“Tíz percet hallgatok kereskedelmi rádiót, és tíz évet fejlődöm vissza önismeretben.” Jajdult fel egy nagyon fontos szereplője az életemnek.
Az agymosásszerű romantikus slágerekre gondolt: az érzelmes vonyításra, a magánytól való irtózásra, a vergődésre, a függésre, a méltóság nélküli létezésre, elmúlt vagy soha nem is működő emberi kapcsolatokra való sóvárgásra, önkínzásra és ennek átromantizálására. Tiszta Stockholm-szindróma – és a meghatott hallgatók is abban vannak. Ezek élvezik a kínlódást. Gyártják maguknak. Ha nincs kivel szenvedni, akkor keresnek hozzá embert.
Én már csak a jót kérem. Semmi bonyodalom, szenvedés ne legyen.
Ezekben a sztereotipikus elképzelésekben az a lényeg, hogy két ember mindenestül egymásé, egymás szájába lóg, mindent tud, számon kér, birtokol, “hűséges” vagy “megcsal” – és ezt nevezik szerelemnek, te jó isten.
Ugyanez az agymosás megy testtémában, a magazinokban is. Ha nő vagy, akkor Nekik, általuk, a tekintetük színe előtt legyen elég jó a tested, nekik feleljen meg. És ennek a másik arca az, hogy megnyugtatnak, hogy nem baj, ha nem tökéletes, a férfi nem bánja. Azért ne aggódjak a csíkjaim vagy a nagy hasam miatt, mert a pasiknak az is tetszik, vagy legalábbis nem bánják. Micsoda felszabadulás! És én hol maradok ebből?
A “nem baj, így is jó leszel” nem ellenpólusa az elvárásoknak, hanem ugyanannak a jelenségnek a másik arca.
Ezen akkor kezdtem el gondokodni, amikor május végén a Dűnében, az első forgatási napon leszedték az összes szempillaspriálomat, feszes egyenkontyba tüntették el a hajam, és hullaszínné sápasztottak.
Az elmúlt hetekben váratlanul sok visszajelzést kaptam a testemmel kapcsolatban, félidegenektől is. Folyton ezt hallgattam, hogy mi tetszik a pasiknak. Szerencsére közben tudatosodunk Antoniánál, ahol feminista angolon veszünk részt, és ott nagyon erős üzenet ez, hogy a miénk a testünk, és hogy örüljünk, élvezzük, ne mindig más tükrében.
Sminktelenül, vagy épp – a másik filmben – látvány részeként, eszközzé válva nem én döntöttem a kinézetemről, át kellett adnom magam mások szándéákának, és kénytelen voltam megbarátkozni rég látott vonásaimmal – mert azokat egy pici szempillafesték, egy szájfény, egy lenge haj is megváltoztatja. A fülbevalók, tetkók is eltűntek mind. Jellegtelen katonatömeg darabjává váltam az egyik, arctalan báli hölggyé a másik forgatáson.
És az a helyzet, hogy megszerettem így magam, abban a durva vászon egyenruhában, egyformaságban is. Azt éreztem, erős vagyok, küldetésem van. Néztek rám, és én vissza, nem feszengtem, felismertem, milyen a szemem valójában. A szemem és a tekintetem. Egymás igazi arcát láttuk, annyi különbség volt, hogy a férfiakat szépre borotválták-nyírták.
Olyan jó nemet mondani erre a buta hajszára, kifele megfelelősdire, dekorálgatásra. Lenni önmagam, valódi vonásokkal, és érezni az erőt és a szépséget, amelynek része vagyok. Felvenni a bikinit, úszni egy nagyot, fűben feküdni, meggyötörni az izmokat, napozni, kenni – megélni sokféleképp a testemet.
Magamnak ápolom, edzem, pihentetem, nem másnak. Nem aggódom semmin. És szó nincs arról, hogy nem törődöm vele, leszarom, milyen, mert az enyém. Nem szorulok önbizalomerősítésre. Hülye kérdés, még hülyébb válasz:
Szó nincs arról, hogy ne nézném meg, hogyan hat a testem kívülről – lengén, tükörben, fotón, vagy valaki más tekintetében. Ismerem a hibáit, egyéni sajátosságait is. De engem senki ne nyugtasson meg, hogy “nem baj”, mert persze, hogy nem baj. Nekem ne írják elő, ne is osztályozzanak. Nincs rajtam Tekintet, nem tudok nyomás alá helyeződni, mércéhez illeszteni az életem. Azonos vagyok velem. Öröm motivál arra, hogy most erdőn-mezőn bóklásszam és újra sokat eddzek.
És hát, ugye, mit kívánnánk a lányunknak.
csak az olvassa. én szóltam 
Érdekes, mert én pont az ellenkező irányba vontam le a magam következtetéseit a “testem az enyém” témában. Ill. nem mindenben, de abban, hogy bikini vagy nem, abban igen. Sosem voltam vékony (felül általában azért vékonyabb, mint alul), sose éreztem jól magam fürdőruhában. Az utóbbi években jutottam el odáig, hogy amikor csak lehet, nem kényszerítem magam fürdőruhába strandon sem, ill. veszek rá még valamit, amitől jobban érzem magam. Ezzel “kilógok a sorból”, viszont elfogadom, hogy nekem így jó, én nem szeretem, ha engem mustrálnak. Mert az emberek mustrálnak, ez tény. Méricskélnek, összehasonlítatnak, megítélnek. Ezt én nem viselem el. És pont ezért nem hozom magam ilyen helyzetbe csak azért, mert a fürdőruha a norma. Akkor sem hoznám már magam ilyen helyzetbe, ha csodálatosan feszes, karcsú combjaim lennének. És nem szégyenből. Éppen ellenkezőleg.
Néhány hónapja nem festem a hajamat. Ezt arra írom, hogy megszeretted magad a durva vászonruhában is. Én ráébredtem, hogy nem az voltam, aki valójában vagyok, és a hajfestés eltávolít a valódi énemtől, a koromtól, a valóságtól, és az emberek is másképp látnak, mint én szeretném. Nem akarom, hogy másképp lássanak. Úgy érzem, bennem mindez a klímakatasztrófával is összefügg: megtanít, mi az, amire valóban szükségem van, és mi az, ami csak sallang. Nagyon élvezem ezt az új énemet.
KedvelésKedvelik 1 személy
❤
KedvelésKedvelés
Nekem ez az elmúlt két év egyik felfedezése: úgy vagyok jó, ahogy magamnak jó vagyok. Aki szeret, annak is úgy vagyok jó. Aki csak a nyomorult, vilâgfájdalmas énemet vagy ëpp a szarul kinézö/funkcionâló testemet szereti, annak valójâban a kellemes, kényelmes, lesajnâló fölény (vagy épp a nemcsak-én-vagyok-szarul-érzés) kell, amivel eddig râmnézett. A – szâmukra – hirtelen jött öntudattal, elégedettséggel, önazonossággal nem tudnak mihez kezdeni. Ki is mondta, hogy akkor tudod meg, kik az igazi barátaid, amikor lefogysz?😁 Ez valszeg nem csak a fogyásra, hanem az âltalânos testi-lelki jólëtre is igaz…
KedvelésKedvelés
Nekem jelen pillanatban egyáltalán nincs kisportolt testem, de úgy mentem többször is strandra gyerekekkel, hogy pont nem érdekelt, ki mit szól, én csak kényelmesen szerettem volna lazulni. Így is lett. Lehet, hogy kicsit megkönnyebbülés az, ha a tök átlagos negyvenes magyar nő testében hordom magam, mert abszolút senkit nem is érdekel, hogy nézek ki. Új fürdőruhát három perc alatt vettem, feszengés és ezerféle próbálgatás nélkül. Ma három órát kertészkedtem tűző napon, és fel se tűnt, olyan flow érzés volt, végre elhittem, hogy nyáron nem kell még időrendnek se megfelelni, nemhogy más emberek elvárásainak. Hálás vagyok a testemnek, hogy visz, hogy bírja a gyűrődést, és hogy még sose hagyott cserben, mert figyelek rá.
Nagyon várom, hogy elkészüljön a Dűne.
KedvelésKedvelés
Tavaly ez más érzés volt még?
Megszokja, megszereti az ember a testét, negyven éves korunkban már nem lehet rángatni ilyen kimitszól elvárásokkal.
Aztán mégis mész futni, mert nem csak kimitszól van.
KedvelésKedvelik 1 személy
Bizony. Az edzés döbbenetes élmény. Vidéken voltam napokig, kipróbáltuk gyerekkel a frissen átadott street workout pályát. Mindenféle erőltetés nélkül, jó kedvvel edzettem vagy másfél órát, nagyon lazásan, utána focipályán körbefuttattam a gyereket, majd én is kedvet kaptam. Hazamentem, egész estig pörögtem, nem is volt kedvem leülni se. Meglepő, furcsa és szokatlan ez az energikusság. Közben nagyon meleg van, utálom is, és mégis. Ez van, ha nem kell másnap öt-hat órát megtartani. Vagy a vidéki levegő? Ennyi lenne, tényleg?
KedvelésKedvelés
Diéta és Fitnesz magazin: 40 szextipp, még 40 előtt Eleve a magázódás, ez az öreganyám-stílus.
“18. Ciki a flanelpizsama? Ugyan!
A férfiak pont olyan vonzónak látják kedvesüket kopott flanelpizsamában, mint szuper szexi selyemhálóingben.”
ööö
“26. Legyen büszke a mellére! Megfelelő melltartóval minden nő keble vonzóvá varázsolható.”
(Tessék?)
“41. A férfiakat nem érdekli, hogy van egy kis narancsbőr a combján, vagy van egy kis pocija, vagy hogy a feneke nagyobb a kelleténél. Komolyan nem.”
Hát, ez nagyon érdekes, de jobban vall arról, mit szeretne hinni az átlagosan (lassan, de biztosan) roskadó nő, mint arról, hogy mi lehet “a férfiak” fejében (ami szintén kit érdekel?).
KedvelésKedvelik 1 személy
Ahelyett, hogy azt sulykolnák végre: Hölgyem, ha Ön nem kívánja az Ön tekintetes Férjét, Önnek nem kötelessége közösülni Vele.
KedvelésKedvelés
Amennyiben Ura nem keresi az ön kedvét, tánczmulatságokban inkább idegen hölgyeket és fiatal fruskákat nézeget, ön házastársi kötelezettsége alól felmentetik.
Egyébként milyen furcsa, hogy a test a lélek temploma, ugyi, és a szüzesség is mekkora érték, de a kölcsönös tisztelettel megélt testi kapcsolat nem követelmény, ha papír van róla, pap áldása, hogy urunk és parancsolónk bármikor használhatja a maga kedvére. De hát ezzel semmi újat nem mondtam.
Legyünk szexik, kihívóak, odaadók, mert a tököt növesztett nők kiherélik az Igazi Férfiakat.
KedvelésKedvelés
Ilyeneket nem olvastam életem első Elle és Marie Claire magazinjában, sőt! Értelmes, ismeretterjesztő, valódi női pályákról és nehézségekről, sikerekről szóló cikkek voltak. Meg is lepődtem.
KedvelésKedvelés