mit is akar a feminizmus? és én?

Jaj, de nehéz ez.

Feminista vagyok-e? Igen. Létezik-e érvényes feminizmus, nőügy, büszke, okos, valódi érdekképviselet és méltóság-deklaráció? Persze. Ez nem nehéz.

Csak arra kellett rájönnöm, hogy nem én vagyok itt a rossz (a tananyagot nem ismerő, vagy gyakorlatban nem elég hithűen megvalósító, a konszenzusból kiszóló, csapatban “dolgozni” képtelen, egyéni sérelmeit dédelgető stb.) feminista. A feminizmus nem vallás és valláspótléknak sem alkalmas.

Arra is ráébredtem közben, milyen sokan voltak, vannak most is hamis okból feministák.

AZ önigazolás például: nem lett pasim, átmulattam az életet, nem lesz gyerekem, nem jó a szex senkivel, nem értem le magamba, cicám van és imádok vele szelfizigetni, sorozatot nézek, felelősséget nem vállalok, tehát a pasik elnyomók és a társadalmi nyomás (Orbán) akarja csak, hogy ÉN (ÉN, ÉN!) szüljek, feleség legyek, vékony legyek stb., de én jól nemet mondok!

Mimikri: a környezetemben, facebookismerőseim között a feminizmus járja, érvelni ellene buta vagyok, eltanulom, illeszkedem, és hát én sem állhatok elő mással, még ha gyanítom is, hogy tán nem kéne ennyire bagatellizálni az abortuszt, vagy ha én nem bírom a transzokat, ha sok már ez a téma, a “ki minek érzi magát, akkor az” messziről büdös.

Protestfeminista és -ellenzéki: én nem vagyok olyan kereszténydemokrata sütisütő befont hajú háttérnő, a lájtbalosság vagy pláne a lakossági liberalizmus menőbb eszme! A Rend, a womanpower is jól hangzik, bátornak tűnök tőle, amúgy is lenézem a szabályos életűeket, “gyertek, nők!” alapon szívesen csatlakozom valami újhoz.

Csak úgy ütni kommentben másokat, akik zavaróak, mert miattuk nem vagyok az, aki, és akkor már miért ne a feminizmussal: NorbiRékát, Várkonyi Andreát, Bagdy Emőkét, Vajna Tímeéát, Sarka Katát.

Aki mindenen megsértődik, a világra haragszik, miért ne tenné szóvá azt is, hogy (végre) egy férfi beszólt neki a kisboltban? Jól leszólni a férfiakat, anyákat, házasságkötést, vagy ha a faszi tutira vette, hogy szex lesz a randiból, akkor hatalom nemet mondani, vagy erről fantáziálni: nemet mondtam egy pasinak (akinek nem kellenél)! Vagy műfaszt rendelni és kipróbálni a penetrációt a férjen, micsoda bosszú!

Provokálgatás: fiatal nők sportja, még nem nagyon haragszanak, de ez ilyen generációs attitűd, legyen mit kiírni harsányan, fontosságérzet, önhelyesség, bátorságillúzió, rendszerkritika. Állatvédelem, mentes kozmetikum, klímaszorongás ugyanígy jöhet.

Karrier, médiajelenlét: lebutított eszmék, menősködés, megváltószerep, tömeges elérés, médiában szerepelget, irányítja a követőit, főnöknek érezheti magát minden valós tevékenység, tehetség, íráskészség nélkül.

Barátok, cimborák kedvéért interszekcionális szövetségessé válni: sértődött leszbikusok, ideggyenge transzok a haverok, “egy pasim transz volt”, védem őket.

Én elvekben hittem és 2004 óta nem csatlakoztam semmilyen feminista közösséghez, mert nem tűrtem irányítást. Amikor beleszóltak abba, hogy én hogy vagyok feminista, amögött mindig ferde, személyes szándék volt: neki az én igazságom kényelmetlen, inkább hallgassak, mert árt a nőmozgalomnak, belemagyarázás, vegávsággal revolverezés, a transztéma erőszakolása (ez 2017-ben szétverte a magyar feminizmust).

Az én feminizmusomnak van jó pár fontos bevezetője. A szexuális kapcsolatot én csak a szerelem szépségével együtt, de legalábbis igaz szövetségként értelmezem, teljes emberi kapcsolatként, következésképp a szex, a test, a meztelenség áruvá tételét (pornó, prostitúció, kink-queer tárgyiasulás, -ítás) elvből ellenzem. A heteroszexuális alapbeállítódásból (hogy az alap, és nem csak az egyik verzió, és ahhoz képest létezik másság) és a magzatok erkölcsi-érzelmi védelméből nem tudok engedni. A magzatok iránt közönyösnek lenni, őket megölni (viszont kóbor cicákat dédelgetni), ez az alapvető emberségünktől foszt meg minket. Amit nagyon utálok még: feminizmus mázzal a napi pletykahírek rágcsálása, celebeken rugózni (védelmezve azt, akit “bántanak” vagy ráugrani arra, aki nem feminista), mindenbe rasszizmust, szexizmust magyarázni, polgárjogi harcnak, érzékenységnek állítani be azt a jellegzetes középkorú, facebookon unatkozó keserűséget, amikor más nőket fúrnak ezzel takarózva, a kápó, privilegizált, kiszolgálja a rendet stb. szövegekkel. Képtelenség, hogy valaki, aki a nők jogaiért áll ki, ugyanakkor pártolja, sőt, menőnek és önrendelkezés megvalósulásának tartsa a pornót és a “szexmunkás” (prostitúciót. És amikor imádják, ha valakinek rossz, ha elég látványos áldozat és nyilvánosság előtt lehet ezt taglalni, fontoskodni, ebből terméket próbálnak faragni, véres arcokkal kampányolni. Rendkívül kártékonynak tartom emiatt a Genderfészek, Mérő Veráék és Gumiszoba tevékenységét.

