a fotók kirakása támadási felületet jelent, gyengíti a feminista mondandót
(jóindulatú, idősebb nő)
Erről nem engem kéne kérdezni. Ők tudnak ezen változtatni (hogy ne legyen gond, probléma, veszély megmutatni az életmódomat). Én nem. Illetve azokat is meg lehet kérdezni, akik álságosan rákezdik, hogy én akkor nem is vagyok feminista, hogy hogyan jutottak erre a következtetésre, és miért mások feminizmusát méricskélik.
Én önmegjelenítek, úgy, ahogy fontosnak érzem, illetve úgy, ahogy nekem is segít, formál. Nagy jellemformáló ereje van a test vállalásának, a fel nem szépített, fel nem fancyzott képek vállalásának, eleve az elkészítésüknek is.
Akik ezt a témát rágják (ők nem jóindulatúan), azok kifelejtik azt a picike mozzanatot, hogy ezek a fotók, ha épp nem valami kultúreseményen készültek, mind az öt éve elkezdett, azóta is elkötelezetten végzett
SPORT és testhasználat
kontextusában készülnek, például futás után, izzadtan, boldogan, vagy egy nehéz pózban.
Mert én azt mutatom meg nektek, hogy ilyen – ennyire következetes, kemény, örömteli, színes és testformáló – a sport, a nők sportja. Ez az üzenet. És aki szerint ez a fajta önmegjelenítés ellentétes a nők érdekeivel, az valami fontosat nem ért, mást gondol a jó életről és/vagy nem sportol, nem élvezi.
De a jóindulatú kérdezőé a válaszom. Vajon ez múltból ittragadt prüdéria? Esetleg az illető az egészet nem érti valamilyen egyéni jellemzője, vakfoltja miatt?
A tényszerű dokumentáció, ahogy az edzésnaplókban van, tiszta, egyértelmű műfaj. Akit zavar, azt a mögötte levő munka, teljesítmény, az örömem zavarja.
Bloggerként az a célom, hogy amit erre alkalmasnak találok, azt félelem nélkül, önazonosan megmutassam. Nekem nem is a feminista mondandó a legfontosabb, hanem az önkifejezés, és az egy erős, tudatos, autonóm késztetés.
Nem lehet nótát rendelni. Nem szeretem a nőket úgy általában, nem érzem dolgomnak, hogy értük lépjek fel, és különösen nem érzem magam felelősnek azokért, akik a szememet kikaparnák, ha örülök valaminek, beérik a munkám eredménye, ha fényes a bőröm vagy szerelmes vagyok. Nem keresek nekik mentségeket sem már.
Értelmezni sem vagyok képes azokat a normákat, fogalmakat, tilalmakat, amelyek elől ezt a blogot alapítottam és ilyenné fejlesztettem, és ezekhez igazítani biztosan nem fogom a mondandómat vagy a stílusomat. Ebben nincs kompromisszum, ahogy egy művésznek sincs. Pont az a lényeg, hogy hagyjuk már ezt, hogy a test gyanús, hogy a sportfotó ab ovo szexualizált, vagy üres magamutogatás. Létezik megélt erőfeszítés és jogos büszkeség. És annyi, de annyi jó származott abból, hogy nyilvánosan dokumentáltam az életemet. Olvasók százainak és nekem is.
csak az olvassa. én szóltam 
… mennyivel kevesebb öröm lenne sokak számára, ha nem lennének ezek a fotók, ez a fajta dokumentáció!
KedvelésKedvelés
Erre a zaklatók is hevesen bólogatnak, ők is így vannak vele, de én ugyan nem sajnálom tőlük.
KedvelésKedvelés
“a fotók kirakása támadási felületet jelent”
minden megnyilvánulás támadási felület, akár szöveg, akár kép. ez ne zavarjon.
” gyengíti a feminista mondandót”
miért gyengíti?
KedvelésKedvelés
Mert a patrarchális logika akarja úgy látni a testeket, meztelen bőrt, ha/amennyiben szexualizált a kép, és szerinte az, mint egy darab húst, szem-legelőt. Ahogy én kirakom, az szerinte az, és úgy is nézik. Ha nem az, akkor belemagyarázzák, úgy nézik.
Ha bikini, akkor az rögtön magamutogató, pucsítás, divatozás és a többi a hörgőknek, de csak ha rólam van szó.
Jaj, de kitennék ők is… ha volna mit.
Angéla, aki ezügyben fröcskölődik, közben súlyosan átfazonírozott, húsz évet tagadó profilképet tett ki. Miért, miért? Vagy oké, sok nyanya csinálja, de miért most?
Én a fejlődésem állomásainak és a sport metonímiájának tartom a képeimet, van pár szép cuccom is, edzés után süt a boldogság róla, és nekem is jó visszanézni, ez most egy nagyon boldog test és nagyon fontos emlékek gyűlnek. Szívesen megmutatom a hibáit is, mert ez az egsészéges viszony a testtel, és az életem története is rajta van a képeken, beleértve a köldökömet és a durva lordózisos tartáshibámat is. Amit egyre kevésbé bánok, mert ez maga az anti-porckorongsérv.
KedvelésKedvelés
Egyszerre érzek iróniát és álságosságot a fentiekben. Odaszúrsz Guminak a kinézete miatt, miközben ő is, és te is a férfiak állítólagos, minden nőt csak egy darab húsnak látó és láttató nézőpontját hangsúlyozzátok. Ő is hasonló stílusban posztol rólad. Kissé nehezemre esik megérteni, hogy hogyan lettünk mi a gonoszok.
KedvelésKedvelés
Tévesen értelmezed a történteket.
Ez a néhány egykori rajongó évek óta itt ólálkodik, leselkedik és a nagyrészt közös női ismerősök körében, nyilvánosan, aljas gúnyolódással célozgat az életmódomra.
Semmit, de semmt nem csinálnak, nem is értenek hozzá, de ekéznek mindent, a ketogént, a statisztálást, a jövedelmeimet, az írásaimat.
Ezt megelégelve írtam PRIVÁT guminak, hogy rettenetesen leromlott és hogy ne gúnyolódjon.
Mert eközben én képzéseket, edzéseket szervezek, ingyen viszem be nők tömegét, ha módom van, facebook edzős és kulturális közösséget működtetek és keményen edzek, futottam nyolc félmaratont, például, és értékelvűen írok, mutatom be, mi mindent tehet deréktáji háj és lerohadás ellen tenni, és dokumentálok.
Nem áll módomban a kedvükért eltitkolni, hogy engem lesni, másolni gáz, hogy ők nem tesznek bele semmi melót, illetve hogy kavarnak és leutánoztak.
Azért írom meg ezt, mert ez az igazság.
Itt tiszta a tartalom, meló van, nem pofázás meg irigykedő, hazug hőbörgés, és főleg nem évek lihegő rajongása után.
Kérlek, ne kavarj te sem.
KedvelésKedvelés
A kinézet pedig nem okvetlen hús. A jól élt élet jele az erő, egészség, az izom, a leküzdött nehézség, esetemben az, hogy nem vagyok depressziós. Ezért blogtéma a sport, ez az életmód, a döntés, az elkötelezettség, és az egésznek az öröme. Gymfeminism, komoly közösségteremtés, tényleg utána tud olvasni bárki ahelyett, hogy rámondana mindenféle felszínes ítéleteket. Gáz ezen gúnyolódni azoknak, akik nem sportolnak.
Ha beszélsz velük, ezt olvassák el:
KedvelésKedvelés
Ja, értem. Ti, a férfiak. Jó lenne azt gondolni, hogy csak nők huzakodnak, veletek semmi gond.
Hogy a patriarchátus hogyan birtokolja, használja, kontrollálja és tárgyiasítja a nők testét évezredes távon, kultúrákon átívelően, milyen lelkülettel nézegettek és beszéltek ki egy bármilyen célból nem-elfedezett testet, azt ugye nem tőlem tudod meg?
Nem Gumiszoba a középkorú, jóindulatú nő.
KedvelésKedvelik 1 személy
“Hogyan lettünk mi a gonoszok” – én is azt hittem először, a Gumiszoba-követők nevében beszél a kommentelő, ja de nem, ő “a ferfiakat” akarja képviselni, és “a nőkön” próbál ironizálni…
KedvelésKedvelés