Ma sem leszek népszerű.
Kezdem azzal (de ezt is miért kell leírni, na mindegy): ha én kimondok valamit, mert úgy gondolom, és az neked fáj, érzékeny, kognitív disszonanciát okoz, akkor magadon dolgozz, te kezeld, ne vádaskodj és ne vitasd az én igazamat. Amikor “a kávé mint cukor- és tejbeviteli ürügy” téma is rosszul bírt esni valakinek, na, akkor lett elegem ebből, hogy én magyarázkodjam, mert te nem nőttél fel a szembenézéshez.
Trigger warning: rusnya nők, szerelemtelenség, meddőség, örökbefogadás, klimax. Ez így elég széfszpész, remélem.
Vállalod így? Akkor gyere.
Azért írom ezt a posztot, mert néhány éve egyeduralkodó lett, hogy “ne szülj, nem kötelező szülni”. Tágabban: a szüléskritikus beszédmód, az anyaság és a hagyományos női szerep nimbuszának lebontása. Sokaknak ez lett a fő mondandó a feminizmusból, rendszerkritikusságból és/vagy a klímavédelem-hájpból, és ez alkalmas személyes önigazolásra is: na, én kritikus meg bátor vagyok, látjátok! Nemet mondtam a SZÜLESZTÉSRE.
Erre reagálok most, mert ezt ti túltoltátok és eltorzítottátok.
Ne szülj és minden jó lesz: eggyel kevesebb halálraítélt fogyasztó, a te életed meg, huhú, de milyen szabad, teljes lesz. Nézd meg, hogy jártak mások, és okulj! Bedőltek, hogy szülni kell. De a te tested egyben marad, marad derekad (és még az se!). Nem leszel egy savanyújóska férj túsza húsz évre, és nem tud a gyrekeddel zsarolni a munkaadó. A szex galaxist repeszt, és a hobbidnak élhetsz, utazol, előléptetnek, alkotsz, halálra keresed magad.
Menő lett ezt kihirdetni, és követni, sztárolni a gyerektelen szerepmodelleket. (Childless, avagy childfree, a gyermektelennek ez a gyűlölködő verziója. Pont ahogy a body positivity eldurvult, agresszív verziója a fat liberation.) Lehet jólesően áldozatot játszani, mert mennyire nyomaszt mindenki téged a szüléssel, de te bátor vagy és jól nemet mondasz, ebből pedig identitást fabrikálsz, és aztán érvelsz és vitázol és bántasz vele másokat.
Hallgass arról, hogy azért nem szültél, mert tönkretetted az egészséged! Vagy mert rád nem néz senki, egyetlen harmonikus kapcsolatod nem volt, nemhogy gyereket akarjon tőled. És mert félsz. Félsz elköteleződni, szeretni, felelősséget vállalni. Az élet legyen szórakozás, elvégre jóléti polgár vagy.
Ha meggyőzőnek tartod e harsogókat, azért nézd meg, milyen életből, milyen színvonalon mondogatják ők, hogy ne szülj. Akarnál-e te olyan életet? Annyi macskát? Megvalósították-e magukat? Savanyú-e a szőlő? Basztatják-e csak úgy, l’art pour l’art az anyákat?
Hát szerinte ez kurvára igazságtalan:
https://wmn.hu/ugy/46792-szentesi-eva-nemanya
Persze látom én, hogy főleg a fidesz demográfiai ösztökélése és régimódi családanyázása miatt van ez, mert az karriergátló, helyén tartó, függést szán a nőknek, és hozzá még Edda és Dúródóra – tényleg forog a gyomor. A blog körüli, pár tízezres női nyilvánosságban pedig kb. azóta megy ez, amióta megjelent és rekordszámú megosztása lett a gyermektelen című vendégposztnak, 2014-ben.
Közben annyi blog körüli kavarás meg kóstolgatás volt, hogy én viszont belefáradtam abba, hogy mások érzékenységére tekintettel kerüljek egy témát vagy hallgassak arról, amit amúgy fontosnak tartok közölni.
Ma elmondom.
A következő állítások, érvek szoktak lenni, kommentár nélkül sorolom:
nem kötelező szülni, sőt: nem szülni valódi ellenállás, politikai tett; “kormányváltásig nem szülök”, ellenállási gesztus
úgy is jó az élet, ha nincs gyereked, sőt, úgy csak igazán; ha szültél, akkor az anyaság robotja, a fizetetlen melótömeg és egzisztenciális kényszer az oka annak, hogy most órabérért vergődsz, nem hagytak tanulni, kiteljesedni, pedig már hol tarthatnál!
a gyerek az apjához köt, szar kapcsolatba ne szülj, vigyázz arra, hogy tudj lépni
nyomaszt az anyád, a környezet, de te állj ellen, te tudod magad
ne turkáljanak a pinádban (és ezt kiáltozva te másokéban turkálsz!)
aki szült, az megszívta, válik, bántják, zsarolják a gyerek miatt, elszegényedett, lámlám! (anekdoták, álsajnálat, áldozatpártolás, káröröm)
ökomázzal: felelőtlenség a bizonytalan jövőbe szülni, és a világra szabadítani még egy fogyasztót
gyerekvállaláshoz nem kötelező szülni: lehet örökbefogadni is, a melegeknek is, és az övék is emancipációs mozgalom, legyenek egyenlő jogok, juttattások a családba kerüléssel (miért azoknak könnyű, akik csak úgy teherbe esnek???)
…
Bloggerként, gondolataim közlőjeként a nemszülés témájától (ahogy az abortusztól is) tudatosan távol tartottam magam, nem is én írtam azt a gyermektelen posztot sem (vendégposzt volt, gyermektelen szerzővel). Mert én abban biztos vagyok, hogy csatázhatunk, vitázhatunk mi itt a partikuláris problémáinkról, mehet ez, hogy kinek jobb, meg ki a nagyobb bátor hős, de
szerintem aki nem vállalja az életet, az egy kicsit szánandó.
A fogantatás, a szülőség nem emberi méret. Egyrészt sorsméret, isteni jellegű, másrészt biológia, az anyag parancsa. Neked ott középen nem sok beleszólásod van azok törvényeibe.
Az élet kiált benned, az élet élni akar. És aki nem alázatos ezzel, az kiabál a facebookon:
meg vádolja nyilvános posztokban a gyerekeit, hogy önző macsók és elcseszték az életét. Akiket igazi ideggyenge módjára máskor ajnároz.
Rám is szoktak szólni az olvasók, amikor nagyon odavagyok a gyerekeimért, bár nemigen használom őket kifele, de lehet tudni, hogy igen jól sikerültek és soha nem bántam meg őket, továbbá belepofázást se hagyok abba a lúzereknek és rendőrködőknek, hogy hogyan kéne velük bánnom. Szóval ha előkerülnek a gyerekeim, vagy megpendítem, hogy fontos fejlődési szakasznak, érlelő élménynek tartom a szülővé válást, akkor megfeddenek, hogy ne normalizáljam a szülést (meg az edzést, meg az értelmiségi létet), és ne beszéljek gőgös többségiként… privilegizáltként.
Óbazmeg, már megint ezek a halott szavak. Ugye nálunk van a privilégium, mi elnyomjuk a nemszülőket azzal, hogy minket helyesel a társadalom (nana, ez sem így van, mert ugyan hasznosnak tart és használ, de meg nem dicsér, életet nem könnyít, sőt, benyom ilyen csicskaságokba, hogy nálam ostobább tanítónőknek akarjak megfelelni rémülten, hogy ne szívjon a gyerekem).
De legyen, én nem maszatolok, így van: én vagyok a helyes többség. A gyereket mint a helyes élet bizonyítékát elő lehet kapni, lehet rá hivatkozni, ha nincs kedvünk, erőnk valami fealadathoz. Elengednek az éjjeli statisztálásból is korábban. És mi igenis furcsálkodunk vagy sajnálkozunk olyanokon, akiknek nem lehetett vagy nem lett gyerekük.
Pedig az érdekünk nem ellentétes, mert ugye az én gyerekem törli majd a te ráncos seggedet és az enyémet is. Termeli meg a kajádat, fejleszti ki a szívgyógyszeredet, műti ki az aranyeredet, szolgál ki a bankban és vendéglőben, téged is, engem is, és ugyanők tanítják írni és számolni azt, aki kiszolgál, kifejleszti, kiműti, és ők termelik munkájukkal a nyugdíjadat kifele. Úgyhogy ne szóljál be a szülésemre, se az anyaságomra. Nemcsak azért, mert az én döntésem volt, amihez semmi közöd. Ha nem te nyögöd a szülésemet vagy az abortuszomat vagy az egyedül maradásomat, akkor semmi közöd hozzá. Csak magadról vallasz, amikor az anyákat fikázod. De főleg azért fogd be, mert te nagyon is profitálsz az én szülésemből, abból, hogy én vállaltam, amit te nem. És főleg eszedbe ne jusson az én anyaságomat taglalni, aki jövedelmező sztárságot építhettem volna abból, Mennyire Egyedül Maradtam, Mikkel Küzdök Én Naponta Az Ellenséges Világban, ehelyett inkább edzettem, színházaztam, beintettem és még egyszer szerelmes lettem, és ez az, ami téged zavar.
És nézz már a saját életedre. Nem szültél, vagy csak egyet, mégis dagadt vagy. Nem szültél, mégsincs sehol a karrier. Nem szültél, mégis keserű vagy, a Netflixszel baszod a rezet.
Én nem félek ezt kimondani: igenis sajnálom őket, ha nem lehetett gyerekük. Akik meg ezt választották, azoknak igyekszem hinni, mert ki vagyok én (és leszültem a létszámot én helyettük is), de van, hogy érzelmi fogyatékosnak és megúszósnak gondolom őket, és valójában nem tudom átérezni őket.
Eleven, szép, ifjú tested ott kiáltozik, kiáltozott valaha. Kérik a petesejtek a magukét, ott van minden készenlétben: a hormonjaid, a melled, erős karod, jókedved, időd, és te itt klímáról hadoválsz, meg hogy Greta, jézusom, GRETA THUNBERG mit mond erről, hát, azt értjük, hogy ő azt és miért.
Vagyunk néhányan, akikbe belenevelték és így biztosan ott is van a józan paraszti ész, az élet törvényei. Ugyanezért nem dőlünk be efemer divatoknak. Ugyanezért eszünk húst, nem derogál gyalogolni, megizzadni, ugyanezért nem szedjük le kínosan az összes szőrünket és nem csináltatunk műanyagcicit, nem társkeresőzünk, illetve nem gondoljuk, hogy voltaképpen bármilyen test szép. És nem éltetünk furákat, önazonosságnak titulálva a csonkaságokat.
Ugyanezért szülünk is.
Bárki bármit mond erre: fundamentalista, jobbos, ableist, elitist, healthist, privilegizált, szégyenítő. Szavaitok, azok annak. De én látom, mire mentetek a kiáltozásokkal és cenzorkodással. Hogy milyen életetek lett.
Ha bizonytalan vagy, ha nem egyértelműen adott a belső lényeg, vagy ennek a saját munkával formálódó fajtája, akkor sokat számít, ki mit harsog körülötted, milyen beszédmódok kerülnek a fejedbe. És én a kezdetektől ezt mondom: az élet iránt légy alázattal, humorral, teljes szívvel. Ne spórold ki magad a létezésből. Foganj meg szerelemben. Ha én lennék újra húszéves, inkább választanék sodró szerelmet, szépet-eszeset, akitől eksztázisban leszek terhes és aztán lelép, mint egy Megteremtettük A Megfelelő Körülményeket, Szépen Ketyeg A Hitel, Jöhet A Babaprojekt gyomorbajdezsőt, akivel nézegeted a naptárt és jársz lombikra, majd ugyanúgy nagyjából egyedül tolod azt, ami aprómunka a gyerek életbentartásában.
Foganj meg, lehetőleg ne nagyon idősen, éld meg, élvezd, figyelj a testedre, ne hagyd magad paráztatni a babaipartól meg a doktortól. Testközelben neveld, hordozd, szoptasd, szeresd, énekelj neki. Hagyd véigfutni a gyári szoftvert.
Ne olvass gyerekgyűlölőket. Én se szeretem amúgy a gyerekeket, a sajátjaimon kívül. A hormonjaid és a szoftvered működni fog, az élmény bevésődik, a kételyeid elmúlnak, a dolgok mérete átrendeződik, és soha meg nem bánod.
Nehogy már a híg harsogók miatt lemaradj erről. (Nem mindegy, mik mennek a fejedbe. Adós vagyok még annak a megírásával, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a transz meg a homo állapot veleszületett, igenis van olyan környezet, amelyben kedvet kapnak és olyan, amelyekben tiltás van és fel se merül. Nem biztos, hogy ők roszabbul jártak. Ugyanakkor érthető, miért tilos erről beszélni.)
Ivaros szaporodás van. Nőnek és férfinak születünk. Te, a nő, úgy jössz a világra, hogy benned vannak a félgyerekeid. Lelkileg, sorsilag is értem.
Az a nőséged, hogy megéld a női biológiát, amely sok tízezer éven át vált ilyenné. Az ember vitatkozik a biológiával, az elemekkel is, az öregedéssel, a légkörrel, techet, okoskodást, gxyógyszert szegez a természettel szembe. Az ismert eredménnyel. A benned rekedt gyerek, a ki nem élt hormon (és ezek metaforák is) megmérgez.
Ha elképzelünk egy ideális női életet, akkor neki a teste egészséges lesz, nem kell félni, hogy magára marad, hogy rabszolga lesz, hogy nyomorog, hogy elhagyják, hogy beleőrül. Fény gyúl benne, és megfogan és szül.
Nem egészen szabad persze a döntés, hogy “éljek-e lényegem szerint vagy ne?”. Az anyaságot mint biológiai komplex eseményt és lelki, életútbeli megérlelő élményt, fejlődési fokot ki lehet hagyni, ki lehet cselezni. Lehet életélvezni és csak szexelni, még a szexet is ki lehet hagyni; van, akinek kiveszik a méhét és minden van, és van annak előnye is. Vagy nem kérdés, mert ez van, hogy nem lehet. És érthető, és az ő döntése.
De ha lehetne, minden adott, és mégsem fut végig rajtad a millió éves program, mert féltél? Majd megérted, ha mégis. Most nem tudhatod. Menj az ép, a szép, a rendeltetésed felé, és felejtsd el a sok mérgező, buta mondatot, amit a facebookon olvastál.
Szülni úgy amúgy nem bonyolult, nem pénz, helyzet kérdése, ez a legdemokratikusabb univerzálá és sors-osztozás – még te, a felvilágosult is pont úgy leszel ott a vérben-döbbenetben, mint azanalfabéta afgán nő. Akármi az oka, ha nem fut végig a program, annak vannak következményei.
Ennyit mondok csak, és ezt is azért, mert kérdezted.
csak az olvassa. én szóltam 
Ez elég magával sodró lett, kicsit félek is megszólalni. Inkabb kérdezek inkább, mert kérdésemből több van, azt gondolom, lényegiek.
Az első a következő, mert számomra ez a legérdekesebb: honnan tudod, hogy nem lehet megbánni? Az én anyám megbánta. Ez nem feltételezés, düh, fészbúk-belterjesség (értem, miért dühítenek, én is elhatárolódom tőlük), hanem bizonyosság. Annak nagyon sok következményével.
Nem turnézni szeretnék a nyomorommal. Tényleg érdekel.
KedvelésKedvelés
Tudom, hogy nem mindenkinek jön az ostobáktól. Vna, akinek traumákból, és átfedés is van a buta facebookos harsogók meg a traumatizáltak közt. Az a nem mindegy, hogy akinek zavara, kínja van, annak miket harsognak a fülébe, “lehetett volna jobb életed is a büdös kölyök nélkül”, ne már.
Ahogy az ég van fölötted, úgy nem bánod meg. Mármint (ezt kiemeltem) akkor, ha hagyja az anya, tudja hagyni az igazi lényeget működni (nem traumatikus szülés, szoptatás, testközelség). Mert akkor az anya is kötődik, neki is bevésődik, neuro-pszichológiai változásokat okoz. Ennyi a lényeg, nem akarom cizellálni. Anyád egy sérült állapotban van, maradt, és nem kapott segítséget, nem volt jó neki, ahogy megélte, vagy mi történt? Akárhogy is, te mégis élsz, és az életed érték, vannak, tudnak lenni örömeid, fordíthatsz a sorson.
llyet nem mondasz annak, aki él és aki rád van bízva, hogy megbántad, ez erkölcsi kérdés. Azt lehet mondani, hogy előrébb tartanék a karrieremben. De ez egyrészt nem biztos, másrészt mit érdekel egy eleven, igazi, szívemből szakasztott gyerekhez képest a “karrier”?
KedvelésKedvelés
Ez hosszú nagyon és nem is biztos, hogy itt bárkit fárasztanék vele. Így alakult. Nyilván nem így született ő sem.
Amúgy nekem fontos, hogy ne tartsanak “traumatizáltnak”, csak mert történt velem valami. Ezeket amennyire lehet, rendbe tettem magamban szakemberrel. Nem azért kérdeztem meg, mert lobogtatni szeretném a felmentést, hogy velem mi hogy történt. Az élet, azt gondolom, végtelenül komplex ahhoz, hogy bárki meg tudja mondani a tutit, ezt sosem várom amúgy senkitől. Nagyon nehéz beszélni ezekről a megélésekről, mert ennél a témánál mindenki egy kicsit megőrül. Legalábbis ez a benyomásom.
Sokszor találkozom viszont szembe ezzel a karrier szóval, amelynek nincs túl jó konnotációja. Például ha valaki dolgozik és szereti a munkáját, az rögtön karrier. Ha valaki nem tök buta, akkor az évekkel úgyis csak előrébb fog jutni (érts: azt éli meg, hogy fejlődik), és attól, hogy valaki ebben éli meg a teljességet, az attól még nem karrierista. Igazi inspiráló kivételektől eltekintve nem hiszem el senkinek, hogy a munkájának él.
Mivel nem vagyok anya, így sok mindenre nincs rálátásom. Viszont az egy érdekes kérdés, hogy mi az érték. Ha csak a te és az én élményemet keresztezzük, akkor az élet jelzők nélkül is tökéletesen elvan, tulajdonképpen csak nekünk fontos az, hogy ezt hogy éljük meg, nem?
Amúgy az írás sok igazságot tartalmaz, legyen bármilyen nyers is. Mert valahol ugyanazt gondolom, hogy attól, hogy valakinek nincs gyereke, még élhet rohadtul értelmetlen életet és nekem is a bögyömben van, mikor anyukákat szapulnak és felnőtt létükre azon hisztiznek, hogy egy kisbaba sír a babakocsiban vagy hogy nehezen bírja egy helyben vagy éppen netán hangosabb, mert még nem érti az illemszabályokat. Szekunder szégyenérzet az ilyet végighallgatni.
Nagyon sok minden jutott még eszembe, de egy kicsit össze szeretném szedni a gondolataimat. És köszönöm a válaszod! 🙂
KedvelésKedvelés
Igyekeztem nem így használni a karriert, nem szokásom, inkább azoknak hánytam a szemükre, akik azt hiszik, hol tartanának ők, ha nem volna a büdös kölök. Igazi, vastag önáltatása tehetségteleneknek.
Meg mintha az anyaság akkora áldozat volna. Persze, ahogy a közegem anyái túlbuzognak, az nyomasztó, de ők pont azért csinálják, mert kitölti az űrt, amit a műköröm nem tudott. Se a kapcsolat, se a tehetség, se a meló. Pedig nem kell annyi szar (lásd: minimálanya).
Én se mondom meg a tutit, de azt igen, hogy a szoftvernemfutatásnak vannak következményei, nem pont olyan “én így, te meg úgy ” verzió. Illetve a szüléstől való borzadás, az sajnos trauma (ismerek anyát is, aki ilyen fúj, sohatöbbé viszonyban van a szüléssel, nagyon erősen csak a szexi, esztétikus érdekli őt is meg a társát is), és általában a testhez való viszonyra, szexre is kihat, és van ennél szebb, jobb, teljesebb, és ezért azt, aki szül, nem kéne leszólni.
KedvelésKedvelés
“Ha csak a te és az én élményemet keresztezzük, akkor az élet jelzők nélkül is tökéletesen elvan, tulajdonképpen csak nekünk fontos az, hogy ezt hogy éljük meg, nem?” Na, várjál. Neked van gyereked? Jól értem ebből, hogy nincs? Miért pont a mi kettőnk sztoriját kéne együtt számítani? És mi lesz a te traumáddal, a te szoftvereddel, a te következményeiddel?
Vannak szomorú sztorik, nem lehet mindent, vannak bajok, nem csak a boldogság, az ideális, a teljes “ér”. De hogy szomorú, azt nem fogom tagadni senki kedvéért.
Amúgy az én történetemben a gyerekeim apáihoz tartozó gyerekekkel és nőkkel együtt van egy olyan konglomerátum, hogy egy nő (én)+ T = egy gyerek, három nő (közte én)+J = öt gyerek. És akkor voltak a nők, akiknek nem lett gyerekük, de társként voltak jelen, ők is részei ennek. Meg nekem is most egy 0 gyerekes társ. Ha már számolgatunk.
KedvelésKedvelés
Az én anyám is megbânta. Ugyan ezt így nyíltan egészen felnöttkoromig nem mondta ki, de mâr gyerekkoromban sem hagyott semmi kétséget afelöl, milyen mérhetetlen szenvedés, kín ês lemondâs is az anyasâg. El is határoztam, hogy én aztân gyereket soha, mert ha ez ilyen, nekem ugyan nem kell. Aztán valahogy mégis beleszédültem az anyaságba, mert tudatos döntêsnek túlzâs lenne nevezni. Gyógyulâs meg személyiségfejlödés általa? Elhiszem, hogy van, akinek igen, nekem sajnos nem. NEKEM nagyon jó, hogy vannak, igen, ök a fêny, ami beragyogja az életem. Na de nekik jó-e? Hogy olyan anya neveli öket, aki sosem tudott jól szeretni? (és elég valószínütlen, hogy valaha is megtanul). Nem tudom, hol olvastam, talán épp ezen a blogon, hogy a gyerek szempontjából mindig minden körülmények közös jobb megszületni, mint nem megszületni. Hát, nem. Az anyám gyerekeként kategorikusan nem.
KedvelésKedvelés
Nekik jó-e? Eleve: felteheted a kérdést nekik. Tényleg nem értitek ontológiailag, mi a különbség lét és nemlét között? Nem a minden és semmi, hanem a valami és semmi különbsége ez.
A fény gyúlt én szakrálisan értem, az élet lángol, az erő, a teremtés. Ettől még nem életértelme pótlékok a gyerekek.
KedvelésKedvelés
“mindig minden körülmények között jobb megszületni, mint nem megszületni. Hát, nem. Az anyám gyerekeként kategorikusan nem.” Honnan tudod? Hogy bármit tudhatsz, azt is a létezésednek köszönheted. Mi, tényleg, mi van olyan szenvedés, ami ezt kétségbe vonja, megrengeti? Nem elkényeztetett “az élet legyen móka, szórakozás, szenvedésmentesség! mert ha nem az, akkor szívás és értelmetlen!” ez inkább?
Nem heverni meg jól lenni jöttünk, az öröm és a nyugalom csak bónusz. Hanem feladataink vannak, spiritzuális méretekben.
KedvelésKedvelés
‘felteheted a kérdést nekik’
Nem tudnának érdemben válaszolni. Még vagy 10-15 évig biztos nem – utána meg már minek.
‘nem a minden és a semmi, hanem a valami és a semmi különbsége ez.’
Pontosan így értettem én is.
‘Honnan tudod?’
Hát, hogy milyen lehet a nemlét alternatívája, azt tényleg nem tudhatom… akkor fogalmazzuk át: így szerintem nem volt érdemes.
‘Nem elkényeztetett… ez inkább?’
First world problem, persze. Ha ha puszta túlélésért kéne napi szinten küzdenem, nyilván nem ilyesmik foglalkoztatnának.
‘Hanem feladataink vannak, spirituális méretekben.’
Konkrétan?
KedvelésKedvelés
Túlazóperencián. Engem nem nyomorítottak meg a szüleim, én viszont mégis igazi szar anya lettem, de most azt mondom, voltam. Írtam is arról, hogy mennyire mérgező vagyok, erre a blogra egyszer egy kommentet, meg is kaptam rá válaszkommentben valakitől, hogy sajnálja a lányom. Próbálom nem olcsó internet hittérítősen írni, de csak így sikerül, tudom, hogy rossz, bírjátok ki, most még rosszabb lesz. Már nem vagyok szar anya. És amit elrontottam helyrehozom. Annyi kellett csak, hogy kiszabadultam a mérgező helyzetemből, a bezártságomból, és elkezdtem magamért is élni. Magyarul 8 év után nem csak céljaim vannak, hanem gyakorlatilag is az úton vagyok a megvalósításukhoz. De ezt ki kellett várnom és rengeteg szenvedés volt. Úgy értettem a kommentedből, hogy még kicsi gyerekeid vannak. Azt tudnod kell, hogy akik arra verik magukat, hogy a gyerek mellett lediplomaztak meg egyéb hőstetteket teljesítettek, azok mind hallgatnak arról, hogy ehhez segítségük is volt. Egy gyerek felneveléséhez kell egy emberáldozat, vagy az anya vagy egy nanny, vagy egy bezsarolt rokon, egyéb rabszolga. És mindenkit megvisel, és mindenki megkeseredik, de egyszer jobb lesz (amikor iskolások lesznek) (vagy később). És amikor ez megtörténik helyrejönnek az erre még képesek, és jó anyák lesznek.
Én rengeteget ettem magam azon, hogy mivel az első éveket elbasztam mindennek vége. De ez nem így van. Ha holnap a szeretet nem adó anyátok elkezdeni figyelni rátok, mit éreznétek? Így felnőttként. Szerintem még most is jól esne. A gyerekkor nem ér véget se kettő se négy évesen. Még kamaszkorunkban is azt várjuk, hátha mégis valami szeretetmorzsát kapunk. Szóval jobb lesz. Ennyit a giccsből. Azt is tudom, hogy ezt ott a gödörben nem lehet elhinni, meg gyorsan fel is fog jönni pár érv, hogy amit mondok miért nem így van, az érvekre pedig azt mindim, hagyd már magad egy kicsit békén, engedj magadnak egy kis levegőt. Ja és egy nap pihenő/szabadnap tudd, nem segít. Ezt ki kell bírni
KedvelésKedvelés
Én nem értelek. Az egész készenlét, amíg tényleg mindenedet kéri a gyerek, az három, legfeljebb hat év, az olyan sok? Én három után (a legkisebb 10 és fél) miért nem mondok ilyeneket? De eszembe se jut.
Lehet, hogy mellémegy, a többit általában írom. A gyerekre kenik sokan. De megmondom, mi készít ki titeket: a kapitalista munkahely, az. Meg a hülye rokonok. A köcsög, szeretetlen, megúszós férj. A szar szex, a szellemi sivárság, a hitel. Ezek nélkül az élet madárfütty, nevetés, izgatott tervezgetés minden nap. Ezt egy hideg hajnal után mondom, amikor matekoztam meg angoloztam a nyűgös lányommal, a kicsi ágya mellett meg akkora kupi volt, hogy az hittem, odahányok. Én soha nem értettem, miért ordibál Gumiszoba annyit a gyerekeivel, mit kell ennyit hisztizni, erőltetni, hatalmaskodni. Egészen riasztó volt, amikor itt tolta az őrjöngést, ezen az ágyon, ebben a szobában, ahol most vagyok.
Miért kell minden felelősséget átvállalni? Én rájuk hagyom, ők oldják meg, ezek nevetséges apróságok, de ott vagyok, ha kellek, és nem vagyok idegbeteg.
Ezektől nem érdemes kikészülni, hogy mi van a suliban meg hova veszik fel. Az én tanítványaim közül az éltanulók betanított majomként, depisen robotolnak a tőkének közepes fizetésért. ÉLÜNK és egészségesek vagyunk. A próbaverzióm (prototípus), aki most 19, és akinek kurva nehéz sorsa volt mint elfelezett gyereknek, alkoholista, bántalmazó apával, egy komplett, felelősséget vállaló, önálló, keményen dolgozó felnőtt lett, aki felhív, hogy elmesélje, mik történtek vele.
Ez a lényeg, és a lényeget nem szabad szem elől téveszteni.
Miért nem tudtok ti semminek örülni? Mit magyarázkodtok folyton? A “szar anya vagyok, mert azt írta a Gyurkó Szilvia meg a többi lelki smasszer” ugyanakkora becsicskulás, mint az, hogy rettegj a méhnyakráktól vagy rohanj narancsbőrzselét meg naptejet venni, és ugyanonnan jön!
Nem kell mentségeket keresned, magyarázkodnod.
Tökön rúgni a kapitalizmust, szellemi élet, szerelem, kemény sport és sok gyerek. És le van mindenki szarva, aki okoskodik meg fegyelmezget, hogy n milyen képet rakjak ki meg hogy érdemes a gyerekemmel beszélgetnem a melegekről. Nekem nem lesz pótcselekvés a gyerekem.
