Köszönöm a gazdag anyagot, fiúk!

Mit jelent a mansplaining? Honnan ismered fel?

A mansplaining, a paternalisztikus kioktatás, a férfias okoskodás, a fölülről beszélés láthatatlan és mindennapos maszkulin kommunikációs stratégia, egyben hatalomgyakorlási forma két felnőtt között; férfiról nőre irányul. Hirtelen az lesz az érzésed, hogy a férfi, aki hozzád beszél, voltaképp a főnököd… a tanárod, a gyóntatóatyád… vagy a webcam megrendelője, miközben nem az. Ő ad feladatot, ő az okos, neked figyelned kell, neki dolgozol, atyáskodik, tévedéseket korrigál, megment, türelmes vagy épp parancsoló.

Van nő, aki annyira tekintélyelvű közegből jön, hogy nem riadóztatja mindez: vele a férje is így beszél, a bátyja, az apja valaha, és megszokta, beletörődött – de őt is rombolja. Sosem az egyénben van az ok, bár van férfi, aki tartózkodik a mansplainingtől, mert cikinek érzi, és nem is szorul rá: valóban okos, szeretetreméltó, nőkkel nem szerzett fájdalmat… vagy nem rajtad torolja meg.

Miért káros?

A kioktató férfi alattomosan rombol, ezért keménynek kell lenni ellene, különben az élmény megaláz és erodál. A keménység is veszteség, mert erre nem volna szükség, ha nem támadnának. Ha pedig fontos a kapcsolat az adott férfival, akkor e helyzetek sorozata bebetonozza a hatalmát és elveszi a levegődet. Minden egyes helyzet az éned integritása ellen megy. Ne higgy annak, aki rábeszélne, hogy tűrj, érzeteti veled, hogy te tanácsra szorulsz, jó ügyre hivatkozik, önzőnek, rugalmatlannak nevez: ő be akar törni az énedbe.

Márpedig a keménységért, ha nő gyakorolja, szankció jár. Ez is kár, mert ezek nehéz helyzetek. Aki meg nem tud a verbális egyenlőtlenség ellen kiállni, az elkerülni tudja – “ne menj olyan helyre, és akkor nem bántanak”. Az erőszak ugyebár adott, nincs vele mit tenni, ha nem akarsz megaláztatást, kerüld el te…

A mansplaining akár naponta többször deklarálja és újratermeli az egyenlőtlenséget a férfi és nő között. Alattomos: nem egyszerű megfejteni, hogy mi zajlik az interakcióban a felszín alatt. Rohadt okosnak, gyorsnak és bátornak kell lenni a megértéséhez és az adekvát (énhatár-védő és tartalmilag is penge) reagáláshoz. Portiának ehhez férfiruha kellett, meg a jogi végzettség és a bírói pulpitius tekintélye.

Ironikus módon a mansplainingelő férfi gyakran ezeknek híján van: nem okos, nem erős, nem tudatos, nem elég gyors az agya, tartalmilag sem stimmel, amit mond – pont ezért lesz agresszív vagy játssza az áldozatot, végső esetben. Ez mind maszatolás, kenegetés, aktív és passzív agresszió.

Fél év szemináriumi munka lehetne az efféle mélyelemzés, beszélgetéseket boncolgatni, vesézni (ahh…!), már csak nyelvileg is: szóválasztások, kérdések, felszólítások és kijelentések aránya, aztán csúsztatás, mellébeszélés, fenyegetés… szóval érvelésileg és lélektanilag, szociálpszichológiailag is.

Mit csinál, miért csinálja?

Kétféleképp is megjelenik a fölényszerzés: 1. az önpozicionálás, amiből az illető beszél (jogosultság, belenevelt maszkulin fontosságérzet, öncsodáló hajlam, excentrikus viselkedés), 2. a technikái, kommunikációs trükkjei révén.

Nem pusztán gyengén érvel (ezt nők is csinálják), nem is csak az, hogy sértődött vagy örömgyilkos (de lehet ilyen is). És nem is egy-egy hangoskodó férfi csinálja: akioktató fölülről-beszéd egy azonosítható mintázat, kész forgatókönyv. Műveltségtől, kedvességtől, a viszony jellegétől, közegtől, témától, egyéb jó tulajdonságoktól függetlenül, tömegesen fordul elő, mert a rendszerből fakad.

Egy ideális világban, amelyben már egyenlő a bér, a munkalehetőség, fizetés, a családi munkamegosztás, a Nobel-díjasok száma a két nemben, még mindig lesz mansplaining. Nemhogy nem veszik észre, de még a nagyon ritka bocsánatkérés esetén is nyomják tovább, nincs valódi belátás, nem tudnak belenyugodni. Senkit nem fogsz rádöbbenteni facebookos vitában az igazadra. Nem érdeke belátni, hogy kevés, de legalábbis nem több, hozza azt, hogy férfi vagyok, tehát igazam van. Jól megmondom, a nőt mindenki agresszívnak fogja gondolni, ha válaszol, én nem vagyok agresszív, nyretem. Nem lehet csak elutasítani, mert ez egy olyan szituáció, amelyben a véres fogú róka marcangolja a nyulat.

Ravaszkodás

Aki ma nyíltan szól le egy nőt, vagy harsány, azon kulturált körökben azért meghökkennek, bár az is bocsánatos, hiszen ő férfi, és nála máshol kezdődik az agresszióküszöb. De mondjuk annyi világos, hogy nem egy úriember.

A kommentelésben az invazív férfiegó egyszerűen betör a nő posztja alá (ez ő terébe), és a nő felvetésére egy óvatos meg egy közepes hozzászólás után már úgy beszél, mintha tőle kérdeztek volna eredetileg is. Senki nem kérdezett tőle semmit pedig, de ő magának akarja a show-t. Ez a lénye kerete, minden kétely nélkül: ő a tudás forrása. Ha a férfijogosultság küldetéstudattal és dogmával (nemzeti téma, idegengyűlölet, állatmánia, techtéma, vegánok…) kombinálódik, akkor kész a katatasztrófa.

Nem vagy nyitott, csak hajtogatod a magadét, pedig tanulhatnál! Könyvajánló, ezer link: olvasd, okulj! Miközben nincsen valódi vita, csak erődemonstráció. Mögöttes állítás: ÉN TANÍTALAK, TE NEM TUDOD.

Sokkal hatékonyabban haladhat előre, ha sunyin csinálja, sőt, a béke, észérv meg a konstruktív vita szavakat hangoztatva oktat ki, ügy, elv képviselőjeként: buddhista, pap, világmentő ökó vagy jógás vegán, akinek az a deklarációja, hogy ő békés, odafigyel, tiszteli a nőket. Ezekben az esetekben igen furmányos a lenyomás, de ugyanaz zajlik. A pacifista előveszi a kalasnyikovot.

Nem sérülhet, nem veszíthet, nem lehet egy nőnek igaza.

A típus mindig, mindig hosszúval írja, hogy kulturált és biztat. És egyébként ezek nem elvetemült emberek, nem tudatosak, hanem a rendszer beivódott a bőrük alá. Azt meg mindenki érzi minden cselekedetében, hogy számára mi az előnyös (mármint aki nem önsorsront), és arra fog tartani. És az előnyről nagyon keservesen mond le. Itt egók birkóznak, szó nincs vitáról. Egók és énhatárok. Előnyök, alulmaradás. Ebben maradj tisztességes, így merj határozott véleményt megfogalmazni, hogy rád, ha nő vagy, eleve másképp néznek.

Főleg akkor mond le az előnyről nehezen az úr, ha érzi, hogy gyenge. És akkor a lényegnél tartunk:

a férfiak, ha emberükre akadnak, és az ember ugye nő, akkor attól lesznek agresszívak, hogy rájönnek, hogy butábbak és rosszabbul kezelik a helyzetet, az érzéseiket. Vagy épp kólásüveg testalkatú, jóval fiatalabb férfiak adnak táplálkozási tanácsokat.

Ez megint a Portia-jelenség: Portia jobb. Egy ekkora jogi bonyodalmat egy nő tud megoldani, a férfiak bekussolnak tőle. De nem a lágysággal, hanem kőkemény jogi érveléssel.

Miért fontos ez a téma nekem

Van érintettségem, de ez tudatosodást jelent, nem azt, hogy ki vagyok hegyezve a témára. A primer sérülésem ez: a fiúk jogosultnak hiszik magukat, okoskodnak, leugatnak, bizonygatják, hogy ők tudják jobban. Három bátyám van, és rengetegszer megaláztak kioktatásokkal. Fordítva nem volt. És nem kaptam védelmet. Se szülőktől, se senkitől; egyiktől, amikor a másik bánt; egyiküktől sem, amikor családon kívülről bántanak.

Ezt a fájdalmat hívja elő minden fölém-okoskodás, számonkéregetés. Erre én visszazsólok, nem kullogok el, és ez nekem hasznos, mert erőt deklarál: azt, amit úgy megfojtottak. Ezerszer kell így reagálnom, mert gyógyít és erősödöm tőle. Igyekszem nem aljas lenni, nem igazságtalan, nem bunkó. Viszont nem bánom a veszteséget (vannak fájdalmasak is). Nem tűrhetem a kioktatást.

Éles az eszem, átlátom a mondatok mögötti dinamikát, rutinom is van, észreveszem a manipulációt, és nem félek.

Nem mindegy, hogy kezdődik. Ki tette az első állítást, és ki ment oda reagálni. Ezt sokan nem érzik: publikus poszt, pont olvasta, hát nyomja – személyes profilon. Én nagyon meggondolom, más idővonalán mibe ugatok bele. (De közös helyen, oldalon, közszereplő posztja alatt simán, kommentelőre is és posztolóra is. A kedvencem Konok Péter és Ágoston László, ők halál cikik. Utóbbi eljátssza a nagy humanistát, és alig tud mást, mint fontoskodni, jóemberkedni meg csúsztatni.)

Kicsit meg is nyalogatlak

A szexualizálásal turbózott mansplaining! Ez itt több szempontból iskolapélda egy rajongói oldalról, a gyomrom forog, és persze nem érti. Ő tiszteli a nőket! Az eredeti poszt szerzője és a tárgyiasítás-célpont egy nemzetközi hírnevű énekesnő. A mansplaining nekem jut. Egy kicsit nyugatabbra ilyenért kiraknák a zenekarból:

Fószer vagy? NE tegyél ragyogó, fiatal nők testére megjegyzést. Semmilyet. Se privát, se nyilvánosan. És ne kend össze pornóval “viccből” a tündökletes nőt.

Az is szép, amikor egy szem nőre sokan rázuhnnak, de nem szólnak hozzá, Megvédem A Haverom. A Nő, Akinek Nem Tudtunk Mit Írni, sunyi röhögős fejeket kap vagy húsz képére vadidegenektől. 

A csalódott férfi

Ez még ravasz: idealizál és csalódik, tehát ha nem felelek meg az elvárásainak, ha nem tud meggyőzni, akkor ezzel büntet: ezt nem hittem volna rólad, Éva! Miért, mit hittél, sőt: ki a fasz vagy?

Olyannak tűntél, aki alapos! (Nevelgetés és zsarolás: fölülről beszél, akkor is, amikor értékel, belecsempészi a csodálatot, aztán a “csalódással”.)

Nők -plainingje

Ők is tudnak hatalmaskodók lenni, de ez a poszt nem a nemek viszonyában akar igazságot tenni, mert a témája a mansplaining, egyébként mindenféle szakirodalom nélkül (van neki!), saját megfigyeléseim és értelmező hajlamom alapján. Csak kis részben szól nőkről, a differenciáldiagnosztika kedvéért (miben más és milyen az, amikor a nő kezdi rá a hatalmaskodást).

hiába vagy nő,tapasztalatod semmi nincs,de elképzelni sem tudsz ezerféle életutat,azt képzeled,mindenki idilli családi életet él és ha nem,az sem olyan,amit ne lehetne kezelni.Remélem megmaradsz ilyennek,mert ha vattába csomagolva élsz továbbra is,legalább neked nem kell átélned,milyen kemény lehet igazából a világ,de pont emiatt ne akard megírni,hogy mások milyenek vagy milyen életet éljenek és milyenre vágyjanak.

Minél kevésbé megfoghatóak a kommunikációs trükkök, annál nagyobb valószínűséggel vetik be nők. Náluk az életkor vagy a “tapasztalat” (szar házasság, sok gyerek, rák) lesz a kioktatás alapja, de ezek messze nem érnek annyit, mint a nemi adu. Nőknél még gyakoribb a frusztráció, hogy nem műveltek, e téren könnyen elbizonytalanodnak, és nem is blöffölnek annyira.

A bejegyzés második részében, holnap elmondom, mit tehetsz a mansplaininggel, ha nem akarsz behódolni, napokig magadban puffogni rajta, vagy simán tiltani az illetőt.