ami biztosan nem segít rajtad

Nemcsak “elváljak?” kérdések érkeznek a bloggerhez. Sokaknak beakadt az életmódváltás. Van panaszuk, megoldanivalójuk, tetszett nekik, amiket mutattam, meséltem itt az edzésekről. Fel is buzdultak, de aztán lelohadtak, és megint a start mezőn állnak, csak két évvel öregebbek.

Komoly ember hosszú távon kitart amellett, amiben hisz és amiért lelkesedik. Szalmalánglelkekre ne hallgass. És te magad se cserélgesd “ezt is kipróbálom!” módon a meggyőződéseidet, megoldásaidat. Köteleződj el, alakítsd ki, és menj végig az utadon.

Nekem ez adja az önbecsülésemet, és azért írok ilyen kemény és határozott dolgokat, mert ezek az identitásrészleteim – magyar szakos, bringás, írós, színházjáró, anya, ketós, sportoló, erdei lakos… – a személyiségem részletei, nem felvett ruhák. A hosszú útnak nagyon más tanulságai vannak, mint a kis felbuzdulásoknak.

Ha a sport vagy bármilyen életmódtevékenység pótcselekvés, akkor nem jutsz vele sokra. Lehúzó kapcsolatból kapkodnak bele ilyenekbe sokan. Addig se azon rágódik, addig se kell otthon lenni. De amit a testeddel csinálsz, amit az öregségedbe fektetsz most, az igazi cselekvés legyen. Nem dicső, nem menő, hanem szükséges.

Na, tehát a tanácskérőnek van problémája, szeretne tenni valamit, de nekem azt írja meg, hogy ő így beteg, úgy nem tud, amarra allergiás sajnos.

Megkönnyebbül ettől? Hogy ő nem rossz, nem tehet róla? Nincs abban a helyzetben? Hogy nekem könnyű? Meg kéne vigasztalnom, pecsétet ütni az állapotára?

Ügyes vagy, hogy ilyen sok betegséged van! De tényleg én adjak tesifelmentést?

Én nem akarom, hogy te eddz. Nem én akarom. Neked kéne akarni. Mondjuk én biztosan nem fogom azt mondani, hogy persze, jó az úgy is, ha nem sportolsz, de ha ennyire másképp gondoljuk, vagy ennyire nem tudod megszeretni, akkor én nem vagyok a te tekintélyszemélyed.

Azért az is van, hogy akinek igénye a sport, az már csinálja. A többieknek hiába beszélek, és más is hiába beszél.

De nem mondhatom, hogy jó lesz úgy is – mert nem jó. Minden második velemkorú ismerősnek beáll a háta, nem tudnak felállni, kínlódnak, mert végigülték meg -autózták az életüket.

NEM JÓ.

De te is tudod, hogy nem jó. Azért magyarázkodsz.

Én nem kampányolok a sportnak, hanem sportolok, és írok róla, mert nagy élmény nekem. Azt látom, hogy ez az igazi fájdalom: tudják, hogy jó lenne, menő, képen-instán jól néz ki, de nem szeretik. Nem tudták megszeretni, nyűg maradt.

És még látom, mennyi hazugság van a sport körül. Arról is írok. Ilyenekről:

Az álmegoldás ipara is lesben áll, és rád feni a fogát.

Szeretnéd tudni, mi segít? De igazán? Mitől leszel olyan, aki mámorosan belefut és felemeli és élvezi és imádja a szagát?

Előbb elmondom, mi nem segít.

Nem segít az, ha tagadod a tényeket.

Nem segít, ha szubjektív megélések körébe utalod, mi az egészséges étel, a szép test. Hogy koronként változó például, vagy önkényesen jelölik ki, mert ez nem igaz. Vagy hogy csak az a gond, hogy nem láthatóak, nem szokta meg őket a szemünk:

Az ilyet MINDIG ronda nők írják, akiket zavar a rondaságuk. Akit nem zavar, nem bűvészkedik a szavakkal. Ez a body positivity forgácsa, hulladéka. Ne érd be vele!

Kifejezetten hátráltat továbbá “a párom így szeret” érv, ez nem számít a lényeg szempontjából, másrészt a párod nem mond igazat. Nem a pasikról meg a tetszésről van szó.

Nem segít, ha első számú szempontod az, hogy mit szeretsz, mi kellemes. Minél nagyobb bajban vagy, annál kevésbé lesz jóleső az, ami segít rajtad. (Ezért időben kapj észbe.)

Nem segít semmilyen ideológia. Nem segítenek a kócsok, tanítók, semmiárusok. NE FIZESS MÓDSZERÉRT, ezt már sokszor írtam. De végképp egy fillért se fizess olyannak, aki maga nem járta be az utat, csak dumál. Body positivityt, képzési anyagot, mentorálást, munkafüzetet árul, és közben látványos katyvasz az élete, a teste. Elég sokakat idéztem már, a farkasvagyok.hu Horváth Norberttől a duciforradalmon és sírazsíron keresztül Lupui Izáig és Pór Ágiig.

A lényeg egyszerű, fel van a neten minden. Figyelj, rakd össze magadnak, és csináld. Ne dumálj, ne érvelj, csak csináld. Csináld akár hetven százalékon, de azt komolyan, hónapokig, odaszánva magad. Ne azért, mert kellemes meg tetszik.

Ne a kajával babrálj. Enni mindenki szeret, meg arról okoskodni, recepteket keresgélni, kevergetni, fotózni. De az ételről túl sok a duma. Mindenki mindig az étkeztésről beszél, de, hacsak nem Balaton szeleten meg pizzán élsz, ott nem tudsz nagyot változtatni. Mármint van még a ketó, az dimenzióváltás. De csak smoothie-kkal, chiamagokkal meg csirkerizzsel nem lesz nagy a változás.

Ha van valami extra bajod (hormon, meddőség, IR, emésztőrendszer), menj el evős szakemberhez (olyanhoz, aki nem semmiárus, nem is szénhidrátfejű dietetikusmeg vegán bohóc). Egyébként meg tarts be egy pár egyszerű alapelvet (egyél sok zöldséget, jó minőségű fehérjét és zsírt, ne egyél lisztet, cukrot, kezdetnek ennyi is elég), legyél mértékletes, és…

és, figyelj, mert ez a poszt tételmondata:

MENJÉL EDZENI.

Edzés nélkül nem lesz jobb az állapotod.

Sétálhatsz, lépcsőzhetsz, kocoghatsz. Váltva kocoghatsz-sétálhatsz. Később majd futhatsz. Úszhatsz, aquafitnessezhetsz. Bringázhatsz, közlekedésként vagy erdőben, parkban, hegyen. Táncolhatsz a nappalidban. Szobabringázhatsz. Erősíthetsz videóra, elmehetsz crossedzésre, tornákra, légtornára, ergózni. Ugrókötelezhetsz, kosarazhatsz, teniszezhetsz… még a jóga is jobb a semminél. Ne magyarázd, hogy nem tudsz meg nem szeretsz meg nincs közel meg drága meg neked pont az a testrészed fáj.

Mert ez a “mit szeretek” nyavalygás választ el attól, aki lehetnél.

Meglepően hamar lehetsz az, aki lehetnél, ha nem bonyolítod meg magadnak, és ha nem dicsekedni meg papolni akarsz a sérült egóddal, hanem komolyan csinálod.

Ami a facebookon ömlik, ilyen mentor meg úgy megmagyarázza, meg minden test szép, meg kajaügyi viták, az nem segít, hanem felzabálja az agyadat (a józan eszedet) és az idődet.

Menjél edzeni. Még a buszmegállóban vagy sorbaállás közben is lehet finoman tornázgatni, lábemelgetni, vádlizni, hasazni kicsit.

Ha nem vagy frusztrált, önigazoló sérült lélek, ha nem vagy rivalizáló libus, ha nem egy újabb hangzatos identitást keresel, akkor nem is olyan nehéz. Ha nem másokat akarsz oktatni vagy lenyűgözni, ha nem pasit akarsz (vissza)szerezni, hanem igazán jól, jobban lenni, akkor az edzéstől önazonos leszel.

Eddig lehet, hogy azért nem jutottál semmire, mert igényelsz egy tekintélyszemélyt, egy testnevelőt a fejedbe, aki megmondja a sok ellentmondásos tanács zűrzavarában, mit kell csinálnod, aki lelkizik veled, aki hajt, mert “neked kell a hajcsár”.

Nem kell hajcsár. Ha belejössz, élvezni fogod. Felnőtt vagy, komoly ember.

Ami igazán meglátszik a testeden és a laboreredményeiden, az a következetes sport. Sok, sok-sok sport, mozgásban lét, mozdulás, menés, testmegélés. Izzasztós, igazi, odaszánós. Csak ugye arra nehezebb rávenni a népeket, mint a kis gusztusos főzögetésekre. Enni mindenki szeret.

És addig örülj, amíg a test csak mint szexi objektum meg menőség érdekel, csak mert aztán nagyon durva lesz. Amikor már fáj.

Korunk pestise a kényelemhez való ragaszkodás. Nyögnek, jajgatnak, szenvednek, el vannak kenődve, ezt egyáltalán nem titkolják, beszélnek róla sokat, úgy tűnik, mintha keresnék a választ, sőt, bele is nyomordnak, halnak – de ne, jaj, ne kelljen semmi nehezet csinálni. Semmit megérteni, felülbírálni. Semmi ne fájjon, ne legyen nehéz. Minden legyen finom, jóleső. “Nem szeretek futni.”

És az elnevezési kényszer. Ahogy mindenre van szó, és akkor az olyan komolyan hangzik, az épphogy valami, LISS meg HIIT meg cross IF. És ki lehet írni az instára, és akkor olyan, mintha csináltál volna valamit.

Hagyd ezeket.

Csak csináld.

A járvány és következményei hatására sokaknak hullt le a hályog a szemünkről, mert a válság a túlélést kapcsolja be, fölösleges üzemekre nincsen idő. Te is lényeglátóbb lettél? Hidd el, nem kell senki okos. Ne fizess módszerért, okoskodásért facebookvállalkozóknak.

14 thoughts on “ami biztosan nem segít rajtad

    • Hát ő már a nagyon sokadik, jól megcsinált “brandépítő”, aki a semmi ragozásából és púderezéséből akar megélni. Annyira szomorú ez. Olyan sok pénzbe kerül, ha megél blőle, azért gáz, ha meg nem, de úgy csinál mintha, akkor meg azért. Amikor egy ilyet látok, mindig felteszem a kérdéseket: van ennek felvásárlópiaca? Ha van, akkor hány bőrt lehet még lehúzni a bizonytalan, megcsúszott nőkről? Mindenki home officeból akar megélni jól valódi képzettség és háttérmunka nélkül? Ha kitalálok valami ilyen csillámf@szláma fingot, akkor majd gazdag leszek? Az embereknek ennyire nincs valódi, kölcsönös felnőttkapcsolatuk, hogy a legmélyebb témáikat és megéléseiket csak ilye fizetős csoportokban tudják megosztani?

      Kedvelik 1 személy

      • Vannak amúgy államok, ahol az erdők magánkézben vannak, ott tényleg van értelme pénzért mutogatni, melyik a galagonya, meg megspiritualizálni a fákat. Csak morálja nincs. (Mondjuk nekem az volt a benyomásom a nőről, hogy nem a sminktetkószalonban találkoztunk? ja nem, nekem nincs olyan.)

        Kedvelés

      • Vannak gazdag és unatkozó emberek, iszonyat pénzeket képesek elkölteni az élményért. Ugyanez Hummel Zsoltnál a kvázi prostitúció, álló fasszal negyvenötezerért megkorbácsol fél órán át (fétismasszázs, okés kontent a nagyon érzékeny facebookon).

        Kedvelés

    • én azt mondom az erdőfürdőnek is van helye a mozgás és egészséges étkezés mellett. A probléma, ha ezek helyett van csak. Itt Ausztriában is nagyon megy ez az zen-es, erdőfürdős spiri vonal, viszont kiegészítő mentálhigiénes programként. Életemben nem láttam annyi nyugdíjast, 60 felettit aktívnak mint itt. És ez nem a botot lengető nordic walkingot jelent, hanem futnak, konditerembe járnak sztk helyett, országúti kerékpáron ráncos bácsika dombnak fel röhögve megelőz. Pedig mi sem vagyunk rossz kondiban, csak nem mindennap tekerünk.
      Az én identitásom mostmár elvált, anya, örökmozgó, ketos, tanár, kritikus realista

      Kedvelés

      • Van helye, lehetőleg az Évi mondja meg fuvolázó hangon, mit kell csinálni egy erdőben, nincs az az isten, hogy valaki oda csak úgy kimenjen, hatezer legyen, meg tízért a konzultáció, mindez egy legatyásodott, rettegő országban.

        Kedvelés

      • mennyivel menőbb azt mondani, hogy erdőfürdőzni megyek mint mondjuk túrázni vagy gombát szedni

        Kedvelés

      • tehát akkor ez ennyit jelent.
        azt gondoltad, az erdővel van gondom? az üres rizsa szélhámoskodással, mások oktatásával, az elnevezési kényszerrel van.

        Kedvelés

      • tudom, de van rá kereslet döbbenet, mint ahogy műkörömre is, meg a pillások is gombamód szaporodnak a kócsokról nem is beszélve

        Kedvelés

  1. Én igazán nem okoskodhatok életmódtémában, de annyira sajnálom azt aki úgy érzi hogy nem szeret mozogni. Valamit biztos szeretne, ha rájönne mi jó neki. Annyiféle van, és őszintén nem megterhelőek a könnyen elérhető mozgásformák. Fogni a kutyát és minden nap sétálni öt-hat kilométert, este úszni fél órát, munkába menet tekerni egy tízest, ezeket hétköznap szinte ingyen meg lehet oldani. Bejárós munka mellett nekem is nehézkes volt a súlyzós konditermes edzés, mert annyira kimerített hogy utána már csak heverni volt erőm, a járvány után részben ezért se kezdtem újra terembe járni. De annyi más mozgás van, ami egy bejárós-gyerekes-háziasszonyos életbe is gond nélkül beemelhető.

    Kedvelik 1 személy

    • igen ahogy mondod, de beszarás, hogy mindenre van kifogás is. Tényleg van aki soha nem fog sportolni mert arra is lusta, hogy a neki megfelelő, tetsző sportfajtát megtalálja.
      Most eszembe jutott, hogy gerinctrénerként hányan jöttek hozzám, fiatalok, hogy segítsek, mert fáj, nagyon és nem akarnak asztalra kerülni. Elkezdtük, csináltuk egyszer-kétszer néha többször, de az esetek töredéke értette csak meg azt, hogy ami hosszú évek alatt tönkrement az életmódnak köszönhetően azt nem lehet 2 hónap alatt helyretenni. Mert könnyebb egy pirula lenyelése, egy injekció esetleg kúraszerű infuziózás mint rendszeresen mozogni, megjavítani és utána megelőzni a további kínszenvedést

      Kedvelés

  2. szeptemberi élményem, hogy már egyedül is el merek járni az edzőterembe. Ez sokáig mumus volt, sokáig csak csoportos edzésre jártam, egyedül nem mertem bemenni a gépes részre (max a futógépekre és onnan próbáltam kifigyelni, hogy mi zajlik a teremben) nem is tudtam, mit kell ott csinálni, mire jó ez az egész (nekem ezek voltak a kifogásaim), aztán az évek alatt megtanultam annyi gyakorlatot, hogy most már bőven összerakok egy 1-1,5 órás súlyzós edzést magamnak és nagy szabadságot élek meg ebben. Ráadásul rájöttem, hogy a testem korrigálja magát, és ahogy erősödöm, egyre szabályosabban tudom végezni a gyakorlatokat is. És ezt tényleg nagyon lehet élvezni.

    Kedvelik 1 személy

csak okos-jóindulatú írhat ide

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.