Ezt a posztot egy nem túl aktív, nem éles határú táborban álló, táborban nem is álló, inkább-balos blogger írta. Nem hiszek a dichotómiában, a két pólusban, a vagy-vagyban, nem adom elő az ellenzékiség kötelező, elvárt gesztusait, de sokat olvasok, angolul is, és igyekszem szuverén véleményt alkotni. Várom a tájékozottabbak véleményét, érdekel is, mert főleg ízlésalapú, amit írtam.

Nem úszhatom meg: budapesti vagyok és nem jobboldali-nemzeti, tehát hívtak az ismerőseim a pénteki tüntetésre. Hüledeztem. Biztosan ott akarom tölteni az esőben a péntek estémet, valamint felülemelkedni a sértettségemen ezek kedvéért.

Keretet kirakni, fúj. Soha semmilyet nem raktam, ez slacktivism, és mint ilyen, igénytelen birkaság. Tolongás a jóügy-fazék körül.

Miért dőltök be ennek?

Ki halt meg? Nektek ez személyes veszteség? Mint a NAT, a CEU, az Akadémia, az SZFE? A hatalom buldózerének újabb letiportja?

Nem az.

Ez sima piaci működés, megemésztendő, természetes változás, az idők szava. Nem szükségszerű, de előfordul. Nem a gonosz Fidesz csinálta ki az Indexet, vagy ha igen, akkor még évekkel ezelőtt, lassan főzte a békát – a könnyű összegzéshez, miszerint most aztán hűmitörtént, kicsit butának és nagyon hergeltnek kell lenni. A hatalomnak érdeke, hogy legyen ellenzéki sajtó, pontosabban, hogy ne lehessen azt mondani, hogy nincsen, és persze az ellenzéki sajtó az ő pórázán legyen, hosszú pórázon: kisebb ügyeket nyugodtan, sőt, figyelemelterelésként gyakran tálaljon, igazán nagy, cikis dolgokat viszont ne piszkáljon meg. Ezeket legalább már kiismerték, tudnak velük bánni. Eddig is tőlük kapták a fizetést a bátor újságírók.

Tapsolni kéne most, hashtageket kirakni és csoportokhoz csatlakozni, meg hőssé avatni csupa harminc-negyvenes, jelentős kapcsolati tőkével bíró, jól képzett, városi, jól kereső újságírót. Bátornak tartani azt, aki érdekei szerint cselekszik.

Mit veszítettünk el most? De tényleg.

“A” sajtószabadságot, a független sajtót mint olyat? Ne vicceljetek. Csak piaci szereplők vannak, csak hirdetésalapú a sajtó, és mindig a tulajdonos diktál, tehát gazdaságilag nem független. Hirdetésekből él, pezsgőt, gyógyszert, autót, multis nagyáruházat promóz még a politikamentes ág is, a politikai szegmens mögött meg olyan alkuk vannak (kiről írunk, ki támadhatatlan, kit dobunk oda, melyik politológust és közvéleménykutatót toljuk, mit tussolunk el), hogy nem akarod tudni.

Ha létezett független sajtó, az létezik most is. Nem semmisült meg. Világnézettel bíró, esetenként ideológiát toló, de nem hatalmi helyzetből irányított, nem átlátszóan politikai célokra használt sajtó ugyanúgy van – csak már nem ilyen borzalmasan vízfejű.

Ők voltak az Index, nélkülük már nem az igazi? Miért, Tóta W., Uj Péter, Bede, Gazda meg Bodoky nélkül igazi volt? Tíz éve sírnak havonta, hogy kész, vége. A távozó Dudás Gergely kísérlete, hogy létrehozzon egy gazdaságilag független, előfizetős portált, is igen hamar bedőlt. Ami fontos tanulság. Nem akartok ti független médiát. Ti ingyenes, kényelmes, megszokott kattintásokat akartok, meg a haverok szimpátiáját.

És az a barométer, istenem. Gyűjtötték a függetlenség pénzeit. (Ami meg folyt ki adósságtörlesztésre Undokéknak? Lásd lent az adósságos részt, kimásoltam a kronológiát a Wikipédiáról.)

És: az eredeti, a neoliberális, techmániás, zöldre vak, szexista Index jó volt? Nektek jó volt? A fölényes, az értelmiségi-urbánus rövidlátásban szenvedő, a mindenkit genya módon cikiző, amerikamániás Index, az olyan jó volt? Olvastátok ti? Emlékeztek?

Teátrális módon videóra vették, ahogy egyszerre beviszik a felmondást. Mehetett volna közben gyászinduló is, vagy lehettek volna mind feketében. “Ez erős lesz!” Drámai szavak kíséretében megjósolhatóan osztják is több ezren. Az aradi vértanúk nem kaptak ennyit.

Állításuk szerint nekik az utolsó pillanatig nem szóltak bele a tartalmaikba, csak Dull Szabolcsot menesztették üzleti tikok kiszivárogatásáért. Aki eleve egy fideszes érdekű tulajdonoshoz állt főszerkesztőnek.

Az Indexnek rég vége. Nem tűnt fel? A logó, a név maradt csak. Ügy, hit, ethosz nem volt már. Platform, az volt, meg olvasói megszokás. Amit most sirattok, az már régóta nem független politikailag, nem az ellenzék gazdagodik rajta, és nívójában is siralmas. Ha valaha volt benne érték, az tizenöt meg tíz éve volt.

A környező blogos és fórumos, illetve bulvárholdudvar (a bevételi forrásuk) egyenesen kínos. A fórumokat technikailag azok üzemeltetik, akik exlex módon aljaskodnak topiklakóként, a fórummoderátorok penetránsan elfogultak, illetve azonosak a gyalázkodókkal. Lófaszt nem csináltak a saját szabályaik betartatása érdekében. Az Indexből és körülötte (a portálon magán és fórumán) keletkezett a pöcegödör színvonalú, nyíltan gyalázkodó, embereket személyes bosszúból űző kommentelési kultúra, e tömeges durvulás és a jogi anomáliák miatt sorra szüntették meg a portálok a kommentelést, és terelték át a hozzászólókat a Facebookra. Soha nem vállalták ezért a folyamatért a felelősséget. De azért az indexesek mindig, mindenhol mint bátor ellenzékiek vonultak fel, civilként, a szabadság barátaiként, európai értékek letéteményeseiként.

Miért csicskulnék be én most, tenném félre “magasabb szempontok érdekében”, hogy velem mi történt?

Dehogynincs másik. Legyen másik – és az ne ilyen legyen.

Amúgy van másik. Több is, kicsik, pár évesek vagy újak: Átlátszó, Mérce, Új Egyenlőség, Azonnali, Jelen, Dipló; számos blog. És a nagyobbak, 444.hu, 168 Óra, 24.hu.

Megy a dagályos hiszti, a rinyálás: gyász, tor, diktatúra, veszteség, pokoli nap, vége a sajtószabadságnak – ilyen szavakat használnak.

 

Én nem vagyok extra tájékozott (az ugyanis G., fejből mondja bármely orgánum tulajdonosait, üzleti hátterét húsz évre visszamenőleg). Én csak érzem, hogy ez a drámázás stilárisan hamis, és akkor tartalmilag is: azért kellenek a nagy szavak, teátrális gesztusok, mint valami káder temetésén, mert a valóság ciki. Pitiáner.

Ami engem mnt olvasót illet, én mindig is többfelé kattintottam: kicsikre, civilekre, szakmai helyekre (teológiát a teológiai oldalról!), és nemzetközi, nagy nívós portálokra. Mindig is szerettem és vásároltam a nyomtatott sajtót a legkülönbözőbb témákban, a magyar libus női magazinoktól az ÉS-en, Jelenkoron és Hvg-n át az amerikai gyúrós lapokig és gazdasági-külpolitikai folyóiratokig.

Mindig is irritált az indexes-narancsos nagyképűség, cinizmus, pesties szleng, a fotelből ítélkező dagadt kopasz önsztároló pornófüggők, Sixx típusa.

Az Index liberalizmusa nem értékrend volt, hanem érdekkör és szervilisen felvett beszédmód, nyugatmajmolás. A tetejébe nem is emberi jogi fókuszú, hanem főleg kapitalizmusseggnyaló, gazdasági libaralizmus volt ez, leszámítva a publikációiknak azt a még inkább vitatható – csak nehezebben leleplezhető, mert jól álcázott – csoportját, amelyekben a legelesettebb emberek (fogyatékosok, mélyszegények, hajléktalanok, erőszaktúlélők, transzok) hatásvadász módon tálalt szenvedését használják kontentnek és manipulációnak, szinte kizárólag fehér, tanult, fölényes, urbánus, a piacot (azaz, az egyenlőtlenséget) istenként tisztelő, terpeszkedő, könnyen ítélő férfiak.

Közben nem is látják, vagy ha látják, kiröhögik az öregeket, a vidékieket, a prolikat, a kisebbségi-értelmiségi vélemények hangoztatóit, a kulturális konzervatívokat, mert nekik csak a “progresszió”, a tech, város az érték.

A járvány idején rokonszenvezve mutatták be azokat, akik a mások maszkján, a postás szerencsétlenkedésén, a felelőtlen nyugídajasokon köszörülték unalmukban a nyelvüket.

Iszonyatos a prostitúció promója. Sok más mellett ez is, itt is a “rászorulók” a trójai falovak, akik “vágynak a szexre”. Csakhogy a megvásárolt szolgáltatás, a vágytalan ügylet nem szex:

De tényleg, az incelek nem rászorulók? Ez azért különösen gusztustalan darab, mert az elesettek érdekeire hivatkozva normalizálja az üzleties aktust, amely nemhogy nem két ember kölcsönös vágyán alapul, hanem közös pénzből finanszírozott, szervezett szolgáltatás, a gondoskodó állam gesztusa.

https://www.facebook.com/feminizmus/posts/3346906438715996?__cft__[0]=AZXDqaHmIBhvmEtGZdiCiKDd0E6035DCkHEX9x64W5C5Ag80G4GS31lYWkfg6XNX7jzYxI6WsCvfD4vki8XPCU3yNdWYWsQOtCC9JWzhXOfSsc88wEzYtSgtZj48VfLFK36bXw7qc5HcS6_6NvkgXG4s&__tn__=%2CO%2CP-R

Aztán, a pornó, a “szextech”, a tech általában kritikátlan promója dögivel.

Mára megszűnt az a világ, amelyre alapozva, amit majmolva az indexesek nagyképűek lehettek, és értékrendjüket jövővíziónak, progressziónak gondolhatták. És nem vették észre. Ezt lásd Kardos Gábor cikkében.

Szégyellem, hogy régen én is ezt tartottam hitelesnek, erősnek, bátornak, “szenvedéllyel képviselni ügyeket”, “felvállalni”, “hinni benne”, “nem lenni közönyösnek”, “engem aztán megérint a szenvedés, a veszteség”, “van privilégiumom, közönségem, tehát cselekednem erkölcsi kötelesség”, “másokat is megérint, amit írok”, “Magyarország haldoklik” stb. Pedig láttam nagymagyarkodóknál, mennyire torz ez, indulatból, érintettségből érvelni, múltat kimagyarázni. Később már “ezen az oldalon”, a szenvedésből vagy álszenvedésből jövedelmező médiahaknit gyártó szereplőknél is észrevettem, akik azért tolják a drámát, mert írni alig tudtak, és az ügyük sem ügy. És a hatásvadász Ágostonlászló, Konokpéter, Puzsér típusnál, a nagy löttyös stílusban, amivel egy kész koncepciót akartak mindig igazodni.

Jó kis figyelmeztetés volt: közügyeinkben a mértékletesség, a józanság, a ráció, a pontos szavak, helyes érvelés, a háttér, a  kontxtus és az elvek ismerete a fontos, nem a “személyesség”. Érzelmekkel az operál, aki nem ért hozzá, és nincs érve. Nincs olyan, pontosabban nem érv, hogy “benne vagyok, személyesen ismerem, van rálátásom”, “ő egy nagyon jó ember”, ez egyrészt nevetséges dicsekvés, és még csak nem is saját érdemmel, hanem ismeretséggel (tehát üres fontoskodás), másrészt elfogulttá tesz.

Érdekes olvasnivalók. Kardos Gábor említett cikke, a Brexit stb. részre utaltam:

https://azonnali.hu/cikk/20200726_miert-nem-siratom-az-indexet

Puzsér is, de csak nem fogok már Puzsért linkelni! De Körmendi Péter kommentjének részlete innen:

Dull-lal nem az a baj, hogy fideszeshez ment dolgozni, te nagyon okos, hanem hogy most meglepődik rajta. Fel tudod ezt fogni? Érted: nem az a baj, hogy minek ment oda, hanem hogy iksz év után előadja, hogy csodálkozik, hogy hova ment. Érted?

Puzsér pedig:

Nem értem, mi lelte Bede Mártont, Uj Pétert és társaikat, hiszen ők hozták divatba a röhögést azokon, akik nem veszik tudomásul, hogy az erősebb kutya b@szik. Ők tették a csontvelőig ható cinizmust és a szolidaritás felmondását kulturális normává Magyarországon – most mi történt? Divatba jött a lánglelkű hitvallás meg az ábrándos tekintettel demonstrált tisztesség?

Aztán:

https://www.vg.hu/vallalatok/reklam-es-media/bodolai-laszlo-a-kirugott-foszerkesztore-haritja-az-index-szetrobbantasanak-felelosseget-2526641/

—

Az index utolsó tíz évének alakulása a Wikipédiáról:

2010 áprilisában távozott Bodoky Tamás tényfeltáró újságíró, 2011 augusztusában Tóta W. Árpád vezető publicista, Bede Márton újságíró, majd 2011. szeptember 30-ával Uj Péter főszerkesztő is lemondott. A távozások hátterében a tulajdonossal való konfliktusok állhattak, aki valószínűleg egyre erősebb politikai befolyást akart gyakorolni a lap fölött. Az új főszerkesztő akkor Mészáros Zsófi lett, aki aztán 2013. február 22-én mondott le. Helyére Dudás Gergely került. Gazda Albert korábbi főszerkesztő-helyettes 2011. november 1-től az Origo főszerkesztője lett, 2014 februárja óta a Cink munkatársa.

2011. június 30-án előbb a Velveten szüntették be a cikkek alatti kommentelés lehetőségét, majd később az Indexről is a hírportál Facebook-oldalára terelték a hozzászólásokat.

2014-ben a kiadó tulajdonosa, Spéder Zoltán titokban opciós jogot adott el Simicska Lajosnak, aki akkor még a Fidesz vagyonának nemhivatalos kezelője volt. A titokban lezajlott tranzakció a „sok éves médialegenda” valóságalapja volt, ahol mindenki találgatta, hogy vajon tényleg Simicska (és ezen keresztül az Orbán-kormány) a valódi tulajdonos. (Ez a jog lesz később az alapja a 2017-es Simicska-vásárlásnak.)

2017. április 20-tól az Index.hu Zrt. részvényeinek egyedüli, új tulajdonosa a Magyar Fejlődésért Alapítvány (MFA) lett, ezzel egy időben az Index.hu Zrt. korábbi igazgatósági tagjai lemondtak tisztségükről, és az új tulajdonos új igazgatósági tagokat nevezett ki határozatlan időtartamra dr. Bodolai László ügyvéd, dr. Nagy Ajtony Csaba ügyvéd, Kereszty Gábor közgazdász személyében, akik maguk közül az Igazgatóság elnökévé dr. Bodolai Lászlót választották. Egyes vélemények szerint Simicska Lajos állt a tulajdonosváltás mögött, miután Simicskához közel álló szereplők bukkantak fel az Indexet tulajdonló szervezet mögött. Dudás Gergely főszerkesztő szerint igaz, hogy Simicska emberei jelen vannak a tulajdonosi háttérben, de Bodolai László személyét garanciának látja arra, hogy se Simicska, se más embere ne szólhasson bele a szerkesztőség működésébe. Május 16-án bejelentették, hogy Dudás Gergely távozik az Indextől, helyette Tóth-Szenesi Attila lesz az új főszerkesztő. Mivel Dudás korábban arról beszélt, hogy Simicska Lajos nyomásgyakorlása esetén lemond, most egyesek igazoltnak látják, hogy a nagyvállalkozó befolyásolja a hírportál működését. Ezt Dudás se nem cáfolta, se nem erősítette meg.

2018 őszén Ziegler Gábor (az Index korábbi sales igazgatója) és Oltyán József (KDNP kötődésű médiavállalkozó) megvásárolja az Indamedia Zrt.-t.

2019. december 11-től Dull Szabolcs lett az új főszerkesztője az Indexnek.

2020. március végén Vaszily Miklós 50 százalékos részesedést vásárolt az Indamedia csoportban, melyhez tartozik az Index.hu hirdetési felületeit kizárólag hirdető Indamedia Sales Kft. (az egykori CEMP Sales House Kft.) is. Vaszily évek óta Mészáros Lőrinc mellett dolgozik (Echo TV, TV2).

2020. június 21-én 19 óra után kevéssel a „szabadindex” indikátor, ami a lap szerkesztőségének függetlenségét jelzi, az addigi „független”-ről „veszélyben” jelzésre állt át és a szerkesztőség egy rövid cikkben le is írta, hogy kívülről érkező befolyás miatt került ki a figyelmeztetés. A hasonló profilú 444 cikke a jelzésre a Gerényi Gábor által közvetített (és szerintük Vaszily Miklóstól eredő, amit Gerény cáfolt) kezdeményezést emelte ki mint lehetséges okot, mely a gyakorlatban (üzleti okok miatt) megszüntetné az Index szerkesztőségét és az újságírói munkát az Index szerkesztőségétől független, de akár teljes politikai befolyás alatti külső cégekbe szervezné ki.

2020. június 22-én Bodolai László a tulajdonos képviseletében visszahívta az Index.hu Zrt. igazgatóságából Dull Szabolcs főszerkesztőt, és felelőssé tette azért, hogy üzleti titkok kerültek ki^] a 24.hu-hoz az Index igazgatósági üléséről.

2020. június 23-án lemondott Pusztay András, aki 2019 nyarától volt az Index vezérigazgatója, a helyére Ződi Zsolt jogászt nevezte ki Bodolai László. Pusztay nem értett egyet a cégnél zajló folyamatokkal.

Ugyancsak 2020. június 23-án a Media1 kiderítette, hogy az Index.hu Zrt. tulajdonosa (MFA) az 50%-ban kormányközeli Indamedia csoport felé kénytelen továbbutalni az Index profitját hiteltörlesztésként. A törlesztésből 2020-ban még mintegy 180 millió forint van hátra, melyet az MFA az Index.hu Zrt. osztalékából (2020-ban 40 milló forint) törleszt.

2020. június 30-án, kevesebb mint egy héttel kinevezése után Ződi Zsolt is bejelentette a lemondását. Ződi a távozását azzal indokolta, hogy nem volt tisztában a cégnél lévő feladatokkal, illetve a cég aktuális pénzügyi helyzetével.

2020. július 22-én Bodolai László, az Index.hu Zrt. igazgatóságának elnöke kezdeményezte Dull Szabolcs elbocsátását. Egyúttal a korábban megüresedett vezérigazgatói posztra Szombathy Pált kérte fel, és Sztankóczy András is bekerült az Index.hu Zrt. igazgatóságába. Dull azt állította, hogy Bodolai pénzt ajánlott fel neki, ha közös megegyezéssel és titoktartással távozik, de ő ezt nem fogadta el. Bodolai szerint ez egy legitim lehetőség volt, amivel Dull nem kívánt élni, helyette a rendes felmondást választotta. Az Index szerkesztősége egyöntetűen elfogadhatatlannak nevezte Dull menesztését, kiállva mellette, a szerkesztőség munkájába történő beavatkozásként értékelve azt. Szerintük Dullnak azért kellett mennie, mert „nem engedett a megszorításokkal fenyegető zsarolásnak”. A szerkesztőség Dull visszahelyezését kérte, de Bodolai ezt megtagadta, ezután sokan bejelentették felmondásukat, köztük Tóth-Szenesi Attila vezető szerkesztő, illetve Munk Veronika és Haász János főszerkesztő-helyettesek, valamint több mint nyolcvan munkatárs is kezdeményezte a munkaviszonya megszüntetését. A történtek miatt július 24-én a Momentum kezdeményezésére tüntetést tartottak a szabad sajtó védelmében, ahol több ezer tiltakozó vonult a miniszterelnöki hivatalként működő Karmelita kolostor elé, az itt felszólalók is a Fidesz-kormányzat elhallgattatási akciójaként értékelték a helyzetet.

Egyesek, mint Bodoky Tamás véleménye szerint hiba volt „ostrom nélkül feladni a várat”, mert szerinte nem Bodolain múlt az Index szétverése, Fábián Tamás újságíró viszont részletesen megírta a felmondások okait, szerinte maradás esetén kormányközeli emberekkel kellett volna alkudozni, akik idővel úgyis ellehetetlenítették volna a portál addigi működését, a felállással viszont méltósággal vethettek véget az Index addigi korszakának. A kormányközeli médiumok „baloldali belháborúról” írtak az ügy kapcsán, ahol szerintük „gyurcsányista manőver” volt a változás, miközben semmi bizonyíték a „fideszes ólálkodásra”.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Index.hu