298 thoughts on “ti írjátok: könyv”

      • Köszöntöm az olvasókat, ne feledjétek, ez egy olyan kör, ami nem zárul magába!

        Egyúttal átadom a Kepes András-szerepet más érdemes művésznek, én most elsősorban munkacéllal nyitom ki a laptopot. Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy Erica Jong könyveiről és magáról az írónőről mi a véleményetek. Személyes hősöm, klasszikus feminista ikon ő, akinek azért nagy mázlija volt a születésével.

        Egyúttal bedobom egyik alig-alig vállalható kedvenc olvasmányomat a beszélgetésbe: A vagány nők klubja, avagy a Ya-Ya testvériség isteni titkai. A női barátság hatvan éven átívelő története, benne minden, ami a 40-es, 50-es, 60-as évek Amerikájában, a forró, párás, súlyosan katolikus- félfeudális Délen megédesítette és megkeserítette az életet. Tetszik, ahogy a cukros-verandán ejtőzős-alkoholgőzös nemtörődöm felszín mögött vérre menően küzdenek egy kis hatalomért, egy kis szabadságért.

        (Ha már chick lit: olvasta valaki Kathy Lette írónő magyarul hozzáférhető regényeit? “Hogyan öljük meg a férjünket?” Elöljáróban annyit, hogy én szénné röhögtem magam rajtuk. Nagyon jó a fordítás.)

        Kedvelés

      • Most olvasom a Rettegés a Repüléstől c. Erica Jong-könyvet, valami fantasztikus! Nem hiszem el, hogy 40 éve (!) írta, mert annyira modern, és annyira sokban hasonlítanak a problémáink. Szóval köszönöm az ajánlást!

        Kedvelés

    • sziasztok, most talaltam ra erre az oldalra. Nagyon tetszik. En magam nemregibe irtam egy kis konyvet, es kivancsian probalkozok hogy velemnyeket szerezek rola.Nem tudom tudnatoke olyan helyet ajanlani ahol meglehet osztani , vagy itt is lehetne kis reszletet feltolteni ? Halasan koszonet elore is

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Szia,
        üdv a blogon! Miről szól a könyved? Eléggé körülírható értékek jegyében zajlik a beszélgetés, olvass itt sokat, ez alapján eldöntheted te is, hogy a témának lenne-e itt helye. Kommentben bármit írhatsz, amit idevalónak érzel. A posztok szigorú szűrésen mennek át, mert fontos, hogy változatosak legyenek a blogon a témák, vállalható legyen a szöveg értékrendje és igényes a stílusa.

        Kedvelés

      • Az elso az igazabol vampiros, most sokan mondhatjak twilight masolat de teljesen mas, a masik meg egy kaland-schifi .
        egy kis reszlet az elsobol, ha nem haragusztok
        : Kis város, alig pár száz lakossal, minden csendes és nyugodt. Ám a csendet néhány baleset zavarja meg. Mindenki kérdőn áll a dolgok előtt, hiszen a környéken még sohase volt ilyen balesetekre példa. És itt vagyok én, egy átlagos 26 éves lány. Remény nélkül, meggyötörve és a jövőtől semmit sem remélve. A nevem Jenifer, de csak Jeninek szólítanak. …..
        ……
        …..
        2 éve nem félek semmitől. Már nagyon sötét volt, egy kis lámpa fényei világítottak csak. Hirtelen a hideg végigfutott a hátamon, valami furcsa szorongás kapott el. Nem tudom, hogy mit is érzek, állandóan hátra fordultam, de senki nincs ott, többször éreztem már, hogy figyel valaki, szorosan a hátam mögött van de soha nem volt senki. Valamiért szaporábban szedtem a lábaimat ………………………
        Megláttam őt, hirtelen nem tudtam, hogy jól látok-e. Megváltozótt, más a szeme színe és mintha izmosabb is lett. A szeménél leragadtam, de nem hiszem el. Hiszen, hiszen Ő már ……
        Megráztam a fejem nyilván csak hasonlít rá. De valami furcsát láttam meg a kezében, egy férfi fejét fogja, élettelen arccal. Felnéztem gyorsan és a szája szélén megpillantottam azt a kis vér cseppet!
        Hihetetlen, nem hiszek a szememnek. Az eszem azt diktálja “rohanj el”, de a kíváncsiságom nem engedett el, csak bámultam bambán.
        Rohanni kezdett, én meg hihetetlen módon utána szaladtam. De vajon miért is?

        Kedvelés

      • Egész pontosan milyen reakciót vársz? Az eredeti lektűrök is kínosak szerintem, de ez a két részlet… na. Azt hiszem, nem itt csoportosulnak a borzongató történetek elkötelezett rajongói. Tényleg nézz körül a blogon. A cím nem azt jelenti, hogy “ti írjátok a könyveket”, hanem hogy itt az olvasók (= ti) beszélgetnek könyvekről.

        Kedvelés

      • Elnézést a belekotyogásért, alapjáraton amúgy is új vagyok itt, legalább is hozzászólás szintjén, nem volt még érkezésem bemutatkozni sem, ellenben rendszeres olvasója vagyok a blognak.
        Viszont abban nem lennék egészen biztos, hogy nincsenek itt olyanok (akár többen is), akik az efféle borzongató történeteket is(!) kedvelik, legalább is én nagy horror rajongó vagyok, bár tény, hogy az irodalmi érdeklődésem nem kizárólag erre a műfajra korlátozódik. Az persze igaz, hogy a blog tartalmához ez nem igazán passzol, emiatt tényleg nem a legnyerőbb ötlet itt népszerűsíteni egy ilyen jellegű írást. Nem mintha ez a két kis szösszenet kedvet csinált volna a továbbiak elolvasásához, amiért a szerző szíves elnézést kérem, de hát csak tud valamit kezdeni a negatív kritikával is remélhetőleg. Szóval nekem egyrészt ötlettelennek tűnik, másrészt meg nem is tudom… egyszerűen csak nem. Mindig az a tanács jut eszembe az ilyen írások olvasásakor, hogy aki írni akar, először olvasson – nagyon sokat! Ne féljen tanulni a nagyoktól. Én például tinikorom óta szeretem Stephen Kinget, leginkább és elsősorban azért, mert annyira jól mesél. Az egy másik dolog, hogy miket talál ki, de a dolog technikai részére szeretnék rávilágítani, mert ilyen téren azt hiszem, lehet tőle tanulni: kidolgozott karakterek, életszerű reakciók, miegymás. Írhattam volna más szerzőt is, de most éppen ő jutott eszembe, nem azért, mert a fenti szárnypróbálgató által megcélzott műfajhoz közel áll, hanem mert úgy ír, ahogy.
        Na de inkább visszatérek ahhoz, amiért most eredetileg idejöttem, azaz keresek pár jó ötletet azzal kapcsolatban, hogy mit olvassak (tovább gyarapítva az amúgy is terjedelmes listámat a rám váró könyvek terén).

        Kedvelés

      • Igen, Stephen King profi! Akkor is, ha enegm a műfaj hidegen hagy, percjellegűnek és kiszámíthatónak érzem.

        Azt szeretném elkerülni, hogy a címet félreértve, a széles olvasóközönségre lecsapva ideöntse ki-ki a zsengéit, szóval a színvonalat őrizném.

        Valamint nem tudom vállalni, hogy a csakaolvassa afféle kisváros lesz, ahol van mosoda, étterem, bank, mozi és trafik, tehát hogy a mindenkori olvasók minden igényét kiszolgálom: a blog továbbra is arról szól, ami engem érdekel és számomra vállalható, mivel hozzám kötődik, tartalma rajtam kérhető számon, és én így tudom lelkesen és hitelesen csinálni.

        Kedvelés

  2. Mostanában nem nagyon olvasok klasszikusokat, helyette elkezdtem életrajzi műveket forgatni. Mindenkiről, bárkiről. Lehet híres színésznő, sportoló, feltaláló, békeharcos, politikus, humorista, riporter, favágó, orvos. Az életrajzi könyvek kicsit olyanok, mint egy jó blog. Lehet tudni, hogy adott ember mit ért el, s most megnézheted, hogyan érte el. De nem ez a legfontosabb, hanem ami mögötte van. Mi motiválta? Mi van a háttérben? Látod az embert. Az ívet. Az érzéseket. A félelmeket. A szálakat. A családját. A házat, amiben felnőtt. Az utat. Az első sikereit. Ott állsz vele a dobogón, a színpadon, a forgatáson. Elkíséred első randijára, versenyére, fellépésére, meghallgatására, iskolájába. S ezekből lehet tanulni (igen, ez mekkora közhely, de igaz), s valahogy olvasás közben úgy érzem, hogy beengedett engem, s ez óriási dolog. Csendben lépkedek ilyenkor. A klasszikusok is életrajzi művek, ha úgy olvasom. (S bevallom, hogy azért kezdtem ezeket olvasni, mert szellemileg terhelt vagyok, szita az agyam, s ez egy könnyebb műfaj.) Utoljára A “Svédnél” jártam. Még Amerikába is elmentünk. De nem beszéltünk senkivel. Elvonultan éltünk. Jó volt így is.

    http://bookline.hu/product/home.action?id=1518206&type=10&_v=Csengery_Judit_Greta_Garbo

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Leni Riefenstahl, igen. Nem tudom eldönteni, hogy tényleg ennyire naiv volt és nem vette észre, hogy mi történik vagy utólag próbálja magát menteni. Mennyire lett volna más élete ha a tehetségével Amerikába születik? Mert tehetséges volt, ahhoz nem fér kétség.

        Kedvelés

    • Életrajzi könyvek közül nagy kedvencem Agatha Christie önéletrajzi könyve. Izgalmas, jól megírt könyv, igazi nyári, strandos olvasmány.
      (Nyaralásokra évek óta úgyis ,mindig Monsieur Poirot kísér el 🙂 )

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Én olyan nagyon ódzkodom az életrajzoktól, nem is tudom, szerintem ez középiskolás maradvány… tudsz mondani olyat, ami olyat, ami kedvet csinálna? Ami olyan, nem is tudom, fordulatos, szórakoztató, irodalmi, inkább átmenet életrajz és regény között?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  3. Legutóbbi kedvencem Oliver Sacks http://hu.wikipedia.org/wiki/Oliver_Sacks
    Első könyv, ami a kezembe került (volt otthon, mert a férjem általában beszerez bizonyos könyveket, mert hallotta, hogy jó, felrakja a polcra, és akkor az megvan otthon) Szóval ez a könyv az Antropológus a Marson. Esszégyűjtemény, vagy hogy is nevezzem. Tudományos és szépirodalmi. Kb 50 oldalas tanulmányok, novellák vagy ilyesmik vannak benne. Orvosként olvasva az első három oldal után megrökönyödve tapasztaltam, hogy már tudom mi lesz a diagnózis, és felmerült bennem a kérdés,hogy miről tud majd írni a maradék 50 oldalon… De persze ez tudományos igényességű szépirodalmi alkotás, és egyébként is, egy embert, életet, érzéseket, gondolatokat akart bemutatni, nem valami betegséget. Minden tudományos, és irodalmi vonatkozást alátámasztva megjegyzéssel, amitől az egész könyv alsó felét-harmadát kitöltötte a kisbetűs rész. Az egész könyv hihetetlenül érdekes volt, és önbizalmat adott (pl büszke voltam, hogy értem), és olyan mélyen mutatta be embereknek az érzéseit és gondolatait, hogy teljesen bevonódtam. És nagyon sajnáltam, hogy vége lett. Aztán elolvastam a többi könyveit, és megnéztem az Ébredések c. filmet, amit az ő könyve alapján rendeztek. Szóval mindenkinek ajánlom.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  4. Másik szeretett hősnőm az antropológus és főemlőskutató Jane Goodall. Erica Jonghoz képest mindenben a másik véglet a bátor alkotó nők sorában. Önéletrajzi írása Amíg élek, remélek címmel jelent meg, angliai gyerekkkorától a tanzániai őserdőkben úttörő munkával töltött évtizedeken át a mai, környezetvédelemért folytatott szelíd harcáig kísérhetjük utazásaiban. Jane Goodall életét olyan módon szövi át hite, amitől a lelke meghatóan, gyötrő szenvedélyektől, emberi hívságtól mentes maradt. Megrendítően bátor, korunkban utánozhatatlanul szerény, a természet és minden élő iránt alázattal forduló tudós asszony, én mai szentnek mondanám. Igazi feministának látom, aki egész életével példát tesz a női lét és a hivatásban lelt boldogság összeegyeztethetősége mellett. A könyv nem irodalmi értéket képvisel, mégis ebben a szekcióban ajánlom olvasásra.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  5. tegnap kezdtem el olvasni a szurke 50 arnyalatat, sokat hallottam rola nagyon. Meg egyenlore melazom hogy a masodik kotete is erdekelni fog-e. mindenkitol azt hallottam, hogy na ez majd fellenditi a hazaseletemet (nem mintha kellene lenditeni), de ahogy olvasom en nem erzem ezt. igen, vannak benne szex jelenetek, de nekem nem ez az erdekes a konyvben. hanem az hogy az egyenjogusagert kialto lelkemmel olvasom a konyvet ami arrol szol hogy a nonek, a foszereplonek el kellene fogadnia egy teljes onfeladassal jaro viszonyt hogy a beteges lelku foszereplo ferfivel kapcsolata lehessen. es nonek nem fulik hozza a foga, kuzd magaval. es azt is belelatom hogy egy 21 eves teljesen tapasztalatlan es szerelmes nonek ez miert lehet egyaltalan dilemma. irodalmi szempontbol elhanyagolhato a konyv es nekem a szex jelenetek is olyanok aminek egy reszet atugrom, ott minden meseszeru, mindenkinek minden csodas es tokeletes es pont akkor es pont ugy tortenik ahogy annak kell.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  6. Hmm. Nem nagyon olvastam eddig életrajzi írásokat, kivéve néhány festőművészét még kamaszkoromban, de most Erica Jong és Jane Godall is felkeltette az érdeklődésemet. Egyébként az utóbbi 2-3 évben, mióta itthon babázom annyi szemetet elolvastam, magazinokat is beleértve, hogy kicsit megcsömörlöttem. Magamban arra hivatkozva, hogy gyerek mellett úgysem tudnék komolyan elmerülni semmiben, ezek meg legalább szórakoztatnak. De milyen kártékony szórakozás volt ez! Mostanában vettem észre, hogy sokat romboltam az ízlésemet, türelmemet, koncentrációs képességemet, és az idegeimet is bizonyos olvasmányokkal. Úgyhogy eldöntöttem néhány hónapja, hogy vége, ha nem tudok valami érdemeset olvasni, inkább nem olvasok semmit, hanem nézegetem mondjuk a kertet, vagy elkortyolok egy kávét. Most kevesebbet olvasok, de sokkal jobbakat, és máris tapasztalom magamon a pozitív hatást. Két oldal Bovaryné pl egy nap sokkal kielégítőbb, és felemelőbb, mint 50 oldal szutyok. Szándékosan nem írok arról, hogy mik ezek a számomra “rossz” könyvek, mert lehet, hogy másnak épp azok tetszenének, és mások épp azokat találják arra érdemesnek. Annyit mondanék, hogy nem szépirodalom-lektűr összehasonlításról beszélek, mert van jónéhány krimi, sci-fi, képregény, útleírás, sőt sima chick-lit, vagy odasorolt könyv is a kedvenceim között. Egyszerűen csak arról van szó, hogy nem szelektáltam, nem gondolkodtam, hanem megtetszett a borító, ajánlotta az Éva magazin, jó lesz az- alapon döntöttem. Ja, és megőrjítettek a divatos és népszerű könyvesblogok, na azok alapján válogatni óriási hiba volt. Hagytam csúnyán befolyásolni a saját, hosszas olvasói múlt által kialakított ízlésemet. Hát így állok én most az olvasással. Próbálok visszatalálni önmagamhoz. Itt is.
    Lillywhite, a Vagány nők klubja nagy-nagy kedvencem, bizonyos hangulatokban újra is olvasom, és nemcsak, mert egyszerűen szeretem ezt a mocsárgőzős, hegedűmuzsikás, gyapotföldes, kreol-konyhás déli hangulatot, hanem, mert nagyon tetszik az a tűzön-vízen át összetartó, szeretettel teli női szolidaritás, amiről szól. És jó, nyilván nem magas irodalom (akármit jelentsen is az), de azért megtévesztő az Ulpius-házas kiadás és a borító is, azért nem az a chick-lit kategória, amely címszó alatt bármit kiadnak mostanában. Amúgy is érdekes ez a kategória. Vajon miért van az, hogy néha egész komoly és jó könyveket idepozícionálnak nekünk és akad egy pár, amit meg komoly történelmi-/társadalmi-/avagy nagy családregényként adnak el nekünk, miközben felszínesek és pongyolák?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Es melyik volt hasznosabb? Mert en a negyeduk gyerekvaras kozben jottem ra, hogy az utobbi (vagy ahhoz hasonlo)… Jo hir, hogy van aki erre mar az elsonel rajon 🙂

