nagykarácsony: végre egy tényleg vicces, szívmelengető magyar vígjáték

Ha nekem nem igazán tetszik egy sajtópremieren egy film, akkor köszönöm a meghívást, de nem írok róla. Az előzőről nem is. De most!

Ezt vártuk, de nagyon: magyar vígjáték, és nem is a legolcsóbb műfaj, a kamaradarab, hanem nagy helyszínek, fordulatos sztori, sok helyszín, kaszkadőrmunka, tűzoltók. És tényleg szívből röhögsz, sokat. Akkor is, ha felszínesen figyelsz, akkor is, ha érzékeled a pici részleteket. Nagyszerű színészek tömegesen, a kis szerepekben is, köztük nagyágyúk és friss arcok is. Látványos, vicces, sokfelé ágazó, de kompakt, ezen felül szívmelengetően emberi ez a film, és nem szexista: ahol az lenne, ott jön egy fityisz. A humora pedig nem amerikaiasan blőd és nem is balkáni-vidékiesen suttyó, Kusturica meg Üvegtigris módra, hanem meghitt, néhol abszurd, érzelmes, okos, sokszor nyelvi vagy dramaturgiai forrású, illetve a klasszikus karakter-, szerepcsere- vagy félreértésalapú. Még a tűzoltók ugratásai, az ivás, csajozás, hősködés sem tahó, mert kifigurázza ezeket. Családi film a szó legjobb értelmében… ebből ugye ki szokták hagyni a felnőttet, de a Nagykarácsony élvezhető a szülőknek is. Közben nem kínos (tahón felnőttes), nem érthetetlen a gyereknek sem, vannak is bőven gyerekek (Földessy Margit és Benesovits Áron jóvoltából kiválóak), önjogon is. A lényeg mégis a felnőtt sztori. Van némi blaszfémia, de ez sem ízléstelen, csak én vagyok érzékeny erre. A párbeszédek valóban viccesek, a helyzetek életszerűek, legfeljebb enyhén elrajzoltak, de realitás marad a komikum, és a szakértőket kívánó elem (a tűzoltás) is rendben van. A történetnek van eleje, íve, fordulópontja, feszültsége, vége, tétje. Van könnyűsége, groteszksége és valósága. Továbbá imádja Budapestet a kamera is, a hős is, a néző is.

Közben ez a film nem hivalkodóan eredeti, nem valami sosemvolt ötlet, hanem sima, klasszikus vígjáték. Pontos, lelkiismeretes és szellemes iparosmunka, humora, drámája annyi, amennyit a műfaj ma megkövetel és elbír. De ez sok, látva a korábbi évek magyarvígjáték-termését. Nem markol többet, mint amennyit egy szórakoztató film marka tud. Van humoron túli üzenete, úgynevezett elgondolkodtató pillanatai, de nem kampányol semmi divatos ügy mellett, nagyon finoman moralizál, sőt, van anti-morál is (Scherer Péter nem adja fel kereskedelmi szempontjait).

Palikám, váltsál már, legyen apród Fotó: Intercom

Okosaknak azért élvezetes, mert írói skillekkel írta Horváth András Dezső, Fehér Gáspár és Fehér Boldizsár, a dramaturgia feltűnően tudatos (Angyalosy Eszter, Lévai Balázs, utóbbi az egyik producer is). Van benne narrációs keret: Szerednyey Béla, az aligszavú, négy jelenetben felbukkanó mellékszereplő a narrátor, egyben rezonőr, akinek egy fontos fordulat is köszönhető. A sűrűn vágott, pergő, hamar beszippantó film lényege pedig a klasszikus égi és földi szerelem (Molière, a Csongor és Tünde/Balga és Ilma, de Shakespeare is használja). A fő szerelmi szál drámát és fájdalmat is tartalmaz, ez a fiatal, tiszta, bár gyarló és fejlődő szerelmeseké: a klasszikus naiva a minden szerepében végtelenül szerethető, örkényes Zsigmond Emőke, partnere a nagyágyú orlais Ötvös András, aki csalódik és “átszeret”, a méltatlan nő pedig a relatív démon, Rujder Vivien a Katonából. Aztán, van a földi szerelem, eggyel könnyedebb szövődés, idősebb, földhözragadtabb és viccesebb szereplőkkel (Pokorny Lia /nagyon hasonló a Parkolóéhoz a szerepe/, Scherer Péter), másfajta téttel, élethelyzettel és poénokkal, de a fontos gyerekmotívum és a bizalom, tisztesség alapkérdése általuk jelenik meg. Sőt, egy harmadik, még földibb szerelmi réteg is érzékelhető egyetlen jelenetben, épp Szerednyey Béla és… nem lövöm le, között. És a lényeg: a hangulat. Advent, a tűzoltók világa (némi didaxis: vigyázzatok a kínai műkoszorúkkal!) és a szeretett főváros. A gondosan fejlesztett forgatókönyvet itt méltatják.

A rendezés meri atipikusnak ábrázolni az eredetileg klasszikus szerelmest, a csalódott, majd újra vágy tárgyává váló, szorongó főhősét. Bár az első húsz percben, hülye fitneszblogger, azt gondolom, hogy nagyra tartom én, katonás kora óta figyelem Ötvös András pályáját (becsorgattunk a Jurányiban A csemegepultos…-ától), de nem lehet sem hős tűzoltót, sem “égi” szerelmest játszani ilyen alkattal (nyakkal)… ezt aztán elengedem, mert de, lehet. Nevezzük hát atipikusnak, vígjátékinak, gyarlónak. El kell hinnünk, hogy ez a szép és árnyék nélkül kedves nő, Eszter (Zsigmond Emőke) döglik a rajzfilmszerű és -nevű Arnold után, de hát Roger nyulat és Jessicát is elhittük. Ez itt viszont Ötvös András színészi bravúrja. A meztelenkedés, ami kinyírná a hősfigurát, a gyereknézőkre tekintettel amúgy is kimarad (az egész filmben egyetlen, szép és enyhén meztelen pillanat van). A tűzoltós erőnlét épp hihető, egy vígjátékban nem is kell überszexi férfitest a főhősnek.

fotó: Intercom

hivatástudatok. fotó: Intercom

A szerelemnél fontosabb szál, de azzal összefonódik a “legyőzni magunkat, komplexusainkat” lelki élet, nyál nélkül, átélhetően. Ez gyereknek, felnőttnek is megerősítő, ismerős téma, az alkotók értő módon használták, és nem bonyolítják túl.

Eredeti, ahogy a gondosan válogatott, részben frissen írt, karácsonyi filmzenék megszólalnak utcazenészek révén, szépséges, hangulatos városképekkel.

Ahogy a Szabó Kimmel Tamás szerepét játszó Szabó Kimmel Tamás megjelenik, sugalmaz, cselekményt fordít, illetve karaktert, magatartást és filmműfajt is parodizál egyben, az a komikum legjobb vonulata, roppant hálás szerep.

Csak egyszer égsz. fotó: Intercom

Galambos Péter hangja konferálja a “film a filmbent”, hatalmas koki ez az akcióműfajnak, de önirónia is. A másik fő poénforrás a “betlehemi játék 2020-ban”, értelmezések, balesetek, gyerek-bénázás, kilencévesek szerelme, kivagyi szülők. Ők egészen parádésak, a szemüveges Telekes Péter minijátéka olyan, hogy a könnyem is kicsordult (ő egyébként a gonosz ávós Eperjes önimádó mártírfilmjében). A fő szál legfontosabb poénját, az átmenetileg nőgyűlölő, devalválódott Arnold (Ötvös András) evangéliumértelmezését le se forgatták (avagy kivágták), rendkívül szórakoztató dramaturgiai megoldás révén tudjuk meg, miket beszélt össze pár óvatlan percben a gyerekeknek.

A legjobb alakítás a főszereplők közül Ötvös Andrásé és Scherer Péteré (Pali) (“Nincs kedved ráérni valamikor?”). A mellékszereplők közül Csuja Imre egy kicsit sematikus (megírva is, eljátszva is). Mészáros Máté epizódja és alakítása viszont feledhetetlen és profi. Az egyébként ellenszenves karaktert alakító Rujder Vivien a hangja és lénye kivételes természetessége, manírmentessége miatt emlékezetes a kevés jelenetében is. Orosz Ákost illeti még kiemelt elismerés, de nincsenek gyenge szereplők, és sikerületlen pillanatok is alig.

a premieren Mészáros Máté a filmbeli szemmel, Orosz Ákossal

Mélyértelműen vicces a hosszú trailerben az első mondata.

Nagykarácsony, magyar vígjáték, 2021, 109 perc, r. Tiszeker Dániel, minden multiplexben
 
És a dal:
 
 
 
 
 

2 thoughts on “nagykarácsony: végre egy tényleg vicces, szívmelengető magyar vígjáték

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.