miért finnyogok a populáris kultúrán

Még ha alter is. Elsősorban a kulturális termékekről és eszmékről lesz szó ebben a posztban.

Megj. Én nem diktálok semmit, ne annak vedd. És amit írok a kultúráról, az nem spekulatív, nem elméleti jellegű, és nem is programhirdetés (még az igény 2019 se az volt), hanem élek valamit, aminek a lényege, hogy nem alkuszom meg, és amiből sok örömöm van (kultúra, sport, “sima”, lélekdús érzelmek-szex). Ezekről írok. Másról én nem tudok.

Azon, hogy én elitista meg sznob vagyok, mindig röhögök. Ezt mindig olyanok mondták, akiknek fingjuk nem volt. Nem olvasnak se könyvet, se sajtót, nem járnak kiállításra, színházba, mentegetőznek, hogy ők bizony szeretik a mekis kaját/mjuzikelt, szelfizni persze elmennek az SZFE elé, de semmi közük. Mondjuk nagyjából az egész facebookon nyüzsgő “progresszív” tömeg ilyen. (Ugyanígy: én testszégyenítő és kövérfób vagyok, mert ő lusta edzeni; orthorexiás, mert ő zabál stb.)

Szánd rá az időt, vedd elő, nézd meg, olvasd el! Mélyedj bele, látni fogod, hogy milyen, és utána akkor már lehet beszélgetni! De a tudatlan címkézés, az “azt se tudom, ki az a Závada” alapattitűd nem vezet sehova.

Azt az előbbieknél sokkal értelmesebb, értékelvű olvasók, kifejezett intellektuellek is mondják nekem, hogy vannak más értékes műfajok is, én meg itten kizárom őket az érdemesek köréből. Védekezve, mintha meg kéne magyarázni. Nekem.

Például a fantasy. Én ettől azóta viszolygok, hogy az egyik szerző nyilvánvalóan tarhálni járt a blogtalálkozóimra. Antoni Rita hajlamos arra, hogy ha van egy fura ismerőse, akkor köréköltsön egy ügyet, pár jól hangzó szót, és így futtassa őket. Akkor vagy igazi feminista, ha támogatod a nők által írt fantasyt, nézd, pl. ő. Miért nem a nők által tartott edzéseket, sportot? Jahogy.

Akik olvastak magas irodalmat, fogták a fejüket. Feminista irodalomként próbálta rásózni a csekély számú nőmegváltó nőre a műfaján belül is harmadrangú, ismerősök-se-gratulálnak fantasyt, és ezzel meglehetős károkat okozott az ízlésekben. (Utóbb a nőt felmagasztalva viszontláttam, na hol, az alázatoskodó Gumiszoba blogján, ahol mint valami sztár nyilatkozott.)

Ők nem írók, és nem irodalmat írnak. Nem csak írók vannak persze, attól még lehet valaki derék iparos, de mi dolgunk velük? Ezeket szenvedés olvasni. Mit mondhatnék? És miért tenném? A jó könyvnek (“szépirodalom”) a nyelv a lényege, abban áll a hatása.

De ilyet írni skilles ügy. Pont így magyarázzák a kócsok és semmiárusok, mennyi óra tanulás meg munka van egy-egy képzési anyagukban. De kit érdekel a fasznak az a vége? Én vagyok a másik végén. Üt vagy nem? Kell vagy nem? Állj ki a paictérre a portékáddal, ott dől el.

Habár. Ezt árnyalom még.

Ahogy a szerepjáték vagy az xbox is izgalmas, de ettől még nem vizuális kultúra, úgy való ingerkeresőnek az izgiműfaj, amely a lényed alsóbb részeit piszkálja meg (igen, a “képzelet” is ide tartozik, manga és minden). A film-film, az irodalom, amely társadalmi vagy létezéssel kapcsolatos kérdéseket tesz fel, a nemesebb részeidre hat.

Úgyszólván, az egyik az idegrendszeredet izgatja, és ezzel jó csínján bánni. A másik a szellemedet inspirálja.

Aki vigyáz az ingerküszöbére, annak élmény lesz a sima szex irodalom is, a gondolat és a szépség, sőt, az lesz a legintenzívebb, tele lesz vele, a fülén csorog ki, elámul tőle. Két nap, míg az élményt kiheveri. (Jó, jó, abbahagyom. De olyan jó volt.) Nemhogy nem unalmában kapcsolgat, de nem akar a színházban sem népszerű műfajokat. A magas művészet gyomorreszkettetően izgalmas, csak az a gond, hogy nem tettél bele 15-20 évet, hogy értsed.

“Tetszett.” “Nem tetszett.” Megnézzük, mi tudnak a Nobel-díjasok, aztán megéljük az erőt a finnyogásban.ó:

Mit is mondhatnék erre. Ki a templomból a kufárokkal, az szent hely! Kertész (a nyelvteremtő) kiesett, nem felelt meg. Nem ütötte át NÁLA. Persze senki nem írja elő, mi tetsszen neked, de nem tekinthetünk el, hogy hányakra és milyen elmékre hatott megrendítően a sosem hatásvadász Kertész szikár szövege.

Morcsányi Géza legnagyobb korai olvasmányélményei, amelyekről egy pár évvel ezelőtti beszélgetésen mesélt (már nem kiadóvezetőként):

Gogol: Egy őrült naplója
Kafka: A per
Nádas Péter: A Biblia
Kertész Imre: Sorstalanság
 
és még:
Nádas Péter, Esterházy Péter, Závada Pál: Jadviga párnája, Milota, A fényképész utókora, Idegen testünk
Jelen nagy szövegek:
Bodor Ádám: A Sinistra-körzet, Verhovina madarai, Az utolsó szénégetők
Kun Árpád: Boldog észak
Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér
Amit bán: Schmidt Mária tanulmánykötetének kiadása, “az egy züllött asszony”

*

Ami erőfeszítést beletettél, azt azért tetted bele, mert azt mondta a tanár. És ez egyetemi szinten is van. De nem váltál olvasóvá, nem belső a motivációd, ezért vagy remekművekkel türelmetlen, ezért nem érted, hogy mihez képest, és ezért visznek el a divatok. És ezért vagy hazug kispolgár.

Nem kell a harsány, csillogó, a kalandos, a fordulatos, a borzongató. Diszkófény, sima napfény. Én ennek a jegyében élek, válogatok, ítélek, és nem szeretnék más jegyében.

Mert a magas kultúra nem szórakozás, hanem a világ megértésének eszköze. Ezt a megértést, sőt, a jó kérdéseket sem adják könnyen. Bátorság kell a megíráshoz és a befogadáshoz is. Az ilyen szerző vállalja a kockázatot és gyakran elbukik, egyszerűen azért, mert kevés igazán jó szöveg van. A populáris, piaci alapú kultúra pedig nem igényel merészséget. Lelazulás, elandalodás. A helyeden tart, nyugi van, semmi felforgató. Szerzője is biztosra megy, recepttel és összetevőkkel dolgozik, kimatekozzák a bevételt. Megvan a szerepe ennek is, de ha a különbséget nem érted, és ha szívesen fitoskodsz ahelyett, hogy figyelnél, akkor nem leszel értő olvasó.

Ne tévesszen meg senkit: a progresszív nézetűeknek is van mainstreamje, populáris termékei. Egyes körökben az a kötelező, olyat olvasni, oda járni, azt vallani. Van, aki megveszi a kurrens magas irodalmat, kiteszi jól látható polcra, soha ki nem nyitja. Nem vállalnak kockázatot. Azért azt a terméket fogyasztják (amit mégis), hogy általa megerősödjenek már létező hiedelmeikben. Ha épp a progresszív a menő, akkor abban. Megértés nélkül. Ne kelljen gondolkodni. Mi a trend?

Ez a női média dolga és fő szabálya is. Legyen menő, legyen más, üdvözöljük, haladunk. De csak óvatosan, fotosoppal! Ezért nem fogsz göröngyös bőrt látni a plus size modelleken. És ki mutatja meg Ónodi Adél hegeit?

A populáris attól az, hogy tömegekre számít. Piaci alapú, vagyis fontos a példányszám/jegyeladás/elterjedtség, tehát a többség értékítéletére, a status quóra, a normára alapoz. A tömeg mindig konzervatív; újítók, gondolkodók kevesen vannak. Végső soron a pouláris termék, közte a kicsi-izgi-alter műfaj is megerősíti, alátámasztja a fennálló rendszert. Célja szerint az is populáris, csak példányszáma szerint nem.

Eközben a valódi (társadalmi felelősséget is vállaló) művészek rákérdeznek a világra. A legapolitikusabbak is ezt: rendjén van ez így, így akarunk élni? Vagy: mi lenne, ha ez meg ez történne? Anélkül, hogy ideologikusak lennének. A fennálló, omladozó, hamis intézményeknek, működéseknek, a konformizmusnak az igazi művész és az ő igazi kérdése kihívás és ellenség.

Aki csak úgy tesz, mintha, az teleaggathatja a szövegeit a világért aggódó, hatásvadász, érzékenykedő felvetésekkel, eszmékkel, problémákkal, morállal: miért nem állunk ki az elesettekért. Ezt nyomja a wmn is, de mint valami kötelező leckét mondja fel, hozzá nem értő szerzők sápítoznak, cirkuszolnak, önösködnek. Milyen szörnyű, ahogy szenvednek a vágóhídon az állatok. A szeretetből, bizony, több kéne! Anyám imádta a megható sztorikat, amikor a szegény, fázó asszonynak adják a szánkót a suhancok, hogy eltüzelhesse. Anyám nagyon szociális volt, szerette a jó ügyeket. Nem értette viszont Móriczot. Sőt, erre a Móra-tantörténetre azt hitte, Móricz írta.

Írónak nevezett lények sora él a ráaggatással, mélyebb mondandóval, de nekik ez a trend miatt kell. Mindig az aktuális trend biztonságában rendítenek meg. Újat nem mondanak, és az eszmével felaggatott tartalom sem minőségi, mert a szerző nem tud a nyelvvel bánni (mert íróként ez a lényeg: a nyelv. A legnagyobbak teremtik). Hogy a nyelv milyen, azt megítélni olvasói rutinnal és sok gondolkodás után lehet, de az nem négy-öt könyv elolvasásával alakul ki.

Lehet tehát használni az eszmét, az értékrendet, a követelést, de ez nem teszi irodalommá. Didaktikus, hamis, egy kis moralizálás-szünet csak a fogyasztásban. Mark Fisher írja a Kapitalista realizmusban: a Wall-E kiszolgálta egy fogyasztási tranzakció keretében az antikapitalizmusunkat, aztán ment mindenki konzumálni tovább.

Az igaz irodalom megrendít és meg is változtat. Minimum az ízlésedet, egy napodat, de van, hogy az egész életedet, és – maximum – generációk, kultúrák életét, az úgynevezett történelmet.

Sokan hiszik, és engem is ezzel noszogatnak*, hogy az igazi, “hivatalos” íróság nem más, mint a kiadói-könyvesbolti láncolatba való puszta bekerülés, termékké válás. Attól lesz író, hogy könyve van. Holott rengeteg fontos szerző csak (vagy még) nívós folyóiratokban publikál, azóta és ezáltal író, más meg nyomhatja félévente a sikerkönyveket, nem lesz soha író.