        Kedvelés

      • A másodiknál már nem nagyon olvastam babás lapokat, bár néha kinyitottam még, mert volt benne itt-ott új. A negyediknél már nem hiszem, hogy olyan mértékben szeretné az ember, hogy elgyerekesedjen az agya, hogy még az olvasnivalója is gyerekes legyen. Vagy nem? Te tudod, nekem csak kettő van! Hajrá, szépirodalom! ;))

        Kedvelés

      • Felreertest elkerulendo: az elgyerekesedes nem feltetlenul a felszines olvasmanyok eredmenye, hanem belso igenyesseg jele. (Lattam mar gyerekes-gyerektelen profi irodalmarokat). Szoval nyitott szemmel jarni sosem art es a szaktanacsok mellett-ellen az osztonoket elesbe allitani sem. Es a konyvbol anyanak tanulni vagyokat is hitelesebben biztathatjuk a termeszetes belso hang kovetesere, nem? Az utolso mondtattal teljesen egyetertek amugy 🙂

        Kedvelés

      • Nem, semmiképp. A Kismamán kívül (ami azért messze a legigényesebb a maga kategóriájában) én is olvastam gyermeklélektant (Mérei-Binét), fejlődéslélektant, Pécsi Rita könyveit, ilyeneket. Erre értettem az elgyerekesedést. Én könyvből tanulok anyának lenni, a mai napig, mondjuk egyre inkább hallgatok magamra, de még mindig sokszor tanácstalan vagyok. Mostanában viszont győzött a szépirodalom.

        Kedvelés

  7. Jaaaj, nem gondoltam volna, hogy pont a titkos könyvcsemegém talál itt értő közegre!:-) Én is évente legalább kétszer olvasom a Vagány nőket, de nem is csoda, hogy odavagyok a fülledt, misztikus bájú , némileg vészterhes atmoszféráért, hiszen ugyanezért az egyik kedvenc filmem a szintén Délen játszódó Éjfél a Jó és a Rossz kertjében. Clint Eastwood rendezte, tisztára olyan egyébként, mintha Robert Altman vonultatná fel a híresen különc csodabogarait a lepukkantan szexi Savannah városában. Hopp! Jut eszembe, az alapjául szolgáló regény pedig, azonos címen, szintén az évtizedes kedvenceim között van! John Berendt írta, 1994-ben. Fogalmam sincs, mi a művészi megítélése, bár Pulitzer-díjat kapott, tehát okkal lehetett bestseller.
    Visszatérve a Vagány Nők Klubjára, a négy barát összefonódó élete azt hiszem sok millió nő szíve legtitkosabb vágyát ábrázolja. És talán legmélyebb bánatait is. Részben, hogy oly kevés nőnek juttat a sors ilyen hűen kitartó lánybandát. Másrészt meg a Dél elbűvölő szépsége, a főszereplők látszólagos privilégiumai mögött a louisianai életet a kőkemény fehér férfifelsőbbrendűség határozza meg. Ez még a néger szegregáció ideje, ahol a törvény az egyház és az apák kezében van. Egészen szívszorító, ahogy kitörési lehetőség nélkül masíroznak bele a drámákat ígérő sorsukba. Például a főkolompos, a szép Vivi, a született művész, akinek harminc évvel később nem kellett volna anyának lennie, egy rövid szenvedély lezárása helyett megkötött házasságában négy év alatt- megfelelő védekezés híján- négy gyereknek ad életet. Begolyózik, a szokottnál is többet vedel- akkoriban majd mindenki alkoholista volt, nem is tűnt fel-, ma amfetamin néven ismert idegpirulákat kapkod, pszichológus helyett kapzsi pap martaléka lesz, s mikor súlyos gyerekbántalmazásba torkollik a nagy házban, gazdag asszonyként töltött idilli lét, értetlen férje elmegyógyintézetben józaníttatja ki, a kor bevált megoldásaként.
    Majd talán még folytatom, most ennyire volt időm.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Amikor először ajánlottad, megnéztem egy antikvár oldalon. Nem drága, megörültem, megláttam a borítóját, letettem róla.
      Most megint el akarom olvasni, megveszem.
      Talán majd letakarom az elejét, és úgy tárolom:)

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Póruljárt szegény könyv. Az Ulpius, úgy tűnik, a női szerzők női barátságról szóló regényét oktalan libaságnak tartja. Lánytibi is felveti a kérdést, hogy miért.

        Kedvelés

    • Ha megnézzük pl az amerikai kiadás borítóját, azért más a kép, mint az ulpiusosnál. Vagy ott van pl. Marian Keyes gyógyult alkoholista, 40-es ír nő, akinek könnyed kis nőies történetei telis-teli vannak családjukat és leánygyermekeiket megnyomorító alkoholista apákkal, bántalmazó férfiakkal, lehazudott nemi erőszakkal, kikényszerített abortuszokkal, depressziós anyákkal, húgukat rabszolgának tekintő nem-törődöm fiútestvérekkel. Tényleg nagyon könnyed a stílus, mind az eredeti, mind a magyar kiadások címe könnyed, borítója főleg a rózsaszín-világoskék színskálán mozog, stílusa, nyelvezete egyszerű, olyan fürdőkádba, vonatozáshoz, várakozáshoz való, hogy nem fáj, ha hirtelen be kell csukni. De azért elgondolkodtató, hogy a fenti motívumok közül egy-egy még a legkönnyedebb regényében is megjelenik, nem egynek pedig egyenesen központi témája. Most, hogy többet tudunk kicsit arról az Írországról (Magdolna-nővérek, ugye), ahol az írónő nevelkedett, hát nem is tudom? Egyébként nem vagyok egy nagy chick-lit (ez is egy érdekes címke azért, nem?) faló, de az ő könyveit kedvelem.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • A nyáron olvastam tőle valamit, azért, mert kölcsönkaptam és végre angolul volt. Tényleg kádban, kertben, buszon olvastam, és nagyon tetszett.

        Kedvelés

  8. Még egy könyvet szeretnék ajánlani: Farkasokkal futó asszonyok

    “Minden nőben él egy zabolátlan és időtlen lény, az Ősi természeti asszony a maga hatalmas erejével, éles ösztöneivel, szenvedélyes kreativitásával és korlátlan tudásával. A társadalomba való beilleszkedés során azonban többé-kevésbé megszakadt vele a kapcsolatunk, a civilizáció merev szerepekbe kényszerít bennünket és elfedi előlünk saját lelkünk..”

    http://www.libri.hu/konyv/pinkola_estes_clarissa.farkasokkal-futo-asszonyok.html

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Szeretem, mert a jungiánusok közül a legkevésbé erőlteti a hagyományos jelentéskereteket, talán azért, mert elsősorban költő és mesemondó asszony. Milyen jó foglalkozás. Már több posztnál fel akartam hozni a Clarissa Pinkola Estés mesemagyarázatait. Szerintem ő is jól érezné magát itt, ennyi érző, gondolkodó nő között.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Igen, nagyon tömény. Elárulom, hogy én még mindig nem olvastam el végig, pedig pár éve vettem meg. Egy-egy fejezetet elolvasok, aztán gondolkodom rajta. Ha olyanom van, előveszem megint. Örülök, hogy tetszik neked.

        Kedvelés

      • én kétszer olvastam (kultuszkönyv a család nőtagjai körében), de bajom van a fordítással. úgy érzem, hogy eredetiben sokkal jobb. magyarul néha a lényeg elsikkad.

        Kedvelés

    • Errő most az jutott eszembe, hogy talán férfiakban és él ilyesmi, de ez nem egyenlő azzal, amik most. Valahol őket is merev szerepbe kényszerítette a civilizáció, mégha nekik is jutott (maguknak juttatták) a könnyebbik szerep.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  9. Segítsetek nekem. Szerintem már legalább egy éve nem jut eszembe se a cím, se a szerző, már mindenhogyan rákerestem, semmi. Egy női név a könyv címe, amerikai szerző, amerikai történet. Éttermet nyit az asszony, a tapló férjétől elválva. Két gyerek van, két lány, a kisebbik teper az anyja figyelméért, akinek mégiscsak a nagyobbik a kedvence, aki viszont egy görény. A kicsi lány meg is hal, az nagyon megrázó. A nagyobbik lány ezután kitalálja, hogy ő zongorazseni. Mikor kiderül, hogy nem az, megszökik, és felfedezi, hogy ha zongorában nem is, éneklésben tényleg zseniális, koloratúr szoprán, híres lesz. Közben az anyja beleszeret valakibe, megszakad az éttermi melóban, tönkre is megy talán. Eléggé összevissza vannak a fejemben a szálak, meg nyilván nem is ez így a történet lényege, ennél sokkal mélységesebb, de kb ebből akár rá is ismerhet, aki olvasta.

    Valaki…?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  11. Nem tudom, mennyire illik ide, ha nagyon nem, szóljatok, legközelebb nem írok ilyet:
    Kaptam és elolvastam egy könyvet, ezt:
    http://www.kossuth.hu/index.php?o=konyvek&k=2528. Annyi könyvespolcom nincs, hogy megtartsam, és arra gondoltam, hogy az itteni körben lehet iránta érdeklődés, bárkinek odaadom szívesen, aki vagy Budán (esetleg Bécsben) értejön, vagy kifizeti a postaköltséget. Írhattok a gmailes jaszcilla címre.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  12. Tegnap elolvastam a Pi életét (Yann Martel), nem láttam a filmet, de előtte nem is hallottam a könyvről. Elvesztegetett évek!! Ez a könyv annyira jó, hogy olyan, mint valami kollektív tudattalan. Ez a könyv annyira jó, hogy most napokig nem olvasok semmit, annyi gondolkodni valóm van, és aztán elkezdem majd újra elölről. Ez a könyv annyira jó, hogy tegnap, miután befejeztem, csak nézegettem és ölelgettem, meg magyaráztam a férjemnek (tőle kaptam), hogy ez a könyv annyira jó, hogy… olvassátok el.

    (Rajongó típus vagyok, már említettem…? tehát a fentiekből vonjatok le néhány százalékot… de tényleg hihetetlenül jó)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Én is így voltam vele. Máskor szinte azonnal elkezdek egy újat, akkor eltartott pár napig az áthangolódás. És bár elmegy a film is, akik csak azt látják, azok ezt nem fogják tudni a történetről.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • 🙂 kicsit már volt időm magamhoz térni, a véleményem nem változott, csak józanabb. Tegnap a regény recepcióját is feltérképeztem és
      a filmnek is utánaérdeklődtem. Kísértetiesen hasonlít a dolog az Aliz Csodaországban recepciójára (ami nekem szintén szívem csücske).

      A Bovaryné első részénél kerestünk olyan elemeket, amelyekből kiderül, hogy “viccel velünk a szöveg”, hát visszaköszönt ez a kifejezés, a Pi élete is folyton szórakozik velünk, pont úgy, ahogy az Aliz meg egyenesen másból sem áll. És az emberiség pedig simán belesétál, és filmet készít a tengeren hányódó kisfiú szenvedéstörténetéről, holott ez a szenvedéstörténet igazából NEM IS AZ, AMIRŐL A REGÉNY SZÓL. Ez a regény az irodalomról szól.

      Nem kevesebbet állítok (ezt Évától tanultam, és úgy tetszik, olyan drámai, illik ide), mint hogy a regény recepciója, ami a szemünk előtt zajlik, filmestül. Oscar-díjastul, robinzonádostul, valójában még a regény része, és sokkal szorosabban, mint bármely más mű esetében, ugyanis a könyv pontosan erről szól. Arról, hogy a film a tigrises történetről készül, hogy az fogja meg az embereket. Úgy értem, hogy AZ, és nem más. A könyv ír minket, már jó előre megírt minket. Így értettem, hogy egy kollektív tudattalan. Elképesztően érdekes, még sosem volt ilyen szemtágítóan ráismerős “aha!!”-élményem könyvvel kapcsolatban, mindjárt első olvasásra. Most már nekiláttam újra, hihetetlen, hogy minden egyes mondatnak jelentősége van, mindegyik kapcsolódik mindegyikhez, mint valami szövet. Csodálatos a fordítás.

      Aki belevágna, annak néhány vázlatos kérdés, és ez még csak a tizede…
      -Mit jelent Pi számára a vallás? Miből derül ki, hogy totálisan mást, mint bárkinek?
      -Mi a jelentősége azoknak az állatoknak, amelyek metaforikus szerepe nincs a műben közvetlenül értelmezve?
      -Intertextek? Sok van! (Kezdve Richard Parkerrel)
      -Honnantól támad az az érzésünk, hogy a tigrises történet nem realisztikus többé? Miért?
      -Hogyan értelmezhető a moszatsziget?
      -Melyek a közvetlen “viccel-velünk-a-szöveg” érzés pillanatai?
      -Hogyan értelmezhetjük azt, hogy amikor a japánoknak az állatos történet tetszik jobban, Pi azt mondja: köszönöm, így van ez Istennel is?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Hú, most látom, ezt (is) újra kell olvasnom, nem is figyeltem eléggé, pedig nekem is nagyon tetszett. A filmet még nem láttam, de azért arra is kíváncsi vagyok.

        Kedvelés

      • A film sajnos pocsék hálivúdi giccsparádé. És csak a legvégén van utalás arra, hogy nem is tigrist visz a csónakban, ezek szerint a könyvben előbb is van valami gondolkodnivaló, na a filmben nincs.

        Kedvelés

      • De sajnálom, hogy a filmet néztem meg valamelyik nap, a könyvet meg még nem olvastam! De majd most!

        Kedvelés

      • a film nekem sem jott be, a konyvet nem olvastam meg, bar a film nem is csinalt kedvet hozza

        Kedvelés

      • Nekem olyan nagy katarzis volt ez a könyv, hogy az már vicces, életem meghatározó könyveinél ilyeneket terveztem felsorolni, hogy, hogy ő Varázshegy, vagy Karamazov, vagy ilyesmi, erre pí élete 😀 ( igen egy 17 éves srác szintjén gondolkodom :D)

        Akkor olvastam, amikor terhes voltam, és az én terhességem nem az az IGEN volt, amikor rámsüt a napfény a felhők közül, csicseregnek a madarak, meg mennyei hárfa, hanem a b terv, de nem is, még c vagy f se, nem is volt terv, mert soha nem akartam gyereket, de akkor azt mondtam, hogy mégis mostmár akkor így lesz.

        (Mostmár jó, kicsit félek most, hogy lesz aki betámad, hogy te akkor nem is szereted a gyereked?!? mert ez nem így van, de nem is erről akarok írni, csak ezt éreztem akkor)

        Na és körülöttem mindenki felkészült, bio, hordozókendős, és meséli, hogy nem evett tiramisut a nyers tojás miatt, nekem eszembe se jutott, hogy azt nem szabad, a szárnyaim letörve, ennyi volt az élet, és rettenetesen gyűlöltem is még magam, amiért én nem tudok így, még hazudni se tudom.

        Amikor elolvastam az utolsó 50 oldalt, nekem az volt a tanulság, mindegy ha nem igaz, de így lehet csak elviselni. És még rengeteg minden, de úgyis tudjátok. És nagyon betalált.

        Aztán találkoztam valakivel, aki szintén olvasta, nagyon belelkesültem, alig vártam, hogy megbeszéljük, mekkora jó volt ez a Nagy Igazság. És ő azt mondta: Nagyon tetszett Pí kapcsolata a vallással. Kár, hogy olyan csúnya vége volt, jobb lett volna, ha azt kihagyják. Paff

        (És sziasztok, mert még nem kommenteltem, bár sok hozzászólást írtam már magamnak, csak mindig megtartottam végül magamnak 😀 )

        Kedvelés

  13. De jó kérdések! Némelyiken úgy 6 éve töprengek már. Az biztos, hogy ezt a könyvet nem felejtettem el, pedig olyan időszakomban olvastam, amikor az olvaság igazi pótcselekvés volt számomra. 3-4 könyv/hét tempóban nyomtam, mást se csináltam, álomvilágban és a könyvekben éltem. Sok olvasmány elsikkadt abból az időből, a Pí élete nem tudott. Ahhoz, hogy érdemben válaszoljak, újra kéne olvasnom. De ott a Bovaryné, egy Rakovszky Zsuzsa, ez a blog, és valamikor élni is kell. Kéne nekem egy 25-26. óra olvasásra naponta.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Képzeld, a facebookon is lelkendeztem egy kicsit, a könyv borítóját képként feltöltve, és jó kis beszélgetés kerekedett mellette hozzászólásokból – olyan ismerősök gyűltek oda hirtelen, akik egymást nem ismerik, csak engem, és egymás véleményére is reagáltak, tényleg nem hosszan, de úgy örültem. A Pi tényleg mindenkit megmozgatott.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  15. Sziasztok!

    Szereti valaki az északi stílust és humort?
    Annak szívesen ajánlom Erlend Löe Doppler könyveit. (Doppler, Doppler az utak királya)
    Könnyed olvasmánynak tűnik, de ennek ellenére olyan északian elgondolkoztató. Hasonló élmény a Jagten című filmhez, mármint a textúráját illetően.
    Egy férfiról szól, aki a tökéletes életétől megcsömörlött, és kiköltözött az Oslo menti erdőségekbe, ahol egy rénszarvasborjút fogad barátjának, és nekiáll az éppen csak elhúnyt apja tiszteletére totemoszlopot faragni. Élelemért, amit az árván hagyott rénszarvas anyjának húsáért kap, a városba jár, így ismerkedik meg a halált váró modellépítővel, akitől csokoládét akar lopni, ehelyett megérti annak élete tragédiáját. Ahogy a betörőt is, akit saját lakásában kap rajta, mikor titokban hazatér, majd egy kávé mellett barátian elbeszélgetnek a szexuális élet nehézségeiről.
    Később csatlakozik hozzá a kisfia az erdőben, és mások is a civilzációból, ami a hősünket rendkívüli módon bosszantja, ugyanis Andreas Doppler épp ezért húzta el a csíkot:

    Nem bírom az embereket.
    Nem bírom, amit csinálnak.
    Nem bírom, amit mondanak.
    Nem bírom azt, amilyenek.

    A könyvön a hideg, olykor pengeéles humor vezet végig, amitől kipukkan belőlünk a nevetés, akárhol is vagyunk épp, de az élét nem veszi el annak a képnek, amit az okoskodó, mindent megszervező és beszabályozó jóléti társadalomról elénk tár.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • A Doppler nagyon jó! Loe-tól a Naiv.Szuper is tetszett, rövid és tömör, de ugyanúgy pengeélesen humoros. Viszont az Elfújta a nő valamiért nem ütött akkorát.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Nagyon szeretem a skandináv irodalmat, de még csak barátkozok vele, finnt és svédet olvastam aránylag sokat. Joni Skiftesvik maradandó nyomokat hagyott bennem a A fújócskavirág fiú és az égszerelő c művével, egy nagyon érzékeny időszakban is olvastam ugyan, de döbbenetes élmény volt.
      Megnézem azt is, amit javasoltál, hamarosan, bár gyanítom, hogy mire ennek a beszélgetésnek a végére érek, nagyon hosszú lesz a listám.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  16. Nem tudom, ismeritek-e _A zongoratanárnő_ című könyvet Elfriede Jelinektől. Nobel-díjat is kapott a hölgy, a könyv filmadaptációja meg Cannes-i nagydíjas. Nagyon kemény anya-lánya kapcsolatról szól, gyakorlatilag az anya uralkodik a lányon, megszabja, hogy mikor mehet el otthonról, megtiltja neki, hogy divatos ruhákat vegyen, férfiakkal találkozzon, sőt: nem zárhatja be a szobáját, és egy ágyban alszanak. Mindezt úgy, hogy a címszereplő, a “lány”, harmincas éveiben jár. Remélem, ennyit elárulhatok, mert ez talán a fülszövegből is kiderül. Tehát adott ez a mérgező szülő, a bántalmazó kapcsolat, ezenkívül olyan témákat boncolgat, mint a hatalom, a vágy, a férfi-nő viszony. Úgy érzem, hogy nagyon erősen ide tartozik. A szerző életrajza is igen izgalmas így első olvasásra: http://hu.wikipedia.org/wiki/Elfriede_Jelinek.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Nekem két élményem volt közben. Az első, hogy te jó ég, hogy hasonlít ez az anya a sajátomra. A második, hogy hála Istennek azért nem teljesen ilyen.

        Kedvelés

      • Nekem két szálon futott a feldolgozás: egy az anya-lánya kapcsolat elképesztő brutalitása, a másik a nyelvezet, stílus. Valahogy annyira irritált, hogy erőszakkal kellett végigolvasnom (noha máskor könnyen, gyorsan olvasok). És a végén bennem maradt egy kérdőjel, mitől lett akkora siker a könyv. De lehet, hogy csak én nem látom a fától az erdőt (a terjengős fogalmazástól a lényeget), ezért voltam kíváncsi, kinek milyen élmény volt.

        Kedvelés

  17. Férfihang:

    “Szerintem Alex dala nem szorul műelemzésre, elvégre távol áll a műalkotás fogalmától. Az énekes zene műfajában pedig ritkán találni olyat, ami nem primitív.

    Ildomosabb lenne az irodalmi élet káros jelenségeivel foglalkozni, amilyen például férfi-női kapcsolatok ábrázolása. Másik fontos probléma a női olvasóközönség ízlésvilága és a kulturális színvonal visszaesése közötti, sokak által nem létezőnek tekintett összefüggés. (Ilyen a nőknek szóló pornográfia, a női magazinok vagy a nálunk is romboló chick lit.) Aki divatból volt feminista vagy nőként nem sikerült olyan jól az élete, most kap hozzá egy ideológiát.

    Az viszont látszik, hogy kormány ide vagy oda, egyáltalán nincs konzervatív kultúrpolitika.”

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  18. Nem tudtam, hova írjam a kérdésemet, talán ide illik a leginkább, s így szól: milyen nyomtatott sajtótermékeket olvastok? Eddig nem volt semmilyen előfizetésem, most már szeretnék, s ezért kérdezem. Én össze-vissza olvasok mindenfélét, de szeretnék most már egy fix hetilapot. (Esetleg ha belefér a válaszba, az is érdekelne, miért ezt olvassátok?) Köszönöm

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Én is Magyar Narancs, etalon a bátorsága, széles látóköre, humora, kicsisége, és még olvasókártya is jár hozzá (kedvezmények mindenhol). Ha több időm lenne, olvasnám az ÉSt, a Marie-Claire-t és az ÉVÁt is.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nem tudom, hogy most milyenek, de régebben vettem mindkettőt. Nagyot csalódtam, mert azt hittem, nekem való, hisz én lennék a célközönség, de voltak bennük annyira sekélyes, szterotípiákra építő cikkek, hogy ihaj. És (nekem) felesleges főzős oldalak, növényismertetők.

        Kedvelés

      • Egyik sem sztereotipiak nelkuli bolcsek kove, de ha egy-ket gondolkodtato cikket talalsz benne, mar megerte. a tobbit olvassa mas… Erdeklodes hijan en is kihagyom pl. mas lapokbol az ezoterikus beutesu cikekket, anelkul, hogy leszolnam. Jo hogy sokfelek vagyunk, nem? Amig nem probaljuk dominalni egymast.

        Kedvelés

      • Nem olvasom ezeket, de néhány Marie-Claire már került a kezembe, és mindig feltűnt, hogy a nő-létet nem (csak) a divat, kozmetika stb. oldaláról közelíti meg, hanem a szolidaritás és az empátia felől. Azaz esik benne szó társadalmilag égető problémákról, valamint a nők szakmai előmeneteléről sem úgy gondolkozik a lap, mint egy “klasszikus” női magazin, ahol az üvegplafonba már asszisztensként bevered a fejed, hanem komolyan veszik a nők képességeit, lehetőségeit. Díjat is osztanak, a Női Kiválóság Díját.
        Az Évát nem ismerem.

        Kedvelés

    • en nepszabit es hvg-t olvastam anno. mostansag egyiket sem, mert tobbszori probalkozas utan arra jutottam, hogy nem akarom 200re emelni a vernyomasomat minden alkalommal amikor kinyitok egy ujsagot, bar tudom hogy ez itt nem lesz nepszeru velemeny. Mostansag konyveket olvasok, lehetoleg vicceseket amiktol jol erzem magam es tajekozatlanul tengetem eletem.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Mondjuk havilap, de én szeretem a Mindennapi pszichológia magazint. A férjem olvassa a hvg-t, én meg megkérdezem mi volt benne 🙂 de a világban történt dolgok egy részéről lemaradok így…
      A Mindennapi pszichológiát azért, mert sokféle témát vet fel, ad válaszokat, amit aztán az ember eldönt elfogad e.
      A hvg pedig azért, hogy nagyjából képbe legyen a világ eseményeivel…

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • hvg borítók engem sokszor lenyűgöznek. mostanában nincs türelmem végigolvasni. Mondjuk mást sem nagyon, de ha mégis, akkor Narancs.

        Kedvelés

    • semmilyet, kb 2005 óta tuti nem vásároltam efféle nyomdaterméket, kivéve a Nők Lapját, amit a barátnőm olvas – és van, hogy közösen olvassuk (pl a Misi rovatot, az klassz), meg aztán ott az ingyenes helyi újság, amibe néha belepillantok, de pláne jól jön tűzhelysuvickoláshoz. komolyan, a Facebook-on bőven nyomon lehet követni a közéleti dolgokat, de arról is inkább le kéne jönni valahogy. (kis lépések: először az online hírportálokat irtottam ki a mindennapjaimból, idén volt ez és simán ment.) az élet rövid, az újságok vackok, “hírek már rég nincsenek” – a sok vacakság és lehúzás meg úgyis ott dörömböl az ajtón, nehogy már a postaládámba is előfizessem.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Én kényelmi szempontból akartam nyomtatottra váltani. A munkám miatt sokat ülök a gép előtt, s már fáj tőle a fejem, szemem. A szeretett blogokat is így olvasom, s legalább a napi, heti híreket szeretném másképp.

        Kedvelés

    • Narancs, Hócipő és 168 óra, de szigorúan két hét eltolással (anyuék veszik, és ilyen ütemben szoktuk megkapni), így az aktualitások már nem annyira aktuálisak, és nem viszik fel a vérnyomást annyira.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  20. Én ajánlanám: Abe Kobo A homok asszonya c. könyvét – mélyen filozofikus kérdések feltételére késztet. Szintén Abe Kobo Doboz ember c. könyve – detto. Kicsit melankólikus, de átértékeli az élet fontossági sorrendjét. Ajánlom Daniel Keyes könyveit Az ötödik Sally-t és Virágot Algernonnak. Benedek István Aranyketrec c. könyvét. Az aranyketrec c. könyv nagyon mélyreszántóan elemzi az elmebetegek kiszorításának társadalmi okait. Érdekes olvasmány és egész új megközelítésbe kerül az elmebetegség fogalom. Szép napot nektek!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  21. terry pratchett-et ismeritek? nekem o az aktualis kedvenc, angolul ovasom es nagyon szorakoztato. es a noket is egyenrangukent kezeli ha jobban belegondolok a noi szereplok leirasaba.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Pratchett bácsit szeretem én is, a Going postal meg a Hogfather nagyon jó!
      Neil Gaiman neve hogyhogy nem hangzott még el? Még gondolni is jó rá, olvasni meg orgazmikus élmény, teherbe is eshet a könyveitől az ember, komolyan!

      Amik még nagyon ott vannak, az a Sofie világa Jostein Gaardnertől, ez volt a legmeghatározóbb könyve kamaszkoromnak, illetve Christopher Moore Biff evangéliuma című könyve, ez meg a hitéletemet határozta meg, mindkét könyvet kötelezővé tenném mindenkinek.

      Olvastátok ezeket? Vagy ezek már a könnyű, strandlepedőn elfogyasztandó kategória?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • biff egyik kedvencem 🙂 moore többi regénye sajnos nem ennyire jó.
        a többire meg csak kerekítem a szemem, s jegyzetelek szorgalmasan…

        Kedvelés

    • Ó, a Discworld volt egyetemista éveim bearanyozója. A sok kötelező mellett,ha még belefért valami, ezt olvastam. Szénné röhögtem magam rajta. Jártam műfordítás spec.-re, tőle fordítottam részleteket, meg is jelentettük egyetemi kiadványban. Zseniális a fickó.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  22. Jeanette Winterson : Zsoltárok

    Részlet a könyvből:
    “Amikor kicsi voltam,volt egy teknősbékám ,melyet Zsoltároknak hivtak.
    Nekem vette és keresztelte el anyám abbéli erőfeszitésében,hogy arra emlékeztessen,dicsérjem szüntetelenűl az Urat.Anyám irtózott a faragott képektől,a feszületet is beleértve,de úgy érezte,hogy semmi kivetnivaló nem lehet egy teknősbékában.A teknősbéka lassan mozog,igy a Teremtés csodáját úgy szemlélhetem majd,ahogy az egy menyét esetében elképzelhetetlen.”

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  23. Kár, hogy ma nem vihettem magammal ezt a sok ajánlót a könyvtárba. Képzeljétek, ki akartam kölcsönözni a Pí életét, kiderült, hogy összesen két darab van az egész könyvtárban és mindkettő ki van adva. Brühühü. Így tanácstalan voltam, hívtam ribizlit, hogy mondjon valami jót, nem vette fel, így maradtam egy Áprily Lajos összes költeményénél (nem ismerem még a munkásságát :() és Benedek István bácsi Csineva c. regényét. (Csineva, rád is gondoltam :))

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  24. Nem tudom, verseskötet elhangzott-e már, pont most fejeztem be egy újat, Molnár Krisztina Rita Kőház című kötetét, és különösen az utolsó előtti versről eszembe jutott ez a blog (és a blog írója). Az egész kötetben jelen van az apró dolgokra való figyelés, a boldogság keresése, a csend, és nagyon szerettem ezért. Az a bizonyos vers itt olvasható: https://m.facebook.com/note.php?note_id=475189435885863&_rdr.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  25. Sziasztok – én is épp ma készülök könyvtárba, gondoltam benézek ide is néhány ajánlásért (felírtam párat, és szerintem rámegyek most már Jelinekre, évek óta kerülgetem, valamiért tartok tőle, azaz tartottam), de ha már erre járok, mindenképpen a figyelmetekbe szeretném ajánlani Sofi Oksanen Tisztogatását (pár évvel ezelőtt jelent meg magyarul, nem kis kampány és szép fogadtatás övezte, ehhez képest most nem sok igazán jó írást találok róla, ám ajánlónak jó lesz ez is, íme http://magyarnarancs.hu/zene2/konyv_-_sofi_oksanen_tisztogatas-74782) , számomra az egyik legjobb, amit nők elleni erőszak témájában olvastam, egyedül azt bánom, hogy még nem volt alkalmam senkivel sem megbeszélni, pedig olyan, amit és amiről érdemes.
    Nagyon szeretnék hozzájutni a Sztálin teheneihez is, ami a könyvtáramban mostanában képtelenségnem tűnik, ám én várok türelemmel, addig talán átrágom magam az itt javasolt művek egy részén. 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Kölcsönkérhetem a Tisztogatást valamelyikőtöktől? Örömmel cserélgetnék könyveket, mert a regény drága és helyigényes dolog a lakásban, ezért én inkább szakkönyveket tárolok. Fel tudom ajánlani cserébe pl. Borbély Szilárd Nincstelenek c. könyvét, 2013 legjobb könyve lett. Tényleg nagyon jó. Szegény szerző meg a napokban halt meg, tragikus hirtelenségben.

        Kedvelés

      • Szia, ha még aktuális, én kölcsöncserélem szívesen, de csak kis körben mozgok egyelőre kisgyerekekkel,. Budapesten, a Király utca környékén viszont szinte bármikor alkalmas.

        Kedvelés

  26. Nekem az elmúlt években két szerző tenyerelt rá az ízlésemre: Salman Rushdie és Murakami Haruki. Rushdie-tól a Szégyent olvastam nemrég, egy egész más világ, mint a mienk, és mégis ugyanaz. Van egy meseregénye, a Hárún, az is nagyon jó. Murakami Haruki szerintem a japán Garcia Márquez. Kafka a tengerparton – egy hétig nem bírtam letenni.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Jaj, Murakami óóóóóóriási kedvencem! A Kafka a tengerparton tényleg letehetetlen. Amikor befejeztem, rögtön újrakezdtem, de akkor az összetartozó fejezeteket olvastam egyben. Nagyon-nagyon jó könyv, én is ajánlottam már itt. A Világvége és keményre főtt csodaországnak is nagy lelkesedéssel ugrottam neki, de sajnos nem ennyire jó, a Szputnyik, szerelmem meg még kevésbe tetszett, de lehet, hogy a Kafka tette túl magasra a lécet.

      A Szégyent is olvastam, nem lett a kedvencem, de nagyon jó könyv. Ahogy írtad, nagyon más világ, emiatt nem tudtam annyira elmerülni ebben.
      Murakami is más világot kellene, hogy jelentsen, de ő szerintem inkább amerikai típusú író, mint japán.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Rushdie-t nagyon szeretem, a Hárún tényleg szuper! Az én kedvencem tőle a Sálimár bohóc, meg a Talpa alatt a föld. Jól írod, tényleg más világ, ami mégis ugyanaz mint a mienk, és minden mindennel összefügg, annyira jól rakosgatja a valóság kis üvegcserepeit.
      Murakamitól tartottam kicsit, de most felcsigáztatok!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nálam is hasít Rushdie, bár még csak a Sátáni versek, a Szégyen és a Firenzei varázslónő volt meg, de polcon a Talpa alatt a föld és a Mór utolsó sóhaja. Nekem egyébként az egyik legtöményebb irodalmi élményem, bár sokat nem olvastam azok közül, ami itt felmerült, ugyhogy nincs azért annyira átfogó összehasonlítási alapom, mégis, azt gondolom, hogy ilyet még nem tapasztaltam, hogy egy mondatba annyi információ, utalás, üzenet van a legfolyékonyabban belesűrítve, mint másnál egy egész regénybe. És még ott van a finom humor is. Mondjuk, nekem nagyon megy ez a “másvilág”, a nem annyira földi, nem annyira kézzelfogható, ahol bármi és minden megtörténhet, latin-amerikai viszonylatban Mario Vargas Llosa az én íróm 🙂
        Terry Prachett és a skandinávok következnek, ahogy visszakerülök egyenesbe az időmmel és a körülményeimmel, most épp a Felhőatlasz megy, azt is lenyűgőzőnek találom, amilyen félelemmel fogok neki a kortárs irodalomnak (konzervatív vagyok e téren és állandóan attól tartok, hogy a kortárs irók ilyen nagy megmondók és újrapuffogtatják valami lecsupaszított nyelvezetbe azt, amit Stendhal, Zola, Dosztojevszkij, Victor Hugo, Grünter Grass, Thomas Mann, Roger Martin du Gard, D.H. Lawerence, Thomas Hardy és még a többiek, már rég elmondtak), olyan kellemesen csalódtam ebben a könyvben.

        Nem merült itt fel, nem is tudom olvastatok-e, de nekem nagy kedvenceim Roald Dahl és Anthony Burgess.

        Kedvelés

      • Llosa igen, jobban szeretem, mint Márquezt! Burgesst is imádom, Dahl-lal csak kacérkodtam, de most, hogy ajánlottad, itt az ideje a megismerkedésnek 🙂

        Kedvelés

      • Rushdie nekem sem, teljesen antipatikus mar maga a fickó is. Ez nem valami irodalmi érv, tudom 🙂

        Harukitól a Kaffka a tengerparton szerintem zseniális.

        Kedvelés

  27. csak finoman kérdem: van nekünk itt még házigazdánk? mert én igényelnék egy könyvlistát azokról a könyvekről, amik a) alapművek a blog olvasásához, értelmezéséhez, b) a kommentelők ajánlották, c) közös olvasásra terjesztette fel csakazolvassa.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  28. tudom 🙂
    de át kellene tenni ide is. és jól jönne egy lista, mint amilyet zöldfűszál készített a filmekhez. nyilván, minden bejegyzést átböngészhetek, akár itt is – abból egyből kiderülne az összes ajánlott könyv, de az nekem idő. s milyen jó lenne egy lista, mielőtt az ember épp könyvtárba készül…
    (az új nick miatt elnézést kérek: úgy maradt egy másik wordpresses blogbejegyzés miatt. kiskilincs = ribizli)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  29. Néztem, hogy itt többen szeretik a fülledt déli amerikai államokat, biztos olvastátok a klasszikusokat, William Faulknert pl. Nekem tőle a Megszületik augusztusban a kedvencem. Még egy eszembe jutott, de azt is biztos ismeritek, szintén klasszikus, de angol: D.H. Lawrence: Lady Chatterley szeretője.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nekem akkora rossz szájíz az amerikai irodalom, tudom, hogy alkottak, meg ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem, de komolyan mondom, sem Fitzgerald, sem Hemingway, sem Steinbeck vagy épp Tennessee Williams nem jutottak el hozzám (bár mindenkitől 1-1 regény/dráma volt, szóval …), még Daniel Keyes-el és Salingerrel is vegyesen vagyok (kamaszkoromban lenyűgőző volt). Voltak nagy korszakaim, előszőr a brittek, aztán jöttek zsidók, végül a 60-as éves Amerikája, a Route 66, a poszt-vietnámi időszakok, a flower power, a drog-függőség és leszokások története, szóval engem mindenestől lenyűgőz az a kontinens, de a francia, orosz, angol és német kalsszikusokon berodált agyam valahogy nem tudott elájulni az amerikaiktól. Faulknernek a Hang és tébolya volt az egyetlen pozítiv kivétel.
      Ellenben (és itt pirulok közben), nagyon sok amerikai nő irodalmat olvasok. Kortársat. Legtöbb romantikus, néhány remek krimi, romantikus szállal, sok a fan-fiction, vámpírok és tündérek és lópikulák, azokból ilyen instant módon bekapok egy tucattal, aztán egy ideig szünet, majd megint nekilódulok és így. Már gondolkodom, hogy mit kompenzálok velük 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  30. Összegyűjtöttem, amiket itt a kommentelők ajánlottak. Javítsátok, ha valamit rosszul írtam.

    Erica Jong könyvei
    Rebecca Wells: A vagány nők klubja
    Kathy Lette: Hogyan öljük meg a férjünket?
    Csengery Judit: Greta Garbo
    Leni Riefenstahl életrajza, önéletrajza
    Agatha Christie önéletrajza
    Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad
    W.S.Maugham: Az ördög sarkantyúja
    Oliver Sacks: Antropológus a Marson
    Jane Goodall: Amíg élek, remélek
    Hamvas Béla: Karnevál
    John Berendt: Éjfél a Jó és a Rossz kertjében
    Marian Keyes könyvei
    Clarissa P. Estés: Farkasokkal futó asszonyok
    James M. Cain: Mildred Pierce
    Anoni Mara: Bűn vagy bűnhődés
    Yann Martel: Pi élete
    ? Felhőatlasz
    F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
    Erlend Löe Doppler könyvei (?)
    Joni Skiftesvik: A fújóskavirág fiú, Az égszerelő
    Elfriede Jolinek: A zongoratanárnő
    Abe Kobo: A homok assszonya, A dobozember
    Daniel Keyes: Az ötödik Sally, Virágot Algernonnak, Szép álmokat, Billy, Billy Milligan háborúi
    Benedek István: Aranyketrec
    Terry Pratchett könyvei
    Neil Gaiman könyvei
    Jostein Gaardner: Sofie világa
    Christopher Moore: Biff evangéliuma
    Jeanette Winterson: Zsoltárok
    Benedek István: Csineva
    Molnár Krisztina Rita: Kőház
    Sofi Oksanen: Tisztogatás, Sztálin tehenei, Baby Jane
    Salman Rushdie: Szégyen, Sálimár bohóc, Talpa alatt a föld, Hárún és a mesék tengere
    Murakami Haruki: Kafka a tengerparton
    D.H. Lawrence: Lady Chatterley szeretője
    William Faulkner: Megszületik augusztusban
    Tóth Krisztina: Pixel (ezt még én ajánlom)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  31. Közben eszembe jutott egy másik meghatározó olvasmányélményem is, és ezzel a magyar szerzők számát is gyarapítanám:
    Szilágyi István: Kő hull apadó kútba – engem már a címe is megigézett, hát még ami utána következik. Nem könnyű, de nagyon visz. Az alábbi linken megtaláljátok, ha valaki belekezdene:
    http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000007904&secId=0000831827&mainContent=true&mode=html

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  32. Nemrég fejeztem be Lesznai Anna Kezdetben volt a kert c. regényét. 1936-tól 1966-ig írta, már az emigrációban fejezte be. A cselekmény a 19. sz. végén – 20. sz. elején játszódik, rengeteg szereplővel, hatalmas tablót rajzolva ki. Olvasható történelmi, társadalmi, önéletrajzi regényként is. Remekül leírja benne a magyar nők helyzetét, kilátásait. Sodró, lendületes, érdekes. Különösen izgalmas a főhősnő, Lizó alakja, a férfiakhoz való viszonyának megjelenítése. Nagyon tudom ajánlani, különösen most nyáron, szabadság alatt, mivel elég hosszú.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  33. Most olvasom újra Isaac Asmiov Robottörténeteit, és szemembe ötlött egy nagyon szép gondolat, amit megdöbbentően igaznak érzek, szövegkörnyezettől függetlenül:
    “– Női ösztön! – horkant föl megvetően egy alkalommal. Ilyen robotot akartak? Maguk férfiak. Mihelyt látnak egy nőt, aki képes helyesen következtetni, nem bírják elfogadni, hogy olyan vagy még annál is okosabb legyen, mint maguk, erre kitalálják ezt a női ösztön nevű micsodát.”
    Isaac Asimov-Női ösztön.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Asimovtól sok minden megvolt, ez tán pont kimaradt. Én nagyon szeretem annak ellenére, hogy itt-ott előbújik a hímsovinizmusa, azon kívül a női karakterei a legtöbbször igen egyszerűre sikerültek, csalódott voltam sokszor. Szóval már ezért is jóleső látni az idézetet. 🙂

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  34. Nagyszerű yong adult könyvek vannak még Philip Pullman munkásságából is. A His Dark Materials nagyon erős fantasztikus mű, a Sally Lockhart sorozat pedig minden viktoriánus bája mellett is izgalmas, fordulatos. Amellett, amiért ide is írtam mindkét sorozatnak határozott női főhősei vannak, és elősegítik a kritikus gondolkodásmódot.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  35. Múlt héten tettem le Szofja Tolsztaja élete c. könyvet. (Egy irodalomtörténész nő írta) Nem tudtam letenni, teljesen magával rántott. Tolsztoj halála után kb. 80 évvel derült ki, hogy ez a nő mindent megtett a zseni íróért és a családjukért, de addig a társadalom előtt önző nőszemélynek volt feltüntetve, aki pokollá tette az író életét. Hihetetlen, hogy az akkori férfitársadalom, benne a férj, milyen megaláztatásoknak tette ki még életében ezt a csodálatos asszonyt. Levelezésükön keresztül kapunk keresztmetszetet az életükről és az orosz körülményekről. Ami ritkaság számomra, hogy érzelmeket fogalmaz meg, érzéseket érint, mély és igaz érzések töltik meg a történetet.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  36. Nem fogtok hulyenek nezni, ha ide azt irom, hogy Toldi-trilogia? Ejjeliszekrenyre a kupacba keszitve, hogy keznel legyen. Mondatonkent, morzsolgatva. Elkepeszto gazdag nyelven, a cselekmeny teljesen mellekes. Ahogy irja. Olyan nincs, nem is volt hasonlo. “Bika rugaszkodvan kotel szakadt vala” hat milyen igeido ez man? Aztan Bill Bryson osszes konyve, szigoruan angolul vagy Pek Zoltan forditasaban. Utleirasok illetve leirasok, utanozhatatlan stilusban es humorral. Vissza kell fogjam magam, hogy ne omoljon belolem a veg nelkuli panasz: az Akademiai Kiado felfedezte Bryson zsenijet es sajnos ezzel a lendulettel el is cseszte: odaadta egy tokeletesen humortalan forditonak. Mar a masodik, eredetiben rendkivul szorakoztato konyvet szurja el. Angolul egy szuk reteg szamara elerheto, vegtelenul sajnalom, mert annyira ajanlanam barkinek. Igy esely nincs megszeretni szelesebb tomegeknek, pedig Bryson tomegiro. (A kiado szerintetek miert teszi ezt, nem erzett ra vagy nem erdekli a bevetel? Mert Bryson tuti kasszasiker lenne, ehelyett ellotyog a tobbi kozepes kozt, amive lecsicskitottak.) Angolul a Walk in the woods vagy a Downunder cimut ajanlom, magyarul a Jegyzetek egy kis szigetrol cimut. A Majdnem minden rovid tortenete es Az otthon sirnivaloan kiabrandito forditas. A harmadik a legfrissebb, Patti Smith konyve. Hogy lehet igy szeretni, elfogadni, es kozben persze vetkezni egy csomot. Jo volt a korszakot is felidezni, mikor ezt olvastam, Woodstockban voltam epp, hosszasabban, es elkeseredett, maganyos, de onmagukat boldognak es szabadnak hazudo, oreg alkesz hippikkel buliztam estenkent, akik belemerevedtek a piszlavharmoniba, es mar sajnos nincs belole kiut es nincsenek oszinte szavak. A kulsosegek es sajat, ebbe az eszmebe fektetett idejuk rabjai lettek. Felelmetes volt latni, hogy ha eleg idot es hitet szanunk valamire, milyen gorcsos onigazolassal ragaszkodunk hozza, meg ha nyilvanvalo is, hogy nem jo ez nekunk… De ez mar nem konyvajanlo, guten tag, viderzen.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Szia! Én még nem találkoztam Brysonnal, de majd megnézem az angol antikváriumban, ha legközelebb arra megyek.
      Hogy miért adják rossz fordítónak? Szerintem nem mindegy, hogy a fordító milyen kapcsolatban van a kiadóval. Itt van pl szegény Tótisz A., most halt meg. Nagy botrány volt, hogy milyen bénán fordított egy sikerkönyvet, szarvashibák maradtak benne, lektorálás és szerkesztés után is, ő valamiféle tekintély volt, neki lehetett.
      Barátnőmmel közösen fordítjuk a harmadik ponyvát, ő már sokkal többet legyűrt, és értetlenül állunk afelett, hogy ilyen silány könyveket minek lefordítani, ki fog ezért pénzt adni. De megveszik. Nincs benne nyelvi humor, se tartalmi, ami meg van, annyira szánalmas, hogy kapaszkodom a klaviatúrába. Minden rakás ilyen szarból megpróbáljuk kihozni a maximumot, minden hülye kifejezésnek utánanézünk, és időnként belenyomunk egy-egy poént, mert ezek nem irodalmi szövegek.

      A Toldi zseniális, a fiam még három se volt, mikor elkezdtem neki olvasni, ötévesen meg esténként azon agyalt, hogy közölhetné el a mondanivalóját felező tizenkettesben. Megnézettem vele A világ legrosszabb gyereke c. filmet, zseniális, a kulcsmásoló és Kovács Robi szavalják a Toldit. A Toldi szerelme már nem annyira a szívem csücske, Aranynak is inkább a másik kettő volt kedves.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  38. Igen, a nyelvezeten én is fennakadtam, emlékszem, meg is kérdeztem egy németes kollégát, hogy ez mennyire az írónő stílusa, mennyire a nyelv idegensége számomra, vagy netalántán fordítói ügyetlenség. Ő azt mondta, ez Jelinek stílusa, még ha számomra hihetetlen is. Én meg mást nem olvastam tőle.
    Brutális élmény volt, azt hiszem, újra kellene olvasnom, mert rég volt. Készült belőle film is, ha jól emlékszem, de azt nem is mertem megnézni, mindig durvábbak, mint a fantáziám.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  40. Kedvenc könyve(i)m M. Druon Elátkozott királyok I.-VI.. Szerintem jó sokszor kiolvastam már őket.

    Aztán még szeretem Ken Follett könyveit, kedvencem A katedrális.

    Darvas Szilárd, Heltai Jenő, Boris Vian, Moliére.

    Vivian Villamont Kisdarázs, mindenkinek ajánlom szívből!

    Nem tudom, olvasta-e valamelyikőtök Bálint Tibortól a Zokogó majom c. könyvet. Húúú! Film is készült belőle, de nem szeretek könyv után filmet, mindig csalódás.

    Rengeteg könyvem van, nagyon sokat olvasok.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • A Zokogó majomban egy élhetetlen család kálváriáját akartam elmondani, de ez a család oly népes, hogy tagjai, álom és ébrenlét határán, a legkülönfélébb emberekbe ütköznek. Így hát a regény, amely sok párhuzamos sorsból szövődik, szükségszerűen társadalmi regénnyé terebélyesül, a két világháború közötti időszak s a felszabadulás utáni első évtized freskójává válik.
      Hőseim, kívül rekedvén a városon s minden szervezett életformán, már csak a látomásaikban tudnak megkapaszkodni, s azon a keskeny ösvényen indulnak el, amelyet kinek-kinek megvilágít a mellére akasztott lámpása.
      Ezt a képzelgésre épülő családot csak az anya ereje és erkölcsi tisztasága mentheti meg a teljes széthullástól. Mint egy új matriarchatusban, ő veszi kézbe a család irányítását, ő a kenyérkereső és a lelki oltalmazó a nagy tűzvész és a pusztító ínség idején.
      Szánékom szerint nem törekedtem a kolozsvári külnegyedek kemény szociografikus rajzára, még ha az idő tetten érhető is regényemben. Nem arra figyeltem, hogy az emberek mit esznek, hanem hogy mire vannak kiéhezve; nem azt néztem, hogy a földön alszanak-e vagy ágyban, hanem azt hogy miről álmodnak. És még társadalmi helyzetüknél is jobban izgatott az a rádöbbenés, hogy mindig ezek az egyszerű emberek érezték át leggyötrőbben a lét súlyát, az egszeri életet, s hogy még tragikomikus tévelygéseik közben is szüntelen megigazulásra törekedtek.
      Épp ezért a történelmet őbennük igyekeztem ábrázolni, s ami a kulisszák mögött történt, azt sajtókivágásokba sűritve építettem be a különböző történelmi szakaszok közé.
      (Bálint Tibor)

      …Lajos levette a szemére csippentett nagyítót, és az asszony felé nézett, aki kerek szemét ilyenkor is csodálkozva meresztette rá; valamit talán mondani akartak egymásnak, de sose jutott eszükbe, hogy mit, s ki-ki ismét a munkája fölé hajolt.

      Részlet a Zokogó majomból

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • kétszer! hisz főként kolozsváron játzsódik. no meg az író családi barát volt. visszaköszönnek belőle nagyanyám emlékei.

        Kedvelés

  41. Olvasom Háy János: Házasságon innen és túl c. novelláskötetét. Mintha az itt írt posztokra felelgetne minden egyes novella. Pontos, tömör, érzékeny. Ezt is forrón ajánlom.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  43. Csend. – Alapmű az introvertáltakról. Kikről: akik szeretnek csendben könyvet olvasni, elvonulva gondolkodni és ábrándozni, 10-15 perc várni egy buliban mielőtt bárkihez is hozzászólna. Szóval alapmű, ajánlom!

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  44. Nem tudom, ki ismeri Scott Westerfeld regényét az Uglies-t (magyarul Csúfok). Szerintem egy letehetetlen könyv, és annak ellenére, hogy a főszereplők 16-18 év közöttiek, nemcsak tiniknek valók.

    Tartalom:

    Tally Youngblood alig várja, hogy tizenhat éves legyen. Ám az ő világában a tizenhatodik év nem a jogosítványt jelenti, hanem egy szépészeti beavatkozást, amely során csúfból széppé válik. Amikor azonban megismerkedik Shay-el, egy lánnyal, aki nem akar szép lenni, ráadásul Shay elszökik, Tally megismeri a szépek világának nem is olyan szép felét. Tallyt ugyanis választás elé állítják, hogy vagy visszahozza Füstösből – az a hely, ahová a széppé válást nem kívánók menekülnek – barátnőjét, vagy sosem lehet szép. Tally pedig olyan döntést hoz, amely alapjaiban rengeti meg eddigi békés világát. Közben az is kiderül, mi történik azzal, aki széppé válik.

    Angolul olvasom, de magyarul is megjelent. A kötetek – négy van – a következők: Uglies (Csúfok), Pretties (Szépek), Extras (Extrák), Specials (Különlegesek). Nekem sajnos csak az első kötet van meg angolul, de magyarul az első három kötet megjelent.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  45. Az elfér a nap alatt című bejegyzésben olvastam ezt: “mindannyian traumatizáltak vagyunk, legfeljebb nem beszélünk róla” – és erről jutott eszembe, hogy itt megkérdezzem, olvasta-e valaki a következő könyveket:

    Sue Gerhardt: A szükséges szeretet (angolul Why Love Matters, aki tudja, olvassa inkább angolul)
    Alice Miller: A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása
    Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés

    A “mi van?” kérdésre adandó válasz megalapozásához ezek nekem alapművek, érdekelne, olvasta-e őket más is, meg az is, hogy aki ezeket alapvetőnek tartja, mit tart még alapvetőnek.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • igen, azt anno a British Council könyvtárból ki is tudtam kölcsönözni 🙂 mostanra minden könyvét elolvastam (egyszer), és egyik jobb, mint a másik. ha tudod angolul, mindenképp jobb angolul. van itt polcon egy Cloud Atlas példányom, kölcsönadhatós…

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  47. RiverSong: Én Jelinektől a Kéjjel éreztem úgy kb. 2 oldal után, hogy ezt nem bírom tovább olvasni, és le is tettem. A zongoratanárnőnél valahogy ez nem volt meg, de a brutalitása mindenképpen gyilkolt belülről.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  48. Katja: Fura, én amerikanisztika szakra jártam, és ott olyannyira feminista irodalomelméleti tábor van, legalábbis az ELTE-n, hogy az összes ilyen “nagy” férfiírót ledöngölték egy kicsit, meg mindegyiknél kimutatták a homoszexuális férfibarátságot (pl. Huckleberry Finn, Moby Dick). Helyette a leszbikus és/vagy kisebbségi női írókat favorizálták, pl. Alice Walker. Utólag tényleg azt mondom, hogy Alice Walker, Toni Morrison, Maxine Hong Kingston és Amy Tan megfogtak, sőt volt még Edwidge Danticat-nek a Breath, Eyes, Memory című könyve, amiről itthon szerintem még annyira sem hallottak, mint a többiekről, azzal is úgy voltam, hogy hú, kemény. És persze ezekben a narratívákban összekapcsolódik a nő fölötti uralom a gyarmatosítás fogalmával, bár nem mindegyik erről szól, a bevándorló íróknál, amilyen Amy Tan vagy M. H. Kingston, ott inkább az identitáskeresés és az ősi mitológiához való kapcsolódás a fő téma.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ebbe a mindenkiben kimutatják a homoszexuális férfibarátságot dolgoban nincs benne az amerikaiak teljesen képmutató szexuális prűdsége is? A többieket nem ismerem, én csak a hagyományosan “nagynak” ismert íróktól szemelgettem, különösebb mély élmény nélkül …

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nem tudom, én főként a női kritika belemagyarázását éreztem benne, aztán fene tudja. egyiket sem olvastam még el, valahogy a Moby Dick meg az Öreghalász és a tenger nem fognak meg.

        Kedvelés

  51. Sziasztok, én is hoztam érdekességet. Egymás után olvastam ezt a három művet. Három írónő, látszólag semmi közük egymáshoz, mégis olyan érzésem volt, mintha szükségszerűen kellett volna követniük így egymást:
    Ljudmila Ulickaja: Kukockij esetei
    Dubravka Ugresic: Banyatanya
    Finy Petra: Madárasszony
    Persze a hármas egység határozott érzete ellenére a fő kedvenc a Banyatanya.
    Ismeri valaki bármelyiket?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  52. Megint Háy Jánost olvasok, most A gyerek-et. Ez is hihetetlen, olyan pontos, olyan érezhető. Pont tegnap tartottam ennél a résznél:
    “A férfi követte, s aztán otthon előjött azzal, hogy mit kerestél a Hajós utcában, a lány meg nem tudott mit mondani, mert nem ismerte nagyon a budapesti utcaneveket, és csak makogott. Ugye, megmondtam, ugye, én tudtam, és a férfi nekiesett a lánynak és nyolcnapon túl gyógyuló sebeket ejtett rajta, úgyhogy nyolc napra be is zárta, s csak akkor engedte ki, amikor már látta, hogy ezzel nem lehet orvoshoz menni. Egyébként nem félt különösebben az orvosi látlelettől sem, mert az orvosok is férfiak voltak, aztán ki akar egy másik férfinak betenni. Ők is ütik az asszonyt otthon, vagy ha az asszonyba beleuntak, akkor a gyerekeket. Össze kell tartani. Csak biztonságból zárta be a nőt, mert előfordulhat egy női orvos is vagy egy buzi, szóval neki nem kell ez a zűr.”
    Döbbenet.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Eszembe jutottál néhány hete. Volt itt a városban, ahol élek, egy fesztivál, és az egyik programpont egy Háy János – Beck Zoltán előadóest volt. Nem tudom ismered-e/ismeritek-e ezt a produkciót, nem egészen tudtam eldönteni, hogy akkor ez valami premier volt-e, vagy rendszeresen fellépnek így ketten, viszont, ha csinálják gyakran, akkor mindenképp érdemes elmenni, piszok jó estet csináltak. Egy gitár, két szimpatikus pasas, az egyikük felolvas (olyan kis zavarbajövős, szerény figurának tünt ez a Háy így 3 méter távolságból), a másikuk megénekli, amit az egyik megírt, az egész kedves, barátságos, néző-közeli, semmi fellengzés, sztárkodás, persze az is lehet, hogy a kicsi és barátságos tér, meg a nagyon aktív közönség is szerepet játszott ebben, de tényleg egy olyan eksztázisos este volt, amikor úgy jössz ki, hogy körbeér a szád, és mindenkinek csak erről beszélnél.
      Én azelőtt nem ismertem Háyt, csak itt olvastam róla, aztán most gyorsan rendeltem tőle néhány kötetet :).
      Egyszóval, ha még nem láttad ezt az előadást, föltétlenül nézd meg, ha meg láttad, akkor ugye, milyen jó volt?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nem láttam, de fogom figyelni, egész beköltözött hozzám az az ember! Köszi az ajánlót!

        Kedvelés

  53. Cserna-Szabó András: Anna és a barbik c. írását ajánlom az augusztus 30-i Élet és Irodalomból. Sajnos neten nincs fenn. Röviden arról szól, hogyan hagyja el egy családapa mindenét egy kiskorú prostitutáltért.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  54. áááááá. Vagy inkább ÁÁÁÁÁÁÁ!!! Nem bírom végigolvasni. A gyászt. A közös olvasás felmerülésénél ajánlotta valamelyikőtök. Úgy tűnik, nem vagyok rá felkészülve. Rettenetes.
    Röhögni akarok, felejteni gyorsan ezeket a képeket. Ajánlanátok valamit? Nagyon vidámat. Még annál is vidámabbat? Mint pl a Winkler féle Kutyaszorítóban?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  55. Ezt nem olvasta véletlenül valaki?
    ,,Jack Holland – Nőgyűlölet

    Apám szerette a történelmet, és szerette a nőket. Ez a két tény vezette el őt a nőgyűlölet témájához, mely meglehetősen különbözik attól, amiről a hivatása szólt: az észak-írországi politikai ügyektől.
    2002-ben kezdett el dolgozni a Nőgyűlölet. A világ legrégibb előítélete című könyvén. A téma meglehetősen ellentmondásosnak bizonyult. A férfiak, ha meghallották, mivel foglalkozik apám, többnyire azt feltételezték róla, hogy igazolni próbálja a nőgyűlölet jogosságát. Ez a reakció nagyon megdöbbentette apámat. Általában mindenki meglepődött, hogy egy férfi ír erről a témáról. „Miért ne? A nőgyűlöletet férfiak találták ki” – mondogatta.
    Írás közben nagyon megrázta azoknak a bűntetteknek a hosszú sora, melyeket férjeik, apáik, embertársaik és uralkodóik követtek el a nők ellen. Anyámmal megborzongtunk, amikor sorolta őket – a boszorkánysággal vádoltak esztelen kínzásától kezdve az észak-koreai börtönökben elszenvedett borzalmakig. Újságcikkeket vágott ki, elolvasott millió történetet, a költészethez és a drámairodalomhoz nyúlt kulturális magyarázatért.
    Apám úgy érezte, ez a legfontosabb munkája. Újságírói tekintete arra a félelmetes kérdésre irányult, hogy hogyan lehetséges, hogy a történelem során az emberiség egyik fele mindvégig elnyomta és terrorizálta az emberiség másik felét.

    (Jenny Holland Előszavából)”

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  56. Tegnap megvettem Agota Kristoftól a Trilógiát, ma estére már két részt elolvastam. Nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e, de egyszerűen letehetetlen.Amikor legutóbb az órára néztem, fél hét volt. A rövid, szikár mondatok egyszerűen elsodornak. A Nagy füzetet még nem néztem meg, de már értem, hogy miért ekkora siker.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Annak idején úgy tanították nekünk az egyetemen, hogy amikor ezeket a regényeit írta, még nem tudott elég árnyaltan franciául, ezért is az egyszerű, szikár mondatok, amelyek valóban elképesztő erővel bírnak.

      Nagyon érdekes a nyelvhez való viszonya egyébként, ezt az idézetet találtam:
      “Több mint harminc éve beszélek, húsz éve írok is franciául, de még mindig nem ismerem. nem beszélem hiba nélkül, és csak a szótár gyakori használatával tudok rajta helyesen írni. Ezért hívom a francia nyelvet is ellenséges nyelvnek. És van még egy oka, amiért így hívom, és ez az utóbbi súlyosabb. Ez a nyelv az, amelyik folyamatosan gyilkolja az anyanyelvemet.”

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  57. Megint Háy János: A mélygarázs. Dányi Dani ajánlotta, meg az volt a következő a polcon a könyvtárban. Eszelős, milyen elevenen reagál a jelenre, a változásokra, hihetetlen, milyen szeme és empátiája van a női rejtelmekre, tragédiákra.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  61. Ő Világirodalmi antológia
    Jacques Prévert (Szerző) Umberto Saba (Szerző) Rafael Alberti (Szerző)
    Ismertető:
    Ez alkalommal mind a téma, mind az irodalmi anyag kimeríthetetlen. A nők természetszerűleg az írók és költők gondolkodásának középpontjában vannak szerte a világon, a félfeudális, a kapitalista, a szocialista társadalmi viszonyok között egyaránt.
    A világirodalom alkotói hol a nemzeti hagyományoknak megfelelően, hol éppen azok ellenére közelednek a témához, a legkülönbözőbb stílusfelfogásokat, művészeti irányzatokat követve. Ez még akkor is így van, ha gyűjtési lehetőségeinket időben kb. fél évszázadra szűkítettük le. Irodalmi válogatásunk tehát óhatatlanul önkényes, de egyúttal bizonyítja a téma sokarcúságát. Ezt a tarkaságot lehetetlen volt és nem is szabad tematikus ciklusokba erőltetni. A gyűjtemény rendező elve így az élet folyását követte: lányok, asszonyok, anyák és idős nők kötetünk szereplői a világ minden tájáról.

    Ha valakit érdekel ez a könyv, szívesen odaajándékozom.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  62. Doris Lessing: Az arany jegyzetfüzet. 4-5 éve végigkínlódtam a majd’ ezer oldalt, most újrakezdtem és úgy iszom minden szavát, mint a sivatag a vizet. Ki olvasta, vélemény esetleg?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  65. Tóth Krisztina
    Nagy vonalakban a női szexualitásról.
    http://www.zetna.org/zek/folyoiratok/101/toth.html

    “Tedd szét a lábad! Ez az! Jobban, nagyobb terpeszbe! A fenekedet egy kicsit lejjebb, úgy, a lábfejedet meg fordítsd befelé! Ez az, így jó lesz!

    A fölgerjedt férfi kivörösödve instruál, rekedten hadonászik: hóekézni tanít a sípályán. A fölgerjedt férfi ugyanis arról ismerszik meg, hogy el akarja magyarázni, amit nem értesz, meg akar tanítani valamire, amit nem tudsz: biciklizni, hóekézni, hasilélegezni, vezetni, vékony palacsintát sütni, pillangózni, ütvefúrni, egyáltalán, bevezetni az élet dolgaiba, a tutiba, a hetedik mennyországba. A fölgerjedt férfi megáll a Notre Dame előtt, szemüvegszárral hadonászik, és hangosan azt mondja: gótika. Forgatja az étteremben a borosüveget, elolvassa a címkét, majd mélyen a szemedbe nézve elismétli a bor nevét, hozzátéve az évjáratot.”
    http://moly.hu/konyvek/toth-krisztina-hazaviszlek-jo

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  66. J. K. Rowling: Átmeneti üresedés
    Röviden: semmi köze a Harry Potterhez, sőt. Egy angol kisváros lakóinak élete közelről, kemény témákkal (drogabúzus, szexuális erőszak, feleség- és gyermekbántalmazás), és néhány olyan hőssel, akikhez képest Voldemort egy tündéri plüssmaci, mert ő legalább nem létezik. A figurák emberiek, a szerethetőség és a kegyetlenség keveredik bennük, más-más módon és arányban.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  67. Eszembe jutott egy korábbi fordításom, megtaláltam online, szíves figyelmetekbe ajánlom. Nicole Malinconi olasz származású, Belgiumban élő írónő ‘Csendkórház’ című kisregénye a nőgyógyászaton, szülészeten fekvő nők kiszolgáltatottságát írja le hihetetlen erővel, tiszta, szikár és hidegen éles mondatokkal, hátborzongató. Nagyon ismerős lesz többünknek, azt hiszem…

    http://www.jelenkor.net/archivum/cikk/1758/csendkorhaz

    A szöveg második része a Kalligram folyóirat 2011. februári számában jelent meg, ezt sajnos csak nyomtatott formában lehet utolérni.

    A szerző eredeti szakmája szociális munkás, évekig dolgozott segítő szakemberként szülészeti-nőgyógyászati osztályon.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  68. Mostanában olvastam pár baromi jó könyvet. Úgy látom így első blikkre, hogy még nem szerepeltek itt.
    András László: Egy medvekutató feljegyzései (nagyon jutányos áron kapható a Könyvudvarban).
    Dániel András: Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) – igazi felnőtt mesekönyv, jó humorral, aranyos illusztrációkkal. Nem tudom, gyerekek hogy fogadják.
    Meg ha nem túl nagy bunkóság, megemlítem, hogy lesz egy magánkiadású antológiánk amatőr szerzőkből. Akit érdekel, annak szívesen mesélek róla privátban.
    Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó – nagyon posztmodern, tulajdonképp az olvasásról szóló regényféleség.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  69. Én most épp Szécsi Noémi könyveire kattantam rá, elolvastam a Nyughatatlanokat (2011, Európa) most a Gondolatolvasót (2013, Európa). Az első női szempontból, többszörös csavarral bontja le a heroikus-romantikus 1848-as emigráns-sztorit. Az utóbbi főszereplője egy siketnéma fiú. Kellően okos ahhoz a szerző, hogy az olvasó is gondolatolvasó legyen, és nagyon is testi élményekről szerezzen tudomást általa. Azt képzelhesse el, hogy éli meg a “fogyatékos” a testét, a szerelmet, a szexet.
    Intellektuális, érzéki, imádom.
    itt egy interjú a szerzővel: http://www.litera.hu/hirek/szecsi-noemi-nem-hittem-hogy-egy-siket-fiu-tortenete-barkit-erdekelhet
    Szerdán (február 26. 17 órakor) egyébként beszélgetés is lesz a könyvről, az Írók Boltjában, az ÉS-KVARTETT programsorozat keretében.
    A beszélgetés résztvevői: Bárány Tibor, Keresztesi József és Szilágyi Zsófia. A beszélgetést vezeti: Károlyi Csaba.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  70. Nálam most nyáron majd 15 év után taszította le a trónról az Elemei részecskéket McCarthytól az Átkelés. Egyébként is a kedvenc íróm, habozás nélkül megveszem minden könyvét, de ez hónapokig csak állt a polcon, mert közben jött a koraszülött második, volt elég bajom, néha rátévedt a tekintetem, sóhajtottam, mikor fogok tudni belelapozni egyáltalán. Aztán egy délután csak levettem, pedig alig aludtam hónapok óta, de ez úgy berántott, hogy képes voltam a napi 3-4 óra alvásidőm rovására olvasni. Akkora gyomros volt nekem ez a könyv, jó értelemben, amiben nagyon régen nem volt részem. Ilyen szuggesztív, zseniális írót nem tudnék még egyet mondani, ekkora hatást ilyen szikár, tömör mondatokkal elérni, egyszerűen lenyűgöző. Ha azt mondanák, tíz évig nem olvashatok mást, csak ezt, nem rázna meg, mert századik olvasásra sem tudnám minden rétegét felfejteni. Nekem régen a Vadnyugatról mindig csak a kopár sziklák jutottak eszembe, de amióta az ő könyveit olvastam, vibráló, ezerszínű, soha meg nem fejthető, végtelenül vad és rettenetesen szomorú helynek látom, ahol ilyenek az emberek is, közben mégse. Abszolút maszthev.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nekem Az út volt ilyen McCarthy-tól. Késö éjjelig olvastam, mint tinikoromban, aztán meg nem mertem elaludni. Most meg a Nincstelenek volt hasonló húsbavágó élmény, pedig teljesen más a két könyv.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  72. Sziasztok, Elena Ferrante könyveit ajánlom szeretettel (kortárs olasz író/írónő, mert nem lehet tudni a személyéről semmit), finom érzékkel veszi sorra a mai nők útjait, lehetőségeit, nyomorait. Olyan, mint ez a blog, egy tömény AHA-élmény. Mitha az én életemről szólna. Az egyik címe: Amikor elhagytak. A másik (Tékozló szeretet) az anya-lánya kapcsolatot boncolgatja. A Nő a sötétben című még várakozik az éjjeliszekrényemen.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  73. Tobb irot is ajanlhatnek akiket szeretek, de most Jose Saramago jutott eszembe. Rolunk ir emberekrol nem csak nokrol, nem csak ferfiakrol. Szamomra meg a legelvetemultebb emberi reakciokat viszonyulasokat, torteneteket is koltoi nyelven mondja el. En egy-egy “barokk” mondatat percekig izlelgetem. Plasztikus mint Marquez szinte erezni az illatokat, izeket a konyveibol. A vaksag c konyve lett nobel-dijas, gondolom sokan olvastatok mar, de aki nem annak azt javaslom ne ezzel kezdje hanem a Liszabon ostromanak tortenetevel vagy a Kolostor regenyevel. A ti ajanlataitokbol talaltam sokat amit eddig nem olvastam sot…amint haza jutok potolom a hianyt es nagyon hasznos, hogy a blogon van egy ilyen irodalom “szekcio” mert en kiestem az otthoni “mit erdemes elolvasni ” irodalmi tajekozottsagbol es nagyon hianyzik.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  74. Sziasztok!
    Tegnap egy beszélgetés (melyik regényhőssel azonosulnál szívesen) odáig kanyarodott, hogy ketten az emberemmel nem tudtunk olyan művet felidézni, amire teljesülnek az alábbiak:
    – regény, nem életrajzi, hanem teljes mértékben fikció
    – felnőtt nő a főszereplője
    – nem az a fő cselekmény, hogy pasizni próbál és nem is a férfiakkal való viszonya a fő szál, hanem aktívan csinál is valamit
    – és nem is arról szól, hogy szenved, mint a kutya valamilyen kilátástalan helyzetben.
    Tudtok segíteni?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nehez ugy. Altalaban a noi szereplok valami ferfivel valo relacioban jellenek meg az irodalomban. A kolostor regenyeben az egyik fokarakter egy no, szokatlan kepesseggel (belelat az emberekbe) de vegul is egy kulonleges es szoros kapcsolodas a fo motivum es az emberi almok amelyek orultsegnek tunhetnek. Regen olvastam a tortenet elhalvanyult bennem a hangulata nem. De meg gondolkodom.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Szia!

      Érdekes, hogy van a kortárs krimiknek egy ilyen vonulata, ahol nő a nyomozó (akár mert rendőr, pl. a Rizzoli and Isles könyvekben szigorúan, nem a sorozat, akár mert törvényszéki orvosszakértő pl. Patricia Cornwell könyveiben, akár mert egyéb szakértő, pl. Kathy Reichs könyveiben).

      Sőt vannak nem is olyan friss munkák, szerzők, magyarul megjelent pl. Sue Grafton és az abc krimijei, A, mint alibi stb, kötetek, melyekben egy magánnyomozónő a főhős, aki még virágot sem tart kis garázslakásában, letolva magáról a másról gondoskodás felelősségét. Aztán most, hogy a skandináv krimik beindultak, illetve a The Killing/Broen (A híd) sorozatok is megalapoztak egy működő szisztémát, jönnek a vegyespáros nyomozások, egyéb női karaterek.

      Sajnos nem vagyok szakértője a témának, és az utóbbi években a chic-lit mellé nagyon sok vicces-kevésbé könnyed női, enyhén krimis könyv is megjelent, ezeket sem erőm, sem (bevallom) kedvem nem volt követni.(Agatha Raisin, ami beugrik, meg valami süteményes csaj, Egzotikus csók és gyilkosság pl. az egyik könyve, ahol az egzotikus csók egy süti neve, és a regényben receptek is szerepelnek, hehe.

      Amúgy tudok ajánlani egy chick-litet alaposabban figyelő könyvesbloggert, lehet szemelgetni a könyvek között nála, ha valakit ez a zsáner érdekel: http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Hú, meg beugrott még egy, szomorú apropó, hogy nemrég elhunyt Sue Townsend, az Adrian Mole könyvek szerzője, neki jelent meg egy kellemes regénye, Coventry újjászületik, abszurd a történet, kicsit kócos, de a szívembe lopta magát, habár sosem lesz irodalmi Nobel jelölt, megrázó, átalakító olvasmányélmény. Női pikareszk regény, fejlődésregény, talán nem is nehéz beszerezni.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Most átnéztem a könyvespolcaimat és elképesztő, hogy mennyire csak kamaszlány főszereplővel vannak ilyen könyvek, ha felnőtt nő a főszereplő, akkor már szerelmes, férjhez megy.

      Amiket találtam: Fannie Flagg, Tracy Chevalier és Joanne Harris könyvei. Bár az utóbbi két szerzőnél elég gyakori a romantikus szál, de nem minden könyvükben jelenik meg.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

    • Olyan érdekes ez a kérdés, és annyira nem jutott eszembe hirtelenjében semmi, hogy nekiültem végiggondolni. Ezeket találtam:
      – Agatha Christie Miss Marple-je
      – Jean Webster: Nyakigláb apó, Kedves Ellenségem (mondjuk ezekben van romantikus szál is, de én pont nem amiatt olvastam újra őket vagy tízszer)
      – Karen Blixen: Babette lakomája (ez rég volt, nem emlékszem, de a fülszöveg alapján nincs benne romantika)
      – P. L. Travers: A csudálatos Mary 😀
      – Terry Pratchett boszorkányai

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  75. A sundiszno eleganciaja c. konyv jutott meg az eszembe. Angolul nagyon tetszett, szerintem a magyar forditasa is jo lehet, de nem mindig tetszik magyarul ami angolul igen. De ajanlom, mert jo olvasmany. 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  76. Nemrég olvastam Hidas Judit novelláskötetét, ő egy új szerző a hazai palettán, az idei könyvfeszten ő képviselte Magyarországot az Európai Elsőkötetesek Fesztiváján. Érdekelt a női hang, ezért beszereztem a Hotel Havannát.

    Még nem jutottam dűlőre, mert némely novellája erős, pofonvágósan, de mostanában megindult a női novella, itt a blogon Éva Szvoren Edinát többször bemutatta, és jó beszélgetések alakultak ki, amiket csak kibiceltem gyáván :(, vagy ott van még Csobánka Zsuzsa, Tóth Krisztina, de Rakovszky Zsuzsának is volt nemrég novelláskötete.

    Nekem Hidas Judit nem olyan karakteres, mint pl. Szvoren Edina, akinek nagyon átütő, enigmatikus a stílusa, nem is olyan kézbe simuló, könnyen megfogható, mégis kemény, mint Tóth Krisztina, úgy éreztem, ő (még egyelőre?) szövegszinten nem karakteres, de a témái, a kiemelései, megragadott szituációi már jellemzik. Van olyan novellája, ami azóta nem megy ki a fejemből, nem enged el, nyomaszt, még feldolgozás alatt.

    Ha valakit érdekel a kötet, és errefelé jár, ahol lakom (Bp., Király utca környéke), szívesen kölcsönadom, rohadt önző okokból: úgy elbeszélgetnék róla másokkal. 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  78. Ugyan nem könyv, de vers és gyönyörű… A csodálatos Maya Angelou-tól.
    Ma hunyt el. Fantasztikus nő volt…

    “You may write me down in history
    With your bitter, twisted lies,
    You may trod me in the very dirt
    But still, like dust, I’ll rise.

    Does my sassiness upset you?
    Why are you beset with gloom?
    ‘Cause I walk like I’ve got oil wells
    Pumping in my living room.

    Just like moons and like suns,
    With the certainty of tides,
    Just like hopes springing high,
    Still I’ll rise.

    Did you want to see me broken?
    Bowed head and lowered eyes?
    Shoulders falling down like teardrops.
    Weakened by my soulful cries.

    Does my haughtiness offend you?
    Don’t you take it awful hard
    ‘Cause I laugh like I’ve got gold mines
    Diggin’ in my own back yard.

    You may shoot me with your words,
    You may cut me with your eyes,
    You may kill me with your hatefulness,
    But still, like air, I’ll rise.

    Does my sexiness upset you?
    Does it come as a surprise
    That I dance like I’ve got diamonds
    At the meeting of my thighs?

    Out of the huts of history’s shame
    I rise
    Up from a past that’s rooted in pain
    I rise
    I’m a black ocean, leaping and wide,
    Welling and swelling I bear in the tide.
    Leaving behind nights of terror and fear
    I rise
    Into a daybreak that’s wondrously clear
    I rise
    Bringing the gifts that my ancestors gave,
    I am the dream and the hope of the slave.
    I rise
    I rise
    I rise.”

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  79. A múlt héten fejeztem be Az őzet Szabó Magdától – nem tudom, miért nem olvastam eddig, valószínűleg féltem tőle (pedig semmiben nem hasonlítok a főhősre, például, így nem mondhatni, hogy esetleges személyes érintettség miatt), de most gyanúsan újraolvasás lesz belőle a közeljövőben.

    Rövid tartalomismertető, vélemények, értékelések itt, nem akarom elrontani a saját, bénán összeakott szavaimmal: http://moly.hu/konyvek/szabo-magda-az-oz

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  82. Peter Stjernström: A világ legjobb könyve
    http://gaboolvas.blogspot.hu/2014/08/a-vilag-legjobb-konyve.html
    “A sok humorban bővelkedő történet mellett képet kapunk, bepillanthatunk a kiadók, írók világába. Írókról, kiadókról, stílusokról mondja el véleményét a szerző. Nem is annyira titkolt módon, ám cseppet sem bántóan. Alig szemtelenül viccesen mesél emberi gyarlóságainkról, a múzsa csókjáról, vagy éppen annak hiányáról.”

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  83. Olvaslak benneteket, de annyi a munka, hogy írni ritkán van/lesz időm. Pedig olyan jó lenne többet lenni veletek. De mindenképpen meg akarom köszönni azt a sokat, amit eddig itt kaptam. Könyvekkel pedig jó megköszönni.
    Ayn Rand: Az ősforrás. (Itt figyel a polcon az Atlasz is, de hát angolul van, és vagy ezer oldal, majd ha már mindenki önállóan megy fürdeni…)
    Arlender: Y (engem már a trailer kérdése megtalált: https://www.youtube.com/watch?v=tS9aLP2ifk0)
    Gyacsenko: Arszen és a játék hatalma (az Alexandra és a teremtés növendékei is tetszett, egészen a végéig, de ott azért becsapva éreztem magam egy kicsit. Itt meg nem.)
    És csak halkan kérdem: Polcz Alaine hogy maradt ki?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  84. “Bár a befelé forduló, csendesebb introvertáltak és a társaság- és élménykereső extrovertáltak aránya nagyjából egyforma az emberek között, a nyugati kultúra mégis a harsányabb extrovertált viselkedést részesíti előnyben, olyannyira, hogy az introvertáltak gyakran kénytelenek saját természetüket elnyomva extrovertáltként viselkedni, ha boldogulni akarnak az életben – pedig nekik köszönhetjük többek között az Apple-t, a relativitáselméletet vagy Van Gogh napraforgóit is.

    Susan Cain olvasmányos és tudományosan megalapozott könyvében felszólal ez ellen az aránytalan megítélés ellen, és bemutatja, miben különbözik egymástól az introvertáltak és az extrovertáltak agyműködése, személyisége, munkastílusa és társas viselkedése, a párkapcsolatoktól a szülő-gyermek viszonyig. Körüljárja, milyen területeken teljesítenek jobban az introvertált emberek, lehetnek-e jó üzleti vezetők, és lerombol néhány közkedvelt extrovertált mítoszt, mint a brainstorming és a csapatmunka eredményességébe vetett feltétlen hit.

    Ideje, hogy felismerjük – nem csak a harsányságban van érték, hanem a csendben is.”
    http://moly.hu/konyvek/susan-cain-csend
    http://www.origo.hu/nagyvilag/20131217-csendes-coming-out-az-introvertaltak-forradalma.html

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  85. ❤ http://444.hu/2014/10/24/szerb-antal-elvarazsolta-amerikai-kritikusat-2/
    "Csak az irodalom képes kielégíthetetlen étvágyat gerjeszteni egy olyan világ iránt, ami túlnyúlik érzékeinken. Szerb filozófiája szerint épp ez a különbség, az irodalmi tökéletesség és a világunk között kell, hogy motiváljon minket az életünk alakítására, arra, hogy megkérdőjelezzük és eltépjük az adott kereteket."

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  88. igazából most jut eszembe, “az évek meg csak telnek” poszt miatt, van egy nagyon remek magyar könyv, a női testről és az idö múlásáról, nekem 10+ éve megvan és éppen decemberben is használtam, ime. http://www.libri.hu/konyv/kriston_andrea.kriston-intim-torna.html
    (akkoriban nagyon nem volt penzem, szoval lehet hogy abban az evben csak ezt az egy konyvet vettem, de azota is jon velem minden koltozesnel!)
    senkit ne tévesszen meg a cim, van benne szó a hüvelyi izmokról is, de van tudás a mellről és az arcbőrről is. szakszeríű, megalapozott, érthető és napi szinten megvalósítható.
    nagyon ajánlom, akármilyen korban, van férfipárja is, ha valakit az érdekel 🙂

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  90. Augustus Y. Napier: A törékeny kapcsolat
    Egy családterapeuta házaspárból a férj írja a könyvet, pszichológiai könyv, de szuperolvasmányos, rengeteg konkrét történettel, a saját életükből is, életrajzi írásnak is beillik.
    A téma a férj és a feleség közti egyenlőség keresése egy életen át, kezdve azzal, hogyan derül ki a számukra, hogy valami nem oké a férj-feleség közti feladat leosztással, ki mit hozott a házasságba, hogy adjuk tovább nem tudatosan a gyerekeinknek a belénkivódott sztereotíp nemi szerepeket, az apák érzelmi távolmaradása. Olyan íve van a könyvnek, mint egy regénynek.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  91. Visszajelzés: jó neked? | csak az olvassa — én szóltam

  92. Sziasztok! Újabban valahogy rákattantam, hogy középosztálybeli amerikai otthonülő feleségekről olvassak. Tudjátok, kertváros, gyerekek, kutya, és valami sötét dolog a háttérben. Tudnátok ajánlani ilyen témában igényes könyvet?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  94. David R. Gillham: Asszonyok városa
    Nők a 2. világháborús Berlinben. Árják, akik zsidókat mentenek, zsidók, akik zsidókat üldöznek, félzsidók, akik árják szeretnének lenni. Szerelem, szeretkezés, szex. Tisztesség és pszichopaták.
    Letehetetlen volt.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  95. Engem érdekelne ez a könyv:

    Kapitány Ágnes · Kapitány Gábor
    Alternatív életstratégiák

    Mai korunk tele van súlyos ellentmondásokkal. Az urbanizáció negatív következményei, a természeti környezet veszélyeztetettsége, az élővilág diverzitásának csökkenése, az emberi kapcsolatok elszemélytelenedése, a szolidaritás, a kooperáció csökkenése, a szociális különbségek növekedése, marginalizált helyzetbe került emberek tömegei, az emberi képességeket gazdagító munkák korlátozott köre, a személyiség sokféleségét figyelembevevő oktatás ritka volta, a családi kapcsolatok fájdalmas sérülései… Szinte nincs olyan ember, akinek az életét mindez ne érintené. A változtatás fontosságát, szükségességét mindenki érzi. De mit is tehet érte? Könyvünk olyan emberek példáját mutatja be, akik mind-mind a maguk módján és eszközeivel, mindennapi életükkel, munkájukkal, attitűdjükkel, hitükkel, hivatástudatukkal keresnek választ ezekre a kérdésekre. A tanult tehetetlenséggel szemben, az „én úgysem tehetek semmit” csalódottsága helyett a „belülről vezérelt” emberek útját követve próbálják megformálni életüket és környezetük életét. Felemelő és lelkesítő példák. A könyv több mint kétszáz interjú tapasztalatait összesíti, online mellékletében (http://tinyurl.com/mh62lvf) pedig ezekből tizennyolc részletesen is megtalálható.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  100. Ezt a rovatot most találtam meg, de jó!
    Az Akvárium nekem is nagyon tetszett, azóta is keresgélek az írójától, ami valószínűleg Budapesten egyszerűbb lenne, de sebaj, hátha…
    Jó volna belépőként valami ajánlót, de annyi van, hogy nem tudok választani… Mindenestre nem lenne rossz feléleszteni kicsit a rovatot.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  101. Él-e még ez a rovat?
    Huszonsok év után újra kezembe került Gergely Márta, Házasságból elégséges, ismeri valaki? Talán tízévesen olvastam, a Szöszivel együtt, mulattam rajta. Most meg van pár könnyebb napom, és sok nehéz könyvem, gondoltam, megengedek magamnak egy kis nosztalgiát.
    Döbbenetes olvasni, annyira világosan látszik, milyen bántalmazó kapcsolatot ír le a szerző. Minden benne van, a “nevelő” férj, a vele cinkos környezet (“Olyan fiút kaptál, hogy a tíz ujjadat megnyalhatod”, vagy ilyesmi), a menekülni akaró fiatal lány, aki azért “szerelmes”, meg persze az írónő, az írónő összemosolygása az olvasóval, hogy hát fiatalok, szerelmesek, bukdácsolnak az életben, de azért milyen szép pár. Majd együtt öregszenek meg, ők is nagymama és nagypapa lesznek, ideális pár. Ez az élet.
    És mi ezen nőttünk fel és akkor fel sem tűnt, sőt, úgy gondoltam, tízéves fejjel, hogy ez egy aranyos, szép történet.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Na pontosan így jártam ezzel én is pár évvel ezelőtt. Totálisan le voltam döbbenve. És röhej, de ennek ellenére totál nosztalgikus volt olvasni. Amit akkor (fogékony gyerek- és kora kamaszkoromban) beplántáltak, azt talán csak műtétileg lehetne eltávolítani belőlem. De én is visítoztam magamban folyamatosan, hogy mi van??!!

      Kedvelik 1 személy

      Hozzászólás ↓

    • Igen, én is olvastam, és ilyesmi emlékeim vannak róla. Jártam lányregényelemző szakszemináriumra a magyar szakon, állati érdekes volt a szövegekből kibogozni a mögöttest, a rendszert, az értékrendet. (Aztán még egy félév füzetesregény-elemző kurzusra is, Romana, minden, haláli volt.)

      Annyira ne döbbenjünk meg, hogy a mainstream nőknek szóló tartalmai mindig a status quót védik, és helyéntartós az üzenetük, még ma is. Csak ma rejtettebben. Pl. a COSMO ilyen ál-önálló, valójában behódolós-pasizós-kenceficés értékrend.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Én inkább azon voltam ledöbbenve, hogy abszolút helyénvaló szerelmes történetként emlékeztem rá. Ez utóbbin már nem lepődöm meg. Az Éva, nekem az ütött nagyot.

        Kedvelik 1 személy

  102. Mást nem olvastam tőle, csak ezt a kettőt (Szöszi, Házasságból…), nem is nagyon szeretnék.
    Nekem azért is döbbenet, mert szinte teljesen kimaradtak az életemből a női magazinok, egy kezemen meg tudom számolni, hányat olvastam, még Nők Lapját sem… Voltak tehát ezek a pöttyösök és utána a komoly irodalom. Most meg buta fejjel megörültem, hogy megtaláltam lánykorom egy limonádéját letölthető formátumban.
    És igen, Lánytibi jól írja, az üt benne szíven, hogy akkor ez teljesen természetesnek tűnt, hogy ennek így kell lennie. És mikor a kislány próbál kilépni, “szelíd összeesküvés” folyik ellene, hiszen a fiú szereti, és jó ember.
    Borzalmas.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  103. Visszajelzés: mitől rossz egy szöveg? | csak az olvassa — én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .