Kérdeztétek, miért teszem ki ide “a rosszat” is. Miféle marketing ez?

Azért, mert ezt mind a blogról írták. Ilyenek a reakciók, ilyenek vagytok. Ti vagytok ilyenek. 🙂

A csakazolvassa körül nincs és nem is szükséges marketing, ajánlgatás, nyereményjáték, mesterséges olvasó-boost.

Szerkesztetlenül teszem ide a részleteket, a stílus sok mindent elárul az íróról.

*

Több cikkben is észrevettem, hogy gyakran foglalkozik transznőkkel.

Nem lehet, hogy ön azért ilyen ellenszenves velük szemben, mert az ön szépsége hanyatlásnak indult, az ő szépségük viszont most virágzik ki?

Az irigységet félre kell tenni, abban nagyon sok elvesztegetett energia van, hogy ők ilyen gyönyörűvé váljanak. Nem is gondolná. Elég csak megnézni néhány transzfeminista ikont Magyarországon, pl. Mónikát akit ön többször gúnyolt bejegyzéseiben. Úgy sugárzik a nőiességtől és boldogságtól, mint kevés más nő 50 felett.

(meddig süllyed?)

A szerző:

*

A rögeszmés troll, aki több éves kihagyás után harmadszor kezd mániákus, gyalázkodó-fenyegetőző kommentelésbe. Túlbecsüli a jelentőségét. Nem tudom, miről beszél, hova raktam ki, de nem szedtem le semmit. Milyen ügyvéd, ki, mi, hol?

Most megnéztem, leszedted a mail címem (legalábbis nem találtam a google keresés után) a “szégyenfalról”, nem csak az enyémet hanem mindenkiét (gondolom meggyőzött -ha nem téged, akkor az ügyvédedet- amit mondtam hónapokkal ezelőtt, amikor felhívtam erre a figyelmed), privát adatokat nem osztunk meg…egy folytatólagos 10 éves jogsértésért polgári perben mit számolnának?

*

Nagyon tetszik a blogod, most már napok óta olvasom néhány órát, össze-vissza, véletlenszerűen csapongva a témák között. Ezernyi kérdést és választ, és még több új gondolatot indukál. A kissé túltolt feminizmus azért annyira nem jön be, a többi annál inkább. Sajnálom, hogy ennyit kell(ett) szívnod a hülye emberek miatt, akikkel azért a Kárpát-medence igencsak felülreprezentált. Az a baj, hogy erre a helyzetre igazából nincsen jó megoldás, illetve egyetlen azért mégis akad: magunk mögött hagyni ezeket az embereket egy életre. Én ezt tettem 2013-ban és nem bántam meg.

*

Kedves Éva, szeretném neked elmondani, hogy már csak azért is érdemes volt támogatni a blogodat, hogy olvashassam a véleményedet Azahriah-ról.

*

Mindenképp szeretnék olvasó maradni, még mindig úgy gondolom, hogy kiemelkedően színvonalas olvasnivaló a blogod.

*

rengeteg a félreütés Éva. Vagy túl indulatos vagy, vagy alkoholt fogyasztottál. Bármelyik is, szerintem ideje lenne leülnöd, kiszínezni egy mandalát és magadba nézni. A világ nem ellened forog. Én nem ismerlek – csak annyira amit itt kiadtál magadból.

elütések miatt basztatni valakit! unalom, rosszindulat, pitiánerség. és ebből alkoholvád..!. szerintem a mandalázást börtönnel kéne büntetni. időm sincs rá: író vagyok, szöveget termelek. miért ne lehetnék indulatos? attól még profi a szöveg. a komment nem számít, ott mindenki hibázik. írás közben, előtt inni nem szoktam, egyébként is csak ritkán. tény, hogy gyakran vagyok felületes. te viszont vesszőhibákat ejtesz… az a kemény, mert az nem elütés, hanem ostobaság.

*

Egy újabb álügy és egy újabb megtagadó-eláruló, akivel soha nem volt konfliktusom (és a nevét sem fedi fel). Fujj, ahogy egymáshoz tömörültök, ostobák. A nő, aki nem tanult meg értően olvasni (itt se, két év alatt se), és persze önállóan gondolkodni sem – csak addig tetszett neki a blog, amíg a kisgyerekes-anyai szelíd posztokkal találkozott, engem pedig sajnálhatott.

Itt (is) jegyezzük meg: az oly igen sztárolt Gumiszoba egy az egyben koppintása és elárulása a csakazolvassának, kilúgozva az intellektualitást, a jóakaratot, a tisztaságot, plusz hiúság és butaság, harsányság.

Magyarországon nagyon vigyázz a szellemi fölénnyel: ha kiszimatolják, az is bosszút áll, akinek fogalma sincs rólad.

Bősz nárcisztikusozással. 🙂

“zsigeri megérzés” :DDDDD Csak IQ hiány az, meg némi szociálpszichológiai hatás.

Persze “a nárcisztikusokat, akikre ti rámondjátok önkényesen, ki szabad kezdeni, az NŐI ÖNSEGÍTÉS!

“megerősítő módon sok kommentelő”

*

Fekete Rózsa álnevű kommentelő, aki sokat ért a világból. Kedves Rózsa! Az én munkám (jövedelemforrásom) a blog, emellett munkaként is és szabadidőmben is jogom van bárkiről véleményt írni – amelyet nem kötelező olvasni, de ha olvasod, akkor viszont kötelező olyan színvonalon értelmezni, ahogyan megíródott. Te szabadidődben olvasol aljasságokat és veszed őket készpénznek, valamint terjeszted őket lejárató céllal, álnévről.

Hovatovább én is voltam kisgyermekes anyuka, és eszembe nem jutott volna a munka és a gyerekek mellett más nők viselkedésevel foglalkozni. Rendszeres olvasod vagyok hat éve, erről te is írtál, hogy mennyire leköti az anyákat a két három gyerek nevelése és a munkájuk. Engem is lekötött. Ezért nem értem pl hogy csaó elvtárs nő miért nem inkább dolgozik egy munkahelyen, miért nem inkább azzal törődik hogy legyen a gyerekeinek szép normális családi háttere (olvastam kosz van náluk, balhét csinál az iskolában, nincs tüzelő náluk úgy lopja a fát az erdőből, gyerekek az edző teremben zuhanyoznak, a kutyája folyton meg szökik és ketogen szarokat főz otthon) szóval érted. Addig pereskedik míg egyszer megvizsgaljak az elme állapotát és be csonget nála a gyámhatóság. Aki egyébként már járt nála.

*

Gumiszoba a Csakazolvassáról (nem nevezi meg, ám erősen túlértékeli a szerepét – hogyan szedjük el más ötleteit, üljünk bele, túrjuk ki):

Valaha régen olvastam egy blogot. Nem rossz szövegek (sőt, nagyon is jók), ám ami igazán működtette az oldalt, az a közösség volt. A blogger feladta a témát, majd a csapat elkezdte hozzátenni a saját érzéseit, megéléseit, gondolatait. Szétszedtük, elemzetük, tovább gondoltuk. A blogger elolvasta, inspirálódott, és másnap ez alapján új poszt született. Mi meg örültünk, hiszen a saját érzéseinket láttuk a posztokban viszont.
Én is sokat kommenteltem ott, eléggé megnyíltam, elég jókat beszéltem keményen, őszintén. Önismereti munkában voltam, ehhez mérten dolgoztam a szövegekkel. Annyira jól ment, hogy hamarosan a vezérkommentelők közt voltam.
Hát ezt így mondják. Minden blogon vannak vezérkommentelők. Ők azok, akik a hozzászólásaikkal leginkább hozzá tudnak tenni a poszthoz, akik fűzik a szálat, és ők a blog motorjai (a bloggeren kívül nyilván). A guminak is vannak vezérkommetelői (Újabban a fész különféle jelvényeket is osztogat nekik.) A blog életében ők fontos és megbecsült emberek. Aládolgoznak a bloggernek és emelik az oldal minőségét. Szóval én ilyesmi voltam ott, de amúgy nem különösebben csevegős és barátkozós.

*

HIHHETETLENÜL NYOMI VETÍTÉS:

Én az a nő vagyok, aki minden szülés után nulla plusz kilóval, lapos hassal jött ki a kórházból, és bármikor lement spárgába és hídba.

Gumiszoba

*

Remélem, nem veszed tolakodásnak. Döbbenetesen jók az írásaid érzésekről,
helyzetekről. Olvasom a régebbieket is és sokszor kiráz a hideg,
sokszor ejha élményem van… annyira jó, hogy leírod, ami sok emberben
ott motoszkál, csak nem tudja szavakba önteni. Vagy ha tudná is… nem
meri.

*

Köszönöm ezúton is, amit a jóvoltodból kaptam itt, a többiek között, és Antoniától. És az írásokat: a legutóbbi témafüzér nagyon sokat segített, a terápiás munka mellett, hogy egy hasonló szituációban játszott szerepemet átgondoljam.

*

megjött a saját ötlet

Én jól vagyok veletek. Lélekben küldök mindannyiótoknak egy nagy tábla csokit.

Hajnalkám intézi.

*

kb. száz éve olvaslak, néha egy-egy írást évekkel később is újból ugyanazzal a megunhatatlan döbbenettel, amit csak a te írásaid váltanak ki belőlem, és ezt egyelőre magam sem értem, és semmiképpen nem bóknak szánom, hanem csak a “magamról”  rész miatt mondom

*

most szeretném kifejezni köszönetemet azért, amiért ilyen minőségi tartalmakat gyártasz. Nem csak azt szeretem, ahogyan az írásaidban vallasz magadról, a világról és az értékeidről, hanem azt is amilyen finoman, művelten helyezed a szavakat, mondatokat egymás mellé. Roppant élvezhető olvasni akkor is, ha adott esetben a tartalom kevésbé érdekel.

De még inkább köszönet amiatt, hogy iránytűként szolgálsz ebben a rettentően konformista világban. Megerősítesz vagy elgondolkoztatsz fontos kérdésekben, általad olyan gondolatokat tudok kapni és egyben folytatni amit a barátaimmal történő beszélgetésben csak nagyon ritkán van alkalmam átélni. Számtalan -jelen pillanatban sorsdöntő- kérdésnek vélt témában segítesz eligazodni, átgondolni és szembesíteni. (A “sajnos, nem talál munkát”, “a reggeli kávéd”, és természetesen a“kertvárosi apuka” típusú posztok a számomra a leginkább tökéletesen világunkra reflektáló bejegyzések. Zseniálisnak találom őket, félelmetes, hogy mennyire jól körülírod a jelenségeket. Az aktív, lényegi dolgokra való koncentrálást támogató írásokért is köszönet, ha kizökkent valamilyen divat/élet ‘hóbort‘ az egyébként racionális/aktív mindennapjaimból, akkor ezen posztok elolvasása után rögtön rendet teremtesz a fejemben.

A Kulturnapló létrehozásáért is köszönet, az ott leírtak garanciaként szolgálnak számomra a minőségi tartalomra. Egyszerű dolgom van amikor mozi/könyv/színház tippekre vágyok.

A továbbiakban is szeretném olvasni a jelszavas tartalmaid, és nagyon kíváncsi vagyok a “Legjobb történeteim“ és a “Legszebb reflexióim“ írásaidra is. 

*

tömeges, ugyemilyenszép/sportos vagyok, alaposan hosszított okosteló fotók

hát gyerekek, hogy ez ennyit számít…

*

“akkor még látta magát”

gyűlöletkeltési céllal manipulatívan idéz. innen és hasonló írásaimból veszik amúgy az “engem ismerők” a “bírálatok” bennfentesnek tűnő részleteit… Ügyes.

Soha nem mernétek vállalni magatokat.

https://csakazolvassa.hu/2012/09/19/a-jobbik-olvasat/

Segítek, Angéla.

Van nekem egy jobbik olvasatom. Azok látnak ilyennek, akik szeretnek. És, nem tévesztve szem elől a fejlődés lehetőségét, az énképem is jobbára ezzel azonos. Sőt: fejlődni akkor vagyok képes és hajlandó, ha nem veszi el az energiát az öngyűlölet.

A bejegyzés világos retorikai cezúrát tartalmaz, a második része így kezdődik:

Az az énem, amelyet depressziós énem érez a sajátjának, és amelyet az engem nem kedvelők tükröznek vissza…

És én nem vagyok depressziós.

*

Megdöbbentő Angéla (Gumiszoba) instagramja. Minden egyes poszt bizonygatás, tiltakozás, nekem üzengetés, merev beállítások, “de igenis van életem”. Villő is kontrázik. Hogy, miért, mióta? Fáj az igazság? Ez volna a nem elhízás, a jó alak? Miről beszélsz? Nem sportolsz, viszont gúnyolódsz az én sportolásomon!

Angéla, te NEM vagy közíró, közszereplő. Utóbbi hivatásszerűen alakítja a közvéleményt, nem ezt a puffogást jelenti, amit nálad látni.

Nem azért nem mutatod meg az alakod, mert te komoly ember vagy (nem ezt tettem szóvá, hogy legyenek bikinis képeid, hanem hogy nem is lenne mit megmutatnod, úgy hőbörögsz az én életmódom ellen, és már mióta, és ki kérdezett? mutass fel jobbat, vagy maradj csöndben. Ezért írtam neked végül, sok év után: van képed az én fotóimat leszólni?). Azért nem látunk téged manipulálatlan fotón, és azért rom az életed, mert hülyeségekre, acsarkodásra, önlobogtató feltűnősködésre tékozoltad el az életedet, az írással, személyiségfejlesztéssel, egészséggel, sporttal kapcsolatos kemény munka és ismeretszerzés helyett – vagy épp a szövegeid, témáid minősége helyett. Ha valaki jól ír, senkinek nem jut eszébe az otthona falát kritizálni. Sőt, van annak is költészete. Ezek kispolgári, konform szempontok.

Lúzerinsta.

Mint ahogy Villő sem azért nem mutat a magánéletéből semmit, mert ő milyen komoly és professzionális leader, mert akkor nem mutogatná az ő fitneszes “barátját”, úszását, mellbimbóját sem, a cipőmárkát meg a gúnyolódását főleg nem, nem üzengetne leállíthatatlanul – utóbbiak sokkal cikibbek, mert tömény hazugság, rosszindulat mutatkozik meg bennük, mint egy boldog párkapcsolatos vagy hasat is láttató, de természetes, nem kényszeredett fotó.

Barna Zsuzsanna, neked is gratulálok, hogy ezeket lájkolod, és a régi, rajtam gúnyolódós gumis írásokhoz is. Úgy emlékszem, te is ránk erőszakoltál egy hármas randit… turbánban rebegtetted Tamásra a pilláidat a jelenlétemben, ordítóan hazug ürüggyel loptad a randiidőnket, direkt jóval korábban jöttél, komolyan beszartunk, annyira ciki volt.

akit érdekel, mire írom, keresse ki: Villő Lelkes, Angéla Murinai, insta

*

“izom is van rajtam, blogom is van, a látogatottsága sokszorosa a tiednek, és sokan akarnak rám hasonlítani. Nekem tényleg sikerült példaképpé válni. Nem mintha akartam volna. Amúgy ezt csak alázattal lehet, Kucu néni… (tudod, aki sonka lábán fürödni döcög”

Igen, szép vagyok, fiatalabb, sokra vittem, sok pénzt keresek eredeti ötletekkel, amire te is vágysz, de fájdalom, te csak erőlteted, magyarázod, hogy mennyi mindent találtál ki, de semmilyen valós teljesítmény nincs mögötte. 

Klasszik nárci amúgy.

Nos, nekem mindenből van bőven, majd rájössz, nem sürgetem. Nagy lesz a pofon…”

ilyen e-mailből kaptam több tucatot, döbbenet, miért, miért nekem, ki ez, mi fáj neki ennyire? mi a sokszoros olvasottság, honnan tudja, az enyém mennyi, minek nekem bizonygatni álnéven, hogy nem röhögi el magát?

*

Bármilyen téma jó, ha gyűlölködni, célozgatni, engem leszólni lehet. A rögeszméjük vagyok, nem szégyellnek betagelni, a saját nevükön űzni a játékot.

Hogy mi hajtja őket? Kínosan árulkodó, amit magukról megosztanak: egyikük se sportol, nincs tudatosság, lelkesítő cél, boldog szeretés, spontaneitás, ötlet az életében. A minőségi élet a posztoló számára ostoba márkamutogatás, eye candy divatos szövegekkel, hashtagekkel, passzív agresszióval, egy olyan országban, ahol sima, nemhogy befolyásos munkaheléyről is kirúgnak, ha neten zaklatsz. A közíró takarításból él, az becsületes munka, de hörög a statisztálás ellen, és remek képességei ellenére soha egy fillért nem keresett még írással. Műkörmös léteére összetéveszt két nagyon különböző kézfejet, és ami a legdurvább: a műkörmöt a természetessel.

Előfordulhat, hogy egy icipicit projektálunk, irigykedünk, loholunk, mesterkélten lobogtatjuk fontosságunkat, majmoljuk a bloggert, használjuk a megfogalmazásait a nagy gyűlölködésben?

Én nem versenyzek senkivel. De ha te így érzed, miért nem edzel? Azt tudjuk, hogy nem mozdulsz, fekszel és hátulról nézel engem, aki csinálom a dolgom. Pedig bőven van lehetőséged, mozgástered!

https://www.instagram.com/p/B1qjamqB8Y9/

*

Gumiszoba.

…akihez dörgölőztél. Akihez bejelentkeztél, hogy nála alszol három gyerekkel. Aki elvitt téged az A38 hajóra koncertre. Akinek naponta írtál, taglaltad a magánéleted. Akit példaképnek és forrásnak tartottál. Aki miatt felbuzdultál: a közösséget megpróbáltad sunyin szétverni és feminista bloggerként befutni. Akit mindig is megnézegettél, számolgattad, miből él vajon, annyira baszta a csőrödet, hogy támogatják a blogot. Aki sosem panaszkodott anyagi helyzetére, ellenben sok éve már, hogy szövegekkel dolgozik. Akinek van ízlése, tartása.

*

Volt egy írása amiben azokat oltogatta akik használnak lépésszámlálót, ilyesmiket sportoláshoz. Aztán mit tesz isten, egyszer csak arról írt, hogy ő hány lépést tett meg. Biztos végig fejben számolta miközben a madárcsicsergést hallgatta. Na csak addig felesleges valami amíg neki nincs. És olyan szórakoztató mikor így kiröhögteti magát, és hatcé…

tényleg fejben számolom a lépéseimet, kivéve a berlini és az olasz futás

Egy szar szemüveggel akar hergelni felnőtt embereket.

Vegyük már észre… és ez neki erő feletti költés, pont azért bibibízik vele. Persze, Villőnek is lesz, haha. Hülye 😀

Villőnek nem gond naponta venni egy ilyet. Vagy többet.

*

(a ketogén) az újabb kutatások szerint a teljesítményt negatívan befolyásolja. Meg Gerlén is láttam, hogy mit tesz a hajával, arcbőrével…megspékelve azzal, hogy egy hónapot kienged belőle aztán a szervezet rögtön elkezd raktározni. S ennek demonstrálását még aláhúzta egy olyan bikinivel, ami két számmal kisebb rá. Hát, nem a legjobb reklám a könyvének, az biztos.

Vannak persze alapigazságok, pl. sok víz, fehérliszt és cukor nuku, fontos a jó reggeli, ???táplálékkiegészítők. De ezen felül nincs két egyforma test és egy jó diéta személyre szabott, nem lehet a zinterneten olvasva követni, s ahogy változik a sport, életkor, úgy kéne módosítani.

Gerle olyan, mint az egyszeri gyerek, aki youtube-videó alapján megberheli a tragacsát a kertben és azt hiszi, ettől autószerelő lett.

*

Amin még röhögök, hogy saját bevallása szerint nem kapott jó értékelést ez a szemüveg, csak azér veszi, mert egyedi. 😀

Én is úszom hetente mellben, 1600 métert. Eleinte egy Speedo Vanquisher-ben nyomtam, ami ha nem is a legdrágább a piacon, de mégiscsak márka. Állandóan bepárásodott. Most van egy noname szemüveg, feleáron, amivel annyira jól látok víz alatt, hogy az első hossz után meg kellett állnom, olyan tisztán láttam az 5 méteres vízben is a rácsokat a medence alján, azok pedig nagy fóbiáim. Majdnem kiáltottam a vízimentőnek, aztán végül kimentem a szélső sávba, hadd csapkodjon a hullám, inkább mint a rács alattam.

De a lényeg, hogy úszáshoz, futáshoz ha nemcsak a cuccaival akar vagizni, hanem teljesítményt növelni, nem lesz jó a majonézes kolbász. Jó minőségű szénhidrát kell hozzá, s ha nemcsak simogatja a vizet, ugyanúgy megmarad a kockahas (definicíó: az, ami neki soha nem is volt). Erre kéne koncentrálni, hogy minden mozgásforma a diétában kisebb-nagyobb módosításokat igényelhet, ha tényleg oda akarja magát rakni és nem csak futamidőn belül becammogni. Az igazi sportember az egyszerűségre, a lényegre törekszik, nem vagizik márkákkal. Persze, egy ponton túl a minőség elkerülhetetlen, nem tanácsos teszkógazdaságosban lefutni egy ultrát pl., de hol van ő ettől? Amit csinál, ahhoz simán elég a leárazott középkategória.

*

szerintem egy 5-10 évig ott lesztek a blogján.

olyan ez mint az ágyipoloska, kiirthatatlan és levakarhatatlan.

*

*

Mer téged statisztálni hívnak- hagyjad már. Statisztálni nem hívnak, hanem regisztrálsz és menni kell éhbérért kutyának. Ennél még prostinak lenni is jobb- azzal legalább pénzt keres az ember. És te fikázol embereket, akik munkahelyen dolgoznak? Nőket, akik dolgoznak? Ide süllyedtél? Hát persze. Állást már nem kapnál, mert lejárattad magad egy életre, hát marad a szar meló. Statiszta- atyaisten. Elhízva, beszippantott hassal, haj nélkül. Te szerencsétlen beteg lélek. És hetekkel a történet után még álnevezve itt hörögsz? Nálad nagyobb nőgyűlölő nincs az antifemek közt sem. Testgyalázó, családokat szétdúló, áldozathibáztató aljas szörny vagy. Pont ott vagy az életedben, ahová magadat juttattad.

*

…ó, de figyelj ide, takarítani lehet vízzel meg ecettel is. Nem kell hozzá segély meg mijafranckarika. Ideje meg lenne rá bőven, mint tudjuk.

Most azt nem forszírozom, mennyibe kerül havonta az a rengeteg színházjegy. Még az is lehet, azokat is mind úgy tarhálja össze.

Csak akkor meg nem lenne pofám azzal hergelni másokat, hogy ők miért nem járnak színházba.

Meg azt sem firtatom, hogy ha telik dizájnerruhákra meg flancos cipőkre, miért nem vesz helyette inkább vízmelegítőt vagy súrolószereket…?

Gyűlölködő fórum kommentje

*

csaóka a troll, ahogy még a saját blogján is ő a troll, hiszen arra használja, hogy hazudjon és másik ellen lázítson. Ő végülis csak egy mestertroll.

*

A rendszeres szex a normális. Egy férfinak se jut annyi szex, amennyit akar. Mit szeretnél inkább, hogy emelkedjen az utcai erőszakok száma vagy hogy a fiatal férfiak szélsőségessé váljanak és elkezdjenek egyenruhában bandákba tömörülni? Csak mert ehhez vezet, ha nem tömegek jutnak nőhöz és nincs csatorna, ahol levezessék. Értem, hogy te egy olyan világban szeretnél élni, ahol a férfiak engedelmes kiskutyák, akiknek van egy párzási időszakuk, és akkor a náluk sokkal bölcsebb nők néha-néha megengedik nekik, hogy kielégüljenek, mert túl kell esni ezen, mint a fogzáson. Sajnos nem ebben a világban élünk. Jó lenne, ha végre megértenéd. Sokkal jobban járnának a nők is, ha megértéssel fordulnának a férfiak túlfűtöttsége felé.

“Ember maradtam, élő, érző, a másikat tisztelő. Nem követelőzöm.”

Majd fogsz, ha beüt a klimax. Asszed, hogy a vágyaink választás kérdése. Azért vagy ilyen kiegyensúlyozott, mert nem abban a helyzetben vagy, mint egy férfi. Nekem sincsenek menstruációs gondjaim 😛 Érző, élő, a másikat tisztelő lény vagyok, aki nem hisztizik havonta egyszer. Na?

“ha meg nem kapja meg, amit akar (mint valami szolgáltatást!), akkor erőszakos lesz.”

A férfiak így működnek. Gondolj erre úgy, mint az evésre. Te is erőszakos leszel, ha nem jutsz ételhez, könnyű a nyugati világból osztani az észt, hogy milyen erőszakos és primitív az, aki éhezik, csak a kaján jár az esze, mohó disznó! Aztán, ha neked kéne egy hónapig koplalnod, a végén te is lopnál, bűnöznél, vagy bármit megtennél. A férfiak és a nők között az a különbség, hogy a férfiaknak nagyobb az étvágyuk. Az a problémám, hogy olyan dologról ítélkezel, amit nőként egyszerűen sosem kellett átélned. Te nem tudod, milyen nem alanyi jogon kelleni a másiknak, milyen versengeni, ezer elutasítást kapni, mindegyik után lejjebb kerülni az önbecsülésben, és mellette minden nap álló farokkal ébredni és kötődésre vágyni. Egy kipránázott székből prédikálsz. Ezért vagy k*rvára hiteltelen az okoskodó blogoddal együtt.

incel névtelen a gyakori kérdéseken, aki tényleg azt gondolja, hogy a pornóhergelt nyomiknak jár a szex, hogy ez biológiai és nem társadalmi forrású, és hogy ha nem megy szépszerével, akkor majd erőszakkal

Van aki túltolja az állatozást, de ez semmiben nem különbözik attól, aki meg állandóan a gyerekeivel nyomaszt akár kéretlenül, vadidegenként is. Úgyse fogsz rajta változtatni, ha nem tetszik akkor ne menj az otthonába, ne olvasd a fészét. Úgy össznépileg jó lenne kevesebbet baszogatni egymást. Kicsit az az érzésem van, mint amikor gerleéva azt gondolta, hogy a fogyása az valami level up, és mivel végre végre 65 alattiak is meg akarták dugni, elkezdett belerugdosni azokba, akik pont ő voltak a fogyása előtt.

Nekem is van meggyőződésem. GI diétát folytatok. Most akkor mindenkinek ezt kell csinálni? Mint ahogyan a ketogén hercegnőnk is teszi?

*

Ugyanő.

Csao az Thanos. Ő úgy gondolta, ő a legnagyobb, leggátlástalanabb, és hogy az univerzum felének kiirtása jót tesz a maradéknak. És nézd meg, hogy járt. 🙂

*

Egy klasszik attention whore írja. Ettől még én is lehetek az, de ő semmit, soha nem tett le az asztalra, egy kifejezett antiintellektuell, arrogáns stílussal, kételyek nélkül, aki azzal dicsekszik, hogy debezzeg ő szép és fiatal, utálja a gyerekeketm, és bevállalós prostituáltként sokat keres:

Ez egy attention whore a delláért, és én pontosan ugyanannyit fogok tenni, mint eddig, mert tényleg nem sajnálom tőle, hogy megéljen ebből, mást mit tehetne, mégis ott a három gyerek, akik így is hideg lakásban élnek. Vannak, akik abból élnek, hogy az emberek ugranak a balhéra, konkrétan az egész bulvár szekció.

tehát a bulvár része vagyok, figyelmet követelek és az indexes trollok segítségével akarok ismert lenni

*

Irigy vagy talán  a helyzetemre? Hogy vanférjem, meg kevüs testzsírom?

…a kisgyerekes lét egy másik dimenzio , de lehet, hogy már elfelejtetted.

*

“Talán Gerle Éva, feminista írónő és bloger tett hitet a legnagyobb intenzitással a női szexuális önrendelkezés mellett. Több írásában hangsúlyozta, hogy párkapcsolaton belül egy férfinak csak akkor lehetnek szexuális igényei a párjával szemben, ha azok időben, formában, és lelki állapotban is szerencsésen találkoznak az adott nő igényeivel. Ez nagyon szépen hangzik, csak nem számol a nemek közötti alapvető biológiai és szexuálpszichológiai különbségekkel, valamint a hétköznapok rideg valóságával. Ha minden pár csak akkor szeretkezne, amikor a lelki- érzelmi összehangoltság a lehető legoptimálisabb szinten áll, akkor jelentősen csökkenne az együttlétek száma, ami egy olyan, többek között szexuálisan is frusztrált társadalomban, mint a hazai, tovább rontaná az emberek életminőségét. A valóság sajnos nem a szappanoperák, leányregények és a szürke 50 árnyalata alapján épül fel, és azok a nők, akik két lábban állnak a földön, ugyanúgy nem ezt várják el a párjuktól, mint ahogyan a férfiak sem várják el a nőktől a pornófilmek világának egy az egyben történő lemásolását a hálószobában.”

Két öreg férje volt, mind a kettő vagy 30 évvel idősebb volt a nőnek, gondolom nem nyüstölték agyon, a nő se kívánhatta velük rendkívüli módon a szexet, más szempontok (egyiknél a karrier, másiknál egy önkormányzati lakás bérleti joga) domináltak ott. Ha valaki az egyéb szexuális életéről tud valamit, az írja már meg, hogy megvalósult-e a feminista álom ?

Ahogyan most kinéz, a jelenlegi szexuális élete kizárólag a vibrátorokra korlátozódhat. Ez a megvalósult feminista álom: akkor kapcsolja ki és be, amikor akarja. A vibrátor nem fogja zaklatni. A vibrátor nem hagyja el másik nőért, másik férfiért, másik vibrátorért.

*

Állítólag van valami kigyúrt pasija.

Egyébként az indexen továbbra is ütjük, a mostani posztjai többsége emiatt született, és visszajár oda magyarázni a bizonyítványt, most viszont már a neglect rape-pel találkozik, mert meguntuk a kis nárcit.

Viszont voltak aranyköpései, például ismét leírta, hogy ő igényes, szép és jó.

*

Megnyugodtam Seri, hogy nőként is lehet Gerle Évát utálni. Már azt hittem, hogy mindenki a követője lesz. Gondolom valami személyi edző féle kúrogathatja, aki azzal álcázza a dolgot, hogy küld neki hetente edzéstervet. Így olyan mintha a személyi edzésért fizetne Évike, plusz a pasi még szerelmes is lett belé, ami grátisz van. Jobb ez a Gerle lelkének, nőként szexért pénzt fizetni azért már nagyon gáz még.

*

Én végülis nem utálom (bár nyilvánvalóan nem is szeretem), az utálat már egy erős szó. Én csak megvetem és röhögök rajta, csak egy gyenge idegzetű hisztérika.

(neki /Serial Slutnak/:) Csaónak abban bizony igaza van, hogy legalább névvel áll a véleménye mögött és a nevével vállaja a felelősséget mindenért. Kivételesen neki is lehet igaza.

*

A moderátor, aki miatt az Indexet zsindexnek hívták és gyűlölték. Joggal.

*

mindenhol ezzel az igénytelen copffal jelensz meg. az arcodra kenhetnél kis púdert, ami felfogja a felesleges faggyút. ezek olyan apróságok, amik két percet sem vesznek igénybe.

én úgy gondolom, aki véleményformáló blogger akar lenni, az külső megjelenésében sem lehet ilyen topis, pláne nyilvános rendezvényeken.

nem akarok, mégis az lettem. ezt egy bő ötvenes, igen előnytelen külsejű nő írta

*

mondom egy ideje, hogy ocsmánynak a sminktetoválásaid. Mintha az ecserin vetted volna őket, és így sok értelmük nincs is, hogy egyébként nem tudsz sminkelni.

*

Gondolkodj el akkor a kognitív képességeiden, a konyhádon, a fürdőszoba-tükrödön az uszoda-csempés fürdődben, három kiskorú anyukájaként a félpucér felvételeiden, amiket önként pakolsz ki a promenádra, a New York kávéházba felvett sapódon, meg a Varró Dani-esten viselt outfiteden, a vastag harisnya és ujjatlan miniruha kombóval azon a nőnapi rendezvényen… Gáz vagy. Gerenda-szálka, önfényező bloggerecske.

*

(Lady Gagához képest, aki ronda és irritáló, de legalább “jól énekel”:)

Nagyon nagy tévedésben vagy, ha azt hiszed, tudsz írni.

Azért, mert vki össze tud hegeszteni egy hexametert, még nem lesz költő.

Az irodalom is ilyen. Azért, mert irodalom tanár vagy, és ismered, hogy hogyan kell összehegeszteni egy novellát, egy esszét, vagy tudomisén mit, még nem leszel író…

Manapság úton-útfélen találkozni pl. rajztanfolyamokkal, ahol az érdeklődőkkel megismertetik a rajzeszközök használatát, a fény tulajdonságait, a perspektívát, stb, mégis, akik elvégzik ezeket nem válnak automatikusan Munkácsyvá…

Te sem vagy író…

Egy elfuserált kókler vagy, aki vmennyit konyít az irodalomhoz, de nem, nem vagy művész…

*

már miért ne csapjon le?

ja, hogy azért ne, mert te ideges leszel

hát az édeskevés, ami azt illeti, ki nem szarja le, hogy te ideges leszel

titkosítsd a blogodat, oszt majd nem lesz lecsapva rá – ja, hogy akkor nem jön a kávépénz? egyéni szoc. probléma, deal with it

*

…fostestűzöl mindenkit, aki nem edz, mint te, aki nem keményseggű, mint te, akinek ülőmunkája van, akinek nincs három gyereke, aki nem egyedül neveli őket, aki nem özvegy, aki nem hajt mindenféle díjakra, aki nem olyan, mint te. Bár az alaposan kiverné a biztosítékot nálad, ha valaki a “klónod” lenne – azt sem ismernéd el olyan jónak, mint amilyen te vagy.

*

Valakit nagyon zavar a blog, a blogbevétel, ő is ilyet szeretne:

te az én életemmel veszett boldog lennél, különösen a küllem és a pénz miatt.
a beletett munka miatt nem biztos, mert lusta vagy, és csak kapni akarsz.
na de. hogy tudtad azt a kismacskát kettévágni ásóval? hogy…? hogy tudsz ilyet megtenni?
felismerhető és tipikus “vallomás” volt.
a barátnőd is igaz, ne reménykedj.
és ha tudnád, hogy nem is ő az egyetlen.
amúgy mért is tudnád szeretni az állatokat, amikor képtelen vagy szeretetre, na igen.
na de elpusztítani????
vergődj csak, te szörnyeteg, alig van már valaki körülötted.
azt kapod, amit megérdemelsz az aljasságaidért, és  — már bocsánat — óriási elégtétel ez.

*

Nagyon sokat tanultam a blogbol onmagamrol, az egeszsegem helyreallitasarol, a parkapcsolatom jatszmairol, egy nagyon mely ponton talaltam ra a szovegekre, es egy hosszu es valsagos periodusban adott segitseget, tamaszt, onbecsulest, ezert en vagyok nagyon halas. Egy nyitott reformatus lelkeszno ajanlotta a blogodat 6-7 evvel ezelott.

*

…ahhoz képest, hogy hány éves, meg hány gyerek… Szerinted. Mert szerintem ez a kinézet egyáltalán nem nagy szám.

Mert szerinted milyennek kéne lenni egy negyvenes nőnek? Lehet, hogy van sok szétterült formátlan negyvenes, de legalább annyi tök jól kinéző is, Évánál sokkal jobban kinézők. A fejéről már nem is beszélve, bocs. Mert én nem tudom külön nézni. Egyáltalán nem szép az arca, sem a haja, az egész feje olyan fura. Ez van.

Idősebb vagyok nála, nem is sportolok, de ha holnap úgy ébrednék, hogy úgy nézek ki mint ő… hát marhára nem örülnék. Totál hidegen hagy a vádlija, meg a bicepsze. Azaz nem, mert kurvára nem örülnék, ha olyan lenne nekem. Az összevagdosott karjáról már ne is beszéljünk. Éva szereti megvetni a szenvedélybetegeket, sőt lealkoholistáz bárkit csak úgy, miközben ő is szenvedélybeteg volt(?) ezzel a vagdosással. Egyszerűen vizet prédikál és bort iszik.

*

Én nem tom milyen lehet az életben. Azért vannak pofára esések az itteni személyiség, meg a valóságos személy között. De, ha azt hozza az életben is, amit itt, bajos lehet pl. a gyerekének lenni. Ha tényleg olyan, mint itt, akkor a gyerekei idomítottak, nem pedig neveltek. Azoknak a gyerekeknek nem lehet hibázniuk pl. Vagy, ha nem teljesítenek 100%-on, akkor jön a “nem szeret anya”… Vagy nem tom… Mert láttam, h büszke a fiára, h milyen eredményeket ér el, csak nekem az eredményhirdetésből hiányzott az, h boldog lenne a fia mellette… Merthát lehet matek- meg magyarzseni, ha nem boldog…

Fingja nincs az emberi lélekről, pedig állítólag olvasott lélek lenne. Vhogy az irodalom lelki transzformáló ereje nem érintette meg. Nem mer gyenge lenni. Számomra azok az igazán erős emberek, akik tudják, h mindenkivel együtt gyarlók, és esendőek. Hibázhatunk, mert ez benne van a pakliban… Aki ezt képtelen elismerni magáról/másokról, az szerintem olyan tuskó izé… Szóval olyan nem tom… majd itt megmondja vki a jó szót rá…

*

Feljelentettek a tankerületben (tudjuk, ki), feltúrták a netet, hátha találnak rólam valamit, amivel tönkre tehetnek (de “sajnos” nem lett semmi, még egy nyamvadt meztelen kép se), hazudoztak és mocskoltak (legfőképpen tudjuk, ki, és nem férfi).

Aki lelopta a blogomat (gondolat, alapötlet, megfogalmazások, blogtalálkozók, minden), ellenem hangolta az itt megismert olvasókat, és összevissza hazudozott rólam évekig, abból a tévedésből kiindulva, hogy minden róla szól, őkörülötte forog. Becsvágy hatalmas, szerepelni, önmeghatottan öntudatoskodni mindenáron, nulla humor, közben a múlt titkai, szemétkedések, élete legjobb fej szereplői elárulva

*

…a motiváló írásaidnak is hála, a terhesség alatt sem tohonyáskodtam el a napokat, így megúsztam a problémás zsírréteget, punnyadt közérzetet, elcseszett anyagcserét. És azóta is olvasom a blogot minden nap, köszönöm, hogy írod! Viszont most azért írok, mert reggel óta keresek egy posztot, amit a szerelemről írtál, (talán egy barátságról írt poszt után) nagyon mély és érzékeny megfogalmazás, végig az “igazi szerelemről” szól, minden mondata libabőr, már attól szerelmes leszel De egyszerűen nem találom, nem dobta ki a blog kereső…

*

…nagyon nehéz egy olyan világban magányos harcosnak lennem, ahol a nők feje kollektíve tele van ezzel a modern nőről szóló hülyeséggel. Nézd csak meg a bloggerünket, valóságos mítoszt kerekített ki magából: ő az Öntudatos, Modern, Egyedülálló 21. századi Nő, Neki Nem Kell férfi, mert tökéletesen Teljes Életet él Egyedül is, figyel az Egészségére, a Rendszeres Sportra, ő megérdemli a Legjobb Férfit, az igazi férfit, mert Neki az Jár, de ha nincs, az se baj, mert ő annyira modern, hogy tökéletesen önellátó és Büszke, hogy mindent el tud érni magától. Ezeket csak a blogjában írja, de vess rá egy pillantást, miket írt ide: egyenesen arról fantáziált, hogy majd eljön egy kor, ahol nem lesznek férfiak, mert tulajdonképpen semmi szükség ránk, csak irtjuk meg erőszakoljuk a káprázatos, tökéletes, éteri nőket feleslegesen.

Nyilván ő egy válságtermék, de hány ilyen van, úristen… mindenki annyira tudja, hogy ő mennyire jó, meg hogy ő mit akar az élettől, és ezeknek nem jó ám akárki! Na most, próbálj meg egy ilyet meghódítani. Meghódítani? Hogyisne! Örülhetsz, ha Ő hódít meg TÉGED. Mit képzelek én, hogy egyáltalán rá merek nézni… ezt látom bármilyen csinos lány fején egy tetszőleges buliban. Hagyja őt mindenki békén a francba, ő csak a kiválasztottakkal áll szóba. Erre mondom, hogy túl sok adu került a kezetekbe. Egy olyan elérhetetlen pózt vesztek fel, hogy az embernek már eleve nincs kedve bepróbálkozni, mert messziről látja, hogy úgyis el lesz küldve. Volt itt egy kérdés pár hete, a kérdező saját állítása szerint nagyon jó nő, és nem érti, hogy miért nem kezdeményeznek nála sehol a férfiak. Hát pont ezért. Mert túl nagy a nő relatív értéke a férfihoz képest, és senki nem akar kudarcokat begyűjteni.

Arra pedig továbbra is várom a választ, hogy hol kéne ilyen beállítottsággal ismerkednem. Egy kört találtam, ami tradicionálisabb nőket vonz, ez a vallás, csak ott meg elvi problémák vannak, mert én nem vagyok vallásos.

*

bosszúkomment, mert nem tudott lenyomni, provokálni

Te mint Gerle Éva, a külsőd egy nulla. Az életed unalmas, sőt még kiábrándító is, ez a nyomor, ez a fos környezet, amiből te jössz, amiben élsz, ez, hogy nincs semmid, ez nem kelt jó érzéseket. Nem látlak sikeresnek, nem látom, hogy jó lehet Gerle Évának lenni. Nem, ez nem jön át. Az jön át, hogy le vagy szakadva testileg, lelkileg, anyagilag, és próbálsz ellene tenni, valamennyire felhoztad magad, de már ebből nem tudsz kitörni. Szomorú életed van.

*

Néhány este olvasgattam a blogodat mindenféle témákban. Hogy Te milyen széles skálán nézed a világot, tökre meglepődtem. Olvastam a ketós posztodat is, nem találtam a témában hasonlóan összeszedett írást. Néhány embert, akiket említettél, megnéztem…

*

Ó, de jó, hogy ilyen hamar válaszoltál!

Jó adottságaim vannak, kemény a kötőszövetem,

botox

magas vagyok, arányos,

LOL

jó a hajam,

Az a pár szál? Mire?

szép a kezem,

Szép ráncos

és elég komoly sportoló felmenőm van.

Aki nem te vagy

Egész életemben sportoltam

Aha. Eredmények?

, már csak azért is, mert soha nem volt ülőmunkám, soha nem autóztam, és eléggé borzadok több háztartási géptől. De ezen felül is, többfélét, gyerekkoromban szaltóztam és ilyenek, futni 2003 óta szoktam, a squash se friss. Mindig volt derekam. Sose voltam hurkás. Nem dohányoztam, éjszakáztam, stresszeltem és ittam. Nem tetettem magamra tetoválást se. Ezeknek is örülök most.

Akkoriban főleg tanár, partner, egyetemista meg anya voltam, szoptatam, szültem, nem volt ennyire téma a testem. Viszont akkor voltam fiatal, igazán rusnya szerintem nem voltam.

Szerinted.

Jobb ez így, fordítva fájna, elhízni, elveszteni a testtartást, a tónust, az erőt az évekkel.

Nem vagyok egy modellszépség, van több komoly hibám. De az összhatást én szeretem, és egészen meglepő, milyen erős lettem. Munka van benne, és természetes, a ketogén és a sport, a kitartás, a böjt formálta ilyenné.

Jó, te szereted. Ezért másnak is kell? Aki nem szereti, az fostestű? Csak az lehet, ugye? :-DDD

nem, nem kell, ti jártok oda engem lesni, és az tuti, hogy nektek semmi ilyesmi nincs, ezért hörögtök csürheként ennyit ellenem

És most is okosabb vagyok, mint amilyen szép, nem tagadtam meg azt az énemet.

Mondjuk az nem nehéz…

És makkegészséges vagyok. Tudod, meghaltak, csúnya betegségekben. Meg látom, hogy néznek ki a budai negyvenes anyák. Én azt nem akarom.

42 évesen azért nem szoktak annyira potyogni még az emberek…

*

Arról kaptál esetleg viszajelzést, egyébként hány családi viszályt szítottál a soraiddal és hány, egyébként jól működő házasságot kúrt már széjjel a blogod tartalma?

*

Remekül szórakozom rajtad: a nárci egópolírodon, az itteni, citromba harapott, humortalan megnyilvánulásaidon, és néha egy icipicit sajnállak, hogy az egódról még nem estél le a valóság talajára, valamint hogy így, a 4X-en túl ezzel a hirtelen jött test-tuninggal próbálod kompenzálni azt, hogy soha nem voltál sehol elég jó…

*

a kolleginának olyan izmai is vannak, amikről te csak álmodozhatsz.

Tudod, amik a száj körül vannak és segítségükkel mosolyogni lehet. Elkezdhetnél már ezekre is gyúrni 🙂

agresszív szemétkedő topikban, sok órán keresztül tízen taglaltak

*

Egyébként tényleg az agyára ment, már más témája nem nagyon van. Függő, megszállott, ezért már csak úgy képes szemlélni a világot és a benne élőket, hogy kinek nagyobb a válla.

Azon nem segít a kirohanás, hogy a tied kicsi.

Tele van a blog lélektani, szociológiai, múltelemző, netelemző és kultúrposztokkal, csak te azokhoz ostoba vagy, ezért úgy teszel, mint ha nem léteznének. TE vagy az, akit csak a kinézet és a gyúrás érdekel innen, mert azt a fotelből, nick rejtekén nagy helyeseltség közepette lehet fikázni.

A duzzadó vállizomban MUNKA van és kitartás, ezt ne felejtsd el.

*

…a kigyúrtságával azt az erőszintet, amire annyira büszke, azt egy férfi pár hónap alatt összehozza egy kis gyúrogatással.

Én nő vagyok. 🙂 És ennek ellenére is pár hónap alatt összehoztam az az erőszintet. De soha nem az erőszintre voltam büszke, hanem arra, hogy ennyi területen teljesítek: akrobatika, futás, squash, bringa. De hiszen végiggúvadtátok a képeket, nem értem.

*

…hosszú posztot ír erről, hogy ő mennyire nagyszerű, és neki joga van kritizálni, hiszen a vitapartnerei fostestűek, ő meg nem. Csak akkor erre én meg azt mondom, hogy az én testem értéke pontosan forintosítható, több pénzem van, mint amennyi neked egész negyven-x éved alatt valaha volt, több ingatlanom és egy Q7-esem, miről is ugatsz, Évike? Vagy így már nem tetszik? Akkor már ne hasonlítgassunk, ha abból te jössz ki szarul? Olyankor már nem az a fontos, hanem hogy te ennyit tudtál kihozni magadból? Nem túl sok.

Egy fegyvere van, most ez a kigyúrt állapot, és nagyon elszállt vele a ló, pedig ettől még nem lett irigylésre méltó figura. 🙂

elszállt velem a ló…

Ezt egy olyan fiktív személy írja, aki azt állítja magáról, hogy külföldön dolgozik prostituáltként.

Te nem vagy blogger, téged nem látunk, te kussolhatnál is, senkinek nem tűnne fel a hiányod. Senki nem kötött beléd se simán, se nagy hízelkedős energiavámpírkodás után sunyin, mert senkit nem érdekelsz, ha gazdag vagy, akkor sem, de nem vagy az. Belém meg naponta kötnek ismeretlenek, akik nem tudnak békében élni, mert nekem van egy sikeres, sokakra ható blogom és egy életem, amilyen nektek nincs. A poszt nem rólam, hanem az érvelésük elkenő, áttoló, igazságtalan voltáról szól: ha neki szar, akkor én vagyok az elitista, aha.

Tévedsz. Büszke vagyok arra is, hogy

hibátlanul tudok magyarul és magas szinten űzöm az írást

csakis a saját elképzelésem szerint felépítettem, sikerre vittem és jövedelmezővé tettem a blogot, nem kötök kompromisszumot

lefutottam a maratont, pedig a futás nem elsődleges sportom, és egy métert nem gyalogoltam, pedig az eszméletvesztés határán voltam, emellett teljesítettem több félmaratont is, és soha nem gyaloglok

antiintellektuális, lehúzó, helyemen tartani akaró közegből világnézetet váltottam, tanultam, művelődtem és valódi értelmiségi lettem

szabad vagyok, nem alkuszom meg, nem tudnak zsarolni

nem kötöttem soha érdekkapcsolatot, minden férfival megélt, fontos, őszinte, lélekdús volt a viszony

egyedül tartom el magunkat évek óta

jól döntöttem, amikor dönteni kellett életszervezési ügyekben: nem hitel, nem agglomeráció, nem kocsi, nem béna lakhely

nyertem pert önkormányzat ellen, mert igazam volt és nem féltem, és én találtam ki, mit és hogyan vitatok

minden reggel aktívan, boldogan ébredek, és én csináltam az antidepressziómat, aktívan

kiállok sokakért, nem félek, segítek embereken

igazi kultúrát fogyasztok, tájékozott vagyok, nem alkuszom meg ebben sem

tehetségesek, okosak, szabadok a gyerekeim is, mindenki szerint

nem derogál gyalog járni, nem a kocsit-tévét-kütyüt-sorozatbámulást tartom életminőségnek, hanem a döntési szabadságot, nem-függést, egészséget, fogékonyságot, lelki gazdagságot, tehetséget, munkabírást és az emberi kapcsolataimat

én kutattam ki és terjesztettem el a ketogént

belőlem nőtt ki és él az összes “feminista” blogger és “írónő”, kivétel: Dézsa, Antoni Rita és Pál M.

és, igen, hármat szültem, heti hatszor edzek, íves a combom és kockahasam van, így van, erre is büszke vagyok.

Titeket mindez zavar, és irigylitek, nem lennétek rá képesek, rusnya vagy, ezért mószeroljátok folyton, meg hallgattok el fontos tényeket, amikor rögeszmésen kielemeztek.

Nem futsz, nem vagy izmos, pornón lógsz, nincs jól sikerült gyereked, nincs saját ötleted az életedhez, nyomorú birkaszellemű nagyzoló netfüggők vagytok mind mély frusztrációkkal, pénz-szex-elismertség rabságban vergődtök. Persze, hogy baszom a csőrötöket.

*

…én tegnap a Mamma Miát néztem meg a Madáchban, gondolom Csao-nak az is a trash ciki kategória, de parabolikus ívben szarom le, tetszett, jól éreztem magam, csak kicsit hangos volt

Jól látod ezt. De ahogy magyarázkodsz, úgy látom, nem szarod le, sőt: valami ízlés mégis átment innen. 🙂

*

Nekem a hazugsag s az igazsagtalansag faj amit kepvisel.

Bar az igazsag oldalan allna de ugy latom a hazugsag partjara alt.

Irasaibol minden kierult.

Az irasa elarulta.

Nagyon bizom benne hogy egyszer a gyulolkodese veget er.

S azt se ertem miert vezet blogot..s folleg az nem tiszta a szamomra hogy sertegeti a ferfiakat s meg on csattan fel azon ha pl en a helyere teszem.

Epp az ellenkezojet tapasztaltam hogy maga sertodott meg mert maganak faj az igazsag.

Miert nem az igazsag oldalan all.

Ez az egesz oldala hazugsagra epul…ami rombolo ..es fertozo.

Nem tudott semmit igazan ala tamasztani s latom kiter a kerdesek elol…

S meg annyit hogy amig nem bizonyitott teny az irasa addig csak vad es hazugsag marad!

Jo elmelkedest.

*

Szomorúan nem kettesben a vibrátorával, meg a macskáival. Van egy kislánya is – időnként posztol is egy-két képet róla a blogjában. Egyedülálló anya. Kérdem én: miféle nevelést fog adni az ilyen anya a gyerekének? Átadja neki ugyanazt a világ- és öngyűlöletet, amivel már saját magát is sanyargatja? 😦

*

A swingerbe invitáló, felkínálkozó, szexhiámnyról nyavalygó, ugyanakkor mélyen keresztény, valószínűleg személyiségzavaros/pszichiátriai beteg ismeretlen, Sándor bosszúból bedob a Férfihangra:

Szóljatok már hozzá ehhez a csajhoz: https://csakazolvassa.hu/2016/01/18/miert-rohejesek-az-antifeministak/#more-17686

Válasz, a szokott színvonalon:

…a csakazolvassa blog írónője egy elmebeteg feminista picsa, a hazai feminista mozgalom egyik üdvöskéje és vezéregyénisége.

Én ilyeneket már elvből nem olvasok, mert egyrészt csak felbaszom magamat rajta, másrészt az élet rövid, és erre már tényleg nem érek rá… 🙂

Most az egyszer viszont kivételt tettem, és elkezdtem a posztot elolvasni… Nem jutottam a végére. Arra a gondolatra jutottam olvasás közben, hogy a csakazolvassa blog írónőjét és a hozzá hasonlókat hátra kell vinni és agyonlőni. Ezekkel nekünk nincs semmi megbeszélnivalónk, sem megbaszni nincs értelme őket. Haljanak meg mind.

 *

Mint a pókháló, meg a bogár – lelkeink, meg az írásod. Nagyon sok bejegyzéseddel úgy vagyok – és itt még sokan mások-, hogy néha elég egyetlen mondatod, vagy szófordulatod és az egész lélek rárezonál. A bogárka elég, ha csak egyetlen szálhoz ér hozzá, az egész háló beremeg. Ez a mai posztod minden szálhoz hozzáért, az ingeráradat rázta a pókot, földrengés volt.

*

Csodálom ezt a bloggot a színvonala miatt.

*

…a dagadt, dülledt szemű, bűzös szájú emberroncs vicsorogva ugrál neki a rácsoknak. Folyamatosan, nagy örömünkre. Harapja a vasat 🙂 Itt már beszédnek helye nincsen. Lám-lám, így jár, aki ennyire gonosz, irigy és aljas. Magára maradt, pasija már nem lesz, ezt tudja jól. A tetejébe még rusnya is. Sőt, egyre rusnyább.

*

Én meg egyre elettel telibbnek, sodrobbnak érzem az irasaidat és csodálkozom, hogy valaki negativnak éli meg. 

*

Én csak azt tudom, hogy felcsillan a szemem, ha a “csakazolvassa” landol a levelesládámban, és addig dédelgetem az örömhírt, hogy nem is olvasom el azonnal, de nagyon készülök rá, és kivárom a legalkalmasabb időpontot az elolvasására. Persze nem mindegyik írás érdekel, és a félreértések elkerülése végett, rengeteg más örömem is van:))) Viszont azt is észrevettem, hogy ha valamiért depis vagy dilis vagyok, az írásaid mindig rendbetesznek, ezért köszönet!

*

Még egyszer leírom, bár valószínűleg most is feleslegesen: öreg emberből is van okos is meg buta is, és fiatalból is van okos is meg buta is, és persze ezeknek az összes kombinációja létezik. Ezért nem ajánlatos általánosítgatni, még egy bloggernek sem, aki elbizakodottságától fel sem fogja, hogy mit művel.

* * *

Végezetül kívánom Önnek, hogy legyen sikeres az életben, ne akadjanak az útjába öregek (ezzel őket is megkíméli sok mindentől) és majd, ha esetleg egyszer Ön is megöregszik, ne akadjanak az útjába fiatalok, legalábbis olyanok ne, mint Ön !

Mi van? “A tiszta ház az elpazarolt élet jele”? Ez hülye? Azt már én is észrevettem, én, aki nem nézi sűrűn, hogy viszonylag gyakran felhozza ezt a témát, hogy minek a takarítás, azzal csak az idődet pazarlod, de könyörgöm, sikeres üzletasszony, fogadjon egy takarítónőt/bejárónőt. Jobb inkább a mocsokban élni? Aztán meg jön azzal, hogy ilyen márkás póló, olyan spanyol naptár, még a kávésbögrével is sznobul, miközben megeszi a kosz.

*

Nagyon szeretem a blogod, két éve találtam rád. Az elején többször volt, hogy pár hétre abba kellett hagynom az olvasást, annyira mellbevágott!

Ijesztő érzés volt, így ebből a szemszögből rálátni az életemre. Egyszerűbbnek  tűnt inkább nem olvasni….. Amíg az érzéseim beérték az agyam.

Anyámmal a viszonyom alakulását neked köszönhetem.

*

Most Éva éppen Norvégiában (Tromsø városában) vakációzott egyet a három gyerekével együtt, és ott futóversenyen is részt vettek. Kérdés, milyen pénzből? Mert az a mese, ami a feminista körökben díjazott és futatott (szponzorált) blogja idején sem állta meg a helyét, tehát hogy ő a blogjából élne és utazgatna – akkoriban éppen Spanyolba, Olaszba, Ausztriába és Kolozsvárra  . De a lényeg, hogy valahonnan most is telik neki kisebb luxusra, rejtélyes módon…

(…)

Dehát ugyan miből telne neki márkás ruhára, profi fodrászra, külföldi utazgatásra, étteremre, rendelt kajára, edzőtermi bérletre, taxira, mozira, takarítónőre, bébiszitterekre, magánorvosokra stb.-re ha ő állítólag nem a Gerle János örökségéből él, se nem segítik ők a Gerle-rokonok, se nem dolgozik? – legalábbis a blogírás nem az, és pláne nem igaz, hogy abból – az ő rinyálásából és önfényezéséből, meg a ronda fotóiból – meg lehetne élni, abból tényleg csak kávé- meg körömlakk-pénz jöhet be neki.

Joó Violetta

*

nincs értő kommentelő és troll különbség, egyszerűen a kommentelők egy része igényli a csoporthoz tartozást (talán ezért is jön ide), a napi buksisimiért és értőolvasózásért cserében hótmindegy mit írsz, tapsikol hozzá és ölel, tökmindegy hogy most éppen normálisékat szidja a poszt vagy úgy keltél fel, hogy a nemnormálisokat osztod éppen, másik része meg akkor jön, ha beakad neki valamelyik provokatív, kóstolgató, lealázó írás (márpedig abból van itt elég, trollgyűjtésre kiváló játszmázás ez, jön a szerencsétlen megtalált géza vagy gizi, neked csak előválogatót kell tartani, a primitívebbeket beengedni, kivégezni dühödten, hogy hát nem róla szólt az az írás, az csak metafora vót, különben meg minek olvasta el, minek jött ide, az értő olvasók bezzeg értik, esetleg egy kis személyeskedő alázás ahogy a kurucon is szokták, és ezzel aztán mehet is be az értő olvasók tyúkudvarába, a kezdeti lebunkózás után majd ők szétkapják). Bárkivel fogadnék egy kocka sörben, hogy az olvasók közül max. minden ötödik jön a cikkek tartalmáért, a többieket a vérszag, a küzdelem a gonosz trollokkal és izaura megmentése meg a napi ölelés hogy ehhez statisztál húzza be.

Soha nem volt ölelés.

Soha nem voltam Izaura.

Én azt kérdem: miért jön a Géza vagy a Gizi ide? Kötelező neki?

*

Nem lehet mindenki okos, na. Nem haragszom a butaságra, de nem szívesen vagyok a közelében. Hogy fáj nekik az én öntudatom, blogom!

Kedves Gerle Éva!

Ahogy egyre több információt szerzek a blogodról annál inkább felháborít amiket írsz és ahogy írod.

1. Te szubjektív véleményed nem szellemi termék. Mindenkinek van véleménye bizonyos dolgokról. Attól, hogy a saját véleményedet Te meg tudod fogalmazni és le tudod írni, nem lesz egy jogvédett termék.

2. Egy jogvédett mű , egy írás, egy esszé, egy irodalmi alkotás, vers, regény, novella, többnyire fikcionális alkotás. Tehát nem valakinek a szubjektív véleményét tükrözi hanem költői eszközökkel (metafora, hasonlat stb.) vagy egyéb írói eszközökkel megírt többszörösen lektorált (nyelvi és szakmai lektorálás) irodalmi mű.

3. Ha ide most azt írnám, hogy a te írásaid egyik kategóriába sem sorolhatók és így megkérdőjelezik a jogvédelem (csak szerzői) minden aspektusát akkor ezzel a saját szubjektív véleményemet mondanám el. De nem teszem. Viszont ha mégis megtenném akkor az szintén jogvédett lenne? Na hogy is van ez?

4.A “top 10 közhely” című írásodban a címek , tehát maguk a közhelyek is jogvédettek? pl. “majd visszakapja a sorstól” mert az igen muris lenne, ha egy közhelyet jogvédetté nyilvánítanál mint a saját szellemi termékedet.

*

Provokálgatsz, még-még-még akarsz részleteket hallani, igaz? Ámde úgy bántani, olyan fékeveszetten és gonoszul, élvezettel, ahogy te szoktál másokat, úgy senki nem akar.

Ezt a több tucat néven áskálódó, alázó, személyeskedő zaklató írta, aki nyilvánvalóan naprakészen szaglás, és akinek automatikusan lomtárba kerülnek a kommentjei (ahonnan ki-kimentek ontopik kemmenteket olykor).

*

Kb. két hete olvasgatok itt,véletlenül találtam rá,ágyban fekve,tabletről,mert így kényelmes,első alkalommal hajnal ötig.Szeretem,ahogy egymásba kapcsolódnak a bejegyzések,kikapcsol,elvarázsol,szeretem az igényes szépívű mondatokat,a tartalom megdöbbent,mert megfogalmazódik az amit érzek vagy tapasztalok sokszor,és csak kering kuszán bennem,jéé ezt tényleg más is így….?Délelőtt szoktam olvasgatni,akkor inkább ráérek,kávéval az ágyban,ritkán kommentelek,élvezem a kommentek szép,szabatos jellegét.Jó ide benézni,jó itt lenni,szeretem a blogodat Éva.

*

Gondolkodni akartok? Szeretnétek, hogy valami megmozgassa mindazt, amit eddig tanultatok, tudtatok vagy tudni véltetek? Hogy olykor kérdőre vonja akár önmagatok előtt az érzéseiteket illetve viselkedéseteket, meggyőződéseiteket, vélekedéseiteket? Akartok érteni és érezni, hogy valóban miért is fontos az, hogy jól tudjunk elovasni egy szöveget, felesleges érzelgősség nélkül?

Akkor itt egy blog nektek, amit tiszta szívemből ajánlok. Nem fogjátok mindig szeretni. Lehet érteni sem. Lehet lesz, hogy dühösen puffogok majd bent, mert megnyomott egy pontot bennetek, amit ti nem mertetek. Lehet, hogy olykor soknak érzed majd a stílust vagy épp nem érted. Ilyenkor azt tanácsolom, ne védekezni akarj, mert nem támad, inkább próbálj érteni. Bármit is érzel ez a blog ad. Fejlődést mutat be és, ha figyelmesen olvasol, garantál neked, mivel cselekedni (a gondolkodás mellett) akarásra késztet. Lökést ad.

Emlékszem amikor 5 éve először olvastam. Elrettentem. Nem, mert nem volt jó, hanem mert én nem voltam rá elég és kész. Aztán úgy egy éve újra olvasni kezdtem és minden más. Érzem. Értem. Szeretem. Akkor is, amikor meglep, hogy de. Nyilván nem csak én fejlődtem öt év alatt, hanem ez a blog is. Él, előre lép, kilép, feláll, lüktet.

*

Nagyon szeretem Éva írásait, a blog indulása után nem sokkal kezdtem el olvasni őt. Olyan klassz, hogy nem mindennel értek egyet, de nem is kell, egyszerűen az is jó, hogy sok bejegyzése arra késztet, hogy kialakítsam a saját álláspontomat olyan témákban is, amiken korábban nem gondolkoztam. Ez pont egy olyan bejegyzés, amivel maximálisan egyetértek, a téma régóta foglalkoztat. Az árnyalt gondolkodás hiányának érzem, ha valaki túlerőlteti a pozitív hozzáállást, ráadásul sokszor az egész csak a környezetnek szól, mint ahogy Éva is írja. Figyelemelterelés, a valódi érzelmek megélésére való képtelenség, az önismeret hiánya – csupa olyan dolog, ami távolabb visz a céloktól (már ha vannak, már ha valódiak). Én realistán igyekszem a problémákhoz közelíteni, ha valami szar, akkor szar, elfogadom a mélypontokat is, ettől van egy jól látható fejlődési íve az életemnek. Nem érkeztem még meg önmagamig, de nem is menekülök el, nem indulok kerülő utakon másfelé, és ez ennyi idősen, ilyen élettapasztalattal nekem jó. Más véleménye meg nem releváns.

*

Kedves Éva, évek óta olvasom a blogodat, és örülök a kiállásodnak, helytállásodnak, tanulok sokmindent, csodálom a magyar nyelvhez és általában a kultúrához való viszonyodat, tájékozottságodat, otthonosságodat. Nem minden meglátásoddal értek feltétlenül egyet, de tetszik ahogy elmondod, megéled, átgondolod, stb. Sajnálom hogy a jelszavas írásokhoz nem férek hozzá, de megértem hogy van amit óvnod kell.

*

Itt én vagyok a dőlt betű:

A cikk (ez az én posztom volna, az alfákról) tokeletes kvintesszenciaja annak,hogy miert nem jo,hogy akarmelyik fotel-jott-ment blogolhat. (Sajnos. De ebben nem lesz változás.) Ez kb olyan,mint amikor egy drogos megmagyarazza, miert egeszseges a drog.

Bizony, aki egy 10 millios BMWvel rendelkezo pasit lecserel egy 20millios Mercisre, mindenfele utolagosan racionalizalt bolhabol elefant ervekkel kimagayrazva azt,hogy igazabol miert hagyta el, es nem is az uj pasi miatt, hanem azert mert

1. nem torodott vele eleget (VS) megfojtotta a szeretetevel (tokmindegy melyiket csinalod, az lesz a rossz)

2. mar nem erzi azt amit regen (ezt is akarmikor mondhatja)

(senki nem hagyott el senkit és magyarázott semmit a posztban, viszont azt jó, ha tudod, hogy tényleg mindenki azt mond, amit akar, úgy dönt, ahogy neki jó. érdekalapú, érzelmileg nem komolyan vett kapcsolat úgy is ér véget, ezen mit csodálkoztok? férfiak jobb seggűre, fiatalabbra, kedvesebbre, nők nagyobb farkúra vagy biztosabbnak hitt egzisztenciájúra cserélhetnek, ilyen az élet. semmi közünk hozzá. nincs rendőrség, hogy ki mikor mit mondhat, azt kell-e éreznie, amit mond. azért moralizálsz, mert neked nem jut se ilyen, se olyan, ezért szakérted mások kapcsolatait. de az tény, hogy jól szeretni kevesen tudnak – vagy fojtogatnak, vagy elhanyagolnak. a szerk.)

etc. egyszeruen,ha valaki moho ribanc, akkor sosem lesz boldog. nincs mit ezen magyarazni.

én nem látom, hogy a nem-mohó, nem-ribancok, bármit is jelentsen ez, boldogabbak lennének

*

TORNÁZGATÁS. Ismeretlen kommentelő a dietetikus blogján, ahol elvileg menő a tudatos étkezés és a sport, csak hát van, akitől ez is vád.

Te jó ég, mennyi ideje van ennek a bloggernak magára, van gyereke, családja? Vagy nincs senkije, akire a drága idejét pazarolhatná, csak saját maga meg a sleppje?

El se bírom olvasni, annyi szómenés, és még válaszolgat is, rámegy a fél nap, a másik fele meg a kajakészítgetés, méricskélés, számolgatás, tornázgatás.

Szép időtöltés, na én ebből nem kérnék. Ennél hasznosabban is lehet tölteni az időnket, ami véges. Még a cicám simogatása is jobb ennél :).

*

A szarkeverő. Kozmára utal sunyin:

Csakazolvassához kötődik a valaha volt legnagyobb internetes adok-kapok.

Vitába keveredett egy bloggerrel, amiből az lett, hogy mindegyik nyitott egy petíciót, ahol a másikat lehetett gyalázni, majd kölcsönösen feljelentették egymást. (A bíróság aztán nem adott helyt a kereseteknek.)

Szabályos tömegverekedés lett az ügyből, mert beszálltak az olvasói közül is többen, majdnem EGY ÉVIG ütötték egymást a felületeken.

Túlbuzgó fanjai még szennyblogokat is nyitottak, ahol még hangosabban szólt a nóta.

Csakazolvassa szerint az olvasói csak “ártatlan, pogány jókedvüket” töltötték ki a petíción és a blogokon, mégis, ahogy közeledett a per (ahol azt remélte, sőt, kinyilatkoztatta, hogy neki adnak majd igazat), egy ponton kifarolt mögülük. Na, akkor elveszítette az olvasói nagy részét, a támogatásokat stb.

A másik blogger normálisabb volt,

Ez volna Kozma Szilárd.

… ő egy idő után békét akart volna kötni, ám hiába. Van, akinek drog a konfliktus.

Csak előtte mindig az van, hogy csapatostul és álnéven rámvetik magukat olyanok, akikkel én nem kerestem a kapcsolatot. Vajon miért?

Az oldotta meg az ügyet, hogy a csalódott, cserbenhagyott olvasók beírták az “ellenség” petíciójára, hogy csakazolvaskának büdös a szája.

Úgy látszik, ez kellett ahhoz, hogy azonnal leállítsa a szennyblogokat, töröltesse a petíciókat az adminnal 🙂

Ezek letagadhatatlan tények. Volt, aki aggályosan dokumentálta a sztorit, mindenről van képernyőfotója 🙂

ez maga a kommentelő persze, true fan

A csakazolvassára nem lehet úgy kattintani, hogy ne valami konfliktus közepében találd magad:) Mindig van valami sérelme, amit idegbeteg módon kitárgyalna, de a mostani tábora már jóval távolságtartóbb. A bloggert megroggyantotta a kaland, azóta még rosszabb a helyzet, rettenetesen agresszív, görcsösen bizonygatja a boldogságát, a szépségét (!!!) és nagyjából mindent, aminek híján van.

De miért van táborom, ha ilyen vagyok?

Blogom miért van?

S vajon mennyire szép a kommentelő?

 *

Lőrinc stílusa annyira kiforrott, hogy gond nélkül felismertem, még mielőtt utalásokat tettél volna arra, hogy ő a szerző.

Örülök, hogy továbbra sem tör meg az a sok mocsok, amivel most újra elárasztanak… együttérzek veled, és sokat gondolok rád.

Köszönöm. Semmi, soha nem tör meg, el se ér a talpamig se.

*

Gumiszoba. Állítja: ők futtatták fel a blogot, az ő kommentjeikből éltem. Olyan élet volt itt! (Mintha siratná a saját koppintását és hadseregszervezését.) De már sajnos. (Hogy nekem milyen volt az az időszak, az kit érdekel?)

…érdemes megfigyelni a kommentelőit, hogy mennyire igyekeznek befeküdni alá. mennyire idegesítheti ez, te. olyan élet volt ott anno, hát ebből élt. A mi kommentjeinkből építette a posztjait. amiképpen az elsőket a mamain szerzett infóiból. ahhoz képest most a sok értő olvasóval lehet látni, hova jutott. És szegények próbálnak lavírozni, figyelni, mit mondhatnak, mit nem. De mondjuk ez nem baj, nálam sem árt odafigyelni, mer aki 10 ezer éves rendszer-fenntartó szarságokkal meg az én kioktatásommal jön, azt kivágom egy pillanat alatt. Mondjuk én kivágom, nem gerjesztek offháborút. szóval én azt figyelem, hogy az ottani hangulat pont olyan, mint mikor az alkoholista bántalmazó apuka mellett lábujjhegyen jár a család, és ilyen heherészésekkel igyekeznek jó hangulatot csinálni a szarvár tetején, csak szeretve legyenek feltétlenül.

Gumiszoba, aki ugye nem olvas

*

Kommentelő.

Az IP címem után koslatsz, nyomozol utánam, azt lesed, mikor jövök. (holott természetes, ha valahova írtam, meg fogom nézni, nem jelenik-e meg valami azzal kapcsolatban, én viszont nem koslattam utánad, mert még az életrajzodat sem néztem azóta sem meg, úgyhogy te buktad szivi, mert se ne utánad nem koslattam, se ide-oda nem járkáltam, egyszerűen csak megnéztem, írtak-e a témában. Célirányosan jöttem. Szóval ne használj olyan szavakat, amiknek nem tudod felfogni az értelmező szótárból sem a jelentését. És főleg ne akard megszabni, hogy milyen szavakat használjak, amíg úgy küldesz el valamit, hogy bele se gondolsz, hogy te nyomozol utánam, addig felhasználom ellened. Úgyhogy nőiesebb lenne elismerni, hogy az egész megnyilvánulásod az irányomban egy értelmetlen agresszivitás volt. (de ezt nem fogod, férfiasabb nő vagy te annál, minthogy elismerd a hibádat). Ha meg így vársz itt, akkor majd megadom a skype-címem, ott tudsz velem értekezni, amikor csak hiányozni fogok, és nem kell nyomoznod utánam, hogy mikor jövök.;-)

*

Évek óta olvasom a blogod, hol sűrűn bólogatva, hol a homlokomat ráncolva, de mindig egy-egy újabb felismeréssel gazdagodva.

…szeretném megköszönni, hogy szövegeiddel gondolkodásra késztetsz, új nézőpontokat mutatsz, nyelvi igényességre és értő(bb) olvasásra tanítasz.

*

…évek óta olvaslak. Magazinra se költök azóta.

*

2012. óta olvaslak. Akkor született a középső gyerekem, nagyfiam 12 éves volt. 15-ben érkezett a legkisebb.

A középső tegnap kezdte a sulit, a nagy előző nap költözött külföldre.

Ma bandukoltam az iskola felé – az esti, maratoni, szülői értekezlet után -, húztak lefelé a súlyok, és a tanévnyitós posztod mondatai lebegtek be. Ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy megírjam, milyen fontosak nekem 6 éve az írásaid. A változásokhoz való alkalmazkodásban, a személyes viszonyulásaim, önreflexióm szempontjainak gazdagításában.

A lányoddal közös futóverseny, ahogy támogattad, a közös élmény…uhhh… mélyre szaladt bennem az a szöveg is.

*

…kórházban vagyok, és végre kiolvasom az egész blogodat!!

Nagyon tetszik! Vagyis pont felzaklat, elég sokszor, de úgy látom, sok olvasód van vele így. Es ez szerintem khirály. Sokkal khirályabb, mint ahogy az összes nøi felmenøim eltűrték azt a rengeteg basztatást, es megnyomorították még az utanuk jövø generációk életét is.

Eløször a blog-könyvedet olvastam, egy könyvtárban találtam véletlenül, de akkor még nem tudtam, hogy ilyen jó lesz…

Rettentø sokat tudnék írni, mi mindent látsz tökéletesen, de a tarkóig benyalás helyett inkább javasolni kellene, hogy kurvára nyomják mindenki kezébe minimum a könyvet, mert most aztan le van írva rendesen, mi is itt a probléma párkapcsolatilag, családilag.

*

A vélemény oké, akkor magadról beszélsz, hogy Te nem szeretnél megázni vászonszatyorral, vagy Te nem cipelnél üveget. Ez oké, de te nem ezt teszed. Te azt mondod, hogy gáz az esőben a szatyor, és gyenge a varrássa. Meg ronda az sk cucc. Érzed a különbséget a ronda az sk cucc és a neken nem tetszik az sk cucc között? Az első ítélet, a másik vélemény. És az nem zavarna, ha az lenne rólam a véleményed, hogy ovis dolog a táncházban szívószálas saját kulacsból inni a fröccsöt, mert hát kit izgat, ez a Te rivát véleményed. De az miatt, már felemelem a hangom, hogy azt mondod, hogy mindeninek, aki látott már szépet, RONDA az sk cucc.

De ha tényleg ronda.

Nemrég mondtam egy barinömnek, hogy én Gerle Èvának köszönhetem, hogy léptem,.. szóval kihúztam a fejem a hurokból, és nyugodt vagyok és lám van élet a házasság után, Söt. Van sziporkázó szerelem ( 51 évesen)…

*

A blog, kisebb kihagyással (2014) már több mint öt éve része az életemnek, rengeteget inspirálodok és tanulok tőled és a kommentekből.

Nagyon tetszik,ahogy az életről írsz, a színvonal és az igényesség.

*

…kedves Éva, mindenki tudja a férfiszférában, hogy a te blogodra nem szabad írni, legfeljebb olyan darknetes titkosított hálózatról, amelyet még az amerikai nemzetibiztonság sem tör fel. Elég nyilvánvaló, miért jegyzetelsz IP-cím ügyében, nem lepődnék meg, ha valamelyik genderista terrorállam titkosszolgálatával is jó kapcsolatbna állnál. Eddig is ki tudja hány férfit juttattál börtönbe, amiért kritizálta az eszméidet.

De nem sokára eljön a te időd, és férfiak tízezreit tiporhatod el…

*

…örülök, hogy olvasom 😉 sőt annyira, hogy más cikkeidet is elolvastam és hát nagyon jók!!! 🙂 ilyen meglátással, humorral, érzékenységgel kevés ember rendelkezik 🙂 és még mindezt ki is tudod fejezni – hát irigyellek 🙂

*

mélyen szégyellem, hogy anyagilag még nem támogattam a blogot, miközben mindennapi kenyerem. Sajnos elég rosszul állok anyagilag saját hibámból többek között, de dolgozom a megoldáson. nagyon is tisztában vagyok vele, hogy ennyi és ilyen minőségú tartalmat előállítani nagyon kemény munka és tulajdonképpen erkölcstelennek érzem, hogy ingyen olvasom. Egyelőre annyit tettem, hogy sokaknak felhívtam a figyelmét a blogra és tudom, hogy igen sokan azóta rendszeres olvasók.

Ne viccelj, ne szabadkozz. Csak ha van miből. Nagyon sokan vagyunk.

*

Maradj meg ilyennek!

*

a tömzsi, potrohos trampli te vagy?

Nem.

*

szar csaj utálja a jó nőket fáj neki arrogáns erőből nyomná magát nem kell a fasziknak

az instán a helyed!

*

Nem megy a blog, mi? Gazsulálsz a figyelemért, puncsolsz, kunyizol? Hahaha

🙂 Hat éve megy. A foglalkozásommá vált, termék, reklám nélkül. Imádom csinálni. Egy-két görény, és sok száz ember, akik bármelyik országban jó szívvel adnak szállást.

*

Huszonpár éves egyetemistaként kezdtelek olvasni, nem is tudom, pontosan hány éve már. Lassan a harminchoz közeledek. Hozzámnőtt ez a blog. Mert szó van olyan dolgokról és úgy, ahogy máshol nem. Elgondolkodtat, szembenézésre késztet, néha fáj. De ezektől a fájdalmaktól több lettem. A kommenteket is gyakran végigolvasom, mert érdemes. Beszélgetés van, tartalmasak, épitőek. (Hogy én miért nem szóltam hozzá sosem? Talán pont ezért. Tartalmasnak, kereknek éreztem a témát az én kommentem nélkül is. Máskor meg elkezdtem, de kitöröltem, mert olyan mélységekre jutottam magamban, amitől én is megijedtem. Talán nem kellett volna.) Tudom, az én hozzászólásom nélkül is tudod, mennyire értékes ez a blog, de most akkor is szeretném elmondani, hogy milyen jó, hogy van. Hogy ilyen. Köszönöm.

*

(az írásaid) segítettek feloldani magamban azt az éretlen, hamis dilemmát, hogy önjogon létezés vagy gyerek, illetve azért is, mert segített nem habzó szájjal, hanem tényleges értékrend szerint feministává válni. Köszi!

*

Az egyetlen blog, ami igazi dolgokról szól. De ha több aktualitásról írsz (nem politika, hanem közélet, társadalom, kultúra témában), az is véleményformáló lehet.

ne kövesd a mainstreamet…

*

napi betevő, amit írsz, a kultúrát, mértéket jelenti nekem. nagyon megszólít, nagyon személyes, és ettől zavarba jövök 🙂

*

Gerle Éva idei fotóit, főként a legújabbakat látva, mi sem egyértelműbb, hogy az embertelenül kemény, büszke gyúrás az egyre kínzóbb lelkiismeret hangjának elfojtására ugyan jó lehet, az izmok gyűjtésére is, de az emellé reklámozott állítólagos boldogság helyett azt állapíthatjuk meg, hogy Gerle Éva pont olyan boldog, amilyennek kinéz, tehát semennyire…

Joó Violetta

*

Kommentek sorában elemeznek, vitáznak rólam pár hetente. Elég fura:

van-e joga ahhoz, hogy ehhez kiteregesse a családtagjai legbensőbb világát is? Őket ki védi? A testvéreit, a szüleit,

Hmm…És ezt olyan valaki kérdezi, aki egy nyilvános fórumon – a maga trendin hányaveti, sokszor vulgáris stílusában – kíméletlenül éles képest adott az édesanyjáról, apjáról, családi hátteréről…

NEM azzal a hallatlanul finom és bonyolult, rétegek sokaságát érzékeltető, elmélyülten elemző látásmóddal, amellyel É. ábrázolja egy jellegzetes értelmiségi-(kis)polgári magyar család fojtogató közegét: a konvencióknak való alárendelődést, az álszent bigottságot, a nemük okán bálványozott fiútestvérek árnyékába száműzött, náluk sokszor tehetségesebb lánygyerek szenvedését a lefojtásban és leértékelésben – és teszi mindezt úgy, hogy anyja iránti ambivalens szeretete minden fájdalmán áttűnik – nem, nem azzal az irodalmi értékű stiláris és nyelvi eszköztárral, amellyel Éva, hanem a korszellem slendrián, nyers és tapintatlan nyelvén.. amellyel azért – mentségére szóljon – ő is érzékeltette a polivalens viszonyát az övéivel – az “Éva-minőségtől”, persze, fényévnyi távolságra.

De ez az ember felteszi a kérdést: szabad-e É.-nek szellemi, érzelmi, lélektani, nyelvi – és minden egyéb – értelemben értéket megosztani ÉRTŐ emberekkel…?

Mit lehet erre mondani?

*

Hogy én mennyiszer adtam hálát azért, hogy végre ilyen nívós és összetett szövegeket is olvashatok a neten! Tiszta terápia.

És hogy lehet, hogy érdemes, hogy igenis számít, hogy mindig van tovább.

Egy éve írtam ide először kb., akkor teljesen kivoltam az élettől, pedig mindent magamnak kapartam ki. Itt tanultam meg, mint jelent az, hogy következetesség, türelem, hogy a célvonal után kezdődik az igazi meló. 

Sok baromságtól, önhitegetéstől és keserűségtől kíméltem meg magam azzal, hogy itt olvastam.

*

Mire is írtam, hogy a mértéktelenség jellemző rád ? (szigorúan szerintem persze) Mindenben ezt látom: az írásaid hosszában, a sportban, az edzésekben. Félő, hogy ez még ártani is fog neked, de ez már a te dolgod. Egyébként meg ne te mondd magadról, hogy intellektuálisak a szövegeid, az a jó, ha ezt mások veszik észre.

sportban is, meg az edzésekben is! hm. miért is? mert te nem bírnád.

mintha egész haloványan azt kívánná: nekem se legyen jó. és ez az undorító, ez a sunyiság. nem direkt csinálja, hanem úgy, mint az érzelmi bántalmazók. nem lát rá a saját viselkedésére.

miért nem lehet elfogadni, hogy más másképp csinálja?

azért, mert önmagával nincs békében. az csak adalék, hogy pár éve téves (meghaladott, ideologikus) dolgokat írt étkezésügyben a blogján, nagy “sajnos az emberek meg a világ jövője” sóhajtozásokkal.

lelkesen, személyiségemet beletéve csinálom azt, ami érdekel, amiben hiszek, amiben tehetségem van.

ismét valaki, akiben fel sem merül, hogy nekem nem túlzás – neki túlzás. annyit csinálok, amennyi az én edzettségem, igényem, szintem. amúgy nem olyan sok. fej fölé viszek mondjuk 52,5 kilót, ha nagyon odateszem magam. (szakítás) egy hasonló félépítésű súlyemelőnő meg 80-90-et, száz fölött már világcsúcs. lefutok mondjuk húsz kilométert 9,5-tel, ha nagyon megfeszülök. egy amatőr, gyakorlott női futó meg 12-vel simán. szinte mindig komfortzónában vagyok: az enyém itt van.

soha be nem ismernék az ilyen okoskák, hogy ez, amit írnak, róluk szól. bassza a csőrüket, hogy csillogó dresszben artistáskodom a gerendán (hajaj, az életben nem olyan ám! ami jól néz ki fotón, az fáj, de legalábbis erőfeszítés). nehogy már! muszáj visszahúzni. közben ők megöregedve valami szar melóban kínlódnak. mondjuk ez még istenes, mert ott a kifogás, hogy a munka miatt nem tud sportolni. aki otthon ül, annak mi? ja, fáj a dereka.

*

az utolsó bekezdés nagyon szívbemarkoló:(. Olyan igaz és tiszta szívű ember vagy, az őszinteséged sokszor nagyon megérint.

*

15 éves korom óta, 4 éve olvasom a blogját, mondhatni azon nőttem fel, az egész aktív feminista nevelésem onnan származik, és ezért óriási köszönettel tartozom. Nagyon értékes blog a csakazolvassa, a legjobban azt szeretem, hogy amikor a feminizmussal kapcsolatban keveredek vitába, rögtön tudom, hogy ja, Gerle Éva írt erről posztot! És elküldöm a linket.

*

Még régebben akadtam rá a blogodra, a normálisék volt az első. (…) legutoljára 20 éves koromban olvastam ilyen élvezettel Feldmárt, mint most téged. Azóta nem talált rám semmi, legalábbis írott formában.  Nem is kerestem. Rajongó típus nem vagyok, Backstreet boys poszterem sem volt.

*

Benned a boldogtalan kekeckedés érződik, a gonoszkodás, karmolhatnék, düh. Ahogy nekimész a bénáknak és a hülyéknek, az volt az érzésem, hogy sok a gyűlölet. mert hogy minek is. És hát a saját szellemi környezetünkre vagyunk érzékenyek szociológiai szempontból, ahhoz viszonyítunk.

*

…koszonetet szeretnek mondani a blogodert – magyar nyelvtant, irodalmat, tortenelmet tanitok kulfoldon a kint szuletett magyar gyerekeknek –, es rengeteget segit nekem a szohasznalatod, szokincsed, nyelvi, nyelvtani pontossagod, a kvizek stb. Az elvekrol es a tartalomrol mar nem is beszelve. Szoval koszonom!

*

…valaki megkérdezte, hogy ki volt az, aki mellett ültem, és akkor mint valami lavina elindultak bennem a gondolatok, mert két percben nem tudtam elmagyarázni, hogy Te több vagy, mint egy nő, aki sportol, és hangot ad. Több, mint aki egy fórumon merész kérdésekkel áll elő. Több, mint egy blog, egy könyv. Én nálad láttam először, hogy ami otthon zajlik, az nem normális, és az addigi diszkomfortérzéseimből vágy lett, meg vélemény, és szabadulás, és egy megérdemelt élhető élet. Nem könnyű, de nem is az a lényeg (hanem a bakancslista).

Szóval köszi a blogot, meg mindent.

 *

5 év…hihetetlen tényleg, közben megnőttek az enyémek is, lett két kicsim is, elváltam és újra férjhez mentem, költözködtünk többször, és a többi. Abban biztos vagyok,hogy az életem alakulásához neked is közöd volt, nagyon sokat köszönhetek a kezdeti ráébresztő posztoknak is, sokat löktek rajtam, tán még ma is toporognék nélkülük. Én már több, mint 5 éve, hogy a mamamiról ismerlek, személyesen sajnos még nem. De mindig figyeltem, hogy miket írsz, mert már akkor éreztem, hogy ez a szemléletmód, amit te ott képviseltél nagyon más, nagyon új, és nekem tetszett. Kíváncsi voltam a folytatásra, és lám, lett, nem is akármilyen! És ez benned volt már akkor is, és külön köszönöm, hogy részese lehettem, lehetek a kibontakozásnak. Hiánypótló a blog! Köszönöm, hogy mindig más fényből láttatod a dolgokat, mint ahogy megszoktam, sokat segít megérteni a világot, magamat.

*

Sajnáltatod magad, hazudsz, áldozatnak próbálod meg beállítani magad, ellenségnek nézed a barátaidat is (Mi állhat emögött? Igazak a pletykák az elmeállapotodról?) Szerintem ennél jobban már nem szégyenülhetsz meg, ahogy a segítő kritikát fogadod, annál nincs nagyobb szégyen. Ugyanis azt nem veled teszik mások, nálad erősebbek, hanem te teszed azokkal, akik még szeretnek és féltenek.

…és neked mi közöd az én életemhez? Mit figyelgetsz, véleményezel, sugallsz? 🙂

Tipikus példája a betegen ambivalens beszédmódnak (szeret, segít, lefele beszél, sajnál, elmebetegnek tart, keményen ítél; sejteti, hogy neki köze és joga van hozzám, végletesen elfogult azokkal, akik támadnak, terelni és kontrollálni igyekszik, mindenről tud, és amiről nem, azt fantáziával pótolja és tényként állítja, kiállásom jogosságát nem ismeri el stb., eközben egyetlen valós indíttatása ennek az őrületes szaglászásnak és hozzászólási kényszernek: hogy irigyli a bloggeri pozíciót és figyelmet). A Soknevű Áskálódó kommentje, még petíciózó korából (2014. május vége).

Hogy a picsába lettem én ennyire érdekes, agyonelemzett, körülszaglászott? Csak egy sima wordpresses blogot indítottam…

*

É.-nek joga lett volna anonim  blogolnia. Csakhogy akkor elmarad a dicsfény, a celebritás  tölgyfakoszorúja. Ezerszám publikálja a fotóit,  ha éppen nem azt állítja, hogy muszáj elbujdosnia a kuricinfó. elől.  Kell  neki a népszerűség, és ezért fényezi magát napi huszonnégy órában. Jó fej vagyok, nagyhatású vagyok, okos vagyok, erős vagyok ,első vagyok minden találati listán ,  kemény  a combom   , bambusz a  biciklim , izmos  az ügyvédem , százezrek olvasnak és a többi. Mit érnének ezek a szavak, ha nem lehetne kötni őhozzá.  Láttam ahogy kihúzta magát mikor összesúgtak a háta mögött, nézd azt a szép nőt, ő a híres bloger, a csakazolvassa., Ezekért a mondatokért ül  időt pénzt nem kímélve naphosszat nyilvános helyeken…

…ahol fel sem néz, még evés közben is csak épphogy, és fordít, vagy posztokat ír, amelyek a megélhetését jelentik… 🙂

A valóság: jogom van háborítatlanul, visszaélések, nyomasztás, becsületsértések, fenyegetés nélkül kifejteni a véleményemet és publikálni a képeimet.

Ezek a nagyon nagy rajongó, Minden Áron sorai. Ami azt jelenti hogy követett és megfigyelt. Vagy – persze, kézenfekvőbb – hazudik, képzeleg, mindentudót játszik.

Rémisztő.

csakazolvassa.hu/tag/minden-aron

Nem láttam rólad képet az életmódváltás előttről, de ezeket a képeket elnézve csak elismerően bólogatok. Ahogy mondani szokták, ebben a testben van munka.

*

Én rájöttem, hogy sajnálom ezt a szerencsétlen nőt. Komolyan. Van három gyereke, meghalt a férje, és ahelyett, hogy keresne magának egy kedves, családcentrikus újabb férjet, a Facebookon éli ki magát MÁSOKON. Ahogy te fogalmaztál. Egy kommentjébe olvastam bele az este, ott valami tízezer olvasóról beszélt. Engem különösebben nem érdekel. Inkább csak egy jó példa ez a nő arra, hogy úgymond “sikeresen” is lehet valaki besavanyodott, rosszindulatú, pökhendi, énközpontú, beteg lelkű, a fiatalabbakat eltaposni akaró szörnyeteg. Közben rájöttem, hogy nem is őt sajnálom, hanem a gyerekeit! Komolyan.

sokat kellett gondolkodnod, míg erre rájöttél. annyira maché vagy. én nem bántottalak, te estél nekem.

…

Sajnos azt kell írnom, hogy amíg Mo-on szecsődypéterekfalcsikmarikgerleévák és a hozzájuk hasonló, magukat tökéletesnek képzelő középkorú roncsok próbálják eltaposni a feltörekvő, fiatal humán értelmiséget, én amondó vagyok, hogy inkább naiv művész leszek. Nem kérek a pesti, drogos, rosszindulatú, pökhendi, alkoholista, felsőbbrendű “humán” értelmiségből. Egyszerűen émelyeg a gyomrom. Tőletek.

amióta blogger vagyok, megjelentek körülöttem olyanok, akik baromi kíváncsiak, és azzal vádolnak, hogy én eltiprom őket. nekik üzenem innen: hajrá! valósítsátok meg nagatokat! én nem foglalkozom veletek, ti koslattok utánam és keresitek a bűnbakot. amúgy sem egy pályán vagyunk.

*

Esküszöm az ÉLETEM-re, hogy fogalmam sincs, ki vagy. Nem is érdekel.

Kedves Éva, nemrég találtam rá a blogodra, és azóta jó sok cikkedet elolvastam. Nem hinném, hogy tőlem lenne szükséged megerősítésre, mégis szeretném, ha tudnád, hogy van egy újabb rajongód. A fröcsögőkkel pedig próbálj nem túl sokat foglalkozni. Hogyne utálna jó sok ember egy olyan nőt, aki okos, önálló, sikeres és ennyire durván jól néz ki (méghozzá a saját erőfeszítésének köszönhetően). Annak pedig külön örülök, hogy te is bizonyítod, hogy igenis összefér a súlyzós edzés az ésszel. Ja, és még magyarul is tudsz és hajlandó vagy rendesen írni. Elképesztő. 

Mindig megdöbbenek, hogy a saját gondolataimat olvasom az írásaidban. Ez is még napokig fog kattogni a fejemben. Jó, igaz.

*

A férjem (nem a férjem, de a többi megnevezéstől ráz a hideg) egy intelligens, érzékeny férfi, de ezen a ponton nem jutok túl vele, nem érti, nem érzi ezt az egészet (ti. a feminizmust). Nem is lennék már vele, ha nem találom meg ezt a blogot, de így is hogyan, ha egyszer ezt az egészet nem érti, talán utálja is, ha témába jön valahogyan. Minden békességem és egyúttal dilemmám okozója ez az egész. Mert itt látom megfogalmazva, ami nem hagyott nyugodni, ami mindig gyanús volt, magamra találtam, de barátságokat és szerelmet kérdőjelezek meg miatta, mert őket ez nem érdekli, meg nem is értik. Azt érzem, hogy csak olyannal akarok közeli kapcsolatot, aki ezeket tudja.

*

Nagyon örülök ám,  hogy rátalaltam a blogodra, folyamatosan olvaslak, csak főleg a reggeli kávéhoz tabletről vagy itt-ott elcsípett percekben telefonról, amikor a hely-idő-eszköz nem igazán ideális a kommentelésre, és jól elvagyok azzal, hogy csak magamban gondolom végig, ami eszembe jut a posztjaidról.

*

…még annyit szeretnék mondani egyúttal, hogy teljesen igazad van, hogy nem engedsz befolyást a blogod tartalmára. És büszke lehetsz a blogodra, én külföldön élek, és errefele sem találtam még hasonló témában ilyen színvonalas blogot.

*

…nagyon sokat adtál nekem az írásaiddal. Van egy a gyengéd erőszak. 1. fejezet. Hogy ennyire tűpontosan megírtad és betalált. Majdnem ráment az életem áprilisban. Minden úgy történt, ahogy leírtad és borzongva olvastam, majd elküldtem a cikkedet az “elkövetőnek”. Nemrég sikerült kikeverednem belőle, ezzel raktam rá pontot. Nagyon nehéz volt. Amikor elolvasta, tajtékozva hívott föl, hogy menjek a francba az írónőcskémmel együtt, aki tönkreteszi mások életét és elrontja az életet Csak mosolygok magamban azóta is…

*

Csao elvtársnő a migráncstémát gondosan kerüli, de egyszer írt arról, hogy miért támogatandó a ‘politikailag korrekt’ gondolkodás, szóval erősen esélyes, hogy álfeminista. Róla konkétan tudjuk, hogy a bátyjaival szemben érzett kisebbrendűségi komplexusai és magánéleti kudarcai miatt nyúlt a feminista témákhoz.

index fórum, Abszolút Igazság nevű, szerény erkölcsi maximum

Röviden reflektálnék.

Az igaz, hogy a bátyámék (három van) nagyon csúnyán, gyerekkegyetlenséggel és macsó módon, idősebbként és egyesült erőkkel aláztak meg, és a szüleim erről vagy nem tudták, vagy nem akartak tudni, mindenesetre ez évekig mehetett. De kisebbségi érzésre, és most nagyon diplomatikus leszek, nem volt okom, és már gyerekkoromban sem volt. Extrémen tehetségesnek számítottam több területen, érzékenynek, műveltnek és okosnak. Épp ezt gúnyolták.

Nincsenek magánéleti kudarcaim. Kudarc az, amiben aktív részem van. A nem működő (bántalmazó) kapcsolatomból pár hónap vívódás után erősen és méltón eljöttem. A férjem meghalt, ez nem kudarc. Erre célozgatni patkányság.

Nem ezért “nyúltam” “feminista” témákhoz, és nem is biztos, hogy elméletileg feminista, amit írok  – nem vettem sehonnan, ezek a gondolataim, ebben hiszek. Az egyenlőségben és a humánumban hiszek. Ezeket a feminizmussal egylényegűnek tartom.

A gyűlölet felleget von.

De hogy még mindig engem taglaltok, az beszarás…

*

(máltai őrjárat. valaki, aki “csalódott”, “kiismert”, igyekezett lejáratni, a mai napig minden nap idekattint. azt állítja, azért, hogy szemmel tartson, mire készülök.

ők azok, akik “magamra hagytak”.

“gondolom nehezen felejt el, miután lihegve kéjelegtél a gyereke halálán.”

Logikusan következik mármost ebből (még ha így volna is, vagy ő így gondolná is), hogy naponta ide kell kattintani, és a családi meg fitneszfotóimat végignézni.

*

Elképesztő,ahogy felépítetted magad, és erős most az a kontraszt, hogy abból az érzelmi pokolból, ami a falcolással jár kézenfogva.

Megtanultam az írásaidból az erőt, aztán a kiállást… most az örömelvűséget. És szeretem azt, ahogy mindennap szembeszállsz saját sebezhetőségeddel.

Azt hiszem, kicsit idealizállak is, felismerem míg ezt írom. Nem bánom.

Sokszor bevillansz a tudatom peremén, mikor megélek valamit, amiről nálad olvastam, és legyintettem, ilyenek velem nem történnek… lám, mégis

*

Imádlak, fantasztikus vagy!!! Ahogy élsz, beszélsz, a gyerekeid, házad, a sapkád, a karod, a kajád, minden egyedi, minden zseniális!! Koszi a mai napot is!

A fotós

*

“Csakazértse rontok önsors” – én is így, egyébként ebben sokat segített a blog, rengeteg dologban változtatta a gondolkodásomat, addig rágtam a szövegeket, minden nap, minden nap, hogy eljutottam oda, hogy letisztult bennem, hogy én mire vágyok, mankót is ad megsejteni a többiek szándékát, és kialakult bennem egy elv, hogy érdemes -> kevesebb térdre omlós de miért, sőt, az utóbbi években nem éreztem az egész gyerekkoromat végigkisérő senki sem szeret szorongást (sőt, én szeretem magam) (de én ezen annyira szorongtam, hogy kimenni sem tudtam az asztal alól). Lehet, hogy ha nincs blog magamtól is eljutok ide 40 éves koromra, azért örülök, hogy így megspóroltam éveket.

*

“csaj” 🙂

…meg v’ok döbbenve, h ez a csaj özvegy… azt hittem, egy rendkívül romboló házasságot hagyott ott… ehhez képest az idill omlott össze a férje halálával.

innentôl hiteltelen. jó kozmásék csak szerencsétlen hülyék, de kinek nevezzem azt, aki párokat ugraszt össze?

*

Ha alaposabban olvastál volna, látnád, hogy egy romboló kapcsolatot hagyott ott, még a házassága előtt. nem ugraszt össze senkit.

*

Épp akartam írni én is, az eszményi pasi a második férje, akitől két gyereke van, de a hamradik, legidősebb mástól…az volt a kártékony kapcsolat.

Nem akar összeugrasztani senkit. Lehetőséget ad a blogon, hogy aki boldogtalan a párkapcsolatában, az kitárulkozzon, lenézzen mélyre hogy miért és lökést kapjon ahhoz, sorstársak mintájára, hogyan lehet ebből szabadulni.

Ezt a munkát én nagyon értékelem, maradjon csak kevesebb macsó típusú férfi hoppon, aztán menjen ki lassan a divatból.

Mindazonáltal pisztolyt senki nem fog senki fejéhez, ha abban a langyos pocsolyában akar valaki maradni további évtizedekre, együtt a férjjel aki inkább idegesíti már, akkor azt megakadályozni a legvérfeministább blogger sem tudja.

*

Ha már szóba került a csakazolvasssa-blog… az biztos, hogy erőteljes és analitikus írások, de nekem akkor is nagyon furcsa, hogy el lehessen tartani egy 4tagú családot 100%-ig blogolásból… főleg reklámmentes blogolásból… ez hogy működik?

Milyen jellemző, hogy ezt firtatják. 🙂

*

Tetszik a tegnapi poszt, sok fontosat írtál benne. Én mindig kimazsolázom ami úgy érzem, megérint. Aztán agyalok, hogy ez itt most miért szúr, mi fogott meg abban amit írtál.

Megdöbbentő, mennyien tűntek el a blogról azért, mert folyton változik. Nézem ezt a változást, és erőt ad ahhoz, hogy ne a negatívumot nézzem…

*

Én csak úgy megszerettelek téged. Így ismeretlenül. Faszság (bocs) ezt így leírni, de már úgy kikívánkozott. Majd holnap megbánom Tetszik, ahogy belevágsz új dolgokba. Irigykedem az izmaidra, de az én irigységem nem az a “neked se legyen” fajta. Inkább olyasmi, hogy te is tehetnéd, de nem teszed, mert… (kifogások megminden). Béke van bennem, mikor megérik az elhatározás, úgyis elkopnak a kifogások. Így volt ez mindennel. Csak le akartam írni, hogy tisztellek ezért, hogy beleállsz, sodrással szemben is, jó ezt látni, olvasni. Hozzászólásnak indult amúgy…

A Tragikus Triász legkülönlegesebbje vagy. Hogy bóknak veszed- e, az rajtad múlik. Jó ez az írásod, hangulatos, elgondolkodtató, már- már azt gondolnám, férfiakat és nőket egyforma őszinteséggel kívánod kezelni, lehetőségeiket, buktatóikat, kijelölt nyomvonalukat. 

manipulatív, terelgető-vállveregető férfijogi kommentelő

*

Ez most annyira nekem szól, hogy kinyomtattam, eltettem. Válasz mindenre, amit az elmúlt napokban kerestem. Köszönöm!

*

…csakolvasóként nem érzem magam feljogosítva hogy érveljek akármilyen módszerrel a blogíró részletesen kifejtett saját igazsága ellen,nem akarom meggyõzni,terelni,felismertetni vele a mások igazát,szerintem a blogírás lényege önmagam vizsgálata amit láthatóvá teszek az olvasók számára de szigorúan üvegbúra alatt – láthatod a lelkem teljes meztelenségében, hozzá is szólhatsz benned ez milyen érzéseket vált ki a saját életeddel,történeteddel kapcsolatban de bele nem szólhatsz mert ez az egész ami a ” stabil blogketrecemen” belül van az én szellemi alkotásom és tulajdonom minden széppel és csúnyával úgy ahogy van,ez a ketrec valójában nem létezik, csak azoknak az olvasóknak jelenik meg,akik elégedetlenek a tartalommal és saját ízlésük,világlátásuk szerint,szeretnék retusálni az alkotást,mert valójában saját magukkal van bajuk,csak ezt baromi nehéz bevallani.Én csak olvasni szeretném és nem áthúzni,lefordítani, hozzáírni,radírozni nem kitépni lapokat ,úgy jó ahogy van.

*

– ha a blog egy folyó és az olvasó a hajó ,élvezi a hullámok ringatását,nem dobál köveket hogy elterelje irányát –

*

…ez nagyon szubjektív terület, neked rossz mű vagy nem tudsz ráhangolódni (miközben rajta lógsz állandóan) nekem pedig felelevenít elmosódott emlékeket,más nézőpontokat is megmutat,újragondolásra késztet ,szórakoztat,segít megfogalmazni érzéseket,szavakat amiket eddig nem tudtam kimondani,röviden – inspirál – ha ez dicséretnek hangzik legyen,vállalom ,csöppet sem érdekelnek a kritikusok,ha velem jót tesz az írása és még szépséget is ad mi más kellene még egy írótól ? Netán kérje ki valaki tanácsát hogyan is kéne csinálnia ?Vagy talán néhányan a több ezerből bennfentesnek szeretnék érezni magukat?Ha hozzátenni nem tudnak akkor inkább elvenni próbálnak,kötekedni okosan?Van aki azt ír amit olvasói szeretnének és van aki magát írja és az olvasók meg azt szeretik.Mindenki eldöntheti mi tetszik.Még azt is el tudom képzelni hogy jó páran egyszerűen irigykednek.És az biztosan az egóból jön.Építő jellegű kritika szerintem a műre irányúl és nem a szerző egójára.Nem hiszem hogy szüksége van a “védelemre” és “jótanácsokra”.

*

…a magyarországi antifeministákba is megpróbálják belefojtani a szót, a véleményt, a kritikát. Csak itt a FEMEN funkcióját átveszik olyan személyek, mint Antoni Rita, Gerle Éva, Szél Bernadett. 

Ha hagyják. Ha hagyjuk.

Szerencsére nem hagyják. Szerencsére nem hagyjuk.

Ugyanonnan:

Gerle Éva viszonylag jól forgatja a tollat, egy romboló eszme érdekében. Viszonylag… Az ember először örül, hogy nem az a fajta stílustalan zsurnalisztika, amit Antoni Rita és a hasonszőrűek folytatnak újságírás címszó alatt, aztán neki kezd egy cikknek, és befejezi az ötödik sornál. A szenvedéseit állandóan leíró paranoiás és neurotikus jellem, a fantáziát és a valóságot egybemosó torz álmodozó, a soha nem kérdező és mindig ítélkező kritikus, az önhitt mindentudó ő, a bloggerina. Ontja magából véget nem érő sorban, blogbejegyzések tucatjain keresztül. Az, hogy maga szabja meg az olvasóinak a követendő elveket, megmutatja, mennyire öntörvényű és egoista emberről is van szó. Csak az olvassa… aki egyetért, csak az olvassa… aki nem rendelkezik ellenvéleménnyel, csak az olvassa… aki nem „troll”, csak az olvassa… aki „normális”. Vagyis: aki nem a saját véleményét mondja el, hanem visszamondja Gerle véleményét. Lehetséges persze ellenvélemény, de azt megelőzi egy nem is akármilyen stílusgyakorlat: kísérlet az ellenvélemény olyasfajta tálalására, amely megfelel Gerle kényes, mindenbe belekötős ízlésének. Igazából az ideális olvasó Gerle Évának maga Gerle Éva. Önmaga. Bizonyos szinten jól ír. Mint a Mein Kampf-ot megíró Adolf Hitler. Van stílusa, az egyszer biztos. Csak az olvassa… aki szereti magát kínozni ezzel a szarral. Azzal, aki kiiktatja az olvasóinak egy jelentős részét, képtelen az érdemi vitára. Akik ott megmaradnak, az egy rendesen megszűrt, előmoderált, alacsony látókörű, morálisan és intellektuálisan felszínes, szektariánus tapsoló-emberek és kabát-feladogatók. Tenyésztett rajongótábor.

Van stílusa, de ezt leírni valahol Gerlénél egy léleksimogatás. Egy pozitív megjegyzésért már járja boldogságában a kanásztáncot. Az ember jóindulatú előzékenységgel azt képzeli, hogy léket üt a külvilág számára emelt sündisznó-álláson, és egy pozitív visszajelzésért egy hasonló pozitív visszajelzést kap válaszul. Azt merészeli feltételezni, hogy az előzékenységért előzékenység jár, mint becsületes embereknél szokás. A becsületes embereknél így szokás, de a becsteleneknél nem. Náluk nem így történik. Gerlénél a kis elismerés nem méltányolandó gesztus, hanem győzelmi trófea; annak képzete, hogy meghajolt előtte az ellenség, annak ellenére, hogy semmi ilyesmi nem volt a valóságban. Gerle maga képtelen a pozitív gesztusra. Kiegészülve a kilincskerék-érveléssel: a vitapartner enged, de Gerle soha. Az ő szektás lelkületével szemben elvetendő a gentleman-stíl.

Gerle Éva, mint minden magyar feminista kedvenc célpontja a Férfihang. Időnként küzd állítólagos „férfihangos hozzászólások”-kal, valahogy úgy, mint Luther a démonokkal. Mindez azért érdekes, mert a kívülálló nem látja a Gerle által felemlített olvasói hozzászólásokat. A Miénk a jövő c. cikk alatt önmagával vitatkozik, mint egy háborodott. Nincs egy sor sem, ami előzménye lehetne a Férfihangot felemlegető válaszainak. A „férfihangos hozzászólások” lehetnek töröltek, kimoderáltak vagy hallucináltak. Gerlénél az a korrekt vita, hogy a vitapartner véleményét kizárólag a saját válasza torzító szűrőjén teszi közé („Pista azt mondta…”-színten), miközben a szerencsétlenbe belefolytja a szót.

Gerle képtelen megérteni, hogy a Férfihangra hivatkozó olvasói nem azért közlik vele az ellenvéleményüket, hogy az általa szépen felépített blog-világot szétzúzzák, hanem mert abban reménykednek, hogy az ő korrektül megfogalmazott véleményük hatására megváltoztatja a férfi-női kapcsolatok természetéről számtalanszor megfogalmazott nézetét. Mert az olvasóinak józan rétege is belátja, hogy amit Gerle leír ezekről a témákról, nem objektív igazságok, és még szubjektív észrevételeknek is félelmetesek. Gerle egyszerűen nem fogja fel, hogy amit a folyamatosan vitázó olvasói számon kérnek rajta, az a morális újságírói felelősség. Mindezt joggal.

Sokan az „év bloggerinája” versenykiírás kapcsán találkoztak a blogjával, én a Férfihangon keresztül tévedtem egy párszor arrafelé. Azt már először is láttam, hogy a remek stílusú nyelvhasználatával messze maga mögé utasítja a Nőkert elképesztően unalmas és fárasztó stílusú női és férfi újságíróit. Magam érdeklődve olvastam bele a posztjaiba. Hiába a stílus, visszakoztam a további olvasástól. Erőteljesen taszítottak a személyes tragédiájából levont egyoldalú és általánosító férfihibáztató következtetések. Sokadszori olvasatra is úgy néz ki, mindez egyéni fájdalmának a terápiás kiírása, aminek a mellékhatásai kifejezetten károsak. Blogja sajnálatosan jócskán hozzátesz a nemi soviniszta irodalomhoz, olyan váteszek mellé emelve, mint E. L. James és Czapáry Veronika. Ilyen szemszögből kártékony újságírói működése. Magam is csak ezt a posztot szántam mind személyiségének, mind életművének, mert valójában nem érdemli meg a további figyelmet, de megértem azokat az olvasókat, akik vitába bocsátkoznak vele. Talán az ő megmentése érdekében. A gyűlölet elemészt, és Gerle Évának a Huffnágel Pistával való csörtéje egyáltalán nem használt, de sokat ártott. Az önpusztítása pedig még a rajongói egy részét is elborzasztotta.

Igazából felesleges vele vitatkozni, mert így egyszerűen nem lehet. Gerle úgy vitázik, hogy közben nem teszi közé vitapartnere nézeteit. Ha tisztességesen akarna megmérkőzni a férfihangos szerzőkkel, akkor inkább a Férfihangon megjelent, egyfajta közös konszenzus eredményeinek tekinthető cikkekkel szállna vitába, mintsem egy-egy olvasójának a törölt hozzászólásával. Férfihangos regisztrációjával megnyílna előtte a lehetőség, hogy egyenlő és becsületes küzdelemben megméretesse a maga nézeteit. De azt már nem…

álmodik a nyomor, előírná, mit csináljak, elvitatná, hogy leírhatom, amit gondolok, és hogy jogom van távol tartani azt, aki nem tetszik. Csupa eszme, izmus, tábor, és mégis a blogomon lóg…

neve Krasznai Zoltán

*

A kommentelő, aki ádázul, nyughatatlanul néz a blogot, a képeket, és keres, valamit, amivel megfoghat, bánthat. Kielemzi, és ő a mindentudó, mi van a blogon. a képeket És kielemzed. és te vagy a mindentudó. Aljas személyeskedés, erkölcscsőszködés, olyasmi felrovása, amihez semmi köze, és nem elvárható tőlem. Buta nemértés, félreértelmezés, műveletlenségből fakadó értetlenség, mindenhol rosszindulat gyanítása, személyes idegenkedés, más ízlés. Szarkeverés, gyanú-elültetés. Valamiért azt gondolja, nekem pusztán azért hálásnak kellene lennem az olvasónak, mert olvas és kommentel, de ez nem így van (ha közben görény, vagy átlépi a határomat).

A rohadt nagy tévedése, hogy ha ezt makacsul tolja évekig, akkor majd meggyőz, ráébreszt, és akkor más leszek, vagy összeomlok. Esetleg másokat is meggyőz a métely elhintésével, hogy én nem vagyok hiteles. Miért? Kitaláltátok. Igen, azért.

Az intim testrész megmutatása oké egy zárt blogon, nem a nyílt térben, ami tele van trollokkal.

Írja az egyetlen, aki lesi, a makacs troll, aki nem akar felelősséget vállalni a tetteiért, helyette engem basztat. Aki nem nézi a kontextust, viszont a legrosszabbat feltételezi.

Nézd jóindulatúan, és szép lesz. Ha nem tetszik, megteheted, hogy te nem teszel közzé magadról ilyen képeket (és nem küldözgeted az enyéimet se hamisított címeken fűnek-fának).

Addig pedig az, ami: szexuális éhség és felkínálkozás. Kár ezt tovább ragozni, nem érvek, amiket felhozol.

Na várjál, akkor most mégis szép a mellem? Mert eddig a ment, hogy nem is szép, leluffadt meg elnyűtt, tehát nem alkalmas gerjedelem keltésére, csak viszolygáséra. Ezt tőled tudom, és ebben a nyugalomban tettem ki a gyönyörű mellemet… a sportrovat fotótárába.

Nem kell érvelnem, ha önkifejezek, önértelmezek, nincs semmilyen vita, védekeznem sem kell. Benned van csak belekötős lihegés — akármit írsz, a hobbiból tolt, mohó gyűlölködésed soha nem lesz igazolható. Megengedhetem magamnak a szokványos ízlés szerint meredek képeket is, mivel az én életem, megmutatnivalóm és ízlésem nem szokványos. Te épp emiatt a szabadságom, merésem miatt gyűlölsz ennyire, meg mert látod, hogy nekem bejött a blog, a sport, a bátorság, Szóval nema testemet vagy a blogomat irigyled te, hanem a szabadságot, és az örömömet akarod elrontani.

Én nem gondolom, hogy felkínálkoztam, ennyi. Te meg, meg a többi irigy meg nyálcsorgató ingerkereső szerencsétlen azt csinálsz, azt gondolsz, amit akarsz. Te leszel tőle gáz. Nem vagy megítélő helyzetben, én legalábbis nem fogadlak el annak, és ne csodálkzz, hogy ha agresszív és rosszindulatú vagy, ha önként jársz ide magadat felidegesíteni, akkor nem fognak szívélyesen fogadni és adni a véleményedre.

Ha akarod, vad pornót is nézhetsz, igazán ízléstelen képeket, nem ám kézenállásokat és bikinis képeket, felsőtest-szelfit. Vagy épp tökéletes testeket, te mégis itt lógsz, évek óta. Ne háborodjál már fel ennyire. Nem jön szembe, te kattintasz ide, te keresed, mi hír rólam.

De hogy nincs egy igazi barátod, aki szeressen. Aki óvna a szelfivideóktól… tekintélyes gyomor, recegő úszógumi — ez lenne az a híres kockahas? — könnyednek szánt görcsös integetés a kamerába…Megrendítő ez az egész. A nárcisztikus naplója, ahova katasztrófázni járnak meg röhögni. Igen, olyanok is, akiket rajongóknak hiszel. Kata, akinek nem írom ki az itteni nickjét, sajnál a legjobban, rá még számíthatnál. Pedig őt is megrugdostad.

A nárcisz valóban szép virág, nem csak állítja magáról. Ezt mindig elfelejted. Te is látod, amit látsz. Van agyad, hogy felfogd az ihletett mondatot, a jó poént, és látod te is a kemény sportot és az alakulást. Én sem állítok mást, csak hogy a testem jelentősen megváltozott, és hogy látszik rajta a sport. Látod te is. Csak nem bírod elviselni. Közepes tehetség vagy, hatalmas arccal és ambíciókkal, gőggel, és törpe lélekkel.

Sok barátom van, különbözőképpen vannak a sportolásommal, blogommal, önmegmutatásommal, de nem fölényeskednek, nem ítélnek, hisznek a komptenciámban. Nincsenek kontrollhelyzetben, nem akarnak megítélni. Különlegesnek tartanak, de nem őrültnek. Elfogadjuk egymást. Ezért a barátaim.

Az a helyzet, hogy te vagy beakadva… páratlan, ahogy görcsből dicsérgeted a ráncos bimbójú leluffadt melleidet és az otromba testedet.

A mellbimbó körül és alatt izmok vannak, amelyek a bimbóudvart hideg vagy hő hatására összehúzzák (ráncossá teszik), a bimbót pedig kiemelik. Ez megvan? Biológia, vagy szex? De pont a blogon szereplő képek egyikén sincs ilyen állapotban. A képek azt mutatják, hogy milyen az, amikor egy nő a javaslatok ellenére nem óvatoskodik, hanem fekve nyom.

Én szeretem a mellemet, sok fekvenyomás és érzés van benne. Nagyon zavar ez téged? Csak akkor nézed meg, ha érdekel, ne feledd. Katasztrófázni te jársz ide, te gerjeszted ezt, pedig semmi közünk egymáshoz.

Az ember el se hiszi. Ilyen tényleg nincs másutt. Amúgy az olvasók nagy része a cirkuszra jön ám, ebből semmi nem dereng?

Sem te, sem én nem tudhatom, ki miért van itt. Én valamivel többet, mert tipikusan őszinte és komoly elismeréseket kapok, illetve azt is tudom, hányan és hányféle IP-ről jönnek, kb. milyen a törzsolvasók aránya. Ha van cirkusz, azt te csikarod, nem bírsz megnyugodni. Nincs ám sok ilyen zavaros lélek, mint te.

Az hajt téged, hogy NEM BÍROD ELVISELNI: neked nincs, te ezt nem érted, neked ez nem tetszik, és akkor ne legyen nekem se.

Mint blogger megbuktál, nem megy már ez a bringa.

Lassan te sem figyeled már olyan kíváncsian… Nézz bele a kommentekbe néha. És még mindig ez a foglalkozásom és jövedelemforrásom.

Közhelygyár és katatón önismételgetés, és bűnösen szórakoztató…

A főoldalon régi posztok vannak, mindig cserélődve, ez harmadik éve van így. Ott a dátum. Figyelj jobban.

*

Látod, és nem is közülünk való.😀 Ezt nyugodtan elhiheted.

(ti. aki a mellem miatt próbál alázni)

És ha már. Az emberek mindennapjai, az a teljesítmény. Két-három diploma, nyelvek, meló, gyerekek, és az önfoglalkoztatás kívül-belül. Mellette ami belefér, kinek edzés, kinek kórus, kinek kutatás, ösztöndíj. Vagy csak a sima élet, úgy natúrban.

Te most dicsekszel, idetolod az egódat, miközben belepusztulsz, olyan féltékeny vagy a blogra.

Az a nagy különbség a “normál” élet és az én helyzetem között, hogy én blogger vagyok, és nem is hobbiblogger. A bloggerség, a személyes blog azt jelenti, hogy az ember megformálja és megmutatja az énjét, ami aktív, értékteremtő állapot, a reagálós-rátapadós kommenteléshez képest mindenképp. Te is egy blogon vagy épp, amelyre épp ezek miatt jöttél, és oda írtad a soraidat. Pedig élhetnél is basztatás helyett, a nyilván pompás életedet.

Mindezt persze nem szelfizik agyon, nincs rá idejük. Talán érthető. Hogy sokan kuncognak rajtad, az is érthető. De nem fogsz ezzel szembenézni, nem vagy rá készen. Talán sose.

Az én nagy, jóakaratú lélekelemzőm, aki másvalaki zaklatásában éli ki magát…! Akihez amúgy semmi köze nem kellene legyen, de csak koslat, figyel, elemez.

Te. Nem ciki bizonygatni, hogy szép a melled?😀

Egy képet láttál, amit nem bírtál kihagyni, azonnal ordenáré módon elkezdtél lihegni miatta, hogy megalázz. A többi anatómiai tény. Illetve, én szeretem a mellem, én szépnek látom, mint már írtam. Ha nem baj. Neked nem kell, hogy tetsszen, nem várom el, de az fura, hogy ennyire kíváncsi vagy rá. Engem nem a tetszés ráncigál, nem helyeslésre utazom.

Az miért van, hogy te soha Nemes Jeles Lászkóhoz, helyesírási teszthez nem szólsz egy szót sem, és úgy teszel ami a pletykás, kicsinyes világodban érdekes?

Én azt gondolom, hogy jogom van a testemet bántás nélkül, és egyébként nem pornográf közegben és céllal megmutatni, zaklatás nélkül élni, és jogom van a testem önértelmezéséhez, büszkének lenni rá, örömömet lelni benne. És nem a te normáidhoz viszonyítok. Ha neked ez nem tetszik, abból csak annyii következik: majd mást fogsz nézni, más testet formálsz.

Neked ugye tökéletes, zsírtalan a tested, rajta hatalmas, feszes, fiatal mellek, értem én. És ez valószínű. Már felajánlottad, hogy küldesz képet, meg az ötszobás tvízparti álomházról. 🙂

Itt az van, amit látsz, pontosan. A blog és a facebook tele van képekkel, és lesz is, gondolom, nagyítóval hülyére tanulmányoztad magad, kerseve a fogást, az alázás réseit. Na, olyan. Nézegesd csak. Meg az életem többi részletét, találgatva, le nem szakadva, kíváncsian, a venezuelai sorozat logikájával.

Az ember helyetted is szégyenkezik. A magamét ki nem raknám pedig még friss és fiatal…

De hát nem kötelező. Főleg, ha nem vagy blogger. Meg ha nem is szoktál fekve nyomni. Meg ha nem szültél hármat.

*

Kedves blogger, lelki erőt adó virtuális mentorom, body makeover inspirátorom, újrakezdésem katalizátora és drukkere!

e-mail kezdete

*

*

*

…amikor a szánalmas fotóit látom Évának, és olvasom a paranoid, személyiségzavaros, beteg elszólásait, én is elgondolkodom, hogy vajon tényleg azért küldenek neki pénzt – ha küld egyáltalán valaki a nyugdíjas édesanyján kívül – mert tetszik nekik, amit csinál? Vagy inkább őszinte sajnálatból. Hogy legalább jókat ehessen.

Joó Violetta, a könyvem nyomdába kerülésének napján

*

Többnyire néma, de rendszeres olvasója vagyok a blognak, ezt a kommentet is magamat megerőszakolva préselem ki magamból, annyira nem érzek késztetést az ilyes megnyilvánulásra, pláne a fröcsögésre, még akkor se, ha nem értek egyet a bárhol olvasottakkal, meg nem is gondolom, hogy az én véleményemre mindenki kíváncsi. Nincs bennem közléskényszer, hogy vadidegeneket térítsek meg a saját hitvallásomra, ad absurdum nekiessek, beszóljak bárkinek, csak mert eltér a véleményünk, az életünk, vagy az értékrendünk. Ő úgy, én így. Mindegyikünknek van létjogosultsága. Vagy nem? Tudom, hogy a tájékozatlanság veszélyes, de annyira túlburjánzik a szemét, ami szembejön, hogy ha csak tehetem, kikerülöm. Itt viszont törzsolvasó vagyok.

Ezen a blogon élvezem a sokoldalú témaválasztást, az objektív rávilágítást a legkülönbözőbb kérdésekre. Gondolatébreszt, önreflexióra sarkall, olvasmány- vagy filmötletet ad, vagy önzetlenül – köszönöm is neki! – közkinccsé teszi az általa kitúrt infókat. Üdítő kivételként tekintek rá, pontosan a mai topic miatt.

Úgyhogy a kutyaszaros történet számomra csak “kis színes” a lényegben.

Így lesz a gerendából fogpiszkáló-faragás. (Ha el nem rontjuk! 😀)

(…)

(A felreértések elkerülése végett: Évát személyesen nem ismerem, és ez nem fizetett hirdetés!)

*

a komoly kapcsolatot keres című poszt alá jött

Szép, szép, de ha lehet, inkább ezt magyarázd meg, te, aki egy személyben vagy felelős számos olyan férfi szenvedéséért, akik rendes, jószívű, gyengeségüket és gyarlóságukat vállalni kész emberek voltak, de bevették a profeminista ideológiákat, hogy a nőnek figyelem, meg törődés kell….

Tessék, oldd el az ellentmondást, a nagy tudományoddal, mert erre még EGYETLEN feminista sem volt képes normális választ adni, csak megy a szarkenegetés, hogy “de nem minden nő” (valóban, hanem “csak” a termékeny korban lévő, vonzó, heteroszexuális nők) ilyen…

Ha képes vagy feloldani az ellentmondást a “hímsoviniszta” férfiak “visszaélései” miatti siránkozás, és a között, hogy azért a bugyi azért mégis ezekre az abúzus férfiakra nedvesedik be, megemelem a kalapom. Sőt, az első sorban fogok menetelni a következő nőjogi tüntetésen, esküszöm mindenre, ami nekem szent.

*

Azt akartam mondani, hogy valahogy annyira vidám, életszagú ez az egész. Annyira átsüt a sorokon/fotókon az őszinteség, önfeledtség, az élni, átélni merés, az erő, a szabadság, játékosság, és hihetetlenül motiváló, hogy lehet így, lehet ennyire szabadnak lenni, és ha az vagy, egyszercsak már nem is tud kibillenteni az egyensúlyodból az, aki lelkiterrorizál, játszmázik, lehúz, nem örül veled (nyilván nehéz lehet, iszonyú meredek, ami néha itt megy, amiket idézel, és ez a rengeteg félremagyarázás, rosszindulat).

Én szívből örülök, hogy idetaláltam – már jó rég amúgy, jó lenne tudni, pontosan mikor, csak nem nagyon szólaltam meg – és köszönöm, hogy nem csak éled, le is írod. Az én életem is sokat változott, és több tényező között (terápia, pszichodráma, néhány nagyon fontos barát, tanulmányok) ott van a te blogod is. Nyáron volt, hogy lobogó hajjal (nőiesen, csinosan) bringázva a forró estében átsuhant az agyamon, hogy egyszercsak szembe biciklizel, és csak lazán odakiabálok, hogy “Szia Éva, köszönöm!”

Van ebben valami határtalanság, hogy tényleg mi mindent meg nem tud csinálni magával és az életével az, aki akarja, meri, nem a kifogást, a “miértnem”-et, az “igende”-t nézi, hanem megy bele az életbe ezerrel.

Egy szó mint száz, szívből gratulálok mindehhez!

*

Nem mindegy, ki mondja, hogy mondja, milyen logikával. A tiéd passzol az enyémhez. Hálás vagyok.

*

A legjobb, amit eddig tőled tanultam a négy év során, Éva, az az önreflexió. Minden nap hálás vagyok érte.

*

Itt a csoporton belüli folyamatok érdekesek, befolyásolás, funkciók, hatalom. A blogíró master ezeknek a dinamikáknak a megteremtésében – ügyesen csinálja. Bizarr a jogosultságérzés, amivel bejelenti pénzigényét. A jár nekem. Ezek nem megélhetési gondok: egzotikus vajak, innen-onnan rendelt fehérjék, tudomisén. Nagyon érdekes. Mesterien játszik a húrjaitokon. Ha nem így látnám , az elsők között adnék és nem keveset. Így persze minden egyes adomány még mélyebbre löki, ezt a támogatóknak tudniuk kell. Egyébként a szívembereket lehet így megtéveszteni, nem ítélek el senkit, ne értsétek félre.

annyira okos, árnyalt, és annyira szerette volna ő kitalálni a vajakat, de sajnos, ezt se…

*

koszonom az igenyesen megirt, elmes es gondolkodoba ejto olvasnivalokat. A sportrovatot pedig kulon is, sokat tanulok belole es rettentoen motivalo.

*

*

Derülten látom, hogy ismét körülötte forogtok, rajta görcsöltök, “álmodtok” róla, mint éhes disznó a makkról. Isten tudja hányadik megerősítése ez annak, amit, metsző pontossággal, ő maga ír alant (bár én, az ő helyében, annak neveztelek volna titeket, akik vagytok: nőgyűlölőknek. Tuuudom, tuuudom: a lábtörlőket nem gyűlölitek: beléjük csak lábat töröltök).

https://csakazolvassa.hu/2016/01/18/miert-rohejesek-az-antifeministak/

*

…valami oka csak van annak, hogy ilyesmivel foglalkozik, ezen jár az esze. Miért nem mondjuk a kvantumfizikán? Valószínűleg voltak ilyen jellegű problémái az életben, ha ennyire át tudja élni ezeket, ennyire érzékenyen érinti.

index fórum

Jaj, hát te nem ismered a sztorit.

(Ezt egyébként egykori leglelkesebb, barátommá lett törzsolvasómnak írja)

Csakazolvassához kötődik a valaha volt legnagyobb internetes adok-kapok. 

Vitába keveredett egy bloggerrel, amiből az lett, hogy mindegyik nyitott egy petíciót, ahol a másikat lehetett gyalázni, majd kölcsönösen feljelentették egymást. (A bíróság aztán nem adott helyt a kereseteknek.) 

Szabályos tömegverekedés lett az ügyből, mert beszálltak az olvasói közül is többen, majdnem EGY ÉVIG ütötték egymást a felületeken. 

Túlbuzgó fanjai még szennyblogokat is nyitottak, ahol még hangosabban szólt a nóta.

Csakazolvassa szerint az olvasói csak “ártatlan, pogány jókedvüket” töltötték ki a petíción és a blogokon, mégis, ahogy közeledett a per (ahol azt remélte, sőt, kinyilatkoztatta, hogy neki adnak majd igazat), egy ponton kifarolt mögülük. Na, akkor elveszítette az olvasói nagy részét, a támogatásokat stb.

A másik blogger normálisabb volt, ő egy idő után békét akart volna kötni,

nem blogger

nem békét akart, hanem megzsarolt, győzni akart és félt a pertől

nem állt le, azóta sem, még két hete is nyomta — ez hol béke?

hol normális Kozma Szilárd? keressen rá, akit érdekel

ám hiába. Van, akinek drog a konfliktus. Az oldotta meg az ügyet, hogy a csalódott, cserbenhagyott olvasók beírták az “ellenség” petíciójára, hogy csakazolvaskának büdös a szája. 

nem én töröltettem

te írtad be, és azért ez a legalja, ilyesmire nem is reagálunk

neked drog a konfliktus. másoké. az én konfliktusom legalább saját volt

Úgy látszik, ez kellett ahhoz, hogy azonnal leállítsa a szennyblogokat, töröltesse a petíciókat az adminnal 🙂 

nem én létesítettem, nem én kezeltem és nem is töröltem a “szennyblogokat” tök érdekes, ahogy átveszed mások elfogult szavait, egyébként ellenem te is létesítettél egyet)

nem tudom, ki csinálta és ki törölte végül, nem követtem, szerelmes voltam, tíz nevet említenék, hogy talán valaki közülük, ha bíróság kérdezné

nem töröltettem, nem én töröltettem, és nem ezért

Ezek letagadhatatlan tények. Volt, aki aggályosan dokumentálta a sztorit, mindenről van képernyőfotója 🙂

Nem, ezek a te hazugságaid, ferdítéseid és rögeszméd. Csodás, hogy mennyire rákattantatok — ezt az egészet ti gerjesztettétek, nem?

A csakazolvassára nem lehet úgy kattintani, hogy ne valami konfliktus közepében találd magad:)

Viszont nem is kell.

És nem igaz, csak ha nem találsz kötözködnivalót, akkor kussolsz.

Mindig van valami sérelme, amit idegbeteg módon kitárgyalna, de a mostani tábora már jóval távolságtartóbb. A bloggert megroggyantotta a kaland, azóta még rosszabb a helyzet, rettenetesen agresszív, görcsösen bizonygatja a boldogságát, a szépségét (!!!) és nagyjából mindent, aminek híján van.

Óh, én nem vagyok szép, nekem rengeteg esztétikai bajom van a testemmel. Csak hát annyian mondják, tudod. Meg a fotók, amiket oly gondosan nézel… azok magukért beszélnek, és te ettől vagy újabban ingerült. Nem tudom, hány éves vagy, szültél-e, mi minden történt az életedben, és mekkorát tudtál változtatni az egészségi állapotodon, szeretsz-e mozogni, de én ezekről írok, nem a szépségről. Illetve a zsírszázalékomról is írok, és azt sem én bizonygatom. Csak te rohadtul irigy vagy, és hogy ezt ne kelljen beismerni, megpróbálsz lerontani. Mint a kétéves, aki belerúg az ügyesebbek homokvárába.

Azért ezeket nem árt tudni a házigazdának, amikor egy ilyen karakter megjelenik és kötözködik. Utána meg megy “haza” és ott folytatja. Ide meg nyilván sokan kattintanak onnan 🙂

A szakértő beleszól kitételének napján kattintók (innen ki):

Itt nem pletykaéhesek az olvasók.

Onnan be, hivatkozók:

*

Meglepően sokat kibír a szervezet, pláne ha fiatal, sportolóé, de elég nagy pofára esések történtek már abból, ha valaki elpusztíthatatlannak hitte magát.

Rosszat kívánsz te nekem, pedig én nem ártottam neked soha.

*

Bocs, de hanyinger…

Ha igy gondolja, akkor ne higgye el vercukormero kit eredmenyet, talaljon ki maganak ujat, hiteleset. Ne higgye ele, hogy van izulin, mi az inzulin hatas, vannak ketontestek, amig ki nem dolgozta sajat tapasztalatai alapjan az alternativ biokekimat, fiziologiat!

Felhaborit, hogy szemezget a valodi tudomanybol ezt-azt elfogad neverteken, minaddig, amig a sajat agymenesevel nem kerul szembe a tudomanyos ismeretek tomege, akkortol kiforgatja tudomanyt… ez a tipikus legmocskosabb fajta altudomany, mar bocsanat a proletar oszintesegert. 

Es meg neki all feljebb.

Megall az esz.

Hogyan van pofaja a tudomany egyes eredmenyeire tamaszkodva szembekopni a tovabbi tudomanyos ismereteket, magat a tudomanyos megkozelitest?

A tudomany nelkul halvany segedfogalma sem lenne arrol mi a ketontest, mi az inzulin… miert hiszi el a szakerto tdomanynyak, hogyaz a szakertok altal kidolgozott kit valaban inzulint, ketont, vercukrot mer…? ezen nem gondolkozott el?

tudomány =/= Tudomány

értelmezzed

*

A kezdetektől olvasom a blogod, még a mamamin figyeltem fel rád, és láttam, hogy blogot indítasz és mondhatni rád kattantam. Az évek során mindent olvastam tőled, és sokszor az volt a nap fénypontja, hogy van új bejegyzés.

*

Koszi nagyon jok az irasaid, mindig megfogalmazod pont azt, amit mondani kell vagy eppenseggel nem. 🙂 Hosszu utat jartal be a mamami ota es aki nem birja feldolgozni, az pont kapja be.

*

Én nagyon ritkán kommentelek (és ezt vmi miatt mindig elmondom, valahányszor kommentelek, gondolom, ezzel akarom jelezni, hogy nem új vagyok, csak ritkán megnyilvánuló), viszont én is olyan vagyok, aki napi-heti rendszerességgel olvas 2012 (nyara) óta. Eközben túléltem pár évet egy zord, távoli helyen, ahol túlzás nélkül napi kapaszkodó meg csemege volt a blogod olvasása. Iszonyú motiválóak az írásaid. Egyrészt nálad esett le, hogy jaaa, én tkp. feminista vagyok, meg aztán nagyon szeretem azokat a posztjaidat, amelyekben arról írsz ezerféleképpen, hogy jó neked, na és a sport- meg táplálkozástéma is izgalmas nekem (több mint 20 éve sportolok rendszeresen), valódi motivációt adsz, hogy kevesebb szénhidrátot kebelezzek be.

*

En is nagyon regen kezdtem el olvasni a blogot, nem tudom pontosan melyik bejegyzeseket olvastam legeloszor, de arra emlekszem, hogy ugy sirtam és annyira fajt, kozben pedig a szembesites relevaciot is jelentett egyben.

Azota visszajarok, bar ritkan kommentelek. De teny, hogy elinditott egy uton, és ezért nem tudok elèg halas lenni.

*

2013 január óta olvaslak és egyáltalán nem unom. 😀

*

…itt vagyok és olvasok rendületlenül, bár tényleg nem kommenteltem mostanában. Mire eszembe jut bármi értelmes, a kislányom kikiabálja a fejemből. 😛 De továbbra is imád(om/lak). Volt egy sötét időszakom, mikor Te tartottál életben, vezettél rá összefüggésekre, ébresztettél rá dolgokra, mutattad meg az igazságot, amivel nem akartam szembenézni. Nem lennék ugyanaz Nélküled és borzasztóan hálás is vagyok érte. Úgyhogy ha a katicák párzási szokásairól írnál, akkor is örömmel olvasnálak. 😀 Kösz, hogy vagy. 🙂

*

Nem vagyok túl sportos, nincs a blogomon sport rovat. Van viszont szex rovat. 

részlet a kommentelő blogjáról, aki mindenkommentjében leírja, hogy mennyire szeret, tisztel

*

…mindjárt azzal nyitnék, hogy nagy tisztelet van bennem a munkád iránt, amit a testeddel elértél, mert autentikus, minden ízében; nem ez a fő foglalkozásod, mégis tudsz rá időt, pénzt és energiát szakítani.

Mellesleg amit te csinálsz, azt nem te találtad ki. A mozdulatok, a bógni, az erőelemes kézállás, a súlyemelés nem a te találmányaid.

A fitnesz-témában ugyanolyan laikusként nyilvánulok meg, mint te. Mint írtad, nem vagy személyi edző. Látszik. csak neked tényleg fingod nincs az egészről

Te vagy irigy azokra, akik több démontól, mélyebbről felbukva küzdenek és erősebben jönnek ki belőle. És nem, az erőt, a nyugalmat nem lehet átadni képekkel. Az nem elég. Engem nem téveszt meg. Aki így képes írni (tisztázzuk, nem magamra vonatkoztatom, mert lepereg rólam, de már sokaknak nekifeszültél erős szavakkal, sértően), annak még hiányzik sok minden. Pl. anger management. A sport nem elég levezetésnek, ez nyilvánvaló. Sajnállak emiatt.

ugyanaz a kommentelő három napon belül

*

…én úgy csípem hogy nem spórolsz a névelőkkel. Megfigyeltem, hogy újabban trend nem használni névelőket mitől sokkal ‘artibb’nak tűnik Oravecz Coelhóba hajló szöveged. Akad ki egész könyvet írt meg mindössze négy -öt darab határozatlan névelővel és ki is nyomtatta nyomdája. 

*

…tényleg inspirálódni jövök ide, mert, Éva, te felépítettél egy élhetőbb életet, és ezt jó látni. És azt is szeretem, hogy valójában egyáltalán nem lemásolható, annyira egyedi, ezért gondolkodásra kényszerít. Mert az életben sincs két egyforma eset. Nincsenek sablonmegoldások.

*

Három éve kezdtem el írni verseket, novellákat, regényt azt tavaly. Az egyik legjobb barátnőm magyar-esztétika szakos… tőle kérdeztem, hogy mit ajánl, mint ma élő minőségi akármit (újság, weblap…) amitől az irodalmi nyelvem fejlődhetne.

Ő gondolkozott egy ideig, aztán azt mondta, hogy hozzá gyakorlatilag csak GerleÉva írásai jutnak el, mint tényleg minőségi írások. Én is olvastam jópár cikkedet, tetszik az önreflexió, ami áthatja az egészet…haha, nem azért, hogy dicsérgesselek, tényleg (konzervatív vagyok…).

*

Szeretem olvasni Évát, megnyugtató a fortyogó gondolataimat szépen, tisztán megfogalmazva olvasni; néha meg úgy érzem, hogy kaptam egy istenes taslit és akkor elgondolkodom 🙂 – néha még bosszant is, de csak magamra vethetek.

*

Olvasó: Nekem (a blog) lepattintott plátói szerelem. Kukkolós ólálkodói, zavarba ejtetten.

Blogger: Én téged, vagy szöveggel vagy ilyen érzelmi viszonyban, vagy hogy…?

Olvasó: Olvasói érzelmi viszonyban. Sok mindenben nem értek veled egyet, de amit a mezeiviràgnak válaszoltál az talán a lényegi elbűvölésem, talán ezért olvaslak, de persze magam sem tudom, régóta.

*