Nyilvános poszt.
Ez nem olyan bonyolult kérdés: kis realitásérzék és pár ismeret elég a válaszhoz. Mindig meglepődöm, hogy 2020-ban meg 21-ben is itt tartunk: rázendít a dietetikus, a nőiportál, az egészségtan-tanár, hogy a reggeli a fő étkezés, rendszeresség, kis adagok, ne legyél farkaséhes, a rost bezzeg eltelít, ne essen le a vércukrod. És ilyen nagyon aggodalmasan.
Mindenekelőtt meghökkentő, hogy felnőtt nőknek idegenek írják elő, hogy mikor, hogyan KELL enniük, és tudományra hivatkoznak (nagyon gyenge színvonalon). Riogatnak, hogy majd jön a leeső vércukor, falásroham, jojó, éhezési üzemmód. A riogatás hazugság, vagy nem létező következményeket mond biztosra, vagy természetes, apró kényelmetlenséget nagyít fel, vagy nem veszi figyelembe, hogy mekkora kifogáskeresés zajlik: ha te a böjt vagy a fogyókúra után visszahízol, nem biztos, hogy a módszerrel van a gond.
A jojó, vagyis a súly ingadozása, az kudarc, ha ötvenöt kilós akarsz lenni, de hol hetvenöt, hol százöt vagy, és ez föl-le, föl-le és egyre följebb megy a teteje. De egy menstruáló nőnek nem marad a súlya kétkilós sávon belüli állandóságban, annyi a hormonhatás, a vízvisszatartás, és a többieknek is változékony a glikogén, a béltartalom, a bélflóra, a zsír. A jojózást nagyon szereti a butanőikontent mások lejáratására használni, pedig teljesen természetes, ha ruhaméreten belül maradva télen kicsit több, nyáron kevesebb a kiló, és a hónapon belül (ciklus) is változik. A bőr alatti egy-két-négy kiló zsírtól meg nem kell sírni, ha egyébként edzel és nem hullottál a rágcsák meg torták karjaiba. Pár nap alatt könnyen feszesítheted, ha ez a cél. (Majd írok erről, de most nem ez a téma.)
A média, az iparág nem véletlenül akarja előírni neked ilyen rafináltan, hogy mit csinálj. És persze, hogy a megfelelésmániás, szidástól félő, tanácsra váró, jó tanuló énedre apellál, az egész elnyomó szocializációdra, szégyeneidre, vágyaidra (álompasi!). Jutalom, büntetés. Még a tantörténeteikben is ez a morál, ahol igazi emberek beszélnek, csak ők se a saját valóságukat mondják.
Ilyen. Ez éppenséggel a mi Lexink, aki, sajnos, nem töretlenül halad (a hasplasztika óta keservesen küzd), de csak a sikerről lehet szó.
Vagy ilyen. A műsorformátum baromi érdekes, és van bőven mit bírálni is a tartalmon: van olyan vékonyka, sportoló lány, akit kifejezetten szemét szénhidrátra szoktat rá a sármos doktor, a gusztusosan buzi Christian Jessen (“whom every British housewife wants a piece of”, V., kérdezted, hogy lehet ekkora a hájp: hát mert a meleg férfi biztonságos, érzékeny, a szexusanem fenyegető, és mert nincs nője. Hm, kibuzítani egy ilyen példányt!). Mert kell az energia. Csipsz, pizza, tészta, krumpli.
És nincs az az isten, hogy a fogyó alany ne legyen azonnal boldog a HÁZASSÁGÁBAN is. Amúgy Andy iszonyú édes és vicces, azért ezt az epizódot választottam. Ez a részlet külön vicces (nem szokott zöldséget enni).
Egy se vált el, csajozott be. Aki skippelt a 12 hét új élete alatt, azt elkenik, a tanulság: a boldogság, a fogyás, illetve az underweight résztvevőnek a három fontnyi hízás.
Engedelmesség, vissza. Elképesztő, ahogy orvosok, dietetikusok beszélnek felnőtt emberekkel, még írásban is: teljes hülyének nézés, lekezelés, fölülről tónus. Mennyire nem RÓLAD szól ez. Meg ahogy használják a segítendőket: életmódguru programot ad el, csoporttagságot kínál, ahol a tagok önként, a zárt bizalomban generálják az interakciókat és gyártják a gurunak a kontentet, kérdések, tapasztalatok, sikertörténetet, ingyen. Burján Szafinak több száz receptet összehoztak a reformtermékekből. Hát még amikor a guru egy halom szerencsétlenség! Ő sem fogyott le, sőt, de nem enged abból, hogy ő a tudás forrása, iszonyú bonyolultan és béna dizájnnal nyomatja a szabályokat és azok alszabályait. Elképesztő példák vannak.
Egy nem tekintélyelvű ember kiröhögi ezt. A szakértelmet is: kikeresi, elolvassa és odafigyelve csinál valami egyszerűt, de komolyat. Nem, nem túlzás komolyan edzeni. Viszont nagy, boldog öntudat.
Aki nem érzi, hogy bíznak benne, kompetensnek tartják, nem pedig kioktatják, amikor segítséget kér, szolgáltatást vesz igénybe, az persze becsicskul és eszközévé válik a valóban mohó, valóban torz diet industrynak. Én nem értem, Norbi tónusán miért háborognak azok, akik egyébként magukkal önként ugyanezt a jajaj, mi lesz, szégyenalapú, bizonygatós büntetést művelik ÉS büszkén mutogatják is életmódváltásként. #sticktotheplan #goalsetting #fitnessregimen #prioritás… Aki eggyel egészségesebb lelkű, az a sok stréberség meg fontoskodás láttán az egészből kiábrándul és messzire menekül, rántott húson él – esküszöm, többre becsülöm őket, mint a lihegőket.
Összességében, a közösségi médiában látható életmódváltók szókincs, stílus, poén, eredetiség, jó test nélkül rebegik a hivatalos diétás tanácsokat, akár olyanoknak is (feddőleg), akik sokkal többet tudnak a témáról. Ilyen elképesztő gyermeteg igyekvők, holnap majd gyöngyöt fűznek ugyanilyen buzgalommal. Nőjetek már fel.
Tehát, az engedelmesség érdek, és ebből következik a sok értelmetlen szabály, a túlbonyolítás, a mindennek nevet adó rizsázás meg a napi öt kis étkezés. Nem, nem neked lesz jó, ha betartod a tekintélyek, magazinok, szolgáltatók tanácsait.
Vannak ezen kívül az alter, a mainstreamen kívüli kontentek, de az ősinek pántlikázott módszerek is bizniszek, szekták (vegánság, jóga, keleti tanok) vagy lobbik.
Ebben a posztban nem részletezem a saját gyakorlatomat, mert ez érvelési hiba volna. Amit most mondok, az ugyanis nem arra szolgál, hogy megmagyarázzam vele az esetlegességeimet: “én csinálom jól”, hanem én így gondolom régóta az elméletet, ahogy most írom, és a gyakorlatom, ebből a nem túl bonyolult logikából következik. Itt és ennek az előzményeben részletezem a saját, haladó, kísérletező gyakorlataimat. Negyvenöt leszek a jövő héten, gyereknevelés, munka, rendszeres vér- és plazmaadás mellett sportolok és böjtölök, hat és fél éve sportolok hetente legalább ötször, többfélét, leállás és kifogások nélkül, és alappal fintorgok minden vetítő, fontoskodó semmilobogtatón, ez egyszerűen nem becsületes. Nekem nem áll érdekemben senkit semmire rábeszélni, csak elvi dolgokat mondok ki. Nem pózolok, nem picsáskodom, a teljes testem látható a maga változásaival, és mindig egyenes voltam a beszámolóimban.
Szerintem ne hagyd, hogy szakértőnek maszkírozott tekintélyek okoskodjanak belőled élve. Van, aki jóindulatú, de neki se engedd. Amit ők mondanak, az nem tudás, hanem marketing: közvetlen, egy árué vagy módszeré, vagy közvetett, azaz egyfajta tané (pl. szénhidrátos-gabonás vonal, az étkezéshelyetteítős turmixok, vagy a kiegészítőszedés, de a paleó egy része is), amely kiszolgál több árust, vagy csak edzi a kontrollálhatóságodat, hogy máskor is legyél engedelmes.
Ne legyél engedelmes. Egyet lapozol, és a “fontos a reggeli” gusztusos cikk után ott lesz a fitneszgabonapehely hirdetése.
Általában se szervezd ki a testeddel kapcsolatos döntéseket: te ismered a tested, te tudod, mitől vagy jól. Nem tűnt fel semmi? Akkor te jól vagy, nincs problémád. A test jelez, ha gond van. Te tudod csak megfigyelni a működésed, te érzed a tested jeleit, te tudod naplózni, mit ettél, mikor edzettél, mitől aludtál jól, indult meg a rég várt kakilásod és a többi.
Amit nem kell kihirdetni meg azonnal előadást tartani belőle, univerzálévá avatni, szakértőt játszani. Mindez saját tapasztalat, és akként hasznos.
Megőrülök ezektől a libáktól, ahogy az önmegvalósítási deficitjükben: “most végre én vagyok a sikeres” pódiumot igényelnek ahhoz, hogy hirdessék: a semmi is valami, a középszer is jó lesz, a kevés sok, és aki nem éri be annyival, mint ők, az szélsőséges. Vagy hogy a pilates a mélyizmokat erősíti, és azok a fontosak, nem a “látványizmok”. A mélyizomerősödés igaz, de ők úgy értik (vagy sugallják), hogy a gyúrás meg a többi nem erősíti a mélyizmokat. Ez egy mítosz, és az ilyen fontoskodó fasciaemlegetés is az (meg biznisz). Nyújtás a neve, és nem bonyolult, nem baj, ha nem érted, minden csoportos órán van, ráadásul a test kéri, ja, és a csapból is ez folyik. A klasszik gimnasztika és a testépítés is edzi mind a mély, mind a bőr alatti izmokat. Ha van elég gyakorlat (a fegyencedzés hat gyakorlattá csupaszította!), és valamennyire érted, mi mire jó, akkor az összes izmodat edzeni fogják az ismert módszerek.
Ez is jóga, ööö, nem ez olcsóbutus marketing.
Akkor mit csinálj?
Gondolkodj józan ésszel, olvass, ha megy, akkor angolul. Figyeld meg magad. És csak olyanra hallgass, aki nem akar tőled pénzt (lájkot, kattintást).
Ne gondold, hogy ez bonyolult. Annak bonyolult, akinek már bajai vannak, meg annak, aki szeret elveszni a rlészletekben. Van lábad? Van másfél órád? Menj sétálni, sétát futással váltani, kocogni vagy futni valami ösvényre, amit jólesően bírsz, akkor, amikor kedved van hozzá, úgy, hogy meg is értetted: nem vagy abban a helyzetben, hogy halogasd, tunyulj. Nem fogsz sérülni, nem kell ilyen szinten extra jó cipő, nem kell tanácsadásra menned, kütyüznöd.
Ez csak példa, mert most az evésgyakoriságról írok, de a sok módszer, a tülekedés, a rengeteg tilalom és alszabály túlbonyolítja azt is.
Nekem erre nincs időm. Annál több van a valódi tettekre.
A napi több főétkezés, a “rendszer”, pláne ha plusz snack, uzsi, tejes-cukros kávézgatás is van hozzá, civilizációs luxus: az emberi faj kialakulásának a történetében nem volt még ilyen helyzet, mint most az utóbbi 80 évben, hogy a tömegek is hozzájutnak elegendő és minőségi élelmiszerhez, egész évben és havi szinten is egyenletesen tartalmas ételhez, naponta többször. Látjuk is ennek az eredményét.
Amellett napi háromszor, vagy ötször enni, az elképesztő erőforráspazarlás egyéni szinten is, rengeteg ételhulladékal, csomagolással. Ez nyaralásra való, hacsak nem vagy pénz- és időmilliomos. A testednek biztosan nincs szüksége erre. Ha a lelkednek van, akkor nem stimmel az életed, értékrended, nem vagy a helyeden. Nem véletlenül az izolálódott, hipertech, jóléti országokban van annyi evészavaros.
“Már a gyerekek sem reggeliznek”, ez a sláger, hogy sajnos, meg nem egészséges, de a valóság az, hogy ha nem szoktatják rá magukat mesterségesen, szülői baszogatásra, akkor nem szoktak enni akarni. A reggel nem evős időszak, hanem tevékeny. Vagyis kihagyni a reggelit teljesen természetes jelenség, nem valami válságtünet. Nem véste senki kőbe, hogy mik az étkezések, amiket nem szabad kihagyni, ez az ipari társadalom meg a közétkeztetés üzeme.
Ha nem az emésztéshez tódul a vér, akkor friss az agy és tevékeny a test. Még sportolni sem jó igazán evés után, és nem csak akkor, ha megtelik a gyomor. A hajnali éberség nagy kincs, ha tanulni kell, szellemi munkát végezni. Nyugodtan követheted tehát az éhségedet, hallgathatsz a saját igényeidre, és nem kell, hogy egy tanácsadó vagy magazincikk (vagy édesanyád) írja elő neked, mikor egyél. Az meg főleg béna, hogy az egész napos eszegetést mosdasd magad előtt a “rendszeresség” meg a “sokszor keveset” tévtanaival.
Minél jobban van a tested általánosan, annál jobban érzed magad a ritkás, spontán (“amikor megéhezem”) evésekkel. Ha háromóránként eszel, soha nem tapasztalod meg az éhséget, és soha nem ürül ki az emésztőrendszered.
Ha pedig valódi ételeket eszel éhesen, olyanokat, amiket megkapsz a piacon, és ránézve látszik, mi az, akkor nem kell a makrókon és a mennyiségeken sem agyalni. Tojásra vágyik az ember, ha az kell, máskor meg savanyúra. Vagy forróra, ropogósra. Hidegre, lédúsra. Sósra. Ezek nagyon pontos, valódi érzetek – csak az édesíz-addikció meg a feldolgozottkaja-szenvedély torzítja el őket.
Aki szédeleg olyankor, amikor nem eszik pár órát, az szélsőségesen szénhidrátfüggő. Neki károsodott az anyagcseréje, zsírt nem képes felhasználni, glikogénből is csak korlátozottan tudja felszabadítani a mája és az izma tárolt szénhidrátot, neki azonnal elérhető cukor kell. Rettenetes rabság, és csak egyre rosszabb lesz. Úgy is néznek ki.
Plusz az ülőmunka, meg a nyafogás, hogy ő miért nem edzhet, meg majd fog, és volt már jógázni és neki “nem szimpatikus” a terem meg a futás. Nem vagy abban a helyzetben, hogy kifogásokat keress.
Aki itt tart, azon csak az segít, ha visszafordítja a folyamatot (étkezésritkítás, -kihagyás). A legrosszabb tanács, hogy jajaj, enni kell. Ne szolgálja ki a lezuhanó vércukrot, ne támogassa meg az instabilitást. Az is lehet, hogy még nem tart itt, csak azért falatozik, mert ennyire unalmas a munkája, hogy az ingert és jutalmat így nyeri.
A jól működő cukorszabályozás ereedménye az egyenletes és alacsony szint, kicsik a kilengések, és az erre képes test megoldja belülről az utánpótlást. Például futás közben szabadít fel tartalékot, és úgy megdobja a vércukrot. Nem kell gél, rákészülés-kaja, csak szokássá kell tenni az éhgyomri futást.
A böjtről pedig, amit nyugodtan nevezhetünk koplalásnak (Lucai Balázs is nevezi így is, pedig a szó nagy jujuj, és le van járatva), tehát a tartós nemevésről ősi, megfigyelős és kutatott eredmények, bikémiai ismeretek is bőven vannak. A böjt takarít, gyógyít, és helyrerakja a természetes éhséget és a mennyiségeket a belek összehúzódása révén. Böjt után pedig teljesen természetes, hogy többet eszel és szenvedélyesebben, semmi baj ezzel. Persze megy a vádaskodás: “koplalás után majd a falás” – de ezek kispolgárok. Kalóriában a heti mérleg számít. Meg a tested, erőnléted, formád, kedélyed. Akinek nincs baja, ne keresse, hogy hátha mégis van.
Nem, senki nem fog éhezési üzemmódra váltani, akinek van zsír a testén – és mindenkinek van. A test nem éhezik, hanem üzemanyagot vált, de VAN neki üzemanyaga. Az éhezési üzemmód dagikifogás. Éhezni az fog, aki a zsírját is megette (pl. a kitartó vegánok. Addig voltak jól, amíg állati zsírból éltek a vegánság első hónapjaiban – a sajátjukból).
Azoknak érdeke a napi sok étkezés dogmájának hirdetése, akik tápkieget (fehérjét) adnak el, miközben a testépítős diétát próbálják elsütni amatőröknek. A testépítők egy nap akár nyolcszor is esznek, de ők durva izomtömeget építenek, ezért kell a kalóriatöbblet és sok, ráadásul tudatos fehérje a célt szolgáló szénhidrátfajtával, minden lemérve, átgondolva. Valahogy ez leszivárgott a plebsnek. Igaz, hogy a végső válaszokat a tónusra, szálkásságra a testépítés tudja, a színpad elég szigorú mérce, de neked nem kellenek végső válaszok és színpadi forma sem, hanem csak amatőr, simán formás test és fittség, valamint az, hogy ne utáld meg a túl előírogatós, túl bonyolult, túl sok agyat kérő edzéseket.
Azoknak is érdeke a napi több kaja, akik fitneszételt szállítanak ki, egyben megfelelnek a reggeli–tízórai–ebéd–uzsonna–vacsora polgári elképzeléseinek és sovány lelkeknek biztosítják a napi több örömöt (“tíz perc, és uzsonnázhatok!”.
Nekem nagy tapasztalat, hogy mindenki, aki nálam életmódtémában érdeklődött, ráfeszült a kajára. Mit eszem, hol veszem, mi a recept. Én csak a ketóról akartam írni. a tíz ételleírás a kiadó javaslata volt, meg a számolást mutattuk be rajta, de én mélyen lenézem a recepteket (fejből főzök). Vonogattam a vállam a kérdésekre. Ez esetleges, csak pár elv számít. Tehát nem az érdekelte a jelentkezőt, hogy hűvösben fusson rövidgatyóban éhgyomorra, meg hogy lehet ám a szívet szaunában edzeni, vagy hogy hogyan lehet turbózni a guggolást.
Szélsőséges példa, ez már volt tegnap: az életmódváltó PROGRAM, amit megveszel, az a szép szalon, a lelkizős találkozás a tanácsadóval. Hogy érezd, azért a kurva sok pénzedért kapsz is valamit, nagyon részletes módszer lesz, bonyolult, sok kajával és saját termékekkel (és persze ők az ingatlan bérletét, hitelét fizetik az árból). Ahogy ott fogadnak meg átbeszélik veeld. Azt, ami a te tested, és igazán csak te ismered, és csak téged érdekel. Az nem jó, ha ráállsz otthon az anyádféle régi mérlegre, vagy örvendezel, hogy jó rád a régi szoknyád, nem, nem… ők mérnek meg.
csak az olvassa. én szóltam 
A fehérjepor nem annyira ördögtől való dolog szerintem, kimondottan takarékosságiokból szoktam rá, sokkal olcsóbb belőle a fehérje, mint bármilyen élelmiszerből, a sejtekhez jutva pedig nem lehet megkülönböztetni, hogy honnan jött, csak jól kell keverni a növényi és állatiakat. Eltűntek a ráncaim, gyorsan nő a körmöm és a hajam, és még izmos is lettem.
Az emésztőrendszert viszont célszerű kicsit átverni, én egy fehérjepor, joghurt, víz, gyümölcs és utifűmaghéj cuccal oldom meg. Így nincs a fehérjének lehetősége sem érdemi inzulinreakcióra.
De a kaja tényleg nem fontos, a főzés sem, vannak jobb dolgok 🙂
KedvelésKedvelés
De ki mondta, hogy ördögtől való? Adott célra, nagyobb sportaktivitás után (pl. ebben a pillanatban is, majdnem három órát futottam) magam is élek vele.
Tudva, hogy a fehérjepor, pláne a savó, mint anabolikus provokatőr, inzulinogén, növekedési hormont is provokál, ekként tumort is, és öregít (oxidatív stressz), de ez egy olyan tulajdonságcsomag, amit fel lehet használni, ha izmot építünk, és böjttel, zsírral, ketóval ellensúlyozni, “kitakarítani”. nem gyümölccsel, meg és egyszerre nem lehet. Vagy épül, vagy bont. Anabolikus, stresszes folyamat vs antikatabolikus, takarítós folyamat.
Én azt írtam, hogy aki ilyen kötött rendet, napi több evést propagál, “jaj, ne éhezz, ne hagyj ki étkezést”, az saját zsebre dolgozik. Kutrvára megéri, hogy rábeszél, hogy iszogass napi 3-5 turmixot, ÉS használd az ő kuponkódját, húszezer vagy több követővel, tiszta buli. Aki ezt csinálja, aki amatőröket, semmit vagy alig edzőket rendszeres proteinshake-fogyasztásra kapacitál, az nem tiszta, nem az igazság érdekli, meg a te egészséged főleg nem.
Sportolsz azóta valamit, vagy anélkül lettél izmos, csak a proteintől? Ilyeneket baromi könnyű leírni, de tényleg eredményes vagy, változtál, jobban vagy?
“sokkal olcsóbb belőle a fehérje, mint bármilyen élelmiszerből” lehet, hogy olcsó, csak nem éri meg nemszilárdat enni. Az erdőben terem makk is, ingyen. Aki löttyön él, annak nagyon sok baja lesz (fogak, emésztés), és ezt nem én mondom, builderes, klasszik tétel, hogy a fele szilárd legyen. Plusz adalékanyagok, aromák, szukralóz…
A kaja tök fontos, annak minősége is fontos, a csóróság (sajnálom) megint másik szempont, nem ide való. Csak a főzögetés nem fontos.
“Az emésztőrendszert viszont célszerű kicsit átverni, én egy fehérjepor, joghurt, víz, gyümölcs és utifűmaghéj cuccal oldom meg. Így nincs a fehérjének lehetősége sem érdemi inzulinreakcióra.” ez teljesen hülyeség, nem tudom, honnan veszed, mi az, hogy átverés? Miért kéne átverni? Nem igaz, hogy az útifű, pláne gyümölccsel, “lefojtja” az inzulinogén jelleget. Még ha valahogy ki lehetne iktatni, akkor is minek, ha nincs inzulin, akkor izom sem épül. (Az anyagcserefolyamatok főleg nem az emésztőrendszerben történnek, hanem a sejtekben…)
Ne haragudj, de borzalmasan nem szeretném, és túl sokszor hagytam, hogy az én munkámmal , invenciómmal működtetett, bejáratott, alátámasztott blogon “én csinálom jól” tévhiteket írogassanak nem komolyan edző vagy nem látható eredményű emberek.
KedvelésKedvelés
Árakról ez érdekes kép:
http://feherje.blogspot.com/2016/12/a-legjobb-feherje-melyik-legjobb.html
Én ebből, ha csak a fehérje érdekelne és az ár, a túrót és a tojást tartanám a legjobbnak, de mivel a túró kazeinje problémás, tumort provokál, maradnék a tojásnál. Érdemes az ízélményen meg az adalékanyagokon is eltűnődni, és hogy a fehérje mellett mennyi a cukor, édesítő, milyen fajta az a szénhidrát. Turmixon élni étkezési zavar, és a mesterséges aromáktól, édes íztől, csokis, epres, brownie-s micsodáktól nagyon hamar be lehet sokallni.
KedvelésKedvelés
Ez én sem értettem soha: miért kéne naponta ötször enni? Csak reggel tudok mozogni, éhgyomorra, utána kávé, délig nem is leszek éhes, és ha naponta háromszor eszem, érzem, hogy már sok. Kétszer bőven elég, mert nem mozgok annyit, hogy felélje a testem a reggeli-ebéd-vacsorát. Ha ötször ennék, tényleg egész nap ezzel kéne foglalkozni, és nem érek rá. Szoktam időnként vacsorázni, ha megkívánok valamit, de mindig megbánom. Arra próbáltam rászokni a teljesen rendszertelen napjaimban, hogy tényleg csak akkor egyek, ha nagyon éhes vagyok, és úgy próbáltam időzíteni, hogy ne sűrű munka közben legyen ez. Nem mindig sikerül.
Sokáig bevettem, hogy a gyerekeknek MUSZÁJ reggelizni, hogy működjön az agyuk. Mondogattam, hogy első óra előtt legalább egy szendvicset! Most, hogy itthon voltak, korán is keltek, 10-ig rá se tudtak nézni ételre, utána kezdték nyitogatni a hűtőt, és nem hiszem, hogy baj lenne, ha csak első vagy második óra után reggeliznének. Mondjuk annak a tanítványomnak biztos kopog a szeme reggel 9-kor, aki ötkor kelt, hogy az agglomerációból beérjen vonattal a suliba, de az más. Én sem tudtam kisgyerekként iskolába indulás előtt enni, szerencsére rövid próbálkozás után anyukám feladta a vajas kenyér-traktát.
Egy ideig sportot űztem abból, hogy max. 5 összetevőből állhat egy étel, és ha nincs kész egy óra alatt, akkor nem készül el (húslevest kivéve).
Évekkel ezelőtt volt a gimiben egészségnap, jött a sportoló ÉS dietetikus, Edina. Fitneszteremben személyi edző. (Jól nézett ki, sportosan volt izmos, karcsú.) Járta az iskolákat évek óta, beszélt sok étrendi tévedésről, rejtett cukrokról, alapvetően szerintem nem mondott hülyeségeket. Az egyik kollégám járt hozzá étrendi tanácsokért és edzéstervért, azt mondta, nem kerül sokba. Gondoltam, belevágok, nincs messze, adjon valami támpontot, betartom, jó lesz. Kétszer próbáltam megbeszélni vele időpontot, egyszer elfelejtette, egyszer rászervezett valamit, türelmet kért. Harmadik esélyt nem adtam. Fogalmam sincs, mi lett volna, ha mégis kipróbálom. Magamnak egyszerűen képtelen vagyok bármilyen keretet szabni, mert ahhoz túl szertelen vagyok, de részsikereim vannak, keretek nélkül is. Néha egyébként annak is örülök, hogy estére sem csúszok szét, tudom még használni a testem és az agyam is.
KedvelésKedvelés
Hú, a hűtőnyitogatás, a nézegetés, mintha lenne változás a félórával korábbihoz képest… milyen életmetafora ez is, annyira irritál, hogy én nem engedem amúgy, hogy nem-céltudatosan nézegessék, válogatósan, hogy mihez van KEDVÜK.
“esély”, hát, én nem hiszem, hogy ha neked van elhízásod, akkor te adsz esélyt, bocs. Módszernek, szakembernek nem esélyt adunk, hanem ez remény, megoldás, ha sok munkát teszel még bele. Kicsit mintha rákennéd, hogy miatta nem élsz egészségesen? De nem így van, ingyne fent van minden, akit érdekel.
És akárhogy lehet élni, nem éri el senki az órarendet, szabályokat, kalóriaösszegzést, én is kaotikus vagyok, minden nap azt eszem, edzek, annyit böjtölök, amennyihez kedvem van, de az eredmény számít csak. Legyen jó ízületű, formás, teherbíró, állóképes test és derű és életkedv. Akkor jó az életmód.
KedvelésKedvelik 1 személy
Igen, sok olyan kifejezést használtam, amelyeket elhasználtak azok, akik rákenik másra, megoldást várnak, nasiznak, én meg azt írom, ami van, nem nagyon szokott érdekelni, ki miért magyarázkodik. Felőlem nyitogathatják a hűtőt akárhányszor egy nap, sem nasit, sem cukros szarokat nem találnak benne, mert az ilyenek vásárlásáról rég leszoktam. Örülök, hogy megtalálják azt, ami nekik kell, elkészítik maguknak, örülök, hogy önállóak. Üresjárat náluk sincs, nézegetést azonnal letiltottam, mikor elkezdték volna.
Esélyt emberként nem adtam neki, mert aki kétszer levegőnek néz, az nem megbízható, inkább választottam a magam motiválását az edzésterv helyett. Igen, a remény, az tényleg volt, de utólag nem bánom, hogy nem terembe járok, a park karantén alatt is nyitva volt. Meg a több tonna edzésvideo, csináltam is őket a télen. A rendszerességgel viszont küzdök. A sok óra napi számítógépbambulás, egyébként a kötött munkaidő, amiben húsz éve élek, majd utána a lányommal tanulás kivett sok-sok szép energiát belőlem. Hülye voltam, extra munkát is vállaltam, mert muszáj volt extra bevétel. Az egyiket szinte csak azért, mert jó nagyot lehet odáig bringázni. A derű meg az életkedv stimmel, kis szünetekkel időnként.
KedvelésKedvelés
Nem a kifejezésekkel van baj, hanem hogy azt sugalltad, a megbízhatatlan “szakértő” jól elrontotta neked a rendszerességet, amit amúgy te betartottál VOLNA, DE ÍGY SAJNOS… És neki lett volna esély emberként, ha neked tanácsot ad… wtf? Nem neki van problémája.
Hogy valóban rákented.
Azt nem kaptad meg tőle, amit száz másiktól igen, amit fejből tudhatsz, összerakhatsz magadnak (több és komolyabb mozgás, kevesebb nass), amivel tele van a net, de ez a blog is, évek óta. Nem, az nem jó, szalon kell, elnevezett tan kell, RENDSZER, tanácsadó kell, de ő meg pont nem ért rá…
Szakértőt az keres, aki kifogásokat is.
Aki egyensúlyban él, vagy elcsúszik vele, de megküzd a nehézségekkel, annak nincs szüksége se szakértőre, se rendszerességre, semmilyen tanra, betartandóra, és egy idő után problémája sincs.. Az elcsúszás, a diszharmónia a baj, ne az, hogy aztán ki hogy segít, segít-e.
Nem bírom a tekintélyelvűséget (a tekintélyt kereső csicskulást), mert kifogáskeresés, felelősséghárítás, meddő nyafogás jár vele.
KedvelésKedvelés
Na, hát pont ezért nem is kerestem más edzőt, sem termet az elmúlt években, pedig sokszor lehetett volna. Megbízhatóakat is találhattam volna, ha akartam volna. Ez csak egy példa volt, arról írtam, hogy az egyszeri felbuzdulásom hogyan halt el, és tulajdonképp nem is bánom. Nem kentem rá semmit, kétszer vert át a palánkon, én ilyen embertől semmit nem akarok, de nem gondolom azt se, hogy mással is így jártam volna. Végül az a kollégám sem járt hozzá sokáig, aki egy ideig edzett, máshogy főzött, mert a saját lendülete fogyott el, erről beszélgettünk is. Senki nem hibás, csak az, aki nem csinálja, pont. Ebben semmi vita nincs.
Fogalmam sincs egyébként, hogy miért kommentelek ilyen sokat sportos témákhoz, valószínűleg nagyon motivál, hogy lehet hosszú távon, egyedülanyaként, munka előtt/után értelmesen sportolni, minimális anyagi ráfordítással. Az sosem indított el bennem semmit, ha sztárok szépek, izmosak, nekik a testük a munkaeszközük is. Az sem, ha nem dolgozó nők, bébiszittert akármikor igénybe vevő nők, ételrendeléssel és takarítónővel háztartást vezető nők, gyermektelen nők, huszonéves nők arról írnak és beszélnek, hogyan lehet csúcsformában tartani a testünket, mert semmi közöm ezekhez az életformákhoz. Ha nincsenek körülöttem sportoló anyukák, nem találok szuper edzésvideókat, nem olvasom a blogot sem, valószínűleg még mindig nem csinálnék semmit, mert soha életemben nem sportoltam rendszeresen, nem hittem volna el, hogy 35 fölött érdemes belefogni bármibe, amit addig utáltam (futás), maximum csökkentett szénhidráttartalmú recepteket böngésznék. Valószínűleg most azért nyennyegek, mert van rá időm: szinte minden délelőtt gép előtt ülök, mert muszáj. Soha nem akartam ilyen ülőmunkát végezni, és ki is készültem tőle. Elképzelni sem tudom, hogy lehet az ilyet 30 évig kibírni ép ésszel.
KedvelésKedvelés
Az miért átverés, hogy két kísérletre nem jön össze a találkozó? Ha le is mondja? Lehet, hogy nem voltál neki szimpatikus. Úgy érzed, ez a dolga, köteles veled találkozni, segíteni “nem is drágán”? Még mindig nem értem.
Te mindent megtettél, úgy érzed? Miért magyarázod ennyire? Tudod, írod is, hogy hogy én sem instapicsáskodás meg felborult értékrend, és nem házvezetőnővel. Amúgy meg nem létezik az összefüggés: nem a ráérősök meg a gazdagok, nem is a sztárok lesznek jó alakúak vagy fittek (most olvasom, hogy alakjukra oly kényes influenszer-tévés-modellcsajok tömegein hogy tör ki a Hashimoto, a PCOS, az IR, az endometriózis). Nem nassolni olcsóbb és egyszerűbb, mint igen, és az tunyul gép meg tévé előtt, aki ráér.
Van bajod a testeddel? Oldd meg. Nincs? Akkor ne mentegetőzz. Legalább itt ne.
“az sosem indított el bennem semmit, ha sztárok szépek, izmosak, nekik a testük a munkaeszközük is” bennem restingbitch überprofi gyönyörű Emily nem, őt csak csodálom, de Erin Simmons igen. de ő sem úgy, hogy sárgulok, hanem olyasmi testet akarok, és ez reális. egyszerűen nem rinyálni kell meg szalmalángozni.
KedvelésKedvelés
Amikor így szólok, akkor az azért van, mert szómágiázol, mentálisgimnasztikázol énképfényezés érdekében, ami nem produktív. Szard le a sportos, étrendes posztokat, és kész.
KedvelésKedvelés
Hátööö… Igyekszem szabatosan fogalmazni, nekem utólag mindig érthető. A személyi edző, akiről beszéltem, abból él, hogy teremben dolgozik, ezt mondta, elhittem. Megadja az iskolai rendezvényen az elérhetőségeit. Megszólítom a végén, megkérdezem, hogy mehetek-e valamikor hozzá, mondja, persze. Másnap felhívom. Örül, megbeszélünk egy időpontot, a terembe, és elég konkrétan edzésről van szó. Odamegyek, viszek cuccot is, hátha már rögtön kezdünk is, én készen állok. E. sehol. Megkérdezem a büfést, hátha ő tudja. Szól neki. E. kijön az előtérbe, ahol 20 percig vártam rá. Elnézést kér, most épp valakivel edz, de hozza a naptárát, nézi, hogy mi nem jó. A határidőnaplónkban neki is, nekem is ugyanaz szerepel. Megint elnézést kér, elfelejtette. Mondom, nem baj, jövök máskor. Beírjuk a következő hét kicsit későbbi időpontját. Kérdezem, étrend-készítéssel foglalkozik-e. Mondja, igen, és ha megmondom, mit nem szeretek, csinál nekem egy étrendet, elküldi e-mailben, ennyi és ennyi lesz az ára. Mondom, jó, de jövő héten úgyis találkozunk, leokézza. Hazatekerek, no offense. Felbukkanok a másik időpontban, E. megint sehol. 15 perc várakozás után felhívom. Nincs a teremben, egy rendezvényre ment, elő fog adni rövidesen, ne haragudjak, keressem majd, ha még érdekel. Nem érdekelt. Egy darab e-mailt nem írt utána, és nem is bántam, tulajdonképpen.
Ebben a történetben ennyi van, nincs több. Egyedi eset, semmi általánosítás, én hagytam itt abba a személyi edzővel való tervezgetést. Itthon csináltam erősítést ilyen-olyan videókkal. Simán vehettem volna ugyanebbe a terembe bérletet, elkezdhettem volna egyedül is edzeni, tudom a gépeket használni. Mégsem tettem, a szülés után szétszakadt és meggyógyult, de minden hajolgatós gyakorlat után fájó hasizmom miatt lettek volna kérdéseim, a recsegő térdeim miatt lettek volna kérdéseim, meg, egyáltalán. Tervet akartam, meg azt, hogy valaki foglalkozzon velem. Fizetni akartam azért, hogy ne nekem kelljen utánajárni, ráguglizni, nekem való gyakorlatokat keresgélni.
Ez az időszak elszállt, és jött a három évnyi durva stressz, nemalvás, munka és válóper, nyolcadikos felvételi a fiamnak, nem voltam nagyon testtudatos. De tavaly elkezdtem futni, itthoni súlyzóimat leporolni, állva is végezhető hasizomfejlesztő videókat néztem, rájöttem, hogy mi a jó. Az a jó, ha nyugi van, idő van, és karantén előtt képtelen voltam mindezeket összehozni. Az kellett, hogy végre magam oszthassam be az időmet, ne az iskolacsengő. Fél nyolcas nulladik óra előtt én nem mentem le egyszer sem futni, erre képtelen vagyok. De mikor ráértem 10-kor is bekapcsolni a gépet hetente háromszor, azt nagyon élveztem, azt csináltam reggel előtte, amit akartam.
A szómágiázást nem értem. Azt írom, ami van. Nem vagyok elégedett a testemmel, mert tudom, hogy lehetne jobb is. Amit mozgok, az lehetne intenzívebb és több. Amit eszem, az lehetne kevesebb (a minőség már stimmel). Azt hiszem, kurvára elfáradtam. Ezt nehéz magamnak is megmagyarázni, mert ilyen még sosem történt velem. Mert közben meg annyi jó dolog is van. Befejeztem, a blog nem terápia, tudom.
KedvelésKedvelés
“Kérdezem, étrend-készítéssel foglalkozik-e. Mondja, igen, és ha megmondom, mit nem szeretek, csinál nekem egy étrendet, elküldi e-mailben, ennyi és ennyi lesz az ára.” de tényleg, pénzért készíttettél volna étrendet, amit majd betartasz, és mivel nem, ezért nem kajálsz jól és nem edzel rendszeresen?
Tényleg gázul viselkedett az edző, de a kulcs, amiért csinálod vagy nem, az belül van. Amikor megoldottad, akkor már nem akkora feladat egyébként.
Hozzáteszem, mindenki demotiválódott a sportban és/vagy többet evett az elmúlt évben, én is. De hogy más lenne a hibás ezért?
KedvelésKedvelés
1. Simán.
2. Nem, nem ezért.
3. Nem, senki nem hibás, és igen, tudom, hogy a kulcs belül van.
Nem írtam mást eddig se.
KedvelésKedvelés
Miért magyarázod ezt (vagy a tornádat, hízást, futást, rossz szokásokat) ennyire?
És miért nekem?
KedvelésKedvelés
Vagy pl.
“Amiért többeknél mégis működhet a dolog (ti. a “hat után nem eszem” szabály), az az, hogy összességében kevesebb energia kerül bevitelre.
A 6 órai vacsora azonban nagyon keveseknél megvalósítható, sokan haza sem érnek addig a munkából, így egész egyszerűen kimarad egy étkezés. Ha sokáig nem jut táplálékhoz, a szervezetünk “éhező” üzemmódba kapcsol, anyagcserénk lelassul. A következő étkezésnél pedig nagy valószínűséggel túlesszük magunkat, így nem fogyás, hanem esetleg súlynövekedés lesz az eredmény. Az is könnyen belátható, hogy az már igazi szenvedés, ha valaki 1 órakor ebédel, és a következő étkezése a másnapi 7 órás reggeli. Az is törvényszerű, hogy ezt nem lehet hosszú távon csinálni, nagy eséllyel becsúszik egy tényleg késői hűtőfeltépős vacsora, vagy valami nem igazán egészséges (egész délután tartó) nassolás.
(…)
Az egészséges táplálkozásban és a testsúlycsökkentés idején is alapvető fontosságú a napi rendszeres, lehetőleg 3 főétkezés és két kisétkezés, melyek a kiegyensúlyozott étrendet követik.”
https://www.nosalty.hu/ajanlo/fogyni-szeretnek-este-6-utan-mar-nem-eszem
Milyen iszonyat gyermeteg, függő, önmagukat nem ismerő, semmit komolyan nem csináló, önbecsapó, következmények miatt hisztiző libák ezek. És a sok ostoba, magát szakértőnek tituláló dietetlkus, akik a vegánságot reklámozgatják és akiknek a lebutított szövegeit írogatják meg béna mondatokban “cikknek” huszonéves, elhízott fruskák.
KedvelésKedvelés
A gyerekeim szerint az iskolai védőnő azért elhízott, mert annyit és annyiszor eszik, amennyit és ahányszor a gyerekeknek ajánlja.
Simán lehet este hatig is rengeteg kcal-t enni. Az éhségről úgy beszélnek általában, mintha valami elviselhetetlen szörnyűség lenne, pedig sokszor csak ingerkeresés,nem éhség.
Naponta csak 7-8 órában enni nagyon egyszerű , én kétszer szoktam ezalatt. Ha ötször ennék, akkor csomagolgatni kéne , időpocsékolás. Ch-t alig eszem, így számolgatni se kell. Ha ötször ennék , csomagolgatni kéne, meg időt keresni az evésre. Mivel az tényleg macerás, megvan a mentség,ezért kevesen és kevés ideig csinálják.
KedvelésKedvelik 1 személy
Én kb. 6 éve kb. fél évig csináltam a napi ötszöri, dobozolós fitneszdiétát, és amíg fogyni akartam, működött is. Reggel tojás, zabpehely, aztán három adagra elosztva hús, rizs, zöldség, este valami zsírdúsabb hal és zöldség, kétnaponta megfőztem a “főételt” és szétadagoltam. Rohadt unalmas volt, de egy idő után rutinná vált, a nassolás így nem volt kísértés, bár kalóriadeficitben voltam, mégse voltam igazán éhes soha, sokkal több fehérjét és kevesebb szénhidrátot ettem, mint korábban, egyenletesen fogytam és jól bírtam az edzéseket is. De ha előtte nem híztam volna 8-10 kilót egy év alatt a stressz meg az ingerkeresés miatti nassolástól meg esti zabálástól, meg a korábbinál jóval kevesebb mozgástól, akkor nem lett volna szükségem egy ilyen merev rendszerre, “újraindításra”, hisz a napi két-három étkezéssel tizenéves koromtól kezdve jól elvoltam a normál súlytartományban. Egészséges felnőtt embereknek nincs szükségük “kisétkezésekre”.
KedvelésKedvelés
Sőt, minden vércukor- és inzulinbaszkurálás kártékony, kivéve, ha valaki céltudatosan épít komoly izomzatot.
KedvelésKedvelés
Mostanában edzés után nem protein turmix van, hanem 3 dl vízbe teszek 3 db nyers tojást, és egy lehetőleg zöldebb banánt, majd ezt turmixolom le.
KedvelésKedvelik 1 személy
Visszajelzés: okostányér | csak az olvassa. én szóltam
Visszajelzés: a kérdéseitekből szemezgetek | csak az olvassa. én szóltam
Ezt a posztot most, 2023 júliusában egészítem ki azzal, hogy Peter Attia több év böjtgyakorlás után (hosszúakat is csinált) és mérésekkel, önmegfigyeléssel, ezek tanulságaival és az új céljával (százéves korban is sportosan, el nem gyengülten, magas izomtömeggel élni) arra jutott, hogy számára a böjt hátrányai (fehérjebontás, izomleépülés) nem érik el annak előnyeit (inzulinszint csökkentése, zsírégetés, autofágia, kalóriadeficit).
Itt egy erre utaló videója:
https://www.instagram.com/peterattiamd/
Ebben is van valami. Az a 12-14 óra, ami az egy étkezés kihagyása lenne, már nem jó a fehérjeegyensúlynak, de még nemigen érvénysül az autofágia pl., ahhoz hosszabb kell (és még több fehérjét veszít az ember úgy).
Ő három étkezésre osztja el a fehérjebevitelét a felszívódás miatt, és különösen kritikus az első étkezés (legyen és legyen benne fehérje, ne csak bármilyen, hanem bizonyos fajta aminosavak). Ha mégis kihagyunk valamit, az a vacsora legyen.
Én ebben nem követem őt, mert ha nem vagyok éhes, akkor én nem eszem. Éhségalapon eszem. (Meg nyamiból.) Ha alszom későig vagy belefeledkezve írok délelőtt, akkor én nem reggelizek, és éhes meg délutánra-estére leszek.
Egyébként bármennyi fehérjét meg tudok enni egy ültő helyemben, plusz alkalmanként proteinturmixot, célzottan kreatint, BCAA-t. Hogy ez felszívódik-e, azt nem tudom. Olyan hangulata van a kijelentéseinek, mintha kicsit haspók lenne, és ehhez találna tudományosnak ható érveket.
Valójában nekem akkor volt életem legelképesztőbb, spontán csúcsformája, hatalmas izmaim épültek, tényleg messziről látta mindenki, és még nőies is volt, ráadásul kirobbanó közérzettel, de már nem fiatalon (2015-2017), amikor nem figyeltem nagyon a proteinre, ketóztam és/vagy böjtöltem, két mérés között csak minimális módon épült le izmom (csak a DEXA nüanszai mutatják).
Most lehet azt mondani, hogy eddig ment a ketó, a böjt, aztán tessék, mindenki 180 fokot fordul, de nem. Péternek meg kellett gyógyítania az anyagcseréjét, több évig csinálta, megcsinálta és most tart itt.
Peter sem lesz soha vegán, állattagadó, közben mindig zöldségpárti is volt, és sosem fogja tagadni a nagyon sok sport vagy a célszerű sport (kettes zóna) jelentőségét, csak finomodott, pontosított.
Nem tudom, ha Phinney–Volekkel (kutatók, ketós dr-k, elméletalkotósan alapvetők) ülne le Peter podcastolni, akkor abból mi jönne ki. Nekem a többiek nagyon amerikaiak, fogyasztásmániásak, plasztikázottak is néha.
Személyes érzelmem az volt, amikor meghallottam, hogy már többször eszik, nem ketózik (ezt írja is a könyvben: nincs specifikus diéta, nem vagyunk ketók SEM), hogy basszus, én minden revelatív állítást tőled vettem, arrafele mentem, mert te valóban komoly, nem pénzéhes, nem YouTube magyarázó vagy (egy csomó ismerősöm ezekért nyálzik), éltem, megértettem, bombaformám lett (magunk között: soha nem voltam olyan motivált, könnyű agyú-szívű, elkötelezett és sugárzóan sportos, mint a tisztán ketó 3-4 évemben), könyvet írtam, és most kihúzod alólam? Közben te is változtál, podcast, tévéshow, hírnév, és te már nem is ott tartasz… Engem továbbra is. érdekel, amit mondasz, de ezt így hogy, full sikerkönyv lett (mondjuk hogy hányan lettek képesek igazán ketózni, csalás nélkül, annak értelme szerint, azt nem tudom, ezt az eladási számok nem mutatják).
Egyébként az életmódváltás nem vallás, nem érdemes rituális és tekintélykövető módon engedelmeskedni senkinek, magadra figyelj és tedd bele a melót.
Legyél önálló, de akkor csináld egyedül, ne kérdezgess mást, és ne told rá a felelősséget, ne keress gurut, ne használj, ne legyen ez az ambivalens, hülye viszony, hogy jaj, mit csináljak, ú, te milyen jó vagy, segíts, majd amikor nem úgy működik nála, vagy nem csinálja, akkor ostorozni kezd…
Ha kell az iránymutatás, akkor azt, akit választottál, és aki rászánta az időt, ne korhold, ne mószerold utólag, amikor elbuksz, főleg mert a saját lustaságod az ok, nem a guru, nem a diétakultúra…
Nem ostorozom tehát Petert sem, itt maradtam nélküle, és az új állításai nekem nem annyira meggyőzőek.
De ez full kamu, az biztos:
https://telex.hu/tudomany/2023/05/29/who-edesitoszerek-ajanlas-cukor-aszpartam-stevia-eritrit-egeszseg-tulsuly-veszelyek
Mármint nem az édesítőszer-rész, azt tudtuk, de ez:
“„Pár éve arról jött ki kutatás, hogy a vegán étrend mennyire jó, mert azoknál, akik ezt követik, rengeteg krónikus betegség alacsonyabb előfordulású – mondta Soltész Erzsébet. – Ebben nyilvánvalóan van igazság, hiszen az egészséget támogató, kiegyensúlyozott étrend alapvetően növényi élelmiszerekből áll. Nem mindegy azonban, hogy a minden állati eredetű terméket kizáró vegán táplálkozást egy kedvezőtlen összetételű, »nyugati« típusú diétával hasonlítjuk össze, vagy egy olyan változatos, mértékletes étrenddel, amely nagyjából ugyanazokat a növényi alapú fogásokat tartalmazza, mint egy vegán étrend, kiegészítve némi tojással, tejtermékkel, sovány hússal, hallal. Így már egészen más a helyzet.””
Nem, nem sovány hús és nem, nem a növény a lényeg, ezek SOHA nem beszélnek testösszetételről, izomról, fehérjéről. Plusz a nő cukorbeteg is.
KedvelésKedvelés