amíg nem árt vele – az őznő története

Közzétéve Szerző:

A tartalmat a magyar netezőknek a jó öreg Mérő Vera szolgáltatja (nekem pedig olyanok, akik az ő témáin, akcióin, felháborodásain elég okosan és gyakran szórakoznak). Szerinte úgy írni a nőről, ahogy az origo tette, MINŐSÍTHETETLEN EMBERI ALJASSÁG.

Steph Loehrnek hívják a szóban forgó transznőt. Angol nyelvű forrást kerestem, annyira nem szeretnék a béna hazai kínálatból egyet se kirakni (hahó: én attól, hogy undorodom egy sor kötelező liberális gesztustól, az áldozatiaskodástól, valamint butának és hergeltnek tartom a neten látható ellenzékiséget, és képmutatónak és olcsónak az ebben utazókat, még nem lettem jobbos, és nem érzem azt sem, hogy a 888, Puzsér vagy az origó vállalható).

 

https://www.theblaze.com/slightly-offensve/trans-deer-twitch-moderator

Valamiért őznek fordították, mindegy: legel, őzgazmusa is van, és erről videó is ám! Most azért lett hír, mert bekerült egy videójátékokkal (édesistenem…) foglalkozó oldal tanácsadói (szerinte: cenzorai) közé, és megfenyegette azokat, akik kiröhögik, hogy majd jól kitol velük.

 

Na, ez a freakshow.

 

Itt nálunk, a kis provinciában, ahol amerikaiak által elnyomott feketékért vonulnak utcára azok, akik nem törődnek a szegényekkel és felebarátaikat marcangolják a neten, kötelező felmondani a liberális tanokat, a legolcsóbb formában. Azt mondják a (magyar) kommentelők az őznőre: a tested a tiéd, bármit csinálhatsz, ha nem ártasz vele másnak; önrendelkezés, sokféleség, elfogadás, ne bántsunk senkit.

Akkor ezt nézzük meg, mert a dolog nem ilyen egyszerű.

 

  1. Persze hogy bármit csinálhatsz, de csak te. Mást nem kötelezhetsz semmire, mert az meg az ő szabadságjoga.
  2. De valóban nem ártasz vele?
  3. Miért futtatja őket a média?
  4. Hogyan lesz emberi jogi kérdés ez? Miért zsaroltok másokat elvekkel?

 

Bármit csinálhatsz – de ha hülyének néznek miatta, ha elhúzódnak tőled, ha nem találsz társat, munkahelyet, akkor nem kiabálhatsz elnyomást meg diszkriminációt. Ezt azért tudd.

 

Nem vagy elnyomva. Egészséges tested volt – és némi lelki zavarod. Az elnyomás, az olyan, hogy abba beleszületünk: osztály, nem, rassz, és még néhány mellékes. Kövér emberek, szexuálisan frusztrált emberek, unatkozó, perverz emberek NINCSENEK elnyomva. Ezek nem is identitások.

 

És nem, nem azért néznek hülyének, mert nincsenek érzékenyítve és gyűlölködőek vagy tudatlanok.

 

Hanem azért, mert maradt józan eszük: látják, hogy az illető Hatalmas Egyéniség (a továbbiakban: H. E.) exhibicionista, aki teljesítmény nélkül, áldozatiaskodással követel figyelmet, illetve simán perverz, vagy a különlegeskedéssel, emberi jogi keretezéssel leplezi a perverziót.

Ma már a kinkek (perverzek) is identitás, és hű, de mekkora elnyomottak. Ami azt jelenti, hogy ha valaki kiáll a Pride-ra faszverni, és rászólnak, akkor az kink shaming. A téma azért nem közömbös, és azért nem érdemes jóindulatúan, gyanú nélkül elfogadni a kinkséget, mert a perverzek, fétiskedvelők igen gyakan szexuális tagadozók, akiknek a szentté avató másság az útlevél. Nem véletlenül akarják elaltatni a gyanakvásodat.

 

Tehát: ember lehet rajzfilmfigura, állat, növény, az ő dolga, ez önkifejezés, és védeni kell a jogait? Én biztosan nem fogom, és újabban a röhögést visszafojtani sem. Akik most ennek a szélsőséges, értelmetlen, valóság- és biológiatagadó műsornak a drukkolói, azok nem is olyan rég engem megpróbáltak megfegyelmezni, szétszedtek és fitnesznácinak tituláltak pusztán azért, mert edzek és írtam róla.

 

A szabad döntés a jóléti, unatkozó polgár luxusa – és még ott is a szélre szorult, zavaros lelkű tétlenek elfoglaltsága az őzzé válás (akkor is, ha művészi önkifejezésnek álcázzák). Ha van dolgod, feladatod, ha meg kell élned, ha hivatásod van, ha ügyeket támogatsz, ha gyereket nevelsz, ha igazi művészetet csinálsz, ha fontosak az emberi kapcsolataid (egyáltalán: vannak), akkor nem leszel őz, gamer, plasztikaiműtét-függő, hormonnal pancsoló (sem ízlés és igényesség nevében sminkkel, ruhákkal, kajával, lakberendezéssel, életmódi és eümódszerekkel babráló ingyenélő).

 

Az egyéniség-ötletek a netről jönnek, azon belül is fullgáz szubkultúrákból: animéból, gamerektől, fantasyrajongóktól, a pornóból. Ezek a szubkultúrák és netes helyek pedig az érzelmi sérültek, a szélsőségesen antiszociális, kellemetlen emberek és nemi erőszakolók kedvencei. Érzelmileg, emberileg ép ember nem reked meg ilyenekben.

 

Aztán, van az is, hogy nem érdemes a természettel sokat huzakodni, mert először úgy tűnik, nem árt senkinek, aztán de, nagyon, magának is, és ezt a megfelelő médiákban mint menőséget tálalják, és belerángatnak ebbe bizonytalan, terápiára szoruló vagy felnövés előtt álló embereket.

Itt van néhány ilyen ember. Igen, lila.

 

További szempont, hogy a H. E-kről a médiából tudunk. A média kiválasztja, mit tesz elénk főhírként, fontos ügyként vagy kis színesként. Annak az illúziónak a nyomatása, hogy bármi lehetsz, te döntöd el, nem más, mint propaganda, és én abból a világból, ahol ez az eszme megvalósul, nem kérek. Ezek nem túlkapások, heregyantáztató Jessica Yaniv nem túlkapás, hanem a jelenség lényege, közepe, értelme. Azért kell lenyomni az ártalmatlan szarvast és a H. E-ket a torkokon, hogy az “érzékenyített” embereknek később szavuk se legyen, amikor ezek a (jé!) gazdag, fehér, nyugati férfiak, szemüvegükön Google kamerával tizenkét éves lányok után osonnak a klotyóba, és segítenek nekik tampont felhelyezni. Lásd a linket.

És ez nem összeesküvés. Ez egy ideológia, gazdag emberek unalma, érdeke, sivár látlelet arról, hogy nyugaton az emberek nem képesek értelmesen élni. Ezt tolja, szolgálja mindenki végső soron, aki fancy posztokkal felpuhítja az ellenállást, a józan észt, és sztárrá, hőssé, áldozattá avat olyan embereket, akik a magánügyeikkel akarnak médiahírnevet szerezni, és pszichiáternél a helyük.

Derékba tört életeket, ostobaságokra elpazarolt éveket tol. A megvezetettek, ha van bennük annyi tisztesség, hogy elismerik a tévedést, keserűen ébrednek az identitásmámor-álomból, és próbálnak utána – megcsonkított testtel – értelmesen élni.

De van, aki már annyit beletett, hogy nem éri meg neki beismerni. Annyira mondta, tolta, kergette a boldogságot. Rengeteg idő, pénz, jelszóhangoztatás, posztolás, energia után, visszafordíthatatlan beavatkozások után hogyan is fordulhatna vissza?

Tegyük fel, tényleg szarvasnak, nőnek, nyolcéves kislánynak stb. érzed magad, én most nem állok neki ezen olcsón gúnyolódni, az a lényeg, hogy jogod van a valóságot letagadni, álomvilágban élni, a komoly sorstársaidat lejáratni is. Viszont semmit ennek nevében a közösségtől nem követelhetsz. Mostanában különösen nem foglalhatsz le ilyen célokra a közös kapacitásokból  – több tranzicionáló transznő sírdogált most tavasszal, hogy nem jut a hormonjához, és nem tudják kasztrálni, mellét műteni sem, meg áll a peres ügye (az ügy: beszólt egy kommentelő). Hát tényleg menjetek már a picsába.

