A blogger neve Gerle Éva, Budapesten él, tíz éve lakik a hegyen, itt is született. Wikipédia. Végzettségem szerint magyartanár vagyok (ELTE), aztán rátettem egy angol szakot, amelyet elégséges nyelvtudás híján főiskolán kezdtem, majd az ELTE ötéves egyetemi képzésén fejeztem be. Gimnáziumban tanítottam okos (vagy gazdag) gyerekeket 1999 és 2007 között. Tanultam, de nem tudok japánul, finnül, franciául, oroszul, squasholni és gyorsúszni. Szerkesztő, fordító, újságíró, főleg blogger vagyok. Három gyerekem van, ők most 20, 13 és 11 évesek. 2012 decembere óta vagyok özvegy. Gyerekkorom, írói vénám és sajátos alkatom révén szuggesztív, gazdag nyelviség szövegeket írok. Mindig harsány reakciók: csodálat és utálat fogadta minden kezdeményezésemet, meglepő módon velem kapcsolatban értelmesnek hitt emberek kivetkőznek magukból.

2019 nyara óta újra szerelemben élek. Sokat járok az erdőbe, futok, úszom, súlyzózok. Muzikális vagyok, de a zenéhez nem értek, a populáris kultúra a legelemibb formában sem érdekel, de irodalom, színház témájában adhatsz a véleményemre. Állom a szavam, protestáns gyökereim vannak, erős lelki-szellemi hangsúllyal. Tudok magyarul, hiszek az életben, a gyerekekben, a szerelemben, az erőben. Nincs pofám veszteséggel, rinyálással szerepelni: amikor sajnáltak, az nagyon visszás volt, mert amikor jobbra fordult az életem, akkor meggyűlöltek. Extrém szuverén vagyok, nem félek konfrontálódni, és megvetem a felszínességet.

 

Röviden összefoglalom a posztot (2021 szeptemberében):

A blog üzemeltetése 2021. január 1-től profibb lesz, hogy a blogger személyét, idejét, ihletét, magánéletét védje az időrabló üzemektől, a trolloktól, a személyeskedéstől és fenyegetésektől. Erre azért van szükség, mert a 2013-14-es leglelkesebb olvasók, a blog önös használói, akik fórumnak tekintették a szerzői jellegű blogposztok kommentlehetőségét, és itt ismerkedtek, évek óta próbálják tönkretenni a bloggert pletykákkal, rágalmakkal, zaklatással, nagyrészt kompenzálásból, személyes bosszúból, vagy mert a blog a képtelen elvárásaikat nem tudta teljesíteni.

A csakazolvassa blog nem ír kövérnő-apoteózist, nem “szexpozitív” (vagyis, ellenzi a pornót és a felelőtlen szexet), nem tekinti nőjognak az abortuszt, nem komálja, ellenben rendszeresen bírálja a transzhülyeségeket, az agresszív gyermektelenséget, a harsány szingli-öntudatot, a vegánságot, a kamu-környezetvédelmet, a body positivity címkéjű önfelmentő hazugságot és a netes, érdekalapú, szimpátiára hajtó magamutogatást. Így és emellett feminista, csak az életet és a valóságot annál jobban tiszteli. Emiatt sokan neheztelnek a bloggerre, pedig régóta csak a blogon fejti ki a nézeteit. Sokan azért “csalódtak” benne, mert naponta edz 2014 óta, és ez látványos és örömteli. Nem ezt várták volna!

Mivel a támadás nemtelen, agresszív és széles körű, és a blogger javaival a zaccból sikert főző kalandorok próbálnak befutni, akik emellett agresszíven támadják is a bloggert, ő megvédi magát: nem hagyja feledésbe merülni, kik és miért próbálnak 2015 óta az ő humán és szellemi erőforrásaival, plágiummal érvényesülni, kik a koppintók és lejáratók, mik a tetteik mozgatórugói. 2020 áprilisában ez odáig fajult, hogy elhatároztam, kemény leszek – és kemény is vagyok, semmi rinya. Nem fog megszűnni a blog, sem az életem szépsége, teljessége, visszaszólok, ha azt érzem helyesnek, vállalom magam, nem zuhanok össze, továbbra is csinálom azt, amiben hiszek.

A bejegyzések többségét 2021 januárjától csak az e-mailben jelentkező, bemutatkozó, a blogért áldozni hajlandó olvasók láthatják. A jelszó havonta változik. A blogot olvasni kiváltság, emellett önkéntes. Bármikor le lehet iratkozni, ebből nincsen konfliktus. A blogger nem kezel adatot, és nem gyűjt szimpatizánsokat, nem toboroz, nem áll be táborba. Nem akar több olvasót, mint amennyi magától jelentkezik.

Nyilvános marad és folyamatosan frissül az edzésnapló és a kultúrnapló, ezek ajánlók is.

Hamar kialakult és remekül működik az olvasói kör, illetve a jelszó-küldés, kisebb döccenőkkel. Senki nem vár el most olyat, amire ez a blog nem alkalmas. Kérünk mindenki mást: a kíváncsiakat, feszültségvadászokat, unatkozókat, bosszúéheseket, hogy máshol kompenzáljanak. Az üzemeltető és a valódi olvasók is ezt kérik. Ugye azt írják, “Gerle Éva leszerepelt” stb., már nem is ír, boldogtalan, illetve megőrült, perek, tönkremenés – akkor nem is érdekes, amit ír. Ugye? Na. Nincs neki hatalma. Nem kell lesni, elemezni, rágni. Nem lehet a csakazolvassát azzal macerálni, hogy más bezzeg milyen sikeres, hogy néz ki stb., mert ő önmaga és nem majmol senkit.

A csakazolvassa írásokat és rajzokat publikál, nem közösség, mozgalom, önsegítő csoport, nőklub. Amikor ilyesmi volt, akkor itt üzengettek egymásnak civódó házasfelek, elhidegült barátnők, mások a bloggerre akaszkodva, jóindulatát kihasználva akartak befutni. Ennek példái nagy tömegben itt.

Ma pont ők támadják agresszíven. A többéves folyamatból iszonyú irigykedés, rosszindulat lett, ingyen pszichológusnak, tanácsadónak használták a bloggert tömegesen. A blogger dolga, hogy a maga értékrendje, érdeklődése szerint, szabadon minőségi szövegeket írjon, és óvja a magánéletét. Kilenc és fél éve.

A posztgyakoriság havi 15-25, a témák: társadalmi és médiajelenségek elemzése, a családok, nők helyzete, a kapcsolatok és a gyereknevelés dinamikái, a rendszerkritika, irodalom, sport, életmód, illetve személyes, múltelemző témák, gondolatkísérletek. A támogató olvasók száma állandó, lassú növekedésben. A kattintások így alakultak 2020 januárja óta (konkrét számokat nem közlök):

Új elem: a rajz. Műfajilag karikatúrák, erősen stilizáltak, ötletalapúak, szabad kézzel, pár perc alatt, javítás nélkül, fekete töltőtollal, nyomtatópapírra készülnek. Részben nyilvánosak (fejléc, egyes posztok, edzésnapló), részben egy későbbi terv megvalósulására várnak.

*

Gyere tovább – illetve, gondold meg, mit akarsz, mi a te igényed. Csak a kedvemért, barátságból vagy rosszul értett lojalitásból nehogy! Ez itt nem reklám vagy mézesmadzag, nem vadászok olvasókat, nem célom terjeszkedni. Minden, amire vágytam, már megvan, inkább visszavennék: le kell hántanom belőle azt, ami ártalmas, fölösleges, időrabló.

És ezt már korábban meg kellett volna tennem, na, mindegy.

A mindenkinek és ingyen nyilvános blog rengeteg visszaélést, méltatlan támadást, kavarást hozott, amire kis híján ráment a blog és az életem. Ezekből bőven mutattam a killbill jegyében az előző hónapokban. Nem csak fárasztó, gyámoltalan, pszichológusra szoruló emberek voltak, hanem agresszív pszichózisban szenvedő, más életét, javait, erejét elvenni igyekvők, akik tömegesen jöttek, egymással is szervezkedtek, és kis híján tragédiákat okoztak több életben is.

Nem kellett volna ezt hagynom, csak én olyan vagyok, hogy kitartok, megyek tovább, amikor van jobb út is. Viszont megtanított lényeglátni, magamat definiálni és a hamisságot felismerni.

Semmi új nem lesz. Csatlakozz a blogközösséghez, ha igényled és megbecsülöd azt a teljesítményt, ami már van itt évek óta, és meg tudod bocsátani hibáit, emberi vonásait. Tekintsd egy magazinnak.

Ne gyere, ha a személyem érdekel, se jó- se rosszindulatúan, nem akarok példakép lenni, mert fullasztó. Senki ne jöjjön, aki simán nézte, lájkolgatta, szó nélkül hagyta azokat, akik tönkre akartak tenni. Aki nem tiszteli az ötlet, ihlet, mondat egyediségét, a szerzőiséget.

Akik gyaláznak, táboroskodnak, azok nem más véleményen vannak, hanem hamisak. Én minőséget írok, egyedi látásmóddal, valóban bátor tettekről és döntésekről, régóta, és nem népszerűsködésből, egyéni ambícióból, hanem mert árad belőlem – ez az ok. A cél pedig Szodoma tíz igaz emberének egyben tartása, hogy kapcsolódjunk. Szodomának azt a lezüllött, felszínes, lelki és üzleti célokat torzul szolgáló, undorítóan kli- és kimaxoló, kamuellenzéki közeget nevezem, ami a netes női térből az elmúlt négy-öt évben lett. Amely reklámfelületeket gyárt a Facebooknak és az Instagramnak az örök hergeléssel, és ezt nem érzi cikinek. A Facebook két év múlva nem fog jelen formájában létezni, mert az általam is bírált jelenségek tragédiákba torkollanak.

Én most egy lehetőséget kínálok – azoknak, akik már úgyis itt vannak, és több éves olvasás után már tudják, hogy jó nekik, kell nekik ez, amit én tudok. Őket nem fogja nagy meglepetés érni.

Amit januártól tervezek, a változás így néz ki:

A blogon továbbra sem lesz semmilyen reklám, sem üzleti tevékenység.

A blog nagyobbik, lényegi része, az új posztok többsége csak törzsolvasók (értő olvasók) számára lesz elérhető, vagyis végre megvalósul a blog neve. Pont olyan lesz, ahogy elképzeltem az indításakor. Csak akkor még azt hittem, hogy ez megy a nyilvánosságban is, mindenki szeme előtt, akit nem érdekel, nem szereti, mi dolga lenne itt, hát nem? Naiv voltam. Zárt körré válunk mi, akik ismerjük és igényeljük ezt a teret, ti, akik sokat olvastatok itt.

Kisebb részben, úgy hetente teszek ki a köznek is posztokat, többféle szempont alapján döntöm el, az adott témát melyik közönségnek szánom. Tehát aki nem “jönne be”, az is tud olvasni, és a régi posztok is fönt maradnak, illetve a főoldalon rotálódnak, ahogy eddig.

Létrejön viszont egy bizalmi tér, ahol én sem leszek ilyen űzött vad (annak ellenére, hogy amióta visszaszólok és bevetek eszközöket, a blog ellen szinte megszűntek a direkt rámirkálós támadások, de sok a figyelgető élethiányos, és más fórumokon nagyban megy az alázás, hazudozás, bosszú, aminek súlyos közösségi dinamikái és következményei, összeadódása van, ennek hatására akartak megölni áprilisban a kutya ürügyén, és az sem egészen véletlen, hogy ennyien beszopták Szentesi Éva hisztijét). Nem akarok többé pletykatéma lenni.

A bizalmi tér nem csak az én érdekem, titeket is véd, nem fogtok látszani. Nem lesznek kotnyeles kukkolók. A törzsolvasóknak joguk van egymásról is tudni, így elkerülhető, hogy féltékeny exférjtől, sunyi barátnőtől stb. tartva ne merjen kommentelni az, akinek mondandója van.

Viszont semmi nem kötelező, nem kell kommentelni, barátkozni, egymás szájába lógni.

Szeretnék a minőségi tartalomért díjazást (adomány formájában) kapni, ez is egy célja a változásnak, hogy tervezhető legyen. Évek óta blogom a fő tevékenységem, nagyon lezser voltam ezzel kapcsolatban eddig: ha adtok, jó, ha nem, úgy is jó. Közben az évek alatt kifejezetten azok voltak a leghangosabbak, felverték itt a sátraikat, ordibáltak, szemeteltek, sarokba szartak, akik soha nem járultak hozzá a bloghoz semmivel, még jó szóval sem. Nem használhat engem többet önmagam ellen senki.

Ez, hogy mindenkire rábíztam, mennyit érek neki, a kiszolgáltatottá tett a bulvárfolyamatoknak: Szentesi Éva, csak mert én nem csodálom ájultan az influenszerkedését, hanem őt és a típusát kártékonynak tartom, rámuszította a tízezernyi vérszívó nyaloncát, trágyába húzta a nevem, és odaálltak az addig közömbösek é pá olasó is a kivégzést élvezettel bámulni meg rólam moralizálni. Ide teszek majd egy grafikont, hogy ez a gerjesztett balhé mit okozott (csak még most megyünk kutyázni, és előtte közzé akarom tenni ezt a szöveget), és azt mutatta meg, hogy sok “rajongó” meg hálálkodó egy hazugságcunamitól gyorsan elszelel, “ja, akkor őt mégse menőség olvasni, ja, gerleéva ciki, törlöm is a feliratkozástl, nehogy az ismerőseim azt higgyék, vele vagyok, nem azzal, aki divatos habzó hősnő, és ezt a szót higyjéknek írja”. Vagyis: felszínesen voltak jelen.

Na, itt a grafikon.

Olvasószám. Szentesi Éva május 5-én vagy 6-án kezdett hisztizni több év alatt írt véleményeim összegereblyézésével és egy adagban való kirakásával, és ugrasztott rám 46 ezer nem túl okos nőt:

Valószínűleg ettől nem függetlenül így alakult a blogbevétel (ami miatt én akkor nem szóltam semmit, bár pont csp sem járt, mert nem volt meg a nagyfiam felvételi eredménye még):

Ebből kiderült, mennyire ide-oda csapódnak emberek, nem figyelnek oda, csak a közhangulatot szimatolják.

Nem szeretnék felszínes jelenléteket, olyanokat sem, akik “de jó, de szépen lemegy hídba!” vagy “milyen szépen ír Kosztolányiról!” módon lelkesednek, aztán megdöbbennek azon, hogy én gyűlölöm a jelenlegi netes progresszívkedést, vagy nem pártolom az abortuszt, nem komálom különösebben pont az ő írókedvencét, vagy nem vagyok ügyülü-bügyülü kutyatartó. Tudd, mit jelent a csakazolvassa, két poszt után ne akarj a zárt rész tagja lenni.

A blog nem mozgalmiság, aktivizmus, társadalmi munka, nem jóügy-képviselet, és nem a kis hobbim, hanem intellektuális szövegek, együtt gondolkodás, kultúraközvetítés,magas színvonalon, értékelvűen és ennek megfelelő emelt fővel. Szerkeszteni, írni, témát, ihletet szerezni pedig munka.

Teljes bizalom és tisztelet legyen egymás iránt. És tanuljunk meg a TÉMÁRÓL beszélni, ne a másik emberről vagy a sszakemberre tartozó érzékenységeinkről. Én soha nem írtam erőseket senkinek, aki nem kóstolgatott vagy tévesztette el nagyon(nagyon) a házszámot. Kérlek, a személyemet, életmódomat, magánéletemet, múltamat, ismerőseimet hagyjátok békén, az nem az olvasóké, és jóindulatúan se véleményezzétek. Ne beszélgess velem kettesben mások előtt, ne frakciózzunk, ne utalj közös ismerősre, privát infóra – ha kommentet írsz, mindenkihez szólj.

Nem dolgom senkinek semmit megmagyarázni. A szövegért gyere, a szöveg az, ami az olvasóké.

Szeretném tudni, kik az olvasók, mivel én is a lényemet adom, és ez nagy bizalom. Rájuk építem részben a témákat és a könyvkiadást is (példányszám, árképzés).

Kevesebb lesz a kifele üzenő poszt (még nem tudom, a förtelmet milyen ütemben tudom feldolgozni, de ami nekik, a förtelem felelőseinek szól, az nyilvános lesz, miközben tudom, hogy van, aki ezeket nem érti, és teher neki). Több olyan poszt lesz, amelyhez a gondolkodó, 20-75 éves nők tudnak kapcsolódni, és nagyobb arányban lesz jelen kultúra, mint eddig.

Biztatlak, hogy válogass a posztok közül: azt olvasd, ami érdekel, ne bosszantsd fel magad, mint másodikos a menzán, hogy jaj, ma is paradicsomos káposzta van, hanem kajálj máshol, esetleg böjtölj, mert az jó hatással van az anyagcserédre. MÁR TUDOM, hogy ezt a mondatot sem érti mindenki.

Még egy. A blogon nem viták zajlanak, hanem huzakodások, dominanciaharcok, alázások, bosszú. Viták Oxfordban zajlanak, nyílt sisakkal, egyenlő esélyekkel, komoly szabályokkal, vitavezetőkkel. Valóban vitázni rang és szakma. A vitában nincs vagdalkozás, sunyiság, kompenzálás. Amiket ideírtak nekem, azok nem ellenvélemények, kiegészítések; nem arról van szó, hogy ki-ki másképp látja, és mindenki véleménye egyenlő súlyú, csak én nem tűröm. Ez amúgy is hülyeség, be ne dőlj az “egyenlően értékes vélemények” című elképzelésnek. Nem egyenlő súlyúak a vélemények, csak a kommentdoboz egyforma mindenki gépén. Van, aki megeszi a populizmust, van, aki nem, és aki nem, az okosabb; van, aki más véleményét veszi át a szófordulatokkal együtt, és van, aki sajátot formál, amihez nem árt, ha olvas, beszélget, gondolkodik, tanul szociológiát stb., utóbbié értékesebb. Amik itt voltak, azok személyeskedések, felülkerekedések, kompenzációk, kavarások, lejáratások, életlopások voltak, nem tükörtartás meg más igazság, és pláne nem kritika.

Engem nem zavar, ha az olvasóm teljesen mást gondol. Csak az, ha sértetten rámerőlteti, “de Schäffer Erzsébet igenis jó ember”, vagy ha előlép úgy, hogy Most Jön Ő, A Még Okosabb És Lebuktatja Az Öntelt Bloggert – közben a posztot nem is olvasta, nem fogta fel, és a témáról se tud sokat. A magyar virtuális térben egyébként is alig vannak viták, még az okos helyeken se nagyon. Itt a blogon párhuzamos gondolatmenetek békés egymás mellett élése tud lenni, én loraxokkal szemben az edzéseimet meg gyereknevelésemet nem fogom többet védelmezni.

Neked sem kell védekezned, magyarázkodnod, ha én nem cukrozom a kávét vagy nem veszek darálós presszógépet, vagy te netflixezel. Nem kell nekem megfelelned, ne add fel magad a magyarázkodás erejéig se, csak mert én írtam valamit. Tudod, hogy nincs autóm, nem éltem soha vidéken, nem járok össze a családommal, nem vagyok biszex, nem nézek sorozatot. Légyszi, ne írjatok hosszú “de azért a Drót szuper” e-mailt. Én NEM netflixezem, elvből. Nem, mert nem, DE a többiek meg igen, így el tudom képzelni, hogy megírom egyben végre, mi a baj a netflixszel (ezek G. fordulatai, aki ült már négy órát sorozat előtt, és tegnap ezt a témát tök jól kifejtette, és elkértem tőle), te meg kommentben (ide, mindenkinek, nem e-mailben) odaírod, minden védekezéstől mentesen, mi az a sorozat, ami mégis jó ott, mit ad neked a netflix, de nem velem kell ezt ütköztetned. Ezt is jelenti a tisztelet. Nem kell. Tényleg nem.

Egy oldalon állunk: csak okosnak, érékenynek, józannak és tiszta szívűnek kell lennünk, ez a belépő. Nincsen recept az élethez, de vannak irányok és érvek. NE VÉDEKEZZ.

Kevés érzelmet, meghatódást akarok a saját írásaimban, ami mégis, az valódi lesz, értéktelített és sokszor fanyar.

Regény is lesz… tavasszal.

Tehát meg akarok bízni az olvasóimban, akinek a lényem legértékesebb részeit adom. A módja a csatlakozásnak: arról az e-mailről, amelyet ide beírtál a kommentedhez, írj:

csakazolvassablog@gmail.com, január 10-ig.

Az e-mailben írd le, hogy igen, szeretnél csatlakozni. Hogy havonta vagy félévente (előre) támogatásként mit vállalsz. (Akik rendszeresen utalnak, azok már megvannak ezzel, csak a jelentkezést kérem.) Hogy mi az igényed, mi érdekel (téma, műfaj). A teljes nevedet és pár szót magadról.

A blog működésével kapcsolatban mit szeretnél, mit javasolsz (csak ha fontos, légyszi, ne bonyolítsd puszta ötletelésként, mert az adminisztráció nemszeretem munka, és elvon az írástól).

A blogon nem kezelek adatot és nem árusítok semmit.

Mi van, ha még nem kommenteltél? Akkor egy kicsit nehezebb lesz ez nekem, de akkor is írj.

Ebből összeáll, hogy kik és hányan vagyunk, és én biztosan, de terveim szerint a többi tag is tudni fogja, kik vannak itt (jelezd az e-mailben, ha ez valamiért nem oké!), és ebből (a tagok kilétéből és a zárt tartalmakból) kifele nem fog látszani semmi.

Nem félek befurakodóktól, visszaélésektől, ennyire én nem vagyok érdekes én.

Ez a blog egy szűk kör blogja. Értelmiségi, intellektuális. De ezt sokan menőnek meg vágyott állapotnak tekintik, ami lehet vetíteni, ami dicsekvés vagy kompenzálás. Meg sznobizmusnak, vagy teljesítendő kritériumnak gondolják.

Értelmiséginek lenni nem végzettséget, nem kritériumot, konkrét véleményt, tetteket, esterházypétert jelent, hanem valami olyan szuverenitást, amid már megvan vagy alakul.

Értelmiségi az, aki filmet, könyvet, cikket, erdőt a világ valódi, mély megértésének igényével fogad be, nem szórakozásként. Aki nem fél az ellentmondástól, a fájdalmas témáktól, nincs giccsigénye, képes elvekkel és racionális állításokkal jelen lenni, és nem igényli a habot, pletykát, tőmondatos-jelszavas leegyszerűsítést.

Én így figyelem a világot, és csak olyanokkal tudok neheztelés, súrlódás nélkül beszélgetni, együtt létezni, akik ezt értik, érzik. Nem baj, ha nem. Csak az olvassa.