Tele vagyok gondolatokkal, igyekszem lényegre törően megírni.

A minap valaki nagyon erősködött nekem, hogy a fétis, az nagyon izgi, továbbá normális, és nem csak az a normális, amit én annak hiszek ám. Mindenkinek van fétise, én pedig prűd vagyok!

Ha társalogni kívánsz velem, előbb definiáld a fogalmaidat, így Voltaire.

Ha nekem kell megfogalmazni: a fétis egy nem konkrét személyhez kötődő tárgy, jelenség, bánásmód, amely szexuális izgalmat vált ki. Tehát te nem a Jenődre gerjedsz, akin történetesen homokszín térdzokni van, és az milyen izgató, mert ő a te drága Jenőd, hanem a homokszín térdzoknira. Nem azt élvezed, hogy a szerelmed, akivel kialakult a történeted, megérint, hanem azt, ha valaki pontosan úgy érint meg.

Wikipédia:

…az a jelenség, amikor az ember szexuális vágya élettelen tárgyra vagy a külső nemi szerveken kívül más testrészre fókuszálódik. A fétis szó ebben az összefüggésben a kérdéses tárgyat vagy testrészt jelöli. A hétköznapi életben a szexuális érdeklődést kiváltó tárgyakon, testrészeken kívül gyakran bizonyos tevékenységeket, szerepjátékokat is a szexuális fétis fogalmába sorolnak. A fetisizmus az egészséges szexualitás része lehet mint izgalmat fokozó tényező, de végletes esetben mentális zavarnak tekintendő.

A fétis mellett szexuális kisebbségnek nevezett csoportokról is szó lesz.

A definíció után magamra reflektálok. Miért akarok erről beszélni, mi az én felismerésem, és honnan beszélek? Épp minden nagyon normális (hagyományos, járt út, néha mosolygok, mennyire), és jó. De én nem vagyok őszintétlen magammal. Nem fojtok el dolgokat, nem szeretem erkölcsi alapon megközelíteni a szexualitást, illetve van rá hajlamom, de tudom, hogy ez nem praktikus, nem jó, nem igazságos. Viszont elemien idegenkedem például a társkeresőzéstől meg a swingertől, mélyen érzem, hogy ellentétesek a szex lényegével.

De milyen lenne, kérdem most magamtól, ha ebben a szép szabályosságban egyszer csak találkoznék egy disszonáns, fura, szégyellnivaló vággyal, késztetéssel, egy makacs képpel, hogy engem a (…) izgat fel, soha nem ismert módon, és a klasszik változat unalmas lenne ehhez képest? Nem tudom, mit írjak a három pont helyére. Egyszer csak más vizekre merészkednénk, mintegy véletlenül, valaki belevinnem elsodorna, és azt mondanám: ú! ez milyen jó! Én erről nem is tudtam.

Én a saját szexualitásomról azt tudom, hogy nem kívül történik: nem a dolgok teszik izgalmassá, nem a technikák, hanem az a konkrét ember, a bizalom és a kötődés és a testi szépség, az egészséges, életteli működés. Ott, akkor (abban az időszakban, helyzetben) a másik ember felcserélhetetlen. Nem a paraméterek számítanak, hanem a lénye.

Hogy a három pont mit takar, az nem mindegy. Nem mindegy, az adott szexuális kedvtelés

• mennyire teszi macerássá az életet, titkolni kell-e, meg ne lássák,
• mennyire pazarló mint szokás: időrabló, venni kell hozzá dolgokat, drága,
• mennyit kell dolgozni azon, gyurmázni az agyad, hogy elfogadd és elfogadtasd másokkal,
• van-e sérülés, trauma a háttérben,
• unalom generálja-e, túl magas lett az ingerküszöböd,
• pornóban fogant-e, kiégett emberek vittek-e bele,
• találsz-e hozzá lelkes, önkéntes partnert (ha nem autoszexuális jellegű), vagy úgy kell rábeszélni, és félsz vállalni, hogy légyszi, sétáltass pórázon!
• és a legfontosabb: ártasz-e a kiélésével a világnak vagy lényeknek.

Mondjuk, valaki imádja a bőrruhát. Sok sorstársa van, nem gond találnia hasonlót. Ez drága mulatság, meg egy kicsit erről fórumozni is izé, illetve a vegánoknak is volna ehhez egy-két szavuk, de ez mint fétis egy viszonylag szelíd verzió.

Mi van, ha azt élvezi, hogy fulladozik? Ismerjük az érzet anatómiai okait, izgi lehet, de ha elfajul a buli, egyrészt veszélyes, másrészt morális terhet pakol a partnerre. Rendben van ez? Számos esetben halál a vége, így halt meg Király Tamás.

Vagy a pelenkakedvelők közössége (DL és AB: diaper lover és adult baby). Nem is hinnénk, mennyien vannak, ismeretlen a világuk, nem beszélünk róluk, tabutéma. Itt már nem csak az van, hogy tabu és el vannak nyomva. Esetükben nem igaz, hogy problémátlan kiélni. Nem igaz az sem, hogy csak az ítélkező-stkgmatizáló külvilág miatt problémás. Egy részül belepisil-kakil a pelenkába, ez tölti el gyönyörrel. Nem az van, hogy van egy randi, amely a magánélet része, szombat este, és szépen pelenkázza egyik a másikat. Nem nagyon tudom elképzelni ezt munkahelyen, és nem szorgalmaznám, hogy a csúnya világ legyen megértőbb. Sőt, egy olyan embernek, akinek van dolga, feladata, valódi hobbija, érthető módon irritáló az igény, hogy normalizáljuk, mert neki rossz.

Nem igaz, hogy a fétisek normalizálása érdemes, politikai jellegű emancipációs küzdelem és identitás. Ne faragjunk identitást semmilyen betegségből, kórból, mert ezek nem kívánatos állapotok: az állapot ellen érdemes küzdeni, kikerülni belőle. (Egyébként a tolószékből is. Hogy nem lehetséges, az egy másik kérdés.) Ha lehetséges lenne, mit választanál? Benne maradnál? Ez a kardinális különbség az identitás és az állapot/érdek között.

Már írtam erről a különbségről, az elhízás kapcsán. Előbbi, az identitás a lényed része: akkor is büszke lehetsz rá, ha az ítélkező többség hátránnyal sújt az identitásod ürügyén. Az elnyomás miatt nehéz az életed. A másik: a keserves állapot, amellyel együtt kell élned, nem szégyen, de nehéz, senkinek nem vagy cél vagy példa, és emiatt nehéz az életed elsősorban, nem pedig a kirekesztés miatt. Vannak speciális igényeid: akadálymentes legyen az épület bejárata, vagy nagyobb a repülőgép ülése, hogy elférj, és ezen az alapon(érdek) szerveződsz közösségbe. Ezt nevezem érdeknek, ez pedig lehet ellentétes a csoporton kívüliek érdekével (pl. a légitársaságával, vagy más utasokéival).

De a kérdés: ha másnap úgy ébredhetnél, hogy nincs az az állapotod, megszűnik, kész, mit választanál? Lennél-e fehérbőrű? Heteró? Cisz? Ötvenöt kiló? Hibátlan bőrű? Nem-cukorbeteg? Látó? Járó?

Beszéljünk erről a fétis vonatkozásában: lennél-e olyan holnap, aki őszintén élvezi a legklasszikabab, “vanília” aktust, amikor két ember meztelen, és változatos testrészeikkel orgazmushoz juttatják egymást, és ennyi, nincs benne más, nem kell se szőrme, se pelus, se lábfej, se husáng, se könnyek és vér, se harmadik, se körömlakk, se latex? Lennél ilyen? Mondod persze, hogy de ez nem elég izgi, de épp az a lényeg, hogy azon a csodás másnapon elég izgi lenne. Ez lenne az izgi, erre vágynál, ez esne jól – ezt a változást hozná a holnap. Választanád ezt?

Vagy nagyon kereszténydemokrata vagyok?

Én nem beszélek perverzekről, nem okoskodok pszichiátriailag, és nem vagyok heteronormatív sem: a boldog ember és az emberi jogok felől nézem ezt az egészet. Amit biztosan állíthatok: a sérülés, a trauma, az elakadás és az abúzus nem lehet jó. Az áldozatiság és ellenségeskedés se jó.

Attól tartok, a fétis és a szexuális kedvtelések jelentős része az utóbbi csoportba tartozik: a kisebbség tagjai érdekközösséget alkotnak, de ez nem identitás a fenti értelemben, nem lehet építő módon büszkének lenni rá. Visszautasítják a stigmát, szeretnék nyugiban megélni a dolgaikat, szeretnék tudni, hol lehet kapni nyuszis pelenkát és a BDSM-hez partnert találni, közösen lépnek fel, értjük. Nem kéne őket se stigmatizálni – de azért ne tagadjuk le, hogy nagy szívás, ha ilyen vagy. És én nem ítéllek el, ha taszít az ilyen ember.

Hogy lettél te ilyen? Mi a történeted?

Miért nem izgi nekik a “sima” szex? Az egyik fajta fétiskedvelő traumatizálódott, elakadt valahol, volt egy korai, fura, bevésődő élménye. Ez az élmény gyakran visszaélést jelent. Molesztálta például egy szakállas felnőtt, és izgalomba jött, most meg odavan a szakállért. Vagy egy diszfunkcionális anyja volt, aki bántotta, feltételhez kötötte a szeretetet, és felnőttként a hasonló élmény lesz a mennyország. Vagy ő maga kilesett valamit. Sok-sok történetet olvastam, és nagyon szomorúak.

A másik fajta fétiskedvelő túlpörgette a dolgot, pornó, addikció, unalom. Vannak emberek, elsősorban férfiak, akik dölyfösen élik meg a szexualitásukat. Szórakozás, szükséges, és jár. Nincs mit tenni, erős a késztetés. Szívesen tagadják a dolog formálódó, formálódott, változtatható jellegét. Ők egyáltalán nem kötik a vágyaik megélését ahhoz, hogy találnak-e hozzá lelkes partnert, akivel egymást élvezik. Ilyenkor jönnek a nem-kölcsönös húzások: az erőltetett ismerkedés, a tinder, a pornó, a prostitúció, a segédeszköz, a swinger, a fórumozás, ismeretlen emberekre rányomni, hogy mitől izgulnak fel. Ők áruvá teszik a szexet, kommercializálják, hitvány szórakozássá süllyesztik, és/vagy erőszakot követnek el mások ellen, közben romboló elveket hirdetnek. Ők nem úgy áldozatok, mint egy traumatizálódott gyerek. Ők döntöttek.

Az egész posztot az ihlette, hogy felismertem ennek a dehumanizáló magatartásnak az összefüggését a fétissel, amelyet annyit magyaráznak, hogy fantázia, izgalmas, és ártalmatlan, és most szólok, hogy ez nincs rendben, főleg tartalomgyártóként, menősködve nincs rendben. Nincs rendben az, hogy a partnert győzködni kell. Hogy behelyettesíthető, csak lássa el a funkciót. Nincs rendben, hogy kiégtek, hogy durván megemelkedett a szexuális ingerküszöbük, és nincs rendben, hogy a viselkedésük eredete az, hogy nem találtak a basic szex élvezetéhez lelkes partnert. Így fognak ők mesterkélt megoldásokhoz, műanyag árucikkekhez, a prostitúcióhoz vagy erőszakhoz fordulni, hogy a vágyaik teljesüljenek.

Érthető, hogy a fétis identitásszerű, ragaszkodsz hozzá, de inkább gyarlóság. Ne dédelgesd világjobbító mondatokban, hogy te olyan vagy, neked jogaid vannak. Ne hergeld. Senki nem akar bántani, de sajnos, a furák eléggé vissza tudnak élni az elnyomottságukkal. Egy párkapcsolatban, közeli családi viszonyban a szexuális kedvtelésed teher, elmagányosít, gubancokat okoz.

Mesterkélt, nem önazonos dolog ez a fétis. Ne felejtsük el, hogy pedofilok és agresszorok is szexuális kisebbségnek titulálják magukat, NAMBLA meg BDSM elnevezéssel.

https://en.wikipedia.org/wiki/North_American_Man/Boy_Love_Association

Kommentek:

Azért te nem vagy semmi kedves blogíró. Az ismerkedésben sikertelen férfiaktól a pornót, a szexjátékokat, a prostitúciót is el akarod venni. Sikertelenek az ismerkedésben, szóval nehogy már bármi más módon is kiélhessék a szexualitásukat, igaz?

Mikozben o duskal a joban. Ezt ne felejtsd el hozzatenni 🙂

Mondjuk a pornoval es a faszveressel kapcsolatban igaza van. Ha odakerulsz, hogy partnerrel kellene akciozni, csodot fogsz mondani. Pont a porno es a matyizas miatt.

Egyszerűen nem érti meg, hogy a férfinak sokkal nagyobb a szexigénye, mint amit civilizált keretek között ki lehet élni (jó, ha valakinek van egy nagyon vonzó, hasonló vágyakkal rendelkező partnere, akkor lehet, de ez sokaknak nem jön össze, plusz a legjobb vonzalom is megkopik évek alatt), és ez egyszerűen egy biológiai funkció, amire a férfinak szüksége van. Ha nem lenne pornó, akkor is lenne, csak más formában. Csak neki tele van a feje ezzel a vérfeminista baromsággal, hogy az egész erről a patriarchista osztályharcról szól, ami egy f**ság.

Nem, nem értem meg. Nem élheted ki, ne hergeld magad a monitor előtt, mert olyan lesz a billentyűzet.

Persze, hogy van mindenféle változat és furcsaság, ahogy sokféle test is van, és ne bántsuk őket, de némelyik szexualitás és test traumák lenyomata, és mindig egy kicsit nyomi és szomorú lesz, és nem arrafelé van a mély és valódi öröm és jóllét.

Az alacsony ingerküszöbű szexnél nincs szebb. Amit nem ront erőlködés, akarás, mesterséges izgatás, pornó. Amikor a valódi vágytól olyan intenzív, nem a technikától és az inger erősségétől. A vágyat, az igazi élményt, a mély szeretést vagy az atomvillanást kivárni, ez nagyon szép és méltó. Ritkán éli meg az ember, de akkor az paradicsomi. Nem pörög örökké a szexen, a pasikon, nem kell mindig partner. Így egészen kamaszos gesztusok is heves szívdobogást váltanak ki, nem kell a fist fuck a legemlékezetesebb élményekhez.

A végén néhány szöveg, a fentiek után lehet mérlegelni.

NAMBLA:

Q:  Why do you oppose age-of-consent laws?

A:  Opposing age-of-consent laws is not our only focus; it is one part of our broader criticism of North American social and legal practices.  We believe that these laws do great harm to people and relationships that do not deserve to feel the crushing weight of the heavy hand of the law.  Just as important, age-of-consent laws do not adequately protect young people.  They have often been applied arbitrarily and unjustly, and have long been used to terrorize gay males.  Gay youth in particular have been targets of extreme persecution through the selective application of age-of-consent laws.


Q:  What is this “ageism” you refer to?

A:  Ageism refers to age-based discrimination, and includes the tendency to discount and devalue the feelings and opinions of children and youth.  This tendency pervades our society and has implications in every area of a young person’s daily life: at home, at work, while shopping, hanging out with friends or going places, and especially at school.  It has the socially corrosive — and costly — effect of breeding fear and distrust between the generations and isolating them from each other.

A pelenkakedvelők facebookoldaláról:

Régóta foglalkoztat, hogy miként és miért fordulnak emberek, a saját vágyaik ellen, hogyan jutnak el odáig, hogy megtagadják azokat.
Most, hogy egy hozzám közelálló ember került ilyen helyzetbe, nagyon szíven ütött, mély bánatot okoz számomra. Leírom hát a gondoltaimat, hátha egyszer elolvassa és segíthet neki vagy esetleg másoknak, akik hasonló helyzetbe kerültek.

Már számolni se tudom, hogy mennyi embert láttam arra az elhatározásra jutni, hogy lemondanak a vágyaikról, eldobva a kedvtelésüket vagy éppen a szerelmüket, mondván, hogy „normális, átlagos emberhez méltó életet kívánnak élni és hasznos tagjai akarnak lenni a társadalomnak”.
– Hallottam ezt pelenkakedvelőktől, bi- és homoszexuálisoktól és sorolhatnám még. –

Számos más „kultúra” kapcsolódhat az AB, DL témakörhöz, teljesség igénye nélkül, ilyen az Age Play, a gumi és műanyag és bőrruhák kedvelői, a női ruhák kedvelői, Sissy Baby, Furry és Baby Furry, búvár ruha kedvelés, katona ruha kedvelés, BDSM és még sorolhatnám.
Alapvetően azt kell látni, hogy az emberek és közösségeik színesek és egyedi vágyakkal, tulajdonságokkal rendelkeznek.

https://abdl.hu/

Betegség, káros? Nem, hisz egészségkárosító hatásai nincsenek. A szakirodalom sokat foglalkozott a pelenkakedveléssel és más szexuális és lelki vágyakkal és játékokkal. A fórumban már sok szakember írását közzé tették (tagok), akik nem betegségnek, hanem a szexualitás részének definiálták. Bár nem ilyen egyszerű, mert az orvosok (pszichiátria, pszichológia) sok esetben betegségként, “jobb esetben” pszichés vagy szexuális zavarként próbálják beállítani. De nem lehet egyszerűen a címkét felaggatni minden pelenkakedvelőre, felnőtt babára, hogy “beteg és gyógyítani kell”. Hiszen akkor szinte minden szexuális játékot vagy lelki és életmód béli szerepjátékot kedvelő embert fel lehetne címkézni valamilyen betegséggel. 
A felnőttbabák se mondhatóak betegeknek, akár részben vagy egészében a szexualitásukhoz tartozik vagy akár életmódként gyakorolják, akár a lelki kiegyensúlyozottságukhoz szükséges szerepjátékként élik át.