A feminizmusom fölött áll (tehát fontosabb nála) az, hogy a műveletlenséget, butaságot, érzéketlenséget, önzést, hamisságot, a játszmákat elutasítom. Engem nem érdekel, hogy az illető nő, nem keresek neki mentséget, ha nem ért alapvető állításokat, gesztusokat, ha személyeskedik, beleülne abba, ami az enyém, gyűlölködve fúrja az edzésemet, kultúrafogyasztásomat, a gyerekszülést, a nyuszirajzomat, vagy nem ért, mégis nyüzsög és okoskodik rólam. Keserves leckéken át tanultam meg, hogy nekem ilyenkor sem és sima közöny, értetlenség esetén sem kell megértőnek lennem, hiszen ezek pont erre utaztak, hogy majd én balek leszek és hagyom magam, engem lehetett a sisterhooddal meg elfogadással revolverezni. Nem fogom mentegetni és magyarázni (pedig hallom Antonia hangját), hogy milyen rendszerszintű elnyomás okozza a butaságot, vagy azt, hogy keserű, középkorú nők marcangolják azt, aki jobb életet él.

A személyes ügyek nem tartoznak a köz elé, csak hát a meghatósdi médiavonulat (emberi sorsok, veszteségek, kudarcokról és poklokról őszintén, depresszióval, gyerekhalállal vagy rákkal a médiába kerülni és teljesítménynek feltüntetni, traumaírás) akkora tömegben érkeznek, hogy megszoktuk: a magánügy is közügy. Márpedig egy valamirevaló mozgalom nem lelkizik, rinyál, nem zsarolja a többséget könnyes szemmel, hanem elvei vannak és követelései, eszközei, harcai, erőt mutat, és ha mégis személyes történet, meg elfogadtatás, akkor megnyerő akar lenni, nem még őrjöng meg vádaskodik, fölényeskedik a “tudatlan gyűlölködőkkel” szemben.

Mindenki élje meg a magánéletét, gyerekvállalását, mono- vagy poligámiáját, szexuális ízlését, sportját, diétáját, kinézetét úgy, ahogy neki jó, és erre ne szóljon be senki, pont ezért virítani sem kell, hiszen nem kritika és nem rajongás tárgya, hogy mki hogy dönt vagy sodródik ezekben. Nincs ezekben feminista irányelv: az, hogy valaki nem szül, vagy mozgáskorlátozott, vagy lusta, vagy nem talál pasit, vagy leszbikus, önmagában nem lesz sehogy se feminizmus. Nem azért, mert e magánéleti döntések összessége és eredője ne érintené a társadalmat, mert nagyon is érinti, de ezek olyan személyes jellemzők és ízléstémák, ezen kívül pedig sorsok, történések, amelyekkel nem lehet, nem érdemes vitázni, kihirdetni igent vagy nemet, elveket erőltetni, mármint ha a tyúkól színvonalat, egymás szemének kikaparását, a savanyú a szőlő effektust el akarjuk kerülni.

Egy szempont van: hogy a nőknek jobb legyen az élete, megerősödjenek, ne kételkedjenek magukban, több örömmel, kevesebb kötöttséggel és pótcselekvéssel éljenek. A harsány, gyengeségből fakadó önigazolás is pótcselekvés.

Csak hazugság ne legyen. Áleszmék, kövérségmentegetés, sportolók támadása és egyéni belekötés, üldözés, kitalálni, ki kártékony és rászállni, mert én bizony arra visszaszólok.

A mai napig hökkenten mondom ki magam elé: a magyar feminizmus élvonala, eszes, magasan kvalifikált tagjai nem tolerálták azt, hogy Gerle Éva edzett, mint blogger ezt meg is írta, és ettől jobb lett az élete. Nem kéne támadásnak felfogni azt, ha valaki jól akar élni. Állásból, médiafelületből, pályázati pénzből, jó pasiból korlátozott mennyiség van, de pont egyéni jóllétből, erdei futásból, élményből korlátlan. Továbbá láthatóság címén sem kéne poliamórként erőltetetten provokálni a népet (aztán meg nem érteni, miért nem fogadják el őket:

…van, hogy pont a poliság láthatóvá tétele a probléma. Sétáltunk hármasban Szilviával és Annával kézenfogva, középen nyilván a közös csajunk. Mindhárman fontosnak tartjuk a leszbikus láthatóságot, ez, ha ketten vagyunk kézenfogva, viszonylag adott is, de ha hárman megyünk kézenfogva, senki nem fogja azt gondolni, hogy mi polik és leszbók vagyunk, csak azt, hogy jóban vagyunk. Márpedig szeretnénk a láthatóságunkkal egy fontos pozitív impulzust adni az esetleg felbukkanó queer csajoknak, poliknak. Mit lehet itt tenni? Jön valaki, Szilvia gyorsan szájon csókol engem, majd rögtön Annát is. Ez elvileg világos helyzetet teremt, de mindhárom résztvevő gyors reakcióját, összecsiszolt, gyakorlott részvételét igényli, így végül abban maradtunk, hogy kedvesem megfogja az én fenekemet a szoknya alatt és közben csókolja meg Annát. 

Ilyen színvonal és dögivel. (Tudom, hogy volt már.)

Nem kéne követelőzni ilyen hülyeségekkel sem, meg a szánalmas queer/kink menőzés stb. is roppant kínos.

Ezek személyes, egyéni ügyek. Fontos, hogy a köztérben olyasmiről beszéljünk (bérezés, szülészeti helyzet, női egészség, a családok helyzete, a biológiai nem kérdése, média), ami valóban közügy, és ezekről beszélve viszont ne érzékenykedjen senki, hogy neki mi esik rosszul, mit él meg elnyomásnak.

A feminizmussal tehát nincsen semmi. Az enyém meg ilyen, amilyen: a hülyeséget, tehetségtelenséget nem pártolom akkor sem, ha feminizmusba csomagolják, az agresszorokat meg kiröhögöm. Nagyon remélem, létezik ilyen feminizmus, ha nincs, akkor a magam részéről, mostantól és itt van. Nem kell trendeket követni meg máshol kérni állampolgárságot, betagozódni, , ki lehet kiáltani a saját köztársaságot. Sokáig hittem azt, hogy “akkor én nem vagyok feminista”, és hogy nekem valamihez (a mozgalomhoz, a képzettebbek kedvenc témáihoz) kell igazodnom.

A feministákkal (létező, magyar feminizmus) annál több bajom van. A pokolnak több köre van:

Az általában nem túl olvasott nők, akik az elveket nemigen értik, de időnként ők is felmondják a félreértett feminizmust, kommentelnek, mennek a vezérhangok után, képtelenek reflektálni, táborokba állnak és érzelmeket élnek meg.

Mit nevezek félreértett feminizmusnak? Azt, amit fent, amikor elveket, rendszerszintű megállapításokat a saját életük, sérelmeik méretében magyarázzák, ferdítik, másokra erőltetik, és az összege ennek rosszindulat és ordibálás, azt a hideg, kőszívű jellegű.

Vannak aztán az odacsapódó, fontoskodó “középvezetők”, mélységes rosszindulattal, kihirdetik a feminista elveket, másokra erőszakolják, önigazolás (pl. ne szülj, nem kell pasi, genderkedés, testpozitív kövérségpátyolgatás, edzés leszólása, kutyacica, vegánság mögötte sivár élet), állandóan változó profilképkeret, mindenhol ott nyüzsögnek.

És a tudatos manipulátorok, hatalmat akartak, vezéregyéniségek, ítélnek, szerepelgetnek, médiakarrierre hajtanak, uszítanak minden más vélemény ellen, siralmas színvonalon. Van néhány szép szavú, korrekt, de ugyanúgy nem szóltak semmit, amikor nőket lincseltek meg mondjuk transztémában, és ugyanúgy a saját szűk érdeküket tolják.

Plusz a témára rárepülő férfiak, ők annyira nem találnak maguknak közösséget, élettartalmat, hogy álló nap nők oldalain nézegetnek, belekotyognak, vitáznak, bírálnak, jóváhagynak, felülről beszélnek, feszülnek. És persze ők jó fiúk ám, ők nem olyanok. Tankönyvi mansplaining, egyszer egyikük azt magyarázta itt, hogy nincs ok tisztasági betétet használnunk, mert ő olyat még nem látott. Vagy az én kioktatásom arról, hogyan használjak szövegtechnikai eszközt – a fickó irodalmilag a kanyarban nem volt. De az is szép volt, amikor épp kedvesen arról ment a szó, hogy nem annyira számít a méret, nyugi, fiúk, egy új kommentelő erre elkezdte a pinákat a legszívtelenebb fanyalgó módon osztályozni, és még ő érezte úgy, hogy sérelem érte, a neki nem tetsző kisajkak, nem kellően gyereklányos vulvák létezése folytán mármint. Akkor is ciki, sőt, akkor pláne, ha ezek a férfiak szövetségesnek mondják magukat, vagy esetleg nőnek. Amikor a nők a traumáikról beszélnek női szemszögből, semmi dolgod ott, belekotyogni, felülbírálni, véleményezni. Ha általában, intellektuálisan érdeklődsz, kérdezel, az oké.

Azt hiszem, én már csak a saját életemben és a blogom olvasói körében vagyok feminista, elképesztő közönyt és önzést tapasztaltam, odadobtak élőcsalinak többször zűrös helyzetekbe, és ki akarták rángatni alólam a blogom olyanok, akik itt a szellemet, lényeget soha fel se fogták. Nem bírtam a kontrollvágyat, hatalmi játszmákat, a témába belekeveredő vegánságot, a body positivity maszlagot, a transztémát. És nem akarok ingyenpszichológus, mások sorsáért felelős meg elszúrt életek magyarázgatásának terepe sem lenni. Mindenkit biztatok, hogy ha alapos ellenérzése van (nem csak szavakon lovagol, nincsenek hatalmi törekvései, viszont érti az elveket), bírálja bátran azt, ami a mai női közegben feminizmus címén zajlik. Egyébként ismerek olyan, aktív feministákat, akik soha nem voltak hamisak, és nekik is meggyűlt a bajuk “a mozgalommal”.

De az én erőm, tehetségem, blogolásom, játékosságom, önazonosságom nem szűnt meg attól, hogy ők elfordultak tőlem és szemétségeket írtak rólam, meg ellenem hirdették azt, hogy hogyan sportolnak. Semmi mozgalmiban nem tudok már hinni, távol tartom magam tőlük, de erős a késztetésem, hogy a magam feminizmusát megfogalmazzam.

Más bírálataim:

ugyanaz, nőbe’ (én nem tudtam, hogy az erőszakoskodók egyike magát nőnek mondó férfi!)

az én feminizmusom

akik ellopták a feminizmusomat

asztalverők

összegzés feminizmusról és transzokról

17 thoughts on “mit is akar a feminizmus? és én?

  1. Az őrjöngő feminizmustól szekunder szégyent érzek. Ez többet árt mint használ. Csak muníciót ad a nőgyűlölőknek, hogy lám, ilyenek ezek, csoda, ha néha oda kell csapni nekik?
    Ez a ne szüljetek/adjatokpinát meg egyenesen szánalmas. Főleg nem szülőképes, virágkorukon túl levők szájából.

    Kedvelés

    • Ezt is import, próbálnak ilyen menő-dühösek lenni, mint az angolszász feministák, és a dühnek igazi polgárjogi mozgalmakban nagyon is van helye, ereje, csak hát nagyon bénák, látszik, hogy elbaszták az életüket,. mindenkit elmartak maguk mellől, megöregedfteek, és kompenzálnak. Műköröm kéne meg ibizai nyaralás, ezt volna jó mutogatni, továbbá jó pasira, pénzre sóvárognak, ha ez mind nincs, igazi karriert építeni kevesek, tehetségtelenek a kreatív tevékenységekben, lusták művelődni, tanulni, és a gyerek is mihaszna, akkor lehet ordibálni, dicsőséget követelni facebookos ostobaságokkal, naphosszat kommentelgetni munka vagy legalább értelmes írások helyett, lopott köveket összemázolni rém ízléstelenül, libákkal szövetkezni, feszkózni egész nap, kéthavonta új alkalmi meló, mert mindenhonnan elküldik, aztán panaszkodni vég nélkül, és mindezért meg a nyomorért, káoszért Orbán, patriarchátus a hibás. “Traumám van, jaj, de menő vagyok”új nadrágot vettem”, “nem jött meg a műszempilla Kínából”… dermesztő. De ha én, akit el akartak tiporni, kipattintom magam, élvezem az edzéseimet, jön éveim jelennek meg, nem állok be a nemi erőszak meg a beszólások közé egyenlőségjelet tenni és nyafogni, vagy szerelmem van, és tíz éve írok tartalmas szövegeket, és nem tudnak eltaposni, akkor kikaparják a szememet. Ugyanezek, akik nagy összegeket fogadtak el tőlem szemrebbenés nélkül, neten hirdetik, hogy én élősködő meg tarháló, meg elemezgetik a testemet, gyerekeimet, szerelmemet aljasul, és nekem bizonygatják megroskadt arccal, tőlem átvett szókinccsel, őrjöngve, hogy ők milyen sikeresek. Sziszterhúd… EZ a feminizmus elbukott, mert ez sima vidéki, butaliba irigykedés.
      Antoniát irigyelte ez a rém, akihez húszévesen jártam egyetemre…
      De ne örüljön a sok háromcentis farokkal recskázó szerencsétlen, mert nem ez a feminizmus.

      Kedvelés

  2. Andris, ennyire unalmas Angliában? Kicsit sem árulkodó a “dedeg”, amit ember le nem ír, meg a többi agresszíven ostoba nőgyűlölő szöveg, amit ezerszer leírtál, most ide is utánam jössz, közben mindenki megnézhette, mennyire vonzó, sikeres, magas, karcsú, boldog férj stb. vagy. Nem rejtély, milyen élet és jellem, kinézet az, akinek erre van szüksége, hogy minden nap, függőként naphosszat idegenekkel pletykál, figyelget, kavar, alakoskodik, bizonygat, erkölcsösködik. A legviccesebb a sporttal való hivalkodás, a második legviccesebb, hogy te vagy itt az áldozat és én nem tudok meglenni nélkületek. Egy gyereket nem tudtatok összehozni, se te, se Villő, semmi ötlet, szív, szellem, bátorság, marad a hazudozás.

    Kedvelés

  3. Senki nem írhatja elő, hogy kell itt nekem bármit csinálnom, mivel ez az én blogom.
    A sunyi sugalmazás, magyarázgatás még viccesebb. Ahogy kioktat. Kéne egy hely, feszkózni, ugye? Hát, ez nem az a hely, amit ellephettek.
    Nem érdekel, ki szeret, ki nem, ki sértődik meg, mert én nem szimpátiára hajtok, hanem jó szövegekre. A szimatom soha nem csalt még meg: aki “büdös”, azt rövid úton kirakom.
    Senki nem minősíthet, vádolhat ENGEM azzal, hogy ő utál. 😀
    Remekül vagyok az olvasókkal, számukkal, jellegükkel. Ne erőlködjetek, a blog valóságát, számait, bevételét csak az üzemeltetője ismeri, kintről ők nem látszanak. Nem akarok több vagy más olvasót. Így is olvastok, nekem mindegy, úgyse engedem be a szemetet.
    Pontosan látom, Rozina mit akart, azaz: mivel kívánta elhitetni, hogy “az én oldalamon áll”, de ezzel sem tud bevágódni, mivel nem érdekel a hízelgés, nem toborzok.
    Ez nem érdekel. A látszat sem, az előnyös önfotózgatás, vetélkedés, hashtag, tyúkól sem. Ki melyik buta médiában szerepel, celebkedik. Nem az én szintem.
    Rajz, szöveg, sport, erdő, ihlet, kultúra, élmény, igaz emberi érzések, valóság, éleslátás, néven nevezés, bátorság – ez érdekel.
    Nem gyűjtök lájkokat, olvasókat. Lenézem a kavarókat, szócsatázókat, feszkózókat.
    Én feszkózhatok, mert én a saját blogokat védem, és engem ér a sérelem, jönnek ide is utánam. te saját blogon lehetsz kakas.
    A posztok témáihoz lehet értelmesen kapcsolódni, tagként vagy magadat vállalva.
    Ugyanezért senki ne írjon e-mailt se álnéven, “infót” se, nem érdekel, hamis, kamu az egész.

    Kedvelés

  4. Kedves Éva!

    Kíváncsivá tett ez a cikk, és érdekel, hogy akkor voltaképpen te hogy is állsz ma a magyarországi feminista mozgalmakhoz, illetve a nálad is kommentelő feministákhoz: miben értesz egyet velük és miben nem, és amiben nem, az mennyire vállalható számodra, illetve ők mennyire tarthatnak téged feministának (tudom, te nem igazodsz, de ők ugyanilyen biztosak az igazukban). Mivel azzal kezdted a posztot, hogy feminista vagy, ez szerintem egy fontos kérdés. Csak akkor tudsz rájuk hatással lenni, ha valamilyen szinten elfogadjátok egymást.

    Azért is kíváncsi vagyok még erre, mert látszik egy különbség, ami szerintem alapvető és áthidalhatatlan: ők a feminizmusban élnek, azzal kelnek és fekszenek, és esnek neki mindenkinek, aki kicsit is más, mint ők. Ehhez képest te azt írod, hogy elsősorban ember és nő vagy, és emellett feminista. Úgy érzem, hogy ez determinálja az örök kívülállóságot.

    Írtál pár típusról is: Nagyrészt igazad van, én legalábbis így látom, de azért elég kemény dolgokat is a fejükhöz vágtál. Szoktál ezekről a dolgokról velük is beszélgetni / levelezni?

    Üdv,
    Kenéz

    Kedvelés

    • Szia,
      köszönöm az e-mailt is, megválaszoltam!
      Jól ismerem a hazai közeget 1995 óta, egy bő generációval korábban az ELTE angol szakán, a NaNE képzésein és a Prostitúció Nélküli Magyarország Mozgalom gyűlésein tanultam a feminizmust. Itt nem kommentel mozgalmi beállítódású, szervezett feminista, és én nem tartom a saját hiúságból, unalomból, egyéni érvényesülésért kiáltozó feltűnéskeresőket mozgalmi feministának, megvetéssel figyelem, ahogy lájkra, szimpátiára hajtanak, véres arcokra és traumákra bazírozzák védett helyzetből, erkölcsösködve a befutást, közben vannak köztük hatalmas hergelő mobberek, akik kicsit sem kritikusak, viszont irigyek és ócskák. Nem hoz velük közös nevezőre a feminizmus sem, ezek fontos nívókülönbségek.
      Nem, már nem szoktam velük erről beszélni, bár nem tudom, te kikre gondolsz. Ez a blog amúgy nem a férfihang értelmes és női megfelelője, ellenpontja. Akikre én gondolok, azok mind jártak a blogon, részben eleve itt lett kedvük feministának lenni (2012-től blogolok), innen “ihletődtek”. Korábban sem tudtak beszervezni ingyenmunkára, aktivistának, tüntetni és kiáltozni, illetve elborzasztott a civil nők levlistájának önző, agresszív, személyeskedő, minden hülyeségnek tapsoló, másrészt öreges, teszetosza jellege. Voltak ezek a konfliktusaim 2014-5-ben, akkor mindent megbeszéltünk, azóta már nem, és jobb ez így. Nem akarok rájuk hatással lenni, és ez ügyben olyanoktól, akik nem ismerik a több éves történetet, a személyeket legalább távolról, nem kérek és nem is fogadok el javaslatokat, sem párbeszédre, békére intést. Nem népnevelő vagyok ugyanis, nincs felelősségem a hazai feminizmus szétesésében és devalválódásában, így feladatom sincs, közben pedig lényegi kérdésekben nem értek velük egyet. Külön állok, nem igazodom, szabadon írok, és sok olvasóm van, ez a lényeg, és ez az, amit nem is lehet tönkretenni, elvenni.

      A különbség, amit látsz: nekem van életem, nem csak az elvek meg a facebook. Sok a magányos, keserű, pótcselekvő ember. Egy aktivista esetében amúgy fontos, hogy ne a magánéletével, élményeivel vagy szép gondolatokkal álljon ki, hanem elvekről beszéljen a köztérben, legyen bár radikális, nincs ezzel baj mondjuk Antoni Ritánál, aki ilyen nagyon mozgalmár, nincs is párkapcsolata, gyereke, ő még viszonylag egy elvi ember, de nála nekem nagyon nem tetszik az LMBTQ-őrület, az abortusztémában a kötelező feminista álláspont (ez a Patent és a NaNe megfogalmazásaiban sem), a szex dologiasítása és devalválódása, a kiáltozó kamuellenzékiség és a kövérségpátyolgatás. Iszonyatos freakeket és tönkrement sorsokat gerjesztett és termelt ki ez a közeg.

      Ingyen dolgozó aktivista, egyesületalapító sem vagyok, hanem író, a blogom nem szervezet vagy közösség, hanem független személyek olvassák, a legkülönbözőbb értékrenddel és életekből, mindannyian tisztelettel (a tagok). Csakis én döntöm el, hogy így, egymagam milyen feladatot vállalok, mit bírok. Nem korrekt rám testálni, rajtam kérni számon kívülről, nézőként a feladatokat. Tehát nem leszek békítő, mozgalmat szervező, közvetítő, népszerűsítő, a közösség tagja, csakis a színvonalat, egyenességet, éleslátást, műveltséget népszerűsítem. Nincs egyesületem, író vagyok.

      A legtöbb nyomasztás a mozgalomközeli feministáktól az után jött, hogy itt megnézegették sunyin a nem-feminista tartalmakat, zavarta őket, hogy én nem olyan béna és önigazoló életet élek, mint ők, nem tudnak már sajnálni, mint friss özvegy és dundi koromban, és rázendítettek lejárató céllal, hogy én hogy merészelem kigyúrni magam, formásnak lenni, élvezni a sportot és ebből közösséget szervezni, mert ez nem feminista, ellenben testszégyenítés. Meg hogy mi ez a ketogén diéta, miért nem vagyok vegán, hiszen az állatok és a nők kizsákmányolása rokon természetű, és éljen az állatvédelem. Tényleg mi a fasz közük van hozzá, miért kell ebbe is elnyomást magyarázni, és hogyan nem érzik, mennyire átlátszó és örömgyilkos ez.
      Csak néztem magam elé. Egyiket sem bántottam. Közben láttam, milyen színvonalú hergelődések mennek a facebookon: Tudatos gyermektelenség vagy mi a bánat csoport, Genderfészek, Nem tehetsz róla…, Szentesi és Péterfy-Novák Éva, wmn. ELKÉPESZTŐ. Mindenki a maga érdekében, önigazolva vagy karriercéllal feminista.

      Naszóval béke nem lesz, nekik én nem vagyok már feminista (persze ők definiálják!), mert a transzkérdést, a szexuális orientáción való rágódást, a “ne szülj, mert a bolygó” butaságot-agressziót, az abortuszt mint elkerülhetetlent és mint jogot, illetve a sex worker hazugságot (stricilobbi) nem komálom, ellenzem, és sokkal fontosabb a saját, tartalmas életem, íróságom, mint a kétes elvi alapú és eredményű ingyenmeló. Munkáról, bérről kellene beszélni, gyereknevelésről, értékrendről, méltó kapcsolatokról, otthoni munkamegosztásról, képzettségről, tudásról, egészségről, életminőségról, kamaszlányokról, az emberi léptékű (heteró) szexről, jó gyakorlatokról, boldog feminista nőkről, és nem kéne folyton a családon belüli erőszakot és a metoo témát sem ferdén meg showműsorként használni. Elidegenítő ez az angolból vett kész szövegeket és terminológiát lobogtató, magánsérelem és politikai ügy különbségét nem ismerő, mindenen áldozatként rinyáló, magát végzettség nélkül szakértőnek meg filozófusnak tituláló, kövér, párra nem találó, sértődött nőtömeg, szóval nem akarok velük szót érteni, nem akarok tőlük semmit, eleve sem akartam, és megvezetettnek látom a követőiket, kevés kivétellel (nem hétköznapi feminizmus blog, Feminizmus fb-oldal).

      Kedvelés

      • Szia Éva,

        Kicsit elhavazódtam a hétvégére, de már minden teljesen rendben. Válaszoltam is (az e-mailjeidre is, mindkettőre).

        Van egy csomó kérdésem, amikre szerintem másokat is érdekel a válasz, így ezeket is belefoglalom a kommentbe.

        Az ELTE angol szakán milyen formában oktattak feminizmust? Csak azért kérdezem, mert a feminizmus egy politikai ideológia, és nem egészen értem, hogy egy nyelvszakon hogyan került a képbe. (Ez alatt most nem az általad is ostorozott “kamuellenzékiséget” értem, hanem azt, hogy az ellenzékhez hasonlóan nagyon direkt eszközökkel (kvóták, tiltások) szándékoznak építeni a társadalmat. Te nem látod ezt ellentmondónak? Olyan eszközökkel, amelyek ellentétet szítanak, hogyan lehet építeni?)

        A NaNE és a PNMM szerint mi a feminizmus lényege pár mondatban? Ezt pedig azért kérdezem, mert olvastam róluk elég sokat, és még a saját honlapjuk alapján is elég szélsőséges nézeteket hirdetnek. Te ilyen értelemben egyébként feministának tartod magad? Miben emelkednek ők ki, ami miatt őket választottad?
        Egyik esetben sem személyekre gondolok (annak talán nem is lenne értelme), hanem olyan dolgokra, mint hogy például a prostitúciót ellenzed (amiben egyetértetek), és az abortuszt is (amiben meg, ha jól olvaslak, nem, mert te nem látod korlátlanul alkalmazandó emberi jognak).

        Érdekes dolog az is, amit a népnevelésről írsz, és arról, hogy te nem akarsz népnevelő lenni. Nincs olyan célod, hogy – azon kívül, hogy az értékeiddel azonosuló emberek mind olvassanak – másokat is olvasásra és megértésre ösztönözz? Más blogok mindig tűznek ki valami hasonló célt, hiszen legtöbben szeretik, ha az értékrendjüket minél többen osztják, nem beszélve arról a többlet nyilvánosságról, amit ez biztosíthat.

        Igen, látom a különbséget is, és egyáltalán nem értem, hogyan lehet azonosulni kizárólag “elvi emberekkel” – minden elv csak akkor értékes, ha átültethető a gyakorlatba is, nem? Vagy ha azt gondolod, hogy nem, akkor miben tévedek?

        Amit az íróságról írtál, az is érdekes. Amennyire megértettem az általad leírtakból, te egyfajta tanítóként viselkedsz, az olvasók vitatkozhatnak, de te erre már nem reagálsz. Manapság szinte minden író hangsúlyozza, hogy ő a közönsége által lesz mindenki számára élő személy, és a közönség élteti. Így a közönség interakcióba lép az íróval, és vele együtt közösséget alkot (aminek számtalan formája lehet a sima fan clubtól az olvasói rendezvényekig). Értem, hogy szeretsz nem foglalkozni a külvilággal, de talán nem ártana, ha mindenki megtudhatná, hogy miért mellőzöd ezt az eszközt. Tudom, hogy sok olvasó mellett ez nehéz, de ismertséget szerezni ma Magyarországon szinte csak így lehet. Ez még a szakkönyvekre is igaz, ezt kivételesen tapasztalatból írom. 😉

        Elnyomás: Állatokkal példálóztál, illetve utaltál a saját példádra – én azt sem értem, hogy a nők és lányok – Magyarországon egyébként szerintem nem létező, sőt – elnyomásából miért próbálnak egyesek üzletet csinálni. Ettől válik gyanús politikai üzelmek láncolatává a feminizmus egészen sokak szemében. Még a legjobb szándékú férfiak és nők szemében is. És persze azokat a feministákat is könnyű így pénzéhes karrieristának bemutatni, akik nem azok, még ha nincsenek is sokan.

        És végül benthagynék egy részt a kommentedből, mert ezzel tudok azonosulni és egy értelmes, pragmatikus hozzáállásnak látom. Tehát: Beszélgessünk!

