a sokadik motivációs poszt

Közzétéve Szerző:

Mi legyen akkor az anyukatesteddel?

Ha te is azzal küzdesz, amit most írtok többen, hogy jó lenne erősebbnek lenni, fogyni, formásabbnak lenni, sőt: gyógyulni, és jó lenne énidő, saját, önbecsülést hozó fejlődés a sportban, mindehhez pedig “motiváció”, akkor figyelj.

Már mindent tudsz. Nem tudok újat mondani. Nincs még nagyobb titok. Ne bonyolítsd, mert nem bonyolult. A poszt végén elmondom, mi a lényeg.

De már sokszor volt ez a blogon. Nagy poszt:

hogyan kezdjek bele?

Kisebb poszt:

tíz javaslat a testről újév előtt

Újaknak és újrakezdőknek elmondom még egyszer.

Először is, lásd, miben vagy. Nem csak azt, hogy hányas a ruhaméret vagy hány kiló vagy, hanem azt, amit a sport és tudatosság nélküli, minden másba belefeledkező évek biztosan okoztak. Sajnos, ezt nem lehet szavakkal, ügyes megfogalmazásokkal eltüntetni: városi, irodai, autózó emberként, már szült nőként, harmincöt fölött, komoly, többéves sport nélkül egészen biztosan katasztrófa a tested állapota. Hogy ez hogy néz ki, az egy másik kérdés (és szintén nem jelentéktelen).

A jópofa beszédmód nem segít rajtad. Ne add át magad neki, nem is vicces. Egy gyöngyszem. Imádni fogjátok, annyira olcsó:

A történet így szól: 

Egy edzőterem bejáratánál egy nagyon vékony és egy szép nő képe fogadta a látogatókat a következő felirattal: “Ezen a nyáron mi akarsz lenni, sellő vagy bálna”?

Egy ismeretlen nő így válaszolt a kérdésre:

“Kedves emberek, a bálnákat folyton körülveszik a barátaik (delfinek, fókák, kíváncsi emberek), szexuálisan aktívak és nagy szeretetben nevelik fel az utódaikat.
Rettenetesen jókat szórakoznak a delfinekkel és sok rákot esznek. Egész nap úszkálnak és olyan fantasztikus helyekre is eljutnak, mint Patagónia, a Barents-tenger vagy Polinézia korallzátonyai. Nagyon szép a hangjuk, még cd-ken is szerepelnek. Lenyűgözőek. Sokan szeretik őket, és rengeteg rajongójuk van.

Sellők nem léteznek

Ha léteznének, kettős személyiségük miatt terápiára kellene járniuk: nő vagy hal?
Nem lenne szexuális életük, sem gyerekeik. Gyönyörűek lennének, de ugyanakkor magányosak és szomorúak. És mégis ki akar olyan barátnőt, akinek mindig halszaga van?

A mesterséges ellentét, és az a nagy lendület, amivel magyarázzák: kövér nő egyenlő morális fölény, barátok, szívből nevetés. Ellentétben a magányos, zavaros, karcsú sellővel, akit sároznak, mert biztos magányos, rossz neki, ki is akarna vele…?

Nem szégyellitek magatokat, hogy ilyenekre van szükségetek? Tényleg úgy tesztek, mint ha meg volnátok támadva, gyártjátok az áldozatiságot, és más nőket trasheltek?

Rengeteg hasonló “testpozitív”, “önelfogadó” szöveg dől ránk a médiából, sőt, sokan jól is keresnek vele, de ezzel nem mész semmire. Azt mondja a wmn-en az egyik nő, hogy nem zavarja nagyon a teste, szülés után ez van, most más a prioritás, de azért persze bizonygatja, hogy elfogadta a testét, ami miatt ugyanakkor nyafog is, sértő szavakkal illeti, hátha az vicces. Kora harmincasként, veszélyes mennyiségű hasi zsírral.

Nem adhatod fel, hogy legyen derekad. Ez nem esztétikai ügy.

Nem kell elfogadnod a tested. Sőt, szeretned sem kell. Csak bánj jól vele. Nem öngyűlölet az, ha megpróbálsz másképp nézni magadra, látni a realitást. Például azt, hogy nem, nem dolgozol magadon sehogy, mindig minden fontosabb.

Ami közös bennük: egyikük sem pontosan úgy néz ki, mint gyerekszülés előtt. Ez természetes? Az hát. Hogy tetszenek-e maguknak életük minden egyes pillanatában? Nem. Dolgoznak-e azon, hogy ez változzon? Persze, ki így, ki úgy. A lényeg: mindenki nagyjából rendben van magával. Általában. Nézzétek meg őket, és közben hallgassátok, mit gondolnak magukról…

https://wmn.hu/video/51083-ilyen-egy-igazi-anyutest-mutatjuk–nyomjad-anyukam-a-nagy-nekivetkozes

https://wmn.hu/wmn-life/51129-attol-hogy-nem-fogytam-le-szules-utan-meg-nem-vagyok-igenytelen-balna–lehet-magunkat-majdnem-is-szeretni

Senki nem mondta, hogy pont ugyanúgy kell kinézni, mint szülés előtt, vagy mint huszonévesen. (Lehet jobban is!) De hogy egész fiatalon eltűnik emberek dereka, és erről jópofáskodnak, ezt magyarázzák, meg külön cikkben írnak arról, hogy viszont a mellük, az de jó? Belekezdenek az életmódváltásba, abbahagyják, erről is lesz vicces vagy “önelfogadó” cikk, és mindig, mindig az a vége, hogy a gyerek, a család, a munka, de még a hobbi is fontosabb. Sajnos, pont a sportra nem marad idő. A fitnesz teher és feladat, nyűg, és nem is olyan fontos, nem ér ő erre rá.

De kesereg azért,  milyen a hasa. Meg ezek a deklarációk, hogy ő mit szeret, mit nem: étel, szabadidő, sportág…?

Nem vagy abban a helyzetben, hogy a szeretésed szerint válogass. Lehet, hogy meg kell szeretned új dolgokat, vagy szeretés nélkül, csak úgy tolni őket, mert az a cél, hogy jól legyél. És ezt folyamatosan, évekig. Akinek leépül az izma, az még komoly diétával, fogyással is csak skinny fat lesz, aminél nincs előnytelenebb összetétel.

Nem kell semmi fancy módszer, drága edző, dietetikus. Vedd a kezedbe a sorsod. Ha sok pénzt, energiát, lelkesedést szentelsz kifele, módszernek, embernek, ha másokat csodálsz és értük rajongsz, ahelyett, hogy just do it, akkor a gépezet része leszel, követeled majd, hogy ők teljesítsék, amit ígértek, finnyogsz, hogy nem is működik, és könnyen válsz csalódottá. Ne szervezd ki a tested karbantartását és az informálódást! Emeld fel a fejedet, és csináld meg te a saját jó életedet!

Egy ideig mindenkinek fontosabb az élete, a kötelességei meg az élvezetek, aztán beteg lesz. Ne várd meg!

Konkrét lépések

Méresd meg, milyenek a testedben a szövetek arányai: ha telik rá, akkor dexán (itt és itt), ha nem annyira, akkor Tanita vagy InBody (sok edzőteremben, wellnessközpontban, dietetikusnál, itt vagy itt). Nagyon könnyű azt hinni ránézésre, meg “de én szoktam sportolni” és “alapvetően egészségeseket eszem” mondatokkal, hogy rendben van a jelen állapot. Nagy valószínűséggel nincs: az adatok, ha tudod értelmezni őket, és van fogalmad arról, mihez képest annyi az annyi, kijózanítanak.

Itt olvashatsz az értelmezésről:

testösszetétel

dexa

És itt:

https://shop.builder.hu/a-test-zsirja-a3665

Aztán. Más teszt is van. Le tudsz-e futni kínlódás nélkül, érdemi tempóban 500, 1000, 3000 métert? Mi az, amitől már zakatol a szíved? Tudsz ötvenet mélyre guggolni? Négy emeletet lépcsőzni tempósan?

Jól vagy általában? Emésztés, alvásminőség, bőröd, hajad, ízület, fájások…? Iszol (sok) alkoholt? Dohányzol? Stressz?

Miket eszel? Sok benne a készétel? Felismerhető, ami a tányérodon van? Gabona, liszt, cukor, köret, édes gyümölcs…? Édesség?

Írd ezeket össze. Tűzz ki világos célokat, legyen odaszánás, józanság. Semmi ferdítő, kímélő szöveg, érzékenykedés. Nem kell utálni magad, de a “nem vagyok hajlandó utálni magam!” szöveg nem ment fel a cselekvés alól.

