megmondom, mi van, apukám (2.)

Tegnap felvetettem a kérdést. Azt mondtam: nem üresedett ki a házasságod, de persze attól még rossz. Ha pontos és fejlett az önismereted, akkor nem fogod elhibázni, hogy mit akarsz, mire van szükséged, és akkor tudsz dönteni, és nem leszel görény, nem bántod a másikat.

Milyen opciók vannak?

A legrosszabb benne ragadni és rombolni egymást. Van ebből az olyan, aki csal is, és úgy rombol, a másik pedig a szentéletű bántalmazó. Ő azt mondja, a családot egyben kell tartani, neki a másik kell csak, mással ő nem is tudna, ennek jegyében öli, nyírja. Ő kihagyja azt az élményt a további életében, hogy egy nő kívánja, és pokollá teszi a házastársa életét a nagy rendesemberségben – ez az érzelmes típusú bántamazás. Ennél rosszabb nincs.

Orrhosszal lemaradva a második legrosszabb: sokáig húzzátok, vergődtök, egyre rosszabb; kétségbeesett-nagy-sunyulós “szerelembe” esel, dráma, világégés, értelmetlen játszma, cirkuszok, szétmenés, keserűség, mindenkinek fáj.

Néha megesik, de ne bazírozz rá: átmeneti, akár hosszabb nyűglődős korszak után valahogy megnyugszik mindenki, és nem is olyan rossz az, hogy lemaradtál egy csomó mindenről, szeretitek egymást végül is. Vagy: egy olyan probléma, amihez össze kell fogni, mondjuk a gyerek betegsége helyreteszi a fontossági sorrendet és a legnagyobb gyilkosát az értelmes életnek és a kiteljesítő emberi kapcsolatoknak: a monoton unalmat.

Egyet érts meg. Nem követelhet senki szexet, és ki se trükközheti sehogyan se, mert a szex nem jár. Nem is igényelhet akkor, ha a másik jóllétét nem tartja szem előtt, túlterheltségével nem törődik. Egyáltalán: szexen veszekedni a legnyomorúbb, -cikibb húzás. Ne tedd. Ne kérdezgesd, ne próbálkozz, ne tedd nyomasztóvá a légkört. A szex virág, életerős. Virul az, ha itt az idő és van dús talaj és fény.

Ugyanakkor és pont ezért: nem várhat el senki “hűséget” (érzelmi és szexuális kizárólagosságot) olyasvalakitől, akinek meg ő nem törődik a jóllétével. Hogy is van ez? A másik le van szarva, levegőnek van nézve, meg is alázva, kijátszva, visszaélve, befogva, leszólva, de amikor a birtoklás veszélyben van, akkor jön az érzelmi műsor, a “húsz éve együtt” meg “ez csak hullámvölgy”. Na, elmentek ti a pékbe. Hogy is gondolják? Mit tud az emberi lélekről, az örömről, a másik tiszteletéről, aki képes erre? Mire tartja magát, és mi annak az alapja?

A szex bizalom, közelség, a szexuális drive életöröm és dögösség. Nem funkció, nem rendszeres testgyakorlat. Valójában luxustermék. Ahhoz képest az, ahogy élünk.

Ha nyomorú, stresszes az élet, ha nehéz a gyerek, ha ott lakik anyós, akkor nem lesz szex és harmónia.

Ne akarj úgy szexet, hogy a másik nem akarja igazán. Emeld fel a fejed: legyél tisztességes, méltó, nem-kicsinyes ember. Ne legyél kellemetlen, ne zsarolj, ne teremts feszültséget, ne balhézz.

Akkor? Mondom a lehető legkevésbé rosszat.

Lehet, hogy tényleg őszintén szeret, téged akar. Beszéljetek erről. Várj. Nem tudsz mással, nem fogsz mással, ő kell? Akkor várnod kell. Ebben az esetben se mérgezz, nyomassz, vádaskodj, sajnáltasd magad, ne duzzogj, ne próbálkozz rámenősen.

Ha nem szereted, vagy ha neki teljesen megszűnt a szexuális énje, eleve se volt egy nagy durranás a szex, akkor viszont sokkal építőbb, érettebb máshol megélni azt, ami hiányzik, mint hónapokig, évekig rágódni, kínozni egymást. Mert abban elromlasz emberileg, és a szex (amely nem más, mint csikart aktus), az meg biztosan elromlik. Ne ragadj bele, ne legyél tartósan feszült, tedd le ezt. Nem a pár a legfontosabb, ez is népszokás. Hanem te magadért, ő is magáért felelős, aztán ha van metszet, az jó, de sokszor nincs.

Az elúzódó szexális nyomorúság, valójában: lelki játszmázás a szex ürügyén mindent megmérgez, mindenkit rossz fejjé tesz, és egyébként a nőgyűlölet, a nőkre való “jogos” haragvás egyik módozata.

Ennek nem kell így lennie, ennél te jobb vagy. Legyél jobb, okosabb, tapintatosabb. Ami nem tud lenni, az nincs. Még bele nem őrülve, még nem kicsinyesen, még nem tele haraggal jobb döntést hozol. Én nem azt mondom, hogy “csald meg nyugodtan és jó lesz”, hanem azt, hogy finomat, tapintatosan még egyküólső kapcsolat is jobb, mint a birtoklós egymást nyúzás.

Vagy válj el? Az se hülyeség, de ne cirkusz közepette tedd. Ne fenyegetőzz válással. Mindenféle őrlődés, szétzilálódás, bűntudat nélkül, csendes tapintattal a társad iránt menj arra, hogy te jól legyél, mert te vagy a felelős magadért, nem a társad.

Ha úgy érzed, szeret téged, csak annyi a baj, hogy nincs nyugalom, sok a stressz, a nyugodt kettesben-lét hiányzik, akkor tehermentesítsd, szervezz nyugit, vidd el szép helyre. Ez jóléti tanács persze. Kérdezd meg őt erről.

Neked is jobb, ha nem alázod meg magad, nem kínlódsz, hezitálsz, tipródsz vég nélkül, a kapcsolatot se rontod el végképp. Szerintem te ezt végignézted már egy-két havernál.

Ha fontos az életöröm, ha pezsdít, ha jól vagy tőle, és nem és nem megy a társaddal, akkor viszont ne félj. De ne úgy toldozgasd a szakadást, hogy pornó, “fizetős”, swinger meg társkereső. Én nem tudok azoknak semmit mondani, akik ezeket megoldásnak gondolják, és akiknek az ilyesmi hiányzik. Akkor kezdj ilyesmibe, ha a lelked vágyja a szeretést, ha nélkülözöd az érzéki örömöt igazi és őszinte vágyú emberrel, és ha találsz is olyat, aki tényleg vonzódik hozzád.

Jól válaszd meg, ki legyen az. Nem lehet könnyes szemű, magányos sóvár lelki nyűgös, nem lehet olyan, aki a szexet hurokként használja. Nem lehet a te buksisimogató önbizalomerősítőd, ne legyél hiú, mert akkor be fogod nézni (iszonyú hiszékenység és butaság tud lenni férfirészről e téren). Legyél igényes és előrelátó, ne engedd, hogy a kétségbeesés legyen a tanácsadód.

A méltatlan huzivoni a házastársak között olyan állapotban történik, amelyben a felek (vagy csak az egyik) pontosan tudják, hogy e már nem újszerű állapotukban spontánul nemigen találnak olyan partnert, aki nekik is vonzó.

Van egy csomó független nő, akinek az éhes, kesergő – nős – férfi irtó megható és vonzó, nem csak mint szexpartner, hanem meg is pszichologizálja szívesen. Én szeretem ugyan a zsongást, meghatónak tartottam mindig a szegény férjeknek a rendezett látszat mögötti vergődését és megérzem, ha valakinek nem jó, de a sztorikat én meg nem hallgattam, nekem ne árulja el a társát. És különösen nem akartam őt örökbe.

Ne legyél szerelmes, vagyis, valószínűleg az leszel, de ne legyél kétségbeesett. Majd elmúlik. Előfordulhat, hogy annyira más minőséggel találkozol, hogy meghökkensz, és őt akarod. Én azt mondom: hacsak nem pokol az otthoni, nem éri meg.

Ha összejön az ilyesmi, akkor örülj neki, szeresd jól, ne neki gyötrődj, ne tölts vele sok időt, ne áruld el a családodat, ne verd szét a családodat.

Aztán vége lesz. Ne bántsd, alázd meg utána sem, soha. Ne nevezd pédául alja féregnek bosszúból, amiért kevés voltál hozzá és vissza kellett kullognod. Gátolj fogamzást felelősen. Ne hagyj nyomot. Ne görcsölj.

Aztán, ha vége van, menj vissza érzelmileg. Ne nézegesd a telefonját, és soha ne hagyd, hogy más nézegesse a te telefonodat, lehetőleg otthoni időszakban ne hívd, ne írj neki.

Ezt tudom mondani. Sok nemjó lehetőség van, ennél jobbat én nem tudok. A szokásos zsarolgatós megkerseredős hibáztatós, csak az ne legyen.

Magaddal tisztában légy. Nem a “megcsalás” teszi tönkre a kapcsolatot, hanem a permanens és prolongált feszültség, a követelőzés, a két némaság harca, a felőrlő hazugság és az illúziók. Az, ha az egyik bántja a másikat.

Ne várd meg, hogy szétszedjen az élet. Legyél elegáns. Ne legyen harag, vita, dráma, könnyes szem, lealjasulás.

5 thoughts on “megmondom, mi van, apukám (2.)

  1. Jó értelemben vett időhurok a blogod. Az ember fia betéved (téved a csudát) ide, hogy “no, amíg betölt az egyik elfeledett céges email (amihez már nem volt kedve melóidő és rendrakás után itthon, gyerekmegőrzésben, mert örült, hogy végre elaludt a kis örökmozgó [aki mese közben még hat dolgot kitalált időt húzni :P]) csak elolvas egy bejegyzést, majd itt:
    “Ne akarj úgy szexet, hogy a másik nem akarja igazán. Emeld fel a fejed: legyél tisztességes, méltó, nem-kicsinyes ember. Ne legyél kellemetlen, ne zsarolj, ne teremts feszültséget, ne balhézz.”
    viszontlátja a pár hónapja érlelgetett gondolatait, hogy a kisakkozott szexnél a ritkább, de őszinte is sokkal jobb, mert a párján kevesebb a frusztráció, még ha az elutasítások okozta tüskéket melós is felszámolni (mert ez akár nő akár férfi az ember masszívan tudja rombolni az önbecsülést). Meg tükörbe nézni, hogy milyen hisztis és kicsinyes volt, amikor rágörcsölt.
    Panaszkodni sem szexi, és az el/kimondottak ellenében nem enyhítő körülmény ugyan, de aki nincs otthon egy pici gyerekkel férfiként fel sem fogja kezdetben, mennyi plusz energiabefektetést igényel és egyszerűen nem tudja, hová tenni a helyzetet. Jellemzően akkor panaszkodunk, amikor lövésünk sincs már és tanácsot kérünk (mert nem értjük eleinte, miért van az, hogy még többet tolunk bele mint eddig, mégis úgy véljük kevesebbet kapunk, mert esetleg a párunk sosem volt megfélemlítve vagy sakkban tartva, ellenben sajnos korholtuk korábban egymást már eleget).
    Még az egyenlőbb feladatmegosztás okán kapott hálaszex sem az igazi, bár figyelmesebb, de nekünk is csak akkor jó igazán, ha a párunknak is jó (a kielégült partner igen erős egobooster).
    Olyankor meg végképp zavaros lehet a helyzet, amikor egy jól összehozott görbe estés/délutános/reggeles hétvége után anya is dúdolós, apa is türelmes, a gyerek sem ingerült (mert a szülei sem és a tükrük). Ez a “de ha lehet ilyen is, miért nem csináljuk mindig így” lemez. (Mert néha nüanszokon múlik).
    Széljegyzetnek hozzáfűzném, könnyebb úgy nekifogni, ha más módon töltekezni tud az ember (bár erre utalsz is az első fejezetben, csak jellemzően a női szerepben megvalósítva), legyen az egy otthoni edzés amely endorfint, vagy egy olyan munka, ami sikerélményt ad, mert a plusz türelemhez kelleni fog.
    Mi pasik általában alapjáraton (sajnos?) eléggé rá vagyunk állva, hogy a fő és elsődleges örömforrás a szex, pedig a mozgás és a gyerkőc fejlődésében elért sikerek is komoly löketet adnak. Különösen, amikor ő maga emeli ki, hogy valamit apa tanított meg, vagy örül, hogy valamiben hasonlít rá.
    Netán ha az embernek olyan munkája van amit igazán szeret, akkor természetesen az is, de mondjuk hobbira nem sok ideje marad.
    Remekül leírod itt, mit csináljon vagy ne csináljon a férfi. Azt hogy, hogyan jusson el saját maga arra a belső szintre, ami szextől függetlenül tud adni, egy kellő higgadtságot és magabiztosságot, egyéb sport témájú bejegyzéseidben utalsz. Ha ez nincs meg, megvan az esély rá, hogy emberünk az esetleges új kapcsolatában is ugyanazokat a hibákat követi el.

    Kedvelés

    • Szia, köszönöm a kommentedet. Jó, hogy te nem kifele képzeled el a megoldást. Újra hangsúlyozom, hogy bár szerintem nem akkora erkölcsi és emberi történés a “megcsalás” (s hogy az, az sok mindent megmagyaráz jelen nyomorainkból), egy tudatosan választott és űzött diszkrét kellemesség valakivel, aki kellően szabad, mindenkinek jobb (a “megcsalt” félnek is), mint frusztráltan nyomasztani egymást, hogy miért vagy ilyen feszült, miért nincs szex stb. A nagy szeretésben, ugyebár.

      Le kéne tenni ezt a “kötelező monogámia” tabut.

      Az pedig, hogy valakinek mennyire elsődleges vagy fontos örömforrás a szex, egyáltalán nem a nemen múlik. Eredetileg alkat, később és lényegileg élethelyzet (szabadságfok) kérdése. A nők szerepe, helyzete korlátozottabb, stresszesebb, orgazmusaik ritkásabbak, szexuális élményeik pedig traumatikusabbak, mint a férfiakéi.
      Én régóta nem élek elszámoltatós párkapcsolatban, nem élek együtt a partneremmel, és más sem kontrollál, sehogyan nem osztja be az időmet, nem is kell elmesélnem, mikor merre járok, nem vagyok fix bejárós és utált munkába sem beszorítva, tudatosan és sokat dolgozom azon, hogy alkotó munkából éljek, szakmailag is önmagam legyek, és ezen felül legyenek a kedvteléseim, és annyit mondok, hogy így akkora örömforrás és pezsgés a szex, hogy ihaj.

      Kedvelés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.