        “Munkáról, bérről kellene beszélni, gyereknevelésről, értékrendről, méltó kapcsolatokról, otthoni munkamegosztásról, képzettségről, tudásról, egészségről, életminőségról, kamaszlányokról, az emberi léptékű (heteró) szexről, jó gyakorlatokról, boldog feminista nőkről, és nem kéne folyton a családon belüli erőszakot és a metoo témát sem ferdén meg showműsorként használni.”

        És még valami: ami feminista irodalmat eddig a kezembe fogtam (vagy a képernyőmön megjelent, mindegy), abból mindre jellemző volt, hogy érződik: az eredetije angol, a fordítás meg egy kalap szar. Ha volna ötleted, hogy hogyan lehetne ezen segíteni (esetleg írhatnál egy könyvet), megírhatnád ide is. Hátha ellopják az ötletedet, na. 😉

        Kedvelés

      • Figyelj, te azt írtad, hogy tag akarsz lenni, számlaszámot is kértél, mi ez most? Kettesben akarsz beszélgetni, számon kérni, vádakkal. Rendben van ez így, vagy ez is nők idejének, energiájának használata? Bármilyen békés a hangnem, ez nekem nem dolgom. Mint írtam, a blog nem (ilyen) szolgáltatás, nem dolgom felvilágosító munkát végezni, pláne nem olyan témákban, amelyekről egyrészt szól már itt vagy ötven poszt (csakazolvassa.hu/tag/feminizmus), másrészt, ha valóban érdekel (és nem férfi-erődemonstrációt tartasz), akkor pár kattintással utánanézhetsz a válaszoknak. Tényleg elolvastad a honlapokat? Mi abban a szélsőséges? Vagy csak nem hiszed el mondjuk a statisztikáikat?
        A kérdéseidre a válasz: NEM TUDOM, NEM DOLGOM. Kérd számon a szervezeteken, a női magazinokba publikálókon, a szerkesztőséggel bíró magazinokon, lobbistákon, rendezvény- és flashmob-szervezőkön. Még ők se fognak így neked válaszolni, trollnak fognak tartani. Pontosan mi szélsőséges neked?
        “elég szélsőséges nézeteket hirdetnek. Te ilyen értelemben egyébként feministának tartod magad?” Igen, és szerintem nem szélsőséges. Egyenlőtlenség van, és masszív, a gyakorlói által láthatatlan és (érdekük szerint) takargatandó-eltüntetendő elnyomás és erőszak a nők ellen. Olvass utána. Elfogulatlanul. Mert a nemedet mosdatod itt, józan szavaid mögött sértődés van.
        1995-6-ban jártam az angol szak szemináriumára, és 2004-ben a NANE képzésére, illetve 2013-4-ben egyszer-kétszer nyilatkoztam nanésokkal.
        2005-6-ban voltam a PNMM informális tagja. A prostitúció, pornó, nőhasználat, érdekszex zéró toleranciája nem szélsőséges álláspont, hanem humán minimum. Ha ezt nem érted, miért vagy itt?
        “hogy az értékeiddel azonosuló emberek mind olvassanak” ??? ez milyen hülyeség? Hogy lehetne ez célom? Nem szavazatokat gyűjtök. Író vagyok. És nem dolgozom ingyen.
        “minden elv csak akkor értékes, ha átültethető a gyakorlatba is, nem?” nem, a gondolatkísérletek és elméletek is érdekesek, még a szélsőségek is, és azok is ihletik a gyakorlati politikacsinálókat. Tudomány, modell, elmélet… Amúgy meg átültethető, át is ültették, működik. Persze vannak érdeksérelmek.
        Mitől félsz? Ki nyom el? Mi ez? És miért nem írod konkrétan, hogy mivel nem értesz egyet? Azt én írtam vagy a Nane?
        Az elvi emberekről amit írtam, azt az érdekalapú meg karrierépítgetői, showműsorban utazó celebfeministák és jogvédők kritikájaként írtam, ez utóbbiak hamis motivációk.
        Sok férfi csinálja ezt, hogy nézeget, finnyog, magyaráztat magának. Közben én világos posztokat írok, az miért nem elég? És a premissza az, hogy egyenlőtlenség van, és azt nem fogadjuk el. “szerintem nem létező” ???
        Ehhez teszem hozzá, hogy Magyarországon nem szélsőségesek a feministák. Kicsit sem.
        Magánember vagyok, szervezeti álláspontom nincs, csak tapasztalatom és személyes értékrendem. A magam kritikus álláspontját írom, pont úgy, ahogy más is leírhatja (saját maga által működtetett felületen).
        Az ELTE-n Nemi szerepek a civil társadalomban című szeminárium és csoportmunka volt, 1995-6-ban jártam rá, épp bejöttek ilyen tudások, egészen más volt a helyzet, fénymásolatokból és könyvekből tanultunk, nem volt net, női érdekképviselet sem, a szabadság, polgárjogi eszmék, tudatosság jegyében ment mindez. Előtte nem is hallottunk ilyenről, tévedés, hogy ez nem való az egyetemre. Revizionizmusról, más (és jóval problémásabb) eszmékről is szó van az egyetemeken vastagon. A feminizmus alapműveltség is, a tanár (Antonia Burrows) személye garancia volt. Akiket említek fent, utóbb őt is kicsinálták a transzkodás nevében. Ez a kurzus nyelvgyakorlásnak (elméleti nyelvhasználat, érvelés) és kultúraismeretnek is kitűnő volt, évekig jártunk rá, soha még csak nem is hallottunk ilyen témákról előtte.
        “A NaNE és a PNMM szerint mi a feminizmus lényege pár mondatban?” Nézz utána, van honlapja a NaNÉnak, de azt írtad, olvastad. Miért engem kérdezel? Főleg a családon belüli erőszakkal és áldozatsegítéssel foglalkoztak. Most nem ismerem a helyzetet. A PNMM nem volt formális szervezet, álláspontja a svéd modell, a testek használatának, a prostitúciónak a zéró toleranciája a méltóság nevében.
        A kvóta pl. vitatott eszköz a feminizmuson belül is. Nyitottság volt. Nem az kapott ötöst, aki radikális volt, ha erre gondolsz.
        Nem látom ellentmondásnak, nem az volt a dolgunk, hogy társadalmat építsünk, hanem hogy alapdolgokat megtanuljunk, meg a nyelvet jól (én akkor még nem voltam angol szakos, csak áthallgattam), nem voltunk politikusok, szervezetek tagjai.
        “te egyfajta tanítóként viselkedsz, az olvasók vitatkozhatnak, de te erre már nem reagálsz.” Honnan tudod? Ha van kedvem és értelmes a felvetés, reagálok, máskor (időhiány miatt is) meg nem. De a kommentek zárt posztok alatt vannak, miről beszélsz?
        “Manapság szinte minden író hangsúlyozza, hogy ő a közönsége által lesz mindenki számára élő személy, és a közönség élteti.” Nemhogy én nem vagyok ilyen író, de nem is ismerek olyat, aki ilyet állítana. Az író AZÍRÁSA, A TEHETSÉGE által lesz író, te összekevered a marketingessel, de amúgy jó bornak nem kell cégér. Ez a “manapság minden író” elég felületes. Írj nevet, ki ez? És: nem udvariasság ez? És ha ezt mondja is valaki, nekem mi dolgom ezzel? Én a saját mércéimet követem, különben (ha szimpátiára hajtok, az olvasóké leszek) nem tudok jó, szuverén szöveget írni.
        “Értem, hogy szeretsz nem foglalkozni a külvilággal, de talán nem ártana, ha mindenki megtudhatná, hogy miért mellőzöd ezt az eszközt.” Fú, ez a “de talán nem ártana” ez annyira kioktató és sunyi. Nincsen semmilyen problémám, miért kapok tanácsot, és milyen tudással osztogatsz te tanácsot? Szerintem meg is írtam a választ (arra, hogy a külvilággal miért nem foglalkozom), de nem is dolgom az alkatom, határaim, céljaim és az előzetes élményeim révén szerzett tudásom miatt magyarázkodni. Valami zugblognak látsz, de körülöttem évekig ment a hájp, szélsőséges, túlzó rajongás, száz+fős blogtalálkozók stb., és a közeledések, interakciók nagyobb része érdekalapú, hamis, talmi, dörgölőzős volt, megutáltam ezt. Ezért zártam a blogot, ezért nem pakolom ki magam porondra, közösségi oldalra.
        De itt a blog, csatlakozhat, akit érdekel. Sokan vagyunk. Tényleg nem értelek. Mibe akarnál beszervezni? És miért beszélsz lefele, miből, honnan?
        ” Még a legjobb szándékú férfiak és nők szemében is.” ??? Nem így van. Ezek az emberek műveletlenek. Olvassatok többet! Értsétek meg a világot!
        “És persze azokat a feministákat is könnyű így pénzéhes karrieristának bemutatni, akik nem azok, még ha nincsenek is sokan.” ??? ha nem karriert építenek, hanem szuverének, akkor hogy lehetne? Ki állítja be őket? A sunyi, recskázó, kopasz, rossz külsejű antifeministák, akik rettegnek attól, ha egy nő okos, erős, van publicitása, és nem törődik velük. Ha nincs rajta fogás. Muszáj beleszólni… Már ez is erőszak, nők például nem járkálnak nőgyűlölő oldalakra magyarázni, kellemetlenkedni.
        Lehet, hogy vannak szélsőséges feministák, nyomorlicit-feministák, és vannak elvi viták, de a nőkön követelőző, őket folyton megkérdőjelező, utánuk mászkáló, nélkülük étezni nem bíró lantifeministáknál és inceleknél nincs elbaszottabb és szánalmasabb társaság. Ők volnának a normális emberek? És ha igen, miért nincsenek el a saját köreikben, honlapjaikon?
        “Állatokkal példálóztál” Nem ismered a vegánság és a feminizmus eszmei fogantatásának közös pontjait? Nézz utána. Én nem példálóztam állatokkal, csak említettem, hogy létezik ilyen álláspont.
        “ismertséget szerezni” ismert vagyok, nagyobb ismertségre nem vágyom, kelendőséggel nem lehet engem zsarolni, terelni.
        Légyszi, ne adj tanácsot, hogy mit csináljak, nem vagyok aktivista, nem tolok érdekeket, nem is értek eléggé hozzá, szépirodalmi szövegeket írok, és: nem dolgozom ingyen.

        Nem tartod a határokat: számon kérsz, elszámoltatsz, ami eleve is problémás, de fiatal is vagy, és főleg: nem helytállóak az előfeltételezésid. Én nem leszek antifeministák és műveletlen férfiak kedvenc feministája, eszköze.
        Nem akarok ilyen olvasókat, bocs. (De nem is gondoltad te ezt a tagságot komolyan.) Ez antifeminista provokáció, unalmas.

        Kedvelés

      • fú… volt mar itt egy pár támogatást ígérő hatalmaskodó, aki majd befuttat, mert én nem jól csinálom, segít, csak csináljam ezt meg azt…
        “Ha jobban megismerhetném és tudnánk kommentekben beszélni róla, akkor később remélem, tudom majd nyilvánosan is támogatni azt, hogy mások is megismerhessenek.”
        Lefele beszélni mindig… Nem érzitek, mennyire ciki? Ha lenne ilyen kvalitásotok, akkor menő újságírók, szerzők lennétek!

        Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.