hogyan verték szét a blogomat kis híján aljas, gyáva, buta libák

Akik titeket aláztak, ők extrém okosak, menőek az én csürhémhez képest, és jobban is leplezték a dinamikákat. A bűnbakképzést, az érdeket, a hazugságokat, az elvi különbséget, a kiközösítést.

És a sima irigységet.

Azok közül, akik idáig nem süllydtek, és illemből, meg a látszat kedvéért szépen beszélnek, csak Antoni Rita próbált valami mozgalmiságot erőltetni, vezérszerepet játszani, transzügyben “némi befolyással lenni a feminizmusra”, előírni (menjek két- éds négyéves gyerekem mellől, friss gyászban drag queent nézni, legyek nyitott), meg Betlen Anna és egy-két finnyogó, zörgőre száradt nő a civilnőkről, megszakérteni, megmondani, mit hova írjak, mit írjak, milyen vagyok, kit nem szabad bírálni (Bojár Iván Andrást pl. az exszerető).

Én eközben a kis őszinte írogatásommal elvoltam, és egy hibát követtem el, hogy azt hittem, hogy ők is tiszták, egyenesek, a szöveg érdekli őket, becsületesek, a saját dolgaikkal foglalkoznak, nem kavarnak, a tehetséget elismerik, nem akarnak rosszat, hát hiszen ANNYIRA hízelegnek. És hogy majd ha feltárom, milyen nehéz volt haldokló mellett icipici gyerekkel, ellenséges és számító rokonok között, vagy a testemmel-testképemmel, vagy a házasságom eleje, vagy a huszonéves rajongásommal a Művész úr iránt, vagy pár nem szerkesztett fotót ha kirakok, akkor majd ezzel nem fognak visszaélni, irigykedni, ártani akarni.

Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Még ilyen kis őszinte-becsületes-segítsünk fajták is beleszálltak a pletykakörbe, kavarásba. Ő is egy hatalmas rajongó volt. Aztán előnyösebbnek tűnt engem is bedarálni az önigazoló, ostoba, nárcizmussal vádaskodó, szentéletű dogmába. Meg hát ugye védelmezni magukat, akik annyira nem ismernek jó szövegeket, hogy a halál ciki Szentesi éva rinyálásainak bedőltek. (Szerk. update, elnézéskérés: nem az a nick, akit ideírtam.)

Egy egyetértő, aki ugyan magától nem jött rá ezekre a nőjogi felismerésekre, de én nárcisztikus vagyok, ő pedig erre most hirtelen ráébredt és rámszórja, mint egy átkot, a diagnózist (profilkép: ugyanaz a reménytelen típus, hatalmas rejtély, hogy mit utál rajtam, és mért ugrasztható, ha máshol érez erőt. Ezeket nem zavarja, hogy én soha nem bántottam őket):

…történetesen pont akkor, amikor én heti 15-20 órát edzettem, és ez meg is látszott, ki érti ezt, Katalin, egy REJTÉLY. És ezek a kenetteljes mondatok. Milyen könnyű is, ha te középszerű vagy, lenárcisztikusozni azt, aki csinál valamit… TE skatulyáztál be, irigységből.

Férj, “pasik” ellen önigazolni jó voltam, nyomorú életet feminizmussal magyarázni, de ti soha nem voltatok intellektuálisak, ezért nem is értitek, amit írok. Egyeseket olyan szinten csak önmaguk érdekelte, annyira nem látták a bloggert, a helyzetet, semmit, hogy az megrendítő.

Én a határaimat tartom. Nincs erre sok türelmem már, ha sok év után is szólni kell: a viszonyunk nem kölcsönös, nem vagyok a barátnőd, nem leszek a megható életed vagy csodálatos kreativitásod közönsége, ezért kár nyalni, ne használj képzeletbeli ellenségnek, mércének, vitapartnernek, pszichológusnak, felügyelőnek, nem leszek válásod követe, ne rám told a felelősséget a férjed előtt.

És miért tette ezt oldalnév mögé bújva a korábbi hű olvasó, ez az “engem is sokan fognak követni, én is csinálok férfiszidó oldalt” wannabe? Mert szakértőt játszik, ezt élvezi, és mert átbaszta egy férfi. Ezek a nárcik milyenek, ismerjük fel, de mi bezzeg, az ő jó és tiszta áldozataik, satöbbi, tudjátok.ettől én már akkor is undorodtam. Csak mert elhagyták. Nőjetek már föl.

Én voltam az ő hősük, az eredeti, ünnepelt bloggerük, akinek micsoda autentikus élete van, neki köszönhetik a megvilágosodást, az elveket, idézik a szavait, metaforáit, megváltoztatják az életüket is, végre ki tudják mondani, mi van az életükben, és írtak, jöttek, ajándékoztak, meséltek, ajnároztak – ez sok volt, terhes volt, és Balázs mondta is: ez át fog fordulni az ellenkezőjébe, természetellenes, hogy ennyire kivetkőznek magukból a rajongásban, és kiteszik önmagukat belém, az én blogomba, és szinte itt élnek, beköltöztek.

Aztán 2014 nyarán az irigység meg az ítélkezhetnék elérte a közeget, több száz, napi szinten ott olvasgató, lelkes nőről beszélünk, ürügyet kerestek, nem bírták elviselni a blog sikerét, a szerelmem méreteit, 2015 februárjától az edzéseimet, és valaki vagy maga a dinamika, ki tudja, az ostobák és irigyek kumulálódó parancsa kiadta a jelszót, hogy engem mostantól lehet ütni.

És akkor ütöttek. Rákezdték, én homályban tapogatóztam, fogalmam sem volt, mi zajlik ki, miért, mikkel vádolnak, ők csoportos csetüzenetekben kárörvendtek ellenem, mert addigra megszervezték ezt, és egymással is elhitették, maguknak is elhitték, hogy itt én tettem valamit, én szegtem meg valami kötelességet vagy ígéretet, én szerepeltem le. Iszonyú sunyin, buta, gyáva, széljárásnak megfelelően forduló emberek (néhányan visszajöttek a lincselés mámorából, bocsánatot kértek, tőlük tudom), egy ideig aljasul rólam célozgatva, írogatva a saját blogomon.
És indultak a saját blogok. Nőszintén, Gumiszoba, tollampapirom, Szabó A. Zsófia hisztis transzblogja (a kis kéjes neovagináját nem kényezteti senki). Barok Eszternek már volt, ő csak sima bulvárból hirtelen bulvárfeminista lett, és kommentekben vihogott a rémekkel fontoskodva.

Mindenki örült: hát akkor mégsem olyan okos, tehetséges, nem is jó az élete, beléje lehet rúgni, most mi vagyunk felül, miénk a helyeslés – van hatalmunk!

Ma ezen röhögök, de nagyon. Tisztaságot, erőt, megélt élményeket, rajzkészséget, jó szövegeket, életvágyat, sportteljesítményt, valódi emberi kapcsolatokat nem lehet elvenni. Ott van az a sok erős szöveg, amiken ők úgy csodálkoztak, mind fenn van most is a blogon, alatta az ő három- meg ötszáz kommentjük, ebből persze kétszáz egyszavas-jópofi-híg, de akad ott értelmes reakció is. Én nem mondtam mást, nem változtam meg, nem nyaltam olyannak, akitől aztán elfordultam, nem törleszkedtem senkihez, és nem utánoztam senkit.

Előzmény még Kozma Szilárd sok hónapos, agresszív blogellenes, férjemet sem kímélő támadása 2013-tól, ami elől ők engem “megvédenek” (2014 januárjában), meg is szervezték, persze ők névtelenek tudtak maradni vagy később törölgetni, nem buktak ezen semmit, és ilyen nők, mint Parászka Boróka is engem leckéztetett nyílt kommentekben, rám tolta a felelősséget. (Aztán megélte ő is, milyen a zaklatás, halálos fenyegetés.) Mindenki olyan nagyon tudta, én mit tettem, mit tegyek, és miért, és tolták kéretlenül, fontoskodtak és szenteskedtek. Mindenki értett hozzá. Kielemzett. Vitázgatni járt rám, véleménnyel lenni, elemi határaimat taposva. Olyanokkal vádoltak, amiket nem én csináltam és amik ellen én szóltam is, és azok vádoltak, akik a legjobb (itt mnegismert) barátnői voltak azoknak, akik valóban a nívó alatti kommentelgetést, álneves szórakozást csinálták.

Az “engem védelmezők” valójában élvezték a hajszát, a tolongást, a balhét, majd pont ezzel vádoltak engem, hogy én élvezem és én hergeltem, aki minimálisan szóltam bele, hónapokig semmit, pedig kozmáék engem taglaltak, volt, hogy keményen, de csak magamat védtem mindig, egyébként meg a szerelmemmel voltam egész 2014-ben. Kovács Csilla Hajnalkám hadsereget szervezett unalmában. Ő nagylány, ne szóljak rá, ő tudja, mit csinál! Egyik napról a másikra sértődött meg, valami ürügyet keresett, amikor égett a talaj Kozmáék miatt a lába alatt. Tavasztündér pedig hevesen kívánta az áldozatszerepet. Mindent meg is tett érte, provokálta a szörnyeteget. Volt képe a saját nevében is, a nevemet-adataimat a magáéira cserélve beadni a feljelentésemet Kozmáék ellen, szó szerint (ez is déja vu most). “Tanúnak jelentkezett D. E., lakcíme”, ez is benne maradt, holott D. E. az én tanúmnak jelentkezett. De itt ő a fontos! Miközben ő hiperszuper egyetemen végzett jogász. Akkor azon nagyon elgondolkodtam.

Vagy négy év telt el így, ebben a homályban, közben álneves, aljas, mocskolódó, “a rusnya testedet a művész úrnak is elküldtük, undorodik tőled, imádja Lengyel Csillát, randizik vele” szintű blöffkavarások, több tucat. Bőr alá mászások, csodatestfotó elküldése, szétmanipulált-eltorzított fotóm, edzőteremben utánam leskelődés (!), pletyka, majd engem leskelődéssel vádolás, fizetési jegyzék hiú elküldése (a blogbevétel miatt, ő 580 ezer szaros nettóról), “szerelmedet vendégül látom épp a menő lakásomban, cuki pasi”… én edzettem, mint egy aszkéta, előre néztem, nem panaszkodtam, írtam a blogot, harcoltam a borzalmas 12. kerületi áltisk aljassággal és a szülőtársaim hozzáállásával, és egyre közelebb lettünk egymáshoz G-vel (2014 eleje óta; ma vagyunk két éve szerelemben).

És ezek mindenre, a kutyás emberkínzóktól a Julit terrorizáló kisrohadék kiélt, ostoba anyjáig és a férjem és TT családjáig mindenkire rámentek, feljelentéssel fenyegettek, fel is jelentettek; szipkázták és torzították az “infókat” egymást is lenéző emberek, a maratonomat megpróbálták meghekkelni, magukat valami rafinált macska–egér játékosnak képzelve, mindenbe agresszíven belekotyogva “figyelmeztető”, “tükröt tartó” e-mailekben; mutogatták az életüket (szavakban és álnéven, csakis), indulatosan elemezték az izmaimat, a család haláleseteit, a Reed-tagságomat, ahova közel 170 nőt vittem be másfél év alatt ingyen, annyira irigyelték, hogy e-mailt írtak a magyar teremvezetőnek, hogy én gyanús vagyok. Üzengetnek, célozgatnak minden posztban, de nem szólnak hozzám, “letiltottam mindenhonnan”, mégis nekem mutogat, rám vonatkozik az élete, naponta nézi, edzettem-e, hol voltam, miről írok, van-e új rajz. Szentesi ostoba trollhordáját rámeresztették (ja, mert a Szentesit tilos kritizálni, bármilyen kétes üzelmei vannak is és bármilyen témátlan is a tevékenysége, rossz mondatokban, csak elájulni meg sajnálni szabad, ő védve van, az ZAKLATÁS, csak velem lehet bármit megtenni*). Drukkoltak, tapsikoltak a közös ellenség ellen egymásnak, irigy, fel nem nőtt, buta libák, és én legyek elegáns meg sziszterhúd… aha.

Magam ellen akartak fordítani, elvágni önmagamtól, ne hihessem, amit biztosan tudok, és amit nem sokkal korábban pont ők és pont ilyen izzóan ismételgettek. Most meg a tönkretétel vágya, a fehérizzásig. Hátha ettől ők lesznek jobbak, fontosabbak, relatíve. Nem csak azt értelmezték, mi történik velem (mintha tudnák, mindent, összefüggéseiben, az életem eseményeit magyarázták nekem álnéven), hanem azt is, hogy én miért érdemlem meg ezt, én váltom ki, hogyan kell, lehet reagálnom (hallgassak, nem kell verébre ágyú – amit ellenem csinálnak, az veréb!), ezt vegyesen szemtanúk (próbáljam meglátni Villőben az embert…) és maguk az űzők is. És persze elmebeteg vagyok, sajnálnak, zárt osztályon a helyem. Alakult egy csoport is, ha nem csak magammal foglalkoznék, látnám, ami a szemem előtt van, hihihi, itt a blogon van egy áruló, nekem nyal, de velük szid, hahaha, és nekik policyjük van, egyszer csak ír minden előzmény nélkül egy álnév, és tájékoztat, így akarja, hogy tudjam, lássam, gondoljak rá. Amúgy az összes (több száz) közül ez a legdöbbenetesebb álneves e-mail, pöffeszkedő többesszámmal, “Szia”:

Már nem vagyok balek. Olyan életem lett pont, amilyen az előzményekből következik: ilyen sodra nem volt még az íráskedvemnek, felnőtt az első gyerekem, csillog, el tudom őket tartani, csodaszépek az estéim és a hajnalaim. Nem félek senkitől, nem vagyok zsarolható. Velem már mindent megcsináltak. Mindig van munka, de nem kell állásért kilincselnem (nem is tudnék, tönkretették a footprintemet, ez volt a lényeg, ilyeneket ágyaztak be a google-ba, hogy “gerle éva szájszag”; ugyanezt nekem is e-mailekben). Csilla ül a szeméttelepen 95 kilósan, csapkodja a billentyűket már húsz éve szarkavarva. Tamás végképp a lehazudott múlt foglya, behúzták a szarkavarásba a libák, külön regényfejezetem az ő eltorzulása. Retteg, feljelent engem

…bíró előtt azon hisztizik, hogy LERAJZOLTAM A TÚRÓGOMBÓCOT, kiröhögik a kollégái. És őrjöng, mert bemutattam, milyen a megkésett kamaszkor, a kódolt náciskodás.

Azt hiszik, be tudnak kussoltatni, megerőszakolni a blogomat és a múltat, és el lehet takarítani, mi történt. Hogy majd nem lesz világos mindenkinek, kibe és mennyire voltak szerelmesek, mi az ő felelősségük, hogy is lett nekik feminista blogjuk, “közírásuk”, mennyit nyaltak, mi mindent tanultak itt, mennyire áradoztak, amikor a kastélyban jártak, hogy nézték döbbenten az élet, a lakás méreteit, a könyvek ezreit, ki lektorálta ingyen a siralmas novellákat és szakdolgozatukat, ki adott teret bénácska kezdeményezéseiknek, ki volt mindig türelmes vagy maximum hallgatak a középszerűekkel szemben, mert ezek használtak engem, de olyan is akadt, aki kijelentette, hogy mivel én állítom, hogy G. és köztem nincs pasizós kapcsolat, és neki tetszik G., elkérné a telefonszámát.

A krónikás nevet, az erdőbe fut, és vissza is, úgy van meg a tíz km. Kinyitja a szemét, és pont akkor ő is,, hogy lehet valaki, valami ennyire szép? “Szeretsz?” A krónikásnak nem fáj semmije. Tavsztündér valami állítólagos régi balesete miatt jajgatva fekszik hetekig, rehabnak nevezi a sportot, “végre nem szed gyógyszert”, és sajnáltatja magát, kenegeti, amikor leáll hetekre, hogy mi van a következetesen betartott, az én edzőm, Ed által (!) felügyelt edzésprogramjával. Neki így minden megtetszik – és mindenről hazudik. Az oly kemény, kihirdetett két év sportolás után, a rólam másolt sportcuccokban, azokat a legbutább módon mutogatva.

* Szentesi Éva nem ennek az eredeti, 2014-es kavarásnak a része. Őt a hamis influenszerkedése, tehetségtelensége és a személyes tragédia rút monetarizálása, a hiszékeny nők felhasználása és az életmódi blöffjei, bukfencei miatt bíráltam, mindig tartalmilag, saját néven, a blogomon. Meg az egész wmn-t, ritka pocsék lett. Ha ez az alter női nyilvánosság, akkor másodlagos szégyent érzek. Ő is olvasó volt, erősen szétnézett ott, kommentje is van, de nem vett részt a blogdinamikákban. Ahogy látom, 2019 novemberében küldte rám Murinai Angéla, amikor is engem akart vádolni azzal, hogy névtelenül zaklatom SZÉ-t. Angéla erkölcse úgy néz ki, hogy ellenem minden mehet, az exem fülébe sugdosás, hadra provokálgatás (mert ő gyenge és el akar tüntetni, én nem is léteztem, ő itt első Nagy Blogger), ismeretlenek levadászása, névtelen levelek, aljas célozgatás, férjem gyalázása, ez okés ellenem, de Szentesit nyíltan sem szabad bírálni.

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.