Kérdezi az olvasó, miért nem osztom meg Göd beépítését, George Floydot, Erdély szuverenitását. Marton Lászlót se osztottam meg, és a színházak ellehetetlenítése ellen sem toboroztam.
Mondom, mert ezekhez nem kellek én. Én a kicsi különvéleményekhez kellek, a népszerűtlen témákhoz, amikhez mások nem elég okosak vagy bátrak.
Mint az ibolya. Elárulja illata.
Kérdez még. A szenvedélytémáimról. Amit újra meg újra. Miért pont ezek? Hiszen írhatnék a…. (sorolja, miről). Milyen hasznos volna. Mennyit segítene az. Mint régen, azok a jó kis témák!
De én azokról már írtam. Sokat, és akkor sem a trenddé lett témákat rágtam, hanem behoztam a női közbeszédbe azt, ami kellemetlen, nem egészen nyilvánvaló, de fontos, és úgy, hogy ne száraz, szakértősködő papolás legyen, hanem gyomron üssön. Akkor azoktól idegenkedtek (szegény férjek! és akkor szabad tényleg nem jóban lenni anyuval? ciki a makramé?), aztán elterjedtek, polgárjogot nyertek. Ma mást nem értenek, más vezeti meg őket, ma azt kell megmutatni
Szóval nem igaz, hogy “az jó volt”, mert akkor is hadakoztak, vissza akartak vágni. Most meg mások dühösek.
Jól “összevesztem” én sokakkal. Egyesével fel tudom sorolni, ki miért utál. A férje, akit nem hagyott ott, pedig pocakos, nappalt végigalvó játékfüggő parancsolgató. A másiknak kínos, hogy dugott Kozmával. Van, aki a kis gyöngyékszerei miatt. Mert társkeresőzött, azért. A seggem, amit sápadtan nézgetett, én nem is ismertem őt arcról, de megírta nagy gúnyosan. A ketó, amit félbehagyott, most vegán, de kövér. És mert ő szereti Szentesi Évát (és ezt érvnek gondolja).
És a mindig új, felszínes, békés női megoldásocskák, a facebookihlette kenyérsütés, maszkvarrás, horgolás, ilyen-olyan közösségekhez tartozás, hangoztatása ennek meg annak a jelszónak, képkeretek, a slam, a meseterápia, a mandala, a coach, a vegánság, az állatvédelem, amiket én, sajnos, kiröhögtem.
És ugyanolyan szürkéskeserű tíz éve az egész nő. Persze, hogy utál.
Akkoriban, amikor ők voltak a Törzsolvasók, írtam például a házastársi kommunikációs és munkamegosztási játszmákról, vagy a túlóvós-pótcselekvő szülőségről. A kütyüfüggésről, az autómentes életről. Az iskolarendszer, a tekintélyelv pusztító hatásáról, a Judit és Anikó nénik iskolájáról. Vagy hogy élvezni akarjuk a szexet, és miért nem élvezitek a férjetekkel. Kultúráról, ízlésről sokat.
De ez csak fikázás mostanában, ami a blogon van, mondja a poszt eleji kritikusom. Konkrét embereké, meg a vegánoké. Gretáé és a környezetvédelemé. Az állatvédőké és az állatoké. A transzoké.
Hát persze, mert bedőltél nekik, mondom, mert felszínes vagy. A csapból is ők folynak. Rá kell ülni gyorsan a buszokra, le ne maradj. A National Geographic 2017 januárjában különszámban, egy kilencéves gyerek címlapképével a transzneműséget, a magyar Runner’s World most tavasszal az ökoszemléletet nyomja (miután, és azóta is, tékozló fogyasztásra ösztönzik a futókat).