KedvelésKedvelés
“Még kamaszkorunkban is azt várjuk, hátha mégis valami szeretetmorzsát kapunk.” Igen, vagy hogy legalább büszke rám, elismer, nem csak a szomszédasszonynak mutogat meg velem bizonygat, hanem igazán én érdeklem. Sajnos, ez nem adatott meg. Fegyelmezgetve, rosszallva voltam, de úgy, hogy ami a fiainál übergáz, drog, bebaszások, csajok kihasználása, anyagiasság, tévé-autó, az elkente vagy megdicsérte, nekem az érdemeimért, komoly teljesítményeimért is rosszallás, sunyi célozgatás, idegenkedés járt.
A kontextus világos, de lesz olyan, aki ezt úgy fogja érteni, hogy itt a szülő az, aki a kamasz gyereke szeretetében reménykedik. Ó, hányan vannak. Szülőnek nem jár szeretet, nem szeretet jár, nem jár semmi. Saját élet, az jár.
KedvelésKedvelés
Szeproza. Köszönöm a választ, és azt is, hogy megosztottad a történetedet. Igazából nem tudom, én mennyire szúrtam el, vagy hogy elszúrtam-e egyáltalán. Ahogy fentebb is írtam, annak majd a kölkök lesznek a megmondhatói, úgy 10-15 év múlva. Egy gyerek felneveléséhez egy falu kell(ene), igen. De hát nem élünk Liedloff-féle utópiában. A mai nyugati társadalmakban a legtöbb embert – és ide teljes mértékben beleértem magamat is – nem érdekli más gyereke. Miért is érdekelné? És én még a szerencsésebbek közé tartozom, mert volt/van gyakorlati segítségem, ha nem is sok (basszus, még a munkaadóm is olyan megértő, hogy az már zavarbaejtő). De a felelősség nagyrészt, amire pedig az angol azt mondja, hogy ‘mental load’ az teljes egészében az enyém, és ez bizony olykor nyomasztó. Ezt gyengeség, vagy talán a gyerekeim elárulása beismerni? Ennek semmi köze ahhoz, hogy megbántam volna a szülést, mert dehogy, sőt. De talán nemcsak két véglet van, a ‘gyerekmentes/childfree’ (egyformán gusztustalan, visszataszító szó mindkét nyelven), meg az anyaság, mint rózsaszínű vattacukorfelhő, meg spirituális beteljesedés.
Gyerek, mint életpótlék. Fogalmam sincs, nem tudom elválasztani az ő életüket az ún. sajáttól. Nekem alkatilag elég nagy személyes tér, vagy ha úgy tetszik szabadság kell, különben megfulladok. Meg is teremtem ezt magamnak rendszeresen, de nem tudom másként, csak az ő rovásukra. Innen (is) a konfliktus, meg a lelki gubanc – bennem. Hogy őbennük mit okoz, azt – asszem, még nem írtam – majd olyan 10-15 év múlva…😂😂
KedvelésKedvelés
“Fény gyúl benne, és megfogan és szül.”
Nekem ebből a mondatból először is egy többféleképpen értelmezhető hasonlatként jelenik meg az, hogy fény gyúl.
Ez lehet a szerelem, a saját fényed stb.
Szerintem nagyon lényegi, hogy szinte az összes mondatban sorrendben mindig ezt a fényt emeli ki Éva először, és onnan tér az anyaságra.
Persze ez lehet, hogy csak az én szubjektív értelmezésem.
De ha nincs FÉNY (hú annyira találó szerintem, ezt nem lehet leirni :D) és úgy lesz anya, akkor nyilván nem tud “olyan” anya lenni aki tudomásul veszi mert benne is dobban alaphangon, hogy az “élet élni akar”.
KedvelésKedvelés
Én elemibben, biológiaibban értem. Nagyon sokan elfogadják és megszeretik a nem kívántat is, amint szívhang van, rugdos, megszenved érte, babaszaga lesz, oxitocinvihar van, melléből eteti, arcát nézi.
KedvelésKedvelés
Szépróza:
engem sosem szeretett az anyám, mindig én voltam a mindenféle rossz gyereke, soha meg nem puszilgatott, szeretgetett, csak szidott, olykor vert. Mostanság kötelességből látogatom, a lehető legkevesebbszer, mert egyenesen nyomaszt a közelsége. És nem olyan rég elkezdett volna kedveskedni (ölelgetni, meg fogdosni), és engem ez kifejezetten taszított, de olyan szinten, hogy alig bírtam türtőztetni magam, hogy ne ugorjak fel és szaladjak el, vagy ne üvöltsek rá, hogy ne érjen hozzám.
Szóval nem minden gyerek reagál ugyanúgy, legalábbis felnőtt korban. (Kis)gyerekeknél másképp van, ők még tényleg örülnek bármilyen szeretetmegnyilvánulásnak.
KedvelésKedvelés
A fogdosás nem figyelem meg közelkerülés, hanem pont az ellenkezője.
Én úgy írtam a posztot, és ez most önkritika, hogy el sem tudom képzelni, hogy vannak ennyire nem-szívemberek, ennyire sérültek, bocsánat a gyerekeiktől.
KedvelésKedvelés
Kemény téma, és azt hiszem, én értem azt az egy-két ismerősömet, aki nem akar szülni. Van az a mérgező család, ahonnan férfigyűlölet jön, szexundor van, és olyan is van, ha a saját borzalmas gyerekkor miatt nem akar valaki gyereket, mert nem bízik abban, hogy neki jobb lesz. Ezek mind ki nem kezelt traumák, és ha valaki nem jut segítséghez huszonévei közepe táján, amikor még van esélye időben kigyógyulni ezekből, akkor baszhatja. Fogalmam sincs, mi az a mérték, ami annyira kiveri a biztosítékot, hogy le is mond valaki eleve a gyerekről, de biztos van olyan trauma, ami miatt ez nem, és más sem, vagy más viszont nagyon. Van a családban olyan hiteles ember, aki nem a saját, hanem mindenki más gyerekén élte ki a nevelési ösztönét, és nagyon jól tette, anyának nem lett volna ilyen szuper, sokat beszélgettünk erről. Ha viszont a saját életét sem tudja valaki helyrehozni, akkor inkább tényleg ne szüljön, nem lesz jó senkinek.
Én tudtam, hogy három gyerekem lesz. Kettő lett, és ötéves volt a “nevelt” fiam, mikor megismertem, rajta kiélem a kisgyerekes bennem rekedt cukiságokat, szóval valahogy ez is helyreállt.
A klímapara miatt nem szülő nők mindig megmosolyogtatnak, mondjuk személyesen egyet sem ismerek, igyekszem értelmes emberekkel barátkozni. Remélem, ugyanők fával fűtenek, gyalog vagy bringán, esetleg lovon járnak, saját kertben termett zöldséget esznek, semmilyen műanyagot soha nem használnak, vályogházban, de legalábbis szigeteletlen házban élnek, áramot nem használnak, semmilyen kütyüjük sincs, komposztálnak, hazánkban megtermelt és elkészített anyagokba öltöznek, szemetet nem termelnek, és természetesen kutyájuk, macskájuk sincs, mert csak így lennének hitelesek, de sajnos így sem, simán elbújnak valami álpara mögé az igazi félelmükkel való szembenézés helyett. Azt hiszem.
Egyébként itt kellene feltenni a kérdést, hogy “Mi a legmélyebb, igazi vágyad?” Nem a nemi vágy a lényegi, hanem az egzisztenciális, jó reggelt!
KedvelésKedvelés
Fontos kimondani, hogy ez egy sérült állapot. És az illető ezért nem akar, ezért fél, és nem, ez nem egyenértékű, nem menő alternatíva a dolgok szép, szabad, saját lényegű folyásához képest. De szerintem a felelősség, a helyzet, amikor nincs idő nyafogni, gyógyít is sokszor. A biológia erős, rábízhatod magad.
KedvelésKedvelés
Fával, jézusom, CO2, csomó káros anyag!!!
KedvelésKedvelés
Akkor száraz tehénszarral és kukoricacsuhéval. Vagy hihetetlen pénzekért beszerelt geotermikus hőszivattyúval!
KedvelésKedvelés
jaja! az égetés nem tud jó lenni, sajnos.
KedvelésKedvelés
Én ezt a félelmet úgy értelmezem, hogy aki a klima miatt nem szül, az nem azért nem teszi, hogy kevésbé ártson a Földnek, hanem mert a gyerekét félti a szomjanhalástól. Bár lehet, hogy ez két különbözö aleset.
Én egyikbe sem tartozom, de el tudom képzelni, hogy 5-10 év múlva ez utóbbi is szerepet játszhat a gyerekvállalásban. Emlékszem, amikor az elsö tornádó után takaritottuk a romokat a fiammal és megkérdezte, hogy ezentúl gyakran lesz-e ilyen, kicsit szarul éreztem magam.
KedvelésKedvelik 1 személy
igen, én is így értelmezem a klímaparát, hogy neki, az utódomnak ne legyen ordas nagy szívás. Érdemes megnézni A Csillagok között filmet, simán benne van a lehetőség egy ilyen jövőben
KedvelésKedvelés
De ez agyalás. Ha holnap elpusztul a világ, akkor is elültetek egy almafát.
KedvelésKedvelés
Hát de ha én most akarom a testembe a másikat, ha most vagyok szenvedélyesen szerelnes, akkor nem tudok azon agyalni hogy egyszer harminc év múlva közel lesz a klímakatasztrófa. Még az is nehezen mond nemet szerelemben az anyaságra aki most él nehéz körülmények közt.
KedvelésKedvelik 1 személy
Igen, hogy legyen a sírjára virág!
KedvelésKedvelés
Én nem szólnám le _annyira_ azokat, akik ökológiai szempontok miatt nem szülnek, bár az tény, hogy nagy adag fanatimzus kell hozzá, amennyiben valóban ez az ok, és Évának egészen biztos igaza van abban, hogy az ezt hangoztatók jelentős része valami mást takargat vele. Konkrétan úgy 30 éve én is ezt az álláspontot hangoztattam fennen, akkoriban komolyan is gondoltam, más kérdés, hogy aztán eljött az az életkor, amikor beindultak az ősi ösztönök vagy hormonok vagy mit tudom én micsodák, és habár most is a környezetemhez képest egészen biztosan sokkal ökotudatosabb vagyok, a gyerekvállalás kiesett ebből a szempontrendszerből.
Az “egy szülés után soha többet” téma – az első két terhességem és szülésem után én sem értettem, hogy mondhat az oviban a másik anyuka egyáltalán ilyet. A 3-4-5. terhességem alatt azért rájöttem, hogy ha ezekkel, vagy akár csak egy ilyennel kezdtem volna, nem biztos, hogy bármi hajlandóságom lett volna újra belekezdeni (motmár azt gondolom, hogy igen, de amikor frissebbek voltak ezek az élmények, akkor nem gondoltam így).
KedvelésKedvelés
Nagyon erős lett ez a blog. Egyébként én a másik oldalról írnék, mármint, h nem született volna gyerekem, akkor megrekedtem volna egy nagyon sérült, féloldalas állapotomban. A korai traumákat – legalábbis nálam – gyógyította a gyerekkel kapcsolatos gondoskodás, hogy mertem és a netnek, infromációknak köszönhetően tudtam is merre felé másképp gondoskodni róla. Hihetetlen tisztítótűz volt az első 3 év, megváltozott a testemhez való viszonyom, a teherbíróképességem, muszáj lettem jobban struktúrlni az időt, tudatosabban élni, és szörnyűlködtem, most már csak csodálkozom, hogyan tudtam kiönteni azt a rengeteg időt az ablakon. Több könyvet olvastam el kisbabásan a maratoni szoptatások alatt, mint az egyetemen szorgalmi időszakban. Kitárult egy másik világ, amit a magam módján minden bugyrának mélyén sikerült megélnem. Már két gyerekem van, és azt érzem, hogy három sok lenne. Persze nem utasítanám el a harmadikat semmiféle indokkal, a saját jogán létező autonóm lénynek tekintem, csak attól félek, hogy olyan kompromisszumokat kellene kötnöm a saját teherbírásom korlátai miatt, amikre nem lennék büszke később. Nekem is vannak gyerektelen ismerőseim, szeretteim, az én gyerekeimet nagyon szeretik, csak valahogy sajátjuk nincsen. Sokszor gondolkodom azon, hogy milyen szerepet tölthetek be az ő hiányaikban, életükben. Arra van kidolgozott rendszer, hogy kisgyerekeseknek átadjuk a használt/új cuccokat ha kell, segítségképpen, én itt őrizgetem őket a szekrény tetején, de mit tudok átadni annak, akinek ez nem szükséges, ám a gyerekkérdés az életének egyik égető kérdése és fájdalma? Ez nem az én problémám és beleszólni sem akarok, csak amikor együttvagyunk velük, akkor a kérdés felmerül, ott van a levegőben, hogy nekem van, nekik miért nincs? És ez számomra messze túl van a facebook harsány “nem kell gyerek” sztorijain, mert ebben inkább fájdalom van.
KedvelésKedvelés
Többnyire eü, megélhetési, szexuális vagy párkapcsolati gond miatt, vagy félelemből. A facebookon is ezért, csak ők megideologizálva hangoskodnak, “nem azzal határozod meg magad, hogy hány gyereket tudsz szülni”, ezt pont az íróhősnőnek írta egy kommentelője…
KedvelésKedvelés
Rita ❤
KedvelésKedvelés
Isten éltesse őket sokáig ❤
Köszönöm ezt a posztot.
KedvelésKedvelés
Csak két aprócska észrevételem van:
1. A childfree nem egyenlő a gyerekgyűlölővel. Egyszerűen csak olyan személy, aki nem akar gyereket (ellentétben a childless-szel, akinek nem lehet gyereke, de szeretne).
2. Ha már blogot írsz, megtanulhatnál helyesen írni.
És még egy megjegyzés: azt hiszem az összes gyerekmentes (childfree) nevében mondhatom: a jó kurva anyádat!
KedvelésKedvelés
Köszi az értékes észrevételt! Nekem legfeljebb elütéseim vannak a tempó miatt, mert egy nap 2-5 ívet írok átlagban. Ez a kilencedik blogév, te bizonyára jobban tudod és majd jóváhagyod, hogy én milyen feltétellel írhatok blogot. Csúf, buta vesszőhiba van az utolsó mondatodban… Lám, megmérgez a ki nem élt prolaktin, az oxitocin-deficit, és megsejtetted: elbasztad.
Pontosan ismerem a két szó különbségét, és én így interpretáltam. A vak is látja, nyugi, olvassuk a kommenteket: a -free a gyűlölködő verzió, aki “megszabadult”, undorodik, lenézi az anyákat, zavarja a gyerek, tudod, az, aki a te ráncos seggedet törli majd, amikor demens leszel. Nincs az olyan messze!
Az ír ilyeneket, akinek érve nincs, de telibe találta a poszt, a szíve közepébe, sápadva gondol arra, hogy mások nem keménykedtek a facebookon, hanem vállalták a felelősséget és dolgoztak.
Pedig volt még TW is az elején…
Anyám meghalt amúgy. Négy gyereke lett, akart miket, engem is, engem lánynak akart, és ez fontosabb volt, mint a nevelés hibái, mert az ő erős gyerekvágya miatt mondok alapigent az életre, és nem vagyok megtörhető, viszont mindent kibírok.
KedvelésKedvelés
Gratulálok.
KedvelésKedvelés
Valahova, ahol drukkerlelkű gyűlölködők vannak, bedobták a posztot, az előző egy órában tízszeresére robbant.
KedvelésKedvelés
Na, kaptok egy képet a fejlécbe. Biztos, hogy nem nekem kell magyarázkodnom. A childfree közösség pont olyan bárgyú, hazug és erőszakos, mint a vegánoké (meg a kink, poliamor, dagadtacceptance meg a többi). Mindenképp vegyetek egy raklap macskatápot és csak utána gyertek ide megerőszakolni nulla érvvel, érezhető hiányokkal azt, aki nem picsogott.
KedvelésKedvelés
A posztot a Gyerekmentes Övezet nevű csoportba dobták be. Egy nagyon okos, szellemes, szerintem amúgy jószívű és nem is gyermekellenes ismerősöm tagjuk. Az ő kommentjeit látva szoktam bejegyzéseikkel találkozni. És bizony igazad van! Minden van ott, amikről írsz, nagyon jól érted a valóságot. Tömény gyűlölködés az egész, elcseszett életek egész sora. (Nem a gyereken múlott, csak könnyebb másra
fogni.) Sok fura profil van itt is, gyanítom nem úgy sikerült az élet, ahogy kellett volna…Az én ismerősömről meg kiderült, hogy egészségügyi okból nincs gyereke. Sokan vagyunk egyébként, akik más gyerekével türelmetlenebbek mint a sajátjukkal, bevallom engem sem érdekel a másé alapból, aztán persze ha úgy alakul, de. Viszont soha nem éreztem feljogosítva magamat arra,hogy másokat ezért gyűlöljek.
KedvelésKedvelés
Csak néhány kommentet olvastam itt el, döbbenetes ez a gyűlölködés. Mindennél (is) van lejjebb. És hogy ezt a posztot (az íróját) nevezik frusztráltnak, miközben nekik fröcsög a nyáluk… Amiatt kiváltképp érdekes a jelző, hogy ez az írás szerintem rendkívül tapintatos. (Meg hát, a blogger véleményét írja le a saját blogján. Ez van lefordítva arra, hogy “más életében vájkál”, Jézusom, de gyökkettő.)
Jaj, nagy a baj. Biztos burokban élek, ja, nem, csak alig van emberekkel kapcsolatom. Tiszta natgeó, ahogy innen megtudom, mekkora az isten állatkertje.
Máskülönben meg tök lehangoló, hogy egy ilyen gyönyörű témáról, egy ilyen írást (az éles vélemény is tök tapintatosan van megírva az én szememben) képesek megerőszakolni. Visszataszító.
KedvelésKedvelik 1 személy
De még a korodat is jól saccolták be… (nem.) Érdekes és jó írás, tetszett a lendülete is.
KedvelésKedvelés
Mit saccoltak?
KedvelésKedvelés
Huszas közepe. De aztán kiokosították a kommentelőt, hogy egy megcsömörlött, vagy megsavanyodott, vagy valami hasonló kiélt-leértékelődött-romlottparizer negyvenes volnál. Iszonyú taszító az alpáriság a kommentelők között amúgy…
KedvelésKedvelés
Aztán kikeresték a képeimet, gondolom. Amelyiken szaltózom és kockahasam van. Ezeket mind megtalálják. Én meg itt röhögök.
KedvelésKedvelés
Hinnye. NA, megyek úszni tényleg.
KedvelésKedvelés
“És aki nem alázatos ezzel, az kiabál a facebookon meg vádolja nyilvános posztokban a gyerekeit, hogy önző macsók és elcseszték az életét. Akiket igazi ideggyenge módjára máskor ajnároz.”
Éppen úgy, mint a barátaikat vagy a párkapcsolataikat.
KedvelésKedvelés
KedvelésKedvelés
Itt válaszolok, kedveseim. Fröcsög belőletek a buta gyűlölet, pedig én ezt a blogbejegyzést nem oda írtam, nem én toltam az arcotokba, ti linkeltétek be és aztán jöttetek ide.
Kitűnően illusztráljátok a kommentekkel a buta, frusztrált, utólag megmagyarázós jellegét a “gyerekmentességnek”. Aljas semélyeskedés, fröcsögés megy.
“Ha valaki azt elismeri,hogy bunkó, és értelmetlen, akkor minek próbál hozzáérteni egy szenzitív témákhoz? Pláne úgy,hogy egy üvegbúra alatt éli az életét, mert ezek szerint senkije sem volt, aki pl bántotta volna azért, mert még nem volt gyereke?”
Miért szenzitív? Hiszen ez döntés, “-free”, nem? Ti vagytok a tudatosak.
Nem, nem üvegbúra, sőt. Nézz utána.
Azért nem bántott engem senki ezért, mert bár huszonhárom évesen találkoztam azzal, hogy meddőnek számítok mint basedowos (ezzel életveszélyesnek számított teherbe esni akkoriban) és PCOS-s. Majd harcoltam a gyerekért. Egy cseppet sem ideális kapcsolatban, és a könyezet, a férfi exei heves rosszallása, belepofázása közepette. Huszonöt évesen szültem. Ezért nem basztatott senki. Miért basztatott volna? Amúgy a basztatással én nem értek egyet. de ez nem búra.
Most vele töltöttem a délelőttöt. Tizenkilenc éves. Hát egy élmény, komolyan. Az én fiam, ilyen? Elmondja a titkait. Okos, önálló, alkotó. Ennyire azért nem volt nehéz, nem mondhatom, hogy jó fej lett, mert küzdöttem és rengeteget abajgattam.
Ugyanaz az erő nem hagyta, hogy benne ragadjak az apjával a kapcsolatba, mint amelyik annyira akarta és szoptata és hordozta őt, és amelyik ilyenné tette őt, és sportolóvá és íróvá tett engem. Ti meg a facebookon basszátok a rezet és gyűlölködtök.
Nem ismertem el, hogy bunkó vagyok amúgy, és nem voltam bunkó.
“Megúszni nem a rossz dolgokat szoktuk?”
Nem, hanem nehéz, ám eredményes feladatokat is. Felnőtté válást, melót, izzasztó edzést, babramunkát, fájdalmat, felelősségvállalást, érést is. Jellemző a kérdésed amúgy, az élet kényelem és élvezet, ebből bizony nem lesz konszenzus.
Okés, ha nincs gyereked. Nem okés, hogy lehazudodaz okát, utólag elvvel és döntéssel magyarázod. Nem okés, sőt, nevetséges, káros és taszító, ahogy fröcsögtök.
“sok esetben arra sincs lehetősége, hogy az idióta pasijától/férjétől megszabaduljon aki mondjuk inkubátornak használja” Na, ez a döntés, mert pasival élni, pasizni, házasodni sem kötelező, sőt, szexelni sem.
“Szóval én ott b*ódjak meg, nem tettem le semmit az asztalra, mert nincs gyerekem, te meg igen, mert neked van.”
Igen. De főleg azért, mert gyűlölködsz és sérelemvadász vagy.
most ennyi, megyek úszni, köszönöm a figyelmet!
KedvelésKedvelik 1 személy
Valójában én szeretem, ha sokan olvasnak, új közegbe linkelnek, onnan mindig jön új, rádöbbenős olvasó, a Szentesi Éva-hisztizésnek is ez lett az eredménye. De sose hergelem, ezt sem én akartam most.
KedvelésKedvelés
Meg így a bosszút is érzem a sorokból, jól van, tehát megérintett, ideges lettél! (Meg az ostoba felületes nagypofájú ítélkezést, kb. amikor patkányok rágnak egy nemes vadat, olyan érzés, ez nem annyira vidám, de nem is nagy ügy.)
KedvelésKedvelés
“Csak a hangját akarja hallatni.”
most mondd meg, egy blogger… :DDDD
“Az ökomáznál adtam fel. Tegnap megnéztük David Attenborough Netflixes természetfilmjét és ha eddig icipici kétségeim lettek volna, hogy biztos nem akarok szülni, az tuti elillant volna.”
nyíí, hát igen, a netflix, meg celebes-ideologikus film, az aztán nagyon komoly tájékozódás… (meg akinek erre van szüksége igazolni…)
lennétek ti szerelmesek meg boldogok, megbecsülve, úgy szülnétek, mint a pinty. én értem, ha nem, de miért kell hazudni? sérült, szerencsétlen állapotot menőségnek meg tudatosságnak hazudni?
“Egy 44 éves, háromgyerekes, valaha feminista blogger, aki elborult pár éve és mindenkibe beleáll. Sok a botrány körülötte…”
Feminista vagyok, te nagyon ostoba.
Most is ti hergelitek a botrányt. Ezekkel meg én, hogy vállalom a véleményem az ólban. Madár vagyok a disznóólban…
Ha jól értem, a melegek a következők.”
Nem. 🙂 De hát mit értesz te.
Amúgy bárki megnézhette volna, ki a szerző.
Összeszedetlen hisztiblog, kár elolvasni. Vagdalózik, mert valami sántít az életében, egy boldog ember nem mások életével foglalkozik, egyszerűen csak örül a sajátjának. vagy blogger, és akkor az a dolga, munkája, hogy ír arról, amiket lát, gondol, reflektál…
“Gondolom orult tapasztalt harmincpar eves, kozepesen kicsi gyerekekkel es rengeteg idovel. Jo neki, oruljon es foglalkozzon olyan temakkal, amivel a hasznara valhat barkinek.”
ööö
“En tiszteletben tartom mas donteseit, mas is tartsa tiszteletben az enyemet.
Ennyi, nem kell bonyolitani se hitteriteni. Elje mindenki a maga eletet ugy,hogy se maganak se pedig masoknak ne artson vele.”
…és vannak még a bloggerek, írók, újságírók, művészek, akik a saját életük élése mellett észreveszik és megírják, mit látnak a világban. senki nem szólt bele az életedbe, azt olvasol és azt fogadsz meg, amit akarsz. De a “ne szóljon bele” mindig olyankor merül fel, amikor valami gázosat takargatnak, úgy értem, olyat, amivel ők sincsenek rendben.
KedvelésKedvelés
Amúgy itt valami félreértés van, hogy ki ment kihez, és ki bánt kit. Én megértem, hogy nekik ez a poszt és ezek az összefüggések fájnak (és bénábbak és gyászabbak a minősítgetéseikkel, tagadásukkal és felszínességükkel, mint hittem), de én ezt a posztot ide írtam, az én olvasóimnak, szerintem hasznos néha belegodolni, hogy mi anyák se vagynk rángatott vagy agymosott ostobák, itt van megalapozva, miért gondoltuk, hogy szülünk, úgyhogy ne ösztönlényezzetek. Mindenesetre én nem linkeltem sehova, ti kerestétek a bajt, élvezitek a balhét, éspedig azért, mert unatkoztok.
Aki viszont a gyerekeimen rugózik, velük szemétkedik, annak most megmondom, hogy mindent ki fogok róla nyomozni, kíméletlenül utánamegyek a társkeresős profiljáig, és nevetségessé teszem. Úgyhogy ne.
KedvelésKedvelik 1 személy
Nem értettem mindent, amit írtál belső késztetésről, spirituális elhívásról, anyag parancsáról, hormonok szaváról, belső programról, mert nem éreztem kamaszként sem. Értetlenül álltam amikor a korosztályom “megbolondult”, és repesve járni akart az ellenkező nemmel, értetlenül állok, amikor körülöttem mások anyákká és apákká lesznek.
Nagyon oda kell figyelnem, hogy attól, mert valamit ésszel és/vagy szívvel nem érek fel, azt nem szabad minősítenem reflexből, mert más életéhez és döntéséhez nekem kurvára semmi közöm.
KedvelésKedvelés
De te hosszan meséltél arról itt, hogy neked ez hiány és próbálod feldolgozni.
KedvelésKedvelés
Igen, jártam terápiára. Voltak nehéz felismerések és az élethosszig tartó tanulást a lelki dolgokban is nagyon igaznak tartom.
KedvelésKedvelés
Mi van akkor, ha nincs semmilyen traumám, pusztán csak nem érzek indíttatást?
Eleget hallgattam, hogy harminc éves koromra majd…! Aztán eljött a harminc, és nem lett úgy.
Mondták azt is, hogy a kezembe kell adni a kisbabákat, és akkor majd…! Megörtént, nem lett úgy.
Nem ideologizálom meg, hogy klímaválság meg “ebbeavilágbagyereket?!”, egyszerűen csak, ha ránézek egy kisbabára, nem érzem, hogy jaj, de cuki, vágyom rá, hogy nekem is legyen.
Nem érzem azt az egzisztenciális vágyat, hogy így hagyjak nyomot.
Az egy elgondolkodtató kérdés, hogy akkor minek van nekem mindaz, ami a nő(i)ség velejárója (hormonok, ciklus estébé). De ilyen alapon az volna a biológiai norma, hogy nővé érésünktől kezdve a klimaxig folyamatosan terhesek legyünk vagy szoptassunk, mint régen.
KedvelésKedvelés
Semmmi nincs akkor. De akkor is kihagysz valamit, a biológiádat, a maga evolúciós tanulságai nem tudják, mik vannak a tudatodban. Én biztos nem akarlak semmire rábeszélni, mert nem érdekel, te mit csinálsz, elvileg sem. Nem leszek ott se akkor, amikor öregen egyedül leszel (és nem áltatom magam: valószínűleg én is egyedül leszek, nekem is rendkívül kellemetlen a szüleim öregsége, nyomásgyakorlása, nem várok többet én sem), se akkor, amikor egy nem kívánt gyerekkel bánod, hogy mégis belementél.
Akit nem zavar a poszt, aki nem ismer benne magára, az nem ír ide, nem akad fenn ezen, hogy létezik ilyen vélemény.
A közeged, ezek a militáns nemszülők, ezek mindenesetre akkora rakás szerencsétlenségek és annyit hazudnak, hogy rossz nézni.
Bennem az igazság kimondásának parancsa van, jelenségek, dinamikák, tendenciák, logikák értelmezése. Nem foglalkozom egyes emberekkel, nem is nagyon érdekelnek.
Hát nekik úgy általában nem saját döntés volt a nemszülés, az tuti.
Nem, nem az a norma, hogy folyton terhesek legyünk, és régen sem volt minden nő folyton terhes, sőt, a parasztok is egykéztek.
(kicsit úgy érződik, hogy örülsz, hogy a többieknek nem lett igazuk, neked lett, “haha, nálam nem lefele esnek a tárgyak!” Hát…)
KedvelésKedvelés
Amúgy edzésügyben vitatkoznak még így velem, hogy ki miért nem. Én meg nem értem. Attól, hogy kimondom a tényeket, nekem tökmindegy, ki edz. És mindkettő (nemszülés, nemedzés) hat a közre is, sokba kerül a többieknek.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: mitől igazán szar a nőknek? | csak az olvassa. én szóltam
Anyum is így van ezzel, hogy nincs benne kétség, ha megfogant a gyerek, felneveli, soha meg nem kérdőjelezné, mindig is akart, többet is. Bennem most meg ez az erős, zsigeri nem van, hogy én valami alapvetőt elrontanék, nem lennék elég következetes, türelmes, nem szeretném eléggé, szevedne mellettem egy gyerek, rossz ember vagyok a felneveléséhez.És nem érzem a biológia sürgetését sem, pedig szívesen veszek kézbe, foglalkozok más gyerekével is, de nem érzem mégse az ellenálhatatlan vágyat, hogy legyen egy saját. Egy dolog van ami szerintem jelez nekem: elviselhetetlennek tartom pár éve a gyereksírást, és szerintem azért, mert ez az a kor, amikor mindent meg kell tennie a nőnek, hogy rájöjjön a sírás okára és megszüntesse azt. De ezért beszólni, csúnyán nézni másra? Igyekszem, hogy ne lássák rajtam, van elég baja az anyának nélkülem is. Igen, én is úgy gondolom, hogy velem van a baj, egy felszabadultabb, boldogabb életben talán nem érezném ezt . Azt se tudom, hogy nem fog ez változni idővel, és eléggé nagy bunkóságnak tartanám, hogy anyákat ekézzek az ő döntésükért. Vagy hogy leharcoltak lesznek és ezen gúnyolódni! Nehogy már azért szóljanak, hogy jobb legyen a munkamegosztás, még azokat nevetik ki, akik nem kapnak elég támogatást… Maximum odáig jutottam az önigazolásban, hogy megrémiszt az, hogy mi várna még a gyerekemre ezen a földön. De ugyanígy féltem magamat is. Nincs az olyan távol, hogy viharok, tüzek, aszályok, járványok, háborúk jönnek, épp ez történik most is. Anyummal egyik ilyen beszélgetésen arra jutottunk, hogy ők sokkal fatalistábbak voltak, jobban bíztak a majd csak lesz valamiben, meg is oldották, amit tudtak. Túl van gondolva ez, hogy minden körülménynek ideálisnak kell lennie, én mégse tudok szabadulni a gondolattól, hogy akkor könnyebb szívvel döntenék egy gyerek mellett, ha fényes jövő várna rá. És az is lehet, hogy a kapcsolaton is sok múlik, ki az akitől mindenképp gyereket szeretne az ember lánya. Ha nem lenne bennem ez a kétely, hogy szeretnék e gyereket, gondolkodnék e azon, hogy mi lehet a gond velünk? Van e ilyen komoly problémánk egymással? Nem hiszem. És mégsem szeretnék. Miért?
KedvelésKedvelés
Tök érdekes, amit írsz.
Amúgy tényleg az ellenállhatatlan vágyra várnak a 28-35 évesek? Ezzel el is telik a termékeny kor. Az az érzés így kattanni nem fog, főleg ha nincs hozzá szerelmes és felelősségvállaló férfival nagyon erős, repdeső gyomrú kapcsolat. Mindig a nők tudják ezt biztosan, erősen, és nekik kell jobban akarniuk, minden ellenére. Abban az életben, amiről a miért vannak szarul a nők? című, következő posztban írok, ami ilyen jóléti, nyafogós, létezéstagadó, hogy akkor ma este borbár kiscípve a csajokkal, vagy fizetésemelést kérjek inkább, vagy nézzek öt részt a kedvenc sorozatomból, ilyen ellenállhatatlan vágy nem fog születni, ez annyira természettől eltávolodott, techalapú, elidegenedett és kényelmeskedő. Ugyanazért nem sportolnak szenvedéllyel, mint amiért nem spirituálisak (bármit jelentsen ez, de ilyen lelkibb, nem-fogyasztó, elcsendesült, szellemibb létre gondolok, nem vallásra meg ezohókuszpókokra), és ugyanezért nem szülnek. A nemet mondásom arra az életre (autóra is), a szüléseim és a spotom ugyanonnan származnak.
Tudod, mi lesz a járványból, ha eldurvul, a születésekre nézve? Főleg most a hálapénz-reform kapcsán, aminek tökre örülök (meg annak is, ha a népes orvostársadalom ezért majd bünteti a Fideszt 2022-ben). Kevesebbet abajgatott terhesek, a férfiuralmú terhesgondozás nevű paráztató maffia visszahúzódása, és sok békés, háborítatlan otthonszülés.
A többi csapásról nem tudok mit mondani, ezek az utolsó idők. A legjobb égövön élünk, de borzalmas látni, Ausztriától Közép-Amerikán át Szibériáig mi megy. És akármi lehet, Pumped Gabó is nézheti a Netflixet, de a jóléti fogyasztó a túlkajálásáról, szórakozásairól, gépesített életéről nem fog lemondani, a kapitalizmust nem akaródzik ledönteni, a kocsiból se száll ki senki. A GDP-neknek valami 13 százaléka származik a német autógyártásból.
KedvelésKedvelés
Nem feltètlenül az ellenálhatatlan vágyra várok, az is jó lenne ha nem lenne ez a mély meggyőződés, hogy nagyon elrontanám, nem tudok jól szeretni. Csak sok olyat is olvastam, hogy nagyon elérzékenyül kisgyerekek láttán, beleszeret az érzésbe ahogy kezébe vesz egy gyereket valaki, és onnantól tudja hogy tüzön vizen gyereket akar, sokszor az is mindegy kitől, hogyan. Ez lenne az erős biológiai késztetés, amit nem ismerek. Nem feltétlenül errre vágyok, csak elméletileg ez sok embert utolérhet, és utána nagyon másképp gondolja a kérdést. Nem zárom ki, hogy én is így járok egyszer, nem tudhatom. Nekem szerintem az is elég jó lenne, ha tapasztalnám, hogy képes lehetek következetes, türelmes anyának lenni. Az is vicces, hogy ezt tényleg nem tudhatom, amíg bele nem kerülök, és biztosan minden átértékelődik akkor, működésbe lép egy csomó energia, amit csak ez vált ki. Vagy nem, mert azért vannak elhanyagoló szülők. Nem biztos, hogy véletlen, hogy így látom magamat is. Pumped Gabó nagyon vicces, ahogy hallgat a trend szavára és pont a greenpeace idealizált hős megmentő szereppel találkozik és tűzi zászlajára. Nehogy lemaradjunk a balaton soundról!
KedvelésKedvelés
Szerintem szenvedélyes szerelem nélkül kattanásra várni gyerekszülés kapcsán pont olyan mint a tinderen nézegetve várni a nagy bummot, nem fog megtörténni. Szerintem a legtöbb első gyerek (nem számítva a járunk nyolc évig, eljegyzés, albérlet, esküvő, jöhetacsok, dugjunk naptárra párokat) úgy lesz, hogy az ember nagyon szerelmesnek érzi magát és akkor előbb utóbb megfogan, aztán felnevelik együtt vagy külön. Az érzések nem olyanok, hogy megteremtjük a körülmênyeket aztán kinyitjuk az ajtót hogy jöhet az érzés MOST.
KedvelésKedvelik 1 személy
Leírom akkor harmadszorra is: elsősorban az az oka hogy nekem még nincs gyerekem, hogy alkalmatlannak tartom magam arra, hogy jól viszonyuljak a saját gyerekemhez, szerintem én türelmetlen, kiabálós, passzív-agresszív anya lennék, aki ráerőltetné az akaratát a gyerekére. (Ezek eddigi visszajelzések konkrét emberektől a velük való viszonyom miatt, nem arra értve hogy egy gyerekkel milyen lennék, hanem hogy velük milyen vagyok) Amivel sokan győzködtek (nem az itteni kommentelők) az volt, hogy majd jön a rózsaszín köd, és akkor minden más lesz. Én erre írtam, hogy elképzelni se tudom, az milyen lehet. Jól félrement utána a beszélgetés itt. Persze fenntartom a lehetőséget, hogy változni tudok, és érdekeseket írtak itt mások is, hogy nekik milyen volt gyerek előtt, milyen lett utána. Ez tényleg úgy hangzik, mintha a csodára várnék a tinderen?
KedvelésKedvelés
Senki nem győzködött éged, ez tévedés, neked érzékeny a téma.
Nem arra írta a tindert.
KedvelésKedvelés
Elolvasta az “irományt”.
“Nagyon tisztelem azokat, akik ki merik mondani, hogy nem, az ő életükbe nem fér bele a gyerek.
Lehet,hogy van helyette 5 mentett kutyájuk. Vagy macskájuk. De lehet hogy csak nekik így jó.”
KedvelésKedvelés
“Jahm meg azt is szomorúnak találom,hogy pont ma jött szembe ez az írás,amikor az elvesztett magzatok, babák világnapja van…”
szégyellem is magam, hogy vele 4 nappal később jött szembe, meg annyira fontos az összes ilyen kreált világnap… biztos nem biznisz egyik se…
KedvelésKedvelés
“Èn pl pasi lètemre nem akarok gyereket…rám mit irna?
Ha müködne a règi apa-anya mindenen keresztül kitartunk egymás mellett csalad modell,akkor akarnèk esetleg….
De instant világ,instant kapcsolatok,felületessèg,önzősèg mindenhol…. Igy nem kell. Nem magam miatt csak,gyerek èrdeke miatt se. …. Divat lett a válás ill egyedülálló szülősèg,es igy a mellunket verjük milyen kemèny nő,apa nélkül is felneveli…..”
KedvelésKedvelés
Aztán lehet, hogy pasi létére csak annyira kellene becsülnie és szeretnie egy nőt, hogy annak kedve szottyanjon vele családot alapítani, mert tudná előre, hogy nem lesz magára hagyva, nem lesz átbaszva, és ha van szeretet, akkor még kitartás meg hűség is lesz, de ezek nagyon bonyolult dolgok ám… Mission impossible, és ahogy figyelem, egyre elérhetetlenebb. Akivel jó a családosdi, annak a gyerekei is ezt tanulják meg, akivel nem, ugyanúgy újratermeli az új generációban az önzést, a kihasználást, a megjátszást stb, amiben ő is felnőtt. Mintha lehetetlen lenne átírni a családi programokat. Ja, hogy meló meg idő? De megéri, semmi sem éri meg jobban, jó reggelt!
KedvelésKedvelés
Jaj, nem kell ezt megmagyarázni, full agresszív sértettség az egész.
KedvelésKedvelés
Béna és agresszív az egész csávó, ugrásra kész, hogy megsértődhessen.
KedvelésKedvelés
ja meg az a vicces, ahogy mindenki azt hiszi (más témákban is), hogy én róla írok, róla hozok ítéletet, neki szólok be
vagy “támadom, gyűlölöm”, ha pl. kiröhögöm azt a csajt, aki édeskés szöveggel 20 ezer forint/főért árul csoporttos bézik jógát plusz reggelit sznoboknak
KedvelésKedvelés
“az egész érvelését (izé… jó, nevezzük annak), arra a hitre építi, hogy létezik valami sors, meg isten, meg természet “akarata”, és egyéb ezospiri marhaságok, amikbe általában azok kapaszkodnak, akik képtelenek a saját életükért és tetteikért felelősséget vállalni, és kezükbe venni a “sorsukat”. Előbb-utóbb talán felnő, és nem érzi majd szükségét, hogy blogbejegyzésben toporzékoljon, amiért mások másképpen merészelik élni az életüket, mint ő 🙂”
KedvelésKedvelés
“Lassan 50 éves lesz, nem nő ez már sehova sem…Agyban sem..”
KedvelésKedvelés
“Ez a nő konkrétan tátott szájjal ment a f*szerdőbe. Főleg azért, mert a stílusa nem “erős”, hanem végtelenül pökhendi, leereszkedő, személyeskedő és bunkó. Én azokat a hatalmas igazságokat sem látom az írásban, amiket te elvileg felfedezel (örülnék, ha rávilágítanál, melyik gondolatok ennyire magvasak, mert nekem nem jött át), de ha még feltételezzük is, hogy vannak, akkor sem kell ennyire paraszt módon megfogalmazni őket, ha meg az ember mégis megteszi, nem kell csodálkozni, ha ugyanazt a stílust kapja vissza. (Természetesen az lenne a legjobb, ha senki nem reagálna neki – hozzá hasonló – alpári bunkó módjára, de mind tudjuk, hogy az emberi természet nem ilyen.)”
KedvelésKedvelés
“Sry, de olyan vagyok, mint egy bank: Azt adom, amit kapok,+a kamat..Nem vagyok szívbajos..”
férfi, tufa arccal, suttyóbb egyetemen jogászként végzett
KedvelésKedvelés
“Két forintos kérdés: na vajon a cikk íródott előbb, vagy a reakciók..”
KedvelésKedvelés
megy tovább a lincselés magyarázgatása:
“Az emberek beléd állnak majd elvárják hogy kussban maradj, ha visszaoltasz, jaj de kiakadnak! Nekem folyvást be-bevauznak, majd mikor visszaszólok, jön a háddehogyképzeled?!?! 🤣🤣”
KedvelésKedvelés
“Amúgy sem százas a taigetosz-pozitív nénje: féltéglákkal zúzza be az”ellenségei”(beleértve a férfiakat, akik ott merték őt hagyni) ablakát,+még büszke is erre..Kész csoda, hogy még senki sem jelentette fel..”
KedvelésKedvelés
“Amúgy azóta látom, hogy a nő azért törölte a kommentjeit, mert itt nem tudta megvédeni az igazát, viszont innen a kommenszekcióból visz félmondatokat a cikke alá, bizonygatni hogy a gyerekmentesek micsoda aljadékok. 🤣🤣🤣 Nem tudtam, hogy ilyen nagy nála a baj fejben.”
KedvelésKedvelés
“te kinek képzeled magad, hogy kijelented, nem ő döntötte el? De baszki, kepzeld el, felnőtt ember el tud dönteni dolgokat, es felnőtt ember nem hiszi azt, hogy az ő nézete, gondolkodása, véleménye az egyetlen igaz. Ilyet narcisztikusok gondolnak, de ők a legkevésbé sem felnőtt módjára viselkednek.”
Ismét az ostoba nárcisztikusozás, így az érv tartalmával nem kell foglalkozni. Arra céloztam, hogy a sok “én döntöm el” nő elhallgatja, hogy a partnerei sem akartak tőle gyereket, vagy a közelébe se ment egy férfi se, vagy nem szerette őket. Nevetséges, hogy mindenki saját döntésnek állítja be. Ki nem lát át ezen szerintetek? Még a komolyan és többet szülni akarók sem találnak okvetlenül társat.
“De menjünk bele, nem döntés. Mert ez egy érzés, hogy vágyom-e gyerekre vagy nem vágyom egyáltalán, meg az is egy érzés, ha valaki ki nem állhatja őket. Mivel ezek érzések, es nem bűncselekmény, igy sem szamonkerni, sem megmagyaraztatni, és főleg nem büntetni nem kell. Sőt, gyereket szülni sem KELL.”
Én ugyan nem büntetek. Nem, nem érzés, hanem sokkal mélyebb, elemibb, és a vágyad nem kontextus nélküli. amire céloztam, az az, hogy elnézve titeket, fejre, szóhasználatra, meg amiket az életetekről leírtok, ezt a gyerektémát a szar kapcsolataitok, szerelemtelen életetek és az anyagi nyomor, saját lakásra való vágy és a kényelemszeretet döntötte el, és/vagy az agresszív, irigykedő csoportotok agymosása, amelyben ösztönlénynek nevezitek azt, aki szül és ellésnek a szülést.
“Gondolom, az a sok babagyilkos nő elkerulte a figyelmed. Nekik lefutott a program, mert a csalad meg mindenki belenyomasztotta idő előtt a szulesbe (mert KELL),
Nincs sok babagyilkos nő, még a nem kívánt terhességek számához képest sem. És nem, ők krízisterhesek és erőszakáldozatok, sem méltó életről, sem élvezetes szexről, sem elemi feltételekről, sem saját döntésről nincs szó az esetükben. Az a boldog, akiben a lefutott evolúciós-biológiai-természetes program és a lehetőségei harmonikusan illeszkednek.
“ahelyett, hogy onismerettel maga döntse el, akar-e, es ha igen, mikor es mennyit. A gyereket nem viheted vissza, ha “nem adja ki” a dolog.”
Érvényes döntés, én nem akarom, hogy te szülj. Csak jelzem: a döntésednek, még ha saját is, vannak következményei. Az abortuszoknak is, meg a végig nem ment hormonális, szervi folyamatoknak is, és lelkileg is. Pl. ilyen savanyúak, sunyik, agresszívak és hatalmaskodók lesztek.
“Sajnalom a gyerekeid, hogy ugyanezt le fogod nyomni az ő torkukon is.”
Ne sajnáld a gyerekeimet. Semmit nem nyomok le a torkukon, soha nem tettem. Te is tudod, hogy ennek a mondatodnak nincs igazi tartalma, csak alázási eszköz.
Kösz.
KedvelésKedvelés
“amikor azt mondja, hogy az ő gyereke fogja majd az én seggemet is kitörölni – hát apukám, erre csak annyit mondok, hogy mivel TUDATOSAN lettem gyerekmentes, nyilván megteszek mindent annak érdekében, hogy idős koromban is el tudjam látni magam és ne legyek rászorulva senki ember fiának a segítségére. Tényleg MINDENT megteszek (egészségesen élek, saját házam van, megtakarításom, stb.) és ha ne adj’ isten mégis elér valami gyógyíthatatlan nyavalya, tuti hogy előbb kötöm fel magam, minthogy mások által kiszolgáltatva éljek még pár nyomorult évet…”
KedvelésKedvelés
Milyen felelősségteljes, felnőtt emberek. Hospice-osok mást tudnának mesélni, erre nagyobb összegben fogadnék, ha lenne értelme.
KedvelésKedvelés
Ugyan, ez is csak magyarázkodás, mert eltalálta a dolog. Senki sem tudja az öregkorát egyedül megoldani, és öngyilkosok se lesznek, a nyugdíját is a dolgozók termelik ki.
KedvelésKedvelés
“Foglalkozz Évácska a saját, tökéletes gyerMekeiddel meg a tökéletes életeddel és ne hergeld a népet ilyen hisztiposztokkal.”
gyereknevelünk és dolgozunk, meg a szabadidő, így teljes az élet
KedvelésKedvelés
“Nem hozott kedvet a szülésre ugyanis ez nem így működik. Ma pl megint láttam hogy egy ismerősömnek újabb gyereke lett, hát nem tett boldoggá vele. Megtartom magamnak nem megy like sem kis szivecske, mert csak az jár a fejemben hogy ez a gyerek mire 30éves lesz egy szétrombolt világban fog felnőni, tömeges nyomor, éhezés, ökológiai pusztulás egy olyan világban ahol nincs esőerdő már, sem gleccserek…ellenben metán túladagolás, szemét halmok, műanyag eső és még sorolhatnám amit tapasztalni fog és akkor még hol vannak a konfliktusok a háborúk amik a megmaradt élhető területért fognak folyni. Úgyhogy nagyon sajnálom de már nem tudok örülni, csak aggódni. Nem érdekel hogy szeretnek dugni és abból lett még egy meg még egy széndioxid termelő egyed, vagy szennyező. Túl sokan vagyunk, kiszorítjuk az állatokat a helyükről ez világosan látszik. És ezért nem bánom utáljanak meg, bélyegezzenek meg, de akkor is ez az igazság és ezt vállalom.”
KedvelésKedvelés
Egy pillanatig sem akarnám azt a látszatot kelteni, hogy én vagyok a követendő példa (de igen :))), de én miért tudtam őszintén örülni a barátnőm gyerekének, akit 41 évesen szült, fel fog nevelni, és csupa gyönyörűség volt a karomban tartani kb másfél óráig (utána napokig fel voltam tőle dobódva), csak jókat és szépeket kívántam neki, megerősítettem benne, hogy ne érezze magát fáziskésésben, mert nyilván abban van, de ő legalább meglevő élettapasztalattal fogja nevelni a gyerekét, ámulattal látja, hogy az apának milyen hatalmas személyiségfejlődés volt az apává válás, és eszembe se jutottak a fenti rémképek. Miért? Mert vagy így lesz, vagy nem, és rajtunk is múlik, hogy milyen a jövő. A szavazatainkon biztos. A gyerek nem szén-dioxidot termelő egyed, hanem gyerek, új élet, csoda. A nevelésen múlik, mennyire fogja kizsákmányolni a környezetét.
KedvelésKedvelés
jólértesült álprofil
“a zírónő is akkor élte át a gyerekcsinálós szex extázisát, amikor apjakorabeli nős férfiaktól teherbe esve, a gyerekkel bemanőverezte magát az életükbe. Beletette azt a J.Lo-éhoz mérhető seggét – hihihi – a készbe. Neki ezt futtatta le a szoftver, van ilyen, és van az ilyennek neve is…”
csak János volt nős, és én nem őt akartam, hanem Julit. egy gyerekem fogant így (de biztos nem neked fogok magyarázkodni, Angéla, ne kapargassuk meg a magánéleted sötét foltjait). de ez híres poszt, megírtam már. mennyi gyűlölet.
az életkor mire érv? én őket szerettem. nekem csak szerelmeim voltak. nem voltak ostobák, az tuti.
KedvelésKedvelés
J.Lo? Neki világhíres jó segge van, bocsi. Angéla egy piszkafa, rusnya és ráncos, szerintem kilóg a lóláb. A bugyijából, talán. Milyen torz az irigység, milyen szánalmas is egyben.
KedvelésKedvelés
én írtam a sajátomra, hogy ja, ha már említitek, nekem is ő a seggtársam, ő nem hasonlította magát
KedvelésKedvelés
“Ha valóban boldog lenne, akkor arról írna, nem arról, hogy mások miért hulladékok az Ön szemében”
arról írok, amit problémának és fontosnak látok. de sokat szoktam az életem teljességéről is amúgy, kukk szét! csak arra meg mindig mondják, hogy bizonygatás, dicsekvés. én magam jobban szeretem a személyes részletek visszaélésre csábító megosztásánál a problémaérzékeny írásokat mint gondolkodó ember. de minden van, itt is, az idővonalaomon is, szóval ez a kritika tévedésen alapul.
“és mi is elhinnénk, hogy boldog”
én nektek tuti nem bizonygatom. idegeneknek? akik mint valami bíróság nézegetek? ne viccelj
KedvelésKedvelés
“mellesleg szavakon érett ember nem lovagol”
de, csak azokon. pontosan kell fogalmazni, ez a lényeg.
KedvelésKedvelés
“annyira tetszik neki a kommented, hogy kirakta a blogjára is a cikkbe névvel és egy másikat is..értelmiség, mi, kedves Éva?”
miért ne tehetnék ki egy nyilvános kommentet akárhová? és hogy függ össze ez az értelmiséggel?
KedvelésKedvelés
Gumiszoba Gábor Varga álnéven extrémen nem bírja elviselni, hogy én nem úgy élek, ahogy ő
“a kép jobboldalán a kisfiú nadrágjának lyukas a térde? Jól látom?”
jól látod, sőt, van vagy hat ilyen nadrágja, imádja őket. ilyen az életünk, sok mozgás, futás, ugráás, esés, szakadás, sár, kosz.
nyilván aki fűnyírós kispolgár, az ezt valami morális kérdéssé nagyítja, valamint a kép lényegét is sikerült megragadni.
KedvelésKedvelés
“Piros Mónika Csorok szegenyek, sokan vannak”
KedvelésKedvelés
Lehet, hogy futás után még büdösek is voltatok, vagy legalábbis izzadtak. Baszki, de gáz vagy. Mindig az szúrja ki ezeket, aki 2 km-t se tud lefutni. És cigifüsttől bűzlik.
KedvelésKedvelés
“Én többre tartom magamat, mint a cikkben megfogalmazott holmi ösztönlény, aki gondolkodás nélkül gyereket szül, csak mert a hormonjai/ösztönei ezt sugallják (amúgy nem sugallják). A körülmények? A lehetőségek? A kapcsolat milyensége, amibe a gyerek születne? A mentális és fizikai állapot? Ezek mind nagyon is számítanak. Ha valaki úgy szül, hogy ezekre a tényezőkre fittyet hány, az felelőtlen és buta. Hála az égnek, hogy abban a korban élünk, amikor minden jogunk és lehetőségünk megvan arra, hogy szabadon dönthessünk a sorsunkról. Nyilván ezzel szemben véleményt megfogalmazni is mindenkinek van joga és lehetősége. Az más kérdés, hogy mennyire etikus ilyen kisarkított, empátiát nélkülöző kritikával illetni bárkit, aki nem úgy éli az életét, ahogy a kedves cikkíró hölgy jónak találja. Éppezért, elolvastam az írást, köszönöm a jótanácsokat, és élem tovább ugyanúgy az életemet, ahogy én tervezem és ahogy nekem jó.”
KedvelésKedvelés
“nem.tudom mit szívott de elég debilke lett szegény tőle xD másra kígyót kecskét kajabál de ő aztán a NAAAGY SZENT TEHÉN .. az h egy leellett tehén, hát na bumm, saját egyéni szocproblem. és elég szánalmas. de ő még reklámozza is h hogy sikerült bedugnia a fejecskéjét az előtte haladó farpofikái közé…. xD
szép meg jó az önámítás… persze csak míg magad eszed a főztöd xD ha másnak is adsz, hát ott már készen kellene állni arra h a pofikádba nyomja annyira fosszarfos”
KedvelésKedvelés
“Egy dolog bánt engemet,és elképesztő hogy nem értik..Savaznak minket,hogy egyre nagyobb elánnal toljuk a magunk gyerekmentes gondolatmenetét,és nem veszik észre hogy ezt azért muszáj,mert a másik oldal is egyre durvább szintre süllyed.Csak pajzsot tartunk magunk elé ezekkel szemben.Ami egyre nagyobb az ő faszságaik miatt…Csoda hogy ekkora ellenálllást szül?Vajonmé????Ők generálják az elmebajos hozzáállásukkal..”
KedvelésKedvelés
Megnéztem az oldalt,(” gyerekmentes”??), a gyerekvállalásról szól szinte minden poszt, és főleg az anyák lenézésével, lehülyézésével.Akik erre nem reagálnak, mert nem olvassák. Én sose vekengtem ennyit a gyerekvállalásról, négy gyerekem van. Ez meg olyan ovis szint, hogy biztos mindenki a gyerekmenteseket figyeli és bántja, hát saját magukon kívül így tömegesen nem érdekelnek senkit. Ebből mozgalmat vagy mit csinálni értelmetlen. A kommentjeik gonoszak, az abortuszt viccként emlegetik. Mit gondolhatnak a saját anyjukról, mi lehet ennyire szar nekik? Mindegy végülis, a gonoszságra nincs mentség.
Barátságban sose volt gond, hogy nekem van gyerekem, 30 éve barátnőmnek meg nincs.
KedvelésKedvelés
Most a 30+15 millióra megy az irigykedés, közben tök nyilvánvaló, hogy szar az életük, szarok a kapcsolataik, frusztráltak, gyerek nélkül se lett jó meéó meg kéjmámor, ezt teljesen nyíltan leírják.
KedvelésKedvelés
Azért az is nagyon átlátszó, hogy a gyerekmentesek nem sportoldalakon, utazásos oldalakon, túraoldalakon, divatoldalakon, felnőtt hobbis oldalakon, bármilyen más oldalakon nyomatják a SHINY HAPPY gyerekmentes életformájukat, szabadidejük és a gyerekmentesség folytán megtakarított pénzük szuper felhasználását. Mert aki meg ott van, illetve csinálja a jó dolgokat, annak nincs ideje ezeken lamentálni, mert van élete, nemde?
KedvelésKedvelés
Az egész rohadtul átlátszó, kínos olvasni is… Izzadságszagú, mindenről szól, csak arról nem, hogy milyen jó nekik. Ezzel el is árulják magukat. De amúgy szerintem senki le se szarja ezt a társaságot. Ez talán a legnagyobb fájdalmuk. 😀
KedvelésKedvelés
Igen, és aki tudatosan nem szül, azt még értem is, mert sokkal kisebb kárt csinál bármilyen szempontból, de minek ehhez közösség, anyázás, szó szerint? Azokat, akik tényleg tönkreteszik a gyerekeiket, lehet bárhol máshol szidni, és nem kell belőle mozgalmat csinálni. Vagy ennyire unalmas az élet gyerek nélkül?
KedvelésKedvelés
Van nyomás rajtuk. Létezik szülésnyomasztás, normálisék. De az evolúciót meg a belső szoftvert ez nem érdekli.
Minden ilyen hörgés jól indul, értelmes maggal. Esküszöm, a vegánok is, a body positivity, az emancipációs kis csoportok is. Csak aztán már nem arról van szó, hanem eltömegesedik, odacsődül a sok önigazoló, és fensőbbrendűsködésről, uralmi vágyakról, felszínességről, menősködésről., siralmas butaságról és gerjesztett ellenségeskedésről lesz szó.
Olyan lesz minden ilyen, amilyen az ember (béna, gyáva, nem okos), és amilyenné a fb és a csoportdinamika torzítja őket. Gerjedő hangulat, ellenségkép, előítéletek, lincselések.
Én ezért szeretek egyedül állni, nem vezérkedni, nem támogatókat toborozni, nem csatlakozni be sehova – az a dinamika torzít.
Szerintem fb torzító hatása nélkül a teljesen beleborult Angéla sem lenne ennyire kavarós, helyeslésre vágyó, rivalizáló és hiú. (Ezüst sort…)
A nárcisztikus vádat én biztosan nem veszem elő, általában azt látom, hogy tehetséges emberekre mondják olyanok, akik nem érik fel őket, viszont szívesen egóznak, fontoskodnak, hivalkodnak a tök jellegtelen életükből.
KedvelésKedvelik 1 személy
Ha nem hazudnának maguknak, nem lennének ennyire frusztráltak. Annyira hihetetlen, hogy egyes embereknek le kell írni, hogy mások örömének, munkájának nem kell nekiesni, mert nem ellenük van. Gyerek nélkül se értem a gyerekutálatot, (de oké, amíg csak érzés legyen) a mellé prezentált undokság, mások gyereknevelésének kielemezgetése viszont hányinger. És persze a más gyereknevelése nem meló, ‘csak’ biológia mert ‘csak’ megszülik, ők viszont a rengeteg gyerekkel való nyűglődést nem akarják, mert nem lenne mellette életük, akkor hogy is van ez? Remélem soha nem jutok erre a szintre.
KedvelésKedvelés
Nagyon árulkodó… Valami NEM érdekel, valamit NEM csinálok, közben meg azzal töltök fél napokat, hogy hörögve, vérben forgó szemekkel szidom azokat, akik csinálják azt a valamit. Kicsikét sem átlátszó…
KedvelésKedvelés
“Jaj, ez a nő teljesen megkattant pár éve 😅 mindig is rohadt nagy és karcos egója volt, a vendégposztokat szerettem az oldalán. Ráadásul full paranoiás”
volt is vagy négy, 2013-ban
KedvelésKedvelés
Az egyiket én írtam! Tök büszke voltam, hogy befogadtad, megtiszteltetés volt megjelenni a blogodban. Az, hogy ma reggel is, csepergő esőben, szétaludt hulla fejjel lementem futni, ezért egész nap energikus leszek, annak köszönhető, hogy nem hagytam abba a blog olvasását. Köszi, köszi.
KedvelésKedvelik 1 személy
Ha nem tetszik h leírja valaki a véleményét nem kellett vna publikussá tenni a bejegyzést.
KedvelésKedvelés
Bori András, a jogász prolizik
“Szeretnél te ilyen “akolból”irogatni, prolikám. Kis kezeddel baromságok tömkelegét pötyörészted be a netre, ám a kritikát a mérhetetlen egód nem bírja elviselni. Mindez sajna azt jelenti, hogy te vagy az érzelmi fogyi.. Annyira nincs életed, hogy keselyűként körözöl mindenki felett, akinél ez a híg libafos fröcsögésed kiverte a biztosítékot.. Két pelenkázás közt, ismeretlen embereknek megmondod a frankót. Miért is? Jah, hogy máshogy merészelnek élni, mit te..Mit is tudsz rólunk?Azok kívül, hogy nem akarunk gyereket, SEMMIT..1, Olyan szinten vagy előítéletes, hogy okádlak. Az ilyen emberektől konkrétan sugárban hányok. Semmivel sem vagy jobb, mint egy rasszista, vagy egy homofób. Szinte csak az álértelmiségi dumád, modoros szófordulataid és az álszentséged, képmutatásod különböztet meg tőlük. 2, Gondolom, amit a CF nőkről írtál, azt analógia mentén kiterjesztően értelmezhetem, mint CF férfi, magamra is. Elmondanám, tisztelt nagytudású, nagylátású polgártársam, hogy egem se nem abuzáltak kiskoromban, se nem vagyok meddő, rusnyának eddig max te láttál, trauma sem ért, mégis, tudatosan vagyok gyerektelen, szabad akaratomnál, önismeretemnél, és annál fogva, hogy nagyjából felfogom agyilag, hogy mivé válik a földi élet cirka 50/60 éven belül.(optimista becslés)..”
mondjuk azt is írtad, hogy eddigi kapcsolataid nem akartak/nem lehettek, és félsz, hogy elhagynának meg eltűnt a sírigszerelem, és divat lett a válás
szerintem amúgy nem nézel ki jól, de én a nőkre írtam. hogy szerelemben csalódott nők, akik nyomorkapcsolatokban tengődnek és nem nagyon válogathatnak a csávók közül,, elég gyakran hakniznak ezzel, magukat vigasztalgatva, keménykedve, hogy ők tudatosan döntöttek így. hát, nem.
“Hát, akkor ma is tanultál valamit.
ez a férfi dühös
“Mondhatnók, hogy sajnálom, hogy tőlem kellett megtudnod, hogy az élet, emberek kicsit bonyolultabb(ak), mint amit (eddigi, itteni performanszod alapján)képes vagy agyilag felfogni, de valójában, részemről a megtiszteltetés, hogy ezzel is hozzájárulhattam kissé szűkre sikeredett látóköröd szélesebbre tárásához. bezony, tisztelt anyuci, a világ nem csak fekete s fehér. 3, Hogy ez a híg libafos fröcsögésed múltbeli sérelmekből, vagy figyelemhiányból, esetleg zsigeri gyűlöletből ered e, a te esetedben tán még Csernus sem tudná megmondani, felszaladna rendesen a szemöldöke tőled, habár kétségtelen, hogy (eddigi, itteni performanszod alapján) egy egész szakdogányi anyag rejtőzik benned, Csernus pályakezdő kollégái számára..”
KedvelésKedvelés
A pelenkázós meg a csernusos rész igen mulattatóak.
KedvelésKedvelés
“A határozottól ez nagyon messze van.
Lakatos Márk a múltkori kisvideójában, ami ide az oldalra is felkerült, na ő határozott.Ez az írás egy vattacukorfelhőbe, meg cukormázba burkolva akarja a gyerek nélküliek torkán lenyomni, hogy ez mekkora kaland és nehogy lemaradj róla.
Miközben meg tipikus klisés dolgokkal van tele, mint a “sajátodat szeretni fogod” meg “nem pénz kérdés”.
És még meg is van fűszerezve egy hangyáni múlt századi felfogással, miszerint ha nő vagy, ez a dolgod.
Szaporodni minden élőlény tud (meddőktől elnézést kérek), egy egér vagy egy katicabogár is, ettől nem lesz senki se jobb, se több.
Ez nem VALAMI, ami miatt bárki is dícséretet érdemel, ez csak egy biológiai folyamat. Amiben mi, emberek, szerencsére dönthetünk.”
egyben parancs is, amit ha megtagadsz, annak lesznek követkeményei az énedre, élekedre, testedre és öregkorodra nézve.
KedvelésKedvelés
“És még feltenném azt a kérdést, hogy ha pont a Te gyereked dönt úgy, hogy nem akar gyereket, akkor mi lesz? Rá lesz tukmálva akarata ellenére, mert “ez egy kaland édes fiam/lányom, ez a szokás, meg ez az élet rendje, nehogy lemaradj róla, mert ha én újra huszonéves lennék, meg mit fog szólni a falu népe”?
Vagy ha valamelyikük a saját neméhez fog vonzódni?
Vagy ki lesznek tagadva esetleg?
Bármelyik csodás szülői felfogás lenne…”
semmi nem lesz, soha nem nyomtam le semmit egyik torkán se, sőt, ellentartottam a lenyomús apának. szabadság van. és nem én vagyok az se, aki unokáért remeg. a dolgok életvitelileg és értékrendileg elég jól állnak azoknál a gyerekeimnél, akik erről már mgnyilatkoztak. én nem várok el tőlük semmit, és nekem mellesleg van gyerekem, nem fő projekt, erről is írtam sokat. mert szerintem ez is tévedés, hogy hú, gyerek, akkor ő a minden. természetes része, velejárója az életnek a gyerek, nem a középpontja, értelmének bizonyítéka vagy célja. de megvallom, tök jó érzés rájuk nézni, hogy iylenek lettek, az íróságom, műveltségem, edzésem, élményeim, igényességem, szerelmem mellett vagyok rájuk is büszke.
a melegség is az ő dolga, vvan a közelben. én a melegeket kifejezetten bírom, nem tartom gondnak, a propagandát ellenzem meg a transzok hisztis jelenlétét és nyomulását, de erről is írtam több nagy posztot. így annyit mondhatok, hogy coming out meg minden, de nemváltó műtétét, ha azt akar, oldja meg saját pénzéből a gyerek. viszont nem keresnek ilyen identitást vagy pótlékot.
KedvelésKedvelés
“Ez a hatalmaskodás a becsípődésed, már nem először írod, sajnálom a sok komplexusodat, ami miatt úgy érzed, mindenki el akar nyomni. Talán pont ezért a támadó stílus, a megmondóember szerepe, amit magadra vettél, de ha nem fejlesztesz magadban némi higgadtságot és tisztánlátást, nem fogsz tudni érdemi vitába szállni senkivel, mert esztelen és igazságtalan fröcsögés lesz belőle. Nekem a legkevésbé szimpatikus benned budaházy és dúró visszaköszönő stílusa, akik az egyetlen és igaz valóság tudásának birtokában feljogosítva érzik magukat mások sárba tiprására, megalázására, majd ha azok a mások ellentámadásba lendülnek, vagy csak védik magukat, akkor vérig sértődnek és sátánt kiáltanak. Ebből a “cikkből” (ha már nevezni kell valahogy) nem tudsz jól kijönni, mert a belőle sugárzó gyűlöletet nem tudod megvédeni semmilyen magyarázkodással.”
KedvelésKedvelés
“Ez a cikk 10 percet elvett az életemből. Tuti biztos idegből írta, mert az egész úgy hangzik, mint vmi bekattant tyúk rikoltozása a tyúkudvarban. Se füle, se farka, se tartalma, se értelme. Izomból tolja a semmit, magasröptű, mélyértelmű gondolatoknak nyoma sincs. Gyakorlatilag az egész egy agresszív önfényezés, másokra mutogatás, fikázás, és mindenki szar, aki eltér az átlagembertől, és nem áll be a birkák közé bégetni. Sajnálom, hogy tele van frusztrációval, és az élete is szar, bár ezt saját magának sem vallja be. Rikácsolás helyett inkább intelligenciára, empátiára, szellemi-lelki fejlődésre kéne gyúrnia, és nem egóra (mert az van benne bőven, több is mint kéne). Talán akkor tudna értelmes, összeszedett bejegyzéseket írogatni a bloggerína.”
KedvelésKedvelés
Gumiszoba becsípődése Gábor Varga néven:
“az nem bántalmazó kapcsolat, hogy azért ejteti magát teherbe valaki nős férfiakkal, hogy kiszakítsa őket a családjukból? Tudom, nem kötelező félredugni, de akkor is…”
nem, az nem az lenne Te tudod, mit jelent a bántalmazás?), és nem ez történt, nem ejttettem magam teherbe. ezzel csak arra vágsz vissza, hogy elég cikis dolgokat csináltál az úgynevezett magánéletben, amikor második virágzásodat életed, vagy hogy mondjam szépen. de amúgy ez se magánélet, önként írtad meg a szeretőmvan blogra, amelyen csupa családos emberrel csupa érdekkapcsolatot tartottál fenn férjezettként, na, ez a ciki. persze, hogy a szerelmeimre harapsz, olyan emberre, akivel nagy szerelemben voltam és engem akart és miattam elvált.
KedvelésKedvelés
“Ha nem volt gyerekkora, akkor bö meg, tök alap, hogy ismerje be: nincs mit adnia egy gyereknek. Egy gyerekkor nélküli szülő máris kimeríti a csaló és a gyilkos fogalmát.”
KedvelésKedvelés
valakinek fáj a sport is. sajna, csak két 4,5 kilós súlyzóm van itthon, terembe járok amúgy, de tök rosszhiszemű vagy, nert ugyanaz az edzésnapló tele van nagy súlyos edzésképekkel is. a guggolásom teljesen szabályos, az akrobatika nem nyújtás, lehet lábujjhegyen a fotó kedvéért. örülök, hogy felbaszott az edzéstéma, lesz ott valami! egyszer próbáld ki, milyen az overhead giggolás, főleg mélyre. mennyivel bírod?
“Üzenem ennek a blog írónak, hogy megnéztem az ,,így edzek én,, szegmensét, ami csodddálatos, főleg ha LENNE MIRŐL dokumentációt csinálni. A lábujjhegyen nyújtásod egy forintot nem ér, ahogy az előre dőlő, kinyomott hassal végzett guggolás-féléd sem a fejed fölé emelt 3 kilos súlyzokkal, mert te írtad ,, nagy súlyokkal edzel ,, ( ????) Na mindegy., de a lényeg kedves blog író. Ide böfögöd ezt a nőtársaidat degradáló írásodat, de remélem aki ezt a hányást elolvasta, tudják, hogy 2013-ban Marie Claire, Törődj a Nőkkel díjat kaptál. Hogy nem szégyenled el magadat ? Hitelességednek annyi kisanyám. Ui.: kértél Fruzsinától engedélyt, hogy a kommentjét névkitakarás nélkül felrakd ? Már csak azért is, mert oldaladon ,,hitvallásod,, hogy sehonnan nem emelsz el tartalmat hmmmm és ezt ki is írtad, egy, kettő, azt a csóró díjat árverezd el és adakozd el az összeget, hidd el, talán a te lelkednek is jót tenne. Más üzenetem nincs számodra ,,blog író,, kisiparos.”
köszi, tkp. az vagyok
nyilvános komment, ha nem tetszik, lásd fejléc. nem saját tartalomként rakom ki, tehát nem lopás, pont a névvel jelölöm, ki írta.
KedvelésKedvelés
és aki a nagy súlyos guggolást rajtam számon kéri:
KedvelésKedvelés
Szia, Nagy Barbara vagyok, a facebookon is írtam neked, mert nagyon megragad, amit csinálsz.
Egy kicsit szétnéztem itt, innen tudtam meg, hogy neked a blog a munkád. Én is támogatlak, ha megjön a fizu, most vettem macskakaját a nagykerben, de 2-án lesz lóvé.
Tényleg szeretnék egy kis izmot magamra szedni, mert van a vékonyság, de az nem teljesítmény. Te a sportról beszélsz, és nem csak beszélsz, meg is mutatod. Az izom tényleg jobban néz ki, mint a sima vékonyság.
Én vékony vagyok, de ha a testösszetételt nézzük, csak olyan 22-25 kiló lehet, ami nem csont, zsír, belső szerv és kötőszövet. Te hogy csináltad, hogy három gyerek után tónusosak az izmaid?
Mennyivel guggolsz? Nagyon nehéz?
A futás hogy hat a kondizásra?
Az akrobatika is tetszik, nekem mindenem fáj sajnos, és merev is mindenem, pedig fiatalabb vagyok.
Köszönöm, és ne haragudj, hogy úgy pocskondiáztalak a gyerekmentes csoportban!
Megnéztem a fotóidat, néhány írásodat, és észbe kaptam, hogy tévedtem.
Hű rajongód leszek, és rászólok a többi őrjöngőre is, hogy álljon le, mert a netes lincselés gusztustalan.
KedvelésKedvelés
Szia! Köszi, hogy revideáltál. Nagyon ritka az, aki belátja. A másik agysötétség, hogy ha meglátják a képeimet, van elég sok ostoba, aki rögtön valami pornós testet követel rajtam hatalmaskodva. Nem az ő szemüknek edzünk, hanem a saját jóérzésért.
Nekem sokkal fontosabb az instagramkinézetnél az, ahogy megélem az edzéseimet, úszásomat (örömmel), és hogy semmim nem fáj nagy terhelések mellett sem.
A legszebb persze a lepucolt, nagy izom. Nekem amúgy jobban is tetszik mondjuk a súlyemelők vagy bokszolók, sprinterek, nehézatléták teste, vagy Zsiga Melindáé, mint a bikinimodelleké, tehát én olyan testen dolgozom, ami nekem tetszik, és nem érdekel, ki mit szól.
Nem csak a tetszés dönt, hanem az alkat is.
Én nehéz csontú vagyok, 17 cm a csuklóm. Nagyon lassan futok, és a futás rontja a kondit (eszi az izmot) és a kondi rontja a futást, mert a nagy izmok zabálák az oxigént.
A futás minimlis állóképesség-javításra, szívedzésre és rekreációra jó. Most nagyon szép az erdő.
Eredetileg 84-86-ról fogytam, aztán magamra szedtem több kiló izmot.
Itt van még testösszetétel-kontent:
de a DEXA fontosabb, pl. itt írtam róla:
itt vannak még cikkeim, ez gyúrós oldal:
Szerintem te másfél kilós kézisúlyzópárral kezdhetnéd, van a Hervisben és a Decathlonban is, rózsaszín. Otthon hat hétig, és később lehetnek szükségesek a gépek, nagy súlyok, összetettebb eszközök.
Ilyen alapgyakorlatok, mint
felsőtest:
oldalemelés és variációi
előreemelés
Arnold-nyomás
vállból nyomás
lórúgás
bicepsz karhajlítás
hátizomra felhúzás
fűrészelés
alsótest:
fej fölé tarva mélyre (ATG) guggolás
merev lábas felhúzás
inga fél lábon
sétáló kitörés
bolgár guggolás
mellkasra rakott súlyzókkal hasprés
…
súlyzó nélkül:
plank
olló
lábemelések fenékből hátra
lábemelés oldalra
vádli-emelgetés
ugrókötél
dobozra ugrás
lépcsőzés
Én is ezeket csináltam, vég nélkül, aztán mentem terembe, négy hónap után. És akkor ott már hamar jöttek a nagy súlyok.
Sok sikert!
KedvelésKedvelés
Ezt is én írtam, 2009 karácsonyán:
http://nol.hu/velemeny/20091222-gyermek_erkezesere_keszulve-479761
KedvelésKedvelés
Nem olyan régen olvasok a blogodon. Sok dologgal találkozom itt, amivel korábban és máshol nem. Üggyel, emberrel, jelenséggel. Egyik ilyen a Gumiszoba Angéla. Mit gondol, a fiai nem tudják, hogy mit gondol róluk az anyjuk? (Ok, a gyerek témáról általában. De az egyenlő azzal, hogy róluk.) Szerintem olvasták, olvassák minden egyes sorát és nincs az az Isten, hogy ne az jöjjön le nekik, hogy “az anyám nem szeret, utál engem és sok száz embernek mondja el. Nem is tetteti, hogy szeret! ” Nem egy pszichológus írja le, hogy öngyilkosságra hajlamosító, ha az anya elutasítja a gyerekét. Döbbenet….
A másik dolog, ami eszembe jut, csak nagyon lazán kapcsolódik.Tisztelettel beszélsz az életről, legyen szó a környezetvédelemről, testről, gyerekekről. ( Lehet, hogy nem azt a blogot olvasom, amit pl. a gyermekmentesek ?) Ez a tiszteletteljes, harcos, mégis örömöt kereső beállítottság juttat eszembe egy csoportot, akik szintén kikeresik az örömöt és próbálnak jól élni az élet nem is olyan természetesnek vett lehetőségével. Planned Parenthood botrány volt éppen aktuális, mikor a gyerekemet vártam és felkavart a jelenség: olvastam, hogy a naiv nőkkel hogy beszélnek az abortuszklinikákon és hogy mi ebben a hatalmas üzlet. Olvastam cikkeket olyan abortusztúlélőkről, akiket 6.,7. hónapban akart az anyjuk elvetetni, de mégis túlélték. A sós feltöltést lehet általában túlélni.(Pl. Gianna Jessen, ha esetleg érdekelne valakit.) Marad nyoma, kisebb-nagyobb testi fogyaték, rosszul működő szervek, fájdalom, lelki sérülés. És mégis! Ők, akik majdnem az esélyt sem kapták meg, keresik az örömöt, hálásak, hogy élnek, becsülik és vigyáznak rá. Mindig eszembe jutnak, ha önsajnálni támad kedvem. ( Hasonlóan meghatódtam: megerőszakolt nők gyerekei, akiket nem volt szabad elvetetni az állami tilalom miatt, vagy önszántából megszülte az anya és örökbeadta. Felnőttként tudták meg – és saját bevallásuk szerint átalakult az egész életszemléletük. Egy sem mondta, hogy jobb lett volna nem megszületni! ) Igen, van valami misztikus az életben! Az élet ajándék, nekem ezt jelenti
KedvelésKedvelik 2 ember
Róluk gondolja ezeket, konkrétan róluk írta, 2015-16-ban több posztban, hogy macsók, ellenségesek, kínlódik velük, a vérét szívják, nőelnyomók, kifejezetten gyűlölködően, olykor tombolva. Sőt, a haláleset után is deklarálta, hogy ja, ő nem szülne, ha újrakezdhetné, ezt azért fenntartja. Innentől nem volt kérdés, mennyire nem stimmel az egész. Közben meg gyászol, meghatósdi, “akár a szél” bögre. Ugyanez a folyton gyalázott férjjel, kommentek százaiban szidta itt és privát is, csalta folyton társkeresőzve, aztán rájött, hogy ő is szentté válhat, aki ápolja meg stb. Ez is póz volt, ez is koppintás. Komoylan, ő az a szint, hogy nem csak a sportot, alterságot, szerelmet, tehetséges gyereket, blogot, de a gyászt is irigyli, mert neki ez póz.
Gumiszoba élete az, hogy közepes adottságokat hogyan herdálj el és válj a meghatósdira meg az agresszióra ráharapó, dagadt, keserű, pletykás, külföldre szakadt, önigazoló nők kétes őrsvezérévé, hogy napi 6-8 órában gyűlölködhess és rágd a celebhíreket értelmes tevékenységek helyett. És tényleg azzal áltatja magát, hogy ő már hol tarthatna, ha nem volna gyereke, mert ő mekkora tehetség, miközben semmi nem jött össze a terveiből soha, se a jó állás, se a nyelvtudás, se a művészség, se a pedikűrös pénzkereset, se a befektetések, se a tanítóság, se a könyv, se a dicsőbloggerség, se a feminista vezérség (az majdnem, már azt hitte, ezen a libaszinten, aztán csúnyán elvitte előle a jóval értelmesebb /de ezzel is mit mondtunk/ mérővera meg péterfy-novák). nem ő áll a színpadokon, az ő felolvasásai, élőzései, youtube-ja a kutyát nem érdeklik.
de itt is nyomatta a gyerekbasztatást:
és amikor vendégül láttam, itt is sikoltozásig ordibált velük, és engem ajnározott, hogy milyen jó értékrend, én rendben vagyok, nem ugrálok holtfáradtan, nincs tévé, erdő van, könyvek vannak, ment a seggnyalás.
köszi a többit!
KedvelésKedvelés
“olvastam, hogy a naiv nőkkel hogy beszélnek az abortuszklinikákon és hogy mi ebben a hatalmas üzlet” itt mire gondolsz? fejtsd ki, kérlek!
KedvelésKedvelés
Én is olvastam az Abortusztúlélők című könyvet.
KedvelésKedvelés
Nekem nincs gyerekem, nem is nagyon akartam sose, nem volt ennek realitása az én életemben. Vagy csak hiszem, hogy nem, fene tudja.
Nem tartom ezt döntésnek; az nem döntés, hogy nem érzem, hogy szeretnék gyereket, meg hozzá ezt a borzasztó erős szerepet, hogy Anya. Ez inkább csak egy állapot, ami nálam nem múlt el. Az a döntés, hogy na, most akkor akarok és szülök.
Aláírom, hogy ebben benne van a felelősség nem vállalása, hogy nem váltam felnőtté és azt sem tagadom, hogy sérült vagyok és tán fel se dolgoztam, passz. Vagy így dolgoztam fel. Nekem mindig jó érzés arra gondolni, hogy egyke lévén a mindkét oldalról nagyon súlyosan terhelt család története velem megszakad.
Az egyedül meghalás gondolata sem taszít, mégis hogy máshogy? Még ha ülne is mellettem valaki, aki a kezemet fogja, semmi biztosíték rá, hogy tudnék róla.
Anyám a mártírkodásával idejekorán elvette a műfajtól a kedvem, az a fajta, aki a saját élete kudarcát rajtam verte le, ha nincs egy gyereke, akkor belőle biztos atomfizikus lett volna, de így sajnos soha többet nem dolgozott. És még otthon ülni se sikerült boldogan, mert nem volt boldog.
Azóta tudom, hogy akinek gyereke van szenved, akinek meg nincs, mind boldog..na persze. Azért mostanra már jól tudom, hogy ez egyáltalán nincs így.
Sok nehézség a gyerek, nem vitatom, de ennek ellenére, vagy éppen ezért egy fokkal magától értetődőbb a “boldogság”, ha van gyerek, mintha nincs.
Az élet törvénye, hogy legyen. Tudok róla, hogy ezt a magam sorsával nem töltöm be, de hogy szembe mennék, azt nem érzem. Azok a CF-ek. Ők nem szeretik a gyereket.
Az anyák is legtöbbször csak a sajátjukat, én meg úgy általában szeretem őket (előfordulnak kivételek, de ritka), viszont nagyon örülök, ha mondjuk letelik az a pár óra, vagy az a nap és akkor nyugi van, mert az ő energiaszintjük máshol van már, mint az enyém, hosszabb távon nagyon kijön a különbség.
A másik, ami benne lehet, hogy a kapcsolataim is másképp alalultak. Egy valaki volt, aki mindenképp akart gyereket, de nem kimondottan tőlem/velem, csak úgy tudta, már húsz éves korunkban, hogy harminc körül akar apa lenni. Így is lett, 28 volt, amikor szétmentünk, nem csak emiatt persze, de azért nyomasztott.
Utána senkivel sem találkoztam, aki akár általánosságban, akár pont tőlem akart volna, a férjem sem. Nem is tudom szerettek-e valaha igazán, tán én is csak egyszer, de nem volt kölcsönös és emiatt nem is tartott túl sokáig, aránytalanul többet tettem bele minden szinten.
Társadalmi nyomást én nem különösebben érzek, vagy csak nem érdekel, nem tudom. Párszor beszóltak öreg, ismerős, fideszes bácsik, hogy ne legyek önző, hát oda ne rohanjak…
Ettől az, aki szül sokkal többet kap, már csak azért is, mert sokrétűbb a dolog, nemcsak azzal lehet cseszegetni, hogy minek szül, erre a világra, hanem azért is, hogy mikor, későn, korán, ha dolgozik karrierista, ha marad otthon,akkor eltartatja magát, hogy neveli/nem neveli, stb..
Nincs igényem a gyerekellenes közösségekre, engem is irritálnak. Azok is, akik a nemszülésre biztatnak. Mondván ne turkáljanak a méhünkben! Akkor ez mégis mi? Ugyanaz.
Az egyetlen, ami irritál, amikor győzködnek, mondjuk olyan barátibb viszonyban, ahol nemrég szült a nő, hogy de gondoljam át, és nem kell ráparázni, vágjak bele, lehet, hogy a férjem nem is az igazi, váljak el (férjem közben kint a kispapával, míg mi bent “szoptatunk”) és keressem meg az igazit, utána még összejöhet. 41 vagyok, persze, nem akarok kifogásokat keresni, a hetven az új harmimc, de ezen a ponton azért azt érzem, hogy annyira nem bánom, ha ezt a hormonfröccsöt kihagyom.
Ajnározom tovább a csecsemőt (ami annyira nem könnyű, mert gyerekként 1.5 éves kor alatt nekem nehezen értelmezhető, addig inkább egy cserép virág), de magamban ott erre a barátságra keresztet is vetek és a továbbiakban nem keresem a társaságukat, mert korábban elmondtam, tudták, miért nem, sok oka van és ha az evolúció zsákutcája vagyok, de ezzel együtt a barátjuk is, akkor elfogadják és nem frocliznak, meg tekerik a lelkem, mert az azért van, ha gyerekem nincs is.
Egyébként sosem voltam várandós, féltem tőle, nem akartam ” elvetetni”.
És azt is gondolom, hogy ezzel az egész családtervezésesdivel, fogamzásgátlással, ami egyfelől éljen, másfelől egy olyan döntést kaptam a nyakamba az életről, ami nem lehet az én dolgom, blaszfémia, ahogy van és ez az egész elvesztette az intaktságát. Ha száz éve élek nyolcat szülök. Lett volna valahogy.
Időnként megkérdezik, hogy nem félek-e, hogy meg fogom bánni. De igen, félek egy kicsit és meg fogom bánni, időnként máris bánom. De azt jogom van megbánni, hogy nem lett, azt viszont nincs, hogy lett.
És az én megbánásom időleges, egy átsuhanó gondolat, nem konkrét vágy, és könnyen oldódik.
Nem érzem az életem üresnek, vannak örömeim, nem tervezek a gyerektelenségbe belerokkanni, se belekeseredni, beletorzulni meg végképp.
Ebbe a pár évtizedbe nem fér bele minden, nekem nagyon más az életem, mintha anya lennék és nem az a jellemző, hogy bánom, így alakítottam, a következményeit viselni fogom , addig is az előnyeivel igyekszem jól élni, bennem hatalmas a szabadságvágy, nem tudtan ezt magamban sem összeegyeztetni az anyasággal se lemondani róla.
Elnézést, nagyon hosszú lett, de mindent elmondtam, ami erről eszembe jutott.
Még annyi, hogy engem nem irritál, ha valaki a gyerekiről örömmel mesél, képet mutat, büszke rájuk, így van jól és nem fáj tőle semmim, valóban érdekel.
KedvelésKedvelik 2 ember
Nagyon fontos, sokat jelentett, jó érzés volt olvasni.
KedvelésKedvelik 1 személy
Nem vagyok az a kommentelős típus, de most szeretnék hozzászólni, mert ismerem a gyerekmentes blogot is (valóban izzik a frusztráltság a kommentekben), és, mint 32 éves nőt, foglalkoztat a gyermekvállalás kérdése. Bízom benne, hogy nyitott vagy egy értelmes embertársad véleményére, ezért szeretném megosztani a gondolataimat.
Valószínűleg azért (is) fröcsögnek sokan a blogon, mert elképesztően elkeserítő az a fajta bánásmód, amivel a nem gyerekeseket illetik itthon. Egy senkinek érzem magam, aki semmit nem ér az ország szemében és semmilyen támogatást nem kap. Én becsületesen dolgozom és adózom, és rajtam senki nem segít, nekem honnan lesz házam, lakásom? Nekem ki segít? Senki. Miért? Mert (még) nem szültem. Nagyon-nagyon rosszul esik szembesülni ezzel nap, mint nap, amikor jönnek ki az újabb családtámogató programok. Engem nem támogat senki. Ennyit érek? Kevesebbet, mint egy másik ember, mert nem szültem? Mindannyian másmilyenek vagyunk és nem szabadna ennyire erősen megkülönböztetni minket. Félre ne értsd, nem “sajnálom” a pénzt a nagycsaládosoktól – hiszek abban, hogy egy társadalomban segíteni kell azokat, akinek egy picit nehezebb, de azt gondolom, most már nagy túlzásokba esünk itthon. Örülök annak, hogy egészséges vagyok és 40 órában tudok dolgozni, de az, hogy én semmilyen nem családhoz kötődő támigatásra nem számíthatok, az rosszul esik és bánt (még az LTP-t is elvették). Szerintem a blogon a kommentek erősségének (parasztságának) a hátterében sokszor ez a megbántottság áll.
Mindenemellett azon a véleményen is vagyok, hogy nem való mindenkinek az anyaság. Nem kell mindenkinek szülnie. Aki anyagliag és érzelmileg nem teheti meg, az ne vállaljon egyelőre gyereket. Gyereket nevelni könnyű, de boldog, kiegyensúlyozott gyereket nevelni nehéz és nagy feladat, munka. Mindenki orrba-szája szüli a gyereket, mintha nem lenne holnap – ezekből lesznek az áruházban üvöltő rosszcsontok, akik igen is idegesítőek. Mert látom, hogy az anyja rá se néz, nem hogy rászóljon és sajnálom a gyereket, hogy ennyire nem foglalkoznak vele. Ismerősi körömben vannak fantasztikus anyák – feldolgozzák a traumáikat, hogy jobb anyák lehessenek, rengeteg időt töltenek a gyerekekkel, akiknek arról szól a hétvége, hogy az ikeában rohangálnak. És igen, ismerek olyat, aki ha a gyerekről beszél, nem is nevezi nevén, csak “gyerek”-nek hívja és megalázó történeteket mesél róla és szidja egész nap a munkahelyén a saját gyerekét. Na neki nem kellett volna szülnie.
Ha még megengedsz már személyes okot: elváltak a szüleim és én Apuval maradtam – nevezzük annak, hogy elhagyott Anyukám. Terápiára jártam, rengeteget foglalkozom ezzel, lehet, hogy addig nem fog megjönni a kedvem a babázáshoz, míg ezeket magamban nem dolgoztam fel. Ezek mellett boldog, szerelmes párkapcsolatban élek, amit jelenleg nem adnék fel egy babáért. Ha megszületik egy gyerek, megváltozik minden és erre én /mi nem állunk készen. Talán pár év múlva, talán soha. Egyik esetben sem szeretném, ha azt éreztetnék velem, hogy kevesebb vagyok. Szerencsére tisztában vagyok magammal és azzal, hogy mit érek, de ettől még a feltételezés bánt.
Köszi, hogy elolvasod, és a durva kommentekre kérlek ne reagálj – nem éri meg. Könnyű neten ítélkezni.
Anna
KedvelésKedvelés
Köszönöm, hogy ezt megírtad. Bár igazán újat nem nagyon tud senki írni erről, keresztbe-kasul elolvastam az érveléseket és az elméletet is 2013 óta.
Senkinek nem kell magyarázkodnia, ha nem akar gyereket, de valós az az összefüggés, vagy javaslat (nem én mondom), hogy ha akar, azt nem érdemes az idősebb évekre és a már elfásult kapcsolatra tartogatni (na jó, utóbbit én mondom).
Hogy ki hogy beszél a gyerekéről, az tényleg szörnyű, viszont nyelvi-lelki igényesség kérdése, én a pasi szót sem használom, meg férfiseggen se vihogok, nem tárgyiasítok stb. Nyugodtan beszélhet róla úgy, én ezen nem akadok ki, és az is lehet, hogy több energiát rak a gyerekébe, sőt, hogy ilyen szövegek mellett is jobb anya nálam. Nem ez a lényeg, hanem a nagy igen, amit az életre mondunk. Meg az, ami a gyerekből lesz, a kimenet. Én egyet már látok.
Kommentek, aljasság: arra reagálok, amire a reakció nekem erőt ad, mert magamat fogalmazom meg, illetve megmutatom az én olvasóimnak is, hogy ne féljenek. Rengetegen profitálnak abból, hogy látják, én hogy kezelem ezeket, érvelek, nem hagyom, hogy más diktáljon, hatalmaskodjon, nem bújok el, több eszem van.
Nem azért reagálok, mert félek, hanem pedagógus vagyok. Nem rossz nekem, nem bánt, én tényleg erős vagyok, ők nem szint.
KedvelésKedvelés
Azért nem támogatnak, mert nem veszel részt a munkaerő újratermelésében, és nem kell eltartanod inaktívakat, meg otthon maradnod, amikor betegek. Full gáz ez az irigykedés. Ha mondjuk cukorbeteg vagy gyengénlátó vagy, vagy vállalkozó, áfás, máris kapsz egy csomó mindent. Lakás, ház nem jár senkinek sem, én is bérlem. Nem értem ezt.
KedvelésKedvelés
“Ennyit érek? Kevesebbet, mint egy másik ember, mert nem szültem? Mindannyian másmilyenek vagyunk és nem szabadna ennyire erősen megkülönböztetni minket. Félre ne értsd, nem “sajnálom” a pénzt a nagycsaládosoktól – hiszek abban, hogy egy társadalomban segíteni kell azokat, akinek egy picit nehezebb”
Ha nem termelsz, keveset érsz (kapitalizmus a neve). A dolgozó családok vannak itt elkényeztetve (Fidesz a neve). Harmadszor választották meg, kétharmadja van. Ezt a családokon számon kérni, ezen pörögni értelmetlen és visszás.
Nem picit nehezebb, hanem sokkal. Igenis irigykedőnek tűnsz. Te csak magadra költesz, mobil vagy, kimehetsz külföldre, csak a meló van, meg a hobbid. Lakás se kell nagy (bérelni se), ők meg adott esetben fejlesztenek sérült gyereket, ami iszonyat idő, energia és pénz, de a jobb helyzetűek is: különóra, tanszer, gyerekbútor, vitamin, gyerekfuvarozás, játék, hamar elvesző, elkopó, kinőtt ruhák. És sokat esznek, el nem tudod azt képzelni.
Aki itt nyíghatna, az én vagyok. A bölcsészdiplomámmal. Négy nagyszülőből három halott, az apjuk is halott, 26 az özvegyi nyugdíjam, szinte nem segítettek, csak a szomszédaim. Teszem a dolgom.
KedvelésKedvelés
most olvastam végig…
“ezekből lesznek az áruházban üvöltő rosszcsontok, akik igen is idegesítőek. Mert látom, hogy az anyja rá se néz, nem hogy rászóljon és sajnálom a gyereket, hogy ennyire nem foglalkoznak vele. ”
szerinted tényleg az mér egy embert, hogy három meg öt éves korában üvöltött-e fáradtan bárhol? ő ettől elcseszett, kár volt megszületnie?
oké, hogy nincs gyereked, de nem figyeled a valóságot, nem olvasol, filmek, stb.?
akkor elárulom, egészen kitűnő, hasznos emberek ennél sokkal durvábbakat is csinálnak gyerekként.
az méri az értékét, hogy téged idegesít-e? egy hétköznapi jelenetben? egy idegen gyerek?
jól átmosták az agyad. vagy iszonyú önző vagy.
és te odébb tudsz menni. a lakásodban senki nem üvölt.
és az anyát van képed itt megítélni? nagyon sokszor a figyelmen kívül hagyás a megoldás, nem lehet minden hisztire reagálni. és nem is kell mindig mindent komolyan venni, nem is lehet bírni.
neki milyen idegesítő lehet, aznap huszadszor?! és már évek óta?
“az anyja rá se néz, nem hogy rászóljon”
neked lenne kényelmes, ha rászólna, elvinné, mert akkor kuss lenne…
te nem értesz semmit.
és tökre az az érzésem, hogy nem értették meg, amit írok, és általában sem értik.
érzelmi azonosulás meg, meg bandázás, és magát látja csak mindenki. őneki mi fáj, ő hogy magyarázza ki, hárítsa el.
miért nem lehet a témáról beszélni?
KedvelésKedvelés
“Szerintem a blogon a kommentek erősségének (parasztságának) a hátterében sokszor ez a megbántottság áll.”
Nem. Semmi ilyen nem jött. A sportolásomba, a kinézetembe kötöttek bele.
Inkább az idegesíti őket, hogy én virulok, nem nyígok, megvalósítottam magam, és jobban néz ki a hasam három szülés után, mint nekik.
KedvelésKedvelés
Szia! Konkrétan milyen támogatásra lenne igényed az állam részéről, mire gondoltál?
KedvelésKedvelés
Magyarorszag maga a pokol kisgyerekes anyukaként. Nincs az a csok amiért vállalnám. A 10 millió házmester országa. A gyerek a földön fekszik… a föld piszkos… sír a gyerek…. neveletlen a gyerek…. az övé a cipő? … hideg van…. tiéd a mezítlábas gyerek? …. hideg van…. Átlépnek a szomszédos sorból hogy megtekintsék a magát földhöz verő gyereket és az őt figyelmen kívül hagyó anyukát. Én farkas szemet néztem és kikértem magamnak. Már jó, gyerekek megnőttek, én sem vagyok bálna. Gyes/gyed ingyen bölcsi nem járt. Dolgoztam, tapasztalatot gyűjtöttem, független tudtam maradni és elvállni. A gyerek üvöltött a buszon, a biciklin, a boltban, az étteremben, ignoraltam, és mindenki más is. Van karrierem, két szép okos gyerekem, szabadsagom, szerelmem, izmos combom és lobogó hajam. Egyiket sem a magyar rendszer kedvezményeinek köszönhetem. Nem otthon élek. Ha nem lenne ekkora szívás a gyerekvállalás lehet nem kéne ekkora osszegekkel támogatni, ahogy itt sem teszik.
KedvelésKedvelés
Nem jutok szóhoz, pislogok mint hal a szatyorban… Nem hiszem el, hogy komolyan gondolja bárki is, hogy gyereket nevelni csak egy “picivel” nehezebb, mint egymagunkat eltartani.
Nem akartok a valósággal szembenézni.
KedvelésKedvelés
Ez egy generációs jelenség, önzés a neve. Amikor rászánják magukat a gyerekre (egyre), akkor meg mindenki őket támogassa, hű, mekkora esemény, csodagyerek, aggódás, állandó dicsekvés, nekik semmi nem elég jó…
KedvelésKedvelés
Barbarának az a tanulsága, hogy nem kell ugrálni meg erősködni, mert te fogsz sírni a végén. Én nem vagyok szívbajos, sőt, ezt kissé unottan csinálom. Írok egy intellektuális posztot az értékrendemről, az anyaságomról. Ti, akiket nem ismerek és meg se szólítottalak, nem is olvastam a csoportotokat soha, meg akartok sértődni meg háborogni, ezért bedobjátok a hörgős, ostoba, irigy, frusztrált disznóólatokba, napokig taglaljátok aljasul dühöngve az egy szem, tudatosan tábortalan nőnek a bejegyzését, összevissza hazudoztok, majd a KINÉZETEMET meg a SPOTOLÁSOMAT kezdi fikázni egy soha nem sportoló pálcikacsaj, elferdítve, gonoszkodva, miközben az én testem low fat és high muscular, és ezt nem én mondtam, hanem megmérettem. Ti kezdtetek személyeskedni.
KedvelésKedvelés
Van még egy szempont.
veled vagy jól bántak a szüleid, vagy nem.
Ha jól bántak veled, spirituális értelemben van az a parancs, hogy add tovább, legyél a másik oldalon. Most te kened a kenyeret, te altatod el a sírót, te vagy türelmes és te magyarázod a matekot meg hallgatod a szívzűröket.
Ha rosszul, akkor meg pont ezekkel tudod magad meggyógyítani, megérteni, felnőni és elengedni a rossz gyerekkort.
KedvelésKedvelés
Ami továbbra sem parancs vagy kötelesség, de szempont. És egy csomó bizonytalan nő ott ordibál közöttetek, sodródik elfele a hülyeségbe.
KedvelésKedvelés
Mi tervezett és szeretett gyerekek vagyunk a testvéremmel, szép, vidám gyerekkorunk volt. Ha akkoriban kérdezték a felnőttek, egyből rávágtam, hogy persze, én is akarok gyereket, mininum kettőt, de inkább többet. Aztán a húszas éveimben elbizonytalanodtam, mindenfélét gondoltam, leginkább azt, hogy talán mégse való ez nekem. Persze biztos jó dolog, ez az élet rendje meg minden, de nem lehetne valahogy mégis inkább megúszni? Mindenesetre örültem, hogy ezt a döntést egyelőre még elhalaszthatom. Nem tudtam magam elképzelni anyaként (meg nem is volt semmilyen párkapcsolatom, ahol ez felmerült volna), plusz nagyon féltem a dolog egészségügyi kockázatától is. Elég labilis a hormonrendszerem alapból, amit a terhesség még teljesen felborít, és a szülésbe akár bele is lehet halni, stb. Lehet, hogy voltam olyan elvetemült, hogy még a túlnépesedést is felhoztam érvként.
Aztán beleszerettem valakibe. Fejbevágósan, halálosan, fogalmam sem volt, hogy létezik ilyen érzés. És az összes elméletem ment a levesbe. Hát, persze, hogy akarok, tőle akar tízet is! Még mindig félek, de leszarom a kockázatokat, és leszarom a klímát is (akinek ilyen helyzetben ez szempont, az sztem hazudik). Egyszerre megértettem, amit eddig nem, hogy miért ilyen nagy szám a gyerekvállalás, hogy miért akarják ennyien, és hogy mennyire elemi erejű vágy tud lenni. Egy olyan kis lényt teremteni, aki félig én és félig ő, hát ez maga lenne a csoda! Őt nem lehetne nem imádni. Még ha később mondjuk ki is derülne, hogy az apja egy seggfej (nem derülne, de tegyük fel) , ő mindig arra a földöntúli boldogságra emlékeztetne, amiből fogant, az egykori szerelmet és vágyat nem lehet meg nem történtté tenni, az mindig ott lesz, utólag is szép lesz.
Szóval ilyesmiket gondoltam. De aztán kiderült, hogy ez nem kölcsönös szerelem. (Rákérdeztem: jó barát, és szeret, de nem úgy. Hiszek neki, pedig voltak pillanatok, amikor meg mertem volna rá esküdni, hogy…). És azt hittem, hogy ebbe akkor én most tuti belehalok (de tényleg, képes voltam rákeresni google-ben, hogy fizikailag bele lehet- e halni a szerelmi bánatba 🙂 ). Abban biztos vagyok, hogy ennyire nem fogok már szeretni senkit, ilyen szerelem egyszer van egy életben, sokaknak egyszer sem. De ez van, feladni nem lehet, az nem opció, muszáj valahogy túllépni ezen és kezdeni valamit a hátralevő idővel. Az is megfordult a fejemben, hogy még így is lehetne gyereket vállalni: nem szerelemből, hanem azért , hogy legyen valami értelme az életnek. Soha nem hittem volna, de ez is elég erős motiváció tud lenni a szülésre. Nem sok esélyem van rá, nem vagyok se túl szép, se túl fiatal, de ha találnék valakit, aki ilyen feltételekkel benne lenne (persze trükközés nélkül, nyílt kártyákkal), lehet, hogy meglépném. (“Szia, szimpi vagy, nem akarsz véletlen gyereket? Mert én igen, csinálhatnánk egyet, csak úgy, mert az jó dolog.”) Tudom, hogy ez így gáz. Nem túl romantikus és nem is fair, mert a gyerek nem pótléknak való, de nem igazán vannak már elveim. Csak szeretnék egy kicsit kevésbé szomorú lenni.
KedvelésKedvelik 1 személy
Szia! Azt honnan lehet előre tudni, hogy nagy szerelem csak egyszer van egy életben? Olyan, de olyan sokszor hallottam már ezt a szappanopera-bölcsességet, és sose értettem. Szerintem minden szerelem más, nem kilóra megy, hanem egyszerűen máshogy szerettem Tibit, máshogy Józsit, Bélához hozzá is mentem, gyerekeink születtek, de Janival élek most, mert ő olyan, akivel nekem ebben az életszakaszomban lehetett találkozni, egymásra kattantunk, és nem hasonlítgatom a többihez. Nem is lehetne, mert pl. a gimis szerelmem, akivel mindenben passzoltunk, hatalmas érzelmek, intellektuális magasságok, miegymás, most egy férfival él.
De tényleg: tök máshogy voltam szerelmes 19 évesen, mint 25 évesen, és mint most, 43 évesen. Mikor a szerelem meghalt, mindig úgy éreztem én is, hogy meghalok. De nem. És mikor láttam, hogy a gyerekeinket nem együtt fogjuk felnevelni a férjemmel, akkor sem bántam meg, hogy szültem, mert pont értük mindig mindenben elmegyek a falig, értük mindig érdemes mindenhonnan felkelni, és ezt nem tudtam magamról, mielőtt megszültem őket, csak akkor derülnek ki anyai képességek vagy képtelenségek, mikor már megvannak a gyerekek. Sose prognosztizálható.
KedvelésKedvelik 1 személy
Szóval leszbi voltál gimiben, áhhá!
KedvelésKedvelik 1 személy
“Szia! Azt honnan lehet előre tudni, hogy nagy szerelem csak egyszer van egy életben?”
Régebben én is hülyeségnek tartottam ezt a nagy Ő dolgot. De nekem eddig 30 évig még csak hasonló sem volt. Ez semmivel sem összehasonlítható érzés, külön kategória, és évek óta tart. Ezért nem hiszem, hogy lesz meg egy ilyen, de persze az is lehet, hogy tévedek. Abban igazad van, hogy nem lehet előre tudni. Térjünk vissza rá 50 év múlva. 🙂
KedvelésKedvelik 1 személy
Kedves Elanor, mélyen érintett, amit írtál. Termékeny éveimben egy komoly kapcsolatom volt, nagy szerelem, de az ösztöndíj elmúltával távkapcsolat lett, és 2 év múlva véget ért. Utána viszonylag hamar lett másik kapcsolatom, pedig a szakításkor összeomlott a világom. Teljesen meglepetten gondoltam, hogy “nahát, megy ez”, mikor jött az új, de nem tartott sokáig, és utána kb. 10 évig nem volt semmilyen kapcsolatom. 28 éves koromban volt egy egyéjszakás kapcsolat, ami hasonlóképp érintett, mint téged az a nagy Õ.
Több évig rá se bírtam nézni más férfira.
Aztán a termékeny évek elmúltak. Ugyan sajnálom, hogy nincs gyerekem, de szerintem minden ember megérdemli, hogy egy nõ és egy férfi közös akaratából és vágyából jöjjön létre, így végül megbékéltem a helyzettel. Így alakult, ezt dobta a gép.
KedvelésKedvelés
Még egyszer elmondom.
Mindenkinek érthető a szempontja. Van olyan döntés, hogy nem akar gyereket, fél, nem fér bele, más életet akar.
És ez a legszemélyesebb döntés, ezért Attenborough-ra hivatkozva se pofázzon bele senki, főleg, ha már megszültem, mész te a francba.
Nemszülőnek is személyes döntése.
De nekem is, és én arról írok, hogy én miért éreztem magától értetdőnek. Az élet és a teremtés tisztelete miatt.
Fura, hogy ilyen hevesen, hosszan önigazolnak és gyűlölködnek a nemszülők.
A másik (és a lényeg ez): hormonálisan, spirituálisan, fajként ha nem csinálod, amit a fajod csinál, annak vannak következményei. Én ennyit mondok.
Testileg is vannak, pl. aki nem szoptatott, annak fokozott a veszélye a mellrákra (aki szült És nem szoptatott, sajnos annak is). (ez egy csomag, szülni és mindent természetesen, amennyire lehet 8ezt azért írom, mert a tatárcsilla-típus az agyonmedikalizált tehesgondozást meg a programcsászárt élteti). És aki gyerekes, jobb életminőségben és tovább él. Ritkábban depressziós.
Teszek kutatásokat is lentre.
Biztos, hogy nem mindegy, használtad-e rendeltetésszerűen a tested, vagy kicselezted.
Sok a boldogtalan testű, szexusú, élethelyzetű nő, de az volna a cél, hogy boldogok legyenek. A tagadás nem segít. Tehát ha szar neked (a helyzeted, a párkapcsolatod, családi örökséged-traumád, az egészséged, a szex), és a válságban kikínlódsz valami elviselhetőt (nem szülsz és nem bánod), és akkor ezt odanyomni a boldog, az ép, a működő mellé? Hogy egyenértékű?
Azzal, amiből te is lettél?
Bár szerintem nem tisztelik a saját életüket se.
Jól lenni, természetközelben lenni, az életet tisztelni, megélni a testet, az ugyanaz, mint boldog nőnek lenni, az életet tisztelni, mezítláb belemenni a sárba, kibírni, szülni, szeretve lenni, ölelni, nem félni, nem feladni.
Az ellenállhatatlan gyerekvágyra meg ugyan várhat az, aki neonfényben meg kék fény előtt él, autókázik garázstól garázsig és szabad idejében tévét néz meg mesterséges élményeket szerez. Az éhséget se érzik, a szexet se úgy, ők ingereket akarnak. Minden tech. Ha meg szülnek, első dolguk elektromos bébihintát venni.
Azon is röhögök, hogy engem full fogalmatlan nők oktatnának ki ökóságból, aki harminc éve csinálom és sose autóztam, követezetesen, elvből, mikor még nem volt divat.
Mi itt a jólétben szülésellenes kampányokat tartunk, mert Greta, túlnépesedés meg a Netflixen volt, meg válogasd külön a szemetet, eközben a kibaszott autód, fűtésrendszered meg légkondid, idióta hobbijaid, utazgatásaid, digitális hulladékod, háztartási vegyszereid, ipari kajáid miatt, a városban élésed miatt, az igényeid miatt sokszorosát foglalod le az erőforrásokból, és teszed is tönkre, mint egy hétgyerekes kirgiz hegyi pásztor.
És akkor az iparról, a nagy üzemekről, a hadászatról, rakétakísérletek, bányászat, kőolaj, építőipar, szórakoztatóipar stb. ne is beszéljünk.
Hogy nem lehet ezt érteni?
A húsevés – például – ehhez képest lófasz, sőt, a hagyományos formái (halászat, vadászat) ökók, a nagyüzemi állattartás az, ami környezeti és morális botrány.
Míg mi itt úgy teszümk, mintha cselekednénk, mert kontentnek jó, közben naponta születnek ezrek a nyomorba, mennyire lehet őket ebben megállítani? Viszont annyi fejlett társadalom és annak alapja (jólét) nincs, hogy ők is el-egygyerekesedjenek. Kurvára nem múlik rajtad, nem rajtad múlik.
Itt van három link, longevity, méhesti rák és mellrák meg a szülés/szoptatás összefüggése:
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5484032/
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3152311/
https://www.wcrf.org/dietandcancer/exposures/lactation-breastfeeding
Cseppetsem Rámfeszült Angéla a következőket írta nagyon okosan:
“No, megnéztem a D.A. filmet. Minden benne van a bolygóról, amit eddig is tudtunk, mégis tőle annyira megrendítő hallani a pusztításunk krónikáját, hogy az ember a filmet nézve azonnal tenni akar valamit. De mit, ugye. Ez a kérdés. Mit tehet a kisember. Sokat nem, de van azért lehetősége az egyénnek is, hogy megtegye a magáét. A társadalom pedig egyénekből áll, szóval valamit mindig lehet tenni. Átalakítani az étkezésünket, visszaszorítani a természet pusztítását, a halászatot, a vadászatot, és befejezni az eszetlen szaporodást. KIZÁRÓLAG OLYAT ÍR, AMIVEL ENGEM AKAR BASZTATNI, VÉLETLENÜL SEM AZ ÖSSZETÖRT AUTÓIT MEG A DOBOZÁRUHÁZAKAT Ez utóbbit D.A.úgy látja kivitelezhetőnek, ha növeljük az emberek, leginkább pedig a lányok tanítására fordított energiákat- lévén azok a társadalmak, és azok az emberek, akik tanultak jóval nagyobb eséllyel látják át a gyerekszülés egyénre és természetre rótt következményeit, mint azok, akik alacsonyan képzettek. Nyilván az életprogramjuk is jóval szürkébb ez utóbbiaknak. És ez már-már feminista gondolat D.A.-tól, hiszen ennek, mármint a lányok tanulásának mint tudjuk nem csupán ökológiai, de társadalmi következményei is lesznek (lennének). Fogja- e ezt hagyni-akarni a patriarchális társadalom? Nem hinném. Egy biztos. Aki ezután a film után még mindig a szülést, ezt a mára szinte káros és az emberiségre leginkább veszélyes tevékenységet hirdeti, az vagy bolond, vagy a legmesszebbmenőkig felelőtlen. Vagy tényleg nincs jobb ötlete az életére. (!!!!!!! értjük, nyugi, de amúgy jobb lenne, ha nem áltatnák magukat ennyien, hogy ők hogy kiteljesed(né)nek gyerek nélkül, mert mindenképp alkalmazott /kizsigerelt munkás/ vagy, aki másnak termel kapitalista hasznot, és emellett középszerű is)
Nézzétek meg a filmet. Nézzetek Netflixet. Nézzetek David Attenborough- t. Ő nem ember, hanem – ha van ilyen- akkor egy másik világ küldötte. Egy csoda. Közel 100 éve van köztünk, és minden tudását tapasztalatból szerezte, egész életét a bolygónak szentelte. Ha valaki hiteles a témában, akkor ő az.”
…
KedvelésKedvelés
ja, és FOMO van, amit mindenki néz, azt neki is kell!
és mindezt az után, hogy sunyin, agresszívan személyeskedett ellenem hazug pletykákkal a gyereknyomorultak oldalán Gábor Varga bátor álnéven
KedvelésKedvelés
A szülés, ami “az emberiségre leginkább veszélyes tevékenység” – bazmeg…
KedvelésKedvelés
igen, ezek árulkodók, de lehet, hogy vicces oxymoronnak szánta.
mennyit pofáznak a jövőről, felelősségről és hogy élnek és milyen üzemeket tolnak, sőt, támogatnak lelkesen közben, borzalom.
KedvelésKedvelés
Annak irtóra örülök, hogy nem Edda meg a túrótorta lett ennek a posztnak a fő diskurzusa, mert semjénékkel együtt csak azt bizonyítják, hogy a Piszkos Fred-effektus működik, és a legegyszerűbb, legalapvetőbb dolgokba is beleköphet, ami kár. Erre kár is lenne több szót vesztegetni. De.
Szóval a társadalmi felelősség vagymi emlegetése is szerintem veszélyes helyzeteket teremt, ha a demográfia, neadjisten „ a fajod ezt teszi, tedd te is” áll az első helyen egy gyerekvállalási döntésnél, és most nem rád gondolok, hanem akikről korábban Lobster is írt pár mondatot. A gyereknek szerintem ez nem jobb, mintha OTP-hitelért vagy instafotóért gyártották volna le.
Az biztos, hogy oka van ennek a fejlett világbeli 1,42-es reprodukciós rátának, és én kíváncsibb lennék az árnyalt, soktényezős valódi okokra, mint a ráöntött ideológiai meg leegyszerűsítő magyarázatokra, és a szintén leegyszerűsítő „ösztönzőkre” – tényleg erre és csak erre lenne szükség ahhoz, hogy változzon? Ha változik, az önmagában a mélyben rejlő dolgokat mennyiben változtatná meg? És hogyan? Ez jobban érdekel, mint a biológiai determináció vagy a propaganda és a propaganda terjesztőinek motivációi – még ha nem is lehet egy mondatban összefoglalni.
Amúgy én az egészségem védelmében sem hoztam létre őket. Különben is, fene a statisztikát, a háromgyerekes, szoptató barátnőm mellrákja mellett ugye én is az onkológián végeztem aligstádiumó endometriális rákkal, az eszembe jutott, hogy az adataim szembemennek a tipikussal, de az nem, hogyha kettő helyett korábban és többet szültem volna, akkor esetleg most nem ücsörögnék itt. Gyerek énbennem nem maradt, úgy érzem, a kettő úgy tartozik hozzám első pillanatától kezdve, mint az orrom, tervezni csak az egyiket terveztem, viszont kettő után totálisan egyértelmű volt valahogy az is, hogy nincs tovább – és nem magyaráztam meg senkinek, miért, melyik fele nem érthető annak, hogy nem, hogy Füredi Juli örökbecsűjét kölcsönvegyem. Ha meg valaki nekem esne, hogy miért nem három, vagy miért nem egy se, egyformán küldeném a fenébe. Engem is küldhet bárki, ha elkezdeném távolról jólmegszakérteni egyéni szinten.
Akiknek nincs – akiket én látok magam körül, arra inkább jellemző az „így alakult”. Kb. 90%-ban vagy egészségügyi probléma („nem lett”) vagy párkapcsolati probléma („nem akadt méltó”) volt a dolog hátterében, nem tudatos gyereknemvállalás. És mivel nagyon idősek is vannak köztük, jobban járt, aki egy idő után képes volt elengedni, mint aki demenciás delíriumban hazudja maga mellé a meg nem születettet, a sose fel nem dolgozott traumáját, majdnem kilencvenévesen. Szomorú látni-hallani. Ahol elment a hajó, és bánják, énnekem az is belefér ha valaki mond valamit inkább, miért is volt ez pont így pont megfelelő. Kinek jobb, ha vonszolja a halálos ágyáig.
KedvelésKedvelik 1 személy
Fú, ez nagy kiforgatás, hogy “nem az egészségem védelme érdekében szültem”. mert én azt mondom, hogy aki nem szül, annak következmények vannak, ne tegyünk úgy, mintha nem volnának.
Például toxikus és keserű lesz, meg unatkozó, mert nem ölelt úgy, nem kellett felelősséget vállania, egyenértékűnek gndolja a macskatartást a gyerekkel. Valami fontosat és emberit, alapélményt nem ért, nem ismer meg, nem érlelődik meg benne, nem lesz olyan erős, egy hisztis kamasz gonoszcsaj marad középkorúként is.
És lehet, hogy erőset írok, de én bizony egyénileg senki életébe nem szólok bele. Két nőébe igen, akik hozzám fordultak tanácsért (két harmadik gyerek, mindkét nő megtartotta, és én is ezt javasoltam).
Nekem nem azért van gyerekem, mert elfogadtam az érvelést, hogy “a fajom ezt mondja, akkor én is!”, hanem _mert a faj tagja vagyok_. Ez az élet parancsa, a továbbadás, én pedig _nem álltam neki ellen_. És nekem is alakulhatott volna úgy, hogy “nem voltak meg a körülmények”, én nem voltam kifejezetten kapós vagy előnyös helyzetű, de még házas se, egyik gyerekem fogantatásánál se.
Csak én akartam gyereket, ez a különbség, nem az, hogy kinek milyen a körülménye. Szerelemben akartam, mást én nem néztem. És mindhárom gyereket az apái is akarták. (Juli nem volt tervezett egyedül, de vele is másfél óra sokk volt csak. Nekem egy perc se.)
Ez van közel ahhoz, ami a teremtett világ. A test igazi szava, a természet, a harmonikus létezés. Hogy mondjam még. az ideális, ami a posztban van.
Ezt LEKÜZDENI lehet, ellene menni. Meg persze megnehezíteni, szívássá tenni, gyerekellenes fröcsögéssel, állami szívatással, nem-segítéssel, ítélkezéssel.
Lehet az élet parancsa ellen menni, de nem az a default.
Ahogy egyébként melegnek lenni sem default, és minden vita meg sérelem ebből van, hogy azt akarják mondani, hogy az is pont olyan.
Nem.
Mert ivaros szaporodás van, és erre vezethető vissza sok minden.
Én semmilyen vigasztalgatáshoz, önigazoláshoz, frusztrációkiéléshez nem vagyok partner senkinek, és nem tartoznak rám a bánataik. Csak azt remélem, hogy van olyan, aki még idejében rádöbben, hogy csak félt az élettől, az igazi feladattól eddig, és hogy a nemszülés egy sunyi propaganda, túlfogyasztó kütyüfüggő városi autókázók hirdetnek ítéletet a nevében, ők védik a klímát, komolyan beszarok.
KedvelésKedvelés
Ja és kívánok elöregedő Európát, a korfán háromnegyednyi inaktív polgárt, köztük negyven százalék demenset mindenkinek, az lesz a szép. Csakis a klíma védelmében!
KedvelésKedvelés
És még egy félreértés: akik azt mondják, nem szülhettek, nem voltak meg a körülmények, azok valójában nem akartak, nem nagyon akartak szülni. Ami nem baj, de miért nem lehet megmondani?
“Nem szültem, mert nem volt nagyon dicséretes, vonzó, menő, gyors örömmel kecsegtető, kedvcsináló tevékenység, nem akartam feladni a közepesen jó életszínvonalamat, mert nem látom át a lényegét, értelmét, csak a szívást.” Ezt jó és rossz körülmények között élők is mondják.
És akkor meg lehetne kérdezni tőlük: amúgy mi könnyű az életben, ami fontos, jó, érték?
És nem kéne-e könnyíteni, segíteni, az anyák gyalázása meg a szülés támadása helyett?
Leállatoznak engem, ösztönlényeznek? Nem jöttem le a fáról? Csordában aljaskodó, fogalmazni nem tudó, felszínes emberek?
KedvelésKedvelés
Nem hiszem, hogy az alapjaink különböznének. Gyereknek az a jó, szerintem, ha létezésének alapja egy nagy, elsöprő, harsogó igen. Elemi erővel és általában megmagyarázás nélkül. (nb szerintem a párkapcsolaté is valahol)
Amiben nem tudom, egyet látunk-e, az az, hogy ez a képesség szerintem felnőtté nőve elveszíthető, és elveszítik sokan – és nehéz visszaszerezni, és nem is vagyok benne biztos, hogy mindenkinek sikerül. A rácsodálkozás és ösztönös öröm képessége tán ez. Olyannak és úgy örülni, amit nem biztos hogy érdemes megmagyarázni formállogikával vagy túlgondolni.
Ha ez nincs, annak a gyereknek nem lesz általában jó, ő nem nagy, elsöprő, harsogó igenből lesz, hanem valami másból,. Ha meg nem lesz gyerek, akkor az illető azért keseredik többek közt olyanná, mert ezt a képességét elhagyta valahol, és csak másodlagosan például attól, hogy mondjuk nincs gyereke.
Osztán persze ez az én kis teóriám, igaz vagy se. Más, demográfiában használt érvrendszerekre meg pl. közönyös vagyok, hogy 100-200 év múlva itt milyen nyelvet beszélnek majd, nekem mindegy, ennyi erővel mért nem siratjuk, hogy nem beszél itt avarul párszáz év után senki. A mennyiségi növekedést se favorizálom véges rendszereknél, mert az is természeti törvény, hogy ami populáció túlszaporodik, az a kolónia általában összeomlik egy idő után. Szóval a természet megoldja ezt – csak nyilván mi nem így szeretnénk.
Szóval engem továbbra is jobban érdekel, hogy bár az ösztönöket általában nem látom megoldásnak vagy használhatónak egy csomó, gondolkodás és civilizáció eredményeként létrejött probléma esetében, de mégis, miért veszíti el látszólag sok ember a kapcsolatát az elemi életörömökkel – mert az élet továbbadása is nyilván az. Miért kell “ösztönözni” (hehe, már megint az ösztön…) financiálisan vagy előírt társadalmi normákkal a nettó szaporodást, vagy büntetni-elítélni, aki nem – vagy felsorolni “valid” okokat meg “nem elfogadhatóakat”.
Madách Imre ha jól tudom amúgy eléggé körbejárta a témát, ebből érettségiztem, de mégis, így összevetve a posztoddal azért tök érdekes így párhuzamosan végiggondolni, ezen korábban nem nagyon agyaltam bevallom. A végkicsengése a kettőnek valahol mintha egybeérne.
KedvelésKedvelés
“Ha ez nincs, annak a gyereknek nem lesz általában jó, ő nem nagy, elsöprő, harsogó igenből lesz, hanem valami másból.” És akkor nem értékes a személye? Mi van a véletlen gyerekekkel, akik a többség? Miért tudja valaki, ahogy A kaukázusi kértakörben, minden ellenére szeretni, örömét lelni a tehergyerekben is?
Jobb, ha ideális, de nem lehet mindig ideális. Többnyire nem az. Miért, meddig várunk az ellenállhatatlan vágyra, a lelkes igenre, az elsodró kedvre, a tökéletes körülményekre, és miért van bűntudata bárkinek, ha ez nincs?
És miért nem vágyunk erre, amikor a munkáról van szó, a tanulmányainkról, a háztartásról, a nagyanyánk ápolásáról?
Nem ösztönzik financiálisan a nettó szaporodást, annak ellenére, hogy az új életnél, a friss generációnál semmi nem értékesebb a világon, hanem az a cél, hogy az inaktív gyerekek ne haljanak éhen.
És nem beszéltem amúgy ösztönről, csak az élet továbbadásának parancsáról, elemi élményéről, meg az örömről.
KedvelésKedvelés
Nem 100-200 év múlva, hanem 20 év múlva lesz ilyen a korfa, a fideszes erőteljes jutalmazás mellett is. Nema kultúra kihalásáról van szó, hanem hogy a mai ötveneseket ki gondozza.
KedvelésKedvelés
A gyerek nem haszonnövény azért elsősorban, valamennyien tudjuk, vannak dolgok, amiket azért csinálsz mert jó, másokat azért mert haszonnal járnak (most vagy jövőben), és néha örömteli módon egybeér a kettő. De amikor valakik praktikus-hasznos érvrendszerrel jönnek a gyerekvállalás fontosságát támogatandó (valóban, főleg ötvenes, politikus vagy egyházi foglalkozású férfiak, akik bebiztosítva akarják a gondozói státuszúak megfelelő számát látni – én is ötvenes vagyok, de azt kb. pont leszarom, hogy most ötvenes politikusokat ki fog gondozni, és egyelőre a magam esetében meg azt szeretném, ha engemet nem nagyon kéne majd gondozgatni, ha eljön az idő, hátha addig felnőttebb módon állhatok majd az egészhez), szóval amikor azért akarnak valakik “odafenn” idegen nőket vagy párokat minél több gyerekre rávenni, hogy majd ŐKET gondozzák eme gyerekek, akkor valami nagyon-nagyon viszketni kezd bennem.
Akit nem igazán akartak a foganásakor, az megérzi általában a gyerekkora során (ezt érintettként is megerősítem), én a szülői jellemfejlődésben se annyira hiszek, ami a gyerekneveléssel járna, azt adod, ami benned van, legfeljebb megtanulsz jobban szervezni vagy főzni, a dolog csúcsa, ha mondjuk a másikra odafigyelni is. De másik ember a legritkábban lesz valaki, pusztán mert szülővé válik. Ettől függetlenül az élet továbbadása maga a csoda, valóban elemi és tán legfontosabb életélmény, akinek megadatik. De mintha túl lenne beszélve és gondolva pro és kontra (legidegesítőbb módon azok által, akik sose próbálták szülői szerepben), összekötve olyan érvekkel, témákkal, amikkel tán jobb lenne, ha nem lenne összekötve. Valamint: bizonyos helyeken – Magyarországon is – jó volna, ha Piszkos Fredék kiállnának a dolog mögül, megintcsak pro és kontra is, ennyit a pénz se ér tán. Aztán kihúzom a biliből a kezem.
KedvelésKedvelés
Nem azért, hogy őket gondozzák, hanem a társadalmat. Tényleg el kell magyarázni, miért kell az új generáció kellő létszámban, és mi borul fel, ha nem születnek meg? Erre nem válasz, hogy TÉGED nem érdekel.
“De másik ember a legritkábban lesz valaki, pusztán mert szülővé válik.” Mindenki más lesz. Nagyon. Mint szén a nagy nyomáson, annyira.
“tán legfontosabb életélmény, akinek megadatik.” nem adatik, döntés és felelősségvállalás.
KedvelésKedvelés
Szerintem ezt a képességet, az örülni tudást lehet fejleszteni, illetve az ember bizonyos életszakaszaiban elfelejti, elveszti, de ez nem tőle független.
KedvelésKedvelés
“A gyerek nem haszonnövény azért elsősorban, valamennyien tudjuk, vannak dolgok, amiket azért csinálsz mert jó, másokat azért mert haszonnal járnak (most vagy jövőben), és néha örömteli módon egybeér a kettő. De amikor valakik praktikus-hasznos érvrendszerrel jönnek a gyerekvállalás fontosságát támogatandó (valóban, főleg ötvenes, politikus vagy egyházi foglalkozású férfiak, akik bebiztosítva akarják a gondozói státuszúak megfelelő számát látni – én is ötvenes vagyok, de azt kb. pont leszarom, hogy most ötvenes politikusokat ki fog gondozni, és egyelőre a magam esetében meg azt szeretném, ha engemet nem nagyon kéne majd gondozgatni, ha eljön az idő, ”
Na, ez egy elég gyakori érvelés…Elborzadni azon, hogy na “nehogy már azért szüljünk, mert majd ki fog gondozni…” meg “nem haszonnövény” Persze, hogy nem haszonnövény. Csúnya babrálás ez a szavakkal, sok helyen olvasni… És az ember létezésének persze, hogy nem az az egyetlen célja, hogy az idősebb generációról gondoskodjon. De..Az is. Mint ahogy az is, hogy tanuljon, meg gyerekként őt gondozzák, meg alkosson, meg élje az életét, persze. De biológiai lények is vagyunk, nem csak szellemi lények. Amíg nem volt modern nyugdíjrendszer, ez sokkal egyszerűbben megmutatkozott. Képzelj el egy indián törzset, vagy egy paraszti kultúrát, akár itt, Mo-n. Ha valaki azt akarta, hogy idős korában körbevegye valami szociális védőháló (nevezzük így, de amúgy szeretet, gondoskodás, nem hagyják megfagyni, elveszni, éhen halni, stb…) annak utódot kellett nemzeni (persze, nem csak ezért, hisz nekik is voltak ösztöneik, szexualitásuk, vágyaik, ami miatt összebújtak, de azért volt ennek sok földhöz ragadt oka is, így működött minden emberi közösség*) . Most van nyugdíjrendszer, meg idősotthonok, nyugatabbra egészen pazar félék is, és individualistábbak vagyunk. Ezért nem biztos, hogy közvetlen a gyereked/unokád ápol, hanem a nővérke, a gondozó, meg a postás hozza a nyugdíjad, ami a tiéd, és Te költöd el, de ahhoz ugyanúgy a fiatalabb generációk állítják elő a feltételeket. Egy tőled fiatalabb fog munkába állni, mondjuk a nyugdíjas otthonban, hogy ellásson, és ők fognak termelni is. Ha nincsenek fiatalabbak, akkor kaput. Tehát látszólag önállóbbak vagyunk, de ugyanúgy függünk a következő generációktól (már most nagy a munkaerőhiány, és nem, nem azért, mert Mo-n nem elég jók a fizetések, sajnos nyugaton is, most olvastam a német, svéd helyzetről, nem véletlen szipkázzák el ők is innen) Semmi köze a politikához, ötvenes férfiakhoz, és bármilyen egyházhoz, ezek száraz tények. Igenis van a reprodukciónak praktikus-hasznos oldala IS, már csak azért is, mert a természet szeret mindent úgy intézni, hogy praktikus és hasznos is legyen. Ilyen kegyetlen.
*amúgy a tiszta szexuális vágynak is tulajdonképpen ugyanez az eredője. Látszólag nincs abban semmi racionális, csak a sordó szenvedély, de az is okkal sodor. A szerelemnek van kémiája, ugye ez az a szakasz, amikor rózsaszínben látod a világot, meg a másikat..Kibabrál veled az agyad, mert ha egyből látnád egy másik ember összes rossz, és kiábrándító tulajdonságát, nem biztos hogy akarnád. Rásegít a természet, elintézi, hogy habarodj, és elöntsön az érzés, hogy szaporodni akarsz vele. Persze, ez mind mellékes a téma szempontjából, de érdekes dolgok ezek, nincs ezzel semmi baj.
KedvelésKedvelés
Én azért hivatkozom erre, hogy társadalmi haszna is van a szülésnek, mert az agresszív, “tudatos” szinglik egyenrangúnak próbálják beállítani a saját döntésüket, sőt, lesajnálják azokat, akiket “behúzott a csőbe a társadalom”. Szóval ezt az ostoba rövidlátást, a nagy fölényeskedést kiröhögöm. Nem ezért szültünk, de én érzek felelősséget ettől még, éa ha mi sem szülnénk, azt igencsak megérezné a társadalom.
KedvelésKedvelés
Mondjuk ez a ‘csak akkor igazàn jó a gyereknek, ha óriási igenből lett’ nem tudom, hogy 1. miért van ilyen magától értetődően egyenlővé téve azzal, hogy a többieknek ellenben annyira xar, hogy élni sem érdemes nekik, jobb lenne nekik meg sem születni, szóval hogy ők már akkor mintegy automatikusan abszolút minuszban vannak attól, hogy nem a maximálisan lehetséges boldogságesélyekkel indulnak, 2. és hogy miért megkérdőjelezhetetlen alap arra a moralizálásra, hogy ‘ne szüljön, akinek ellentmondásos érzései vannak’, ahelyett mondjuk, hogy ‘keressen, kérjen és kapjon segítséget, hogy elháruljanak az aggodalmak és félelmek okai, legyen elég erőforrása, múljanak el a félreértései’. Az így vagy úgy megfogantaknak, de különösen is a megszületettek ettől lenne jobb, nem???? Meg amúgy a potenciális anyáknak is, bár ez mondjuk nem eleme ennek az érvelésnek, és valamennyire vitatható is.
1. Én például nem bánom azért, hogy létezem, még ha kifejezetten ellentmondásos volt is a szeretet, amit anyámtól kaptam. Hálás vagyok neki, hogy mégis tolta, amit bírt, úgy, ahogy bírta. Elmondhatatlanul. Igen, teher nekem, hogy neki nehéz volt miattam, de so what..? Majdnem mindenkinek jut valami cipelnivaló, akinek meg nem, az éljen boldogul, az én szemszögemből ez nem elszalasztott milettvolnaha, az én létezésem folyásában ilyen opció nem volt, az én kártyáim ezek voltak, amik, és hálás vagyok, hogy itt lehetek játszani. Azt is tudom, hogy van, akinek meg sokkal elviselhetetlenebb teher jutott, de ez nem igazán tartozik ide.
2. Az én eccerűember felmenőim közt akad azért egypár nemkívánt gyerek. Késői, sokadik, rosszkorjött. Szégyen meg pislogás nélkül beszéltek erről, egymás előtt is, mint a világ legtermészetesebb dolgáról, meg arról is, hogy utána hogy örültek annak a gyereknek, amikor már ott volt (‘de kár lett volna érte édesistenem’), mintha valami óriási szerencsétlenséget úsztak volna meg. A vicc az, hogy történetesen ezek a nemakartak a családom talán legkiegyensúlyozottabb, legviharàllóbb, bizalomra, boldogsàgra, szeretetre meg erős kötelékek kialakítására leginkább képes tagjai. Pedig amúgy a bonyodalmak, amik miatt nem akarták őket eredetileg, nagyon is valódiak voltak. Nyilván nem mindenkinél tudnak így helyükre potyogni a dolgok, nade axiómaként leszögezni, hogy a nem(eléggé)kívántak úgyis lelki nyomorra vannak predesztinálva, az szerintem károgás, sőt, kis szerencsétlenséggel önmegvalósító jóslat is, főleg, ha ilyen szinten széles konszenzussá alakul ez a vélelem, hogy sokan már meg sem hallgatják, aki mást gondol és mond, mert azonnal valami hátsó, politikai vagy egószobrászkodási vagy mittudoménmilyen egyéb elfogadhatatlan szándékot feltételeznek a háttérben.
+1: én is ódzkodtam a gyerekvállalástól, egyre jobban, ahogy múlt az idő. Egyszer majd, talán, vagynem, már így is olyan bonyolult az élet. A gyerekektől is egyre jobban idegenkedtem, ha a közelembe kerültek. Aztán úgy alakult, hogy mégis, és itt vagyok a második trimeszter végén, és én ilyen hibbantan, önfeledten, szégyentelenül és kételytelenül nem örültem még soha, soha, soha semminek, mint annak, hogy ő itt van. Bizonyára full kémia, de kit érdekel, minden kémia, attól még ugyanúgy varázslat is, sőt. Nem biztos, hogy az a bazinagy igenlés van előbb, ahogy az sem, hogy az mindenre elég vagy hogy nem múlik el. Nem biztos, hogy produktív magunkat meg egymást ilyen elvárással nyomasztani.
++1: Éva, nagyon köszönöm az összes anyaságos írásodat.
KedvelésKedvelik 2 ember
Nahát.
Most örülök.
KedvelésKedvelés
..ja és botcsinálta történelem-és néprajz-rajongóként érdekes az is, hogy a legtöbb időszakban és társadalomban valahol jelen volt a tudatos gyermektelenség valamilyen társadalmi szereppel kapcsolatban, papok, apácák (aki komolyan vette), gyógyítók, sámánok, tudósok, remeték, vagy azok a lányok, akiket a család “kijelölt” az idős szülők ápolására, és kvázi megtiltották neki, hogy férjhez menjen, saját családja legyen. Volt aki önként vállalta fel, volt akire rátolták, de volt ilyen szerep szinte mindig, semmi buli-könnyű élet nem volt a legtöbben, inkább valami “egész életet kíván” feladat.
KedvelésKedvelés
Szörnyű lehetett, ha mondjuk akart gyereket. És náluk is megvolt a következmény, az evolúció nem “látja” a társadalmi, hasznossági vagy vallási döntést.
KedvelésKedvelés
Perszehogy. Ezzel csak arra utaltam, hogy azért a tudatos gyermektelenség az messze nem a 21. század találmánya. Más kontextusa volt persze ott, ahol az átlagos gyermekszám 4-5 volt (igaz, abból jó ha 2-3 életben maradt felnőttkorára, ezt se feledjük, meg háborúk, járványok, miegymás volt…)
Én nem látom akkora bajnak, hogy a társadalmi felelősségvállalás nevű dolog ebben a döntésben egyénileg annyira nincs benne. Akkor se, ha mindennek van következménye. Ofkorsz van. És néha felszabadító azt mondani valamire, hogy “akkor is” meg “akkor se”. (nem, nem divatból, nem hájpból meg aktivistaszlogenből, de annyi más miatt lehet még…)
Nincsenek mindenféle általánosan alkalmazható javaslataim társadalmi szintű gondokra, nem vagyok én se kutató, se miniszter, ráadásul az a beakadásom, hogy a puszta mennyiség ritkán old meg kb. bármit, a magyar társadalom törései és nehézségei elég sokrétűek, és szerintem elég csúnyán bánik a gyerekeivel, ami kifejtése meghaladja a poszt, a hozzászólás sőt a téma kereteit. Egyénileg nem ugrottam el se a szülés, se a gondozás elől. Viszont egyetlen ötvenes, gyerektelen barátomat sem tartom szánalmasnak, ahogy ők se szólogatnak be nekem, vagy más családosnak – meg is enné a fene a barátságot azonmód. Én pedig szeretek némileg kilátni a kis buborékomból, néha így is túlságosan a fejemre húzom.
Bizonyos következményeket meg – okés, ne mondjuk úgy hogy “nem érdekel”, de én egyszerűen tudomásul veszek. A személyes időskori jólétem pl. nem nagyon tolható idegen harmincévesek nyakába, ha valamit leteszek az asztalra, akkor esetleg lesz támaszom, ha majd kell – Polcz Alaine-nak is volt. Ha mégse, akkor azt is tudomásul veszem, hogy az élet nem népmese, se kutyaiskola, ahol helyes viselkedésért következetesen jár a jutifali. Ez nem kisebbíti az élet csodáját vagy mindent lebíró örömét.
KedvelésKedvelik 1 személy
https://444.hu/2020/10/23/abortuszellenes-nyilatkozatot-irt-ala-a-magyar-kormany
KedvelésKedvelés
,a magzati életet a fogantatás pillanatától kezdve védelem illeti meg’
Hmm… a nö jogainak ellenében? Szép. Az aláíró államok pedig – az élet védelmének élharcosai? Ébresszen már fel valaki…
KedvelésKedvelés
A nőnek nem az élethez való joga sérül, a terhesség pedig nem elkerülhetetlen.
KedvelésKedvelés
Na és az önrendelkezés? Pont ez a baj a magzati jogokkal, hogy csakis a nö szabadságának megnyirbálásával, az ö jogainak a rovására növelhetök. Az pedig, hogy a terhesség mennyire elkerülhetö, sokmindentöl függhet, de igazából nem is ez a lényeg, hanem hogy a nö kizárólagos joga kéne, hogy legyen annak az eldöntése, hogy megszüli-e vagy sem a tervezett vagy nem tervezett gyerekét.
KedvelésKedvelés
Az önrendelkezés és az élet joga sem összemérhető.
Önrendelkezni jobb volna a fogantatás előtt.
Mindent meg kell tenni, hogy ne legyenek tervezetlen fogantatások. Nemi erőszak se, és a nőket se hormonozzák szét emiatt, hanem vállalja a felelősséget mindenki. Nagyon elterjedt, hogy úgy beszélünk a szexről, hogy az valami szórakozás, ami néha kellemetlenséggel jár, de nem az.
A szexet komolyan kéne venni.
Amúgy szexelni nem jog és nem is elkerülhetetlen velejárója az életnek. Nőbe ejakulálni meg végképp nem az.
Nem tehetjük így szét a kezünket, mintha véletlen lenne a terhesség.
KedvelésKedvelés
‘Mindent meg kell tenni, hogy ne legyenek tervezetlen fogantatások. Nemi erőszak se, és a nőket se hormonozzák szét emiatt, hanem vállalja a felelősséget mindenki. Nagyon elterjedt, hogy úgy beszélünk a szexről, hogy az valami szórakozás’
De ez utópia. Nem inkâbb ott tartunk, hogy mindenkinek minden jár (mert megérdemli), a felelösség viszont legyen másé, a szex pedig must have, unalomüzés, üzlet, esetleg a hatalomgyakorlás eszkôze?
Amúgy persze, az élet érték, az abortusz mint beavatkozás pedig eléggé gyomorforgató (a hosszútâvú testi-lelki kockázatokról már nem is beszélve) De kinek az életminösége javulna, ha betiltanák vagy akár csak megnehezítenék? Szeretnénk olyan társadalomban élni, ahol nöként rá vagy kényszerítve, hogy megszüld a nemkívánt gyereked? Az élet joga tényleg felülírja az önrendelkezést? És az ugyan milyen élet?
KedvelésKedvelés
De, ott tartunk, az a baj, és ez az ok. Nem szórakozás a szex, nem kell ennyit, nem bárkivel, nem zavaros viszonyokban. Olyannal éld meg, akitől nem bánod, ha gyereked lesz. Te úgy beszélsz a teherbeesésről, mintha elkerülhetetlen lenne, pedig eszköz nélkül, 0 forintért is elkerülhető, ha odafigyelnek, és vegyük hozzá, hogy a férfiak minimum negyede terméketlen, és nők körében is durva a helyzet. Tegyél meg mindent, okosan, egymásra figyelve, főleg te a felső-közép- meg középosztályban, mert akinek mentsége van, az a mélyszegény, a bántalmazott, a kamasz, az erőszakáldozat, a tanulatlan, a fogyatékos. Igenis ostorozza magát a pár, ha mindent megtehettek volna, csak valahogy mégsem tették, és ezért el kell pusztítani egy kezdeményt. Az nem megy, hogy nagy felvilágosultan minden a szexről szól, ömlik a pornó, a nőkínzó, megalázó gyakorlatok, semmi nem tabu, férfiak “megtartása” a legdurvább önelnyomással megy, csak épp szeretet nincs, öröm nincs és a felelősséget nem vállalják. Ez tényleg nagyon elvadult. Itt kell elkezdeni a megoldáson dolgozni: FELELŐSSÉG, nem kifogáskeresés. És mindenki úgy tesz, mintha a szex elkerülhetetlen vagy akár csak rettentő élvezetes és ellenállhatatlan lenne neki, nos, nem az. Szerintem ha megnehezítenék a hozzáférést és nem lenne fogamzásgátlás szerepe az abortusznak, akkor sokkal elővigyázatosabbak lennének a párok ezzel a mai tudással és lehetőségekkel (nem az ötvenes években vagyonk, szokták tudni a fiatalok, mitől lesz a gyerek). Minek szexel az, aki nem fogja fel az egész értelmét, kivételes, nagyszerű, szakrális, teremtő voltát, aki olcsón kezeli, elvágja magát attól a realitástól (vagy nem akar tudni róla), hogy lehet gyereke? Hogy a gyerek ebből lesz? Oké, szexeljen, de én miért mentsem föl, hogy nem tehet róla, és szorgalmazzam az abortuszt? Minek szexelni azoknak, akik nem is élvezik, nem szeretik egymást? Ha fontos a szex és nem akarsz nehéz helyzetet meg gyereket se, akkor úgy csináld. Ha nem tudod úgy, akkor ne csináld, ott a kezed meg a vibrátor. Az egy kifordult logika, hogy azzal zsarolnak, hogy azért legyen elérhető könnyen és bárkinek, mert különben majd tilosban meg vállfával csinálják. Ez zsraolás. Miért erősíti bennük a közeg, a kultúra a lélektelenséget, felelősség nem vállalását, ez kinek az érdeke? Ki gerjeszti ezt? És miért üzenik, hogy ekkora nagy döntés egy gyerek?Ja és szex jár, mert az élet része (basszus, élvezitek egyáltalán, de most őszintén?), de sportolni és testkarbantartani nem akarnak, testtel kapcsolatban felelősen viselkedni, arra van kifogás. Nem, nem érdemli meg, nem, nem jár.
Hogy válaszoljak: nem szülöm meg, mert nem esem teherbe. Ha teherbe esem, megszülöm és kívánom. Ez az én válaszom, és ezek nem csak szavak. Nem szeretnék és nem is szeretek olyan társadalomban élni, ahol ennyire olcsó, sivár a szex.
Igen, az élethez való joga annak az individuumnak felülírja a többit, az önrendelkezést biztosan, és mindent felülír. De ha neked nem az élet az abszolútum, akkor tényleg nem tudom elmagyarázni.
(Amerikában sem betiltották, hanem a szívhang megjelenésétől nem engedik ott, ahol ezt bevezették. Ott is bárki elutazhat egy állammal odébb, ha mégis akarja.)
KedvelésKedvelés
Amikor egy filmes csoportban ugyanezeket az érveket (a szex nem kötelező, ha felnőttek vagyunk, felelősséggel csináljuk, ha egyáltalán nem akarunk gyereket, nem ejakulálunk hüvelybe) felsoroltam azzal kapcsolatban, hogy egy férfi felvetette: ha alkalmi szexből születik gyerek, akivel a nő a férfit zsarolja, az erőszak – szerinte. Totál nyakatekert érveléssel védték a védhetetlent (csak a nő felelőssége, hogy vigyázzon, nem zsarolhatja egy terhességgel a nő a férfit, mert az ugyanolyan, mint a nemi erőszak) nők és férfiak egyaránt. Egy idő után feladtam. Az emberek nagyon betegek, és ha gondolkodónak vallják magukat, még rosszabb.
KedvelésKedvelés
Ez az egyik döbbenet, amikor férfi (akár az, aki beleejakulát, leszarta, elhagyta, elfelejtette, használta a nőt, akkor is, ha a nőnek érzelmei voltak) így vádaskodik. addig volt öbnrendelkezésed, apukám, amíg bele nem tetted a farkad a nőbe. És nem zsarol, nem is kell, hanem jogilag (mert biológiailag) az apja vagy a gyereknek, aki becsúszott. Most vagy gyerektartást vagy gyertektartást ÉS perköltséget, szakértői vizsgálatot fogsz fizetni, utóbbit akkor, ha van pofád lehazugozni, kétségbe vonni egy nőt, akihez valaha ilyen közel mentél. Na, ez a botrány.
viszont ez ügyben akkor van jogunk így fellépni, ha mi magunk soha nem voltunk manipulatívak, kihasználósak, hazugak, csalárdak, érdekből szexelő fapinák. Nekem nem oké az, el is hajtottam a blogról ezeket, aki minden kötelezettséget kikövetel, felháborodik, vádol stb., de maga megúszásra játszik és trükközik
Mondjuk az én együttélős, elkötelezett élettársam ia kétségbe vonta, az övé a gyerek, remélem, valami bugyor vagy hőfok emiatt is jár neki, különösen mert a halála után derült ki a holtában neki írt e-mailekből, hányakkal és milyen gyomorforgatóan csalta együttélős partnereit, akik ezzel pofátlanul a facebokon is nyomultak fontoskodva, kacéran dekoltált fekete ruhákban kikacsintgatva a nekrológok mögül. Ilyen nulla teheségű, magukat írónak hazudó opportunisták.
A másik a hvg-s cikkben a levezetés, hogy ha egy magzat tartózkodik a tested belsejében akaratod ellenére, az pont akkora erőszak, mint egy nemi erőszak, hát bazmeg, ennyire eltekinteni az ember szaporodásától meg hogy hogy került oda az a magzat… kinek a döntése volt, hogy megfoganhatott?
Mintha csak sétálnánk az utcán, és a derült égből a gyanútlan, magányos nők terhesek lennének.
Mintha a gyerekkel nem járó szex jog volna, lustáknak-rusnyáknak-részegeknek-közönyöseknek is, bárkinek, bárkivel, aztán a kis frankenstein meg nem kell, monduk ezt megértem.
A SZEX IS AZ ÉLET, és nem kéne így degradálni. Meg hummelzsolt és a többi aljas csaló.
A harmadik: azon nők, akik úgy tesznek, mintha midnenképpen és mindenki így tehes lehetne, és járna neki, hogy ne legyen az. És EZÉRT jog az abortusz. Soha nem lesz jog, mindig is kríziskezelés lesz, az után, hogy a közeg, a nő, a féri már többször hibázott, éspedig nagyot. Akikről én tudom, hogy volt nekik, ők igen könnyedén vették az abortuszt, egyébként más felelősségeket is, és elkerülhették volna simán.
KedvelésKedvelés
Részben egyetértünk – nem, nem tényleg nem kéne fogamzásgátlásra használni az abortuszt, bennem is -elvek ide vagy oda- ösztönös viszolygást és irtózatot kelt, tökéletesen ellentmondva annak, amit amúgy róla gondolok.
De nem hiszem, hogy emiatt jogunk lenne megfosztani a nöket a lehetöségtöl, hogy nemet mondjanak egy nem kívânt gyerekre, akkor sem, ha amúgy az ember szíve összeszorul a gondolattól. Az ember nem lehet jobb, mint a közeg, amelyben él, az abortusz nehezítése pedig szerintem épp a legelesettebbeket sújtaná a leginkább. A többség nem képes rá, hogy a fejét felszegve szembeszâlljon a világgal. Elhiszem, hogy jobb lenne egy olyan társadalomban, ahol a szex két (vagy tölem akár több) felelösségteljes ember szeretetkapcsolatának a része és pont – na de ez soha nem lesz. Az viszont van, hogy a nö marad ott a nemkívânt, de megszült gyerekkel, a férfi pedig ‘megoldja’ – lelép, rátolja, nem fizet stb.
Érdemes azt is megnézni, hogy a belinkelt cikkekben kik és milyen érvekkel ellenzik az abortuszt pl. Amerikâban, vagy épp mely âllamok írtâk alá az abortuszellenes egyezményt.
‘az élethez való joga annak az individuumnak felülírja a többit’
Ki és mi alapján dönti el, hogy individuum? Miért nem pusztán sejtcsomó, vagy egyszerüen a nö testének a része, amíg meg nem születik? Ha már élet – hol marad a minöség, mármint a nö életének minösége, aki megszülte a nemakart babát? A pro-life aktivistákat vajon mennyire érdekli, milyen lesz az ö meg a gyerek sorsa?
‘Ha neked nem az élet az abszolútum’
Nem. Sajnos vagy nem sajnos, de nem. Én képtelen vagyok a választás szabadságát különválasztani az élet értékétöl – értem ezalatt, hogyha én lennék a hipotetikus terhes nö a nemkívânt gyerekkel – szâmomra az utóbbi nem sokat érne az elöbbi nélkül.
KedvelésKedvelés
“…emiatt jogunk lenne megfosztani a nöket a lehetöségtöl” ??? én??? kit fosztok meg, mitől? mit tiltottam be? milyen hatalmat gondolsz te a ki eszmefuttatásoknak? vagy nekem?
én nem fosztottam meg senkit semmitől. nőként írom, hogy szerintem mi a felelősségünk ebben, nekünk, a fasznak a kedvezőtlenebb végén, hogy plasztikus legyek.
teljes életet lehet élni örömteli szexszel úgy is, hogy termékeny a nő, és mégsem kell soha abortuszon gondolkodnia sem.
nehogy már úgy tegyünk, mintha ez a vak végzet volna.
de tényleg, miért az én bűnöm, ha Trump vagy az írek, lengyelek tiltanak, korlátoznak?
szerinted amúgy ha korlátoznak, akkor utána ugyanannyi fogantatás lesz, tehát a szex és a felelőtlenségállandó? vagy egy kicsit jobban figyelnek erre az apróságra, hogy ott van/lehet egy életkezdemény is, és ne kelljen már széttrancsírozni? (melynek, a tágításnak és a kaparásnak is, de a vákuumnak és az altatásnak önmagában is, sőt, a gyógyszernek is, a nőre is számos káros hatása van, ma is. de Édes Anna se véletlenül gyilkolt ám)
hát az, hogy felnőttek tömegei leszarják a felelősségnek elemi szintjét is, és úgy szexelnek? egész életükbe? mert így-úgy, drága, elérhetetlen, nem szereti a partner? ez rendben van?
ha ők ilyenek, így érvelnek, _akkor_ (csak akkor) én erre ezt írom:
FELNŐTT VAGY. tudod, mitől lesz a gyerek. nem akarsz te abortuszt. nem részegen meg bulikban kéne menősködni. azzal egyenes arányban menősködve, hogy mennyire érzed magad gyengének, gáznak, szeretetéhesnek.
Azokra a nőkre reagálok, akik úgy tesznek, mintha mindenki egy szörnnyel a hasában járkálna és kötelező lenne megszülni,
miközben önként szexeltek és nem gátoltak fogalmazást se ők, se a partner.
meg ő nem látta, hogy a csávón nem volt gumi. ekkora önáltatásokat, de komolyan.
na, ez a gáz.
KedvelésKedvelés
“A többség nem képes rá, hogy a fejét felszegve szembeszâlljon a világgal.” amúgy tök sok sztori van, ogy nagyon nem akarta, aztán hogy megszerette és segítettek és nem volt annyira nehéz. ez a makacs elhatározás, hogy nem akarok gyereket (de azért szexelek), ez elmúlt belőlük, nem statikus és nem közegfüggetlen. ha támogatóak, akkor könnyebb. ha elítélnek és nem örülnek, számkivetettnek kezelik, abortuszra küldik, na, az a merénylet.
amit a végén írsz: ha nem élnél, nem tudnál választani sem. gyerek nem azért lesz, mert eldöntöm és akkor lesz, úri jókedvemben. ez túl van az emberin. mint ahogy gyakran nem lesz akkor se, ha nagyon akarják. miféle gőg ez? nem csak te döntesz. nem csak ember van. fölötte is van erő, meg kell hajolni.(viszont: az ember ura a többi élőlénynek)
a vallástalan, racionális, materiális és spirituálisan nem is művelt emberekkel ez a bajom. nem az, hogy nem hisznek benne, Abban, Aki, mert erősen én sem (csak alapvetően), de hogy a SZEMPONTOT sem ismerik.
KedvelésKedvelés
“Elhiszem, hogy jobb lenne egy olyan társadalomban, ahol a szex két (vagy tölem akár több) felelösségteljes ember szeretetkapcsolatának a része és pont – na de ez soha nem lesz. ” Csak rajtunk múlik, hogy az-e. Pont ebbe nem szól bele senki. ez sima hárítás. Te mit teszel érte?
Én a saját magánéletem mellett azt, hogy mindig szépen, szeretettel, megbocsátóan, szerelmesen, soha nem ostorozva írtam a partneremről és a szexről. és óva intettem a lélektelen, használós, érdeklaapú vagy státusszimbólum-facebookkontent szextől minden nőtársamat. Én ezzel.
KedvelésKedvelés
“Miért nem pusztán sejtcsomó, vagy egyszerüen a nö testének a része, amíg meg nem születik?” technikailag azért nem, mert az embrió más méhbe is átültethető, például, de vannak etikai érvek is. vagy hogy nagy stresszt él át, amikor kaparják, roncsolják, ez mérhető is, boncoláskor van nyoma. önálló valaki.
kifogásokat keresel te, és ez is egy agymosás. hogy szabad abortusz, csókolom, ettől majd jó a nőknek. közben noymatják, hogy sextech, sex toy, sex work, és akkor nekik ez a szabadság. fujj. a nőknek akkor lesz jó, ha nemet mondanak arra, ami méltatlan. ha eltűnik a pornó, a prostitúció, az, hogy játékszerek, az, hogy úgy szexelnek egész életükben, ha egyáltalán szexelnek, hogy nem remegnek a másikért, testéért, eszéért, lényéért, szagáért, esendőségéért és mindenéért, hogy de szép vagy te, de kedves a szívemnek. de beérik annyival. mert ilyen az élet. mit is várhatunk. mondd már meg, lucia berliné (most olvasom) miért nem ilyen? de ha nem ilyen, miért szexelnek egyáltalán?
KedvelésKedvelés
“miért nem sejtcsomó”
Szíve, szívhangja van. Körme van.
Tekintete van.
Genetikája van.
Jaj, jujj, kiiratkoztam a feminista konszenzusból! Jujj, most mi lesz.
Pont ezek nem értése miatt és még irgységből aljaskodik az én házasságom és gyerekfogantatásaim ügyében az Angéla, akit, szegényt, nem szerettek rendesen, csak “kellett a pasi”.
Tudata is van, de nem döntött úgy, hogy létezzen, két ember döntött úgy, hogy hagyja, hogy létrejöjjön, majd ezért őt hibáztatják és büntetik, gratulálok.
Amúgy az érveiddel egész nagy gyerekeket vagy sérülteket vagy kómában levőket, időseket is simán ki lehetne nyírni. Ha aztvennénk, hogy mennyire önálló, külön ember-e.
KedvelésKedvelés
“hol marad a minöség, mármint a nö életének minösége, aki megszülte a nemakart babát?”
Ezt nem az abortusz jogán kell számon kérni, hanem a közegen, amely ilyenné silányította a szexet, nem intett felelősésgre, az őt teherbe ejtő és felelőtlen férfin és őrajta, tehát a nőn is.
Amúgy mi lesz vele? Pelenlókáznia kell? Vagy örökbe adni a gyereket? Vagy majd nem megy szombat este bulizni?
Tényleg, mire gondolsz? Milyen életminőség?
Aki borzad attól, hogy gyereke legyen, mert az nem lesz jó életminőség, az tegyen ellene. Tehet is.
KedvelésKedvelés
“Érdemes azt is megnézni, hogy a belinkelt cikkekben kik és milyen érvekkel ellenzik az abortuszt pl. Amerikâban, vagy épp mely âllamok írtâk alá az abortuszellenes egyezmény” Én magam linkeltem, megnéztem, de (önálló gondolkodás! az ellenségem ellensége nem a barátom, a barátom ellensége nem az ellenségem, nekem is lehet ellenségem ugyanaz, aki az ellenségemnek ellenség stb.) engem ez nem kötelez semmire. Mert én másért, és nem hatalomvágyból, nem politikai döntéshozóként, nem is lobbistaként úgy gondolom, hogy az élet sokkal fontosabb, a lehetősége is, mint ahogy gondolni szokás rá, és hogy kicsit (nagyon is) könnyedén veszik emberek a szexet. Jelzem, hogy mindez nem import, volt eredendő környezetem és értékrendem, de abortusszal kapcsolatos direkt tanítást nem kaptam soha, nem voltak tanok, senki nem tiltotta az abortuszt, nem őket ismétlegetem, hanem az életet mutatta meg ez az értékrend, annak értékét és alázatát. Csakis én és az életem eseményei tehát a forrásai e gondolataimnak. Szoktam gondolkodni, sok facebookos hangoskodóval ellentétben.
KedvelésKedvelés
Amúgy tegyük fel, szélsőséges esetben elrontja a nemkívánt gyerek a nő életét pár évre. Nem igazán szereti, nem jön bele, idegen, nem nő fel hozzá. Na, ezt jelenti a felelősség meg a következmény. Apát meg perelni, ha nem vállalja. Ő is viselje. Élettel szórakozni….?
Rengeteg nem akart és lehetőség hiányában ki nem védett, el nem ölt gyerek van. Épphogy ellátva, átpasszolva nagyinak. Felnőnek ők is, sőt. Én nem látom, hogy olvetlenül a “tudatos”, jólétbe szülő, tutujgató, babaprojektként agyonszerető szülő lenne a boldogság záloga. Az a gond, hogy a nagy individualitásban azt hisszük, sak az a reklámfilm-anyaság és giccs és meghatás az igazi, a többi nem érvényes. Az emberi élet néha a fésületlenség jeleit mutatja.
KedvelésKedvelés
A sejtcsomó állapot csak pár napig tart, csíraszakasznak is nevezi a szakma. Utána már az van, amit Éva is ír. Formálódik az embrió teste, nem egy arctalan, végtagtalan valami, és az abortuszra kerülők már bőven embrionális szakasz végén, magzati elején jutnak el a beavatkozásra. És bár lehet azt lobogtatni, hogy az egész megfoganás és várandósnak maradás folyamatosan a testek harmonizációjának folyamata (immunrendszer szempontjából a legelején idegen test a baba, sora van annak, hogy ne vetélés legyen a vége, nem véletlen, hogy van, aki rosszulléttel küzd, és a hormonrendszer mindkét oldalról teszi gőzerővel a dolgát [baba is hat anyára, anya is hat babára]), attól még igenis az esetenként komoly indokkal felvértezett embereket is megviseli lelkileg.
KedvelésKedvelés
‘kit fosztok meg, mitől? mit tiltottam be? milyen hatalmat gondolsz te a ki eszmefuttatásoknak? vagy nekem?’
Eszem ágában sem volt, hogy bármivel is vádoljalak, sajnálom, hogy így jött át, általánosságban írtam csak.
‘szex és a felelötlenségállandó… hát az, hogy felnöttek tömegei leszarják a felelösségnek elemi szintjét is, és úgy szexelnek?
Elszomorító, igen. De ha ítélkezünk felettük, az kin segít? Nem hiszem, hogy az abortusz korlátozásával ki lehet csikarni a felnött, érett, felelösségteljes viselkedést.
‘nem közegfüggetlen. Ha támogatóak, akkor könnyebb.’
Természetesen. Én nem az abortusz híve vagyok, hanem a választás szabadságáé – ha az alkoholistának kezelik a máját, a felelötlen miért nem választhatja az abortuszt? Ha pedig a nehéz helyzetben lévö nö meg akarja tartani a babát, igenis minden segítséget meg kell(ene) neki adni ehhez, mégpedig ítélkezés nélkül. Én végig arról beszéltem, aki nem akarja.
‘a vallástalan, racionális, materiális, spirituálisan nem is müvelt…. hogy a SZEMPONTOT sem ismerik.’
Hát, a spirituális vagy vallásos címkére nem tartok különösebben igényt, a racionális-materiálisban pedig nem ismerek magamra.
Hogy lehet szempontként elismerni olyasmit, amiben nem hiszel?
Persze, hogy minden felett nincs hatalmunk, de ami felett igen, azt igenis hadd döntsem el én.
‘Te mit teszel érte?’
Öszintén szólva nem sokat. Ezzel én is a probléma része vagyok, tudom.
‘ez is egy agymosás, hogy szabad abortusz…ettöl majd jó a nöknek’
Nem, csak kevésbé rossz. Nem fogamzásgátlásként kéne rá tekinteni, hanem “ha minden kötél szakad” megoldásként.
‘de beérik annyival, mert ilyen az élet…miért nem ilyen…de ha nem ilyen, miért szexelnek egyáltalán?’
Mert így szocializâlódnak. Nem ismernek, elképzelni sem tudnak mást. Vagy ha igen, nem hiszik, hogy az a más nekik elérhetö. Trauma. Gátlások. Alacsony önértékelés. Abuzív pârkapcsolat. Satöbbi.
‘Jaj, jujj, kiiratkoztam a feminista konszenzusból.’
Ilyen föbenjáró bün megkövezést érdemel.😁
Amúgy jó, mert feminista konszenzusból hallgattam már eleget.
‘ezek nem értése miatt és még irigységböl aljaskodik…’
Nagyon sajnâlom. Remélem, elhiszed, hogy nekem ilyesmi eszembe sem jutott.
‘Tudata is van…’
Hât én ezt azért elég merész âllításnak tartom. Ha jól emlékszem, a terhesség 25. hete körül csatlakozik a környéki idegrendszer a nagyagykéreghez, ami olyasmikért felelös, mint a tudat, emlékezet, nyelv, figyelem stb. A környéki idegek szâllítják ide az ingereket, enélkül az összeköttetés nélkül nem lehet észlelni vagy értelmezni a külsö világból szármzó benyomásokat. Ebbe beletartozik az is, hogy tudatosuljon pl. a fájdalomérzet, bár azt tudjuk, hogy a magzat a fejlödés sokkal korábbi szakaszában reagâl a fájdalomra.
‘Amúgy az érveiddel egész nagy gyerekeket vagy sérülteket vagy kómâban lévöket, idöseket is simán ki lehetne nyírni.’
Az elöbbieket olykor ki is nyírjâk. Nálunk például. Nem hiszem amúgy, hogy helytálló a párhuzam, a sérülteknek, idöseknek stb. nincs szükségük egy másik ember testére ahhoz, hogy életben maradjanak.
‘Tényleg, mire gondolsz? Milyen életminöség?’
Hirtelenjében a környezetemböl szedett példák: az addig a szüleivel lakó lányt kihajítják, mehet az önkormânyzathoz szállásért kuncsorogni. Ugrik az egyetem. Munkahelyi mellözés, elöléptetés felejtös. Anyagi gondok.
Mindez nem egyetlen személy, de mind az utóbbi évek Angliâja. Természetesen ezek fennállhatnak akart terhesség esetén is, de akkor legalább az ember lânya szabadon dönti el, hogy hajlandó-e megfizetni az árát.
‘Érdemes azt is megnézni, hogy a belinkelt cikkekben…’
Ez a bekezdés baromsâg volt, elnézést.
Nem meggyözési szándékkal írtam a fentieket, igazából én sem vagyok biztos benne, miért. Valószínűleg, mert rosszul érint, ha arról olvasok, hogy olyasmit akarnak korlátozni, amit én alapvető emberi szabadságjognak tartok. Abszolúte elfogadom és tiszteletben tartom, hogy te ezt másként látod, ha olyasmit írtam, amit bántónak találtál, sajnálom. Köszönöm a beszélgetést, tanulságos volt.
KedvelésKedvelés
“emiatt jogunk lenne megfosztani a nöket a lehetöségtöl” – ezt írtad, erre írtam, hogy nehogy már áttold a valahogy vélekedőkre a döntés, a szabályozás felelősségét.
én nem fosztottam meg senkit semmitől, az én jogom fel se merült. egy vagyok a nők közül, engem is érint a téma.
nem választottam se fideszt, se ker.dem pártot soha. ennyire semmi közöm.
nem ítélkeztem a felelősség hangsúlyozásával sem, hanem láttattam a kontextust, az okot: azért kell ennyi abortusz, és nem csak eü okkal, meg nemi erőszak utáni abortusz, hanem szociális krízisnek szépített kényelmi (bő 80 százalék lehet), mert _leszarják_ a felelősségüket.
az ördög ügyvédje próbáltál lenni, ez hálás szerep. erőt ad. de nem voltak érveid.
alapvető szabadságjognak gnodolod, mert ezzel etettek meg. nem az. ami emögött van, nem túl megalapozott.
google: abortion+human+right: kizárólag szélső individualista, jogvédő oldalak jönnek elő, mindig csak külön beszélnek az ab-ról, soha nem beszélnek a felelősségről, összefüggésről, prevencióról. a férfiéról SEM.
“Nem hiszem, hogy az abortusz korlátozásával ki lehet csikarni a felnött, érett, felelösségteljes viselkedést.”
ha nagyobb szívás, többen tesznek érte, hogy elkerüljék. Mint ahogy ha a záróvonal átlépése 50 ezerbe kerül és van kamera, és nem ötbe úgy, hogy meg is úszod, akkor nem csinálod. de én ugyan nem akarom ki”csikarni”.
KedvelésKedvelés
Ja és nem az érdekem, nem én akarom “kicsikarni”, hogy ők felelősek legyenek, ne mészároltassák szét gyerekeiket, csajukat, saját testüket, ez is csúsztatás.
Nem én akarom az sem, hogy műveltek legyenek.
Hogy elváljanak. Hogy eddzenek.
Stb.
Ők akarják, nekik érdekük. Én csak elmondom az összefüggéseket. Mert úgy viselkednek, mint akik nem tudják.
Én a saját életemben nem vádaskodom, ha enyém a felelősség.
KedvelésKedvelés
jé, hogy pont ahhoz a héthet kötik, ameddig eddig is legális volt a beteg magzat abortálása…
https://gendiagnosztika.hu/a-24-het-elott-nem-erez-fajdalmat-a-magzat/
KedvelésKedvelés
Mekkora tüntetés volt Lengyelországban
https://hvg.hu/vilag/20201022_Alkotmanyellenes_lett_a_fogyatekos_magzat_abortusza_Lengyelorszagban
KedvelésKedvelés
Azt szeretném még mondani, hogy szerintem többeket az a félelem tart vissza az élet parancsának egyértelmű, magától értetődő vállalásától, hogy félnek, nem lenne túl sikerült a gyerek, és majd kínlódni fognak vele, szégyenkezni, rengeteg meló és könyörgés az is, hogy kijárja az iskoláit. Persze hogy ki kíváncsi erre, sneki nem akar kínlódni, szégyenkezni. Meg ha a partnerére néz, nem szeretné annak jellemét, genetikáját se látni újra kicsiben.
Na, én szerettem volna. Az érzékenységüket, az eszüket, a vonásaikat, az emberi nagyságukat. Ha nekem egy varázsló 1995-ben (mondjuk), tehát a gyerekeim születése előtt (2001-ben lettem először terhes) megmutatja azt a fotót, ahogy Juli a Népligetben fut és olyan rengeteg a haja, vagy azt a levelet, amit tegnap találtunk G-vel itt a papírhalomban, piros papíron béna helyesírással, hétévesen, de olyan okos szöveg, hogy elképedsz, és ákombákom, de metaszöveget írt (“ezt rossz helyre írtam, a végén olvasd”), vagy bármelyik rajzát, vagy Dávid megjegyzését (“miért gondolja minden nagymama, hogy én éhes vagyok”), vagy Lőrincet, ahogy verset mond, hát én nem hármat szültem volna, hanem kilencet.
https://upload.facebook.com/csakazolvassa/videos/639733183257771
KedvelésKedvelik 2 ember
igenigenigenigen, úgy, úgy
KedvelésKedvelés
Jujjj ❤
“miért gondolja minden nagymama, hogy én éhes vagyok”
Ez hatalmas
KedvelésKedvelés
https://hvg.hu/elet/20190517_abortusz_alabama_usa
KedvelésKedvelés
https://hvg.hu/elet/20190512_Szexsztrajkot_hirdettek_a_georgiai_abortusztorveny_ellen
KedvelésKedvelés
Itt van egy ilyen, “exvangelical” nő, aki, jaj, mi történt: teherbe esett! Ki hitte volna.
https://psiloveyou.xyz/my-daughter-is-the-child-of-an-affair-359229e19514
“Just a week after my 32nd birthday, we had been living together for three months when I found out that he was actively cheating. !!!I picked up his phone to use it and saw new text messages from old lovers, new lovers, and the worst part of it all was seeing how he was giving them the same lines he used to give me about his wife.!!!
Basically, he told them that he was lonely and his girlfriend starved him for attention. The blood drained from my face because we spent virtually every possible moment together. We were only separated when we were at work or when he was with his kids every other weekend. I initiated sex and never said no. He bragged about how happy he was with our life on Facebook.
In the haze of “love,” I couldn’t understand what on earth he needed from me to not cheat. I didn’t know where I was missing the mark.
And because I was still locked in that place where I’d do anything for love, I didn’t even take a beat to process the texts. Instead, we talked about it, cried, and had sex.
!!!In the heat of the moment, I wanted him to know just how much I cared. So, I told him that he didn’t have to pull out. I wasn’t thinking ahead to the possibility of consequences.!!! All I cared about was proving to him how much I loved him (as if I had somehow failed him and needed to make things right).
And apparently, that’s all it took. To the best of our knowledge, our daughter was conceived the one time he didn’t pull out during sex.”
Én most nem azt mondom, hogy ilyenek azok, akik teherbe esnek (harminckét évesen!), hanem hogy még egy így teherbe eső nő is így-úgy kimagyarázza. Hogy ő naiv volt, meg az érzelmek, meg azt hitte. Hogy aztán telesírja a mediumot, hogy neki milyen nehéz volt, meg depressziós, meg ez után is valamiért része maradt a háremnek, és folyton veszekedtek, az a jó meg érett, főkeg a gyerek körül csinálni a stresszt, végül bemutassa, hogy mindez a mediumon hat számjegyű jövedelemre és top authorságra jó. Lásd lent. És ugyanilyen kifogásai vannak depresszoóra, elhízásra, le nem fogyásra, vég nélkül. És monetarizálja.
Meg a faszi is, mit hitt, miért szórakozik életekkel? Sorozatban. És ezek KERESZTÉNYEK, blogolt igeversekről, én rosszul vagyok. De amúgy az egész értékrendről, ilyen harsány, magabiztos, felszínes, giccses, infantilis, önfelmentő, viszont ezt nagy hatósugárral nyomja (2.5K clapping).
View at Medium.com
View at Medium.com
Hát hogy az nem vicces és depresszoóval is jár. Mit nem mondasz?
Ő olyan közegből jött, hogy semmi szex, idomították őket, magukhoz nyúlni is tilos volt, az anyja éjjel fölkeltette és az ujjait szagolgatta. Tisztaság. Egy vallásos blogger, háromgyerekes sunyi keresztány mintaapa a partner. Gyomorforgató ő is. De amit a nő csinál, az egész életét tekintve, az a felelősség megcsúfolása, akár a sorsáról, párkapcsolatáról, gyerekéről, akár a zsírödémásra felzabált testéről van szó. Neki manipulatívan, felelőtlenül lett ez a gyerek, hogy aztán ezen nyavalyogjon, rá hivatkozva követelőzzön pedig az apa vállat a a gyereket anyagilag, némi gondozást ia, el is vitték volna pár órára-napra (az se volt jó, mert ő nem bízik benne, őneki miért kell ott maradnia stb.).
Manipulációs eszköz volt, exbasztatás.
Én is megfogantam ilyen helyzetben, habár, mi védekeztünk. Ilyen szépséges, életértelme eredmény lett, G. is mondta tegnap, hogy Juli a fő érv a világ összes abortusza ellen (csak rá mondta, mert ő az egyetlen nem tervezett gyerekem). De az tuti, hogy ha az apja őt nem vállalja, akkor sem habozok egy percig sem, egy utalást kérek per hó, képzelt apát írunk be, és soha többet szóba se, harag sincs, az én testem innentől. Fel is ajánlottam ezt. Pendlizni két helyen meg magát sajnálni nem hagytam, ez tény.
Itt írtam meg az élményt.
Így próbálja felszépíteni, ez talán még gusztustalanabb:
View at Medium.com
és ez is egy szép darab
https://psiloveyou.xyz/he-sent-me-a-vibrator-for-christmas-7e188199da47?source=search_post———2
KedvelésKedvelés
Érdekesnek tartom az abortuszvita kapcsán azt az érvet, hogy az apák lelépnek és szegény nő egyedül küzd, ezért kell az abortusz.
Hát ennél jobban nem lehet tolni a patriarchatust, apa nem akar gyerektartást fizetni, öljük meg a magzatot, romoljuk a nő testét-lelkét. Ez lenne egy feminista érv.
Addig nem voltam abortuszellenes (pontosabban nem foglalkoztam a témával) amíg meg nem tapasztaltam hogy milyen amikor az élet élni akar. A kimaradó menstruáció után pár héttel szívhang van, emberforma lesz. Pár hét alatt. Ez csoda, ezt nem lehet nem tisztelni.
KedvelésKedvelik 1 személy
Még véletlenül sem arról kellene akkor beszélni, miért lépnek le, miért általános ez, és miért olyan a rendszer, hogy ezt könnyedén megtehetik.
Ez a téma, szempont ezek szerint érinthetetlen.
KedvelésKedvelés
KedvelésKedvelés
“Szégyellem magam helyette is.
Legszívesebben beleordítanám a fülébe, hogy a gender equality nem meleglobbi b@sszameg. De tényleg bassz@meg.”
sajnos de, utoljára a mesekönyv kapcsán vált tagadhatatlanná, hogyan erőszakolja be a transznyomulás is magát ebbe az érzékenyítésbe
KedvelésKedvelés
Amúgy mi nem igaz ebben? Hogy nagyon vitás, maradi eszközökkel noszogatnak sok progresszív és hasznos ösztönző mellett, és a szólamaik is hamisak, az másik kérdés.
https://hvg.hu/itthon/20201028_kover_laszlo_csalad
KedvelésKedvelés
Nincs, és nem tudom, akarok-e, merek-e akarni. Tudom a traumáimat, és az eredményüket is, dolgozom rajtuk tizenéve – az első években ez a blog is ennek a folyamatnak a része volt, kicsit szégyellem is, de fiatal voltam, és… tudjátok. Kellett az elfogadó, intelligens közeg és az új szempontok. De azóta is olvasom, szeretem, gondolkodok, csak megtanultam kevesebbet (vagy inkább kevesebbszer) beszélni. Kissé off vége.
Nálunk családilag terhelt téma a gyerekvállalás, a szüleim gyereknevelését pedig az egyetlen testvérem nem élte túl. Én csak nem bízom magamban, végül is egész kevéssel megúsztam, ha úgy vesszük. Az egyik majdnem szerelmem sokáig próbálta bebizonyítani, hogy vissza tudja adni a hitem magamban. Nem tudta, nem tudhatja, nekem kellene visszaszereznem. First world problem ez is.
A barátaim gyerekeit nagyon szeretem, tökjól vagyunk, és fáj is kicsit mindig, hogy nekem talán nem lesz. És közben tényleg nem tudom, akarok-e. Tudnék-e elég jó lenni. Az egyik első gyerekes baráti párral beszélgettünk egyszer erről, meséltem nekik, hogy apám szerint ha valakinek nem születik gyereke, akkor nincs az életének értelme. Konkrétan az enyémről beszélt. (Ilyenkor nekem nagyon nehéz megállni, hogy megkérdezzem, tényleg úgy érzi-e, hogy bármely tetszőleges szülőének by definition inkább van értelme, mint mittomén mondjuk a gyerektelen Teslának _csak azért_, mert szülő, akár ha hitvány is.)
Azt mondtam, nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy ha úgy alakul az életem, hogy nem születik gyerekem, akkor nincs/nem volt értelme az életemnek. És erre az akkor még leendő apuka: hát igen, de ha nem a gyerek, akkor végső soron mi? És értem, és tökéletesen igaza van. De az meg mégsem lehet, hogy ha valakinek nincs, akkor értelmetlen az egész élete. Azért az is egy élet, és az élet akkor is… főleg, ha próbálod a tőled telhető legjobban (minőségben, morálisan, társadalmi hasznosság, stb) élni. Értitek, mit próbálok mondani?
Egy másik baráti pár olyan kapcsolatban vár gyereket, hogy az egész társaság csak néz… szeretjük őket, drukkolunk nekik, és segíteni fogunk, amiben tudunk, de egyikünk sem látja jó döntésnek… de ki vagyok én, a félelmeimmel, a szintén nem jó kapcsolataimmal, hogy megítéljem? Valószínűleg így is nekik van igazuk, csak bennem nem maradt elég énerő ilyesmihez. A mostani akar gyereket. Rajtam múlik. Én úgy érzem, kitolnék vele, úgy, mint velem anyám, pusztán azzal, hogy az én gyerekem lesz.
Ha bébicsősz kell, megyek, örömmel, önként. Munkahelyen sosem szoktam harcolni a gyerekesek kárára, ha plusz meló van, inkább én, mint akinek a gyerek a délutáni-esti feladat, és nem érzem igazságtalannak, és zavar, ha a gyerektelenek ilyenekért pörölnek (=ő vállalta). Pedig nekem is jár időnként lemondással, másról. De az is nagyon zavar, ha csinálok valami nem kötelező kreatívat, és a gyerekesek epésen megjegyzik, hogy hja, hát neked nincs gyereked, azért érsz rá ennyire. Ha nem csinálsz többet, de gyereked sincs, baj, de ha csinálsz, az is. (De mindennek a mindenkit túlterhelő munkahely az oka.) És az is zavar, ha csak arról lehet beszélgetni a munkahelyen, hogy kinek a gyereke és gyereknevelése hogy. Szívesen beszélek erről is, de nem kizárólag. De leginkább ez az egymásnak feszülés zavar, és irtó károsnak látom az említett fb-csoportot is emiatt. Hergelés. Pedig legbelül a legtöbbjüknek biztos lenne mivel szembenézni.
Hosszú lett, és kevésbé összeszedett, mint szerettem volna. Új sincs benne nagyon, okosnak sem mondanám, de őszinte és jóindulatú. Köszönöm, hogy leírhattam.
KedvelésKedvelik 2 ember
Miért pont Tesla, és nem egy olyan középkorú nő, aki azért lesz aljas meg pótcselekvő szemét kommentelő, mert gyereke sincs, meg élete sincs?
Mennyi időd van eldönteni a témát (hogy akarsz-e gyereket)?
nem lett hosszú, viszont fontos, érzékeny komment.
KedvelésKedvelés
Azért pont Tesla, mert ő jutott eszembe hirtelen, mint híresen gyerektelen, de az emberiséget előre vivő, fontosat alkotó, aki talán ért annyit gyerektelenül is, mint egy tetszőleges hitvány szülő, aki esetleg épp annyit tett, hogy nem állta útját a biológiának. Legyen A a gyerektelenek halmaza, B a gyerekeseké. Ha létezik olyan eleme A-nak illetve B-nek, amelyek összehasonlításában A jön ki értékesebbre, akkor elmondható-e, hogy a B-hez tartozni önmagában értékesebbé tesz A bármely eleménél?
Tudom, hogy nem minden gyerektelen ilyen. Tudom, hogy sok a lealjasodó, megkeseredett. Tudom, hogy mindkét csoport egy-egy szélsőségét emeltem ki. De azt is, hogy az talán mégis félrevisz, hogy ha valakinek van gyereke, akkor már biztos, hogy értékesebb, mint bármely olyan ember, akinek nincs. Bizonyos értelemben igen, persze, de mégsem.
Tudom, hogy ez nagyon elméleti, és tudom, hogy egyéni akadályaim vannak. Egyébként valószínűleg orvosiak is, csak sosem volt még alkalom, hogy bebizonyosodjon. Csak annyi rettenetesen rossz szülői viselkedést is látok, meg olyan fajta elromlást, amit ők szoktak produkálni. Azt is tudom, hogy nagyrészt rendszerszintű. Ettől is félek, hogy beleesnék én is.
Nincs sok időm már, igazából már most kellene kezdeni a próbálkozást, hogy esélyem legyen. Lehet, hogy már nincs is. És ha ez a mostani kapcsolat nem az, akkor pedig gyakorlatilag már kifutottam. De esküszöm, nem a keserűség beszél belőlem. Olyan idők óta mondom, amikor még bőven időben voltam, és kétségem sem volt ennyi.
Erősen belém nevelték amúgy azt a lesajnálás-szerű érzést, amit mifelénk illik táplálni azok felé, akiknek nincs. Nagyon nehéz kimondani, hogy ezt olyan értelemben jogosnak érzem, hogy akinek bármilyen okból nincs, az valamikor valamitől meg lett fosztva, még ha nem is ismeri be, vagy megbékélt vele: a biztonságos, szerető közegtől gyerekként, a kellő önértékeléstől, anyagi javaktól, jól működő kapcsolattól, egészségtől, jövőbe vetett hittől, ki tudja.
KedvelésKedvelés
Jó, de ha egy szupereredményes gyermektelent vetsz össze egy rossz szülővel, az nem stimmel logikailag, nem bizonyít semmit, csak azt, hogy akár ekkora különbség is lehet a kétféle életút között. Abszolút nem reprezentatív, csak látványos állításokat lehet vele tenni. Alkotó ember nagyon kevés van, az egész jelenség ráadásul jóléti, az átlagembereknek globálisan úgyse marad más, mint hogy genetikailag alkossanak valamit.
KedvelésKedvelés
Másképp mondva: anomáliával nem érvelünk.
“Tudom, hogy mindkét csoport egy-egy szélsőségét emeltem ki.” Igen, és ezért értelmetlen a következtetés. Mint összehasonlítani a világ legkisebb óriását és legnagyobb törpéjét, és a törpesége, óriásságra nézve fogalmazni meg következtetést.
“De azt is, hogy az talán mégis félrevisz, hogy ha valakinek van gyereke, akkor már biztos, hogy értékesebb, mint bármely olyan ember, akinek nincs.” Ezt nem is mondta senki. Én ebben a posztban azt fejtegetem, hogy aki nem egyértelműen nem akar, hanem hezitált, vagy lekéste, abban az űr ijesztő lehet (gyakran lesz is) negyvenes éveire.
KedvelésKedvelés
“Ezt nem is mondta senki. Én ebben a posztban azt fejtegetem, hogy aki nem egyértelműen nem akar, hanem hezitált, vagy lekéste, abban az űr ijesztő lehet (gyakran lesz is) negyvenes éveire.” Igen, tudom, hogy te nem, az első kommentemben említett sztorihoz kapcsolódik, mármint hogy apám szerint “van gyerek = van értelme az életnek; nincs gyerek = nincs értelme”, oda kapcsolódott Tesla is, és nem bizonyítékként, hanem apám állításának cáfolataként.
KedvelésKedvelik 2 ember
Szerintem apukád kérdésére az a legkézenfekvő válasz, hogy ha egy gyerek élete önmagában érték, akkor ennek a gyereknek felnőttként is értékes az élete, akkor is, ha neki magának nem lesz gyereke. Az “élet értelme” meg olyasmi, amire egy ponton mindenkinek saját maga kell választ adnia: ha valakinek van gyereke, akkor amíg a gyerek felnő, nem nagyon van ideje ezen töprengeni, de utána neki is végig kell ezt gondolnia, mert az, ha a leendő unokákat teszi meg élete fő értelmének, nem biztos, hogy elég…
Saját tapasztalat, hogy ugyanakkor gyermektelenként nagyobb krízist jelenthet az életközépi válság, amikor (nőként) rájössz, hogy már nem is fogsz szülni, még ha akarnál is, és nem a szülőknek kell bizonygatnod, hogy van értelme az életednek, hanem magadnak ténylegesen elhinni, meg kitalálni azt is, hogy mivel fogod eltölteni, milyen emberekkel fogod magad körülvenni, ha ez részben és egy időre minimum nem eleve adott azért, mert ott vannak a felnevelendő gyerekeid.
A magam részéről nem érzem tragédiának most, hogy ez kimaradt az életemből, meg azt hiszem, el is tudtam fogadni durva pótcselekvések nélkül, meg nem is volt olyan tudatos döntés ezzel kapcsolatban az életemben, amit ezzel kapcsolatban megbánnék, de azért azt mondanám: ha olyan helyzetben és olyan kapcsolatban vagy, ahol elférne egy gyerek és a párod örömmel is fogadná, meg neked sem okoz gondot más gyerekeivel foglalkozni, csak az önbizalmad meg a rossz tapazstalatok tartanak vissza, akkor akár a sorsra is bízhatnád a kérdés eldöntését… Nagyon meg tudom érteni egyébként, amit írsz, mert én is elég hasonlóan éreztem, higy azt tudom, hogy mit nem akarok továbbadni, de azt nem, hogy mit igen… Az önbizalomerősítés mellett nekem az is segített, hogy még a harmincas éveim elején elkezdtem azt figyelni, hogyan viselkednek, hogyan élnek azok, akiknek elég jól működika párkapcsolata, és olyan módon nevelik a gyerekeiket, ahogy számomra is vonzó (nem egy az egyben követendő, “hibátlan” modelleket, példaképeket kerestem, hanem kisebb-nagyobb elemekre, stratégiákra, kipróbálható viselkedésmintákra kezdtem el odafigyelni). Ettől persze gyerekem önmagában nem lett, meg amikor egyszer azt hittem, terhes vagyok, lett azért szabályos pánikrohamom, de az a nagyon egyértemű érzelmi döntés is megszületett bennem, hogy vállalom. Így utólag tényleg örülök, hogy az akkor és ott vaklárma volt, mert nem volt az egy jó kapcsolat meg igazából bennem is csak ezután indult el egy olyan változás és belső munka, aminek köszönhetően most már önazonosnak érzem magam – de ha hamarabb következik be, akkor még belefért volna akár az is, hogy legyen saját gyerekem…
KedvelésKedvelés
Köszi, Fortalesa, ez sok mindenben megerősít,és tényleg sok a hasonlóság, én is évek óta keresem a jó példákat, nem csak ebben. Az tiszta, hogy magamért kell, persze, rajta is vagyok. 🙂
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: mi a baj az emberi jogokkal? | csak az olvassa. én szóltam
Visszajelzés: mi a baj a poliamóriával? 1. | csak az olvassa. én szóltam
Tyű, ez nagyon komoly….
Ezzel az elhívással meg a test jelzéseivel nagyon eltaláltál valamit…abszolút érzem. Érzem 17 éves korom óta, most 31 vagyok. Érdekes 16 évesen még pont nem gondoltam gyerekre, és nem is érdekelt a téma, más gyerekek meg irritáltak. Aztán hirtelen jött egy katt, 17 lettem, és láttam magam egy babával lelki szemeim előtt. Hirtelen hét gyereket akartam egyből. Aztán jöttek a párkapcsolati próbálkozások, kudarcok, csalódások, “inkébb jobb egyedül” korszak, ami egyébként igen hasznos volt, mert tényleg a béka segge alatt voltam minden tekintetben, össze kellett raknom magam szó szerint. És most tényleg azt hiszem, hogy érkezhetne. Persze nincs jelenleg partner, de kemény volt olvasni, hogy nincs akiben megbíznék, vagy szeretne, nos tényleg..Igen, az embert el tudják vinni ezek a trendek abba az irányba, hogy akkor elfogadja, vagy önigazolja, hogy neki így jó. Pedig nem. Lehet egy írás akármilyen hatásvadász, ami a gyerektelenségre csábít, harsogja, hogy milyen menő, a nap végén az van, hogy még mindig érzem, hogy jönne, és még mindig jönnek a képek a babákról, akiket szoptatnék. Ösztön, vagy nem is tudom. Sőt, mikor nem veszem észre magam, azon gondolkodom, mi lenne a neve. Ez akkor van, ha kikapcsol az agyam, észre sem veszem magam. Múltkor fölírtam egy füzet hátuljába. Kissé röhejes, de azt hiszem, mégsem, ha vállalom, és nem kezdem eltagadni. Igen, csalódtam sokat, és nem bízom a férfiakban, pedig szerelmes tudok lenni, borzasztóan. Félek a felelősségtől is, nyilván, sok a kérdés. Félek a monotonitástól, a kudarcoktól, és hogy nagyon el fogom rontani. De most kicsit megerősödött bennem a gondolat, hogy a legrosszabb az lenne, ha lemondanék róla, és magyaráznám magamnak, hogy ez így jó. Pedig amúgy nem jó. Sok bennem az anyáskodás, más dolgokon élem ki, de érzem, hogy gyerekre lenne jó fordítani. Irgyilem, akinek van, Persze, tudom, hogy sokaknak nem könnyű, ugyanakkor vannak szép életek is, és nem mindenkinek 100%os szívás. Hát, nem tudom…mindenesetre köszi, eléggé fájt, amúgy, de nem akarok hazudni.
KedvelésKedvelik 3 ember
Ahogy az abortuszt jognak tartják, a gyereket tehernek és macerának, ahogy kiakadnak az asszonyság szón és nem akadnak ki sokkal fontosabb, ám a felfogáshoz agyat, melót igénylő jelenségeken, ugyanúgy nem értik, mert nem érdekük érteni, hogy miért ” ‘közjószág’ is” a gyerek. Szerintem is az, a társadalomnak, a közösségnek van rá szüksége, nem pedig egyéni, kicsit drága hobbi, ahogy a gyerekvágyukkal revolverező meleg örökbefogadók vagy a kutyuskatartók képzelik.
KedvelésKedvelik 1 személy
Nemrég olvastam egy 1970-es években készült kötetet, a Nők Lapjában indult vitára érkezett levelekből állították össze, a címe talán” Éljünk magunknak?” . Olyan levél a vitaindító, amiben a gyerekvállalást hobbinak nevezik, mint a kutyatartást. A kötetben előkerül az abortusz, családtámogatások, a gyerek mint közérdek, az anyák helyzete, örökbefogadás. A vita szinte minden eleme és a felhozott érvek ugyanazok, mint ma. Még a klímavédelem, mint gyerekvállalás elleni érv is benne van.(lmbtq téma nem létezett.) Nagyon markáns különbség viszont az, hogy sokkal nyíltabban fogalmaznak, nem elvárás, hogy senki senkit ne sértsen meg, pedig legtöbben névvel és címmel írtak. Ami elképesztő, az a narancs és banánevés emlegetése a jólét szimbólumaként, amire ugye lehet, hogy nem telik, ha gyerek van. És mi minden alapvetésnek számít ma is, amik nélkül simán lehet élni, ez nem változott.
KedvelésKedvelés
“Ilyen és ehhez hasonló mondatok fogalmazódnak meg az egyszeri szülők fejében, ha véletlenül őszintén kezdünk el beszélni a tabutémáról, hogy bizony vannak pillanatok az életünkben szülőként, amikor eljátszunk a gondolattal, hogy milyen lenne az életünk, ha nem vállaltunk volna gyereket. Vagy ha három helyett egy lenne. Esetleg nem is mentünk volna hozzá a férjünkhöz, és teljesen más génállományból hoztunk volna létre utódokat. Mindez tabu, eretnekség, ha hangosan kimondod ezeket a gondolatokat anyaként, tán még keresztet is vetnek a környezetedben lévő szülők, pedig jó eséllyel nincs szülő ezen a bolygón akinek ne futott volna már át az a gondolat a fején, hogy mi lenne, ha nem lenne szülő, nem lennének gyerekei, és nem dőlt volna be fiatalkorában a biológiai óra késztetésének?”
Gumiszoba tapsikolva megosztja, tabutéma, bátorság!
Anyaság az, amit megbánsz, és azért szültél, mert BEDŐLTÉL a biológiai órádnak!
Szerintem nagyon sokan maguknak teszik nehézzé az anyai fegyverkezési versenyt, zsúrok, túllelkizés, cselédség vállalása, maguk elnyomása, szállítás, különóra, passzívvá-elváróvá nevelés, stréberség elvárása, semmi lazaság, lényeglátás, közben ők roncsok, tévé, igénytelenség. Tényleg a kedvencem ez anyukafórumokon, wmn-en: olyanok sírnak vagy ironizálnak-cinikuskodnak az anyaságon, akik közben lihegve gyűjtik a pirospontokat elefánt alakú szendvicsekkel, muffinba csempészett cukkinivel meg bal agyféltekés fejlesztésre cipeléssel.
https://nlc.hu/eletmod/20210202/szulok-gyerekvallalas-tabutema/
(amúgy én sem értem, miért van az, hogy az én kaotikus életű, egyedül nevelt gyerekeim, a kupis és leszarós anyjukkal lettek normálisak, szelídségben, IQ-ban, kreativitásban, testalkatban, önállóságban, mindenki dicséri őket, és közben látom az anyákat, akiknek egész hadsereg foglalkozik a gyerekével, meg minden szarra be van a kölyök fizetve, de szenved, utál otthon lenni, követelőzik és hülyeségeket csinál.
talán… értelmesen kéne élni, meg nem lenni igénytelennek agyilag, kapcsolatokban, kultúrafogyasztásban, nem hazudozni kertvárosi módra, és akkor azt a gyerek visszatükrözi)
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: női bajaink 1.: endometriózis | csak az olvassa. én szóltam
A nemszülés egy sunyi propaganda azoknak, akik kudarcot vallottak a szerepeikben (egyébként a transzkodás is). Béna, ronda, ügyetlen vagy? Mi, az előre bekészített szövegekkel, megható érvekkel, nyugatias lobbik képviseletében és érdekében megmondjuk, mi vagy, mire vágysz, befogadunk, velünk együtt dohoghatsz a normatív társadalmon.
Én régen is éreztem, hogy argh, az ilyenekben arról van szó, hogy szegény szerzőnek nem jtt össze a párkapcsolat, élet, meg elhízott, és ezt cikinek érzi, erre kell a nagy feminizmus meg ökóság (lásd még: atipikus, bátor, politikai szvingerbe járás). De most már annyira kívül vagyok ezen, hogy innen tök egyértelmű, hogy ez egy freak show.
https://szabadnem.blog.hu/2020/08/01/gyermektelenul_es_boldogan_lehetseges
KedvelésKedvelés
“A meg nem született gyerekeimet jobban szeretem annál, mint hogy lehozzam erre a világra. És ez egy súlyos mondat”
Kb. ilyen “jól hangzó”, tét nélküli (hiszen nem lehet gyereke, csak high tech gyerek) mondatok alkotják a teljes propagandát. Kit szeret, mit szeret Adél, mi az, hogy lehozni, és ki hiszi el neked, hogy ezért nincs gyereked? Szívesen taglalja azt is, kinek KELL pszichológus, ki menjen pszichológushoz, kivel van a baj, kinek mit KELL megértenie, mert ha nem, akkor az tűrhetetlen és gyűlölet, és majd öngyilkosok lesznek (csak mert a képzelt valóságukat nem hiszi el mindenki lelkesen bólogatva). Az egészséges férfitest, a pénisz “hiba, amit ki kellett javítani”. Az orgazmus SOKKAL JOBB. Annyira manipulatív, gyerekes az egész.
“mint a nőknek, nekem is két orgazmusom van, és az nagyon jó” hát, ez meggyőzően hangzott
Ja, és milyen igazságtalan, ha egy transz nőn vizslatják a férfiasság nyomait, vagy (ezt cikkben írja) szóvá teszik a műtéteket, hiszen a “cisz”nőkön is lehetnek is férfias jegyek, és ők is műttetnek, mondjuk a transznőn mindez műtétek és szintetikus hormonok eredménye, és egészséges szerveiket távolítják el egy fantázia miatt, de sebaj.
Ez már nem ide tartozik, de ebben a videóban dr. Djordjevic szavaira támaszkodva mondják el, aki ezen az egészen milliókat keres, hogy akármit hajtogatnak oda, nem tudnak ma sem szexuálisan funkcionáló nemi szerveket kialakítani. És rengeteg végzetes hiba van, elbasszák a hólyagot, húgyvezetéket, ezeket szintén át kell kötni, donorszövetként kiszedni más testrészekből anyagot. Pl. a főszereplő Patrick elviselhetetlen fájdalmaktól szenved a rosszul sikerült húgyúti rész miatt.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: nem, gyereket nevelni nem nehéz 1. | csak az olvassa. én szóltam
Vajon miért kell ennyiféleképp, ilyen önmeghatódva magyarázni? Nem szülsz, kész. De valahol te is tudod, hogy ez nem őszinte. Beléd beszélték a “feminista” banyák, akik anyákat gyűlölnek, meg irigylik a csokot (ami pont nemigen működik, de ha működik valami, azt is irigylik). nekik minden igazságossági alapon kell és jár. folyton hőbörögnek, keserűek, és a többségüknél érzed, lemaradt róla, nem kell a kutyának sem, nem nőtt fel.
ennek a nőnek pont van férje, ő meg előadja az önmegvalósítás meg a klíma című műsorszámokat.
https://wmn.hu/vim/57878-ebbe-a-jovobe-szuljek-en-bele-valakit–olvasoi-iras-arrol-miert-nem-vallal-harmincas-nokent-gyereket
“Nem beszélve arról, hogy mennyire lenne etikus azzal a gyerekkel, ha megszülném, tudva, hogy még a saját életem végéig sem lesznek elegendők az erőforrások, legyen az élelmiszer, vagy nyersanyag – a klímahelyzet egy külön cikket érdemelne. Mert Földanya egyszer megrázza magát, és abba mi konkrétan belehalunk. Na most ebbe a jövőbe szüljek én bele valakit, aki ugyanolyan érzékeny lelkű lesz, mint én? Nézzem végig, ahogy a klímaszorongás beárnyékolja a gyerekkorát? Köszönöm, de kihagyom. A saját testi és lelki egészségem érdekében – meg az övében is. Bármit gondoljon rólam a társadalom. Ha évszakonként elutazom repülővel a világ legszebb tájaira élményeket gyűjteni, még mindig kevésbé terhelem vele a környezetet, mint ha létrehozok még egy embert, akinek valószínűleg háborúznia kell majd az ivóvízért, ha fiú lesz. Ha lány, azt meg el sem merem képzelni.”
:DDD klímaérv
“a társadalom számára értéket képvisel az is, aki a népességszám növelése helyett a szellemi/kreatív munkával, és önmaga megvalósításával teszi gazdagabbá ezt a gyönyörű világot. Vagy azzal, hogy testileg és lelkileg egészséges marad és tovább tud dolgozni.”
(utóbbi ostobán hamis dilemma)
Nem kötelező szülni! de senkit nem érdekel ez a döntése. önös-individualista-életidegen propagandát terjeszteni, önfényezni és a családosokat leszólni viszont full ciki
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: hogyan lettem kirekesztő – és boldog 2. | csak az olvassa. én szóltam
Íjj. A Telex meglovagolja a buta divatot. Egy kis propaganda. A hülyehaj kötelező.
https://telex.hu/video/2023/01/12/tudatos-gyermektelenseg-childfree-gyerekmentes-elet-vazektomia-sterilizacio
Kommentek:
KedvelésKedvelés
Boldogan bedobják a sztárcsináló egyik ellenszenves (irritáló és butus) kontentkészítőjét a Gyerekmentes Övezetbe:
KedvelésKedvelés