miért legyek mindenkivel jó fej?

Nem tisztességes, ahogy azt József Attila veti fel Két hexameterében

(Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!

Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.)

– hanem külön, extra jó fej. Mint ha járna, alanyi jogukon nekik. Ennek az imperatívusza nehezen múlik belőlem.

Egy: mint erkölcsi imperatívusz. Extra jó fejnek lenni mindenkivel és bárkivel nem más, mint alapértelmezett működés, morális kötelesség. Minden más hitványság, de legalábbis mulasztás, lustaság, “most miért nem teszed meg”. Bárkinek bármit, gondolkodás és feltétel nélkül, teljes bizalommal, a magam rovására is akár, sőt: úgy az igazi!

Kettő: a jófejség mint bocsánatkérő ajánlat. Ne haragudjatok, hogy ilyen vagyok (amilyen – bármilyen), szerettek azért, ugye? Rimánkodás: szeressenek! Rászorultság, félelem.

De múlik azért. Mert hát bírhatatlan, és nagyon rossz helyzetek lettek belőle.

A következő mondatban szólítsd meg önmagad. Állj a tükör elé, Éva, és mondogasd:

Aki nem a családtagom (olyan, akiért én vállaltam felelősséget), vagy a legközelebbi, legrégebbi barátok egyike, aki épp bajban van, vagy olyan, akinek egyszer a szemébe néztem, és azt mondtam: te a tied, én az enyém (igen), de azért főleg együtt, azzal addig és annyira leszek jó fej, ameddig tartja a megállapodást.

Minden futó vagy régi ismerős, szerződéses viszony, régi osztálytárs, munkahelyi ember ilyen.

És egyébként meg simán elég az, ha az ember nem görény. Felfogni, megérteni, mi a szitu. Határt húzni, kimondani, továbblépni. Mostanában többször sikerül ez. Megtehetném, de nem teszem inkább, késő van, bonyolult.

Vajon hányan vagyunk olyanok, akiknek a dühe ebben fogant? Hogy azt hitték, meg kell tenniük a szívességet, várni órákat, adni, segíteni, helyette fizetni, mert neki nehéz, és elegük lett, mert kizsigerelték magukat? Akik most végre széles mosollyal mondják: nem leszek balek, áldozat, nem vergődöm többé senki miatt; én vagyok a fontos, tudom az igazamat, jogos az érdekem, nekem kell képviselni, nem is szerénykedem többet?

Van önkizsigerelős történeted? Kósza ismerőssel volt? barátnővel? Rokonnal? Vagy a nagy menlevél: hogy a szerelmed volt az illető?

Fantasztikus, innovatív felismerés ez ennyi idősen, ugye? (Van még más is – az jelszavas lesz, és új jelszó van, amellyel kinyitom a régi jelszavas írásokat is. Írj, ha volt jelszód!)

42 thoughts on “miért legyek mindenkivel jó fej?

  1. Szia Éva,

    Szeretnék jelszót kerni, régebb volt jelszóm. Köszönöm szépen.

    Üdvözlettel, Ungvári Ildikó

    On Fri, 18 Oct 2019, 05:56 csak az olvassa. én szóltam., wrote:

    > csak az olvassa posted: ” Nem tisztességes, ahogy azt József Attila veti > fel Két hexameterében (Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért > ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.) – hanem külön, extra jó fej. > Mint ha járna, alanyi jogukon nekik. Ennek az im” >

    Kedvelés

  2. Van önkizsigerelős történetem és ami a legnagyobb bánatom volt közben: másoknak nem tudtam kizsigerelhető lenni, annyira lekötött. Nem múlt el, azóta is nagy hajlamom van belecsúszni ilyesmikbe.

    Volt jelszóm és kérek újat, köszönöm szépen!

    Kedvelés

  3. Volt, igen, durva, hosszan tartó, nagyon szar fej is lettem közben, aztán kijöttem belőle, de néha visszacsúszok persze. Ilyenkor viszont kapcsolok, elég hamar.
    Rengeteget tanultam ebből.

    Azóta nagyon élesen látom, ha más teszi ezt, majd utólag rám mutogat.

    Tükör is ez, igyekszem sokat gyakorolni a szembenézést. Nem tetszik, nem lehet vele villogni, de az erő abból is jön, hogy meg merem mutatni: magamnak és másoknak is.

    A szégyen annál a pontnál kezdett csökkenni nálam, amikor először rájöttem, én is gyarló vagyok. (Megengedtem magamnak, hogy hibázzak. Megbocsátottam magamnak utólag.)

    De ez nem jelenti azt, hogy másoknak elnézem, ha az én káromra nem akarnak szembenézni a saját felelősségükkel. Élesen érzékelem, húsba vág, ellentartok.

    Kedvelés

    • Ja, és mivel a szoftver dolgozik, természetesen még nekem van bűntudatom, amiatt, hogy nem asszisztálok ahhoz, hogy más rajtam verje le saját megfelelni vágyásának következményeit.
      Mert az mennyire nem jófej-dolog már, hogy nem akarom elnézni másoknak, amikor rajtam csattan az ostor. Ha én nem csinálom, más se tegye…

      Kedvelés

  4. Volt jelszóm, kérnék újat is, ha lehet!
    És amikor “meg-nemjó-fejesedik” az ember és felrúgja az addig fennálló status quot, kibillen az egyensúlyi helyzet és jön a vihar. Amibe sokan visszacsorbulnak a jófejségbe, pedig már épp teleszívták a tüdejüket a szabadság levegőjével. Olyan ez az egész, mint egy bántalmazó kapcsolat, csak akkor léphetsz ki belőle, ha készen állsz az ismeretlenre, az újra.

    Kedvelik 1 személy

  5. Megvolt a legutóbbi jelszó, én is szeretnék újat.

    Kezdő tanárként ráment az első egy-két évem arra, hogy kilépjek a jófejkedő tanár szerepéből, de ne is keménykedjek ész nélkül, ha rájövök, hogy a fejemre nőnek.

    Egyenrangú vagy kevésbé szabályozott viszonyokban nehezebb volt, válsághelyzetekben vagy túlterhelten néha bekapcsolt a családunkban is végigvonuló női minta (mindenkivel jóba kell lenni, mindenkit meg kell érteni/senkit nem szabad magunkra haragítani, aztán utólag szenvedni a frusztrációtól meg a következményektől, panaszkodni, dühöngeni, mártírkodni, önsajnálni).

    Kedvelés

  6. Huhh, most döbbenek rá, hogy az én “jófejségem” vezetett tavaly előtt durva kiégéshez egy mérgező munkahelyen.
    Ez a mondatod: “Felfogni, megérteni, mi a szitu. Határt húzni, kimondani, továbblépni.”
    A továbblépés már megtörtént, sajnos sokkal előbb kellett volna felfogni és megérteni és nem benneragadni a helyzetben.

    Szeretnék én is kérni új jelszót. Köszönöm.

    Kedvelik 1 személy

  7. Ez pont mára kellett nekem nagyon, köszönöm. Bocs, ha kicsit zavaros leszek, feldúlt vagyok.
    Van egy (idősebb) rokonom, közös az udvarunk (hálistennek másik házban lakunk, amúgy elég bonyolult). Mindig dolgoztam az ő kertrészében is, bár születésem óta osztja az észt, hogy hogyan kéne élnem, időnként minősíthetetlenül. Idén egy balhé után (illetve mert a férjem, jogosan, eléggé neheztelt rám emiatt) úgy döntöttem, befejeztem a “választóvonalon túli” balekkodást. Pár hete ismét viszonylag jó volt a viszonyunk, és addig panaszkodott, hogy nem bírja rendben tartani, hogy azt mondtam neki, segítek, ha szükséges (és kéri, mert volt már, hogy megkaptam a magamét a hólapátolásért is, mert nem csináltam elég jól). Tegnap gereblyéztem, de csak a mi kertrészünkben, mert nem volt se időm, se erőm többet – ebből kiindulva (és érintve egy csomó más vétket, amit ellene tettem, természetesen igazságtalanul) a mai beszélgetésünk végére lebüdöskurvázott.
    Annyira félek, hogy egyszer megbocsátok neki. Hogy ha kórházba kerül, meglátogatom. Hogy a végén mégis segítek, mert akije még van, az vagy külföldön él, vagy nála is idősebb/betegebb.
    Most azt gondolom, minden hozzá intézett szó vétek magam és a közvetlen családom ellen, és azon kell dolgoznom, hogy soha, semmit ne tegyek meg neki.
    Szerintetek egyetlen kéznél lévő rokonaként azért ennél jobb fejnek kéne lennem? Nem gondoskodott rólam vagy ilyesmi, nincsenek tartozásaim felé semmilyen értelemben.

    Kedvelés

  8. Két ilyen történetem volt. Mi maradt belőlük? Az elégedett – már-már büszke – tudat, hogy nyilván mindig a “többletből” adtam: az erőtartalékaimat egyik sem tudta kimeríteni, még ha ott és akkor ki is merített mind a kettő:-) Döbbenetes definíciódat kölcsön véve: talán egyik is, másik is a “lélek fényűzése” volt.
    Jelszót én is szeretnék kérni, köszönettel.

    Kedvelés

  9. Én átváltottam jó fejről, kedvesről udvariasra. Kosztolányira gondolok közben. Ennél többet nem tehetek senkiért. Akit szeretek, azért a véremet is. De másért még a levegőt se veszem másképp. Engem is érdekel az új jelszó! Köszönöm!

    Kedvelik 1 személy

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .