nem lehet azonosulni az irodalmi hősökkel!!négy!4

Közzétéve Szerző:

nyilvános poszt, nekik szól

Dől megint a harsány ostobaság, az öncélú őrjöngés, okoskodás, szegény Tóth Krisztina kapcsán (akinek igaza van és derekasan állja a sarat, nagyszerű író és minden). Habár, én a habverést, a facebookra költözött gondolatokat én már akkor se bírom, ha intelligens emberek csinálják. Tóth Krisztina eredetileg nem oda, hanem ide mondta a vitatott mondatokat:

https://konyvesmagazin.hu/friss/tizenegyes_ott_anna_toth_krisztina_olvasas.html

Tehát, Jókai Az arany emberének és Szabó Magda Bárány Boldizsárjának emberábrázolása és női szerepei problémásak, ezért nem kéne őket erőltetni a közoktatásban. Semmi rosszat nem mondott, ez egy vélemény – annyit hozzátennék, hogy elit gimiben feladják és  elolvassák a Jókait, a nem elitben meg nem, a tanár se, röviden ennyi. Amiért ebből ügy lett, az a kor és közeg áthiszterizáltsága: már tényleg nem mondhatsz semmit, nem lehet egy film, egy állásfoglalás, semmi, hogy hörögve ne csapjanak le rá az ideológusok, a pártpolitika meg a végtelen ostoba kommentelők légiói. És akkor fenyegetések, csata, bosszú, hetekig ordibálás, ellehetetlenülés, kutyaszar. Miondez a lassan egy éve tartó őrületben, amitől kivetkőztek magukból.

Grecsó Krisztián viszont ott a facebookon szól bele, és ő a platform kívánalmainak megfelelően már érzelmekkel, habbal operál:

https://facebook.com/photo.php?fbid=272407314253565&set=a.222412199253077&type=3&theater

HVG.HU, KÉRJETEK BOCSÁNATOT!

Olyan nagyon jó érzés volt látni az összefogást, hogy nem lehet bármit, hogy vannak még észnél emberek, imádom a Magvető kezdeményezte #olvasstóthkrisztinát, és ettől nem teljesen függetlenül mondom, hogy én évek óta, Battonyától-Nemesmedvesig hirdetem, Kriszta talán a legnagyobb élő magyar költő, de hogy élő klasszikus, az bizonyos. Olyan kicsi, töpörödött és gonosz körülöttünk minden, hát csodálatos néha élvezni azt a kevés nagyságot, ami van.
És Tóth Krisztina az.
Napokat vártam, szorítottam, szurkoltam a hvg.hu-nak, hogy fölérjék ésszel, szívvel, hogy belássák, ők a felelősek, hogy nem lehet a lájkvadászatra, a pénztelenségre, az igénytelenségre fogni a konkrét uszítást, hogy elnézést kérjenek. Nem találom, nem látom nyomát (bácsak én tévednék!).
Olyan szép lett volna, ha a Krisztát ért undorító támadások után nem csak az olvasói, a kollégái, a kiadója, a Szépírók Társasága mondták volna, hogy elég, de maga a vétkes is.
Álmaimban még azt is elképzeltem, hogy a hvg.hu megígéri, felhagy a HVG névhez méltatlan, aljas gyakorlattal, nem ragad ki szövegkörnyezetéből mondatokat, nem gyárt éppen csak legalizálható álhíreket, nem hoz megalázó helyzetbe embereket, és kampányt indít, hogy csatlakozzanak ehhez más médiumok. Esetleg maga is címlapon, fő helyen hoz Tóth Krisztina verseket.
Gyerekek, kollégák, hvg.hu, baromira el vagytok késve, de még most is lehet. Hajrá!
Kérjetek bocsánatot.

(A kép “illusztráció”. Tavaly, költészetnapi közös címlap Szabó T. Annával és Krisztával)

#olvasstóthkrisztinát #kapjészbehvg #elégagyűöletből #grecsókrisztián
 
Kétféle szerző van, az egyiket megeszi az “önmenedzselés”, a szerepelgetés meg a facebook. A másikat érdemes olvasni.

Eddig voltak az írók meg az értelmiség kommentelőkre fazonírozott vitája. De ezek? A semmihez nem értők, az okoskodók, kinyilatkoztatók:

https://facebook.com/gumiszoba/photos/a.2034381919981250/3633289523423807/?type=3&theater

Most mondjátok meg… egy mai gyerek nem tud azonosulni az egri hősökkel, Zrínyivel, a szabadságharcosokkal, de még Thészeusszal sem… EZEKNEK A VÁRKAPITÁNYOKNAK MEG HÉROSZOKNAK NEM VOLT X-BOXUK, DE EGY KURVA TELEFONJUK SEM! Nem is beszélve az LMBTQ+ eszmékhez való viszonyukról! Hol, de tényleg, hol szólnak ezek a művek meleg végvári vitézekről? Hol képezik le a gyerekeink világát, hol vannak a hülyehajú, vegán, ökotudatos, genderfluid, állatmentő, szerepjátékozó alakok…?

Ha az volna a szempont, kedves sopánkodók, hogy egy mai gyereknek mi ismerős meg átélhető, akkor a Brigdet Jones, akciófilmek regényváltozatai meg fantasynovellák lennének a kötelező olvasmányok, a magas irodalom nagyobb dicsőségére.

Magyartanárként mondom a lényeget: nem azért olvastatunk klasszikus, régebbi, háborús témájú könyveket, feudális közegben, csónakházban, viskóban, református kollégiumban stb. zajló regényeket, mert ezek a gyerek jelen életével rezonálnak. Mint ahogy nem rezonál Robinson Crusoe meg Candide élete sem. Hanem azért, hogy, túl a szórakoztatóipar szellemi horizontján, amelynél följebb a facebookos kinyilatkoztatók sem látnak, a gyereknek fogalma legyen az emberi életről, az irodalom mint hagyomány kontinuitásáról, műfajairól, százféle, mába nyúló párbeszéd-lehetőségéről, a történetmondás sajátosságairól, az alap emberi érzelmekről, témákról – az emberről és a történetmondásról, eszmékről, gondolatkifejezésről mint olyanokról. Ismert ez alapműveltségként is. Nem az a célja, hogy a nyavalygó, figyelemzavaros, pad alatt telefonnyomkodó ostobákat elszórakoztassa. Nem, nem lesznek dicső, fekete bőrű hősök, és vagány, Mulan-szerű lányok sem nagyon. Pattanásos, gyenge fizikumú héroszokról, kövér harcosokról, csak techtudással boldoguló geekekről sem lesz szó e művekben. Miért? Na? Mert akkoriban ilyen volt a világ és az értékrend, azért. Tessék beérni az autisztikus Toldi Miklóssal meg a szelíd Nemecsekkel. (Pont A Pál utcai fiúkat is sikerült basztatni nemrég, nincsenek benne lányok! Na most gondolkodjunk el azon, milyen értékrend az, amely szerint Molnár Ferenc világhírű, szellemes, lélekreszkettető minimitológiája sem elég jó, mert feminizmus.)

Tényleg nem voltak ilyen szereplők akkoriban, nem csak kihagyták őket. És nem azért nem tanítunk női szerzőket és jelentős nőalakokat, mert az elnyomó hagyomány nem engedi, hanem azért, mert nem léteztek, vagy nem maradtak fenn, ha léteztek is; a művekben és az irodalomban marginálisak. Utólag az irodalom történetét, a férfiközpontúságot, a háborúkat, a becsületkultúrát, az erőszakot nem tudod átírni, pláne műveletlen, jogkövetelő, tipikus 21. századi akarással, a magad igénye szerint, ez sima anakronizmus. Nagyon fiatal és esetleges mindenféle elv, amelyek jegyében ilyesmit követelnek.

Rendkívül korlátoltnak és kulturálisan vaknak kell lenni ahhoz, hogy ne lássa valaki, hogy ezeknek a régi csatáknak, hősöknek, erőszakoknak is van tanulságuk. Akkori, a kor viszonyai szerint értelmezendő, aztán műveltségi, erkölcsi, egyetemes emberi tanításuk is. De mivel ez ilyen lájkvadász “feminizmus” megint, igencsak orrba vágná őket, már ha odafigyelnének, hogy a másik bírált mű Tóth Krisztina eredeti mondataiban nem valami bajszos-dölyfös-agg írófejedelem könyve, hanem az egy szem dédelgetett tananyagbeli nőíró, neki is egy meseregénye, a huszadik század második feléből, de még színpadi adaptációt is készítettek belőle.

Van tanulsága a radnótis feldolgozásnak: igen, feleltem én az óvodásaimnak, ekkor még ez volt, hogy a nő otthon aggódik, sopánkodik meg főz, az apa meg elveri a gyereket, ijesztő, ő olyan, mint a rossz farkas. Pedig az apukája! De nekem nyugodtan elmondhatjátok a stikliket, ne féljetek. Szerencsére aztán ez a szörnyűség ciki lett a Klem Viktornak is meg mindenkinek.

Az irodalomoktatás siralmasságát az jellemzi, hogy nemhogy Az arany embert (mértékadó portálok szerint: Aranyember, talán egy tévésorozat csúszott bele), hanem a százoldalnyi Sárga rózsát sem olvassák el a tizzenhét éveseink. Reménytelen. Az Édes Annát, az Iskola a határont sem.

Megmondjam, mi van?

Hogy ti magatok, ti, a szülők, állítólag diplomások, ti nem olvastatok, az. És ilyen gyíknak nevelitek a gyerekeiteket, körülugrálva, ordítozva, de azért veritek a kultúra meg az emberi értékek nevében az asztalt, és nagy felkenten irodalomról, oktatásról nyilatkozgattok, sajnosmanapságoztok, ti, akik magatok vagytok a sajnosmanapság. Arról beszéltek, kit, mit kéne a kamszokkal olvastatni, miközben ti magatok nem olvastatok semmi igazit, amit mégis kellett, azt harmincöt éve, és fogalmatok nincs. Ti magatok nem jöttetek ki a pletykák, a kínai áruházak, a netflix meg a kajálás négyszögéből. Semmi titeket a fogyasztáson, a szórakoztatáson kívül nem érdekel, semmi elemeltebb, általnosabb, semmi, ami erőfeszítést, nyugalmat igényel. Ti nem tudtok elmélyedni, odafigyelni, a felkütyüsített gyerekeitek ugyan, mitől tudnának? De azért játsszátok a hozzáértőt, és ontjátok a “politikai” kinyilatkoztatásokat naponta.

És hogy miért nem az Abigél a kötelező? (Azt valaha olvasta a mi véleményvezérünk!) Mert Szabó Magda egy modoros, túlsztárolt kurzusíró, azért, az Abigél holokausztszemlélete pedig romlott és hazug, igazi Kádárnak nyaló tabu és giccs.

Például Galgóczi Erzsébettel ellentétben. Akit kinyírt a rendszer, de aki időtálló.

Szóval ez a lényeg: ha ti magatok olvastatok volna, ha úgy neveltétek volna a gyerekeiteket, hogy idióta digitális játékok, berúgás, szar zenék meg tévé mellett-helyett valami igazi kultúra is érdekelje őket, akkor se te, se a gyerek nem lenne ideges Az arany embertől, akár olvasta, akár nem, és most nem írogatnátok hülyeségeket, vagy nem ekkora arccal.

42 thoughts on “nem lehet azonosulni az irodalmi hősökkel!!négy!4”

  4. Jaj, én is vártam! És nem csalódtam.

    És hát persze hogy lehetne mást olvastatni a gyerekekkel ehelyett – és persze hogy nem lesz semmi bajuk akkor se, ha történetesen mégis ezt olvassák el.
    Engem azon az ötödik utáni nyáron, amikor olvastam, egyáltalán nem érdekeltek a könyvben a női szerepek, bevallom, sőt, igazából csak egy dolog nyűgözött le: az első fejezetben a tájleírás a Vaskapuról. Az én képzeletembe és emlékeimbe ez az egy rész vert gyökeret, de ez tök fontos volt.
    A gyerekemnek meg most 9.-ben épp az volt a házi feladata magyarból, hogy olvassa el a Szt.Ágoston Vallomásokból a 11. könyvet. Magától ezt biztos nem jutott volna eszébe, nehezen is szánta rá magát, hogy elővegye, aztán mégis rákattant, hogy mennyire szép szöveg, és hogy milyen érdekes ez az időről szóló filozofálás, sok gondolatot elindított benne, mert rímelt dolgokra, amik őt most aktuálisan amúgy is érdeklik, és fel is olvasott belőle nekem több részletet. Jó dolog mindenféle szövegeknek kitenni a gyerekeket, még az is lehet, hogy meglepően kellemes lesz az az időutazás. És ha nem, azt is túlélik, minden bizonnyal.

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

  5. Úgy tesznek mintha tüzes vassal sütögetnék a gyerekeket a Légy jó mindhaláliggal. Hogy nem tudnak kapcsolódni, nem értik. Hát magyarázzanak nekik róla, beszéljenek. Úgy akarnak teljes testtel a lesz felé fordulva progresszivkodni, hogy semmit nem értenek a voltból.
    Egészen korán is, ha Annapetigergőnél nagyobb elmélyülést kívánó szöveget nem olvasnak az óvodásnak, mert “unja” akkor a Kincskereső kisködmön is unalmas lesz.
    Nekem Jókai a kedvencem volt tizenegykét évesen, az És mégis mozog a föld -et rengetegszer elolvastam, igazi kamasz roadmovie, persze bizonyos összefüggések a történelmi ismereteim nem kontextusba helyezése miatt rejtve maradtak, de nagyon élveztem. A sokszor ironikus humorát is jóval később kezdtem élvezni. Azt hiszem az is lehet a titok nyitja, hogy _tudtam_ olvasni, nem riasztott meg hogy bizonyos szavakat nem ismerek, vagy sok soros egy mondat, megértettem úgy is.

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

      • A hangoskönyvről mit gondoltok? Oktatási cél érdekében. (Érint a téma, van egy súlyosan diszlexiás gyerekem. Csak róla nem szívesen írnék nyilvánosan. Mondjuk még csak alsós s nagyon biztatnak a gyógypedagógusok, hogy lesz ez még jobb is, mert amúgy nagyon értelmes, intelligens.)

        Kedvelés

      • garzs,
        en is probaltam a hangoskonyvet mar az elemi osztalyoktol a fiamnal.Nem szerette.Azota se hallgat hangoskonyvet, pedig mar erettsegizett.
        Gondolom gyerektol fugg,milyen formaban tud informaciokat befogadni.

        Kedvelés

      • Egy gyerek akkor olvas, művelődik, ha körülötte a szülei, testvérei, mindazok, akikre hasonlítani akar, is olvasnak, igényes filmet néznek, értelmes kontentet fogyasztanak, nem csak szórakozást, hanem tájékozódást, világmegértést is keresnek a filmekben, könyvekben, sok jó beszélgetést hall. És akkor se biztos, de a példa és serkentő intellektuális környezet nélkül biztos nem. Ahol kiabálós-vadulós-x-boxos a közeg, ott nem fog olvasni a gyerek.

        Kedvelés

      • Lehet emlekeztek mennyit probalkoztam a fiam motivalasara tizesevei idejen. Nem igyekezett minket utanozni,hiaba hallgattunk hangoskonyvet,valaha sokat olvastunk(:D)igenyesfilmeketneztunk.Szerencsere megis akadt akire hallgatott,legjobban a roman tanarnojere,aki ertekelte,egyenrangu partnerkent beszelt vele.Szoval igenyes gyerek, masokkal…Szerencsere vegul olvasott,sokat.A haziolvasmanyokat nem kedvelte soha.Aztan az lett,hogy ma mar mi kerdezzuk tole ha jo egy film.O elottunk mar latta oket mind. Bakancslistaja is van konyvekbol.Remelem jo uton halad…

        Kedvelik 1 személy

  6. Én is vártam, nagyon.
    Kis személyes történet. Egész általános iskola alatt Jókait tanulva kaptunk először lehetőséget arra, hogy mi döntsünk, mit akarunk kötelezőként elolvasni a nyáron. A kőszívű ember fiai, Az arany ember és az És mégis mozog a Föld közül lehetett választani, és nekem akkor cím alapján Az arany ember lett a kiválasztott. Imádtam azt a regényt, kétszer is elolvastam, és nekem akkor általános iskolás koromban az maradt meg, hogy végre egy izgalmas történet, amit alig bírtam letenni és amit éjszaka is képes voltam folyamatosan olvasni. Nem rémlik, hogy akkor mást vagy többet jelentett volna, mint amit leírtam, de most kedvet kaptam, hogy újra elolvassam.

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

      • Nagyon máshogyan állunk a gyerekeink kütyüzési kérdéséhez az apukájukkal. Mivel külön élünk, nem látom, hogy ott mi megy, de sejtem. Rengeteget beszélünk erről, sokkal normálisabban egyébként, mint amikor még együtt éltünk, és hát szépen kiderül, hogy nem lát más opciót: kütyü vagy foglalkozni velük folyamatosan. És egyébként tényleg az van, hogy ha nincs kütyü, velük van, játszanak, foci, darts, barkácsolás, de ebben annyira kimerül, hogy csendet szeretne és arra a legalkalmasabb a kütyü. Én nem foglalkozom velük folyamatosan, amikor nincs kütyü, és feltalálják magukat. Múltkor egy pólófonal-gombolyagból vágtak le mindenféle méretet és volt az minden: kutyapóráz, börtönben bilincs, akadálypálya. Szóval ha nincs kütyü, tök jól feltalálják magukat, de ha van, akkor csak az van, teljesen benne vannak. Nekem egyelőre nincs erőm teljesen elvenni, de szabályok vannak. Hétköznap semmi, csak hétvégén lehet, és vannak kütyümentes napok is. Ilyenkor minden kicsit hangosabb meg lomosabb, de jó látni az ötleteiket, ahogyan alkotnak, meg hogy tudnak csak úgy lenni.

        Kedvelés

      • Igen, az talán nálunk is sokat számított hogy nem volt kütyü (meg nem volt két éves kor alatt mesenézés, 2-3 között is csak ritkán egy-egy, számítógépen játszani is csak alsó tagozat vége felé, keveset, és okostelefon csak akkor, mikor a nagy 15 volt, a kicsi 13. Meg tévét se néztünk. Viszont mesélés az sok volt, és elég sokáig. Nem vagyok egy mintaanya, de ezt nagyon élveztem, meg ők is, néha egész délután csak olvastam nekik, míg be nem rekedtem… És ez ragályos. A kisebbik gyerekem most hetedikes, és – most számolta meg – az elmúlt egy évben 11.200 oldalnyi regényt olvasott el. Viszont a kötelezőket abszolút nem szerette, se A Pál utcai fiúkat, se az Egri csillagokat. De túlélte.

        Kedvelés

  7. A 7 éves fiamnak nem olyan rég (sok más mellett) a Kincskereső Kisködmönt is elolvastam. Igaz, hogy én könnyeztem, mikor meghalt a Gergő húga meg az apja, de nem lettünk depressziósak tőle. A fiam eleinte nehezen értette a szöveget, de aztán belejött, és mondta, olvassuk tovább, mert mostmár érti. Ha volt történet, amit nem értett, szólt, hogy meséljem el neki újra, mert volt, amit nem értett egész pontosan.

    Amire én emlékszem:
    – depresszió téma: sok mesén vagy regényen könnyeztem gyerekkoromban és most is. De nem sírtam napokig. Ami viszont számomra valahogy érthetetlen volt, az az Árvácska ( Móricz) és a Kis Gyufaárus Lány ( Andersen). Borzasztó volt számomra gyerekként a tömény emberi gonoszsáról olvasni.
    – Imádtam a Jókai regényeket, nagy részüket a Jules Verne összessel egyidőben olvastam. Talán Az arany embert legkésőbb, mert nehezen ment a Vaskapu leírását tartalmazó első ötven oldal. Azt hiszem, úgy oldottam meg végül, hogy kihagytam azt a részt.
    – Nem emlékszem, hogy bármely női/férfi szereplővel azonosultam voltam, és valamilyen lenni akartam volna.

    Valahol valaki olyasmit írt, hogy olvasni azért ( is) jó, mert pár nap/ hét alatt megéli az ember a szereplők életét, átéli az érzelmeit, megért valamit az emberekből, a világból. Mindez a saját életben sokkal lassabban történik, évek/évtizedek kellenek hozzá.

    Ezért nem is értem a hisztit értelmiségi részről, mert a végigéli ( megéli) valakinek a sorsát,történetét az szerintem nem egyenlő azzal, hogy azonosul. ( Hú, most látom, hogy ez a poszt címe is, köszönet érte)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  8. De hát ez az Egri csillagok országa! Sose felejtem el a Nagy Könyv című valamit. Semmi mást nem bizonyított, mint hogy a magyar átlaglakosság utoljára általános iskolában olvasott 100 oldalasnál hosszabb könyvet.
    Iszonyú sok jó szöveg van pedig gyerekek számára! Minőségi gyerekkönyv-dömping van. Ifjúsági regények szépirodalmi színvonalon, mai nyelven írva. Azt se nagyon olvassák.
    Vagy ha nem is az olvasás, filmen is megvan sok klasszikus, amit aztán később el lehet olvasni. A fiam a múlt héten fejezte be a Liliomfit, mert a kezébe adtam, miután kisiskolás korukban kb háromezerszer megnéztük, fejből idéztünk belőle minden élethelyzetben. A lányom most tanulja a reformkort töriből, és mikor azt mondom, Fekete gyémántok, emlékszik a filmre, mert ötödikben újra és újra meg akarta nézni. Remélem, el is fogja olvasni.
    Én nem hiszem, hogy jól tud élni egy olyan generáció, akinek fogalma sincs régi korok embereiről, gondolatairól, egyáltalán, más dimenziókról, mint amelyek a saját világát alkotják.
    Mindemellett tényleg lehetne a kötelező olvasmányokon gondolkodni, de ez már lerágott csont, nem is tudok újat mondani.

    Megnéztem múltkor a Ready Player One c. filmet, és az döbbentett meg nagyon, hogy egy ilyen jövőképben a popkultúra számít klasszikusnak. A jelenben csak az fontos, ami kb húsz évvel ezelőtt történt, és ezen kívül semminek nincs mélysége, magassága, lebegés van a légüres térben. Ez kifejezetten szorongató volt benne.

    Kedvelik 2 ember

    Hozzászólás ↓

  9. Én most azon tipródom, hogy a Leinert Laura-féle lükeségek helyett vajon mit rendeljek a leânyzónak, ami irodalom is, meg nyelvileg is értené. Az Egri csillagokat meg a Pál utcai fiúkat nagyon szerette, de hogy pl. egy Jókai- vagy Mikszáth-regénnyel megbirkózna-e? Na, majd kiderül.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  11. Szia!
    Elnézést, hogy beleszólok így “kívülállóként” (időnként olvaslak, főleg az irodalommal kapcsolatos bejegyzéseidet, de szinte sehol nem szoktam kommentelni). Az Abigéllel kapcsolatban szeretném megkérdezni, hogy miért érzed hazugnak a holokausztábrázolását? Emlékeim szerint kifejezetten elítéli a holokausztot.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Ez azért elég alacsony minimum, nem?
      Kádár alatt elítélni, nagyon bátor (amúgy inkább nem beszéltek róla, még a nyilasokat is futni hagyták, de azért a németek/nácik jujuj, a hős szovjetek szabadítottak ki a rabiga alól, ez volt az olvasat).
      Elítélni tehát nem vall nagy erkölcsi géniuszra: az a kérdés, nekünk milyen felelősségünk volt. Csak a legaljasabb, laposföldhívő szintű ostobák tagadják a holokauszt létét vagy mértékét, és csak a legszadistább aljadékok tartják kívánatosnak, helyesnek.
      A bülbülszavú relativizálók úgy bújnak ki a szembenézés feladata alól, hogy a vészkorszak és a haláltáborok tényleges valóságáról nem beszélnek, illetve (főleg:) valami rejtélyes idegen hatalom mesterkedésének tartják az egészet, amelynek mindannyian áldozatai voltunk mi magyarok. Ezzel szemben a vagonírozásban, zsidóüldözésben a nem zsidó magyarok, civilek, csendőrök és bürokraták tömeges szerepéről, mohóságáról, anyagi érdekeiről és túlbuzgó szerepéről hallgatnak. A magyar holokausztot nagyobb részben csináltuk mi, magyarok, mint a németek vagy a nácik; a nyilasok is magyarok voltak, és ennek elkenése, az összáldozati szerepben tetszelgés teszi történelmi giccsé az Abigélt, egybecsengve a hazug kora Kádár-kori értelmezéssel, mey nemigen firtatta, kik adtak át listákat a vagonírozáshoz. Simán megmenthettek volna sokakat, kiszállhattunk volna, ellenállhattunk volna, töredékére csökkenthettük volna az áldozatok számát. Tették is több megszállt országban.
      Nem a mai, holokausztról való tudást nem találjuk meg az Abigélben, hanem az akkorit sem, pedig Nyiszli Miklós beszámolója 1946-os, és mások is dokumentálták, Kertész 1978-ban adta ki a Sorstalanságot, igazán nem értem azt a közvéleményt, aki a nyolcvanas években még kultiválta az elkenést. Az akkoriak viszont még emlékezhettek a saját vagy szüleik árulkodásaira, sunyiságaira, kiürült lakásokba költözésére, idegen olmik szerzésére (erre ment ki a deportálási láz). Nagyon is benne voltak a magyarok, túl a törvénytiszteleten bőven. A magyar holokauszt magyar része nem világpolitikai terv vagy ideológia volt, hanem sima kisemberi kapzsiság, hatalomvágy és pogrom jellegű gyűlölet.

      A másik, hogy olyanok kedvence a didaktikus Szabó Magda, akik nem képesek elolvasni egy Déryt, Ottlikot, Kosztolányit, Szentkuthyt, Németh Lászlót, és érzelmi viszonyban vannak Magduskával, ez az olvasói igény és ízlés kb. be is lövi őt a lektűrök közé.
      Szabó Magda általában is vagy öntömjénező/nőicsaládtag-tömjénező giccset írt, vagy seggnyalós, Kossuth-díjra(1978) jó kurzusregényeket, majd 1990-ben hirtelen ő lett a szilenciumra ítélt nyakas kálvinista… és beszopták, és kapott még több állami díjat utána is.
      Nagyon sok 20. századi regényt kellett olvasnunk és értelmeznünk, ehhez képest mondom.

      Aki érteni akarja, olvassa el értőn a nagyokat, utána újra Szabó Magdát, illetve elemzéseket a kor irodalom- és emlékezetpolitikájáról, a meg nem alkuvás példáiról, akkor érteni fogja, bár nem tudom, be lehet-e hozni ezt, az ízlésig eljut-e.

      Örkény is megalkuvó volt, be is vallja. Rontott is rajta is sokat. Csak hát aki zseni, abból van mit rontani.

      Itt írtam róla:

      Az ajtó, az Abigél, a Disznótor, Az őz, az Álarcosbál egyszerű kurzusregény, bűnösen hazug, álszent morállal, némelyikben nem más a cél, mint hogy az író-alteregó a mennybe menjen. Az Abigél ezen kívül bűnösen hallgat a holokausztban való kollektív felelősségről és annak előzményeiről.

      nyilas volt a nagyfater

      és

      és most becsukom az ajtót

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Január-februárban hosszú szünet után, egyben elolvastam Szabó Magda összes regényét.
        Teljesen egyetértek, kurzusregények és lektűrök, lányregény szint. Egy kivételt éreztem, a Freskót, amin nyilvánvaló hibái és későbbi átszerkesztései ellenére érezni valami őszintét, nyers jót. Illetve a Régimódi történet, ami egyértelműen koszorú anyám sírjára tipusú könyv, jó korrajz, bár sírnivalóan nem megy mélyre. A mélypont a Megmaradt Szobotkának, akkora síremléket épít a férjének, hogy lötyög rajta. Az ő elérhető regényeit is olvastam, meglepődtem hogy újra kiadták némelyiket.

        Kedvelik 1 személy

    • Örültem ennek a posztnak és én is hasonlóképpen az irodalmi témájú írásokat szeretem itt a legjobban. Ezek a SzM-értékelések csiklandoznak, arra késztetve, hogy boldogan kimondjam: nem tartom jó írónak… (nem t’om, mit esznek rajta), sőt jó, tisztességes embernek se. Írt valahol, már kötetben megjelenve olvastam, a debreceni díszpolgárrá avatásáról, s hogy az egyik tanárát/tanárnőjét hogy gyűlölte akkoriban és nem, nem soha nem tudja neki megbocsátani azt, amit diákkorában ellen vétett, és ő hogy gratulált neki az ünneplés után, és ő még ezek után is haragudott rá, hogy sok évvel azelőtt önérzetében megbántotta. Nem, nem törte ketté derékban a pályáját rossz jellemzéssel, igazságtalansággal, semmi ilyesmit nem vétett a tanár egykor. De aki így tud gyűlölni, hosszan, kitartóan… Sokan egy polcra helyezik a jó, értékes írókkal, olyan sikeres a máz rajta. De ezt mintha már megírtam volna, bocsánat.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Nem emlékszem, hogymegírtad.
        Én is így “gyűlölök” (nem bocsátok meg, ha nem ismerik el) azóta, hogy védtelen kormban aláztak. Nem mindegy, hogy hatalmi helyzetből, kiszolgáltatott_e a másik, tekintélyelvű-e a közeg.
        Csak hát nagyvonalúbb felejteni.

        Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .