a szeretetkapcsolatok RANGSOROLÁSA

Avagy: a cicám és én vagyunk a család!

Na, én is rangsorolok. A gyerekemet meg a csávómat, de még ömagamat is jobban szeretem, mint a kutyámat. Tízszer, százszor is. Vesztük jobban fájna, mint a dögé, aki ehhez képest le van szarva. Micsoda egy aljadék vagyok!

Pedig, hohó, ez fajizmus! Speciesism. Vagy megenni őket!

Ööö. Az állat nem ember. Nem ott van egyszerűen.

Bármit be lehet adni ezeknek? Ennyire boldogtalanok? Komment, lent:

És nem tűnik fel nekik a troll mélységes gúnya. Grat amúgy, ezek ennyire hülyék:

Mit tud a közelségről, kötődésről, szellemi és érzelmi kapcsolódásról az, aki ilyet leír? Hogy kell azt csinálni, hogy ne a szánalom szorítsa a szívünket?

Íjj (frissítek), még nagyobb grat. Jaj, nagyon röhögök:

A hajam az égnek áll, hogy mindenki meghülyült. Ahogy mindent ki lehet gimnasztikázni szavakkal a valóság ellen. Oké, vannak válságos korok, csakhogy most mindezt:

hogy nem két nem van, dehogy, és akinek fasza van, de parókája is és kirúzsozta magát, mert erre izgul, az nő, ez az ő döntése, hogy ő mi,

hogy a sivár önzés és meddőség, az állat mint bálvány egyenértékű a termékenységgel és a gyerekkacajjal, sőt, pont hogy azok a birkák, buták és ösztönlények, akik gyereket vállalnak (mondjuk az ilyen hangoskodók, ha mégis lesz igazi családjuk, a gyereküket se lennének képesek a helyén szeretni),

mindent át kell írni, többé semmi nem érvényes: egy növény is lehet a társad, te döntöd el, a férfi-nő, a gyerekvállalás, az korlátoltság,

hogy a szex, az szórakozás, kvázi médiatartalom, a szabad szex pedig nők felcsinálását és otthagyását jelenti, ez JOG, az abortusz pedig vidám, nem több, mint egy foghúzás,

hogy nem kell felnőni, szerepjátékozhatsz, hologramokra recskázhatsz vagy animét nézhetsz álló nap, és nem, nem értelmetlen az életed, sőt,

hogy a kutyuskáknak a gazdájuk az APJUK, Steiner Kristóf apás cicaszülést vezet a férjével, állat és ember között nincs hierarchia, mert az fajizmus és ekként elnyomás,

szóval ezt a sok elidegenedett faszkodást kell progressziónak nevezni.

Pénteken ugye láttuk Mundruczó Szégyen című rendezését, abban mondja a talpig COVID19-be öltözött Monori Lili, egyébként feledhetetlenül és élő, meglepően együttműködő drótszőrű tacskóval, hogy nincs többet állat, mert élőlénytárs van:

Simogassa meg kicsit a szőrét, ugye hogy szúr? Hát szúr egy picit. Na most tudja azt, hogy ez nem állat. Hallotta, hogy állat szót nem mondunk többet, a német parlament elfogadta, hogy ‘élőlénytárs’. Nem állatozzuk le az állatot. Nem tudom, hogy önök értik-e. Ezt a szót, hogy állat, nem mondjuk ki többet. Magának odaadom 8-ért. Na? Élőlénytárs? Kell a francnak, mi? Soha a büdös életben el nem adok egy kutyát. Na gyere, Miska, gyere. Már önbizalma sincs szegénynek.

https://prezi.com/sda57qpimd3i/az-ember-es-az-o-interszubjektivitasa-kortars-szinieloadasokban/

Az érvelés úgy is elhangzik, kevésbé elvadultan, hogy én azért ne röhögjem ki az elképesztő divatkutya-tartást, plázában öleb, kutya mint kontent, egymás majmolása satöbbi, mert tiszteletben kell tartani, hogy sok magányos embernek a háziállata olyan szerepet tölt be, mint egy emberi kapcsolat (hopp, ez megint a szociokártya: akik lilára festik a kutya fejszőr-pamacsát, és ezt összehangolják a dizájnertákával, műkörömmel és napszemüveggel, azok vannak megmagyarázva a szegény magányos öregekkel). Az állat (de csakis a kutyacica) az ember fölé emelkedik. Vajon csak én láttam? A cébéában olyan nyugdíjast, aki magának kiméretett százötvenöt forintért valami tésztaételt (van meleg kaja is itt a Nógrádi utcaiban), kis maréknyi volt, és mellette volt a hétszázötven grammos kutyakonzerv, és kint várta a barátnő a döggel. Ez a nő éhezett, és kereken négyszer annyit költött a kutyája napi adagjára, mint a sajátjára.

Ez az egész megint olyan, hogy sokfélék vagyunk, a tolerancia azt jelenti, hogy nekem oké, hogy te valamit kitalálsz, higgyél benne nyugodtan, neked az állat egyenrangú, emberhelyettesítő, vigasz és menedék, nélküle még nyomorultabb lennél (részben szerintem azért, mert üres a fejed és a szíved). Ez a te szabadságod. Tele is van a falad gazdikereső meg állatvédős-akciózó megosztásokkal, és szerinted csak az a felelős gazdi, aki könnyes szemmel szelfizve-csókolózva liheg – de tudd, a másik embert ez nem kötelezi semmire, ebből ne legyen már trend, ilyen agyrémek alapján ne módosítsanak törvényeket, és légyszi, ne írd át a nyelvet ilyen alapon, főleg ne üldözz a hülyeségeiddel, mint valami hatóság, és ne is sértődj meg és ne gyere a béna-érzelmes érveléssel, ha kiröhöglek.

Konkrétabban úgy merült fel ez, hogy pár éve a Barok Eszter írt egy blogposztot arról, hogy ne már, hogy egy kutyát mentenek mentőhelikopterrel, mire is odarongyolt Villő, aki több szempontból és joggal érezte úgy, hogy ő csúnyán lemaradt az életével, és odaírta a következőket, beszarsz. Álljanak itt ezek a kommentek az örökkévalóságnak, a kissé malacra emlékeztető Eszter grandiózus válaszával, aki pontosan ismerte a történetemet és emberi kapcsolataim minőségét:

 

Tisztában vagyunk azzal, hogy ha megkérdezné a mentős egy ilyen balesetnél, hogy “asszonyom, mit szeretne, a férjét mentsük előbb vagy a kutyuskát?”, akkor sokan választanák a kutyust, és ennek okaival is tisztában vagyok. De szerencsére ez még mindig nem így dől el: nem kérdezik, hanem az embert mentik. Erősen röhögünk itt ezeken a komolykodó szövegeken, A SZERETETKAPCSOLATOK RANGSOROLÁSA, amikor trashnegyedóránkat tartjuk.

Honnan veszi vajon ezeket a fűrészporízű szövegeket? Én úgy képzelem, van egy ilyen woke toolkit, amit az ilyen boldogtalan, saját gondolatokkal nem rendelkező szerencsétlenek betanulnak.

 

És akkor ezzel bármelyik kommentszekcióban el lehet sütni, és progresszívnek meg igényes gondolkodásúnak lehet tűnni ilyenekkel, hogy

ő genderfluid és ezért őt mennyit bántják, mert sajnos nem értik még sokan, hogy nem attól nő/férfi valaki, ami a lába között van (hát dehogynem, illetve nekem néha van bré is, de szóval a sajátom),

ő vegán és milyen kegyetlenek és tudatlanok a húsevők, nyilván az én steakemtől dől romba a világ (Gumiszoba szerint a HALÁSZATTÓL és a VADÁSZATTÓL) (és nézzétek már meg, hogy néztek ki a szénhidrátzabálástól!),

szívószálakról és mikroműanyagról papolnak olyanok, akiket a seggüket ki nem emelnék a kocsiból és nyolc O’Bag boldog tulajdonosai, de neked nyomja, hogy no waste…

lásd még: Pumped Gabó edukál, ez is hasonló:

https://24.hu/szorakozas/2020/10/28/pumped-gabo-konyvajanlo/

Ha te is gyanítottad, hogy ezek a szövegek kamuk, az összes ilyesmi egy-egy új trend felböfögése és népszerűsködés, és idegesített a barátnőd a drámáival, akkor nyugodj meg: igazad volt. Azoknak lehet ilyeneket elsütni, akik nem tanultak meg jó kérdéseket föltenni, szelektálni a dumák közül, gyanakodni, léneglátni és mérlegelni. Azok fognak ezekre a kamudumákra nagy lelkesen bólogatni, akik éhezik az ideologikus leegyszerűsítést, akik imádnak a nem erkölcsi természetű jelenségekről erkölcsileg ítélni. Akik a világ erőviszonyait haloványan sem értik, a nagy rendszerek működését az egyéni történések méretével keverik, kicsiben értelmezik a nagyot és fordítva, illetve nem tudnak angolul, vagy tudnak ugyan, de nem olvasnak angolul. Kell nekik a leegyszerűsítés, a jó ügy. Miközben pont a tömeges, városi hobbiállattartás, “az állat mint szórakoztató társaság és kontent” koncepciója a legkevésbé megmagyarázható erőforrás-tékozlás és ökoszisztéma-felborítás.

Az állat soha nem lesz ember, sem ahhoz fogható. Ha szerinted igen, akkor a lelked rettentő sivár, és a szeretetet és gondoskodást úgy képzeled, hogy valaki fölött hatalmaskodni, aki mindenképpen nyalja a kezed, akkor is, ha manipulatív vagy, elnyomó vagy, kellemetlen vagy.

Tévedés, hogy a kutya téged szubjektumként szeret. Ez nem szeretetkapcsolat. A kutyahűség egy nagy, túltolt mítosz. Mondom ezt úgy, hogy engem, a nem különösebben érzelmes gazdát, akinek annyi az érdeme, hogy kiskorában gonddal szocializálta a jószágot, IMÁD a dögje és vakon jön utánam és falkavezért lát bennem. Néha szégyellem is magam érte, mert ez nem érdem, mégis mindig elindul utánam (fél évet vártam a kedélyek lenyugodására, hogy leírjam ezt a mondatot). A kutya azért lojális, mert bevésődött az elsődleges gondozója, és mert megszokott dolgokat, illetve ahhoz húz, akitől a meleg odút és kaját remél. Ettől még lehet vicces, kellemes, de amiket megtesznek egy-egy állatért az emberek, miközben magukért alig valamit, az nekem önelnyomásnak, elidegenedésnek és érzelmi nyomornak tűnik. Nem, nem azért néz úgy. Nem, nem tud beszélni, ezt csak te képzeled, ez a te igényed. Nem, Mozart kutyája nem valós sztori. Nem, az állat nem lehet az ember helyén. 

34 thoughts on “a szeretetkapcsolatok RANGSOROLÁSA

  1. Állatkórházban dolgozom, tudnék mesélni a gazdikról. Alig akad köztük, aki képes lenne a helyén kezelni az állatot. Vagy az utolsó pillanatban fut be a napok óta szenvedő, haldokló állattal, és húzza a száját, hogy mi kerül ezen ennyibe, és miért nem tudjuk pikk-pakk megmenteni (mintha mi köteleztük volna arra, hogy tartson állatot), vagy úgy tesz, mintha az ő fifikéje lenne a világ nyolcadik csodája, azt hajtogatja, hogy nem tud nélküle élni, ő a családja, jelentet rendez stb. Az ember tud érzelmileg kapcsolódni az állataihoz, persze, nekem is van egy csomó és szeretem is őket, gondoskodom róluk, de meg sem fordulna a fejemben, hogy csak állatok jelentsék a családomat vagy hogy egy polcra helyezzem az életüket az emberével. Teljesen kificamodott gondolkodásokkal találkozom nap mint nap. Közben látom ezek mögött az üres, kapcsolatok híján lévő életet, a menekülést, ahogy a feleségnek láthatóan sokkal többet jelentenek a kis nyenyenyézei, mint a szintén jelen lévő férj, de már el sem gondolkodik ezen az egészen, teljesen természetes neki. Néhány perc és pár mondat alapján le lehet venni komplett élethelyzeteket, nagyon érdekes ez is.

