könnyes szemű szolgáltatók

Miért van például az, hogy egynémely ismerős, és tényleg hatot tudok kapásból, aki szolgáltatással foglalkozik, de olyannal ám, amelyet a felső százezer engedhet meg magának jobb időszakában, a karanténban a kötelező kezdeti bizakodás, a motivációs szövegek, #mindenrendbenlesz hesteg és élőzések után most keserű posztokat ír arról, hogy baj van a kapcsolatokkal, az emberek sajnos manapság használják egymást, nem hozzák rendbe a kapcsolatot, hanem lecserélik az embert, pont mint a tárgyakat (az megvan, hogy ez az elhagyott, mérgező házastársak szövege, akik játszmáit nyomorultan évekig tűrték, és akiknek hiába kérés, párterápia, ultimátum, semmire, de semmire nem voltak hajlandóak változni?), mindenki csak a haszonra hajt – miközben nyilvánvalóan nem a barátaihoz szól (akkor nem látnám ezeket a posztokat én is), hanem pont azokhoz, akiknek ő élt a pénzéből és pont ő “szerette” őket csak addig, amíg kicsengették a díjazást (számlát sose adott), most pedig a legszámítóbb módon a bevételét és a nyüzsgést siratja, és egyáltalán nem rezonál arra, hogy másoknak sincs most bevételük, így nála elkölthető pénzük, vagy ha van is, abból a testvérüket támogatják, meg talán kedélyüket vesztették, leépültek fizikailag, esetleg befordultak kissé, semmi kedvük neten kitartóan igénybe venni a szolgáltatást (nekem ez nem ment, milyen csúf mindenki zoomon! és olyan eleven és intenzív volt az igazi, élő, összetapadt kapcsolatban létezni, hogy még telefonálnom is riasztóan idegenné vált), és talán élőben sincs már kedvük, és nem is lesz: szerintem sokan nem mennek vissza az edzőjükhöz többet, valahogy átértékelték az elmúlt hetekben, hogy mi a fontos, de az is lehet, hogy megtanultak önállóan edzeni, utálnak bárhova időre odaérni most már, alkalmazkodni és még fizetni is érte, és nem akarnak újra úgy létezni, mint előtte… meg úgy általában is, mennyire profi már hisztizni, vádaskodni, barátságról papolni, csupa szép-jó-egyedi nyújtása és rezzenetlen derű és erő helyett rossz érzéseket nyújtani moralizálós fölénnyel egy szolgáltatói viszonyban.

11 thoughts on “könnyes szemű szolgáltatók

  1. Én nagyon bírom az egyszerű embereket időnként, de lehet, hogy mindig. Kiszámíthatók, nem játszmáznak, nem bonyolítanak semmit. Nem könnyű velük, de ha megvan a közös hang, megy minden simán, évtizedekig. Nem szerettem szakácsokat tanítani, de voltak bizonyos dolgok, amiket megkedveltem. Volt sok fiú is köztük, mindig tudtam, mire számítsak, és ha néha fel is bukkant a saját érdekeik előretolása, primér gonoszság, szánni való játszmák sose voltak (időnként lányok részéről, de azt is megoldottuk). Azt csak az csinálja, aki nagyon összetettnek és bonyolultnak hiszi magát, közben meg tök üres. Aki tényleg összetett, az megoldja a saját életét, de most nem?

    Van a fiamnak egy edzője, hetente kétszer járt hozzá a csapatba. Mikor látta, hogy se tornatermi, se szabadtéri, se edzőtáboros edzés nem lesz, amiből jelentős bevételei származtak, fogta magát, és még jobban belehúzott az eredeti szakmájához tartozó vállalkozásba: most 100% szobafestő, 0% edző. Időnként kiírja a csoportba, hogy hiányoznak, és várja vissza őket ősztől. Nem kesereg, hétvégente feltesz telivigyoros horgászos képeket magáról. Bírom az egyszerű embereket.

    Kedvelik 5 ember

  2. Én is szolgáltató vagyok, és a járvány kezdete óta az igényekre reagálva illetve azért, hogy jelen maradjak, látható, prezent készítettem heti egyszer stream órákat a csapatomnak. Ellenszolgáltatás nélkül, mivel egyrészről én is tanultam ezt az egész onlines jelenlétet másrészről meg a hang-és képminőséggel is akadtak gondok, szóval a professzionálistól elég messze volt az amit technikailag, nem tartalmilag! nyújtani tudtam. Olvasva téged be kellett látnom, hogy bennem is többször, sokszor megfordult az, hogy miért nem kapok (nem fizetést) hanem visszajelzést, egy köszönömöt, hiszen időbe és energiámba került egy-egy óra összeállítása és igen fájt a szolidaritás eme hiánya. Sokáig mardosó volt ez. Hirtelen, éles változás, keresnek, szeretnek, járnak hozzád, elismerik a tudásod, igénybe veszik a segítséged. Egyik napról a másikra meg 180 fok és semmi. Hozzáteszem nekem ez a szolgáltatásom nem fő bevételi forrásom, tehát nem a bevétel kiesése fájt, hanem az, hogy amit eddig nyújtottam az a kutyának sem kellett, a live streames verzió nem működött és lassan a kedvem is elment az egésztől. Anyámmal beszélve, magammal monologizálva, az egésztől eltávolodva, a sértettséget félretéve látok most már rá arra, hogy az emberek nagy része valóban az életbenmaradásért (testi, lelki) küzd és mindaz ami korona előtt volt, most háttérbe szorul és talán már soha nem lesz ugyanaz. El kell szerintem ezt is gyászolni és máshogy, másfelé továbbmenni.

    Kedvelik 1 személy

    • Hűha, kemény önreflexió ez. Biztos szeretik, értékelik, de nem köszönik meg, valahogy annyi volt, olyan özöne jött a lelkes élőzésnek, a streameknek, hogy elsikkadt az egyes közzétevő. Talán azt érezték, hogy most így próbál a felszínen maradni minden szolgáltató, túl nyilvánvaló volt, hogy ez nem a nézőkről szól, és ez egy kicsit sok volt. Eleinte minden olyan súlyos, tragikus, drámai volt, akkor voltak lelkesek a júzerek, aztán jött a fásultság, az unalom, a telítődés. Iszonyat mennyiségű kontent van, azt éreztem, mindenki akar valamit tőlem. Engem mint bloggert nem viselt meg, mert nem hozott változást, de az angolóráinkat én is bűnös hanyagsággal szabotáltam, nem ment a skype.

      Néztem más tartalmaknál is, van-e visszajelzés, közösség, megbecsülik-e. Boho Beautiful nagyot tarolt, befutott, profi is, és mindig pozitív. Epres Atttilánál is volt egy maroknyi csapat minden este, törzshallgatók. Az is lehet, hogy éhezik, amit tudsz, és visszatérnek lassan, vagy jönnek helyettük újak. Aki szar családból szabadul most, kell neki az énidő, és mehet végre, az biztosan. Mi is a nyitás napján rongyolunk szeretett étterem teraszára, életbe visszatérni… De az egyik (fő ilyen), akire célzok, egy testépítő, hát, ő beszarás, nem bírta ki, előbb lett embergyűlölő depressziós, mint vége a karanténnak. Azóta is meg van sértődve, a magánéletről nyavalyog, érzelmeskedik, alapvető dolgokat nem ért.

      Kedvelik 2 ember

    • Még az “igénybe veszik a segítséged” szó tűnik fel a kommentedben. Amit pénzért adunk, az szolgáltatás, abból élsz, ez mitől segítség? Ha volt valami azon túl is, akkor nyilván megköszönte, de ez nem kötelez ilyen extra helyzetben senkit semmi továbbira.

      Kedvelés

      • én az a hülye szolgáltató vagyok, aki a díjazást mondjuk úgy másodlagosnak tartja, talán a szolgáltatás jellege miatt is. többször keresnek meg, régiek is, mutassak egy-egy pozíciót, légzéstechnikát stb ami isiásznál, stressznél stb. segít. na ilyenkor nem kérek egy fillért se, de segítséget adok. hangsúlyozom nem a szolgáltatásból élek meg. illetve abból élek jól, de a kenyérkeresőmunka-szolgáltatás aránya olyan 70-30%.

        Kedvelés

  3. Én egyszerű embernek tartom magam. Bár követem a 21. századi trendet a marketingben, írok, fotózok, hastegelek, van pinterest meg instagram is , kendőzetlen fotókkal. Ma ez kell, hogy eladható legyek, megvegyenek. De épp ezért nincs túldimenzionálás, fotók javítgatása, az okos marketingesek követése, rajongása, tanfolyamokra feliratkozás. Takarítok, muskátlit ültetek, kertet gondozok, fűszert termelek, meg némi zöldséget. Csibék vannak, kapirgálós tyúkok, kacsák és galambok, és két ló is, sokszor a rákba kívánom az értük való törődést, sok-sok munka, trágyahordás, sütök és főzök is közben a vendégeknek, akik igen! kérik, hogy tegyem ezt meg, mert ők pihizni jönnek ide. Nos, bár nézem, hányan kedvelnek, egy-egy poszt mekkora látogatottságot ér el, de nincsenek álmatlan éjszakáim amiatt, ha csak harmincan kattintottak a bejegyzésemre. Alszom esténként, mint akit fejbe vertek, mert fizikálisan kitettem magamért, edzőterem nélkül is. Azért este a tévé előtt – kb. 20 percig – lábfej átmozgatás, nyújtás, hogy ne legyen éjszakai görcs. És hatalmas könyvtáram van – vendégkönyv bejegyzések igazolják, érdemes, akár csak ezért bekuckózni hozzánk – és ha nem vagyok nagyon elernyedve, színházba, koncertre is járok, vén fejemmel. Nem kell ezt agyon magyarázni, intellektusba helyezni, így élek. Vannak traumáim, meg egyebek is. Csak rám tartozik. Nem lesz belőle regény, másoknak okulásul. Csak azért, mert nem üti meg azt a nívót az írásom, amit elvárnék magamtól, és már az idő is rövid a tanuláshoz. De azért tanulok, ezért vagyok itt.

    Kedvelik 2 ember

    • Jaj, hát nem kell mindenkinek bloggernek lenni, senki se mondta ezt. Én is nagyobbrészt befogadó vagyok.
      Jó életed van.
      De mit jelent, hogy eladható? Van ebből pénz vagy ilyesmi, úgy értem, számít, ki kattint, hányan vannak? Ha nem, akkor ez is csak a hiú hobbi, nem? Egy szolgáltatótól okés, ha viselkedik és a követőszámát turbózza.

      “fizikálisan kitettem magamért, edzőterem nélkül is” egyelőre mindenki így kénytelen! 🙂

      Köszönöm!

      Kedvelés

      • Óh, hát akkor mégis sikerült magyarázkodónak írnom a soraimat, pedig ezt az allűrt már azt hittem, magam mögött tudom. Nem, a kattintásból nincs eladás, illetve akkor van, ha vendég is lesz belőle. Márpedig aki szállásadó, az azért ír, mutat be életformát, hogy rácuppanjanak, meg akarják ismerni, tetsszen a miliő, el tudja képzelni, hogy itt kipihenheti a mindennapokat.
        Ez nem hobbi, ez kőkemény életmód, amit nagyon is lehet szeretni. A szöveges részt kell tanulni, de ezt sem veszem véresen komolyan, ezért írtam, hogy nem nevezek be reklámszövegíró-tanfolyamra. Többnyire bejönnek a zsigerből írt, rövid esszéim.
        Valamikor sportoltam, versenyszerűen. Mondhatom azt, hogy tornász voltam az elmúlt évszázadban. (hi-hi-hi) Meg atlétizáltam, futottam, magasat ugrottam. Meg kézilabdáztam, meg úsztam. Ma már ebből csak a fájó ízületek maradtak, de még ha megrázom magam, helyre tudok hozni enyhébb gyötrelmeket. Nyújtok, sétálok, nordic walkingozom (néha) Szóval semmi rendszeresség, semmi kötelességszerűség, súlyokról ne is beszéljünk:))) Három éve véletlenszerűen felkapaszkodtam egy gyűrűre, próbáltam húzódzkodni, azóta sem jött rendbe a vállam.:)))Tudom, nem a gyűrű volt a hibás. No, szóval érzékenyek vagyunk az általad felvázolt, érintett-átgondolt emberi témákra, ezért vagyunk itt, nem nyavalyogni:))

        Kedvelés

  4. Én tényleg önállóbb lettem a bezártságban (nem egyik napról a másikra, mert szerencsére az elmúlt évem is már erről szólt), ugyanakkor le is tisztult, milyen segítséget és szolgáltatást vagy szervezett tevékenységet igénylek valóban, mi hiányzik, mi lesz az, amire a karantén után is áldozok időt, pénzt és energiát. Az egyik az, hogy legyen hely másokkal együtt, közösségben, szervezett keretek közt csinálni valamit (tánc, esetleg akrojóga, esetleg újra improvizációs színház). A másik, hogy olyan eszközöket, technikát próbálhassak ki, ami itthon nincs. Spécibb sporteszköz is lehet, de az uszoda meg a szauna is ilyen. A harmadik meg az, hogy olyan legyen a tanár, aki tényleg új dolgokat mutat, olyasmit, ami nekem videóról meg leírásokból túl bonyolult lenne, és személyes visszajelzést is ad. Véletlenül pont a karanténnak köszönhetően találtam is valakit, aki ilyen, és őt is csak a karantén kényszerítette az online szolgáltatásforma kidolgozására (neki megvolt már erre minden előfeltétele meg tudása, csak az kellett, hogy ideje is legyen meg motiválva is legyen arra, hogy megvalósítsa).

    Kedvelés

olvasd el, amire reagálsz!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.