szexi-e a sorozatgyilkos?

Hát persze. A kultúrtörténet tele van ennek példáival. Már a krimiknek, legalábbis Agatha Christie után, is van egy olyan pszichológiája, hogy az ő szemszögük az olvasó szemszögévé válik, egy kicsit drukkolunk a gyilkosnak, hogy sikerüljön az újabb tette, és megússza. Elérzékenyülünk, nem szeretnénk villamosszéket neki, milyen az. A médiagépezet felkapja őket, szuper nézettségfokozók. Ted Bundyt és retorikai fricskáit élőben közvetítették a tárgyalóteremből, showműsorrá vált a büntetőper. Lehet borzongani, beléjük szeretni, szoktak is, mert nagy sármőrök (viszont a szovjet kollégák meg nyomik, szociopaták, ágyba vizelnek – ki érti ezt?). A Chicago is erről szól: a bűn boldog, szándékos relativizálásáról, sztárolásáról. A Született gyilkosok, a Bonnie és Clyde, A keresztapa, Tarantino összes filmje, és minden, amiben Robert De Niro kemény fiú. A viszkis. Nem vénnek való vidék. És most az Átkozottul…

http://artmozi.hu/filmek/atkozottul-veszett-sokkoloan-gonosz-es-hitvany

A film nagyon jó, vagyis a dramaturgia, a látvány és Zac Efron mimikája jó, elannyira, hogy Lőrinc eljött velem, és harmadszor is megnézte. Szerinte ebből, pontosabban Zac alakításából Oscar lesz.

De amúgy is okos, trükkös film.

Viszont kell-e éltetni, sztárrá faragni ezeket a szörnyetegeket? Miféle dinamika ez? Nem relativizáljuk-e ezzel a nők elleni erőszakot?

“He is hot”. Zac Efron nagyon hot, de Ted Bundy nem hot.

https://www.inquirer.com/entertainment/tv/tv-ted-bundy-netflix-zac-efron-john-goodman-black-earth-rising-20190130.html

19 thoughts on “szexi-e a sorozatgyilkos?

  1. “Viszont kell-e éltetni, sztárrá faragni ezeket a szörnyetegeket? Miféle dinamika ez? Nem relativizáljuk-e ezzel a nők elleni erőszakot?”

    De igen. És nem csak a nők ellenit, hanem AZ erőszakot magát. “Miféle dinamika ez”? A visszaállatiasodás dinamikája: az antihumánumé, ami értelemszerűen nőellenesség: antifeminizmus is. Szerintem.

    Kedvelik 1 személy

      • Hosszú és fájdalmas kínhalálra gondolnak, amit néhányan ki is fejtettek.
        Vannak nem bocsátos bűnök és olyan emberek akik nem is akarnak megváltozni. A társadalom egyik reakciója a halálbüntetés az esetükre.
        Ismerek halálbüntetés ellenzőket, nem egyet küldtem melegebb éghajlatra, mert norma alá mentek. Nem értelmesebbek és nem jobb emberek mert papíron a kivégzések ellen vannak.

        Kedvelés

      • Bocsáss meg, ez vállalhatatlan értékrend számomra is, hogy az, aki nők meggyilkolását elítéli, másnak nemhogy halált, de kínhalált kíván mint a józan, arányos, megfontolt, érzelemmentes, nem pszichopata politikai közösség válaszát a gyilkosságra. Ezt hiába állítod határozottan, meg küldesz el melegebb éghalatra bárkit, ez nagyon gáz, olyanná tesz, mint ami ezt az indulatot kiváltotta belőled. Az állam erőszakmonopóliumának, ha már van neki (ez is aggályos, mert lehetne a köznek is, vagy az állam erősen korlátozhatná a sajátját) a felvilágosodás, bő 250 év óta humánusnak illik lennie. Az nem működik, hogy élvezzük a humánus, racionális jogállam és az európai kultúra áldásait, de közben elevenen megnyúzásról, bosszúról fantáziálunk nicknevek mögül. Mi több, olcsó, kínos, és én ezt nem tűröm a blogomon. Mi több, iszonyú veszélyes, kártékony, másokat is hergelő.

        Kedvelés

  2. Ted Bundy fizimiskája az Ice Age animációs filmben látható Sid karakterével vetekszik, soha meg nem értem, hogy a hisztérián kívül mi vonzotta a nőket benne. (valószínűleg a hisztéria maga)

    Kedvelés

    • Hát hogy esetleg nem csak a te ízlésed és nem csak fizimiska létezik. Annyira nem meglepő amúgy: ahhoz is kell sárm, fellépés, szexuális kisugárzás, hogy az a 30 (ennyit vallott be) nő megbízzon benne, kettesben maradjon, táncoljon stb. vele.

      Kedvelés

  3. Ja, hát az eröszak tök izgalmas meg szexi, amíg nem ellenünk (vagy a szeretteink ellen) követik el. Lázadás, törvényenkívüliség, a szabályok felrúgása – hát már hogyne lenne vonzó, pláne, ha még a személyiség varázsával is párosul. A túlnyomó többségnek, akik Ted Bundy- ról csak a médiából hallottak, ö kábé annyira lehetett valós vagy veszélyes, mint Edward a Twilightból. Az ember az otthona biztonságában borzong egy jólesöt, rajong, mítoszt szö, azonosul, aztán kikapcsolja a tévét és elmegy aludni (a való élet vâmpírbiztos). Amúgy persze, hogy nem etikus a gyilkosokat sztárolni (csak jó üzlet). Hogy lehet a jóságot érdekessé tenni?

    Kedvelés

      • Na de a világmegváltó hösnek is van sötét oldala, vagy valamilyen múltbéli traumája, különben nem lenne sztori. Nem jó ö, hanem a jó és a rossz elegye, ahol a jóság uralja/diadalmaskodik a benne élö rosszon. A vegytiszta jóság unalmas (most tekintsünk el attól az apróságtól, hogy nem is létezik). Amúgy pedig, ha valaki pl. hírnévre vágyik (sorozatgyilkos), a gonoszságot sajnos könnyebb reprodukálni, mint a világmegváltást.

        Kedvelés

      • “A vegytiszta jóság unalmas”

        Szerintem pont fordítva: a gonoszság unalmas, nem nagy kunszt, az emberek egy csomó gonosz dolgot tesznek minden nap. Mondhatni, alapértelmezett. A sorozatgyilkost se a gonoszsága miatt tartjuk érdekesnek, hanem mindig valami más, pozitív dolog miatt (intelligens, furfangos, határozott, megnyerő kisugárzású, vagy csak simán izgalmas, nem hétköznapi figura)

        Kedvelik 1 személy

  4. Szia! Próbáltam hozzászól a Facebook oldalammal, de folyton azt írta ki: a cím, email kitöltése kötelező, viszont nem találtam ilyan cellákat.

    Két fontos kérdésről zajlik a vita.

    – Miért nézik olyan sokan jóleső borzongással a filmbeli erőszakot?

    – Mi legyen a valóságos erőszaktevőkkel?

    Rejtetten pedig megjelenik a harmadik szál is: milyen szerepet játszik az erőszak a mindennapi életünkben, azon belül az erotikában?

    Az első kérdésre nagyon könnyű a válasz. Legmélyebb ösztöneinkben ott lapul az erőszakosság ( Vadászat, ( Technikai, különösebb agresszív érzelmektől mentes erőszak.) Védekezés a ragadozóktól, idegen törzstől, kölykök védelme ( Életfenntartó, a legmélyebb érzelmi indíttatású erőszak) Dominanciaharc. ( A rangsorban előbbre lépésért folytatott, rituálisan szabályzott, egészséges pszichéjű egyedek esetén viszonylag erős, de a pusztításig soha nem fokozódó érzelmi késztetés.)

    Ahogyan a nagycsalád, törzzsé, majd nemzetté nőtte ki magát, ahogyan a fizikai tekintély helyébe a szellemi tekintély lépett, úgy bonyolódott, ritualizálódott, távolodott az eredeti, viszonylag egyszerű ösztöncselekvéstől az erőszak alkalmazása és eltűrése.

    Aki ma krimiket, thrillereket néz, küzdősportokat művel ( Magam a hosszútávfutástól a focin át az ökölvívásig jó néhány sportot megjártam, nem mondanám, hogy a hosszútávfutó küzdelme az ellenféllel fényévnyi távolságra lenne az ökölvívóétól. ) Voltaképp ezt az ősi ösztönkésztetést elégíti ki. Persze van különbség Jessica Fletcher estei, meg a thrillerek között.

    A nemi erőszakról eddig nem beszéltem, a dominancia erőszak egyik sajátos, nagyon enyhe formája. Eredetileg a hímeknek, nőstényeknek a többiek elé kellett tolakodniuk ( Násztánccal, lugas építéssel, fészekrakással, “feszelgéssel”, ami egyes fajoknál a verekedésig fajult.) Mivel a faj fennmaradását az szolgálta, ha a csak a legerősebb hímek közösülhettek,a nőstényeknek ki kellett fejteniük valami kis ellenállást, ami azonban nem lehetett túl erős, hisz ebben az esetben nem jöhetett volna létre az aktus. (Ellenvethető lenne, hogy: “De hát, ha már egyszer győzött a párviadalban, minek bizonyítson még egyszer, de evolúciós szempontból az egy ezreléknyi hozzáadott haszon is fontos elemmé válik néhány ezer éven belül.) A férfiakban lévő erőszakosság a szexben ezt az emléknyomot őrzi, azonban a psziché fejlődése során, az empátia gazdagodása oda vezetett, hogy a partnerek élvezete átterjed egymásra. (Ezt most nagyon leegyszerűsítem persze.) Nincs is addig probléma, míg mindez egy kis birkózást, felülkerekedést, stb. jelent. Azonban az eredeti ösztönkésztetést azonnal leállítja, ha a partner az “évődő, enyelgő” ellenállás helyett önvédelmi harcról ad jeleket. Ahogyan a betegség, vagy a nemi érettség hiánya is leállítja az erotikus késztetést.)

    A nemi erőszaktevőknél torzult ez az eredeti ösztönvilág, azonban, ha valaki filmen látja, azaz tudja, hogy ezek csak úgy tesznek, mintha, már befér az izgalomküszöbe alá.

    A második kérdésre már nehezebb a válasz.

    Az egyik technicista válasz az, hogy ha valaki fog egy gépfegyvert, és lelő egy csomó fiatalt (Breivik), azt könyveljük el menthetetlen esetnek, a pénzt, amit az őrizetére fordítanánk, adjuk nemesebb célokra. Őt “iktassuk ki!”

    A másik, érzelmi indíttatású válasz már kétféle lehet. Egyik: toroljuk meg, szolgáltassunk elégtételt az áldozatnak. Valamit könnyítsünk a leendő áldozatok utolsó percein. “Jó, én most meghalok, de te is meg fogsz halni. (Alválasz: “borzalmasabb kínok közt, mint én.”)

    Másik: ne süllyedjünk az ő szintjére. Könyveljük el betegségként. (Gyógyítható vagy gyógyíthatatlan.) Illetve: engem nagyon megterhelne, ha a jóváhagyásommal ember ölnének.

    Van azonban egy harmadik motívum is. A feudális viszonyokból kinőtt európai demokráciák polgárának még ott van a tudatalattijában, hogy a bírói ítélet időnként (gyakran/ mindig) a hatalmasságok szándékait tükrözi, tehát a halálos ítéletek esetleg olyan emberek kiiktatására szolgálhatnának, akik útjában vannak a hatalomnak. ( Nem véletlen, hogy a feudális viszonyokból menekülők által alapított amerikai társadalomban kisebb volt ez a félelem, tehát kevésbé tartották fontosnak a halálbüntetés eltörlését.)

    Mindezek a kérdések azonban mellékszálak, a legfontosabb kérdés napjainkban az: mennyiben tudja az ember szocializálni önsorsrontó, a faj pusztulásához, vagy legalább is radikális “komfort-zuhanásához vezető ösztönkésztetéseit, és mennyiben tudja megőrizni azokat, amik a faj fennmaradását szolgálják.

    A szórakoztatóiparba, divatiparba, reklámiparba (A múlt században megjelent “felesleges emberek” feleslegesség-tudatán nyerészkedő), politikai iparokba, illetve az ezt kiszolgáló hadi iparokba áramló trilliárdok vajon átáramolhatnak-e a környezetvédelembe?

    Lám, lám, milyen messze jutottunk egy egyszerű kérdéstől. ( Miért néznek annyian borzongva thrillereket) Már, ha csak nem egyszerű össze-vissza fecsegés áldozatai lettünk.

    csak az olvassa. én szóltam. ezt írta (időpont: 2019. aug. 3., Szo, 2:24):

    > csak az olvassa posted: ” Hát persze. A kultúrtörténet tele van ennek > példáival. Már a krimiknek, legalábbis Agatha Christie után, is van egy > olyan pszichológiája, hogy az ő szemszögük az olvasó szemszögévé válik, egy > kicsit drukkolunk a gyilkosnak, hogy sikerüljön az újabb tette” >

    Kedvelés

    • “A férfiakban lévő erőszakosság a szexben ezt az emléknyomot őrzi, azonban a psziché fejlődése során, az empátia gazdagodása oda vezetett, hogy a partnerek élvezete átterjed egymásra. (Ezt most nagyon leegyszerűsítem persze.)” Ezt nagyon. Nem empátia az, amiért az egyik élvezi, hogy a másiknak jó, amiért számít a másik ember reakciója, hanem ennek _hiánya_ dealbreaker, vagyis: ha a másik nem él át vágyat, élvezetet, akkor nincsen szex, ennyi (vagy van, de értelmetlen annak nevezni). Nem értem pontosan, hogy mire gondolsz, amikor a szexbeli erőszakosságról írsz, de az a pornóból és a patriarchális (másodlagos, sokadlagos, nem eredendő) erőszakból, a hatalomból származik, nem az evolúcióból és nem is a belénk kódolt dolgokból.

      Kedvelés

      • Igen, a hatalmi helyzet élvezetének vélem megtalálni őseredőjét a dominancia erőszakban, de – ha az erotikára is kiterjed, akkor már torzult formáról beszélünk. Azzal – hogy a férfiak erőszakos viselkedésének ösztöngyökereit keresem, természetesen a legkevésbé sem igyekszem legitimizálni, Az empátia pontosításával egyetértek.

        Kedvelés

      • És nem látod problematikusnak, ahogy a férfiak a szexben és az élet minden területén a hatalmukat használják? Tehát mi az a terület, ahol rendben van, és nem torzult? Miért van (több) hatalmuk, miért gondolják, hogy van nekik?

        Kedvelés

  5. Már hogyne látnám problematikusnak. A stílusom pedig valóban problematikus. Újraolvasva azt hiszem szinte minden mondatot kérdőmondattá kellene alakítani. Vagy legalább is beszúrni a valószínűleg, talán, szerintem, stb. kitételeket.

    Kedvelés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.