mit jelent nőnek lenni? 1.

Nem kell újra megírni ugyanazt. Aktuális, kirakom újra a főoldalra.

A lényeg, hogy a nem (sex) biológiai valóság, nem kell érezni. Az érzet nem sex, a gender pedig csak szövegelés, illetve tanult szerep. Nincs veleszületett gender. A kínzó másság- vagy testi idegenségérzet pszichológiai probléma, amelyet a korhangulat, a környezet nyomása vagy traumák könnyen kiváltanak.

Ezért veszélyes a mézesmázos, illetve panaszkodó transzlobbi. Egyre több az olyan kamasz, aki csak szavak szintjén transznemű vagy agender, bigender, genderfluid, vagy aszex (amúgy Villő, e viselkedés állatorvosi lova is ezt nyomja), tehát semmit nem vállal, esze ágában nincs műttetni magát, vagy tartósan elköteleződni. Holnap majd máshogy érzem. Ennyire komoly ez. Viszont a vekengéssel és ellenségkereséssel a legszebb éveiket tékozolják el. Eközben az élet megy tovább, a hagyományos dolgok (család) virulnak. A többi fiatal, aki ezektől meg a förtelmes ne szülj propagandától-vádaskodástól érintetlen marad, tanul, ismerkedik, bulizik, karriert épít, szerelmes, családot alapít… (Párhuzamos jelenség: akit nem érdekel a kövérség-rinya, a bodypositivity, a vegán siránkozás és viták, az terepfut, staeket süt és bikiniben napozik.)

Mindegy, hogyan népszavazol, nem számít. Ez csak a közhangulat utólagos tesztelése, a törvényt már megszavazták. Az igenek semmiképpen nem lesznek többségben (de az se változtatna semmin). Felháborodni sem érdemes a népszavazáson mint hergelésen és homofóbián (ezt sunyin összemossák a transzfóbiával). Különösen úgy, hogy az érvénytelenül.hu kampányolói következetesen nem tudják, mik a kérdések (!) és mi a probléma a jelenséggel. Mert bőven van probléma, riasztó jövőkép volna, ha bedőlnénk ennek.

Ha van arányérzéked és ízlésed, akkor két év járvány után, egy kíméletlen háború közben, durva gazdasági válságban, miközben prosperál a nők elleni fizikai erőszak… e valós problémák közepette nem az LMBT emberek “elnyomottságán” fogsz kiakadni. Taszító, ahogy gazdag, divatos, nagy médiaelérésű, emancipálódott (rég jogegyenlőséget élvező) meleg hírességek, és MINDIG FÉRFIAK harsányan, profi marketinggel az elnyomottságról siránkoznak, és persze rájuk akaszkodnak a transzneműek. Ez is toxic masculinity, ezek is basáskodó férfiak, ez is egyenlőtlenség.

Aki nem úgy gondolta eredetileg is, aki nem idegenkedett a melegektől, az a Fidesz kampányának nem dől be most sem. Viszont nem lehet tagadni, hogy az LMBT- és identitáspolitikai ügyben bőven léteznek aggasztó jelenségek Nyugaton, ide tényleg ne jöjjön be a cancel culture, a és férfi szavak/fogalmak átírása, a kamaszok hülyítése, a fekete hormonozás, a nők védett tereinek és lehetőségeinek elbitorlása. A “nálunk ez még nem probléma” gyengécske hárítás, egyben elismerése annak, hogy máshol meg szörnyű a szép új világ.

Nem bizonyult igaznak a vád és félelem, hogy a 33-as és a salátatörvény fokozta volna a melegek veszélyeztetettségét, pszichés problémáit, öngyilkossági hajlamát. Egyedül a Háttér Társaság számolt be arról, hogy több hívást kapnak. Nem csak a fideszeseknek, meg az edukálandó “homofóboknak” van problémájuk a szivárványkodással. Én biztosan nem kérem azt a csomagot, amelyben az ellenzékiségemnek immanens része az LMBT-kiállás, és nem szabad beszélni a problémákról. Hogy ezek az emberek gyanakszanak és gyűlölik a “normalitás”, a biológiai nem és a kétivarú szaporodás valóságát.

A mesekönyv körüli 2020 őszi hiszti, a matiné, “meseolvasás”, sértett kommentek ezrei óta nem állíthatja a progresszív közeg, hogy nincsen genderpropaganda. Hegedűs Emett, Ónodi Adél, Tobi és Tuza Éva szerepeltetése, sztárolása, NoÁr klipje óta pedig világos, hogy a legfiatalabbak is érintettek és célpontok.

“Ha lenne barátnőm, fognám a kezét.” De nincs. Ezt csak elképzeled, meg kisminkeled magad, és benne leszel a tévében. Azt se tudod, mi az a párkapcsolat:

Hahó! Légy, akit vagy! Bátrtan! Ne nyavalyogj folyton! Annak fogod a kezét, akinek akarod, szabadon élhetsz szexuális életet. A melegek nincsenek elnyomva, transzfóbia pedig nem létezik! Nem azt jelenti, hogy nem kérsz a valóságtagadásból és az ép test megcsúfolásából (tranzíció). Nem azt jelenti a homofóbia, hogy nem tapsolsz ennek a műsornak.

Minél nyugatabbi meg szabadabb a társadalom, annál több a nemváltó óvodás, kiskamasz is. Bizony:

A legmeghökkentőbb: az átlagkommentelők, akik utálják a kormánypropagandát, kifejezetten Orbán-ellenesek, minden érvénytelennépszavazós poszt alatt tömegesen azon háborognak, hogy ha nem lenne a nagy fideszes felhajtás, akkor erről a sok zavaros, “aberrált” jelenségről nem is hallanának a gyerekeink. A plakátokról tudták meg, hogy melegek és nemváltók léteznek. Vagyis: ők is azt gondolják, hogy a másság témájával békén kéne hagyni a gyerekeket. Ahogy a kormánypárt. Annyira utálják az egész másságot, hogy szerintük negatívan, kritikusan sem kéne róluk széles körben beszélni. Most minden gyerek erről kérdezget, aztán még kedvet kap…

Ez jól odabasz az aktivistáknak, mert a Pride-on, a Tobi-kampányban, a mesekönyv kapcsán pont a gyerekeket célozták meg, és túltolták (ki nem látja a salátatörvény előzményeként a mesekönyvhisztit?). Így képzelték vajon az LMBT-lelkesültek a fideszellenes tömeget, hogy még ennyire se akar hallani “a buzikról”? Szívük szerint még többet és folyton beszélnének a másságról, a közösséget ért bántásokról, láthatóak szeretnének lenni, mindenkinek, és ezt csomagolnák a szexuális felvilágosításba is. A másság teljesen rendben van, sőt, ünneplendő, ez egy erős, megmásíthatatlan érzés… és már bent is vagyunk a nemi tranzíció előszobájában. Amely törekvéseket dollármilliókkal támogatják, itt van erről cikk.

https://thefederalist.com/2018/02/20/rich-white-men-institutionalizing-transgender-ideology/

Ki a nő?

Röviden: két nem van. Ahogy tanultad a suliban, úgy. Nem változott meg.

Két olyan nem van, amely valóság. Minden más vagy anatómiai hiba, vagy konstrukció: annak kifejeződése, hogy a nem megélése nem komfortos – egyébként keveseknek az, de amennyire lehet, próbáljuk élvezni. Ahogy megélik e két nemet, az sokféle. Az nagy zavaros, és a zavarosban sokan keresgélnek mindenfélét.

Minden kamu? Vannak egyáltalán őszinte transzok? – kérdezi kíváncsi vacsorapartnerem. Ezt a kérdést talán fel lehetett tenni 2012-ben, de azóta?

Mindegy, ki mit érez, akár őszintén érzi, akár divatot követ. A valóság számít. Mindenki keresi magát, ők így. “Milyen címke illik rám?”, kérdezik tizenöt évesek halál komolyan, mintha ez változtatna bármin is. Mintha lehetne ezen az alapon jogokat követelni. És ma már megéri. Azt állítja, ő is az, mint én: nő. Pedig férfi. Vagy már nem elég különleges a transzneműség sem, kell még jobban bonyolítani.

https://lathatotranszok.blog.hu/2017/11/23/nem_vagyok_no_de_nem_vagyok_ferfi_sem

Transzként kiállni a nyilvánosság elé olyan előnyöket, jogokat, pózokat jelent, hogy szerintem mára senki se tudja, mi ez. Hordozza is körbe őket a balos média. Ügy. Fontosság. Csinosság. Egy nem túl vonzó férfi jó nőnek érezheti magát. Kiemelés tőlem:

…szükség lenne egy olyan térre, ahol mindezt biztonsággal meg tudnád élni.

Egy ilyen világban senki nem erőltetne rád címkéket. Nem érdekelne senkit milyen gyakran váltogatnád a neved, nemed, identitásod, önkifejezésed illetve stílusod. Azt viselhetnél amit akarsz, kísérletezgethetnél bármilyen dzsender konfigurációval, elmerülhetnél a zavarban akár szándékosan, akár véletlenül. 

https://transvanilla.hu/genderqueer

Egy keményen dolgozó, értelmes életet élő ember csak hüledezik ezeken. Ha pedig az ő valódi (biológiai) nőségét kérdőjelezik meg (ez Ónodi Adél mókája, kb. mindenkinek megírja, hogy ő jobb nő!), akkor még ideges is lesz. Nem bánt senkit, nem bántunk senkit, csak nem kérünk a hazugságból. Ez az aktivista nem ért semmihez, blöfföl, szakértősödik:

…a transzneműség nem afféle választott életmód, amit a budapesti elit unatkozó tagjai követnek, hanem egy velünk született állapot, ami bárkinél, bárhol megjelenhet.

Alátámasztás, nagyon komoly:

Ismerek transzneműeket az ország minden szegletéből…

https://humenonline.hu/muszta-cecilia-a-tarsadalom-szelere-sodorva-tenyleg-tud-remiszto-lenni-a-modern-vilag/

 

Ez az instagrammer pedig aktivizmus címén ügyeket hergel, drámázik és nagyon vágyja a visszajelzést, hogy ő nő, jó nő, szép nő, hősnő.

https://www.instagram.com/p/B-zIiEZH1g3/

Ahogy kiírják a facebookra részletesen az elnyomottságot. És váltogatják, hogy ők most mik. Láthatólag élvezik. Minél több volt a hátrány akkor, amikor még nem találtak rá a transzgumicsontra, annál nagyobb élvezet most parádézni. Az áldozatiság is jobb, mint nem látszani, átlagosnak vagy még jelentéktelenebbnek lenni. Van ethosza.

Ő. Vagy ő. Vagy ő.

Hallgassuk meg erről a témáról Kent is, aki beavatkozások tucatjai után nemrég coming outolt, hogy ő Barbie. Ken, a progresszív nyugatról. Ez bulvár, annak is az alsóbb része, de van tanulsága.

3:55-től:

I have been living as a woman. Wearing heels, wearing make up, having hair extension…

 

Ennél sokkal egyszerűbb a nőség. Ingyenes, nincs vele meló, sem lelkizés, és nem nyomja a lábujjakat. Ami lelkizés, az valami más. Amit úgy meg kell keresni: ki is vagyok? Az a nem TAGADÁSa.

Régebben: “I am the fruit of my imagination.”

A női lét nem bonyolult: aki nő, az nem beszél róla. Magától értetődő, természetes állapot, a sziklán is, a szélben is. Ahogy születsz: kromoszómák, elsődleges és másodlagos nemi jelleg, hormonok, reprodukció, és aztán az vagy, míg élsz, és nem lehetsz soha nem-nő, mindegy, minek nevezed, éppoly illatos. Lehet, hogy problémásan vagy nő, de akkor is nő vagy, és annak fognak tekinteni. A nemed fogantatás pillanatában eldől, és nem változik meg. Nincs olyan, hogy valaki rossz testbe születik (interszexualitás van), és nincs külön lélek (bár jól hangzik).

A többi szövegelés, különcködés, pszichiátriai probléma (testi diszmorfia, öngyűlölet, traumatünet, fétis, aberráció), és amikor ezeknek jogokat követelnek, az valami egész másról szól. Férfiak be akarnak nők tereibe törni, és hatalmaskodni, elvenni a nők tereit, szexet követelni, beleszólni az életükbe.

Nem nagyon magyarázzák el mondjuk az egyszerű nemiségnek az alapjait sem. Budán, a 2010-es évek közepén, felső tagozaton:

https://feketecilinder.wordpress.com/2016/07/06/amit-a-szexrol-megtanultunk/

Mitől lett ez ekkora téma? Persze, van szexualitásunk, kapcsolataink, van a testünknek – és így a lelkünknek is – mindenféle nemspecifikus állapota, amellyel törődni kell: menstruálunk, ez néha igen durva; teherbe esünk, szülünk (ezekkel kapcsolatban sok költségünk van); hormonjaink vannak, mellünk van, hordunk sportmelltartót, máshova hízunk, könnyebben törik a csontunk, és női szerveink meg tudnak betegedni. Ezek valóságos dolgok, nem érdemes letagadni, megmásítani, sem sztereotípiákkal túlbonyolítani, kifogásként használni őket (például az elhízásra vagy a hisztire). Egy értelmes feminista nem akarja elbagatellizálni, relativizálni a biológia valóságát, csak nem terjeszti ki a nem-biológiára fölösen. És nem tagadja, hogy sokféleképpen lehet megélni azt, hogy valaki nő.

De úgy nem, hogy férfi. A biológiától nem függetleníthető a nőség.

Azért sem tagadhatjuk a biológiát, mert – politikailag értve, de amúgy is, a valóságban, egy sötét utcában – a pénisz fegyver, és ezért is – tehát nem csak a konvenciók miatt – szinte minden nő igényli, hogy zárt női terekben létezhessen ideig-óráig, néha vagy tartósan. Ez fontos, mert a női tereket veszélyeztetik azok, akik nem nők (és nem csak akkor, ha péniszük van, hanem a szocializációjuk miatt is). Eltulajdonítás, kooptáció, appropriation. A női lét megcsúfolása.

Nem döntés, nem belső érzet kérdése, és nem választható identitás a nőség. Bármit is állít a kötelező beszédmód, a ballib portáloktól kezdve a női magazinokig, címlapokig.

De nem akkora téma a nőség, mert rengeteg mindenben különbözünk egymástól is mi nők, és alapvetően és mindenekelőtt emberek vagyunk. Kapcsolataink, eszméink, életcéljaink, jellemünk mind emberiek. Nem kéne, hogy nagy különbség legyen. Férfias beszédmód, érzelemvilág, vezetői vagy autóvezetési stílus…? Na, ez a sztereotip, káros hülyeség. Ezt kéne lebontani.

Ettől még persze lehet nemi diszfóriád. Érezheted úgy, hogy nem az vagy, akinek néznek. Senki se bántson emiatt.

Az a kérdés, hogy az érzeted, problémád mire kötelezi a többieket, az intézményeket, a társadalmat. Meddig lehet ebben elmenni, mi jár, mit vársz el? És ha jár érte valami (figyelem, jog, különlegesség- és fensőbbrendűségérzet), akkor ez nem jutalmazó móka, nem lesz a jelentéktelen kudarcos életűek közül egyre több a transznemű és öncsonkító?

Semmire nem kötelezi, a te dolgod. Nem tudod ráerőszakolni másokra.

Ónodi Adél: “a társadalomnak kutya kötelessége, hogy efogadjon”.

https://rtl.hu/rtlklub/reggeli/onodi-adel-szineszno-hazank-elso-transznemu-cimlaplanya

Ebben a tájékoztató szövegben is elvárják az elismerést: recognised. És a társadalom fiinomabb lelkű – vagy pont a közönyösebb – tagjai el is játsszák, hogy “persze, ő is nő”. Csak aztán ez mire jó?

…it is always something innate and absolutely core to your sense of self. It’s not something that’s a fad, a ‘lifestyle choice’ or something that comes and goes. 

It is an essential part of who you are that can’t be changed. If you aren’t recognised as being the gender you know you are, it’s extremely damaging.

https://www.stonewall.org.uk/truth-about-trans

Ez nem könnyű kérdés. Ha transz vagy (ezt nem vitatja senki!), de nem tekintenek nőnek, akkor téged diszkriminálnak, én ezt megértem. De hogy ebből az következne, hogy jogod van a diszkriminációra hivatkozva mimikrizni, mintha “cisz” volnál…? Vagyis, pont azt az elemi önazonosságodat (transz) eltitkolod: nem transz vagy, hanem NŐ! Be akarsz simulni, tudva, hogy a többiek nem tudják, minek születtél…? És amikor mégis rájönnek (például abból, hogy megszólalsz!), akkor a döbbenetükön (hogy át akartad verni őket) még külön fel fogsz háborodni. Ez transzfóbia? Nem. Ez abból adódik, hogy mindenki úgy tudja: két biológiai nem van, a többi kreálmány vagy belső válság. Transz akarsz lenni? Hajrá. Nő akarsz lenni? Az nem fog menni, mert a nem biológiai valóság. Ennyi.

It is not something that comes and goes? Rengeteg detranzíció van, erre persze az a válasz, hogy akkor ők nem is igazi transzok.

 Rona Yefman 14 éven át fényképezte ikertestvérét, Gilt, akit születésekor biológiai neme szerint fiúnak soroltak be, ám valójában nőnek érezte magát: kamaszkorában a nemi helyreállító műtét mellett döntött, így egy ideig transznemű nőként élte az életet. Egy idő után azonban újabb operáció mellett kötelezte el magát, és visszatért a neki korábban kijelölt biológiai neméhez. Manapság ismét férfiként éli mindennapjait.

Rona Yefman végigfotózta öccse transznemű nővé való átalakulását 18+

Rengeteg példát gyűjtöttem, így kettészedem a posztot.

Folytatás.

57 thoughts on “mit jelent nőnek lenni? 1.

  1. Nem véletlenül nyomatják a sokkal kevesebb létszámú, sokkal békésebb transz férfiakat most a wmn-en is (én két ilyen cikket láttam eddig). Ők biztonságosak. Amit a magyar szcénában (olvassatok utána) a transz nők rendeznek, a feljelentéseikkel, a művészi projektekkel, a méhtranszplantációval és a pamutplafonnal, az döbbenet.

    Kedvelés

    • “Tegnap este megnyitottam a legnagyobb közösségi oldalt, és önkéntelenül kezdtem el görgetni a hírfolyamot. Igazából csak arra vágytam, hogy szembe jöjjön velem egy cuki cicás kép vagy egy vicces mém, ami egy kicsit is mosolyt csal az arcomra.

      Az első poszt, amivel találkoztam, egy ismerősöm felajánlása volt transznemű emberek számára. Olyanoknak, akik úgy érzik, ettől a naptól kezdve nem akarnak már tovább élni. Szociális segítőként arra kérte a transz embereket, hogy mielőtt eldobnák az életüket, hívják fel őt, nem baj, ha nem ismerik, és az sem, ha éjjel telefonálnak. Vagy ha nincs pénzük, visszahívja őket. Csak ne tegyék meg. Összeszorult a szívem.

      Görgettem tovább. Egy másik ismerősöm ölelést küldött minden olyan transznemű és interszexuális embernek, aki a tegnapi napon nemcsak egy csatát, hanem az összes hitét elvesztette. A hitét abban, hogy egyszer boldogan élhet itt Magyarországon.

      Még mindig cuki cicás képekben reménykedve görgettem tovább.”

      “Majdnem elsírtam magam.”

      https://wmn.hu/ugy/52873-ennek-a-torvenynek-az-elfogadasaval-nemcsak-remenyt-vesztettunk-de-felek-embereleteket-is-fogunk–egy-transznemu-magyar-erzesei-egy-nappal-a-33-as-p

      ÉRZÉSEI

      Kedvelés

    • “Azt a választást legalább meghagyta nekünk a kormány, hogy eldönthessük, ezután csak a magyar állampolgárságunkat szeretnénk eldobni, vagy az egész életünket.

      Ha már a saját hazánkban nem dönthetünk arról, hogy férfiak vagyunk-e, vagy nők.”

      Erről sehol se.

      Kedvelik 1 személy

    • “Azt már nagyon várom, hogy egyszer szeméremsértésért rám hívják a rendőrt, ha félmeztelen vagyok, és én a férfi papírjaimmal igazoljam, hogy nem vagyok büntethető. Ha hivatalosan is nő lennék, akkor ugyanezért büntethető lennék, így sajnos nem. Ezt a szituációt szívesen megosztanám veletek, de sajnos még várat magára.”
      Humen, sajnos, Vay Blanka
      Hogy lehet szeretni, várni, éhezni az ütközést?
      És mi indokolja, hogy akinek melle van és nőként él, az melltartó nélkül legyen közterületen olyan országban, ahol ez közeszeméremsértés?
      Ez volna az aktivizmus?
      https://humenonline.hu/vay-blanka-olyan-mintha-torvenyileg-tiltanak-be-a-balkezes-ollokat/

      Kedvelés

  2. Van valami, ami talán jelentéktelen apróságnak tünik, de engem kinyílik a bicska a zsebemben, ahányszor találkozom vele (egyre gyakrabban, sajnos)

    Tehát: “a biológiai neme szerint lánynak/fiúnak sorolták be” – magyarul ez okés.
    Na de az angol verzió, hogy “the gender you’ve been assigned at birth” … azaz ugye nem a születési nemem szerint blablabla, hanem valaki eldöntötte, hogy az mi is legyen… a jóédesanyukátokat. És bakker, ma már szinte sehol sem merik egyszerüen az írni: sex: male/female Ki kéne találnom valami frappáns riposztot (olyat, hogy azért lehetöleg ne rúgjanak ki😁)

    Kedvelés

    • Kijelöltnek mondják magyarul is, és arra utal ez, hogy gyakran nehéz megállapítani az újszülött nemét, vagy épp könnyű, de félremegy például később szállnak le a herék. Vagyis az interszex állapot, nem vagyok pontos, de nagyjából.
      Ma már kromoszómavizsgálattal ez könnyebb.
      De utalhat arra is, hogy nem kérdezik meg: te minek érzed magad, babám? Az identitásra. 4 évesek már szoktak diszfóriát érezni.
      Amúgy nem tudom, mi legyen velük, nem tudok megldást, de nagyon sulykoltnak érzem ezt, hogy “idegenül érezzük magunkat, depressziósok és öngyilkosok vagyunk, elhagyjuk az országot”, mindez spekulációk alapján. Fegyvernek használják és túlhangsúlyozzák ezt a sanyarú sorsot. Mintha másoknak nem is volna magánéleti, érzelmi, szexuális gondja.
      Érdekesség: a fenti, méhtranszplantációra vágyó instagrammer kapott (szerzett) egy hermafrodita diagnózist, talán így könnyebb kibulizni, amit akar.

      Kedvelés

      • Hát azért az újszülött neme túlnyomórészt elég egyértelmü, a késöbb leszálló herék nem szoktak gondot okozni. Évekkel ezelött az volt a gyakorlat, hogy interszex esetén kromoszómavizsgálatot végeztek, az eredmény megérkeztéig nem írták be a nemet, de választani akkor is csak kettö közül lehetett (nem tudom, most hogy van).
        Egyébként tölem aztân lehessen bejelölni kettönél több nemet (az interszexek vajon miért nem verik a mellüket, hogy ilyen diszkrimináció meg amolyan sanyarú sors) – csak hát ugye a transznemü nem azt akarja bejelölni, hogy transznemü, hanem hogy nö/férfi.

        Kedvelés

      • Igazából a kromlszómavizsgálat sem teszi egyértelművé a nem meghatározását interszex esetén, vannak olyan esetek, amikor az xx kromoszóma mellett normálisnak tűnő férfi, xy kromoszóma mellett normálisnak tűnő női nemi szervekkel rendelkezik az újszülött, és csak a pubertáskorban derül ki, hogy nem indul el a normális hormonális működés, ez tényleg interszex helyzer és elég ritka. De la Chapelle szindróma és Swyer szindróma a neve, meg vannak még egyéb esetek, amikor nem állapítható meg feketén-fehéren a születési nem, vagy éppen kkderül az később, hogy inkább más, mint ami akkor tűnt. A német szabályozásban vezették be például azt, hogy iaz ilyen eseteknél ne döntsék el születéskor, milyen nemet írjanak be, meg ne is hagyják üresen a mezőt, hanem írják be az interszexet. Szerintem ez nem csak “kibulizás”, hanem az orvostudomány fejlődésével is összefügg. Az “egyéb” nemi megjelölést nemcsak biológiai alapon kaphatja meg valaki, hanem kérheti is, szerintem ez egy korrekt megoldás, más kérdés, hogy ez nem a nemváltás helyett, hanem amellett rendelkezésre álló lehetőség. Az új magyar szabályozás persze erre nem tér ki, egyrészt mert semmi szakmai egyeztetés nem volt róla, mmásrészt meg Semjénék nem akarják megzavarni híveik világlátását ilyesmikkel, mint xx kromoszómás férfiak. (Erről most eszembe jutott az, mikor a Vidám vasárnap műsorában a hitgyülis vezető hosszan értekezett arról, hogy a kígyókat vajon Isten teremtette-e vagy a Sátán…). A magyar törvénymódosításban a gendersemleges vagy a születési nemtől eltérő keresztnév hivatalos felvételének megtiltása meg sima kekeckedés és szemétség. A születési nem nyilvántartását viszont mlst már én sem tartom értelmetlen gonoszságnak, a korábbi posztnál megosztott linkek tényleg elgondolkodtatóak (Eurosport-link a női mezőnyben aranyérmes biciklista transzról, Navratinova ügye stb), meg az is, hogy ha az angol jog kimondja, semmiben nem különböztethető meg egy “született” nő meg egy transznő, akkor elvileg tényleg nincs jogi lehetőség megtagadni tőlük kifejezetten a nőkre szabott speciális jogokat (pl. milyen reprodukciós eljárásokat finanszíroz az NHS, ha már a méhbeültetésről van szó). Nehéz ügy ez, én se tudom rá a jó megoldást, mert ha a nemváltoztatást műtéthez köti a jog, akkor ez még inkább a műtét felé tereli azokat a fiatalokat, akik jól ellennének némi hormonkezeléssel és új keresztnévvel is, de ha meg nagyon konzervatív és transz- és homofób a társadalom, beleértve az átlagrendőrt és más hatósági közegeket, akkor a személyi iratokban feltüntetett “egyéb” is hátrányos bélyeg lehet. A mozgalmiság, aktivizmus, identitásalapú “közösségépítés” meg akár többet is árthat az érintetteknek, mert vagy nem látnak ki a mikroközösségükből, vagy egymással is hadakoznak, hogy igazán transz-e, aki nem akaja magát teljesen átoperáltatni, plusz azokat is viták kereszttüzébe teszik, akiknek jobb volt az, hogy megpróbálnak a szürkezónában létezni. Ha engem elhívnának egy “bázisszavazásra”, vsz én is inkább távolmaradnék, tartózkodnék.