Nem illik, mi több, tilos megkérdőjelezni az ügyek morális helyességét, a velük kapcsolatban elhangzó információkat, érvelést, szempontokat. Te is elhitted, hogy ez a téma a menő, és majd ettől leszel jóember. Felpuhítottak érzelmileg, nem voltál kritikus, vetted a fém szívószálat gyorsan meg a textilszatyrot, lájkoltál, most meg zavarban vagy. A jellegeztes fekete-fehér gondolkodásban ragadva csak annyi megy át neked, hogy én utálok valakiket, és jujuj, gyűlölet.
A facebook mechanizmusa ezt csinálta a nők agyával.
Az összes ilyen ügy és szereplő tolva van. Gépezet tolja, a gépezet az embert használja, és mögötte érdek van, nem valódi gondolkodás, változási szándék vagy a világ új jelenségei. Ami tömeges, az mind kommercializálódik és kilúgozódik, pedig hogy örültünk neki. A legjobb jazzkocsmák, Che Guevara, az LMBTQIA+, a szexuális forradalom, Justin Trudeau, a MeToo, az Auróra, Greta Thunberg, a Milla, a családon belüli erőszak ellen az aktivizmus.
Minden. És egy gondolkodó ember akkor már nem lehet ott.
Ezért sem érdemes követőket, lájkokat számolgatni, tömeghez csapódni.
Zavarban vagy, mert én kimondom, hogy ezek médiaipari termékek (sokan nemhogy a nem-termék médiatartalomtól, de a valóságtól sem tudják már megkülönböztetni a kontentterméket: erre a koronavírus a legjobb példa). Hogy lehetne, kellene másról és máshogy is beszélni.
Te úgy unod a témáimat, hogy nem is olvasod el a linkeket, a háttért, a kontextust. Én meg nem unom, folyton olvasok még, még, még. Miket hittem én is! Nagyon ciki volna ott tartani, ahol 36 évesen.
Bennem kétféle szenvedély van: az újságírói témák (az említett kontent-mém-trendek), a másik pedig személyes, a saját meghurcoltatásom, az igazság kimondása azok ellen, akik mocsok módon használtak és hazudoztak. Nyoma lesz, marad. Nem engedem, hogy por rakódjon az igazságra, hogy átírják. Például a Gumiszoba mint aljas koppintás elhomályosuljon. Vagy tisztes családapává, zaklatás ellen védekező meghurcolt exszé hamisodjon Tamás döbbenetes önmagából-kifordulása (nagyon elítélte 2014-ben a névtelen mocskolódókat, a kommentes geciskedést, a nick mögül bátorságot). Akinek szintén lett keménykedő blogja, melynek címe (nem hiszed el) öt szótagos, egybeírt szavak, egy ige, -sa a vége. Milyen jól szórakozna egy pszichiáter ezen. És nagyon bátran aprította a tekintély mögé bújva, végtelen dühvel az alter gyógyítókat. Mert csak a Tudomány meg az Orvosok (a Szüleim). Önmegvalósítás a kertvárosban. Kipróbálta ő is a ketót, írta nekem, csak durva szájszaga lett… (Aka hogyan lett nekem szájszagom szerintük.)
Pláne nem hagyom, hogy részvétlen, a történetet alig ismerő kibic fontoskodjon az életemben, és kioktasson.
Mondod, én azokat is lenézem, akik nem végeztek egyetemet. És a macskatartókat, akiknek a cica a vigaszuk. Meg a kövéreket, vagy akik nem tudnak sportolni!
Én az öncsalást bírálom, a seggemet és sportolásamat bőszen elemezgető, elhízott nők passzív-agresszív kis akcióit. Annyira frusztráltak, hogy engem neveznek bosszúból fostestűnek, köldökig érő mellel. Képesek negédes üzenetben tanácsot adni, hogy én hogyan éljek értelmesen, ők például MASZKOT varrnak (két bullyroham között). Meg azokat, akik nem érzik, hogy hol egy állat helye, és mekkora nyomor már, egyben blaszfémia egy macskára ennyi idő, energia, pénz, szolgálni a macskát. A konyhapulton mászkál, beleeszik a sütibe, és ez volna vicces vagy életszagú. És azokat is bírálom, akik nem gondolkodnak, nem keresnek, hanem mindent elfogadnak készen, leegyszerűsített formában. De idejárnak, hogy megmondják: zavaros vagyok, nem tudok írni, hosszúak a posztjaim, és vagy kigúnyolják, vagy semmibe veszik azt, hogy utánajártam a témáimnak. Nem simán buták, hanem támadóak, kioktatóak és értelmiségellenes módon buták. Akit eléjük tesznek, azt ütik.
Buták és megvezethetőek. És engem basztatnak, figyelnek, loholnak.
HALÁLOSAN idegesít továbbá, hogy akik nemrég még a weight neutral személet meg a body diversity vámszedői voltak, most rájöttek, hogy az már nem menő, és invazívan beleültek a sportos beszédmódba. Ahogy tupírozzák a semmit. Két éve még rajtam vihogtak. Most edzőtermekben játsszák a strébert, ők is sportolnak szorgalmasan. Ezt is kontentté silányítják, és várják a lájkokat a rettenetes képeikre, és éves távon sincsen semmi izmuk. Majd ha ezt szóvá teszem, meg a rólam lopásaikat, akkor az ő testüket GYALÁZOM és IRIGY vagyok.
Tudom, ki mindenki kezdett lefogyni, keményen edzeni, sőt, versenyezni, miután látta az itteni, 2015-16-os képeimet. Hogy akkor ez lehetséges. Elmondták nekem akkoriban.
Persze jobban járnék, ha kussolnék. Meg ne bántódjanak. Ha a kis tabuikat nem bántanám. De nem lehet kibírni. A kötelező menőség, a hájpolt semmi ellen oda kell tennem önmagamat, a gondolkodást, az igazságot. Megmutatni, hol csalnak, csúsztatnak, miről hallgatnak. Ilyen arcok vannak most jó ügyekkel tisztára mosdatva, mint Bojár. (Szia!)
Nem tudok másról írni, másban elmélyedni, mint ami épp foglalkoztat. Szenvedek, ha kijelölik a témát. Olvastam valamit, hamisságot jelzett a belső érzékem, aztán még olvastam, beszélgettem okosakkal, aztán még olvastam, és már meg is van a poszt, röpke három hónap alatt. És jönnek új érvek, esetek, gondolatok, jár az agyam, mondatok keletkeznek. Agyilag ez baromi izgalmas, csak kevesen vagyunk, akik ezt az izgalmat élvezzük, a többséget a leegyszerűsítés, a harsogás, az érzelmi körítés érdekli.
Három éve ilyenkor vég nélkül taglaltam az önfelmentéseket, a félteljesítményt, az edzésleállásokat, a body diversity hazugságát, az edzést mószerolókat, illetve fejtegettem, miért agyrém, hogy mindenhol a gabonát, smoothie-t meg a zabot ajánlgatják.
Másfél éve ilyenkor döbbenten olvastam, mekkora csaló Ragen Chastain, és éles bírálatokat írtam a kövérség normalizálását követelőkről, az elhízott áldozatiaskodásról. Ma is olvasom a redditen a fatlogicot, elképesztő anyag.
2013 novemberében éjszakákon át nem aludtam, mindent elolvastam és meghallgattam a nem is emberről. Hogy megértsem.
2018 nyarán arról szóltak a posztok, hogy miért kamu, pontosabban, üres kontent és póz a vegánság és a minimalizmus, és miért nyerészkedők e témák vércsebloggerei.
óÍrtam a dietetikusokról, akik nem értenek semmihez, nem foglalkoznak kutatással, olyasmik ők, mint a tisztifőorvos egy terapeutához képest, de Magyarországon ők a szent szaktekintély.
Nagy megrendülés volt a transzgender téma. Engem is behúzott az a rengeteg szenvedés. Én se akartam, hogy nekik rossz legyen. Erőltettem: ő itt előttem, ő, igen, egy NŐ. Ne legyen gyűlölet! Aztán belebotlottam abba, mit műveltek a Genderfészekben és levlistákon, és a gondolkodás és világnézet igényességének egy másik szintjét ismertem meg, azokét, akik nem a kis érdekeiket, magánügyeiket csomagolják józannak ható érvelésbe. Meg akartam érteni. Nem félni többé a liberális tabuktól. Ki akartam keveredni az identitáspolitikai katyvaszból. Egészen megrendített, mi mindenről hallgatnak az aktivisták. Főleg intellektuális és erkölcsi volt a megrendülés: ÁT VAGYUNK VERVE. Nagy erőkkel “érzékenyítettek” egy zavaros ügy érdekében, amelynek virágai csak nekik illatoznak, a tövén pedofilok, bűnözők virulnak, a szárai meg visszafordíthatatlanul elrontott életek.
Aztán volt, hogy azokról írtam leleplezést, akik magukat írónak titulálják, pedig egész mást csinálnak: fizetett reklámfelületek, akik használnak másokat, vagy bosszúszomjas, epigonkodó lúzerek.
Éljenzik az első transznemű fehérneműmodellt, a bátor kamaszt, aki önmaga szeretne lenni, meg a body diversityt, a ráktúlélő íróhősnőt. Ostorozzák a vékony modelleket, a húsipart. Kész vannak az ügyek, tessék beállni a tömegbe! Pedig ezek nem valódi témák, mi több, egyre súlytalanabb first world problemek. Van, hogy egészen közvetlenül használnak ki, mint az aktivizmusnak álcázott influenszerkedésnél, máskor többlépcsős, módszeres tudatformálás zajlik, míg a végén nem marad már kérdésed se.
Szépen tálalják őket, kötelező elérzékenyülni és helyeselni, de az igazság egészen más. Tartom a Charlie Hebdo-álláspontomat is. Az se volt más, mint önmeghatott liberális maszturbáció. Vezényelve volt. Szándékosan megosztó módon tálalták, hogy sokat facebookozzunk, egymás ellen csattogjunk és ne a saját életünket éljük. Egy kipreparált kontent.
A felismeréseim miatt sokan csalódtak bennem. Kedveltem őket pedig. De ez volt az én intellektuális felnövésem, a szuverén gondolkodásom kifejlődésének útja, és ez fontosabb volt. Később pedig kiállás azokért, akiket ők, a magyar feminizmusnak nevezett kavarós dívák kihasználtak, megaláztak. Én nem is csalódtam bennük. Az nagyon enyhe szó.
Sose gyűjtöttem embereket, nem az volt a cél, hogy engem szeressenek (stabil és nagyon-nagyon válogatott baráti köröm van). Nekem az a célom, hogy a szöveg hasson. Mivel az írás a lényeg.
És hat. Kitörölhetetlenül, sok éven át. Életek irányát változtatta meg.
Most pedig elismerem (2013-as kommenteket olvastam tegnap), hogy magas lóról, sokan magyaráztunk egyedül idetévedőknek valami stabilnak hitt eszme jegyében, ez pedig hiba is és nevetséges is. Én is magyaréztam, rajtakaptam. Persze minek jöttek ide dühös férjek, mit elemeztek engem, és főleg az én írói szuverenitásomból takarodjanak. Volt olyan, aki használt vagy aljaskodott. De akkor is. Rettentően tudtuk mások életét, és többen mentünk egy ellen, pici részleteken szőröztünk. És igenis élveztük, akkor is, ha nem volt gonosz vagy manipulatív.
csak az olvassa. én szóltam 
“A felismeréseim miatt sokan csalódtak bennem.” Én meg pont ezt szeretem, valószínűleg ezért lébecolok itt közel nyolc éve, a szélen.
KedvelésKedvelik 2 ember
Örülök neked.
A múltkor megemlítettelek erdélyügyben.
KedvelésKedvelés
Tényleg? Hol?
KedvelésKedvelés
KedvelésKedvelés
Olyan felszabadító, hogy nem szégyellem magam azért, mert régebben mást gondoltam dolgokról, sőt a jövőben is valószínűleg meg fogom változtatni a véleményemet valamiről. Régebben azt hittem, a nézeteimnek állandónak kell lennie. De nem kell úgy csinálnom, mintha mindig is ilyen lettem volna.
És Éva, annak is úgy örülök, hogy már nem érzek késztetést képzeletben magyarázkodni, ha nem értek veled egyet 😀
A transz témát még emésztem. Én is beszoptam mindent és zavarban vagyok attól, ahogy írsz erről. Nem tudom még mit gondolok főleg mert úgy tűnik, a probléma nem valami távol álló elméleti dolog (a gyerekem, de még nem biztos).
Jó, hogy írsz. A vége olyan szép.
KedvelésKedvelik 2 ember
Jajj, ez a magyarázkodás, én nem vagyok tekintélyszemély, tiszta kínban érzem magam mindig, amikor hozzám mint igazsághoz viszonyítódnak, viszonyulnak… szoronganak… Én nem törtem guruságra soha.
Amúgy érdekelnek az érveid! Vagy hogy mivel nem.
Megdöbbent, amit írsz. Olvass sokat róla!
KedvelésKedvelés
Igen, tök gáz. Bár néha produktív volt, segített magamban összeszedni a gondolataimat, meg rájönni miért zavar egyáltalán ha más mást gondol.
Most így hirtelen nem tudok példát mondani mivel nem értek egyet. Vagy csak mert nem ugyanaz érdekel, nem érzem annyira egy-egy téma súlyát.
Olvasok igen. Meg meghallgatom. Meg visszajelzem neki, hogy számomra mindenhogy oké.
KedvelésKedvelés
Ó, jelen. Én is idetévedtem, szétszedtek a kommentelők, aztán eltűntem, gondolkodtam, visszajöttem, árnyaltabban fogalmaztam, és ittragadtam. Közben elváltam, munkahelyet váltottam, kamaszok lettek a gyerekeim, jó lett a viszony anyámmal, voltak traumák és vicces életszakaszok, volt narancssárga és fényes, de szürke és nyálkás is, eltemettem a nagyanyámat, aki felnevelt, 39 évesen szingli anyuka lettem, pasiztam, sportoltam, aztán belefáradtam, elengedtem magam, szerelmes lettem, és most ha a bennem élő jókislány igazodni akar, széttárom a karom, és azt mondom: Így élünk!
Nagyon sokat számítottak a régi témák, én itt lettem feminista, szerintem most is az vagyok az eredeti értelemben, közben pedig látom a nők gyengeségeit, bűneit, és tudom, hogy az embert kell nézni, de a rendszer még mindig rossz. Ha nagyritkán neten érvelek ellene, a te gondolataid jönnek elő, mert ugyan nem mindet te gondoltad, de én itt ismertem meg a feminista irodalmat, itt láttam jelenségek mögé.
Olyan témákat is olvastam a blogon, amik egyáltalán nem is érdekeltek, mégis utánanéztem. A transzságról én végig ugyanazt gondoltam, mint most te, rám nem nehezedett semmilyen nyomás a kritikátlan elfogadás irányába, és van meleg barátom, aki ilyen körökben mozog, hány tőlük, az agresszívan nyomulóktól. Most Almodóvar filmeket nézek sorra, és a Mindent anyámról-ban ott a tuti mondat: “Lola a legrosszabb férfi. És a legrosszabb nő.”
Engem is idegesít egy csomó jelenség, csak sose tudom, mi a baj velük, és annyit nem is mozgok a neten, hogy belemélyedjek, de itt elolvasom, hogy miért nem az valami, aminek mutatni akarja magát. Volt egyébként egy pasas, nagy hatással volt rám, ketózisban élt, elképesztően felforgató gondolatai voltak mindenről: sportról, gyereknevelésről, családról, pénzről, munkáról. Azt hiszem, sokkal kevesebbet beszélgettünk volna, ha itt nem olvasok előtte évekig. Tőle tanultam azt az igazságot, ami a kötelező előítélet-mentesség alól felszabadított: Ami annak látszik, az is. Hinni kell a saját szemünknek, és ugyanezt írod te is mindig: ahol gyomortáji nyüszögés van, ott gáz van.
Most hatalmas lökés volt az összes sport-téma, mert végre futok (kocogok), amit mindig utáltam, de ahhoz nem kell semmi, csak a szándék. Az túlzás, hogy élvezem, de már várom előre, sőt, ma benéztem a nyuggergépekhez is, csináltam vállizmot és combizmot magamnak, mert tudom, milyen jó, ha van. Szelfit se csináltam, mert nem volt nálam telefon, tehát fogalmam sincs, mennyi volt közben a pulzusom, és hány lépéssel tudtam le a szánalmas 1,4 km-t. Magamért csináltam, meg esetleg holnap lejön a lányom is velem és a vadiúj waveboardjával.
És nem éreztem magam szarul, amiért nem hordtam le a gyerekemet, aki beszólt (azt mondjuk nem tud, de ronda üzenetet küldött) a tanárának, aki 5 évig szopatta, érezze ő rosszul magát, hogy valaki leírta neki, amit mindenki gondol, csak éppen mindenki Nyúl Béla, tövig benyaló, egyenként okosba elintéző anyukákkal az élen. Pedig ez nem is képmutató, bántalmazáspárti iskola, de mindenhol van még mindig fekete pedagógia, azt nem sikerült kiirtani. Nagyon megerősítő volt a sok iskolás téma itten.
Lelkifurdi nélkül linkelek be a gyerekeknek autentikus szövegként feminista tartalmakat, egészségtudatosságot, olyan dolgokat, amikről írtál, és fontos. Okos TEDEd videókban mondják el időnként emberek ugyanazt, amire rájöttél te is, mi is.
KedvelésKedvelik 2 ember
ezzel a hozzászólással mindent elmondtál ami bennem van. hasonlóan élek és hasonlóak a meglátásaim is. jó volt olvasni
KedvelésKedvelés
Jaj, igen, emlékszem (ahogy Éva is írja), fejfogós visszaemlékezni rá. Ez is a történet része.
KedvelésKedvelés
Mármint én is csináltam, azért fejfogós…
KedvelésKedvelés
Pearl akkoriban konzervatív, bántalmazómentegető, házasságmegmentős, keresztény dumákat tolt, és igennagy utat járt be, amint arra ő is utal.
KedvelésKedvelik 1 személy
Nem konkrétan rá gondoltam, hanem arra, hogy emlékszem, mennyire ráugrottam kifejezésekre, satöbbi.
KedvelésKedvelés
“És a mindig új, felszínes, békés női megoldásocskák, a facebookihlette kenyérsütés, maszkvarrás, horgolás, ilyen-olyan közösségekhez tartozás, hangoztatása ennek meg annak a jelszónak, képkeretek, a slam, a meseterápia, a mandala, a coach, a vegánság, az állatvédelem, amiket én, sajnos, kiröhögtem.” a jógát kihagytad 😀 oké csak vicceltem. ugyis tudod én a jóga témát máshogy látom mint te de soha nem fájt egy más nézőponttal, véleménnyel találkozni. ellenben segített abban, hogy utánaolvassak, kitekintsek az erősítés, intenzív állóképesség (tehát nem közepes cardio) fejlesztése felé és felváltva a jógával (ami szakmám is) igen erősen beleálltam a napi magas intenzitású saját testsúlyos edzésekbe. a szárnyaim meg izmaim azóta csak nőnek és nőnek
KedvelésKedvelés
Nem érzem a jógát ilyennek. Annak mondogatását, hogy hú, jóga, mint erkölcsi magaslat meg többlettudás, beavatottság a bűnös-felszínes nyugathoz képest, azt igen (és semmi érdemi mozdulat, póz, testtudat sok év után se…).
Amúgy is, ez a kelet–nyugat mesterséges ellentét. A felszínesség és a fogyasztás tényleg para, de a nyomor meg a társadalmi fejletlenség is, az olyan országok, ahol nem alapértelmezett a humanizmus meg a jogegyenlőség, meg ahogy odajárkálnak innen learatni a kis olcsó egzotikumokat… maradnék a gondolkodó nyugatnál.
KedvelésKedvelés
Annak mondogatását, hogy hú, jóga, mint erkölcsi magaslat meg többlettudás, beavatottság a bűnös-felszínes nyugathoz képest, azt igen (és semmi érdemi mozdulat, póz, testtudat sok év után se…).
Amúgy is, ez a kelet–nyugat mesterséges ellentét.
a spirituális gőg, az jár vele és az a taszító nekem
A felszínesség és a fogyasztás tényleg para, de a nyomor meg a társadalmi fejletlenség is, az olyan országok, ahol nem alapértelmezett a humanizmus meg a jogegyenlőség, meg ahogy odajárkálnak innen learatni a kis olcsó egzotikumokat… maradnék a gondolkodó nyugatnál.
detto – aki itt nem leli a megoldást, ott sem fogja
KedvelésKedvelés
De örülök ennek a posztnak 🙂
A “nem is ember” azt nagyon szerettem, gondoltam is rád, amikor sorban tolták ki az újabb dokumentumfilmeket a halála után sok évvel meg mindig téma… Hogy mit szólnál ehhez (Leaving Neverland)
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindenben egyetértek veled, de szerintem sem ez számít. Bólogató kiskutyákra csak a gyenge embereknek van szüksége.
És akinek nem tetszik, ne nézze. Sose jártam sehova oltogatva kommentelni.
Szerintem sok embert már a név is triggerel: csakazolvassa.
Ő olvassa. Csakazertis.
Remélem rajtam kívül még sokan pótolják a linkeket is. Jó kis bejegyzés, frankón osszeszedve megbujt, de kiváló írásokkal.
Én 6 éve élek át itt is szemellenzo-leszedos elmenyt. Imádom.
KedvelésKedvelés
“Hazudnék, ha azt mondanám”… Hát főleg hogy egyetérteni (!) vagy egyet nem érteni csak akkor van joga, ha nem érzetre mondja a saját álláspontot, hanem legalább annyit mérlegelt, olvasott utána, érzékenyedett, böjtölt, érlelt, szenvedett, mint én – és nem olyan érvekkel jön, hogy “de én ismerek egy dietetikust, aki” meg “szerintem tök jó az Operettszínház, engem leköt”. Mindig azt mondják, fölényes vagyok, csak az én igazságom a jó, de bazmeg én utánajártam, ők meg irtó felszínesek, alapdolgokat nem értenek, mások szavait sorolják, facebookon látták, hogy szegénytranszok.
Nemtom, feltűnt-e, hogy egy csomó témáról nem írok, és nem érzéketlenségből, vagy mert nem érdekel, hanem mert közhelyeset nem akarok, mélyet meg nem tudok. Nem értek hozzá.
Pl. Trianon.
Köszönöm, tök jó, hogy ennyien megszólaltok, nagyon megéritn, amit írsz. Favágás munkám van, poszt se lett (de ami lesz, az a stréberségről szól!), üdítő.
KedvelésKedvelés
De! És akkor mi lenne, ha fölényes lennél? Nem tök mindegy nekik? Mi ez az óvoda? Ha nem tetszik valakinek a stílusod, nem kell itt lenni.
Meg eleve ez a reflex, ez a mélységesen rettegő, kispolgári, hogy: ha valakinek éles a nyelve (vagy egyszerűen csak kimondja azt, amit nem illik, de mindenki tud/sejt róla), akkor jujuj, vele vaj van. Közben meg csak igazodnak és fosnak a saját életükben, akár teljesen súlytalan témákban is saját véleményt mondani, amennyiben az a többségével szembemegy.
Én is féltem, néha most is, de egyre inkább merem vállalni, ha nem vagyok szimpatikus, kompatibilis.
Ez a felnőtté válás, akarna lenni.
Azt fikázni dedó módjára, aki meri vállalni, amit gondol, alja.
Nem is beszélek túl sok emberrel… 😀
Jól elvagyok azzal a köbö öttel összesen.
KedvelésKedvelés
Bennem azóta van fölény, és nem is félek megmutatni, amióta megláttam, a magukat jobbnak, progresszívnek érző közeg milyen iszonyú felszínes, botrányra éhes, irányítható, utána nem olvasó, zsigeri és műveletlen.
KedvelésKedvelés
Láthatólag nem mindegy nekik, jönnek nézni, oktatni, hatóságot játszani, mutatóujjat lengetni, helyes viselkedésre tanítani…
KedvelésKedvelés
Én szeretem, ha valaki megékrdőjelez vagy szétszed bizonyos dogmákat – még ha olyasmi is, amit én magam is készpénznek veszek. Sőt, ekkor igazán érdekes a számomra. Már ha nem azért csinálja valaki, mert az ezzel ellentétes dogmát valló szektának, pártnak, ideológiának akar megtéríteni, vagy pusztán érzelmi alapon puffog, esetleg dafke provokál. Sokszor erősen fogalmazol, monomániásan részletekbe merülőnek tűnhet egy-egy szöveg a blogot nem ismerőknek vagy a rövid cikkecskékhez szoktatottaknak (Olvasási idő: 3 perc), de enéllkül nem lenne igazi hatása. Ha nem állítasz bizonyos dolgokat ennyi érvvel és hévvel, nem biztos, hogy komolyan veszem a dogmával szembeni kiállásodat annyira, hogy utánaolvassak, végiggondoljam a témát, részben vagy egészben revideáljam, amit hittem, gondoltam vag képzeltem, vagy éppenséggel megalapozottabban, esetleg szerényebben valljam mégis a megkérdőjelezett dogmát.
Az ilyen “egyrészt-másrészt”, fontolgatós, óvatosan fogalmazó, lehetőleg senkit meg nem bántó beszédmód kommentben vagy moderátorként, vagy hivatalos vagy szakmai/ tudományos közegben rendben van, de kevesekre fog hatni. Az erős állítások viszont csak akkor hatnak, ha tényleg ott van mögötte a személyiség ereje és hitelessége. Azért veszem komolyan, amit írsz, még ha olyasmiről is írsz, ami engem nem különösebben izgat éppen vagy máshogy látom, mert tudom, utánajártál, vegiggondoltad, végigcsináltad (nem három hétre kipróbáltad), és ezért nem az az első reakcióm, hogy ez hülyeség, hanem az, hogy így is lehet nézni meg talán van benne valami, és vajon mi az.
KedvelésKedvelés
Nagyon értékes, részletes a visszajelzésed, köszönöm. Semmiképpen nem tudok máshogy írni, úgyhogy nem döntés ez, és tudom, hogy csak kevesek olvassák végig, kezdenek továbbgondolkodni.
KedvelésKedvelik 1 személy
Ági kiégett a konvektor mellett földön fetrengős, önboncolgató “podcastek” gyártásában. Több pihenésre van szüksége! Kemény élet ez, magadon nyafogni, hogy miért nincs kedved sétálni, meg mennyire nincs pénzed minőségi ételekre. De edzést tart, nem megy kárba, ha fizettél neki! :DDDD
KedvelésKedvelés