A POSZT RÖVIDEN
Feminista nők három évvel ezelőtt virtuálisan meglincseltek egy másik feminista nőt, ennek részleteit én most olvastam el. Rengeteg passzív agresszió, gyávaság, szolgalelkűség, cenzúra, újbeszél, érdek, dörgölőzés, önzés. Transz hüppögés. A transz szereplő kurvagáz, szavak nincsenek rá. Némi elvi vita, sok jellemtelenség. Nem rajtuk múlt, hogy ma már ez a nő nincs szarul.
Ne okoskodj, ha nem látod át a sztorit, és csak finnyogni akarsz! Nem kell egyetértened sem, nem várok senkitől helyeslést, elismerést.
*
Összefogásról beszéltek? Meg kéne tanulnunk? Mit is? Tőletek, veletek, nektek? És aztán dolgozatot írunk?
Varga Juditot fingatjátok nagy fontoskodva? Ez micsoda, mi ez a bratyizás, negéd, álvagány aljaskodás, önös szereplésvágy, béna-buta hashtagek, “Évuka”, “édesapád”, almamáter? Ki dől be ennek?
Már írtam, hogy nem komálom a hamis, szép-vagány szavakba csomagolt, hiú és értelmetlen agressziót, a mohó szerepléseket. Undorító, hogy a feminizmusra hivatkozva várjátok el, hogy a bamba nők a ti médiapecsenyéteket sütögessék, de így meg is vannak zsarolva: vagy ideálltok, bólogattok, lájkoltok, wmn rajongók vagytok, rózsával vonultok, interszekcionális transzinkluzív feministák vagytok, vagy levegőnek nézünk, de az is lehet, hogy kicsinálunk, ha úgy tartja unatkozó kedvünk.
De akkor még nem tudtam ezt, amit most, az előző éjjel szépen elolvastam végig. Hát én rosszul vagyok.
A poszt végén vannak a linkek.
Már ne haragudjatok, hogy megkérdem, én, aki részben önként, részben a tüntető utálkozás és beszólások miatt rég kiszorultam a mozgalomból, leiratkoztam a levlistáról is egy szó nélkül 2015-ben – hogy vagytok képesek összefogásról beszélni meg mosolygósan gratulálni magatoknak a történtek után?
És hallgasson mindenki erről a történetről, hogy ne sérüljön a mozgalom egysége? Ez a szolidaritás, hogy nektek mindent lehet? Hol a határ, nektek mi fér még bele? Nem ugyanezt csinálja a molesztálókat fedező katolikus egyház is?
Ez nem részletkérdés, nem belső vita. Nem arról van szó, hogy páran egyéni sérelmeik miatt megorrolnak, és fújnak “a mozgalomra”. Hanem hogy ti valami fensőbbrendű hatóságnak képzelitek magatokat mint a médiaelérés, közhelyeslés által legitimált valakik, a helyes oldalon állva, akik tűritek, de inkább bátorítjátok más feminista nők kicsinálását, sőt, kéjjel teremtitek meg ezeket a helyzeteket. Nincsenek értelmes viták. Tabuk vannak, kiátkozás és rázúdulás.
Ezek a kötelező dogmák:
Transztémában: a transzokat cipeljék a nők, tiszta sor, aki szerint vigyázó szemeinket Kanadára vessük, az -fób, kész, azt provokáljátok, feljelentitek.
A szexmunka mint szabadság és destigmatizáció, édesistenem!
Szenvedésolimpia, nyomorlicit, sebnyalogatás, egyéni lelki zavarok (aszexuális, transz, hátránnyal élő, kink) közösségre erőltetése identitásként és érzelmi zsarolással.
Body positivity: nyilvános térben te kussoljál, hogy edzel és szereted, “ne told az orrunk alá”, a protein testszégyenítő termék, a nők elárulója vagy, legitimáljuk a szar életet, nem tehetnek róla, mélyszegénység… (hízzon csak el büszkén mindenki, esélye ne legyen válogatni, kilépni, így vagy gyönyörű, és kússzon méltatlan, rettenetes férfiak szeretetmorzsáiért)! Ez mondjuk nem ide tartozik, de ez volt az én konfliktusom.
Ami történt, az nem olyan, ami fölött egyet lehetne érteni. Ilyen hosszú keze senkinek nincs, hogy itt békejobb legyen. Nem vélemények vannak már itt, nem is a TERF-transzpárti, a radikálbalos–identitáspolitikus ellentétről van szó. Sőt, arról sem, hogy bűnesetet sikerült fabrikálnotok egy kocsmai sértődésből.
Arról van szó, hogy nem űzünk senkit, pláne ilyen kéjjel, harmincan egyre, nem tesszük tönkre mások életét, és ha a többiek rákezdik, vagy páran ezt csinálják, akkor leállítjuk őket vagy kiszállunk a “mozgalomból”. BÁRMI is az előzmény.
Végignéztétek vagy egyenesen hergeltétek ezt, élveztétek. És nagy meghatottan felálltok idén is a színpadra összefogásról, támogatástól, nőkről szavalni.
Én is átéltem a kicsinálást, csak nekem nem ennyire döbbenetes a sztorim, mert én sosem voltam aktivista, nem vettek komolyan hálistennek, és én nem a mozgalom büszke, pódiumos, médiafuttatta vezéreinek lettem a célpontja, hanem provinciális, kicsinyes egykori rajongók bosszújáé, akik melegedni járnak a feminizmusba, annyira nincs életük (megint: Lelkes Villő, Murinai Angéla).
És én azért vagyok most ennyire döbbent, mert én is bedőltem ennek a liberális maszlagnak, még balra húzásom idején is. Hogy kötelező tiszteletben tartanom a piszlicsáré, made-up érzékenységeket. Hogy akkor vagyok erkölcsös, ha hagyom, hogy tök ismeretlenek, akik soha nem tettek semmit értem, de ez még hagyján, viszont a nőkért sem tettek semmit a pofázáson kívül, rám akasztgassanak mindenféle feladatokat. (Menjek érzékenyedni drag queen showra háromhetes özvegyként, kettő és négyéves gyerekek mellől, ez Antoni Rita volt.)
Hogy ez düh, és az mérgez? Pont nem. Az igazságot kimondani felszabadító. A valódi énem ez: nem lapul, nem hazudik magának sem, nem igazodik. Ha ez olyan igazság, ami bassza mások csőrét, akkor a kimondása még punk is.
Kicsit úgy megakadok néha, terméketlen, nyűgös, elkenődött ez az állapot, készül valami, vajúdik az idő méhében. És akkor történik valami, oldja a blokkot, kiömlik, energikus leszek. Ez most nagy jelentőségű, a hullócsillagos éjszakához meg az asztalverők és az ugyanaz, nőbe’ tisztán látásához hasonlatos.
Van nekem a gyomrom, és abban lakik a sokat emlegetett nyüszögés. Érzi azt az emnber. Soha nem vitt még félre. Elég erős a személyiségem, agyam ahhoz, hogy tartósan ne lehessen elvadult, káros hülyeségekbe belehúzni.
EZ ISZONYAT. Ami a magyar feministák között megy, mehet, az olyan kicsinyes és aljas, hogy nem hiszed el. És ezek nem a netflixező, elválni nem tudó, menőségre vágyó tyúkok ám, hanem művelt, képzett, világlátott, jogot ismerő nők.
Kifele megy a mosoly, vagány kiállás és a nők érdeke. Hanem ha összegyűlnek úgy maguk között, akkor aztán indul a buli. A sztárkodás, a rúzsban vonaglás, brancsos jópofizás, a lájkéhség, a civakodás csak finom gyarlóság, bár dugulást okoz az is.
De a szektás jelleg, központi vezérlés, hatalmaskodó kioktatás, az egymásra licitálás, a rendőrködés, az önkényes és stigmatizáló pszichológiai diagnosztizálgatás, a ludak győzelme egyetlen disznó fölött, az üzemszerű rágalmak és a mobbing, a virtuális kivégzés, ez olyan, hogy megfagysz, ha megérted. Listákon és fészkekben ugyan, de az is nyilvánosság.
A disznó lehet disznó, mocskos is lehet, meg más hitű, de senkit nem zavar, hogy egyedül van? A csőrök központi fenése, a pénzek a fenésre, a vér, mindez senkit nem zavar?
És akik hallgatnak?
Erőszakos diktátumok vannak, mit kell elfogadni, védeni. Ilyen paprikajulcsik, de tényleg. És hisztiznek az érzelmileg zsaroló, hüppögő, feminizmushoz törleszkedő szerencsétlenek. Őket senki nem küldi pszichiáterhez, érdekes. A minimális emberség követelményének, a jó ízlésnek a felmondása ez.
Ti hány évesek vagytok? Nem viszünk közös térbe, mozgalmi bíróság elé személyes sérelmeket, részeg éjszakák perpatvarait. Ezeket egyedül vívjuk meg, rendezzük. Nem akasztjuk egyéni problémáinkat nyafogva más nőkre! Nem nevezzük aktivizmusnak, jogokért kiállásnak a baszakodást, provokációt.
Legyen ciki a siránkozás, a dörgölőzés, a csakis a közös ellenség ellen összefogó, egymást is lenézők műsora. Akiben maradt jó érzés, álljon ki amellett, akire harmincan ráugranak!
Én ezennel felmondom azt, amit még mindig magamra erőltettem. Az a célom, hogy mások se dőljenek be nekik. Nem állok táborba senkivel, nem tart össze közös sérelem, közös ellenség, én már nem a hatodik cébe járok.
Nem érdekelnek az előzmények, ez vérfagyasztó. Kegyetlenek és vicsorgók vagytok, simán tönkretesztek valakit, egy-két hangadó van, a többi meg nézi popcornnal. Nem mertek autonóm módon, emberként viselkedni, morális minimummal, ami pedig a vérszagra gyűlők teljes bojkottját jelentené és a mobbing abszolút tilalmát. Minden gondolkodó, autonóm ember látja, hogy cikik vagytok, és tökre nem kíváncsi erre senki. Elvesztünk örökre, mert nem akarjuk az érvényesüléseteket tolni, a direktívákat elfogadni, a kivégzésekhez asszisztálni?
Tök más bírálni valamit, akár érvekkel, akár röhögve – tessék felnőni és nem megsértődni, meg sírdogálva zsarolni, hanem visszabírálni! És tök más falkában, módszeresen kicsinálni valakit!
Ami vicces, azon röhögni fogok, jó hangosan, ami undorító, attól hangosan undorodom. Én ugyan nem akarok igazságot tenni. És aki a világnézetek, fogalmak minimumát sem érti, de azért ezekben a témában hangoskodik, erősnek képzeli magát, miközben csak figyelmet koldul és egyéni kudarcait a nőközösséggel balzsamozza, az ciki és én kiröhögöm.
A továbbiakban nem tartom magamra kötelezőnek az érzékenykedő identitás szókészlezét és fogalmi kereteit, nem használom a zsargonjukat. Semmi újbeszél trigger, interszekció, -fób végű szó, trauma meg shaming, soha többé. Visszavonom ezt a naiv posztomat. Nem személyes sérelmek miatt, bár voltak bőven, hanem mert ez csúszós lejtő, és döbbenet, hogy nyomásra, hiúságból, egyéni szemétségeket ideológiába öltöztetve mit művelnek eredetileg jóakaratú, értelmes emberek, naivitásból és igazodásból ordas érdekeket tolnak.
És mert fejlődésre képes vagyok, és azóta rengeteget olvastam, elveszítettem az illúzióimat, én nem veszek részt a jóemberkedésben, a mindenki kíméletében, ennek hazai, végtelenül álságos verziójában. Készséggel elismerem például amúgy elvileg, hogy a kövérségtől és edzetlenségtől való undorom előítélet és náciság, meg a társadalom oltotta belém, legyen, én nem félek ettől, én csak szaladok a fényben a hegyen, a mégoly igazságtalan undorom egyébként remekül motivál, hogy húsz év múlva se kínlódjak az ízületeimmel és ne macska legyen a profilképem. Az ezzel kapcsolatos üzeneteimbe akkor ütközöl bele, ha önként kikeresel a facebookon vagy a )személyes, magát nem hirdető-préselő, másokkal kattintásért nem smúzoló) blogon. Azt is elismerem, hogy hatalmas érdek, hogy az emberek elégedetlenek legyenek a külsejükkel, a szépség mítosza és a többi, biznisz, kapitalista és manipulatív, de akkor sem akarok sem elhízni, sem letagadni magam előtt a valóságot, sem szarul kinézni, és főleg másokat, akik amúgy vadásszák a sértődési lehetőségeket, extra erőfeszítéssel, lábujjehegyen kímélni, az érdekeiket, önfelmentésüket, nevetséges hazudozásaik tiszteletben tartásával. És hát ugye ők sem védtek meg engem soha.
Nem a nők ellen, a mozgalom ellen, de nem is a nőkért feltétlenül, hanem a szellemi nívóért, a minimális erkölcsért és az autonómiáért állok ki. Önálló gondolkodás, a különállás bátorsága, a bírálat lehetősége nélkül nincsen érték, haladás, semmi nincsen. Az igazodás, a birkaság mindent megöl, olyan világban, bármilyen.
Naiv voltam. Ilyeneket szoptunk be, hogy pamutplafon, de évekig ám: az üvegplafon mintájára transz nők számára a leszbikus cisznők bugyija a pamutplafon, amin át kell törni. Méh, a hüvely, a szülés, ha mindez női tapasztalat, ez transzfób. Olyan logikus volt. Fura, de aggyal megszokható. Bátor transzaktivista kiállásnak számított, amikor leleplezték a ceus oktatót, aki nem akart a társkeresős adatlapja szerint transzokkal randizni, ezt is le kellett persze nyomozni és ráhúzni az idológiai kényszerzubbonyt, ettől majd annyira vágyják majd a transznőket. És néztem G-re, én idióta: szerinted mi volna itt az igazságos? És azt mondta: hülye vagy? Azzal randizik, akivel akar.
Anroni Rita amúgy leszögezi: senkinek nem kötelező senkivel randizni. De korrekt, fú, megnyugodtam. Megengedték. Nem ám elvi vezényszavakra, egyenlőségből dugunk! Pedig már úgy nézett ki. Hova nem akarjátok bedugni a közösségi orrotokat? Na de aki minden transzt eleve elutasít! Akkor ő -fób.
Úgyis mindig találtok egy új furcsát, akit értsek meg, aki de szenved, aki sértődött, vagy nincs csaja, vagy pókokkal szeret baszni, tehát elnyomott. Én megállnék a melegeknél, a kilencvenes években, de ők se témám. Nekem ne jöjjön senki többet azzal, hogy én heteronormatív vagyok meg ciszszexista. Amit írok, az nem emberi jogi érdekképviselete fűnek és fának, hanem a tapasztalataim, élményeim. Nem cipelem senki keresztjét, van nekem is saját.
A tiszta elmélet ez – és amúgy gyakorlatban élek, hibázhatok is. Mi van akkor?
Mindenki olyan nagyra van, hogy hű, neki véleménye van, azt meg tisztelni kell, és nyomja, nyomja. Megrészegülnek, hogy ők milyen jól tudják, felmondják az elveket, miközben senki nem kérdezte őket.
Álláspontom szerint szabad csúnyán beszélni és keményeket mondani, nem kötelező a kedvesség se, nem kell szenteskedni. Nem érdekel az elitizmus vádja sem, a privilegizáltozásba csomagolt szemétkedés, meg hogy fokozom az előítéleteket: ha a kék hajjal nyafogó Lakatos Márk önzése kurvaciki, akkor legyek csak homofób.
Nem érdekel, ha elfogultnak tartanak vagy sértődöttnek. Nincsen erkölcsi alapotok senkit semmilyennek tartani a történtek után.
A másik, ami elképesztő, hogy ti évek óta olyanokat tűrtök meg, hogy körülöttetek lefetyeljenek meg unaloműzzenek, mint Murinai Angéla és Lelkes Villő.
Ugye nem gondoljátok komolyan, hogy az önvirításból, személyes, pszichopata bosszúból álló hivatalnok a nagy feminista menőség. Ezt az szopta be, aki soha nem látta egy kommentjét se. Villő, te folyton kiírod, hogy nem szedsz már gyógyszert. Lehet, hogy kéne, mert dermesztő, amit művelsz. Nyomorult lelkiállapotod kompenzálásképp ruhamárkákkal dicsekszel, tetszelegsz, pszichothriller módon lopod az életemet, a szerelmemtől az edzőmön át a nadrágom márkájáig, hogy fájjon, iszonyú alattomosan (nem fáj, mert kiröhögünk). Tessék csak megkukkantani instán a rendszeres genyó hashtagjeit. És te vagy a testszégyenítés ellen tiltakozó, fenntartható feminista, és játszod a mobbingáldozatot. Egyszer fordítsa le valaki angolra, miket művelsz.
Őket miért nem baszták ki még az úgynevezett feminista terekből ennyi hazudozás után? Soha nem írtam álnéven, sem naponta, sem a blogjára. Kicsit sárga, nagyon savanyú, de a tietek? Antoni Rita, rájuk szólsz te? Miért legitimálod őket? Miért kell hagyni, mulasztásosan bátorítani, hogy ilyen nívón létező emberek kotnyeleskedjenek arról, ami tök személyes ügy, nincs közük hozzá, elferdítik, és semmi haszna a közösség szempontjából? Mi ez, miért lehet ezt, fiktív hüvelygombákkal turnézni kicsinyes bosszúból egy állítólag vagány feminista oldalon? Miért nem őket bojkottáljátok?
Tényleg bocs, kedves ismerősök, mert sokan vannak, akik nem figyelnek, nem veszik észre, de ez olyan undorító, hogy már törlöm és tiltom, aki ebben részt vesz.
Az intellektuális, önálló ember legsajátabb joga, hogy rámutasson, ami ciki, különálljon, szólni merjen ellene, és kigúnyolja akár. Ennyit tán elbír el a mozgalmatok
Elutasítom az áldozatiságot: leszel szíves magad a végére járni az érzéseidnek, egyéni választásaidnak, és nem a többiektől várni el, hogy ők neveljék át magukat, kizsarolva, hogy foglalkozzanak veled, hőssé avassanak. Ezt a transzoknak írom, elképesztő ez a hiszti. Én a megerősödésben, az örömben, a női erőben hiszek, utálom az üres harsánykodást, mások használatát, a sunyiskodást. Rengeteget teszek, tettem a nőkért, valóban értelmes programok, csoportok sorát szerveztem. De még a transzokat is próbáltam megérteni, nem sikerült. Feminista vagyok, maradok, nem szövetkezem másokkal, de veletek, akik ezekben a berkekben susmusoltok, nem vállalok közösséget.
Nem érdekel, szerettek-e, olvastok-e, csalódtok-e. Ne lehessen senkit ezzel zsarolni. Nevetséges a lájkok kurvájának lenni, nem olvasó, megkeseredett, meddő nők körében lenni az innovatív hű meg ha, lelopott eszmékkel, mondatokkal, sztárkodva!
Író vagyok, önkifejezek, figyelek, tájékozódom, igényes vagyok, utánajárok. Mindenkit erre biztatok. Felelősséggel írok a közös dolgokról – érvelni lehet válaszul. Vagy: szabadon írok magamról, arról nekem ne tartson eligazítást senki. Ne törjön elvkerékbe. Nem kell igazságosnak se lennem, amíg ember maradok. Nem vagyok tudós, politikus, vezető, aktivista. Szabad vagyok.
Kiállok mindenki mellett, álláspontjától függetlenül, akit űztek, akivel nem 1:1 a konfliktus elintézése, hanem megpróbálták csoportosan kicsinálni. A teljes genderfészekről beszélek. Az egész Nem tehetsz róla… csoportról. Mindannyian benne voltatok.
Akikről tudtam, hogy jézusom: Mérő Vera, Lelkes Villő.
Akikben kurva nagyot csalódtam, bár azért valami már gyanús volt: Papp Réka Kinga, Péterfy-Novák Éva, Vay Blanka, Dányi Dani, Pál Móni, Gergely Dóra Viktória, Szabó A. Zsófia.
Akikről nem hittem volna, hogy ilyenben vezető szerepet vállalnak, döbbenet: Antoni Rita, Eszes Beáta.
És aki szólt és tiltakozott, azokat elismerem, a nevük nem is való ide. Lehet, hogy kihagytam valakit, és sokakat nem ismerek.
Ami ihlette, és azért ezek itt főleg screenshotok, magukért beszélnek:
https://akulturharcontul.blogspot.com/2018/10/ez-poszt-egy-hosszu-folyamat-szintezise.html
https://akulturharcontul.blogspot.com/2020/03/a-vilag-aldozatai-best-of-genderfeszek.html
Ha nincs türelmed, akkor nem fogod érteni, de akkor, kérlek, maradj csöndben. Nekem is sok óra volt, pedig a fél társaságot ismerem így névről, meg a fogalmakat, viszonyokat.
Mindenkit utálok, aki idegenkedik a szuverén embertől, és bántja, nyomja, alázza. Orsolya sok minden lehet, én nem tudom, de hogy szuverén, az tuti. És az is tuti, hogy ez a bajotok bele.
Minden dogmát, szektát, nagy elviséget elutasítok, embertelenné tesz, hatalmaskodóvá. Téged pedig, olvasó, csak akkor tartalak partnernek, ha nem a nyomoroddal turnézol itt, nem manipulálsz, műsorozol, hanem gondolkodsz, illetve tiszteletben tartod a határaimat. Sokszor írtam vissza azoknak, akik nem így viselkedtek, viszont-belemásztam azokba, akik belém másztak, ez jó tükör volt, de egyszerűbb lett volna minden alkalommal autoreply: önállóan gondolkodó ember nem ír le ilyet, nem mást taglal meg terelget, nem védekezik, nem vádaskodik, nem fél magát meglátni, nem az írót pécézi ki. Érteni próbálja a szöveget, ha nem érti, akkor elgondolkodik, kérdez, és csak utána ír, de akkor sem belemászósan. Aki nem ezért van itt, miért van itt? Miért nem fut egy kört vagy hímez terítőt?
csak az olvassa. én szóltam 
Tudod Éva, ha az írásodban felsorolt személyekkel szemben bármikor ellenérzést fogalmaztunk volna meg néhányan, akkor könnyen szexistának, nőgyűlölőnek, antiszemitának, nácinak, ..fóbnak meg a kisfaszom tudja minek lettünk volna bélyegezve, holott csak van hogy az ember átlát a szitán, csak még nem biztos benne elég nagyok-e a lyukak azon a szitán.
KedvelésKedvelés
Ítéld el simán a mobbingot, a netes lincselést, előrébb vagyunk, nem egyes emberekre kell rámondani, hogy ilyenek vagy olyanok.
Ők is elítélik amúgy a lincselést, meg sajnálkoznak, ez a paradox, de közben nyomják, ha épp nem mindenki látja őket.
Ki mondta volna ezeket “rátok”? Ki foglalkozik pont veled? Nem vagy benne ezekben a csoportokban, kommentelőként meg mindenki úgyis csak ugat. És akkor mi van, ha “megbélyegez”? Ne hisztizz. Védd meg magad.
Nem árnyaltan mondtad volna, nem látod te ezt át. Elolvastad? Érted?
Amíg én ezt nem tudtam (és hétfőről keddre olvastam el), addig elhatárolódva ugyan, távolról tiszteltem ezeket a nőket és kötelezőnek éreztem magamra a liberális identitáspolitika kereteit, tabuit, és jaj, védjük meg a transzokat.
Ez múlt el. Érted te egyáltalán, miről van itt szó?
Az, hogy őket utáljátok ránézésre, nem tesz jóemberré sem a szememben, sem általában.
Nem táboroskodásról, utálkozásról beszélek.
És nem bánnám, ha férfiak nem repülnének rá ilyen egyszerűen, hogy ja, mindig is mondtuk, hogy a feministák gázok, hehe.
KedvelésKedvelés
Egy szóval sem mondtam, hogy a feministák gázok. Egy megmondóemberi viselkedésmódra céloztam, s ebbe a kategóriába még magam is bele kell értenem, ha nem tetszik valami, ami nem úgy történik ahogy én gondolom. Amúgy pedig igenis elolvasok sok mindent a témában, tudom nem mindent. Elolvastalak téged is, elolvastalak másokat is, az érintett és említett szereplők közül is.
Figyelemmel kisértem a munkásságod, mármint amit itt a blogon követni lehet, s látom a változást is. Látom és megértem ha változol te is, megértem ha belefáradsz valamibe, de azzal is tisztában vagyok, hogy attól még az alapértékek nem változtak meg. Azon meg már régen túl vagyok, hogy bárkit is utáljak.
KedvelésKedvelés
Értem. És jól teszed, ha férfiként, cseppet sem mozgalmi emberként nem szólogatsz be ismeretleneknek, pláne álnéven.
Én meg nem tudom, honnan kezdjem, ki ért ebből bármit is. El kéne magyaráznom, mi a rendszerszemléletű radikálbal feministák (aka utálják és férfinak tartják a transznőket) és a liberális identitáspolitikai transzpátyolgató feministák alapkonfliktusa, és ki hova tartozik? Már ez is leegyszerűsítés, de nélküle nem érthető.
Én amúgy nem vagyok része ennek a közegnek, a legközelebb 2013-4-ben voltam, kőhajításnyira a legszélétől, benne sosem, mert író vagyok és igen, ki is ábrándultam, amikor jött a levél, hogy “többet kéne olvasnod az everydayfeminismet”, és akkor én is döbbentem, hogy ki a farkam vagy te, hogy megmondd nekem, hogy mit olvassak.
KedvelésKedvelés
Ja, meg mozgalmi kötelességből ilyen rettenetes lúzer béna fantasyíró csajt kellett volna sztárolni, aki folyton koldult, Sohonyai Anettet, csak mert Antoni Rita barátja. És más, lecsúszott, béna arcokat, súlyos mentális zavarokkal küzdő, nyomasztó embereket, mert sisterhood.
KedvelésKedvelés
Nekem van egy olyan érzésem, hogy a legtöbb mozgalomnak, főleg ahol sok az érzelem, kevés a humor és nagy az elszántság és hát izé, nem nagyon válogatnak, ki csatlakozhat, ott iránytól függetlenül ez része, hogy olyanokat is támogatni kéne, akit személy szerint nem támogatnánk, illetve iszonyú erős lesz először az “ők vs mi” aztán meg a belső hasadások csoportdinamikája, klikkek, hatalmi harcok és hasonlók.
Talán ezért is idegenkedtem ifjúkorom óta bármilyen nyájtól, miközben időről időre hiányzott egyfajta közösségi együtt cselekvés. Régóta ott tartok, hogy szimpatikus akciókban (egyszeri, célra irányuló, meghatározható eredménnyel..) szívesen részt veszek, de isten ments valamiféle rendszeres csopigyűléstől vagy hogy bármilyen mozgalom az én személyes identitásommá váljon. Egy ponton bevillan a Júdeai Nemzeti Front a Brian életéből és azt utálják meg első körben, aki bármi ilyen szent tehénből viccet csinál.
A poszt finom részleteit bevallom nem értem, mert sose próbáltam semennyire se résztvenni vagy követni, de a dinamika valahogy ismerős. Azért kár, mert egy jó csoportnak iszonyú ereje van – lenne – és vannak dolgok amit egyénileg nem, csak csoportként lehet elérni. De.
KedvelésKedvelik 1 személy
Igen, így van. Hát még ahol politika van, pénzosztás, pártjelenlét (több aktív politikus, pártfunkcuonáris van a társaságban).
Meg öregedés, meg érelmek. Meg ezek a Gumiszoba típusú kalandorok, akik utálják a macsókat, a sznobokat, mindenkit, akinek nem kellenek.
A rengeteg kisiklott élet, az elégedetlenek, akik a hátrányaikat bárkin leverik. A hivatalnoksággal vagizók. A jó családba született kivagyiak.
És hogy a tök okos és punk, legfeljebb illetlen, “művész”, balhés, művésztempójú Bajusz Orsolya lett a nagy ellenség, őt hajszolják, küldik pszichológushoz, majd csodálkoznak, hogy nem tudják megtörni? Komolyan, kedvem van gyújtogatni meg nácikkal lassúzni, ez olyan kiábrándító. Az ember reflexesen annak drukkol ilyenkor, aki nem hagyja magát. Mert egyedül is tök bátor, nem dörgölőzik, a legmélyebb állapotáűban sem mártírkodik, zsarol. És nem hagyja magát, és mindenkit elküld a tetves francba. Nagyon helyes.
És persze, ha “transznő”, akkor nem ciki, és nem küldi senki terápiába a másvalaki kiállítására baszakodni, provokálni, vádaskodni odamenő, nőkkel (sokakkal) tolakodóan viselkedő (tapizó), egyéni reprezentációját, hős-pózát minden megnyilvánulásában álságosan ügyként toló Gergely Dóra Viktóriát. Ő senkinek nem böki ki a szemét? Neki az a felmentőlevele, hogy transz… akkor szeretjük? Aki nem, az -fób?
Hol a határ?
KedvelésKedvelés
Ja, és én se vettem részt ebben, a Genderfészek, tüntetésszervezés, nemtehetszrólaoldal, médiajelenlét nem az én világom, nem az én sztorim. Vagyis, két zaklatás van itt egymás mellé téve, az enyém amúgy kispályás, mert főleg névtelenek és jelentéktelen szereplők csinálták, személyes bosszúból, e másik történetben viszonyt a rendszer darálta be a célpontot.
Lelkes Villő mindkettőben szerepel, és egy kicsit jelen van Péterfy-Novák Éva is, aki nekem nagy döbbenet.
Én csak listatag voltam meg résztvevő, illetve blogger, nem aktivista, ezért nem voltam a sűrűjében, ma meg már a szélén sem vagyok, de hevesen eddig nem undorodtam, mert nem tudtam ezekről. Én is szinte szűzen fedeztem fel a sztorit, sok órát olvastam. Az alsó két linken és az azokba ágyazott további lenkeken látható, mi a sorsa egy nem-transzpárti feministának, ha nem töri be az újbeszél meg az identitáspolitikai illemtan.
Nem rúgunk földön fekvő, lelkileg kiakadt emberekbe, de csak ezért nem írok többet a transzokról. Iszonyú egózást toltok közügyként, rettenetes ez az egész irány, propaganda, gondolatrendőrség. Nyomasztó.
KedvelésKedvelés
Tényleg nem tudom, értitek-e a fogalmakat, az alapkonfliktust.
Mondjuk innen:
https://akulturharcontul.blogspot.com/2018/11/perverzio-es-pszichopatia-haborus.html
ez a fordulat:
“Kellett a kis kilóra importált identitárius játszmájukhoz egy “TERF””
De így szavanként, értitek? Nekem se magyarázta el senki, olvastam, olvastam, meg kérdeztem.
És ha értitek, van-e bátorságotok a kislány képén jóízűen röhögni, és leszarni, hogy ez ki szerint transzfób. Hát ne már.
Na MOST értettem meg G-t, mondjuk egyszer már megértettem, de most megint eszembe jutott, ez annak idején kicsit sértő volt, “én nagyon femninista vagyok, meg minden, de amikor úgy rákezdik, én úgy vagyok vele, hát komolyan mondom, hagyjuk már”.
KedvelésKedvelés
Amennyire én látom, az elmúlt öt évben a hazai feminizmust e jelenségek erodálták:
transz erőszak: férfinak született emberek fetisiszta identitása/pszichiátriai zavara, szereplésvágya, ráakaszkodásuk a közösségre, visszaélés egy csomó nő jóindulatával, ez konkrétan nem is erodálta, hanem szétverte, és ennek áldozata lett több hiteles, okos feminista
médiaterméknek használt tragédiák: szétvert arcú nők felhasználása aljasul egyéni célokra, lájkszerzésre (Gumiszoba, Nem tehetsz róla), kommentelői halálbüntetés/felnégyeléskívánás tűrése, gerjesztése, hergelések, leszarva az áldozatokat is
általában is: a nyafogás, érzékenykedés, hiszti, egyéni sérelmek köztérbe tolása, felmagasztalása, ha “a mi oldalunkon” áll, akkor hős lesz. NINCS szó rendszerszintű dolgokról. Ugyanez az igaz a sztárrá váló párkapcsolatierőszak-áldozatokra, akiket simán felhasználnak a rúzsos nők, és akik emiatt szívnak, lásd eggyel feljebb
szexmunka-vita, szintén liberál/bal hasadék ez, na de aki hallott már az emberi jogokról, vagy tud arról , milyen a humán, méltó, életet gazdagító szex, az hogy állhat be ebbe, Mérő Vera??? (PRK?)
szűkös külföldi pénzek elosztási vitái
a wmn ócskasága: a feminizmus mint promóeszköz, buta, tehetségtelen felhasználóinak a törtetése, a rúzsos pódiumfeminizmus, műmeghatás rákkal stb., sértődöttség, vádaskodás, mindenki áldozat, mindenkit a fidesz tett tönkre, sneki nem olvas elméletet, jó cikkeket, magyarul se
a metoo kiforgatása: Sárosdi Lilla nekik mehetett a levesbe, Vári Györgyöt szétszedték, “áldozatvédelem”, a molesztáló Péterfy Gergely feministaként szerepelget Szentesivel meg PNÉvával, BESZAROK (ezt még megírom, miért hallgattam eddig?)
szakpolitika, egyeztetés helyett, a régi, PATENT- és NaNE-típusú hozzáértés, kampányok helyett olcsó hangoskodás, facebookos mámor, tájékotzatlanok megnyerése vásári létvéányosságokkal, hashtagek, szerepelgetések, virágok, ennek az élvezete.
Van még?
A magam szerény eszközeivel a kövérségmentegetést meg a sport stigmatizálását bírálom, hasonló sunyi identitásba öltöztetett egyéni nyomorturné a fat liberation és a body positivity is, ez persze nem vert szét semmit.
KedvelésKedvelik 1 személy
Visszajelzés: ezek a szegény beteg emberek | csak az olvassa. én szóltam.
azért ne Bajusz Orsolya legyen a zsinórmérték, akinek több gigányi screenshotja van 2016-2017-ből és ő azzal revolverezik 2020-ban (amire amúgy senki nem emlékszik már). értem, hogy mit írsz, hogy módszeresen kicsinálták (és ő úgy került az egészbe, mint Pilatus a Credoba), nem volt irányában könyörület vagy belátás vagy empátia sokak részéröl és ez szerintem is gáz. amennyire emlékszem rá, fejből, srceenshotok nélkül – mert én nem vagyok olyan alapos kém, söt, semmilyen sem, és sosem éreztem, hogy lenne “ÜGY <3", bármilyen is, ami mellé 'terítőhímzés, futás, lekvárfőzés' helyett oda kéne állni -, kifejezetten ellenszenves és agresszív volt. mondom, nem fogom tudni bebizonyítani, és nem értek egyet ezzel a módszerrel ami öt érte. már évek óta benne vagyok a genderfészek csoportban, de sokadmagammal együtt többnyire olvasunk ott. ahogy téged is szívesen olvaslak, ott is vannak jó gondolatok.
pár hete lelkesvillö kérte ott számon az egyik tagon – amikor rászóltak, hogy ne emlegessen téged random módon -, hogy amikor te ekézed öt névvel, akkor miért hallgatnak azok, akik olvassák a blogodat. ugyanazt kéritek számon másokon, hogy miért nem állnak mellétek, mikor egymást fikázzátok. vagy miért nem állítják le, aki éppen fikáz. esküszöm, kíváncsi vagyok rá, hogy azt hogy lehetne szerinted vagy szerinte, most, 2020-ban jól csinálni.
az akkori 2016-2017-es tagok közül rengetegen nincsenek ma a csoportban (van kb 3000 tag és van fluktuáció). a fele, ahogy te is, bizonyos hatások miatt időnként megváltoztatja a véleményét. kilép, mást gondol, mást lájkol, máshogy cselekszik.
amúgy egy privát csoport beszélgetését így, nevekkel kinyomni a netre számomra semmiben nem különbözik attól, hogy vki továbbadja azt, amit valaha egy kocsmaasztalnál mondtak neki. söt.
KedvelésKedvelés
Tartalmilag nem foglaltam állást az esetekben. És mindenki zsinórmérték, aki autonóm, okos és nem rosszindulatú. Ennyi elég is volna.
KedvelésKedvelés
És igenis, akit így aláznak, tegye csak ki. Névvel. Ez a fegyvere maradt.
KedvelésKedvelés
Azért elég érzéketlen vagy. Csak annak tapsolunk, aki diadalmas, rúzsos, jópofa? vagy hogy van ez?
tökre együttérzek mindenkivel, aki kvalitás és akit eltapostak. Még akkor is, ha nem olyan elegánsak. Mitől lenne elegáns?
Nem Orsolya kezdte a bulit, ésha mások elkezdték, most már (most is) hadd szóljon. Te, aki legfeljebb kíváncsi indifferens vagy, meg azok, akik ezt hajtották, szívesen elfelejtenék persze… nekik mindegy. Na, ez érthető. Az agresszor könnyen felejt, és a közömbös is. A célpontnak nincs módja felejteni.
Akiket végigrángattak a trágyában, azok majdnem rámentek. Nem romlik meg a screenshot. Az ő dolga, hogyan dolgozza föl, milyen tempóban. Én se töröltem az aljasságokat. A posztban is háromnegyed éves az idézett geciskedés.
Néha oda is dörgölöm nekik. Nem felejtek.
Én is szívesen írok régvolt-elmúlt dolgokról, a 2014-es undorító gyáva, koppintó árulásról, ellenem fordulásról, lapításról. Amikor senki nem mert rájuk szólni, a szolgalelkű szerencsétlenek (ezek a saját olvasóim), mert azt hitték, most már Angélánál a hatalom, aztán majd lefejezi őket. Vagy maguk se tudták, mit gondoljanak, nem is gondoltak bele, jobb hallgatni. Elfelejtették a sok rajongást, elhitték talán a rágalmakat, nekik se tetszett a sport, a szerelmem, vagy nem tudom. Aljasság volt. Elfelejtették a sok jó gesztust, szép pillanatot, erős posztot (két héttel mkorábban még hálálkodtak), jófejséget, nálam alvást. Blaci meg ilyenek, ahogy lavírozott és kényszerkommentelt unalmában fontoskodvamég 2015-ben is, álló nap, fúj. Ő nem folyik bele. Jellemtelen szar. Csicskák voltatok, akik itt voltatok és hallgattatok, akik tudtátok a blogon kívüli kommentelgetséből, hogy miket kavar kovács Csilla meg bajuszcic. Vagy csak privát írtatok, sajnálkozva, harmatgyengén. Meg akik átálltatok. Gyáva csicskák, gyenge jellemek vagytok.
Ők már szívesen elfelejtenék, ugye. Ne is látszódjon, honnan ered a Gumi eredetisége.
Dehogy asszisztálok ehhez.
A holokauszt is rég volt, akkor spongyát rá…?!
KedvelésKedvelés
mivan? ki elegáns? hogy jön ez ide? senkinek sem tapsolok.
kíváncsi indifferens az lehetek, (de persze, bármi lehetek) mert, ahogy te is írod, mindenkinek megvan a maga keresztje. nekem az elmúlt években nem mások netes hajcibálása volt az életem fókuszában. mea maxima culpa. nem merültem el soha, semmiféle online bullyingben, amihez semmi közöm. a blogodat a nagy szakításotok után hónapokkal kezdtem követni, úgyhogy azt nem veszem magamra.
és ha bárkinek így könnyebb feldolgozni az őt ért traumát, hogy forog évekkel ezelőtti kommentekben, akkor ki vagyok én, hogy ezen fennakadjak? revideálom az álláspontomat: tegye azt. bízom benne, hogy segít neki.
illetve még valami:
https://a.te.ervelesi.hibad.hu/szemelyeskedes
KedvelésKedvelés
Azonnal ítélsz, mozgalmi/aktivista emberek súlyos (történetesen neten zajló) konfliktusát lekicsinylően hajcibálásnak nevezed, ez is passzív agresszió. Te mikor, hol voltál bátor?
Senki nem mondta, hogy részt kell ebben venned, megítélned.
Nem érveltem, nem vagyok veled vitában, én határokat húzok és az értetlenkedő kotnyeles ítéletek ellen írom, amit írok, ezért hülyeség érvelési hibára hivatkozni, és elég olcsó is. A fölényes belepof érzéketlen, fölösleges.
KedvelésKedvelés
“a blogodat a nagy szakításotok után hónapokkal kezdtem követni, úgyhogy azt nem veszem magamra.” ezzel kapcsolatban nem állítottam semmit veled kapcsolatban, ezt félreolvastad. Nem tudom, ki vagy, honnan beszélsz.
“forog évekkel ezelőtti kommentekben”
– Jézusom. Olvasd el. használd az agyad, empátiád, nyitottságod. ETTŐL kussoltak be, hogy ezt kirakta, ez szégyen nekik is, lejáratták a saját nagy mozgalmukat és a transzinkluzivitást. És én is ezért csináltam a magam jóval pitiánerebb egy-egy zaklatójával, “ecce zaklató”. Próbáld elképzelni, hogy valaki feminista, baloldali, beleöli az éveit, a társadalmi melót, aztán kipécézik így, és ezt csinálják vele. És akkor jönnek a popcornos szemlélők: jaj, nem tetszik, hogy így meg úgy reagál. Mi közöd hozzá?
Ha nem szánod rá az energiát, hogy elolvasd és megértsd, ha nem érdekel, “nem akarsz bevonódni”, akkor meg lehet csöndben is maradni.
KedvelésKedvelés
“nekem az elmúlt években nem mások netes hajcibálása volt az életem fókuszában. mea maxima culpa.” ez de fölösleges görénykedés, de komolyan, morális fölény és másvalaki traumájának gúnyos leszólása.
Mindegy, neten van-e, a trauma (kirekesztés, rászállás, hírnévrontás, megfojtás, netes footprint tudatos tönkretétele, zaklató e-mailek, dékánnak írogatás stb.) az trauma, ez megvan?
Senki nem kérte, hogy vonódj be, véleményezz, fontoskodj.
KedvelésKedvelés
Ja, most látom, te is lájkoltad az egyik őt kicsináló posztot. Bátor tett!
KedvelésKedvelés
tényleg? 😀 egészen odavagyok…. /o\ 😦
KedvelésKedvelés
Amikor egyvalakire mennek ötvenen, miért nem vagy kritikus?
KedvelésKedvelés
mit szeretnél? hogy mindenki mindent úgy ítéljen meg, majd úgy cselekedjen, akkor és ott (kapa kasza elereszt), annyira mélyedjen el, ahogy te, vagy ahogy szerinted helyes? még egyszer írom: nem emlékszem pontosan, mert nem merültem el a sztoriban és évekkel ezelőtt volt. targyilagosan írom, hogy megvolt a magam dolga/tennivalója, nem facebookozással töltöttem a legtöbb időt 3-4 éve.
a saját környezetemben nagyon is kiállok, face to face is, beszólok, bevállalom, összeveszek. utálom, ha kiközösítenek, kiröhögnek, megaláznak vkit.(ha éppen magamat és az életemet kell egyben tartanom, akkor mondjuk nem állok ki, csak magamért.) BO-t nem ismerem, csak a genderfészekben írott hsz-eit olvastam. Nem mindet és nem tüzetesen. illetve privát hallottam róla (tökmindegy mit). ahogy már írtam, negatív benyomásaim maradtak róla. romboló volt, rossz volt olvasni. biztos megvan az az érzés neked is, hogy olvasol valakit és neked kellemetlen. nekem ő ilyen volt (ahogy írtam, nincsenek mentett dokumentumaim, csak a saját benyomásaim). ha BO kommentelt egy poszthoz, én inkább kiléptem a csoportból, nem hogy olvasgattam volna tovább. mivel senkit nem ismerek az akkori vitában résztvevők közül személyesen, nem érdekelt ez, nem töltöttem vele több időt. plusz akkor sem és most sem olvasok minden posztot. nem ismertem azt a sztorit sem, hogy többen rászálltak és kicsinálták (pedig állítólag ott voltam, egy posztnál biztosan, vagyis lájkoltam egyet). nem tudok kritikus lenni, ha nem látom, hogy 50-en basztatják (mert akit basztatnak, azt messziről ki nem állhatom – egyszerüen el se olvastam a kommenteket, ha ott volt az ő neve is), még ha teljesen egyet is értek azzal, hogy ez a módszer gáz. mivel távolról kimondottan nem szimpatizáltam BO-val, nem mentem volna bele egy FB-os ugatásba, hogy a védelmére keljek. ez az én gyarlóságom. pláne úgy, hogy nem is olvastam minden posztot, és semmi közöm nem volt hozzá.
KedvelésKedvelés
Nem értettem a viselkedésedet. Itt az első kommentet. “Nehogy már ő legyen a zsinórmérték.”
És most sem értem, mit rósz föl nekem.
Én sosem voltam ilyen, amit írsz, soha nem vártam el senkitől semmit, a körülöttem sündörgő, mellettem sütkérezni akaróktól sem, és az őszintéktől sem, senkitől. A blogárulás után faggattak, kik ezek, kiket tiltsanak le. Nem mondtam meg.
Mindig külön álltam. Soha rajongást, lojalitást nem vártam. Csak irritált, ha valaki kukkol, kavar.
A nagyon lelkesen bólogatókra is rá szoktam szólni, hogy nem kell ennyire. Vagy figyelmen kívül hagyom őket.
Azt szeretném, ha ezt kérdezed, hogy senki ne érezze feljogosítva magát arra, hogy részt vegyen egy egyetlen, inszinuált ember ellen zajló, egyirányú netes hajszában, szemforgatásban, kioktatásban, megalázásban. Legyen ez abszolút tilos. Főleg, ha olyanról van szó, akivel neki semmi dolga.
Ha mégis részt vett benne, tapsolt, nézte műsort, legalább ne magyarázkodjon itt, amikor ezt valaki szóvá teszi.
Semmit nem szeretnék ezen kívül, senkinek nem dolgom a véleményét formálni, szabad akaratából, tüskés, kérlelhetetlen, fikázós stb. természetemet rég ismerve van itt mindenki.
Egy kicsinálós posztot lájkoltál, nem véletlenül írtad itt reflexből, hogy “nehogy már ő legyen a zsinórmérték”.
Mintha az lenne a támadható, aki lefotózza, megőrzi, kirakja azt, ahogy őt kicsinálták.
KedvelésKedvelés
“BO-t nem ismerem,” ez baj, akkor shut up
“csak a genderfészekben írott hsz-eit olvastam.” Soha nem írt oda, “előle” (TERFek elől) volt védett tér, a háta mögött ment a lejárató móka. Meg neki e-mailben, meg cseten, meg más helyeken.
KedvelésKedvelés
nem igazán értem, hogy hol rovok fel neked bármit is. az, hogy azt írom, ne legyen ő a zsinórmérték, annyit jelentett nekem, mint amikor bárki meglát valakit, akit ki nem állhat,és kibuggyan belőle, hogy “jaj, nemár”. nem tudom máshogy leírni: szerinted BO okos, autonóm és nem rosszindulatú (ez is egy megítélés vagy vélemény amúgy), én meg nem szeretném minősíteni, de max az autonómmal értek egyet részben. nekem más róla a véleményem.
az elmúlt 10-12 évben több fórumon, blogon, fb csoportban olvastam. egy időben nagyon sok feminsta, gender studies, LMBTQ+ témájú csoportban benne voltam. szinte mindenhol volt (a babaruhás csoportban is) kellemetlen, arrogáns, személyeskedő, fröcsögő. olyan, akit te pl a saját blogodon megteheted, hogy kibaszol, mert ez a te “homokozód”, a te szabályaid érvényesek. volt egy csoport, ahol pl B Anna adott elő többször őnálló performanszot. ott ahol ilyen szab.válhoz anyagot gyűjtő, felsőoktatásban tanítók gyűltek össze, olyan kérdésekkel, hogy melyik antológiában is volt A medúza nevetése vagy egy Toril Moi szöveg – túlzok most, de ez a személytelen, informatív beszélgetés volt jellemző. vagy hogy hol lesz konferencia. alig volt poszt, de az anna két br anna profillal ott pörgött, egyedül. a tagok egy idő után kilépkedtek. én is. (nincs róla screenshotom) az admin, aki létrehozta a csoportot, elsők között távozott. ha lenne egy csoportod és szétverné valaki (ott soha nem volt szóváltás korábban senkivel), elég lenne felmentésként, hogy pl ő autonóm punk? senki nem bántotta ott az annát, de ő rombolt. ha lett volna egy kérdés, hogy ki tartja rombolónak a jelenlétét és megváljunk-e tőle békében, azt is lájkoltam volna. ha a te FB profilodon vagy a blogodon ámokfutna valaki, kitennéd, teljes joggal, és mindenki megértené. én azt lájkoltam, hogy szűnjön meg a BO-éhoz hasonló _beszédmód_. és azzal egyet is értek, ma is, teljes mértékben. nem azt lájkoltam, nem is tenném, hogy ő szűnjön meg, vagy zárják be vagy verjék meg. egyáltalán nem véletlenül lájkoltam tehát, hanem nagyon is okkal. ugyanaz volt az ok, mint amiért buggyan beőlem ki itt, hogy “nemár”.
de azt nem mondom és nem várom el, hogy te ne állj ki érte, nem róttam fel, hogy miért fogod pártját – miért is tenném?
nem néztük és nem tapsoltunk a kicsinálásához, hanem láttuk a korábbi hozzászólásait és rossz volt nézni. szerintem nagyon is emberi, hogy ha valaki kellemetlen, romboló a jelenléte, akkor nem kérnek belőle. hogy védett csoportokban mi ment, az nem az én dolgom.
KedvelésKedvelés
“hol rovok fel neked bármit”
Gúnyosan írtad, hogy nekem csak az oké, aki száz százalékosan úgy és azt. Erre kifejztettem, hogy nem.
nagyon is emberi, hogy ha valaki kellemetlen, romboló a jelenléte, akkor nem kérnek belőle
Milyen jelenlét?
Szerinted ő kért belőlük? Vagy mire tartja őket?
Neki az a baja, hogy kizavarták a homokozóból? Ez jött le? hogy szeretne velük jáétszani?
EMBERI???
Nem volt ott. Soha, egy pillanatig sem. Eleve is utána ment és provokálta GDV, a véleménye miatt, nem ő mászkált, törlszkedett, kereste a kontaktot. A Generfészek mint az emberi-női(transz) jogok nagy bástyája, ellene alapult, és szépen beásták alá.
A háta mögött szedték szét, de nagy nyilvánosság előtt, és PRK/szimpatizánsai vitték be PRK hisztijét a genderfészekbe meg a civilnőkre. Több száz ember elé.
A leköpés nem az ősbűn, egy utolsó reakció volt arra, hogy ezek az emberek undorítóak, és ő kiszáll.
Az ősbűn az, hogy ha igazi, strukturális baloldali vagy, és nem hiszel az identitásalapú jogokban, ellenben a biológiai nemet veszed alapul, akkor rád szállnak és ellehetetlenítenek. EZ A SZTORI.
Elég vicces, hogy még magyaráztatsz magadnak. Iszonyú felületes vagy.
KedvelésKedvelés
Milyen babaruhás csoport, hol? Nem kevered valakivel?
Lehet, hogy másnak meg te vagy ellenszenves kommentek alapján? És akkor? Utánad megy? Kicsinál?
“meglát valakit, akit ki nem állhat” szerintem, ha jóakaratú, nőjogi, okos nőnek tartod magad, vizsgáld meg, hogy ez a ki nem állhatás hogy lett. Nem mások beszélték ezt beléd? Nem voltál kritikátlan esetleg? Olyat utálni, akit nem ismerünk, elhinni mások utálkozását, többséghez csapódni a szélen, pletykából és elfogultságból alkotni véleményt, ez rendben van? Ennyire unatkoztok?
Én nem tudom, milyen ember, teljesen irreleváns az, hogy ismerem-e, mivel én nem voltam az ellene folytatott hajsza részese, tanúja sem.Ha láttam volna, szóltam volna.
Én egy kikezdett, magányos célpontot látok, rengeteg ferdítést, szalmabábot, bűnbakképzést, hazugságot, érdeket, és még csodálkoznak, ha dühös lesz és nem tudják megtörni.
Tudom, milyen ez, ezért írok erről így. Bár velem kisebb méretekben, pitiáner és nyilvánvalóan zavaros, ostoba emberek csinálták a kicsinálást, és én bizonyos szempontból sokkal jobban kitettem magam ennek, visszaszóltam, hívtam ezt.
Nem arról van szó, hogy ide vagy oda állunk. Hanem hogy aki nem tetszik, azt lehet csoportba, eseményre nem beengedni, meg nem beszélni vele. De utánamenni, neki írogatni, vallatni, melóhelyen, egyetemen feljelentgetni (Eszes Beáta)…?
Abban biztos vagyok, hogy okosabb, komolyabb, bátrabb és tisztességesebb ezeknél, és soha nem írt ennyire vérciki dolgokat, mint ami a Genderfészek screenshotjain látható.
Morális állásfoglalást tettem: ne legyen zaklatás, bully, erre idejössz a felületes elfogultságoddal meg a pletykával, és nyomod, nyomod tovább. Nem értem én ezt. BO még csak nem is mozgalmi ember, nem közszereplő, hanem szociológus, értelmes dolog így nekimenni, elűzni, hírnevét rontani? A nyomorult identitáspolitikus, finanszírozott, mozgalmi érdekeik és a személyes érintettségük miatt.
KedvelésKedvelés
Honnan veszed, hogy ő Br Anna? Én nem látok stílusegyezést.
KedvelésKedvelés
“BO-t nem ismerem,” ez baj, akkor shut up
te ismered? mert amit írsz itt, abból nekem az jött le, hogy nem.
KedvelésKedvelés
És ezért nem is tolongtam ott, amikor a hajsza ment. Érdeklődőként sem. Nem dolgom. Akivel konfliktusa volt, azt azzal kellett volna intézni, nem közösségileg rendőrködni, ferdíteni, hatalmas üggyé duzzasztani meg lájkolgatni.
Közös barátunk van, emiatt tudok róla, mást, nem pletykát.
Én tehát nem folytattam netes hajszát, a szélről se nézegettem.
KedvelésKedvelés
kurvára nem egyről beszélünk, a felét sem írtam ennek, amire itt reflektálsz. te magyarázol valamit, én meg másvalamit. 10 % átfedés nincs. vitának valóban nem mondható.
miért lenne Br Anna BO? írtam én ilyet? céloztam rá?
“szinte mindenhol volt (a babaruhás csoportban is) kellemetlen, arrogáns, személyeskedő, fröcsögő.” volt olyan személy. egy ember, aki fasz. nem mindenhol BO volt ott, jesszus.
emberi: van egy Terentius idézet, amit pár napja olvastam. “Ember vagyok, semmi sem idegen tőlem, ami emberi.” nem pozitív, nem negatív. ha valami rossz, amit csinálnak, pl. kikőzősítés, amit utálok, az is emberi. gyarlóság.
még egyszer, utoljára: volt olyan fórum, ahol láttam megnyilvánulni BO-t, amiért nem volt szimpatikus. lájkoltam egy posztot, hogy ne legyen elfogadható a(z ővéhez hasolnló) verbális agresszió egy csoportban. ezzel ma is egyetértek. te azt kéred számon, hogy mások miért lájkolGATták. mert te így nem.
nem írtam korábban gúnyosan, nem volt célom gúnyolódni, te olvastad úgy.
számon kérted, miért nem voltam kritikus amikor BO-t bántották, miért nem ott voltam “bátor”. a zárt csoportban, ahol fikázták, amiről nem is tudtam, ki kellett volna osszak másokat? 5szőr írtam, hogy nem láttam, hogy 50-en basztatták, te magad írod, hogy a bullying emailben és cseten ment, de számon kéred, hogy miért nem voltam kritikus?
szerinted a teljes képet látni kell egy bármilyen tartalmú poszt lájkolásához (!). aki nem ismeri az összes kavarást a háttérben, az nem lájkolGAThat, különben kap tőled vagy 8 negatív jelzőt (fent írod, hogy mi minden vagyok). szerintem meg nem kell. még egyszer: a beszédmódra vonatkozó posztot lájkoltam.
nem pletykálok, nem írtam semmi konkrétumot Bajusz Orsolyáról. a valakivel kapcsolatos benyomásaid nem pletykák és nem is vita tárgya.
az meg, hogy kivakartad hogy lájkoltam egy posztot (mindegy, hogy 1,5 percedet vagy 1,5 órát vett ez igénybe), te, aki rengetegszer leírtad, hogy nem szimatolsz, nem kutatsz, nem nyomozol mások után, nem kukkolsz, te csak a magad háza táján, te másokat sosem…. hát csak magamat tudom ismételni, egészen odavagyok.
KedvelésKedvelés
Nem kivakartam, megláttam.
Kicsit sok a magyarázkodás meg a felfokozottság.
Ezek elvi dolgok. Nekem nem gond, ha nem érted, vagy nem osztod.
KedvelésKedvelés
Hogy hogy lett ez. Van pár közös ismerős Orsolyával, de nem tudtam erről az egészről, nem csevegek, elvagyok a magam világában. Viszont az utánozhatatlan utánzó, Lelkes Villő itt is, ott is gennyeskedett, ahogy szokott (semmi köze, vérbuta, agresszív, soha a nőkért semmit nem ett, kurvára unatkozik, nem ért semmihez, figyelemkoldus), és rákeresvén nálam talált részleteket róla O., berakta a blogba a linket, az itt megjelent, és akkor elolvastam. Förtelem vagy, Villő, úgy, ahogy vagy.
“Lelkes Villő igazi promodblúzos lekvárokkal kereskedő polgárasszony, hivatalnok valami brexittel kapcsolatos officeban, és látszik ilyen wholesome akar lenni, de hát a teljes élethez a netes mocskolódás és igazságosztás is hozzátartozik. “Villo Lelkes, founder of Transylvanian artisanal cheese company Beyond the Forest” – aye, and a serial troll/mobber who hunts people down like animals for sheer sadistic joy and the illusion of power.”
KedvelésKedvelés
Szia Éva!
Megjelent a ketogén könyv? Rendelni is lehet?
KedvelésKedvelés
Ok, megtaláltam, megrendeltem.
KedvelésKedvelik 1 személy
Én csak címlapot láttam, tördelés alatt, illetve nyomdában van, és kiajánlották a nagy áruházaknak.
KedvelésKedvelés
Nem ide való, de pl.
https://www.libri.hu/konyv/gerle_eva.a-ketogen-csoda.html
KedvelésKedvelés
Előrendeltem a Librinél. Azt írják április 7-én jelenik meg.
KedvelésKedvelés
Én ezt tőled tudom, annyi dolgom volt, nem követtem, kérdeztem. Örülök!
KedvelésKedvelés
De jó, hogy egy helyen lesz mindenféle okosság! Pont jön a tavasz, és végre van kedvem megint jól lenni, nem csak vegetálni! Örülök, hogy meg fog jelenni.
KedvelésKedvelés
Azt hiszem, én akkor kezdtem el gyanakodni a mozgalmi feminizmussal kapcsolatban, amikor olyan szlogeneket láttam, hogy “külön bugyra van azoknak a nőknek a pokolban, akik más nőket nem segítenek”, meg hogy alapvetően mi, nők tartsunk össze. Minden munkahelyi tapasztalatom ezzel szembe ment. A legtöbb fúrást (szerencsére nem volt azért olyan sok), szemembe hazudást. hát mögötti acsarkodást nőktől kaptam, férfiaktól meg semmi ilyesmit. Az utóbbi években ezerrel jöttek szembe olyan sztorik, hogy önzőbbnél önzőbb anyák hogyan tették tönkre a gyerekeik életét. Soha, egyszer sem okozott fiú tanítvány álmatlan éjszakákat, de a kamaszlányok gonoszsága mindig is kiakasztott. És nyilván van az életemben sok okos, meleg szívű nő, akik szeretnek engem, hosszú évek óta jóban vagyunk, segítjük egymást. És van ilyen férfi is.
Azt hiszem, eddig is alapvetően azért álltam ki, amiért a feminizmus indult: egyenlő bánásmódot szeretnénk társadalmi szinten, egyenlő esélyeket az oktatásban és a munkaerőpiacon, a családmodell durva reformját, partnerséget, ilyesmi. Nekem úgy tűnt, hogy a nemi identitás kérdése később kezdett fontos lenni, anélkül, hogy az alapvető célokhoz itt, Magyarországon sokkal közelebb jutottunk volna.
Azok a vadhajtások, amik később sokat ártottak a feminizmusnak, mint alapvetően pozitív, konkrét célokat kitűző irányzatnak, számomra mindig is idegenek voltak. Amikről pedig most írsz, már az agyrém kategória. Nők tépik egymás haját, kényszerítik bele egymást olyan parttalan, elvtelen, a mindennapi életünkkel nagyon kevés kapcsolatot mutató témákba és vitákba – az agyam eldobom. Nincs ezeknek élete? Hogy lehet embernek ennyi fölösleges ideje?
Volt egy pár év, mikor nyitott szemmel jártam, és kezdtem kényelmetlenül érezni magam, mert alapvetően konzervatív értékeim vannak, de sok dologban a haladás pártján állok. Mondjuk szerintem nőnek meg férfinak születünk, és soha eszembe nem jutna elítélni senkit, mert férfi létére egy férfival él együtt vagy nőként nővel. Minden verziót ismerek, elfogadok. De hogy én kivel randizom????????? Ilyenekről is csak nálad olvasok, amúgy sehol nem jön szembe. Döbbenet.
Akkor is kényelmetlenül feszengtem, mikor interjút olvastam egy magyar transz nővel, aki azon kesergett, hogy a hormonkezelés egy részét ugyan a tb állta, de közben nem tud dolgozni, munkahelyéről eljött, és az álláskeresési segély mennyire kevés. Itt az villant be, hogy talán neki kellett volna előre gondolkodni, anyagilag gondoskodni magáról, ha ilyen nagy fába vágta a fejszéjét. Ellenérzésem volt azzal kapcsolatban, hogy én egy forinttal is hozzájárultam az ő nemváltásához, ami alapvetően a mi országunkban a luxus kategória, társadalombiztosítási szempontból.
Mennyivel könnyebb lenne az élet, ha minden fontos kérdésre a válaszunk igen-igen, nem-nem lenne.
KedvelésKedvelés
Förtelmes, ahogy a brancs viselkedik azokkal, akik nem tagjai.
Feministák állítólag, most épp Lovas Nagy Anna. És ott liheg azonnal, na ki? Lelkes Villő.
Tök nyilvános posztban csinálják.
Érthetetlen, miért vette elő ezt Anna, mire kell ez neki.
KedvelésKedvelés
Gondolom, történhetett közöttük most valami, amiről mi nem tudunk. Bajusz Orsolyáról először Papp Réka oldalán olvastam, azóta őt se követem már (nem kifejezetten emiatt, de ez is közrejátszott). Bajusz Orsolya blogját meg akkoriban a Mandiner is felkapta. Orsolya történetéből nekem elsősorban az jön le, hogy mennyire káros mások konfliktusaiba másokkézből kapott infók alapján nagy indulatokkal, érzelmekkel beleállni, projektálni, védeni-támadni lényegében ismeretlen embereket, az áldozat, a segítő meg a számonkérő szerepe közt mozogva.
KedvelésKedvelés
Semmi különös nem történt. Imádják a témát, imádják, amikor lehet valakit jópofáskodva ütni.
KedvelésKedvelés
tyű.
KedvelésKedvelés
Tök érdekes amúgy, hogy emberek ilyen “szeretem, szimpatikus/utálom, fúj, tűnjön el (dögöljön meg)” módon képzelik el az elvi, közösségi, mozgalmi jelenlétüket, és rólam is vélelmezik, ha bírálok valamit (kifejtve), hogy akkor én őket biztos UTÁLOM. Mennyire gyerekes már. Nem nem tetszik, csalódtam benne, hanem UTÁLÁS és IMÁDÁS van.
Akivel nincs dolgod, nem része az életednek, akit el tudsz kerülni, azt bírálhatod, de nem utálhatod.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: összegzés feminizmusról és transzokról | csak az olvassa. én szóltam.
az, aki azon nyervog, hogy nehogy már a Bajusz Orsolya legyen a mérce meg az áldozat, mert ő így és úgy viselkedik, ír, meg ő is csúnya dolgokat csinált, jelezném, hogy nem csak őt hurcolta meg ez a közeg (csak ő leírta, meg évek óta ezen pörög), hanem még egy csomó más embert is kicsinált.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: “az emberi jogok nem torta” | csak az olvassa. én szóltam. minden érdekesebb, mint amennyire elkeserítő
Visszajelzés: szolidaritás, de tényleg? – kényelmetlen kérdéseim mérő verához és szentesi évához | csak az olvassa. én szóltam. minden érdekesebb, mint amennyire elkeserítő
Visszajelzés: hogyan lettem kirekesztő – és boldog 2. | csak az olvassa. én szóltam