Én a PMS-t hatalmas kamunak tartottam egész életemben, megmondom őszintén.
Általában mindenféle közkeletű nyavalyt, krupptól allergián és székrekedésen át a migrénig, sőt, a lelkem mélyén nem hiszek az infuenzában sem. Minden alkalommal elfelejtem, hogy létezik.
Majdnem soha nem voltam beteg gyerekként.
Vasegészség, semmin nem problémázni, orvos anya, és bölcsis koromtól naponta ültem a rendelőben. Pecsételtem a recepteket, igazolásokat, és elég sok mindent láttam, emellett erős immunitást szereztem.
Nekem a test egyébként is természetes, szépséges, elemi, tökéletes funkció: a saját működésem, a gyomor, a takony, a tüdő, a mitesszer mélye, a vér, a szülés, a szex, a mindenféle nedvek legnyersebb valóságáig, csodálatos életünnep, de másoké is, beleértve a kakis pelenkát és a kutyahányást is. Engem ez nem visel meg. A test szaga sem. Megüt, amikor valaki elfintorodik bármilyen testi jelenségtől. A friss Narancsban Szinetár Dóra valamelyik balos színházcsinálónak felrója, hogy ápolatlanul, alsónadrágban nyilatkozik a közösségi médiában. Nekem még ez se merül fel, hogy ÁPOLTSÁG (és amúgy sem érv a tartalmat tekintve). Az ápoltság és a tiszta, rendes otthon iránti, hangoztatott igény kispolgári termék. A minden szagtól való borzadás, a hófehér plakátfogsor normája, a gondos szőrkiborotválás és illatosítás is a test tagadása. Én nem gondolom, hogy ha valaki nem vonzó, akkor majd illatosan ő kellemesebb lesz, és aki meg vonz, az jöhet a szénbányából is az ágyamba egyenest, imádom. Elrakom emlékbe a faggyúizéit, amiket kinyomtam belőle. Persze itt szerelmi vonzalomról beszélek, nem vagyok fogorvos, masszőr.
Attól meg egyenesen megőrülök, amikor panaszkodnak apróságokon, amikor a panasszal és kórtörténettel dicsekszenek – amikor ez a beszédtéma, mint a hetven évesek a körzetinél. És amikor túlbonyolítják a szülést, a szexet, a kamaszkor testi jellemzőit, a szoptatást – szegények! Micsoda görcsök, gátlások vannak bennük, mennyire élettagadóak, nem tudnak egyszerűen viszonyulni ezekhez.
Vannak valódi bajok, sőt, tragédiák, de a testi macerák nem azok.
A betegápolás a végső romlásban (a végstádiumú rákról beszélek) már egy kicsit más, az nem egyszerű, de ott humánum van meg könyörület, és én még akkor is szépnek, természetesnek látom a testet, a romlást is. Semmi se fúj, nem elidegenítő – ha amúgy dolgom az az ember, vagy szeretem. Fogyhatatlan erőm van hozzá, és amit nem lehet szépnek látni, azt magától értetődőnek látom (nézem). Egyszerűen azért, és pont így a szexben, mert én úgy döntöttem, hogy szeretni, adni, örülni akarok.
Szépnek a bárki testét nem látom, nem tetszik minden test. Elszomorít, de csak mint látvány, az elnyomorodás, az élet tagadása, amikor nem bánnak jól a testtel, nem érzik, hogy mekkora áldás a még ép test és mire van szüksége. Erkölcsileg szomorít el. A megjelenítésével kapcsolatos hamisság is, ez csalás! És az öregedés sem vidám, mert funkcióvesztés, kopás. Magammal egyébként nem bánok mindig jól, ennek két arca van, az egyik a túlterhelésre való hajlam, a másik a direkt önkárosítás. De még ennek mélyén is az rejtezik, hogy eleminek gondolom a testet, hiszek benne, bízom benne. Hogy kibírja.
Ez az alapélményem, a kiskori: a test erős, ép, nem lesz baja. Mások hisztiznek, én nem hisztizek. Nincsenek problémák, az apróság nem probléma. Nem esem le, nem esik le, nem törik, nem szakad. Gyógyul, telik belőle. Minden, ami a testtel traumatikus élményem, később rárakódott szégyen, görcs. Döbbenet azzal találkozni, hogy mások mennyire nem kezelik természetes valóságnak a testüket. Hogy a test valósága helyett a kinézetre szavaznak. És az még istenes, de a reprezentációra (szelfik)! Mennyi önkisebbítő, önutáló mantrát mondogatnak reflexesen, milyen kishitűek az edzésben, hogyan akarják megúszni az igazi, szenvedélyes belemenést a sportban és a szexben is, hogyan bízzák sminkre, ruhára, fotóra, “ápoltságra” a “csinosságot”, és milyen önátverés van ebben.
Na, de a cím és a téma a PMS. Már általános iskolában sem értettem, hogyan van pofájuk mindenre kifogásnak meg tesifelmentésre használni a menstruációt. A típust ismeritek, a nyávogó csajt, akinek folyton “megvan”, pedig simán lusta és fontoskodik, figyelmet és sajnálatot akar. Aztán tanárként azokkal bánni, akiknek dolgozat közben kellett pont kimenni a mosdóba és bevenni a NOSPA-t, mert megint görcsöl és ezért nem tudott tanulni sem tegnap, ezen beszartam és nem is voltam jó fej. Sokan éltek vissza ezzel. És biztos volt olyan is, akinek endometriózisa volt. De hogyan lett általában egy egyszerű, nem traumatikus, rendszeres testi folyamat ekkora, életvitelt rontó probléma? És ha az, akkor miért nem kezelik az okát, ez nem normális, nem egészséges. Ki, mi ültette el bennünk, hogy nőnek lenni, az szívás és szenvedés?
Ezek egyszerű dolgok. Mondja bennem az épségfetisiszta ableist körperkultur. Na, tudom én. Csak már nem akarom mindig ezekhez a liberális tilalmakhoz igazítani magam.
Van, amikor a testi jelenség kifogás, mert az igazi okról nem mernek beszélni. A fejfájós nő, például, drágám, fáradt vagyok. Én értem, hogy nem, ne is, ha nem – de miért kell ehhez fejfájás?
Na, lényeg a PMS. Tudom én, elvileg, hogy létezik, be kell látnom. Utána is olvastam. Csak nem érzem. Hallottam, hogy van, akit két napra leterít. Meg a migrén.
Az egyik, hogy e “védekező” panaszok hátterében gyakran van általános boldogtalanság, kapcsolati gond, szexszel való egészségtelen viszony. Nem, nem oké a “hagyj békén, most PMS-em van/fáj a fejem”. Egyszerűen azért, mert nem az a baj. Én pedig messziről kiszagolom a kifogásokat.
A másik, hogy hagyják meg nekünk nőknek a jogot, hogy eldöntsük, mi a bajunk. A PMS gyakori hangoztatása arra jó, hogy alátámassza “a nők irracionális lények” vádat, ami meg arra, hogy ne kelljen őket komolyan venni soha. Ezért nem szerettem, amikor PMS-t, bármilyen sírósságot, hangulati zavart hormonoknak, női jellemzőnek tartanak. Mert akkor nem kell a probléma valódi, provokáló okával foglalkozni.
Ugyanakkor most tavasszal velem is megtörtént, és megértettem, milyen. Vajon ez ilyen negyvenes dolog? Vagy a másfajta életmódban és kapcsolatban megváltoztak a hormonjaim? Avagy mindenki megőrült ezen a tavaszon, a lakásba rekedve? Én nem tudom, de olyan élményeim lettek minden vérzés előtt, amilyenek korábban nem. Nagyon durva, kényszeres képzetek, sírósság, drámára hangoltság, vigasztalhatatlanság, feszülő mellek, vízzel teli szövetek (most is, és így mentem DEXAra!).
Én hajlamos voltam a test ügyében azt sem felismerni, ami szem előtt van: nem azért van, nem is, semmiség! De ezt nem lehetett tagadni.
Beszélgettem más nőkkel. Van olyan, aki menstruáció előtt tele van olyan gondolatokkal, erőteljes vádakkal, ingerültséggel, végletes elképzelésekkel, boríthatnékkal, amelyeket pár nappal később irreálisnak, szégyentelinek érez.
Lehet, hogy létezik, lehet, hogy jó belekalkulálni a PMS-t. Lehet, hogy irreálisak ezek a gondolatok, felismerések.
De az is lehet, hogy kinyílik a harmadik szem olyankor, és az a valóság. Mindenesetre legyél türelmes magaddal, és ne mondj visszaszívhatatlan dolgokat.
PMS tehát létezik, bocsánat mindenkitől. Bevetek gyógynövényeket, ciklustea és PMS-re való vízhajtó-PMS-enyhítő tea formájában. Visszavonulok, hallgatok, nem mutatom meg a szomorúságomat. Szexelni és közel lenni, csendes bőr-bőr kontaktussal vigasztalódni nagyon szeretek. Nem kenek a PMS-re semmit.
És azt mondom, kedves PMS-elő nőtárs, ne ragozd túl. Nem kell spirituális szövegeket rakni köré, és főszereplővé avatni. Ez van. Lehet, hogy kell is ez, mert akkor látod meg a dolgok mély dinamikáját.
És: el ne mondd senkinek. Mert ha a partner kezébe adsz ilyen fegyvert, amit ő nem ismer, akkor elintézi a saját gázos húzásait, kapcsolatrombolásait azzal, hogy te ilyen érzékeny meg hisztis vagy. Áttolja rád.
Kérd és kapd (szerezd) meg mindenkor azt, amire szükséged van, de ne fújd fel a PMS-t.
Se.
Néhány gyöngyszem angolszászéktól. Minden sztereotípia egyben – mert a vicceskedés csak sztereotípia-alapon működik.
csak az olvassa. én szóltam 
Nekem ritka , hogy PMS gondot okoz, szerencsém van. És nem feltétlenül sírós , depressziós hangulatom lesz, hanem a már meglévő hangulatomat erősíti, pl. a derűt erős örömérzéssé. Intenzívebb minden.
KedvelésKedvelés
Három nő mellett felnőve, egyáltalán nem tűnt ez tabunak. Sem a PMS (bár erre nálunk sosem fogott senki semmit a családi házban sem) sem az MS.
Szerintem mondjuk, ha az ember társa eléggé kemény görcsökkel viseli az MS-t, ott ugyis a mihamarabbi fájdalomcsillapitás lesz a fő szempont, nem hogy mikor mire panaszkodik, ha egyáltalán. Mondjuk ha van megbeszélnivaló, azzal ugyis érdemes megvárni egy nem olyan zaklatott lelkiállapotot (feltéve, hogy nem vesztené aktualitását, ha valós probléma).
Hmm MS-nél a kis kifli-nagy kifli “pocit” melegítő tenyér nem rossz, de a melegítő hatású (rózsaszirmos dobozú, hogy márkát ne írjak) tapaszoknál én nem ismerek jobbat, deréktáji fájdalomra is egész jók (bár arra egy masszázs sem rossz).
Szóval igen, tényleg van akit eléggé megvisel. Noha abból kiindulva, hogy a tapaszok a melegítés hatására vérbőséget (gondolom ezáltal görcsoldást okozva) okoznak élnék a felvetéssel, hogy ha az _áesetleges PMS tüneteket nem is az MS-t a rendszeres intimtorna (is) enyhítené s bár eddig egyetlen ilyen női tapasztalatot olvastam, az orgazmusnak is fájdalomtompítonak kellene lennie (pl egy masszírozós, csókolózós, simogatós kényeztetést, csúcspontig folytatva). Ha van akinél ez bevált (pláne ha régebben nem volt erre vevő később lett az) s nem veszi tolakodásnak szívesen olvasnék róla.
OFF:
A PMS-hez képest van amúgy (legalább) két unisex ok is, a ha nem is hullámzó, de türelmetlenebb reakcióra. A folyadékhiány és a kialvatlanság. Vicces volt, koppanni, amikor épp másodmagam voltam utódommal s egy máskor fel sem vett húzásért berágtam a kölyökre (tartós “karantén” alatti home office) aztán eszembe jutott, hogy Béla te szerencsétlen egész délelőtt ha fél litert ittál.
KedvelésKedvelés
“Szerintem mondjuk, ha az ember társa eléggé kemény görcsökkel viseli az MS-t, ott ugyis a mihamarabbi fájdalomcsillapitás lesz a fő szempont, nem hogy mikor mire panaszkodik, ha egyáltalán.” Ezt 13 éves korunktól tudjuk, nem írok triviális dolgokról, szintén nem igénylünk hozzá férfiúi okosságot/engedélyt/rábólintást, a poszt témája az, hogy hogyan szokott nő és férfi visszaélni a PMS-sel, elvitetni vele a balhét, nem nevén nevezni azt, hogy van ott más baj is.
Régen nem láttam ennyire tisztán, miért zavaró, ha nők témáiban férfiak akarnak okosak lenni.
KedvelésKedvelés
“Régen nem láttam ennyire tisztán, miért zavaró, ha nők témáiban férfiak akarnak okosak lenni.”
Értem. Sajnálom, hogy így jött át. Ha emiatt zavarónak véled a hozzászólásom, töröld.
KedvelésKedvelés
..és ha ritka kommentelőként írsz a menstruáció alatt kézzel kényeztetésről, az minimum arrogáns dejóférjvagyok és too much information, de az is felmerül, főleg ha másokat biztatsz, hogy írjanak erről, hogy egy nyálzó kamuzó van a nick mögött, aki erre veri. Nők biztonságos tereiben ijesztő az ilyesmi, és egyébként tök máshogy hat, volt is rá példa, ha a férfi a saját, esendő szexualitásáról ír, és nem a nőéről, Akit Ő Repít Az Egekbe.
Nem törlöm, jellemző, ez is a blog témája: ahogy a férfiak nem kérdeznek, nem figyelnek, hanem mindent, de mindent kontrollálni, jobban tudni akarnak, még a jó férjséget is a nők testi működéseit, meg hogy a nők mikor lehetnek elégedettek a testükkel.
KedvelésKedvelik 1 személy
Nálam mindig volt pms. Ájulások is sok évig. Kezdődő endometriózissal volt a csúcs. Mostanra csak a rossz hangulat maradt. Bár inkább érzem ezt jelzésnek arra h valami nem jó.
KedvelésKedvelés
Ájulás mitől?
KedvelésKedvelés
A le-leeső vérnyomás sokaknál PMS tünet. És az endometriózis is kegyetlen fájdalom. Nekem egy éve volt endometriózis műtétem, elképzelhetetlen életminőségbeli különbség. A PMS megvan, de nincs a kínzó fájdalom, amitől felkelni is nehéz.
KedvelésKedvelés
Kb harmincöt éves koromig azt se tudtam, mi az. Aztán rájöttem, hogy nagyjából mindegyik kezdőnap előtt annyira ingerlékeny és elviselhetetlen vagyok, ami másnapra elmúlik, hogy nem tudok másra gondolni, a hormonvihar vagy mittudomén miatt van. Másnap bocsánatot szoktam kérni azoktól, akikkel türelmetlen és házsártos voltam, és nem élnek vele vissza, szerencsére.
KedvelésKedvelés
Ájulás pl. attól, hogy úgy görcsöl. Meg hasmenés és hányás (vagy -inger) is, egyszerre. Akár utcán is, a Deák téri metróban is, guggolva gubbasztva a metrón is mint valami drogos. Az endometriózissal két napig fetrengő nőkről nem is beszélve, arról saját tapasztalatom szerencsére nincs. Nem mindenkinek ugyanaz az élménye – és igen, biztos van, aki csak ráfogja, mert kell a kifogás (mondjuk ott az a szomorúbb szerintem, hogy kifogás szükséges), de van, aki tényleg rosszul van. Igen, akkor is, ha szedett rá ezt-azt, azaz megpróbálta, hogy jobb legyen. Igen, lehet, hogy nem próbálta eléggé. Igen, lehet mindig jobban tudni… ja.
KedvelésKedvelés
Én nem írtam a posztban ilyeneket, csak annyit, hogy én nem tapasztaltam PMS-t, illetve hogy mások kifogásnak használják. Viszont ha már így fogadod, akkor jelzem: városi, normál, egészséges nők egészen képtelen, valóságtól elszakadt módon tudnak nyavalyogni bagatell testi tüneteken és normál anatómiai eseményeken, a fejfájástól a vérvételen és az edzésbeli kicsi erőfeszítésen és étkezéskihagyáson keresztül a szülésig, mindenen, folyton, és kapkodják a legapróbb bajaikra befelé a gyógyszert. Mintha elhagyott volna minket a test bölcsessége. És ez még pátyolgatva is van, ilyen-olyan cikkek, tanácsok, tüneti szerek, nagy megértés, pörög az iparág. Az nem lehet, hogy minket az evolúció tervezett így, hogy beleszakadjunk ahvonta egyszer a menstruációba, ez kulturális jelenség, illetve életmódi okai vannak. Az endometriózis kóros állapot, faktora pl. a kövérség, .túl sok ösztrogén.
KedvelésKedvelés
Igen, és az az ő kompetenciája, hogy pl. kövér-e, bár van ismerősöm, aki nem kövér, mégis endometriózisos. Azt nehéz lenne visszafejteni, vagy túl nagy általánosítás lenne, ha azt mondanánk, hogy minden endometriózisos ilyen vagy olyan. Az is az ő kompetenciája/körülménye/döntése/világlátása (akármi), hogy ő mit és hogyan kezel le (vagy hogyan TUD lekezelni) az életében. És elítélheted, bármit és bárkit. Sajnos néha az emberek úgymond kénytelenek kifogásokat használni, mert azt képzelik, anélkül nincs/nem lesz elfogadás (jó eséllyel azért, mert azt tapasztalták korábban, hogy nincs/nem lesz). Vagy pontosabban: azt hiszik, nem lenne rendben, ha elmondanák, hogy mi az ő élményük. (Akár partner felé, aki legyen most általánosításban hímnemű, vagy bárki más felé, mert akár még az orvos is megkérdőjelezi… mondjuk mert más páciensek „csalnak és hazudnak”.) Mert majd elítélik őket. Jó kis ördögi kör. De nem elhinni valakinek, amit mond… Az onnantól már az én kompetenciám, hogy hiszek-e neki vagy sem. Ha valaki ott fetreng görcsökben vagy ezerrel vérzik, azért lehet, hogy érdemes elhinni neki.
A lányom a múltkor 20-30 percenként rohangált mosdóba, szerencsére itthon már a karantén ideje alatt. Felállni nem akart ülő helyzetből. Nem, nem tudta volna a suliban a szünetben elintézni. Ilyen is van. Pár barátnőm is mesélte, hogy neki is volt ilyen (az efféle menstruációból én spec. szerencsére kimaradtam, de el tudom hinni nekik, akkor is, ha épp nem látom). Őt/őket is elítélnéd, ha mondjuk te lennél a tanár, és csak annyit látnál, hogy nem intézte el szünetben/kikéredzkedik óráról?
KedvelésKedvelés
Hahó, olvastad a posztot, vagy a fejedben keringsz?
Amiket írsz, azok a te túlzó vádjaid, hogy aztán könnyen cáfold. Ez nem fair, én nem írtam ilyeneket. Tiszta indulat és vád vagy, miért?
Hogy hinném el, amit mond, ha pont dolgozat közben kell minden alkalommal kimennie, vagy amikor unja az órát? Nem csak az van, hogy ő megússza vagy puskázik, hanem a kis figyelemkeltő műsorával, amin a többiek még röhögnek is (“ügyesen megúszta”), zavaró az egész osztálynak, ha át tud verni, azzal az óra menetét és az én tekintélyemet is rombolja. Hányszor menstruál egy hónapban? És amúgy vígan jön-megy egész nap? Ne viccelj. Nem a lányodról írtam. A bugyiba nem lehet benézni, azt mond egy lusta kamasz, amit akar. És mond is. És ezzel rontja azok szavahihetőségét is, akiknek tényleg fáj. Nem ítélem el, hanem nem engedem, hogy játszmázzanak. Megjegyzem, a valódi fájdalom meg a játszmázás között nem éles a határ, simán lehet, hogy jól jön a valós, közepes fájdalom kifogásnak.
Nekem viszont deklarált bloggeri célom, hogy a nőket ne áldozatnak, főleg ne a nőiség, a női biológia áldozatának láttassam, hanem erősnek, kompetensnek. Úgyhogy én ilyen beszédmódokba nem megyek bele.
Igen, az életmódi döntések, a kövérség kinek-kinek egyéni kompetenciája. Felnőttkorban mindenképpen. Minden olyan állapot, amelyet mint legitim kövérségi okot emlegetnek, pajzsmirigytől a PCOS-on át, életmódi eredetű, kezelhető, megelőzhető. Semmi más tanulság nincs, ha valaki ezekre hajlamos vagy kezdődő ilyen baja van, mint hogy neki még jobban kell figyelnie arra, hogyan él, mit eszik. Hacsak nem kívánja az állapotát az élet alóli felmentésre használni. Nem akar sok szenvedést, kifogásalapú életet. Minden testmozgást megúszni. Ismerem az ezzel kapcsolatos felelősségkenegetést, áldozatias műsort, ők nem tehetnek semmiről, és nagyon elítélem, hogy olyanok kapják a könnyebb utakat, megértést, és játsszák el, hogy csak nekik vannak problémáik, akik szarnak bele abba, hogy felelősséggel éljenek. Mindig őket kell megérteni.
Alkalmi kikéredzkedéssel semmi gond. Középiskolában vagyunk, 17-18 évesek, tanulás van, a rendszeres kimászkálás esetén beszélnék a lánnyal, hogy ezt fejezze be, vagy végső esetben a szülővel. Aki játszmázik, kihasznál ilyen helyzeteket, azt elítélem.
A lányod így nem is ment volna suliba. De ezek nemhogy suliba, buliztak minden este. Mint azt írtam.
KedvelésKedvelés
“Az is az ő kompetenciája/körülménye/döntése/világlátása (akármi), hogy ő mit és hogyan kezel le (vagy hogyan TUD lekezelni) az életében.” Úgy van, a többiek meg reagálnak erre. Mondjuk kiröhögik vagy nem veszik komolyan. Az nem megy, hogy valaki megúszós mindig, de vegyék ugyanolyan komolyan, értsék meg a kis lelkét, mint azokét, akik képesek felelősséget vállani. Pszichológusnál a helye, ez nem tanári kompetencia.
KedvelésKedvelés
“néha az emberek úgymond kénytelenek kifogásokat használni, mert azt képzelik, anélkül nincs/nem lesz elfogadás (jó eséllyel azért, mert azt tapasztalták korábban, hogy nincs/nem lesz” Aztakk. Hát nekem ne hazudjon. Az összes osztálytársa képes volt megírni a dolgozatot. Mit fogadjak el azon, hogy klusta és hazudik?
KedvelésKedvelés
“ott fetreng görcsökben vagy ezerrel vérzik” Hogy láthatom én azt? Orvos sem vagyok.
KedvelésKedvelés
kifogás szükséges: rengetegen élik le az életüket infantilis, megúszós játszmákban, tanult tehetetlenségben, mindent lecsalva. Hadd ítéljem el, ha valaki minden második magyarórán “görcsöl” és ki akar menni dolgozat közben, nem intézi el szünetben a dolgát, és mindenre ez a kifogás.
KedvelésKedvelés
Ez is igaz, én is utálom, mert messziről látszik, ki kamuzik. De néha úgy érzem, hogy nem mindig fair, hogy a nőktől ugyanazt várja mindenki a hónap minden napján. Szerintem vannak munkakörök, ahol egy-egy kemény görcsös nap munkaképtelenné teszi az ember lányát, de akkor is bemegy dolgozni, és szenved inkább. Nem tudom, hogy lehet-e különbséget tenni férfi és női dolgozók között ilyen szempontból, nyilván visszaélés lenne, ha kedvezmény is lenne, de nekem is volt már olyan (kb évente háromszor), hogy fel se akartam kelni, annyira fájt, én erre gyógyszert nem nagyon szedek, de ilyenkor muszáj, hogy el tudjak indulni otthonról. Sose mentem el ezért táppénzre, de néha eszembe jutott már, hogy így meg minek.
És: igen, én is csak pislogtam, mikor arról panaszkodtak nők, hogy a terhességi cukorterheléses vizsgálaton FÚJ-koktélt kell inni, az asszisztens nem értette, miért nem vittem magammal citromot, hogy ne legyen olyan durván édes. Megittam, nem értettem, hogy erre miért ment ez a sok rinya. Nem kaméleonszart kellett inni strucchúgyban feloldva, csak egy pohárnyi édes kását.
KedvelésKedvelés
Nem vagyok indulat és vád, leginkább kérdeztelek, saját megélt példákat hoztam csak. Még csak azt se mondtam, hogy fogadj el vagy támogass bármit. Én sem fogadom el, ha kifogásokkal jönnek, de ahhoz mintázat kell, ahogy írtad is (vitatkozhatnék, hogy sokan ott is kifogásokat látnak, ahol igazából nincs, ott is veszélyt látnak, ahol nincs, ott is támadva érzik magukat, ahol támadásnak nyoma sincs…).
Te magad is írod, hogy korábban nem volt PMS-ed, most meg valahogy lett. Lehet, hogy van még (sok) egyéb dolog, ami veled nem történt meg, de még megtörténhet (mással meg már ezerszer is megtörtént). Én nem tudhatom, hogy aki játszmázik, miért teszi (azt azért tudni lehet, hogy az emberek az esetek többségében nem is tudatosan teszik, te is küldenéd őket terápiába), és egy szóval nem mondtam, hogy aki lop/csal/hazudik/játszmázik stb., azzal együtt kell érezni vagy támogatni kell. De ítélkezni se fogok felette, kinevetni se fogom, megszégyeníteni se.
“…és nagyon elítélem, hogy olyanok kapják a könnyebb utakat, megértést, játsszák el, hogy csak nekik vannak problémáik, akik szarnak bele abba, hogy felelősséggel éljenek. Mindig őket kell megérteni.” – Nem, nem kell megérteni őket. Attól még a világ ilyen. Te választasz, hogy hogyan élsz, ők meg a szerinted könnyebb utat választották, ami nem biztos, hogy könnyebb. Vagy jobb. Én úgy tudom, tök mindegy, mert úgyis csak azon változtathatok, amit én csinálok, saját felelősségben.
KedvelésKedvelés
Én nem érzem azt a nagy jóindulatot, amit írsz, meg hogy nyitott volnál. Az ellenoldalon érveltél, felháborodottan kérdezgettél, rejtett agresszió van a soraidban, tényleg nem látod? Azt sugalmaztad, hogy én kíméletlenül bánok/bánnék a valóban görcsölő lányokkal. Én – és ezért futhatott fel így a blog – élesebben észreveszem az összefüggéseket, nem belelátom, hanem feltűnik, miközben mélyen értem, miért jönne jól ezek elfedezése, homályban hagyása a kifogásgyárosoknak, akik maguknak jogokat, elfogadást, megúszást követelnek, azt, hogy senki ne mondhassa ki, hogy ők a hibásak, maradjon ez a relativizálgatás, hogy “mindenki más, el kell fogadni, nem tudhatjuk”. VAN FELELŐSSÉGED, neked is. Ennyit állítok. Nem tudom, mit csinálsz, van-e bajod, mik az okaid, de ennyit állítok, igenis. Szarul vannak a középkorú nők. Nem kéne ennyire szarul lenniük, van mozgásterük. A mozgásterüket ez a sok önkímélő duma szorítja kicsire.
Célozgatsz, szúrogatsz. Tudod, ha én majd meglátom (ha megtörténik, ahogy írod, érzékelhető károgással), akkor majd mondhatom, hogy tényleg nem rajtam múlott, nem rongáltam az esélyeimet, könnyebben is gyógyulok. És addig is élvezem az erős, dögös testemet, az önbizalmamat, és mindent, ami ezzel jár és javítja az életemet, gyógyító módon. A tudat, hogy nem nyafogtam, hanem keményen melóztam az egészségemért, és másnak, százaknak is segítettem ebben, megerősítő.
Elítélni meg azért kell, mert pestisként terjed ez a nyavalygó, önfelmentő, mindent másokra kenő beszédmód, és közben lányaink vannak. Hogy nekik jobb életük legyen, azért. Tele van az amerikai kövérügyi közösségi beszédmód ugyanilyen dumákkal, a megértés kikövetelésével, a kifogások hangoztatásával, azért unom ennyire. Ez kvázi vallás már, és rengetegen átveszik ezt a “nem tehetek róla, engem elnyomnak, nem hisz nekem az orvos” beszédmódot, a mélyén pedig jogosultságérzet, önzés és leszarás van. Mint a gyerekek.
Mi egypáran fogtuk magunkat, és tettünk azért, hogy ne kelljenek kifogások. Ehhez képest dühítő és most már türelmetlenné is tesz, hogy nagy bölcsen mellém lép valaki, aki nem tesz magáért, csak nyafog, és azt basztatja, aki cselekszik, sajnos, az ő igazsága nem olyan súlyú.
Semmi dolgom mások egyéni döntéseivel, nem szoktam beleszólni, én viselkedési mintázatokról írok, illetve az ilyen embereket látva mondtam annak idején, hogy na, én ezt a sorsot nem akarom magamnak.
Igen, nem volt érzékelhető a PMS-em, most meg van. Nem használom kifogásnak, nem hisztizek, edzek is, ha az esik jól, nem várok jóváhagyást sem ehhez, sem ahhoz, ha nem esne jól az edzés, és bevetem a szert, ami enyhíti. És nem engedem, hogy amúgy létező, fontos párkapcsolati dolgokat, amelyeket ez az állapot élesen megmutat, holmi női hisztinek kezeljenek, ez a poszt lényege. Gondolom, olvastad a posztot, ne forgasd ki.
Kire mondod, ki szégyenített itt meg kit? És miért ne írhatnék anonim módon, sok évvel később egy hisztikirálynőről, ha egyszer tanulságos mint jelenség? Szégyellje is magát.
“Attól még a világ ilyen.” Ne legyen ilyen a világ, a magam szerény módján pl. e poszttal is tettem ellene. Ha egy viselkedést elítélünk, ha cikinek számít, de legalábbis nem pátyolgatjuk, a transzok visszaéléseitől kezdve a női médiában való tehetségtelen nyafogáson keresztül a “nekem x, y és z legitim okból van elhízásom/fetrengős menstruációs görcsöm/cukorbetegségem és teszem vele pokollá mások életét is” magatartásig, akkor majd ezek visszaszorulnak. Az nem megy, hogy amikor az életmódról van szó, akkor a kövérség és a követezményes bajok magánügyek, amiket senki ne ítéljen meg, mert ítélkezni jaj, milyen csúnya dolog, de amikor kell az eü ellátás, meddőségi kezelés, a szolgáltatás, amikor dupla repülőgépülést akarnak egy jegy áráért, biztonságos hullámvasutat vagy azonos áron olyan ruhát, amihez négyszer annyi anyag kell, akkor rajtuk segítsenek, és cipelje a társadalom.
KedvelésKedvelik 1 személy
Nekem a PMS a gyerek után lett kifejezettebb, én annak tudtam be, hogy kimerültebb, ingerlékenyebb lettem, nehezebben viseltem a saját hormonhintámat, de tény, hogy ami miatt kiakadtam, az kiakasztó volt, csak más hetekben könnyebben tudtam uralkodni magamon.
Plusz a császármetszés után szövődményes endometriózis lett a hegben, az utolsó időkben irtó gáz volt, bánom hogy addig elintéztem annyival, hogy a menstruáció fájdalmasabb ahogy öregszem. Kár, hogy nem mentem előbb orvoshoz vele, mert egy egynapos műtét utan újra csak egy kis nyűgősséget jelent a vérzés előtti hét. Ahogy nő a gyerek és csökken a teher egyre kevésbé érzem meg.
KedvelésKedvelés
“de tény, hogy ami miatt kiakadtam, az kiakasztó volt, csak más hetekben könnyebben tudtam uralkodni magamon” – ugggyanez
3-4 nap múlva jön meg, és most sokkal jobban kiakadok olyanokon, ami felett máskor elsiklom könnyedén, vagy elmondom újra türelmesen. Tipikusan egy veszekedésforrásunk, hogy míg én szó nélkül letörlöm/megcsinálom/arrébbteszem a bármit, a férjem szóváteszi, megkérdezi, rámutat, még ha megcsinálja is épp közben. (Női-férfi szocializáció, csak konfliktus ne legyen, ismerős?) Többször elmondtam neki, hogy ez engem zavar, bánt, mert én szó nélkül és komolyan rosszallás nélkül csinálok ilyen apró-cseprő dolgokat, és ezért kérem, ő se basztasson vagy kérjen számon, hanem ha akarja, csinálja meg, ha nem akarja, hagyja ott. Egyik se érdekel, csak a szurkapiszka ne legyen. Érti, néha össze is jött már, de többnyire fut a szoftver.
Nnna, ILYENKOR én is mindent megjegyzek és nem rakom arrébb és nem törlöm fel. Mintha ez a “női” időszak pont a “női” reakciókat nullázná. 😀
KedvelésKedvelés
Ez milyen jellemző paradox, egy nő a “női bajokra” hivatkozva tud a legegyszerűbben kibújni az olyan kötelező szerepelvárások alól, amiknek nincs már energiája megfelelni…. eszembe jutott Sopsits zseinális Dosztojevszkij-adaptációja, a Bűn és bűnhődés a rácsok mögött. Az, amikor a Sozonja szerepének megfeleltethető, cellatársai által “nőként használt” fiatal fiú lázadásakor kijelenti “ma mindenkinek menstruálok”…
KedvelésKedvelés
https://444.hu/2020/11/25/skociaban-ingyenesse-teszik-a-menstruacios-higienes-termekeket
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: my sweet antivalentine | csak az olvassa. én szóltam
Visszajelzés: érintettséggel érvelni?… | csak az olvassa. én szóltam