    Kedvelés

    • Állatorvos ismitől hallok ilyet sokat én is, plusz van az a típus, aki a körülrajongott Fifikét, ha nem gyógyítható a betegség, vagy túl drága a kezelés, ott hagyja egy szó nélkül, így lett neki (isminek) második kutyája.

      Kedvelik 1 személy

      • Igen, nekünk a mindenünk ez a jószág, mondják, de rohad a kutya szája, elhanyagolt, évek óta nincs oltva stb. Az se sokkal jobb mondjuk, amikor szinte könyörögni kell nekik, hogy altattassák már el végre azt a nyomorult állatot. Egy csomó ún. felnőtt ember nem képes meghozni egy ilyen döntést, tolnák bárkire, csak ne nekik kelljen.

        Kedvelés

  2. Ami engem már gyerekkoromtól fogva újra meg újra csodálatra késztet, az, hogy milyen folyékonyan és gördülékenyen jön a valójában üres, logikátlan érvelés, tartalmatlan verbalizmus vagy mi. Mire kinyitnám a számat, hogy ellenmondjak vagy csak megmagyarázzak egy helyzetet, ezek már elárasztanak szózuhataggal, aminek az a vége, hogy persze, én vagyok a hibás, neki van igaza.

    Kedvelés

    • Mozart – így születnek a legendák, többnyire, mint itt is, száz év késéssel. Mármint Mozart halála és az érzelmes történet között van kb. száz év. Egyben arra is példa, hogyan lehet bármiről úgy hazudni, hogy a szerzők nem ismerik az igazságot (nekik ez sikerül, nem is kutya nehéz…), sőt, hogyan lehet akár politikai érvként is elővenni ilyen történeteket, klasszikus példa: sumer-magyar rokonság. Mozart viszonylag jól keresett, de mindig többet költött, gyerekei születtek és meghaltak, a halálakor az adósságokkal küzdő, betegeskedő özvegye maradt a pici gyerekekkel… A gyászszertartások mindig templomban történtek, nem volt divat zsúfolt városi temetőbe járni, részben közegészségügyi, járványügyi szempontból. Egyébként előtte pár évvel rendelte el II. József környezetvédelmi céllal, a faanyaggal való takarékoskodás jegyében a koporsó nélküli temetést. Nem tudom, mennyire sikerült ezt a gyakorlatba átültetni. Ha valakit érdekelnek a részletek és a többi Mozart-mítosz tisztázása, egy kitűnő könyvre keressen rá: Mozart – A bécsi évek, Volkmar Braunbehrens a szerző, 2006-ban jelent meg magyarul az Osirisnál.

      Kedvelik 3 ember

  3. A kisállattartás minősége nagyon pontosan jelzi az emberi kapcsolatokat. Nekünk akkor lett kutyánk, amikor még nem volt gyerekünk. És ahogyan gyerekünk lett minden a helyére került érzelmi szempontból is. A kutya kutya maradt – és igen kifizetjük az ügyeleti költséget, az állatorvosi költségeket, ha szükséges – része a családunknak, nagyon szeretjük. Nincs kutyaruhája, de a kullancsok ellen védjük, oltatjuk, ivartalaníttattuk. Jó minőségű táplálékot kap, de BARFozni nem tudunk, mert a kutya ételének összeállítása drágább lenne és több időbe telne, mint a családé, és tudjuk, hogy az lenne a legjobb neki, sem pénzben, sem időben nem fér bele. Akkor már inkább a gyerekek és a magunk étkeztetésére szánjuk az erőforrásokat, mert abban a helyzetben vagyunk, hogy választanunk kell. Sok embernél látom, hogy az állatokhoz való viszony valamiféle torzult terápiás jellegű (v)iszony. Ugyanúgy vannak vele, mint bármi mással: pótcselekvés, pótértelem az értelmetlen és üres életüknek, jobb, mint a semmi alapon.

    Kedvelik 2 ember

  4. 11-14 évesen nagyon szerettem volna kutyát, beleástam magam a kutyás irodalomba és próbáltam meggyőzni a családot. Ez utóbbi nem jött össze, de nyaranta a Balatonon rendszeresen sétáltattuk az igazi természetbúvár, biológusnak készülő barátnőmmel a szomszédság kutyáit (neki aztán lett több saját is).
    Konrad Lorenz kis könyve volt az egyik kedvencem, különösen az a rész, ahol az állatok antropomorfizálását kritizálja, és valami olyasmit fejt ki, hogy az igazi kutyaszeretet az élővilág általános szeretetének a része, aminek mégiscsak az emberszeretet a csúcsa. A kedvtelésből tartott háziállatok bizonyos szempontból örökre kölyökállatok maradnak, szemben a gyerekekkel, és csak nagyon korlátozottan tudnak tiltakozni, ha a gazdi nem azt adja nekik, amire tényleg szükségük van, hanem csak a saját érzelmi hiányainak kielégítésére használja őket.
    És is nagyon tetszett, ahol arról írt, hogy a kutyával való kapcsolat legnagyobb értéke, élménye az ember számára az, hogy a természettel való kapcsolatot, saját természeti gyökereit tudja megtapasztalni benne, a természettel való érzéki kapcsolatot, a primer érzéseket, az ösztönök kifinomultságát, a jelenben létezést…
    Nem az, ha a civilizációs nyomorúságot ragasztjuk rá az állatokra is, mint Mundruczó Fehér istene…

    Kedvelik 1 személy

  5. Allatmanias gyerekkent en teljesen abban a hitben nottem fel, hogy aki az allatokat szereti, rossz ember nem lehet. Felnottkent viszont talalkoztam sok onzo, kompromisszumra keptelen, elnyomo emberrel, akik megorulnek a kutyajukert, holott tok egyertelmu, hogy egyszeruen csak arrol van szo, hogy a kutyanak a szukseges minimumot se kell nyujtani, megkapja tole a “joember” visszaigazolast, mert a kutya mindenkeppen imadni fogja.

    Aztan ott van meg az, aki imad masokat piszkalni, eletebe beleszolni (magyarul basztatni). Erre a haziallat kivalo eszkoz, a volt baratom peldaul rendszeresen csinalt jelenetet, ha valahova nem vihette be a kutyat (bolt, bank) vagy valaki szova tette, hogy mindent osszepisil a teraszon. Imadta ezeket, ugy erezte, hogy kiorditva magat, erkolcsi folenyeben megdicsoulve tavozik. De ismerek egy felelmetes, pszicho not is, aki igazi zaklato emberkinzo es az allatvedelemre hivatkozas rengeteg municiot ad neki ehhez.

    Kedvelés

    • Közeli családtagot írtál le. Nem tudja elhozni a gyereket az ovibol helyettünk, vészhelyzetben sem, mert Fifikét nem viheti be, egyedül hagyni nem lehet mert hisztizik. Heti kutyakozmetikus, kutyaovi havi minimálbér értékébem. Előző kutyák hamvai a polcon, központi helyen. Fifike mindenkit összeugrálhat, rághat, mert ő így örül a vendégnek. Amikor megkapta a gyerekem, a gyerek volt a hibás, hogy nem jól közelített az idegbeteg döghöz.

      Kedvelés

      • Meg is csak normalis vagyok. Allatszereto, de nem igy. Hasonlot lattam mar en is, de azert nem tul gyakori, remelem.

        Kedvelés

      • Most jutott eszembe! Alig hittem a fülemnek, mikor tavaly mesélte a kollégám, hogy az egyik kilencedikes gyereknek javasolta, hogy járjon korrepetálásra, 3-4-ig, mert keveset hozott magával a felsőből, le fog maradni. Anyukája reakciója: Ó, de hát Pistikének akkor kell sétáltatni a csivavát, nem fog tudni járni!

        Kedvelés

  6. Nekem van, kutya-macska-Papesz. Nagyon szeretem oket, -mas hijan-, de tutujgatas, ungyumbungyum nincs. Ezt a reszet vagy foleg amikor bazari majmot csinalnak egy allatbol vegkepp nem ertem. Oltas, feregtelenites, tenyleg jo kaja, foglalkozas van. Viszont korlatoz, guzsbakot. Pl. egy utazast nehez megszervezni. Es a veluk valo foglalkozas. Foleg a madarral, rengeteg idot igenyel. Neha elgondolkozom, hogy vajon normalis vagyok-e. Szerintem nem. Viszont ha nem lennenek, hianyoznanak.

    Kedvelés

    • Nekem a két gyerek mellett csak egy tengerimalacról kell gondoskodni, megörököltük. Naponta húsz perc, mert pucolni meg etetni kell, de mikor bevásárlás után a sok cuccal a bekerített, kutyaszarmentes füves játszótérre kanyarodom a bringával, hogy friss zöldet szedjek neki, mondjuk kétnaponta, én sem normálisként gondolok magamra. Vagy mikor kifizetem a forgácsért a sok nagy összegeket, mindig loserként gondolok magamra.

      Kedvelés

      • Az en helyzetem annyiban mas, hogy nincs gyerekem, sot ferfi sem. Tehat, nem zavar, hogy koltok rajuk, bar nyilvan masra is lehetne kolteni, ha mar. Nem birnam elviselni a tok ures hazat. De nagy macera, foleg a madar. Szeretem oket, az eletuk, letezesuk nagyon fontos, de allatok, barmennyire is kedvencek. Nem keverheto ossze az emberi kapcsolatokkal es nem hozhato ugyanarra a nevezore. Aki csaladnak kialtja ki magat az allataival, az minimum fura. Bar viccbol en is mondom, hogy “nagycsalados” vagyok, de ez hulyeseg, senki nem gondolhatja komolyan. Konkretan a madartenyesztest betiltanam, nem lenne szabad kedvenckent tartani oket. Es latva a sok elhanyagolt, szomoru sorsu allatot, asszem igazam van. Kiakaszt, hogy megveszik a gyereknek a 10 allatot is, akirol 2 het utan immel-ammal gondoskodnak, egy nyamvadt setara el nem viszik. Allatot olyan tartson, mint en pl. akinek nem kell masrol gondoskodni es tud energiat fektetni bele. Ennek ellenere meg en is sokszor felteszem a kerdest, hogy a befektetett energiabol tenyleg visszajon-e annyi ami elegedettseget okoz. Eddig igen, de sok mindenrol le is kell mondanom. Szoval nem egyszeru egyaltalan.

        Kedvelés

      • Meg ott van az is, hogy ha már van állat, és olyan, hogy ki kell vinni, akkor lehet az egy hosszú séta, ami meg jó is. Barátnőm terápiás kutyának hívja a kutyáját, mert ha nem lenne, ő télen este már sehova se menne, így viszont kell sötétben is sétálni, 5 körül még kiviszi, és mindig örül magának, hogy egyedül volt, csönd volt, mozgott, jobban alszik.

        Kedvelés

  7. Néztem az edzésnaplót. Villőnek a legnehezebb az edzésével kapcsolatban: leírni azt a szót, hogy calisthenics.
    Hol az a szuper forma, amiről szövegel?? Hogy gondolhatja bárki, hogy fehérjebevitel ÉS komoly izommunka nélkül, lötyögéstől neki izmos teste lesz?

    Kedvelés

    • Nincs ezzel egyedül. Csak annyiban, hogy nagyon direkten ellenem csinálja, üzenget, az én dolgaimat majmolja VAGY agresszíven tagadja.
      Elképesztő kinézettel okoskodnak mindenhol emberek amúgy is.
      És ugye azért eltelt már vagy két év, és semmi, csak ruhahalmozás és -kipakolás.
      Én három szülés után és egyedül nevelőként szűk fél év alatt csináltam olyan formát, amilyet ő soha nem fog.
      Mellesleg a régi, dundi énjét is szemen köpi (“az egészség nem súlyfüggő”), még ha nem is volna ez az egész koppintás.
      Annyira csicskák az emberek. Ahogy hirdetik magukat, sugallják a kompetenciát.
      Fogalmuk nincs, milyen lüktetni, szeretni, élni, kíváncsinak lenni, felemelni, megtanulni, lefutni, rájönni.
      Mindig kell a tekintély meg a tulajdonnév. Óvatoskodnak, nyavalyognak, dohognak, kamuznak egész életükben.
      Nekik ennyi jut.

      Kedvelik 1 személy

      • Én azon röhögök, ahogy most teper és stréberként, valamilyen külső, de önkényes szabályrendszernek való buzgó megfelelésként hajszolja azt, amit én mindig szenvedlélyből, örömtből, belülről csináltam. Ugye erre mondja Gergej, hogy eddzen, aki szarul néz ki, hát, ezért. És mennyire gyér eredménnyel, beszarás. Semmit végig nem csinál, mindenbe csak belekap, két alkalom után mégse súlyzó, mégse bringa, mégse jóga. Pedig hangoztatja igazi stréberként, hogy stick to the plan. (Hesteg sick to the pan, haha.) Időnként munkára meg betegségre hivatkozva vannak ezek az áldozatiaskodó, hónapos elheverések, olyankor kajafotók sincsenek. Csak puhaság, csak ruhák, csak deklarációk, csak bizonygatás, semmi tónus, semmi teljesítmény. Noha még BÖJTÖL is, pedig, ugye, az fad diet, és ő “ésszel él”, de ha indiai zavaros bűvszavakkal modoroskodik, akkor elfér benne az is. Kb. az összes arrogáns hörgő “csalódott rajongó”, Vecsey Tamástól hirlandón ás gumiszobán át Villőig titokban ketózott ám, csak nem bírták, mert nem autonómak és imádják a kifogásokat. Szépen kiolvasható ez a teljesen különböző helyekre írt soraik közül.
        Ahogy itt sápadoztak, hogy zúzok, kockahas. Ahogy megpróbálta mmeghekkelni az amszterdami maratonomat ez a szerencsétlen beteg liba, azt hitte, beugrok egy vadidegennek, majd túró rudikat posztolt és maratonról locsogott még aznap.
        2016-ban még megpróbált erkölcsi kérdést csinálni ebből, hogy ő kövér, “az egészség nem súlyfüggő”, “Gerle Éva megtagadta azt, aki még ő is volt nemrég”, erényként és áldozatiságként kezelni az elhízást és lustaságot, miközben én nem ültem álló nap és nem is autókáztam, mindig tízszer annyit mozogtam, mint ezeknek a libáknak a legsportosabbika

        Kedvelés

  8. Milyen beteg ez a világ, hogy ezt a posztot meg lehetett írni. Egyébként az első gondolatom az volt, hogy “De hát miért? Ha minden kultúra egyenlő, akkor Afganisztán is velünk! Ott pedig ugyanúgy bánnak ám a kecskével, mint az asszonnyal…” nem idézet, a troll mondta bennem.

    Kedvelés

    • Igen. És miféle űr és sivárság van annak a lekében, mikkel beéri öröm, emberi közelség címén, akinek ilyen nyakatekert magyarázatokra van szüksége a saját, béna életének igazolásául. Aki az egyenlőségkövetelést ennyi, fiktív terülere gondolja átvihetőnek. Aki magányában egy kutyacica fölött hatalmaskodik, őt masnizza, pózoltatja. Aki cukinak, szórkozásra használ egy élőlényt, és közben kardoskodik, hogy ez ugyanaz a szeretet és felelősségvállalás.

      Kedvelés

      • Mondjuk egy kutya kevésbé megy tönkre ebben, mint egy gyerek, most az amerikai gyerekszépségversenyek jutottak eszembe, az se élhető családi élet.

        Mikor először meghallottam egy agrármérnök videójában azt a szót, hogy fajizmus, nem hittem a fülemnek. Nem értettem, hogy lehet ennyire visszafelé ülni a lovon. Aztán eszembe jutottak vidéki rokonaim: annyira vállalhatóan kezelik az állataikat. Rendesek velük, ellátják őket, tudnak szaladgálni, jár az állatorvos, tiszta mindig az almuk, segítenek az elléseknél, majd levágják, megeszik őket, mert a haszonállat erre való. A kutya meg arra, hogy ugasson és elkergesse a rókákat. A macska arra, hogy ne legyen egér a háznál. Nem hiszem, hogy régen minden jobb volt, mert pl a láncon tartott kutyák biztos nem voltak boldogok, de azért ennyire torz szemlélet az állatokról soha nem volt, nem értek rá az emberek, hogy ilyenekkel foglalkozzanak. (ugyanakkor ilyen ipari méretekben sem tenyésztettek semmit, mert értettek hozzá, nem volt túlfogyasztás) Mondjuk dédapám meggyászolta a kedves lovát, mikor kimúlt, több időt töltött vele, mint a családjával, parádés kocsis volt.
        Sertéstenyésztő ismerősöm minden frissen született bocit fotóz, örül neki, kismalacokat is világra segíti nagy lelkesedéssel, de egy idő után megöli, feldolgozza őket, ebből él. Nem alszik a kutya a szobában, mert van saját háza, és feladata is. Nagyanyám szépeket mesélt a tehenekről, akiket gyerekkorában őrzött, mindnek egyénisége volt, de azokat is levágták, megették. Ez az élet rendje.
        A kutyamacska az ember játszótársa, és nagyon megdöbbentünk páran, mikor még nem minden barátnőmnek volt gyereke, és mi, gyerekesek az állandó kisgyerekes figyelemről és gondoskodásról magyaráztunk egymásnak, ő kijelentette, hogy tudja, miről beszélünk, neki macskája van. Azóta vagy gyereke is, már másképp gondolja.

        Kedvelik 1 személy

  9. Mi a fasz? Gondoljátok tovább. A család politikai fogalom is, a törvényekben is szerepel. Magányos, cicatartó emberekre vagy párokra is vonatkozik tehát ugyanaz, ami a családokra? “Családos ember”? Miért fontos ennyire erőltetni, hogy ők is? És: jár nekik családi kedvezmény vonaton és uszodában? Mozijegy? Ők is újratermelik a munkaerőt? Nekik is jár családi autó, CSOK? Hasonló terheket visel egy állatgazdi, mint egy szülő? Hasonló a felelősségük? Hasonlóan bonthatatlan a kapcsolatuk? Egy csomó ponton sántít ez a nagy egybemosás.
    Basszus, egy kutyának a TULAJDONOSA vagy. Ha öreg, ha megharap, elaltathatod. Egy kutyát simán elhagyhatsz, elajándékozhatsz. Bezárhatsz a lakásba. Ivartalaníttathatod. Tényleg nem értitek a különbséget?
    A gyereked vér a véredből. Ember, emberi jogokkal és autonómiával. A pároddal elemi közelséget ész meg, közösen tehervállalsz, szexelsz és támogatod, egyenrangúan.
    A progresszívkedésetekkel minden jó ügy gúnyrajzai és árulói lesztek.

    Kedvelés

  10. Kész vagyok mára.
    Hír:
    https://444.hu/2020/11/23/leaszfaltoztak-egy-doglott-macskat-soltvadkertnel
    Kommentek:

    Legjobb komment:
    Kerekesch István
    sok agyament a halál megnevezésén civakodik, ahol fontosabb a tény : megy a vállalkozó aszfaltozni, minden alapozás, előkészítés nélkül önti a forró aszfaltot a fűre, fára élő- élettelenre, Józsibácsira, ki megfáradtan aludt az árokparton, valaki: láttátok a lapátom? az már az aszfalt alatt, húzzák maguk után a forró ragacs folyamot a szavazásra és 30 botütésre jogosultak. Így működik az országunk, kóklerek szabadcsapatai teszik mert merik és megtehetik, hogy következmények nélkül tegyék amihez nem értenek. Jellemző a többség nem nekifeszűl és felborítja az aszfaltozó autót, seggberúgják a vállalkozót, nem! nekik a cicus, ami már régen nem cicus és életben léte utolsó stádiumához ért de az értelmezhetetlenje nem látja a fától az erdőt , értetlenkedik tovább: -és-és-és miként lehelte ki az utolsót, és hogy hívták? szomorkodik utána biztosan 5 testvérkéje? ,és ellátta-e orvos, mentők ne adja speciálisos rescue villogás nyávogás, nem volt túl hideg a föld szegénynek, hol a nyakörve, oltási könyve? az aszfalt EU szabványos? zsákos vagy lapátos? Így vagyunk a nagy problémákkal is… jól áll neki a kormányzás, olyan kedves amikor a szotyit köpi szinte nyíl egyenesen, az alatta lévők fejére. Neeem is harácsol csak gyűjtöget mint minden más magyar a rosszabb időkre… ááááááááááááááááááááááá

    Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.