hogyan kerüld el a nárcisztikus férfit?

A címadásom nem egészen korrekt ma, mert valójában a “mi a még nagyobb baj a nárcisztikusozással?” címet kellett volna kitennem, erre a posztra utalva.

Körülöttem mindenki a pasijáról vekeng. Vagy nincs neki, eltűnik, hiába “ismerkedik”, vagy ami van, az ellaposodott, unja, de nem tud kiszállni; vagy nem egyetlen nő “a pasi” életében (ez is a halálom, a pasi egy műfaj, egy típus – hát basszátok meg, emberek vannak!).

Nem érti a nő, mi van, és nem az van, amit szeretne.

Miből írok én? Örülök, hogy nem alkudtam meg. A gyomrom tiltakozott a megalkuvás ellen. Inkább vagyok egyedül, mint kompromisszumban, kételyben.

Teszem hozzá gyorsan: én is voltam nem egyetlen, de nem vekengtem ezen. Így szerettem meg. Örültem annak, ami lenni tudott, és nem kattogtam mások kapcsolatán.

Na, térjünk a lényegre. A téma ma: a nárcisztikus férfi, illetve a nárcisztikus bántalmazó. A vád, amelyet olyan könnyen hintenek magukat szakértőnek képzelő nők a nemrég-még-szeretteikre. Az első ilyen poszt írása idején még csak friss döbbenet volt a jelenség. Hogy a sűrű nárcisztikusozás egy mostanában divatba jött lélektani-kommunikációs trükk, amellyel a nők áttolnak minden felelősséget a partnerre, utólag pofátlanul átírják a történeteket, és eltolják a felelősséget: a felnövés, a jó döntés és az igazi szeretés felelősségét.

Hiszékeny, rángatható, nem gondolkodó, nem kritikus, gázul viselkedő, szeretetmorzsákért négykézlábra álló, magukat olcsón megszámító nők.

Pont úgy trükköznek ezzel, mint a “fogadd el magad”, testpozitív, szégyenítés ellen tiltakozó beszédmódban. Ott is áldozattá avatják magukat boldogan emberek, akiknek igenis van, volna, lett volna mozgásterük, döntési lehetőségük. Őket bántják! A trendi szólamokkal hárítják a cselekvést, a felelősségvállalást: a Másik fél (a társadalom, azítélkező emberek) a hibás csakis. Szar nekik, és nem ismerik fel, hogy elfogadó közegben sem lennének boldogok, mert a testi állapotuk a kínjuk. A valóság, a saját valóságuk, és nem az, ahogy mások bánnak velük.

Ezek a nők nem akarnak önismerettel, melóval, a valósággal, a testükkel foglalkozni.
Ők “belefutnak a történetekbe”, ők csodálatos szex keretében mégis kibékülnek a cikis férfval, őket elbódítják a szép szavak. Aztán meg rettentően jólesik nekik a nyilvános térben mindennek elmondani a csalárd férfit. Hosszan, részletesen, belepörgetve magukat és egymást ebbe: milyen veszélyes a Nárcisztikus Férfi! Óvakodj tőle! És akkor minden rendben lesz. Akkor majd szeretnek éretten, felelősen és jól, egyrészt mert természetesen szeretetreméltó és kívánatos vagy, veled nem lehet semmi gond, m,ásrészt (és főleg) mert a normális, nem nárcisztikus férfi, az bezzeg mennyire okés!

Ez lett gyanús. Hogy élvezik a nárcisztikusozást, mert meg lehet vele úszni az önvizsgálatot.

A Quora is tele van ilyen kérdésekkel.

https://www.quora.com/Will-a-narcissist-ever-admit-they-never-loved-you

https://www.quora.com/How-do-you-know-for-100-percent-if-he-is-a-narcissist

https://www.quora.com/What-saddens-a-narcissist

Olvasom, és nem hiszem el. Ti kinek vetítetek? Ezek a férfiak gázok, nem vitás. Szerintem egyszerűan bántalmazók, az viszont nem személyiség dolga, hanem a társadalmi-hatalmi viszonyok megjelenése az egyén viselkedésében (ez a különbségtétel nagyon fontos). De mivel az ő húzásaikról már rengeteget írtam, vagy ötven posztot, engem most az érdekel: miért van ennyire szükségetek erre a bűvszóra, hogy nárcisztikus?

A quorás írásokban már nem látszanak tisztán a nárcisztikus személyiség kritériumai: hol nem tud szeretni, hol nagyon is, de persze az csak álca. Egészen megtévesztő, olyan, mintha igazán szeretett volna, egy álom (vajon akkor mi a különbség a jó kapcsolat meg eközött? A kapcsolat bármilyen elbaszódásakor elő lehet rántani a nárcisztikus vádat és hevesen önsajnálni).

Van olyan, aki ajándékokkal halmozza el a nőt, más kifizetteti a drogját a nővel és a kontójára él. Van, akivel csodálatos a szex, van, aki manipulatívan visszatartja azt is. Hol magához láncolja a nőt, hol az eltűnésével bünteti. Van, akin azonnal látszott, másvalaki nárcisztikusa azonban még most is megtéveszti gyanútlan áldozatát, és a külső szemlélőp aggódik a kommentekben.

Semmit nem szabad elhinni. Csak sértő, beteges lehet az, ha valaki nem akar elköteleződni egy életre, vagy a másikról teljes munkaidőben gondoskodni, hiszen ő is megtette érte.

Persze ez mind gáz, minden gáz, ha nem szeretik egymást kölcsönösen, ha nincs őszinteség. De ezek a jellemzések a bántalmazót írják le, a jogosultságérzetet, az érzelmi hidegség trükkjeit. Ez nem kórállapot, ez nem a személyiségből fakad, ez nemi szerep és hatalmi kérdés.

Hogy tudsz egy ilyen embert szeretni, csodálni? Nem az a baj, hogy magadat nem szereted? Feltetted-e valaha a kérdést, hogy ennek az embernek érett-e a személyisége, tisztel-e téged? Beszoptad-e, hogy mindjárt elválik?

A nárcisztikusvád, a nárcisztikus képzete mint egyéni kórállapot és kerülendő személyiségtípus azért káros, de rettenetesen, mert egyéni, pszichopata jellemzőnek állítja be a rendszerbe kódolt patriarchális erőszakot, eltereli a figyelmet az okról, a valódi működésről és a kilépés lehetőségéről.

Nincsenek nárcisztikusok, pontosabban nem ennyien vannak, mint ahányakra névtelenül ezeken az oldalakon panaszkodnak. De ami biztosan nincs: a minden hatalmi húzástól mentes, igazán szerető, gyengéd férfi. Azt hiszed, ha nem nárcisztikus a férfi, akkor minden hepi? Azt hiszed, ha kiheverted a traumár, az igaz szerelem vár rád?

A hatalmi különbség nem kerülhető ki, ne áltasd magad. Majdnem mindenkiben ott van, oka a patriarchátus. És neked is kell személyiségfejlődni. Nem játszmázni. Vállalni magad. A saját jóllétedet szem előtt tartani. Nemet mondani. Lemondani talmi előnyökről, szép szavakról, ha gázos a férfi.

Itt egy “novella”. Te mikor szálltál volna ki ebből? Mennyire életszerű ez? Hogy lehet, hogy nők beérik ilyen felemás viszonyokkal? Hogy tehetnek ki ilyen színvonalú szöveget?

https://wmn.hu/wmn-life/50661-a-szex-az-jo-lesz-csak-amugy-beledoglesz

*

Hogyan kerüld el, hogy fájjon? Hogyan kerüld el a nárcisztikust, és mindenfajta kapcsolati játszmát?

Megmondom.

Ne a másik embert taglald folyton. Se szerelemben, se krízisben. Te vagy a fontos. A legnagyobb kezdeti lázban is magadra figyelj: milyen ez nekem? Mit érzek? Aki így él, nem lesz olyan áldozatkész meg romantikus, de nem fog később sírni.

Tudd: nem vagy kiszolgáltatott áldozat. Dönthetsz. Méltón élj egyedül is. Inkább senkid ne legyen, mint nyomik, trükközők, nagy dumások. Van, hogy az ember megkíván egyet, de akkor ne vonódj be érzelmileg.

Ha nem jó, szállj ki. Egyszerűen. Ne görgesd tovább!

Ne kuncsorogj szeretetért, bókokért, ne hagyd, hogy eluralkodjon rajtad a negyven fölötti pánik, hogy “talán van még pár jó évem”. Ne társkeresőzz, hanem élj. Engedd megtörténni a spontán kapcsolódást, legyenek mély barátságaid, okos, élvezetes elfoglaltságaid, egyensúlyod.

A társkereső egy panoptikum. Szörnybemutató. Ott mindenki elromlik, mert ott egy keretbe kell illeni, sémát követni. A felszínes, másokat paraméterlistaként észlelő, köztük előnyalapon, piaci szemlélettel válogató, önös, a szexet szórakozássá silányító, lelkileg sérült emberek fognak megtalálni. Ne tedd ki magad ennek. Inkább várj évekig.

A szex nem szórakozás és nem is szükséglet, hanem ritka csúcsélmény, emberségünk lényege. Ha nem az, csalódás lesz. Válassz jól!

Csak lelkileg kiegyensúlyozottan kezdj kapcsolatba. Ne keress vigaszt, pótlékot, gyógyulást a szerelemben vagy a szexben, erre ne embert használj. Eltorzulsz tőle.

Ha zűrös kapcsolatban vagy, tedd föl a kérdést: milyen csávóm van már? És válaszold is meg – a válasz ez lesz: olyan, amilyen nekem elég. Aki az én szintemet megüti, olyan. Aki engem tükröz, hiszen belém nézett.

Volt ferde szándékod, eltartattad magad, használtad a másikat? Volt benned igazi vágy?

Büszke vagy arra, hogy ti ketten? Büszke vagy a szerelmedre? Ragyogsz tőle? Milyen ember lettél ebben a kapcsolatban? Jól működsz, egyensúlyban vagy, jobb emberré tett?

Ne menj bele felületes kapcsolatokba. Nem lehet olyan partnered, amilyen épp akadt, csak mert nincs más, vagy mert ő annyira akarta. Csak olyan lehet, akire mondtál egy nagy igent. Nem az elvárásaid teljesülésére, hanem az emberre, akinek vannak hibái is. Te mondod az igent. Te mondod a nemet is.

Ismerd meg a másikat és ismerd meg önmagad. Figyeld meg, szépen nyugodtan, mi alakul, milyen érzés ez neked. Ha valami nem okés, akkor semmiképpen ne magyarázd az okait, mentségeit, ne keresd, mitől ilyen, csak arra figyelj: jó ez nekem?

Ne engedd az elején bénán célratörni. Csupa szép szavakba fullasztani a kommunikációt. Értelmes ember legyen.

Ne taglald jelen másik vagy korábbi, kudarcos kapcsolataidat neki. Ne vidd át egyik kapcsolatot a másikba. Ne pendlizz! Fejben sem. Ne hagyd, hogy neked panaszkodjon a másikról vagy a régiről. Az igazi szerelem tapintatos.

Olvass olyan anyagokat, amelyek megtanítanak a méltóságra: hogy mit várhatsz el, mi nem okés egy kapcsolat elején, hogy ne legyél játékszer, hogy mi a fontos.

És akivel valaha egymás szemébe nézve, az ágyban szövetséget kötöttél, azt ne áruld el soha. Persze megint ott vagyunk, hogy odafigyeltél-e, vagy eszeveszetten “szerelmes lettél”, és mindegy volt.

Ha hajlamos vagy ostromoknak engedni, léhaságokba belemenni, alkohol hatására “bulizni”, “ismerkedni”, tedd fel magadnak a kérdést: mire van szükségem? Ez kell nekem? Miért? Úgysem lesz jó.

*

A poszt nem a nárcizmusról, a nárcisztikusokról, hanem a nárcisztikusozásról szól. Bánatos vagyok, ha nem érted a különbséget, de tehetetlen. Közhelyes náriczstikusozó önigazolással tele van a net. annak más oldalakat ajánlok.

37 thoughts on “hogyan kerüld el a nárcisztikus férfit?

  1. Úgy látszik, a nárcisztikus lett az “elköteleződésre képtelen” meg “intimitástól rettegő” diagnózis utódja, arra az esetre, hogy jól kianalizálgathassa valaki dühében vagy bánatában , ha nem jön össze az elképzelt kapcsolat, vagy nem úgy, ahigy azt az illetô elképzelte.

    Kedvelés

  2. Erről eszembe jut két story. Blog, ahonnan kérem a törlésemet Levélváltás, részükről nickneveken való, kommunikáció, megmondják, mi a bajom, mit csináltam. A kedvenc mondatom ez,” Deen vagyok…”. Felállunk az asztaltól. Kiváncsi leszek, mikor találják meg a gerincüket, meg az évszámhoz tartozó, adott témakörhöz tartozó könyvet.
    A második. ” Én tanultam pszichológiát,…. ” Matematikát sem ártana.

    Kedvelik 1 személy

      • A lustaságom az oka, jobban ki kellene fejteni a gondolataimat. Arra szerettem volna csak utalni, hogy önjelölt pszichologusok, félinformációk,…. alapján mindig jogot fognak formálni arra, hogy negatív címkéket ragasszanak másokra. Nem számít, hogy igaz vagy sem. Felsőbbrendűségük teljes tudatában osszák az észt, szarnak le más embereket vagy csoportokat. Nehéz őket kikerülni, én például tudatosan kk-zom, kerülöm a bajt, a problémás idiótákat, helyzeteket. Mégis beleszaladok elég sűrűn. Nem értem őket, net, könyvtár, segíthetne neki, vagy szimplán magukévá tehetnék a témát sokkal jobban átlátó, ismerő ember véleményét.
        Volt pszichopata, szociopata, szemilyiségzavar ….. mindig találnak újabb jelzőt, csak azért hogy igazolják önmagukat.

        Kedvelés

    • “Deen” ugye nem te vagy? Mert ő egy izé, probléma. Szerintem elég nagy. Most is, nem tudom ő tanult-e pszichológiát, de pszichológus, az kéne neki sajnos.

      Kedvelés

      • Nem kommenteltem Deenként sosem, és olyan személy sem akiért tartanom kellenne a hátam ( rokon, családtag illetve barát). Nem biztos hogy egy személyről beszélünk , Öten vittek egy bloggot Deen (S. I), Semese (S.E), ,…. Már szétmentek.
        Nem ismerem őket személyesen, nem tudom megítélni, hogy kell vagy nem kell agytúrkász neki. Nincs képzettségem sem hozzá, én általában a páciens oldalon ültem.

        Kedvelik 1 személy

      • Nincs köze a transzságomhoz. Pár olvasóval találkoztam, már egy másik női blogon. Ha jól emlékszem ismerőse voltál a blog egyik oszlopos tagjának a facen. Autista a gyereke, Angliában élt. Él?
        Kaptál onnan rajtam kívül pár fura fazont.

        Kedvelés

    • @kariningridmayer, igen, erről a személyről van szó. És valóban nem Éva blogján kéne feltétlenül megvitatni, mert nyilván sokan sose látták ezt a hivatkozott blogot (a társaság egy-két tagjáról tudok egyébként csak valamit, akiket bírtam anno, Cozu meg meghalt idén….), de azért hökkentem ekkorát, mert amit “Deen” csinál mostanában, az bizony olyasmi, ami Éva posztjaiban mostanában sűrűn előkerült, mégpedig a rajongós barátkozás utáni gyűlölködés, és utána pedig az írások, blogmódszerek egy az egyben másolgatása, ami most épp üzemszerű (kb. mindent, azonnal, témákat, képstílust, betűtípust, facebook-üzenetet, facebook-hirdetést, whatever, mindennap, rendszeresen…), ami valahol egyszerre szánalmas, nevetséges és valljuk be időnként dühítő is, és egyelőre nem tudjuk, mit lehet lépni erre ésszerűen. És amúgy teljesen értelmetlen és érthetetlen, mert aki csinálja annak van keresett szakmája, anyagi lehetőségei, mindenféle más időtöltési opciója is, egyszerűen józan ésszel nem vágom, mi a fenét akar. Ezért nem bírtam megállni, hogy ne kérdezzek rá, hogy vajon ugyanarról van-e szó, igen, ugyanarról. És elnézést hogy idehoztam, csak annyira rímelt Éva ilyen tárgyú posztjaira is valahol.

      Kedvelés

  3. És még ha tényleg van mentális probléma, akkor is ott lehet ezzel együtt a sima görénység. Én elhittem, hogy az ex a valós, diagnosztizált probléma miatt mennyi mindenre nem képes, aztán mikor elhagytam, kemény volt szembesülni azzal, hogy csak kényelmes volt rám hárítani egy csomó mindent. Egyszerűen nem voltam annyira fontos, hogy bármi változzon. Naiv barom voltam,és el is felejtettem közben, milyen, ha szeretnek. Először szar kimondani, hogy ez az ember engem nem szeret, de aztán ettől felszabadultam.
    A közös ismerősök többsége nem érti, miért nem sajnálom azt a szegény beteg embert.

    Kedvelés

  4. Olyasmi jelenseg ez, mint a depressziozgatas. Van a klinikai depresszió és a depressziós ember… és van a hétköznapi “depis vagyok” fordulat, ami kb csak azt szokta jelenteni, hogy le vagyok törve éppen. De csak ilyesmi, mert mégsem…sunyibb és alattomosabb “bulvarositasa” egy klinikai kórképnek, mert vádolva gonosznak kiált… és nem lett csak szimplán az önző és hiu szinonimája.

    Kedvelés

  5. “A társkereső egy panoptikum. Szörnybemutató. Ott mindenki elromlik, mert ott egy keretbe kell illeni, sémát követni. A felszínes, másokat paraméterlistaként észlelő, köztük előnyalapon, piaci szemlélettel válogató, önös, a szexet szórakozássá silányító, lelkileg sérült emberek fognak megtalálni. Ne tedd ki magad ennek. Inkább várj évekig.” Borúlátó vagy:). Nem ettől “romlik el”, aki elromlik. Kétségtelen, nem a legromantikusabb kezdet…de úgyis a folytatás a lényeg, nem:P? Igy ismertem meg a szerelmem, enélkül lehet sose találkoztunk volna. És nem vagyok fehér holló… több a jó történet a valóságban, mint ahogy azt a neten sugallják mindenfelé :).

    Kedvelés

    • A keret a rossz, az üzem maga. A virtális nézegetés. Hogy nem az igazi szem villan.
      Annyi impulzus van a való életben is!
      A folytatás ritkán jön össze, elmegy egy csomó netes és valós idő, és betokosodnak a nők, de a férfiak is, hogy “akkor ez se jött össze”, viszont aki átlagos vagy van valami gikszer, trauma, az szerezhet a társkeresőn jó pár fájdalmas sebet.

      Kedvelés

      • Tegnap addig írtam egy kommentet, míg elkuldeskor kapcs megszakadt :(. Jobb is így. A lényeg: fájó sebeinket kizárólag szeretteinktol kapjuk. Ismeretlenek csak horzsolni tudnak, vagy borsot szórni a nyílt sebbe. Azt gondolom, hogy aki a társkereső rendszerét hibáztatja a kapott lelki seruleseiert…rossz nyomon jár. Olyan ismeretlen, aki nincs is benne “hétköznapi életünkben”, nincs ra semmi hatása…banthat, ha priviben lekurvaz pl, de max annyit ér, hogy vegyünk egy tízes papirzsepit+egy éjszaka rinya. Szóval nem az ördögtől való a netes társkeresés… és ember marad minden ember, aki irl is az :).

        Kedvelés

      • Szerintem az ördögtől való, ezért lehet csak ilyen parciálisan magyarázgatni (nem a társkeresőzést általában, hanem a saját gyakorlatot, tehát ez nem egy elvi beszélgetés a részedről).
        Nyitott szájjal berohanás a faszerdőbe.
        Mindenki az élő, szerves kapcsolatokat, az áradást, zsongást, lassú ismerkedést, gyanútlanságot preferálná, ha volna neki olyan, ember, idő, igény, életmód, hogy ezek kialakuljanak és szépséges szerelemmé virágozzanak. Ami ritka, de épp attól oly becses.
        Az a baj, hogy nincs. És az már egy rontott állapot. Mint a kényszerű, unalmas, másnak profitot termelő bérmunka és alkalmazotti lét az alkotó munkához képest, pont olyan.
        Szerintem a döntésben, hogy “annyira nincs más, nem tudok ismerkedni, hogy társkeresőzöm”, arról van szó, hogy mire tartod magadat, mint egyedi lényt, magadat, mint szexuális szereplőt, mint nőt (feminista értelemben nőt). Hova teszed az énhatáraidat. Borzalmas és elidegenítő paraméterlistává silányulni, árucikként lenni jelen, “na, ez nem is olyan rossz” darabbá válni. Várni a választ, kicsit örülni, hamar csalódni, elutasítani, tiltani embereket, akikkel, ha nem lenne ez a béna szexigény meg trófeagyűjtés, talán ép, jó félbaráti viszonyban lehetnénk, de lehet az az iskolai szülőtárs is, aki épp tilosban jár. Érdekes szituációk lehetnek, megmozgatják a regényírói agyamat!
        Nem az a lényeg, hány béna történet és visszaélés van, mert egy is sok, ha az üzem jellegéből következik (és következik: névtelenség, fotós és adatbeli hazudozás, másikra rászállás, zaklatás, célratörés, külsőségek előtérbe nyomása, egyszerre nagyon is léha és erkölcsileg ítélkező közeg, kettős morál, perverzek kiszűrhetetlensége, ráfüggés, romboló promiszkuitás és hiúskodás, felelősség nem vállalása semmilyen értelemben). Nem látszik a lényeg. Nem tud látszani. Beírhatnám, hogy nekem nem kell 175 alatti vagy kopasz férfi, vagy hogy legyen diplomás, mert ez valamelyes szűrőnek tűnik a felszínes, szexéhes és közhelyéletű (vagy rút) emberek tömegében, de a férfi erről egyrészt hazudhat, másrészt meg olyan szép találkozásoktól fosztanám meg magam ezzel, hogy ihaj.
        A nők nagy része egyébként nem igazi vágyból, hiányból megy bele az ismerkedésbe, hanem hogy eltöltse az életét, legyen valaki, aki neki udvarol, bókol, találkozik vele, elviszi ide-oda, szépeket mond, kicsit szereti. Ő meg sáfárkodik a szexuális hajlandóságával, “nem fekszik le már a második randin”, “jobban megismeri”, mintha ettől igazibb lenne az egész, vagy jobban élvezné. Eközben a férfiak túlnyomó része, kár tagadni, sima, lecserélhető, kockázatmentes ejakulációt keres (gyakran a törvényes kapcsolata vagy más társkeresett nők mellett, mert “igényli a változatosságot”), másrészt ególegyezgetést, trófeát. Semmiképpen nem szeretetet. És mindent áthat a pornókultúra.
        A társkereső nem mint eseti sztori, hanem mint működsémód, kinyír minden egyediséget, költészetet, nagy történetet. A hiábavaló remény, az “ez sem jött össze” mint alapélmény, azoké, akiknek nem jött össze az életbeli zsongás, akik nem vonzók, vagy akik sorozatos alkalmi szexet keresnek. A legtöbbször nem is tudod meg, mi volt a baj veled, csak hogy ez az egész, az eltűnés, elutasítás, megszakadás, ez megalázó.
        A valódi kattanás megtörténik. Amúgy meg a tinderes akárki is hamar ismerőssé válik, és akkor már bántó, ha eltűnik vagy bénákat ír. Hiába nem ismerős, ha az az élmény, hogy “nem kellek, baj van velem, szabadon megalázhat”. Amit egy baráti vagy hobbitársaságban vagy munkahelyen nem merne így megtenni.
        Eközben a szerelem, az igaz, mély megismerésen alapul, és van benne valami váratlan, nem-akart, villámcsapásszerű. Egyáltalán egy vadidegen hogy jön ahhoz, hogy az análról faggasson, faszfotót küldjön, találkozás előtt és nélkül, alig ismerve a másikat, nyálas vagy erotikus dolgokat írjon?
        “ha priviben lekurvaz pl, de max annyit ér, hogy vegyünk egy tízes papirzsepit+egy éjszaka rinya” nincs egy kicsit alacsonyan a méltóságod szintje?
        Még a szépen induló randik, az elég jók is ghostolnak.
        És mennyi idő és remény és írogatás. És mindez csak azért, mert a való élet nem elég.

        Kedvelés

  6. Szerintem ez a folyamat: élünk társ nélkül, ezerféle okból… egy nap hiányozni kezd az érzés/szex/odabujas/minden… tágra nyitjuk lelkünket és várjuk a fehér lovast…nem jön…korbenezunk… várunk (azt a rózsát ugye, ami ígérve van)…beregisztralunk egy társkeresőre. A másik nem is így. Nincs itt ordongosseg :). Sok a “kamu profil” és nem szabad elfelejteni, hogy ez üzleti vállalkozás. Akinek ez nagyon idegen, az ne lépjen be. ..de nem panoptikum és nem szornybemutato. És igazad van a kritikával, ilyen IS egy társkereső….de olyan is, amilyennek en latom.
    (Olvasom a bántó mondatos poszt kommentjeit, már napok óta…eddig van
    sok anya/apa/első szerelem/férj-tol származó mélyre hatoló bántas. Erre gondoltam, mikor azt mondtam, hogy “ismeretlenek” cdak horzsolni tudnak.)

    Kedvelik 1 személy

    • Azt tartom még veszélyesnek, amikor lelkileg nagyon szarul lévő, testileg is szétcsúszott, iddogáló, magányos, csalódott nők vigaszul “társkeresnek”, udvaroltatnak maguknak, és ezért cserébe, gyakorlatilag vágy nélkül hajlandóak szexelni. És mindig kell az érzet, hogy ők kellenek, kívánatosak. Szar csetmondatok, izginek hitt ugyanaz, jaj, de talmi ez. Nem lehet ekkora átjáróház a férfi-nő kapcsolódás, ennyire sűrűn változó és vegyes szereplőkkel. Az ember egy igazi, nagy szerelmet évekig dolgoz fel, zár le, még a flörtök is nehezen működnek, ha mélyen élted meg. Akkor, évek után tud úgy másvalaki szemébe nézni, hogy nincs már ott a zavaró előző semmilyen módon. Ha ott van, az nagyon nem korrekt az újjal. Amikor mindekiben őt látod, vagy hasonlítgatod. Sajnos, ezt az időt nem lehet megúszni. Ezek az exekkel pendlizések, több vas a tűzben, társtalálás esetén tinderes továbbnézegetés, ez borzasztó.

      Kedvelés

  7. A társkereséssel kapcsolatban is nagyon fontos, főleg a számozott rész, abból is az 5.:
    https://markmanson.net/fuck-yes

    “The Law of “Fuck Yes or No” implies that both parties must be enthusiastic about the prospect of one another’s company. Why? Because attractive, non-needy, high self-worth people don’t have time for people who they are not excited to be with and who are not excited to be with them.

    This may sound a bit idealistic to some. But The Law of “Fuck Yes or No” has many tangible benefits on your dating life:

    1. No longer be strung along by people who aren’t that into you. End all of the headaches. End the wishing and hoping. End the disappointment and anger that inevitably follows. Start practicing self-respect. Become the rejector, not the rejected.
    2. No longer pursue people you are so-so on for ego purposes. We’ve all been there. We were so-so about somebody, but we went along with it because nothing better was around. And we all have a few we’d like to take back. No more.
    3. Consent issues are instantly resolved. If someone is playing games with you, playing hard to get, or pressuring you into doing something you’re unsure about, your answer is now easy. Or as I often like to say in regards to dating, “If you have to ask, then that’s your answer.”
    4. Establish strong personal boundaries and enforce them. Maintaining strong boundaries not only makes one more confident and attractive, but also helps to preserve one’s sanity in the long-run.
    5. Always know where you stand with the other person. Since you’re now freeing up so much time and energy from people you’re not that into, and people who are not that into you, you now find yourself perpetually in interactions where people’s intentions are clear and enthusiastic. Sweet!

    The Law of “Fuck Yes or No” is applicable to dating, sex, relationships, even friendships. You may have absolutely nothing in common with that bartender. But they’re hot and are interested in getting down. Is it a “Fuck Yes!” for sex? It is? Then game on.”

    Kedvelés

    • Ja, és ha valakinek nem vagy Fuck Yes, az nem jelenti azt (egészséges személyiség esetén), hogy utál vagy lenéz. Utálni csak akkor fog, ha erőlteted, hogy ő biztos fuck yes, vagy majd kinyered belőle, vagy nem veszed figyelembe a fuck yes szabályt, és vársz és nyüzsögsz.

      Kedvelés

  8. https://www.quora.com/What-happens-when-narcissists-see-that-you-are-feeling-better-without-them
    Narcissists are incredibly insecure characters who need to feel power and control over others.
    Vagy az is lehet, hogy te vagy gyenge, és készséggel átadtad a kontrollt egy sármos, gyanús idegennek, rajongtál, tetted-vetted magad, de most, hogy dobott, most persze nem vállalod a felelősséget…

    Ez már nagyon árulkodó:
    If we were not normal, loving, compassionate, kind, tender, forgiving, intelligent, lovely people, they would have found no pleasure in the hunt. We are worthy prey, because of who we are, as sad as that may seem, and the Narc will always be nothing more than a cold-hearted predator, unworthy of our love.
    https://www.quora.com/Will-narcissists-ever-hoover-failed-supply

    Kedvelés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.