Erőlködve húzok, átírok, tömörítek, pedig jó mondatok voltak. Nem akarok túl hosszú posztokat. De nem nagy ügy ez: ketté kell szedni.

Ez az első rész.

…És hogy ez békés meggyőzés volna? Érzékenyítés, informálás? Ha jól csinálják, amolyan steinerkristófosan, és nem a mártonjoci őrjöng és vádaskodik nulla teljesítménnyel, akkor haladunk szépen a szeretet útján?

Mindig, az egész történelem során a hallható az eszmék hangja volt: szabadság, nemzet, béke, tolerancia, erős ország, megmaradás, szivárvány, bármi. De ami igazán mozgatta a világot: az eszmék mögött a pénz, az érdek, a hatalom. Az eszmék álruhák, néhány hóbortos naivat érdekelnek csak (és ők is fizetést kapnak érte). Ezért üzleteltek a náci hatalommal még a biztos bukás időszakában is, nem azért, mert az “eszmével” egyetértettek volna. És ezért váltják eszméiket emberek oly könnyedén.

Ma és már jó évtizede transznemű milliárdosok, befektetők pénzelik a gyógyszerkutatásokat, a műméh és a petesejt nélküli fogantatás kísérleteit (és te amúgy állatvédő vagy…?), a gender tanácsadó és operáló klinikákat, felvilágosító kampányokat – az egész ideológiát és annak médiabeli és politikai jelenlétét.

Az LGBTQ-ban egyre nagyobb a T, hízik a Q, és cenzúrázzák azokat, akik csak LGB-t akarnak, ahogy leterfezik és kirekesztik azokat a feministákat, akik nem szeretnék a néhány, feltűnő és hangos transzneműt a hátukon cipelni. Nem okvetlen ellenzik, ám külön ügynek, más természetű harcnak tekintik a transzneműekét. Akik szerint ez is kirekesztés.

Miért kell odagiccselni, hogy szeretet-gyűlölet, amikor csak arról van szó, hogy kétféle felfogásnak, csoportnak ellentétes vagy csak különböző az érdeke? Nem kell ehhez nagy ész. És ez érvényes a konzervatívok meg a progresszívek között, meg a genderkritikus feministák és a transz aktivisták között is.

Ki hiszi, hogy a többségnek, a normának nem fenyegető a kisebbség, a verzió? Majd addig vádaskodnak cikkekben, amíg a többség a homlokára csap, jó nagy bűntudata lesz attól, hogy ő többség, TEHÁT elnyomó, és jól megváltozik?

Miért engednék át a terepet? Mert a szeretetnek nevezett valami imperatívusz? Mert gyűlölködőnek lesznek bélyegezve?

Már csak azért sem engedem át. Ez erre egy egyenes ember válasza.

A nyomást, a sértegetést, a gyűlölet emlegetését elunták sokan, és nem csak a jobboldaliak. Azért távolodunk az elfogadástól, mert sem nem vagytok szerethetőek, sem nem érveltek jól, ellenben kamuval házaltok, kibírhatatlanul lefelé beszéltek, és pökhendien nevetségessé teszitek mások értékeit. Például: katolikus, nemzet, nagycsalád, monogámia, szemérmes szexualitás* – és gyakran azok ágálnak, akiknek család, szülés, szerető férj nem jutott. El kéne hinnem, hogy őznek lenni, az autentikus identitás, tiszteletreméltó, sem nem elmebeteg, sem nem feltűnésre vágyó ripacs ez az ember. Ki veszi ezt be? Vagy ahogy az anyaságon, családon gúnyolódnak (női princípium, csak az számít, aki szül stb.). Ahogy bevonják ökomázzal a ne szülj! ideológiát, és eldurvult lélekkel és szavakkal megkérdőjelezik gyerekek létjogosultságát. Miközben az a nő küldetésnek éli meg az anyaságát. Ja, és az ő gyereke törli majd a seggedet az öregotthonban… te ugye nem szálltál bele abba, nem dolgoztál harmincezer fizetetlen órát, hogy legyen erre munkaerő húsz év múlva.

Elvárjátok, hogy ne ugorjanak? Ne váljon ettől anyatigrissé az a nő, ne gyűlölje meg és tartsa bukott életnek mondjuk Gumiszobát? Ti mikor, hogyan vagytok tekintettel mások érzékenységére?

Mit nem értetek? Nem gyűlöl, hanem más az érdeke. Elemien nem érdeke a decens magyar családapának, hogy a felesége rájöjjön, mennyivel jobban nyal egy nő, ráadásul kellemesebb társaság is. Annak, aki szült hármat, sérelmes, hogy a férje negyven fölött, a misszonárius pózt megunván a kis, rejtett kíváncsiságát meleg identitássá fejlessze, a tabut ledöntse, és ez szétverje a díszleteiket, a családot.** Nem érdeke az sem, hogy a gyereke magánéletét firtató kérdésekre kenegetni kelljen, hogy hát a Lali már Lujza igazából, és nem, nem lesz unoka.

Illúzió azt hinni, hogy egyes hangok, csoportok, jogok előretörése nem jár mások jogainak, hangjának vagy érzékenységének sérülésével. Például a transzjogok előretörésével, a diszkrimináció tilalmával lemondunk a biztonságos női terekről.

Igen, ez a cikk arra beszél rá, hogy tanuld meg TE női nemi szervnek látni a péniszt, hogy ők meg a farkuk meztelenül jógázhassanak a nőkkel. Ha lenne türelmetek ilyeneket elolvasni, megértenétek, miért nem szivárványos-csillámpónis a progresszív jövő.

View at Medium.com

Én nem nevezem kirekesztőnek azt, aki a saját érdekét védi, és fenyegetőnek érzi az identitáspolitikát. Különösen ha Nyugatra szegezi a szemét, ahol a közbeszédben hivatalosan be vannak tiltva bizonyos nézetek, érvek, szóhasználatok.

Szóval hagyjuk már a szenvedéstörténeteket és főleg a hivalkodó különbözéseket. Közügyekben, elvi dolgokban, politikában racionális érveknek, közösségre vonatkozó, elvi és értékrendbeli állításoknak kellene lenniük, nem érzelmeknek vagy nőies-infantilis gesztusoknak. Ez és ez a változás, trend, új szabályozás melyik csoportra hogy hat? Mi a helyzet az olyan országokban, ahol már teljesültek a követelések? Mi a jogelv, az alapjog mögötte? Ezek kérdések.

Az érzékenyítés, felvilágosítás nem más, mint nevetséges buzgalmú, agymosó propaganda, amely nem számol mások érdekével, vádaskodik és kijelöli, milyen szavakat kötelező használni, milyen kérdést nem szabad feltenni sem. Komolyan ezt csak a naivak veszik, a tinédzserek. Love is love? Az emancipatorikus queer mozgalmacskák, kinky új trendek egyike-másika definíció szerint visszaélés. MAP Pride: Minor Attracted People. Igen, jól látod.

Mondják, ezek, amikre utalok, túlkapások, az egyenlőség szélein. Nem, ezek a dolog lényegéből következnek. Engem a vécéhasználat pont nem nagyon érdekel, és az se, ki mire izgul, még ha nevetségessé is váltam a sok harsány kinky között ezzel az emelkedett szexualitás-koncepciómmal. (Jól tudom: nekem jobb, mert szakrális maradt az orgazmusom, rebbenő a vágyam, és engem nem nyomorított meg a menősködő durvaság.) A valóság átírása, a szavak jelentésének elvétele, a tények tagadása, az viszont nagyon is érdekel. És ami még: a genderfészkes feszkózás verte szét a magyar feminizmust (milyen szép véleménnyel vannak a leírásban önmagukról, és csupa erőszakmentes mondattal hogyan csináltak ki náluk jóval értelmesebb, tisztább szándékú feministákat!). Transzneműek ugrasztottak egymásnak nőket. Ez már a tanulságlevonás:

Alapvető eszközünk az erőszakmentes kommunikáció. Elhatárolódunk mindenfajta agressziótól vagy az azzal való fenyegetőzéstől, még akkor is, ha az velünk elvben egy platformon álló embertől származik, sőt akkor is, ha az előzmények nagyon dühítők vagy sértők.

Mert korábban ez ment:

Egy nagy csoport elnémult, mert nem volt ehhez gyomra, kedve, hogy ma ezt kell tolni, és hogy olyan feministák, akik korábban a családon belüli erőszak ellen léptek fel, értelmes vitákat folytattak, most hüppögő infantilis lelkek pofiját és popsiját törölgetik.

Ti kijelöltétek, mi lesz a jövő, és azt hiszitek, aki hallgat, annak ez rendben van. Pedig nincs rendben, csak inkább félrenéz, nem törődik vele, és nem akar megbántani. Erre akartok szorulni, hogy nem akarnak megbántani?

És nem adtok semmit cserébe, csak a vádakat. Betagozódni nők közé, elvárni tőlük a szolidaritást, a melót, a vigaszt, és közben nem törődni a nők érdekeivel, szempontjaival, leterfezni őket – gyönyörű. Eddig úgy hittem, ezt az incelek csinálják.

Én is eluntam ezt, nem csak a nemzetiek. Kivagyok, hogy nekem kell mindig együttéreznem, előítéletemet lebontanom, mások ügyét tolnom. Mintha nekem nem volnának problémáim. Zsarolnak a jóemberséggel: nem kapsz belépőt a bálra! Akik elfogadást kérnek, nemigen gondolnak arra, hogy a másik félnek mitől nehéz vagy furcsa ez. Az csak előítélet!

Amúgy sokat gondolkodtam ezen: mi lenne, ha transz lenne a gyerekem, hogy állnék akkor az aktivizmushoz. Én imádnám és kúlnak tartanám az ő verzióját, azt, hogy ő fura, mert én nem félek és nem bírom a normákat. Őt imádnám, és távol maradnék a hangoskodástól. Ha kellene, ha úgy döntene, összekaparnám a pénz (egy részé)t is a műtétre – de akkor legyen elég erős is hozzá. Nem támogatnám abban, hogy nyavalygással zsaroljon ki jogokat. Ha vállalod, aki vagy, ha arra az útra lépsz, akkor legyél erős, szerettesd meg magad, és ne vádaskodj. (Amúgy a maga kisebb másságait szépen kivívja a gyerekem, áldozattá válás nélkül.) Következik-e politika mindebből, szavak, fogalmak átdefiniálása, új intézmények létesítése, vádaskodás? Szerintem nem következik. Ahol következett, ott romhalmaz van, tanácstalan tinédzser fiúk tömegei youtube-oznak arról, hogyan sminkelnek.

Én azt mondom: ne szeress, ne gyűlölj. Senkit nem feladatod szeretni. Lemondani a kedvéért bármiről, helyette dolgozni a céljaiért. Ne legyél balek, mert nem kapsz vissza semmit. Lásd a saját érdekeidet, érvényesítsd őket tisztességes eszközökkel, ne magyarázkodj. Tegye ezt ő is, meghatósdi nélkül. Ne állj le azon vitázni, kinek szarabb (aka metszetszemlélet, hátrányhalmozás, “és még a macskám is megszökött”).

Az ízlésed nem norma. De ne hagyd azt se, hogy ők belekiabáljanak az életedbe.

Figyelj oda, értsd meg a jelenségeket. Olvasd végig a cikkeket, és ne kommentelj meg csapódj valamelyik oldalra, amíg nem tetted.

Beszélj egyenesen.

Légy méltányos.

Ne engedd át, ami a tied, ha szépen kérik se – de nem is kérik szépen. Cisz, bigott, előítéletes, kirekesztő leszel, akinek könnyű, mert privilégiuma van.

És ez ne érdekeljen.

* Itt persze felmerül a kérdés, mennyiben tanult, választható az identitás, avagy az orientáció, van-e környezeti hatás, erről is írok majd.

** nekem ezek közül a szemérmes, magánügyként és emelkedettként kezelt BÁRMILYEN szexualitás a fontos csak, meg van három gyerekem