        Kedvelés

      • Nagyon élvezem mindig a részletes kommentjeidet.
        A nemet nyilvántartani azért fontos, mert személyazonosításra alkalmas adat, és trükközésre ad módot, ha nem egyértelmű.
        Megy ez a személyiigazolványos műsor is, de van baja ezzel annak is, akinek hosszú hajú/szakállas a képe a személyjében, de már nem úgy néz ki. Van szabadság, de realitásokba, gyakorlati dolgokba ütközik a megélése. A szabadság, felszabadulás, a lázadás alá senki más nem fog udvariasan széket tolni. Az legyen szabad, aki ennyira akarja a vágyott dolgot, hogy megfizeti az árát (ebben az értelemben Berencsi Eszter is az, tényleg az ő döntése az ő teste /de csak az/, és saját pénzből csinálja, ő tehát számomra nem ezért riasztó.)
        A nem igazi transzokat tántorítsa el, hogy macera van a személyivel, álláskereséssel. Van néhány igazi, maradjanak, de hogy ilyen észak-amerikaias hájp és kontent legyen ebből itt is, rosszul vagyok.
        Mondanom sem kell, nem érdekelnek már ilyen címkék többet, hogy transzfób.

        Kedvelés

      • Hát, számomra Berencsi Eszter nagyon riasztó, legalábbis a méhet követelő kampánya – és tutira nem a saját pénzéből próbálkozna a méhàtültetéses kísérletre, hanem a hivatkozott támogatói csoport, egyfajta crowdfunding révén… A saját testével azt csinál, amit akar, de amire vágyik, az egy durva emberkísérlet az embrió szempontjából, és amit Eszter a blogján előad, az számomra inkább azt mutatja, hogy lelkileg sem alkalmas arra, hogy gyereke legyen (nem baj, ha belehalok, csak szülessen meg, más értelme nincs az életemnek – mekkora teher ez egy gyereknek, ha esetleg tényleg túléli a mesterséges hormonokkal teli, genetikailag teljesen idegen közegben töltött 9 hónapot? És milyen alapon követeli, hogy a két női donor is veszélyeztesse az egészségét csak azért, hogy ő elhíresüljön a terhességével? Ha meg halott nő méhét ültetik át, akkor miért ő kapja ezt, nem inkább egy olyan nő, akinek van saját petesejtje, normális hormonműködése, így sokkal jobbak a sikeres szülés esélyei, meg esetleg olyan férfi “donorja” is van, aki apa is akar lenni, nemcsak donor? Egyáltalán, milyen sors az, ha valakit csak azért szülnek meg, hogy szenzáció legyen, mindegy, hogy életképes, egészséges ember lesz-e, és mindegy, hogy lesz-e, aki felneveli…

        Kedvelik 2 ember

      • A méh nem létfontosságú szerv, olvastam a magyarnarancsban, a tavalyi általad linkelt cikkben pont, így mondjuk szülni már nem akaró vagy fájdalmas menstruációval küzdő nőknek kérésre, sőt, TB-re is kiveszik. A svéd példában a recipiens saját, 65 éves anyja volt a donor, a nőnek egészséges, 1,8 kilós gyereke született. De ő nő volt.

        Kedvelés

      • Látszik, hogy ezzel a méhdologgal első akar lenni, és ezért hajtja ennyire, más nem érdekli (meg még a szépsége, a visszajelzések, a csajoskodás)… a nulladik A dán lány, aki 1931-ben belehalt.

        Kedvelés

    • Konok Péter:
      “Az állam (ami, és ezt újra és újra hangsúlyozni kell, nem valamiféle felettesünk, hanem fizetett alkalmazottunk) feljogosítva érzi magát, hogy arról döntsön, hogy tekintünk magunkra. Minek tartjuk magunkat, mit gondolunk a legszemélyesebb dolgainkról. Hogy kik vagyunk a saját szemünkben.
      Mindez, persze, nem a kromoszómák kérdése, hogy XX vagy XY. Egyrészt ennek is vannak még más variációi is, másrészt a társadalmi nem (az a rémes gender) már régen nem feltétlenül fedi le a biológiai nemet – de még ez sem a dolgok veleje. A legfontosabb az, hogy az állam itt is valamiféle totalitásra törekszik: olyan szinteken avatkozik be az egyes (konkrét) emberek életébe absztrakt “elvei” alapján, amelyekhez az égadta világon semmi köze, és ezt még az “államrezon”, a “ráció” érveivel sem tudja igazolni. Vajon, mi “kára” származik abból az állampolgárok összességének, ha akadnak, akik nem veszik készpénznek a nekik jutott biológiai leosztásokat, pontosabban azokat a leosztásokat és szerepeket, amiket az adott társadalom biológiai ürügyeket lobogtatva eleve elrendeltnek tart? Semmilyen.”

      Kedvelés

  3. Rég kommenteltem, most több minden eszembe jutott, talán azért is, mert én is ilyen témájú kontenteket fogyasztok mostanában.
    1. miért nem szólnak az interszexek.
    ahogy én látom, nagyon kevesen vannak. és közülük is kis arányban tudják, hogy azok. (Magyarországon eddig egy ember bukkant fel előttem a médiában, aki comingoutolt, ő is csak kis ideje tudja, blogja van.) Általában, és ebben a nyugat ma sem kivétel, csecsemőkorban eldöntetik, hogy melyik gender lesz, és általában a női (mert azt könnyebb “megoldani”). A szülők sem beszélnek róla, utána “le van tudva”. Aztán mikor meddőségi kivizsgálások vannak, kiderülnek dolgok. Sok traumát okoz ez az egész, ahogyan kezelik, a csonkítások, a titkolózások, a pubertáskori disszonanciák. Náluk gyakran tényleg nem lehet eldönteni, mi a helyzet: XXY vagy XXYY vagy XY de kívülről teljesen női biológiai (és agyi) fejlődés, stb.

    2. a posztban részeltezett beszédmódról és a terjedéséről nekem a biciklis mozgalom jutott eszembe, pont a napokban. hogy amikor én biciklizni szerettem volna a városban, de még tartottam tőle, majd egy évig csak fórumokat olvastam (cm), hogy mire számítsak. és utólag nagyon hálás vagyok, hogy pont az induló, és edukáló #együttközlekedünk időszakában történt ez, és én azóta is igyekszem ennek megfelelően közlekedni (ha autóval, akkor úgy is). És csak utólag tudtam meg, hogy több más városban nem ilyen jellegű volt a criticalmass, hanem kifejezetten anarchista, punkos, erőszakosabb, “mozgalmibb”. És hogy itt igaziból az történ(hetet)t, hogy valaki, valakik (László János, de nyilván nem csak ő) döntött és utána kiállt és dolgozott azért, hogy egy békésebb beszédmód legyen, és kompromisszumos megoldásokra kell törekedni, és le kell ülni beszélni “a másik féllel” – és ez terjedt (kijavították, nyugtatták egymást a fórumon belül a tagok, pozitív példákat mutattak be, törvényes/jogi utakat kerestek és mutattak amikor olyan eset volt, stb.). Ha egy erőszakosabb vonal lett volna akkor, akkor rendesen belevisz, mert én is lecsengettem az elején az embereket a járdáról száguldozás közben, és dühök voltak bennem az autósokkal szemben, és hard-identitást is faragtam volna a tekerésemből (most úgy érzem soft-identitás van ezügyben.) És ahogy most látom, kb. tíz év után, a belső fórumokon még mindig az a békésebb beszédmód dominál, azonban külső helyeken, bizonyos médiumokban (pl autós felületek) mintha a lovak közé dobták volna a gyeplőt, szinte teljesen érzelmi alapon íródnak szövegek, születnek kommentek – így lesz élesebb a kontraszt.
    És egy/pár/több(?) ember döntése és munkája mennyit is számít, hogy hogy alakulnak évtizedes távlatokban társadalmat alakító dolgok, azokról való beszédmódok. (De lehet hogy idealista vagyok…)

    Aggaszt, amit amerikából látok jelenleg transz és gender ügyben, és nem szeretném, hogy _olyan módon_ kússzon át ide is (még ha bizonyos részeit megfontolásra érdemesnek is tartom).

    Kedvelik 1 személy

    • Bringásfórumos párhuzam: szerintem ez nem stimmel (bár értem, ez jutott eszedbe!). De a bringások egy népes és valóban diszkriminált csoport, van konkrét céljuk, és tényleg az a bajuk, amit mondanak (autófejű város, infrastruktúra hiánya, szabályozatlanságok, közlkultúra hiánya). Engem pl. nem ijeszt az anarchizmus, úgy általában a radikalizmus sem, jó az, lásd még: lámpavasra a tőkést, az elnyomás is erőszak. Én nem tudom megmondani, melyik az eredményes.
      Nekem a transz aktivizmussal (!) (nem a transzokkal) az a bajom, hogy tök mást mondanak (csupa szép, jó, megható, átérezhető, valamint tudományos), mint amit csinálnak aztán, és mint ami a motivációjuk.
      Valóság: fetisiszták, balhégépek, követelőznek, hiú testmutogatás, “nőbb vagyok, mint te”.
      Cél, motiváció pl. sztárkodás, nőgyűlölet, tövények átírása, unaloműzés, mániákus (beteg) testmódosítás, médiahakni, és újabban: a nők kiiktatása a gyerekszülésből (mesterséges méhet és a méhtranszplantációt ugyanazok finanszírozzák, mint a gender agendát, ott a link!). Ez a jövő, rendkívüli kutatások zajlanak.
      Nekem a nagy naivitásom után van ez, hogy hogy rámerőltették a liberáis beszédmódot és kereteket, és elvárom, hogy ha valaki transz, akkor beszéljen tisztán, ne legyen torz mögöttese az egésznek, ne drámázzon wmn színvonalon, és ne zsaroljon. Ennek példáival tele van a poszt (ez is, és az összegzés is).

      összegzés feminizmusról és transzokról

      Kedvelés

      • de nem az van, hogy eleve kevesen vannak, és aki beszél, akit látunk, az így teszi, amiket te is írsz – és van egy csendes nyugodt másik rész, aki nem szól, nem akar, vagy nincs tere? és most megint biciklis hasonlat, “mindegyik pirosozik” – nem, nem mindenki pirosozik, csak aki szabályokat betartva közlekedik, azt kb. “nem venni észre”, nem lesz az ember tőle ideges, nem ugyanolyan emléknyomot hagy a “megadta a jobbkezet”, mint a “bevágott elém, majdnem elcsaptam”. kérdőjel.
        És valakik, akik a beszédet dominálják, “kezdték”(?), ezt az import beszédmódot viszik, és a beszédek lehetőségeit e mód szerint szankcionálják illetve engedik, validálják, jutalmazzák (hatalom). Az újak ebbe nőnek bele, ez lesz a természetes, a paradigma, a normál. És ebben már a “mi lehet a bajom”, “mi a probléma” témája is kontrollált. Meg az, hogy mi az in és mi az out (pl. terf meg -fób… címkerendszer, binaritás, új köntösben). És azzal, ami mondva van, lehet hozzáféri az erőforrásokhoz (ami akár maga a közösség, de ugye kattintások, pénz – az USÁban) tehát adott módon érdemes beszélni (és akkor itt már szét is válhat az, amit mondanak, és ami a valódi motiváció). Hasonlóan, mint a tudományban (vö. Foucault).
        És igen, (vad)kapitalizmus. És igen, maszkulin-dominancia. És igen, előítéletek. (ez persze máshogy kezelendő, pedig ugyanúgy “genetikai”, nem?)
        Posztstrukturalistaként most így látom, ezt látom.

        Kedvelik 2 ember

      • Nagyon nem mindegy, kik a hangadók, az elsők, az aktivisták, a propaganda résztvevői, kik látszanak, milyen ügyeket visznek, és mit mondanak, sem itt, sem máshol.

        Borzasztó a terfezés, a cisz, a fóbozás, ezek sima hatalmi technikák, elhallgattatás, brancs, kirekesztés. Baromi átlátszóak, én ebből kiiratkoztam, mert szabad akarok lenni.

        Kedvelés

    • Vagyis, ezerből kettő, akinek köztes a skálán az elsődleges jellege, ekkor kromoszómavizsgálat, akinél ez nem hoz eredményt, ott a szülőt kérdezik meg, és a szülő még rosszul is dönt, mert a gyerek fluid/köztes, vagy pont a másik nem. Hány ember ez végül? Hogyan lett ebből ilyen forró társadalmi vita, társadalmakat, törvényeket átíró, fogalmakat nivelláló új dogma? “Kicsi, sérülékeny csoport”, mondják mindig – ahhoz képest kurvára erősek és hangosak. Nagyon kicsi, sokkal kisebb, mint mondják (ha a hájp alapján ía transzságot meg sztárkodást megkívánósakat, a fetisisztákat, unatkozókat meg a human KenBarbie-t nem nézzük). És sérülékeny, mert szar neki (ezt nem vitatom), de tök gáz ezért (mindenért!) a társadalmat vádolni, törvényeket követelni, jognak tekineni, hogy annak lássanak, akinek érzed magad, meg a nőkre (feministákra) ráakaszkodni (és nem a patriarchátusnak beinteni). Pamutplafon, édes faszom.

      Kedvelés

  4. Nagyon érdekes ez a téma, én jogászként időhiányában csak a jogi részével foglalkoznék, a pamutplafon az nekem wtf.
    A mostani törvény az anyakönyvi törvényben megszünteti annak lehetőségét, hogy valakinek a “nemváltásának megfelelő” neme szerepeljen az anyakönyvi nyilvántartásban. Mindezt azzal, hogy a törvénybe, ami eddig nem határozta meg a nem fogalmát (ez is érdekes, eddig egyértelmű volt) bevezeti a születési nem fogalmát, ami olyan adat, amit nem lehet megváltoztatni. Érdekes módon és valószínűleg hiba meg kapkodás miatt a törvény szövege így nem koherens: ahol a névviselésről szól, ott maradt a nem kifejezés, tehát lehet jogászkodni azon, hogy valaki, akinek a születési neme férfi megváltoztathatja-e a nevét női névre.
    És úgy láttam, hogy ezt a módosítást más jogszabályokban sem vezetik át, tehát pl. a személyi adat és lakcímnyilvántartásról szóló törvényben, ami alapján kiállítják a személyi igazolványt, marad a nem fogalma, ezt tartalmazza a nyilvántartás és így az okmány is.
    Érdekel, hogy szerinted mi lenne a megoldás? Egy tranzíción átment, magát nőként azonosító valakinek mi legyen az okmányában és mi legyen a neve? Maradjon Béla és mondjuk azt, hogy ne a nő fogalmát terjesszük ki rá, hanem a férfiét? Vagy legyen egy harmadik kategória?

    Kedvelés

    • Én nem vagyok jogász, sem emberi jogi meg orvosszakértő, így szerintem te és sokan jobb harmonizálást, válaszokat tudtok erre. Az első mégis az lenne, ha én mondjam meg, hogy van itt egy félreértés, ami az egészet keretezi: egyéni kínjainkra igen ritkán van egy társadalomban, jogrendszerben válasz, pláne ebben a kapitalistában. Nincs a nagyon kövéreknek vagy a magukat fűzfának gondolóknak sem jogi, intézményi válasz a kínjaira, és feltétlen jog (jogosultság) sincs: érdekképviselet, promó és lobbi van. Ez a jelen kontextus tök mesterséges és áthiszterizált, hogy majd pont a nemi, szexuális, lelki dolgokal küzdők kapnak jogi, társadalmi választ, és köteleznek másokat bizonyos viselkedésre morális alapokon, -fóbozva, ellenségeskedve, balháékat gyártva, ripacskodva, mindig a markukat tartva, jóhiszemű nőket és a feminizmust kihasználva. Semmit nem kapok tőlük, használ(ná)nak mint feministát és bloggert, úgy képzelik, mindenki az ő ügyüket, művészetüket tolja, aztán ha a köreikben vagy, máris megy az, hogy transzfób vagy, ha nem akarod, hogy Gergely Dóra Viktória tapizzon.

      Aki mellé odaállok, mert nem csöcsben meg műkörömben és önsajnáltatva, másokat átverve képzeli el magát, és nem nyilvánosan vekeng a magánügyein, az Orbán Kolos Krisztina.

      A genderkutatás nekem innen, újságíróaggyal érdekalapú, hisztis, bűnösen nyugati-városi műdolognak tűnik, és elfelejtjük közben, mennyi meló vár még a nők jogainak érvényesítésére.

      Ha én döntenék és EBBEN a helyzetben a transzneműekről: ami már megvolt (jogi név- és nemváltás), az maradjon úgy, visszamenőleg semmi ne legyen (nem is lesz, ez fölösleges riogatás és dráma, lásd ÓAdél, aki fél, hogy elveszíti a papírjait). Most, hogy hatalmas transzboom van/lesz nyugati hatásra, az anyakönyvben legyen születési nem, statisztikakészítéshez és a védett női tereknél, nőknek való szolgáltatások igénybevételénél derüljön ki ez az adat (menjen akvi kivonattal ilyet igényelni, és az kapja, akinek jár. Akinek nincs méhe, se méhnyaka, mell-mirigyállománya, az ne szelfizzen már a szűrésen, hogy ő mekkora nő… mert ez történik épp). Agyrém, hogy pl. valaki tranzicionál, és onnantól az vonatkozik rá, ami a nőkre, pl. méhnyakrákszűrés, de tgyás, anyasági segély, sorkötelezettség megúszása, egyes helyeken spec. nyugdíjkorhatár is.

      Legyen okos, értelmes a közbeszéd, ne ez a sajnáltatós, színvonaltalan, jóemberkedő, lájkéhes, műmeghatós, gyerekes borzalom, amelyet férfiak (Ágoston L) is nyomnak. Én mindent megteszek ezért, csak nem értik (kognitíve nem, de úgy nem, hogy azt mondom: “A, nem pedig B”, és akkor magyaráznak, hogy “de miért állítod, hogy B”), illetve annyira más a mondandóm, hogy belemagyaráznak mindenféle rossz szándékot, pedig csak az igazságérzetem íratja velem a posztokat.
      És senki ne gyűlölködjön, én igyekszem éles kritikáimat is méltóságot tiszteletben tartva, racionálisan megfogalmazni. De nem dőlök be a hisztinek, és gyűlölöm, ha hülyének néznek. Valószínűleg kicsit érzelmesítenek-elbutítanak a szintetikus ösztrogénkészítmények is.
      Szorosra kéne zárni az ajtót a perverzek előtt, a perverzió nem jog akkor sem, ha genderqueernek vagy kinknek nevezik.

      És ne legyen ez a köztérbe így betolva, ami magánügy, ne harapjon rá a sajtó, ne turnézzanak vele, legyen ciki.

      Ha pedig egy országban vannak női és férfi nevek, ez a hagyomány és a törvény, akkor kelljen engedélyeztetni, hogy nőként férfi-, férfiként női nevet viselhessen valaki (de minek?), ez nem jog, de oké, ha ez a vágya, de ettől még maradjon a papírjaiban nő/férfi. Mert ez megtévesztésre alkalmas, és mert férfiak követik el a nők elleni erőszakot, ezéert nem mindegy.

      Senkinek nem tűnt fel, mennyivel több és hangosabb a transz férfi, hogy ezek a hányás-visszaélők, a kanadai és a magyar ügykreáló hangoskodó is pasi, és nőknek való jogokat, dolgokat akar kierőszakolni emberi jogokra hivatkozva, ripacskodva?

      Nem, ne legyen harmadik kategória.
      Nagyon szigorú szakmai és bizottsági megítélés kéne, hogy ki műttethessen nemi szervet, beszéljenek arról, hogy tök egészséges férfitestben mit csinál a HRT (szintetikus ösztrogén és a vesét szétszedő teszto-antagonista), kelljen előzetes, tranzíció nélküli próbaidő, mint a briteknél, és ne legyen érdek ebben, mert az nem (sem) oké, hogy mindenki özönlik heréltetni Kiskunhalasra Bordás Noémihez, aztán meg onnan ő Djodjevic doktorhoz küldi puncit képezni Belgrádba a klienseket.

      Nem, ne legyen harmadik nem. Olyan legyen, hogy ha kiderül a tévedés, akkor orvosi kérelemre lehessen módosítani 8akkor anyakönyvet, születési nemet is).

      És nézzük meg boldog országok (skandináv) gyakorlatait. Nem tudok erről eleget.

      Kedvelés

    • Anna, a kommented alapján tisztábban látok azügyben, amit nem értettem, hiába próbáltam rákeresni. hogy ez a 33-as valójában mit is jelent jogilag. (és akkor ezek szerint tényleg nem egyértelmű, és hézagos az egész jogrendben.) köszönöm.
      engem ez pl. eléggé zavart, hogy tele vannak a médiák a “Világvégével”, de erről egy cikket, kifejtést sem találtam, hogy most akkor ez a születési nem mi is, hova kerül, melyik adatbázisban lesz, melyikben nem lesz.
      (És ugyan nem engem kérdeztél, de szerintem lehetne “egyik sem” kategória, születési, interszex állapotok esetén.)

      Kedvelik 2 ember

      • Csak ezzel a törvénnyel most az is baj, hogy nem derül ki, hogy a személyiben most akkor mi lesz, meg mostantól lehet “nemet váltani” vagy nem? Én egyszer véletlenül foglalkoztam ezzel kb 2006-ban akkor az volt a helyzet, hogy nagyon haladó a magyar szabályozás, mert ha valaki “nemet váltott”, akkor már utólag nem lehet megmondani, hogy ő valaha a másik nemhez tartozott, mert újraanyakönyvezték. De erről a módosításról csak a jogszabály szövegét nézve nem lehet eldönteni, hogy az lesz-e, hogy egy “transznőnek”, az anyakönyvi kivonatában az lesz, hogy férfi, de a neve lehet Mariska és a személyijében az lesz, hogy nő vagy mindenhol az lesz, hogy férfi és marad Béla, bármit is csinál a testével. Én valahol azt olvastam, hogy már 3,5 éve nem engedik a nemváltoztatást és az egésznek az elfogadási környezetéből meg pl. a TASZ vonatkozó cikkéből azt gondolom, hogy az utóbbi. Ami viszont valószínűleg emberi jogi szempontból nem oké.

        Kedvelés

      • Én azt nem értem, hogy bár ez egy létező probléma, de a (nagyon megengedő, szerintem túlzó) becslés szerint évi 50-60 ember egyéni furcsasága mitta hogy lett ebből olyan téma, hogy teljesen leuralja az értelmiségi, városi beszédmódot, és mindenki ezen pörög.

        Kedvelik 1 személy

  5. Alapvetően én is valami hasonlón gondolkodom, én megadnám a lehetőséget a “nemváltásra” olyan értelemben, hogy lehessen valakinek született “férfiként”, pszichológiailag indokolt esetben tranzícionálni és onnantól női névvel, “nőként” élni olyan értelemben, hogy pl. a személyi igazolványán ne legyen feltüntetve az, hogy “férfiként” született. Így pl. ha olyan munkát akarna vállalni és elvileg a munkák jelenős része ilyen, aminél nem lehetne a nők/férfiak között különbséget tenni, nem derülne ki, hogy ő transz. A születési nem nyilvántartását megtartanám az indokolt esetekre, kb. mint a bűnügyi nyilvántartást (és most ezzel nem azt akarom mondani, hogy a transzok bűnözők, nyilván) – ide csak indokolt esetben lehetne betekinteni vagy az igazolását kérni annak, hogy valakinek mi a születési neme. (Ilyenekre gondolok pl. hogy kollégiumi nevelőtanár, meg női börtönben felügyelő, meg a védett női terekbe való belépéshez ha ez indokolt). Csak nyilván azt szétválogatni, hogy mi az indokolt eset, meg melyek azok a helyzetek, amikor különbséget lehet tenni a “született” és a “tranzícionált” nők között nyilván olyan végiggondolását jelentené a női/férfi szerepeknek, ami ma ebben az országban szerintem sci-fi.
    A tgyás, anyasági támogatás részt nem értem, azok csak gyerekkel járnak, ha meg egy transznő örökbe fogad egy csecsemőt, és otthon gondozza én nem vonnám kétségbe a jogát arra, hogy állami támogatást kapjon vagy ha pl. a párja gyerekével ő marad otthon. Mondjuk én ennél morálisan meg jogilag sokkal jelentősebb kérdésnek tartom azt, hogy a melegek fogadhatnak-e örökbe vagy nem (Szerintem egyszerűen morálisan nem indokolható az, hogy ne fogadhassanak örökbe)
    A versenysport nagyon érdekes még, szerintem ott nem lehet jó megoldást találni. Engem nagyon nem érdekel és amennyit tudok róla, annak alapján azért elég torz világ (arra gondolok, hogy a személyes képességek plusz a kitartás mellett általában borzasztó sokat számít az, hogy az illető mekkora anyagi támogatást kap és mennyire tud/hajlandó doppingolni vagy legális teljesítménynövelőkkel élni – de lehet, hogy ez hamis kép). De lehet-e azt mondani, hogy annak ha te fiúként úgy gondolod, hogy lányként élnél tovább, az az ára, hogy nem lehetsz élsportoló, mert egyszerűen nem lehet olyan kategóriát találni, ahol sportszerűen tudsz versenyezni? Valószínűleg igen, lehetne, én itt gyengébbnek érzem a “fiúból lett lány” jogát arra, hogy a nők között versenyezzen, mint a nők jogát arra, hogy ne nyomja le őket egy “volt férfi”.
    Kulturáltabb közbeszéd az egész női/férfi szerep témáról jobb lenne nagyon.
    Elkezdtem olvasni az Economist cikkeket a témában és nagyon érdekesek, valószínűleg a brit szabályozásból lenne mit tanulni.
    A végére ez sajnos már nagyon kikívánkozik belőlem, (elnézést, hogy nem annyira kapcsolódik) de amúgy miért nem lehet a forgalmasabb helyeken kötelezően egy gender-semleges egyszemélyes, bezárható wc, ami azt a helyzetet is megoldaná, ha mondjuk az apa viszi állatkertbe a két lányát és emellett még használhatná az is, aki valamiért nem akar a ffi/nőibe bemenni?

    Kedvelik 1 személy

    • Még egy szempont: vannak országok, ahol a nemiszerv-műtéthez kötik a jogi tranzíciót, mert azt is vállalni kell hozzá, ne legyen ez a pornós shemale meg thaiboy fajta szexuális dolog a transzok ügyéből, és szerintem ezt indololt szétválasztani. Vagyis, egy nőnek ne legyen farka. Aki valamilyen okból (pl. pénzhiány, sebész-iszony, vérzékenység) nem vállalhatja a műtétet, az ezekben az országokban nem válthat jogilag nemet. Hogy ne érjék hátrányok, az nem a jog, hanem a közélet, a társadalmi kommunikáció, együttélés, stílus, tudatosság és érzékenység dolga.

      Tgyás csak nőnek jár, és védi a terhesség alatt is, biztosítást jelent. A babát gondozó férfiak és nagyszülők ellátása a szülés után kezdődik, gyes vagy gyed.

      Melegek örökbe: szerintem se indokolható (de az alkotmány szerint házasásg férfi és nő szövetsége), én abszolút melegpárti vagyok, őket is és a feminizmust is fojtogatja az erőszakos transz-aktivizmus és publikus hisztizés. Felidézném azt, hogy két éve Magyarországon is Pride-megnyitó szónoki pozícióból túrták ki Kiss Noémit, mert jóval előtte a Facebookon saját posztban szóvá tette, hogy a New York-i divathéten egy pici fiú vonult mint transz(nő) ikon. Tök ellentétesek az érdekek, nem is kedvelik egymást, de amúgy is, nem létezik egyforma betűméretű LMBTQIA, valójában a melegmozgalom a “cisz” férfiaké mindenhol.

      https://hvg.hu/elet/20180222_A_Pride_szervezoi_cenzuraztak_a_transzipart_kritizalo_Kiss_Noemi_beszedet

      Sport: sportágtól függ, nem minden sport doppingos, de ne a traszok kapcsán, miatt kezdjük megkérdőjelezni, ha amúgy nem tesszük, és ne, ne lehessen transzként élvonalban versenyezni, főleg verekedős és durva erő, állóképességi vagy erő-állóképességi teljesítménysportokban, ez abszurdum és etikátlan.

      A vécés javaslatod okos, észszerű, de ugye pénz (még nem is akadálymentesek a helyek!), már sok helyen vannak családi vécék és a mozgássérültekét is használja bárki, aki maga szeretne lenni vagy segget is mos, kelyhet öblít.

      Kedvelés

    • A bűnügyi rész nagyon fontos. Nagyon-nagyon. Az egekbe menesztett áldozat Tara Hudson Ágoston László posztjában kilenc alkalommal verekedett, és a kilencediknél kapott 12 hét letöltendőt, majd teledrámázta a médiát, hogy őt molesztálják (hatalmas mellek, szőke, szexualizált külső és pénisz, viszont nem volt gender certificate papírja, így hivatalosan ő nem is transz). Ebből itt már az lett, hogy “kétezerszer erőszakolták meg”…

      Kedvelés

      • basszus, én elsőre bevettem… a kétezret :/

        Melegek örökbe: szerintem se indokolható (de az alkotmány szerint házasásg férfi és nő szövetsége), én abszolút melegpárti vagyok, őket is és a feminizmust is fojtogatja az erőszakos transz-aktivizmus és publikus hisztizés.

        Teljesen egyetértek. Az viszont az én naivitásom, hogy mostanában kezdem csak érzékelni, hogy mennyi a nőgyűlölő meleg férfi…? Haver révén egyre több meleg ismerősöm van idehaza is, és ledöbbent, mennyi nőgyűlölő megnyilvánulásuk van. Ezt a szigeten valahogy nem érzékeltem.

        Kedvelés

  6. Sport: tegnap néztem a csodás jogi-társadalomikritkus The good fight legújabb részét, abban pl az úszás kapcsán vetődött fel a transz sportoló kérdése. Nem tudom, hogy ez a része igaz-e de az volt a tényállás, hogy úszásban az Olimpiai Bizottság szerint az versenyezhet nőként, akinek 4x alatti a tesztoszteron szintje, viszont a nőknél ez általában mondjuk csak x. És volt a három csapattag, aki a “normál lány”, a fiúból lánnyá tranzíciónáló, ffi nemi szervvel rendelkező, de a tranzíció miatti kezeléssel 3x-re levitt tesztoszteron szintű úszó és a harmadik, aki női nemi szervekkel rendelkező lány volt de valami rendellenesség miatt magasabb tesztoszteron szintje volt. Jogilag az jött ki, hogy a harmadik esett ki a csapatból. És a transz úszó érve az volt, hogy minden élvonalbeli atlétának van valami olyan jellemzője, ami miatt biológiailag is más, mint a többi sportoló, neki miért ne lehetne ez (mármint hogy a pubertáson fiúként esett át és emiatt vsz nagyobb a tüdőkapacitása meg az izmai).
    Wc: igen, nyilván ez a praktikus megoldás, csak engem egyszer felháborodottan tessékeltek ki Belgiumban egy mozgássérült próbafülkéből, amikor bementem, pedig közel s távol nem volt mozgássérült. Azóta mindig úgy érzerm, hogy tilosban járok a mozgássérült wc-ben :).

    Kedvelik 1 személy

    • Igen, hormonszinthez kötik, csak it a csontozat, férfiként épült izomzat, abban a gyors-lassú rostok aránya, az erőkar miatt a végtagméretek, és ahogy írod, a tüdőkapacitás, vérképzési jelelmzők is számítanak, nem csak a tesztoszteron.

      Kedvelés

  7. “Én azt nem értem, hogy bár ez egy létező probléma, de a (nagyon megengedő, szerintem túlzó) becslés szerint 50-60 ember egyéni furcsasága miatt hogy lett ebből olyan téma, hogy teljesen leuralja az értelmiségi, városi beszédmódot, és mindenki ezen pörög.”
    Szerintem ennek kizárólag politikai okai vannak. Úgy gondolom, hogy egy darabig működött ez a “nemváltós” történtet itthon is valahogyan csöndben, kevés érintettel. Aztán megtalálta a témát a narancs rezsim és belefér a szavazatmaximáló világnézetnek nevezett programjukba, hogy ebből téma legyen. A másik oldal meg ugrik rá persze. Meg bulvártémának is kiváló és ebben nyilván szerepe van a személyesen érintett zászlóvivőknek is.

    Kedvelik 1 személy

  8. Én annyit tennék hozzá, hogy minden országban – a jóléti államokban is, kifejezetten – forráshiánnyal küzd az egészségügy. A civilizációs ártalmak, életmód-következmények, elöregedés jelensége mind-mind agyonterheli azt a rendszert, ami egyébként szerintem probléma megoldó apparátus, vagyis a következmények kezelésére jött létre. Utóbbival arra célzok, hogy a felelősség az egyéné, mennyire apellál és támaszkodik erre a rendszerre, és épp az előbb felsorolt jelenségek kapcsán.

    Nincs gumiból egyetlen egészségügyi rendszer büdzséje sem, a nemváltó műtétek pedig iszonyatosan drágák, és valahogy az az érzésem, hogy túlkapásnak vagyunk tanúi. De nem csak a magukat az eljárásokat ambuláns kezelés szintjén követelő beszédmódra gondolok, hanem arra, hogy hogyan kellene a társadalomnak kezelni a transzneműeket, úgy általában. És ebben viszont már ott van a személyiben szereplő nem kérdése is, hiszen egy eü dolgozó, vagy egy rendőr, de akár egy hr-es is az alapján fog besorolni valamilyen halmazba, amit ott lát. Ez a tény – illetve az, hogy ott mi szerepel – nagyon sok visszaélésre ad lehetőséget, és ezzel egyetlen baj van: az individualizmus korában – vagy simán az érdekek mentén – ez kihasználtatik, nem is kérdés. Meg, valahogy esélyt látok arra, hogy áthiszterizálják a társadalmat, mert azt gondoljuk előremutatónak, ha mindig eggyel tovább megyünk, tartva attól, hogy megbélyegeznek minket, ha valamit már nem tartunk elfogadhatónak. Ennek ellenére azt gondolom, hogy egy férfinak született ember sosem lesz teljesen nő, és nem értem, miért nem elég az a megnevezés, hogy pl. női transznemű? Hisz ez ő, ez az élete, amire egyébként olyan nagyon büszke, állítólag vállalja magát. Miért akarják eltörölni a múltjukat és miért követelik mindenkitől azt, hogy ebben konszenzusosan vak és néma legyen? Nekem ezzel valami nem stimmel.

    Tök alacsony vagyok, semmilyen tömegközlekedési járművön nem ér le a lábam, de sokszor még a munkahelyi székeken sem. Emiatt állandóan kapaszkodnom kell, nem ülök stabilan, sokszorosa az esélye a trombózisnak, kiszúrják a szemem az esernyővel, általában sokszor löknek föl vagy söpörnek félre, mert nem látszom a tömegben.
    Sokkal többször kötnek belém, mert egy primitív ember szemében könnyebb prédának tűnök. Minden ruhámat át kell alakíttatni, ami extra költséggel jár, ha hízok, sokkal jobban látszik, az üzletekben teljesen normális árucikkeket mások segítségével tudok leszedni a polcról. Sokkal nehezebben találok cipőt, amit igen, az hamarabb tönkremegy, mert a lábam attól még, hogy rövid felnőtt felépítésű, tehát széttaposom. Meg még hatvan ilyen egyéb dolog, ami nem ér föl azzal, hogy szerencsére a testi és a szellemi (?) nemem megegyező. Különösebben rám sem szabták ezt a világot, tök hátrányos helyzetű rétegből jövök, bár szerencsére fehér vagyok és európai, tehát még mindig privilegizált.

    Szerintem demagóg beszédmód jellemzi az egész transzpárti tábort, amiről mindig az jut eszembe, hogy mivel az isztambulival is épp az legnagyobb – van más, kisebb is lásd melegházasság, de az más lapra tartozik – a problémája a remek vezetőinknek, hogy biológiai vs társadalmi nem témában is állást foglal, én most mondjam azt, hogy lám-lám, miattatok nem ratifikálnak egy amúgy engem védő törvényt? Demagógia, tudom, nem is gondolom komolyan, de ez ugyanaz a gondolkodásmód, fordítva.
    Csak nekem nem célom a gyűlölködés, ami pedig igen gyakori alapállás – valaki ellenében lenni valamilyennek. Ezért nem független, szuverén gondolkodó általában a magyar ember, mert kurvára mindig valami ellenében foglal állást, akkor is, ha progresszívnek gondolja magát. Annyi gyalázkodó, testszégyenítő, beszűkült, lincs hangulatot gerjesztő liberálist, mint amennyi nálunk van, sehol sem láttam még, bár még csak két klasszikusan liberális társadalomban éltem tartósabban. És ez azért zavar, mert ha mi, az elöl menők ilyenek vagyunk…?

    Nagyon kevesen merik megengedni maguknak nem konzervatív vonalon, hogy bármiben is egyetértsenek pl. a kormánnyal. És ez baj, mert a differenciált, árnyalt gondolkozás hiánya (minden táborban) sokkal nagyobb gond, mint a bármilyen túlsúly.

    Kedvelik 1 személy

  9. Visszajelzés: mit jelent nőnek lenni? 2. | csak az olvassa. én szóltam. minden érdekesebb, mint amennyire elkeserítő

  10. Elolvastam pár cikket a nemhetkoznapifemeinizmus-ról, pl a WC-vitásat is és sokat árnyalta a képemet erről az egészről. Tetszik az oldal, okos, árnyalt, olvasgatom még majd, köszönöm.
    Meg az angol cikkek a gyűlöletbeszéd miatti feljelentésekről meg a ki finanszírozza ezt az egészet kérdésről, meg arról, hogy törlik a netről a kritikus tartalmakat, ez nagyon mellbe vágott. Az ilyeneket összeesküvés-elméletnek gondoltam korábban, de most már sokkal jobban értem a kritikádat.

    Kedvelik 2 ember

    • Tényleg jók ezek a videói, nem ismertem őt. “Ha nem számit abiológiai nem, akkor mit jelent a tranzíció?” És elismeru, hogy a születési neme miatt és mert 20 évig fiúként, férfiként élt, bizonyos női tapasztalatokban nemosztozhat, még ha most sok helyzetben osztozik is a nőket érő hátrányokban.

      Kedvelés

  11. Bish Barbie Lili is egy ilyen teljesítmény nélküli pozőr, aki drámából és hisztiből, valamint haj rózsaszínre festéséből, sminkekből szerez jövedelmet, éspedig sokat, és ezekhez képest megkapó és értelmes amúgy, de maga az üzem, hogy ettől kap valaki figyelmet, ennyire kifelé él, ez elképesztő.

    Itt 6:45-nél azt mondja:
    Nem ajánlom senkinek, hogy ezt stresszlevezetésként csinálja (hajbirizgálás), vagy azon gondolkozzon, hogy megölje magát, mert igazából tényleg semmi értelme (sminkpiszkálás), mert sokkal több értelme van élni, mint hogy meghalj (vakarózik), ott vannak a barátaid, meg a sok nevetés, meg ilyenek (szempillaigazgatás).

    Kedvelés

  12. Visszajelzés: hogyan lettem kirekesztő – és boldog 1. | csak az olvassa. én szóltam

  13. Visszajelzés: gyermekeinket nem fenyegeti veszély | csak az olvassa. én szóltam

  14. Visszajelzés: a melegek örökbefogadásáról | csak az olvassa. én szóltam

  15. Visszajelzés: érintettséggel érvelni?… | csak az olvassa. én szóltam

  16. Milyen könnyű bekerülni a médiába: egy kicsit lelkizel, hogy te más vagy, olyan apróságokról, érzetekről és hétköznapi szokásokról (amelyeket más témában eszedbe nem jutnál a köz elé tárni vagy politikailag keretezni, és senkit nem is érdekel), mindezt lehetőleg újbeszél hülye szavakkal, és hirtelen fontosnak érzed magad.

    ebben legalább van humorfaktor.

    de ez még csak nem is vicces: unja az életét, beleborul a “segítésbe”, kifele él, fennakadt szemmel jóságosodik, miközben romhalmaz az élete, egészsége. csak akkor úszik, ha az pénzgyűjtő kampány és poszt, az egész élete ez a mutogatás, “közösségi élet”, “jó ügy” (hány ilyen van, a fél mamami, csupa elhízott okoskodó, és a sikeresebbeket /akik szintén gázak/ hogy irigylik!), hihetetlenül lapos mondatok, aztán (amikor már ez a menő) előáll, hogy ő milyen extra, mert demiszexuális pánromantikus poliamór nonbináris férfi (!!!), és ha valaki rá merne szólni, menne a hiszti, hogy ezt magánügy és nem tartozik másra és neki milyen nehéz. nem is szól senki, hallgatnak az emberek. pedig ha nem járna az automatikus (rémülten színlelt, tapintatos vagy valódi) megértés, taps (“az érintetteknek fontos, neked meg nem kerül semmibe”), akkor nem műsoroznának így. az egész nem lenne, ha soha senki nem lett volna hajlandó belemenni a gyermeteg, magamutogató és kellemetlen játékaikba. ha megmondták volna neki: haver, az a bajod, hogy megcsúnyultál, unod a férjed, erre hirtelen POLIAMÓR PÁNSZEXUÁLIS leszel és a kategóriáidon rugózol. tényleg mutassatok akár egyetlen arányos testű, nem rettenetes kinézetű transzneműt Ónodi Adélon kívül.

    és ő nem kamasz, egy érett nő, férjjel
    https://dajer.hu/hazastars-es-anya-vagyok-nembinaris-eddie-elobujas-tortenete

    Még egyszer: ez politika, ez van az ellenzéki oldalon, ezt meg a 17 éves queereket szánják a gyerekeknek példaképnek, mindenki bátor és futtatja őket a média. soha ilyen pedofil nem volt még a Pride. a Humenben azt mondja MZP-nek az interjúvoló, hogy mivel nem vették napirendre a melegházasságot, sokan úgy döntöttek, nem is mennek el szavazni. mintha más téma, fontosság nem lenne. ezeket ez érdekli a világból. lapozol egyet, durván tárgyiasított, izmos-fényes csücsöri srác hatalmas fasszal csábít az angyal utcai szaunába.

    eközben az azonos neműeknek már 2009 óta létező bejegyzett élettársi kapcsolatot évente 30-70 pár veszi igénybe. vagyis a kutya se. nem ezt akarják, hanem hatalmaskodni, zsarolni. meg legális béranyás gyereket, ez lesz a következő.

    Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .