Gerle Éva vagyok. Azért lettem blogger, mert az erős érveim, világos mondataim máshol kicsorbultak. Itt működnek, hatnak és örömet szereznek.
Köszöntelek a csakazolvassa blogon!
Már tíz éve hetente többször frissítek.közzéteszek valamit. Háromezer bejegyzés, kétszázezer emlékezetes komment, ügyek, lázak, rajongás, érthetetlen indulatok, érzelmek, támadások. Kinek támasz, kinek napi szellemi betevő, kinek partylife, kinek a feszültséglevezetés helye. Nekem életem fő teljesítménye, központi helye és főfoglalkozás. Mindez reklámmentesen és nyalás-hízelgés, udvariasság és érdekegyeztetés nélkül.
Nem tudom, hogy lett a hobbi írogatásból ez.
Vannak tanulságok.
Nem azért írok, mert magányos vagyok, mert ne tudnék kivel hasonló beszélgetéseket folytatni. Nem akarok a blogon barátkozni. Nem akarok megfelelni, elszámoltatva lenni, sem kielemezve. Nem érdekel a frusztrációd. Nem akarok célpont lenni. Iszonyú sokan idegyűltek, súlyos betegek is.
Csak írni szeretnék.
Szövegeket ígérek. Az életem, a lényem nem olyan egyértelműen szép, mint a mondataim. Viszont azzal nem tartozom senkinek, csak a szeretteimnek. Ne idealizálj.
Szeretem az építő beszélgetéseket. Nem támadok, ezt azok a sértődöttek mondják, akik azt hitték, következmények nélkül lehet ellenem ámokfutni. Érveim vannak, a moderálás joga az enyém, jó okom van valakit nem beengedni, másra meg rászólni. Minden bloggernek megvan ez a joga.
A blog tartalma igaz, lényegi, értelmiségi, értékelvű, de legalábbis érdekes – és mindig eredeti. Pitiáner, infantilis, antiintellektuális régiókba nem tévedek, ugyanakkor nem tartok be kényszerűen semmilyen külsődleges szabályt (konfliktuskerülés, szép beszéd, tabuk), nem hallgatok csak azért, hogy elegáns maradjak, és nem kérek tanácsot.
Általában nem célja, hanem oka van annak, hogy azt és úgy írom, amit.
Szinte a kezdetektől, de különösen amióta 1. a blog népszerű és a megélhetésem lett, 2. szerelemben élek, 3. sportolok (és ez meg is látszik), ádáz hajsza zajlik a blogger ellen. Ez mára abszurd, rögeszmés, agyafúrt(nak hitt) hadjárattá fajult, amelyet az eredeti olvasók-rajongók folytatnak ellenem, akik először is leutánoztak, aztán a gyanakvó hangulatot hergelték, végül megtámadtak és nem állnak le. Ez életük egy fontos eleme – van, akinek központi. Lassan semmi más tartalma nincs a netes jelenlétüknek, mint nyilvánosan engem alázni, ellehetetleníteni.
Nem futamodom meg, és nem hallgatom el az igazságot. Ennek a kiterjedt, gyáva bullyingnak az elfogadását, szó nélkül hagyását szokták tőlem elvárni,. mert így elegééáns, mert “te ne süllyedj le oda”. Soha nem süllyedtem le oda. Volt, hogy trollkodtam, amikor vicces volt. Azt az igazság kéri, hogy kimondják.
Budapesten élek, a 12. kerületben. Magyar, majd angol szakot végeztem az ELTE-n, tanár voltam hat tanéven át gimnáziumokban, 2007-ig, mellette sok szöveggel kapcsolatos, szerkesztői, korrektori, fordítói munkám volt-van, illetve cikkeket írtam női, egészségvédő és sporttémákban (ÉVA magazin, Builder, Amiről az orvos nem mindig beszél). Sokat járok színházba, olvasok irodalmat és sajtót, naponta sportolok. Három gyereket nevelek, 20, 14 és 12 évesek. A férjem, a két kicsi apja neves építész és kutató volt, nagy szerelemben éltünk, ő 2012 decemberében meghalt. A nagyfiamé, aki irodalomtörténész és kritikus, és akitől 2004-ben, öt év után menekültem el, 2017 szeptemberében halt meg. Mindketten súlyos betegségben. A legnehezebb években egyedül álltam helyt, nem volt segítő szülői, partneri jelenlét.
Biciklivel járok, elvi okokból, és mert poén. A Wikipédia-szócikkből további részleteket tudhatsz meg.
Ma szerelemben élek egy egykori tanítványommal, aki tizenkét évvel fiatalabb nálam.
Nem megosztó ember vagyok, hanem a foglalkozásom író-publicista. Meglep, hogy ingerültek lesznek amúgy értelmes emberek, és mószerolnak. Jelenségeket elemzek. Nem támogatok improduktív, jellegzetes női húzásokat, és nem jópofáskodom el a témákat (“szemetek a pasik”, “kinek van ideje sportolni”). Az önazonosságban és a felelősségvállalásban hiszek. Négyéves korom óta írok szövegeket, nyelvemben élek, mint a nemzet, folyamatosan képzem magam. A nyilvánosság és az íráskészség szorzata a leghatékonyabb fegyver a visszaélések ellen.
Amióta stabil vagyok, felszámoltam minden mérgezőt, kialakítottam a blog működését, megvédem magam a belépő mászóktól és flowban élek, magam döntök, azóta acsarognak rám, neveznek elmebetegnek. Testi és szellemi képességeim csúcsán járok, és ez nem hegyfok, hanem tágas fennsík.
Mindent, amit identitásomnak tekintek, magam találtam ki. A blogom 2012 áprilisa óta működik, több szakmai díjat nyert, és több mint hétmillió IP-cím fordult meg rajta.
A csakazolvassa szuverén: azt írom, amiben hiszek, amit igazán gondolok, nem azt, amiből előnyöm származik, és nem hagyom magam befolyásolni. Rendben vagyok azzal, ha az olvasó mást gondol, csak azt nem értem, mitől ilyen ideges, és miért erőlteti rám. A kritikát nem nem tűröm, hanem nem érdekel. Nagyon sok munka, utánajárás és tudatosság van abban, hogy az életem és a blog pont ilyen.
Független vagyok: nincs szerkesztőség, nincs médiaháttér, se szerzőtárs, 2014 óta vendégposzt se. Nincs szponzor, bannercsere, termék, semmilyen üzleti jelleg, hirdetés. Nem vagyok influenszer, soha nem hirdettem terméket, messziről kerülöm a nőket üzleti célcsoportnak tekintő kötröket.
Baloldali, urbánus vagyok, sok liberális és sok konzervatív és elitista elemmel, például életpárti vagyok és csak a felelős, emberi, érzelmes szexualitásban hiszek, elutasítom és nőelnyomásnak tartom a szexpozitív, queer harsogást, amely a stricilobbi és a pornó előszobája. Mára világnézet nélkül maradtam: 2019 óta úgy látom, a baloldal elárulta a nőket a genderideológia erőszakolásával, és ez mélyen nőgyűlölő, szabadságellenes és kapitalista. Szeretem Esterházyt és Alföldit, okosabbnak tartom a balooldalértelmiségét, de a férjem Makovecz Imre közvetlen munkatársa volt, és – lázadva gyökerei ellen – hatalmas népi bajusza is volt egy időben. Feminista vagyok, de csak a nők képviseletében, és nem vagyok mozgalmár. Az egyenlőségben is, a jólétben is hiszek, az egyéni teljesítményben és önfejlesztésben is. Az áldozatiságban, önsajnáltatásban, sérelmi érvelésben és identitáspolitikában viszont nem. Nem láttatom magam a körülmények áldozatának. A blogon nincs aktuálpolitika, orbánozás, mi–ők logika, ezt unom is, árnyalatlan képviselőit pedig viccesnek gondolom. Csak a megélt, kiismert, szenvedélyt keltő témákról írok. Ha már szembenállás: a gondolkodó emberek és a minőségpártiak az egyik csoport. Az aktuálpolitikánál elemeltebb (eggyel nagyobb méretű) társadalmi témák, elvek érdekelnek, illetve a hétköznapi női élet témái: szerepek, párkapcsolat, szexualitás, testkép, lélekelemzés, múltfeldolgozás, szüleink, anyósunk, barátságaink; gyereknevelés, iskola, alterságok, ökotéma, netes trendek, erős testügyi, spottémájú és vegánellenes vonallal. Megvetem a kövérség apoteózisát és minden valóságtagadót, unikornist, akik teljesítmény nélkül akarnak érvényesül. (A fat acceptance, testpozitív aktorok, a genderbohóckodók és a vegánság propagandistái a tisztánlátásomat segítették, nekik köszönhetően el tudom az ocsút választani a búzától, de ők érték el, hogy ma már lehet látni hétköznapibb, nonkonform testeket a médiában, illetve norma lett a haszonállatok kíméletesebb leölése, tartása, és ez fontosabb, mint hogy erkölcsileg felsőbbrendűnek gondolják magukat, és le is járatják a saját mozgalmukat.)
Az életigenlés, a makacs hit deklarációja is a csakazolvassa: létezik minőség, szépség, szerelem, erő, teljesítmény, ihlet, ötlet. Nőnek lenni jó, a sorsod kovácsa vagy, van értelme gyereket szülni, és nem, nem kell benne tönkremenni.
Nem sírok azon, hogy mennyit keresek, hanem kreatívan elviselem, utolsó ezresemből veszek húsz szál rózsát. Mindig optimista és nagyvonalú vagyok. Ha többet akarok, akkor meglépem, annyit teszek bele, amennyit nekem megér. Nem gyötrődöm azon sem, hogy hogy nézek ki, de amikor elkezd érdekelni, akkor lefogyok, megizmosodom. Kerülöm a hiúskodást: natúr a testem, nem pózolok, sajnálom az időt a sminkre, körmösre, nem csak ízléstelennek tartom. Nem hangoztatom a ruhamárkákat, nem törekszem előnyös fotókra, nem szelfizek híres emberekkel vagy menő helyeken.
Az a fajta ember vagyok, akinek, ha valami tetszik neki, ha minőségnek gondolja, akkor átmegy a falon érte, nem taksálgatja az árát (kultúra, sportcuccok), és nem akarja olcsón megszerezni.
A csakazolvassát az olvasóközönsége finanszírozza, jól működő, legális rendszerben. 2014 óta tekintem a blogot a foglalkozásomnak. Az olvasókat arra kérem, ha tetszett a szöveg vagy egy-egy téma, hívjanak meg kávéra. 2021. január 1-től a blog zárt, tagsági rendszerben működik, jelszavasak a tartalmak kb. 75 százalékban. E-mailben, valós névvel lehet jelentkezni: csakazolvassablog@gmail.com Kérlek, csak akkor írj, ha ismered a blogot, és ezért érdekel.. Nem akarok vitatkozni, se barátkozni, se elszámoltatva lenni, és nem kérek témaötleteket sem (nem megrendelősdi).
Kérlek, ne rám hivatkozz, amikor a férjeddel, anyósoddal, barátnőddel konfliktusod van, mert ezek aztán rámszabadulnak. Nem én rontottam el az életed.
Kik és miért támogatják a blogot?
…évek óta olvaslak. Magazinra se költök azóta.
A blog reklámmentes, és ez pénzbe kerül a bloggernek. Én sem reklámozok semmit (csak meggyőződésből ajánlok filmeket, könyveket, helyeket), és az üzemeltetőt vagy a google-t gazdagító reklámok sincsenek.
A blog határozott állításokat tesz sokféle témában, néhány közülük kényes, nehéz, én pedig szeretem nem azt írni, amit már ezerszer leírtak és megosztanak, hanem olyasmit, ami eredeti, bátor, innovatív, megtorpant, zavarba hoz. De nem dafke és nem mindenre, és nem megbántani akarlak. Magamat sem kímélem. Csak akkor írok meredeket, ha kiabál bennem, hogy “ezt nem szoktuk kimondani, de így van”. Vannak jelenségek és emberek, akik irritálnak, és ezt nem titkolom, de tartalmi érveim vannak és tükröt tartok.
A blog körül, minden építő, értékalapú jellege, hosszú távú működése ellenére folyamatos a feszültség, mert az interneten mindenki oda kattint, ahova akar, sokan pedig ingatagok az önbecsülésükben, ide-oda csapódnak, nem értik az intellektuális jellegű szövegeket, olvasni lusták, nem gondolkodnak, szeretnek fölényeskedni, hatalmaskodni, jó embernek tűnni, nehezen ismerik el a kvalitást, egocentrikusak és sértődékenyek. Van, aki egyenesen vadászni jár a netre, hogy hol sértődhet meg.
A kispolgárok és azok, akik azt gondolják, tehetségesek és több járt volna nekik, nagyon utálnak. Szoktak feszülni azon, hogy azt kérem, ne vegyék át a szövegeimet és ötleteimet, illetve hogy én írónak mondom magam (merthogy “ez csak blog”). A felület mindegy, a minőség számít és a hosszú távú íróság.
Papírkönyv is van:
http://www.kiskapu.hu/konyvek/csakazolvassa-en-szoltam/
A blog fedezete a mögé tett élet és értékrend: az önelemzés és az önkritika igénye, a tabutlanság, a szomjas, szenvedélyes művelődés, őszinteség a gyereknevelésben és más emberi kapcsolataimban, elkötelezett sport, a komolyan gondolt, haladó szintűre fejlesztett tevékenységek, határhúzás, énerő, nemet mondás, és kerülése mindannak, ami blöff, közhely, önpíár, összefogás érdekek mentén, olvasómegnyerés, hízelkedés. Ezeket nagyon utálom, és azt is utálom, amikor valaki nem találja ki magát, hanem másoktól szedegeti össze az énjét, “inspirálódik”, elkíván, majmol, mutogatja.
Végül minden cirkusz elül, a hígak elcsorognak máshova, a régi, erős szövegek itt vannak, tovább hatnak, a törzsolvasók törzsolvasnak és élményt jelentő kommentekkel kapcsolódnak, értjük egymást, a tehetség, a rokonszenv és a szenvedély tovább működik.
A csakazolvassa nem önsegítő közösség – az, hogy egy időben, 2013–14-ben így kezelték, majdnem szétverte.
Itt olvashatsz válogatást abból, mennyire különbözően interpretálják a csakazolvassát:
Itt találod egy régebbi önjellemzésemet:
És ezt kérem:
Mindez nem csak azt jelenti, hogy ne gyere ide vélemény címén a bloggert piszkálni, bosszút állni, vele vetélkedni és feltűnni, hanem azt is, hogy ne érezd rosszul magad. Se magadat, se másokat ne ostorozd innen vett idézetekkel, posztokkal gondolatokkal, gesztusokkal.
csak az olvassa. én szóltam 
…., hogy mit gondolok? Felteszem, hogy az otthonodban nincs kivel megoszd a gondolataidat, melyek már túlcsordulnak. Ennek szerintem a blog helyett az irodalomban több választható helye lenne. Nem akarom osztani az észt, mert nem tisztem. Azt kérted írjam meg mit gondolok. Azt hiszem magad előtt állsz. Milliárdokat érő az ami az agyadban van, de Te a blogot választottad Ezt én “vékony deszka fúrásnak” nevezem, azaz olyan megoldást választottál ami számodra könnyen megvalósítható. Nem bírálom amit teszel, hisz az vesse rád az első követ aki nem tett még soha ilyet, azonban a tartalom tekintetében – ha lenne még elég időm az életemben – akkor majdnem bekezdésenként magnak tekinthetném a gondolataidat melyekből kinőhetne egy-egy fa, vagyis egy-egy regény. (Talán nem a regény a megfelelő műfaji megnevezés, talán felfedeztél egy új saját műfajt) Ha csak harminc évvel fiatalabb lennék egyszerre tartanék tőled vagy vágynék a társaságodra. (na kibújt a szög a zsákból, elárulja magát a férfi) Egy hét múlva ha kéred elárulom mit tehetnél, hogy a gyermekeid bőségben éljenek és Te azt tehesd amit akarsz, függetlenül a pénzügyi korlátaidtól. (mert neked ilyen korlátaid nincsenek, ami most akadályoz az a gondolataidban lehet, hogy túl magasnak tűnő kerítés,valójában szabad vagy, de nem azon az úton indultál el ami a célod felé vezet. De jaj annak aki veled fog menni! Ha a magad útját akarod járni akkor tedd azt, de a Te sebességed az egyre nagyobb lesz, várhatóan nem lesz olyan szerencséd, hogy versenytársra találsz. Beindult az agyam pedig nem akartam.
Szóval ha van benned egy kis hajlam a szellemi felszabadításodra akkor a jövő héten kedden írj egy e-mailt. (szinte hallom, hogy felcsattansz, mert azt hiszed, hogy szabad vagy. Te szerintem a saját fogságodban élsz. Ezt jelenti, hogy magad előtt állsz.). A honlapjaim elérhetőségét egyenlőre nem adom meg, lehet, hogy Te nem is akarod megismerni. És bocsásd meg a tegezést, könnyebb volt tegezni mint magázni. És ha elhiszed, hogy tisztellek, az megnyugtatna, ha nem hiszed el vagy közömbös vagy, azt is elfogadom bár az nem vallana rád. Köszönöm ha eddig olvastad a “gondolataimat”. Csak tőled függ folytatjuk-e a gondolat cserét.
Lukács Béla
2Mrendszer@gmail.com.
KedvelésKedvelés
Ez a blog legszebb kommentje. Köszönöm.
(Was…???!!!)
KedvelésKedvelés
Egész pontosan hány órakor írjam az e-mailt?
KedvelésKedvelés
Milyen kedves, elàrulja a nagy titkot!
Remélem tudod Éva, hogy enélkül a Szent Tudás és Isteni Kinyilatkoztatás nélkül semmis az életed.
(Véletlen kattintottam ide, de ez azért mindent felülmúlt.)
KedvelésKedvelés
Holnap kedd, el ne felejtsem.
KedvelésKedvelés
Jaj, naaa! 🙂 Hihetetlen. És még mindig vannak.
KedvelésKedvelés
Ott tartok, hogy Kedves Bé
De nem tudom folytatni, képtelen vagyok.
KedvelésKedvelés
Nekem a legjobban az tetszett, hogy: “(Was…???!!!)” Ekkor vinnyogtam fel.
KedvelésKedvelés
“Felteszem, hogy az otthonodban nincs kivel megoszd a gondolataidat, melyek már túlcsordulnak.” erre tévedtem megint… ez mennyire amatőr, ostoba, uramisten. Nem értik emberek, mit jelent a közírás, tényleg? nem jártak iskolába? Nem olvasnak újságot?
KedvelésKedvelés
Érdekes ez több évvel később is. Hogy nem és nem értette, mit jelent, hogy valaki író. Aki ír, magányos…
KedvelésKedvelés
miközben külön írja, hogy gondolatcsere… (egyáltalán, CSERE)
KedvelésKedvelés
Még most is hüledezek. Ez szürreális, az önreflexiónak ez a hiánya. Ahogy idelibben a felgerjedt öregúr, minősítget és kioktat, béna stílusban valami szutyok MLM-be akar belerángatni nagy titokzatosan. Ahogy mindenből pénzt kell csinálni. Azt tanulta, az ügyfél tegyen erőfeszítést, jelentkezzen, írjon. Ki is osztja, mikor, hol.
Ahogy nem érti a reakciót. És ahogy jön a másik, ő már Rejtő Jenő-i helyesírással, és azt írja nekem, hogy Béla vollt az EGYETLEN, aki látott bennem valamit.
Azért úgy kedzi, hogy “azt kérdezted, mit gondolok”, mert a kommentbox fölött eredetileg az állt: írd ide, amit gondolsz. Később már jeleztem, hogy nem normális a butaság, a féreg viselkedés.
KedvelésKedvelés
Ide írom, mert a ti írjátok: zene oldal kicsit(nem nagyon, egyáltalán…) telített…Na szóval:
Gratulálok ennek a szép kis női társulásnak a nagyszerű munkához, amivel betelítették a fent említett oldalt. Én, mint gyanútlan látogató, a magyar érettségire készültem és a “minden egész eltörött” címszóra a Google ezt a ‘nagyszerű’ oldalt is a találatok közé tette a listáján. Kíváncsi természet lévén megakadt a tekintetem a “csak az olvassa” szövegen és mivel egyébként sem volt semmi kedvem tovább fárasztani magam a 12.-es anyag magolásával, gondoltam, meglátogatom ezt az oldalt.
Hát, nem kellett volna. A zeneszeretetem rögtön a fent említett oldalra vitt, ami nem egészen 2 perc alatt kékhalálozta a gépemet, úgyhogy köszönöm! Legközelebbi ilyen próbálkozásnál azért legalább próbálkozzanak a linkek ‘http’ szövegrészének pl. p karakterét httk, vagy valami egyéb, egységes karakterre cserélésével, hátha úgy nem akasztja ki a gépeket az a pokoli oldal!
A többi oldallal, valamint ennek a kezdőoldalnak a böngészésével már inkább nem próbálkozom, gondolom, praktikáikkal azokat is sikeresen tönkreteszik, egyébként sem vagyok kíváncsi a női lélek rejtelmeire(főleg az utóbbiak után).
Két utolsó gondolatot még engedjenek meg, egyik a linkek gyakorlati megvalósítására vonatkozóan: httxs://www.youtube.com/watch?v=K8HBmPXp6eo (az ‘x’ karakter helyettesíti a ‘p’-t, így megakadályozza, hogy még csak véletlenül is megjelenjen a videó betöltőképernyője).
Második, egyben utolsó hozzászólásom az oldalon(utána végleg elmegyek): akinek nem inge, ne vegye magára(tudom, hogy közhely, de igaz).
(a nevemet azért nem vállalom fel, nehogy véletlenül az egyik vizsgáztatóm is az olvasók közt legyen)
KedvelésKedvelés
Nincs a teremtésben más vesztes, csak te! Köszi a tippeket, nem lehet, hogy hörgés és vádak helyett vállalod a felelősséget a kattintgatásaidért és a szar sávszélességedért?
KedvelésKedvelés
Az e-mailt akkor írd amikor akarod. Naponta megnézem legalább kétszer a leveleimet. (2Mrendszer@gmail.com)
Üdvözlettel
Lukács Béla
KedvelésKedvelés
Akkor válaszolj ha valóban érdekel mit gondolok. Ha elég az is, hogy szerepelhetsz akkor az a Te választásod. Tiszteletben tartom, de fecsegésre nincs időm. Gúnyolódásra pedig végképp nincs. Köszönöm, hogy megtiszteltél.
Üdvözlettel és sok sikert!
Lukács Béla
KedvelésKedvelés
De Béla, hiszen ma már csütörtök van, most mi legyen?
Tojássalátámat megegyem most, vagy 12-kor, mit javasolsz?
Ó, csak harminc évvel lennék öregebb, a nyálam is elcsöppenne. Tűkön ülök, mi lehet az igazság.
(Miért érdekelne, hogy mit gondolsz?)
KedvelésKedvelés
“szerepelhetsz” — te, Béla, ezt a blogot nem alám tolták. Ezt, hogy ennyien olvasnak, vagyis hogy van közönség, a nulláról indulva teremtettem meg, egyedül.
Azért szerepelhetek a saját blogomon, mert sokan találták értékesnek vagy legalábbis figyelemre méltónak, amit írok.
Sokan képzelik úgy, hogy ez valami jogtalan előny, hatalom, ami nekem nem jár, és igazából nem is az enyém, nekem engednem kéne az idiótákat kommentelni, mert ez itt a közös internet, amelyet én bitorlok, ráadásul élek belőle, mint Marci Hevesen — mindenkit, aki így gondolja, biztatnék, kezdjen blogot, tanulja ki a szerkesztést, írjon kitartóan, rendszeresen, és figyelje, hogy lesz-e hatás és bevétel. Nem olyan egyszerű ám. Igen, ez is irigység. Nagyon ritka a tartósan működő, olvasott blog.
Továbbá: én blogger vagyok és maradok, mert az akarok lenni, ebben vagyok jó, másnak a véleménye, értékítélete nem érdekel erről. (Aki a műfajt és értéket összekeveri a hordozóval /papír, net, hangoskönyv/, az sem valami okos.)
A gúny tárgya itt a te guruskodásod, arroganciád, meg hogy “nincs időd”. Hogy te komolyan gondolod, hogy megszabhatod, mikor írjak neked, meg hogy nekem van valami hiányérzetem, amit majd te fogsz betölteni, egy vadidegen, kotnyelesen elemezgető-gusztálgató nick.
Legyél nyitott, figyelj ide, ez itt az én világom, ne told a módszereidet.
KedvelésKedvelés
Aludj egyet talán magadhoz térsz.
KedvelésKedvelés
Nos a pokol felé vezető út is jó indulattal lehet kikövezve. Ne foglalkozzunk egymással. Tévedtem. Nem vettem figyelembe, hogy nőből vagy. Nagy hiba volt.
Tedd azt amit jónak gondolsz.
Áldjon meg az Úr.
KedvelésKedvelés
De nem érzed, hogy milyen kurva gáz ez a hímsovén, kioktató, fölényeskedő és ráadásul helyesírási hibáktól hemzsegő szöveg? Legjobb esetben is nevetséges ez a műfaj, csak legalább a végéről ezt a képmutató áldást hagynád el, mert ez már gusztustalan ebben a kontextusban.
KedvelésKedvelés
Nem, nem ez volt a nagy hiba. De nagyon szívesen elmondom neked akár én is, mi volt az, hogyha írsz nekem vasárnap pontban éjfélkor, kézen állva, fél lábon, útban gilisztacukorért.
KedvelésKedvelés
Pedig nagyon is figyelembe vetted, hogy “nőből van”, különben nem jutott volna eszedbe ilyen kioktató stílusban írni.
KedvelésKedvelés
Igen, nekem is ez a mondás jutott eszembe.
Béla, eredetileg szabad lehetőségként, “döntsd el” módon kínáltad fel, hogy írjak neked, ahhoz képest mondjuk furcsa volt, hogy előírod, hogy kedden. Most meg sértődés lett belőle, én vagyok a rossz. A gyerekeimnek is mindig mondom, hogy amire csak egyféle választ tudnak elfogadni (nézhetünk filmet? ehetünk pudingot?), az nem valódi kérdés, az nyomasztás. Ne foglalkozzunk egymással? Te egy kommentelő vagy, ekként foglalkoztam veled, te akartál tőlem valamit, te jöttél ide tuszkolni a világmegváltó módszeredet és kontrollt szerezni próbálni. Mivel nincs hiányérzetem, nem írok, nem csak neked nem, senkinek. Nem tudod jobban az életemet, nem állsz fölöttem, nem tudom, ki vagy, nagyon félreértetted a blogot vagy a megnyilatkozásaimat, eleve semmi okom megbízni egy ismeretlenben, de ezzel a stílussal és beképzelt, nőgyűlölő szöveggel taszítóvá és nevetségessé is váltál. Volt már hasonló kommentelő, szintén nem daliás és ifjú bajnok, egy életre elég volt belőle.
KedvelésKedvelés
Ez úgy ahogy van kínos. Áldjon meg az Úr zárásnak. Ilyen előzetes tartalmak (üzenetek) után…
Sokat tanultam ma is.
KedvelésKedvelés
Amit eddig láttam a blogból azt élveztem. Annak ellenére, hogy (lévén férfi) megvannak a “hiányosságaim” (gondolom). De intellektuális élmény volt, és ez őszinte részemről. Mindenesetre ebben a “nagyon tudom mit akarok, nagyon tudom ki vagyok és hova megyek” attitűdben érzek némi kompenzációs törekvést, de ezt mindjárt vissza is vontam, hisz a “ne analizálj ne minősíts” irányelvvel ellentétes lenne. A blog provokatív, és az jó. No most persze nem bunkó férfitársaim idétlen dolgaira értem ezt! Csak halkan jelzem, azért nem csak az a “kaszt” létezik, de hát ezt Ön tudja jól, remélem . . .
Kívánok jó egészséget és sok új impulzust!
KedvelésKedvelés
“lévén férfi) megvannak a “hiányosságaim”” — én ilyet sose mondok, nem osztályozok, inkább a szemszög más, meg vannak tendenciák, de nincsen semmi előítélet. Enjoy!
Most már tényleg nagyon tudom, ki vagyok, nagyon keserves út volt ez, halálon túli út, és sok a konfliktus is errefele, de soha, megközelítőleg sem voltam ennyire én és szabad és boldog. Ebből tudom, hogy nem basztam el, és nem valami helyett van.
Üdv a blogon!
KedvelésKedvelés
És még egy: ezek a sarkos “hagyjatok békén, tudom, mi jó nekem, nem kötelező olvasni” a harmadik év, elképesztő aljaskodások, támadások után íródtak. Én sem így kezdtem, most már védem magam, hogy legyen időm, figyelmem a blogra. Nem lehet nem törődni vele, mert ideerőszakolják.
KedvelésKedvelés
ezt a szarkazmust?!
nagyon kedvelem ezeket az írásokat, most tévedtem ide.
szegín férfitársak, pedig leírtad az elvárásokat, csak nem értelmezték.
(volt egy kis szakadás, segítettem leszűrni a macarónit)
na szóval, jó régtől vannak alapelveim: az életét mindenkinek önmagának kell leélnie…senki nem fogja helyettem…de ne is akarja.
szeretik az emberek a saját életstílusukat, elvárásaikat, átruházni másokra…ösztönösen követőket gyűjteni maguk mögé, ami már önmagában is korlátozás.
a párkapcsolatról: nekem az a legfontosabb, hogy egymásnak kellünk…hogy egymástól többek, jobbak leszünk…bizonyítványok, jóváhagyások nélkül.
a környezetről, a mindennapokról: elegem van a “pörgő” életből, merthogy egy frászt pörög…gumicsont esetekkel, féligazság hírekkel agyonnyomott hétköznapok…társadalmi szintű cseszegetés…valódi változás, előrelépés nélkül.
na ez most bőven elég…belenézek a többi írásodba is.
azért szívesen olvasnék több férfi bejegyzést…a párbeszédért.
asszem vissza fogok még látogatni.
szia!
KedvelésKedvelés
Szia! Örülök neked, olvass! Ez egy személyes, szerzői blog, semmiképpen nem kívánságműsor (ti. nem az olvasó dönt a témákról vagy az attitűdről), nem kifejezett célja a kiegyensúlyozás (mint mondjuk egy közmédiumnak, újságírói értelemben szabályos riportnak, hírportálnak), a”másik oldal” megmutatása. Viszont nem is szélsőséges: nekem ez a közép.
KedvelésKedvelés
Szerintem itt nem női- vagy férfi-bejegyzések vannak, hanem emberiek.
KedvelésKedvelés
Igazat szólsz, drága nővérem!
KedvelésKedvelés
Csak ma vetődtem ki ide a netdzsungelből először, de nagyon megtetszett egynémely írás. Olyannyira, hogy magam is billentyűzetet ragadtam, mert… mert… miért ne?
A Gumiszoba-Csak az olvassa közti ellentét (ki)fejlődéstörténete egyik barátnőmmel való kapcsolatomat juttatta eszembe. Nem hibáztatom semmiért a barátnőmet, csapások sorát élte meg gyerekkorában, ugyanakkor nem gondolom, hogy egy életen át ebből kiindulva kellene önsajnálatot, önsorsrontást, féltékenységet, irigységet, örökös sértettséget generálni az életébe. Különösen, mivel kellő értelmi és érzelmi intelligenciával rendelkezik, csak könnyen előjön az egoharcos belőle és akkor kiirt maga körül mindent és mindenkit. Amikor bajban volt, éhezte a kommunikációt, bár inkább azt, hogy ő beszéljen, meg hogy segítsek neki, támogassam. Amikor éppen jó korszakát élte és én voltam bajban, akkor viszonlyag távol maradt, nehogy megfertőzzem az éppen elviselhető, bár elég ingatag világát. De még ezt is megértem.
Sanyarú családi körülményei miatt mindig saját családot akart. Ezt egy jóval idősebb, külföldi, nős, 2 gyermekes férfivel találta végül kivitelezhetőnek, még a férfi válása előtt gyerek is lett, kiccsalád kipipálva. Én gyerek nélkül, 11 év után elváltam, ami után Bp-re költözve egyedül és az új munkába temetkezve sikerült kimásznom a gödröm mélyéről, nagyon lassan, évek alatt, kemény munkával és leckékkel, új emberekkel, felismerésekkel másokról és magamról. Egyszer látogattak meg, akkor már náluk is csak darabokban hevert a kapcsolat, annyit kaptam keserű pillantások közepette, hogy “neki is jó lenne egy ilyen lakás, meg munka, csak hát neki ott a gyerek, nem tud elválni..”. Ok, köszönöm. A lakást meg a munkát is csak úgy hozzámvágták és maguktól működnek, tartják fönn magukat… de hát, nem ismerte a történetem, a pokoljárásom, mivel akkor már nem beszéltünk annyit. De a szemében én voltam a sikeres önmegvalósító, akinek persze sikerült, ő meg senyvedhet a szar kapcsolatában. Mintha én nem szenvedtem/dolgoztam volna meg azokért, amiket elértem. (10 éve dolgozom ugyanazon a helyen, napi 10-11 órákat). Ő nem dolgozott, bár szeretett volna, semmi nem volt elég jó neki, az önérzetes és alázatot nem ismerő emberek tipikus viselkedésével mindjárt legalább közép poziból szerette volna kezdeni, nem alulról. Majd külföldre költöztek, a nyögvenyelősen kieszközölt esküvőjére sem hívott már meg, de jobb is volt így. Aztán évekkel később megkeresett a neten, hogy szóba állok-e még vele azok után, hogy milyen hülyén viselkedett. Mondom, persze, nem kérdés. Örültem az önkritikájának, önreflexiónak, mondtam, végre. Mint kiderült, kinn sem dolgozott, a gyerek már egész nap iskolában, a házassága padlón, a kulturális különbségek kiverték a biztosítékot, anyós beszólogatott és ő volt az úr a családban, kinn sokan csak átnéztek rajta. Kiderült, párja nemcsak elbizonytalanodott a döntésében, soha nem is volt magabiztos, egy kívülről csendes-rendes, de valójában kőkemény önérzetes, gyerekes “smooth operator”, aki nem is fog megváltozni, mert nem nyitott rá..és hát ugye, ha az alma belül férges, hiába mossák meg kivülről 80-szor… Magának kell akarnia a féregirtást és megtenni belülről, különben szart sem ér…. Így megtalálta barátnőmet a 4 fal között az elcsendesedés, a dolgok újragondolása, hibázott-e ő is, törődött-e akkor ő azokkal, akiktől a törődést megkapta és egyáltalán miafrászvanmost. Így talált vissza hozzám és évekig tartó skype-olás következett (én ekkor már 3/4-ig kinn a gödrömből), újra hallgattam őt, tapasztalatot osztottam meg, legtöbbször hajnalokig, úgy hogy másnap melóba mentem. De nem zavart ez akkor. Aztán 1-2 éve teljesen kijöttem a gödörből, nem könnyű már visszalökni oda, egyszerűen elfecsérelt időnek érzem az önsajnálatot, az 5 percnél hosszabb puffogást (mert annyi azért kell :)), sírást, panaszkodást, mások vádlását…mindezekre egy nagy NEM a reakcióm, mert nem segít, ergo időpazarlás. Úgy éreztem, egy guru lettem ezzel a barátnőm szemében, aki ezt a “logikát” még nehezen tudta alkalmazni és kezdte nem érteni, miért állítom már le a férje szapulását, a munkahelyi beilleszkedésre való képtelenségét miért nem kizárólag a kollégái hibájának látom…stb. Mondtam neki, hogy évekig hallgattam és babusgattam, mert akkor képes voltam erre és mert talán erre volt szüksége/szükségünk, de elég volt. Már nem tudom ezt csinálni, ismételjük magunkat, ebben így nincs fejlődés, itt az ideje az építő kritikát befogadnia vagy 20 év múlva is ezt csináljuk, mint a Muppet show 2 morgós vénembere. Nekem ez nem cél, fáraszt. Akkor még úgy tűnt, megértett, mondta, hogy ő még “nem tart ott, ahol én”, ezért legyek türelmes vele. Oké. Egyszer azzal védekezett, azért nem dicsekszik a lányával nekem, nehogy rosszul érezzem magam, amiért nekem még még nincs gyerekem. Mosolyogtam, hogy nyugodtan tegye, alig várom, hogy panasz helyett pl a lányát ajnározza előttem. És hogy ugye ezt nem gondolta komolyan? Azért mert nincs gyerekem (mert nincs kitől), nem párásodik el a szemem a gyerek-téma hallatán, nem tabu téma nálam, ezt talán alátámasztja az is, hogy 2-3 hetente csak az unokhúgom miatt járok vidékre születése óta (1,5 éve), akivel imádjuk egymást (de tényleg, azt hiszik anyámék, hogy voodoo-zom, annyira örül nekem, ha megjelenek). Ugyanakkor nem bánom, hogy még nem szültem, jó lesz az így ezután is, hogy kikecmeregtem a démonaim közül és megtanultam elkergetni őket, így túl nagy drámakirálynősködésnek (részemről) remélhetőleg már nem lesz tanúja a gyerekem és talán több megértéssel állok majd hozzá, mint amennyiben nekem volt részem anyámtól, aki talán még 30 év után sem emésztett meg mindent a saját válása kapcsán.… Ez volt az a pont, amikor először éreztem, hogy ez a véleményem nagyon betalált a barátnőmnél, nem tetszett neki, mert ezek szerint én őt még a gyereke miatt sem irigylem, az egyetlen dolog, ami neki van és nekem nincs… Aztán persze vannak építő beszélgetéseink, pislákoló remény, jobban érzi magát, de újra és újra beleesik valami hülyeségbe, mint siránkozás az öregedésen, ami miatt már nem lesz senkije (még ha sikerülne is elválni), jósnőhöz mászkálás, és minden hülyeségével még a gyerekét is terheli, ami mindig is zavart (magam is így nőttem föl, anyám fájdalmát és önsajnálatát látva, nagyanyám “szakértő” magyarázataival megspékelve – tudnám feledni, súlyos teher..). Éreztem, lassan elege lesz barátnőmnek abból, hogy nem minden tetszik nekem, amit csinál, és hogy ezt el is mondom neki. Féltem, visszakanyarodunk oda, hogy kitör belőle a dac és egyszercsak odaveti majd, hogy mit cseszegetem őt folyton. Pedig nyavalyog, szűköl, unja, hogy nem sikerülnek a dolgai és mindenkivel félrekommunikál, ő kéri a tanácsot, mit csináljon és bumm, úgy is lett, egyszercsak kikérte magának, hogy “beszólok” és “lenézően” nyilatkozom a dolgairól. Mondtam, nem vagyok lenéző, azért érezheti ezt, mert ő nézi le saját magát, nem szereti magát, engem meg fölrakott valami prédikátori polcra és azt hiszi onnan beszélek le neki. Én is ember vagyok, nem guru, elveszthetem a türelmem, félreérthetek valamit, fejezhetek ki negatív érzést, ami inkább csalódottságból fakadt semmint lenézésből, mert ő ugyanúgy sültgalambos szájtátiságokat csinál, mint amivel a férjét vádolja és olyan dolgokat irigyel másoktól (jó munka, karcsú test…), amik számára is elérhetők, csak ő nem dolgozik magán értük. Nem tudok felnőtt vagy anyuka lenni a barátságunkban, aki mindig csak mosolyog és elnéz dolgokat. Ha elegem van valamiből, elmondom és kimutatom. Engedtessék meg nekem néha az egyenrangúság, nem az örök kussoló bölcs szerepe, miután nekem is vannak gondjaim, amiket ő igen hamar elfeled, mert csak a saját hiányai lebegnek a szeme előtt (bár én ezt sosem hánytam a szemére). Most hallgatunk. Eddig jó voltam, most “lenézem” őt, szerintem inkább előre nézek/néznék, mint le… Hát igen, ő az én Gumiszobám…
Ha valakinek ez túl hosszú lett, elnézést.
KedvelésKedvelés
Meg csúnyán le is vagyok koppintva…
Üdv a blogon! Írj, ne mentegetőzz.
KedvelésKedvelés
🙂 rendben. A koppintásról nem bizonyosodtam meg, mert nem olvastam őket, de azért feltételeztem.
KedvelésKedvelés
Nem is a hasonlóságok, hanem ahogy az első sorban lelkesedett itt mindenki valami két évig, aki azóta szóba sem áll velem. Sajnálom szépséges szavaimat és kiérlelt gondolataimat, ahogy lerángatódnak a dühöngésbe, a népszerűségkeresésbe meg az “ügy” téves képviseletébe.
KedvelésKedvelés
Tök érdekes volt, amit írtál!
Ismerős érzések…
KedvelésKedvelés
Nagyon örülök, hogy megtaláltam…. 🙂
KedvelésKedvelés
Azt hiszem, nem értetted meg a Bélát. El vagy telve magaddal, mert idetogyognak akik unatkoznak, mint most én is. CsakAzOlvassa…blabla. Azok közt akik hozzászóltak, talán valóban csak a Béla látott benned őszintén valami többet, mint amit ide kiráztál. Nem kioktatott, te kis vaksi, de megpróbált beléd önteni egy kis bátorságot, hogy majd még többen legyenek akik CsakOlvasnak. Jöttem és megyek. Nem kell válaszolni. CsakOlvasd. Elég volt amit eddig is olvastam. IstenMets, hogy másoknak is ajáljam. Aki unatkozik majdcsak idetogyog.
KedvelésKedvelés
Elegen vagyunk, kösz. 🙂
nem tűnt felém hogy a Béla itt a saját kis pénzügyi MLM-jét reklámozgatta sunyin, leereszkedően? Ő akart belőlem hasznot hgúőzni, plusz molesztált is. Egy hetvenes faszi.
És TE miért vagy itt?
Tudom, ti úgy képzelitek, hogy ha (látszatra) jóindulatúak vagytok, akkor majd az lesz, amit ti akartok. Ha nem, akkor a másik a szemét. De ez erőltetés. Ha egy random olvasó megkörnyékez Béla nicken, fölényesen titokzatoskodva egy ezrek által olvasott, fiatalabb nőt, az innen nézve egyrészt ijesztő, másrészt röhejes. Én döntök, és az számít, én innen milyennek élem meg ezt a fontoskodó Bélát.
Úgy gondolta, kiosztja, hogy én mit csináljak, pedig alig tud rólam valamit, ráadásul sikeresebb is vagyok nála. De ha nem, akkor is szuverén.
A Béla úgy gondolta, ő valami hatalmas arc, ő majd lehajol és megmondja a titkot, ezért ki lett röhögve. Azt hitte, mint nagyokos férfi, eleve többet ér.
Amikor nem vette észre magát, hanem tolta tovább a fölényeskedést, akkor tettük nevetségessé.
Sem Bélával, sem senkivel nem dolgom efogadónak lenni, egyáltalán: figyelemre méltatni, ha nincs kedvem.
Valamiért ez téged is bánt. Te is érzelmileg érzéketlen vagy? Te is elhibázod a kapcsolódást, amikor egy nőhöz szólsz?
Miért unatkoztok, és miért kezditek ki ekkora arccal azt, aki nem? Egy másik hely miért nem köt le titeket? Vagy egy saját ügy, hobbi, akármi? Nekem az a bajom, hogy sokan vagytok, és iszonyú nagyképűen leckéztettek. Te mit tettél le az asztalra? Egy mondatot nem tudsz leírni hiba nélkül.
Engem nem lehet olyannal zsarolni, hogy “majd nem olvaslak”, nekem nem vagy veszteség. A csakazolvassa nem közös hely, hanem az én blogom, és én akarom formálni, innen milyen üzenet megy szét.
KedvelésKedvelés
Híjjj… Béla lehet, hogy a fizikus, aki 71 éves, és elég nagy arc, mondjuk ilyen helyesírása biztos nincs egy akadémikusnak, meg nem itt fontoskodna, de ha mégis, megkövetem, ő a híresebb.
KedvelésKedvelés
Igen sokan látnak bennem sokat, példának is tekintenek, értelmesen kapcsolódnak, és nem fölényeskednek. 🙂
Ijesztő viszont, ahogy a féléletű tehetségtelenek itt szimatolnak, okoskodnak, nem is értik ezeket a szövegeket, de gond nélkül használják a felületemet, és bosszút állnak.
KedvelésKedvelés
“El vagy telve magaddal, mert idetogyognak akik unatkoznak, mint most én is.” Ööö, miattatok pont nem, halálra idegesít a promitívség. Hanem mert építettem valamit, ami erős, hat és működik. Te ebből nem sokat látsz, csak idekened a bosszúdat. Javaslom ezt a részt: https://csakazolvassa.hu/a-blogrol-irtak/
KedvelésKedvelés
De jó volt látni!…sután szóltam oda. nem mertem nagyon mondani semmit. csak épp, ami aktuális. Jó volt skandinávia. Szép emlékek. Kívánom, hogy szép legyen neked is. 🙂 ha en fint dag!
KedvelésKedvelés
Örültem én is. Az olvasó tehát LÉTEZIK!
A blogger is létezik. 🙂 Úszni voltunk.
Meg akartam neked mutatni ezt a könyvet (Kun Árpád: Boldog Észak):
“Sokadjára is csak a később annyira ismerőssé váló norvég mondatot ismételte el: “Döntsd el te!” Ahhoz voltam szokva, hogy nálunk, Beninben a másik mindig jobban tudja, mint te magad, hogy éppen mit kell tenned, és ezt parancsolóan a tudtodra is adja.”
KedvelésKedvelés
hm… eljő még az alkalom. most steiner előadásaiból szemelgetek, hesse goldmund és narzissán át…házimunka közben ezt hallgatom: https://www.youtube.com/watch?v=G5TBWxjnaIE…előtte sok-sok nina simone-nal, aretha franklin-nel, enamonnal, bill witherssel tarkítva a szabadnapot. 🙂 …és úúú…de rég voltam már úszni…
az erzsébetligetit bírtam. 🙂
KedvelésKedvelés
Kedves Éva, évek óta olvaslak, csak nem írok/kommentelek. Nagyon élvezem, mikor azonosulok valamivel, azért, mikor nem, akkor meg azért, mert elgondolkodtat, mert más szemszög. De nem ezért írok, hanem, mert szeretnék jelszót kérni az életmódváltós írásaidhoz. Kedvet csináltál, nekem most jött el az idő. Eddig is sportoltam, de nem elég hatékonyan. Meg:most van az, amikor magam miatt teszem. A családom teljesen elégedett így is, én meg szeretnék, nemistudom, ropogósabb, vagy rugalmasabb lenni. Belül is:)
Köszönöm előre is, Éva
KedvelésKedvelés
Szia, írok e-mailt. Nézd majd meg azt a címet, amit itt megadtál. Köszönöm, hogy itt vagy!
KedvelésKedvelés
Most ment. Bocsánat, elvont a feladattól a netszünet és a sporttevékenység. 🙂
KedvelésKedvelés
Kedves Éva! Ötvenen túl, két gyereket özvegyen felnevelve kaptam a megjegyzést a fiamtól: anya, te nagyon kemény nő vagy… Ennek ellenére úgy érzem, letértem a kijelölt útról, beálltam a sorba, eltévedtem. De hogy mindezt beismerjem magamnak, ahhoz kellett a mai csendes reggeli olvasgatás a blogodon, és a nagy AHA érzés. Pofont nem szokás megköszönni, én mégis megteszem. Köszönöm, hogy ma pont azt találtam meg a blogodon, amire szükségem volt a kijózanodáshoz. Szeretnék jelszót kérni tőled a további írásaidhoz is, ha lehetséges. További szép üneppeket kívánok. Zsuzsa
KedvelésKedvelés
Szia, örülök, hogy idetaláltál. Milyen téma, poszt érintett meg ennyire?
A keménység szuper tulajdonság, csak az anyáktól az illeszkedő puhaságot és kihasználhatóságot várják el. Az én utam is arról szól, hogy merjek nemet modnani arra, ami csak teher és kerékbe tör (pl. emberi kapcsolataimban), és merjem végre magamat helyezni az első helyre, ami idő és erőforrás, de csupa örömteli, senkinek sem ártó tevékenységről van szó, pénzt is keresek vele (de már megint magyarázkodom), és látom rajtuk, hogy sérülés nélkül tiszteletben képesek tartani, hogy nem ugrálok körülöttük, önállóak lettek, mondjuk ennek az a másik arca, hogy én is elfogadom őket, nem várok el nagy dolgokat, nem is sóhajtozom.
Jelszót a személyes jellegű írásaimhoz a megadott e-mailedre küldök.
Boldog ünnepet!
KedvelésKedvelés
Kedves Gerle Éva! Örülök, hogy rád találtam, tetszik az oldalad, a gondolkodásmódod. Szeretném veled felvenni a kapcsolatot weben kívül, némi “szakmai” támogatást remélve… Köszönöm, ha válaszolsz.
KedvelésKedvelés
Szia, a blog főoldalán találod az e-mail címem, kérlek, mutatkozz be, ha írsz, és ne legyen semmi homályos.
Nem foglalkozom optimalizálással, lájk- és követőgyűjtögetéssel, hirdetéssel, bannercserével, nem toborzok ügyfeleket másoknak, és nem teszek ismeretleneknek szívességet, ingyen nem tanítok, nem adok tanácsot.
KedvelésKedvelés
Was… ??? !!! Jawohl, kein Wass mehr… Legyél az, ami vagy, Itt megértettem sok mindent.
KedvelésKedvelés
Köszi! Nagy erőkkel próbálok igazságos, értékteremtő, józan, igényesen tájékozódó, álláspontjáért kiálló és nem sértődött ember lenni. Pedig nőként sokkal nehezebb dolgom van.
És néha még viccesnek is sikerül lenni.
KedvelésKedvelés
Te is hasznalhatnad jora a blogodat.
KedvelésKedvelés
:DDD
Egy mondatos, felületes, ékezet nélkül odakent kommentek, minden erőfeszítés nélkül.
Itt van valaki, aki mond valamit, amit nem értesz. Lehet névtelenül nekiesni!
Ne fáradj, ez egy intellektuális közeg.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: fejezetek a blogger csodálatos-borzalmas történteiből: a Béla megment engem | csak az olvassa. én szóltam