Továbbkattintásommal kinyilvánítom:

azért vagyok itt, mert minőségi, magyar nyelvű szövegeket akarok olvasni az engem érdeklő témákról, és itt bőven van olyan.

Jó szándékkal, nyitottan, némi műveltséggel és azt bővíteni vágyva, gondolatokért, eszmecseréért, értékelvű és szép szövegekért érkeztem ide.

Vagyis alapvetésként elfogadom, hogy a blogger nem akar rosszat és sok mindent tud, legalábbis forgat, ami engem érdekel.

A saját döntésem volt, hogy idekattintottam. Vállalok a felelősséget.

Tudom, hogy a blogger helyzetével, láthatóságával sokan visszaéltek. Én nem akarok beleszólni a blogger életébe, nem érzem dolgomnak őt móresre tanítani, vele nagyképűen vitatkozni, egyszerűen azért, mert én ezekbe a témákba, érvelésekbe nem tettem munkát, ezeket ő vetette fel, és nyilván a saját véleményét írja, nem az enyémet. Én csak reagálni tudok, illetve a blogger nem is kérte az engedélyemet, jóváhagyásomat az önkifejezéshez. Ebben a mondatban érzem az abszurdum, a szarkazmus szelét.

Nekem is lehet ugyanígy blogom, ahogy neki lett, ott kinyilatkoztathatok (csak olvasóm nem lesz, de kinek-kinek érdeme szerint).

Amennyiben nem jókat olvasni jöttem, és/vagy nem tartom minőségieknek a szövegeket, nem érdekel a blogger világa, a filmek, társadalmi és médiajelenségek, sport, családi élet, akkor nem szaglászom, kombinálok, mérgelődöm vagy kutakodom itt sunyiban, mert ez jellemtelenség.

Ha aggódom, hogy majd biztosan rólam ír a blogger (nagyon ritkán fordul elő), akkor elgondolkodom a SAJÁT viselkedésemen, mert ott lesz a kulcs. Mindig pontosan kiderül a szövegekből, mit bírál a blogger, és ha problémásnak látja az én ideológiámat, táboromat, érveimet, tetteimet, viselkedésemet, akkor sincs semmi. A blopggernek nincs hatalma. Legfeljebb a hiúság sérül, de azért úgysem kár.

A legmélyebb bugyorba azok tartoznak, akik áskálódni jönnek, de még nekik áll feljebb erkölcsileg, és kioktatnak. Nekik annyi bajuk van magukkal és a világgal, hogy így reagálnak, de ez nem mentség.

Egyáltalán nem hiszek már senkinek a mentségeiben. Én tudom, hogy létezik Gonosz, az elmúlt években többször találkoztam vele. Megvilágosító  élmény volt.

A poszt többi része 2019-es, elavult, de fehérrel otthagyom (jelöld ki), elgondolkodtató korlenyomat. 2019 óta egyébként több internetes, lejárató célú hecckampány indult a személyem ellen, részben olyanok voltak a főkolomposok, akik sokat köszönhetnek nekem. Ezek bevallott célja engem teljesen tönkretenni, őrületbe, munkanélküliségbe kergetni, de én a megélhetésemről és a békés, boldog családi életemről már évekkel korábban gondoskodtam, arról, hogy mindig legyen munkám, 2012-ben, sőt, előtte vagy húsz évig, amikor írónak készültem, írtam és olvastam.

Egy büntetőügy is indult: tavaly április utolsó napján, négy év után minden vád alól felmentettek.

Ugyanez a személy több erősködő, megszállott polgári pert indíított ellenem.

*

jó szándékkal, nyitottan, némi műveltséggel, gondolatokért, eszmecseréért, értékelvű és szép szövegekért érkeztem ide.

Nem kíváncsiskodni, felületesen ítélni, szerepelni jöttem.

Nem használom arra a blogot, hogy saját ügyfélkört toborozzak, legyen társaságom, népszerű legyek, kicsikarjam a blogger személyes figyelmét, mert az ilyen olvasók lesznek később a legaljasabb hátba támadók.

Nem unalomból, kekeckedésből, feszültségkeltésből vagy személyes sérelmem miatt vagyok itt. Ezeket a pszichológusommal beszélem meg.

Elolvasom a szövegeket, megértem a poszt állításait, nem érvelek szalmabáb módra, nem ugrok rá azonnal a hívószavakra, nem írok önismétlő közhelyeket. Ez a minimum volna, ha öntudattal akarok kommentelni, és elvárom, hogy komolyan vegyenek.

Ahogy G. írta egy gyökérnek:

a szólásszabadság nem azt jelenti, hogy mindenhol hagyni kellene kedvedre könnyíteni a pofádon, hanem hogy semmilyen jogi retorzióra nem számíthatsz, amíg bizonyos határokon belül maradsz.

Szólásszabadságom nemcsak nekem van, hanem a bloggernek is. Az enyém forrása és garanciája nem a blogger, hanem hazánk törvényei.

Nem veszem támadásnak, sem személyes sértésnek a bloggertől, ha jelenségeket elemez, sem az ízlése, értékrendje, életmódja deklarációját. Nem élek vissza a privát életéről szóló információkkal, képekkel. A vélemény szabad, és önérték, ha sokféle. Tisztában vagyok vele, hogy nem foglalkozik velem, nem azért ír, hogy engem idegesítsen.

Nem öntök ide átmásolt, angol nyelvű, nyakatekert, okoskodó szövegeket, és nem lopom le, másolgatom ki a posztokat innen sem.

A bloggernek nincs szüksége rám, én akarok itt lenni. Ő működteti a felületet, ő dolgozik a bloggal és a kommentelőkkel, ő fizeti a fenntartás költségeit, és ezen kívül is vállal társadalmi munkában egy csomó feladatot. Semmi okom rá, hogy feltűnősködjek, követelőzzem.

Nem ítélem meg szigorúbban a bloggert, életmódját, következetességét, tehetségét, emberi kapcsolatait, mint a sajátjaimat. Tiszteletben tartom a különbséget: ő ír, én olvasok, ő névvel vállalja magát, én nem.

Ha férfigyűlölő, gyerektelenségre ösztökélő, a “szépségeszményt” és a sportot támadó, kövérségmentegető, rasszista, antiszemita, dogmatikus, vegán közeget igénylek; ha társat keresek, ha a NIKON kacatomat akarom elsózni ezerötszázért, ha a bosszú fűt, elmegyek máshova. Itt csalódni fogok.

Nincs harag.

Áskálódni, névtelenül zaklatni pedig ciki. Nem a bloggernek rossz, hanem nekem ciki. Arcvesztés.

És most…

Kattintok a legfrissebb posztra.

Kattintok az előző posztra.

Kattintok ennek a hónapnak a posztjaira.

Kattintok a sporttémájú cikkekre.

Kattintok a házasság, szex, család témájára.

Kattintok a képgalériára.

Kattintok a legolvasottabb posztokra.

Ha ki akarod kerülni ezt az oldalt, több lehetőség van:

ha van wordpresses reged, iratkozz fel követőnek, és kattints a readerből:

Vagy az új bejegyzésekről értesítő e-mailről. Vagy a facebookról. Felnőtt ember vagy.