Mi köze e két témának egymáshoz? Mindkettő a nők életét érinti, mindkettőben babák vannak/lennének, és mindkettő ellen felléptek egyházi személyek mostanában.
Amiért úgy döntöttem, megírom ezt a posztot, az az, hogy e vitában agresszív “jól odavágunk” hangok vannak, mert újabban az a menő a nőjogok képviseletében. Ismeret, érzékenység és figyelem nem sok van. A nők vagy keresztények, akkor Isten, család, de szépek az ő gyerekeik (le is veszem a képet!), de nem érvelnek. A “progresszívek” kiabálnak, mert a lengyel nők vagányak, itt meg Orbánt utáni menő. A nőpolitikusok, a szélsőjobb ájtatosait leszámítva, soha nem fogják vállalni az abortusz-ellenérveiket. Nem lehet. Akkor ők nőellenesek.
A szigorítás nem jó. Az abortusz viszont rossz, ennél sokkal nagyobb, sokkal eredendőbb rossz. Ritkán szükséges, akkor válságketzelési végső eszköz. Máskor csak azt mondják, szükséges, de csak kényelmes. Meg még azt mondják, ők döntik el. Nos, nem egészen, illetve eldönthetetd, de számolj a következménnyel. Ez a bejegyzés lényege, ha sietsz.
Az abortuszpártiak magukat pro-chice-nak, ellenfeleiket anti-choice-nak nevezik. Az ellenzők magukat pro-life-nak, a másik tábort anti-life-nak…
Inkább abortuszellenes vagyok. Egy ideális világban kevés, ám gyógyszeres abortusz lenne, felelős szexualitás, örömből és lélekből, ritkán, szemérmesen, de szégyen nélkül. Semmi pornó, semmi prostitúció nem lenne; semmi menősködés, semmi túldiagnosztika és semmi orvosi kontroll a természetes, funkcionális folyamatok fölött. Nem lehetne gyerekre vágyókon, sem gyereket kétségbeesetten nem akarókon meggazdagodni, ilyenekből állami pénzeket sem kapni. És nem oktalan csirkék, barmok életéért menne a kampány ugyanezektől az emberektől. Meg a férfibe-méhbeültetésre a pénz, a kutatás.
Közismertek az érvek a szigorítás ellen, de álljon itt, mert ez az alap:
Viszont akkora a “liberális” zaj (kezdem istentelennek érezni, a haszonelv, az önzés, az “ide nekem” miatt), hogy el kell türelmesen mondani: van más szempont is. Régebben azt hittem, ami nekem alap, mindenkinek alap… estem nagyokat arcra.
Akartok-e szempontokat? A meg nem gondolt gondolat veszélyes.
Soha nem beszélnek arról, mi az ára és következménye az abortusznak. Lélekben, egészségben, és társadalmilag, a szexuális felelősségre nézve. Foghúzáshoz hasonlítják. Egy minimum bódításos, inkább altatásos, a méhszáj tágításával járó, több órás műtétet. Arról sem beszélnek, hogy egyetlen lombiksikernek mi az ára, hány elpusztult embrió, mennyi lelki válság, tönkrement női test. Mekkora anyagi áldozat, milyen kicsi sikerrátával.
Csak a könnyes szemeket látjuk: de jó, hogy a mi kicsikénk megszületett! Már akinek. És a megkönnyebbülést: de jó, hogy különösebb következménye nem lett annak, hogy felelőtlenek voltunk. Nincs probléma.
Csak hát valaki meghalt.
Kérdezzük meg, mi a nők érdeke. Kérdezzük meg, mi lett – mondjuk – negyvenéves távon az olyan országokban a szexualitás kultúrájával, a női életminőséggel (hagyjuk ki a demográfiát), ahol a biztonságos(nak mondott), korszerű abortusz könnyen elérhető és államilag támogatott. Az érvelés feltűnően hasonlít a prostitúció dekriminalizálásáéhoz: majd akkor látjuk, ellenőrizzük, nem lesz baj. A valóság az, hogy a “fekete” abortusz most is virul, ahogy az emberkereskedelem is. Nem lettek se boldogabbak, se felelősebbek a nők, ellenben fogamzásgátlás helyett alkalmazzák az abortuszt, amelynek kikényszerítése erőszakforma is.
Nézzük meg, mi van az abortusztúlélőkkel. A sós feltöltést túl lehet élni. Link lent.
Nem fogsz adatokat találni a túldiagnosztizált, álpozitív vagy “valószínűleg beteg” magzatokról sem, akiket tévedésből kapartak el. Maguk a vizsgálatok, például az amniocentézis is túl gyakran okoznak vetélést.
Vannak katolikus országok, ahol a közfelfogás sem tekint materiális módon a terhességre. Nem csak a hatalom erőlteti rájuk. Amiben a felfogás puhult, az a szex a házasság előtt és azon kívül, és a fogamzásgátlás. Az életkezdemény elpusztítását, a vele való kísérletezgetést általában és erkölcsileg nem fogadják el, ahogy a nemváltást sem, és kurvára sértő, ha lekezelőan mondogatjátok, hogy csak nem elég felvilágosultak és tájékozottak ehhez. Te nem érted mások gondolkodását.
Az egyház tanai intaktnak, szentnek tekintik az életkezdeményt (az életet, a halált is), nem emberi hatókörnek. A beavatkozások életkezdemények (magzatok, embriók) elpusztítását, technikai manipulálását jelenti, belenyúlást a teremtésbe. El a kezekkel az élettől és a haláltól! Mondja az olyan keresztény, aki Isten szerepét és az élet szentségét komolyan veszi. Ellenzi az eutanáziát is. Ez is egy szempont. Most nem arról beszélünk, “egyetértesz-e” vele. Előbb olvass, gondolkodj!
Alázattal áll hozzá. Nem azt próbálja technikai lehetőségekkel és érvekkel kicsikarni, hogy az élete biztosan könnyű és gondtalan legyen.
Ezt nem említik a kritikusok. Én vallásos nem, de istenhívő és teremtéstisztelő vagyok, nem csak szavakkal. Zavarba jöhetsz: istenhívő se vagy, de a szempont mégis számít: az élet nem játék, a fogantatás pedig nem bosszantó, karrierakadályozó kellemetlenség.
Hanem neki az egész élete, egyetlen esélye.
Ha elhiszed a jogvédő érveket kiindulópontnak, a már meglevő terjhességet, és nem mész eggyel (kettővel) vissza, ha nincs a szexualitásról mondandód, álláspontod, ha annak is csak fogyasztója, sőt, elszenvedője vagy, akkor nem fogod érteni.
A szigorítás felelősségre int. Lehet, hogy nem így hat, mert az átszexualizáltság, az erőszak, a pornó, a hatalmi viszonyok sokkal erősebbek. De aki megteheti, hogy felelősséget vállal, az ne mutogasson a hátrányos helyzetűekre, mintha érdekelné, hanem vállaljon.
A szigorítás férfifejű, hatalmi, hierarchikus, ellene nőtömeg tüntet, a bátor civilek. De az enyhítés és az engedélyezés is férfiérdek. Ennek megvilágításához előveszek egy érvet, ami kommentekben már felmerült:
Érez-e fájdalmat a magzat? Rögtön jön a gyanakvásom: ki és miért kérdezi, vizsgálja ezt, mit akar ezzel a szemponttal? Miért érdekes? Akár érez, akár nem, életkezdemény, egy jelenvaló, autonóm valaki.
De felőlem… nézzük meg. A pontos válasz: nem tudjuk. Elborzadva emlegette a sajtó nemrég, hogy valaha újszülötteket általános szokás volt érzéstelenítés nélkül műteni, a traumának lettek agyi következményei. Azoknak kell a nemleges válasz, azok fogalmazzák meg a “valószínű”, “arra utal”, “nyilvánvalónak tűnik” stb. szavakkal ezt, akiknek a géndiagnosztika, a mesterséges reprodukció és a késői abortusz az érdekük, mivelhogy üzletük:
A tanulmány – a jelenleg rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok alapos számbavételét követően – a következőket állapította meg: “Teljesen nyilvánvalónak tűnik, hogy az agy szélső területeit a kéreggel összekötő idegsejthálózatok nem állnak össze teljes egészében a 24. terhességi hetet megelőzően. Ez azért fontos, mert a legtöbb neurobiológus szerint az agykéreg az, amely alapvetően fontos ahhoz, hogy érezzük a fájdalmat. A jelenlegi kutatások alapján több mint valószínű, hogy a magzat huszonnégy hetes életkora előtt semmilyen módon nem érzékeli a fájdalmat” – írja a nőgyógyászok összefoglalója.
Nem nehéz belátni, hogy ha a doktor úr Petri-csészék fölött istent játszik jó pénzért, életet teremt, módosít, fagyaszt, válogat és beültet, miközben a magánkórház parkolójában áll a Jaguarja, akkor neki érdeke, hogy el is pusztíthassa, akár később is a félresikerült embervázlatot, következmények nélkül, és az anyát tudományra hivatkozva vigasztalhassa meg. Meg hát azért a pár millióért, amibe az asszisztált eljárás kerül, nehogy már ne a kis egyetlen Messiást adja át a kedves megrendelőnek.
– jé, hát aki ebből hasznot húz és ténylegesen orvos, az mind FÉRFI!
A gyerek nem megrendelés tárgya. Nem az a lényeg, a nő mennyire vágyik gyerekre, mennyire szereti a lombikgyereket, hanem hogy mi az ára annak az egyetlennek. Tágabban: hova vezet ez, hogy istent játszanak, gyereket erőszakolnak abba, akinek nem lenne máshogy, és mik a következmények.
A doktor urak lobbiját, terjeszkedését én nem támogatom.
Élettel ne szórakozzatok. Mindig van tévedés, senki sem listázza az épen abortáltakat. Ha elbírhatatlan a be nem avatkozás következménye, segítsen az állam. Ezért én is tüntetnék. De a teremtett rendbe bele ne piszkáljatok. Ehhez nincs jogotok, ha lehetőségetek lett is. Férfiból sem lesz nő, hiába a hormon, a műtét.
Ez ellen lép fel az egyház, mert tanaik szerint az élet és a teremtés szent. Látom, hogy hatalmi okokból szigorítanak, állam az egyházzal erősítve, kontrollt akarnak a nők teste fölött, és népszaporulatot. És mégis: akik ez ellen kiáltoznak, azok az alapelveket sem értik. Semmi mondandójuk se az élet szakrális voltáról, se a szexualitás felelősségéről.
Hogyan viselkedik egy felelős, szabad ember? Mit jelent a szexualitással, reprodukcióval kapcsolatos szabadság ÉS méltóság? Háromgyerekes-négyterhességes, egyszeres otthonszülőként írom, amit írok. Nektek, akik ilyen szöveget olvastok, tehát műveltségetek, élethelyzetetek révén nem éltek nyomorban. (Mindig is nektek írtam. És mindig elővették páran a szociokártyát.)
Szabadság nem létezik méltóság nélkül. Nem lehetsz szabad, ha nem tiszteled a szexualitást és az életet.
Felelősen állsz hozzá az élethez, egészségedhez. A sajátodhoz és a szexualitáshoz, az abból potenciálisan keletkező új élethez.
Őrizd meg személyesnek, különlegesnek és sajátnak a szexualitásodat és a reprodukciódat. Ne engedd, hogy más – férfi, szokás, állam – kontrollálja.
Ne fogyasztóként, szórakozásból, instant módon, feszültséglevezetésként szexelj, mintha szál cigi volna. Ebbe se nyúlj bele, ne bizgesd techhel, pornóval, partnercserékkel, középkorú nejlonzokniszagú* “poliamoriával”. Nem, a sex work nem work, hanem megaláztatás és lélekürülés. Nem, a pornó nem menő, hanem korrumpál és aljas.
Fogamzásgátolj, ez azt is jelenti, hogy nem hagyod, hogy a partnered a maga részét elsumákolja. Azért szexelj, mert neked is jó, azt se engedd, hogy a másik rávegyen olyasmire, ami neked veszélyes, nem élvezetes.
A könnyen hozzáférhető, olcsó és/vagy államilag finanszírozott abortusz a felelőtlen férfiak érdeke, akiknek mindegy, ki kapaszkodik a méhedbe, és szülnél-e amúgy. Az abortusz szükséges, de csak néha. Ezért legyen nehezen elérhető, legyen felelőssége és legyenek garanciái. Ha a könnyű abortuszt támogatod, akkor a felelőtlenséget, a prostitúciót, a lélektelen szexet is támogatod.
Akarsz gyereket? Hajrá. Kerüld az intézményt, vigyázz a testedre! Egyél sok állatot (folsav). Ne hagyd, hogy más diktáljon. Beleértve a “terhesgondozás” nevű nőlehúzást és -idomítást. De kemót sem kötelező igénybe venned, gyógyszert sem beszedned. Mérlegelj!
Elvetéltél? Amíg jól vagy, maradj otthon. Ne engedj biztonsági küretet, gyógyszeres belenyúlást. Ne akard megmenteni a mneőt. Amíg nem vagy lázas, elvégzi a dolgot az anyatermészet. Ha valami nem jó, bábát hívj, telefonon!
Ha becsúszott a terhesség, gondolkodj. Eleve: legyél kapcslatban a testeddel, figyeld, tesztelj korán, otthon. Mérlegelj.
Ha nem tartod meg, ne mészároltass. A legnagyobb titokban menj ki Bécsbe, gyógyszer. Nem kell a rendszerbe kerülnöd ehhez. Ne engedd, hogy itt regisztráljanak mint terhest.
Ha megtartod, és a partner nem akarja, járd végig a jogaidat, az apasági perig. Ne hagyd futni azt, aki szarban hagy. Szeresd a gyereket, védd meg. Ne engedd, hogy aki őt nem akarta, az életed mérgezze. Ne is zsarold az ilyen férfit, ne akarj vele maradni, ne legyenek követelései, vágd el az érzelmeket.
Szülj otthon. Ha nem, akkor későn menj be. Nem vidám, amikor a vajúdásod elakad két ujjnál. A kórházban leáll, órák kellenek, mire újraindul, tehát sürgetnek, tehát beavatkozás, tehát károsodások, tehát trauma.
Bármekkora is a szerelem, soha nem lehet fontosabb egy csávó, mint az a valaki, aki a méhedben kapaszkodik és nem tehet semmiről. Ő nem dönthetett. A csávó úgyis elhagy vagy rádun, addig is leginkább használ. Nem vagy érte felelős. De a gyerekért igen.
Ne beszélj hülyeségeket, ne ágálj, ne dekontextualizálj, ne gondold, hogy a facebookon az elkerülhetetlennek láttatott abortuszért kampányolni menő.
Nem kell szexelned, tudsz fogamzásgátolni, fogamzásgátlás mellett menni csak bele a szexbe. Kikövetelni a méltóságot.
A “ne szülj!” és a “szexsztrájk” röhejes: magadat fosztod meg az élet legnagyobb örömeitől.
A szex nem cserealap, nem zsarolási eszköz.
A terhességek többsége nem nemi erőszakból lesz. Ha nem akarsz szexelni, ne menj bele. Nem kell szexelned. Ha élvezted, ne tagadd meg. Soha.
Ne hozzátok ide egyház és állam összefonódását, ennek aggályos erősödését. Az egyház förtelmes bűneit, hogy mit kezdett a törvénytelen gyerekekkel, hogy pedofilok és a többi. Ez mind igaz és borzalmas, Európában szokatlan, hogy a már elterjedt abortuszt újraszigorítják. Én mégse női diadalmenetnek vagy feminista tettnek látom, hogy klimax utáni nők ennyire harsányan szolidárisak. Hanem a sorstársak lelki megküzdési mechanizmusának: te is átélted, én is, rendben van ez.
Sajnos, nincs rendben.
Az egyház számos bűne nem változtat azon, hogy mi, akik szabadok vagyunk vallástalanok lenni, dönteni, döntéseink révén jól élni, biztonságosan szexelni, partnert megválogatni, szexről lemondani, az élethez és a szerelemhez hogy állunk. Biztosan nem segít, ha bagatellizáljuk az abortuszdöntést, a magzat szempontjait és az abortusz traumáját.
Itt olvashatsz egy mintaállamról, ahol felelősen állnak a reprodukcióhoz. Legális és kevés abortusz zajlik.
https://www.angloinfo.com/how-to/netherlands/healthcare/pregnancy-birth/termination-abortion
Itt az abortusz módozatairól az egyes trimeszterekben. Nem a fájdalomérzet a lényeg a határvonal meghúzásában, hanem az, hogy életképes volna-e testen kívül a magzat. Ez a pont egyre korábbra kerül a technika fejődésével (persze az élni nem akaró babákat sem kéne mesterségesen életben tartani).
Abortion Techniques
Itt pedig a túlélőkről találsz érdekességeket. Direkt nem pro-choice az oldal. Róluk könyv is van.
https://abortionsurvivors.org/
* devorah! örök hála a megfogalmazásért.
Gumiszoba itt figyel most is. Több törzskommentelőt talált meg és próbált manipulálni. Sértőnek érzi, hogy nem őt védték és sztárolták. Semmilyen provokációnak ne engedjetek, nem tud ártani.
csak az olvassa. én szóltam 
Átütő erővel írsz az életről, az alternatívákról. Hosszú évek meggyőződését alakította át bennem.
KedvelésKedvelik 2 ember
Én is hasonlóan vagyok ezzel.
Jelen helyzetben szerintem nagy bátorság ezeket kimondani. Nagyon erős és általános lett a reflexként való hőbörgés, kevés a józan szó, érv pedig még kevesebb.
KedvelésKedvelés
És nem érdeke a nőknek sem ez a kötelező álláspont és felzúdulás. A felületességet, durvságot, az elsivárosodott szexet bátorítja az, ha az abortuszt dekontextualizálják és a vállfákkal zsarolnak.
KedvelésKedvelés
“Az abortusz betiltása azonban nem jelenti az abortusz végét is.
Abortusz volt, van és lesz. A kérdés csupán az, hogy biztonságosan történik, vagy olyan módon, amely veszélyezteti a nők életét vagy egészségét.” Ezek pontosan a prostitúció tiltása elleni érvek (aka stricilobbi), azokra emlékeztetnek és ugyanabban fogantak. Biztonságos, szabályozott bordélyok… láttuk, mi lett a boldog Svájcban, Németországban és Hollandiában az undorító jogosultságérzetből. Már ők is mondják, kár volt liberalizálni. Nem helyi nők vannak az iparban, és nem a nők keresnek az iparon. A fekete szektor sem szorult vissza.
KedvelésKedvelés
“A hatályos szabályok szerint már csak nemi erőszak, vérfertőzéssel fogant gyermek vagy az anya életét veszélyeztető terhesség esetén lehet abortuszt végezni”
telex.hu
nem hatályos, mert nem tették közlönyben közzé
KedvelésKedvelés
aki átélte, az nagyon solidarnost. mondom én. közösségi pszichózis ez.
ha szerkesztő volnék, jelezném, hogy ha te nem vagy érintett szülésben, akkor tán ne te írj erről
https://wmn.hu/ugy/53837-szettart-labakkal-vartak-hogy-teherbe-ejtsek-oket–szentesi-eva-a-lengyelorszagi-abortusztiltasrol
KedvelésKedvelés
Minden divatos-hörgős női témába bele kell állni, és végtelenül buta, hangulatkeltő, dekontextualizáló, rinyáló mondatot írni róla. Hű, de bátor vagy megint…
Élvezi az ilyeneket. Kb. mint a Cassandra a nemi erőszakos sztorit, egészen elképesztő, tocsog benne, tetszik neki. “Jó kis kombó.”
“Csak ha nemi erőszak áldozata, vagy ha konkrét életveszélyben van az anya. Esetleg vérfertőzés. Akkor kérhetnek abortálást. (Jó kis kombó, mehetne egyszerre is… ja, várjunk csak… szokott úgy sikerülni.) Milyen szörnyű kimondani!”
“felelőtlenül dugtak összevissza”
Úgy van. Te is, és még sokan mások. És annyira jó se volt. Mert nem volt méltó. Ehhez nem kell pletyka, világos abból, amiket nyilvánosan írtál “novellaként”, meg “őszintén” magadról.
Sok ilyen ismerősöm van, simán lehetett volna felelős, komoly, elvégre a saját reprodukciója és egészsége a tét, de a karrierjét komolyan vette, ezt valamiért nem.
Keni mindenkire, mindenki hibás. Aztán védelmezi a facebookon, az abortusz jár. És semmiség, sejtcsomó. Rohadtul nem őszinték.
Ha már jog: a felelősség a kötelesség, és a méltóság a jog. Az, hogy a szexualitásunkat nem önzően éljük meg, nem érdek miatt, nem játékból. Nem giccses noveáálk lesznek ebből, hanem elrontott női élet. Ennek vagy te az arca. Hatalmas arca.
Az egész tevékenységed ez. Nem vállalsz felelősséget a huszonéveidért, a kapcsolataidért, az írásaid minőségéért, a bírálhatóságért. Harmincöt évesen nyafogsz, vádolsz bárkit, Vecsei H-nál miért állnak többen sorba. Évuka főzzön neked tejbegrízt.
“Ha, mondjuk, mélyszegénységben él, és nincs lehetősége védekezni?”
Mondjuk… ne mondd. Annyira kilóg a lóláb. A wmn olvasói messze nem ez a kategória, celebekről locsogtok, tévét néztek, azt se tudjátok, hol szerezzétek be a kiviszínű szőnyeget, az új okostelót meg a gluténmentes cipót. Tocsogtok az idióta konzumálásban, a semmittevésben. Az anyák is lihegő-buzgó túlbonyolítók. Szelfibottal mászkáló, tűsarkú ingatlanos macák magyarázzák a mélyszegényekkel az abortuszukat. Mintha érdekelné őket. Közben vegzálják az anyákat, moralizálnak, kinél van rend, ki az “elhanyagoló”. ostoba libák.
A szolidaritás elemi formája a valóban hátrányos helyzetű nőkkel az volna, hogy nem az ő helyzetükkel védekezel, nem ülsz bele az ő érveikbe a jómódú, tanult wmn olvasók között, nem csúsztatsz, vállalod a felelősséget.
A jó öreg kifogáskeresés, megint. Nyaaaj, téged a modellek szépsége nyomaszt, a buzikat is bántják, mesekönyveket darálnak, rettegsz, unatkozol. Az orvos baszta el a diagnózist. Mindig más a hibás. Prokopp Dóra a hibás. Az edzőteremért is beszólnak,. Te a “zaklatóktól” lettél rosszul, nem ám attól, hogy rossz helyen vagy, nagy rád ez a kabát, nem vagy alkalmas, nincs témád, se műveltséged, se tehetséged. Valóságtagadás és infantilizmus minden mennyiségben.
KedvelésKedvelés
Hát Éva, ezt nagyon köszönöm.
KedvelésKedvelés
Mindig is ezt gondoltam. Nem új.
Csak féltem kiállni vele.
Köszönöm.
Kurvára idegesít, ahogy leuralták a netteret, és minden témában: testkép, elhízás, sport, body positivity, transzok, abortusz… előadják ugyanazt a rinyálást. Mindig más a felelős, mindig elnyomva vannak, tagadják a felelősséget és a valóságot is. Közben félaktokat posztolnak és menősködve beszélnek a bulika-fesztivál-bebaszás-pasizás-tinder világról, de még a prostitúció meg a pornó is menő. Kilencvenezer forintos ballonkabátban, instagramra kötve. Aztán meg drámai tekintettel a hátrányos helyzetűekre hivatkoznak. Ezt jelenti ma az “emberi jogi” oldal.
Feminizmus nők nélkül. Nők méltóság nélkül.
Írok egy másikat is a megkerülhetetlen kérdésről, mit tegyünk, hogy kevesebb legyen az abortusz. Csak közben színházban voltam meg más témák is vannak.
KedvelésKedvelik 1 személy
Várom!
KedvelésKedvelés
+ függőségekkel, elhízással, autózással is ugyanez a hárítás megy
Meg más gyerekszülésének a sunyi kifigyelgetése, moralizálás, teherbe ejtettem magam (Gumiszoba). Mindez azért, mert irigyli a rém, hogy én a bloggal pénzt keresek.
Pont azért van a sok abortusz, mert nemhogy nem segítenek, hanem megszégyenítenek, skarlát betűt raknak a homlokodra, ha szerelemből és igazán, de nem hepi, gazdag, rendezett viszonyok közé szülök gyereket.
Olyan nők, akik férjes asszonyként kéthetente új nős csávóval feküdtek össze, szeretomvan.blog.hu.
A fiam 19 éves. Tündökölnek mindhárman. Nem volt abortuszom, sem dilemmám.
Eközben a full depressziós és magányos Villő arról értekezik, hogy olyan életem van, amilyet megérdemlek… Tényleg.
KedvelésKedvelés
Se pro-se kontra, csak még egy vizsgálandó aspektus. Több tanulmány is rámutat, hogy ott, ahol az abortusz engedélyezett, az erőszakos bűncselekmények elkezdenek idővel csökkenni, mert sok olyan gyerek nem születik meg, akiknek, ha megszületnek, a családi körülményei miatt nagy esélye lenne bűnözővé válni.
Kétélű dolog ez az abortusz-szabályzás. Egyrészt rossz, nagyon rossz egy életet elpusztítani, de mi van akkor, ha nagy biztonsággal állítható, hogy a megszületendő embrió bűnöző lesz? De kisebb eséllyel az is állítható, hogy ez az embrió lesz majd a Föld jótevője. Nincs jó válasz.
KedvelésKedvelés
Ööö… Mintha ezt bárki képes lenne megmondani. És ha mégis tudnánk, akkor az a megoldás, hogy elvetetik a megfogantat? Még véletlenül sem az, hogy a fogamzásgátlást kellene támogatni? Ez pont az az istent játszás, amiről a poszt szól.
KedvelésKedvelés
Vagy edukálni, körülményeket javítani, segíteni, társadalmi mobilitást növelni…
KedvelésKedvelés
Ez a legkeményebb náci érvelés, nem értem hogy lehet érvszámba venni. Fogantataskor eldol hogy bunozo lesz-e. Jezusom.
Az abortuszok jelentos reszet kenyelmi okokbol vegzik kozeposztalybeli nokon. Mert nem jókor, jótól lett. A tudatlan szegényleányok, akikre az érv kitalálója gondolhat keson veszik eszre, es amugy is inkabb megszulik.
De tenyleg ez a felvetes olyan abszurd. Kevesebb lesz az eriszakos buncselekmeny, csak a gyilkossag lesz tobb.
KedvelésKedvelés
vagy nem tudták a terhességgel mégse zsarolni/megfogni a csávót, és úgy már nem buli
vagy a nőbe ürítő csávó volt bűnösen felelőtlen és tahó, meg persze a nő is (de tényleg mit csinál, ha csávó nem húzza ki, ő ejakulál, a női orgazmusból nem lesz gyerek!!!).
ez a leggyakoribb, szabad szex, love is love, buli, pia, kinkség, kísérletezés, a szexmunka és pornó is mind menő stb.
KedvelésKedvelés
Nagyszerű megfigyelés. Két kérdés: 1. Ebben a tanulmányban azt is nézték, hogy amúgy az ország mennyire jólléti, mennyire demokratikus, mennyire biztonságos, mennyire szolidáris a közgondolkodás? Mert mondjuk jellemzően nem azokban az országokban szokott betiltva lenni/maradni, ahol amúgy virágzik épp felfelé az élet. A korreláció nem okság. Egy ország egy főre eső csokifogyasztása is lenyűgözően jósolja be az egy főre jutó nobeldíjasok számát, mégsem jutna eszébe senkinek, hogy ebből táplálkozási ajánlásokat vezessen le. 2. Ha meg tényleg legalább részben valóban oksági az összefüggés, mert persze, akár lehet is: HÁT ÉPP EZ AZ – az abortusz akkor tehát arra kell egy társadalomnak, meg az előnyben lévőknek, hogy ne kelljen sürgősen megoldani egy sor égető társadalmi problémát? Mennyivel egyszerűbb abortuszt biztosítani ‘szabadságjogként’ a szar helyzetű anyáknak, mint esélyegyenlőséget biztosító oktatást, egészségügyi elkátást, jogrendszert, amiben majd lenne esélyük a gyerekeiknek bűnözőn kívül valami mássá is válni…! Nincs ember, nincs probléma, nagyszerű. És még progresszívnek és szabadságpártinak és szociálisan eérzékenynek is gondolhatjuk magunkat, hát jobb így mindenkinek, nem? … de várjunk már, ehhez miért kell abortusz, miért nem lehet akkor már tényleg inkább nagy erőkkel beszállni a fogamzásgátlásba, felvilágosításba (és nem mondani, hogy ‘ááá azok úgyse’)? Amúgy amikor azon töprengenek az okosok, hogy mégis egy potenciálisan az emberiség fölé keveredni képes mesterséges intelligenciát vajon mire kéne ‘beprogramozni’, hogy javunkra legyen, felmerül kézenfekvő válaszként olyasmi, hogy ‘törekedj az emberi szenvedés megszüntetésére’. But wait a second… see?
… ezzel az érvvel, hogy ‘nélkülük jobb a többieknek’, senkit, soha, sehol, sehogy nem elfogadható eltávolítani a létezésből. Ez valahogy minden kicsit is nem barbár jogrendben alap, axióma. Kivételt csak néhol tesznek súlyos bűnözőkkel, de akkor sem dönthetnek erről egyének, érintettek sem. És kivételt tesznek sok helyen azokkal, akik még a létezés elején vannak. Elképesztő érvekkel próbáljuk megmagyarázni, hogy ‘de az nem ugyanaz’, meg ‘ők csak valaMik’, az bennük az elképesztő, hogy ugyanezeket az érveket senkinek sem jutna eszébe bármilyen más élethelyzettel kapcsolatban felhozni, teljesen vállalhatatlan lenne. Még a fejlett orszàgok alkotmànyai is csak ilyen ‘visszamenőleges hatállyal fogantatástól ember, ha élve született’ jellegű facsarással szokják feloldani az ellentmondást, mert nem lehet nagyon máshogy vonalat is húzni és következetesnek is maradni. Még mielőtt: nem, ne tiltsák be, nem az a rettenetes, hogy szabad, ha minden kötél szakad, hanem az, ahogyan gondolkodunk róla. Meg egymásról, egymáséról, egyénként és csoportok tagjaiként is.
KedvelésKedvelik 1 személy
ugye tudjátok, hogy a középidős, indukált vetélések (szülések) magzatait kint a köldökzsinórral fojtja meg bába?
ugye tudjátok, hogy rám mitológiai agresszióval, rosszakarattal a szüléssel, nemiséggel, gyerekükkel kapcsolatban sérült, veszteséget szenvedő nők haragszanak és szervezhkednek?
de ettől én még a lényegről fogok beszélni, aki érti, érti, aki nem, megy máshová
KedvelésKedvelés
‘ugye tudjátok, hogy a középidős, indukált vetélések (szülések) magzatait kint a köldökzsinórral fojtja meg bába?’
Ez Magyarország? Remélem, nem a jelenkori. Én középidős vagy kései abortusznál eddig csak halvaszületett babát láttam, ahol igazából az anyán múlott, hogy is zajlott a folytatás. Tehát: meg akarta-e nézni, kért-e róla fényképet, kéz- meg láblenyomatot, hajtincset, emlékdobozkát, macit, haza akarta-e vinni stb.
Emlékszem, milyen kínlódás volt egy 19 hétre született babát szépen felöltöztetni, nem győztem magamban átkozódni. És utána még le is kellett fényképezni, majd beletenni egy pici mózeskosárba úgy, hogy ‘jól’ nézzen ki. Utáltuk mindannyian. Már mint az abortuszt. Nem annyira erkölcsi megfontolásból, mint inkább az érzelmi teher meg a rengeteg pluszmunka miatt (bocs, tudom, hogy csúnyán hangzik).
Néha azért nem bántam, pl. ott volt az az anya, aki az akart és tervezett, de méhen belül elhalt babájât szülte meg a 31. hétre. Vele gyakorlatilag egész éjszaka kötetlenül csevegtünk a szülöszobán, kábé, mint egy partin, hogy aztán a szülés után összeomoljon. Valamiért úgy éreztem, ha akkor nem vagyok ott, neki rosszabb lett volna, így viszont tudtam neki segíteni, annyira-amennyire. Pedig akkor speciel én is terhes voltam, amiröl anno még nem tudott senki. Lehet persze, hogy nem is voltam akkora támasz, mint hittem, csak magamat vigasztaltam a gondolattal.
Na, ö nem kért semmilyen emléket, külön megkért, hogy takarjam le a babát a szülés utân, nehogy véletlenül meglássa. Ö sokszor eszembe jutott késöbb, meg az, vajon megbânta-e, hogy akkor nem akart emlékezni?
KedvelésKedvelés
Hő, ez nagyon lapos érvelés. Bármennyire vagy-vagyban akarsz gondolkodni, hamis a dichotómiád. A poszt nem a szigorítás mellett voksol, hanem fel nem merült szempontokat von be a beszélgetésbe, és a szexualitás felelősségére figyelmeztet. Abból baj még nem volt.
KedvelésKedvelés
Erről nekem az a klasszikus jut eszebe, hogy a fagyi fogyasztás gyilkossághoz vezet.
KedvelésKedvelés
Döbbenten olvastam a minap egy tanulmányt arról, hogy a lombik javára háttérbe szorultak azok a mikrosebészeti eljárások, amelyek a meddőséget hivatottak kezelni. ( pl: a petevezetétek átjárhatóvá tétele, endometriózis sebészeti kezelése stb ). Világszinten sokkal több orvos és kutatás foglalkozik lombiktémával, mint a meddőség gyógyításával, annak ellenére, hogy már nagyon precíz és személyre szabott kezeléseket lehet végezni.
KedvelésKedvelik 1 személy
Vajon miért nem a meddőség kezelése az elsődleges? Valamikor a 70-es években hallottam a petevezeték-átültetésről, amit akkor Németországban gyakoroltak. A lombik-eljárás nekem, idős laikusnak elég ijesztően hangzik, de tudom, hogy van és sokszor sikeres. Ha ikrek lesznek, az nagyon nehéz lehet, nem azért, mert két gyerek van, hanem mert előbb születnek meg, mielőtt elég érettek lennének a világrajövetelre. (Ismerős család végülis boldog a két szép gyerekkel, de nehéz volt a baba- és kisgyerekkor.)
KedvelésKedvelés
Hülyére keresik magukat az urak azzal, hogy reményeket lovagolnak meg és gerjesztenek, és istent játszanak és kísérletezgetnek. Kb. maffia.
KedvelésKedvelés
Négy terhesség. Három gyerek + egy spontán vetélés.
Két tervezett + egy becsúszott. Nagyon örülök, hogy a legkisebbiket, a ‘becsúszottat’ megtartottam – mit örülök, elképzelni sem tudnám az életet nélküle. De kurva nehéz volt, és nem hiszem, hogy még egyszer lenne hozzá erőm.
Két otthonszülés.
Sokan meglepődtek, mert hát nekem a kórház olyan, mint halnak a víz. Nem mondtam nekik, hogy ha a másik oldalon állok, akkor viszont partra vetett hal vagyok, aki fuldoklik.
Semmilyen terhességgel vagy szüléssel kapcsolatos traumám nincs, sőt.
Mindent megkaptam, amit akartam, rám nagyon figyeltek, szinte kényeztettek. A többieknek maradt a futószalag. Milyen már ez is, hogy azért bántak velem emberként, mert egy voltam közülük…
Fogalmam sincs, hányszor néztem végig vagy voltam részese szülőszobai erőszaknak. Mindig kedvesen, mosolyogva, udvariasan csináltuk persze. Asszem, valójában mindannyian féltünk – én biztosan – nem a szülő nő számított igazán, hanem a Szent Protokoll. Vagy épp az osztályvezető orvos úri jókedve. Csupa engedelmes katona, aki gondolkodás nélkül követi az utasításokat. A megkönnyebbülés, amit akkor éreztem, amikor végre kiszálltam, felért egy eksztázissal.
Még annyit, ezt az ‘élet csodája’ dolgot még mindig nem egészen értem… de elfogadom, sőt, talán valahol irigylem is azokat, akik így élik meg.
KedvelésKedvelés
Pont így lett nekem is, ahogy az elején írod, csak nekünk a középső volt a meglepetés, és csak a harmadikat szültem otthon…
KedvelésKedvelés
Nyomasztó, ahogy ezt, a terhesség megszakításának, a szándékos vetélésnek a testi-lelki terhét annyira, száz százalékban a nőkre hárították, pár évtizede is még, vagy talán most is? Amikor ugyanez a morál elvárta, megkövetelte, hogy megtegyék. A kertek alatt elmenni a bábaasszonyhoz, egészen a kórházi osztályig, ahol ugye, “csak foghúzás…”. Ennek a traumáját még csak ki se lehetett beszélni, ez a nők dolga volt, elvégre ők lettek terhesek! Ha figyelmesen olvassuk Radnótiné Gyarmati Fanni naplóját, láthatjuk, átlag félévente, a terhesség gyanújeleire már gyógyszeresen (kinines feltöltéssel) idézett elő “spontán vetélést”, vagy ha az sikertelen volt, műtéttel fejezte be a rokon orvos.
KedvelésKedvelés
Majd ezeket elmondjuk a Ceaușescu korszakban a konyhaasztalon felvágott nőknek is. Meg azoknak, akiket egy spontán vetélés után bevittek az előzetesbe, és a saját vérükben állva várták a hajnalt. Meg azoknak az árváknak akiket 90′ után a szexmunkásnak adtak el a fejlett nyugatra 7-8 évesként. Olvasgass kicsit, rádfér…
KedvelésKedvelés
A kilencvenes években olvastam minden ilyet két nyelven, barátocskám. Nem tudsz újat mondani, egyetemen tanultam ezeket, prostitúcióellenes aktivista csoport alapítója voltam. Csakhogy a lényegről nem vbeszélnek. Én nem szociális munkás vagyok, középosztálybeli, képzett nők olvassák a blogot és magyarázgatják a vállalhatatlant (maguknak).
Amikről írsz, nem szükségszerűek, viszont a román prostituáltakat, a nyolcvanas éveket és a zsákfalvakat is mindig a bulikázó, középosztálybeli, diplomás, városi nők rántják maguk elé. Ők se hallottak még védekezésről, felelősségről, humán szerelemről? Ők se dönthettek? Ballonkabátban, csipkefűzőben, részegen? Az igazság az, hogy menőnek hitték a szexualitásukat így kezelni, sodródtak, lettek következmények, és most rinyálnak. Ha neked nem esik le, hogy a szex kiárusításával, a durvasággal, felületességgel, érdekalapú kapcsolatokkal van a baj, akkor te olvass. És: gondolkodj. Az agressziód árulkodó. Mennyire ócskán hatásvadász vagy te a kényelmes életedből, a fotelből az ellen, aki hármat szült, egyedül nevel, durva nyomás ellenében is vállalta, kétely nélkül, nem csak pofázik, és nem is meddő. Aki kimondja azt, amiről senki a “nőjogi” oldalon nem beszél.
KedvelésKedvelés
Ezek szerint te olvastál arról, hogy akkor Romániában nem volt elérhető semmilyen fogamzásgátlás a naptáron és az összeszorított lábon kívül? Nem volt gumi, nem volt hormon, Nem volt spirál és el sem lehetett köttetni senkit, kérésre sem, csak bizonyos számù gyerek után. Miért nem ezeket népszerűsítitek? Nem kíméletesebbek (és olcsóbbak) a nőknek? Nem ez lenne a cél? A mai napig ágál az ortodox egyház romániában a sulikban tartható szexuális felvilágosítás ellen, és ugyanez a helyzet a lengyel katolikusoknál is. Akkor nem volt tüntetés, érdekes. A spontán vetélés hogy jön ide? Miért nem a másállapotot a szülészetben csoportot támogatod ha ez zavar? Olvastad e az itt példaként mutatott holland szabályozást? Ki mondja hogy teljesen tiltani kell? A “szexmunkások” 7-8 évesen, persze. Nehogy pl. emberkereskedelemnek nevezzük. Mert az abortusz megengedésével biztos változott a dolog, és nem adnak el senkit nyomortelepekről…
KedvelésKedvelés
http://www.abortusz.info/tevhitek-es-tenyek-az-abortuszrol
Ez is ideológia, nagyon rossz olvasni a reklámot és a hátrányt a szófacsarással csökkentő mondatokat.
Hogy, hogy a picsába lehet összevetni a szülésből eredő anyai halálozást az abortuszéval? Az egyikből lesz gyerek, élet, a másikból csak trauma. Igen, a szülés veszélyes üzem, halnak bele, de valami garanciát az evolúció ad. Meg a szülő nő békén hagyása. Meg az általános jólét és egészség, a felelősség. Az abortusznak nincs ilyen garanciája, nem is lesz, az belenyúlás, és egészségügyileg kockázatos. Nem kéne erőszakkal feszegetni a méhszájat, sem ott semmivel durváskodni, tampontól, bentfelejtéstől a játékszereken át az agresszív szexig és abortuszig. Erről persze nem szabad beszélni, ez “áldozathibáztatás”, meg ugye szegények, elég szar nekik így is.
KedvelésKedvelés
Megnéztem a linket.”Amint az 1. ábra mutatja, mindenütt hasonló az abortuszok száma” Pont ez a probléma, Európában széles rétegek számára elérhető a fogamzásgátlás, és mégis ennyi az abortusz.
Egy osztálytársamat a szülők kényszerítették abortuszra,kérdés nélkül intézték, vitték. A lány akarta volna. 17 évesek voltunk. Pár év múlva lakást vettek neki, nem szegénység volt az ok, hanem a jajmitszólnak.
KedvelésKedvelés
Bocsánat, a “konyhaasztal” hívószóra eszembe jutott egy nagymama meséje, a homokozó partjáról. Ő a háború alatt volt fiatalasszony Pesten. “Ha elmaradt a menstruám, az anyósom mindjárt hívta az orvost (bábát?), és feltettek a konyhaasztalra.” Aztán született egy lánya végül, szerencsére. Tudom, elég rémtörténet van… Ezzel a múlttal kell élnünk bizonyos értelemben még mindig, és értelmesen, értőn, nyiltan kellene róla beszélni, hogy ne így legyen. Erre viszont nincs hajlandóság azokban, akik tehetnének is valamit ezért.
KedvelésKedvelés
Amúgy kicsit se érzed magad cinknek, hogy három gyerek után Magyarországról beszólsz a lengyel nőknek, akik küzdenek a saját testük feletti kontroll visszaszerzéséért? Szentesi ne szólaljon meg mert nem szülhet, Angéla ne szólaljon meg mert…éppen hariba vagytok, de neked aztán adtak lapot. Igen, a történelem arra tanít, hogy pont ilyenekkel kezdődik az elnyomás, ilyen “apró” jogok megvonásával. Ha pedig olvastál volna rendesen a kommunista Romániáról nem írnál le ilyen blődségeket. De ez is mint minden nem a nőkről, az abortuszról, a lombikról, hanem Rólad szól. Ha mondjuk a feminista közbeszédet a pro life uralná akkor itt vergődnél hogy korlátoznak. Az a lényeg, hogy te egy különleges hópihe legyél, ha már a wmn-ről lepattintottak, mint mindenhonnan (nem, a kurvasok beragasztott jegytől még nem lesz valid egy pályázat és nem fogsz érteni a színházhoz SEM…)
KedvelésKedvelés
Nem hópehely vagyok én, hanem havas hegycsúcs. Aki pöpec blogot ír sok éven át, annak nem kell se a hirdetős fossajtónál kilincselnie, nem szorul rá. Se kiadóval alázatoskodva lektűröket futtatnia és írnia. Azt hiszed, mások nem látják át, mi megy ott, minek ugrálnak meg szelfizgetnek?
EZT irigyli Angéla. Hogy én nem szorulok arra, amiért ő liheg és aminek behódol, amikor épp lerakta a cifet. Semmi közöm a kis védenceidhez, akik ideküldtek. Nem is egy liga vagyunk. Szenvedéllyel, tehetséggel, műveltséggel, valódi kitartással ezek a szerepváltó fomós tömeghiszerizálók nem tudnak lépést tartani. Ezért kell dühöngeni és rágalmazni.
Én soha nem vergődtem, soha nem éreztem, hogy korlátoznak, soha nem uszultam “a büdös ffiak” ellen.
Semmit nem írtam se Romániáról, se a lengyel nőkről. A hollandokat említettem. Az abortuszkönnyítés mögötti sunyi érdekekről írtam, és a nők méltóságáról. Ezekről mit gondolsz?
KedvelésKedvelés
Te nem érted se az érvelést, se a szöveget, nem látsz a gyűlölettől és a libaságtól. Pedig oda van írva. A blog címe, a kommentdoboz felirata.
Bizony, a saját blogomon, amit én nyitottam, én fizetem, én szerksztem, nekem “adtak” lapot. Nyeld le ezt a békát. Vagy… hogy gondolod, én nem írhatom le, amit gondolok? Sehol?
Te jössz ide. Te voltál kíváncsi.
Én az érveimmel és az életemmel is megszólalhatok, ez is a “lapom”, továbbá a következetességgel. Soha nem vádaskodtam, nem akartam megúszni a döntéseimet.
Az abortusz nem jog, hanem durva kríziskezelés, sőt, a nők elleni erőszak egy formája, mindenkit arraösztönöz, hogy könnyen vegye az életet. Beszéljünk arról is, hogy az abortusz a férfi döntése, direkt utasításként, vagy a felelősség nem vállalásával nem marad más döntés. Beszéljünk a nőket teherbe ejtő, leszaró férfiakról, akiknek aztán végképp nem tudják ennek a borzalmát, amikor az utóduk vatták között vödörbe kerül.
Nézzetek magatokra: azért ilyen az életetek, mert az abortuszinfó mellett a tinder van nyitva, a celebrovat meg a netflix.
Nézzetek az életetekre: hány nőt ejtettetek teherbe, hányszor nem kértetek a felelősségből?
Amit nem tudsz, de most elmondom neked: minden nőnek van kontrollja a teste fölött. Azt nem törvények, műtéti eljárások, protokollok adják. Amiről te beszélsz csúsztatva, a fogamzásgátlás helyett alkalmazott roncsoló kisműtét, az már a felelőtlen szex utáni tűzoltás. Nagyon durva eü következményei vannak. A méhszájat nem jó semmivel macerálni.
A döntéseink, a felfogásunk, a párválasztásunk adják a kontrollt. Nem erőszak vagy kicsikart szex után és nem mélyszegénységből mentek abortuszra a wmn olvasók sem. Az ábrándok és menősködés nélküli, méltó kapcsolatok adják a kontrollt, a ballonkabátmentes szex, amit tényleg élvezel, és tényleg szereted a másikat. A nemet mondás, a test ismerete és gondozása ad kontrollt. Az öntudatos nő, aki nem olcsósítja el a szexet és nem vihog a pasikon-randikon a barinőkkel, nem hisztizik a magánügyein cikkben. Náluk szerettem volna én dolgozni szerinted. De nem voltam elég jó…
A férfiak részéről még nem is beszéltünk, őket kéne nevelgetni, nem az abortuszt követelni. A gyógyszeres abortuszt sem követelik a hangoskodók. Csak a hentesmunkát. Miért?
Szentesinek lapot a jóisten bizony nem adott. Úgy semmilyet. Kitűnő ingatlanos lehetett volna, szövegíró marketinges, esetleg táskakészítő workshopot tarthatna egy ügyesebb kezű barátnővel. Vagy sminkesnek mehetne el. Nem gondolkodik, nem művelt, nem tud a világról semmit, erre igénye sincs, nincs nyelvérzéke. Nem érdekli a témája, csak önmaga. Átvett beszédmódokat szajkóz hisztisen, abba a köpenybe bújik bele, amelyik épp divatos, lengeti szélgép előtt. Abortuszáról maga írt az első könyvében, az se erőszak volt. Az összes nő a maga abortuszairól beszél, arra akar feloldozást, azt normalizálja, persze a lengyel nőkre proxizza.
Angéla három gyerek után anyagi irigységből gyalázgatja az anyaságomat, vetetné el a gyerekeimet, erről van egy levelezés, ahogy kémkedik, rámküld egy nőt, és drukkol, hogy szálljon rám a gyámhatóság, és szívjam meg. A gyerekeim érdekében, nyilvá. Ez az aljas kavarás 2016 tavaszán történt. Gondolkodj, szerintem ismered a történetét. Nem épp és nem hariban vagyunk, hanem kiirtana, mert nem bírja elviselni, hogy itt vagyok és emlékeztetek arra, mekkora koppintó sunyi áruló, hogy nem ő volt előbb, nem ő az első nagy femi blogger, könyvszerző, és hogy nem elég jó. Sem a szar sorsát, sem az én áldásaimat nem bírja elviselni, ezért nyomozgat a “pasi” után, rongyol oda idegenekhez, küldözget linkeket, kavar, vadásszle az olvasóimat, követi be a fiamat (!).
KedvelésKedvelés
Tudtam én, hogy ugrotok és rohadt idegesek lesztek, de én nem segíthetek, ez belső munka vagy talán pszichológus.
KedvelésKedvelés
milyen pályázat?
KedvelésKedvelik 1 személy
te értesz a színházhoz? mikre jársz? írjad csak…
de rég olvasgatsz, nyomozgatsz itt! a rendezői szakra (hétszeres-hússzoros túljelentkezés, egyszer próbáltam, nem valami klub, hanem alegelitebb művészképzés) az önéletrajzom vizuális ötletéről én 2013-ban írtam. kis rajongóm, hány órát töltöttél el itt?
KedvelésKedvelés
én biztos nem vergődnék, minden terhességemet vállaltam, soha nem voltam önös, mindig a leggyengébb mellé álltam, tudtam, mivel jár a szex, és soha nem izélgettem a rendszert így, kontentként, lájkvadászva
KedvelésKedvelés
miért pont Romániáról kéne olvasnom, miért nem Grúziáról, Kenyáról, Svédországról?
bátorkodom még megkérdezni, hogy kik azok, akik Romániában a nőkbe ejakuláltak és teherbe ejtették őket?
KedvelésKedvelés
“A korspecifikus gyakoriságok összege alapján számolt teljes abortusz arányszám szerint 1969-ben 100 nőre 278 művi vetélés jutott élete folyamán, 2016-ban ennek kevesebb mint ötöde,
49 volt e mutató értéke.”
“1990-ben a 28 éves nőknél volt a leggyakoribb a művi abortusz, 10 évvel később a 22 éveseknél, 2016-ban pedig a 20 éves nők körében.”
“1990-ben az összes művi vetélés 63%-a a házas nőktől származott.”
“A 2016. évi mikrocenzus iskolai végzettségi adatait felhasználva a 8 osztályt sem végzett nők 48,8 ezrelékes és a felsőfokú végzettségű nők 4,3 ezrelékes abortuszgyakorisága között tizenegyszeres a különbség, de a 8 osztályt végzettek körében is hét és félszer gyakoribb volt a művi vetélés, mint az egyetemi, főiskolai végzettségű nőknél.”
“Az 1959 és 1973 közötti 15 év mindegyikében több terhességmegszakítás történt, mint amennyi gyermek ezekben az években világra jött. Lényeges változást e téren az 1974. évi népesedési célú intézkedések eredményeztek, amelyek a gyermekvállalás ösztönzése mellett bizonyos szigorításokat vezettek be a terhességmegszakítások engedélyezése területén. ”
itt van egy ábra (1.), keressétek meg, látszik a zuhanás. Az illegális abortuszokat nem látjuk, de azokat sose láttuk.
Ennyi megerőszakolt, bántalmazott, tudatlan, a tablettát-gumit-spirált-pesszáriumot drágálló nő lenne?
Ilyen számok mellett biztos lettem benne, senkit a facebookon nem érdekelnek a hátrányos helyzetű, szegény asszonyok, mindenki a magáét magyarázgatja. A drasztikussága hormonálisan sem szép, a HCG meg a többi nem csökken (mint vetéléskor), hanem kitépik.
Az igazság az, hogy bagatellizálják, bűntudatuk van, ezt akarják csökkenteni, sokan pedig tökéletesen lélektelenül leszarják.
KedvelésKedvelés
Click to access terhessegmegsz16.pdf
KedvelésKedvelés
tele a lomtár veletek…
ennyien ismertek és szerettek engem? a cím egy vers, “ki ismer engem és szeret”
mit lestek itt? és mióta? ha olyan szar meg béna meg bukott a blog, miért tolongtok itt évekkel később is?
a saját szar életedet (nincs barát, csupa kudarc, nem szeret senki) projektálod rám… vagy ez átok? hát, nem jött be.
attól, hogy engem gyűlöltök, Angéla meg Szentesi rohadt gáz. az idő igaz, aki béna és majmolós, abból elfogy a kraft. erőlködnek is, egymás promózása megy. csak az igazi tehetség + mondandó tart ki.
KedvelésKedvelés
Azon nekem is megindult az agyam, hogy a biztosan súlyos betegséggel, esetleg életképtelenül születő gyerekeket sem lehet elvetetni.
Katolikus berkekben nagyon sok sztorit tudok, mind egy-egy vállalható élettörténet.
Az egyház egyébként nagyon koherens a fogantatás és a születés témakörében.
1. Nincs szex házasságon kívül.
2. Házasságon belül csak olyan szex van, amiben nyitott a pár a gyerek érkezésére. Ez kb egyedül a számolgatós módszert teszi lehetővé, TCST a neve. Van ismerősöm, a negyedik gyerek után módszert váltottak.
3. Nincs abortusz, mert az gyilkosság.
4. Nincs lombik, mert a gyerek a férfi és a nő szerelmi együttlétéből jön létre, ez a fogantatás, minden más emberi beavatkozás a teremtés rendjébe.
5. Ugyanezért nincs eutanázia sem.
Ezt az érti meg, aki a saját életére is úgy tekint, mint Isten tervének megvalósulására, hogy ő legyen, hogy pont ő legyen, és hogy ő értékes. Ezek semmilyen más kontextusban nem érthető dolgok, ostoba szabályoknak és dogmáknak tűnnek.
Ehhez képest már elenyésző azon párok száma, akik tényleg csak hosszú, monogám kapcsolatban szexelnek, és vállalják, ha megfogan egy baba, akármikor is. Eleve kevés az olyan kapcsolat, ahol nincs rossz időpont a baba érkezésére, mert bármikor jöhet, e köré szabják az életet, mert a gyerek mindennél fontosabb: hitelnél, karriernél, lakásnál, anyagiaknál. Felelős emberekről beszélek, nem azokról, akiktől hol elveszi, hol kiutalja a gyámhivatal a gyerekeket, mert se fűtés, se kaja, és végül a nagynéni lesz a nevelőszülő, de ő is csak a havi 40-ért.
Van olyan, hogy valaki meddő, ilyenkor nyitva áll az örökbe fogadás nagyon szűk kapuja. Nem lehet csecsemőt könnyen örökbe fogadni, ezt mindenki tudja. Egy barátom három gyereket hozott el a gyermekotthonból, kétévente, mindegyik kb. 1-2 éves volt, egyik sem teljesen fehér, felnevelték őket. Egy másik barátom egy kisgyereket akart csak elhozni, de hárman jöttek, mert két tesója volt, felnevelték őket. Az egyház szerint ez lehetséges megoldás a meddőségre.
Egy másik barátnőm többször műtött endometriózis miatt nem tudott megfoganni, de a második beültetés sikeres lett, most ment iskolába. Ők is hívő emberek, és a be nem ültetett embriójuk még mindig le van fagyasztva, nem fogják kukába dobni. Mikor erről írtam egy nagyon keresztény levelezőlistán 6 éve, kidobtak a listáról. Nem voltam nekik elég jó keresztény, mert szerintem ez egy tök oké történet.
Olyan is van, hogy tudják, hogy beteg lesz, megszületik, meghal, meggyászolják, eltemetik. Vagy sérülten felnevelik. Az nagyon kemény, én eleinte biztos belerokkannék, pláne, ha a harmadik gyerekem lenne mondjuk beteg. Minden tisztelet anyáknak és apáknak, akik ezt jól, vagy egyáltalán, bárhogy tudják csinálni.
Ugyanakkor minden egyes emberrel az életemben tisztáztam a legelején, hogy ha gyerek lesz, biztos, hogy nem fogom elvetetni, mert inkább egyedül felnevelem, minthogy megöljem. Ezek után eléggé ügyeltünk arra, hogy ne érjen meglepetés.
Az nekem a 21. század Európájában ugyanakkora WTF, mint neked, hogy ennyi tanulás, ennyi lehetőség, ennyi pénz, ennyi kényelem mellett a NŐK TESTI ÖNRENDELKEZÉSE az abortuszban nyilvánul meg. Miért nem a BIZTONSÁGOS, NEMI BETEGSÉGEKET KIZÁRÓ, NEM KÍVÁNT TERHESSÉGET MEGELŐZŐ SZEXBEN? A szexre nem lehet azt a címkét tenni, hogy testi önrendelkezés? Miért, tessék mondani? Ki tart pisztolyt egy nem gettóban élő, középosztálybeli fiatal vagy idősebb nő fejéhez, hogy akár több módszert egyszerre használva kizárja az esetleges megfoganást? Ja, hogy a pasik nem szeretik gumiban? Ja, hogy a tabletta nem 100%? Bocsi, a szex már csak ilyen. Gyerek lehet belőle. Gondolkodni kell előtte, hogy megéri-e. Nagyon sok WTF gondolatom van még a témáról nekem is, nem fér ide. De kb. mindet le is írtad.
KedvelésKedvelés
Köszi, hogy részletezted a katolikus álláspontot. Ha ez volna a gyakorlatban, az szép volna, de még a tökéletlen megvalósítás mellett is iszonyú sok szexuális elfojtás, szégyen, frusztráció van a hívekben. Sok a tabu, a bűntudat, nem beszélnek fontos dolgokról.
Van életpártiság katolikus nyomasztás nélkül is. A többségnek amúgy is csak a nyomastás érthető.
És még: a pasi fejéhez ki tart pisztolyt, hogy a nőbe élvezzen? Ne told a nőre a felelősséget, neki fontosabb, hogy tuti ne legyen, de a férfi a felelős. Nem kéne olyan férfival, aki nem figyel erre.
Számos kölcsönös kielégülési forma van ezen kívül is.
A testi önrendelkezésnek az volna a legfőbb formája, hogy ismerem a testem és méltósággal kezelem, csak az örömteli szexbe megyek bele, amit élvezek, az élvezés is kettőnk munkája. Helyette megy az idióta, identitásnak kezelt, szánalmas kink-fétis-bdsm-piliamoria őrület.
Megnéztem Zsoltunk új profilképét, a hányást még takarítom.
KedvelésKedvelés
Ja, nyilván. Mármint hogy a férfiaknak is kutya kötelességük védekezni, ha nem szeretnének gyereket. Meg akkor is, ha csak a nő nem szeretne gyereket. Csak most azon agyaltam, hogy nők testi önrendelkezése, és ez kiterjed a szexre is, főleg arra, nem csak az abortuszra. Nemrég nagyon hosszan vitáztam fafejű, nem éppen incel, de vállalhatatlan, béna kapcsolatban vergődő férfival egy csoportban erről, a férfiak felelősségéről, mert – ahogy nézem, másnál is – eléggé elterjedt az a beszédmód, hogy ha úgy esik teherbe a nő, hogy tudta előre, hogy a férfi nem fogja vállalni, akkor ne kelljen gyerektartást fizetnie, és tehessen úgy, mintha ott se lett volna. Tökéletesen abszurd, felelősségből kibújó, ovis érvelés, de komolyan gondolják. Sőt, még büntessék is meg a nőt, hogy ezzel meri zaklatni a férfit, akinek eszében se volt apává válni. Csak hüvelybe szeretett volna élvezni, nincs abban semmi rossz.
Ami Zsoltot illeti: Most mért? Nagypapának fájt a háta, mert a pocak nagyon egyenetlenül terhelte a gerincét, felvette a korzettet.
KedvelésKedvelés
kommentekkel
KedvelésKedvelés
Hogy néz ki az “én test, az én döntésem” meleg változata? Két férfi gyereket akar egymástól és lám, a tudomány szerint hamarosan megoldható: https://divany.hu/szuloseg/2020/11/02/genetika-gyerek-homoszexualis-szulo/?utm_source=index.hu&utm_medium=doboz&utm_campaign=link
Akinek lehet, mert erre predesztinálja a biológia, az abortálja. Közben pedig azt fedezi fel éppen (erőszakolja ki mindenféle technológiával a tudomány), hogy két férfinek lehessen egymástól saját gyereke. Ez nagyon morbid!
KedvelésKedvelés
Szerintem lehet és legyen neki is, nekik nem sok közük van egy random abortuszához, ez egy kicsit (nagyon) demagógia. Az a ciki, hogy a gazdag nyugati melegek követelőzése a béranyaságbizniszt pörgeti. Az nagyon csúf érdek, férfiak keresnek azon is. Ráadásul etikailag problémás (mi van, ha meghal a baba, az anya, vagy ha beteg a gyerek), és főleg: lealacsonyító és kurva veszélyes.
KedvelésKedvelés
abortuszreklám
KedvelésKedvelés
Én meg pont az ellenkezőjét tudom. Egy abortusz meghatározza a nő egész hátralevő életét, a meglevő és születendő gyerekeiét, és a párkapcsolatát, mindent. Nem kell hozzá pszichológusnak lenni. És kutatás is volt róla, de már nem emlékszem, hol olvastam. Szóval van ilyen kutatás is, meg olyan is. Ki mit szeretne elhinni. De most komolyan: van, aki beveszi, hogy csak egy kis rutinműtét, nem is múlik rajta semmi? Meg hogy nincs is nagyon más választás, mint azt hazudni magunknak, hogy nem bántuk meg, mert ha a mélyére megyünk, ronda dolgok lehetnek ottan – ez nem egyértelmű? Még azok a vetélések is megviselik az embert, amikről nem tehet, nagyon kicsi a magzat, és utána születik egészséges gyereke.
Ez egy keresztény szemléletű, enyhén manipulatív könyv, elég régen olvastam, de ha csak félig így van, nem nagyon kéne ilyenekkel dobálózni, mint ahogy a fenti cikk teszi.
https://adoc.pub/miert-sirsz-mirjam.html
KedvelésKedvelés
De rohadtul visszataszító. Nem bánta meg, tehát rendben van?? (Még ha igaz is lenne, amit állít.) Akkor csapassátok, csajok? Miafasz?
KedvelésKedvelés
nem olyan nagy ügy, normalizálják
de, nagy ügy
önmagában ami hormonálisan történik, nagyon slykolni kell, hogy ó, nem semmiség, nem lehetett másképp
de soha nem akarják megnézni az ultrahangot, se amit kiszednek
KedvelésKedvelés
Szerintem ilyen érzékeny és szubjektív témákban értelmetlen kvantitatív felméréseket végezni, annyira attól függ az eredmény, hogyan teszik fel a kérdéseket, kik kerülnek a mintába, kik és milyen céllal indítják a felmérést. A “megbánás” annyi mindent jelenthet egy ilyen szituban – hogy döntene-e most másként (azaz elvetné-e mindazt, ami talán nem következett volna be az életében akkor, ha nem megy abortuszra, pl. másik partner, jobb kapcsolat, befejezett tanulmányok, egészséges, várt gyerek, vagy úgy alakult-e az élete, hogy később személyes vagy az abortuszhoz kapcsolódó vagy attól független eü. okból nem lett gyereke), vagy hogy van-e lelkiismeretfurdalása, rossz álmaiban előjön-e az emlék, meg úgy gondolja-e, hogy bűnt követett el, vagy mert megtért, vagy mert úgy gondolja, a társadalom ítéli őt el őt, ha nem mutat legalább megbánást. Az ilyen felmérések szerintem mind propagandacélokat szolgálnak.
KedvelésKedvelés
https://en.wikipedia.org/wiki/Choice-supportive_bias
Erre komplett marketing- és kampánystratégiákat lehet építeni, és építenek is: a zemberek utólag szinte mindig igyekeznek úgy látni magukat, hogy jó döntést hoztak. Minél súlyosabbat és visszavonhatatlanabbat, és minél inkább felvállalták mások előtt, annál inkábbb. Kénytelenek, ha nem akarnak becsavarodni.
De amúgy is szalmabáb az érv, senki értelmes nem mondja, hogy önmagában az a baj az abortusszal, hogy megbánást éreznek utána, ha éreznek; az a baj, hogy árt, a megbánás csak következménye/lenyomata ennek, ha van egyáltalán. Az persze igaz lehet, hogy sokan jobban félnek a megbánástól magától, mint attól, ami kiváltja.
És persze, a konkrét helyzetben konkrét opciók mellett hozott döntést nem bánják, de tényleg azt sem, hogy nem jutott több figyelem a védekezésre, hogy nem mentek el legalább esemény utáni tablettáért, hogy nem voltak okébbak a körülmények, család, apa, munkahely, egészség, akármi…?
Nem tudom tényleg, hogy én élek-e párhuzamos univerzumban, de szerintem már így is pont elég nyomás van a nem nagykönyv szerinti élethelyzetben teherbe esett nőkön, hogy NE tartsák meg a gyereküket, nem lenne szükséges külön még lovat adni ennek a nyomásnak a képviselői alá. Lehet, hogy stigma az abortusz, de a rosszkor lett gyerek is, és annak keményebb és kézzelfoghatóbb a büntetése, vagy annak tűnik, amikor dönteni kell. Tök jó, hogy pro forma egy ilyen megszólalás azokat támogatja, akiknek (már) nincsen választásuk, tényleg kinek jó az, ha még marcangolják magukat, de tényleg nem lehetne, hogy amikor megír valaki egy ilyet, azokat is figyelembe veszi, akiknek meg (még) van? Merthogy ott még nem a múlt feldolgozásával meg az énképpek kell bíbelődni, hanem esetleg élethalál tétje van a kérdésnek…?
És vannak mindenfé nyomorúságoknak mindig szószólói, nem is kevesen, akik érintettek, és azt állítják, hogy nem is akkora nagy baj az, sőt, egyenesen jó, hát ők is átélték és nem bánják, ez az élet rendje, megerősít, felelősség, identitás, mikor mi akad. Most komolyan higgyem el a női “körülmetélést” magyarázó, azon átesett és azt a saját lányaikon végre is hajtó afrikai nőknek is, hogy szép hagyomány, vagy a huszonöt éves kicsit fura srácnak, hogy a durva iskolai mobbing micsoda jellemformáló erő, és hogy akkor tehát nem is kell, sőt nem is szabad beavatkozni? Akkor is, ha tanárpalánta? Mi van a svájci nőkkel, akik bizonyos kantonokban néhány évtizeddel ezelőttig következetesen leszavazták a saját szavazójogukat, egy olyan országban, ahol mindent közvetlen szavazással szeretnek eldönteni, azt is, hogy legyen-e szülési szabadság, bölcsi, napközi, új iskolaépület a faluban???
Hogy minek ide írom ezt, és nem az írás szerzőjének?
(a blogmotor is biztos ezt akarta kérdezni, meg le is írtatok mindent azóta, de ha már itt maradt a bezáratlanban, megpróbálom még egyszer)
KedvelésKedvelik 2 ember
Fú, nagyon találóak a mondataid, élmény olvasni!
KedvelésKedvelés
prostitúcióreklám
https://index.hu/belfold/2020/11/17/a_virus_a_szexmunkasokat_is_szakadek_szelere_sodorja/
KedvelésKedvelés
Rendes férfi ilyenkor is megy, ez alap, már csak azért is, hogy szolidaritást mutasson férfi stricitársainak. Vagy strici férfitársainak. Nyilván maszkot visel, mert felelősen viselkedik. Az állami segély a prostituáltaknak (és ily módon az őket futtató striciknek) fából faszkarika.
KedvelésKedvelik 1 személy
https://444.hu/2020/11/21/novak-nem-lehetetlenitjuk-el-a-homoszexualis-parokat-csak-bezartunk-egy-jogi-kiskaput
most nem azért, de józan paraszti ésszel eddig is így gondoltam, hogy ez történt
“szivárványcsalád” wtf
KedvelésKedvelés
“A miniszter szerint „semmilyen szexuális propagandának nincs helye az óvodában és az iskolában. Nem véletlen az a mondás, hogy valaki azt sem tudja, fiú-e vagy lány. Ez azt jelenti, hogy a legbiztosabb pont sincs meg az ember életében, teljesen elveszettnek érzi magát. Ha a gyerekeket megfosztjuk attól a bizonyosságtól, hogy ő fiú vagy lány, azzal ártunk nekik. Hogy felnőttként a szexuális identitása kit milyen cselekvésre késztet, az mindenkinek a magánügye”.”
ezt is pont így gondolom. és közben beszélek másságról és tök nyitottak vagyunk, de nem szeretném, hogy ez az iskolában menjen.
hozzátéve, hogy az nem gyűlölet meg el nem fogadás, hogy aktívan nem toljuk, támogatjuk, egyengetjük a furák útját. ezt jelenti az, hogy magánügy. csinálj, amit akarsz, én nem bántalak, de hogy aktívkodjak, mellettük érveljek. meg én toljama facebookon a kampnyt? dehogyis.
miért tennénk ezt? mert hangosan sajnáltatják magukat?
hogy aztán megkapjam a dagadt kis faszjankótól, hogy felsőközéposztálybeli nő vagyok (én!!!), aki lenézem a prekárokat, meg ciszheteró elkényezetett vagyok, akinek könnyű, sőt, még abortuszom se volt. és engem mocskolnak.
én sokáig kb. mindenki mellett kiálltam, de mellettem ki állt ki?
KedvelésKedvelés
Szerintem meg arról van szó, hogy most megint kérhetett valamit Semjén parazitapártja a katolikus hívek lelki nyugalma érdekében, és a Orbán a szokáso ügyes machiavellizmusával úgy gondolta, ez remek figyelemelterelés meg ellenzéklejáratás lesz, lehet mutogatni, hogy lám, ezek a buzikat meg a transzokat védik a “normális emberekkel” szemben.
Azt én teljesen elképesztőnek tartom, hogy a törvényjavaslat szerint egy miniszter személyi döntése, kegye legye , hogyy melyik egyedülálló az, aki KIVÉTELESEN alkalmas szülőnek mégis, (már ha nincs-e azonos neművel viszonya), ne az illetékes szakmai hatóság döntsön transzparens módon.
KedvelésKedvelés
Tudod, én arra jöttem rá, hogy ez az egész “szivárványzászló alatt diktátorozzuk le Orbánt” buta és elfogult emberek műsorozása. A jeleleg hatalomban levőket irritálja ez a gender-nyenyenye. Ezért ezzel idegesítik politikai ellenfeleiket, és így deklarálják az értékrendjüket, ráadásul megtehetik jogállami kereteken belül. Mindenkit emlékeztetnék, hogy harmadszor lett nekik kormányuk, így döntöttek a választók, nem kis részben azért, mert a baloldalinak és liberálisnak, ökopolitikának nevezett “alternatívákat” a választók bénának és inkompetensnek etkintették. Egyszerűen a periférián nem lehet Pride-dal mennybe menni, mi nem a nyugat vagyunk. Lehetett volna a szegénységgel kezdeni valamit. Az megtörtéelmi bű volt, hogy ráeresztették a transztémát a feminizmusra, és buldózerként ,entek előre. Nincs ma értelmes nőjogi aktivizmus Magyarországon.
Ha valaki nem elfogult, nem drukker, nem érzelmileg közelíti meg a szexuális kisebbségeket, akkor ezen nem csodálkozik. Nyugati érvekkel keleten nem mész semmire. De nyugaton se mentek sokra, unják már ezt a vicsaftot ott is, ezért lehetett elnök Trump és szedhetett össze most is ilyen sok szavazatot. A melegek házassága, a transzok ügye, az örökbefogadás és a sex work mint önrendelkezés szimbolikus polgárjogi témák ugyan, pörgős médiakontentek, de ezreléket érintenek, és nekik se az életük legfontosabb vetülete ez, mert az mindig a megélhetés, jólét, munkavállalás, életminőség marad. ezek álproblémák és hisztiürügyek. Fanatikus lélek és/vagy súlyos balekság kell ahhoz, hogy valaki ezeken a véleményvezérek előírta témákon heteró nőként drámázzon.
Az idei kormányintézkedések üzenete az, amit én is gondolok: azt csinálsz 18 fölött a testeddel, szexusoddal, kapcsolataiddal, amit akarsz, de ehhez nem jár fejlettnyugatos, progresszívkedő állami bólogatás, intézmények és támogatás, és borítékolható elfogadás sem. A magánügyek magánügyek, és az, hogy milyen protokollal herélteti ki magát vagy szerez öleb helyett gyereket valaki, szintén olyan, hogy oldja meg, ehhez ne kérjen a társadalomtól erőforrást és figyelmet. Én nem tudok anya nélküli családban csecsemőkortól egészségessé fejlődést elképzelni. És igen, míg a facebook népe meg az általában okosabb publicistáink ezen hevülnek, addig se kell a valóban tömegeket érintő témákkal foglalkozni, az állásvesztőkkel, az eus minimálbérrel, a bérpótlásokkal, a fekete foglalkoztatással, az egészségüggyel, a közvagyon ellopásával, a csődöt okozó presztízsberuházással, a választási csalásokkal foglalkozni. Ettől még Semjén és az érvelésük vérciki, de ilyen pár éve létező és tíz év múlva már nevetségessé váló álügyeken hisztizik a fél értelmiség, miközben a nőügy toporog, sőt, visszafelé megy, nem hiszem el.
KedvelésKedvelés
Szerintem a korábbi szabályozási “ksikapu” rendben volt, a párok előnyben voltak, de idősebb gyerek örökbefogadására volt esély egyedülállóként, a partner nemétől függetlenül., és erről a gyámhatóság döntött. Ahogy tudom, a legjellemzőbben olyan gyerereket szoktak hetero kapcsolat nélküli egyedülállóknak ajánlani, akik idősebbek és a másik nemmel traumatikus élményeik voltak, (jellemzően kislányoknak férfi rokonokkal, nevelőkkel). Volt osztálytársnőm kb. 15 éve él együtt a barátnőjével, aki nagyon szeretett volna szülni, mesterséges megtermékenyítést tervezett anonim donorspermával (nem lombikot, hanem a kevésbé invazív inszeminációt), de ezt meghiúsította, hogy a magyar spermabankot évekre “bezárták” valami adminisztratívo okra hivatkozva, ő meg trükközni, meg jogilag bizonytalan helyzetet teremtő módszerekhez nem akart folyamodni, inkább örökbefogadáson kezdett gondolkozni, de ez most már esélytelen. Nem kisállat helyett akarna gyereket…. egyébként az ilyen felszínesen gyerekre vágyókat szerintem ki is rostálja a macerás eljárás, várakozás, környezettanulmány, sszexuális orientációtól függetlenül. Az átlag meleg férfi sokkal kevésbé akar örökbefogadni, mint az átlag leszbikus nő, még ha az a kevés, aki akar, vagy legalább azt akarja, higy megtehesse, ha akarná, hangosabb és bátrabb is a nőknél.
Egyébként én sose gondolkodtam örökbefogadáson, de ha 10 évvel fiatalabb lennék és Magyarországon élnék, a jelenlegihez hasonló élethelyzetben (stabil anyagi körülmények és életviszonyok, olyan partner, aki egyedülálló szülőként neveli a gyerekeit), valószínűleg megfordulna a fejemben, hogy egy 3-4 éves gyereket még felnevelhetnék, de hogy ehhez Novák Katalinig kelljen elmennie az ügynek….
Én ebben azt látom, ami a minisztériumok és minisztériumi háttérszervek átszervezésétől az összegányolt jogszabályok rendes vita nélküli elfogadásától a kormánymédia működéséig mindenben látható, hogy a politikai céloknak teljes mértékben alárendelik a szakmaiság látszatát is.
Abban teljesen egyetértek, hogy nem az ilyen hit-és életmódkérdések a legfontosabbak, de persze pro és kontra ezen lehet a legnagyobb tömegeket érzelmi alapon megmozgatni, és legfőképpen olyanokat egymásnak ugrasztani pusztán világnézeti alapon, akiknek a politikai céljaik egyébként közösek lennének, legyen itt szó ellenzéki pártocskákról vagy teljesen azonos szociális helyzetű, csak vallásos vagy nem vallásos emberekről.
Van jónéhány abszolút értelmes, jóindulatú keresztény ismerősöm, nem tolok a képükbe felszínes műmeghatást ilyen kérdésekben, meg bizonyos posztjaikra direkt nem reagálok, és egyetértek abban, hogy ezek magánügyek. De hát az is látható, hogy az állam az, amely egyre inkább közügyet csinál mások magánéletéből, közben meg magánvagyont a közvagyonból – az alapítványos új alkotmányos kiskapu sgegítségével még könnyebben.
A magyar ellenzék állapotát és is siralmasnak látom, de az ún liberális rendszerváltó középnemzedékkel kapcsolatban nekem már rég nincsenek illúzióim, az MSZP-vel és utódpártjaival kapcsolatban soha nem is voltak. Széky János elemzései nagyon érdekesek arról, hogyan játszotta el történelmi lehetőségeit a rendszerváltáskor a magyar értelmiségi elit egésze…
Most meg már a Fidesz által teljesen leuralt pályán iszonyú nehéz lesz bármit is csinálni, elképesztő volt pl. az, ahkgy az LMP töketlen tagsága meg pár beépített kormányzati ember machinációja miatt az egyik legtehetségesebb magyar politikusnő párt nélkül maradt…
Igazából ezt a kormányt megdönteni a jelen helyzetben nemigen lehet, csak az jelentheti esetleg a végét, ha Orbán nagyon elkalkulálja magát , meg az, hogy ő se él örökké, és a Fideszben nincs és a szervezeti kultúrája miatt nem is lehet rátermett utódja.
A transzkritikusságodat egyébként most már abszolút megértem, meg azt is, hogy miért háborít fel, ahogy ez a téma ráült a magyar nőmozgalomra is. https://www.feministcurrent.com/2020/11/17/the-ignored-repercussions-of-bill-c-6-and-why-we-need-to-stop-it-before-its-too-late/
KedvelésKedvelik 1 személy
“Ahogy tudom, a legjellemzőbben olyan gyerereket szoktak hetero kapcsolat nélküli egyedülállóknak ajánlani, akik idősebbek és a másik nemmel traumatikus élményeik voltak, (jellemzően kislányoknak férfi rokonokkal, nevelőkkel).” Ebben a képletben hol a meleg pár?
És igazságtalan vagyok, ha azt látom, hogy el akarják ütni az időt a dog dadek, az öleb pedig megdöglött? Mint az a családmedellek sokféleségét bemuutatni hivatott ábrán is remeküllátszik. ezek egyenrangúnak gondolnak egy gazdi-kutya párost a családdal. És ha valaki szól emiatt, akkor beindul a magnószalag, hogy de a keteró pároknál milyen sok veszekedés meg gyermekbántalmazás megy. Mintha ettől a melegek szentek és rendezettek lennének.
Annyi mindent ki lehet gimnasztikázni a valóságból ezekkel a jogvédő, áldozatiaskodó, követelőző, nyitottságot parancsba adó szövegekkel. De aki ezektől ment marad, és éli az életét, mert van élete, célja, szerelme, ügye, az azt fogja erre mondani: jaj, hagyjátok már. Nem ez a ti bajotok. (aka ELŐÍTÉLETES)
KedvelésKedvelés
” Volt osztálytársnőm kb. 15 éve él együtt a barátnőjével, aki nagyon szeretett volna szülni, mesterséges megtermékenyítést tervezett anonim donorspermával (nem lombikot, hanem a kevésbé invazív inszeminációt), de ezt meghiúsította, hogy a magyar spermabankot évekre “bezárták” valami adminisztratívo okra hivatkozva, ő meg trükközni, meg jogilag bizonytalan helyzetet teremtő módszerekhez nem akart folyamodni, inkább örökbefogadáson kezdett gondolkozni, de ez most már esélytelen. Nem kisállat helyett akarna gyereket….” Nem jog a gyerek, nem jár, hanem lehetőség, ha termékeny az illető, és ha stabil a kapcsolat, meg nem egy lelk nyomorék a vállalkozó, akor egész jó ötlet is.
KedvelésKedvelés
Minden tekintélyelvű és centralizált.
KedvelésKedvelés
Fortalesa, szerintem én mindennel egyetértek, amit írtál, kb pont úgy gondolom, ahogy te, legalábbis végig bólogattam a két hozzászólásod olvasása alatt. Remélem, hogy én értelmes, jóindulatú keresztény ember vagyok, és nekem is beakadnak ezek a dolgok.
Teljesen abortuszellenes vagyok, de mikor arról van szó, hogy biztosan beteg gyerekeket sem lehet elvetetni, akkor szisszenek egyet, mert meg tudom érteni azokat, akik ez ellen háborognak. Én megszültem volna a gyerekeimet akkor is, ha betegek lettek volna, de fel tudom fogni, hogy nem mindenki akarja ezt. A tömeges abortusz felelős szex helyett számomra attól még ugyanolyan elfogadhatatlan.
És az egyedülálló emberek örökbefogadásánál is felszisszentem, hogy azt miért nem lehet. Miért ne lehetne egy gyereket egyedülálló anyára vagy anyaságra készülő nőre rábízni ahelyett, hogy intézetben vagy másik öt társával együtt váltogatott nevelőszülőknél nőne fel? Nyilván a család sokkal jobbnak tűnik, de ha nincs, akkor miért nem lehet inkább egyedül nevelni, mint hogy intézetben tengődjön valaki? Szerintem is hamis dilemma a szerető meleg pár vs bántalmazó hetero házasság, de ez nekem is beakadt. Akkor lenne elfogadható Magyarországon egy ilyen szigorítás, ha megyénként három gyerekre nem jutna örökbefogadó szülő vagy nevelőszülő. De nem ez a helyzet, ezrek élnek állami gondozásban, hét gyerekre egy nevelő, iszonyatos fluktuáció, nulla biztonság, a többit ne is említsük. Ha a gyermekvédelem is csodálatosan működne, akkor lehetne elkezdeni ezeket elvek szerint szabályozni. Addig egyértelműen azon kellene dolgozni, hogy minden megszületett gyereknek legyen mit enni, otthona, ovija-iskolája, és olyan személy, aki felneveli. Ezek elrendezése után lehetne elgondolkodni, hogy milyen szempontok szerint válogassuk ki az örökbefogadásra kevésbé alkalmas jelentkezőket. Hozzáértő személyek tennék ezt, nem pedig a miniszterasszony, bizony. Ez talán a legárulkodóbb mondat az egészben.
Ugyanúgy fordítva ül a lovon a Fidesz ilyenkor, mint ahogy akkor is, mikor bevezeti az iskolákban a kötelező etika-és hitoktatást. Örültem, hogy a gyerekeimnek van hittanórája, de még jobban örültem volna, ha normális óraszámokban tanulnának, normális mennyiséget, és nem lenne ilyen ramaty már az általános iskolások szövegértése és matematikai kompetenciája. Minden évben rosszabb. És ez csak a jéghegy csúcsa.
Olyan ordas problémákat okoznak és nem oldanak meg, amelyek égetők, közben pedig úgy tesznek, mintha sürgős lenne az örökbefogadás szabályozása 2020-ban. (mondjuk ez nem kerül pénzbe, nem úgy, mint a mélyszegénységben élő gyerekek felemelése) Mondom mindezt úgy, hogy a genderlobbitól (van ilyen szó egyáltalán?) én is hányok.
És gumicsont ez is egyébként, mint ahogy a 33-as paragrafus. Szerintem az kb 40 embert érint Magyarországon, de lehet, hogy sokat mondtam, nem tudom.
KedvelésKedvelik 1 személy
“Teljesen nyilvánvalónak tűnik, hogy az agy szélső területeit a kéreggel összekötő idegsejthálózatok nem állnak össze teljes egészében a 24. terhességi hetet megelőzően. Ez azért fontos, mert a legtöbb neurobiológus szerint az agykéreg az, amely alapvetően fontos ahhoz, hogy érezzük a fájdalmat. A jelenlegi kutatások alapján több mint valószínű, hogy a magzat huszonnégy hetes életkora előtt semmilyen módon nem érzékeli a fájdalmat”
vs.
“It was apparent that connections from the periphery to the cortex are not intact before 24 weeks of gestation and, as most neuroscientists believe that the cortex is necessary for pain perception, it can be concluded that the foetus cannot experience pain in any sense prior to this gestation.”
Aki fordította (nyilván valamiféle külsős bér-kontentíró, vagy talán maga a goo.g.lefordító), TELJESEN NYILVÁNVALÓAN (apparently) nem rendelkezik nem hogy orvosi diplomával, de biológia érettségivel sem. Az agy szélső területei…? Jeeez, wtf?!?! A központi és környéki idegrendszer megkülönböztetése talán még a felsős tankönyvekben is szerepel. Ezek után nem csoda, hogy az eredeti forrásba már senkinek nem volt ideje belenézni (mondjuk ezt én sem tettem még meg).
A legszebb viszont, hogy a Guardian-cikk így folytatja:
“Even after 24 weeks, “it is difficult to say that the foetus experiences pain because this, like all other experiences, develops post-natally along with memory and other learned behaviours”.”
Nyilván senkinek nem jutna eszébe felvetni, hogy akkor nosza, lehessen “indokolt esetben” még később, sőt születés után is életmegszakítani, hiszen ezek szerint a fájdalomérzetre való képesség még születéskor sincsen teljesen kifejlődve (?).
Hogy ez öngól az eredeti érvelésük ellen, afelett nem csak a magyar kopipészterek, hanem az eredeti szerző is átsiklik, a végén meg a két sorban idézett ellenzőket úgy állítja be, mintha egyszerűen csak makacs, fafejű, érvekre nem reagáló, magukét hajtogató fanatikusok lennének.
Pacsi.
KedvelésKedvelés
A kisállatos “családmodell” vérciki, de én azt is eleve annak tartom, hogy a nukleáris család a “szent család”, és hogy nem a gyermekek támogatása a fő cél, hanem a “családtámogatás”, és pl. nem elérhető szociális bérlakásokra fordítja az állam az adóbevételeket, hanem felső középosztálybeli családok további tulajdonszerzésére, alsóbb közékposztálybeli családok eladósodás és (vidékiek esetében) röghöz kötés árán történő “saját ingatlanhoz” jutására, hogy csak egy példát mondjak.
Elvált szülők gyerekeként én úgy gondolom, egy gyereknek nem “apára és anyára” van szüksége, hanem arra, hogy mindig legyen minimum egy, de lehetőleg több olyan felnőtt, akire számíthat, meg egy “egész falu”, aki besegít ebben-abban, – tágabb ertelemben egy olyan szociális rendszer, ami az ő érdekeit nézi, számára meg az őt nevelők számára nyújt közvetlenül elérhető szolgáltatásokat.
KedvelésKedvelés
https://444.hu/2020/11/23/leaszfaltoztak-egy-doglott-macskat-soltvadkertnel
KedvelésKedvelés
A kisállatos családmodellben meg az abortuszra legyintőkben, sőt, azt éltetőkben én azt látom, hogy áthidalhatatlan a szakadék azok között, akik kaptak értékrendi/vallásos/etikai nevelést, meg azok között, akik mindig csak az érdekeiket tartották szem előtt materialistaként. Iszonyú életidegen az egész. Na, ide jutottam, megértettem, hogy van a materialista, etikailag közömbös, cicamán meg a “keresztény”, spirituális, és örülök, sőt, hálás vagyok, hogy utóbbi lettem. Mert azoknak, akik a teremtés rendjét nem tisztelik, ugyanilyen a “szerelmi” életük, kultúrafogyazstásuk, étrendjük, ízlésük is.
KedvelésKedvelés
Bullshit translator: negyvenöt felé már nem megy úgy a sportolgatós influenszerkedés, egyre fárasztóbb, enni is szeretek, a férfiak sem sorakoznak már annyira lelkesen, ezért jól megtérek az egyház kebelébe. Annyira tipikus!
KedvelésKedvelés
Évek óta mulattat, ahogy többéves tevékenységemet oda s vissza ismerő, 2013-as mondataimat idéző vadidegenek nagyívűen megrajzolják életvitelemet, motivációimat, személyiségemet.
Mi lehet bennem ennyire érdekes, hogy gondos olvasgatás után még kommentet is ír? Ez a kommentelő hány éves és hogy néz ki? Gyereke van-e? Volt-e abortusza, kínlódik-e tinderen? Milyen csávójuk van ezeknek? Mit esznek, mennyit edzettek az elmúlt években, hogy megy a futás?
Miért redukálnak mindig ezekre a bulvártámákra: test, csávó, fogyás, miköben én Mark Fisherről, biohackről, a közösségi média hazugságairól, szerelemélményről, vegánságkritikáról, ökopolitikáról meg szerzői filmekről írok?
Azért, mert őket nem érdeklik ezek. Az ő világuk primitív pletykarovat. Nézegetik, ki hogy néz ki, hány éves, kellene-e szexuálisan, van-e barátja…
Én sosem voltam influenszer. Enni mindig szerettem, csak hát nem úgy, mint te, ezért sem úgy nézek ki. Amikor hetente négyszer jártam terembe, és havonta írtam négy-öt sportos posztot, akkor nem volt csávóm, valami négy évig senki. Most meg van.
Keresztény sem vagyok. Annyit jegyeznék meg, hogy a feminizmus nem lehet jajdejóazabortusz meg nyafogó transzok (perverz fetisiszta nőimitátorok) és LMBT-k tolása hisztisen, közügyekben nevetséges érzelmeskedni. Ugyanezt mondtam 2014-ben, csak nem ilyen szkimondóan, mert tele volt a fejem a liberális illemszabályokkal. (Mondjuk az általam most megvetett típusnak se volt ennyi macskája és ilyen harsány hangja.)
KedvelésKedvelés
“sportolgatós” LOL
KedvelésKedvelés
amúgy te hogy látod, a bloggeri éveim alatt mikor sorakoztak a férfiak?
meglepődnél, ha tudnád, de nem fogod…
hogy kik és miért
érdekes képet alkottál magadnak, az biztos, de magadról írsz te
és az igazi rejtély: 40 és 42 évesen nekem miért ment annyira a “sportolgatós influenszerkedés”, hogy Villő, Angéla stb. itt őrjöngtek irigységükben? És úgy, ahogy nyomiVillőnek húsz, harminc évesen se?
Én ezekből a beszólásokból meg a lemajmolásból tudom meg, hogy ezt mennyire irigyelték.
KedvelésKedvelés
De, lehet tudni, hogy néz ki: lapos a segge. Meg a stílusa is. Meg az élete is. Meg még irigy is, igen. Egyébként a kommentedre reagálva: én is mindig ide jutok, csak én nem távolodtam el a kereszténységtől, mert nem nyomatták gyerekkoromban, csodálatos felnőttkori megtérésem van, ami azóta is kitart, nem fakult meg, csak átalakult. Igen, teljesen más a hangnem azzal, aki hisz (lehet akár buddhista is, szerintem a nagy vallások mind ugyanazt mondják), mint azzal, aki csak vízszintesen gondolkodik. Laposan.
KedvelésKedvelés
eredetileg nem ez volt ám a neve… 😀
magukról soha el nem ismerik, hogy bénák és szarul néznek ki.
amúgy én nem a jelenemről, hanem a 20 éves koromig tartó időszakomról írtam, hogy istenről tudó és spirituális.
a neveltetésemről.
nem mintha az jó lett volna, de hogy ilyen cinikus, dologias, a helyemet nem tudó, értetlen, gőgös, az életet kívánságműsornak felfogó nem vagyok, az biztos.
hogy maradt szívem, érzékenységem, reszkető gyomrom…
KedvelésKedvelés
Érdekes, hogy ebben a cikben találtam meg azt, miért borzadok ma már a jogvédős, mindent egyéni döntésnek elgondoló, “úgy élek, ahogy akarok!” elvű liberalizmustól.
“Ha tehát az anya elmulasztja, hogy még abban az időszakban tájékoztassa a férfit a terhességéről, amikor még dönthet a terhesség megtartásáról vagy megszüntetéséről, a mulasztásért az anya pénzbírsággal sújtható, sőt a mulasztás kihathat a férfi tartásdíj fizetési kötelezettségére is.
A tájékoztatás alkalma felhasználható, illetve felhasználandó arra is, hogy a férfi nyilatkozzon, vállalja-e a születendő gyerek apaságát. Ennek különösen nem együtt élő párok esetében van jelentősége. Ha azt mondjuk, egy nő, aki tizenkét hétnél rövidebb ideje terhes, nem kötelezhető arra, hogy kihordja és megszülje a gyermekét, illetve a törvény szövegében közelebbről nem meghatározott súlyos válsághelyzetre hivatkozva, jogosult rá, hogy orvosi segítséggel megszakítsa a terhességét, miért ne lenne joga egy férfinak arra, hogy kijelentse, nem kíván az apja lenni annak a gyereknek, akit az állapotos asszony a méhében hord, és meg akar szülni.”
https://koszegferenc.atlatszo.hu/2020/11/02/a-szexeles-szabadsagahoz-antall-sem-nyult-hozza-mert-tudta-hogy-azt-a-magyarok-nem-turnek-el
Ez nem csak undorító cserbenhagyása a felcsinált lánynak, lásd még Az öreg hölgy látogatása, hanem jogilag sem stimmel, mivel az apaság nem vállalás vagy szándék, hanem tény, te nagyon sötét hím (egyébként a tény létrejötte befolyásolható akaratlagosan, döntéssel, nem elemi csapás), és mivel tény, jogokat keletkeztet. Sőt:
“Az apaság a férfi jogállását akkor is meghatározza, ha apai jogait nem gyakorolja, apai kötelezettségeit nem teljesíti, és ezeket az anya nem is várja el tőle. Az apai jogállás független az anya jogi elvárásaitól, életre szóló jogviszonyt hoz létre az apa és a gyermek között, mindkettőjük személyállapotát meghatározza. A nőt biológiai természete önmagában nem jogosítja fel ilyen jogi hatalmasság gyakorlására.”
A NŐT??? Nem is a nőt…
(…)
“…rá kell mutatni arra, hogy a felperes apasága tény. A gyermek megszületését (jav.: megfoganását!!!) követően az apaság nem akarat-elhatározás és nem vállalás kérdése. Ez a tény a fentiekben kifejtettek szerint a reprodukciós akaratra is kiterjedő önrendelkezési jog gyakorolhatóságának a keretein kívül esik, következésképpen a bizonyítása és a jogkövetkezményeinek érvényesítése sem sértheti az önrendelkezési jogot. A személyiségi jogok gyakorolhatósága nem terjed ki a tények feletti uralomra. Nem a jogokból következnek a tények, hanem a jogi jelentőségű tényekből a jogok és a kötelezettségek.”
https://jogaszvilag.hu/szakma/a-gyermekvallalas-nem-a-no-maganugye/
KedvelésKedvelés
Reprodukciós akarat = gyereket csinálunk, ha akarunk, ha meg nem akarunk, akkor vagy nem szexelünk, vagy fogamzást gátlunk.
Mind ugyanarról szól: lehessen felelőtlenül, gumi nélkül szexelni bárkivel, lehessen nyolcadikosnak maradni, nőket hibáztatni, ha mégis teherbe esnek, a kormányzatot hibáztatni, hogy nincs a patikában vény nélküli abortusztabletta. Mennyi degenerált infantilis harmincas férfi olvassa ezeket, és hirdeti net-szerte, hogy neki joga van bárhova bármikor bedugni a p@csét, védekezés nélkül szexelni, majd mindent a nőre tolni, ha nem úgy sikerül, ahogy ő szeretné. És milyen hatékonysággal győznek meg erről nőket is!
KedvelésKedvelés
A nagy bezártságban elkezdtünk pár hónapja rendszeresen videochatelni egy régi barátnőmmel, aki még egyetemistaként költözött ki az Egyesült Államokba, és a beszélgetéseink kapcsán gondolkodtam el azon, hogy az európai politikai közbeszédben milyen mértékben amerikai import az abortuszvita ideológiai kiélezése, meg a “pro-choice” vs “pro-life” keretezés. Mert az abortusz is,a lombik is, de még az első trimeszteres szűrések meg a nemváltoztatási kezelések, műtétek is abszolút másként jelennek meg egy olyan rendszerben, ahol az egészségügy teljesen piaci alapú és a működésének módjára sokkal kevesebb hatást tud gyakorolni az államigazgatás, mint ott, ahol alapvetően állami egészszégügyi rendszer és és alanyi jogú ellátás van. Amerikában az állam lényegében csak azt tudja meghatározni, hogy mi tilos, és ami nem tilos, az piaci alapon fog működni: nem az a kérdés, mi szolgálja az egyén meg a társadalom egészségét hosszabb távon, hanem az, hogy milyen szolgáltatásokat szabad kínálni, reklámozni, és ebből ki mit tud megfizetni meg mit fedez a biztosítója.
Most olvastam egy hosszú elemző cikket az Atlanticban a Down-kórral kapcsolatos szűrésekről meg az ezzel kapcsolatos tágabb társadalmi kérdésekről, abban is meglepett, hogy bár összehasonlítja a dán és az amerikai helyzetet és nagyon sok szempontot felvet, erre kevéssé reflektál https://www.theatlantic.com/magazine/archive/2020/12/the-last-children-of-down-syndrome/616928/
KedvelésKedvelik 1 személy