Értelmetlen állítás az, hogy nem vagy pont olyan, mint szülés után, mert oké, de ennyire? A kacskaringó, a lelki könnyítés, ez a rengeteg rizsa, hogy miért nem csinálod, ez akadályoz, elaltat, visszavet. Nőj föl, hagyj fel vele! Vedd komolyan magad.

Mit kell ennyit dumálni? A tisztánlátás miért öngyűlölet? Trükk: ha azt mondom, hogy igénytelen bálna vagyok, akkor majd mindenki azt mondja, nem, dehogy, jó a hajad is, csinos vagy!

Ne haragudj senkire, ne trasheld azokat, akik keményen dolgoznak, ne azt taksálgasd, ki túloz, kinek a sportolása, teste nem tetszik. Magadat jobbítsd. De amúgy nem kell a fitneszt sem idealizálni. Nem ez a megváltás, csak egy eszköze a jó életnek.

És akkor vágj bele. A kulcsszavak pedig:

jó levegő, természet

sport: akár napi gyaloglás, akár kardió, bicikli, futás ÉS némi súlyzózás,

öndokumentáció: legyen egy füzeted, jegyzeted, fájlod, írd fel, mi történik (edzésnapló, ételek, minden, amit a testedért tettél, adatok, eredmények), 

sokkal kevesebbet enni, ritkábban étkezni, edzeni ezt a képességet (hagyd ki bátran a reggelit!),

böjt: az igazi éhségérzet megtalálása, vércukor alacsonyabbra vitele szénhidrátcsökkentéssel és ritkább evésekkel. Hallgass a tested jelzéseire!

zsír, omega-3: ne félj a zsírtól! “Félj” a gabonától és a cukortól.

Ha ráérsz, és belefér több, akkor lehet még jégszaunázni, tényleg szuper az is, és van egy csomó extrább sportág, haladó szint, szuper cuccok, gazdagok mulatsága. Egyik sem feltétlenül szükséges, ne hidd, hogy ezen múlik, ne sóvárogj. Csináld egyszerűen, elkötelezetten!

Még két cikk, a hagyományos fitneszjótanácsok részletes cáfolata:

https://shop.builder.hu/ne-hallgass-rajuk-1-resz-a5325

https://shop.builder.hu/ne-hallgass-rajuk-2-resz-a5327

Rá lehet szokni. Sőt, vissza is lehet állni rá kis lazulás után. Ne csináld azt, hogy kétszer elmész futni, aztán ez is ennyi volt. Nem külső erő akarja tőled a cselekvést: a saját tested kéri. És akkor arra is rájöhetsz, milyen nem nagyjából rendben lenni meg elfogadni magad, hanem tényleg menőnek érezni a tested – és főleg azt az ént, büszkén, aki nem nyafizok meg eltolja a problémát, hanem képes változtatni, cselekedni.

A Skandináv maszáj oldalon is találsz hasznos olvasmányokat:

https://www.facebook.com/skandinavmaszaj/

A facebook ma figyelmeztetet, hogy írjak oda új posztot, hát, komolyan mondom, ez szép. közben épp a rendszer nem enged posztolni… (Azért nem válaszolok senkinek a privát profilomról, mert a gyűlölködő hadsereg összevissza jelentgetett, ki akarnak irtani a netről, és a facebook sajnos buta, ők meg nagyon ravaszkodnak, így engem tiltottak ki. De látom az üzeneteiteket. Köszönöm a szolidaritást, minden jó szót, támogatást! E-mailben és a csakazolvassa facebookprofilon megtaláltok.)

30 thoughts on “a sokadik motivációs poszt”

  1. Igazi népnevelés – jó olvasni, tényleg, és újraolvasni. A “ne hallgass rájuk”-cikkek különösen tetszenek, sok biztatást adtak. (Miért is tört meg nálam a lendület már vagy két éve? Jó belgyógyászra lenne szükségem, végre, de mindent nem kenhetek az egészségromlásra, az se csak úgy, magától áll elő.)

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  3. 4 éve járok ebbe a fitness studióba, de még van hova fejlödni… tegnap megfigyeltem a bootcamp edzés gyakorlatait ès rèsztvevöit: mivel volt köztük 2 öregebb bàcsika is, nagy arccal vègigcsináltam egy gyakorlatsorozatot a háromból, amit ök tolnak… ma olyan izomlázam van mint egy gályarabnak. De legalább megvan az új cél, új kihivás. Csak nehogy elkezdjek majd nyafogni, hogy pl.birja e majd a térdem, stb.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Csak hogy a lényegre reflektáljak, mi van, ha aztán tényleg nem bírja az ember térde? Újabban az enyém feldagad az intenzív igénybevételtől, megőrjít. Terhesség, két éve szoptatással romlott ez, de vajon visszaáll?

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Lehet hogy nem az ízület a problémás, hanem a nyirokkeringés, lehet a dagadás oka nyiroködéma is. Nem jár különösebb fájdalommal, cserébe veszettül dagad. Ebben az esetben simán lehet mozogni, fáslizzással mozgás előtt, még szebb is lesz mint előtte. (Az egyik lábam sportsérülés miatt érintett, egy év telt el mire, kiderült, hogy nem kell kímélni)

        Kedvelés

  4. Teljesen egyetértek. Hozzátenném, hogy nem szabad megvárni, míg elhízol, az első néhány ( Tízegynéhány) kilót még könnyű leadni. Illetve ezt is nehéz, éhségérzet, stb. de még mindig könnyebb, mint ha már gyomortágulat is van hozzá. Legkönnyebb egyébként úgy fogyni, hogy folyamatosan végzel valami erős haspréssel járó munkát. Ilyenkor étvágyad sincs.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

      • Gimnazista koromban nem hittem volna, hogy valaha is súlyproblémám lesz. Atlétizáltam, vékony hosszútávfutó voltam. (68 kg/172 cm) Aztán bevonultam katonának, kihagytam egy évet, ( 11 hónap előfelvételis szolgálat) feljött rám 12 kiló. Leszereltem, futottam ötven métert, hogy elérjem a villamost, és majd meghaltam. Újra kezdtem az edzéseket (foci), lement a többlet. Aztán jött a stresszes munkával (tanárkodás) súlyosbított kerékpározás, megint csak semmi plusz. Aztán nyugdíj, plusz nyolc kiló. Ami így önmagában nem sok, de emelkedőn minden kiló számít, plusz ugye tekerés közben-ahogy ráfekszel a kormányra, rugdosod a hasad. A Manchester – Hegyeshalom tíznapos előtt leadtam hat kilót, a tekerésen plusz kettőt, így megint a gimnazista versenysúlyomnál voltam. Azóta folyamatos diszkrét éhezés, akkor hagyd abba az evést, amikor a legjobban esik, így meg tudok állni a plusz hat kilónál. Tíz kiló körüli plusz egyébként esztétikailag nem zavar a feleségemen, sőt! Ő úgyanígy van az én súlyommal, bár mondjuk egy kilógó pocakot már szóvá tesz.

        Kedvelés

  5. De jó, hogy írtál erről!
    A wmn nálam kicsapta a biztosítékot, főleg a ‘két gyerekem van és nem prioritás a bojlertest’ sztori, meg a támogató kommentek.
    Nekem ez a nagyon kínos kategória, ennyi idősen idáig hagyta fajulni a testét? Az jelenti a bátorságot, hogy ezt felvállalja? Szóljon már neki valaki basszus, hogy ez magával, a gyerekeivel és az általa elért olvasókkal szemben is roppant ciki és nem fair.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Magánemberként nyugodtan ellehet ezzel a testtel és magyarázattal, én soha a játszótéri ismerőst nem nézném ilyen kritikusan, na de ő véleményformáló szerepben van, egy hatalmas apparátus jópofáskodik vele óriási olvasótábor előtt és ad engedélyt a legveszélyesebb fajta elhízásra. Erről nem kéne vihogni meg testpozitívkodni. Nem, nincs sokféle szépség. Erre akkor jössz rá, amikor következetesen, hosszan, igazán megdolgozol a testedért, és meglátod, mi jön elő az elhanyagolás rétegei alól. A tiszta, arányos, fényes forma. Vagy ha megnézed rendszeresen sportoló, nem kozmetikázott és nem is instásan fotózott nők formáit.

      Kedvelés

      Hozzászólás ↓

      • Magánembernek én sem szólnék be, de a magamban tartott gondolat az, hogy ne már. Nem ér vihorászva önsorsrontani.

        Kedvelés

  6. Ó nekem ez most nagyon aktuális, de olyan elején vagyok egy 19 és egy 4 hónapos kisfiúval , akik meg szopiznak.
    40 vagyok , ezek a gyerekek nekem ilyen későn lettek.
    Napi futásom 6 km volt, 179 centimhez voltam 70 kiló, jo volt nagyon, energikus , erős voltam.
    Most nagyon nagyon fáradt vagyok, fizikailag kiütött az elmúlt másfél év , a két terhesség.
    Maradt plusz 8 kilóm, hú de fura az a változás , előtte 20 évig ugyanannyi voltam, azaz egész felnőtt koromban.
    Elég nehéz , lehet 15 évvel ezelőtt más lett volna ez fizikailag is,de az én életem igy alakult.
    Olyan messze érzem még most magam a dupla futó babakocsitól, igaz kicsi még nem ül.
    Nagyon hiányzik a mozgás.

    Kedvelik 3 ember

    Hozzászólás ↓

  7. Én nagyon hasznosnak találom a sokadik motivációs posztot is. Nem úgy müködik a dolog nálam sajnos, hogy elhatározom, mit akarok és miért, és azt aztán végigviszem, kétségek és megtorpanás nélkül, változatlan lendülettel, ha törik, ha szakad. Ezért is jön jól egy ehhez hasonló emlékeztetö🙂. Sport: futás még mindig, de mostanában teljesen rákattantam a hulahoppra. Édességfüggök figyelmébe: ha bárki szeretné az addikcióját lecserélni, a hulahopp a tökéletes választás😁. Gyülöletkampány: nem írom, hogy kitartást, meg lelkieröt, mert tudom, neked az úgyis van, de ha netán az acsarkodók közül valaki itt kattintgat, jó, ha tudja, hogy sokan vagyunk, akik lélekben melletted állunk, az ö ügyködésüket pedig gyomorforgatónak tartjuk.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  8. Vannak olyan élethelyzetek, amikor épeszű ember nem firtatja, hogy az anyának miért sokadik a saját teste a fontossági listáján. Ilyen például, amikor a gyerek súlyos betegen születik, vagy csecsemő korában éri baleset, betegszik meg. Amikor hónapokon át a gyerek élete, vagy az életminőségre való kilátásai a tét, ott más dimenzióba kerül a testkép, az önelfogadás kérdése.

    Bár azt gondolom, ezekben az esetekben is eljön az a pont, amikor előrébb kell venni a listán a saját test(i egészség)et. Emlékszem, milyen mély benyomást tett rám egy dokumentumfilm, amit a Spektrumon láttam egy új-zélandi anyáról, akinek az egyéves kislánya vírusos agyhártyagyulladás szövődményeként elvesztette a végtagjait. Elmesélte, hogy hetente 3x jár kondizni, mert fontosnak tartja, hogy megőrizze a fittségét, másként nem bírna testileg-lelkileg helyt állni. Annyira csodáltam ezért, amiért nem magyarázkodott-mentegetőzött, hogy ő miért is engedi ezt meg magának.

    Ezek azonban extrém élethelyzetek. Normál körülmények között egy családban az anya fittsége IS közös érdek (kellene hogy legyen), nem pedig az ő egyéni projektje hamupipőke üzemmódban.

    Amikor ilyeneket olvasok, hogy mi minden fontosabb annál, hogy tegyek magamért, az Egy nap c. film jut eszembe. Brilliánsan mutatja be, hogy nem kell ahhoz se hülyének, se tehetetlennek lenni, hogy valaki ott találja magát, ahol a part szakad… ilyen társadalomban élünk, ami arra van berendezkedve, hogy a családanyák vigyenek a hátukon minden terhet, magukat örökké háttérbe szorítva.

    Kedvelik 1 személy

    Hozzászólás ↓

    • “Vannak olyan élethelyzetek, amikor épeszű ember nem firtatja, hogy az anyának miért sokadik a saját teste a fontossági listáján.” Még normál élethelyzetű nőnél sem firatjuk ezt, senki nem firtat semmt (hanem magukra vezsik a posztot). Én azt firtatom áétalában, a jelenségről írva, amely nagy méretű, hogy mit kell erről jópofáskodni locsogni, pláne elültetni a neten, sok olvasó körénben ezt a beszédmódot, amikor nyilvánvaló, hogy volna idejük, lehetőségük, csak tévedésben vannak, nem mérték fel a baj méretét, rossz az étrendjük és lusták.

      Kedvelik 1 személy

      Hozzászólás ↓

      • Van kereslet a híg locsogásra, pláne a beszűkült életterű kisgyerekes anyák körében, és a legegyszerűbb tartalomgyártás az átlag problémáit tálalni vicceskedő stílusban, hogy azt érezze az olvasó, mintha beszélgetne vele valaki, aki ugyanabban van, mint amiben ő, és nem is olyan rossz ez így, ha más is így van ezzel… Az önostorozás, önbecsmérlés is tipikus (játszótéri női) beszédmód, a panaszkodás, problémák hosszas taglalása is, a végiggondolatlan, tervezés nélküli maximalista fogadkozás is, hogy hétfőtől majd hetente 3x ezt, 2x azt, maximum ennyit, követve z-t – ezek ugyanúgy nem visznek sehová, mint ez a “most ez van, nekem jó így is”, csak ez az a beszédmód, amelyik a legfogyaszthatóbb mázzal fedi el azt, hogy valami nem oké…
        Nekem is volt olyan időszak az életemben, amikor nem foglalkoztam a testi közérzetemmel, a kinézetemmel, pl. mert depressziós voltam vagy túlterhelt, én akkor vicces mémeket fogyasztottam feszültséglevezetésként az édesség mellett (“brit tudósok megállapították, hogy az 5-10 kilós súlyfelesleggel rendelkező nők tovább élnek, mint azok a férfiak, akik ezt felemlegetik” meg hasonlók), az is önigazolás, csak talán kicsit kevésbé önfényező vagy identitásképző módon röhög magán az ember ilyenkor.

        Kedvelés

  10. A bálnának üzenem, a gyerek is jobban szereti, ha az anyja sellő. Tavaly majdnem rendeltem egy sellőfark-uszonyt. Csak Kínából nem ért volna ide a kellő időben. De most már kivárom.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

  11. Kell a folyamatos motiváció, bizony! úA futással leálltam, mielőtt komolyan belecsaptam volna, mert szétvitte a térdem, hiába a rekortán.
    De! Letöltöttem eszközt nem igénylő gyakorlatokat, napi 40 perc, három napja hasizomlázam van. És bringázom, sokat, szándékosan, mert az jó a térdemnek (térd, könyök, gyerekkorom óta recsegnek-ropognak). Behülyítettem a sporttalan barátnőmet is, mert ő is elkezdte érezni, hogy nem lesz jó. Azóta kétnaponta jár uszodába, és azt mondja, ha nem megy, már hiányzik. Nyilván viszi a lányát is. Alakul ez, és nem, nem haragszom magamra, hogy korábban kellett volna kezdeni, mert korábban túlélő üzemmódban toltam. Most meg vidámság van, és már kétszer voltam evezni idén, megyek harmadszor is, nyilván viszem a fiamat is. :))))))
    És nem eszem reggel, mióta olvaslak, pedig mindenhonnan az folyik, hogy napi öt étkezés, reggeli a legfontosabb. De én olyankor csak nagyon ritkán kívánok bármit.
    És mikor jött az érettségiző, és szóbelin ilyen szavakat használt, hogy intermittent fasting, tudtam, hogy miről beszél, de csak mert itt olvasok, bizony!

    Kedvelik 2 ember

    Hozzászólás ↓

  12. Csodálom, hogy ezt ilyen türelemmel sokadszorra is megírod. Kicsit mindig másképp, hogy mindenki megérthesse végül. 🙂 Szükség van a sokadik motivációs posztra is, igen.
    Engem motivál, köszönöm, pedig tudom, milyen jó a mozgás. Most vagy 4 napja sürgős munka miatt 14 órákat ülök, hát… a test máris jelzi, hogy nem jó (emésztés, izmok, ízületek – pedig amúgy nincs gondom). Akkor az elhanyagoltság hosszú távon? Ne kérdezzem, viszonylag késve jöttem rá, milyen lényeges ez.

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

    • Én is elfelejtem olykor, milyen létfontosságú a mozgás, és akkor jövök rá mindig újra, amikor egy darabig nincsen, és jé, a szorongás ismét bekopog az ajtómon… Majd az újabb edzés után olyan érzés, mintha elvágták volna…

      Kedvelik 1 személy

      Hozzászólás ↓

  13. Érdekes ez a cikk, sok csúsztatás van benne.
    Nem, a jólétiek nem automatikusan és minden téren egészségesebbek, sőt. Pont ők túlesznek és nem mozognak, gépesítve vannak, iparias kaja, tárgyak, kozmetikumok veszik körül őket, mesterséges fényben vannak és ülnek egész nap. A nagy jóléti Amerikának iszonyatos eü krízise van, és erre rengeteget költ, tehát életben tartja a betegeit.
    View at Medium.com

    Kedvelés

    Hozzászólás ↓

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .