A transznők rövid története. “Volt itt két szoba, egy jól felszerelt a fiúknak, tele izgalmas játékokkal, itt eredetileg rend volt, és mellette volt egy szegényes, sivár, billegő székekkel. Ott csend volt, szépen és szomorúan játszottak, amivel lehet, főleg egymással. Aztán a lányszoba egy kicsit felfejlődött, lett bele Barbie, egy új szék. A fiúk elunták a játékaikat, az összegányolt szobát, a koszból, ordításból, verekedésből a széttört játékaik közül átjönnének ebbe a tisztább szobába, hú, ez izgi, itt mi van, kikkel lehet itt játszani, elkérik a Barbie-t, le is tépik a lábát. Itt van minden, a szent, a szép, az életvidám, a csinos ruha, az anyaság, a jóindulat. Én ilyennek látom a transz nőket, legalábbis ezeket a hangosakat, és nem adom a nőiségemet átdefiniálni senkinek.”
Át vagyunk verve. Liberális lencsefőzeléket etetnek velünk, pár szemért odaadtuk az igazi, balos és feminista örökségünket. És aki eladta nekünk, az sztárkodik, és még mi lájkoljuk buzgón. Nyomás van: a brancsba tartozol-e? mit gondolsz? Én semmi különöset, egyes részletkérdésekben iszonyú hamisság van (például, hogy kikre próbálnak törvénymódosítást és öngyilkosságokat rákenni a hangadók) – de többet olvasok és elfogulatlanabbul, mint aki nagyon tudja rögtön, mi a véleménye.
Meg aztán kérdőre is vonnak. Konkrét személyek csinálták ezt többekkel, mint amit ez a fóka:
Ha más véleményed van: “ne már, csajok, mi ez a folyamatos hiszti meg menősködés? Emlékeztek még, hogy a feminizmus kiállt a pornó és a prostitúció ellen? Nem influenszerek sajnáltatták magukat a kanapén!”, akkor jobb, ha hallgatsz.
“Majd ha össze bírunk fogni és el tudjuk fogadni, hogy nem vagyunk egyformák, akkor… Addig szerintem jobb, ha hallgatunk.” (Péterfy-Novák Éva, színpadról) (a májusi hajszájuk fényében ez nyihihihihihihihihi)
Olyanok uralják ma a feminista beszédpozíciókat, akik jobb esetben nem értik, mi a nők érdeke, de valószínűbb, hogy nagyon is értik, csak nem érdekli őket, és áldozatok fotóival haknizva maguknak építenek karriert, mindig felszínes és olykor nőellenes témákkal etetnek tízezreket, hatásvadász drámát rendeznek minden egyes napihírből, koherens világnézetük nincsen, és akkor érzik magukat elemükben, amikor tapsoltatnak maguknak.
Ami a címben van, azt Sándor Juditnak egy betegjogi fejtegetésében olvastam. Tehát: ha kiállsz egy csoport jogaiért, az nem azt jelenti, hogy más csoportok joga nem fontos, nem a rovásukra van ez, tehát hülye érv, hogy azért ne foglalkozzunk mondjuk a sérült gyermeket egyedül nevelő nők gondjaival, mert vannak más problémák is, vagy mert kevesen vannak. Velük is, másokkal is kell.
Jól hangzik, de nem jó mindenre.
Egy társadalmi problémára fordított figyelemnek, erőfeszítésnek, erőforrásnak (médiafelület, szakértői tanácskozás, bizottság, konferencia, sajtóvita stb.) igenis arányban kell lennie az érintettek számával és a probléma súlyával, mivel ezek az erőforrások végesek, és a közvéleményt nagyon könnyű uralni, tematizálni: egy hangos, ám pici érdekcsoportnak jellemző fegyvere az, hogy mindenkit, aki azt mondja: ne már, ez túlzás!, gyűlölködőnek és -fóbnak nevez. Számít, hogy a probléma strukturális-e (van-e rendszerbeli gyökere – az izolált esetek és magánügyek nem közügyek), és fontos, hogy tisztán az érintettekről és általuk a közjóról van-e szó, vagy valami más zajlik. Például sajnálatkeltő drámázás, karrierépítés, feltűnésvágy.
Én úgy látom, hogy a jogok nem torta, de a jogvédő tevékenység már igen, és a médiafelület meg aztán végképp. Döbbenten látom, hogy valaki, pont mint Jessica Yaniv, gerjeszt egy-egy helyzetet, majd médiahírré és jogvédő-segített áldozattá, hőssé válik, és körbe is hordozzák, szükségük van rá.
Vagy a népviselet.
Ugyanő akar méhet és szülni, és ezért “küzd a világgal”. Ööö.
Pici, egyéni problémák mint közügy, meghatósdi, végig nem gondolt állítások az újságíróktól. A 33-as paragrafus* tartja forrón a témát, így esett, hogy néhány ember problémáján érzelmeskedik és szolidarit a teljes női média és a liberális újságírás.
Hogy őszinte legyek, engem már az is zavart, hogy feministaként folyton az LMB jogokkal kellett foglalkozni, az amerikaias beszédmódot utánozták, meg néhány leszbikus/bi- feminista hangoskodott önérdekűen. Állandóan a szexualitásukba botlottam (aszexualitás, swinger, transztéma, kink ízlés). És ez csak duma volt, senkinek a problémájára nem volt itt és akkor válasz.
Az LMBT csomagot és ebből a T-nek a slágertémává válását pedig erőltetettnek és károsnak érzem (ismét: “a volt párom is transz”), pedig rászántam az időt és a melót. Hogy meg kell nyilatkozni, “érzékenyednem” kell, rám rónak ilyen feladatokat. Nem vagyok elméleti, strukturális alkat, az újságíróagy ennél felszínesebb (de szélesebb érdeklődésű), és sokáig nem értettem ellenérzéseim okát. Csak TERF ne legyek, az a legrosszabb. Rosszabb a halálnál.
Engem a nők érdekelnek. Miért beszélünk ennyit a transzokról? Nem vagyunk esetleg baleknak nézve mi nők már megint, hogy mások helyett dolgozzunk? És: az a pár mutatóba-transzférfi kopogtat-e férfiklubban, hogy ők is teljes jogú férfiak, értük is álljanak ki amazok? Dehogy kopogtat, tudja, hogy a klasszik férfiasság szempontjából (mert az kirekesztő és patriarchális!) ő fura szerzet, semmi keresnivalója ott. Csendben oson, szakmai munkát végez. Csak a nők cipelik ezt is, a férfiaknak a patriarchátus felmentés. Nők (transznők) is nőket ekéznek, ők könnyű célpontok.
Miért nincs értelmes beszéd munkajogokról, bérezésről, szülészeti erőszakról, az anyák helyzetéről, idős nőkről, szegénységről? Miért csak a zaftos, érzelemkeltő történeteket rágják, a szexes-izgi sztorikat, az egyes eseteket mohón zászlóra tűzve? Miért a felszínes felháborodásra utaznak? Mi ez az örök szappanopera? Hova lett az okos szó, a rendszerszemlélet?
Baloldaliként sem lehet többé ökóságról és globalizációról beszélni, nem piszkálható meg, miért nincs egyenlő bérezés az EU-ban (uniós minimálbér?), miért nem fejlettebb a sztrájkkultúra, nem lehetsz antikapitalista, mert épp azzal fárasztanak, összefog-e a DK meg a Párbeszéd a Momentummal, a balfék, zavarosban halászó ellenzékünk csoportocskái, valamint mennyire röhög mindenkin a Kétfarkú, és amúgy is épp a Coca-Colának tapsolsz a BÁTORságáért, mert az meg szexi lett a haladó eszmékkel, holott a melegek joga nem mozdult előre egy tapodtat sem a kólás plakátok nyomán. Csak a kapitalista járt jól, osztották bőszen a naiv nők a plakátjait.
TGM is kb. ezt mondta nyáron: ha ezek a témák, és így zajlik az ellenzékiség, akkor ő ebben inkább nem venne részt.
A mi női médiahelyeinken elkeserítő a helyzet. Hashtagekben és profilkép-keretekben élik ki magukat. Az instafelszínesség, a ránézésre ítélkezés (szimpátia is így), a zúdulás, a hörgés. Senki nem olvas utána, nem elemez, nem érvel, megmondják neki a kész választ, és nyájba áll. Mennyi jóindulat – és hányan akarnak saját érzelmi élet híján mások történetébe bevonódni, együttérezni vagy gyűlölni. És freakeket megcsodálni mindig odasereglenek. Az érzékenyítés: hisztis behúzás. Hőssé válhatsz, azt mondják:
Hogyan tudod felemelni a hangot a jogfosztás ellen?
Támogatóként: Beszélj róla minél többet. Oszd meg a témában készült cikkeket és interjúkat. Állítsd be Facebookon a #toroljeka33ast profilkép-keretet. Oszd meg a transznemű ismerőseid posztjait, véleményét a témában. Posztolj a #toroljeka33ast hashtaggel. Végre egy alkalom, amikor a fotelből is mindannyian hősök lehetünk. Írj rá a transznemű barátaidra, kérdezd meg, hogy hogy vannak. Hallgasd meg és támogasd őket. Kérdezd meg, hogy mivel tudsz segíteni, ami túlélhetőbbé teszi számukra ezt a borzasztó helyzetet. Van, hogy egy közös Zoom-os ebéd vagy egy Netflix watch together filmezés is sokat jelent.
https://budapestpride.hu/hirek/mi-tortent-a-33-as-paragrafussal-marcius-31-ota
Már azzal sem tudtam mit kezdeni (még tíz-tizenöt éve), hogy folyton az LMB jogokról van szó, mintha az ugyanaz lenne, mint a feminizmus. Persze sok nő nem kér a férfiakból, zárt női tereket képzel, a melegek pedig úgy kerülnek a képbe, hogy az ítélkező, kirekesztő patriarchátus a közös ellenség. De nehogy már magyarázkodnom kelljen, hogy ciszheteró vagyok.
(És, mondja G., nem igaz, hogy az orientáció veleszületett, agyban kódolt, gép dobta. Ez arra jó, hogy lehessen drámázni a végzetszerűségén, meg fellépni a konverzió ellen. A homoszexualitás lehet sok szocializációs hatás összegződése, de akár ad hoc döntés és divat is, és ez jó: nem kell úgy születnie, élje meg a szexualitást, ahogy akarja.)
Továbbá nem szerencsés, ha azok, akik elmulasztották a testük iránti felelősségvállalást, a feminizmus alá gyömöszölik a kövérségmentegetést, ráadásul hamis dichotómiával (bikinitest-nyomasztás-butaság VAGY szabad-elhízott-természetes-lelki mélység) – ez is kooptáció, ekként felháborító, és nemcsak marginális, önérdekű téma, hanem a női életminőséget súlyosan rontja is a kifogáskeresés. Ezt láttuk a Norbi-cirkusz kapcsán januárban. Hogy ez kínos, vagyis hogy az izom piacképesebb, arra egy-két éve többen rájöttek, és be is fejezték a “minden test szép” műsort, ma már edzőteremből szelfiznek ők is.
Magazincímlapokon a témák 2013 óta: testpozitív, diversity, kövérek, nők a divatban, metoo, minimalizmus, műanyag, vegánság, edzett nők, transz nők. (De a sorrendet majd megnézem még.)
Az áldozati műsor apró, egyéni bajok kapcsán full gáz. “De nekem hormonzavarom van, nem tehetek róla!” Ha a hormonzavarodat bedobod mint ellenérvet, akkor én azt mondom: neked még sokkal jobban oda kell figyelned, mit eszel, mennyit edzel, és ez kemény meló, nem nyávoghatsz… sőt, tíz évvel ezelőtt kellett volna. Azért utálsz, mert nem tagadom le ezt a kedvedért.
Az áldozat ethosza, beszédmódja azoké, aki valódi bántalmazás, elnyomás elszenvedői. És az ő összevert arcukat se hordozzátok körbe olcsó showműsorként, hanem tiszteljétek a méltóságukat!
https://24.hu/kulfold/2019/07/22/transznemuseg-emberi-jog-here-gyantazas/
…emberi jogokról akkor van értelme beszélni, amikor olyan jogtiprásokról van szó, mint amilyeneket Észak-Korea, Kína, vagy Kambodzsa követ el napjainkban. (…) amikor heregyantázások megtagadásával kapcsolatban emleget valaki emberi jogokat, akkor az egész koncepciót degradálja és teszi nevetségessé.
Tegnap arról beszélgettünk erdei sétánkon, hogy ha ha az érzékenyítésnek nevezett műsornál jobbat akarunk, ha valóban az egyenlőség és a demokrácia talaján állunk, akkor mit kezdenénk a transzok ügyével. Gondolatkísérlet persze.
Ha politikus lenne, mondja: vergődjön Kövér László, az mindig jó, csakis ezért tenne gesztusokat a transzoknak, akik ügye amúgy marginális téma, nem tűzné napirendre.
De ha bölcsességed jogán választott vezető lennél? – kérdezem. Olyan, aki élhető viszonyokat teremt, demokrácia van, és (de) bármit megtehet, nincs ellenzéke, nem kell a pénzzel sem törődnie, ez nem akadály, és nem kell a pl. konzervatív szavazókra tekintettel lennie. (Erre meg is jegyzi: Sztálinnak sosem kellett a szavazókkal bajlódnia! Illetve felidézi Ahmadinedzsadot:
https://www.theguardian.com/commentisfree/2007/sep/25/nohomosexualityhere
A Columbián adott elő, de kikötötték, hogy a hallgatóság kérdéseire válaszolnia kell, és meg is kérdezték, mi a szitu Iránban a melegekkel, mire mondta: náluk ilyen probléma nem létezik.)
A teljhatalmú demokratikus vezetőt már együtt rágtuk, és arra jutottunk, mondja meg tágas, okos szakértői kör (érdekmentes orvosok), kik a valódi transzok, és engedélyezzék ők, végezzék is el a beavatkozásokat. Közpénzből. Fasszal ne lehess nő, tehát jogi nemváltoztatás = orvosi tranzíció. Nem butaság a kétéves, beavatkozások és jogi elismerés előtti próbaidő sem.
Valójában ez a téma nem érdekli őt. Nem kell minden ügyben hangoskodni. Nem azért, mert vak, mert közönyös, hanem mert másra kell a torta. Vagy mert nem érti, nem látja át, annyira nehéz kérdés. Ha mondjuk bázisdemokrácia volna, és mindenki elmehetne felszólalni, szavazni minden egyes témában, mondja, és szerdán lenne a “mi legyen a transzokkal?” est, de pont menne egy jó film a Tabánban, akkor távol maradna. “Majd a Mérő Vera elhívja a barátnőit”.
Mindenfajta manipuláció ellen tiszta szóval, valós ismeretekkel kiállni! Ne fordulhasson elő, hogy a trend nyomja a formálható, különlegessé válni vágyó kamaszokat álságos identitásműsorokba, hogy aztán semmi másról ne szóljon az életük a legszebb, erős, egészséges, fogékony korukban, mint a tranzícióról, fájdalomról, áldozatmivoltukról, akadályokról és a sorstársaikról. Meg panaszkodjanak folyton olyan beavatkozások fájdalmai és költségei miatt, amelyeket oly igen áhítottak. Mintha járna, hogy az élet egyszerű legyen akkor is, ha az álmaid bonyolultak, és soha, soha ne legyél hibás, felelős semmiért.
Forró a hangulat, van mit meglovagolni: sorra jelentkeznek is az együttérzésért és a figyelemért ízléstelen és amatőr figurák. A cél: szereplés, hőssé válás, hiszterizálás, médiakarrier – a legviccesebb a fent linkelt Berencsi Eszter, aki annyira tele van Hollókő népe iránt szeretettel, hogy felnyomja őket egy pitiáner és kiprovokált sérelme miatt az EBH-nál, és pert nyer ellenük.)
A transznők történetre röviden.
Volt itt két szoba, egy jól felszerelt a fiúknak, tele izgalmas játékokkal, itt eredetileg rend volt, és mellette volt egy szegényes, sivár, billegő székekkel. Ott csend volt, szépen és szomorúan játszottak, amivel lehet, főleg egymással. Aztán a lányszoba egy kicsit felfejlődött, lett bele Barbie, egy új szék. A fiúk elunták a játékaikat, az összegányolt szobát, a koszból, ordításból, verekedésből a széttört játékaik közül átjönnének ebbe a tisztább szobába, hú, ez izgi, itt mi van, kikkel lehet itt játszani, elkérik a Barbie-t, le is tépik a lábát. Itt van minden, a szent, a szép, az életvidám, a csinos ruha, az anyaság, a jóindulat. Én ilyennek látom a transz nőket, legalábbis ezeket a hangosakat, és nem adom a nőiségemet átdefiniálni senkinek.
* Pontosan a szöveg:
33. § (1) Az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény (a továbbiakban: At.) 3. §-a a következő x) ponttal egészül ki: (E törvény alkalmazásában) „x) születési nem: az elsődleges nemi jelleg, illetve kromoszóma alapján meghatározott biológiai nem.” (2) Az At. 69/B. § (1) bekezdés b) pont be) alpontja helyébe a következő rendelkezés lép: (A személyazonosító adatok nyilvántartása tartalmazza b) az érintett) „be) születési nemét,” (3) Az At. 69/B. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) Az At. 69/B. § (1) bekezdés b) pont be) alpontjában meghatározott adat nem változtatható meg.”
https://www.parlament.hu/irom41/09934/09934.pdf
És amit módosít, itt a 3-as:
https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1000001.tv
69/B. § * (1) A személyazonosító adatok nyilvántartása tartalmazza
a) az egyedi elektronikus anyakönyvi azonosítót,
b) az érintett
ba) születési családi és utónevét,
bb) születési helyét,
bc) * születési idejét, ennek hiányában életkorát,
bd) személyi azonosítóját,
be) nemét (…)
tehát ehelyett: születési nemét, és:
3) * Nem vezethető át adatváltozásként a szülők neme adatának és ahhoz kapcsolódóan az utónevének megváltozása a gyermek személyazonosító adatainál.
, ehelyett van az, hogy
(3) Az At. 69/B. § (1) bekezdés b) pont be) alpontjában meghatározott adat nem változtatható meg.
Nem egészen értem, ebből mi következik. Jogi elismertetés és névváltoztatási lehetőség ezek szerint nincs, de végeznek-e genitális műtéteket, javasolnak-e hormonterápiát, milyen alapon, milyen finanszírozással – ebben van-e változás?
Mit mondanék, ha a gyerekem lenne transznemű? Támogatnám mindenben. “Csak akkor teljesedhetsz ki, ha nagyon erős a lelked, az akaratod. Olvass sokat! Tartsd magad távol a hamiskodóktól!”
Mit mondok transz embertársamnak? Transz vagy, ami nagyon extra állapot, olyan, mint egy akadálypálya. Egy olyan országban járod az akadálypályát, amelynek harmadszor tudtak ilyen vezetést választani honfitársaid (egyébként a legtehetségesebb politikus vezeti, egy olyan világkép és célok jegyében, amelyektől én is hányok), és amelynek ilyen zavaros és gyenge az ellenzéke. Ez van. Én viszont nem bírom a manipulációt, légyszi, ne zsarolj és ne követelőzz.
csak az olvassa. én szóltam 
Jó cím 😉 egyet is értek vele
De csakúgy, mint a média, ez egyes ember energiája is torta. Én kétféle motivációból foglalkozom ilyesmivel, ha úgy gondolom, hogy jelentős a gond, vagy ha valami miatt érint.
Az első puszta intellektuális ügy; több nőt bántalmaznak és több nő kap alacsonyabb fizetést (azonos beosztású férfitársainál), mint amennyi nemváltás-igény van. A másodiknál pedig egyre óvatosabb vagyok, mert tudom, hogy engem lehet manipulálni.
KedvelésKedvelés
Elolvastam az interjút a wmn-en a transz fiúval, Márkkal és az anyukájával. Szuper igényes interjú amúgy.
Itt van ez a részlet:
https://wmn.hu/wmn-life/52804-ugy-voltam-vele-hogy-ezt-a-sirba-viszem–beszelgetes-egy-transznemu-fiuval-es-az-edesanyjaval
És Márk mondja:
“Hányszor hallottuk a melegekkel kapcsolatban, hogy ne hivalkodjanak, „csak csinálják a négy fal között”. Na, hát én épp azt szeretném, hogy a transzneműségem a magánügyem legyen.
Nem akarom mindenkinek a tudomására hozni, nem akarok állandóan kényszer-coming-outolni. Ahogy az iskolában a diákoknak általában nincs köze ahhoz, hogy a tanár kivel él együtt és mit csinál az ágyban, ugyanúgy nincs közük ahhoz sem, hogy nekem mi van a lábam között.”
Engem semmire nem kötelez egy meleg embertársam, nem kell semmit tennem vele, nincs mit elfogadnom, nem tartozik rám. Egyvalami van, hogy esetleg egy nő tekinthet rám úgy potenciális partnerként, hogy én nem szeretnék.
De a transzság eltüntetése azt szolgálja, hogy ne is tudhassam, hogy ő nem ilyennek született, és mesterséges beavatkozásokkal, elrejtve a jegyeit tűnik csak férfinak.
Kedves transz embertársam, azt kéred tőlem, ne érdekeljen, hogy te minek születtél, és mitől vagy most ilyen testű. A nemváltoztatás lehetőségével pedig a társadalomtól kéred, hogy tüntesse el neked az előzményt, hogy transz vagy – az egyetlen identitás, amelyre úgy vagytok büszkék és úgy képviselitek, hogy közben elrejtenétek, besimulva a vágyott nembe. És az a kérdésed itt, hogy tudlak-e annak tekinteni, elfogadni, aminek nem születtél. Nem, nem tudlak, Márkot férfinek, Adélt, Esztert nőnek, nem. Transzként tudlak elfogadni, ami egy külön valami. Nem tudom kikerülni a kérdést, hogy a te sejtjeid, anatómiád nem az az egyszerű bináris. Pedig összetetten gondolkodom. Sőt, ha állítod, hogy nincs jogom tudni, akkor úgy érzem, át vagyok baszva. Nem szeretném nem tudni, később megtudni, nem szeretném, ha igennel válaszolnál egy kérdésre helyettem, amit fel sem tettél, ez trükközés. És szerintem párkapcsolatban, szoros barátságban, munkahelyen eltitkolni ezt borzasztó inkorrekt.
KedvelésKedvelés
Nekem a tortáról jutott eszembe a cikk, amit évekkel ezelőtt olvastam az indexen egy nőről, aki férfi volt, de a nevére már nem emlékszem. Arról mesélt, hogy a kezdetben tb-finanszírozott hormonkezelés után még egy csomó költsége volt, de a műtétek miatt dolgozni nem tudott úgy, mint korábban, túl sok bevétele sem volt, ezért azon siránkozott, miért fizetősek bizonyos beavatkozások, melyek végén ő nő lehet majd. Az jutott eszembe rögtön, ami torta-szemlélet, és mellesleg a valóságot is tükrözi: örüljön, hogy bármit a közös kasszából fizettek neki olyan beavatkozásért, ami nem veszélyeztette sem az egészségét, sem az életét. Komolyan, iszonyú sok rosszul felszerelt kórház van, rosszul fizetett ápolók vannak, várólistás műtétek, ilyesmi. Ez a valóság, heló!
Ami pedig a médianyafogást illeti, ezt olvastam valamelyik nap, és milyen érdekes megfigyelni, milyen cikkek következnek rögtön az írás alatt:
https://scoop.upworthy.com/adeles-weight-transformation-makes-me-uncomfortable-heres-why
KedvelésKedvelés
Amúgy a transzneműség egy diagnózis: transsexualismus, és (Berencsi Esztert idézem) emiatt lehet rá kezelést javasolni, de nem azért kell rá kezelés, műtét, mert ez valami betegség volna, hanem mert anélkül rohamosan romlana az életminőségük és öngyilkosok lennének. Eszembe jut erről a kicsit zsarolós indoklásról Lionel Shrivernek A Mandible-család című disztópiája, és abban azért nagyon érzékletes, hogy a dollár összeomlása után az apokalipszisben, amikor az életben maradás a tét, hogy múlik el mindenkinek a kis nyafija, laktózérzékenysége, depressziója, mindene.
KedvelésKedvelés
“I mean, if we all had access to trainers like some of the world’s most famous, we’d all have smokin’ bodies too.” Nyihi. Ahogy nem tudnak örülni más jó életének, döntésének. Ahogy mindig kifogásokat keresnek.
KedvelésKedvelés
Ugye? Nyilván bomba lenne ő is, de, sajnos… Nem láttam ám én ezt ilyen tisztán, csak mióta írsz róla. Mindig ott lóg ki a lóláb, hogy “me, a plus-sized mom”. :)))
KedvelésKedvelés
transzok a legkülönbözőbb kultúrákban és történelmi korszakokban is léteztek, úgyhogy én arra jutottam, hogy a probléma valós
ha a probléma valós, akkor – most hogy technikailag megoldhatóvá vált – mindannyian akkor járnánk a legjobban, ha simán csak megoldanánk, ahelyett hogy kínozzuk őket, kínozzuk egymást, táborokra oszlunk és lövöldözünk. Legyen nekik jó, akkor nekünk is jobb. Nem kellene ezzel túl sokat foglalkozni, nem kell mások akármilyen identitását véleményezni. Kevesen vannak, úgyhogy a kezelések nem jelentenek elviselhetetlen terhet a társadalom számára, nyilván érdemes azért valami nehezítéseket betenni a folyamatba, nehogy túl sok pszichológiai problémával küzdő kamasz ebben találja meg a megoldást és kész, legyen. Akkora mázlink van, hogy még a személyes névmásokkal sem kell bajlódnunk.
KedvelésKedvelés
Elvekről, érdekekről van szó, és egyes országban erre alapoznak törvényeket, amelyeknek gyakorlati implikációi vannak, a teljes társadalomra, nőkre nézve, visszásak, veszélyesek. Rengetegen megbánják atranzíciót, és ez nem punk hajviselet. Nem vitattam, hogy valós aprobléma, de nem keletkeztet jogokat. Fura, hogy ennyi érv, szempont után írsz egy ilyen kommentet. Vagy nem olvastad?
KedvelésKedvelés
milyen kommentet?
továbbá milyen törvényekre gondolsz?
mindenféle hátrányos helyzetű csoporthoz tartozás keletkeztet jogokat, ha az emancipációt fontosnak tartjuk. Ha az az állítás, hogy a transzneműség nem hátrányos helyzet, akkor ebben csak simán nem értünk egyet
ha megbánják, akkor megbánják, ez már tényleg legyen az ő problémájuk, ne az enyém.
KedvelésKedvelés
Amilyet írtál, szerintem tök felületes, ránézésre-reagálós, propaganda-átitatott.
Akkor keletkeztet jogokat, ha az nem veszélyezteti más, szintén hátrányos csoportok érdekeit, márpedig de, a transz “emancipáció” veszélyezteti a nők érdekeit, biztonságát.
pl.
csak az olvassa – május 23, 2020 12:30 szerint:Szerkesztés
https://www.theguardian.com/society/2018/nov/30/a-third-of-prisons-hold-at-least-one-transgender-inmate-moj-says
https://www.wsj.com/articles/take-the-time-to-be-sure-before-transgender-move-1537305356
Sírva könyörgök, négy hónap melóm van ebben a posztban, olvassátok már el, mielőtt leegyszerűsítő “azért, mert csak” kommenteket írtok.
A logikád elvileg sem stimmel: a téveszmékkel küzdőké, a pedofiloké és a fetisisztáké is hátrányos helyzetű csoport, és a börtönviselteké is. A téveszme pl. nem keletkeztet semmilyen jogot.
Egészséges kamasz testek és reprodukciós képességek tönkretételére költenek el állami sokezer dollárokat, mintha ez tisztán valóság és saját szuverén döntés volna, a legtöbbször nem az – és nincs visszaút. A hájp megállíthatatlan: Angelinának két, tranzícióra is vágyó transz gyereke van. Hogy lett ez? Nagyon erős a netes nyomás és a feltűnésvágy, és nagyon nagy érdekek és pénzek vannak a gender és a queer ideológia terjedésében.
Érdekes a nagy együttérzésed, aztán meg a sima, cinikus vállvonásod.
KedvelésKedvelés
a hájpnak pont akkor lesz vége, ha megkapják, amit szeretnének
én, nőként semmilyen érdeksérelmet nem szenvedek el a transzneműek miatt, a börtönök, nyilvános WC-k és közös öltözők problémáját marginálisnak tartom, nyilván idővel ki fognak alakulni a megfelelő gyakorlatok
felnőtt emberek döntéseinek következményeihez egyszerűen nincs semmi közöm, nem gyerekek és én nem vagyok az anyukájuk
kamaszok esetében viszont nagyon kérdésesnek tartom a tranzíció engedélyezését és várnék vele addig, míg több tapasztalat lesz ezen a területen
a minősítgetést pedig nem szeretem
KedvelésKedvelés
Dehogy akkor lesz vége, ha “megkapják” (kivívják! minden kisebbségnek ki kell vívnia), pont hogy akkor KEZDŐDIK. Zúdulás kezdődik.ha lehet, akarni fogják, és még többet. Akkor jön az, hogy az addig csendes, szepegő “de hát miért nem hagynak élni minket” beperli a vérellátót meg a társkereső app üzelmeltetőjét, hpgy mi az, hogy valaki itten kiköti, hogy ő csak nő-nőt akar. Akkor jön, hogy a heréjét, ami női nemi szerv, ki meri állítani, hogy nem, gyantázzák le muszlim kozemtikusok. Hogy őt meg kell ölelni, és az egózó művészetére öszöndíjat adni, neki ez jár. Akkor jön el a plasztikai sebészek aranykora.
Olvasd el a posztot, keress rá transz színészekre, aktivistákra, életmód-példaképekere, youtubberekre. Hatalmas propaganda van.
Nem vagy az anyukájuk, de azért pátyolgatod őket, amíg szép és nemes ügy, csak akkor tűnsz el, amikor ottmaradnak a széttört életek, roncs testek? hogy van ez?
tudod-e, hogy 6-20 évesekről is szó van, pibertásblokkolókat még korábban is kapnak,, és soha nem lesz belőlük ép anatómiájú felnőtt?
honnan vannak az információid?
Lehet, hogy te nem, de ez szűk látókör (az előbb még csoportokról, társadalmi szempontról beszéltél, érdekesen ugrálsz!), a nők mint entitás igen, és rengeteg visszás este van, önmagában az is visszaélés a közösség kárára, hogy erről ennyit kell dumálni, nyavalyogni, és ők lettek a sztárok a huszonegyedik század második évtizedében. Ez nagy tököndöfése a nők jogainak, progressziójának.
KedvelésKedvelés
a nők, mint entitás egy absztrakció. Érdekei és érdeksérelmei csak konkrét nőknek vannak, nekem ebben az esetben nincsenek.
pátyolgatni meg végképp nem pátyolgatok senkit, nem vagyok ott amikor tranzíciót akarnak (én nem érzek ilyesmit, sőt inkább elborzaszt a gondolat) és akkor sem, amikor megélik ennek következményeit. Felnőtt embernek tekintem őket, akik tudják, hogy nekik mitől lesz jobb az életük és azt gondolom, hogy nekem attól (is) jobb, ha másoknak is jó. Mint már írtam, a kamaszok (pláne gyerekek) esetében nagyon nehéznek tartom a döntést és várnék még vele, amíg több lesz a tapasztalat.
ha majd beperlik az ezt-azt-amazt, akkor majd lesz erre is gyakorlat. Én kapásból azt mondanám, hogy a vérellátónak legyen már mindegy, a társkeresőkön azt se kell beírni ha roma vagy, vagy terméketlen, vagy csak fél lábad van (a párkeresés normál kockázata ha olyanba botlasz, amilyet eredetileg nem szerettél volna), a heregyantázást meg majd lerendezik az amerikai bíróságok bohózati kacarászás közepette
és tényleg nem kéne ennyit és pláne ilyen indulatokkal foglalkozni ezzel. Az emancipációnak az a logikája, hogy a nők, a szociálisan hátrányos helyzetűek, a fogyatékkal élők, stb. után egyre újabb és újabb csoportok jelennek meg és nem söpörhetjük félre őket azzal, hogy az ő identitásuk túl bizarr. (Mint mondtam, én nem látom, hogy itt más csoportoknak ebből komolyabb érdekhátránya lenne.)
van egy emlékem, hogy valami nagy összmagyar rendezvényre a Magyarok Világszövetsége meghívta a magyarabokat is, akik kb. Egyiptom és Szudán határán laknak, az Oszmán Birodalom janicsárjaiig vezetik vissza az eredetüket, meglehetősen feketék és egy szót sem beszélnek magyarul, de a magyarságuk mégis az identitásuk része. És hát persze, aki magyar akar lenni, legyen magyar. Aki meg nő akar lenni, az legyen nő. Nekem ez nem fáj.
KedvelésKedvelés
Én minimális szociológiai tanulmányok után úgy tudom, csoportoknak is van érdeke, képviselete, sérelme, traumája. Pl. a potenciális veszélyek ilyenek. De vannak elvi ellentétek is.
Köszi, ha nem írod elő, miről és mennyit írjak, ez eddig senkinek sem sikerült, a posztrendelés és a tématerelés sem, soha, és nem értem, ki és miért gondolja ezt komolyan, felnőtt létére, hogy majd nyom. Semmi indulat nincs ebben, csak érdekel a téma és utánajártam, illetve mint “liberális” érzem átbaszva érzem magam, éveket töltöttem ebben a beszédmódban, a transzokkal szemben nincsen indulatom. Indulat BENNED van, éspedig nem a transzok védelmében, hanem mert érzed, hogy felkészületlen vagy, nincsenek érveid.
Nem, nem korrekt beleülni más csoportok történetébe és szenvedéseibe, így a jóvátételbe sem, ennyi erővel legyen milliárdos, aki annak érzi magát, és biztosítsa neki ezt a társadalom, hiszen az az ő IDENTITÁSA. Vagy madár, és akkor tudjon repülni.
Azért jelennek meg új és új témák, csoportok, és azért nem szabad őket “félresöpörni”, mert a valódi témákról (munka-tőke viszonya, nők biztonsága, rasszizmus, nők karrierje, szülészeti erőszak…) nem lehet szó. De ezt már leírtam nemrég egy másik posztban.
KedvelésKedvelés
“Én kapásból azt mondanám, hogy a vérellátónak legyen már mindegy” szuper… direkt van keretezve emberi jogi kérdésként, nem az. Te semmit nem tudsz ezekről, hogy mi a szakmai szempont és miért nem mindegy. Tök sértő ez újságíróként, egy csomót melózom, erre egy mondatokban oltanak.
KedvelésKedvelés
https://www.economist.com/open-future/2018/07/05/trans-rights-should-not-come-at-the-cost-of-womens-fragile-gains
KedvelésKedvelés
én biztosan nem akarom előírni, hogy miről mennyit írjál. A megjegyzésem teljesen általános volt az e témában zajló közbeszéddel kapcsolatban. Úgy egyébként azt gondoltam, hogy ebben speciel egyetértünk
továbbá roppantul pártolom a “valódi témákról”, munka-tőke viszonyáról, nők biztonságáról, rasszizmusról, karrierről, szülészeti erőszakról szóló értelmes dialógusokat is, de ez nem zárja ki a transz témát, sőt, sok benne az átfedés
a kamaszok nemváltása azért is nagyon bonyodalmas kérdés, mert abban sincs társadalmi konszenzus, hogy az állam milyen mértékben avatkozhat be a gyerekek nevelésébe és mi az, ami a szülő kizárólagos felelőssége. Erről sem lenne rossz értelmesen beszélni. (Félreértések elkerülése végett, nem pont neked, úgy általában.)
ha már szarkazmus, ne legyen ilyen lapos. Eddig azt hittem, hogy abban egyetértünk, hogy a transzneműség, szemben a madáridentitással, nem kitaláció.
jóvátétel? ez ugye csak egy vicc. A magyarabokban pont az hatott meg, hogy pont egy ilyen búvalbaszott, balsorsverte nációhoz ragaszkodnak ilyen kitartóan
az én személyemmel meg nem érdemes ennyit foglalkozni. Ezt személyeskedésnek hívják amúgy
KedvelésKedvelés
Nem szarkazmus. A madáridentitás (és bármely téveszme) egyrészt nem kitaláció, másrészt egy ilyen példa elgondolkodtat, mi a határ. Vannak trans-aged, trans-diasabled identitásúak. és van a magukat transznak mondók között egy rakás perverz, akinek a Szent transz Állapot egy bejárat a puncihoz, az elfogadáshoz, a perverzeket szabad lenézni, kiközösíteni, a transzokat nem..
A transzoknak azért ekkora ügy, mert most jött eg számukra döbbenetes törvénymódosítás.
nem a személyeddel, hanem a posztra adott, nem túl elmélyült olvasásáról valló reakcióidra reagálok.
Még egyszer kiemelem: nekem nagy válság (január óta, tágabban 2015 óta), hogy engem liberálisék átbasztak.
KedvelésKedvelés
nekem tényleg az a meggyőző, hogy történelmen és kultúrákon átívelően létezik
amúgy ha valakinek madáridentitása lenne és én madárrá tudnám változtatni, megtenném neki ezt a szívességet (amennyiben felnőtt, érett személyiségnek tartom)
másik oldalról ott van figyelmeztetésképp a homoszexualitás kezelése. Nyilvánvalóan ebben is sok a kulturális összetevő, de valahol van egy biológiai is és nem járunk jól, ha figyelmen kívül hagyjuk és elfojtásra ítéljük
a transzok is csak olyan emberek, mint a többi és nyilván vannak olyanok, akik kihasználják, amit ki lehet. Mondjuk, a bejárat a puncihoz heteroszexuális cisznő partner esetén nekem kicsit nehezen értelmezhető, a leszbikusok viszont kerülhetnek meglepő helyzetekbe. Valószínűleg annak is lesz hamarosan valamilyen konszenzuális illemtana, hogy a bonyodalmas identitások hogyan és hogyan ne lépjenek kapcsolatba egymással. (Van egy olyan érzésem amúgy, hogy az egész idevágó magyarországi szekértáborosdi egy, azaz egy darab – a szereplők által értelemszerűen különbözőképp interpretált – konfliktusban gyökerezik.)
abban teljesen egyetértünk, hogy a liberális dogmákat is érdemes felülvizsgálni, mint mindent. Én például nem hiszek abban, hogy a nyelv megerőszakolása változtat az előítéleteken és beállítódásokon, pláne mert a látássérült személyek kifejezést kifejezetten hidegnek és dehumanizálónak élem meg, de ha egy érintettnek ez a kívánsága, hogy ezt használjam, akkor ezt fogom, mert akkor tudom, hogy neki ez fontos. (Az érintettek vakokként beszélnek magukról és nem is várnak nagyon mást.) Továbbá abban sem hiszek, hogy az idegenkedés és a félelem meggyőzés útján kezelhető. A transzokat még egy jó darabig nem fogja szeretni a többségi társadalom és elfogadni sem, de ezt nem is lehet kikényszeríteni. Ami, szerintem, mindenkinek jár, az a méltóság, a tisztelet és a segítség
te felszínesnek ítélsz, én meg azt gondolom, hogy benned az idegenkedés munkál és valóban sok energiát fektetsz az egyoldalú források felkutatásába. Ami teljesen normális reakció, de a reflektív létezés egy bizonyos szintje fölött érdemes erre is reflektálni. (Valamint ez nem jelenti azt, hogy én jobb vagyok nálad azért, mert ez a zsigeri ellenérzés nekem nincs meg. Simán csak nincs, egy transz embertársam se negatív, se pozitív érzéseket nem vált ki.)
KedvelésKedvelés
Sok minden létezik történelmen, korokon át, és ez nem magyaráz semmit, nem keletkeztet kötelességeket a többségnek és jogokat az érintetteknek. Ami ma van Nyugaton (és amit elutasított a 33-as), az durva, robbanás előtti hájp, youtube-ról megkívánt, életvitelnek felfogott nőség. Ma csak egy részüknek van identitása, a más részüknek vágya van, kb. mint a harisnyafétis, nőgyógyászhoz járok, plasztikaisebészet-függőség, rajzfilmfigurává operáltatás… ezek is létező dolgok, trendszerűek, csak nem jogosítanak fel semmire és nem kell őket tisztelni, ami nem jelenti azt, hogy bántjuk vagy kirekesztjük az embert, de nem kell elfogadni és könnyes szemmel támogatni sem. És ha valaki béna a nőknél, és jellegtelennek érzi magát, akkor berencsieszteresedik, és megvan a hírnév, a fontosság.
Azért ez “a mindenkit elfogadunk, mindenkit tisztelünk, nem szabad kiközösíteni, érték a másság” üzenet kitermelt sok boldogtalan freaket, ezt kár tagadni. És a freakek sem boldogok.
Nekem sincs zsigeri ellenérzésem, ne manipulálj. Elvi, értékrendbeli észrevételeim vannak, és roppant árnyaltan érvelek azoknak, akik csak a jelszavakat és szép elveket (a propagandát) ismerik. Nyáron láttam A dán lányt, és éreztem, hogy ez nagyon nem oké, ez szenvelgés és szépre festés (ő ugye méhtranszplantációba halt bele).
Ha a gyerekem érintett lenne, akkor teljes szívvel, tettekkel támogatnám (jobb, mintha Újpest-szurkoló lenne!), de a transz aktivizmus mint elvi és politikai vita és érdekérvényesítés, az nagyon visszás, szeretném, ha enélkül is meg tudná élné, nem lenne ilyen áldozati beszédmód meg agymosott. Mint ahogy rengeteg meleget taszít a Pride. (Engem az nem.)
KedvelésKedvelés
Nem egyoldalúak a forrásaim, tele van a két poszt a láthatótranszok, transvanilla, hvg, stonewall linkkel, és Berencsi Eszter gyöngyszemeivel is.
KÉRLEK SZÉPEN, OLVASD EL AZT, AMIRE REAGÁLSZ ÉS AMIT MINŐSÍTESZ!!!
KedvelésKedvelés
Nem olvastad el a linkeket, az érveket, hanem kijelentetted, hogy TE nem érzed, hogy a rovásodra megy, TEHÁT nem megy a nők rovására a transz érvényesülés. Ez nagyon béna.
Szívesen a vitázók elé tennék egy kis, egyszerű tesztet, afféle beugrót, mert most már felidegesítettél:
nevezd meg a magyar transz társadalmi szervezet nevét, három, médiából ismerhető transz nőt, híres aktivistát, három példát védett női terekre, ahol aggályos a pénisz jelenléte, a tranzíciós műtétek sorrendjét, vonatkozó törvények lényegét Kanadából, Angliából stb., ilyen alapok tehát, és utána kéne beszélgetni, mert ilyen érzésből, hasról, direkt inszinuálva a másikat (miszerint ellenérzés van benne), ennek semmi értelme, semmit nem tudsz a témáról.
MINDENKI, aki értelmes és nem kövérlászló, bevette a liberális dogmákat jogról, identitásról, elnyomásról, inteszekcióról. Én is. Azt haladtam meg, olvastam, mérlegeltem. És nagyon áltattak minket, és soha semmit nem kaptunk érte, csak tönkretették a jószívű felajánló lakását pl. De elvben sem, ráakasztották magukat a nőmozgalomra, és velünk nőkkel ellenségeskednek FÉRFIAK.
A választható identitás témájával kapcsolatban még kérlek, gondolj bele, mennyire visszás, ha valaki mondjuk a hatvanas években, amikor elkezdik folyósítani a jóvátételeket vagy traumafeldolgozó eseményeket tartani a túlélőknek, vagy mondjuk éppen a náci múltját elkenendő kijelenti, hogy ő zsidó túlélő. Hasonlóan visszás az, aki nők elnyomásáról beszél transz nőként, miközben hormonokkal modellezi a női ciklust, és nőgyógyászhoz jár, valamint szülni akar. és erről teszek ide egy szatírát is:
https://ferodalma.blog.hu/2018/12/12/transzzsido_kialtvany
Hátha ebből összeáll, miért NEM választható egy olyan alapidentitás, mint a származás, a szenvedéstörténet, a nem vagy a rassz.
KedvelésKedvelés
ezt a transzzsidó marhaságot olvastam már. A zsidók nem azért kaptak kárpótlást, mert zsidók, hanem a veszteségekért, amiket elszenvedtek. Bárki bármikor betérhet zsidónak
nem értünk egyet, éppen arrafelé halad a világ, hogy minél több identitáselem választható legyen. Ez persze rengeteg zavart okoz
ha freaknek nevezed embertársadat, akkor megadtad másoknak a jogot, hogy téged is freaknek nevezzenek. Mert akkor ezt lehet. Szerintem, nem lehet
ha úgy érzed, hogy van jogod engem edukálni, akkor nyilván nekem is van jogom téged. Azt javaslom, hogy ismerkedj össze néhány transz emberrel, beszélgess velük és utána döntsd el, hogy freakek vagy sem
igazán sajnálom, ha felidegesítettelek. Az ember gyakran érzi úgy, hogy nem értik, holott csak nem értenek egyet vele
KedvelésKedvelés
Miért marhaság? Mert te nem olvastál Swiftet, és nem tudod értelmezni ezt a szöveget sem?
A szándékos értetlenség, a jóemberségnek álcázott butaság idegesít. Az mindig.
Én azt mondom: ne, ne legyen választható az alapidentitás, mert full visszaélés az egész. Részletesen érveltem. De belegondolhatsz például a feketévé váló fehér szenátorjelölt párhuzamába is, aki ezzel az új identitással tervez szavazatokat nyerni délen. Az mondjuk annyira röhejes, hogy nincs is ilyen, de pont ez zajlik a kevésbé látványos identitásokkal is. Vagy lásd Villőt a mai poszt alatt: ő hirtelen, no lám, FLUID, köztes. Aki ezen nem röhög, az elemi szinten sem érti a dolgokat, ehhez joga van, de a véleménye így nem játszik.
Az egyes identitások nem élnek békében, csak a csillámpónis “ma épp ehhez van kedvem” liberalizmusban, a valóságban egymás rovására léteznek, és a torta sem végtelen.
Nem írtam, hogy megkapják a jóvátételt (bár sokan kibulizták így is, illetve a náci múltat kenték el), én annyit írtam, hogy vajon kinek ÉRDEKE mondjuk hirtelen zsidóként identifikálódni, és miért. De nem érted, mert eldöntötted előre, hogy NEM.
Nem, nincs jogod engem edukálni:
1. erre csakis a műveltség, több tudás jogosít fel, idekent komment nem (mit, mennyit, hol olvastál?)
2. te reagálsz, végig kell olvasnod, hoyg mire!
3. te jössz ide olvasni, én avgyok a blogger, vagyis én kezdeményezem a témákat
4. nem eduklállak, hanem bődületes állításokat árnyalok, korrigálok (ez az én blogom, a nevemmel vállalom: amit írsz nickként, itt marad és engem is jellemez!)
5. rettenetes ez a nyomasztás, hogy én mit írjak és mitől vagyok jó ember, legyenek érveid, ne csak érzeted!
Addig voltam jó blogger, amíg a háziasszonyok és anyukák nem jöttek zavarba, már látom.
KedvelésKedvelés
Nevezzen amúgy, csak én nem vagyok freak. Léteznek freakek, léteznek incelek, léteznek perverzek attól még, hogy e szavakat lehet önkényesen használni.
KedvelésKedvelés
ez már tényleg semmi más csak artikulálatlan személyeskedés
úgyhogy ezt most itt befejeztük
KedvelésKedvelés
mindenki eljut idáig, ha el akar
szerintem nem tartottad a határokat, és nagyon durván voltál felületes
KedvelésKedvelés
Ide tenném ezt, egy kanadai prostitúció-túlélő facebookján láttam, megkerestem. A fotós összes projektje döbbenet.
http://www.bettinaflitner.de/freier.html?&L=1
KedvelésKedvelés
“lévén az erőforrások végesek – ha érdekeket érvényesítünk, akkor érdekek fognak sérülni”
https://kettosmerce.blog.hu/2017/05/14/az_erenyfitogtatas_es_a_progresszio_igerete_a_felperiferian
Ugyanakkor nincsen olyan csoport, amely ilyen pici (0,3-0,6), és ennyit hisztizik, ekkora médiafelülethez, támogatáshoz jut és törvényeket módosítanak, alkotmányt írnak át a kedvükért röpke 6-8 év alatt, illetve más elnyomottak rovására, őket nyaggatva nyer teret, mint a transzneműeké.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: mi köze az LMBT(stb)-nek a pedofíliához? | csak az olvassa. én szóltam