Annyira nem mond semmit a példányszám, hogy ha a magasirodalmi szerzőt nem támogatja pályázat, akkor nagyjából semmi esélye rentábilissá váni. Nemhogy sikerkönnyvvé. A szépirodalmon, mint azt Morcsányi Géza mesélte a Mensa estjén, nem fog a marketing meg a polcpénz. Csak a suttogó hír, csak a minőség. És úgy se lesz sok olvasó, csak valamennyi. De az hűséges. Így fedeztük fel Szvoren Edina szomatikus szövegeit.

A magas kultúra keveseké (holott bárkié lehet), de fontos, mint egy forradalom. A többség otthon marad. Apró zászlóshajó, az állam vagy alapítványok, pályázatok rásegítenek, különben veszteséges üzem. A kultúra közszolgálat, lényege nem piaci jellegű. Épp ez a különbség a művészszínház és a sikerre hajtó üzleties színház között (Belvárosi, Centrál).

Művészet az, amikor történik valami. Amikor meglátod a szépséges világot úgy, ahogy eddig nem láttad. Amikor gyomron üt és zavarni kezd a baj.

A színes-szagos-idegbizgető könyveket jól megflitterezve, beharangozva el lehet nagy példányszámban adni, csak ügyes iparosként ki kell szolgálni a kis biztonságukat, az igényeiket. Elringatja őket, vagy eltereli a figyelmüket, vagy primer módon felidegesednek, felizgulnak (az is egy műfaj) – és nem történik semmi. Újra meg újra megtekintik a világot ugyanonnan, az ugyanolyan élmény kedvéért. Az élmény előállításának receptje van.

Szóval sok mindent el lehet adni, persze, “nagy figyelmet kelteni”, “befutni”. Ki van ez találva, biztosra mennek. Mint a szakácskönyvet vagy celebek életrajzait.

De erről az irodalom nem tud.

Lehet ugyanakkor egy termék kritikus és autonóm, csak valamiért elég erős vagy bájos ahhoz, hogy közben sokan megvegyék, és akkor lehet a bájosságát olvasni, amivel a mainstream lakik jól, meg a valódi felvetését is. Ilyennek látom a Harry Pottert. És persze mindent a maga korában, ez ma már nem progresszív. Egyes márkanevek, mondjuk a Magvető kiadóé, a Jelenkoré minőségi garancia akkor is, ha piaci alapon adnak ki könyvet. Vannak a megaszerzők, újra meg újra kinyomják őket, ők a magas irodalom ritka, sikeres szerzői (de a legnagyobb írók is csak akkor élnek jól, ha a fordításaik pl. a német piacot is meghódítják, tehát nagyobb létszámú olvasóközösségekben számítanak jelentősnek, és csakis prózával, nagyritkán drámával). Egyes marginális, alter, bárgyú műfajok heves rajongói pedig eltartják a maguk kiadóit, annyira lojálisak, vagy közösségileg finanszíroznak produktumokat, tehát nem igaz az, hogy a piaci működésmindig  tömeges, az igazi művészet meg csak pár száz embernek szól. És még van egy út: be kell kerülni a szöveggyűteménybe vagy iskolai szavalóversenyre.

A tisztán piaci színház, könyvkiadó szükségképp nagyrészt szemetet termel, ez már csak így van. Amire tódulnak, az felszínes és szar, még a máshol igazi művészek is elveszítik hangjukat. És persze a támogatott művészet jelentős része is amatőr szemét, például mert hozzá nem értők osztják a támogatást, vagy ideológiai szempontok alapján, vagy vannak nem-esztétikai elvárások.

A hirdetős sajtó megint más, minőség, tömegesség, olcsóság, elfogultság, felelősség, clickbait tartalom, valódi érvek, oknyomozás és a többi. Kéne elmélkedni az újabb trendről, a fizetős netes újságírásról is, ezt most nem teszem, csak elmesélem, hogy jelenleg támogatom a netes hvg-t és 444-et, kipróbáltan, a minőségük és kedvelt szerzőik miatt; a Mércét, mert bátor és kicsi; a nyomtatottak közül a Magyar Narancsot. De nem vagyok elégedett. Én nem voltam az az Indexszel sem, sőt, velük a legkevésbé. Ellenben Dezső András drogos könyvét meg fogom venni.

Ma a gyerekekkel az Írók Boltjában jártam, épp a narancsos olvasókártyám révén, és hoztam ezt-azt. Meg a déemben is, de minek írnék arról. (Vettem a gyerekeimnek pattanásokat.)

Julis ezt kérte, és már olvassa is:

Dávid egy Minecraftos könyvet…

Ezeket olvasom most, vagy újra, vagy még mindig:

A Julis behunyt, kénytelen voltam én fotózni, és az én kütyüm ennyit tud. A feketeség a jobb alsó részen, az Clarice Lispector: Minden történet.

Ezek már az ő képei, mert lőn reggel:

Ungváry Krisztián: Horthy Miklós

Bereményi Géza: Magyar Copperfield

Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve (novellák)

Zoltán Gábor: Orgia (ő megrendítően okos és meg nem alkuvó, interjú: https://24.hu/kultura/2020/09/20/zoltan-gabor-interju-szep-versek-1944-nyilasterror-masodik-vilaghaboru-orgia-kolteszet/

Meg ezeket fogom, ez egyben ajánló is, szeretteimnek kölcsönkérési lehetőséggel:

Pető Andrea: Árnyékban. Rajk Júlia élete

Sofi Oksanen: A kutyafuttató (új, béranyás! ő amúgy, gondolom néha, félig lektűr)

Zoltán Gábor: Szép versek 1944

Lucia Berlin: Este a paradicsomban (novellák, ez az új)

Sheila Jeffreys: Beauty And Misogyny (ez kölcsön)

Ian McEwan: Mi, gépek (új)

Robert Galbraith: Halálos fehér

Mennyi nő, a fordítók is, pedig nem erőltettem.

Shriver nem volt most.

Ha én újraszületnék, a Jóistent arra kérném, ugyanekkor éljek, nő legyek, minden ugyanilyen legyen, de bennem 65 százalék Lucia Berlin, 25 százalék Lionel Shriver, 10 Sofi Oksanen és 10 Szvoren Edina legyen. Én tudom, hogy ez több, mint 100! Mondom, hogy Isten kell hozzá.

Ti mit olvastok? És milyen? Kommentben már nem vitázom műfajok értékén, de hogy minek mi a célja, nagy különbsége, azt fontosnak tartottam leírni. A tudás, a műveltség érték, legértékesebb részem e kívánvsiság és szenvedély. Én tunya embereknek az életben nem fogok többet önostorozva mentegetőzni.

50 thoughts on “miért finnyogok a populáris kultúrán

  1. Az itteni ajánlók alapján Mark Fishert, ezt fejezetenként olvasom (fel) , és hosszan beszélünk róla.
    Az év élménye volt Krusovszky: Akik nem leszünk már sosem. Generációs regény, eggyel fiatalabbat vagy idősebbet nem biztos hogy annyira elragad mint engem. Nagyon.
    Két héttel ezelőtti hétvégi olvasasásorgiam társa Chabon volt. Kavalier és Clay bámulatos kalandja. Nagyon más, meglepően más mint a Ragyog a hold.
    Újraolvasásra vár az Omerta. Tompa Andrea új felfedezés. Zseniális. Egyszer már újraolvastam, új és új felfedezésekkel.
    Vár még rám Donna Tartt, a Titkos történet. Ezt is olvastam már, most papírkönyv formájában vár. Ez lektűr, még ha intellektuálisabb formába is próbálták hozni, “bölcsészkrimi”. A populáris műfajok közül a krimi gyengém, kamaszként Poirot behúzott, úgy maradtam. A Halálos fehér is a várólistámon van, szeretem Rowling krimisorozatát.

    Kedvelik 1 személy

  2. Nemrég fejeztem be a Menny és pokol trilógiát Stéfansontól, pont olyan kiváló volt, mint reméltem. Amúgy is nagyon bejön nekem a skandináv irodalom (nem a krimikre gondolok), az utóbbi év nagy olvasmányélményei voltak Kim Leine könyvei is, a Doppler utolsó részén meg jókat röhögtem. Most Lucia Berlinre készülök egy ideje, amint eljutok a könyvtárba végre.

    Kedvelik 1 személy

    • Dopplert elolvastattam a család több férfitagjával 🙂
      Loe-től most a Leltárt olvastam, huh!

      Jó is, hogy mondod a könyvtárat, mert mindent megveszek, amit el akarok olvasni, de fölösleges, könyvtárba pedig mér hetek óta készülök beiratkozni itt.

      Kedvelik 1 személy

      • Ja, és a Kapitalista realizmus már ott vár a könyvkereskedőnél, csak át kell vennem. Eddig az anarchia szótól kivert a víz hát meglátjuk, hogy miben tévedek és, hogy képes vagyok -e a félelmeimet meghaladni.

        Kedvelés

  3. Legutóbb Han Kangtól olvastam a Növényevőt és Jang Ercsö Namu könyvét (Búcsú Tóanyánktól). Mindkettőről itt olvastam a kommentekben a blogon, megvettem őket, kanapéhoz szegeztek. Volt még Nádasdy Borbála könyve, a Maradni zabad! (ez is behúzott). Hosszú listám van azokról a könyvekről, melyeket el akarok olvasni, részben itt találtam őket.

    Az Örökölt sorsot is olvastam, és mióta meghalt a nagybátyám (nagyapám testvére), szinte állandóan a fejemben van ez a könyv…miért nőnek fel olyan hamar az elsőszülött fiúk, és lépnek le tök természetes módon otthonról, a fiatalabbak néha miért nem, mikor “dönti el” (de hülye kifejezés, de nem találtam most jobbat) egy testvér a három közül, hogy ő lesz kivülálló (nincs hosszú i-m, bocsánat), miért, miért…? Jól elkanyarodtam a poszttól, elnézést.

    Jo Nesbotól vár még a Lárva németül, de ahhoz nyugi kéne, nem pedig rohanás.

    Kedvelik 1 személy

  4. Most: Knausgard ötödik kötete. Következik a felesége könyve, Sofi Oksanen nekem is megvan, Ian McEwant általad szerettem meg, mint Shrivert, mindkettejüktől még 2-3 könyv várat magára. A gagyi kategóriában Joanne Harrist nagyon szeretem, a Szederbor című regénye nagyon szép emlékeket ébreszt bennem a nagyszüleimmel kapcsolatban. És kíváncsian várom Karafiáth Orsolya új kötetét is.

    Kedvelik 1 személy

  5. A kapitalista realizmus már legutóbb felkerült a listámra 🙂
    És most gyorsan felirtam még négyet, köszönöm szépen! (Szvoren Edina, Orvos-Tóth Noémi, Ungváry Krisztián, Sofi Oksanen) 🙂
    Ungváry Krisztiánnak rengeteg publicisztikáját olvastam a neten, ideje könyvet is, úgy érzem. Jó, hogy szembejön itt 🙂

    Nem számít az sem, hogy a szerzőnek mennyi darab könyve jelent meg:
    Sallinger – Zabhegyező
    Mitchell – Elfújta a szél
    Ezek a kedvencek között vannak és ha jól tudom egykönyves szerzők.
    Készülök még elolvasni Lee Harper: Ne bántsátok a feketerigót
    Keseytől a Száll a kakukk a fészkére c. is nagy hatással volt rám, a filmet is csak a könyvek után nézem meg mindig.
    Igyekszem pótolni mostanában a klasszikus gyöngyszemeket.
    A nagy Gatsby is ilyen volt. A film sem volt rossz de hogy a könyv mennyivel meghaladta szerintem… Alig hitték el nemolvasó ismerőseim.

    Nagyon szeretem még a két utóbbi könyvet (az elmúlt hónapokban olvastam) :
    – Nyáry Krisztián: Életemnél is jobban
    – Szécsi Noémi: Lányok és asszonyok aranykönyve
    De én nagyon szeretek a 19.-20. századról olvasni, az emberiség történelmének utóbbi pár száz éve hatalmas mérföldkő jó és rossz értelemben is.

    Mostanában egyre többször amikor ismerősökhöz megyek és összesen 5 könyvet látok a polcon abból 3 Twilight vagy A szürke ötven árnyalata részek akkor mindig kicsit elszomorodom.

    Kedvelés

    • Na, itt is van azért több:
      https://hu.wikipedia.org/wiki/J._D._Salinger#K%C3%B6nyvei

      Ha tudunk találkozni, adok kölcsön az első négyből szívesen! A kapitalista realizmus olyan, hogy támogassuk a pici, lelkes balos anarchistákat (ja, ezt nem mondtam, hogy ők azok), rendeld meg. Művelt, törekvő, kedves emberek, az előszó írója egészen megkapó élőben előadóként. De nehéz és angolszász műveltséget igényló olvasmány.
      Az Elfújta a szél nemcsak kilóg a többi közül, hanem az ötven évvel ezelőtti kor Szürke ötvenje/Twilightja, vérbeli lektűr. Amúgy miért amerikai szerzőket olvasol ilyen nagy arányban?

      Őszintén ajánlom Lionel Shriver bármelyik regényét, az Ennyit erről és a Nagy testvér a legjobbak, meg a Születésnap után. És McEwant még. Ha pedig amerikai, akkor Lucia Berlint és Raymond Carvert, illetve Michael Chabont.

      Kedvelés

      • Azért ha nem is mondtad, szerintem senkit se lepett meg ezzel a címmel a balos-anarchista vonal.
        Baromi nehéz olvasmány, teljesen felvillanyoz egy-egy fejezet, megmozgatja az agyam, olyan felvetések és szempontok amik nem jutnak el máshonnan hozzám.

        Kedvelés

      • Nagyon köszönöm. Sokszor bánom, hogy nem vagyok budapesti. Biztos, hogy találkoztunk volna már személyesen (reményeim szerint), de ami késik talán nem múlik 🙂
        Emiatt is és Salinger miatt is (röstellem, hogy nem kerestem rá) többek között nagy örömet okozott nekem a válaszod.

        Azt a valamennyicske angol-szász műveltségem szívesen mérlegre teszem a könyvért, mert őszintén felkeltette érdeklődésem.

        Mertelek annyira ismerni innen (és nem a vájkálás részére gondolok, ahogy sokan szokták :D), hogy tudtam hogyha úgymond negatívat kell kiemelni a listámról akkor az Elfújta a szél lesz az.
        Beismerem, rengeteg leírás része a regénynek nagyon sematikus. Valamint én nem bírtam ki, hogy ne legyen az itt megemlített könyveim közt egy olyan, ami mindössze 13 évesen ragadott magával, és utána adott egy büdös nagy pofont. Ezt a büdös nagy pofont hiányolom az újabb szerelmes népszerűségek végéről. (Próbáltam spoilerek nélkül kifejezni magam.)
        Meg kicsit Scarlett karaktere szemben áll az újabb “szürke kisegér, akit megvált az Igazi” szereplőkkel.
        Úgyhogy minden tiszteletem a véleményedé, csak egy picit merem menteni, ha menthető, ilyen ez a kamaszkori emlék-élmény.

        Lionel Shrivert nem először látom említve tőled, de a többi nevet is kiírtam magamnak (hiszen amíg élek, addig olvasok, úgyhogy most listagyűjtést végzek jó ideje)
        “Amúgy miért amerikai szerzőket olvasol ilyen nagy arányban?” – Tűpontos kérdés, visszanézve engem is meglepett. Ambivalens a viszonyom az USAval, mert amennyire viszolygok jelensegeitol, annyira sikerül mindig valami elképesztő értéket is találni a szénakazalban.
        Ciki lenne összeszámolnom, de az olvasmányaim szerzői közül valóban a magyar mellett amerikai van többségében.
        Az okát nem tudom, ezért is nagyszerű a kérdés, mert elgondolkodtat.

        Kedvelés

  6. Ó, bizony, az igazi “feminista-regény”, az a Mikecs Anna Gerlóczytól! Tény-regény is.
    Nagyon hiányzanak a könyves alkalmak, a folyóiratok böngészése a könyvtárban, folyton csak képernyőn olvasni az újdonságokról nem pótolja. Oksanen video-interjúját a Margófeszt oldalán jó volt megnézni.
    A fentiekből kiemelnék egy általánosan is tanulságos mondatot: “Azért azt a terméket fogyasztják (amit mégis), hogy általa megerősödjenek már létező hiedelmeikben.” – Akármi is legyen az a hiedelem, egészségről-betegségről, az Emberről, Jóságról, Sorsról (mindezek idézőjelben), bármiről. Kellemes ízük van, könnyű fogyasztani és terjeszteni és addiktívek.

    Kedvelés

  7. Az antikváriumban véletlenül rábukkantam Spiró György: Fogság című regényére. Nem ismertem a regényt, de láttam hogy Magvető kiadó, megvettem, pár napja kezdtem olvasni. Nagyon bele tudom élni magam a nagy történelmi regényekbe.
    Azelőtt Tompa Andrea: Haza. Nagyon rólam szólt (És kortársaimhoz. Akik maradtak és akik elmentek).
    Meg Nádas Péter: Világló részletek I-II és Jung Chang: Vadhattyúk. Nádasnál a nyelv mesteri használata és az Igazi Budapest, a Vadhattyúk pedig Kína egy évszázadnyi történelme három nő történetén és sorsán keresztül.
    Shrivert még a tavaly, de most szeretném megrendelni az Ennyit erről-t.

    Niccoló Ammaniti: Ahogy Isten parancsolja várakozik még a polcon, komor regénynek néz ki, a férfiak közötti kapcsolatok világáról. Már olvastam pár témát érintő könyvet ( Bartis Attila: A vége,
    Vida Gábor: Egy dadogás története, na meg persze Iskola a Határon-t)…. nem az én saját tapasztalataim, hanem egyes férfiaké, akiktől körül vagyok/voltam véve, és akikhez érzelmileg kötödök. A rádöbbenés, hogy pont így élhetett meg Ő is bizonyos helyzeteket, ahogy a könyvben megfogalmazza az író…

    Viszont szívesen vennék egy pár “könnyű könyv” ajánlót, amiket a “komoly könyvek” között olvasni lehet, ugyanakkor valamennyire nívósak és humorosak.

    Kedvelik 1 személy

    • Kedves Lindus!

      Van még egy könyv, melyben szintén Kina (továbbra sincs hosszú i-m) a helyszin. Emily Wu könyvéről van szó, Madártoll a szélben a cime. A kulturális forradalom időszakában játszódik, egy család történetét beszéli el. Nekem ez a könyv hatalmas élmény volt, aztán évekkel később jött a Vadhattyúk. Mindkettő nagy kedvenc.

      Kedvelik 1 személy

    • Tracy Chevalier ( A lany gyöngy fulbevalival) könnyebb műfaj, történelmi regények női szemszogboll. Kedvenceim a Remarkable creatures es A single tread. Shirley Jackson novellái: The Lottery and other stories. Emma Donoghue (A szoba) minden mennyiségben, kedvenceim The wonder, Landing és a novellai. Chimamanda Ngozi Adichie, Half of a yellow Sun megjelent magyarul, kedvencem Americanah és The arrangement. Magyar konyv ajanloert ide jarok, ujat nem tudok mondani.

      Kedvelés

  8. Sziasztok, a gyerekekkel beiratkoztunk a könyvtárba végre, azóta elolvastam azt hiszem minden hozzáférhetőt Szabó Magdától, volt amelyik teljesen kiütött (az Őz például, vagy a Pilátus). Mellette Szvoren Edinát, rendszeresen, de időt kell hagynom rá.
    Éva, volt korábban egy megjegyzésed, hogy Eszterházyt mivel érdemes kezdeni, ezt leírnád esetleg újra? Szívesen olvasok, de alapvetően hiányosak az alapismereteim.

    Kedvelés

  9. A Nápolyi regényeket szerettem volna én is ajánlani.
    Könnyű könyvnek Jean-Paul Didierlaurent A 6:27 felolvasó c. regényét mindenképpen javasolnám. Egy időben mindenkimnek ezt vettem ajándékba. Egy fiatal férfiről szól, aki könyvzúzdában dolgozik, de mindennap megment egy-egy lapot, és azt felolvassa reggel a vonaton az utasoknak. Innen indul a könyv.
    Az elmúlt hét nagy élménye számomra Billy Collins Az a baj a költészettel c. verseskötete. Derű, bölcsesség, szellemesség-ezekkel találkoztam Collins műveiben. A margós beszélgetést is érdemes visszanézni vele, ha van időtök.

    Kedvelik 2 ember

  10. Épp most fejeztem be a már említett Krusovszky könyvet: Akik már nem leszünk sosem. Engem is főleg amiatt kötött le, mert abszolút kortárs. Egyébként a jobb és gyengébb (szószátyár) részek váltakozása nem befolyásolta azt, hogy egy kissé haragudjak arra, amit olvasás helyett kellett csinálnom. 🙂
    (Utoljára Ferrante regényeit faltam így. Ő egy jó példa a viszonylag igényes, jól eladott/eladható szerzőre.)
    A közelmúltban olvastam és tetszett listám:
    Jászai Mari: Emlékirat és napló
    Alice Munro: Ifjúkori barátnőm
    Beauvoir: A megtört asszony
    Nadya Tolokonnikova: Lázadj!

    Egyébként általában kb. a derekamig szokott érni a nagyonszeretnémelolvasni könyvek oszlopa, nem győzök hosszabbítgatni a könyvtárban.
    Lucia Berlin és Shriver is nagyon bejött nekem, köszi az ajánlást!

    Kedvelik 1 személy

  11. Kis Judit Ágnes A halál milongát táncol
    Szabó T Anna Törésteszt
    Mantel Wolf Hall
    Atwood nem csak a szolgálólány és különösen nem a folytatása, hanem Alias Grace, Cat’s Eye, The Blind Assassin
    Borgestől bármi, Eco A Foucault inga

    Kedvelik 1 személy

    • Uhh, Borges! De jó, hogy eszembe juttattad. Tavaly olvastam néhány novelláját, színháztörténet magánórák keretében elemeztük őket. Márk evangéliumával és a Tükör és a maszkkal kezdtük, egyszerűbben értelmezhető művekkel. Az előbbitől napokig le voltam sújtva, miután megértettem a lényeget.

      Mit ajánlasz tőle?

      Kedvelés

      • Nem engem kérdeztél, de nekem Borgestől a Bábeli könyvtár novellája volt az egyik legemlékezetesebb. De igazából az egész Titokban végbement csoda novelláskötete nagyon jó. (Kriterion, 1978)

        Kedvelik 2 ember

      • Bocsánat, most értem vissza ide.
        Borgest én kamaszkoromban kaptam kölcsön egy távoli rokontól, nem emlékszem, hogy melyik kötete volt csak arra, hogy vastag fekete. Egymás után faltam a novelláit. Azóta megvan a sorozata az Európa Kiadótól, a Halál és az Iránytűben találtam egy régi, általam írt listát a kedvenceimről: Tlön.., A babilóniai sorsjáték, Bébeli könyvtár, A titkos csoda, A halhatatlan ember, A harcos és a rabnő története, Asztérión háza, A Zahír, Isten betűje, Két király és két útvesztő, Az alef.
        Aztán eszembe jutott még pár könyv, nekem meghatározó volt: Updike-tól az Így látja Roger (és nem a szex benne :)), kb mindegyik Vonnegut, a Mester és Margarita ofkórsz. A drámákból Dürrenmatt és GB Shaw először könyvben. Dürrenmattól a kedvencem a Nagy Romulus, azt két éve láttam Aquincumban, zseniális előadás volt. Shaw-tól a Szent Johanna a kedvencem, emiatt a katonás Johannában a szöveg nem is tetszett annyira, de a színészek meg az előadás többi része nagyon jó volt.
        Az újabbak közül tetszett Péterfitől a Kitömött barbár is. A Harmonia Caelestist kis adagokban fogyasztom hónapok óta, úgy tetszik, de egyben sok lenne. Valamiért nagyon tetszett Máriatól a Vendégjáték Bolzanóban, de már nem emlékszem rá, most levettem a polcról hogy megnézzem még egyszer.
        Az ismeretterjesztő könyvek közül ajánlom Jared Diamond bármelyik könyvét, nagyon okosak és érdekesek, és Jennifer Woth könyveit: ő az ötvenes években dolgozott nővérként és bábaként London szegénynegyedében, az East Enden egy anglikán gyógyító apácarend tagjaként, aztán zenész lett. Három könyvét olvastam, azokban elképesztő történetek vannak az ottani családokról, nőkről, gyerekvállalásról, egészen visszamenve időben a dologházakig.
        Mostanában fedeztem fel a Klubrádióban az Operaklub című heti műsort, amiben egy operaénekes, Hábetler András beszélget vendégekkel operáktól és mutat zenéket, ezt is nagyon ajánlom, jó hallgatni, nagyon érdekes beszélgetések, gyönyörű zenék. Én sok komolyzenét, operát hallgattam korábban, csak már elfelejtettem, hogy mik azok 🙂 (kivéve a Kékszakállút, az zseniális, és összetéveszthetetlen), de ez a műsor szerintem azoknak is élvezetes, akik csak ismerkednek a műfajjal és ugyanakkor annak is tud érdekes lenni, aki már mindegyiket kívülről fújja.A rádió honlapjáról le is lehet tölteni az adásokat. András nagy hozzáértéssel és szeretettel válogatja össze a bemutatott zenéket, és a hangszórón keresztül és átjön az, hogy mennyire rajong értük.

        Kedvelik 2 ember

  12. Kis Judit Àgnes A halál milongát táncol
    Mantel Wolf Hall
    Atwood Alias Grace, Cat’s Eye, The Blind Assassin
    Borgestől bármi, de különösen a babiloni sorsjáték
    Eco A Foucault inga

    Kedvelés

  13. Szerintem tudás nélkül nagyon nehezen alakul ki jó ízlés, irodalmi szenvedély. Igen, a 10-15 évnyi olvasás, színház, szakirodalom. Ha én nem magyar szakra megyek, nem biztos, hogy kezembe veszem magamtól Boris Viant vagy Bodor Ádámot, Borgest vagy Joyce-t, de Csáth Gézát vagy Reviczky Gyulát se. Mikor a barátnőmmel megszerettettem gimi alatt Márquezt, aztán ő orvosnak tanult, én meg mentem a Pázmányra, egyfolytában kérte, hogy ajánljak neki igényes irodalmat, amit élvez olvasni, mert a Libri sikerkönyvek nem mindig hatották meg, igazi irodalmat akart. Lehet műkedvelőként is jókat olvasni, viszont újságíróként szart olvasni és írni tényleg elég ciki.

    Annak ellenére, hogy nekem nagyon tudnom kellene olvasni, időnként cserbenhagy a szövegismeretem, a nagy szövegek felé való tiszteletem, ha olyan jön szembe, ami ellentmond annak az élettapasztalatnak, amit megéltem, vagy csak teljesen idegen. Minden jó könyv szól rólam is, és az összes emberről is. De pl. Alice Munro szövegeivel nem tudtam semmit kezdeni. Semmi közöm nem volt a novelláihoz, hiába tudtam, hogy nagyszerű szerző, a szövegeinek valahogy annyi erejük sem volt, mint időnként egy Kispál-sornak. Fogalmam sincs, ez miért van, lehet, hogy egy kötetnyi kudarc után nem kellett volna feladnom. Szabó Magda meg teljes csalódás volt negyven fölött. Annyira normatív, annyira modoros, annyira pozőr, de ezt csak két-három éve vettem észre. Talán egy hiteles regényét olvastam újra szívesen, annak a nyelve is élt, és szövegként is nagyon telibe talált. Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy 50 év múlva a kánon része lesz, hacsak úgy nem, hogy az Abigél megmarad kötelező olvasmánynak, mint az Egri csillagok.

    A rossz szöveget kín olvasni. Egy ideig játszottam fantasy szerepjátékot egyetemista koromban, de inkább a társaság miatt, és megpróbáltak a kezembe adni “regényeket”, és pont azt mondtam nekik, hogy hiába jó a sztori, hiába jön jól egy-egy játékhoz, én szar szöveggel képtelen vagyok két oldalnál többet együtt tölteni. Tolkient viszont olvastam a kádban, a buszon, a wc-n, mindenhol. De neki is csak egy könyvét, a többi nem olvasható, hanem tanulmányozható.

    Egyszer kíváncsi voltam, hogy miért olyan nagy a hype Coelho körül, és elolvastam Az alkimistát. Befejeztem, letettem, és azt kérdeztem magamtól, hogy ÉS? Úgy éreztem, nem tett semmit hozzá semmihez. Háy János bármelyik regénye után még hetekig nagyon sötéten láttam a világot és a kapcsolataimat. Ulickaja novelláskötetének ötödik darabja után elmentem mell ultrahangra, mert éreztem a csomót, mint a szereplő. Elképesztő depresszív az ő világa, nem is bírtam a kötet végéig.
    Egyetlen kedvenc lektűríróm van, akármikor el tudom olvasni a térdemet csapkodva, ő pedig Sárbogárdi Jolán. :)))

    Most Péterfy Gergelytől olvasom A golyó, amely megölte Puskint c. könyvét. Barátnőm ajánlotta, mert az első könyvét olvasta, és odavolt tőle. Fogalmam sincs, milyen lesz, de már a negyedénél kicsit kezd viszketni az orrom alá tolt didaxis.

    Kedvelés

    • Hűűű nagyon érdekes, amit Ulickajáról írsz. Nekem pont az ellentéte jött le, mármint, hogy olyan könnyen veszi a nagy élettragédiákat, mint amik részei az élet nagy folyásának. Én Szvoren Edina novellásköteteinek az olvasása után lettem totál depressziós. Ulickaját ahhoz képest könnyednek találom. Tóth Krisztina Fehér farkasa tetszik most nagyon. Az érdekes sztori miatt egyébként bármit elolvasok. A Jéghegyek népét olvastam gimisként Margit Sandemotól, utána újra akartam olvasni, de az első három kötet után feladtam, mert olvashatatlan lett számomra. Ugyanitt eladó a 64 részes sorozatból az első pár darab. Ami nagyon birizgálja a fantáziámat, hogyan lehet irodalmi fantasyt írni? Van ilyen egyáltalán? Ha tudnék irodalmian írni, eskü megpróbálnám. Tolkient én is olvastam, de a Gyűrűk Urában annyira hangsúlytalanok a női karakterek, hogy nem találtam izgalmasnak. Mondjuk pont abban a korszakomban olvastam, amikor fontos lett volna az önmeghatározás szempontjából. Melyik volt tőle, amit letehetetlennek tartottál? Akarnék olvasni tőle valami mást is, mint a GyU, de nem merek neki kezdeni.

      Kedvelés

      • Szerintem Terry Pratchett abszolút irodalmi fantasy, a fülszövegei szerinti az angol swifti szatírikus tradíció és a dickensi hagyományok folytatása. A későbbi könyvei a legjobbak, azok egészen komoly társadalmi problémákról írnak fantasy köntösben (pl. a Thud a rasszizmusról), de a young adult sorozata is nagyon jó szerintem, az meg a női/gondozó/anya szerepről is sokat mondott nekem (a Tiffany Aching könyvek). Ő nagy humanista, szerintem nagyon ismeri az emberiséget és az emberiességet is és a fantasy-stílusparódia álarc mögött nagyon mély mondandója van.
        A másik ami még eszembe jut, az Gaimentől az Amerikai Istenek.
        És nekem nagyon bejön Robin Hobb is, az ő regényei is nagyon komplexek és szerintem a stílusa is teljesen jó, még magyarra fordítva is. Én azt vettem észre, hogy ez egy jó szűrő: ami nekem csak angolul olvasható, de magyarul már erőltetett, az valószínűbb, hogy igazából vacak :).

        Kedvelés

  14. Annyira érdekes a hozzászólásaitokat olvasni, ha “élőznénk”, bele is szólnék olykor, öröm erre még gondolni is.
    Nem feltétlenül a magyar szak tesz tájékozott olvasóvá (Pearl: ‘ha én nem lettem volna magyar szakos’), anélkül is ment volna az! Például van, aki menekül a könyvbe. Tizenévesen olvasni, tanulás helyett… Cervantestől a Don Quijotét, mondjuk, mind a 850 oldalt. Jut eszembe: kb. tavaly jelent meg Salman Rushdie Quichotte-ja Greskovits Endre fordításában, na azt olvastam élvezettel legutóbb, melegen ajánlom! Azelőtt meg a Joseph Antont is, de a meseregényei nem fognak meg. Most már ritkán fordul elő, hogy igazából beleragadjak egy könyvbe, mint Grigorij Szluzsitel (többféleképpen írják át) Egy moszkvai kandúr feljegyzéseibe. Nem éppen bohókás könyv a mai Moszkváról, nagyon költői, nagyon szép magyar szöveg Pavlov Anna fordításában.

    Kedvelik 1 személy

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.