“nuku nuni néni” – hogyan zsarold szexszel a szerelmedet?

Közzétéve Szerző:

A témát és a megfogalmazást Kovács Csillának köszönjük, aki teeztnemtudhatodhajnalkám, egy itteni kommentelő és a közösség kedvence (már nem. Döbbenet, ahogy emberek kifordulnak magukból. Az a hatalmas rajongás, így szeret, úgy csodál…).

Köszönöm, Csilla. Nekem soha a büdös életben eszembe nem jutott volna ilyesmi, pedig volt pár szabad szájú barátnőm, néhány heves saját kapcsolatom, és még nagy fájdalmam, válságom is velük.

Történt ugyanis egyszer, amikor épp mély válságban voltam, hogy merre tovább és vajon mit akar a szerelmem, mert nagyon akart, mindent akart, de aztán mégse, mert kikapott érte, én meg nem értettem, hogy miért nem felnőtt, egyenes, mit kéne nekem tennem… és ez közügy volt akkoriban, mert ennyire belemásztak az életembe az olvasóim, és én nem gyanakodtam, hogy majd visszaélnek mindennel és ki fognak akarni ezekkel csinálni, hát hogy is lehetne? és miért tennének ilyet? Én nem tennék ilyet. Az én hibám, nem tagadom.

És persze ezért az érzelmi intenzitásért irigyeltek meg olyan gyűlölettel, ebbe a sebezhetőségbe szórták aztán kéjjel sót – szóval, Csilla ekkor a címbeli három szóval azt a javaslatot tette, hogy zsaroljam a férfiút szexmegvonással: nuku néni néni, majd akkor dönt.

Micsoda hatalmunk van nekünk, nőknek. Gondolta Csilla. Kicsit nem vagyunk már huszonévesek, kicsit elhíztunk, kicsit lóg a mindenünk, kicsit ki van taposva a báli cipő… De ha azt mondjuk: NEM ADOK PUNCIT, BARÁTOCSKÁM, EPEDEZHETSZ TE, NYÚLKÁLHATSZ, DE NEM! SŐT, DUZZOGOK IS, akkor aztán az lesz, amit akarunk.

Rámragadtak ilyen semmit nem értő, rettenetesen nyomorult életű nők, ők az én olvasóim. Ébresszetek fel! Azt hittem, értenek, fontos nekik a jó szöveg. De nekik annyi állt össze a feminizmusból, hogy lehet gyalázkodni végre, a maguk javára magyarázni mindent, zsarolni, hatalmaskodni, csalárd ex után ordibálni.

Majd a rendszer ellen jól nem szülünk, írta ezt egy akkor 46 éves nő. És nem csak ő.

https://444.hu/2016/01/15/miert-ir-valaki-olyan-fol-a-hasara-hogy-kormanyvaltasig-nem-szulok

Vannak ilyen filmek is, ahol fellázadnak a mexikói vagy nem emlékszem, milyen asszonyok, egy egész falu, hogy addig nincs eksön, amíg a férjek nem bánnak velük jól.

Aki szülni akar, ami egy nagyon privát döntés és hatalmasan erős vágy, az fog is. Nem teszi  függővé ilyen külső tényezőktől. Ha teszi, ne szüljön.

Nem szólhatnak bele. Egyébként a test más aspektusaiba sem kéne. A női test saját és intakt, és akkor a legszebb, ha békén hagyják, mégis rideg entitások és férfinak matatnak benne, cégek keresnek rajta. Legfeljebb informális és zárt női közösségekben legyen közös téma. Ez egy szép mellény például.

Förtelmes az, ahogy a magánszférába belelógnak érdekek, intézmények, profitok. Ahogy a társadalom rátenyerel a női testre: folyamatosan paráztat prevenció, női egészség, terhesgondozás, gyerek érdeke stb. címén. A szülésed is az övék, és óriáscégek bizonygatják erkölcsi helyességüket rózsaszín kampányokkal, kételytelenül nagy jó a szűrés, és érted van csakis, de a sugárzás dózisa és a téves diagnózis téged terhel. Miközben az egészség lényege senkinek sem fontos. A média folyton neked magyaráz a testedről – ez uralkodás és megfegyelmezés, a fejlett változata annak, hogy szomorúbb országokban kinyesik a csiklót, és a nászéjszaka lepedőjét fel kell mutatni a közösségnek. Ú, de ez egy másik poszt.

Szülni nekünk jó. Akkor is, és mégis. (“Díszes lagziért második gyereket vállalok.”)

Szexelni meg… hogy lehet azt kibírni? És mi a cél? Hiszen semmi más nem számított akkor, mint a heves szerelem szexélménye. Ez volt a lényeg, hogy reszketünk egymásért. Nincs nekem olyan hatalmam, hogy zsaroljak.

Nem groteszk? Akkor volna hatalmam, ha hideg tudnék maradni, ha nem élvezném. De az mennyire szar volna.

Édességes csoda. Tócsává válok, ha meglátom. Főleg ő mondott ilyeneket. És ezt tagadta meg.

Abszolút nem arról volt szó akkor, hogy én haragszom a szerelmemre, elvárok valamit, amit ő nem ad meg. Ő volt válságban. Ő akarta a családját otthagyni.

És te most röhögsz a nuni nénin. Ennyire expliciten kimondva full gáz, Csillának is az volt, le is tagadta azonnal, nem úgy érti.

Premisszák az alkuban:

  1. Nekem (a nőnek) mindegy, hogy van-e szex vagy nincs. Én elvagyok nélküle.
  2. Neked, a férfinak viszont nagyon kell, bármire rávehető vagy, ha belengetem. Ilyenek a férfiak.
  3. Nem vagyok őszinte, nem élvezem, nem bízhatsz bennem, mindig csak azért engedek neked, mert belefáradtam az ostromba, mert dugni szokás, vagy el akarok érni valamit. Nem gondolom komolyan.
  4. Mélységesen lenézlek, hogy te a szexszel rángatható vagy, és pofátlanul használlak.
  5. Nektek így is jó. Nem méltatlan a huzakodás és alkudozás. csak legyen. Mint gyereknek a cukorka.
  6. Semmiféle felelősséget nem vállalok, hogy hogyan kerültem én egy ilyen nem is vonzó, primitív férfival egy lakásba, ágyba.

Egyik sem igaz. Ha igaz, akkor megfeneklettél mint nő, illetve rettenetes suttyó a csávód. Vagy nem volt soha jó, nem is érted, mi a vágy.

De ha nem fogalmazza meg ilyen szégyenteljes tömörséggel, attól még az egész társadalom is úgy gondolja, hogy a nő azért és akkor nyújt szexet, pillog szépen, tűri el a fenéksimogatást, amikor akar valamit. És mindegy, ki az és mennyire gusztusos. A hajlandóság fegyver. Neki ez a fegyvere. Az aktus jutalom. Érzelmi kapcsolatban is. Annyira szeretsz, jó, hát hagyom magam!

A puncid valuta. Amikor ismerkedsz, már kalkulálsz: mikor a legmagasabb az árfolyama és élénk a kereslet iránta. A vágyadtól függetlenül. A férjedet meg, amikor feszültség van, le tudod vele nyugtatni. Amikor feltűnik a veszélyes Másik Nő, akkor beveted az arzenált. Máskor nem. Hónapok telnek el, és nem. Ha valami extrát tett a férj, akkor van szopás. Amúgy meg nincs, hagyják őt ezzel békén. Ilyen képzeteik vannak, így fecsegnek erről.

Mennyire elbasszák az egészet. Milyen méltatlanul kezelik.

Nők, akik teljesen elhagyták magukat, minden fontosabb volt, a kutyával szebben beszéltek, mint a férjükkel, mégis biztosak lehettek (de legalábbis voltak) abban, hogy epednek a hajlandóságukért, és ők adagolhatják és bevethetik néha a nunit az érdekeik szerint. Miközben nekik a kuki teher, nem szép, nem jó. Egy mindig ott meredező, zavaró valami. Mocskos. Jönnek belőle mindenfélék.

Ha vágyai vannak, fuj! És juj, ha megcsal!

Hát hogy tehettétek ezt magatokkal? Ez a férfi-női leosztás, ezt csinálja a pornó, a családi élet unalma.

Csak akkor marad heves, őszinte, ha megőrzöm őszintének. Vágy és csoda a komplementer szerv. Egy műgyűjtő áhítatával érintem. Micsoda remekmű! A szex életöröm-deklaráció, költészet, esztétikum, szerelmes kommunikáció és kifogyhatatlan bőség.

A poszt nem arról szól, hogy Csilla milyen, vagy én hogy vagyok a szexualitással. Amit írok, azt persze nem szokták átgondolni, szépen belecsúsznak a szarba, és onnan haragszanak rámés mindenkire, aki nem alkudott meg, de egyébként nem akkora nóvum ám, hogy vonzalom alapon legyen tiszta, ép, lelkes szex, vagy ne legyen semmi. Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy hányan, de hányan élnek úgy, hogy a férfi nekik teher, nem tartják se szépnek, se jónak, nyögve engednek neki néha (de azért engednek), mocskosnak tartják, unják, lenézik, de azért jöjjön haza, legyen korrekt, “adjon pénzt”, legyen nyugis, kedves, ne veszekedjen és ne csaljon meg. Ahha.

Jelen berendezkedésből nincs kiút: aki összebútoroz, családot alapít, építkezik, az elveszíti azt, amiért jó nőnek lenni.

34 thoughts on ““nuku nuni néni” – hogyan zsarold szexszel a szerelmedet?”

  1. Minősített változat:
    A nő, aki előzőleg, vad és zabolátlan korában saját bevallása szerint fűvel-fával.
    De aztán Megtért ( esetleg Megvilágosodott, vagy Rádöbbent ).
    És Élete Szerelmével már csak az esküvő után lesz hajlandó, mert Az Úgy Helyes.
    ( Élete Szerelme többnyire kényszeredett mosollyal bólogat )

    [ Szerencsére nem saját tapasztalat. ]

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Hát mert az már komoly, nem érted? Nem lehet csak úgy, részegen, bohón.
      Polgári élet. Elmúlt az ifjúság. Sokan lesznek ugyanígy jó apák.
      Legyen nyugodt minden férfi: ha egy nő kívánja őt, akkor szexelni fog vele.
      Ha egy nő képes olyanhoz kötni az életét, akit nem kíván ilyen elemien már az elején sem, akkor vagy nem volt választék, vagy nem fontos neki a szex, és józan alkut kötött előnyökért.
      Ne vegyetek el ilyen nőket, mert megbánjátok.
      És nem arról beszélek, hogy “erős a szexualitása” és akkor mindenkivel, hanem hogy TÉGED akar.
      Van abban valami, hogy a házasság is prostitúció, bár kicsit régies észrevétel.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • „És nem arról beszélek, hogy “erős a szexualitása” és akkor mindenkivel, hanem hogy TÉGED akar.”

        Nem, nyilván nem, ezt megértettem.
        A fenti kontextusban, a „fűvel-fával” jellemzően az elhatárolódást fejezi ki attól az egykori személyiségtől, aki teljesen ésszerűtlenül, pusztán az öröm kedvéért szeretkezett számára vonzó férfiakkal. [ Brrr. ]

        És jogos. Senkinek sem kellene párkapcsolat címén ésszerű(nek tűnő) alkukat kötnie.

        Kedvelés

      • Mondjuk ti férfiak (mint csoport) eléggé lenézitek és/vagy gyanúsnak találjátok az olyan nőt, aki szabadon rendelkezik a szexualitásával, nem lehet kontrollálni, tudja, milyen a jó, nemet mond a rosszra, és látott már nagyobb, keményebbet, jobb technikájút. ezt is érdemes lenne vizsgálgatni, mert a chastity mozgalom mögött is ez van. “Az én babámon nem ment végig az egész város…” – az egész lenézés, erkölcsösködés, ahogy el akarják rontani a buliját annak is, aki élvezi és jó neki.

        Mondjuk tud lenni az easy kefélgetésnek mindenféle következménye, lelki és egészségügyi is, és sokan vannak úgy, hogy csak menőcsajkodásból, szeretetre áhítozva mennek bele nemtelen sztorikba, és nem is élvezik, ez szívszorító. (Igazi lúzerség: nem is élvezi, ki is ég benne, csalódik sokat, csak a fiatalsága és kaphatósága volt a vonzó, nem ő maga, később meg nem érti, miért nem talál senkit.)

        Kedvelés

    • Na, hát én pont így. Mondjuk apáról azt hittem akkor, hogy türtőzteti magát, és kibírja, de menet közben kiderült, hogy tulajdonképp nem is fontos neki a szex, nem izgatja, semmire nem motiválja. Rápacsáltam, nem kicsinykét. Ti, leányok, ne tegyétek!

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  2. “az egész társadalom is úgy gondolja, hogy a nő azért és akkor nyújt…”
    Velem többször megesett a kapcsolataimban, hogy az erotika lanyhulását az akkori párjaim rögvest megvonásnak/zsarolásnak értelmezték és eszükbe sem jutott, hogy a kapcsolat romlásának egyszerű következményével szembesültek.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Teljesen egyetértek.
        Amikor a hullámvölgyet nem követte hullámhegy, nekem vége lett ezeknek az ügyeknek. De ebben, megvallom őszintén, nem volt bennem sok tudatosság. Szar volt, elmúlt a vágy, vége lett.

        A bennmaradást a külső normák és a neveltetésünk is nyomja. És nem könnyű megítélni, hogy ez egy völgyecske, vagy egy végeláthatatlan mélyföld, amikor valaki benne van.
        (Azt hiszem, nyugodtan általánosíthatunk, ez a működés a női lét elég sok szegmensében benne van)

        Kedvelés

      • Jó kérdés.
        Én nem tudom a választ, hogy igazából mitől van néha csak rövid ideig (akár jónak tűnő objektív körülmények ellenére) és mitől tart ki máskor nagyon sok évig (rosszabbnak tűnő feltételek mellett is).

        A pillanatnyi/eseti elillanást más kategóriának tartom, arra sok tippem van, de az az eset szerintem nem érdekes.

        Kedvelés

      • Valahogy így. Bár nekem kicsit más jelzőkkel, de alapvetően igen.

        És nem tudom, hogy ez mitől illan el, vagy marad, vagy jön vissza.

        Kedvelés

  3. Az utolsó két sor megerősített abban, amit hónapok óta gondolok: nem biztos, hogy össze kell költözni ahhoz, hogy még jobb legyen az élet. Mondjuk a kilométerszám lehetne kisebb a két otthon között, de az együttélés valahogy nem hiszem, hogy rugalmasan menne.

    Más: valamelyik nap ezt linkelte be nekem valaki, elolvastam, és csak döbbentem. Szerintem ez egy tiszteletre méltó nő, komoly sportteljesítménnyel, sok gyerekkel, edzői karrierrel. Akkor miért akar coach lenni? Ilyeneket minek írni?
    https://www.ujegyensuly.hu/szex/ki-mire-hasznalja-a-szexet

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • A felerezsi nyomós érv lehet, és elég jól tud működni két egyfős háztartás egyesülése is, ha alkalmazkodóképesek, őszinték, egyenlőségre törekvőek a felek. Ha már többen vagytok, sok az akna. Én a CSOKra, építkezésre, előre elhatározott gyerekszámra, a nagy reményekkel való konzervatív, hagyományos leosztású családalapításra gondoltam, naiv monogámia-elvárásokkal, nem megfelelő rangsorral, és érzéketlen, ágyban-agyban lusta férfival meg “juj, fuj, szex, azt a kurvák csinálják, ne kelljen, vagy csak rózsaszirmosan” attitűdű (vagy pár év alatt ezzé váló) nővel.

      A cikk… nyelvileg nagyon rossz minőségű, morális alapállású, siralmasan sivár fontoskodás, elképesztő.
      Olyan a nőknek szóló vikkek között, amilyen szerepeket maga Soma kap mint “színésznő”, már az Eldorádóban és most az Akik maradtakban is, annyira… méltatlan.
      “Annyiféle ember van, és én nagyon sok mindent el tudok fogadni, egyetlen – elég kevesek által birtokolt – feltételem van: a tudatosság. El tudom fogadni a nyitott házasságot, a poliamoriát, a „csak szex volt”-ot, a „jól esik platóian szerelmesnek lenni”; sőt a pornónézést, a maszturbációt, az egyéjszakás kalandot, vagy bármi mást”
      Ő fogadja el, neki van feltétele? Kritikája miért nincs? Tanácsadó??? Döbbenet, tényleg.

      Bármi belefér… ezen lehetne még gondolkodni, mert tele van a szextéma durva visszaélésekkel, hatalmi alapú működéssel, például a pornóagymosott szex, a molesztálás neten és való életben (sok a szürke zóna), a swinger, a fiatal csajok (aszimmetrikus, jóval vonzóbb partner iránti vágy, ápolatlan, tahó férfi) és a változatosság kergetése, a tökéletes testek nézegetése vagy a fétis nem nagyon hoz boldogságot senkinek. Én ezt nem morálisan mondom, ő viszont moralizál (és menősködik, mert ő elfogad, juj, de modern, “nyitott”), de kb. semmi mást nem mond, mint hogy mi hogy helyes. Ami értelmes, az meg ordas közhely, tényleg borzasztó.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Igen, értettem az összebútorozós részt, csak annyira el vagyok foglalva magammal, hogy nem általánosságban gondolkodtam. De azért azt tényleg rossz látni, hogy szülőktől elköltöző, önállóságot kereső, felnőtt életet megalapozó emberek költöznek egy lakásba pár hetes kapcsolatokban, adnak fel albérleteket, mert drága, és aztán úgy maradnak, együttélve, megszokva egymást, szerelem nélkül, aztán egy idő után összeházasodnak, mert úgy szokás. Vagy nagy projektekbe vágnak bele, amik aztán mindent bedarálnak, mert nem jól mérik fel az erőviszonyokat. Ez viszont már régóta tudható, legalább három gimis osztálytársam szülei az építkezés befejezése előtti hónapokban vált el.

        Kedvelés

    • Pearl, nekem most pont ez a para. Annyira jó külön élve, már 5 éve! Én boldog vagyok ettől, hogy engem várnak, és hogy mennyire csak úgy vagyok, ha vele vagyok. Közben a környezet hülyének néz, megy a pusmogás, hogy “ha igazán veled lenne, vinné a bevásárlószatyrot a hétköznapokon”.
      Egyébként ő szeretné nagyon az együttélést , és a gyerekek is szeretik, amilyen akkor vagyok, ha velem van. Gondolkozom.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Szerintem első házasságba fiatalon úgy megy az ember, hogy together forever, mindent együtt, főzést, bevásárlást, pelenkázást. Gyereket mondjuk nem lehet különélve vállalni. De a második vagy sokadik kapcsolatok annyira változatosak! Tök más, ha csak egyik oldalon van gyerek, teljesen más, ha sehol, vagy mindkettőn, de csak az egyiknél lakik ott, nálunk meg mindenhol van kettő, bentlakásos kiskamasz és nagykamasz. Ahhoz, hogy ne legyünk összezsúfolva, óriási ház kéne, ráadásul nem együtt nevelkedtek a gyerekeink, azért ez minimum négy taposóakna. Meg az egyedül töltött évek alatt hozzászoktunk, hogy háztartást kell vezetni, kialakultak olyan szokások, amiknek gyökeres megváltoztatásához én már nem érzem magam elég rugalmasnak. Annyira sokféle helyzethez kellett alkalmazkodnom az elmúlt években, hogy már nem akarok dolgokat nagyon máshogy csinálni, mint ahogy nekem jó, kényelmes. Elveszett belőlem az a képlékenység, ami még huszonévesen megvolt, és teljesen más volt úgy kialakítani egy életet, hogy nulláról felépíteni a közös bármit, mint így, hogy már huszonvalahány éve élek valahogy, és nem akarok mindent újratervezni, pedig azt kellene, ha együtt élnénk. Így meg annyit vagyunk együtt, amennyit csak lehet, a gyerekek látják, hogy viselkedünk egymással, az nagyon új volt nekik, hogy szeretetteljesen. Néha nagyon rossz, de azt sejtem, hogy lenne rengeteg napi súrlódás, ami bedarálna néhány szép érzelmet, ha az egészet nem is.

        Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .