Trigger warning: a társkeresőzők, pornókedvelők, magányos frusztráltak, ha önigazolást keresnek, mérgesek lesznek a poszttól.

Nem lehet, hogy nem kéne annyit nézni a képernyőt, és akkor mindenki boldog lenne?

Ha jól értem, a szexpozitív érvelés lényege, hogy a pornó nem csak a férfiak játéka, hiszen Mérő Vera is, aki pedig egy igazán szép, fiatal, szőke nő, felizgul tőle, tehát oké és hajrá, mostantól ez a menő. Azt viszont netflixes műveltséggel sem lehet kikerülni, hogy mi megy a nagyüzemi forgatásokon, mit mesélnek azok, akik kiszálltak az iparból, és ki keres mindezen: teljesen bekészült, drogos nők, súlyosan szétment testek, kiégett lelkek, techcégekbe beszállás a hardverfejlesztés érdekében, így ma már a nem-atlanti világban is mindenki a vécében recskázik idegen lányok megalázására. Na, akkor legyen mondjuk amatőr a pornó, valódi párokkal, és akkor kerek a világ. De a megalázás mértéke és borzalma nem csökken attól, hogy nő a nézője, vagy hogy egy kicsit más a műfaj, mert a nagy üzem, a pornó lényege ugyanaz. 

A Pornográcia is turné, figyeleméhség, híressé válási tekergés. Döbbenetesen ízléstelen mindenfajta egoista médiaturné, akár rákkal, akár “férfi vagyok, de gyereket szülök” műsorral, akár pornótémával űzik. Zavaros dolgokkal akarnak híressé válni, elmenősködnek súlyos jelenségeket, szexivé teszik a borzalmat, és többet értelmes, egyszerű állításoknak nincsen helyük.

Nem bírálom a könyvet, egyrészt mert nem friss, másrészt ne legyen már mérges a Mérővera, harmadrészt már itt és itt megtették feminista alapon, igényesen.

Itt a könyv: Pornográcia

Azt mondjuk nem értem, hogy lesz köze pár évvel e gyalázat után a feminizmushoz, áldozatsegítéshez annak a nőnek, aki ilyen szemét dolgokat írt a feminizmusról, és, magát kutatónak állítva, ilyen sekélyességében szemléli a világot. Talán a trend változott? Ma már tömeges a feminizmus, ez a belépő a tettrekész, uptodate városi nők klubjába, és hát Orosz Bernadett arca is van olyan érdekes, mint egy double penetration. A szerzőnek látványosan kizárólag az a célja továbbra is, hogy szexi és menő legyen, illetve szerepeljen.

Most azonban arról írok – a könyv nélkül, amelynek közhelyes érveit sokan szajkózzák, szajkózták előtte is –, hogy miért van súlyos gond a pornóval. Mi az oka annak a döntésemnek, hogy életemben talán hétszer-nyolcszor láttam bármilyen e tárgyú, mozgó képsort, és abból egy (a legutóbbi) meleg- volt.

Nem azért, mert “nem feminista”, én nem vagyok dogmakövető, nekem a feminizmus nem checklist, azaz nem teljesítendő pontokból áll, és egy csomó mindenben nem hiszek (nem látom értelmesnek), amiben szokás vagy kötelesség. Ugyanakkor én feministaként a zéró toleranciás prostitúcióellenes, pornóellenes állásponton vagyok, emellett sápadtan nézem, miféle játékszernek és unaloműzőnek használnak emberek egyetemes, humán dolgokat.

Valaha kínban éreztem magam, és magyarázkodtam is, mennyire szabályos vagyok, egyetlen abortuszt, meddőségi eljárást, nőnyalást, kósza fétisvágyat sem tudok felmutatni. Nem is kísérleteztem ifjú éveimben sem, ez az igazság. Valahogy volt mindig más projekt.

Nevezzetek kereszténydemokratának, de harmonikus életed akkor van, ha nem kell a biológiáddal, adottságaiddal, kulturális közeged alapvető értékeivel túl sokat vitatkoznod. Ha nem tartozol a szerencsés többséghez, akinek pár mondatban leírhatóan tipikus az élete (de a különbözőséged nem csak annyi, hogy láttál valamit a neten, és megkívántad a különlegességet, a hősi pózt), akkor törj ki, és én minden együttérzésemmel, tettekkel is támogatlak (például az alkalmazotti létől vagy a családom értékrendjáének béklyóiból én is kitörtem).

De egy állapotnak az előnyeit élvezni, és mégis mindig mást akarni, az csúf játék. Unni a szexet, és akarni még, a többet, a mást. (Anyaként nyafogni is, a gyereknemszülést menőként lobogtatni is. Bántalmazóhoz visszajárogatni. Ha lepattintanak, akkor bosszúból nárcisztikusozni a neten. Férjet házasságba bágyadva szidni.)

A pornó addiktív.

A pornó tönkreteszi a szexualitás eleven, személyes, kétszereplős jellegét.

A pornófogyasztásban egy korai szakasz után az áthágás (transgression) lesz a lényeg: ha egy inger erősségéhez hozzászoksz, kell még több, erősebb. Még fiatalabb, még nagyibb, még szőrösebb, még durvább, még alázhatóbb, még több szereplős, még erőszakosabb – a dehumanizáció és a kihasználás sötét járataiba tévedtél. Ezek az ingerek az agyadat írják át és nem kitörölhetőek.

Soha nincs fordítva: enyhe ingerecskékkel kezdik, és undorító tartalmakig juthatnak el, ahonnan a tudatuknak már nincs visszaút.

Szex helyett nézni pornót egyszerű nyomorúság; szex mellett, annak ingerlésére, “változatosabbá tételére” nézni pedig tönkreteszi a meglevőt. Semmi menő nincs benne. A szex érzékeny, finom jószág: füledet dübörgő koncerten, ingerelhetőségedet meg idegenek kamu üzekedésén ne tedd tönkre.

Mi a megoldás szerintem, ha valakinek nem jut partner? A pornó semmiképp. Mondjon le a szexről, úgy is van élet. Dolgozzon magán keményen, hogy kívánatos legyen, és ne tegye tönkre a lelkét a pornóval.

És akkor, ha ellaposodott a szex egy kapcsolatban? Kevesebbet kell szexelni, és többet szeretni egymást. Sokat beszélni, másképp érinteni a másikat, nem az aktus céljával, és vigyázni a meglévő lángra. Vagy: lezárni azt a kapcsolatot. De kiégni, túlhajtani, erőszakos ingerekkel elárasztani két ember rebbenő, szép testi örömét, az nem csak hatástalan, hanem visszafordíthatatlanul el is rontja a helyzetet.

na és olyan illúziókat dédelgetni, hogy mással másképp lehetne, és az jobb lenne? Lehetséges. Nem biztos, hogy megfelelő a partnered. De akkor lépj, ne titokban ingerlődj.

Mi hiányzik? Bók? Izgalom? Másfajta stimuláció? Vagy az értelmes élet?

Azzal kapcsolatban, hogy mi a szex szerepe az emberi életben, és milyen a jó szex, a média és a társadalmi elvárás formálnak bennünket, ma pedig az internet avatkozik bele megrendtő mértékben ezekbe az élményekbe, tehát nem a pszichénk vagy a biológiánk dönt. Az emberi szexualitás szinte teljes egészében kondicionálás eredménye: az, hogy a hormonok hatása hogyan érvényesül, egy már beprogramozott elmében, idegrendszerben dől el.

Nincsen ekkora szerepe az emberi életben a szexualitásnak, mint amennyit beszélnek róla, mint amekkora problémának tartják, mint amekkora nagy jót remélnek tőle. Persze most megint arról van szó, hogy tartalmas, feladatokban és örömökben bővelkedő életed van-e. Mert ha nem, akkor frusztráció oldására használsz másra való tevékenységeket, és annyi időt szánsz ezekre, amennyi egy értelmes életben nem lenne.

A kink és queer szexualitást, továbbá a body diversity áldozati műsort az unatkozó, elhízott nyugati ember találta ki. A lelkes kink szószólók azt leplezik a különcködéssel, hogy natúrban, e menősködő identitások nélkül nem tudnák boldogan megélni a szexualitást.

Miért? Mert nem választják őket. Vagy mert izoláltan élnek, rosszak a szociális képességeik. Mert csúfak, ápolatlanok. Mert a szexet valami jognak képzelik. Mert nekik nem tetszik az, aki szóba jöhet. Mert jognak képzelik az aktust. Mert téves elvárásaik vannak.

Mindenhol megy a szextéma, sok panaszos levél a Velveten, az indexen a karantén óta hökkenetes prostitúció- és pornónépszerűsítés. Itt ilyen keresőkifejezések, de tucatjával ám:

És a magányos netes keresgélések, a vallomások barátoknak, pszichológusoknál és önsegítő csoportokban – az élet közepe a szextéma, mindenki erről beszél. Kell, hogy legyen megoldás, ez a legkínzóbb hiány és a legizgibb mocskos titok. El is hittük, hogy a szex ekkora falat, pedig pótcselekvés és üzlet. A szexualitás megélése azért ilyen bonyolult sokaknak, mert nem találnak önkéntes partnert ahhoz, ami a pornóhergelte álmaikban él – ha letettük a szánalmasan bárgyú Szürkeötvent, belegondoltunk-e, hogy a kink igények kiszolgálása milyen élmény a partnernek? Az intézményes áthidalások (szexpartnerkereső, swinger, prostitúció) macerásak, fal mellett osonva intézendők, gyomorforgatóak, és nem adnak választ a lélek kínjára. Ami az, hogy elfogadnak-e engem igazi, maszktalan valóságomban, valódi örömmel. Most lehetnék optimista blogger, miszerint minden zsáknak van egy foltja valahol, de nem így van. Van, aki úgy elromlott, talán a traumája, talán a pornó miatt, hogy arra senki sem lehet válasz, mert amire ő gerjed, élvez, az definíció szerint abuzív. Akit mégis találnak, azzal nem jön össze az, amit elképzeltek. Túl sok pornót néztek, téves képzeteik és elvárásaik vannak a szexualitásról.

Elszakadtak a testük és a lelkük valóságától, a médiában, neten élnek. Ezért kell nagyon vigyázni rá, és szép ingerekkel ápolni a szexualitást. Böjtölni is lehet. Sőt, hasznos.

Nem csak a pornóról van szó: a lelket elsivárosítja mindenfajta mesterséges ingerlés, a szexnek és a kommunikációnak minden olyan formája, amely nem személyes, intim, spontán.

Valójában semmi dolgunk idegen emberek szexualitásával, a művészi célú filmes ábrázolás a maximum, de az is tud intruzív, öncélú, fölös, erős inger lenni.

Könnyű ujjal mutogatni a prűd bloggerre, de, ahogy a gyereknevelésben, itt is a kimenet számít, a végeredmény. Vagyis, milyen az érzelmi, szexuális élete annak, aki azt választja, hogy vigyáz a szexualitására. Tudom, hogy azért maradt szép és személyes az élmény, mert nem tettem tönkre és nem is hangsúlyozom túl.

Nem fogyasztok pornót, távol tartom magam a mindenféle közvetítő, beleavatkozó, médiával kapcsolatos üzemtől (társkereső, swinger, szexcset), az egyszerű, sportban is hasonló életörömre voksolok (azt viszont egy kicsit sem szégyellem), és ha erős vonzalmat érzek, és ez kölcsönös, annak nem állok ellen.

Azért, mert humán lény vagyok.

A humán, az pedig egyszerre méltóság és gyarlóság, de semmi szégyellnivaló nincs rajta. Ugyanúgy, ahogy a fegyelmi bizottság előtt, e film végén, a távírólánynak sincs. De gyönyörű ez, istenem, szexuális forradalom, tisztaság, és semmi üzemi pornó nem volt még.

Ha jót akarsz, ne bizgesd magad.

Jöjj rá: nem a szex a probléma, hanem az, hogy nem őszinték az emberi kapcsolataid, de azért nyüstölnéd őket jobb szexért, vagy épp nemet mondasz nekik, mert ennyire nincs már semmi benned a szerelmes ifjú lényből.

Legyél önmagad, válj izgalmas emberré, oldd fel a frusztrációkat, és őrizd meg magadban a szexet szépnek.

Ne a netről vegyél ötleteket ahhoz, hogy mi a jó, hanem találkozz testeddel, elméddel, őszinte emberekkel, egyszerű dolgokban. Menj ki a természetbe, állj egy nagy lejtőn a szélben, és megérted.

A posztot régebben kezdtem, most beszélgettünk ilyenekről a fejlécbeli réten, tehát nem az undorító fórumos lejáratás ihlette – az bosszúpornó és a legalja. Nekem semmi magyarázkodnivalóm nincs a szexualitásomról, és nem csak azért, mert magánügy. A szerelem lényegéről itt olvashatsz a képernyőfelvételen. Avagy: mit irigyeltek a blogra tévedt libák?

S hogy az ügyvéd úr mitől ilyen vehemens ekkora érzelmek után, miért nem úriember, ember többé? Rámutattam, hogy jelenleg bosszúpornót folytat ellenem a fórumon, illetve hogy mennyire elromlott emberileg. Jaj, de naiv voltam: aki a neten lóg nickeken 2013-ban, pedig munka, pedig család, az miért ne lógna ott 2020-ban, ugyanolyan hitványul?

Az igazság az ő számára is ELVISELHETETLEN.