Nem várhatod el, hogy ebben mások veled tartsanak. Az ő valóságukat nem tudod átírni. Tudnod kell, hogy legfeljebb udvariasak, de valószínűleg kinevetnek. Mondjuk ha ezt értenéd, ha nem lennél annyira meghatott a saját másságoddal szemben, akkor te se lennél szarvas, díva meg nyolcéves kislány.

 

Döbbenet, ahogy a digitális világba beleszületett tinédzserek tekeregnek a tiktokon meg az instagramon. Ahogy ki akarnak tűnni, interakciókat gerjeszteni. Egyáltalán nem mindegy, milyen viselkedésformákat mutat be és tálal szabadságjogként a média, és hogy marad-e ezeknek a jelenségeknek félelem nélküli kritikája.

 

Az emberi jogok eszméje tehát nem a fura emberek szereplésvágyának kiszolgálására való –  a netes aktorok, akik a szarvasnőt védik, elsúlytalanítanak, jelentéktelenné tesznek, kinevettetnek és lejáratnak minden fontos küzdelmet, ügyet, valós elnyomottságot.

És ha a magazinolvasáson túl egy kicsit tájékozódsz, akkor azt is meg fogod érteni, hogy a nagy, strukturális magyarázó elméletek nem alkalmazhatók egyéni szinten, privát döntéseidben. Mondom egyszerűbben: nem te vagy az elnyomó. Sok más mellett ez az egyik káros és kiabáló ostobaság Gumiszobánál: konkrét embereket nevez elnyomónak (merő irigységből), mintha mondjuk az az ember Sztálin vagy a fáraó lenne (akik szintén nem személyként, hanem a hatalom reprezentánsaikánt elnyomók). Nem kell a kezedet tördelned magyar nőként a négerek miatt. (Most majd rám szólsz, pedig én nagyon tudatosan használom a szavakat: nem, nem kell átvenned az elinflált szavak bűnét sem. Van nekünk saját bűnünk elég.)

Most erre a cikkre gondolok, és elismerem, hogy nemrég még hajlottam erre a beszédmódra én is. Belátni a privilégiumaimat, magamra venni a világ összes bűnét! Ahh, a vezeklésnek micsoda gyönyöre, igazi figyelemfelkeltő, önkritikus poszt, de menő! Én naiv vagyok, egy bűntudatos, zsarolható nő, és egyetemi szinten csak irodalmat és nyelvészetet tanultam, a kritikai elméletekről nem tájékozódtam mélyen. Nem egyedül nyílt fel a szemem, hanem okos emberekkel beszélgettem sokat. Nem múlik semmi azon, hogy te itt mit csinálsz, legfeljebb egy láthatatlan erő, akit tekintélynek, igazságnak gondolsz, bólogat a fejedben, vagy besöpörsz vele ötszáz lájkot, mert te kiálltál (tét nélkül, úgy, hogy semmilyen vállalás ne legyen). Nem, nem túl értelmes reakció az amerikai erőszak és a rabszolgaság miatt itt keseregni és önmarcangolni, jelszavakat kiabálni. Import termékek, import gazdagági modell, import eszmék… import meghatottság.

Mint ahogy nem az a környezetvédelem, ha én, az egy szem egyén szétszedem és szelektíven dobom ki a kapszuláimat (de azért szétszedem). Pláne ha VESZEK nejlon helyett textilszatyrot, “mert OLYAN SZÉPEK”, miközben ezt fogyasztásra ösztönző, kapitalista logikájú magazinban, szociálismédia-platformon népszerűsítem. Nem oké egyik kezeddel tolni a nagytőkét, a másikkal mutatóujjat lengetni a tékozó fogyasztók fölött. A nagy rendszerek nem így változnak, az elnyomás, az ökokatasztrófa nem egyéni tetteinktől szűnik meg. Így dönthetni is luxus – amúgy tényleg vannak emberek, akik szegény országok éhező lakóit oktatják ki arról, hogy miért nem vegánok és miért orvvadásznak. És: nem szeretheted a Coca-Colát azért, mert csókolózó fiúk vannak a plakátján. Nem támogathatod a női test közösségi ellenőrzését, agyonmedikalizálását akkor sem, ha sokan rákosak, és ha rózsaszín a szalag.

De ezek a példák már nem ide tartoznak, viszont maradjon, legyen itt először ez, mert fontos: a nagy rendszerek elméleteknek és az egyéni döntéseknek igen kevés közük van egymáshoz.

37 thoughts on “amíg nem árt vele – az őznő története”

  1. Erről eszembe jutott Nádasdy Ádám, aki egyszer azt nyilatkozta a pride-on, hogy “én csak egy egyszerű buzi vagyok, én nem vagyok LMBTQ”. Ő is túlzásnak és kicsit nevetségesnek tartotta ezt a sok identitást. Akkoriban úgy gondoltam, hogy frappáns mondat, de azért mégsem túl szép dolog a többi betűvel szemben. De kiderült, hogy tök igaza volt.

    Annyira hiányoznak az okos, józan, önironikus megszólalások ebben a témában!

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

    • Nézd meg a Hideg diktatúrák, meleg férfiak (vagy fordítva) című filmet, ott is különáll, nem a szexre hegyezi ki, és nagyon szépeket mesél holmi májusi orgonaborkok tövéről.

      Én egy kicsit haragszom rá, személyes okokból.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  2. Milyen szerencse, hogy a ‘ciszözek’ (új szót alkottam?😁) nem tudnak beszélni, így senki sem vádolhatja öket transzözfóbiával…

    ‘Özgazmus’ 😂😂 lefogadom, az özbakok ölik egymást Stephért – aki ugyan miért is vesztegeti az idejét ránk, értetlen kétlábúakra…

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  3. Szerintem ott lóg ki az őzláb, hogy az alaptétel hibás. Senki nem veszi el a másik ember jogát attól, hogy az erdő szélén legelgessen. Attól se, hogy otthon agancsot viselve, pöttyös latexben dugja a feleségét/pasiját. Pont leszarom, kinek milyen ferdesége van.
    Attól viszont elveszem a jogát, hogy a lányomat kövesse bárhol, mert sose volt neki olyan. Bárkinek rálépek a heréjére, aki megpróbálná, és/vagy rendőrt hívnék rá, mert attól az én jogomat nem veheti el senki, legyen ő bármilyen perverzió képviselője vagy alapítványi kurátora, pont leszarom. Mikor lett általános jelenség az, hogy mások orra elé tolom a bármilyen szexuális beállítottságomat? (Álnaiv kérdés)
    Tényleg ennyire keveseknek tűnik fel, hogy ezek az emberek nem járnak munkahelyre, nem hoznak létre semmit, de nem azért, mert kiközösítik őket, hanem azért, mert semmihez nem értenek, vagy büdös nekik a munka, vagy pszichiátriai betegek. Ha én transznemű eladótól kérném a boltban a bármit, semmi nem változna, felőlem lehetne negyvenhatos lába és hosszú, vörös körme, a cuccért ugyanannyit fizetnék. Vagy ha a fodrászom lenne miniszoknyás férfi, az se érdekelne, ha jól vág hajat. Nem piszkálna az sem, ha a gyerekem edzője otthon a pezsgősüvegre gerjedne, mert erről semmilyen közös platformon nem eshet szó, az a magánügye, és mentálisan karbantartott emberekről ez soha nem is derül ki, csak az tud róla, akire tartozik, és az nem az internet. Én se dörgölöm senki orra alá, hogy szeretem-e az anált vagy nem, mert szerintem pont senkit nem érdekel. Ja, nekem van értelmes munkám, és nem újságíróktól meg kattintások után kapott reklámbevételből fizetem a villanyszámlát.
    Nagymamám nem volt hülye asszony. Ha valaki azon sopánkodott, hogy a felesleges idejében milyen álproblémákat kreál magának, rámnézett, és azt mondta halkan: ez se kapált még meg soha egy sor szőlőt életében. És régen a bolondokra azt mondtuk, hogy bolondok. Most azt kéne píszí módon, hogy mentális problémákkal küzdenek, ami nekik is hatalmas gondot okoz. Nem tudnak tőle sem tanulni, sem dolgozni, sem magukat eltartani. A tigris/macskaember vagy mit tudom én már, milyen állatnak magát alakíttató ember szomorú története is eszembe jut: addig-addig torzíttatta magát, hogy közel jusson az igazi lényéhez, hogy a végén súlyos depresszióból kifolyólag öngyilkos lett. Tényleg, megvalósította önmagát, és boldog lett, nem? Nem szoktam ezt a szöveget bevenni, ha valaki brutál módon csonkítja, torzítja, löveti, szúratja át a testét, hogy ő úgy önazonos. Nekem nincs bajom vele, felőlem úgy néz ki, ahogy szeretne, csak nem hiszem el, hogy ettől jobban lesz, mert az alapbetegségén ez nem változtat, csak figyelmet kap végre. De ezzel se mondtam újat, lehet tudni.
    Volt nálunk a plébánián egy kántor, akiről később kiderült, hogy női ruhában szokott bárokban énekelni férfi létére. Mikor megtudta, a plébánosunk megkérte szépen, hogy többet ne jöjjön dolgozni, inkább keres valaki olyat, aki kevésbé extrém. Ebből ma lehet, hogy ordas botrány lenne, munkajogi per, miegymás.

    Nekem anno ennél az ügynél szállt el az agyam. Most olvasom, hogy még szobrot is emeltek róla, mert ez határozza meg korunkat.
    https://en.wikipedia.org/wiki/Thomas_Beatie

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Az a baj a miniszoknyás férfival, hogy a “passing” a cél, ami azt jelenti, hogy azt szeretné, hogy ne tűnjön fel, hogy ő nem nő. Hogy átbasszon. Ezért nem borostásak, ezért tesznek meg mindent elképesztő pénzekért. Mennyire nem a teremtés, az épség tisztelete ez, istenem. Dörmögő hanggal nőként élni. Az összes koncepció fétis, orvosifétis, gyógyszerfétis, tűfétis, melltartófétis, hosszúhajfétis, és a pornó a forrása. vagy valami elbaszott, éretlen fantasy, anime, videójáték.

      A Jessica-típus jól jön a józan eszüket megőrzőknek, meg Berencsi Eszter is, akkora öntökönszúrások ezek.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Akkor nem értek semmit. Pont arról van szó, hogy ők transzneműek. Akárkiről olvastam eddig, mindenhol minden harmadik mondatban szerepel ez a terminus. Nem az, hogy nő, hanem hogy transznemű nő.
        Átbaszni nem nagyon tud, azt már az Intim fejlövésben sem hittem el. Bár senkit nem ismerek közelről, aki megműttette magát, és más neműként él, de hát csak észreveszi az, akinek a társa, nem? Ádámcsutkát is bajos és/vagy drága átalakíttatni. A kéz-és lábméret nem változtatható meg. A hang a mutálás után mély marad, ami lehet kellemesen bársonyos alt is akár, de csak nem lesz magas a hormonoktól, vagy igen? Ebben is tudatlan vagyok. Más most nem jut eszembe, de én pont azt vettem észre, hogy nem beolvadni akarnak, hanem kitűnni, a másságot tematizálni, nem?
        Egyébként meg szerintem is az van mögötte, amire korábban utaltál: ugyanazzal a férfi vehemenciával és agresszióval akarnak nők lenni, amivel férfiként is felsőbbrendűnek érzik sokan magukat. Vagy lehet, hogy nem ez a jó megfogalmazás, de valami ilyesmi.
        Nekem az a gondolatom, hogy ha valaki nőként akar beolvadni bárhová, nőként szeretne családban élni, vagy csak úgy, akkor nem írná ki a homlokára, hogy mennyire más. Nem blogolna hormoninjekcióval a szájában, és ha a népviselet-kölcsönző nem tudná, hogy férfi volt korábban, egy szava nem lett volna, hiszen az új identitás a nő. Ha a passing lenne a cél (ez a szó most jön szembe először velem), akkor simán csak nőként akarná magát definiálni, és nem hirdetné, hogy transznő. De, mondom, erről a témáról nagyon keveset tudok.

        Kedvelés

      • Igen, beleülni a nők tapasztalatába, világába. Jé, ez itt egy másik szoba, itt van Barbie, de érdekes, foglaljuk el ezt is! Gergely Dóra Viktória már meg Antoni Ritát titulálja transzfóbnak, elképesztő, komolyan, Sztálin utolsó éve lehetett ilyen. Illetve szerinte túltottan vaginaorientált a leszbikus közösség, ő pedig egy famme. Kukival.
        nem lehet erre mit mondani.
        Az ádámcsutka marad, a hang is, és bajosan műthető (nagyon kockázatos), ezért lapozgat Berencsi Eszter A4-es lapokat a vétadós drámában. Ónodi Adélnak szép alt hangja lett, de ádámcsutka és nagy láb. Ő elég büszke arra, hogy nem árulta el berlini szerelmének fél évig, hogy transz. Neki lesz egy jó fél éve! Persze csakis a kirekesztés miatt, semmi más ok nincs.

        Kedvelés

    • “Volt nálunk a plébánián egy kántor, akiről később kiderült, hogy női ruhában szokott bárokban énekelni férfi létére.” Mondjuk ez tök ártalmatlan, ez tényleg bigottság. Hát ha egyszer jó hangja volt! Pont velük semmi baj nincs, kedvesek, válallják magukat, nem tagadják a nemüket.

      Kedvelik 2 ember

      Hozzászólás ↓

    • Én soha nem éreztem azt, hogy elég idő lenne adva általában az ’embernek’. Emlékszem, a vidéki kisvárosban nem hogy fekete, de még kínai sem volt, más rasszból származót mi csak filmeken láttunk tizenéves korunkig. A cigányainkat ismertük, ezt elég jól tudtuk kezelni is, felismerni is, igen, rasszizmus volt a javából, de akkor és ott ez volt a norma, gyerekként nem tűnt föl, csak a rossz érzés, ami az egész témát körüllengte.

      Emlékszem, amikor az első fekete embert láttam élőben, tátott szájjal bámultam, anyu megkért rá, hogy próbáljam meg kevésbé bámulni, de nehéz volt levenni róla a szemem.

      Most meg kifejezetten azt érzem, hogy egyik napról a másikra nemhogy elfogadni, de képben lenni és együttérezni is kötelező, nem etnikai és vallási, hanem mindenféle fura kisebbséggel, adott esetben olyanokkal, akik engem agresszíven támadnak, alapból ellenségesek velem. A meghökkentő külsejük ne tűnjön föl, a fura gondolataik ne lepjenek meg, azonnal tanúsítsak nemhogy közömbös, de pozitívan támogató attitűdöt. Hát miféle elvárás, erőszakos érzés és gondolatkényszer ez, miért nincs nekem jogom egyáltalán elgondolkodni azon, amit látok?

      A másik, ami a kommentedről eszembe jutott, hogy sokszor álságosnak éreztem, amikor valaki szereplési vágya közepette azt mondta, hogy ő azért jár műsorról-műsorra, lapról-lapra, hogy másoknak segítsen ezzel. (Ez legalább annyira álságos, mint amikor a negyvenhektáros, súlyosan természetromboló beruházásra azt mondják, hogy DE tizenhét darab munkahelyet teremt)

      Segít másoknak is fölvállalni, nem egyedül érezni magukat, előjönni. Nem értettem sokáig, hogy miért éreztem ezeket a mondatokat hazugnak, és rá kellett jönnöm, hogy tökre ott volt az orrom előtt a válasz: egyszerűen ordít ezekről a figurákról a szereplési vágy, az az identitásuk, hogy feltűnőek, márpedig az elnyomottsággal, mellőzöttséggel, amikről folyton panaszkodnak, ez kissé nehezen fér össze, a tévéműsor közepén, a hónapban már harmadjára.

      Kedvelik 3 ember

      Hozzászólás ↓

      • Hogy _adjanak_ neked időt, hát ők az elnyomottak, nem érted, hát neked nem lehet semmi gondod, nem kötelesek elmagyarázni, kivárni, elviselni a más véleményt, nekik ez jár, ők az ÁLDOZATOK!
        Írta Éva, akit abullyingnemjáték hashtag alatt zaklatnak és figyelgetnek olyan emberek, akiktől ő soha nem akart semmit, olyan sunyi módokon, hogy nem hiszed el, és megint egy melltartóban kell nyilvánosan parádézni, innen lenézegetve, vetíteni, amikor kirúgták, és nyalogatni a bénacsajokkal egymást!

        Kedvelés

      • 1. Undorítóan fölényes morális kioktatása egy másik nőnek, fölé helyezi magát, mert ő bezzeg elfogadta, és ugye az a norma, hogy el kell fogadni. Külön vicces a DNS-re hivatkozás mint ok.
        Note to Jackson’s mother, even though I know she’ll never read this.
        Bottom line, mama. You gave birth to this child. They have been part of your body. They carry your DNA, and they should always, always, always own a permanent piece of your heart. Your child is your child, regardless of the outside package that houses their beautiful soul.

        További hajmeresztő giccsek:

        baby girl (nagykamasz/felnőtt lányára)
        fell in love!!!
        surrogate mother

        Kedvelés

  5. Nem tudom, számomra egy ember személyiségéhez hozzátartozik, hogy nő-e vagy férfi. És egy párkapcsolatban ez döntő. Nemcsak a férjem személyiségét szeretem, hanem azt is hogy férfi. Kell az a férfiasság. A viselkedés, az illat, a férfias érdeklődési körök és hogy másképp látja a világot. Én nem tudnám elfogadni, ha a párom bejelentené, hogy ő nőként azonosítja magát. Nekem párként egy férfi kell (ciszférfi akkor, ha ez a megfelelő szó). Annak született és minden porcikája az.
    Szerintetek? A nem része a személyiségnek?

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Nem. A nem BIOLÓGIA. Kromoszóma, beavatkozás nélküli állapot, hormonok, jegyek és biológiából eredő tapasztalat. ezek révén van a reprodukció, az anyaélmény, az, hogy te szoptatsz és te esel teherbe és te mész abortuszra, ha arra kerül a sor, és neked lesz, lehet női szervekhez kapcsolódó rákod, ellenben nincsen heréd meg ilyenek.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Az világos hogy biológia. De ha valakinek a személyiségére gondolok, annak része az is, hogy az illető férfi vagy nő. Számomra legalábbis.
        Ha közelebbi kapcsolatban állok valakivel, aki egyszercsak bejelenti, hogy ő más neműként azonosítja magát minimum zavartnak érzem magam.

        Kedvelés

      • Nincs külön személyiség.
        Ha begyógyszereznek az ÁVÓ börtönében, bevallod, amit nem követtél el.
        Ha nem aludtál öt napon át, kidobod a csecsemőt az ablakon.
        Ha szintetikus tesztoszteront kapsz, le akarod teperni a postást.
        Biológia van, és nemi szerep van, utóbbi, ha sztereotip, akkor korlátoz és káros. Veleszületett nemi érzet nincs, a diszfória egy személyiségfejlődési zavar.
        A nőiség, a női tapasztalat megkívánása, az van. Ifjabbak a youtube-ról, idősebbek a pornóból.

        Kedvelés

      • Nem szoktam kommentelni, ezert sem tudom hova kell irni a hozzaszolasokat.
        A cikk, amit a 10.26-os kommentben linkeltel arrol szol, hogy a szerzo lanya talalt egy fiut maganak, akit kesobb nagyon megszeretett. Ez a fiu kesobb bejelentette, hogy o no szeretne lenni. A lany elobb csalodott volt, de aztan tultette magat az egeszen, mondvan, hogy o a baratjaban az “embert” szereti. “The person who is obviously her soulmate.”
        Erre irtam, hogy ha en megismerek valakit ferfikent es mondjuk a ferjem lesz, majd bejelenti, hogy o nokent azonositja magat, akkor maskepp allok hozza. Ha telenyomja magat osztrogennel es miniszoknyat vesz fel, akkor hiaba marad ugyanaz az ember, szamomra nem lesz tobbe “ferfi”. Akkor sem, ha 46 XY-nal bir. Egy szamomra nagyon fontos reszet vesziti el a szemelyisegenek.
        Ez persze kozeli ismerosok eseten lehet fontos. A 8. szomszednal nemigen szamit.

        Kedvelik 1 személy

    • Szerintem aki heteroszexuálisként él, annak nem mindegy, hogy a párja férfi vagy nő. Akinél nem ennyire egyértelmű, el tudom képzelni, hogy el tud fogadni egy olyan társat, akinél a nemi identitás nem egyértelmű. De csak gondolatkísérletként, mert benne nem vagyok, és nem is ismerek ilyen embereket közelről.
      De azt egyértelműen betegnek tartom, hogy gyerekekben megerősítést kap az, ha egy időszakos állapotot véglegesnek akarnak beállítani. Kiskorú, testi-lelki fejlődésben levő gyerekeknél nemi identitást, transzneműséget kiáltani szerintem ostobaság, a fejlődéslélektan, a biológia, a pszichológia, mindenféle tudás-és kutatásalapú ismerettel való szembeszegülés, bűn. A kamaszkor és a nemi érés teljessé válása előtt abban támogatni bárkit, hogy legyen másnemű, mint amilyen testbe született, gyerekbántalmazás. Ha valaki felnőttként lép erre az útra, talál hozzá orvost, pénzt, paripát, hajrá! De ha én most azon aggodalmaskodnék, hogy a kamasz lányom miért hord terepszínű pulcsikat, miért akar nadrágban járni, miért hord vastag férfiórát, meg is bolondulhatnék. Majd kinövi. Ha meg nem, úgy marad. Minden változik. Még Ken baba is. Agyam eldobom.

      Kedvelik 1 személy

      Hozzászólás ↓

      • Annyira elemi és olyan nagy élmény a hetero kétpólósúság, felforgató, elsimító, ősi. Agyban próbálok azonosulni, empatizálni azokkal, akiknek nem, és nem lenni normatívnak, de nem érzem a dolgot, és nem is értem.

        Kedvelés

      • Nem csak a heteroszexuálisoknak nem mindegy, a melegeknek és a leszbikusoknak sem.

        Kedvelés

  6. Nagyon röhögök ezen a címen. Elképesztő, hogy nincsen határ.

    Nekem azért fontosak ezek a posztok, mert tükröt tartanak. Sokat tanultam az összefüggésekből, amikre rámutattál. Sajnos én is abban voltam sokáig, hogy hú, tolerancia, sokszínűség, hurrá, előrefelé megyünk, písz, láv, szabadság.
    De nem sok időt töltöttem adott téma tanulmányozásával (sőt), csak annyi volt bennem, hogy ha ez is meg az is meg amaz is hasonszőrű téma, elv (első látásra, messziről), akkor biztos nem lehet vele gond.
    Pedig sajnos mindennel, de mindennel vissza lehet élni, és ez nagy tanulság. Hogy attól, hogy valami jól néz ki, vagy jól hangzik, egyáltalán nem biztos, hogy rendben van, vagy hogy előre visz. Sőt!
    Jelentkeztek nálam is a “tünetek”: kellemetlen érzések formájában, hogy valami nem okés. Mi ebből a tanulság? Hát, hogy nem kell semmit kapásból elfogadni és hellyel kínálni kis fejemben, hanem ha nem érdekel annyira, akkor inkább nem foglalni állást, ha viszont igen, és fontos nekem, akkor pedig becsülettel rászánni az időt, hogy átgondoljam, megismerjem, amiről szó van.

    Nem vagyok erre büszke, de tanultam belőle. Szerintem a jóindulatú (-hiszemű) ember is tud ártani a lustaságával, tájékozatlanságával, ha olyan ügyeket “tol”, amelyekről valójában fingja nincsen.

    Inkább akkor legyen a távolságtartás.

    A meghatósdi, a “történetek” láttán régóta feláll a szőr a hátamon, de nem vizsgáltam meg, hogy miért. Mondjuk, egészen más dolgokkal voltam elfoglalva.
    De örülök, hogy ez így előtérbe került. Annyi a hamis hang, az elfogultság, az érdek, hogy nehéz kihámozni a nettó tényeket, összefüggéseket. (Annak, aki nem tesz bele időt, munkát a kutatásba.)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  7. Visszajelzés: tied a véleményed! | csak az olvassa. én szóltam. minden érdekesebb, mint amennyire elkeserítő

  10. Visszajelzés: biznisz kiéhezett nőkből | csak az olvassa. én szóltam. minden érdekesebb, mint amennyire elkeserítő

  11. Visszajelzés: szeretet, gyűlölet 2. | csak az olvassa. én szóltam

  12. Visszajelzés: gyermekeinket nem fenyegeti veszély | csak az olvassa. én szóltam

  13. Visszajelzés: mi a baj az emberi jogokkal? | csak az olvassa. én szóltam

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .