Az érett, élvezhető, tiszteleten alapuló emberi kapcsolatok első számú szabálya az, hogy nem pakolsz terheket a másikra. Vagyis: nem használod őt negatív késztetések, érzelmek lerakóhelyéül, akkor sem, ha szarul vagy. Ez nem csak azt jelenti, hogy nem bántod, mert ez még kevés. Azt is jelenti, hogy nem bonyolítod, nem nyaggatod, nem vádolod, nem öntöd rá a szart, és nem magyarázol hosszan olyasmit, ami pár szóval elintézhető, nem variálsz.

Nem teszed nehezebbé az életét, nem futsz üres köröket. Beszéded: igen, igen, nem, nem.

Amikor megkérdezi: nem csinálunk x időpontban y tevékenységet, akkor egyszerűen mondj nemet, ha nem jó, vagy ha nincs igazán kedved hozzá. Tehát ne kezdd el sorolni, hogy mi minden mást csinálsz. Nem kell beszámolnod, hogy szombaton mész a nagyszüleidhez Dömsödre, mintha ez volna az akadály. Egyébként azt a programot is megbeszélted, az se eleve adott, kár úgy hivatkozni rá, mint valami mozdíthatatlan monolitra, sajnos kifogásra. Egymásért igazán rajongó emberek még át is szervezik a programot. De eprsze mindent nem lehet. Akkor viszont: igen vagy nem? Ő ezt akarja tudni, nem azt, hogy milyen zsúfolt a heted. Kedd jobb lenne – ez egy válasz. De hogy pontosan miért nem érsz rá, az nem nagyon érdekel senkit. Hacsak nem úgy kérdezik, hogy mit csinálsz szombaton.

Ne mondj magadról túlzó korholást azzal a céllal, hogy azt a választ kapd, hogy jaj, dehogy. De gáz vagyok. De szar a hajam. Ne csikarj így elismerést. A legvalószínűbb, hogy kicsit gáz vagy, a hajad se nagyon jó. Nem nagy ügy, előfordul mással is. Nem kell dramatizálni.

Barátnő nélkül se, soha ne trasheld magad, magadnak se. Speak kindly to yourself because you are always listening.

Ne abból álljon a barátnőség, hogy rivalizálsz vele, hogy az kéne, ami neki van. Ne utánozd le. Ne neheztelj rá, hogy mást csinál újabban, megváltozott, új szokásai vagy barátai vannak. Ne piszkáld, ne vágj pofákat.

Ha a barátnőd megemlíti, hogy összejött valakivel, sőt, ha akár ujjong az új szerelméről, akkor hallgasd meg, ne akarj képet látni a férfiúról feltétlenül és azonnal. És ne méricskéld a férfit, és főleg ne kezdd rá, hogy 1. kire hasonlít, 2. neked is kéne, ú, de jó, 3. neked ugyan nem kéne. Semmit ne mondj, támogasd a barátnődet, figyelj rá. Egyáltalán ne mustrálgasd, ez egy buta, rossz beszédmód. Ez már volt itt.

Lazább barátnőként pedig ne taksálgasd, hogy x és y együtt van-e, “van-e köztük valami”. Ha a tudomásodra akarják hozni, tudni fogod.

A barátnőd szerelme tabu. Attól tabu, hogy a barátnődé. Szavakkal se illesd, engedd, hogy teljesen ő definiálja. A kérdései is álkérdések, a helyes válasz: persze, szuper, szerintem jó fej, dehogy pocakos!

Szerintem egyébként senki más szerelme nem tabu.

Ne lelkendezz se neki, se másnak a kutyádról, a macskádról és a gyerekedről. Mindenki azt hiszi, az övé a legkülönlegesebb, és kikapcsol az önirónia ilyenkor. Iszonyú unalmas, főleg a netes tömegtartalmakkal együtt. Ne kajáld és terjeszd ekkora elánnal a tömegtartalmakat sem. Egy kicsit állj külön.

Ne adj tanácsot a barátnődnek, ha nem kér. Ne kezdd el mondani, hogy szerinted mi a helyes, normális, sőt, azt se, hogy te hogy vagy vele, mert hogy neked is volt egy ilyen sztorid. Amikor valaki az új aranyhörcsögéről beszél, akkor nem arra számít, hogy te elmondod válaszul, hogy te is imádod avagy utálod őket. Nem kell mindig magadat definiálni, prezentálni, hogy te hogy vagy az adott témával, ez egy egyszerű rossz szokás. Ő magáról beszél: beszélj te is róla, vagy beszélj te is magadról, a saját dolgaidról. És persze lehet, hogy untat a téma. Én a macskákkal, általában a háziállatokkal vagyok így, nem bírom a hosszas ajnározást, közhelyes rettenetesen. De hallgatok. Vagy témát váltok.

Ne ragadd meg az alkalmat, hogy a saját kapcsolódó sztoridat elmeséld, mondván, jut eszedbe. Ne kezdd el neki a nagybátyád rákját mesélni! Ő beszél, ő kivan, te hallgatsz. Nem tud többet befogadni. Most nem csak más hasonlóról, hanem semmi másról nem tudsz vele beszélni, mert krízis van.

Vannak barátnőim és egy barátom is, akik ezeket önkéntelenül érzik, és velük élmény beszélgetni.

Mit tegyél? Figyelj oda, bólogass. Kérdezz, ha nem érted, vagy egy részletet akarsz tudni. Erősítsd meg abban, ami neki jó. És máskor meg ő figyel, ez így normális. Tudj várni, hallgatni, ne akard feltétlenül, pletykaéhesen tudni, hogy mi van.

Ne közvetíts. Ne “állj ki a barátnődért”. Az nem érv, hogy a barátnőd. Nem biztos, hogy közöd van hozzá. Majd ő megoldja. Nem vagy már hatodikos.

Ha bajban van a barátnőd, menj el hozzá, hallgasd meg, ülj mellette, kérdezd, öleld meg. Ne akard megmenteni, ne akard helyette tudni, fogadd el mély alázattal, hogy te nem tudsz mit tenni igazán, hiszen ez egy sorscsapás. Csak legyél ott.

Ne szidd másoknak, ne taglald kifele a problémáját és ne fitogtasd, hogy te tudod, mit kéne tennie, de ő olyan hülye, hogy nem látja.

Ne szidd azt, amiről tudod, hogy neki fontos. Ugratni persze lehet, ha kialakítottátok ennek hagyományát.

Próbáld minél inkább semleges jóindulattal és intellektuálisan, praktikusan, és minél kevésbé érzelmileg megközelíteni a dolgokat. Ne drámázz, fárasztó. Ismerd fel a passzív-agresszív technikákat, műveld magad, reflektálj a viselkedésedre, és ne használd őket. Rövid távon kényelmesek, kellemesek, de rombolják a kapcsolatot.

Ne bonyolítsd annak az életét, akit szeretsz, mert nem korlátlan az ideje, figyelme. Ha szeretsz valakit, “tedd könnyűvé őneki” a hétköznapokat.

Ha valaki nem igazi barát már, de ez amúgy szerelemre is igaz, ha túlhaladtál rajta, ha megváltoztál, ha nem élmény már vele lenni, akkor azt ismerd fel, mondd ki, távolodj el. Ne ragadj benne, ne szidd, ne forgasd a szemed. Ne reménykedj. Ne beszéld át újra meg újra, tudod te, mi van, a szavak nem segítenek. Meglepő, hogy mennyire nem. Vállald a felelősséget, ne told rá, hogy ő elégelje meg, ez nem korrekt. Maradj méltó ahhoz, hogy ez jó és fontos kapcsolat volt. Ne tedd őt gyűlöletessé, és ne gyűlöld meg azért, mert neked van bűntudatod.