Meg ugye, “hétfőtől nincs iskola” – az oktatás stílusából meg a mi értékrendünkből következik, hogy a gyerekek ezt féktelen szabadságként élik meg. Én ennek örülök, de nem hagynak, figyeljétek a szóhasználatot:
…fontos, hogy keretek közé legyen szorítva a napjuk úgy is, hogy nincsenek iskolában – már csak azért is, mert különben tényleg ki fog csúszni a szülők kezéből az irányítás.
https://index.hu/techtud/2020/03/17/koronavirus-magyarorszagon-szorongas-pszichologia-jarvany/
Hű, mert akkor mi lesz, ha kicsúszik az irányítás, bele se merek gondolni. Ez a mentalitás az oka, és ez a mondat a tükre annak, hogy mennyire behódoló, tekintélyelvű mindenki. És egyszerűen sajnálom őket. A marhaságokkal traktált gyerekeket is, a rengeteg veszekedést, meg azokat a szülőket, akik otthon tudnak maradni, de ez csupa stressz, és tök jóban lennének a gyerekeikkel, ha nem kéne rájuk erőszakolni ilyen jajmileszha módon a “tanulást”.
Nem érzem, hogy hatalmas lázadó vagyok. Inkább ráncolom a homlokom: ezt ti se gondoljátok komolyan. Én fizikailag ellátom őket, és hagyom békén a merevkedéssel. Barátnőm írja: irigyel, hogy túráztunk. De hát megbolondulunk különben. Másokat mi tart vissza?
Tanulni kéne? Egyébként ma szerzem be a KRÉTA (iskolai digitális adminisztrációs) hozzáférést, de aztán is főleg kerti program, főzés, bringázás, séta, tollaslabda és közös olvasás lesz az “oktatás” gerince, tehát a tíz perc alatt megoldható feladatokra nem fogunk rágörcsölni. Más se teszi, gyanítom, ez az egész műsor arra kell, hogy tanítási napoknak lehessen tekinteni ezeket a napokat is.
Szétesünk, igen. Későn kelünk, fel se nézünk, mámoroskodunk órákig a kedvenc időtöltéseinkkel, nem kell odaérni sehova, nagyon helyesen, elugrok a boltba, kicsit több a vécépapír, nem tagadom, és türelmesen segítek a tétova időseknek. Csak a szerelmemhez rohanok.
Üresek az utak, el lehet férni, nincs az a stressz. Ilyennek kéne lennie az életnek, jövök rá. Ilyen anti-porosz, napfényes, spontán, óranézegetés nélkülinek. Legalábbis terápiásan egy darabig, a sok rohanás és feszültség után. Micsoda megkönnyebbülés.
Mármint, reflektálok most gyorsan, tudom én, hogy a bezártság nagy rizikó sokaknak, mert feszültség van: bántalmazó férj, problémás családtag, pici a lakás, erkély sincs, a kisgyerekek egymást nyúzzák. Idegesít, hogy a média csak a családról, szeretetről beszél, ó, hányaknak nem ez a valósága.
Viszont a swinger is kihal, lapulnak a hűtlenkedők, nem mernek nyalakodni a vadidegenek. megdöbbentem ezen a felvetésen, de hát igen. Érdekes kommentek:
Nekem az otthonom nem veszedelem. Béke van a primer kapcsolataimban, ezért ez a helyzet most nagy nyugi, és nagyon ránkfért. És a gyerekeim se maradnak le semmiről, annyit kapnak pusztán abból, ahogyan élünk, amiket csinálni szoktunk, még ha gyarlón is, de ott a konyhában egy kósza, röhögős beszélgetésben is a szavak, a fogalmak, a hamiskodás hiánya, okosságok és poénok átmennek. Leveszik ezeket, és okosodnak tőle. Abból is, hogy szeretjük egymást, ragaszkodunk egymáshoz – nekik ilyen fura, mozaikos, több férfiból összetoldott kép jut.
A gyerekeim elsődleges művelődési forrása nem az iskola, sőt, le kell szépen bontanom egynémely ottani hülyeséget: nyelvőrködő nyelvtan, igaz magyar írók, átszínezett, kesergős történelem, erdélyezés, ideológiai nemzeti ünnep, “tejtermék nevében nincs ly” (dehogynem, kérem kommentben a megfejtést, de ne mondjátok, hogy kivétel, mivel az állítás sem szabály). Tudom, hogy sokaknak az iskola relatíve jobb közeg a családnál, kedvesebbek az emberek, még a kaja is jobb, onnan jön a tudás.
Most sokan fognak rájönni, hogy az iskola, a bejárás micsoda rettentő stressz és mennyire időigényes is: csoportos ide-oda vonulásokkal, pakolásokkal, fegyelmezéssel, figyelem-összeszedéssel, szervezéssel, lelkizéssel telik az órákon is az idő, a nettó tanulás alig pár negyedóra egy nap. És ahogy ez a távoktatásos átállás zajlik: a negyvenes tanerők, akik az e-mail írásnál elakadtak, most küszködnek a digitális fordulattal.
Nálunk a digitális oktatás legfeljebb annyit tesz, hogy rendelünk valami csókostól százezer elavult tabletet dupla áron, aztán valaki csilliárdokért “ráfejleszti” Wass Albertet. De nem akarok ötleteket adni. Szóval a félig sem kitalált, eszközök nélküli távoktatást most egy pár nap alatt fogják rögtönözni, értelemszerűen senki nem tud semmit, a tanárok legkevésbé, hiszen még a tanulók e-mail címeit és telefonszámait sem ismerik. És ugye senki sem beszél azokról a tanulókról, akiknek se okostelefonja, se számítógépe nincs.
Azért érdekes lesz a tanulság, ha levonjuk a helyzetből a szülők munkába járási problémáját, akkor esetleg többekben felmerül, hogy az egész intézményes, klasszikus oktatás úgy fölösleges, ahogy van, főleg, ha kisköcsögök az osztálytársak, és rossz dinamikák vannak, őpláne ami NAT jön, hát, jobb ez így, ez a része tartson soká.
És arra is most ébredünk rá, hogy mennyi minden fölösleges, amire költöttünk, amit hajtottunk, ami fontosnak tűnt. Szolgáltatások egész sora, összejárások, netes rendelgetések, alkalmi ruhák. Ami marad: evés, ivás, dohányzás, család, net, tévé, ez biztos. Jól betáraznak most sokan cigiből, de a cigi nem fog elfogyni, így többet szívnak, még jobban roncsolják a tüdőt, csökken a stressz (?).
Önkormányzatom e-mailben további intelmeket közöl, illetve korlátozásokat vezet be: minden kerületi program elmarad, és a játszótereket is lezárják kulccsal, kordonnal. Ha sétát választjuk, tartsunk távolságot. Hej, hányan fognak itt begolyózni! Mi lesz a kutyákkal? Északolasz városban 24 órát van utcán a háztömb egyetlen kutyája, váltott sétáltatókkal, mert ő kijárási ürügy.
Visszautalták a külföldi osztálykirándulás befizetett előlegét, a repjegy árát, a nápolyi szállásdíjat G-nek. A könyvem megjelenik, a munkáim megmaradnak, de semmiféle könyvfesztivál nem lesz, ha volna is, a könyv mint olyan alig érdekel most bárkit, bámulják a Netflixet. Pedig mlyen jól rá lehetne szokni az olvasásra! Az élő koncertközvetítésekre. Az otthoni edzésre. A futásra.
Négy időpontom volt a magánkórházba (DEXA, gyermekortopédia, laborok), most ez az intézmény kapacitásait felajánlotta járványcélokra, törölték mindet. Elmarad az arcreparálásom. Nem nagyon érdekel, az a világ már nincs, amelyikben ez számított. A nápolyi utazás gondolata is olyan irreálissá vált. Illetlen, mint bombázás idején a táncmulatság.
Szellemjáratok Pasaréten: elrekesztett sofőr, egy értelmezhetetlen mentális állapotú valaki és egy maszkos idősebb nő ül a buszon. Nyomasztó. Amúgy a fogas se jár, de én lejöttem bringával, hát most majd föltekerek.
De talán kezdenek többen aktívak lenni a tudomásulnemvétel, a halogatás, az utólagos tűzoltás után. Leszakadni a facebookról. Átgondolni az életüket.
Megyek vért adni.
csak az olvassa. én szóltam 
gomolya
KedvelésKedvelés
Zöldfűszeres sajtgolyó. 🙂
KedvelésKedvelik 1 személy
Hehe, épp a véradáson sorban állva olvastam, a gomolya megvolt, az utolsó sornál meg felmosolyogtam.
Én egyébként épp nagyon hálás vagyok a balkonért, ahol sütkérezek és beszélgetek az árvácskákkal meg a ki nem kelt retekkel, hogy keljen ki. Holnap paradicsomot és rukkolát ültetek.
KedvelésKedvelés
Milyen a hangulat a vérellátóban (vagy adóponton)? Van, aki felelőtlennek nevez? Nagyon nagy a hiány?
KedvelésKedvelés
Felelőtlennek? Dehogy! Hatszor megköszönték, hogy mentem, azon lepődtek csak meg, hogy magamtól. (Valamiért nem kaptam üzenetet sehol, pedig szoktam…) Kényelmes séta táv, egészséges vagyok, nem utaztam mostanság – miért ne mennék, ha tudom, hogy hiány van? Másnak jobban kell, nekem pláne az itthoni pihi alatt újratermelődik. Ráadásul – szívmelengető, de azzal fogadtak, hogy beleegyezek-e, hogy irányítottan menjen, egy tumorműtéthez, egyezik a vércsoport. Én meg nem győztem bólogatni, hát hogy a viharba ne, ezért jöttem, hogy használják, nem? Kicsit szívszorító volt állni a papírral a kezemben, amin egy név, születési dátum (a nap egyezik, a hónap nem, édesanyámnál fiatalabb nő, keresztneve nincs, valamilyenné csak) és hirtelen óhatatlanul van valami kapcsolat felé.
Azon mondjuk kiakadtam, hogy volt egy kisérő, olyan szép hurutosat köhögött hogy hajajj.
Fél 7 körül értem oda, fél 9-kor léptem ki, beszélgettem közben a nővérekkel, meg próbáltam viccelődni, tök jól vették. Én mondjuk ilyen vagyok, máskor is megkérdem hogy vannak, stb., aztán ha nem akar, nem válaszol, de azt látom, jól szokott esni két emberi szó.
Azért látszik, hogy fáradtak. Aki tőlem vett, nem volt túl optimista, de tök nyugodtan, tárgyilagosan mondta, hogy nem tudja, mi lesz, meddig lehetnek, meddig mehet bárki még, most minden nap ilyen. Szerinte ez a III. világháború, a gazdasággal sem tudjuk mi lesz, de nem oké ez így. Azért engem ez szíven ütött – ma végül nem álltam ki a 20 percet a pékemnél, majd holnap. Persze kenyér(nek csúfolt valami) van másutt is, és máskor kivártam a 15 percet különösebb agyalás nélkül, mert kis pékség és amit sütnek tényleg kenyér – de a kettő együtt ahogy összeállt hazafelé – jajj.
Aztán leltár közben már énekelte a számot a rádióval együtt, valahogy szép, furcsa, szívszorító volt az egész. Máskor ez bemegyek, kitöltöm, leadom, leveszik, kimegyek, fél óra sem.
KedvelésKedvelés
Nekem is az jutott eszembe, hogy ez után mekkorát fog változni a világ. Pl. rá fognak jönni, hogy egy csomó munkát home office-ban is ugyanúgy el lehet végezni, nem kell nagy irodaházakat fenntartani, forgalmat növelni. A középiskolai és az egyetemi oktatást is át lehetne alakítani. A tananyag, a dolgozatok egy részét digitálisan leadni? A témaválasztásban több szabadságot adni a gyerekeknek?
Sokkal több energiát fordítani a prevencióra. Elmenni a szűrővizsgálatokra. Orvoshoz akkor menni, ha baj van, nem a rendelőben kell társasági életet élni.
Nagyon aggódom, hogy mi lesz 1 hét múlva, 2 hét múlva…
A többség még mindig ott tart (most voltam vidéki kórházban dolgozni, és hazafele átmentem Budapesten is), hogy vidáman köhögnek egymás arcába, az utcákon, tömegközlekedésen nagy a forgalom.
Nálunk a műtő egy részét már átalakították intensive care unittá. Az összes műtétet elhalasztjuk az akut, életmentő beavatkozások kivételével. Még a daganatos betegek műtétei is a levegőben lógnak a vérhiány miatt – ez eddig szent tehén volt, mindig megcsináltuk ezeket a műtéteket.
A szüleinkkel már nem találkozunk, telefonon tartjuk a kapcsolatot. A tanáraim/kollégáim egy része (orvos házaspárok) leadták a gyerekeiket ismerőknél és nem fogják őket személyesen látogatni. Óvodáskorú gyerekekről van szó.
Nálunk egyelőre nincsenek (ismert) fertőzött betegek, de ha megtelnek az eddig kijelölt centrumkórházak, nyilván hozzánk is el fog érni. Az a gond, hogy relatíve kevés lélegeztetőgép van az országban. A mi kórházunkban nincs több mint 20 db, ha az intenzív osztály és az összes sebészeti osztály gépeit számoljuk. Nyilván ezek közül néhányat fenn kell tartani az akut műtétekhez.
A bizonytalanság nagyon nehéz. Még a döntéshozók is csak most találják ki a következő lépéseket, minden napra jut valami újdonság, amihez alkalmazkodnunk kell. De ezt Ti is tapasztaljátok.
Én – azt gondolom – minden bizonnyal el fogom kapni a fertőzést a kórházban. Ti, Kedvesek, vigyázzatok magatokra és egymásra, maradjatok derűsek és egészségesek!
KedvelésKedvelés
Nagyon köszönjük. Ti vagytok a hősök! Én nagy óvatosságot láttam most a városban. Mindenki maszkban, a buszon messze ül…
Felelősségteljes most vért adni, vagy magamnak spóroljak?
KedvelésKedvelés
Á, nem akarok idegen tollakkal ékeskedni, én csak remegő térdű tartalékos vagyok. Bár ne lenne szükség arra, hogy bárki ekkora áldozatot hozzon, ilyen iszonyú munkát végezzen. Nagy jótett most vért adni, fogytán a tartalékok és sok véradó helyszín bezárt. A Karolina úton még nyitva vannak, mi is oda tervezünk menni.
KedvelésKedvelés
Kicsit hüledezem, bár elegánsabb volna hallgatni erről, hogy hány olyan nő ad most buzgón egészségügyi tanácsokat, kíván jót másoknak, inti őket felelősségre katedráról, aki korábban egyáltalán, kicsit sem törődött az egészséggel, engem pedig a komolyan vett testügyi projektem idején csöndre intett, kritizált, “normákat szabok”, vagy egyenesen cinikusan kiröhögött, gyűlölködött, zaklatott. Jó reggelt mindenkinek. Most hasznát veszed annak, ha szembenézel a valósággal, felelős vagy, nem dőlsz ki, nem vagy depis, jó az immunrendszered, és minden, amiről annyit írtam.
KedvelésKedvelés
Osztrákiában már kijárási korlátozás van, úgyhogy én még a múlt héten lejöttem Burgenlandba a nyaralóba és most itt is maradok. Fent vagyok a hegyen, mellettem-előttem és mögöttem is csak az erdő van. Kiülünk a teraszra, isszuk a kapszulás kávét, ez most egy másik márka de ez is valami márkás szar :). Csiripelnek a madarak, sehol egy lélek, kocsik se nagyon járnak, óránként ha két faszállitó 🙂 teherautó, ez itt a faluvége, meg néhány wc papírért kocsival guruló szomszéd. A kutya boldog, szívja a friss vidéki levegöt. Szeretne kicsit ugatni is, de most nincs kit megugatni mert nem jár erre senki. Van itthon száraztészta és vizesuborka. Egy hónapra elegendő kaja a spájzban és fél évre elegendő tartalék zsír a derekamon. A párom nem győzi dícsérni rajtam a súlyfelesleget, jól jön ezt most ilyenkor. Már nem kövér bálna hanem nagydarab szépasszony a nevem. 🙂 Vigyázz magadra, szeretettel gondolod rád.
KedvelésKedvelés
Ez de jó lenne! Két gyerek, kutya, végre csinálnánk valami mást, valami szokatlant, lenne idő elmélyedni az unalmon túl látni, mi is van az agynak, az élményeknek a mélyén, a lebontott keretek mögött. Bevallom őszintén, most nagyon irigykedek és kutatom, hogyan tudnám én is megoldani.
KedvelésKedvelik 1 személy
2hal::
“Nálunk egyelőre nincsenek (ismert) fertőzött betegek, de ha megtelnek az eddig kijelölt centrumkórházak, nyilván hozzánk is el fog érni. Az a gond, hogy relatíve kevés lélegeztetőgép van az országban.”
Biztos nyitott kapukat döngetek. de: ez a végtelenül alattomos, eddig ismeretlen mutáns vírus azzal tűnik ki a rokonai közül, hogy a fertőzöttként nem azonosított, tünetmentes, nem “beteg” vírushordozók mindegyike azonnal további 4-5 olyan személynek adja át a kórokozót, akivel bármilyen helyzetben – akár futólag is – kontaktusba kerül. Elég egy kézfogás, egy ölelés, egy baráti puszi. A 4-5 ilyetén fertőződött mindegyike ugyancsak 4-5 “kontaktját” fertőzi meg, és így tovább- a Járvány terjedésének ebben az exponenciális szakaszában leginkább a futótűz-hasonlat írja le a helyzetet. Mivel – mint mindenki tudja – a COVID-19 elleni védekezéshez, ismeretlen támadóról lévén szó, a világon sehol, semmilyen (célzottan kifejlesztett) hatóanyag nem állt rendelkezésre, a nemzetközi virológus és infektológus-társadalom – a Vuhanban és Hupej-tartományban bevezetett szigorú karantén-intézkedések bebizonyosodott hatékonyságára tekintettel – egyöntetűen és mindenütt a társadalmi távolságtartást, az önkéntes és/vagy hatósági karantént, azaz a felderítetlen, potenciális, tünetmentes vírushordozók elszigetelését tartja a védekezés legkézenfekvőbb eszközének. Tünetmentes vírushordozó pedig – természetesen tudtán kívül – bárki lehet, és – szerencsére a szerencsétlenségben – a többség végig tünetek nélkül, vagy viszonylag enyhe, influenzanzaszerű tünetekkel esik át a fertőzésen, de…aki bármilyen okból (immundepresszió, idős kor+alapbetegség) veszélyeztetett, ha megfertőződik, súlyos, az esetek kb. 5%-ában halálos következményeknek van kitéve. Ezért fontos kerülni minden csoportos érintkezést, még a közterületeken, parkokban való tömeges jelenlétet is. Ma még nincs más eszköz a kezünkben: ki kell zárni, hogy a közelünkben legyen olyan alany, akire a kórokozó cseppfertőzés vagy fizikai érintkezés útján átterjedhet Virológus szakemberek az otthonokban “védőkaranténba” vonult családi közösségek tagjai közötti érintkezés, megszokott szeretetnyilvánítások, fizikai közelség, kerülését is javasolják, azt sem véletlenül.
A járvány exponenciális szakaszában a (tünetmentes, vagy enyhe tüneteket mutató) fertőzöttek (pozitívak) száma több tízezerre rúghat. Vuhani tapasztalatok alapján készült statisztikák szerint e tömeg érintettjeinek kb. 80%-a – többé-kevésbé erős influenza-jellegű betegségéből spontán gyógyul, míg a fennmaradó 20%-ból 15 intenzív osztályon történő kezelésre, mesterséges lélegeztetésre szorul – márpedig arra, hogy ilyen óriási esetszámot egyidejűleg kelljen, azonos szinten ellátni, a világ egyetlen fejlett országának a mégoly hatékony, mindennel felszerel, kiváló szakemberekben bővelkedő egészségügyi hálózata sem volt felkészülve. Senki, sehol.
Az olaszországi egészségügy Európa legjobbjai közé tartozik. A háziorvosi hálózat kapilláris, mindenki számára elérhető. A nagy centrumkórházak mellett minden régióban kisebb, de igen jól felszerelt gyógyintézetek biztosítják az ellátás minden formáját. Az orvosok és ápolók – a hazaiakhoz hasonlóan – kiemelkedően felkészültek, áldozatkészek, a hősiességig teherbíróak. Olaszország a jCovid-19 megjelenésének mondhatni első pillanatában, a Milano-közeli kisvárosban, Codoggno-ban felderített első eset után azonnal a legésszerűbben, leghiggadtabban lépett Napok alatt 10.000-nél több gyorstesztet végeztek el, két lépcsőben: az első mintavételt a helyi egészségügyi hatóságok, a másodikban az Országos Egészségügyi Főfelügyelet, amelynek a csúcsfelszereltségű laboratóriumába eljuttatott mintákat újra megvizsgálták – figyelemmel arra is, hogy az ad hoc előállítani kényszerült tesztek hibaszázaléka jelentős is lehet. Időközben a szakemberek gőzerővel dolgoztak a tesztek tökéletesítésén is. A 10.000-nél több tesztre vetített pozitív esetszám ismeretében a Lombardia-tartományban található Codogno-t és térségét (10 hozzá közeli kisvárost) “vörös zóná”-nak nyilvánítottak és hermetikusan lezártak. Napokkal később ugyanezt az intézkedést terjesztették ki a szomszédos Veneto-tartományban Vo’ Euganeo városkára is, (3000 körüli lakossal), ahol a járvány meglepetésszerűen jelent meg – mint később, a vizsgálatok eredményeképpen kiderült, egy Codogno környékén dolgozó ottani lakos vitte át. Ott már halálesetek is voltak.). A “vörös zónák határát rendőri ellenőrzőpontok zárták le, a lakosságot nyomatékosan figyelmeztették: mindenki tartózkodjék otthon.
Az emberek példás felelősségérzettel, megértéssel tartották be az elővigyázatossági szabályokat. A gyerekek távoktatása azonnal megkezdődött, minden közérdekű ellátás folyamatos marad. Sajnos, miután a járványt így sem sikerült elszigetelni, következő lépésként először Lombardia és Veneto-tartományt nyilvánították lezárt területté – és abban a pillanatban történt meg az, aminek nem lett volna szabad történnie. Egy 60 milliós, meleg szívű, intelligens, összetartó, kreatív népben is akadnak felelőtlen, egoista, felületes egyedek. Akadtak is, legalább húszezren: elsősorban Lombardiában és Veneto-ban (“északon”) tanuló/dolgozó déli fiatalok, akik a tervezett lezárások előtti utolsó pillanatban pánikszerűen visszarajzottak származási tartományaikba, Délre – és annak ellenére, hogy az ottani hatóságok az érkezési pontokon már várták őket, hogy felvegyék az adataikat és felszólítsák őket önkéntes karanténban maradásra, a vírust sikerült eljuttatniuk az ország egész területére, ahol most kezdenek kifejlődni azok a helyi gócok (pl. Ariano Irpino, kb. 20.000 lakossal) amelyek Codogno-hoz hasonlóan rendőri vesztegzár alá kerülnek. Időközben az egyik elsőként elszigetelt góc-városkában, Vo’ Euganeo-ban – a társadalmi távolságtartás szigorú betartása hatására, Vuhanhoz hasonlóan – megszűntek az újabb fertőzések. Itt a teljes lakosságot ismételt tesztnek vetették alá, amelynek eredményeit a vírus tanulmányozásával foglalkozó egyetemi kutatócsoportok dolgozzák fel.
Nem mellékesen: az olasz sajtóorgánumok már február 28-án tudósítottak arról, hogy a milánói Sacco Centrumkórház CLAUDIA BALOTTA immunológus professzorasszony vezette, döntően fiatal NŐI KUTATÓKBÓL álló teamje (Annalisa Bergna, Arianna Gabrieli,
Alessia Lai) sikerrel izolálta a COVID-19 kis mértékben tovább mutálódott olaszországi törzsét.
Talán nem volt haszontalan leírni mindezt. ,
Végezetül: idézet 2-hal-tól
:
“Ti, Kedvesek, vigyázzatok magatokra és egymásra, maradjatok derűsek és egészségesek!”
TE, Kedves, TE is. És maradjunk most távolabb egymástól, hogy a baj múltával közelebb kerülhessünk, biztonságosan.,
KedvelésKedvelés
Köszi a részletes, olaszos beszámolót.
“Az emberek példás felelősségérzettel, megértéssel tartották be az elővigyázatossági szabályokat.” Ezt mondjuk érte bírálat: nyomultak síelni, tele voltak a kávézók. Én is ezt tettem volna akkor még, nem azért.
Ölelés, érintés, valódi (nem virtuális) emberi kapcsolatok nélkül a mentális problémákkal, hangulatzavarokkal küzdők helyzete és állapota durván romlik majd, közülük kiemelten a betegségekkel küzdőké, az időseké és a bántalmazottaké.
Egyvalami viszont bekapcsolt, nagyon erősen: az pedig a túlélés vágya és a lényeglátás ehhez kapcsolódóan, és mindjárt kevesebben faszkodnak a vegánsággal, trendiskedéssel, sminkeléssel, vélt laktózérzékenységgel, ezo-spiri gagyikkal stb.
KedvelésKedvelés
A Hobbihelyesírók is üzemel!
Hát még a Skandináv maszáj:
https://www.facebook.com/skandinavmaszaj/
Ne őrülj bele! Tornázz, nyújts, ugrókötelezz!
KedvelésKedvelés
Csillog a szeme, mi? Ezen most jót röhögtem… Köszi
KedvelésKedvelés
“Ezt mondjuk érte bírálat: nyomultak síelni, tele voltak a kávézók. Én is ezt tettem volna akkor még, nem azért.”
Rengeteg felületes bíráló köszörülte, köszörüli a nyelvét Olaszországon: olyanok, akik hírből sem ismerik a helyzetet. (Nem, véletlenül se gondold, hogy rád értem ezt – hanem egyes ifjútitán slapajokra, akiknek fogalmuk nincs sem arról a népről, sem a helyzet valós állásáról.
Hogy “nyomultak síelni”? Éva…ha értelmiségiként, emberként belegondolsz, tudom, előtted is világos: az első napokban, amikor Codogno járványgóccá vált, majd Vo’ Euganeo követte, még senki – az olasz és európai virológusok krémje sem – volt igazán tisztában azzal, mi ennek a mutánsnak a valódi természete, miért a hatványozott a veszélye.
Szerencsére, az olasz virológusok és járványügyi szakértők úgy gondolták:: azt kell tenni, és azonnal, amit a kínai hatóságok tettek Vuhanban és Hupejben. Hermetikus zár – és a járvány (úgy hitték…) elszigetelhető, megállítható. Ezért volt, hogy a Lombardiától és Venetótól északra fekvő, teljesen érintetlen tartományok (Val D’Aosta, Trentino-Alto Adige (azaz: Südtirol) uitazási irodái továbbra is invitálták a vendégeket a szűz környezetbe, a friss hóra. Voltak is, akik mentek – mert hisz a vesztegzárak Lombardia és Veneto-tartomány kis részeire: a gócokra és körzetükre korlátozódtak, ahonnan nem mozdulhatott ki senki.
Máshonnan viszont igen, mert AKKOR MÉG nem lehetett előre látni, hogy a két nagy tartomány nem zárolt területein is viharos gyorsasággal terjed szét a vírus, tehát mindkét régió egész területét vesztegzár alá kell majd vonni.. Akkor még a szomszédos Piemonte tartományban, valamint a közép- és dél-olaszországi régiókban kevés, elszigetelt eset akadt – tehát az emberek onnan még ,mehettek síelni, ott még tele lehettek az utcák és a vendéglátóhelyek. Nem felelőtlenség folytán, hanem mert eltelt kis idő, mire az egészségügyi és egyéb hatóságok sokkhatásszerűen ráébredtek az agresszor természetére, terjedése mechanizmusára – és azonnal, drasztikusan “vuhanizálták” az egész országot.
Síelés és kávéházi találkozások tehát – ahogy minden egyéb – kizárólag az ország “védett területté” nyilvánítása (azaz teljes lezárása) előtt voltak a képben. Az után már – egyetlen szégyenletes, felelőtlen, tömeges “szökés” kivételével, amikoris – az országos karantén elrendelése előtt utolsó percben -főként egyetemisták kb. húszezres hulláma zúdult le a még nem, vagy kevéssé érintett Délre – az emberek 100 %-ban, fegyelmezett megértéssel maradtak otthon, tartották-tartják be a védőszabályokat. Minden nagy-és kisváros, minden közterület néptelen. Roma, Milano, Torino, Nápoly, Catania, Palermo utcáin mutatóban is alig látni embert. A kis településeken pontosan ugyanígy. Aki mást állít, kimondom: hazudik. Bámulatos a pszichés erő és civil öntudat. A kivételeket pedig jobb belátásra bírják a rendfenntartók.
Ennek a belső erőnek megrendítő megnyilvánulásai az erkélyeken közös éneklésre összegyűlő – ma már – tömegek (“mozgalom” lett belőle), akik a mediterrán lelkiséget, zenekultúrát emblematikusan hordozó, szövegükben is reményt és üzenetet közvetítő dalokkal “űzik a sötétséget”. Így, Nápolyban, megszólal a város lelkével azonos népzene, a “trammuriata”, Rómában az improvvizált szövegű, kötött dallamú, “bennszülött” népdalműfaj, a “stornelli romani”, de számtalanszor hallod Modugno világhírű dalát, “Volare…” (Repülni..), a Turandot Kalaf-áriáját (“Vinceró…vinceró” – győzni fogok(fogunk)
Igen, úgy lesz: mindannyian együtt. Ami pedig lúdbőrössé teszi az embert, az a nemzeti Himnusz: “Fratelli d”Italia”: olaszok, testvérek…ezen is úrrá leszünk egyszer. Csoda a tragédiában. Te jelenségekről írsz – én is azokat látok és próbáltam láttatni.
” Ölelés, érintés, valódi (nem virtuális) emberi kapcsolatok nélkül a mentális problémákkal, hangulatzavarokkal küzdők helyzete és állapota durván romlik majd, közülük kiemelten a betegségekkel küzdőké, az időseké és a bántalmazottaké. ”
Mélységesen igaz. Azonban: (továbbra is Olaszországról szólva):
sehol Európában nincs a szociális empátiának, az önkéntes társadalmi segítségnek olyan erős és élő hagyománya, olyan személyi bázisa és szervezettsége, mint ott. Fiatalok és idősebbek tíz- és tízezrei – politikai hovatartozástól függetlenül – szánnak saját erőt és időt arra, hogy ahol kell, önzetlenül segítsenek. Ételre, ruhára, jó szóra szorulóknak, hajléktalanoknak, bajba kerülteknek, betegeknek és időseknek – bárkinek, aki nehéz helyzetbe vagy bajba került. Az önkormányzatok most a legtöbb helyen mozgósították az “angyalseregeket”: védőmaszkos, kesztyűs fiatalok telefonon veszik fel egyedül élő idősek megrendeléseit, bevásárolnak – a teli táskákat leteszik az ajtóik elé – beszerzik a gyógyszereiket, felhívják őket egy-egy beszélgetésre, tanácsokat adnak, biztatják az időseket, figyelnek rájuk. A pszichésen egyensúlyukat vesztett emberek részére mindenütt működik lelkisegély-szolgálat: ha más nem, a közös “találkozások”, éneklések az erkélyeken át az ő magányukat is oldják, amennyire lehet. Ha a rokonságban ilyen akad, ezekben a napokban fokozottan felkeresik őt skype-on és az egyéb megszokott csatornákon. Azoknak a szülőknek pedig, akiknek most is dolgozniuk kell, az önkormányzatok utalványt adnak azért, hogy megfelelő körültekintéssel gyermekfelvigyázót, baby sittert hívhassanak
.
Nem csak kognitíve: érzelmileg is kivételesen intelligens az olasz nép – nagylelkű és empatikus. Pillanatok alatt országos adakozási kampány indult azzal a céllal, hogy a végsőkig leterhelt – hangsúlyozom: eleve jól felszerelt, nagy kapacitású – kórházak újabb és újabb lélegeztetőgépeket, védőfelszereléseket kapjanak…Nincs belőlük elég, ma már, mert a helyzet beláthatatlanul, rendkívül súlyos. Olyan országról beszélünk egyébként, amelyhez képest szakszerű intézkedések, fájdalmas, de előre mutató felismerések terén mások: “nagyok”, mint Németország, Franciaország, Anglia és a skandináv államok erős késésben vannak, vagy sehol sincsenek. MI sokkal közelebb vagyunk a védekezés ehhez a szintjéhez.,
” Egyvalami viszont bekapcsolt, nagyon erősen: az pedig a túlélés vágya és a lényeglátás ehhez kapcsolódóan, és mindjárt kevesebben faszkodnak a vegánsággal, trendiskedéssel, sminkeléssel, vélt laktózérzékenységgel, ezo-spiri gagyikkal stb.’
Maradéktalanul igazad van ebben is.
Bízz magadban, az immunrendszeredben – és légy óvatos. Neked és minden olvasó- és kommentelőtársnak, minden jóakaratú embernek erőt és távolmaradást kívánok ettől a fenevadtól. Bocsánat a terjedelemért.
KedvelésKedvelés
Bízom, és köszönöm.
Nagyon kicsi kockázatunk van, olyanok a körülményeink, előzményeink, életterünk, munkánk. A házban 55 a legidősebb lakó, ha el is kapjuk, simán itthon kihúzzuk.
KedvelésKedvelés
Döbbenet, miket tapasztaltam más tanaraktól a neten. Jókislányok, übernormatív módon azon pörögnek, hogy lesz a számonkérés, mit csináljon a tesis, hogy instruálja a gyerekeket táv a rajzos… Durva, na. Elképesztő energiákat fektetnek abba, ami három kattintással megoldható, hiszen már annyi, de annyi anyag fent van a neten, csak eddig is használni kellett volna.
Mi is itthon, a sulis menzát lecseréltük frissen főzött anyamenüre. Ez már egy jó pont. A drága tengerimalac-szénát lecseréltük játszótéri pipitérre, megint spóroltunk. Eddig itthon gubbasztottunk, de ma muszáj volt kimenni a parkba, minden csupa napsütés és illat volt, pingpongoztunk. A fiam kockul, az elképesztő felvételi stressz és válóper és minden szar után végre le tud lazulni, nincsenek hülye osztálytársak se, csak azzal cseveg, akivel akar. Újabb jó pont.
Anyukámnak bevásárolok, lebeszélem minden kimenésről, és végre ő is pihen, nem jön folyton valamivel, amit főzött.
Fizetést kapok, és sokkal több időt töltök munkával, mint a személyes kontakttal, mert amíg kiosztok egy dogát, most fel kell vezetnem a jegyeket, a javítást is, meg minden kérdésre írásban válaszolok. De különben le a kalappal az y és z és kitudja milyen generáció előtt! Aranyosak, lelkesek, akarnak tanulni. Most még. Hosszú határidőket adtam, és ha kérdezik, hogy az interaktív video megoldása után fotózzák-e le, küldjék-e el, hogy kész van, azt válaszolom, hogy nem, csak meg kellett nézni. Ezt még szokni kell.
Fogalmam sincs, mi lesz hosszú távon, de remélem, hogy nem lesz hosszú táv. Mindenki vissza fog állni ugyanabba a taposómalomba, mint amiben eddig élt, egy hónapnyi karantén senkit nem fog kizökkenteni húsz-harmincéves rutinból. Nekem viszont bejön ez a slow life, nem kell folyton pörögni. Holnap belecsapok a nagytakarításba, az mindig agypihenő.
KedvelésKedvelés
NE kapjátok el, se így, se úgy, se sehogy. De ha már tehetem, javítom egy banális elütésemett. Nápoly lelke-zenéje helyesen: tAmmuriata. Az r úgy sunnyogott belé, mint egy koronavírus. (Akit érdekel, hallgassa meg. Ez az):
KedvelésKedvelés
Most itt csendesen bevallom, hogy egy kicsit megteltem ezzel a “vigyázz magadra” nyomasztással, valahogy mintha nem néznének felnőttnek. Fölülről jön, lefelé. Nemhogy felnőtt vagyok, de többekért felelős, és önállóan tájékozódom, döntök.
Vért fogok adni, maszkban, amíg nincs kijárási tilalom, adtam plazmát is, és senkinek a jóváhagyását, véleményét nem kérem ehhez.
KedvelésKedvelés