt), visszarángatták “tíz véres körömmel” a sövény mellől, és aztán szépen megette a vacsorát. szerintem ő már aznap este, 2014. május 6-án rámkente az egészet: én akartam, hogy ide költözzön, én másztam rá.

elfogadott mindent, mindenestül jó voltam, ő csak jót kapott, sőt, a visszarángatás után kezdte rá, hogy én vagyok élete szerelme, megismételhetetlen one-and-only vagyok, édességesen jó, de neki sajnos ott kell maradnia, legyőzték, de majd megőrizzük egymást szépnek, ő révedezve ide kattint, fotókat néz, ír nekem és én írok neki, lájkol és minden. ilyeneket írt, ígért. pedig nekem nem kellett a műsor, kérdeztem őszintén, van-e baja, mi baja, mi legyen más. miért nem szakítunk, ne szakítsunk-e. ne. “ne félj, szeretlek, vagy”, ezt írta, bőven a felesége diagnózisa után, októberben.

ő egyszerűen gyáva, gyenge jellem, mindig az erőshöz igazodik (apa, feleség, jog, szakma, főnök, nácik). és annyira felőrölte az intellektus- és szívmentes, kifele igazodó élet, a tekintélyelv, hogy elzüllött emberileg. csak a jog díszletei meg az izmos motorozás maradt, és a pletykakör.

volt az is, hogy “ha már nem szeretnéd”, bárkit leveszek, oda nem írt. nem, ő velem nem áll szóba, ő fölényes, én vagyok a nárcisztikus, ő büntet, de azért időt, ideget nem kímélve kavar rólam-ellenem.

mert itt ő diktál. nekik (minden fontoskodó zaklatónak) az van a fejében, hogy megfordítsa a sztorit. én is úgy akadtam be rajtuk, annyira vannak jelen a tudatomban, mint én nekik. ők a nagy szenzáció nekem is. “nem igaz, hogy nem tudod, ki vagyok”. ez látszik Angéla és Villő, újabban a pocakos lövésznyomi viselkedésén is. irigylem, hogy karcsú. kivel mással foglalkoztam volna 2016 nyarán? én az ő közönsége vagyok. utánzom őt… tükröz, projektál, átfordít. T: majd én magyarázkodom meg hebegek egy teremen, ahol ő az úr. de csak mert a blogot nem tudta megerőszakolni.

én nettóban azt mondom ki, amit fontosnak érzek, és bírálom azt, amit hamisnak gondolok. érdek nélkül, nem igazodva. mindig ez volt. és nem értem, hát ezek olvasták a normálisékat, az az ars poetica itt, hogy lehet, hogy nem értik, és nem ismerik fel magukat, a sövényt? és képesek nekem ilyeneket vetíteni, hogy xy (akit szerintük én irigylek, valójában kicsit se érdekel, vagy enyhén tartom komikusnak) boldog, sikeres, tele van pénzzel, “visszatalált a családjához”. hát kiabál az igazság egyébként is, de én szanaszét elemeztem, ők meg olvasták és tapsoltak, hogyan szokás hazudni, kifele élni… mit nem értenek?

évekig figyelgettek, ezer órákat töltöttek a tanulmányozásommal meg a rólam való rosszindulatú locsogással, valóságos mitikus hőssé és hatalommá tettek a tudatukban, valami ördögi, mindent elpusztító erőnek (ez kell ahhoz, hogy a saját szemétségüket és buzgalmukat megindokolják, a legalapabb ellenségképző működés), aki köteles elszámolni, akinek nem lehetnek saját szempontjai. most meg erőltetik, hogy nekem hozzájuk kell igazodnom, az ő “moráljukhoz”, “normalitásukhoz”. most már ők legyenek, akikhez én viszonyulok, én őket irigylem (lásd Andris fogyózását, ahogy megfordítaná a helyzetet, illetve eltereli a szót arról, hogy nem sportol). most már ők diktáljanak, ők legyenek a kezdeményezők, én kénytelen legyek reagálni, ezért ír ilyesmiket a felperes, hogy “nem láttam még alperest, aki ennyire a maga ellensége lett volna”, “hát nem jött el”, “nem azt csinálja, amit én csinálnék a helyében”, “nem jó az ügyvédje”, sugalmaz, nyom, irányítana, hogy mit tegyek. ha komolyan gondolná, hogy ez jogsérelem, akkor örülne, hogy “magam alatt vágom a fát” (vagyis, ezt hiszi). nem csak egy szimbolikus helyzetet akarna, ahol majd engem legyőz. mert Ő a jobb és nem fog bűntudatot érezni meg bánni, hogy elbaszta az életét. merő önigazolás.

de ez sosem volt így, nem is lesz így. sosem irányítottak, én nem hozzájuk igazodom, ez az ő játékuk és az ő szintjük.

a baltás arcot miért meztelenül rajzoltad le?

mert ő is a testére büszke, illetve ott a motiváció ezekre az üres hivalkodó viselkedésekre a kép közepén

neked most, vagy még (ever) mi a célod a testeddel, ennyi év sport meg tudatosság után? és hogy gondolod elérni?

kitapasztaltam, miben vagyok jól, mi az, ami nem önhajszoló, mennyire legyek fitt, mit és mennyit szeretek enni, edzeni, mit akarok a tükörben látni, kb. ez az a forma (és ezt méretem rendszeresen):

amit NEM:

újabb, nagy izmokat már nem építek, csak karbantartok, erőszintet őrzök, ezért edzek kisebb súlyokkal, de komoly izommunka is legyen (ne csak séta, ne csak kardió)

fogyni nem, de őrizni a formát – természetes, hogy van ingadozás tél-nyár között, miközben az egésznek a középértéke (testsúly) nem kúszik följebb (és ha lejjebb megy, az ne izomvesztés vagy csontritkulás legyen) (pedig növekszik a normál zsírszázalék felső határa az évekkel, de mégse)

én vagyok az, aki számos, valódi fotót és DEXA méréseket tett ki, a többiek csak hadoválnak meg szubjektív állításokat, vetítéseket írnak, de nem azért, hogy más rendőrködjön az én életmódom fölött, kérje számon rajtam azt, aminek ő a közelében nincs…

nem félek a mérlegtől, a tükörtől, a meztelenségtől, bikiniben úszni, ne féljek később se

a tónust (látható izom) szeretném megőrizni, szép bőr, haj

egészségmegőrzés, speciális kiegekkel, de nem vakbuzgón (a zéró tolerancia nem jófelé visz lelkileg, nem is nagyon voltam ilyen, viszont nem is hirdetem álszenten az egészséget a követőket használva, bevételekre hajtva)

nem vagyok beteg, ne is legyek

skillek megőrzése: tudjak kézen állni, maradjak hajlékony, fejlődjön a testi tudás (a semmilyen konkrét irányzatba nem sorolható, a test belső figyelmén alapuló jóga is ezt célozza, sok féllábas meg csukott szemű, koncentrációt igénylő gyakorlattal)

szép öregedés

nem elveszíteni az életet (live life to the fullest): ez az életmód nem trotty heverészős, üldögélős, meg ugye jóval fiatalabb a macim. így is csak hetente kétszer ülök kocsiban, hogy neki van, ő se nagyon használja, nem éreztük, amikor most bő fél évig nem volt, mert motort keresett bele. szóval amit eddig csináltam: gyalog vagy bringával bevásárolni, meg az öröm: hegyet mászunk, esőben biciklizünk, vadvízben úszás

ennyi, nem vagyok szektás, és sok minden belefér az alacsony ch-ba is

de mire mondja, hogy te őket tönkre akartad tenni?

nem tudom. heves vágya, hogy fontos legyen nekem, fingom nincs, valami blogról elzaart erősködő, akinek tetszett a fény, és ő is ideállt

az a lövész nem fogyott le tényleg?

de, biztos. olyan negyven kiló lehet, ennek minden következményével. és csak a kilót nézi. pedig ő nem is szült, lehetne izmos is.

ez az ember 2013-ban szállt rám, azóta rögeszmésen engem figyel, elemez, és álítja, hogy én zaklatom. ciki neki, hogy tudom, ki ő, mert így már nem olyan hatásos a mocskolódás, hiszen látják rajta, mennyire béna. az elmúlt hónapokban vitatható módszerekkel testsúlyt (nem zsírt, hanem mindent, ez a kilómániások nagy tévedése) csökkentett, erre nagyon büszke, amúgy tök falánk, kajafüggőnei tűnik, folyton ezt ragozza, kaják árait mutogatja. és nem mer kirakni egy valódi formafotót, se mérést, olyat nem is csinlt, DEXA-t biztosan nem. de velem rivalizál, nekem mutogatja nagy diadalmasan. látszatsportról beszél, mert lusta edzeni, ami meg is látszik. tipikus megúszós, üldögélős, kposztaleveses irány. mintha az ő friss “megtérése” és gyengécske formája semmissé tenné, hogy én majdnem hét éve naponta edzek, innovatív irányt terjeszetttem. el, rengeteg embert rábvettem a sportra, fürdőruhában is jól nézek ki, és akrobatikus képességeim vannak.

nem rajzolod elő ceruzával a rajzokat?

nem, és nem is javítok. fotót se nézek előtte (mármint ha nem számít, hogy pontos legyen, de a törvényszéket meg a Parlamentet igen, illetve a sixtusit is). van, hogy sokszor nekifutok, de többnyire az elsők a legjobbak, vagy a másodikak. pár másodperc, felgyorsítva ilyen:

most akkor te a melegeket is ellenzed?

én nem, és egyetlen olyan ember sem ellenzi őket (a létezésüket, a jogaikat), akit én komolyan veszek, vagy akivel szívesen barátkozom, a valódi homofóbia csak butaságból fakad, ritkán rossz élményből (amikor valakire rámásznak, ez bármilyen irányultsággal történhet). nem gondolom, hogy alapértelmezett az, amit csinálnak, és a melegjogok netovábbja lenne, hogy kézen fogva, csókolózva, talpig szivárványban, hülye öltözéknben dafke egymást nyalni mindenhol, “láthatóság” címén. volt erről az a nagyon átlátszó “poliamór” írás:

“…van, hogy pont a poliság láthatóvá tétele a probléma. Sétáltunk hármasban Szilviával és Annával kézenfogva, középen nyilván a közös csajunk. Mindhárman fontosnak tartjuk a leszbikus láthatóságot, ez, ha ketten vagyunk kézenfogva, viszonylag adott is, de ha hárman megyünk kézenfogva, senki nem fogja azt gondolni, hogy mi polik és leszbók vagyunk, csak azt, hogy jóban vagyunk. Márpedig szeretnénk a láthatóságunkkal egy fontos pozitív impulzust adni az esetleg felbukkanó queer csajoknak, poliknak. Mit lehet itt tenni? Jön valaki, Szilvia gyorsan szájon csókol engem, majd rögtön Annát is. Ez elvileg világos helyzetet teremt, de mindhárom résztvevő gyors reakcióját, összecsiszolt, gyakorlott részvételét igényli, így végül abban maradtunk, hogy kedvesem megfogja az én fenekemet a szoknya alatt és közben csókolja meg Annát.”

én se gondolom ezt jognak, sem fontosnak heteróként. ízlés dolga. nem, nem vernek meg, be se nagyon szólnak, ha nem viselkedsz hülyén (a fenti szerintem hülyén viselkedés, sőt, közszemáremsértés), egy-egy szórványos eseten hisztiznek hetek óta.

a TASZ int arra, hogy a törvény legkártékonyabb hatása, ha betartják. aki ezt komolyan veszi, enged a félelem légkörének, az magát bünteti.

én csak elhűlök ezen a hisztin, és hogy hagyják készséggel magukat provokálni azok, akinek ezt az egészet szánja a politika. rázendítenek, ami viszont a valódi homofóboknak nagy elégtétel: hisztiznek! az “érintettek” meg nem veszik észre, hogya média módszeresen használja ezt a témát, a sérülékenységüket meghatódásra, érzelmi azonosulásra.

de amúgy itt a többség szerintem nem is meleg (“létükben kérdőjelezem meg őket”), nekem ezek az emberek nem tűnnek validnak, túl sok a nyaqvalygéás, mintha ők nem vállalnák azt, akik, csak az üldöztetésről megy a rinya. mindenki úgy él, ahogy akar, felnőtt vagy, a döntéseinknek heteróként, szakításkor, titkos kapcsolatban, össze nem illő felek esetén stb. is vannak következményei, ez saját tapasztalat, lesz pletyka, elfordulás, megszólás. ennyi van. én nem rinyálok. nem gondolom, hogy az én figyelmem, munkám ezt kéne szolgálja, nekem ez nem ügy. akik hangoskodnak, meg fotózkodnak, pólót terveznek, meg vonulnak, azok privilegizált médiasztárok, kicsit sem sajnálom őket. a jelentős részük kamasz, semmilyen kapcsolatunk nincs és nem is volt, csak képzelegnek róla. az a zavaros fajta, aki most pár évig vegán meg kutyát tart, meg “más” (queerek, aszexek, leszbik, kövérek). ez nagyon felszínes, itt személyes és időleges kudarcok vannak, lelki zavaros emberek tömege keresgél, és kínjában lesz queer vagy vegán vagy body positive.

ennek kimondása és a nagy érzelmi körítés elutasítása nem gyűlölet, senki nem köteles tapsolni meg meghatódni ezen a kamun, és egy intellektuálisan magára valamit adó, összefüggéseket látó, értelmező ember nem is fog. viszont nem szavaz azokra, akik kirekesztőek. ugyanakkor átlát azon, akik a melegek használatával mennek előre (cég, szervezet, politikai párt).

a pajzsmirigyed most teljesen rendben van?

féltem, hogy belassul, mert telnek az évek, de felpörgött: lement a TSH-m! vagy a sporttól,  plusz bringaami megint intenzívebb, olykor napi két óra, vagy ettől. a TSH a legfontosabb, és szerettem volna, ha a “szigorúbb” normálishatár alá, 1,5 alá kerül. 1,27 lett. tökéletes a T3 és a T4. ez a legutóbbi labor (mivel más mértékegységet használnak, melléírtam átváltva is):

az anti-TPO a para, meg van egy thyreoglubulin elleni antitest. ezek nagyon magasak, ami egy létező, de tünetet nem okozó (hiszen normál a fő hormonsor) autoimmun állapotot jelez (Basedow, nem Hashimoto), és emiatt kezdtem el szelén+cinket szedni.

közben a fél modell- meg sportolónő-tömeg IR-es, hashimotós, PCOS-s, prediab. mi van itt? és gyerekük sincs.

néha érzem a szervet, amikor stressz van, olyan helyeken is, ahova egy normál méretű pajzsmirigy nem lóg már át. nagyobb, de nem göbös.

az én utam az előtörténetem miatt, és egyben a luxusom is az, hogy nyugalomban élek, a stresszt, rohanást teljesen elkerülöm, ezért élek így. és semmi elfojtás: aki zavar, annak megmondom, nem tűrök mérgező hatásokat, elkenést, elhallgatást sem. társadalmilag ez egy költséges játszma. de nem akarok lelki, emberi történésekből eredő pszichoszomatikus betegségeket. nagy csönd, madarak, erdő, elmélyültség a házimunkától a filmeken át a rajzolásig, kutyázásig. rádió, tévé se szól. pár emberrel találkozom, általában kettesben, és nyugisak a programjaink. a sport is stressz, de az jóféle.

te most ketózol?

húsz étkezésből tizenháromszor ketós makróarányaim vannak, ennek jegyében vásárolok be eleve, ezt szoktam meg, és 14-18 órákat böjtölök egy héten ötször, hétszer. de ez túlbiztosítás: én már megcsináltam a testem, intenzíven és többfélét edzek (ez a legfontosabb), nincs mit várnom még, és semmi okom nem nyaralóhelyileg enni nyaralóhelyen (ami dinnyét jelent és nem fagyit, hekket és nem lángost, vagy csak extrém ritkán). a ketogén terápiás étrend: rég nincs olyan testi állapotom, problémám, amire a szigorú ketó lenne a válasz. pont így állt le és enyhült meg pár alkalmi böjt mellett Peter Attia is. de ezt már írtam párszor, 2017 vége óta ez van. valójában amikor én elkezdtem a ketót, már akkor rendben voltam, de kísérleteztem, végül könyvet írtam belőle.

célzottan eszem szénhidrátot is, és sose szutykot. pl. ma tudom, hogy holnap lesz a hosszú futásom. jöhet, leürül. tudnék ch töltés nélkül is.

vicces, ha olyanok kéregetik számon rosszindulatúan, hogy én elég tisztán ketózom-e, akik 1. nem is értik az egészet (de mocskolják) 2. szétfolytak, sodródva esznek, mások igényei szerint meg falánkságalapon, 3. soha semmi akaraterejük nem volt.

Nagy Ágnes szavai:

a könyv Peter Attia szó szerint!

nem, az első pár kérdésemre találtam nála választ 2014-15 fordulóján, a többi vegyes, iletve önkísérlet, magyarra szabva. nem is idézek tőle. aki nem olvasta Peter Attiát tüzetesen, az akkori, 2015 előtti anyagait, se az én könyvemet, az ne rágalmazzon már blöffölgetve. mi fáj neked ennyire, Ágnes? vagy csak fontoskodsz? nyakad nőtt-e már? ultrafutásod jól halad?

semmid nincs, nem maradt

semmim, sajnos, ezen szoktam sírni

csak mondjuk mindenféle olyanom, lelki, intellektuális, emberi alapok, tehetségek és bátorság, kitartás, erő, őszinteség, amiből az engem gyalázóknak semmi nem jutott

nem lehet, hogy Ed mégis edzi Villőt?

nem, lásd itt

de ez nem fontos. az a para, hogy a teljes életemet szégyentelenül elszedné ÉS ezt ki is hirdeti. nem érzi kínosnak. nekem üzengetve, akiért előbb rajong, mellém akar lépni második számú áldozatnak, időt nem kímél, majd sértetten évekig mocskol a libákkal nyilvánosan, de képteléen elszakadni, megfigyel, közben minden témámat, célomat, emberemet, szokásomat és jellemző tárgyamat átveszi, beleül, beszólogat, felszíneskedik ezekkel, már ő is edz, helyesen táplálkzik stb. és csak duma van, medve bőrére előre, tettek nincsenek, viszont MINDIG van áldozatoskodás, veszteségek, nehézségek, ha számon kérné valaki, miért nem edz, ÉS mindezt üzengetve kipakolja, és közben ő egy komoly nő, akinek céljai, szerettei, karrierje van, aha!

ha bármi jó lenne az életében az elképzelt és elirigyelt fantáziákon kívül, egy kemény edzés, egy teljesített táv, gyakorlat, mozdulat, jó DEXA, a teste dögös bikiniben, a pasija, a végzettsége, az már rég kint lenne, hogy megmutassa. nem léteznek ilyenek. és pont a hashtagözönös bizonygatás mutatja meg, hogy SEMMI nincs. minden csak pozitívkodó szöveg.

én kétségbeejtő szakadékot látok. a legviccesebb, hogy a sok woke, balos, transzpárti, orbánellenes szöveg után összeborul az én exemmel, aki neonácivá züllött, és ezt is kihirdetgeti

de hát ő nem foglalkozik veled

dehogynem, a létezésem is bosszantja, meg hogy nem tud kicsinálni. ráadásul dühíti, hogy elég sokan röhögünk az erőlködésén. tolja erőből. úgy, hogy SEMMI értéket nem hozott létre a neten soha. és máshol se. szív, tehetség, őszinteség, emberi lényeg, tehetség, erő nincs benne, ő kifele él.

közben kikerült egy nyúl fotója is, ez is véletlen? ártatlanul, “nahát, nyuszi”, csak hashtagben furkálódva. de az nagyon para. a sunyiság és a robbanásra kész gyűlölet. komolyan… ezeket egy RAJZOLT NYÚLFIGURA bassza föl ennyire?!

nem hiszem, hogy engem kéne elemezni meg véleményezni, ez az egész NAGYON PARA, az üzengetések, a maraton-szabotázs, az üres dicsekvés, a hozzáértősdinek álcázott beszólogatás. tökre elférne a neten, de nem, koslat folyton.

de a dögvers

ezt a sztorit ti gyártottátok le, mondjátok fel és színezitek ki újra meg újra – és élvezitek. nem volt ilyen történet. semmi köze nem volt hozzá. de ép elmében ilyen fel sem merül, mint ahogy, ha “csalódott”, vagy épp “gyászol”, nem is az én blogomat nézegeti. és hát erőltetni is kell: egy kutya van a versben, amelyik egy réten fekszik hanyatt, és szerelem. se víz, se anya, se gyerek. ez a vers és a hasonlók, szellemi, színházi, emberi, lelki dolgok özöne, amikről én írtam a háromezer posztomat, titeket a büdös életben nem érdekeltek, mert buták, pletykásak és felszínesek vagytok.

más sem foglalkozott Angélával. ő 2016 ősze előtt senkit nem érdekelt, mindenki emlékezett a koppintásra, követői alig voltak. ez egy vigasztaló tévhit, ezért írja-mondja sokszor, hogy egy ország izgult érte, ő egy bulvárhír. én nem olvastam, nem szokásom ez a fajta bulvárfogyasztás, és nyaraltam. ellenszenves volt a bulvárolvasóknak is, hogy csak önmagát tolta, szerepelgetett, felvágott a nagy tragédiával, előnyt akart belőle, és harsány volt. ez abból is kiderült, ahogy később átkozta a riválist, Lippai Mariannát. nagyot ugrott attól a sztoritól. senki nem az ő történéseihez vagy lelkéhez igazítja az életét, ezt csak ő hiszi.

te nem utánoztad ezt a macinyuszit?

te úgy látod? senki nem látja úgy, csak az örömgyilkos típus, aki, mint a kisiskolások, megfojtanák azt, akinek a napközi unalmában volt valami ötlete. mert nekik nincsen.

rengetegen rajzoltak nyulat, egeret, macskát, macit. ezzel sem érdemes fáradni, butának láttat. te is látod, milyenek a rajzok, a videókat is, ezért piszklódsz. mindenki látja. ez csak örömgyilkosnak és irigynek mutat téged.

saját témákat rajzolok, saját formavilággal. a nem mosolygó maciban, aki ugyanakkor mélyen ragaszkodik a nyuszijához, aki meg lelkes és kezdeményező, felismertem a mi dinamikánkat. egyetlen rajzot, formát nem koppintottam.

ezek felnőttrajzok. intellektuálisak, nem cuki, nem kereskedelmi, nem bögrére való, nem figura. karikatúra, ha valami.

akárki rajzolt is a világon már macit-nyuszit, én nem rajongtam érte, nem lestem őt, nem mocskoltam, nem kavartam és nem vádaskodtam ellene, illetve nem zaklattam a rajongóit.

ez a legviccesebb amúgy, aki szerint ezek a gépi lédig silány cukiságok JOBBAK:

értő befogadó. legyen a rajz giccses, gyerekes, ne legyen mondandója, megfejtendő részlete, története, akkor az neki tetszik. de azért nézegeti a rajzaimat…

lóg a tricepsze

hát még az övé! :DDDD

meg neki is

ezzel ne fáradj. te a tónust hájnak nézed, ennyire ostoba vagy, vagy rosszakaratúan hazudsz. mondjuk rágyúrtál arra, hogy minden szavaddal röhejesnek és hazugnak tűnj

itt volt pici

aztán túl nagy lett

még mindig akkora, hogy soha, bemelegítésképp sem edzem izoláltan. mitől ekkora? rengeteg fekve nyomás, kézenállás, felhúzás (döntött törzsű kézisúlyzós és klasszikus)

The Subtle But Essential Role of the Triceps Brachii in the Deadlift

nem csak hajléktalanok, hanem híres emberek is szerepelnek a fedél nélkülben

igen, és az adott híres ember képe van a címlapon. e számban Dunai Tamás. ez a címlapember vagy színész, idősebb alkotó, vagy szegénypárti, balos elköteleződésű, hajlétalanügyben aktív közéleti ember. Angéla egyik se, ő mindig csak hőbörgött és lájkmágnes kisemberi, “orbánellenes” rohamokat tett ki, ő borzad a saját helyzetétől is, és lenézegeti a német gyerekekről a gyerekszobát, átlag német nőről a cipőjét. aki érti, miért ízléstelen és kínos még a hajléktalan közegben is nyomulni, az úgyis érti, a többiek butus és tájékozatlan, érzelmi alapú drukkerek, gyűlölködés, gyanakvás, unalom és rajongás közt hányódva tengetik az életüket

az irodalmi rész a hajléktalanoké. ők semmiféle honort nem kapnak, nagyon ritkán és egy-egy szerző pályázati díjat, jelképes összeget. ciki oda befurakodni kereskedelmi céllal, ráadásul vérgyenge hisztis szöveggel. ciki a hajléktalanok empátiáját használgatni, hidd el, hogy nekik is vannak tragédiáik

*

valaki, aki unalmában évek óta rögeszmés, sunyi zaklatást folytat, arról fantáziál, hogy itt 1. ő van üldözve, 2. ennyire leköti a másik idejét, gondolatait

tényleg sejtelmem sincs, és nem is túl érdekes, pont mi fáj ennyire valakinek, hogy dühödten belemagyarázgatva megfigyel és kielemez, profilomra okád, azt hiszi, én lettem a ciki, meg hogy törölt bárki, de még erkölcsi fölényt is vindikál

ki számolgat lájkokat, ismerősöket 2021-ben? :O

kivel nyaraltál?

a családommal, négyesben

mitől lettél rosszul a futáson annyi félmaraton stb. után? a melegtől? ez csak tíz km volt

nem tudjuk. azon a héten, hétfő estétől én fostam napokig, nem tudtam enni, öt nap alatt másfél étkezés ment le, és ehhez képest egy kicsit sokat úsztam és hosszan szaunáztam, ami eléggé megterhelő. de én nem szoktam reggel enni amúgy se. igazán azóta sem esik jól. 80/45-ös volt a vérnyomásom. nem volt meleg, nem sütött a nap se.

nem volt nagy életöröm bennem egyébként sem, történt most egy csalódás az életemben.

miért számít, hogy a Fedél nélkülben is megjelent Angéla?

mert oda hajléktalanok publikálnak, és előlük veszi el a helyet. húsz oldalból kettő az övé, merő önimádatból és üzleti érdekből. a témája semmiben nem kapcsolódik, se a helyzete, ezért nevetséges, hogy Angéla vagy a Libri annyira agresszív, annyira mindenhol pörgetnék a könyvet, hogy vásároltak neki két oldalt a húszból, amivel elveszik a helyet. a hajléktalan költőknek ez az életük öröme, hogy ott megjelenhetnek, fura, hogy ezt magyarázni kell. Angéla semmiféle ügyet nem képvisel, senkikért soha nem állt ki, nem vállalt munkát, kockázatot, nem is érdeklik az emberek, se a szegények, se senki, csak népszerűségre vágyott. ezeket mind csak hazudja, lájkokért csinálja, mindig helyezkedik.

három-négy fanyalgó lájk jön a rajzokra

a rajzaim jók és élvezem őket. magukért beszélnek. azért zavarnak téged is ennyire. soha nem lihegtem lájkokért. vicces, hogy te viszont számolgatod, figyeled, őrjöngsz. és már sok éve mindent rámtapadva lesel. valami oka csak van ennek…

amúgy pont ezek a lájkolók tanultak rajzolni, értenek a grafikához, van szemük a munkájuk miatt, ez érdekes.

milyen az a fanyalgó lájk? :DDDD

de ki ez a Sörenstram? nincs ennek egy tányérja, amit elmosogasson, egy esti programja, egy munkahelye, egy ember, aki megölelje…?

nincs, úgy látszik. meg más se, évek óta akkor zendít rá mindig a förtelmeire, amikor testen, pasin, rajzon, blognépszerűségen borul ki. szerinte Villő jól néz ki és irigylendő élete van, én őt irigylem. édes jóistenem, hogy lehet valaki ennyire buta. ennyire látszatnak bedőlő. Villőt nem csak saját bevallása szerint veri az isten betegséggel, zavaros élettel, tűzkárral, családi iszpnyatokkal, hanem látszik rajta, hogy üres, felszínes, dicsekvő, és nem edz semmit, nem szereti senki. és fogadkozik már huszadszer homályosan, hogy most, most már aztán indul az élet, mert micsoda lehetőségek meg ő rájött. :DDD ami pénze van, elbassza értelmetlen márkabuzio cuccokra, amiket alig hord, mert nem edz. csak mutogatni vannak, és mindenhez odaírja a márkát. délkelet-magyarországról jöttem, strénber vagyok, másom nincs, művelt se vagyok, a kultúra nem érdekel, nincs egy épkézláb hobbim, tantráról meg jógáról hadoválok. meg eat your carbs, aha, azért nézel ki így. mintha a sok ch faló, az ZÖLDSÉGET enne. se kutyája, se pasija, semmije, a neten közröhej tárgya, mindig mások farvizén hadakozott, leskelődött, utánozgatott, semmi saját, semmi valódi sehol. a munkáját unja és gyűlöli, de anélkül meg nincsen semmi.

amúgy nő. 2015 májusa óta írogat mitikus dühvel, számonkéreget, belém mászik álnéven, vihiogva vagy őrjöngve. anyagias, dologiqs, buta, látszatnak bedőlő. vicces, ahogy így lobogtatja magát, hogy “még mindig nem tudod, ki vagyok?” meg ahogy azt hiszi, csak az van (lájk, háború, dühös komment, cicaharc), amit ő lát. más nyilván nincsen, mert ő nem tud róla. amúgy nem átallott ismerőslistát túrni, egy férfiismerősöm nevén regisztrálni (!) és úgy is vádaskodva odakommentelni. “már az ismerőseid is ellened fordultak”. és tényleg azt hiszi, én vagyok itt leleplezve, most már mindenki tudja. pedig még aki tudatlanul azt gondolta, biztos nem ok nélkül utálnak, ebből a kontrollvezstett nyusziellenes tombolásból meggyőződött, hogy célpont vagyok, és döbbent mindenki a buta zavarkeltő szarkeverés és agresszíó, nyílt irigykedés, hazudozás e mértékén.

lehet, hogy ő a sértett feleség, mondjuk róla én azt tudom, hogy írni-olvasni épphogy tud (ilyen jellem a férj, ezt mondta. “de azért intelligens!”).
Sörenstran álnevű förtelmesen ingerült, megszállott, ostoba kommentelő a blogról, Villő és Tamás ábrázolása felbaszta erősen

majd nyilván pert indítanak, ha lopás van! :DDDD ugye itt a tőlem való durva szó szerinti koppintásokat, gesztusok pontos átvételét, belem rivalizálgató másoderesztés-kihirdetéseket kell így elkenni

minden rajzom saját, a többségük 20-40 másodperc alatt készül, te jól rajzolsz? nem ez a baj:

te is rajzolhatsz, futhatsz, írhatsz könyvet, akrobatikázhatsz. hajrá! akkor nem leszel ilyen pokolian dühös, amiért nekem vannak kedvteléseim

ja, te nem, álprofil vagy, és évek óta rögeszmésen zaklatsz, ezért kapsz a rút, irigy pofádra

mit szólsz Angéla sikeréhez?

Remélem, hogy lenyugszik, leköti ez a sok interakció most, megkapja az elégtételt, mert az aljassága és frusztrációja, az állandó velem vetélkedése, mószeroló kommentjei, hazudozása undorító volt. És az árulás, a múlt átírása is, ahogy tagadná le, mekkora imádó volt és miket fogadott el tőlem. “Szegény Kozma Szilárd volt az első áldozat.” “kertvárosi apuka boldogsága” LOL

Én is nyugodtabb lettem, amikor már könyvszerzőnek mondhattam magam, jobban tudtam, ki vagyok, pedig én nem akartam senkit legyőzni, csak jó szövegeket írtam.

Nem egy ligában játszunk, nincs értelme összehasonlítgatni, teljesen más adatott neki, mást gyógyít önmagában. Angélának és nekem nem volt semmilyen lelki, értékrend-, ambíció-, életmódbeli, közegbeli, kulturális, közönséget illető metszetünk soha. Akinek az kell, aki vezényszóra meghatódik és nem idegesíti a parodisztikus önimádat, komolykodás, a nyilvánvaló hazugságok, a gyerek használata, a jelszavak népszerűsködő üvöltése, a dühöngések, a műveletlenség,az önromantizálás és az elképesztő tehetségtelen kőfestegetés, meg akinek meg lehet vásárolni a lájkját, az az én ízlésemet, dolgaimat biztosan nem értékeli.

Ezt nem kell magyarázni.

milyen lett a Vivicitta?

Visszaléptem. Lupa Beach Run (10 km) lesz, mert ahhoz nem kell védettségi igazolvány.

jók a rajzvideók

Minőségileg nem, de a technikát mutatják. Köszi!

hova tűnt a vicces képernyőfelvételek és a nekik is kéne oldal?

Már mindenki látta, olvasta, tudja, kik a ciki arcok. a fejlécből szedtem ki, a tartalom fönt van, a linkek élnek. Unatkozó emberek mohó pletykakereső helyévé vált, ilyen aljasságmágnes, mert nem maradt nyilvános tartalom, de itt szaglásznak. A lekoppintások egy része bekerül a ne lopj! menüpontba.

(Javaslom az edzésnaplót.)

nem akarod kiadni a rajzaidat?

Nem, ezek nem elég jók, és amúgy sem kedvelem, hogy minden áru lesz. Élvezni szeretném, hogy rajzolok, minden akarás ront ezen. Azt már tudom, hogy most rajzolni fogok egy darabig, meg látom, hogy egyre jobbak, egyre könnyebben megy bármilyen forma.

Én tényleg érzem, hogy lobognak a füleim, amikor bringázom. 🙂 Kirakom blogra és facebookra, szóval publikálni akarom őket, csak nagy projekteket nem, az mindig olyan kínos, amikor valaki elhiszi magáról, hogy. most aztán.

mit gondolsz erről?

https://wmn.hu/ugy/55484-boris-becker-a-futtyogo-epitomunkas-avagy-ezert-ne-mustralgassa-a-szakkommentator-a-noket

de hát mióta mondom. ez műbalhé és csak a feminizmus lejáratására jó. se lényeglátás, se önreflexió, semmi. ami most érdekes a kommentekben: a lihegő Rózsa Tündi típus, aki ott tolong mindenhol, és bigott módon, ostobán szakértősködik, ítél, “érzékenyít”, miközben csak az a baja, hogy kövér, kevesebben van. most már azért szóltak. unják. Villőt is helyretették, micsoda sznob bohóc. de máskor vígan tapsikolnak minden mesterkélt konfliktusnak meg hatódnak meg bármilyen provokációra. és nem szólnak, amikor lincselés van.

amúgy ez is egy kelet-magyarorszégi emancipációs túllihegés. meg- (fel-) jöttem Pestre, nagyon próbálok progresszív lenni. senki nem veszi már komolyan a nők ügyét, és ebben ezeknek az újságíróutánzatoknak vastagon van felelősségük. elbulvárosították, önzőn és talmin használták a nővédő témát.

ez van amúgy, amikor harmincasok nem élnek igazi életet. se igazi hozzáértés, se felelősség, se gyerek, se tehetség. csak fesztivál, rinyálás, kutyacica.

(és Adrienn évek óta töri magát: smink, menőfotó, csöcskidobás, hogy jónő-látszatot és imádatot zsebeljen be a neten át, még sportolni is hajlandó, vegyesen jópofizva és áldozatiaskodva. #önrendelkezés. aztán felháborodik, hogy tűzpiros tapadós felsőben a csöcsét bámulják FOCIMECCSEN, meg színésznő külsővel flangál, és ha utánamegy egy férfi a Margit-hídon, ő az áldozat. ezért is jaijistenem, hogy pont ő tesz úgy, mintha nem a kinézete körül forogna az élete)

szerintem Nyuszi csinos

szexista, zoofil perverz barom!

Nyuszi egyáltalán nem használ elipszilont?

Nem. A szülei nagyon szegények voltak, az ly megtanítására már nem tellett.

kedéLYbeteg??? és mégis Nyuszi akad ki Maci helyesírási hibáján?

Hát, ha magyarázni kell egy rajzot, akkor nem neked való. 🙂

Szerintetek ha én felkészülés nélkül nyertem a versenyeket, magyar szak, nyelvészeti posztsorozatom volt itt, helyesírási tesztekkel bombáztalak titeket, akkor tényleg J-vel írnám, hogy kedély? Engednének könyveket szerkeszteni? És: ha én valóban innék, arról nem hallgatnék mélyen?

LY helyett J, az egy stíluseszköz (lehet. Esetemben az volt). J helyett LY, ha nem szándékosan… az meg ciki. Írj le így néhány szót, rájössz: a hüje, a komoj csávó, a szeméjiségi jog stb. poénos “palánkhelyesírás”, amellyel lehet jellemezni egy karaktert, a folytogat, galyra megy, muszály meg hiperkorrekció, a félműveltek szokása, mert az LY-t “elegánsnak” érzik. Viccesek azok, akik pengeszájjal mindent vérvalóságnak vesznek. Ez azt jelenti, hogy nem tudnak semmit értelmezni, ami nem ostobán egyszerű.

Hányan nem értik? Megriadtam. Azon is, hogy most elkezdték nekem küldeni más illusztrátorok rajzait, “ezt nézd meg, ez nagyon jó!”, miért most, miért nekem, mit csináljak vele? Úgy védem a saját, kicsi stílusom. “Rajzold le azt, amikor…” ??? Van, aki a gyerekéét is. Miért?

Ez a sztori jut eszembe. Olyan kedves a blikkfang, és akkor rázendítettek a mosóporreklám-asszonyok, hogy KIFORDÍTVA VAN A NADRÁG, LÓG A CÍMKE (nem). Ennyit látnak belőle? És azonnal okoskodni meg rajtakapni kell? Ez ijesztő.

Akinek ilyen szinten nem megy az értelmezés, nem ismeri fel a rontott szöveget, az elkezdhetne olvasni (Cormac McCarthy központozás nélküli regényei, Parti Nagy Lajos, Varródani, egyedi helyesírás…)

Nyuszinak UTÁLÓI lettek: MIÉRT NAPOZIK ÉS ESZIK DINNYÉT, MIÉRT Ő ÜL A HINTÁN, TISZTA ALKOHOLISTA, MIÉRT VISZ NEKI KÁVÉT MACI. :DDD

Vevegyő, a kérd- az végül is igető, vagy nem?

nyuszinak hány bikinije van?

47, lehet a perirathoz csatolni ezt is

“hazudik, amit ír, annak a tizede nem igaz, minden fel van szépítve, nem is annyi centi, a dexát hamisítja”

Ez azért nagy bók. Hát köszönöm. Ha ez, ami az én sima valóságom, nekik felszépítés, akkor király vagyok. A testmagasságom, dexám, szerelmem, kultúrélményeim, sportom. Amúgy simán hazudhatnék hosszabb vagy gyorsabb futásokat, hatalmas jövedelmet, nem? vagy kitalálhatnám, ki mindenki szólít le mint hipersportos vagy neves bloggert.

A helyzet az, hogy meg se említem, ha ilyen történik, a futást meg lépésszámmal írom mindig, semmi okom magyarázkodni.

miért marsz bele még a maradék olvasókba is?

Nekem mindegy, hányan vannak, vagyis jobb, ha előbb lelép a hamiskodó, mert hosszabb távon úgyis baj lesz azzal, aki nem érti. Ha manipulatív, kóstolgat. Olyankor szólok. Az egy nagy tévedés, hogy ez itt egy közös tér, ahol mindenki ugyanúgy elmondja, amit gondol, én is, ők is, mert ez a határaimat hágja át. És ők nem tettek bele képességet, invenciót. Vagy majd az én életemet elemezgeti: én miért járok drága wellnessbe, mert NEKI nem telik rá, mit szólna a család (valójában: nem sportol, szaunázni se szeret), meg “nálunk vidéken sajnos nincs ilyen” önmagasztalás mint dolgos-helyes életű (ugyanaz: nem sportol), vagy miért ketózom, míg ő éhezik (true story mind). Frusztrációt ne itt dolgozzatoik föl, ellenem. Tehát nem hagyom, hogy akár célozgatva beleugasson az életembe, mert az életemet én teszem ki ilyen színvonalon és bátorsággal, csak én írom meg így, ő álnéven könnyen keménykedik, és ő megteheti, hogy hallgat, nem kell szerepelni mindenképp, meg felháborodni. kattints el, keress léleksimogató blogot. de te kíváncsi vagy, és éhes, és van, aki irigy is: ő is menő szeretne lenni, megmondó, éles, meglepő. Nem népszavazás dönt se a véleményemről (“nem olvaslak, mert transzfób vagy”), se az énhatáraimról, se a magánéleti döntéseimről. Ha megtudsz rólam valamit, ami bizalmas, belelátsz a magánéletembe, azzal ne élj vissza, olyan nagy kérés ez? (vö. adjam meg G. számát, mert neki tetszik)

Nem bírom, amikor valaki manipulatív. Azt se, ha felületes, el se olvassa a posztot, de azért már ír. és ezredszer felteszi ugyanazt a lemezt, aminek a hamisságáról már annyit beszéltem. Vagy áthágja a határaimat. Ezek nem ártatlan dolgok, csak rejtettek. Volt idő, amikor sokkal durvábban manipulatív kommentelőket is engedtem itt baszakodni, provokálgatni (Nagyágnes), és idegeskedtem miattuk, de ők tanítottak meg arra, hogy ezt nanogramm menniységben sem kell tűrnöm.

Mit? Ha valaki üresben puffog, kimagyarázza a felelősségét. Ha a hátamon vagy a tőlem tanult skillekkel, gesztusokkal akar híressé válni (de közben soha nem áll ki mellettem, elpárolog). Lehet arról ártatlanul elmélkedni, hogy ki a hibás abban, hogy az illető nem fogyott le, nem edz, de ezzel lebecsüli az erőfeszítésemet, amit egyébként végignéztek. Évek munkáját. menjenek innen, elég volt ebből.

Az a célom, hogy csak az maradjon, aki érti. Nem félni kell tőlem, hanem csak ne a hátamon szerepeljen meg önigazoljon, ezt amúgy rengetegen értik, és velük soha nem is volt konfliktusom. Én nem gyűjtögetek embereket, tábort, lojalitást, mert nekem van kreativitásom, erőm és életem.

Nekem sem volt könnyebb mondjuk nem széthízni, sőt. Annyi volt, hogy én nem rontottam el az életemet ülőmunkával, gyorskajával, fiatalon nem buliztam, ittam, de az anyavagyok-negyvenmúltam-magányos vagyok létből én egyedül, belső erőimmel rohantam bele a hegybe, a súlyzók közé meg a gerendán való kézenállásokba. És ezért én nem akarok kifogásokat hallgatni.

gratulálok a filmes sikereidhez

Forgatni érdekes, közel lenni tehetséges emberekhez megtisztelő, olyan is van, hogy egész jól fizet (a kiemelt), de én itt nem vagyok alkotó, ezek nem sikerek. Bárki elmehet statisztálni, válogathat a melók közül.

nekem a macisak jobban tetszenek

Nekem is, és sokan nem értik a nemmacis rajzok kontextusát, előzményeit, de aki igen, az jól mulat. a nemmacisak jobban betöltik a klasszikus karikatúra szerepét, rengeteg apró részletet teszek rájuk. a macis daraboknak csak alig felét teszem ki, a többit New-C Macee-nak rajzolja, mert így közölni valami lényegit egyszerűbb, mint szavakkal, de azért ezek személyes dolgok nagyon.

a Marilynt fotóról rajzoltad? és ezt miért nem tollal?

Megnéztem alaposan azikonikus fotósorozat darabjait, és aztán emlékezetből. Nem kopírozok, csak magamról, akkor, ha már elkaptam egy jó mozdulatot, és azt szeretném megőrizni. mindig más részlet sikerül jól, ez ilyen.

2B és 6B ceruzákat használtam,  az volt az asztalon,annyira benne voltam, hogy nem akartam felkelni a tollért. Van egy változat, ami tollal van.

özvegyi nyugdíjból könnyű

hasonló könnyűségeket kívánok neked is:

nem akarjátok lenyelni a békát…

mitől lett ilyen a combod?

én is nézem, érdekes. sok apró gyakorlat van, pici lábemelés, súly nélkül guggolás, ötvenesével és minden nap, ilyeneket nem is írok bele az edzésnaplóba, hogy “míg vártam a teavizet/tojássülést/kávét, guggoltam ötvenet”. szerintem ezek miatt, kumulálódik

ma öt éve

nem, egy hónappal elnézted, július volt. én meg egyáltalán nem néztem akkor. a képtelen vádaskodás és hadjárat után néztem meg, mi mikor volt, amit Csilla odakommentelt a blog facebookjára. ezek az én oldalamra járkáltak, lesni, hogy reagálok. nekik minden műsor, minden legyen újságban, tévében, legyen rá lájk meg sajnálat. nem lehet hallgatni egy napig se.

ti is tudjátok, hogy ez az egész vád a verssel hazugság, mindenki tudja. engem nem érdekeltek a volt olvasóim (rengetegen vannak), és nem volt átfedés az ottani asztalverős proletárdüh-vulgárfeminizmus meg az én irodalmi-nyelvi-emberi témáim között. nem eggyel, hanem öttel van ez máshol. kinek üzentem volna? mit lestek itt ezek az állítólag gyászolók? csak kellett valami ürügy. amúgy nem tudom, miért haragudtak, nem értem az indulatokat. akiannyira rajongott, aztán megutált, ismerjük, miért. ezek gropupie-k, ők nem olvasni jottek,nem a szövegekért, eredetileg is maguknak akarták azt, amihez nekem van ötletem, képsségem, kitartásom. és ezért gyűlölnek. fujj, de alja. a földi pokolban éltek.

ceruzát is használsz?

nem, ennek a fajta rajznak a lényege a lendület és a vállalt tökéletlenség. az üzenet kedves. minden töltőtollal megy, elsőre. ha jó egy vonal, azt már felhasználom a későbbi verzióban

a macisak jobbak…

…de a nemmacisak kifejezőbbek, pontosabbak.

mikor jöttél rá, hogy ordas eszméi vannak? ezért vetettél a kapcsolatnak?

én nem vetettem véget a kapcsolatnak és sajnos nem jöttem rá, nem tulajdonítottam jelentőséget a külsőségeknek. ez ilyen kódolt dolog, ott van a szem előtt minden, de nem tűnik fel, ha nem vagy erre kihegyezve vagy nem olvasgatsz sokat ilyen témákban, akkor nem áll össze. úgy csinálják, hogy ne álljon össze, ezért gondoltam, hogy fontos megírni, mik a kódok, mert ennek reneszánsza van.

nem voltam erős. megvártam, amíg elhal az egész. általában is van ez, úgy voltam vele, hogy én elvből nem teszem meg a szívességet konfliktuskerülő férfiaknak (két ilyen történetem volt életemben), hogy megússzák a kimondást, tehát hogy a provokációra én mondjam ki, hogy elegem van, én legyek a dráma queen. én hallgatok és várok. nem én koszoltam őt össze, nem én hoztam őt zavaros helyzetbe, az ő dolga kimondani becsületesen, hogy hagyjuk abba, legalább ennyi felelősséget vállalni. akkor így voltam vele. ma már persze kimondanám, illetve egy szó nélkül tűnnék el, de teljesen. mi több, ennyire pozőr férfival, akiben ennyi modorosság és hazug réteg van, szóba se állnék. csak én nagyon magányos voltam, és nagyon naiv. nem volt még akkor jónő-énképem, csak értelmiségi. valahogy nem volt bennem, hogy mondhatok nemet. meg hát tényleg a homlokomra volt írva, hogy “használjatok ki”, azt hittem, az én normáim általánosak, hogy nem rúgunk abba, aki segített meg akiért rajongtunk. ciki lenne ezeket megszegni. mindent adunk, luxuskaja, bulik dögivel, én javítom ingyen a pocsék novellákat, fő áruló libusnak laptopszervezés…

de nem mondta ki, soha. csak két évvel később írta, hogy “hagyjál békén engemet”, indulatos állapotában kitör a nyelvjárás mindig. mert érzékelte, hogy én tisztán látom őt, átláttam rajta, hogy jellemgyenge, hogy nagyon rámkenné az egészet, de így sincs bennem harag. érdekes a 2015-ös levelezés, a fojtott vágy, a tagadásai. kb. minden, amit mond, ellenkezőleg értendő. még neki volt sérelemlistája meg vádjai, de nem küldte el akkor se. én a szakításra folyamatosan biztattam az elejétől, “nem lesz ez hosszú életű”, “ez pár kellemes találkozás, ne borítsd fel az életed”, “mondd ki, mi van, azt mondd, amit akarsz”. de olyan tömegben ontotta a belekapaszkodós, sorsszerű vallomásokat, mászkált velem kézenfogva, nehéz volt nem elhinni. hiú is voltam. és nagyon szép pillanataink voltak tavasszal. őszintének tűnt. hálás volt: te vagy az egyetlen, aki előtt nincs rajtam maszk.

nem tudtam, mit akar. e célból 2014 nyarán elmentünk háromszor is egy pszichológushoz konzultálni, és a nő is kérdezte, mit szeretne? ÉVÁVAL KÖZÖS ÉLETET. ezt felelte. biztos? kérdezte a nő. biztos, igen, ezt akarja. jóval az után, hogy otthon borult a bili. aztán később is írta, hogy nemsokára mindketten özvegyek leszünk, jaj, de nehéz, meddig kell várni, öt év, tíz év? számolgatta a túlélési esélyeket. ez mondjuk megdöbbentett.

egy momentum volt, ami után már nem tudtam úgy nézni rá, mint előtte: álltunk a munkahelye előtt, köszöngetett a kollégáinak, megmarkolta két oldalról a vállam, és azt mondta: a következő napokban nem tudunk zavartalanul találkozni, mert vinnem kell a feleségemet mindenféle kivizsgálásokra. és így forgatta a szemét, mint akit megzavartak a kellemességben. akkor esett le, hogy egy féreg, és engem is elárulna. de mondom, sok ilyen van, hogy már ennyire utálják a társukat emberek, a gyerekeivel is sok baja volt, “pár év és megbocsátanak”, vont vállat, mindig ő volt a fontos. én mindenkit bírok, aki őszinte, bármit csinál, ha true csávó. amúgy tök váláspárti vagyok, és nekem nincs élményem erről, hogy mekkora cirkusz és fájdalom, ha elhagynak. engem mindig akartak. vagy meghalt, vagy eljöttem tőle, mert bántott, vagy nem volt komoly. én egy ilyen fickót azonnal kiraktam volna, ha el akar hagyni. nem lehet ilyenbe visszaszeretni. mondjuk nekem mindig volt saját aktív és passzív jövedelmem, nem éltem függésben.

és aztán eljátssza, üzengetve nyilvános profilon mutogatja (szövetségesei, a libák még el is küldik nekem álnéven, kifotózva), hogy de boldogok ők, utaznak, gyerekeit hogy szereti, nejét ölelgeti… és ennyi féregség után én vagyok meghurcolva meg baszogatva, az egyetlen, aki alkotott valami érdemit és értelmeset a neten, van értékrendje, vállalja a nevét, nem locsogni jár oda és nem hazudta a szerelmet és nem is csalt meg senkit.

azért lett vége, de ezt így nem mondta ki, csak már nem találkoztunk, mert elfáradt abban, hogy nekem közös életet ígér, utánam sóvárog, nekem ír eksztatikus-erotikus-lelkizős vallomást a kettesben-nyaralásról. miközben meg ne tudják, mert ugye beteg hitvesét ápolta, és ezzel is szerepelgetett. mert mindent a jóember-látszatért, elismerés-bezsebelésért.

ebben az egészben én is elfáradtam, meg az egész az én teherbírásomra és jövedelmemre volt alapozva eleve is.

a náculás egyszerűbb téma. m. mesélte most, ő fotózta ki az ocsmányságait, a suliban egy erősen kommer (karhatalmi “mártír” nagyapa) család gyereke, neki osztálytársa ugyanezt a kódolt gyűlöletet adta elő annak idején, lonsdale, tankok, német harcászat, “történelmi” érdeklődés, rubicon, viking, vágóeszközök, kopaszság, ez valami egészen primitív szolgaisággal betartandó know-how. nem egyéni és nem is kreatív. és lázadás az apa ellen. csak az a fiú mondjuk 16 volt. ja és mindezt m. látta rajta 2014-ben (egyszer találkoztak), csak nem mondta.

ki ez a műanyaganyuka?

fontos tudni, hogy itt kiféle-miféle emberek vádaskodnak. ez elég kellemetlen. neki a húga, lakása ingatlanügynöke révén fekete vagyonok részese. engem azért utál, mert a volt férj sorra belájkolta az izmos fotóimat és elég, hm, kezdeményező volt, “teljesen elvarázsoltál”. illetve sokat szemétkedett a lányuk az enyémmel, nagyon élvezte, hazudozott a kis rohadék, és akkor rögtön megtették agresszornak az áldozatot.

Portik szerint hamarosan bukni fog a belügyminiszter, Pintér Sándor

https://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=135751249&t=9216079

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=115245137&t=9099645

mi az, hogy Proficiency?

http://www.exams.hu/nyelvvizsga/cambridge-english-proficiency-cpe

miért nem írsz irodalmat inkább?

Miért, nem írok? Ami nincsen azonnal, előre szétkiabálva, ájult öncsodálattal kihirdetve, azt én nem is csinálom? Nem is aludtam éjjel, mert nem írtam ki ide?

Ti tényleg azt hiszitek, hogy ez egy műsor, és ami nincs benne, az nem létezik?

sztem élvezi a figyelmet

Hát persze. 🙂 Who wouldn’t? Kiderülnek itt a dolgok mindenkinek. Legyen akkor műsor. Én jól ismerem az egyik megfricskázottat, ő döbben, mert érti a rajzon, tudja magáról azt, amit a többiek nem. Imádom a gegeket. Össze kéne omoljak? Sírni? Bezárnom a blogot? Ja, és én a témától függetlenül élvezem ezt a vonalat, ahogy ez így kialakult, a füle alól indult, meg ahogy két pont TEKINTET lesz:

Ő már soha többet nem mondhat, kérhet tőlem semmit, elveszítette ezt. A legviccesebb, hogy magukat hozták ilyen helyzetbe, hogy ilyen könnyű őket egymás szemében nevetségessé tenni. Eredetileg a pletyka meg a hőbörgés senkit nem érdekelt, de ez már, így…? Imádják. Nem lehet ellenállni: persze, persze, együttműködünk, szembe mosolygunk, közös az ellenség, üssük-sírjon, de a behízott topikcézár kárára röhögni, azt nem hagyja ki senki. Ez van, amikor túltolják. Andris mulat Magdalénán, Brewial rámarkol a farkára, úgy röhög Véznán, aki már bánja, le is lépett, nem volt annyi karakter a gépén, hogy megmagyarázza nézeteit. Magdaléna mint régi ismerős ugyanígy maga elé kuncog: jé, tényleg, milyen hülye haja van, és gondolkodik, hogy mostantól azért cigizéskor ablakot nyit, dudorokat keres a macska hasán. Terelik is el a szót szépen. Ők futtatták fel ezt a blogrovatot is, meg még három másikat. Ugye a tíz olvasóval ez nem lenne poén (azt a kilencet amúgy sem az érdekli, a nyolc szívesebben olvas francia filmekről, szűrővizsgálatokról, TGM-ről, ál-ökó gesztusokról, edzésről). A sok fórumon nézelődő libusnak is leesik, mi hogy volt. Sokkal jobb így, mint szavakkal.

És ugye engem innen nem moderál ki senki…

Tanácsot adsz?

Persze. Plusz a véleményemet is írom. Nem merik érteni a helyzet komikumát: halál komolyan megválaszolom az ostobaságot. De tényleg alapdolgokkal nincsenek tisztában sokan, különben nem égetné magát a tejbegrízarcú éleslövész azzal, hogy egy nőt akar lekörözni testsúlyban, magasságban. Meg felületesek, fáradtak is az emberek. Itt az én éles agyam: a doktornő sem értette, milyen vonal a rossz, pedig az ilyen tíz deka csontokat meg fél kiló izmokat helyezett át más testrészekhez. Figyelek, gyűjtök, évek óta írok cikkeket. Annyi téma van. (Miért fázik folyton Ágicza?)

Nekem műtötték a miómámat.

Én is hallottam ilyet, de ő évekig belepusztult a menstruációiba. Kivették vele a méhét is. Attól függ a kezelés/békénhagyás, hol van, mekkora, okoz-e panaszt. Hormonfüggő szövetburjánzás, mindig jóindulatú. Ugyanakkora, mint két éve, nem zavar semmit. Várható, hogy az ösztrogénszint csökkenésével múlik majd el.

Te most akkor hány centi vagy?

Látta mindenki, ott van a dexán. Mit kéne magyarázni?

Ez pedig a fogaim állapota.

Képtelen?

Nem, képes. :DDD Valaki átírta a vágya vagy saját története szerint.

mekkorát ugranak a vetítőgépek, amikor valaki őszinte. ez egy levél részlete, felidézve, hogy mit írtam, egyébként 2019-ből

(és ha én kiröhögöm azokat, akik Kincsőnek meg Zalánnak nevezik a gyereküket nagymagyarkodásból, akkor nyilván mocskolódom és személyes bajom van…)

Újramérték vagy csak áthúzták a vonalakat?

Újramérték.

Nem sugárterhelés…?

Egyszer már kikerestem, hány lóerő per dioptria ez, elenyésző. “Depending on your size, a DEXA body comp scan delivers 1-4 uSv. That “uSu” stands for 1,000,000 microsieverts — a relatively minuscule amount of radiation. To put that in perspective, the average person receives about 8 uSv of radiation by merely walking around.”

Tényleg lesz könyv?

Tényleg. Egy háborús bűnösről szól, komoly történészi munka, mindenben segítettük a szerző munkáját (és emiatt voltam én az állambiztonsági levéltárban is). Aki az MTA doktora. Ezt próbálták megakadályozni sunyin azok, akik hazugságbanés elkenésben éltek, és ennek lehazudásával meg némi besúgással építettek karriert, és a lelki nyomora miatt lettek alkoholisták. Aztán még rólunk terjesztettek mocskokat. Ezek annyira megérdemlik, de komolyan.

De neked a…

Az én regényem nem lesz a vircsaft része. Azért dolgoztam kilenc évig, hogy az legyen körülöttem, aki ért és tényleg a szöveg érdekli, a világ, ahogy én látom. A szerzők nagy talánya: megírtam, de hogy jut el az olvasókhoz? És erre a bizalmi körre alapozva lehet úgy kiadni, hogy nem kell kompromisszumot kötni, hajbókolni, “együtt dolgozni”, senki más nem keres rajta, nem érzem, hogy ordas eszmét támogat a bevétel. Ezt én évek óta magyarázom a barátaimnak, akik biztatnak, hogy “van ez a sikerkönyv, te jobban írsz, küldd már be kiadóknak”, soha nem küldtem, nem érdekel így. És amúgy tavaly márciusban fogadtam meg, hogy független leszek, amikor a második könyvem kiadását elhalasztották: így én többet nem.

Azzal mi van?

Utánnyomás van. Elég kelendő, a téma a szenvedélyem, okos könyv, sokan méltatják, de én irodalmat írok, nem annyira ismeretterjesztést.

Mi van Lőrinccel?

Ellenzékieskedett egy kicsita kuszaszemű géniusznál. 🙂 Dolgozik, próbál, és színházzal  foglalkozik, forgatásokra hívják. Én pedig mindenben támogatom. Befotózom neki a védettségi igazolványát, hogy beengedjék, meg ilyenek. 🙂

Elképesztő ez az egész…

Igen. És hogy ennyien, így, rámszálltak, bokszzsáknak használnak, és ők IRL ilyenek, és nem szégyellik magukat.

Sok a hiba a posztokban.

Valóban akad. Hiba nem, de elütés vagy félbehagyott mondat. Sokat írok, egyszerre többet, és nagyon gyorsan. Aúgy IMÁDOM azokat, akik frusztrációjukban lényegtelen részletekről fecsegnek rendőrködve, miközben szarabbul tudnak magyarul. Emlékeztek erre a képre?

Ha megnézed, megérted a kép lelkét, de nem: KILÓG A CÍMKE, ezt reflexesen írták a háziasszonyok.) (Nem lóg ki a címke.)

*


Nem. (Lásd itt.)

A Slötyiben nem tilos a fürdés?

Nem tudom.

Feljelentetted a támadót?

 

Fel nem, de be-.

 

Azért nem mentél el a tárgyalásra, mert megtámadtak?

 

Dehogy. Ettől simán elmentem volna, ha el akartam volna menni. Pont azt csináltam, amit mára terveztem. Nem is buzogtam ilyen gyerekesen (meg sehogy sem) ezen az egészen, nekem nem ez a Nagy Izgalom. Van dolgom bőven.

 

Az egész annyira blőd, és ahogy játsszák ezt a valóságsót a fórumozók… mindenki tudja, hogy a másik hazudik, mégis fenntartják a műsort, magukat is győzködik, alakoskodnak, nyaliznak, egymástól is félnek, megy a megfelelősdi, jópontszerzés, “én futni hagylak ezért, de jössz nekem legközelebb, ha az én seggemet kell bevédeni”.

 

Nem megyek bele ebbe, hogy “gyere ki a hóra”.

 

Tavaly beteg voltam, akut, durva gyulladás. Most meg fel se merült, hogy menjek.

 

 

És mi volt?

 

Lesz még tárgyalás.

 

 

Rendreutasították mindjárt az elején. Pedig ő nem kuruc, mint én. Ő tekintélytisztelő, jóember, imponálni vágyó. Higgadtnak tűnni, meg okosnak.

 

Blog lesz. Írom a tartalmat, és nem tudom elképzelni, nem látom magam akként, hogy ne írjam. Ennyit tudok biztosan. Rengeteg téma, szép szószerkezet, eleven érzés van bennem, és embeileg is megérkeztem, világosan látok a világban, a múltamban, az énemben dolgokat. G. jól ismer, és ő mindig azt mondja, hogy ne legyek olyan szigorú magammal. Már nem magamat rágom. Nem vagyok gyenge. Ha nem értenek, úgy rúgnak, akkor röhögök, ez a változás.

 

Nem gondolod, hogy ez csak színjáték, heccelés? A mesterlövész kis köpcös kopasz, a másik tag bő hatvanas, elhanyagolt, egyik se megy el tetstösszetételt méretni, kilóról hadoválnak. Látják a fotókon, miket csinálsz, hogy nézel ki… mindenki látja.

 

Persze, látják. Csak ez a kettős játék, roppant alattomos. Hogy egyrészt ők “ugratnak” (így nem kell vállalni a felelősséget, amikor bebuknak a hazugsággal, csak viccből írták, hogy 167 centi vagyok!), másrészt az is jó, ha ezek hazugságként elterjednek (durva rágalmak). Rágalmazni nem vicc és nem játék, akkor se, ha én nem sírdogálok, és akkor se, ha megmagyarázzák maguknak, hogy velem és csak velem ezt miért lehet megcsinálni.

 

Most akkor téged hányan olvasnak?

 

Soha nem válaszoltam erre a kérdésre, most sem fogok. Nekem nem hiúsági kérdés ez. Átlátok azon, ha provokálnak.

 

De ez valamiért rettentően foglalkoztat többeket. Érzik ezt is (a lényeget, ahogy a sporttal kapcsolatban is). A valóság mindig átüt a dumákon. Egyszerre megy az, hogy nekem nincs olvasóm, meg hogy mindenkit tönkreteszek. Ha beírod a keresőbe, hogy Bovaryné, vagy Minden olyan, mint minden, vagy “valamije valamilyen”, akkor láthatod, hogy igencsak elterjedtem. Van 2600+ poszt, és ebből több tucat sláger: szeretők és hazugságok, a majdnem, az majdnem semmi, szeret, csak nem tudja kimutatni, finom, nőies hobbik, normálisék…

 

A tendencia ez. A csak kíváncsi, csak feszülő-leckéztető vagy pletykás, időrabló nőtömeg lekopott. Vagy a szájtátiak. Vagy az értelmetlen-híg kommenteket írók.

 

 

Egyvalaki tudja a számokat, illetve ma elmondtam az ügyvédemnek (ő a “tizenhetek” szövegre emlékezett a fórumról). Eleve: mi a kérdés? Napi, havi kattintás? IP-cím (hányan kattintanak)? Vagy egy posztra hányan? Többet annál, amit valaha is reméltem, és a jelszavas kör is jóval nagyobb, emlékszem, ahogy ültünk itt G-vel január első napjaiban, aztán egész tavaszig, és NEM HITTÜK EL, hát hol voltatok ti? És magasan képzett, nem erősködő, nem rivalizáló emberek, normális nevelést kaptak, érzékenyek, nem mutatkoznak.

Nem lehetne teljesen külön választani a rendes témákat a támadásoktól?

De.