Meg kéne írni ezt mind, ezt a szédítő nyarat, de nem csak a menőséget, amikor überkúl és David Bowie, hanem mindent, félelem nélkül, a devianciát. A kínjaival kéne ám, a mélypontokkal, az elképzelhetetlen lelki tripekkel. Lelki trip, miért? Én olyan kiegyensúlyozott voltam, és komolyan, éretten kérdezgetem most magam, hogy jó-e ez nekem. Úgy látszik, az én történeteimmel és lélekméretemmel, alkatommal ilyen az, amikor beindul az élet: oda a nyugalom, szétesik a magamról való tudás, nem állnak a kontrollom alatt a történések. Pedig milyen egyszerű volt: szabadnak lenni, dönteni, fogadni, ami felém jön, de nem kockáztatni, tudni, miből mi lesz, vállalni a felelősséget, ismerni minden ösvényt. És nem értek olyan provokációk, nem kellett olyan helyzetekben reagálnom, mint most.
Most mindennek súlya és mérete van. Minden kérdéseket vet fel, ellentmondásos érzéseim vannak, és olyan fáradt vagyok.
Viszont a sok bizarr és érzéki, vicces, filmszerű jelenetét is mind meg kéne írni. Egy palack, amely párás, dermesztően hideg, ami benne van és miközben iszom, bandzsítva látom, hogy szivárványos csíkot süt bele a nap, pedig műanyag. Hogyan számoltam le a rendesemberséggel, a puritán hajlamaimmal, és szereztem meghökkentő élményeket. (Ideje volt? Elkéstem ezzel?) Hogyan fejeződött be végül a kombinatorika értelmében négy ember sorsa. Meg a könnyűeket, azt a feledhetetlen utolsó forgatási napját Enyedi Ildikónak, ott a Cukor utcában, ahol bagettet ettünk, és olyan szép és spontán volt minden, annyira zsibbasztó volt a zsongás, hogy kicsit se bánom, hogy hamar elmúlt. A Völgyben a hullócsillagokat is meg kéne írni, és ugyanott, csak néhány héttel később azt a tébolyt, az éjszakai kóborlást. De a futások tiszta, összerendezett élményét is. Hogy ki áll meg és visz haza, amikor két biciklivel küzdöm magam haza. A nárcisztikus jógatanárt, aki olyan hosszan és gátlás nélkül törölgeti meghökkentő méretű pöcsét.
És mindent, a régieket, a kovácsoltvas mesterét, Juli fogantatását, Roxfortot, Zerkulát, a vak hegedűzsenit, a vonatutat Csíkból. A művész urat, a fájdalmakat, Tamás alkoholizmusának bugyrait. Mindent.
Ugyanakkor engem borzaszt ez a személyes műfaj, vagyis az, amelyet a legigazibb történeteim magukkal vonnak, mások intimitásának büszke kiírását, saját és ráadásul írói produktumnak láttatását. Csak a magam bőrét vihetem vásárra, vittem is mindig. És ezért taszítanak a túlfűtött írónők kulcsregényei a szeretőikről, meg hogy ez az egész micsoda laza és vicces és életművészet, lefeküdni bárkivel, belemenni nemtelen helyzetekbe, érzelmi koldusnak lenni szenvedély címén, majd rossz mondatokban felszépíteni a történeteket. Királynővé írni önmagunkat, letagadni minden bizonytalanságot, sosem tűnni sem vesztesnek, sem olcsónak. Ezekkel a történetekkel pozőrködni, esztétikát és sorsméretet hazudni középkorú nők kínosan közhelyes egyemazúzáját típusú epedéseibe.
Férfiban talán még taszítóbb ez. A műfaj létezik és virul. Aki sokakat letiport, legalább legyen diszkrét. Legyen igazi úriember. Akkor megbocsátható a valóság, mely gyakran nem más, mint heresérv.
Akit szeretek, azt én nem adom ki soha. És a vidámabb, tét nélküli történeteket sem írom ki a netre, teljes nyilvánosságba. Csak a papír igazolja az indiszkréciót. Valamelyest.
Ez a szöveg bevezetője a Legjobb történeteim című, majdnem kész írásnak, amelyet elküldök azoknak, akik kérik, és akikben én is megbízom. Hátha létezik ilyen újfajta irodalom. Ami nem indiszkrét. Kiadókat, sápot, fanyalgást, harsány marketinget kiiktatva, csak a szöveg, és annak a szépségben rejlő igazsága. Ahol lehetek sebezhető és megírhatom a színvalót is, de nem kötelező. Mit gondoltok?
En szeretnem elvezni az ilyen jellegu bizalmad, amennyiben lenne felem.
Nekem ez jo, amiket itt betukbe ontesz. Igeny van erre , nekem mindenkepp!
KedvelésKedvelés
Lehet úgy is színvalót írni, hogy nem adod a történetet a szájba. Ennek Te nagy mestere vagy. Sőt, csodás intellektuális gyönyörűség szépen szedett szavak mögül kihámozni a történetet, mėg szebb, ha az csak sejtés.
KedvelésKedvelés
Még a szokottnál is bonyolultabb finomszövedék ez a poszt. Nem akármilyen – érzelmi, intellektuális – élmény a szálaira bontani – aztán bontatlan integritásában látni újra.
Azt a bizalmat megköszönném én is, de tiéd a döntés: megadod-e.
KedvelésKedvelés
Azt gondolim, hogy szívesen olvasnálak így is.
KedvelésKedvelés
Ez azért elég magas labda, ugye, tudod?
Nagyon jó olvasni, hogy pezsgés van, és, igen, mélypont is van ilyenkor, erre én az elmúlt három évben jöttem rá, olyan sztorikkal, hogy egyszer én is biztos megírom, a majdani felnőtt gyerekeimnek. Nevek nélkül. Úgy tisztességes.
Az ilyen emberek számára, mint te, meg azt hiszem, hogy én is ilyen vagyok, nem értelmezhető a felhívás, hogy “Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni!” Az élet sűrűje az itt van, bennünk, a kapcsolódásainkban, és, igen, az erkélyen bőgős, bútorlakkos, cigifüstös, fröccs-és ciderízű nyári estéken nem is olyan rég azt mondogattam magamnak: Úgy szép az élet, ha zajlik! – és nevettem hozzá keserűen, mert nem csak a szép része jön, ha jön. De ha jönnie kell, akkor jöjjön mindenestül! Azt hiszem, értem, miről írsz.
KedvelésKedvelés
Nem áltatom magam azzal, hogy az egész kavarodás csakis az intenzitás meg a buli miatt van, valójában elég diszfunkcionális, nehezen kezelhető is az, amiben vagyok.
KedvelésKedvelés
De megérlel, tartást ad a vele járó belső munka, ez biztos.
KedvelésKedvelés
Belesajdultam. Nagyon szeretném. Az írást. Ha majdnem teljesen csendes olvasóként nem kaphatom meg a bizalmadat, megértem. Ezt – és mind a többit – nagyon köszönöm.
KedvelésKedvelés
Tökéletes.
Valamint ❤️
KedvelésKedvelés
Várom.
KedvelésKedvelés
Én is.
KedvelésKedvelés
Kerem szepen, koszonom szepen! 🙂
KedvelésKedvelés
Én is szeretném elolvasni, ha úgy gondolod. Köszönöm.
KedvelésKedvelés
Az utolsó bekezdésig úgy tűnt: ez még a legutolsó posztnál is líraibb-költőibb szöveg. De jó is lenne olvasni a többit! Valami másra gondolni a saját, megunt és szerencsére soha le nem írt történeteim, vagyis az emlékeim helyett.
KedvelésKedvelés
Megtisztelve érezném magam, ha olvashatnám. Szeretettel gondolok rád, s köszönöm az eddigieket!
KedvelésKedvelés
Hátha most sikerül… nem engedett be a wordpress, mert új telefon.
Megtisztelne, ha olvashatnám. És szeretettel gondolok rád. Azt hiszem, tudod, mi mindent köszönhetek az eddigieknek. Köszönöm!
KedvelésKedvelik 1 személy
Én is, én is szeretnék még többet olvasni! Köszönöm, ha szabad.
KedvelésKedvelés
Szeretném olvasni én is, örömmel… ha kaphatom.
KedvelésKedvelés
… a többi stimmel 🙂
KedvelésKedvelés
Ha szabad, én is szeretnék még többet ebből a sodró lendületből, ami valamiért nem ereszt, újra és újra elolvastatja magát. Köszönöm, hogy írsz!
KedvelésKedvelés
Még egy csendes olvasóként szeretném olvasni, kérni tőled. Köszönöm a bizalmat, ha így lesz.
KedvelésKedvelés
szeretném elolvasni
KedvelésKedvelés
szeretném! köszönöm!
KedvelésKedvelés
Készül a szöveg, köszönöm az érdeklődést! Jelentkezem!
KedvelésKedvelik 2 ember
Szívesen olvasnám, mint minden írásodat.
KedvelésKedvelés
‘ezért taszítanak a túlfűtött írónők kulcsregényei a szeretőikről, meg hogy ez az egész micsoda laza és vicces és életművészet, lefeküdni bárkivel, belemenni nemtelen helyzetekbe, érzelmi koldusnak lenni szenvedély címén, majd rossz mondatokban felszépíteni a történeteket’
Sokszor gondolkodom azon, hogy kimondva, formaba ontve megvaltozik a tartalom, a lecsapodott harmat nem azonos a levegoben lebego paraval. Gyonyoru ez az iras. En most egy ideig nem voltam, egy hete koltozes, Internet meg nuku. Nyuglodo csemetek addig is beterelve a konyvtarba, legalabb onnan addig is tudlak olvasni (amig a fent emlitett csemetek azt hiszik, hogy anya szivesseget tesz azzal, hogy elhozta oket :DD
Szoval. Nagyon erdekel a keszulo iras, amennyiben szerinted beleesem az emlitett kategoriaba, de ha nem, ezt is nagyon koszonom. Szep nyarat!
KedvelésKedvelik 1 személy
Egy hete találtam a blogodra. Azóta el-elmélyedek benne esténként, bár eddig csak csendes olvasó voltam. Amennyiben beleférek a bizalmi körödbe, akkor nagyon szívesen elolvasom az írásodat.
KedvelésKedvelés
Nagyon szeretem az ilyen személyes, önreflektìv írásaid, ezt a fajta önvallomàsos netes irodalmi naplót, ami nem valami sablon utànzata, ès nem akarod klisészerepbe tuszkolni az életed fontos szereplőit. Én is örömmel olvasnám ezeket a törtèneteket.
KedvelésKedvelés
Még egy csendes olvasó jelentkezik! Én is szívesen olvasnám, előre is köszönöm.
KedvelésKedvelés
En is nagyobbreszt csendes olvasod vagyok, de szivesen olvasnam (ezt is). Reflektalok a sajat ruzsos-laza-nemtelen torteneteimre az irasaid altal. Es hat, az idegensegben is a szivemhez nottel az evek alatt. Megtisztel a bizalmad, ha megadod.
KedvelésKedvelés
Én is szeretném olvasni ezeket az írásokat, megtisztelő a lehetőség, ha engeded, köszönöm!
KedvelésKedvelés
Kedves Éva!
Érdekelne a legjobb történeteim c. írás engem is.
Október 30-án Amszterdamban futsz félmaratont esetleg?
KedvelésKedvelés
Most hogy mondod… 🙂
KedvelésKedvelés
20-án van, és már csak a maratonra van hely. Te ott élsz?
KedvelésKedvelés
Szia,
már közben a maratonra is beteltek a helyek. Maradt a kids run 🙂
Frankfurtból megyek egyébként, ismerôs látogatásával egybekötve.
Majd talán legközelebb futok is…
Már arra hajlottam volna, hogy rövidebb távra nevezek és futòbabakocsival viszem az egy éves lányom is, mert nincs aki vigyázna rá. Így a dilemma megoldódott.
Ha már írok… egyúttal meg is köszönném az inspiráló bejegyzéseket, amiket írsz. 2014 körül tévedtem ide. Azóta vissza-vissza térek. Ha van idôm minden nap olvaslak. A sport, étkezés, emberi kapcsolatok és gyerek téma, amik leginkább érdekelnek. Csak ritkán kommentelek.
Üdv,
Eszter
KedvelésKedvelés
Beteltek – mert én is töltöttem egyet!
Nagyon örülök neked, és maradj az utadon!
KedvelésKedvelés
Jelentkezem! Köszönöm szépen, ha lehet.
KedvelésKedvelés
Tényleg van, ami nem lehet közszemlére tenni…de mindenképpen érdemes megírni!
KedvelésKedvelés
Mindent közszemlére lehet tenni, főleg ha az irodalom és fel se merül, hogy például bosszú vagy magamutogatás. Csak én most nem tenném ki magam ennek, mert folyamatosan fenyegetéseket kapok, netes hajsza célpontja vagyok, hergelik egymást ellenem elborult, unatkozó, sivár életű, sportos poszton megsértődő, majd heves fogyókúrába kezdő, azt mutogató stb. emberek.
KedvelésKedvelés
Szívesen elolvasnám, ha lehet.
KedvelésKedvelés
Örülnék neki!
KedvelésKedvelés
Bevallom, nagyon csípem ezt a blogot és ismeretlenül az íróját is (még ha ez nem is kölcsönös :D) és türelmetlenül várom, hogy amikor majd csitul az érzések és történések zűrzavara milyen kurva jó posztok lesznek erről a nyárról, az egyedi mögött felsejlő igaz, a pillanatképek színe és fonákja…és bár már most egy nagy lyuk van a hasamban a kíváncsiságtól, de kivárom :). Nem hiszek az “ismeretleneknek” adott bizalomban.
KedvelésKedvelés
Értjük, és küldöm majd, nem kell a nyakatekerés! 😀
KedvelésKedvelés
Amúgy ez nem úgy bizalom, hogy most az orgazmusom hangfelvételét vagy a nyaralós fotómat osztom meg a kedves olvasókkal.
KedvelésKedvelés
2 éve olvasok napi rendszerességgel itt read-only üzemmódban.
Nagyon sokat kaptam a blogtól, minden elismerésem az írójának..
A jelszavas tartalmakra is nagyon vágyom,talán egyszer veszem a bátorságot jelszót kérni.
Miért pont ma írok?
Mert jó olvasni,h az élet ismét csepegtet igazi örömöket a blogger életébe valaki új (?) személyében.
Ki vagyok éhezve a valódi, értékgazdag történetekre amik talán visszaadják az ember hitét másokban.
Jelenleg egyedül élek egy hosszú házasság( melynek lezárását én kezdeményeztem), és egy keserű csalódással zárult “nagyszerelem” után ami megtört testileg,lelkileg. Építkezés időszaka van.Töltődés.Rendrakás.Tanulságok(?) levonása.
Szóval igen, én is szívesen olvasnám
KedvelésKedvelés
Sejtettem :). És attól tartok komolyabb dolgokról lesz szó…
KedvelésKedvelés
Eddigi hallgatag olvasóként először (és talán utoljára) szólok hozzá. Engem is érdekel és szívesen elolvasnám, persze csak ha te is úgy gondolod.
KedvelésKedvelik 1 személy
Én is, nyilván.
KedvelésKedvelés
Én is teljesen szétlelkitrippeltem ezt a nyarat most. Érdekes volt. Érdekes lesz látni a tiedet. A július erre ment rá, de amúgy is a szeptember az új július. Nagyot mentünk most az utóbbi két hétben, Balaton-felvidék-tobzódás volt. Tihany az új kedvencem.
KedvelésKedvelés
Én is kérem szépen! 🙂
KedvelésKedvelés
Majdnem a kezdetektől csendes olvasóként itt vagyok, az ittlét beépült az életembe. Érdekel és szeretném én is olvasni a továbbiakat. Köszönöm.
KedvelésKedvelés
Minden ilyen tök jól esik, de eskü, nem ezek provokálásáért írtam, egyszerűen feltolult az élményanyag, repül a kezem! Küldöm majd.
És légyszi, támogassátok a blogot! (ezt mindenkinek írom)
főoldal, bal szél, paypal.
KedvelésKedvelés
Itt még egy csendes és rendszeres olvasó, nagyon szívesen olvasnám a továbbiakat is. Köszönöm.
KedvelésKedvelés
köszönöm!
KedvelésKedvelés
Sziasztok,
összeírom az érdeklődőket e-mail címmel együtt.
Kapni fogtok egy linket. Ez egy irodalmias szöveg lesz, ami könyvbe való, de mi nem vesződünk nyomdával, ISBN kóddal, papírral, postázással. Semmi titok, se mégis személyes; csupa olyasmi, amiket nem szeretnék rosszindulatú névtelenek által kifacsarva viszontlátni a neten.
Azt kérem, hogy támogassátok a blogot, mert nekem ez a munkám.
Köszönöm!
KedvelésKedvelik 1 személy
Ettől most tök függetlenül kérdeném (nem jelentkezem be rá meg semmi, csak itt merült fel a blogtámogatás kérdése) most csak paypallal lehet támogatni a blogot kiscsillió személyes adat megadása után? nincs paypalom, kiderült hogy nem kell nekem semmire, és már belefulladok abba, hogy mindenre regisztráljak akkor is, ha egyszer használom a büdös életben, és tulképp ehhez a tranzakcióhoz most a hitelkártya is felesleges bohóckodásnak tűnik. Régen volt sima utalás, használtam, megszűnt?
KedvelésKedvelés
Sima számlaszámra is lehet, szoktak, a többség ezt szereti. Írok privátot. nem változott amúgy.
KedvelésKedvelés
Én is számlaszámot szeretnék kapni, nekem is küldd el. Köszi!
KedvelésKedvelés
Már most, vagy a szöveggel együtt majd?
Többiek? Szóljatok! :DDDD
Ezt amúgy hörögve figyelik és taglalják mind a három irigy ellenség, úgyhogy akit ez zavar, írjon privát:
csakazolvassablog@gmail.com
És kövessétek a blogot, szintén főoldali funkció!
Köszi, mintha hájjal kenegetnének! Néha stresszes ám a blogélet.
KedvelésKedvelés
Én is szívesen olvasnám!
KedvelésKedvelés
Szeretnék én is jelentkezni!
KedvelésKedvelés
Oké, küldöm nemsoká!
Mindenkinek köszönöm a türelmet. A gyilkos ma visszatért az egyik történet színhelyére, hogy még kifejezőbben írhassa meg (de nem sikerült, sajnos).
KedvelésKedvelés
Én is szeretném olvasni!
KedvelésKedvelik 1 személy
Visszajelzés: ma is felel a blogger | csak az olvassa. én szóltam.
Visszajelzés: nők, akikért elválnak, meg akik teherbe esnek | csak az olvassa. én szóltam.
Visszajelzés: mi hír minálunk | csak az olvassa. én szóltam.
Nos. Aki itt jelentkezett, meg aki a facebookos felhívás nyomán megírta az e-mail címét, annak MIND elküldtem tegnap éjjel és most, az előző fél órában a szöveg linkjét.
Ha nem érkezett meg, szólj.
Köszönöm, ha támogatjátok a munkámat, én nagyon punknak érzem ezt így, hogy fapados, nem terjesztő, nem áruház, nem ismeretlen operátorok, hanem csak olvasó, alkotó és szöveg van ebben a helyzetben.
És még a fáknak sem lett bajuk, szállítani sem kell!
Jelen címlapkép utal az egyik történetre.
KedvelésKedvelés
Éva, ha lehet így későn is, akkor én is nagyon szívesen olvasnám. Egy posztodat sem hagyok ki soha már a legeslegeleje óta. Köszi
KedvelésKedvelés
Küldtem!
KedvelésKedvelés
nagyon köszönöm. feltettem az e-olvasómra, este ünnepélyesen elkezdem. be fogom osztani! (szeretném én is elkérni a számlaszámodat.)
KedvelésKedvelés
Örülök. Megrendítő, miket írtok néha, na. Köszönöm a visszajelzéseket!
KedvelésKedvelés
Természetesen számolok vele (nem tudom, így van-e), hogy valaki ráérős hajszarésztvevő valami ördöginek gondolt módon törzsolvasónak adja ki magát, és akkor (hiszi ő, meg a többi) jaj, az én szép szövegem és titkaim, jól lerángatják, megtapossák, és akkor majd nekem milyen rossz.
De snekinek nem árt az, ha szépirodalmat olvas, vagy finom észlelésekről, nagy élményekről, groteszk helyzetekről. Nem tud az rossz lenni. Sőt, szerintem javít mindenkin.
Mint ahogy nem adom fel azt a jó ézést, hogy a boldog, napbarnított edzős testemről tegyek ki fotót. Van olyan értelmezés, hogy azé a hatalom, aki fel van öltözve, de szerintem nekik rosszabb, soha és mindig el kell bújniuk.
Van még egy aggályom: ha ennyire szép valami, mint amikről írok, akkor az nem kelt-e értelmetlen mértékben kínzó sóvárgást, illúziót azokban, akiknek “taposómalmabb” lét jutott. Nem tudom, és ez tényleg nagy dilemma. Vajon lehet ezt akarni, igényelni? Mitől alkalmas valaki az ilyen élményekre? Hpgyan kell, lehet tisztának maradni?
Ezek nem meggyőző célú, didaktikus szövegek, nem társadalmiak, hanem tisztán esztétikaiak.
Talán… ha kelt is valamilyen vágyat, ezek hasznos energiák. Ugyanígy a sport, a minőségi élmények, érzékeny percepció iránt is. Nem tud rossz lenni az sem, szerintem. Változtasd meg élted! Ezt bő öt éve írtam fel egy füzetbe, és lőn. Minden más most. Neuroplaszticitás van, az pedig működik javuló irányban is.
KedvelésKedvelik 1 személy
A sóvárgás … lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak. Engem inspirál ez. Nem is sóvár, most pl. a kiábrándult fáradtságomban épp a kellő jelzés volt a posztod: én döntöm el, mit mennyire engedek engem lehúzni, befedni.
Szeretném én is elkérni, ha lehet.
KedvelésKedvelés
Szia, köszi, küldöm!
KedvelésKedvelés
Újra itthon. Ha még lehet, kérném a linket én is. Képernyőn olvashatok végre!
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: e kettő kell nekem | csak az olvassa. én szóltam.
kérnék, köszönöm
KedvelésKedvelés
Merre jártál, báránykám?
KedvelésKedvelik 1 személy
Mindenfelé, csak csöndesen.
KedvelésKedvelés