ege alatt még mindig

Szóval, néztük a nyári égboltot, és átcikáztak rajta a meteorok, és akkor az ember kimondja a kívánságát. Mindenki. Csendben, szépen belül.

Fekszünk, nézzük.

Ez egy vándormotívum (talán: toposz) amúgy, vagy csak egy közismert történet: az aranyhal, vagy a szellem, akit kiszabadítasz meg visszadobsz, megkérdezi, mire vágysz. Üzletet ajánl, és akkor kívánhatsz.

Az ember pedig nem tudja eldönteni, mire vágyjon. Elhamarkodja.

Jól válaszd meg a vágyaidat, céljaidat, mert mi lesz, ha teljesülnek? Ez a tanítás lényege.

MMár júniusban is van hullócsillag, egész nyáron van, csak a legnagyobb meteorrajzás van augusztus 13. körül.

Látod te is? Van olyan hely, idő, amikor nézheted a csillagokat?

És kívánsz is? A kéményseprő nem annyira kötelező érvényű, de ez!

Én kívántam most, azon az estén, hármat.

Nos, jelentem, a hullócsillagos kívánság működik. De úgy, hogy már másnap. Ezen komolyan megdöbbentem. És a másik meg négy nappal később. A harmadik kívánságom meg olyan, hogy évek alatt fog teljesülni.

Persze nyilván közelben lévőt, valósat kell kívánni. Biztosat nem, abban semmi poén nincs. Remény-teljesülést, történést, élményt, helyreállást.

Nos, megkaptad, amit akartál, mondja az aranyhal. Vagy a szellem. Vagy a csillag. Ezt akartad? Biztos?

Szeretne kiröhögni, de nem hagyom.

Nem pontosan ezt akartam, ez csak olyasmi. Ez volt hozzá a bejárat.

És onnantól már intéztem magam. Köszönöm.

*

Az aranyhal utánamcsattogott még a kövezeten.

Nem az a lényeg, tette hozzá, hogy most konkrétan mi történik, kivel, sőt, nem is az, hogy ez hogyan illeszkedik az előzményedbe, a regényedbe, vagy abba, amit magadról gondoltál. Vagy amit a szeretésről gondoltál. Hogy ezt te megérdemelted, mert kivártad, vagy hogy ez elégtétel-e esetleg, ez sem. Nem méltó hozzád, hogy erre az egészre, a csillagaidra elégtételként gondolj.

Sőt, nem is az a lényeg, boldog vagy-e igazán, és meddig tart ez.

Hanem a boldogságnak a potenciálja a lényeg, amely, ímhol, benned van, maradt, és amelynek – a potenciálnak! – a hiányában olyan keserűek és gonoszak tudnak lenni emberek.

A krónikás pedig azt követeli bennem, hogy jelezzem: ez (meg ez, meg ez meg ez, ugyanaz) a nagyon fájdalmas történet – amelyben neki több tucat lehetősége lett volna úgy dönteni, hogy ne fájjon ennyi embernek ennyire –, úgy egészen, hogy meg se rezdülök tőle, harag és kérdések nélkül, ám a tanulságok birtokában, bennem e hullócsillagos estén ért véget. (2019. június 30.)