válasz Antoni Ritának (Szabadnem)

Gerle Éva válaszposztja a Szabadnem írására

A 444 főoldaláról kattintható és tegnapelőtt jelent meg az összegzés és bírálat a 444 podcastjáról. Én most erre, vagyis Antoni Rita soraira reagálok.

https://szabadnem.444.hu/2022/01/12/onok-kertek-gondolatok-a-gendervitarol

Rita pedig erre a podcastra (beszélgetésre, résztvevők: Plankó Gergő moderátor, Vay Blanka transznemű aktivista, Balogh Zsófia Partizán-Zsófilter műsorvezető):

https://444.hu/2022/01/08/az-szamit-nonek-akit-este-11-kor-nonek-kezelnek-a-hev-megalloban

Ennek előzményei:

Blanka könyve.

Milyen alapon írok én erről: Ritának minden írását, közéleti megszólalását olvastam. Jelen párbeszédben is az összes előzményt ismerem. A woke közeg megszólalásait, szereplőit, tevékenységét, a Genderfészket több éve figyelem, az angolszász és amerikai sajtót, a vitákat, ügyeket is (nem csak TERF oldalakat vagy detransz videókat). Finnyás vagyok a saját véleményhez való jogra, nem csatlakozom senkihez, a “sajtófigyelést” drukkerlelkület és unikornis-attitűd nélkül, elfogulatlanul végzem: nem vagyok érintett, nem magamnak szurkolok. Mindent elemző, nyugodt aggyal olvastam-hallgattam, vissza is tekerve, újra fellapozva. Azért is szólalok meg, mert sokan veszik évek óta erről a blogról az információikat több forró témában, továbbtájékozódáshoz a linkeket és az érveket is, például a saját woke-oskodó kamasz gyerekeikkel szemben (és még: kövérség-mentegetés/fatlogic ügyben, vegánságról, sportról, szénhidrátról, anyasághoz-szexualitáshoz való viszonyról, ökóságról, a művelődés színvonaláról).

A kamaszoknak pedig igen nehéz mit mondani. A különbség nem csak generációs, hogy “régen nem volt erről így szó, nem voltak rá szavaink”. Hanem főleg műveltségbeli. Hiszen ahogy a hetvenes évek amerikai átlagpolgára tévén élt, nem magas kultúrán és valós élményeken, a Z generáció sem találkozott mással az utált-unt tananyagon kívül, mint az okostelefonjával, rajta a YouTube-bal, tiktokkal, instagrammal; a szexualitás témájában pedig, ha nem épp agresszív pornóval, akkor kizárólag lelkesítő, propagandisztikus, illúziókeltő tartalmakkal. A való élettel sem, az elmúlt két évben meg végképp nem. Kortárs nyomással annál inkább. És ez tragédia. Persze az Y-ok vagy épp a kortársaim jó része sem a valós élet helyzeteiben, mély emberi kapcsolataikban vagy igényes színház-könyv, társadalomtudomány stb. révén formálták a világképüket. Őket is a Szex és New York nevelte. Ma ők is az unikornis-kontentekből “tájékozódnak”, amiket aztán performálnak nagy buzgón a közösségi médiában. Politizálva, lelkesedve, meghatódva, gyászolva, csatlakozva, tiltakozva… mindig érzelmi alapon.

Ők ezért manipulálhatók. A szcéna hősei pedig nem restek, manipulálják őket.

*

Ami kiakasztott, Rita, az a szerepértelmezésed: a fontoskodó szóhasználat (szétszálazni, előbújás stb.), a királyi többes, a küldetéstudat, ennek a jóindulata is. A vezérszerep és felsőbbrendűség, a tónus, amelyben megszólalsz. Emlékszem egy korai hökkenetemre: már 2012-3-ban is amolyan beosztottként bántál velünk, dicsértél-korholtál, tetted szóvá, hogy másvalaki indított Feminizmus néven Facebook-oldalt, és neked az a fajta feminizmus nincs ínyedre. “Többet kéne everydayfeminism-et olvasnod”, írtad nekem, amikor a kövérség-tyúkszemre léptem. Most is kinyilatkoztatod, ki hányan van (transzkritikus, detranzicionáló), hogyan kell segíteni, mi helyes, mi nem. Szinte engedélyt adsz: a leszbikusoknak nem kell pénisszel rendelkező partnerekkel szexelniük, magánéleti döntéseiket píszín meghozniuk. Alig érezhető, hogy mindez a te véleményed. Normatív vagy, felkent, általános erkölcsi normára utalnak a megfogalmazásaid. Ez néha irritáló, néha nevetséges.

Nem bírálhatatlan senki: az, hogy sokan nem fogadunk el bizonyos attitűdöket, sem nem -fóbia, sem nem a létük tagadása, “egzisztenciális bántalmazás” (wtf), nem “náciság”, és nem is információhiány, amelyet “edukálhattok”.

Az egész feminizmusnak az a baja nálunk, hogy a nők többsége rég nem ismer magára az aktivistákban, az ő élethelyzetükben és témáikban: jobbára harsányan egyedülálló, leszbikus vagy “fura”, küldetésesen gyermektelen, macskatartó és elhízott az aktivista. A legrosszabb sztereotípiák igazolódnak vissza. Báj, szellem, humor és képzettség nélkül dühöngenek naphosszat, vagy épp, mint a kánonból való kibeszéléssel oly népszerű “teológus”, Perintfalvi Rita, szándékosan élveteg, csinoskodó, menőző, egoista posztokat ontanak. Van a “ne szülj, mert klíma” nyomasztás, többségi nőként ez rohadt ijesztő és érzéketlen. Általános a megszólalók és a kommentelők körében a lelkes abortuszhelyeslés, a förtelmes, alig leplezett irigység mindenfajta női érvényesülésre, teljesítményre, a hagyományos vagy csak rendezett életvitelre és szépségre. Aztán ott vannak, akik éltetik és önrendelkezésnek tartják a szexmunkának titulált prostitúciót, és az élet normális részének a pornót, a netes társkeresést. Ők harsognak minden felületen, ami nem a legostobább kerkonz platform.

Ez a felfogás pedig sokunktól, akik a lelki-szellemi igényességre adunk, idegen. Dús önsajnálattal, rendszerre kent egyéni kudarcokkal előadva pedig taszító.

Engem már a kilencvenes években (NaNE) is zavart, hogy a patriarchátusra nemet mondani, az a gyakorlatban leszbikusságot jelent, és éreztem az enyhe nyomást. Ma már, amióta mindenki a facebookon stb. él, végképp nem érzi a többség (anyák, párkapcsolatban élők, heteroszexuálisok, szemérmes szexualitásúak, politikát magánéletükbe nem keverők, közösségbe a szexualitás révén nem szerveződők, valós tevékenységeiktől túlterhelt nők), hogy közük lenne a progresszív baloldal nőmozgalmához vagy a “metszetszemléletű feminizmushoz”, amely ijesztő és irritáló személyes hisztiket pátyolgat, hizlal és keretez politikaivá. A kifejezetten baba- és gyerekutáló, családokról gúnyosan szóló, ősanyázó, házasságról kövér hajadonként lesújtóan nyilatkozó stílus is csak elmélyíti az ellentétet.

Nem te, te nem, de sokan igen, akik a közeged részei.

Így kezded, és nem először használod ezt az “érvet”:

…(n)em gondolom azt, hogy pont a „transzkérdés” lenne a legégetőbb megvitatnivalónk.

Ilyet pedig az ír, akinek nincsenek erős érvei, hozzáveszem azt a gyakran hangoztatott mondatot is, hogy “nácikkal sem vitatkozunk”. Így könnyű, mert mindig az lesz a “náci”, aki nektek jól jön. Igenis égető a téma, mert harsány viták övezik, és ti vagytok azok, akik a transzneműeket sztároljátok, jóságosnak és elnyomottnak állítjátok be és durván felülreprezentáljátok. Valóban marginális kérdés ez az össztársadalom és a feminizmus, a nők szempontjából (leginkább ízléstelen a közbeszédben folyton abba ütköznünk, hogy szexuálisan ki mire izgul).

Mondod azt is, nem először, hogy nálunk túlkapás nincs, nem tartunk ott (ohó: ott kéne? az a cél?), itt éppenhogy 33-as paragrafus van. És ez sem stimmel: rengetegen vagyunk nem-fideszesek, akik azt gondoljuk, hogy olyan transzdivat és identitás-hiszti, cancelling, mint Angliában, a németeknél vagy Amerikában lett, ne is legyen, az előszele se. Egyetlen predátor transznemű, egyetlen nők fölött diadalmaskodó transznemű sportoló se legyen, mert egy is sok, és mert a lehetőséget a transzneműség emancipálása nyitja meg előttük. És azért se, mert tönkretett ifjú életekkel jár. És ezért kell erről beszélni, de nem tolva az ideológiát, hanem kritikusan. Ezek az országok tanulságul szolgálnak. Ráadásul egész más a progresszív eszme hatása és megvalósíthatósága a félperiférián és a harmadik világban, mint ott, ahol jólét és szabadság van évszázadok óta, és nem tudnak mit kezdeni az elmagányosodott, valláspótlékra és valódi életcélra éhező emberek jódolgukban.

Az akkoriban aktív magyar transzkritikus feministák rövid és időnként ízléstelen szereplésük után /…/ jobbára eltűntek a közéletből. Napjainkban legfeljebb a kormánysajtóban panaszolják el időről időre nézeteik egykori (többnyire) negatív fogadtatását – és söprik be a „szegény, számkivetett normális feminista” szerepéért járó buksisimit azoktól, akik eközben a másik kezükkel válogatás nélkül ütik a nőket és az LMBTQ-embereket.  

Ez undorítóan manipulatív és hazug, Rita. Nem buksisimiért csinálják, és ott publikálnak, ahol nincsenek kitiltva, lejáratva. Ti járattátok le őket, miközben de facto zaklatókat és más, üvöltően segítségre szoruló szerzeteket hősként ünnepeltetek és pátyolgattatok.

Másrészt én láttam, és sokan mások is, hogyan hajszoltátok őket az általad alapított Genderfészekben, és milyen színvonalon írnak, érvelnek ők. Csupa képernyőfelvételen. Így és így. De ez is érdekes.

Nem annyian vagyunk transzkritikusok, mint ahányat számon tartasz, és nem, nem tűntünk el. A Genderfészekben a ki tudja, honnan szalajtott és súlyosan buta tagok egyéni érdekeik és sértettségük miatt kikezdték a NaNE alapítóját is, aki tudottan transzkritikus, roppant művelt, nagy lélek, empatikus, soha nem ízléstelen vagy felületes, rengeteget tett a magyar nőkért, és nekem történetesen a leg-nobelbékedíj-esélyesebb ismerősöm és anyafigurám. Tehát van ő. Van az a páros, akiknek 2017-es történeteire folyamatosan célozgattok, mert volt több botrány és uszítás, és ők könnyű célpontok, jelképpé váltak, hogy ne kelljen érvelnetek. Van, akiket te is említesz, meg akiket Márton Joci is ostoroz. De van egy írónő is, akit kicsinált ez a közeg (a Desmond nevű nettó gyerekáldozattal kapcsolatos kritikája miatt). És nekik van környezetük és egyetértőik. És én is vagyok, meg az a rengeteg csendes nő, aki nem ugrál ezekben a terekben, de évek óta olvas itt, adott esetben egyetemen tanít, konferenciákon vitatkozik. Van meleg transzkritikus olvasó is. És vannak jobboldaliak, mérsékeltek meg vadak, de nem mind elvetemült – és lesz népszavazás. Azt kell mondjam, az LMBT ügyek nem állnak jól, és főleg magatokra haragudhattok.

Amit elvárhatnak a transzneműek (és a mentális bajokkal küzdők is; nagy az átfedés): mint közösséget, címkézve ne érjék őket támadások, illetve személyükben ne bántsák őket. Ettől még az életmódjuk és értékrendjük, amit ők identitásnak neveznek, nem bírálhatatlan. Egyetlen jóérzésű ember sem akar direkt bántó lenni, de a sok követelőzés, rinyálás után jelzik: az, hogy nem szólok be neked, nem jelenti azt, hogy a nemfelfogásodat, szexértelmezésedet, a testhez való viszonyodat, érvelésedet támogatom. Nem lehet mindenkit a végsőkig kímélni, és a többieket a kíméletre hivatkozva valóságtagadásba (ahogy Balogh Zsófi is értette) manipulálni. Azért sem, mert ez elsősorban az érintetteknek káros. Akiknek az egója és téveszméje (például hogy nekik jár a bírálhatatlanság) egyre csak hízik. Miközben hajtogatják, hogy ők az autentikus információforrások, folyamatosan hazabeszélnek a legkínosabb érdekalapon, és érzelmileg zsarolnak mindenkit.

Tehát a békén hagyás, a nyugis, passzív tolerancia várható el, egyetértés nem. Közben nem csak érzelmi, hanem elvi zsarolás is megy: aki ellenzéki/balos, nem lehet homofób, tehát elleneznie kell a 33-ast is (mi köze ennek a homofóbiához? csak a betűlevesben van köze!), és támogatni a transzneműeket, akik, ugye, a legsebezhetőbb kisebbség. Mert ha nem, akkor “beléjük rúg” meg “semmibe veszi”. Imádjátok az ilyen habosított szavakat.

Blanka érve is ilyesmi, hogy helyettesítsünk be meleg, cigány, zsidó szavakkal a transzneműt, és nézzük meg úgy a mondatot. Ha az elfogadhatatlan, ez miért nem az? Lehet az, létezhet, hogy másfajta jelenség az, mint emezek? Például mert nem járnak a valóság letagadásával és a fogalmak átírásával.

A semmibe vevést azért is írom, mert sunyin kijelölöd a feladatot:

…a nemi identitás a személyiség integráns része. Erről nem fogsz tudni senkit „lebeszélni”. Aközül tudsz választani, hogy támogatod, vagy magára hagyod az illető embert.

A magára hagyás maga a békén hagyás, persze aki tapsot várt, annak ez pofon. Felnőtt emberekről beszélünk. Senkinek nem dolga pátyolgatni, ingyenpszichológusként segíteni bárkinek egyoldalúan, ez sima érzelmi zsarolás, és pont a te közeledben vannak a közismert, netes lájkmorzsán tengődő empátia- és figyelemkoldusok. Családtagként sem kell segíteni azt, aki egy nap előáll, hogy ő nem is férfi, ha nem tudunk ezért igazán lelkesedni, ha látjuk a veszélyeket, és főleg akkor nem, ha a mi pénzünkből, megértésünkből menne a móka. Sokat köszönhetünk Ónodi Adélnak: az nlc-n cikkcímben világosan megfogalmazta a dealt. A szövegben és valójában: ha nem kapok puncit, meghalok. Az anya megtakarításából. Egy felnőtt. Egy visszafordíthatatlan, borzalmasan veszélyes, negyedsikerű, méregdrága külföldi műtétet, amelynek elvégzése után évekkel sem boldog Adél.

ne prostitúcióból legyenek kénytelenek élni a későbbiekben

Ez inkább vágyálom, fantázia. Eladná ugyan, de nem veszik meg:

Akik a hátrányos helyzetre hivatkoznak, mind jól képzettek, széles baráti körrel rendelkeznek, és a napjaikat – számomra, pedig én sem nyomorgok – elképzelhetetlenül talmi, felszínes tevékenységekkel töltik. Blanka könyvének nagyobb része a mindenféle érzéseiről, panaszairól, mások fejébe beletalálgatásokról, a környezetével szembeni elvárásairól, énképének értelmezéséről szól – a lényeg, hogy itt ő a hősnő. Izgatott részletességgel ír szoknyáról, fülbevalóról, körömlakkról (le kell mosni konditerem előtt, amíg megvan a pénisz!), melltartóról, ruhaszínekről, bevásárlásokról, mások kinézetéről, randevúi testi részleteiről (a qlit.hu-n is). Ez volna a nőség? Ijesztő. A többi meg kifacsart elméletisekedés, mentális gimnasztika arról, hogy őt miért kell elfogadni, és miért hibás mindenki más, ha nem teszi. Gergely Dóra Viktóriának is láttuk a harisnyaváltogatós, nyíltan fetisiszta képeit. Én nem utasítom el a női kellékeket annyira sem, mint Balogh Zsófi, de ezt a politikai jellegű közbeszédbe beletolni? Plusz az állandó rugózás a sérelmeken. Senki nem hiszi el, hogy hátrányos a helyzetük. Az a benyomás, hogy nincsen felelősségük, dolguk, valós problémájuk, és imádnak megsértődni.

Soha fel sem merül a szövegeidben, hogy a passing

a gyakorlatban nemigen sikerül. Csak fotón, sminkben, szűrőzve, alkonyatkor – és az első megszólalásig. Tehát nem a kromoszómavizsgálatról van szó, hanem kb. mindenki látja, hogy ez mesterséges, szerekkel-beavatkozásokkal elért állapot. Nem valami -fób reflex vagy edukálandó hiányosság ez, hogy amikor az átlagember “rájön”, egyébként többnyire hamar, akkor disszonanciát érez. Azt, hogy őt be akarták csapni. A transznők ezért nem nőként szenvednek hátrányt, hanem “furaként”. Disszonánsnak tartják őket, ahogy egyébként Blanka is önmagát, érett önkritikával (mellyel előre kivédi a bírálatot). (Máskor is rúg öngólokat, te is említed, a könyvében pl. a sérelemvadászatot, az aktivisták marakodásait, de ez pusztán önpozicionálás, illetve a “sajátjaimat is bírálom” hálás szerepe: érdemben Blanka sem támadja a visszás jelenségeket.)

Fú, és ez a “beosztották” a nemét. Mintha önkényes lenne. Mintha nem az utóbbi tíz évben keletkezett volna ez a probléma, hogy “majd eldönti”. Mintha nem biológia lenne.

Azért nem nézik nőnek a transznőt, mert többnyire korlátos, mozaikos, nem lényegi a nőiessége. Inkább nézik crossdressernek, imitátornak, és ez nem rosszindulat. Nem a személyije buktatja le tehát mint “kényszerű coming out”. Persze rengeteg, a nemi kinézet-eszménynek meg nem felelő nő is van. De nekik is van nő-vibe-juk. 

Sokat beszélgettem transznevűekkel, és ez a “nőnek néznek-e” téma (passing) állandó para: lebukik, kiderül a nőisége mesterséges volta, az összeeszkábáltság, és hogy nem elég szép. Mindez úgy jön át, hogy az illető szorong és ellenséges, netán harsány, és el akarja tüntetni a múltját, a beavatkozásait, a nemi szervét is (ha nincs műtve), vagy jelmezt hord, nem őszinte. Ez az elutasítás oka, hiszen nekünk, a nem-transzoknak nincs ilyen titkunk. Blanka olyasmit mond a podcastban, hogy “mindannyian látjuk, hogy nem az igazi, de tegyétek meg a kedvünkért, hogy visszaigazoljátok a nemét, nektek nem kerül semmibe, de az érintetteknek fontos”. És írja is, hogy az ő nőségében út van, fájdalom, munka, tehát értékes… Hogy lehet ennyire kifordítva látni egy olyan egyszerű jellemzőt, mint a nem?

Vajon az elfogadásban hol a határ? Ő (Jeffrey Marsh) például nonbináris (be van időzítve a videó, de előtte van még három fontos mondat), amiről ugye edukálni kéne az embereket, meg ünnepelni. Nagyon para.

Ilyen Tobi anyja-féle szerepet visz (észrevettétek, hogy Tobi kiszállt, már csak Éva maradt, és ÁLLVA TAPSOLJÁK?), de nála durván riadót kelt a netes szeretet meg a mézmáz. Én már nem veszem be többet, hogy ez az én hibám, vagyis homofóbia. (Love is love? Miért nevezitek szerelemnek? Egy részéről kiderült, hogy sima dugás, de van itt durva perverzió is.)

Nem csak a passing, a tranzíció folyamata is problémás. Törvényszerűen mellékhatás, károsodás, sok költség, macera jár vele, és erről se beszéltek soha, mert ez nem az a szép kép, amivel kedvet lehet csinálni. Kit érdekel az igazság? Megrázó részlet, 17:39-ig:

Nem a társadalom miatt nehéz, hanem lényege szerint. Az élet fő témájává válik a kinézet, a test, és úgy, hogy öröm alig van benne. Számomra megrendítő Blanka könyvében a 387. oldalon: “ahol transzság van…”, tehát parafrazeálja Illyés zsarnokság-mondatát. Csakhogy ez a saját börtöne – ketrece.

Orvosilag is rizikós, élethosszig kell szedni a hormont, és egészséges szerveket távolítanak el, visszafordíthatatlanul. Miért nincs erről soha szó?

Idézed Szabó A. Zsófiát:

A hormonkészítmények forgalmának a transzneműek elhanyagolható, ezrelékekben mérhető részét teszik ki.

A nők egyrészt sokkal többen vannak, a népesség fele, tehát ez ütős érvnek elég béna, másrészt a nevezett készítményeket csak életük egy, általában rövid szakaszában szedik, a hormonpótlást és a fogamzásgátlót is több mainstream kritika érte kutatások alapján, rákkockázatot jelentenek, világszerte csökken a használatuk. Ezért kell a transz-orvoslásnak olyan országokban terjeszkedni, mint India (ez is a Dysphoricban van, a negyedik rész végén). A transzneműek viszont mind szedik a hormont, meg a mellékhatásokra is gyógyszert, és élethosszig. De eleve sem a gyógyszertárak forgalma a kérdés, hanem hogy MINEK EZ AZ EGÉSZ. A természet megerőszakolása, egészséges testek rongálása, miért?

Itt jegyzem meg: érintett mesélte, hogy ma Magyarországon a transzneműek herélése és pénisz-eltávolítása (amely a neovagina-képzést megelőzi), kamu hererákdiagnózissal oldható meg, lehet tudni, ki ad ki ilyet. Mások, főleg kamaszok könnyen hozzáférhető, tematikus fórumokon keringő linkekről rendelnek ellenőrizetlen szereket, és netes ajánlások szerint adagolják. Erről sincs szó soha, csak a magyar törvényes ügymenetet ostorozzák.

A detranzíció még problémásabb, az a pokol maga. Patrick jelenleg az eutanáziára vár.

 A legvérlázítóbb mondatod ez, és királyi többes is van megint:

Ha mégis megbánja, és visszatérne az eredeti neméhez? Ennek nagyon kicsi az esélye, de ha mégis megtörténik, akkor majd abban segítjük, támogatjuk.

Micsoda hetyke hang. Majd pont tőled akar segítséget, aki előtte abban támogattad, hogy de jó buli ez, ne féljen. Honnan veszed, hogy kicsi az esélye? Hogy lenne kicsi, ha kialakulatlan kamaszoknak egyre-másra harsogják, hogy a tranzíció csodálatos kiteljesedés, gender-eufória, a média pedig a szép testeket mutogatja, és soha nem beszél ártalmakról, műhibákról, megbánásról? Ami nehézségről mégis szól, azt a bigott társadalomra, családra keni, az el nem fogadásra. Akik megbánják a transzneműséget és visszaváltoznának, azok eltűnnek, magukra maradnak a szégyennel, hogy maguk sem tudják, mit akarnak, ki hinne nekik, és számos példa mutatja, hogy árulónak tartja őket a drukkerlelkű transz közösség.

Nincs visszaút. Egészséges, korábbi teste soha nem lesz, és a reményei is elvestek, hogy a tranzíciótól majd jól lesz..

Egy detranzícióról tudsz, ez is milyen, nyilván mindenki odajárul hozzád és mesél… Nemcsak a melegek, hanem a transzneműek nagyobb része is rejtőzködik, nem csatlakozik aktivizmushoz, legfeljebb álnéven fórumozik.

Mi (a normatív, többségi “ciszneműek” a maradék józan eszünkkel) pedig nem szeretnénk részt venni abban, hogy magányos, neten kelő-fekvő, kudarcos magánéletű, folyton panaszkodó emberek doktriner módon magyarázzák el nekünk, mit szabad gondolni, érezni.

Nem mindenki aktivista, szerencsére. Van, aki csak önkifejez, vagy azt se. Nem kell mindenkit pátyolgatni, megérteni, segíteni, ez az elvárás és emberkép ijesztő is, a visszaélések melegágya.

Azért is mondom ezt, és nem higgadtan, mert ez a fajta empátia és támogatás a közvetlen (neten látható) környezetedben ijesztő példákat vonultat fel. Ők nagy bajban vannak, és hőst meg áldozatot faragtatok belőlük. A legszégyenteljesebb megalázottságuk (swinger) van politikai bátorságként keretezve. Meg aki félévente váltogatja, hogy ő heteroszexuális-örmény-transzkritikus-aszex-transz férfi-férj-elvált, és platformot adtok neki. Hogy venne így komolyan bárki titeket?

Márton Jocit is ilyennek tartom. Ijesztő az agressziója, rosszindulata és felkent követelőzése. Elmegy az élet a sok netes csatározással, szócsépléssel, definíció-farigcsálással, és bajban levő emberek nem jutnak igazi segítséghez. És nem marad semmi, de semmi, se tanulság, se jó élmény, se érvényes eszme, se nőképviselet. Azoké, akik nem véres arcúak, és nem is fura a szexualitásuk, és nem harsognak ezekben a terekben.

Durván eltévedt emberek viselkedésmódjait, hiedelmeit normalizálnátok és magyarázzátok meg, rosszabb esetben pedig ideológiai lobbikat szolgáltok általuk tudatosan. Közben valóban annyi fontosabb ügy volna, de a sok hiszti, szófacsarás, meddő acsargás után nem hisz nektek senki.

41 thoughts on “válasz Antoni Ritának (Szabadnem)

  1. Én arra keresem a választ, hogy a transz aktivisták szerint született férfiként azt álíltani, hogy nő az illető miért nem ugyanaz, mint fehérként azt állítani, hogy fekete. De még keresgélem a cikkeket.

    Kedvelés

  2. Érdemes összevetni a transzneműek körüli vitákat, és azokat az eseteket, amikor nem a nemről, hanem pl. bőrszínről, rasszról van szó. Kedvencem Rachel Dolezal, amerikai hát ilyen transblack nő, “identifies as black”, akit olyan módon tettek nevetségessé, hogy elképesztő, kirúgták a black college-ből, ahol tanított, merthogy ugye azzal nem viccelünk, hogy valaki fehér vagy fekete, annak születsz és kész, nem választás kérdése. Visszaélés, megtévesztés, mindennek elmondták a nőt minden felületen, még véletlenül sem lehetett bátor hősnő, aki kiáll amellett, hogy minek érzi magát belül (nem tudom, hogy minek érzi amúgy, és nem is lényeges).

    Kedvelik 1 személy

  3. “Nem tudom, hogy szükség van-e erről népszavazást tartani. Egy dolgot tudok: hiába érjük el, hogy a gyerekek megmaradjanak a születési nemükben, ha felvágják az ereiket, vagy felakasztják magukat vagy egész egyszerűen csak boldogtalan felnőttek lesznek…”
    Hodász András, YouTube

    Kedvelés

    • Hodász atya azért eléggé 180 fokos fordulatot vett a melegséget kigyógyító hittel kapcsolatos nyilatkozatai óta. Ezt a mondatot meg értelmezhetem úgy is, hogy a születési nemükben élők boldogtalanok lesznek, ha nagyon erőltetni akarom az LMBT lobbit. A kontextus alapján a teljesítménykényszer az ok persze. Annak mindenképp örülök, hogy azt tematizálja, hogy ha valaki depressziós, akkor kérjen segítséget, és arról is nyíltan beszél, hogy ő is küzd ezzel.

      Kedvelés

      • Egy teológiai végzettséggel bíró, pláne Rómában plusz iskolázott, hívekkel dolgozó katolikus pap NEM ejthet ki olyat a száján, hogy születési nem, és nem veheti át a transz beszédmódokat. Hacsak nem ugyanazért csinálja, mint Perintfalvi Rita: missziónak, népszerűsítésnek álcázott személyes helyezkedésből, népszerűsködésből, lájkért (mely kitűnő gyógyír általában a szarul levő embereknek, és nem kell hozzá teljesítmény se, csak harsányság, ezért törik érte magukat, Villő, PNÉva, Szentesi Éva stb.).

        Kedvelés

      • Szerintem az erős túlzás, hogy tudatosan transz beszédmódot használ Hodász András. Nem értem ezt a morális pánikot az ő esetében. Igen, népszerű akar lenni, ez elég világos amióta youtube csatornája van, de azért messze nem egy Perintfalvi Rita.

        Kedvelés

      • Nincs morális pánik (nem is jelentős személy), egyszerűen nem fér össze a katolikus tanítással. A katolikusoknál minden leírt,bárki olvashatja a vatikáni állásfoglalásokat, nem kell találgatni , mit fogadnak el. H. A. régóta gáz, rosszabb, mint Perintfalvi, mert óvatosabb. Egy kicsit mindenféle akar lenni, hiteltelen , gyakran hatásvadász.

        Kedvelés

      • A hangsúly a tudatoson volt. Hogy ez valamiféle helyezkedés, megfelelni vágyás része.

        Kedvelés

      • Nem, népszerűségvadászát, hiúság. És valamennyire de: a korszellemnek, az instás közönségnek, a fiataloknak való megfelelés. Trendbusz, és ő felszállt. Vagy véletlen lenne? Nem figyelt? Tényleg így gondolja? Ő is meleg?

        Kedvelés

      • Nem követem Hodász atyát meg az újsághíreken túl a katolikus egyházat se, de 18 éves koromig eleget jártam (egyébként színvonalas és akkor még az állami politikától független) hitoktatásra, hogy jelezzem: ha a katolikus egyház minden papja és hitoktatója a Vatikán dogmatikája szerint prédikálna a szexuális morálról és nem kenné kicsit el a dolgokat megengedőbb hangnemmel vagy egyszerű szemethunyással, még ennyire se lennének nemzőképes korú aktív tagjai az egyháznak, mint most. Hisz a hivatalos dogmatika szerint az óvszer meg a válás is halálos bűn (persze meggyónni azt meg lehet, csak legyen mindig bűntudatod, na meg az elváltak sincsenek már annyira kirekesztve a hitéletből, mint régen, csak épp szentségi házasságot nem köthetnek újra – kivéve ha a megfelelő kiskapun kijárják a hierarciánál az előző házasságukat semmisnek mondó papírt).

        Kedvelés

    • Nekem is megütötte a fülemet és én sem tudtam hova tenni. Sajnálnám, ha tényleg felült volna a trendbuszra, sok fiatal figyel rá, aki nem tudja, hogy mit is gondoljon a posztban is bírált jelenségről. Azon szoktam gondolkozni, hogy ez egy átlagos fiatal / fiatal felnőtt életében tényleg akkora téma-e ez, vagy csak a média tolja-e ezt így az arcunkba. Nem tudom, pár éve nincs mély kapcsolatom a korosztállyal, amikor meg volt, ez nem annyira volt még ügy. De ha igen, akkor két véglet alakul ki, a gázos, pedofil, homofób keresztény és a menő, laza, szeretetteli transz/meleg. Nyilván nem véletlen. Remélem, többen gondolkoznak el ezen az egész jelenségen, mint amennyit én látok, tudok. Az atya eredeti cikkét is elolvastam, nem sejthető belőle, mire utal, mintha inkább a depresszió, kiégés, rideg család lenne a középpontban, de az is igaz, hogy tőle elvárható lenne a tiszta szó. Nos, majd kiderül pár hónapon belül, kiváncsian figyelek..

      Kedvelés

  4. ez nagyon kellemetlen

    “Naponta sok olyan szituáció van, amikor a társadalomban az embert nem szimplán emberként kezelik. Engem például nőként kezelnek, hiába öltözöm férfi ruhába, hiába rövid a hajam, hiába van rajtam binder és akár hiába viselek boxert pack-kel. (A pack/csomag egy szilikon vagy más anyagú, péniszt vagy annak formáját imitáló tárgy, amit az alsónadrágba lehet tenni.).”
    https://szabadnem.444.hu/2022/01/17/egy-nembinaris-szemszog

    Kedvelés

  5. Voltak kérdések régen, ahol te hoztad először az információt. Sok szempontot hoztál a feminizmusomba amiért hálás vagyok. És most külön ezért a bejegyzésért. Nem volt időm belemerülni a témába és csak megérzéseim voltak. Köszönöm a forrásokat és a nagyon világos gondolatmenetet.
    ” A magára hagyás maga a békén hagyás, persze aki tapsot várt, annak ez pofon. Felnőtt emberekről beszélünk. Senkinek nem dolga pátyolgatni, ingyenpszichológusként segíteni bárkinek egyoldalúan, ez sima érzelmi zsarolás….” Ez a rész külön betalált!

    Kedvelik 1 személy

  6. “…a saját személyükből, személyiségükből, privát szférájukból csinálnak fegyvert, és gyakran extrém agresszióval vetik be azt, elvégezve mások helyett a politikai ellenfelek kicsinálásának munkáját. A magánéletüket, a személyes érzéseiket és választásaikat nem csak nyilvánossá teszik, hanem megkérdőjelezhetetlennek beállított hivatkozási alappá a progresszív politikai követelésekben.”

    Kedvelés

  7. És akkor már ezt is “tudjuk”.
    https://szabadnem.444.hu/2022/05/15/nem-a-labam-nagy-a-cipo-kicsi-a-biszexualitasrol
    Bár bizonyos aspektusokat érdekesnek találtam az interjúban, pl. a freudianus hatást az ügyükre.
    De hogy azon szőrözni, hogy pán- vagy bi- vagy queer… És a személyes vallomások a kérdezetettek és a kérdező (mert hát persze…) részéről pont nem világossá, hanem maszatossá tették az egészet nekem.

    Kedvelés

    • “Nekem a tranzícióm előtt, férfi koromban visszatérő, vicces élményem volt, hogy az aktuális férfi partnerem kérdésemre kijelentette, hogy ő “tulajdonképpen heteroszexuális.” És amikor én kerek szemekkel kérdeztem, hogy hát akkor mit csináltunk az imént, akkor valami olyasmivel mentegetőzött, mint hogy “azt alapvetően te csináltad, és nekem tulajdonképpen mindegy, hogy az férfi vagy nő”.”

      Értsd: leszopta őket, és ez volna MINDEN ESETBEN (és a könyvben is a nagytermetű, egoistának bizonyult férfipartnerrel is) a szex. Too much information. Nem volt kölcsönös a vágy, az örömszerzés, nem vették őt sem férfi- sem emberszámba, és neki nem ezzel van baja, hanem hogy az elnevezést számon kérje…

      Kedvelés

      • …amivel nincsen semmi gond amúgy, csak csupa ilyen történettel azt boncolgatni, hogy a MÁSIK kihez VONZÓDIK, mi az IDENTITÁSA… elég gyerekes. Megfejtés: te buzi vagy, neki mindegy. Nem megy veled prájdra, nem szeret, és nem tartja oda semmijét neked, az tuti… igen, toxikus ez is. Blanka feminista, és nem érti, ezek miért torz történetek, de még el is meséli nagy komolykodva.
        Amúgy meg rengeteg férfi van, aki faodúba, nyers májba, őszibarackba is belelőné, mindegy neki. Csak ennek körítéseként vicces a szivárványkodás, elvi komolykodás.

        Nem, nem szégyen meg bigottság, hanem nem kezeltek embernek, partnernek, Blanka.

        Kedvelés

    • És amíg ezek itthon a saját szexualitásukat tárgyalják ki üdvözült önzéssel, transz aktivisták (férfiak) MEGTÁMADJÁK a nőket Manchesterben és kisajátítják a szüfrazsett, Emmeline Pankhurst szobrát. Erről nem szólnak magyar cikkek, hírek.

      https://www.telegraph.co.uk/columnists/2022/05/17/trans-rights-activists-give-protesters-bad-name/

      Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.