még azt is meg kéne írni

Közzétéve Szerző:

Meg kéne írni ezt mind, ezt a szédítő nyarat, de nem csak a menőséget, amikor überkúl és David Bowie, hanem mindent, félelem nélkül, a devianciát. A kínjaival kéne ám, a mélypontokkal, az elképzelhetetlen lelki tripekkel. Lelki trip, miért? Én olyan kiegyensúlyozott voltam, és komolyan, éretten kérdezgetem most magam, hogy jó-e ez nekem. Úgy látszik, az én történeteimmel és lélekméretemmel, alkatommal ilyen az, amikor beindul az élet: oda a nyugalom, szétesik a magamról való tudás, nem állnak a kontrollom alatt a történések. Pedig milyen egyszerű volt: szabadnak lenni, dönteni, fogadni, ami felém jön, de nem kockáztatni, tudni, miből mi lesz, vállalni a felelősséget, ismerni minden ösvényt. És nem értek olyan provokációk, nem kellett olyan helyzetekben reagálnom, mint most.

Most mindennek súlya és mérete van. Minden kérdéseket vet fel, ellentmondásos érzéseim vannak, és olyan fáradt vagyok.

Viszont a sok bizarr és érzéki, vicces, filmszerű jelenetét is mind meg kéne írni. Egy palack, amely párás, dermesztően hideg, ami benne van és miközben iszom, bandzsítva látom, hogy szivárványos csíkot süt bele a nap, pedig műanyag. Hogyan számoltam le a rendesemberséggel, a puritán hajlamaimmal, és szereztem meghökkentő élményeket. (Ideje volt? Elkéstem ezzel?) Hogyan fejeződött be végül a kombinatorika értelmében négy ember sorsa. Meg a könnyűeket, azt a feledhetetlen utolsó forgatási napját Enyedi Ildikónak, ott a Cukor utcában, ahol bagettet ettünk, és olyan szép és spontán volt minden, annyira zsibbasztó volt a zsongás, hogy kicsit se bánom, hogy hamar elmúlt. A Völgyben a hullócsillagokat is meg kéne írni, és ugyanott, csak néhány héttel később azt a tébolyt, az éjszakai kóborlást. De a futások tiszta, összerendezett élményét is. Hogy ki áll meg és visz haza, amikor két biciklivel küzdöm magam haza. A nárcisztikus jógatanárt, aki olyan hosszan és gátlás nélkül törölgeti meghökkentő méretű pöcsét.

És mindent, a régieket, a kovácsoltvas mesterét, Juli fogantatását, Roxfortot, Zerkulát, a vak hegedűzsenit, a vonatutat Csíkból. A művész urat, a fájdalmakat, Tamás alkoholizmusának bugyrait. Mindent.

Ugyanakkor engem borzaszt ez a személyes műfaj, vagyis az, amelyet a legigazibb történeteim magukkal vonnak, mások intimitásának büszke kiírását, saját és ráadásul írói produktumnak láttatását. Csak a magam bőrét vihetem vásárra, vittem is mindig. És ezért taszítanak a túlfűtött írónők kulcsregényei a szeretőikről, meg hogy ez az egész micsoda laza és vicces és életművészet, lefeküdni bárkivel, belemenni nemtelen helyzetekbe, érzelmi koldusnak lenni szenvedély címén, majd rossz mondatokban felszépíteni a történeteket. Királynővé írni önmagunkat, letagadni minden bizonytalanságot, sosem tűnni sem vesztesnek, sem olcsónak. Ezekkel a történetekkel pozőrködni, esztétikát és sorsméretet hazudni középkorú nők kínosan közhelyes egyemazúzáját típusú epedéseibe.

Férfiban talán még taszítóbb ez. A műfaj létezik és virul. Aki sokakat letiport, legalább legyen diszkrét. Legyen igazi úriember. Akkor megbocsátható a valóság, mely gyakran nem más, mint heresérv.

Akit szeretek, azt én nem adom ki soha. És a vidámabb, tét nélküli történeteket sem írom ki a netre, teljes nyilvánosságba. Csak a papír igazolja az indiszkréciót. Valamelyest.

Ez a szöveg bevezetője a Legjobb történeteim című, majdnem kész írásnak, amelyet elküldök azoknak, akik kérik, és akikben én is megbízom. Hátha létezik ilyen újfajta irodalom. Ami nem indiszkrét. Kiadókat, sápot, fanyalgást, harsány marketinget kiiktatva, csak a szöveg, és annak a szépségben rejlő igazsága. Ahol lehetek sebezhető és megírhatom a színvalót is, de nem kötelező. Mit gondoltok?

79 thoughts on “még azt is meg kéne írni”

  2. Lehet úgy is színvalót írni, hogy nem adod a történetet a szájba. Ennek Te nagy mestere vagy. Sőt, csodás intellektuális gyönyörűség szépen szedett szavak mögül kihámozni a történetet, mėg szebb, ha az csak sejtés.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Még a szokottnál is bonyolultabb finomszövedék ez a poszt. Nem akármilyen – érzelmi, intellektuális – élmény a szálaira bontani – aztán bontatlan integritásában látni újra.
      Azt a bizalmat megköszönném én is, de tiéd a döntés: megadod-e.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  3. Ez azért elég magas labda, ugye, tudod?
    Nagyon jó olvasni, hogy pezsgés van, és, igen, mélypont is van ilyenkor, erre én az elmúlt három évben jöttem rá, olyan sztorikkal, hogy egyszer én is biztos megírom, a majdani felnőtt gyerekeimnek. Nevek nélkül. Úgy tisztességes.
    Az ilyen emberek számára, mint te, meg azt hiszem, hogy én is ilyen vagyok, nem értelmezhető a felhívás, hogy “Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni!” Az élet sűrűje az itt van, bennünk, a kapcsolódásainkban, és, igen, az erkélyen bőgős, bútorlakkos, cigifüstös, fröccs-és ciderízű nyári estéken nem is olyan rég azt mondogattam magamnak: Úgy szép az élet, ha zajlik! – és nevettem hozzá keserűen, mert nem csak a szép része jön, ha jön. De ha jönnie kell, akkor jöjjön mindenestül! Azt hiszem, értem, miről írsz.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  4. Belesajdultam. Nagyon szeretném. Az írást. Ha majdnem teljesen csendes olvasóként nem kaphatom meg a bizalmadat, megértem. Ezt – és mind a többit – nagyon köszönöm.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  9. Az utolsó bekezdésig úgy tűnt: ez még a legutolsó posztnál is líraibb-költőibb szöveg. De jó is lenne olvasni a többit! Valami másra gondolni a saját, megunt és szerencsére soha le nem írt történeteim, vagyis az emlékeim helyett.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  21. ‘ezért taszítanak a túlfűtött írónők kulcsregényei a szeretőikről, meg hogy ez az egész micsoda laza és vicces és életművészet, lefeküdni bárkivel, belemenni nemtelen helyzetekbe, érzelmi koldusnak lenni szenvedély címén, majd rossz mondatokban felszépíteni a történeteket’

    Sokszor gondolkodom azon, hogy kimondva, formaba ontve megvaltozik a tartalom, a lecsapodott harmat nem azonos a levegoben lebego paraval. Gyonyoru ez az iras. En most egy ideig nem voltam, egy hete koltozes, Internet meg nuku. Nyuglodo csemetek addig is beterelve a konyvtarba, legalabb onnan addig is tudlak olvasni (amig a fent emlitett csemetek azt hiszik, hogy anya szivesseget tesz azzal, hogy elhozta oket :DD
    Szoval. Nagyon erdekel a keszulo iras, amennyiben szerinted beleesem az emlitett kategoriaba, de ha nem, ezt is nagyon koszonom. Szep nyarat!

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

  22. Egy hete találtam a blogodra. Azóta el-elmélyedek benne esténként, bár eddig csak csendes olvasó voltam. Amennyiben beleférek a bizalmi körödbe, akkor nagyon szívesen elolvasom az írásodat.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  23. Nagyon szeretem az ilyen személyes, önreflektìv írásaid, ezt a fajta önvallomàsos netes irodalmi naplót, ami nem valami sablon utànzata, ès nem akarod klisészerepbe tuszkolni az életed fontos szereplőit. Én is örömmel olvasnám ezeket a törtèneteket.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  25. En is nagyobbreszt csendes olvasod vagyok, de szivesen olvasnam (ezt is). Reflektalok a sajat ruzsos-laza-nemtelen torteneteimre az irasaid altal. Es hat, az idegensegben is a szivemhez nottel az evek alatt. Megtisztel a bizalmad, ha megadod.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Szia,
        már közben a maratonra is beteltek a helyek. Maradt a kids run 🙂
        Frankfurtból megyek egyébként, ismerôs látogatásával egybekötve.
        Majd talán legközelebb futok is…
        Már arra hajlottam volna, hogy rövidebb távra nevezek és futòbabakocsival viszem az egy éves lányom is, mert nincs aki vigyázna rá. Így a dilemma megoldódott.
        Ha már írok… egyúttal meg is köszönném az inspiráló bejegyzéseket, amiket írsz. 2014 körül tévedtem ide. Azóta vissza-vissza térek. Ha van idôm minden nap olvaslak. A sport, étkezés, emberi kapcsolatok és gyerek téma, amik leginkább érdekelnek. Csak ritkán kommentelek.
        Üdv,
        Eszter

        Kedvelés

      • Mindent közszemlére lehet tenni, főleg ha az irodalom és fel se merül, hogy például bosszú vagy magamutogatás. Csak én most nem tenném ki magam ennek, mert folyamatosan fenyegetéseket kapok, netes hajsza célpontja vagyok, hergelik egymást ellenem elborult, unatkozó, sivár életű, sportos poszton megsértődő, majd heves fogyókúrába kezdő, azt mutogató stb. emberek.

        Kedvelés

  31. Bevallom, nagyon csípem ezt a blogot és ismeretlenül az íróját is (még ha ez nem is kölcsönös :D) és türelmetlenül várom, hogy amikor majd csitul az érzések és történések zűrzavara milyen kurva jó posztok lesznek erről a nyárról, az egyedi mögött felsejlő igaz, a pillanatképek színe és fonákja…és bár már most egy nagy lyuk van a hasamban a kíváncsiságtól, de kivárom :). Nem hiszek az “ismeretleneknek” adott bizalomban.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • 2 éve olvasok napi rendszerességgel itt read-only üzemmódban.
        Nagyon sokat kaptam a blogtól, minden elismerésem az írójának..
        A jelszavas tartalmakra is nagyon vágyom,talán egyszer veszem a bátorságot jelszót kérni.
        Miért pont ma írok?
        Mert jó olvasni,h az élet ismét csepegtet igazi örömöket a blogger életébe valaki új (?) személyében.
        Ki vagyok éhezve a valódi, értékgazdag történetekre amik talán visszaadják az ember hitét másokban.
        Jelenleg egyedül élek egy hosszú házasság( melynek lezárását én kezdeményeztem), és egy keserű csalódással zárult “nagyszerelem” után ami megtört testileg,lelkileg. Építkezés időszaka van.Töltődés.Rendrakás.Tanulságok(?) levonása.
        Szóval igen, én is szívesen olvasnám

        Kedvelés

    • Én is teljesen szétlelkitrippeltem ezt a nyarat most. Érdekes volt. Érdekes lesz látni a tiedet. A július erre ment rá, de amúgy is a szeptember az új július. Nagyot mentünk most az utóbbi két hétben, Balaton-felvidék-tobzódás volt. Tihany az új kedvencem.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  37. Sziasztok,
    összeírom az érdeklődőket e-mail címmel együtt.
    Kapni fogtok egy linket. Ez egy irodalmias szöveg lesz, ami könyvbe való, de mi nem vesződünk nyomdával, ISBN kóddal, papírral, postázással. Semmi titok, se mégis személyes; csupa olyasmi, amiket nem szeretnék rosszindulatú névtelenek által kifacsarva viszontlátni a neten.
    Azt kérem, hogy támogassátok a blogot, mert nekem ez a munkám.
    Köszönöm!

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

    • Ettől most tök függetlenül kérdeném (nem jelentkezem be rá meg semmi, csak itt merült fel a blogtámogatás kérdése) most csak paypallal lehet támogatni a blogot kiscsillió személyes adat megadása után? nincs paypalom, kiderült hogy nem kell nekem semmire, és már belefulladok abba, hogy mindenre regisztráljak akkor is, ha egyszer használom a büdös életben, és tulképp ehhez a tranzakcióhoz most a hitelkártya is felesleges bohóckodásnak tűnik. Régen volt sima utalás, használtam, megszűnt?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

  41. Visszajelzés: ma is felel a blogger | csak az olvassa. én szóltam.

  42. Visszajelzés: nők, akikért elválnak, meg akik teherbe esnek | csak az olvassa. én szóltam.

  43. Visszajelzés: mi hír minálunk | csak az olvassa. én szóltam.

  44. Nos. Aki itt jelentkezett, meg aki a facebookos felhívás nyomán megírta az e-mail címét, annak MIND elküldtem tegnap éjjel és most, az előző fél órában a szöveg linkjét.
    Ha nem érkezett meg, szólj.
    Köszönöm, ha támogatjátok a munkámat, én nagyon punknak érzem ezt így, hogy fapados, nem terjesztő, nem áruház, nem ismeretlen operátorok, hanem csak olvasó, alkotó és szöveg van ebben a helyzetben.
    És még a fáknak sem lett bajuk, szállítani sem kell!
    Jelen címlapkép utal az egyik történetre.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  46. Természetesen számolok vele (nem tudom, így van-e), hogy valaki ráérős hajszarésztvevő valami ördöginek gondolt módon törzsolvasónak adja ki magát, és akkor (hiszi ő, meg a többi) jaj, az én szép szövegem és titkaim, jól lerángatják, megtapossák, és akkor majd nekem milyen rossz.
    De snekinek nem árt az, ha szépirodalmat olvas, vagy finom észlelésekről, nagy élményekről, groteszk helyzetekről. Nem tud az rossz lenni. Sőt, szerintem javít mindenkin.
    Mint ahogy nem adom fel azt a jó ézést, hogy a boldog, napbarnított edzős testemről tegyek ki fotót. Van olyan értelmezés, hogy azé a hatalom, aki fel van öltözve, de szerintem nekik rosszabb, soha és mindig el kell bújniuk.

    Van még egy aggályom: ha ennyire szép valami, mint amikről írok, akkor az nem kelt-e értelmetlen mértékben kínzó sóvárgást, illúziót azokban, akiknek “taposómalmabb” lét jutott. Nem tudom, és ez tényleg nagy dilemma. Vajon lehet ezt akarni, igényelni? Mitől alkalmas valaki az ilyen élményekre? Hpgyan kell, lehet tisztának maradni?

    Ezek nem meggyőző célú, didaktikus szövegek, nem társadalmiak, hanem tisztán esztétikaiak.

    Talán… ha kelt is valamilyen vágyat, ezek hasznos energiák. Ugyanígy a sport, a minőségi élmények, érzékeny percepció iránt is. Nem tud rossz lenni az sem, szerintem. Változtasd meg élted! Ezt bő öt éve írtam fel egy füzetbe, és lőn. Minden más most. Neuroplaszticitás van, az pedig működik javuló irányban is.

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

  48. Visszajelzés: e kettő kell nekem | csak az olvassa. én szóltam.

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .