aktuális (2017–2018)

Olvastál, hallottál valamit? Megvitatnád a csakazolvassa-érzékenyek körében? Linkeld be!

 

359 thoughts on “aktuális (2017–2018)

      • Első hozzászólásom. Szerintem a hiteles, igazi érzések és az x faktor két különböző műfaj. Az x faktor egy borzalmasan giccses műsor, van egy-két nézhető produkció, de a zsűri eltúlzott reakciója mindig elrontja. Meg van rendezve az egész, szerintem még az is benne van a forgatókönyvben, hogy minimum hány ml könnycseppnek kell legördülnie adásonként.

      • Évinek írtam. A dal miatt. Meg A Berlináré kapcsán. Meg azért, hogy a srácon látszik, hogy nem játsza meg. Elhittem neki. Ennyit szerettem volna. Magánvélemény, hogy ki mit gondol az x faktorról, nem azért küldtem, hogy minősítès legyen a vége. Ráadásul száz felől lehet hallani mindenfélét: az x faktor silány, bárki tudhatja.

  1. A vasárnapi Női Futógáláról:
    “A mezőnyben profik és amatőrök együtt futottak, olyanok is akadtak, akik utcai öltözékben, nőkhöz méltóan válltáskával vágtak neki az 5 km-s távnak. A távon rajthoz állt Laposa Zsófia, borásznő is, aki – mint láttuk – nemcsak a családi borászatban erősíti a női vonalat. “

    • “nőkhöz méltóan válltáskával” – nemár…
      Ez kb. olyan, mint mikor a bemondó Dúró Dórának kívánt jó munkát a Parlamentben. A befutójánál. Egy futóversenyen.

    • En ettol rosszul vagyok, unasig mennek ezek a marhasagok. Foleg, hogy a ferfi tekinteten at legyunk csak lenyugodva a picsaba, mert ha ok szivesen megdugnak meg ilyen tokeletlen allapotunkban is, akkor minek a para? Nekem spec. nem az a bajom, hogy nincs szuper-modell alakom, de a narancsbor igen is zavar, -akkor is ha szazan dugnanak meg puszta lelkesedesbol- mert ronda es elettelen szovet.

    • A fogyás és a nyelvtanulás valami miatt közös halmazban van nagyon sok középkorú magyar embernél. Prüszkölnek, magyarázkodnak, elmondják, mekkora hülyeség és fölösleges és nem is fontos, csak ne kelljen erőfeszítést tenni.

    • Kiraktam fb-ra, köszönet. A fenék és a csípő a leghökkenetesebb. Durván tárgyiasít, ráadásul jól megágyaz a maszatolásnak és a lustaságnak. Közben nem is látja az okfejtés, hogy itt közérzetről, eljövendő évtizedekről és egészségről is szó van.

    • Olvasgattam és el kell ismernem: profi és megnyerő DTK. Megnéztem, ahogy kiosztja Puzsért, elegáns és okos volt. Nem minden újságírója különösebben tehetséges vagy szimpatikus a wmn.hu-n, de nem is ez a kérdés, hogy nekem ki szimpatikus. Nem szeretem, ha táplálják, hogy jó vagy így, minden test szép és a többi, de a legfontosabb progresszív női orgánum a neten.

      • Elolvasom majd, Puzsèr esetèben higgadtnak maradni komoly teljesítmény szerintem. Èn leszoktam a wmn követéséről, anny gagyi mainstream cikkmegosztàst láttam tőlük a Facebookon. Pedig a magyar netes kínálathoz képest kiemelkedő, hogy van profi szerkesztő, újságíró, progresszív állásfoglalás, néha még saját fotó imeg közéleti tèma is….Nem tudom, láttátok-e a kormánypárti médiabirodalom (a Matolcsi fia tulajdonában levő New Wave Media Group) vàlaszát rá… she nèven fut, csak “női témák” politika-ès közéletmentesen, ránézni is rossz szerintem, és a közösségi médiában becserkészett amatőrök írják, akik azért is kapnak valami jutalékot, ha beszerveznek tartalomgyártónak hasonló szépreményű amatőröket, egy mocsár az egész. (Onnan tudok erről, hogy egy ismerősömet is megkörnyékezték a Facebookon egy nagyobb csoportban közzétett szösszenetei miatt, elképedt, hogy ilyen van…)

      • Youtube videó, a SzNObjektív egyik adása tavalyról. (Én nem tévézem, YouTube-on sem.)
        Ezeket néztem mostanában, és nincs kedvem fikázni egyik szereplőt sem, még Puzsér is jól hozta az úgy-ahogy-megbánom szerepet, leszámítva a “mókusagyat”:

  2. A sportról-táplálkozásról szóló linkgyűjteményhez akartam hozzáadni párat az elmúlt hónapban felfedezett kedvenc ketós oldalaim közül, csak nem találtam az a losztot, ezért írok ide.
    Az egyik kedvencem Amy Berger blogja, nagyon felkészült, eléggé penge táplálkozási szakértő, http://www.tuitnutrition.com/
    A másik pedig egy ketós testépítő csapat, a Ketogains, rengeteg hasznos infó van a weboldaukon, és az ugyanezen a néven futó Facebook-csoportjukat is nagyon profin és intelligensen iigazgatják https://ketogains.com/welcome-to-ketogains

    • Olyan naív vagyok! Tök megörültem ennek a linknek, de aztán:

      “Én azt tudom megmutatni, átadni, hogy miképpen lehet egy férfit megérinteni
      testében
      lelkében
      és szívében.
      Onnantól kezdve, hogy kinyitom számára az ajtót, és ő belép azon.
      Odáig, hogy a ruháját már egy másik ember bőrére húzza vissza.

      Ahogyan hellyel kínálom, ahogyan és amit kérdezek, és attól, hogy mit felelek a válaszára.

      Tudni a legfontosabb szexuális készségeket és bátran a férfire szabni.
      Megállni a két lábamon, függetlenül, és mégis elfogadni azt, amit a férfi adni szeret.
      Mert fontos neki, hogy adhasson, és az elismerve legyen.

      Mindent megmutatni a szerelemről, anélkül, hogy romantikusan magamhoz kötném.
      Magabiztosan használni az erotikus energiát, de csakis a tiszta cél fényében, nem magamért, hanem az ő kiteljesedésért.
      Belevinni teste mámorába, hogy aztán el is hagyja azt, és a benne ártatlanul tomboló vágyat aztán lelkéhez és szívéhez vezetni.”

      Ez egy ylang-ylanggal illatosított kurvaképző:

      Hölgyeim, itt interaktív guminőből istenő szerű kurizánná válhatnak!

      Bujtatottan még azt is föl vélem fedezni (ellentmondva ennek: “Mindent megmutatni a szerelemről, anélkül, hogy romantikusan magamhoz kötném”), hogy ne romantikusan kössük magunkhoz a férfit, hanem a gyönyör által. Majd így fölébred a romantikus énje is… bla-bla-bla. Szóval lefordítva, ha elég nagyszerű kurva leszel, akkor majd belédszeretnek.

      Összegezve: nem találom progresszívnek, pedig a cím ígéretes volt. Csalódott vagyok.
      (legközelebb kérnék egy !WARNING! feliratot! Ráment vagy negyed órám, pedig macskás videókat is nézegethettem volna!)

    • Levettem a klotyó melletti polcról a Szép versek 1985-ös eresztést. Benne van a maestro. Teljesen világos pedofil szexuális utalások vannak _bármely_ versében. Ez hogy nem tűnt fel senkinek?
      Akkor még ez valami menőségnek, szabad, cenzúramentes, nyugatias költői képzeletnek tűnt?
      És hát ehhez asszisztáltak egy páran… és tagadták és nyomták vissza az igazságot a kimondásra készülőkbe minden módon.

  3. Fú, most hőbörögnék.
    Hogy a fishnigga (brit moziszleng) leverte az Ebbinget és a Dunkirk-öt is, valamint, hogy a Lady Bird még csak említve sem volt, fojj.
    Mind moziban láttam, éspedig direkt, az egyenlő esélyek kedvéért, szubjektív szempontok alapján válogatva, különböző témájú és műfajú filmek. Csak a mozi volt a szándékos, a többi én vagyok.

    A Víz érintése egy rossz film. Értem én, hogy mindenféle szempontok, és trendek, és üzenet és még a #metoo kampány is számít, ám épp ezért nem értem, hogy miért egy gyenge, plagizálással is vádolt (és egyébként részben jogosan, méghozzá Amélie és Avatar) rendező kap díjat. Akit egyébként nagyon szerettem korábbi munkáiért.
    Most meg csinált egy ilyen dizájn-filmet, csudás enteriőrrel, de béna dramaturgiai és logikai hibákkal, lapos és darabos történettel, meg szerintem nem jó rendezéssel. Hátkomolyan.
    Jó, meghagyom a profiknak a döntés jogát, de akkor is. Egy Ebbinggel és egy Dunkirkkel szemben, skandallum.

    • + Liza, a rókatündér is, egyes kritikusok szerint (plágium) :DDDD

      nem szeretem a kamukategóriákat, mint legjobb hangvágás/hangkeverés
      és nem értem, miért nem Woody Harrelson kapta a mellékdíjat, de oké nekem Sam Rockwell is
      nem profik, hanem olyan szempontjaik vannak, ami nem a minőség és innováció és eredetiség, hanem a trend, a finanszírozás, a politika (“I am an immigrant”)
      és:
      https://444.hu/2018/03/04/oriasplakatokon-provokaljak-az-oscarra-sieto-hiressegeket

      • LOL

        Harrelson és Rockwell között azért hezitáltam, mert ezesetben párhuzamos teljesítményt láttam tőlük. Mindkettő azt a karaktert hozta, ami leginkább fekszik neki, Rockwell a pszichopata hajlamú frusztrált kisembert, Harrelson meg a vidéki, redneck zsarut. És ezeket ők már többször is, másban is, de mindig kifogástalanul. Magamtól Harrelsonnak adtam volna. Itt jegyezném meg, hogy látszik az a színházas, és jó drámaírói múlt, az Ebbing szerintem egy mestermű a maga nemében. McDonagh mindig kiválóan ábrázol karaktereket, pontosan tudja, mely mozzanat fogja megértetni a nézővel a figura lényegét. És mégsem kiszámítható, de nem is apellál a feszültségre, mint annyian. Egyszerűen jó.
        És legalább McDormand azt kapta ami járt neki.
        Igen, így van, ahogy írod, a szempontok ezek. Helyén kell kezelni az Oscar-t is.

      • En is Rockwellnek adtam volna, ha mar… Nagyon finomra hangolt alakitas volt, amit az operator meg plasztikusabba tett.

      • Luc, Rockwell karaktere megvan neked a Halálsoronból?

        Úgy érzékelem, hogy eggyel kevesebb lehetőségem van válaszolni a kommentekre a válasz gombbal.

      • Mint korábban. Olyan, mintha kevesebb komment alatt volna gomb. Két, egymás alá rendeződő válasz után nálam már nincs.
        Talán beállítás kérdése? Lehet, hogy csak nálam van gond.

      • Bő fél éve szóvá tették, hogy nagyon elvékonyodik a sáv. Ezért akkor hatról háromra állítottam az egymásból nyíló ablakok számát.
        Ha az alá akarsz kommentelni, akire válaszolsz, akkor keresd meg a folyamban alulról a legelső válaszlehetőséget. Alá fogja tenni (időrendben).

  4. Kedves Imre. Idelibbensz, és se szó, se beszéd, egy linket nyomsz ide, amely a te (?) írásaidra mutat?
    Nem is köszönsz, nem kapcsolódsz egyik itteni témához se?
    Itt próbálsz olvasókat szerezni?
    A blogom nem erre való, én se linkelgettem a sajátomat a sikeresebb blogokra, hanem minőségi szövegek írásával, évek alatt építettem ki az olvasótábort.
    Hogy néz már ki a honlapod?
    És szerinted irodalom és nívó?

    • Megdöbbentem, mármint nem azon amit a közleményében leírt, hanem azon, hogy ezt így leírta.
      Nem tudom, hogy ez Amerikában bevett gyakorlat -e, vagy ő képtelen kezelni a helyzetet, és bosszút állt most ezzel, esetleg rá akar játszani az ostoba népharagra.
      Mindenesetre borzasztó kínosnak találom, hogy ezt így megírta, és azt is, ahogy átlagjóska reagál, a kezét dörzsölve: Kurva a Katinka, jótetted hogy leírtad Sén. Szekunder szégyent érzek.

      • És emlékeim szerint Hosszú sosem házalt a sajtónál, vagy adott ki közleményt a Tusuppal való problémáiról, sőt, mindig diszkréten és szűkszavúan, csak a legszükségesebb tényeket közölte. Én úgy érzem, ehhez semmi közünk.

      • Pontosan. Most olvastam, hogy S.T. törölte Hosszú Facebook oldalát.
        Árulkodó.

      • Ketten kezelték, és Hosszú az Instagramon jelezte, hogy eltűnt az oldala, ám nem ő törölte.

  5. Dr, Kommentelő
    “Zürzavaros történet ez. Úgy kezdődött hogy “visszaütött” valamelyik? Egy dolog számomra viszont tuti: Katinka is nő! Hozza azokat a mutatókat amiket ilyenkor a nők szoktak általában. (ha)Félredúg(nak), onnantól kezdve a férj, a barát a vőlegény stb. magasról le vannak sajnálva! Történjen bármi és bárhogyan, a vaginájukkal döntenek! Beadják a válópert, mert azt hiszik övék lett a világ, félméterrel a föld felett rózsaszín felhőben lebegnek, álmodozás hegyek, közben általában csak annyi az eltérés, hogy egy másik kan jár rá! Arról nem is beszélve, hogy a nő és az új pasi is bármikor ráunhat a másikra. Pláne igaz ez a teória, ahogyan telnek az évek. Aztán egy szép napon a nő arra ébred rá, hogy basszus ez ugyanolyan mint amit otthagytam, peches esetben még rosszabb! Az meg hogy Katinkának mint sportolónak mi lesz a sorsa? Jó esélye van rá, hogy közelébe sem fog kerülni azoknak a magasságoknak, amiket már megjárt!”

    • “Ez a Tusup egy akkora görény hogy a Föld ekkorát még nem hordott a hátán!Epp az hogy Tusup annya volt aki ezeket szét ugratta és nem az hogy Katinka félrelépet! Tusup annya volt az aki mindent elvett Katinkától !még azt a bevételt is amit össze úszott!Mindíg könyörögni kellett Katinkának hogy adjon neki pénzt!Egy rohadt jenkyk akik a pénzét akarták elvenni és azt látták ebben a kislányban hogy egy aranytojást tolyó tyúk!Már jóval előbb ott kellett volna hagyni ezeket a szemeteket!mert csak kihasználták Katinkát! Lehet hogy jó edző de mint ember egy szar tetűláda!Ha meg ezzel a gyerekkel megcsalta Tusupot akko meg jól tette!!!”

    • Kis magyar kommentkultúra.

      A cikk írója,aki a nevét sem adja az irományához vajon kivel kavar? Derítsük már ki. Csak azért hogy mit szólna hozzá.

      Miért érdekel annyira, hogy ki kivel “kavar”??Mindenkinek szuverén joga azzal kavarni akivel akar!! 😉

      És a cikkírónak mi köze hzzá,hogy a Katinka kivel kavar.

      És neked mi közöd van hozzá ki , miről ír?

      • A legsúlyosabban az érint, ahogy tapsolnak, és elégedetten dörzsölik a tenyerüket ezrek, köztük rengeteg nő, hogy ezt így közleményben teregette ki Tusup. Dícsérik érte. Van, aki azt hiszi, hogy érzelmileg intelligens, és erőnek látja ezt a lépést.
        Előbb összeszorult, aztán felfordult a gyomrom, amikor átfutottam a kommenteket. Egy, általában hazugsághalmazban élő, buta tömeg elé dobta a magánügyüket, ezek meg lubickolnak.
        Esküszöm, örülnek, hogy ledőlt valami, ami eddig bálványnak tűnt. Reménytelenül kisstílű.

    • Az ismeretségi körömben rendszeres probléma, hogy váláskor a vagyonhoz szinte semmivel se hozzájáruló exek benyújtják a számlát. Nem egyszer a férj saját, esetleg és/vagy szüleinek a vagyonából finanszíroznak mindent -lakás, autó(k), megtakarítás-, mégis tartják az exek a markukat. Gyakori probléma, hogy pl. a lakást 50-50%-ban tulajdonolják, miközben a feleség 1 forintot se tett bele, a feleségnek vett autót az ex nevére íratják. Erre jön még rá a többi tétel a közös vagyonból. A válások 90%-a ráadásul közös gyerek megszületése után történik, több éves kapcsolat után. Rendezett anyagiak körülmények közt élnek, jellemzően sikeresek, műveltek, képzettek, mégis lelépnek sorra tőlük, jellemzően “utolsó virágzásuk” idején, 30-40 évesen a nők, “élni akarnak még” felkiáltással.

      Klasszikusan a nők többsége anyagi és érzelmi biztonságra vágyik, hogy nyugodt körülmények közt nevelje utódait, ez ösztönszerű. Persze valaki ennél továbbmegy -elég sokan-. Azonban van egy erősödő trend, ami szembemegy a ” klasszikus hozzáállással”. Egyre több nő nem akar gyereket -pedig az egyik legősibb ösztön, még az állatoknál is-, másrészt a saját és utódai biztonságát alárendeli a várt “boldogságnak”. Arányaiban egyre több nő lép ki a rendezett, biztonságot adó házasságból/kapcsolatból, hogy “boldog” legyen. Ahogy látom, ez jobbára illúzió marad, gyerekkel nehezen találnak olyan partnert és életet, amit akarnak. Legtöbben minden téren rosszabb helyzetbe kerülnek rövid időn belül, mint amiben voltak. Persze ez nem minden válásra igaz, de egyre gyakoribb jelenség. Talán a túl sok film és a bulvár hatása.

      A jelenlegi válási aránynál a magánvagyonok külön kezelése teljesen racionális. Csak az elmúlt 2 hónapban két olyan embert szívattak meg, akit gyermekkorom óta ismerek. Mindketten a legjobb szívű emberek közé tartoznak, akiket ismerek, kibaxott nagy naivitással és befolyásolhatósággal érzelmek terén. Az egyik multi cég magas beosztású vezetője, a másik kutató. Az egyik saját maga vette a házat és az autókat, a másiknak besegítettek jócskán a jómódú szülei. Az exek viszont semmit nem vittek a házasságba. Mindkettőnél közös lett a lakás, hogy ne legyen kellemetlen a feleségnek, hogy “idegen házban” lakik, nincs semmije. Mindkettőnél van gyerek. Most az exek persze vinni akarják, ami a nevükön van, meg a “közösen” szerzett vagyon felét. Mindkét esetben a nők léptek le, “elhidegülésre” hivatkozva, de amikor együtt voltak, akkor is a nők voltak a dominánsak. Mindent csak ésszel!

      Az én példáim jellemzően olyan nőkről szólnak, akik jobbára alacsonyabb társadalmi osztályból jönnek, mint az élettársuk/férjük. Maguktól semmire se képesek, nemhogy lakás, autó, stb. megszerzésére, de sokszor önmaguk eltartására se. Ennek kompenzálására önmaguktól elérhetetlen életminőség megszerzésére kényszerítik párjukat, ami rengeteg munkával, erőfeszítéssel jár, majd jobbára már a háttérben bebiztosított új kapcsolat “biztonságában” elhanyagoltságra, elhidegülésre hivatkozva lelépnek. Persze tapasztalataim szerint jobbára sikertelenül. Általában az új kapcsolat még rövidebb ideig tart. Aztán ott állnak ugyanúgy, tehetetlenül, csak már x évvel idősebben, sokszor gyerekkel. Úgyhogy jellemzően sokkal rosszabb helyzetbe kerülnek. Akartak az élettől egy utolsó nagy dobást, nagy szerelmet, utazást, pörgést, “magaséletet” -xD-, általában csúnya bukás a következmény

      • Ezek eléggé nőgyűlölő vádak, intelligens mondatokban előadva. Mi itt olyan nőkkel találkozunk, akik mindent megpróbálnak, küzdenek, várnak, nem anyagiasak. Elhidegülésre nme hivatkoznak, hanem vagy valóban megtörténik, sok tényezősen, alaposan, vagy eleve sem érzelmi volt a kapcsolat. Igényesség dolga, hogy egy férfi belemegy-e a nem érzelmi kapcsolatba. Törvények szabályozzák a közös vagyon fogalmát, és bírói gyakorlat az elosztást, én nem látom a fene nagy nőpártiságot. Nem csak a nőnek “kell” “a vagyon”, és nekik sem műkörömre, hanem a gyerekekre, főleg. Akinek ez nem tetszik, bármikor, már fennálló házasságban is köthet vagyonszerződést, létesíthet külön bankszámlát, menekíthet cégekbe pénzeket. És megteheti, hogy nem ad, ha a nő tényleg anyagias és tényleg a markát tartja. Csak azért sokan úgy fogják fel még a férjek közül is, hogy a nő az életidejét, karrierjét tette bele a kapcsolatba, mert a saját szakmai út meg a hobbik helyett gyereket nevelt, háttér volt, háztartást vezetett. Másoknak bűntudatuk van, amiért csalták a nőt, vagy leléptek a fiatalabbal, és gálánsan fizetnek.
        Körülnéztél, hogy hol vagy?

      • Lehet eleve úgy partnert választani, hogy a fenti “üzletmenet” egyszerűen gondolati síkon se legyen lehetőség. Pláne ha valakivel gyereket is vállalunk. Aztán persze megtörténhet bármi, de az én társadalmilag színes és terjedelmes ismeretségi körömben a fentiekhez hasonló se esett meg, akármennyire is érezte magát sértettnek vagy kihasználtnak valamelyik fél.
        Az tény, hogy aki ilyen szempontok alapján (intelligencia, érettség, érzelmi stabilitás, hasonló morális alapelvek) keres társat, az nem fog találni guminő plusz házvezetőnő plusz béranya, sem pénztárca plusz presztízs plusz elemes vibrátor üzemmódban működő akárkit. De mint tudjuk, járni nem jár, csak jut, esetleg.

      • Nem értem, hogy magasan iskolázott felnőtt embereket hogy lehet kényszeríteni arra, hogy sok pénzt költsenek a feleségükre. Vagy miért kell kényszeríteni?
        Alacsonyabb társadalmi státuszú vagy előnytelen külsejű nőt sokszor azért vesznek feleségül, hogy akkor majd biztos nem akar elmenni, hiszen hálásnak kell lennie.
        Egyre több nő nem akar gyereket? A férfiak meg akarnák, vállalnák az ezzel járó feladatokat?
        Nem logikus, amit írsz, egyfelől szerinted sikertelenek ezek a nők a válás után (mintha a cél és a siker fokmérője az új kapcsolat léte lenne), rosszabb a helyzetük, másfelől viszik a vagyont , amihez semmit nem tettek hozz, ezzel meg jól járnak. Mindez külső hatásra. Maguktól nem is jutott volna eszükbe, kár, hogy volt otthon tv?

      • Hát majdnem hanyattestem most ettől, ugyanis pár napja olvastam a Kiszámolón szinte szóról szóra ugyanezt a hozzászólást. Akkor most az van, százegy, hogy az ottani hozzászólásaidat szépen ideszerkesztgetted? Vagy most így külön erre a témára keresgélsz rá, és odakúrod az összeszedettnek tűnő, ám nettó ostoba véleményedet bárhova, ahol bárki akár csak megemlíti a “válás” és “vagyon” szavakat egyazon bekezdésben?
        A Kiszámolón a kapcsolaton belüli pénzügyi bántalmazásról volt szó, amely a cikk szerint is jobbára nőket sújt, okostojás. Oda SEM tartozott a kurvára kiérlelt álláspontod, meg ide SEM. Ez nektek csak arra jó, hogy nehogy a lényegről lehessen szó.
        Undorító.

      • “Nem csak a nőnek “kell” “a vagyon”, és nekik sem műkörömre, hanem a gyerekekre, főleg. ”

        Ez ürügynek épp kiváló, csakhogy tudjuk jól, hogy van egy jelentős réteg, aki nem épp annyit szed le az extől tartásdíj címén, amennyi a gyerek megélhetési költségeinek fele. Akik 100ezret vagy még többet fizetnek gyerektartás címén, miért mennyit eszek meg egy 25 kilós gyerek? 200 ezer forintot? Hát egy felnőtt sem eszik meg annyit, de szerintem egy kifejlett barnamedve sem.

        Erre mondják, hogy bújtatott asszonytartás, ld. http://hvg.hu/itthon/20131105_Foglalkozasa_elvalt

        Szerintem csak akkor legyen kötelező gyerektartást fizetni, ha a következő feltételek együttesen teljesülnek:
        1. a gyerek házasságból származik
        2. a gyerek születéséhez a férfi explicit hozzájárulását adta (nem a nő kapta be önhatalmúlag a legyet)
        3. a férfi hagyta el a nőt, nem pedig fordítva

        És persze ilyenkor is maximum a gyerek konkrét megélhetési költségeinek az 50%-át, és egy fillérrel se többet. Matematikai kérdés, hogy mennyit eszek, mennyi vizet fogyaszt egy gyerek, hányszor kell neki füzetet, cipőt venni.

        “a nő az életidejét […] tette bele a kapcsolatba”

        Ja ezt az érvet bírom: fizess, mert a “fiatalságomat” tettem bele a kapcsolatba. Miért, talán 5 év kapcsolat alatt csak a nő öregedett 5 évet, a férfi nem? Ezzel elismered azt a nem túl feminista elvet, miszerint az öregedés nem “árt” a férfiak értékének. Illetve van egy ilyen viktoriánus elv, hogy a szex mocskos, mintha a férfi csak “használná” a nőt, amiért őt ezért kárpótolni kell, címmel, házassággal, ajándékokkal, pénzzel, stb.

      • A gyerek akkor származik házasságból, ha a fogantatása idején a pár együtt élt. Hazád törvényei szerint.

        Nem a fiatalságát, eszembe nem jutott, hanem a más irányú önmegvalósításának lehetőségét, amit a férfi nem, mert ő kifele élt. És a nő diplomásként, tehetségesként is háttérként üzemel, akár 10-30 évig is. Olyan munkákat végez el napi 5-10-24 órában, évekig, fizetés nélkül, eltartás fejében, de akár saját fizetett munka mellett is, amelyek órabére 1200-2500 forint (és a bébiszitter nem fog takarítani, a takarító pedig nem fog főzni neked).

        Kellemes agglegény-recskázást és lélektelen elméletgyártó kalkulálgatást kívánok!

      • “Akik 100ezret vagy még többet fizetnek gyerektartás címén, miért mennyit eszek meg egy 25 kilós gyerek?” Nem csak eszik. Látszik, hogy fogalmad sincs, nincs gyereked, önző vagy, csak a hímérdeket véded.
        A konkrét költségeken kívül az is forintosítható, hogy az anyja/az őt nevelő szülő mennyi munkaidőtől esik el, mert beteg a gyerek, vagy oda kell érni az oviba. Valójában meg kéne fizetni a gondoskodási munkát (házimunka, öregápolás, gyerekgondozás).

        A bíró egyik szempontja a tartásdíj mértékének megállapításakor, hogy a gyereknek joga olyan színvonalon élni, ahogy előtte. Az is fontos, hogy a válás utáni helyzet ne büntetés legyen a nőnek (akit gyakran kicsinálnak, megcsalnak). Tehát ha korábban a sarjnak drága játékai, magániskolája, biokajája, extra fejlesztése, programjai voltak, akkor ne zuhanjon az életszínvonala. Nem szűnik meg az apja gyereke és felelőssége lenni attól, hogy a szülők elválnak.

        Erről itt beszélgettünk, nem akarom újra leírni:
        https://csakazolvassa.hu/2018/02/14/valentin-napi-bejegyzes/#comment-182347

        Én nem úszom meg havi félmillió alatt (csak a gyerekekre), asszem, de most nem fogom kiszámolni.
        Nem kell kárpótolni semmivel, de kibaszni sem kéne vele.
        AZ ilyen fajta hőzöngések, linkek úgy tekintenek a nőre, mint akit meg kell keményen büntetni, szégyeníteni, mert ki mert, ki akart lépni a szarból, vagy “megcsalta” aput. De a házasságban sem bántak vele sokkal jobban: tulajdonként, esetleg lenézett, csökkent jogú üzleti partnerként tekintettek rá.

      • Ti a Vlaci spanjai vagytok? Ő számol így.
        Kiragadtok egy szélsőséges példát, mint a röhögős is alant, aztán azzal jöttök, mintha az volna az átlagos.
        Átlag magyar elvált apuka húszezernél többet nem fizet, azt is késve, és átlagban szombat délelőttől vasárnap délutánig van a gyerekével, kéthetente. Anyád rakjon naptejet, mondjad neki, mert megyünk a strandra (sms a gyereknek pénteken).
        Ez átlag magyar apuka attitűdje.

        ui: Átlag magyar apuka csak akkor kerül bele gyermeket akaró lényként egy történetbe, ha arról kell sivalkodni, hogy a nők nem akarnak szülni. Én borzasztó kevés, gyereket tényleg akaró férfival találkoztam. NEM. AKARNAK. GYEREKET. Családiéletet igen, mosófőző házikollekciót, ha nagyon muszáj, utóddal. De az más, nem valódi vágy egy gyerekre.
        Szóval a nők nem szülési szándékáról le lehet pattanni.

      • Pika, talán nem fogsz túlzottan meglepődni, hogy a Kiszámolón az említett pénzügyi bántalmazásos cikk alatt megjelent Vlaci is, ezzel a nickkel, és leírta a szokásos “az összes pénzünket visszaforgatjuk a vállalkozásba, olyan színvonalon élünk, mintha közepes tanári fizetésünk lenne, mi csináljuk jól, mi itt a probléma”-okfejtését, kár, hogy a témához köze nem volt.

  6. “A konkrét költségeken kívül az is forintosítható, hogy az anyja/az őt nevelő szülő mennyi munkaidőtől esik el, mert beteg a gyerek, vagy oda kell érni az oviba. Valójában meg kéne fizetni a gondoskodási munkát (házimunka, öregápolás, gyerekgondozás).”

    Hát ha a gyerektartás egy részét munkadíjként akarod elszámolni, akkor tessék adószámot kiváltani meg számlázni utána, és nomeg persze adózni 🙂
    A gyerektartás adómentes, de te ezzel azt magyarázod épp, hogy azért többb, mint a gyerek megélhetési költségeinek a fele, mert abban a nő munkájának honorálása is benne van. Akkor ez utóbbi tételt külön kell kezelni, és adóköteles jövedelemként kezelni. Vagy nem, és akkor öngól, vissza a rajtkockához.

    pikareszk: azok fizetnek 20ezer forintos gyerektartást, akik maguk is 80-100 ezreket keresnek, amihez mérten a 20ezer forint is sok. De amint már egy orrnyival előrébb vagy, mint a magyar ugar, egyből jön az, hogy neked mindegy, te gazdag vagy, aztán csengesd a százezres tartásdíjakat.

    A férfiak meg akarnak gyereket, csak ők a gyerekre való vágyat másban ragadják meg. A nők a “gyermek, mint gyermek” iránti vágyuk különbözteti meg, ők a babát szeretik, akikhez gügyögni lehet. Majomszeretet. A férfiak gyermekben a jövendőbeli sapiens lényt látják, akit megtanítanak focizni, vezetni, és így:
    “Jöjj velem, hagyjuk itt a város zaját
    Jöjj velem, mesélek megint sok csodát
    Elmegyünk, s úgy leszünk, mint két jó barát”

    • Én semmit nem akarok elszámolni, már csak azért sem, mert soha életemben nem kaptam semennyi tartásdíjat, pedig igen jómódú apa egyetlen gyermeke a legnagyobbam, de azért én vettem a biciklit, a mobilt, fizettem az edzéseket.

      De nagyon sokat dolgozunk ingyen a társadalomért, ez tény. Inkább nyugdíjszerűen kellene az ilyesmit támogatni, ha már.

      Ja, a jó fej apa elviszi strandra, ha anya mindent biztosít hozzá, ahogy Pika írja. Úgy könnyű ám jó fejnek lenni, ha valaki más elvégzi a hálátlan melót.

      Lehet, hogy majomszeretetnek vagy komolytalan babázásnak látod az anyaságot, és hát persze, hogy az együtt focizás, haverkodás, autózás, “tanítás” (fölényeskedési lehetőség) jobban tetszene, mert éretlen személyiség vagy. De minden gyerek 0 évesen kezdi, és addig is, amíg lehetsz vele haver, kakit törölni, lázat csillapítani, hisztit kezelni, szórakoztatni, szállítani, etetni, határokat húzni, iskolai ügyekkel babrálni is kell valakinek, az elemózsiától a fogadóórán át a bábszínházpénzig és tornacipőig.

      Lehet okoskodni a felsőbbrendű apaságról, de csak nők tudják egészségessé kihordani, megszülni, szoptatni a gyerekeket, ettől hormonálisan is másképp működnek. A másik, hogy a szerepüket is komolyabban veszik, végül pedig a lelkük is igényesebb, felelősebb: nem ignorálnak annyi mindent, nem nyafognak, lustálkodnak, meg tolják másra a melót, hanem megoldják. Mi is szívesen szórakoznánk meg lennénk népszerűek, de én azért küzdök, hogy ne késsünk el és legyen tiszta ruha, meg kényelmes cipő.

      Vannak józan, másképp nevelő anyák is, meg vannak bolondozók is, nem csak a majmok (valójában: kötődők, testi dolgoktól nem iszonyodók…), de valakinek a biológiai, üzemeltetési melót is el kell végezni, mert hiányában nem marad életben és társadalmilag (az iskolában pl.) ellehetetlenül a gyerek.

    • Nem, tévedsz. Azok fizetnek húszezret, akik nyolcvan-százra vannak BEJELENTVE.
      Aztán keresnek kétszázötvenet, és akkor sem hajlandóak egy zoknit sem venni.
      Mellébeszéltek ti, városi legendákban látjátok a sanyarú sorsotok igazolását, aztán közelében sem vagytok annak a szintnek, amiről itt beszéltek.

    • “Az ötlet tuti, DE 3 nő?! 😅 ahol 2től több van ott általában egy idő után vita van😋
      Gondolkodjuk kicsit 🤔
      gyermekes anyuciknál – néha valljuk be jó lenne de az is csak egy gondolat erejéig tart 🤪❤️
      aztán, szex kilőve 😲
      jönnek a menstruacios dühkitörések 😆
      shoping kilőve 😲
      Ettől a pár dologtól már önmagában fogyókúrás 2 hónap lenne 😅”

      nők egymásról

  7. “…néha a követők nagyobb ellenségek, mint a gyűlölők: ők amellett, hogy alapvetően elismerik a munkádat és egyet is értenek vele, árgus szemekkel lesik, hogy mikor vétesz apró-nagyobb hibát, hogy diadalmasan az arcodba tolják azzal a kritikai attitűddel, amit tőled tanultak. Nem olyan ez, mint mikor megpróbálunk mindent úgy tenni, mint a testvérünk, majd amikor a füst mégis nála száll fel, elkezdjük azt figyelni, mikor baszhatjuk fejbe a kővel?”

    https://tibiatya.blogstar.hu/2018/05/28/apu-azert-iszik-mert-te-sirsz-/53260/

  8. https://index.hu/tudomany/2018/06/22/lovasz_laszlo_interju_mta_akademia_tudomanyfinanszirozas_palkovics_laszlo/

    Hogy kerültünk oda, hogy ilyeneken kell magyarázkodni?

    “A Figyelő egyik vádja az volt, hogy „feltűnően sok a gendertéma és a homoszexualitás kutatása”. Ön szerint nem feltűnően sok?

    Mi a feltűnő? Az Akadémia több ezer publikációjából kiszedtek egy tucatnyit. Ráadásul többségében kiváló kutatásokat minősít negatívan a cikk. Ezek létező, valós jelenségek, amelyek kutatása egyáltalán nem nevezhető haszontalannak, hiszen hozzájárul ahhoz, hogy pontosabb képet kapjunk a társadalom működéséről. Egyébként attól, hogy valaki kutat egy jelenséget, egyáltalán nem biztos, hogy egyet is ért vele.”

    Plusz a Billy Elliot-ügy.
    Ilyenkor mit kell csinálni? Hogyan kell úgy viselkedni mintha demokrácia lenne? És nem akarom hogy az legyen az egyetlen válasz, hogy el kell költözni.

      • És a legviccesebb, hogy azt sugallja, hogy csak a 2010 előtti politika miatt volt eluralva a kultúra, és szegény jobbosok csak ezért nem jutottak szóhoz. Könyörgöm, mit fognak még rá az elmúlnyócévre?

      • Azon gondolkodom, amit a Mérce cikke is említ.
        Hogy kik ez a jobbos, szexi elit?
        Mi a 75 utáni magyar irodalomból tanultunk, érintetünk bő 200 alkotót.
        Azóta megjelent és olvastam még vagy százat.
        És hármat tudok, aki kicsit is jelentős, aktív, és inkább jobboldali, de nem erre hegyezi ki. Egy költőt, egy prózaírót és egy drámaírót. Bőven másodvonal.
        Nem tudok jelentős konzervatív, kortárs alkotót. A művészet mindenképp progresszív és radikális.

      • Arra akartam rákérdezni, hogy szerinted érezhető e a mostani művein az, hogy kiket szolgál. Mert az Előretolt Helyőrség finanszírozása körüli felháborodásról hallottam, annak idején, egy gyors google kiadta a további politikai kapcsolódásait is, azonban érdekelne, hogy ez tükröződik abban is, ahogy most ír. Bevallom sokat nem olvastam tőle mostanában, s a régebbi verseit nem igazán értettem.

      • Nekem van egy életműkötetem tőle, vagy mi, gyűjteményes, amit az antikvárius nem vett be, soha nevét se hallotta. A kritika hallgat róla. Nem is nagyon írt, amióta szervez és szerkeszt és seggnyal, de már kocsmaüzemeltető korában sem nagyon. Amikor én mindenkit olvastam, mindenkivel találkoztam, az 2004-ig volt. Tartózkodnék tőle, hogy esztétikailag megítéljem ennyi alapján, de amúgy ő a költő, akire gondolok, és nem értékrendileg konzervatív (annál ő fenegyerekebb), hanem befekvés, pénzszerzés szempontjából, meg hogy hajlandó volt megírni a Méhes-monográfiát.

        Az “első férjemnél” kilenc kötete van, mind hálásan, kiemelt tisztelettel dedikálva. Neki pedáns, válogatott, ábécé- és azon belül időrendben tartott könyvtára van, és mindenféle világnézetű alkotókkal voltak jó kapcsolatai, ezt nagyon gondosan rakta össze, soha nem határolódott el vagy bojkottált elvi alapon, az ilyen kötődéseit akkor is beletette az egyetemi előadásaiba, sőt, vizsgaanyagba, ha negyedrangúak voltak. A Hivatalnoklírától A költő, a ringyó és a királyig van meg az életmű, ami 2014-es. Majd klotyón olvasom. Kortárs lírát én három-négy kitüntetett szerző (Tóth Krisztina, Rakovszky Zsuzsa, Varró Dani) kivételével folyóiratban olvasok, és nehezen tudok mit kezdeni vele. Nincsenek olyan jellegű költőfejedelmeink Orbán, Petri, a korai Tandori óta, mint amilyenek a prózában.

        Méhes is olyan, hogy ha nem elég olvasott ember a kezébe veszi, akkor de jó, de izgalmas, mit bántjátok – mert aki nem olvasott elég jó szöveget, annak ő jó író (megjegyzem, pont ezt gondolom mára Szabó Magdáról is, azzal a különbséggel, hogy őt töviről hegyire olvastam).

    • Hát de ez pontosan úgy néz ki pl a médiában, hogy van egy irány, hogyaszongya keresztény-konzervatív lap vagyunk, Fideszesek konkrétan. Akkor megvan, hogy kik az ellenségek, liberálisok, zsidók mikor hogy, progresszív gondolkozók, szexuálisan szabadok, feministák, folytasd.
      És akkor, figyeljük, hogy hol mikor bukkan fel ilyesmi. Politikában, oktatásban, kultúrában, etc, és akkor nekimegyünk. Keresünk egy szakembert aki jobboldali, és elmondja azt ami nekünk kell, vaaagy, száz előadásból kiragadunk ötöt ‘A’ színházban, és akkor arra azt mondjuk hogy ‘egyre gyakrabban’ ‘már megint’ ‘újabban’. És kész a láttatás, a tálalás, ami elég is azoknak akik amúgy nem tájékozódnak túlságosan sokat.
      Aztán van, amikor a mieinket éltetjük, lásd még Kásler a Magyar Időkben, na akkor is az a forgatókönyv, hogy valakit meg kell tolni, tehát, leírjuk ezredjére ugyanazt, és akkor ahhoz keresünk embert, hogy az ő szavait alátámasszuk.
      Nagyon egyszerű ez, nincs benne semmi különösebb bukfenc, a titok az elárasztás és a nem tájékozódókra való apellálás.

      • Eközben szerény elégtétel, hogy Alföldi rendezéseire, októberi előadásokra most kell jegyet venni, 7 meg 9 ezerért, mert elfogy. Akármit csinál, teltháza van, fél meg két meg négy éven át. És még mindig újranyomják az ócsárolt szerzőket, őket nyomják újra és nem a kurzus szánalmas íróit, mert a minőség számít, nem a világnézet – viszont aki minőség, az nem jobboldali. Egyre csak Závadát, Nádast, EP-t, Spirót, Parti Nagyot olvasunk, vagy Örkényt, Mészölyt, Déryt, Ottlikot, és nem és nem az ő szent elődjeiket. A Magvető megveti a nívótlanságot, az Európa sem fog szennyet kiadni, őket nem tudják megtörni, mert az olvasó emberek tudják, mi a szint. Minket olyanok tanítottak a középiskolában és az egyetemen, meg olyan kultúrszervezők formáltak minket, akiknek biztos ízlése, tudása volt, és mi (tanárok) is formáltuk a még fiatalabbakat, és ez még sokáig hat.

    • Az én anyukám sokszor elmesélte, hogy bevitt a munkahelyére és a fiókba tett két szoptatás között. 1957-ben születtem. Kár, hogy nem volt még internet!

  9. Éjjel “feldolgoztam” a Krencsey Hella-sztorit, egy leszbikus, nagy korkülönbséges, egyenlőtlenségen alapuló, titkolt, ugyanakkor harsányan konfliktusos és visszaélő, erőszakos kapcsolatról van szó. Elég megdöbbentő, maga az eset is (nem tudom, hogy nem figyeltem fel rá ősszel, sehol nem jött szembe, talán mert nem olvasok origót, ripostot), sok vetülete van, tűnődtem rajta (nem is menetm futni). Semmiképpen nem találgatnék, kombinálnék, ítélnék, hogy kit mi motivált, nem teszek igazságot, nem tudok erről a világról eleget amúgy sem (csak prózai színházba jártunk, zenés darabból csak vígszínháziakat és ironikusakat néztünk, vagy pl. Krétakört).

    Ahol erőszak van, sőt: ahol valaki erőszakot említ, ott hallgatni kell. Vagy együttérzel, vagy továbbmész. Ízléstelen és erkölcstelen belepofázni, ítélni, pláne a gyakori kérdések oldal szintjén.

    Azt mindenesetre megjegyzem, hogy ez a színésznőhöz oly kevéssé illő lány a színháziak szemében biztosan nem az a bájos, fiatal, erős, szenvedélyes, csodás valaki volt, ahogy magát jellemzi. Amikor feltűnik a felvételeken, mindig karót nyelten ül, figyel és nagyon fura a jelenléte. “Hella” énmegformálására értem, mely szintén operettszerű, drámai, talmi.

    Ezen pedig mosolyogtam, ezen a pátoszon.

    “A színház nem veszít népszerűségéből, hiába hódít teret a film, ami olcsó és megközelíthető mese, mégsem tudja megfojtani a tisztaságot, az élet-szagot, az emberséget, ami a színpad-közeli létezés igézetében rejlik. Hinni szeretnénk a színház valóságában.”

    Az a színház, amiről ő ír, eleve az elhízott, naiv vidéki ötvenesek mulatsága volt, akik szentül hiszik, hogy a primadonna jó ember és csodás nő. Ez a talmi színház mára halott, sőt, már húsz éve is az volt, még prózai, igényesebb változata is kimúlt. A filmmel (?) szembeállítani értelmetlen, csakis hatásvadászatra jó. Amióta tévé van, az emberek nemigen járnak színházba, pláne az operett önmagát túlélt, letűnt műfajára nem ülnek be. De a színház, a másfajta, a bátor, él, erős, progresszív. Alföldi rendezéseire októberre most kell jegyet venni, 7 meg 9 ezerért, és hamar elfogy. A könyv is túlélte a net robbanását. Persze csakis az igényes szöveg tarol.

      • Ó, hűha. Én sem olvastam erről eddig.
        Nagyon érdekes, amit a fotókról írsz.
        A szerelmes verses bejegyzés (kicsi korcs) annyira egyperces-jellegűen önleleplező, és még csak nem is annak volt szánva. Ahogy megsértődik az önironikus szerelmesvers-paródián, mert nem érti. Úgy remek novella-alapanyag, hogy nem annak készült.

      • Én el tudom képzelni, hogy ez sértő volt. Kirajzolódik végig, hogy ő nagyon meg van tisztelve, nagyon szereti, csodálja a művésznőt, vállaltan szubmisszív.

        Én pont ilyen voltam az első emberemmel. Csúnyán vissza is élnek azzal, hogy ők a híresek, övék a lakás, ők visznek be mindenhova és a többi. És szeretni, egyenrangúan kötődni nem tudnak.

      • Igen, persze, majdnem le is írtam, hogy én ezt csak érdekes szövegként vagyok képes olvasni, és lehet, hogy részvétlennek tűnök, de ez a rész irodalmilag tetszett.

    • “Azt is elmondta, hogy az új kulturális miliő létrehozásában és belakásában a lojalitás, a politikai hűség ugyan nagyon fontos, de nem elég, mert kell a tehetség és a szorgalom, valamint a vitakészség is.” Édesjóistenem.

    • Amióta ez “elkezdődött”, azóta azzal szórakoztatom a környezetemet, hogy mindenről megkérdezem: ez most milyen oldali? Ha a blues jobboldali Amerikában, akkor itt baloldali? Vagy hogy lehet a blues jobboldali Amerikában, ha rabszolgák kezdték? Vagy akkor azért lenne jobboldali itt is? De Amerika bevándorlóország, nem? Akkor minden baloldali, ami onnan jön? És akkor a soul milyen oldali? Az lehet bal Amerikában? De akkor itt jobb. De az nem lehet, az tutira feka zene. Basszus, ez olyan bonyolult.

      Észrevette valaki a nagy jobbos kultúrharcban amúgy, hogy közben Tompa Andrea már megírta a Trianon-regényt (A Kettő orvosra gondolok)? Az hogy lehet vajon? Akkor ő most jobboldalivá vált? De ő nem jobboldali közellenség? Vagy akkor most mi van?

    • Pont most olvastam, mert van időm ilyenekre, a wmn-t meg már nagyon rég, de ezen nekem is fennakadt a szemem. Meg a testvére ennek, hogy 45 évesen váltam, de azóta hiába próbálok mindent, nincs társam, pedig milyen jó lenne valakivel kirándulni, főzni, és még szeretkezni is!!!
      Úgy érzem, nemsokára nekem is kell írni egy bármit arról, hogy szeret a pasim, nemcsak engem, hanem főzni is, húúúúú meg utazgatni is hűűűűűű és olykor-olykor uszodába meg bringázni meg rollerezni is megyünk a gyerekekkel hűűűűűűűűhaaaaaa
      Próbáltam értelmezni, mi volt a poszt lényege, de csak addig jutottam, hogy
      1. elváltam, lett új párkapcsolatom
      2. szeretek enni és öregszem, hiába mozgok, meghíztam
      3. Hiába híztam meg, így is szeretnek
      4. Nektek sem kell aggódni, mert ha van, aki szeret, akkor úgy szeret, ahogy vagy
      Ez V. Kulcsár-színvonal

    • “És mivel a pasi, aki szeret, nagyon bírja, ha jó éttermekben finom ételeket tömhet belém, elkezdtem lassan, de biztosan hízni. Először csak két kilót, aztán, négyet. Ebből lett – öt év után – tíz kiló. És most, nyolc évvel később, húsz olyan kiló van rajtam, ami egyáltalán nem hiányzott rólam.” Tömhet belém? Ez komoly? Vagy ez teljesen öntudatlanul önleleplező? A pasi miatt hízott el? Mert éttermekben tömte? Nem más miatt? És most irigyeljem? Mi ez, egy Szvoren Edina-novella?

      “Simán megcsinálta magának a kávéját, kivasalta az ingét, és nem bánta, hogy tegnap elfeledkeztem arról, hogy megvegyem neki az uzsonnára valót.” Miután megsimogatta a hasamat. Nyolc év után. És nem is haragszik, hogy nem vettem neki uzsit. Még a saját kávéját is megcsinálja! Simán! Hát ez egy álomPASI!

      • A kommentekben pedig gratulálnak a pasihoz, meg a nagy szerelemhez lelkesen.

      • Igen, nagyon nem értem én se. Gyerekek. Ha elbasszátok az anyagcserét a szénhidrátdömpinggel, abból lesz a pajzsmirigybaj, a vérnyomásprobléma, a cukorbetegség, az Alzheimer. Hiába simogatja a hasad. Nem kell annyit enni meg megmagyarázni.

    • Facebook, kommentek:

      További reflexióim:
      minden ilyen elhízott közbeszélő kötelezően beszél egy kicsit az egészségről, meg ő persze sportol, Nótár Ilona is ezt tolta, amikor beleszállt Sarka Katába, de igazából nem sportolnak, vagy semmi látszatja. (nem annyira értik, mit jelent a sport, illetve nem is képesek rá)
      ezt a fajta “látjátok, elhíztam és nekem milyen jó mégis” mondandót nem csak azért tartom rendkívül károsnak, mert bagatellizálja, hogy mennyire megnyomorított állapot elhízva élni, és ezzel rossz üzenetet közvetít azoknak, akik még nem csúsztak bele vagy dolgoznak ellene, hanem mert nem lehet leválasztani arról a szintén közkeletű, kárörvendő szövegtől, hogy ti többiek is hiába vagytok vékonyak, mennyit gyötrődtök, szépítkeztek, de mégis nekem van pasim, bibibííí, és (ahogy a kommentekben írják) a legszebb csajokat is unják, csalják, TEHÁT nem érdemes itten erőlködni, úgyis mindegy (hogy ez mennyire buta, igénytelen, önnemszerető gondolkodásmód!)
      sok-sok függő, szorongó, lelkibeteg, ments-meg alkatú nőnek van pasija és ilyen-olyan kapcsolata, és jól működik, funkcionális, “legalább te szeress” módon legalább valaki szereti, miközben a tendencia az, hogy erős, érzelmileg önellátó, nem romantikafüggő nőknek nem lesz pasijuk, jobban vannak nélküle, vagy nem alkusznak meg valami béna jelölt mellett, azt meg különösen nem hagyják, hogy a pénzükből akarjon valaki fölfele bukni meg kanapén tévézni. Ennek a testalkathoz nem sok köze van, és életkorhoz se, csak e kettő az, amin senki se lát át, ha azt taksálgatja, kinek van, kinek nincs pasija.
      Döbbenet, szégyen, riadalom, amilyen állapotban a fővárosi premierjáró értelmiség van. Ezen már huszonévesen is hüledeztem, de azóta eltelt két évtized, és elképesztő azok állapota, akik élnek még. Betegek, koravének, isznak, görnyedtek, roncs életeket tükröznek a testek, iszonyúan öltözködnek, aki igyekszik, az meg Zoltán Erika-típusú majomparádé. Sehol a skandináv típusú, simán karban tartott, cicomátlan test.

    • Na és akkor említsünk meg valamit.
      Nekem bizalmas beszélgetésben mesélték el nők, hogy tök jól vannak, de kicsit rácsúsztak az iddogálásra. Ez igen jellemző, szaloninni, baráti társaságban borozni 40 fölött. Olyan jókedvű szokás, tényleg.
      Csak hát meglátszik, nagyon.
      Én erre sose gondolok, nekem nincs benne a tudatomban, annyira, hogy öt évig éltem egy alkoholistával, gyerekem lett tőle, és nem vettem észre. A szerzőt nem ismerem, csak látásból, feldobja mindig a fész őt a 33 közös ismerős miatt, és most megnéztem a profilját. Hát, a cikkben arról nem ír, hogy az említett vacsorákhoz ők bort isznak. Láthatólag gyakran, szívesen borozgatnak, fesztivál, pincészet, minden.
      Ez nagyon sokat számít a le nem fogyásban, egy bizonyos “életélvező” állapot bebetonozódásában. És ez egy típus, középkorú párok csinálják a lájtos, társadalmilag maximálisan elfogadott alkoholizmust, és híznak is el szépen emellett.

    • Érdekes! Mostanában eszembe jut Victor Hugo Nevető ember-e, valahol az elején ír az angol hivatásos ökölvívók diétájáról. A könyv Hugo koránál jóval korábban játszódik, talán a 17-18. században. Már csak arra emlékszem, mennyire elcsodálkoztam rajta – hús köret nélkül? Egyébként: Brillat-Savarin (1755-1826) a nagy gasztronómus szerint a kenyér, krumpli és rizsfélék a fizikai munkát végző szegény embereknek valók, hogy megtöltsék vele a gyomrukat.

    • Nagyon fáj? Irigyen számolgatod a pénzét, kutatsz a zsebében? Kéne neked is? Tényleg, eladósorba került egy Nissan Leaf, elektromos. Megveszed?

      • Őőő, nem, ez hogy jutott eszedbe? Nem először szervezek ügyeket és népszerűsítek támogatandókat. Én is utaltam neki, és drukkolok, meg a korrektsége miatt mutattam, hogy leállította az akciót. Kivételesen hiteles, megrendítő, jó ember, mindent megérdemel, szeretném, ha más is követhetné a sorsát, illetve az én utalásom a paypalos olvasói támogatásaimból ment.

        Nem vezetek, nem autózom, másra költöm a pénzem, de köszi. Használd egészséggel! Nem vesztem össze senkivel, az emberi kapcsolataim rám tartoznak. Sok minden van ám a világban, ami nincs fönn a neten! Kis kíváncsi.

        Az egy elég tipikus vád, hogy leelmebetegezik azt, aki tehetséges, másképp működik, különb náluk. Mégis te vagy az, aki itt őrjöngsz húsz néven, és kotorsz másvalaki életében, éreztetve: te mindent tudsz, hatalmad van. Ezzel neked van dolgod.

  10. Csak értelmes, nívós témákkal, emberekkel foglalkozom, kavarással, irigyekkel, lejáratókkal nem.
    Elég rutinos vagyok már abban, hogy mit engedjek magamhoz közel.
    Te azt hiszed, ha nyomod, erőlteted, keresgélsz újabb “bizonyítékokat”, akkor lesz valami. Nem lesz, fekete lovag. Nincs eszközöd, nincs tehetséged, jó ügyed, nívód, varázsod.
    Az nekem van, épp ezért gyűlölsz.
    Azt hiszed, én félek, félelemből törlök, meggondolatlanul írok, de te lemented.
    Nem így van.
    Ez az én blogom, rút lény nem használhatja.
    Aki mást gondol, mint amit én írok, majd érvel szépen, tisztelettel, vagy elmegy máshova.
    Dühöngeni valami csendes helyre, vagy pszichiáterhez.
    De nem tagadom, ott vagy az agyamban, tudom, hogy mindenemet lesed, sápadozol a kézenálláson, a blogszülinapi tortán, a gyerekeimen, Norvégián, az elismerő kommenten, szeretnéd, ha nem lenne, ezért már nem sima öröm az ilyen, hanem kétszeres elégedettség. Így jár a belepofázó, a kavaró, a kukkoló, akinek a véleményére senki nem kíváncsi (mert hogy én, ne feledd, blogger vagyok, etalont teremtettem az értékelvű, intelligens gondolkodásból, rengetegen jönnek ide arra kíváncsian, hogy mi a véleményem, kérdezik, mihz mit szólok. Ez különböztet meg a fotelhuszár Agymosógéptől, akik csak kontrázni és kellemetlenkedni, nézegetni, ítélni, reagálni tudnak, üresben jár a motor, igaz, abban kitartóak, mert rém féltékenyek. Veled nem ez a helyzet, senkit nem érdekelsz, egy jelentéktelen, buta, gyűlölködő kukkoló vagy).
    Elég vegyes témákban próbálsz porovokálni ma. Semmi sem hat? Én ennek fölötte állok.
    Hát sőt, és a még picsáskodóbb Kim Kardashiannak mennyi követője és lájkja van… 🙂

  11. Hú, bazmeg, azért ez ovi. Mennyire nem érzed, hogy a sugalmazásaid, a manipulatív mondataid, feltételezéseid a te lelkivilágodról árulkodnak… Engem ismersz, látod, mennyire nem külsőségek alapján határozom meg magam.
    Amit erőszakolsz kommentek százaiban:
    elhagyott és most boldogok
    sose szeretett
    kinek hány lájkja van
    undorító vagyok
    ti sokan vagytok, kibeszéltek, hatalmatok van
    átállt
    ki vagyok közösítve, mindenki utál
    ki mennyit keres
    ki mit vett
    ki fiatalabb
    ki híres
    mindenki azt mondja rólad (csak hát “mindenki” rusnya, jelentéktelen, gyáva és hazug!)
    bosszú, gyűjtögetés, árulkodás
    rákos emberekre volnék én irigy (ez külön wtf)
    kinek milyen a teste, nagyítóval
    A valóság:
    te is látod, mi az, amit a magaménak mondhatok, és ami téged zavar. Mindent látsz.
    kíváncsi vagy, miért nem kommentel az egyik törzsolvasó és ki akarod provokálni.
    Részben nem tudom, részben nem mondom el. Sok oka van, lehet, neked biztosan nincsen semmi közöd hozzá.
    Nem minden dráma, nem minden összeveszés, nem minden szenvedélyes érzelem, utálat-imádat, siker-bukás, nem minden bináris. Te vagy agyilag és érzelmileg súlyosan retard, főleg ha olvasod a blogot ilyen régóta, láthattad, hogy én nem ilyen szinten létezem.

  12. Igazi sértett és sértő, mai József Attila.
    Facebookon mereng az öngyilkosságról. Odaszúr annak, aki beleszületett, sugárzó és ügyes (ez Juhász Anna).
    Rövid ideig része voltam a történetnek, megrázó ezt így olvasni.
    Mennyivel nehezebb nőként, uramisten.

  13. Ma találtam meg Dezső Andrea amerikás magyar képzőművész oldalát (andreadezso.com), ahol a sokféle műve között az embroidery fejezetben van a “Lessons From My Mother”, tenyérnyi hímzések sorozata, szövegek és egyszerű képecskék – sokban kapcsolódnak az itteni témákhoz.

  14. Csakis azért aktuális a 2013-as interjú, mert én gyakran érkezem utolsóként a buliba, amikor már a ropi is elfogyott, mivel távol tartom magam a tévétől és a tömeges dolgoktól, de például Puzsér Sznobjektívjeit és most Bödőcsöt néztem valamennyit.
    A Carlinnal kapcsolatos mondatok:
    “A stand up pedig nem csak viccek mesélése vagy történetek összefűzése, hanem közös gondolkodás a közönséggel. Carlin sokszor felvetett valamit, akár vulgárisan, a nagyérdemű pedig nem is tudta, mi fog abból kisülni, felhördültek, mozgolódtak, zsibongtak. Aztán Carlin szellemesen körüljárta a felvetést, és máris látható lett, hogy ez az ember gondolkodik.

    És nem is kell egyetérteni ezekkel a gondolatokkal, pár dologban én sem értek egyet Carlinnal, de a felvételein látom, hogy a gondolkodás szabadságáért küzd, és ez tetszik. Kisebb-nagyobb benzines kannákat hajít a Felvilágosodás pislákoló tábortüzére.”
    https://index.hu/kultur/2013/01/01/nem_akartam_kiarusitani_a_poenjaimat/

    • Éreztem, hogy ha én nem teszem ezt ide be, akkor valaki más be fogja 🙂
      “Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára.”

  15. Anti-ajánló (lebeszélő):
    hihetetlenül didaktikus, átlátszóan manipulatív, műnosztalgikus, üzleti célú, gyengén megírt, ideologikus, FIDESZközeli, erkölcsnemesítő, grafikai színvonalához méltó “mesekönyv”sorozat. Anyám bosszúja volt eredetileg, úgy adtam el a picsába az összeset, hogy ne is lássák.
    Én nagyon sok m indent tolerálok, LEGO, Disney, tévé is simán jöhet (már), Harry Potter, Marvel filmek, Rumini, Scoobydoo okés. Csak ez meg a Monster High az, amitől rángógörcs és öngyilkossági tervek… de komolyan, ránézel és látod, hogy vagytok képesek ilyet venni, felolvasni a gyerekeiteknek?
    https://moly.hu/sorozatok/moha-bacsi-mesei

    • Fú, én ezt még a rádióban hallgattam, a nagyszüleim tanyáján. 🙂
      Nagyon szerettem a narrátor (?) hangját, és el is neveztem a kedvenc nagybácsimat Moha bátyjának, így, bátyjának nevezték akkoriban a nagybácsikat, felénk.
      Kis szépséghibája a történetnek, hogy ez a nagybácsi abuzált is aztán egy kicsit, mentségére legyen mondva, születési rendelleneség következtében nagyon alacsony intelligencia hányadossal rendelkezik.
      Ha hozzáférek, beleolvasok újra, kíváncsi vagyok, most milyennek találnám a szöveget.

      • Most találtam egyet: a jó nagynéni vette az unokáimnak, az anyjuk otthagyta a polcon az elutazáskor. Elvigyem egy szabadtéri edzésre? 🙂

    • “az interneten terjedő egészséges életmód-forradalom által egyre több embert bekebelező orthorexia, az úgy nevezett egészségesétel-függőség is egyre többször kerül szóba.” Bár ez lenne a probléma! De ez csak a jómódú-tudatos pici réteg icipici százaléka, valójában nem probléma. Tökéletes magánügy, ki mit eszik. Nem árt vele senkinek. Nem más él az ő testében. Ugye mennyire nincs közünk mások eü állapotához, testsúlyához, ha kövér – csak ha rákenhetjük, hogy EDZÉSFÜGGŐ és ORTOREXIÁS…
      Tudom, hogy gyakornok a szerző, és még akadozik a tolla, viszont nagyon meg akar felelni, de amíg ilyen állapotban vannak emberek, és nem csak elhízás-túlevés, hanem szív- és érrendszeri betegségek, dohányzás, ételérzékenységek, emésztőrendszeri kínok kapcsán, addig eléggé érdekes húzás leortorexiásozni azt, aki elkerüli a bizonyítottan romboló élelmiszereket (vagy azokat, amelyektől ő maga szarul van).
      Amit normális étrendnek gondoltok, az ipari, manpulált, függőséget okozó, üzleti érdekektől vezérelt, a tetejébe sokan vissza is élnek vele.
      Ahogy ez a wmn-es irányvonal fel van böfögve a kezdő tollából, jaj.

      • Igen. Bocsi, hogy idelöktem ezt kommentár nélkül, de ez megint ugyanaz, ugyanaz, ugyanaz… Olyan lett a magyar női média testkép, életmód ügyében, mint egy echo chamber.

    • “A képein mindenki a legjobb oldalát mutatja, a nyaralós fotóktól kezdve a boldog párkapcsolatokig, és ez természetesen az egészséges életmóddal és edzéssel kapcsolatos oldalakon sincs másként” Nahát! Kivéve persze a rendkívül őszinte főmunkatársakat, ők nem. Akiknek az is teljesítmény, ha smink nélkül edzenek (de szelfi nélkül nem megy az se).

    • “Sokan azonban bele sem gondolnak, hogy a vékony testalkat nem egyenlő az egészségessel, és az, hogy valaki napi háromszor salátát eszik, nem feltétlenül fedezi a szükséges napi táplálékot.” ajjajajaj. Mennyivel előrébb volnánk, ha salátát ennének a népek, és az volna a gond, hogy túl vékonyak…

  16. Egy blogos Facebook-csoportban osztotta meg ezt a cikket egy promóter valami olyasmi szöveggel, hogy a keresztény párok boldogabbak a házasságukban és elégedettebbek a szexuális életükkel…. elolvasva elképesztő volt, hogy hogyan tudják a felmérés szerintem sírnivaló eredményeit ilyen módon értelmezni, értékelni, sőt egyáltalán komolyan venni (“nem maszturbálok és a párom se” : 44%) és belegondolnom, hogy a szexualitás keresztény felfogása nemcsak a felmenőim életét keserítette meg kisebb-nagyobb mértékben, de még ma is mennyien élnek így… http://talita.hu/magazin/kutatas-kereszteny-parok-szexualis-eleterol-4/

      • Nem tudom, hogy beszélnek-e erről egymással? Pl. kiderül-e, hogy a fiatal feleség nem akar épp több gyereket és azért utasítja vissza az együttlétet, vagy más problémája van? Kérdés, mi számít segédeszköznek, pl. a saját testrészeikkel rásegítenek-e az orgazmusra (pl. ujjak) vagy azt sem szabad? A pózváltogatás mennyire ördögtől való? Mert ha a misszionárius az egyetlen, akkor a szexuális öröm itt bizony az esetek nagy részében a nő számára nem az orgazmus.

      • Úgy tűnik, a “kutató” se kérdezett ilyesmiket, így a saját szája íze szerint magyarázhatja a kérdőíve eredményeit. Pl. így: “Az előző részt azzal fejeztük be, hogy a keresztény párok második legnagyobb problémája: a gyerekek miatt elmarad a szexuális élet. Most, az utolsó részben szembesüljünk a legnagyobb problémával is: az egyik fél lényegesen többször kívánja a szexet, mint a másik – ezt vallotta a válaszadók 42 százaléka.

        Ez az egyik fél, aki jobban kívánja a szexet, a keresztény párok esetében a férfi – ők azok, akik általában elégedettebbek is a szexuális életükkel. (A nem keresztények esetében fordított a helyzet: a nőknek van nagyobb igényük a szexre. Ez a különbözőség megérne még több vizsgálatot.[Jó lenne tudni, honnan szedi ezt az adatot a szerző, nem keresztény párokat ő maga ugyanezzel a módszerrel és kérdőívvel nem mért fel]

        A válaszadóknak csak 3%-a panaszolta, hogy a férfi passzív, sosem kezdeményez. A keresztény férjek tehát vállalják a hagyományos kezdeményező férfi szerepet. A nő passzivitása 9%-nak okoz gondot. 15% választotta, hogy a férfi nem érzi, hogy felesége kívánná őt. Nő nem érzi, hogy férje kívánná őt – 4%. A keresztény feleségeknek tehát általában nem kell amiatt aggódniuk, hogy a férjük kívánja-e őket, mert többségük érzi, hogy igen.” Szóval ez is jó dolog, fel se merül a szerzőben, hogy nem azért nem kezdeményeznek a nők, mert a férj mindig megelőzi őket, hanem mert nem akarnak teherbeesni, lefárasztja őket a családanyaság, nem mernek vagy nem tudnak kezdeményezni, vagy annyira nem élvezik az egészet, hogy esetleg még az a kevés szex is sok, ami van….

  17. Azért tartom ezt érdekesnek, mert egyrészt volt már szó a blogon Tess “szeresdakövérséged”Hollidayről,
    másrészt két fontos társadalmi normát sért ezzel a kiakadással. Az egyik a véleménynyilvánítás szadsága, tulajdonképpen az igazmondás elvárása (a “botrány” hatására a cég mégis visszahívta a pólókat), a másik pedig a fogadd el magad. Nem lehet, hogy a magam elfogadása inkább káros: nem tudok miatta fejlődni, változni, hanem megelégszem a status quo nyujtotta passzivitással, és külső okokat találhatok a megrekedésemre (i”lyen alkat vagyok”, “ilyenek a körülmènyeim”…)

  18. Mondjuk a kövérséget tényleg nem kéne pólóra írni, de szerintem semmilyen identitást, világnézetet, politikai gesztust és motivációs blablát sem. Az én ízlésemnek a retró zenekarok vagy a világnézetileg semleges, pozitív feliratok férnek bele feliratként.

    • Igen, én sem vettem soha “szép az élet” pólót, de ez ízlés dolga. Akik veszik, lehet, hogy szóban nem mernék felvállalni az olyan véleményüket, amire sokat ugranának. Így pólón meg olyan mondon is, meg nem is.

    • Nem is értem. Egy olyan nő, aki komoly szellemi munkából él, (a minőségét nem firtatom) hogy szajkózhatja, hogy a többi nőnek részmunkaidőn kívül otthon a helye, hogy gondoskodjon a családjáról? Annyira álszent, hogy szembe kellene köpni. Miért lenne maszkulin ha egy nő erős? Az ókori Spártában pl. a harci kiképzésen kívül a spártai nők is ugyanolyan képzést kaptak, mint a férfiak és sportoltak elég keményen, mert az uralkodó nézet az volt, hogy csak erős nő tud erős, egészséges gyereket szülni. A nők ilyen szintű passzivitásba szorítása elég siralmas állapotokat idéz elő, sőt a férfiak nagyrésze sem maszkulin, ha a szó sztereotipikus értelmét nézzük. Sokan pl nem keresnek többet, mint a párjuk, és egy jó együttélésben megosztják a többi munkát is.

      • Ez a fidesz-fogantatású propaganda: szüljetek, legyetek jók, ne váljatok, ne akarjatok többet, kötődjetek (legyél rabja a gyereknek), az anya a fontos szülő. Nem ám itten emancipáció meg szabad döntés. Hogy a konditerem, sport vagy az egészséges kajálás mitől maszkulin, nem értem én sem. A társfüggő szó is benne van, ez érdekes: csak férfival, csak párkapcsolatban képzeli el a nők életét. Akinek van férje, annak jó, ha nem jó, ő nem csinálja jól, nem elég gyengéd, nem figyel oda…
        BE özvegy, alárendelte magát, példás anya volt, anyja Császár-Nagy Noéminek (aki szintén példás anya és férjére felnéző asszony), és van még egy fia is, Zsolt.

      • Egyébként a Fidesz-propagandát sem értem. Akkora a munkaerőhiány – pl pedagóguséknál, ahol nők vannak már nagyrészt – hogy a meglévő gyerekeket sem tudjuk minőségi oktatásban részesíteni, főleg nem mondjuk vidéken, ahol nincs választási lehetőség. A bölcsiket felduzzasztották szakemberek nélkül, kb 1-2 éve lépett ki a bölcsődei gondozónő képzés első generációja, eddig nagyrészt más területekről átképzett gondozónők voltak a gyerekekkel nulla, vagy alig valami pedagógiai képzettséggel. (Tisztelet a kivételnek.) Az óvodák nagyon magas létszámmal futnak, és erre a létszámra kicsi csoportszobákkal – bár ott már azért régóta követelmény az óvodapedagógusi végzettség. De speciális óvodák, pl. autistáknak még ahol működik is szakember és helyhiány miatt az igény negyedét tudják kielégíteni. Ebbe a rendszerbe megérkezik egy baby bumm, bele se merek gondolni.

      • Ha egy ostoba és romboló közhelyhez hozzáteszünk valami homályos orvosi utalást vagy valami egyszeri kísérletre való utalást, az mindjárt vitathatalna tidományos igazsággá válik 😀 “Az önként vállalt feladatok teljesítését követően örömmel figyeljük, ahogy beérik munkánk
        gyümölcse, ám ha valami olyat kényszerítenek ránk, aminek nem szívesen teszünk eleget, akkor bizony boldogtalanná válunk. Sajnos nem ritka, hogy a munkában „fulladozó” nő a férfira hárítja a házimunkát, a teremtés koronái pedig ettől rosszul érzik magukat a bőrükben.” ” mert a nő nyilván önként választotta minden feladatát, és “fulladozva” is jól érzi magát a bőrében, meg a teremtés koronái is vígan nézik ezt. “Tudni kell azonban, hogy a kielégített vágyak mindig újakat szülnek, a vágypszichológia avilágosan elénk tárja, hogy az úgynevezett hedonikus alkalmazkodás miatt meglehetősen rövid ideig (körülbelül két hétig!) tart az öröm, amelyet akkor érzünk, ha megkapunk valamit, amire régebb óta vágytunk.” (A presztízsfogyasztásnál talán így van, de én egy csomó dolognak folyamatosan tudok örülni, legyen az lakhely, közlekedési eszköz, ruhadarab…) “Az emberi idegrendszer sajátosságainál fogva a szingli nő hosszú távon boldogtalan, még akkor is, ha rendkívül jól szervezett, strukturált életformát alakít ki. Ha kiegyensúlyozott szinglivel találkozom, általában kiderül, hogy a kora gyerekkorában átélt rossz élmények miatt döntött úgy, hogy felnőttként nem lép házasságra, és nem is vállal gyereket.” Izé, akkor mégiscsak van kiegyensúlyozott szingli? Vagy az, hogy “kora gyermekkorában” rossz élmények érték, az azt jelenti, nem is lehet boldog, és az ő élményinek nincs is valóságalapja, hogy igen, ilyen szar is lehet egy házasság? Nem tudom, ebből az összegányolt cikkből pontosan mennyi a szó szerinti idézet, de egy tragédia az egész szemlélet. Meg a részmunkaidő egyedül üdvözítőként emlegetése is. Itt ez azt jelentené, hogy a nő egy félállás mellett legyen egymaga felelős a komplett háztartásért és minden gyermeknevelési feladatért (természetesen önként választva a sok ingyenmunkát, ami a nyugdíjába se fog beleszámítani), azaz másfél állást, illetve többet, mert egy félállás sose feleannyi energia, mint egy nyolcórás (csináltam, az adminisztratív tennivaló kb ugyanannyi, az is, hogy az ember képben legyen a dolgokkal, és az idő menedzselése sokkal több energiát vesz el).

      • A wikipédián megnéztem és összevetettem az évszámokat, 1969-ben szülte az ikreket és 1972-ben védte meg a bölcsészdoktori disszertációját, úgy, hogy 1968-ban diplomázott. Azaz a gyerekei szenzitív peridusa alatt – amíg egy anyának illik odaszentelni a 3 évet (haha)- , ő doktori disszertációt írt, elég maszkulin és lázadó vállalás, mit ne mondjak, takarítani meg majd a takarítónő, nem? Végig dolgozott, szakmai sikereket ért el, folyamatosan továbbképezte magát. Nem épp a női princípium kiteljesítése, de más nem csinálhatja, ha nő, nem építhet karriert, nem írhat doktori disszertációt és egyébként is, esténként inkább a férjéről gondoskodjon, nehogy lelépjen a drága.

      • (Bagdy Emőkéhez) Akkoriban a bölcsészdoktori fokozatot elég kényelmesen meg lehetett kapni, ha jó volt a szakdolgozat, elég volt kicsit kibővíteni, megtalpalni, a doktori vizsgán a jóindulatú témavezetővel újra átbeszélni. A szakmai vizsgakérdést/tételt is értelemszerűen lehatárolták a dolgozatban foglaltakra, a filozófia vizsgához a témát négyszemközt kedvesen megadták előre. Kis családi segítséggel a gyes alatt meg lehetett oldani a felkészülést. Kislétszámú, barátságos intézmény volt a pesti bölcsészkar. Akkor még válogatni se nagyon lehetett a tantárgyakban, kötött tanmenet volt, kevés volt az elérhető szakirodalom is. (Az oktatás színvonala igen változó volt, sajnos…)

      • Fagott alá megy remélem.
        Erről (disszertáció, munka és ikrek) olvastam egy hosszú interjúban tőle, már nem tudom hol. Megbánta, hogy így csinálta (annak ellenére, hogy ez akkor a korszellemnek megfelelő volt), legalábbis azt nyilatkozta.

    • 😀 😀 😀 nem térek magamhoz!!
      Ugyanakkor ez borzalmas, egészséges étkezés mint maszkulin vonás, nehogymár itten a nők egészségesen étkezzenek! Tessék csak mindenkinek diszkréten elhízni, mint ahogy BE is tette, nem ám itten maszkulinkodni az EGÉSZSÉGES ÉTKEZÉSSEL meg a KONDITEREMMEL.
      Abba már bele sem merek gondolni, hogy mit ért “rituálék” alatt, amelyeket ezek az eszetlen szinglik itten bitorolnak a férfiaktól. Mert hát ugye egy tisztes kisgyerekes anyának nincsenek rituáléi meg napirendje.
      Komolyanvehetetlen. 😀 😀

    • “A nő (…) eredendően társfüggőBB mint a férfi.”???
      Te jó ég. Eredendően?
      Hát én a társfüggéstől inkább szabadulni akarnék, nemhogy még többet belőle…

      • Igen, mert úgy nevelik, hogy értéktelennek érezze magát, ha egyedülálló. Már az óvodában társfüggöbbek a lányok. Kiváncsi lennék, azok a gyerekek hogy viselkednek majd, akiknek már a modernebb, feminista meséket olvassák kiskoruktól kezdve, ahol a királylány maga gyözi le a sárkányt, esetleg pluszban a herceget is megmenti.

    • Ez csak ürügy. Namost, anno 75-ben az orvostört. múzeum, stb-ben hallottam tárgyalni, hogy az akadémiai intézetek nagy gyorsasággal a korai Rákosi-korban lettek felállítva, szovjet mintára, hogy szétválasztva a képzést és a kutatást, akadályozzák az egyetemek önállóságát, túlságos befolyását a -tudományos életre. (Valóban, akkoriban a humán profilú intézetek és az egyetemek között ritka volt az átjárás, pl. az intézeti történészek nem tanítottak az ELTÉ-n, legfeljebb a vidéki egyetemeken – amennyire tudom.) Egy kivétel volt: az orvostudomány, itt megmaradtak a klinikák az egyetemek mellett, mert mint tudjuk, ott a selejt a temetőbe vezet. A nomenklatúra nem kockáztatta, hogy belehaljon a vakbélműtétbe, a kutatás és a gyakorlati gyógyítás megmaradt a képzés mellett. Most már ezt a szabályt is felrúgják.

  19. https://merce.hu/2018/10/06/jordan-tamas-listat-szeretne-arrol-kik-a-klasszikus-magyar-irok-hogy-szinhaza-teljesiteni-tudja-a-kormanyzati-elvarasokat/

    Tájékoztatom a tisztelt kurzust és tudatlan, emberileg és intellektuálisan is érzéketlen kultúrpolitikusait, hogy akármilyen hülyeséget írnak is, akárhogy járkálnak be színházakba ellemőrizgetni a munkát, akármilyen abszurdig fokozzák is a kultúrharcot, minket jó ízlésű, művelt européerek neveltek – engem a Törökbálinti Kísérleti Gimnázium első évfolyamában egy sor tanárzseni, igényességre, társadalmi érzékenységre, majd az ELTE-nek előbb a magyar, később az angol szakán és több más szakon, amelyekre áthallgattam, biztos ítélőképességű, valóban tájékozott tanárok formáltak, aztán meg az a mintegy kétezer színházi előadás, amelyet húszéves korom óta láttam, köztük a Krétakör, a Katona, az Örkény, az Átrium, a Szkéné előadásai, ezen kívül nívós folyóiratok, elsőrangú könyvek és filmek és súlyos értelmiségiek közele, ezért mi
    NEM FOGUNK
    nemet mondani a legnagyobb szerzőkre, nem tagadjuk meg sem Adyt, sem Esterházyt, nem maszatoljuk el a “keresztény Magyarország” antiszemitizmusát és történelni felelősségét, nem gyűlölködünk, nem migránsozunk, nem zsidózunk; a szabadság, a tolerancia, az egyéni cselekvés, az igazságosság és a műveltség eszméi, értékei jegyében neveljük a gyerekeinket az eldurvuló, elbutuló közegben, nem hallgatunk-nézünk “közszolgálati” médiumot, pénztárcánkkal és ajánlásainkkal a minőségre szavazunk, és természetesen ingyen sem nézünk politikailag motivált, gyengécske, mesterségesen életre hívott produkciókat.

    • “T. Colin Campbell és Thomas M. Campbell II. A Kína-tanulmány című művükben – amely a világ egyik legalaposabb táplálkozástudományi felmérésén alapul – részletesen leírják, miként vezet az ilyen étrend – ezzel pedig a túlzott fehérjebevitel – az olyan, tömegeket érintő civilizációs betegségek kialakulásához, mint a szív- és érrendszeri betegségek, a daganatos megbetegedések vagy a diabétesz, nem beszélve az elhízásról, ami szintén általános jelenség a jóléti társadalmakban.”
      Ez nagyon kínos, felületes.
      https://csakazolvassa.hu/2017/01/30/a-kina-tanulmany-es-en/
      Borzasztó ez az “unatkozom a jólétben, elakadtam az éltemben, jó lenne valami ügy, elmegyek vegánnak” trend. Muszáj nagyon hinni benne, akkora szívás…

    • Igen, virálisan elterjedt, nem csak ez, hanem ahogy gumicsizmában ülnek a turisták az éttermekben, mintha ez izgi lenne vagy rendben volna, pedig borzasztó, a városnak vége, azok a bútorok tönkrementek.

  20. Nagyon ritkán érintkezem ilyen emberekkel. Nekem nem mondják, de ismét megállapítom: elképesztő, milyen keserűek, frusztráltak, rossz állapotúak ezek a nők. Jó életet szeretnének, nem jött össze, arra haragszanak, aki nem alkuszik meg.

  21. Tehát ha így volna bárkinek kételye, ki “leseget” kit, azt írja Gumiszoba:
    “Annyira dús és izgalmas az életem, hogy nekem aztán nem kell csak azért életmódváltani, ketogént zabálni, vagy bármi mást kitalálni, hogy hajtsak egy olyan verklit, ami akár el is csendesülhetne.”
    Édesjóistenem, hogy még mindig én zavarlak téged, Angéla!
    Szar látni, ugye? Hogy amit csinálok, az nem csak afféle közepeske negyvenes karbantartás, hanem bomba és mozgalommá nőtt? Muszáj befeketíteni, lehúzni, célozgatni. Remélni, hogy ez nem is az!
    De, az. És boldoggá tesz, minden nap, elevenen, a befektetett munka arányában.
    Szeretem a teljesítményt, az élményt, szeretem a testem formáit, a ruháimat és azt, hogy eszembe jut valami, kitalálom, megszervezem, megyünk.
    Te erre nem lennél képes. Ketogénre sem, semmilyen kitartásra, komoly, értett és élt sportra sem. Csak a kavarás megy.
    Néhány megállapítás:
    Az életnek nem kell elcsendesülnie. Hatalmas élmény, akarni kell, tenni érte, és nem hülyeségekkel tölteni az időt meg elbukott dolgokra költeni a pénzt (az a sok repjegy! dohányzás!), meg beleharapni mindenkibe, aki segített rajtad.
    Ez a “csak azért életmódváltó” például nem kevés pénzt hitelezett neked, hogy aztán lejárasd féltékenységből.
    Hiába tálalod úgy a külföldi tartózkodásaidat, mint hatalmas kalandot meg bátorságot, újrakezdést, látjuk, mi zajlik: betanított, képzettséget nem igénylő munkák feketén, éhbérért, tanárnak hazudod magad legegyszerűbb tanítói végzettséggel, nem találod a helyed, nyomorogsz és végtelen időt töltesz a neten, másvalaki sikeres életét és ötleteit, blogját, erejét, hatását irigyled és mocskolod. Nem itt kéne tartani.
    Meg kitalálni, hogy más csak kapta, meg szerencséje volt meg haszonélvező.
    Neked azért nem jó minőségű az életed, mert elszalasztottad a lehetőségeket, nem tanultál, nem képezted magad, mindig a körülményekre kented: a gyerekeidre, a vidéki közegedre, a patriarchátusra, a férjedre, a szeretődre, Orbánra és a “kápókra”. Ha egy nőnek jó, akkor ő kápó, kikaparnád a szemét.
    Túl sokat képzelsz magadról, a tehetségedről és arról, hogy neked mi jár alanyi jogon.
    A Gumi soha nem “robbant be” a blogvilágba, te simán és pofátlanul meglovagoltál egy hullámot, használtál, pitiáner tehetségtelen agresszióval leloptad a blogomat, az olvasóit, a kapcsolatokat, akiket ellenem hergeltél, minden eredetiség nélkül, rombolóan harsogtad az eszmét, vagyis azt, amit annak gondoltál. Díjakat akartál, sajtófigyelmet és pénzt. De nem jött össze. Elhalt. Nem látod ennek okait. Ezért vagy keserű.
    Eközben én dolgoztam, önmutogatás nélkül merészkedtem olyan helyekre, ahol más még nem járt, és írtam, írtam, fontos témákról, meg nem alkudva, amikor több tucatnyi behergelt, magánéletében elakadt, önmegnemvalósító és dundi nő mocskolt nálad.
    Csúnyán elakadtál az életeddel, ezt kell igazolni, neked a feminizmus is erre kell.
    Egy kutya nem vállalása nem mérhető össze egy gyerek nem vállalásával, nagyon béna a párhuzam, a gyerek ugyanis emiatt MEGSZÜLETNI, ÉLNI sem fog, amellett, hogy az állat nem ember. Ne turkálj senki méhében klimax után, el tudják dönteni, rád biztos nem akarnak hasonlítani.
    Szomorú, hogy nem lelsz örömet a gyerekeidben, az életedben, és ekkora ellenzéki hírónak képzeled magad.
    Mások hergelése nélkül is feldolgozhatnád, hogy megbántad az egész rosszul élt, ötlettelen életedet, benne az anyaságot. Nem túl szép húzás erről harsogni a még élő gyerekeiddel szemben.
    Tele van a posztod olyan szavakkal, amiket nálam olvastál, és most ellenem használod.
    Senkit nem érdekelsz, Angéla. Kevés vagy és gonosz.
    “…ezt is abbahagyom, ha egyszer úgy döntök.” Értjük. Nem sikerült ez se, ráunsz, mint mindenre. Nincs benned erő, kitartás. Kiégtél. Nem hiszel abban, amiben pár éve. Mondjuk akkor se hittél, csak használtad.
    A legundorítóbb ez az üzengetés.
    Gumiszoba, okt. 28-iki kutyás poszt a Facebookon.

      • Neeeeeeeem hiszem el, hogy dietetikusok igy neznek ki, ezt vallaljak, pozolnak, hivatalos honlapra felteszik ezt a kepet…

      • Nem vagyok benne biztos, hogy a nekem Guminál sunyin beszóló Szabó Orsolya azonos ezzel a Szabó Orsolyával, de megáll bennem az ütő, hogy kik és milyen étkezési, életmódbeli szokásokat tükrözve adnak tanácsot.
        És mivel a rang az első, a fiatal és nem olyan elhízott lány meg hátra került.
        A mai intézményes dietetika nem tart sehol, csak a netes szereplők egynémelyike néz ki jól, aki független bizniszt működtet és tévében is szerepel.
        Például ő ilyen divatosabb, és sokkal progresszívebb, mint a Pados módszert ajánlgató kórháziak:
        https://www.nosalty.hu/ajanlo/sikeres-fogyas-10-pontja
        még mindig gabonafejű, semmiféle kritikája nincs a gabonával, a fruktózzal és a tejtermékekkel szemben, fel nem merül, hogy a teljes kiőrlésűnek mondott pékáruk többsége humbug, a müzli pedig vagy cukrozott, vagy tele van aszalvánnyal. Nem tudnak angolul, húsz éve megdőlt tévhiteket szajkóznak és iszonyú fölényesek a köpeny védelmében. Megy a régi nóta, teljes kiőrlésű zsemle, margarin is talán, “sok zöldség, gyümölcs” és ennyi (ebből lesz a konzerv csemegekukorica, bébirépa, édesparadicsomevés…), kerüljük a telített zsírokat… ők értenek hozzá…

    • És milyen az élet, míg ő ellenem acsarkodik, célozgat, NÉGY ÉV UTÁN se tud lenyugodni, én épp rajthoz állok Madridban…
      Megérdemled, Angéla. A mentális összeomlást, a bukásaidat, azt, hogy se tanítóként, se anyaként, se vezetőként, se bloggerként, se zseniális üzletasszonyként, se kavicsfestőként nem találtad a helyed, nem tartasz ki, mindent szétkiabálsz, reméled, irigyelnek, neked mindig az kell, ami a másé, sikert akarsz munka nélkül, visszajelzésfüggő vagy. Időnként a nálad is szánalmasabbak megölelgetnek virtuálisan… elképesztő az olvasótáborod.

  22. “Még egy, szokásban levő dologra térnék ki: a közkeletű áldozatvállalásra való hivatkozásra. Köszönetekben, versenybeszámolókban, kommentekben, interjúkban visszatérő elem, hogy (és most szűkítsük a mi hpobbista, amatőr sportunkra a dolgot) mennyi lemondással és áldozathozatallal jár egyáltalán rajthoz állni, nemhogy ott jó eredményt elérni. Ki kell menni edzeni, időt elvenni innen és onnan, és ezért halleluja annak, aki ezt megengedi, lehetővé teszi, tolerálja.

    Ez azt feltételezi, hogy minden más kvázi nem áldozat, hanem kötelesség vagy öröm? A munkával nem a családtól veszed el az időt? A családdal töltött idő mindig hasznos és építő? Sosem gondoltad, hogy most ehelyett csinálnék mást – mondjuk a hobbidat? Mi lesz az én-idővel? Például a munkahelyi csapatépítés, meetingelés, buszon vagy kocsiban oda-vissza 1-1 órányi dugóban araszolás, vagy a családdal kanapén heverve, tévézgetve eltöltött idő miért társadalmilag elfogadott, normálisnak tartott tevékenység?

    Pont hogy kevesebbet kéne dolgozni, és többet mozogni, és azt semmiképpen nem áldozatnak nevezni, mert a végén pont mi leszünk az áldozatok. Élni el lehet kevesebb munkával is, de egyre romló, elszaródó egészségi, mentális állapottal – amit a no sport lifestyle eredményez – nem sokáig. És akkor bye-bye család. Akkor mi is az áldozat?”

    https://nemaze.blog.hu/2018/10/22/karmento_spartathlon18_1resz

    • “Az úton annyi minden történik. Alakítjuk, megfigyeljük, részt veszünk. – ezt is mantrázom. Annyi élmény, és ehhez nem kell csilliós “élményversenyekre” elmenni, elég bármilyen megfelelő (hahaha!) hosszúságú út. És akkor ezeken a hosszú ultrákon a táguló, kinyújtott idő ajándék és menedék, a “rohanó világunkkal” annyira éles a kontraszt, nincs figyelemelterelés, nincs szerencsefaktor, nincsenek függelmek, nincsenek értékítéletek, csak teljesítmény. Mi magunk vagyunk ott.”

      • Ez nagyon jó cikk a nemazé-n, elolvastam. Sose futottam, azóta érdeklődöm a futás iránt, mióta a vőm “beházasodott”, síel azaz sífut, távolsági kerékpározik, olykor görkorcsolyázik, fut – a városi maraton után most már mindig terepen. Bő nyolcórás ülőmunka, ingázás mellett. A nála 25 évvel idősebb családtagok itt, a felesége családjában és részben az övében is, tele vannak a “korral járó” ajjal-bajjal, engem is beleértve persze. Meg a kortárs ismerősök, egy találkozás velük kész döbbenet.

    • Komment a cikkbeli (troll) üzérre. NEM ÉRTEK EGYET! Hehe.
      “Barmennyire etikatlannak tunik, amugy ez a kapitalizmus egyik alapja (vegyel olcson, add tovabb dragabban) Nincs olyan, hogy extraprofit meg tularazas, olyan van, hogy kereslet-kinalat..Akiknek specialis, extra igenyuk van (a vegetarianusokat semmire sem becsulom, hacsaknem valodi egeszsegugyi okai vannak, a veganokat pedig meg kevesebbre..modernkori hipszter magamutogatas..) az igy jart…a kuloncseg ritkan olcso….Magyaran, ha kell neki (es tenyleg kell) akkor megfogja venni 900-ert is, ha meg nem….akkor vagy rarohad az eladora vagy csokkenti az arat…..meg 1x: kereslet-kinalat”

  23. Lackfi János (aki egy túlértékelt, rettentően középszerű, facebookhős költő) szerint az irodalom/művészet:
    “rengeteg jó emberrel találkozom, jó helyeken járok, jó dolgokért küzdünk. Lehet, hogy minden úgy történik, hogy fölébred reggel az ördög és azt mondja, most jól megnyomom ezt a gombot, lerombolom ezt vagy azt. Mégsem hiszem, hogy így megy ez. Sokkal inkább úgy, hogy
    adott egy szakma, ahol mindenki szeretne ismertebb lenni a másiknál, mindenki szeretne széles nyilvánosságot, országos, sőt nemzetközi hírnevet, mindenki tele van sértettséggel, indulatoktól fűtve háborog.
    Ezeket a fortyogásokat valaki kihangosítja, és máris indulhat a listázós kulturális lobbiharc, a kiszorítósdi, az iszapbirkózás. Mégsem hiszem, hogy az Antikrisztus uralma alatt élnénk, hogy vége lenne a demokráciának.”
    Eközben a minőség csendben dolgozik és hat. És rengeteg kultúrafogyasztó őket választja, nem ezt a vircsaftot.
    https://www.valaszonline.hu/2018/12/26/lackfi-janos-lovasi-andras-vita-kulturkampf/?fbclid=IwAR3bKyw2uOnkYmP95j1M_oVpR8R4TzZNT-Oxpnv6K6CznbCLv1rf48w8l40

    • Igen, nagyon tanulságos beszélgetés! Ügyes fiú ez a Lackfi, még a szülői hátszelet se tagadja, ettől még rokonszenvesebb lehet az (ő) olvasói szemében, és nagyon ügyesen lavírozik az egymással részben vagy egészen ellentétes véleményt vallók között. – Jó, egy alkotó se szent (bár vannak, akik az én szememben azok), de a hibáikat, gyarlóságaikat magukkal viszik a sírba, marad csak az életmű, az lesz majd a fontos, ha az lesz. És mit nevez LJ iszapbirkózásnak? Ki az a “valaki”, aki a fortyogásokat kihangosítja?

      • Miért okvetlenül rivalizálás ez, miért a hírnév a mérce, miért kéne csakis ellenségesen, miért nem lehet közösen fellépni és nem hagyni orbánjánosdéneseket elpökhendiskedni?, főleg ma, amikor nem kell annyira könyökölni, középkorú, nem túl tehetséges emberek simán levághatják a kanyart, ha ügyesek a facebookon és az instagramon. A Libri SZÉPirodalmi listáján harmadik Tompa Andrea, az év regényével, guess who is first…

  24. (2019)
    Nagyon vicces volna, ha nem rajzolódna ki belőle a magyar, nyomorú valóság.
    “Abban az esetben, ha eltérő lett a menü és rosszul lett kimatekolva az inzulin, nem szabad késlekedni, mielőbb orvosügyeletet kell hívni.”
    https://akutszakaszpro.com/2018/12/22/ha-allergias-vagy-a-diora-akkor-egyel-makosat-szep-ocsem-karacsonyi-sbo-pozitiv-korkepek/?fbclid=IwAR3R0AZe3mN7W512X1CWXd9ca5ktyPPjctrHuNLHEl9I5DYXGXrvH4hvy1Y

    • Valószínűleg le fognak fogyni. Aztán, amint kimennek a szobából, visszahízza tízből kilenc. De annak az egynek jó lesz: megszereti a mozgást, a csak éhségkor evést, és a sokkal szebb testben jobb lesz a kedve is. Az én testem nem deformálódott el soha, és csak most, a többi nő szenvedését látva értékelem igazán, hogy mekkora kegy, hogy a családom egészségesen étkezett, és a sport annyira természetes része volt minden napnak, mint az esti fogmosás.

  25. Ez annyira hátborzongató https://divany.hu/eletem/2019/01/26/szex-idotartam/?utm_source=index.hu&utm_medium=doboz&utm_campaign=link

    Azt írja: “A párokat arra kérték, hogy stopperrel mérjék meg aktusaik hosszát, legalább egy héten át tartó időszakban. Az időzítős méréstől azt várták, hogy pontosabb adatokat kapnak majd, mint a korában készített retrospektív kérdőívektől.
    Bár a mérés otthon történt, annak érdekében, hogy az adatok egymással összevethetőek legyenek, nem „gyöngyvirágtól lombhullásig” mértek – a stoppert csak a behatoláskor kellett indítani és a férfi ejakulációja után kellett megállítani.”

    Behatolástól ejakulációig. Eddig tart A SZEX.

  26. első komment:
    “És mi lenne, ha a nő vékony maradt volna, de pl.rákos? Vagy elveszíti az egyik lábát egy balesetben? Szerintem ezer oka lehet annak, ha valakit valaki mar nem szeret. Akkor lépjen le, vállalja fel a szemét disznó szerepét, aki a “jóban-rosszban”-ból csak a jót akarja, és adjon esélyt a csajnak egy normalis kapcsolatra – mással. Fura pasik vannak. Ha meg valakinek nem áll fel, akkor az mit csinál, ha a saját keze lesz rancos, májfoltos? Akkor a keze irant is elvarasai vannak? A túlsúly akkor gond, ha ápolatlansággal jár együtt. Az ápolatlanság meg súlyfuggetlen.”

    • Elég szomorú sorsok sejlenek fel az 1-2 mondatos jellemzések mögött… magány, megalkuvás, belesüppedés a korai vénség unalmába, hisz most mâr úgyis mindegy, na meg mit szólna a szomszéd Kató néne, ha nem… az élet vajon hány fontos döntésére lehet jellemzö még ez a hozzáállás? Kiváncsi lennék még, más országok hasonló felmérésével összevetve milyen képet kapnánk (mondjuk lehet, hogy jobb nem tudni…)

  27. Amikor LifeTilt Tomi pörgött, azt a nők ostorozására, leszólására használta.
    Most, hogy nyilvánvalóan kiégett, belebukott több projektjébe (bezárt női nem vesztek eléggé össze, de nem voltak sehogy se érdekesek, a kutya se nézte a videókat; ha nincs ajnározás, nincs több kedvezmény; ha nem ízlik a kakaós csiga a diétás menüben, akkor jól árat emelünk, mert nekem PRÉMIUM termékeim vannak ám, ésígytovább), most is a nők nem csinálják jól.
    Eközben a felesége kapott termékdíjat a Parléamentben, és működtet önimádat nélkül sikeres céget. Nem értem én ezt.
    Miért nem megy a nők basztatása nélkül, Tomi? Mi kéne neked, hogy a magad életét éld?

    • Ebben egy kisregényre való elemeznivaló akadna, kezdve azon, hogy hányadik évben lenne kissé kevésbé szórakoztató mondjuk a vécépucolás/zokniválogatás/porszívózás/szülőiértekezlet-kombó, amikor már a sarj ideje legnagyobb részét intézményben/haverokkal tölti, folytatva azzal, hogy mit gondolna az elmélkedő, ha egyszerre eltűnne a saját pénze jórészével együtt a pénz elköltésére való befolyása nagy része is, végezve mondjuk azon, miért gondolja, hogy a “férfiak világának farkas törvényei” (sic, freudi elszólás????) meg a durvaság miért valami eleve elrendelt természeti törvény az ő fejében, amilyen mondjuk a gravitáció.
      De mivel a “férfiak életét élem” (aka dolgozom) most húzok vissza a melóhoz, eltűnődve, hogy miért sztárolnak annyian olyasmiket, amik vagy túl vannak árazva, vagy túl vannak bonyolítva, vagy épp ellenkezőleg, egy-két közhelyre egyszerűsítik a zélet zértelmét, vagy annak a problémának a megoldását, amit a rajongó/fogyasztó/olvasó stb. épp keres.

      • Szerintem egyszerűen nem jött neki be az élet. Érdekesek a kommentek is, van, aki 6-8 hónap babázás után bőszen bólogat neki. Vagy nosztalgiázik az elmúlt aranyéveken. De azért igaza van: nem érti a nőket, meg azt se, ő miért nem futott be a farkastörvényeivel. :)))

      • Ööö, befutott ő, minden van, szép feleség, jól jövedelmező cég, fiúbaba, kéró, hírnév, jótékonykodás, nők imádata, csak kiégett. Mert még így sem boldog, semmitől nem tud boldog lenni, mint általában a megalománok.

      • Igen, erre gondoltam. Nem jött be, mert nem boldog. A többiről nagyjából tudok, ritka ellenszenves a figura. Kb Csernus pályakezdő korában. De ő időben rájött…

  28. Két barátnőm is bántalmazó kapcsolatban van. Féltem őket. Rossz nézni, amiben élnek és ahogy erodálódnak. Közvetve mit tehetek? Hol olvashatok utána a lehetőségeimnek? Tudtok hozzá linkeket adni?

  29. Fortalesa: vegigolvastam, tobbszor abba akrtam hagyni, teljesen kikeszit. Nekem mar gyerekkoromban olyan egyertelmu volt, hogy nem a prostitualtakat kene zargatni meg behurcolni a rendorsegre. Gyerekkoromban egy ideig a rakoczi ter kornyeken laktam es bandaztam egyutt gyerekekkel akiknek a szulei erintettek voltak, lattam, halottam torteneteket. Kis baratnom (6 eves) ul kinnt a lakas elott, anyut verik bennt, de megerdemli mert kurvalkodik, mondja a baratnom, erzelemmentes tekintet, o igy nott fol, termeszetes neki, vagy disszocial, (nem tudom en kb 8 voltam). Anyukat a strici apuka veri, az, aki prostituciora kenyszeriti, a penzt aztan elveszi, aztan jol megveri mert ‘kurvalkodik’, meg o pont reszeg es agressziv. Sosem ertettem miert kell legalizalni a prostituciot? Sokkal hatekonyabb lenne ha egyszeruen csak bekenhagynak az aldozatokat (prostitualt) (ha mar nem segitenek) es a hatterembereket buntetnek.

    • Nekem ennyire személyes élményem nincs erről, pár éve elég gyakran járok Saarbrückenbe, és véletlenül keveredtem az egyik ilyen intézmény közelébe a városközpontban, és eléggé megdöbbentett, akkor néztem utána, hogy is van ez Németországban. Ott ugyanis a “szexmunka” legalizálásáról szóló törvény nemcsak azt jelenti, hogy “szabadon” prostituálhatja magát, aki “akarja”, hanem azt is, hogy a promóció, mások prostituálása, a kerítés is legális, “ha nem visszaélésszerű”, de még ha több mint 90%-ban az is, ezt igen nehéz bizonyítani. Így lett Németország” Európa bordélya”, Saarbrückenben pl. azért van annyi ilyen intézmény, mert Franciaországban sokkal szigurúbb a törvény, külön buszos turizmus erre…. engem az borzasztott el az egészben, hogy milyen az, amikor a kőkeményen profitorientált, hatékonyan szervezett nagyipar korlátlanul benyomulhat erre a területre, és elegáns öltönyös “úriemberek” vannak az emberkereskedő hálózatok csúcsán. A “flat-rate” diszkontkupleráj leírása meg olyasmi, amiről az gondolnánk, hogy ilyen formában csak háborús helyzetekben vagy az Iszlám Államban van… Nekem elborzasztóbb ez, mint a holland helyzet (ami szerintem valamivel szabályozottabb), meg mint a puszta nyomor, mert itt komoly kockázat és társadalmi kirekesztés nélkül gaudagodhat meg valaki mások nyomorából, Európa egyik leggazdagabb, “legcivilizáltabb”, múltjával elvileg szembenéző országában, ahol a szelektív szemétgyűjtésre több szabály vonatkozik, mint arra, hogy ki kit hol és hogyan prostituálhat (magát is beleértve).

      • Erdekes, hogy azoktol a magukat feministaknak nevezo (szerintem kozuk nincs a feminizmushoz) veglenyektol akik szerint a nok szabad joga ez a fajta szexualis kihasznaltsag, sosem hallok olyat, hogy egyenloseget a szexiparba, tobb not az emberkereskedo halozatok elere, tobb noi stricit, kuplerajtulajdonost, eroszakolos pornofilm gyartot, penzbehajtot, stb. (Persze nem gondolom, hogy tobb no kene, azt gondolom minel kevesebb ferfi, csakhat visszasnak tartom. A noknek meg a nok szerint is csak a kiszolgaltatottsagra van joga ha szexmunkarol van szo, vagy mi.)

      • Amire igény van, ugyebár. Ők egyébként mindig az önkéntes, maguk-ura “szexmunkásokról” beszélnek amúgy, akik szerintem nem léteznek, töredék az arányuk, és rajtuk is kikerülhetetlenül keresnek férfiak, akárhogy is (szobáztatás, lakásbérlés, hirdetés…), de csak ők mennek tönkre bele. Náluk is traumában és esélyfosztottságban fogant az az ötlet, hogy eladják legintimebb lényegüket, és prűdnek titulálják azt, aki szerint a kölcsönös vágybvól fakadó, humán szex a szex.

  30. A lányok egy részének fogalma sincs arról, hogy mást is tehetne, nem csak korán férjhez menni, gyereket szülni vagy prostinak állni. Nagy nehézségek, sok segítség árán jövőre érettségizne, de már terhes… (ld nyomorszéle blog). Hol a bizalom a pedagógus, az önkormányzat iránt? Örülnek, ha lerázhatják a problémás embereket. És iszonyú munkanélküliség van, férfiaknál is, nem csak a képzetleneknél. Ilyen perspektívában a prostitúció a prostituáltnak és futtatóinak a megélhetést jelenti. Ez nagyon súlyos társadalmi kérdés, és nem látom, hogy a költségvetés szintjén foglalkoznának vele.

  31. Szervezem a tavaszi szünetet, ezt a gyöngyszemet tálaltam.
    Az apartmanban kábeltv található több mint 50 csatornával a család minden tagja számára. Gyermekeknek Minimax. Wifi Internet hozzáférés van az éppen dolgozni akaró apukáknak. Itt a nyaralás nemcsak bababarát és gyerekbarát, hanem szülőbarát is.

  32. Pofám leszakad,
    ahogy a nagyon ambíciózus Gumiszoba, a koppintó, pénzsóvár, önsajnáltató, irigy dög kimagyarázza, hogy 51 évesen miért itt tart, ahol, miért vakvéletlen az, hogy elpazarolta az életét: kavarva, hatalmas ambíciókkal, folyton szereplésre vágyva, lustán, önfejlesztés és igazi képességek nélkül, tragikusan rossz döntésekkel, jótevőibe belerúgva, rengeteg elpazarolt pénzzel
    hogy a szellemi/alkotó/hobbimelót szerencsének állítja be, elmulasztja megemlíteni, hogy TEHETSÉG, HELYZETFELISMERÉS és KEMÉNY MELÓ kell hozzá, és ó, dolgozna ő is olyat, ha bármelyik feltétel birtokában volna, de ő óbégatott, mások sikerét irigyelte, kavart és kifogásokat keresett ehelyett
    úgy tesz, mintha vagy fizikai volna a meló, vagy szellemi, a kettő kizárná egymást, aztán mégis ő hízott el
    A PÉNZÉRT VÉGZETT FIZIKAI MELÓ MEGNYOMORÍT, AZ ÖNKÉNT VÁLLALT KITELJESÍT

  33. Ezt nem ma írta az istentudatú, közismert nőgyűlölő, Abszolút Igazság az indexfórum feminista topikjában (!), de annyira döbbenet, és most olvastam, hogy idézem:

    “nem csak a káros ételeknek, de a káros eszméknek is megvannak a maguk káros hatásai, és ezeket látva nem szégyen azt mondani, hogy ez nem jött be és visszatérünk ahhoz, ami a gyakorlatban is működik. Száz év múlva a jövő patriarchátus társadalmában a feminizmust is csak egy rövid margarinfogyasztási divatként említik majd.”

  34. Best of Gumiszoba. Told át a felelősséget!

    “…az én országomban Hochschulét végeztem, de nem volt képes sem a középiskola, sem a főiskola egy nyelvismeretig eljuttatni”
    Etz azért is érdekes, mert Angéla Máltán végig azt mondta: ő nem angolos, sajnos, ő, ugye, németes. Most meg…
    Micsoda ország ez! Hát én hogy tanultam meg hármat? És kire haragszom, hogy nem tudok többet vagy ezeket jobban? Szégyelld magad, de komolyan. Annyi időd volt. Annyit segítettek neked, volt férjed, tolta a pénzt, voltak szüleid, barátaid. Fúrás, nyavalygás, szeretőzés, “írónőség”, öndics helyett meg lehetett volna tanulni egyetlen nyelvet erős középfokon… Szutyok angoltanárokkal, teljes ellenállásban a B2 csont nélkül van meg a fiamnak… 17 évesen.

    • Pont ma mondtam a gimiseknek, ötödiktől tizenkettedik végéig hét év áll rendelkezésre, heti minimum 3 órával, akármilyen tanár is legyen, az alapok 3 év, utána magától akár netről, akár bármiről a 21. században MEG LEHET tanulni, angolt meg főleg. Szerintem is szégyellje magát, aki nem tud és nyavalyog, mert lusta hozzá. Internet nélkül, sok kihagyással a középiskolai alapok után, munka mellett, fél év alatt csináltam meg anno a francia B2-esemet, teljesen alap szókinccsel, sok gyakorlással, szorgalommal. Kicsit is elmélyülni képes diákjaim nagyon is felvillantható motivációval 9. végére leteszik a B2-t. A munkaközösség-vezetőm négy nyelven beszél, hármon tanít, tanulja az ötödiket, közben meg van élete, háztartása, férje, gyereke, ilyenek. Applikációt töltött le, nyelvkönyvet vásárolt, kérdez a kollégáktól, ha elakad, videókat néz, híreket hallgat célnyelven. TÁDÁM!

  35. “ha kritikát kap az, aki beteg és/vagy halott gyerek hátán hírnévre és vagyonra tesz szert, az a kritika könnyen átforgatható arra, hogy a kritikus magát a gyereket gyalázza”

    Úgy van, Angéla, ezt nagyon pontosan látod.

    • Így van. De nálunk is így volt ez. Ranschburg J-től hallottam először kimondani, hogy válaszolni kell a csecsemő jelzéseire, a sírására. Abbahagyja egy idő után, mert rájön, hogy nem érdemes, egyedül van a világban. A FB-profilomnál látható, azt hiszem, az első vagy második osztályos osztályképem. Mit tükröz a gyerekek felének az arca? Igaz, ezt a kor tette, a szegénység, amiben az anya mindíg mos, lucsok holtja, nem ér rá a gyereket babusgatni. De a tehetősebb emberek, akik megengedhették volna maguknak, közülük sokan tudatosan alkalmaztak ilyen kemény elveket a gyerekeikkel szemben. Ezt még az angolok találták ki a 19. sz. elején-első felében valamikor, erre tett még rá a porosz szellem. – De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy valóban nagyon nehéz kijönni ebből a szemléletből. A fiatalabb generáció is biztosan ezt hallja a nagyanyáktól: ne kényeztesd el azt a gyereket, neki is szüksége van a nyugalomra, szokja meg, hogy egyedül van, stb. Mert fárasztó annak a gyereknek, ha folyton hurcolják. Szalon- vagy nem is annyira szalonrasszista megjegyzések, hogy kik kötik a hátukra a gyereket, kik szoptatják még nyolc hónapos korán is túl. Most már kevesebbet hallani ilyet, szerencsére.

      • Anyai nagyanyám soha, de úgy értsd, hogy SOHA nem ölelte vagy puszilta meg a gyerekeit. Óvónő volt, a makarenkói pedagógiát tanulta. Megjegyzéseket tett más anyákra, akik ölelték a gyereküket: “mit majomkodik már a gyerekével”. Anyámnak az az egy szerencséje volt, hogy kétéves koráig a nagyanyja nevelte falun, aki soha nem hallott a makarenkói elvekről, és ölelte és ringatta anyámat. A nővére sajnos nem volt ilyen szerencsés.

      • Hűbakker. Mármint Rita családja. Van a leendő exférjemnek egy nagynénje, lassan 90 éves lesz, óvónő volt, saját gyereke sose lett, de minden felnőttet és gyereket ölelget. Tudta az ötvenes években is, hogy az kell a gyerekeknek. Ha átjön, most is hosszan szorongat engem is, a gyerekeimet is. Az ő anyukája volt ilyen melegszívű, ezért nem tudott rá befolyással lenni semmilyen elv vagy módszer. Vicces, mikor a lakótelepen, ahol lakik, nyakába borulnak ötvenes-hatvanas nagypapák és nagymamák, akik az ovisai voltak…

  36. Történelmi jelentőségű fordulat az Amazonas megmentése ügyében – egy ecuadori nő a főszereplő.

    Petíció:
    https://waoresist.amazonfrontlines.org/action/

    Az Avaaz írja:
    It sounds crazy, but this young mother from the Waorani Nation in Ecuador might just be key to saving the Amazon.

    Ecuador’s government is set to sell millions of acres of pristine rainforest to Big Oil — so Nemonte’s leading her people out of the forest to fight for their ancestral land.

    She’s going toe-to-toe with the government in a landmark case that could stop the sale of her homeland and set a precedent for forest guardians across the Amazon.

    And she’s asking for our urgent help.

    Her small tribe is working on a shoestring budget — but if we all chip in, our global movement can supercharge their fight, funding the best lawyers, bringing tribespeople from the forest to the courts, and helping indigenous communities protect their land in Ecuador and all over the Amazon.

    The case is at a crucial stage, and only our movement can raise enough to make a difference in time. Donate whatever you can — let’s stand with Nemonte, and defend the Amazon before it’s too late.
    https://secure.avaaz.org/campaign/en/amazon_spring_rbl2/?link=DT_3_116256&bykDRfb&v=116256&lang=en&cid=39468&_checksum=2a112dc66bca930daa08f9f506767d01041b3f343e3c53465f3142eb90064cf5&c=EUR&a=2&p=1


  37. “akkor is volt, aki azt gondolta, az igénytelenséget vagy elhízást hirdetem.”
    És tényleg.
    Amiket ír mint “sokfélék vagyunk” másságot, azok egy része az életminőséget súlyosan rontó, életmóderedetű betegség vagy depressziótünet.

  38. Rita hozzászólására: valami lélektani, személyes oka is volt talán a nagymama gyöngédtelenségének. És hát tényleg: a fiatal, elsőgyerekes anyát elárasztotta a környezete tanácsokkal, hogyan ne kényeztesse el a kisbabát, mert akkor… A környezetünktől vagyis a körülöttünk lévő emberektől függünk még ma is, ami részben fontos százezer éves örökség, részben meg már bénító hatású ma is. Pár napja Karl Ove Knausgard norvég íróvendég a Könyvfesztiválon mondta: az ember negyven éves koráig annyira függ mások véleményétől, hogy csak sokára tud magára eszmélni. Ő leült, és megírta vagy inkább kiírta magából, hat kötetben 😉 Roppan érdekes és tanulságos olvasmány. Ha megtalálom a pontos idézetet ebből a pódiumbeszélgetésből, idézni fogom itt, annyira jellemzőnek, találónak érzem magunkra is.

    • Rossz volt a házassága, későn vette észre, hogy hozzáment egy nagyon mélyen sérült emberhez, aki minden feszültségét a körülötte élőkön vezeti le, és akinek mindene a külső elismertség. Nagyanyám, aki egy cserfes, vidám falusi lány volt, valahogy nagyon gyorsan beleroggyant ebbe a házasságba. Tudom, hogy az ő önigazolása, amiért emellett az ember mellett maradt, az volt, hogy a gyereknek apa kell, teljes család kell, bármilyen, bármi áron. Innen könnyű odáig eljutni, hogy a gyerekét okolja, amiért neki egy életre be kellett zárkóznia a házasságába. Ne tudjátok meg, hogy nézett ki már ötven évesen is.
      Szóval vannak lelki okok. De semmi nem ment fel a gyerek elhanyagolása alól. Tudom, hogy nem, tudhatta, de igenis tudnia kellett volna. Ez eléggé disszonáns, mégis így érzem.

      • Ha az ember eléggé önsorsrontó és eléggé sajnálja magát, akkor a lelki összeomlás határán közömbössé válhat a gyerekével szemben is, szomorú, de mégis így van. Kiüresednek az érzelmek – ezt, ha csak egy pillanatra is, meg tapasztalhatjuk mindnyájan. Ha ez állandósul, és zsibbadtan él valaki, az nagy csapás. Néha ez a gyerek külsejének, ruházatának, környezetének a kényszeres gondozásában, aggályos szabálykövetésben nyilvánul meg.

  39. https://24.hu/belfold/2019/04/25/borton-gyilkossagi-kiserlet-gyermekelhelyezes/

    írjátok alá a petíciót, és terjesszétek:
    https://www.peticiok.com/kegyelmet_kertesz_agnesnek_meltanyos_banasmodot_a_csaladon_beluli_erszak_aldozatainak?a=2

    “Kertész Ágnes esete emblematikus példája annak a magyar kórképnek, amely még mindig nem tud hatékony segítséget nyújtani a családon belüli erőszak áldozatainak, a bántalmazó kapcsolatban szenvedőknek. Hatósági, intézményes beavatkozás helyett az érintettek egyedül maradnak a problémáikkal és saját maguknak kell megvédeniük magukat és gyerekeiket.

    Ez az ügy rávilágít a gyermekvédelmi rendszer hiányosságaira, az áldozatvédő háló elmaradásaira, az igazságszolgáltatás érzéketlenségére a kapcsolati erőszak áldozatai vonatkozásában.

    Ő az erőszak elszenvedője, nem pedig elkövetője volt, így sérti az igazságérzetünket, hogy tízéves fegyházbüntetésre és az öt éves gyerekétől való hosszú távollétre ítélték, míg az őt bántalmazó ember nemhogy nem bűnhődött meg tetteiért, de háborítatlanul nevelheti közös gyereküket.”

  40. https://24.hu/poszt-itt/2019/04/30/balavany-patkanyozni-embertelen/

    Nagyon tisztelem Balavány Györgyöt eddigi cikkei alapján, és egyetértek, ami a lényeget illeti.
    https://csakazolvassa.hu/2016/02/16/tanuljunk-magyarul-27-a-semlegesseg-gyonyore/
    De hogy mi mennyire dehumanizáló, abban tökéletesen szubjektív az ítélete. Ráadásul a buta liba hiába nem durva, akkor is sztereotip és szexista. A neten nem ejnyézhetünk, amikor körülöttünk mindenki faszozik. Lehetsz durva, inkább az a kérdés, mi ellen állsz ki, mi az értékrended, és hogy vállalod-e hozzá az arcodat.

  41. https://hvg.hu/itthon/20190429_TGM_Megis_irok_Bangonerol

    “Azt is helytelenítem, hogy Rogán miniszter feleségét és a néhai Andy Vajna filmcézár özvegyét sanda szexista megjegyzések érik. Lehet, hogy ezek a hölgyek nem viselkednek példásan – nem hallok róluk annyit, mint a bulvársajtó szorgalmas olvasói –, de valamennyien tudjuk, hogy milyen célzásokkal szokás nőket (és csak nőket) diszkreditálni, s ezt senkinek nem lenne szabad tennie, a baloldalnak különösen nem.”

    “A jobboldal a hierarchiának, a rangsornak, a fönn és lenn, a kint és bent erős elválasztásának a híve (ez a lényege, s ez volt mindig), ezért a megvetés gesztusai nem állnak neki olyan rosszul, mint a baloldalnak. Egyik esetben se szép vagy hasznos, de a baloldal esetében még tiszta morális öngyilkosság is.”

    • (Bocsánat, nem Pearl-hoz, hanem TGM-ről): Megszívlelendő, amit TGM ír. A félelem- és gáncsnélküliség sosem árthat, ha közügyről ír valaki. Kommentkultúra: TGM egy régebbi bejegyzéséhez valaki azt kommentelte, hogy olvashatatlan, mert telerakja idegennyelvű kifejezésekkel, meg se lehet érteni. A kommentelő még nem tudja, hogy egy kifejezést be is lehet írni a keresőbe, és ha megtudja, mit jelent, mondjuk az, hogy “l’État, c’est moi” (nem ez volt a cikkben, de valami hasonló), azzal ő is tanul valamit.

  42. https://24.hu/poszt-itt/2019/04/21/a-keresztenysegre-egyetlen-komoly-veszely-leselkedik-hogy-a-hivok-sem-veszik-komolyan/

    “Elég szomorú és gonosz dolog lenne, ha a keresztények azt élnék meg üldöztetésnek, hogy nemcsak ők, hanem mások is szabadon gyakorolhatják a vallásukat.

    (Márpedig sokszor, attól tartok, azt élik meg üldöztetésnek.)

    Keresztény hit
    A bibliai hagyomány szerint a keresztény hit a Jézussal való spirituális kapcsolat. Hát, ezen a téren bizony vannak gondok.

    A nagy, tradicionális egyházakban a vallásos tömeg gyakran az alapvető tanokkal sincs tisztában, pont azért, mert inkább értékrendben meg kultúrában gondolkozik, a hittel pedig nem igazán tud mit kezdeni.
    Az egyetlen veszély a kereszténységre a keresztények felől leselkedik: nem hisznek eléggé a saját megváltójukban.”

  43. https://divany.hu/vilagom/2019/05/02/valtozo-nemi-szerepek-kozma-vizkeleti-daniel

    Ne kényszerítsük a férfit ülve pisilésre, habár, mobilozni sokkal rajabb úgy, ha trónolsz. De ha nincsenek jó szagok odabenn, és furán néz ki a padló, egy kis fertőtlenítőszerrel, ronggyal elláthatjuk bemenetkor. Mi nők.

    ” ne feltétlenül akarjuk átnevelni a férfiakat, hogy ülve pisiljenek. Bár ez manapság egy kulturális tényező, sok családban elvárás, és ezzel a deszka lehajtásának örök kérdése is idejétmúlttá válik. Ez így egy érdekes ellentmondás, hogy ugye a hagyományos nemi szereposztásban ez egy örök vád, hogy hajtsd föl vagy hajtsd le a vécédeszkát. Az újragondolt nemi szerepeknél viszont: „nekem felhajtva van rá szükségem, neked ugyanennyi energia lehajtani, mint nekem föl”, vagyis az egyenjogúságba az is beletartozik, hogy ha én fel akarom hajtani, akkor engem senki ne piszkáljon azért, mert úgy hagytam. Szóval ne erőszakoljuk meg egymást. Amikor a nőmozgalmak akarják megmondani, hogy milyen legyen egy férfi, az ugyanolyan bosszantó, mint amikor férfiak akarják megmondani, hogy milyen legyen egy nő. ”

    Tejézusúristen. Dániel, KI TAKARÍTJA az összehugyozott padlót, csészeperemet? Ez a kérdés, a többi rizsa. És az megvan, hogy tízezer évek óta a férfiak kontrollálják a nők viselkedését, szexualitását, testét, igen durva módszerekkel, továbbá használják és élik fel életerejüket, munkájukat? A nők ma csak az egyenlőségért küzdenek, nem pedig a férfiak lenyomásáért vagy a bosszúért. Hogy gondolhatod, hogy ez túlzás vagy káros? Én értem, hogy onnan nézve, a kényelmesebbik oldalról ez miért fenyegető és elnyomó, de aki azon az oldalon van, és minden könnyebb neki (ami meg nehezebb, azt hatalmi helyzetű nemtársainak köszönheti), számoljon azzal, hogy az elnyomottakban van düh is. Éspedig jogos düh.

    • “A nőmozgalmak hangosabbak, nem?

      Korábban ébredtek, ez biztos”
      Hogyan taníthat egyetemen meg hivatkozhat Fukuyamára ennyire megalapozatlan tudással ez az ember? Minél ébredtek előbb a nők? Kinél hangosabbak? Az incelek nyilvákolásánál? Vagy az igen agresszív “férfijogi” visszacsapásnál? Kölcsönös, játszi huzivoni volna a “nemek harca”? Ki nem látja, hogy a nők ugyanúgy voltak, vannak elnyomva, mint például az afroamerikaiak? A feminista meg aztán pláne a jogvédők négere… még liberális, balos közegben is.

      Írtam a tanár úrnak is, ez borzalom.

      • Keresztény körökben igen népszerű, lebutítva beszél mindenről, konzervatív és bennetartós családterápiás, neten elérhető előadásai után nem voltam rá többet kíváncsi. Ugyanilyen Almási Kitti. Ő még a szépség-vonalra is ráerősít. Egyre jobban gondolom azt, hogy a magyar palettán Feldmár a leghitelesebb, mindig friss óceáni levegőt érzek, ha olvasom, amiket ír.

        A wc-deszkát, mint lényegi kérdést sokan átgondolják ám abban a pillanatban, amikor elválnak, egyedül maradnak, és nekik kell takarítani, mert se anyu, se asszony nem csinálja meg.

      • De hogy ő tényleg nem találkozott azzal, hogy azt megfogni, takarítani is kell? Azt hiszi, ez csak hiúsági, hatalmi harc?Döbbenet.

      • Jól mutatja a magyar férfiak hozzáállását, ez is pont olyan ovis, mint sok egyéb. Nem baj, majd anyu elintézi. És közben egy körömpiszoknyi problémáról beszélünk, ami azért nőtt nagyra, mert az oviban is fontos, ki után kell pucolni, de kb ott kéne utoljára erről szónak esni.

  44. Sárosdi Lillát Pápai Gábor karikaturista jelölte a TASZ Szabad díjára. Sárosdi Lilla nem tehet arról, hogy jelölgték, nem

    Szigeti Ildikó, aki egy 27 követővel bíró, ízléstelenül snassz képi világú “pszichológusi” oldal szerkesztője, a nők Lapja Pszicho újságírója és egy Pszichobiznisz című, botránykönyvnek szánt, rettentő kínos opus szerzője, ezt a pillanatot vélte alkalmasnak, hogy elkezdje újra rágni, hitelteleníteni az abúzus történetét és elmesélőjének személyét.

    “Nő és pszichológus létemre kissé – hogy is fogalmazzak – unortodox módon közelítettem meg a kampány üzenetét és hatását az említett írásban. Elképzeltem, hogy mi vár a férfiakra. És nagyon nem tetszett a kép, amit lelki szemeimmel láttam. Vízionáltam (sic) a jövőt, amelyben a nők és a férfiak végérvényesen eltávolodnak egymástól. Férfi legyen a talpán, aki a #meetoo után megdicséri a titkárnő, eladónő, portásnő, avagy bármelyik nő új frizuráját. A férfiak nem, hogy megnézni nem merik a nőket, de ránézni sem. Biztos, hogy ezt akartuk?
    Ám a cikkben felvetettem egy másik gondolatot is, amely – azt hiszem – egyenesen vezetett a virtuális ismerőseim elvesztéséhez, jelesül, hogy azok, akikre több évtized távlatából hirtelen rásütik a „szexuális ragadozó” címkét, ugyanúgy áldozatok.”

    “Csak csendben merem megkérdezni: voltaképpen honnan tudjuk, ki ütött először? Esetleg a monoklik színe és mérete árulkodik róla? Igen, tisztában vagyok azzal, hogy dühítő sorok ezek. Igen, tisztában vagyok a férfiak erőfölényével, meg az agresszív tendenciákkal, meg úgy általában, mindennel, amit a „csébée” (Családon Belüli Erőszak) kapcsán hallani, olvasni, tudni lehet. Mégis felteszem újra a kérdést: mi van akkor, ha kiderül, a nő arcán csattant pofon valójában nem minden előzmény nélküli? Mi van akkor, ha a pofont megelőzte egy olyan, éveken át tartó, „folytatólagosan elkövetett” aligha bizonyítható abúzus, aminek nem (!) a nő volt az áldozata? Ez túl bonyolulttá teszi a dolgokat. Mennyivel egyszerűbb és kényelmesebb a fekete-fehér-igen-nem konstrukcióval kampányolni!
    Apropó láthatatlanság: a férfiak elleni erőszak változatai igencsak változatosak. Az abúzus megnyilvánulásainak lényegében csak a fantázia szab határt. A női fantázia. És mint az köztudomású, a gyengébbik nem kreativitása bizony jóval felülmúlja a férfiakét. Ennek folyamányaként pedig maga a bántalmazás is meglehetősen sokféle lehet. Egy nő nem csupán a „békebeli” módszerekhez folyamodik, ha büntetni, avagy szabályozni akarja a másikat. Szóval, tettel, vagy annak megvonásával bántalmazhat. És igen, ha csak ritkán is, de fellelhető olyan kriminológiai tanulmány, amelyben – mint gyakori „büntetési forma” – szerepel a szex szándékos és tudatos megvonása, avagy a szexuális abúzusnak olyan verziói, amelyekre még a pornón szocializálódottak sem gondolnának.
    A családon belüli erőszak neoliberális megnyilvánulásainak áldozatai férjek, szeretők, fiú gyerekek, apák és nagyapák. Férfiak. Pontosabban védtelen férfiak. Akiknek sérüléseiről nem lehet látleletet felvenni, és azt lobogtatva győzelmi táncot lejteni a bíróság folyosóján. Férfiak, akik némán tűrik a bántalmazást. Mást nem tehetnek. Legalábbis egy ideig. Aztán történik valami. Például elcsattan az a bizonyos pofon. Ekkor hirtelen felcserélődnek a szerepek. A bántalmazottból – szó szerint – egy csapásra erőszaktevő lesz. És erről már sokan tudnak…
    Kedves Pszichológusok! Azt javaslom csendben, szerényen, hogy olykor, ha senki nem látja, legalább Önök, akiknek – megjegyzem – hivatali kötelességük volna, gondolják végig, mekkora károkat okoznak azok a nők, akik szavakkal, tettekkel, módszeresen vagy tudattalanul bántalmazzák a férfiakat. Nemcsak maguknak okoznak kárt, hanem mindazoknak, akiken a bántalmazott férfi a későbbiekben „elveri a port”. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha időben észrevennék ezeket az eseteket, és a női szolidaritás kényelmes köpönyegébe bújva nem fordítanák el a fejüket!”

    “Viszonylag könnyen kimatekozható, hogy ha a családon belüli erőszak áldozatainak 95 százaléka nő, akkor a többi nagy eséllyel csak férfi lehet. Mindössze öt százalékról volna szó?”

    Tévhit: A nők is verik a férjüket.
    Tény: A partnerkapcsolati testi erőszakkal kapcsolatos esetek 95%-ában a férfi az agresszív fél, és nőt bántalmaz. A fennmaradó 5%-ot a férfit bántalmazó nők, illetve leszbikus és homoszexuális partnerüket bántalmazó melegek alkotják.

    Komolyan mondom, nem hiszem el, hogy ilyen létezik. Az egész figyelemkövetelése, öntetszelgése, vérmesen magabiztos, ám siralmas színvonalú érvelése, hangulathergelése. És már igazán nem csacska, ifjú lélek, aki majd olvas igényeset, meg majd rájön.

    Azóta törölt kommentjében/posztjában, ezt nem tudom, mert zavarosan csinálja, elbüszkélkedik azzal, hogy elment protekcióért, hogy vegyék fel az orvosira, mire is a protekciós atyaúristen megbaszta. Ezzel így turnézik, várja a döbbent reakciókat, azt persze nem érzi cikinek, hogy odament és engedett is az illetőnek, sem azt, hogy így került (?) vagy akart kerülni egyetemre, nem a képességei folytán. Miközben lekicsinyli másvalaki traumáját. Az elkövetőt mentegeti és sajnálja, tényeket tagad, miért húsz év után, nem tudhatjuk stb. És neki nem segített Sárosdi Lilla kiállása, hanem retraumatizálta. Mindent a saját szemszögéből, a saját érdeke szerint néz. Igazi segítő szakamber.
    Miközben minden nő, de tényleg mindegyik sorolja a történetet, ha meri, amikor nem vették figyelembe az önrendelkezést, szexnek, bóknak, közeledésnek nevezték a de facto nyomasztó zaklatást vagy akár a nemi erőszakot. “Egy felnőtt nőnek nem kéne megijednie egy faroktól.”
    Gyűlölet és hiány van ebben a nőben, továbbá ordas, bárdolatlan, borzalmas tudatlanság, pedig teszi-veszi magát és cukiskodik keményen.

    • és egy komment, de ez csak stilárisan:
      “Valami nagyon félrecsúszott. Úgy tűnik, hogy általános hozzáállás lett, hogy a férfi megkérdőjelezhetetlenül bűnös nemisége alapján. Ingerelhető extra mini”szoknyával”, köldökig kivágott dekoltázzsal, s ha megbámulja a szép kitárt kebleket akkor micsoda primitív állat. 😀
      Valami nagyon torz társadalmat sikerült összefusizni aminek minden ember a vesztese, mert túldogmatizált álelméletek mögé bújt elmebetegek szítására teljesen elszigetelődtünk egymástól, és instagram boldogságok mögött élő emberek kielégíthetetlen “disney-álmot” kergetnek.”

    • Szentté avatja magát. És _le_húzza róluk a v_í_zes lepedőt.

      “Sokáig bűntudatom volt. Miután lezártam a kéziratot, valami furcsa, addig számomra ismeretlen érzés kerített hatalmába. Bántott, hogy durván nekiestem a pszicho szakmának. Még úgy is, hogy le is írtam, meg tudtam is, hogy aki figyelmesen olvassa a könyvem, kiderül, hogy NEM általában húzom le róluk a vízes lepedőt, hanem bizonyos ártó, veszélyes jelenségekre próbálok rámutatni. Na jó, egy-két konkrét “érintett” okkal-joggal vehette magára…
      A szakma “(k)rémje” nekem esett. Úgy, ahogy arra számítani lehetett. Kidobtak több szakmai csoportból, heteken át tematizáltam a pszicho csoportok közbeszédét. Közellenség lettem. Nem ijesztett meg, nem okozott csalódást, sőt! Ha nem így történt volna, aggódtam volna, hogy valamit elrontottam…”

      • Nem ismerem a könyvet, de erről az a vicc jutott eszembe, hogy “Jön egy hülye szemben az autópályán. Mit egy, száz!!”
        A bántalmazott férfiakról meg az jutott eszembe, hogy az én leendő exem Regász segítségével azt próbálja meg rám bizonyítani, hogy bántottam a gyerekeket. De mikor egyszer már abba csapott volna bele, hogy tulajdonképp őt is, mert verbálisan mindig kritizáltam és leértékeltem, és ez tul.képp bántalmazás, ott azért mindenkinek leugrott az ékszíj…

      • Ha a férfi kapja, akkor minden bántás. A veszekedés, a “szexmegvonás” a kritika is.
        Ha nő, akkor a durva megalázás, bezárás, ütlegelés, nemi erőszak sem… hazudik.
        és ez a nő segítő foglalkozású, és kócs.
        Szánalmas.
        Itt van hét kész bejegyzés szinte, fontos, aktuális témákról, de a szexmegvonás dogmája szuper téma, előveszem újra.

  45. Szexmegvonás márpedig van. Ha egy nő az örömet nem adó házasságban marad, kedvetlenül, fáradtan, olykor nem hozza meg ezt az “áldozatot” a férj kedvéért. Egy nagy szakmai tekintélynek örvendő, néhai pszichológus(nő) a gyerek tüneteivel kapcsolatban kérdezte az anyát a házasságáról: “…vagy csak úgy odatartja?” Nem ritkaság ez, ha nem is mondják ki sokan, de lehet rá következtetni. Németh László Iszony c. regényében Kárász Nelli inkább a párnát szorítja a férje arcára. Vagy mint Francois Mauriac Tékozló szív /Thérese Desqueyroux, filmen is/ regényében, a szintén betegeskedő férjet megpróbálja gyógyszerrel mérgezni. Nekik, 80-90 évvel ezelőtt nehéz lett volna az amúgy is külső nyomásra kötött házasságból szabadulni, új életet kezdeni. Nem tudom egészen ártatlannak látni a mostanában tíz évre ítélt nőt abban, hogy hasonlóan meg nem engedhető, kriminális eszközökkel próbálta meg a bántalmazó férjet ártalmatlanítani. De tíz év még harmadolva is sok. A kislányára meg, majd ha serdül, talán ugyanez a sors vár, őt is bántalmazza az apa, mert meglátja benne a nőt?

    • A szexmegvonás mint fogalom premisszája, hogy szexnek lennie kell, akárhogyan is, az egy rendszeres, házasságban egyenletesen teljesítendő feladat, mint a szemétlevivés vagy a fűnyírás, vágytól függetlenül, a férfi igényei szerint mégpedig.

      • Nem a feltételekhez kötött szexmegvonásra gondoltam, igaz, hanem arra, amikor az asszony elhárítja a férj közeledését. (Inkább fáj a feje…) Van a feltételhez kötött szexmegvonásra is irodalmi példa (mire nincs?), mégpedig az Egy magyar nábobban, a vége felé, amikor Szentirmayné Flóra visszautasítja a férje, Rudolf ajánlkozását a míder kifűzésében való segédkezésre és becsukja a szobája ajtaját 🙂

      • “arra, amikor az asszony elhárítja a férj közeledését. (Inkább fáj a feje…) ” És az mitől van? Mert nem kívánja. Nem értelek. Ez ugyanaz. Semmi kedve, azért fáj a feje. Ha kívánná, szexelne vele. Akár csak “engedné magát”, nem okvetlen a heves női orgazmusról beszélek, habár, eléggé elfelejtődik az is.

        Teljesen önműködő a dolog: vágyból szexelünk, másból meg nem. Néha mérlegelünk, és a vágy ellenére sem, ha mondjuk erős a kísértés másvalaki iránt, és nem akarjuk bántani a partnerünket. Vagy nem. a feudalizmus és a tulajdonviszony-házasságok korának vége van.

        Tessék vonzónak maradni, szeretetet megőrizni, ennyi a feltétel, ez viszont mindkét fél által megugrandó min imum. Vagy kötelező volna a szex? Csak mert a másik akarja? A nők miért nem akarják?

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.