Szeretek sajtótájékoztatóra járni, pedig nem eszem pogácsát.

Bringával, végig. Kikerültem egy érthetetlen méretű békát egy csőtörésnél. Süti a nap a vállam. Hosszan erősen, előre…!

A helyszín a Vasúttörténeti Park, 12,8 kilométer, egészen szürreális a szembefényben, a sínek és mozdonyok között ülni a nagycsarnokban, befúj a nyári szellő, minden álomszerű. Sokan vagyunk. Be is rendezik, mert egyben forgatási helyszín is.

Három színész van jelen: Léa Seydoux, Gijs Naber (tehát a parisienne valóban francia, a bolygó hollandi is holland)…

És a harmadik színész, né…! Épp Louis Garrel, akiről tegnap itt lelkesedtem, hogy mennyire könnyed, okos, csavaros a filmje:

Itt, Enyedi Ildikónál ő a harmadik, a titokzatos, aki alig jelenik meg. (A saját filmjében pedig ő a főfiú.)

Füst Milán tényleg nagy író, A feleségem története klasszikus, nagyon extra, de 1942-ben íródott, a két háború közötti viszonyokat mutatja. Ma már azért az a trend, hogy friss, új történeteket írnak színházba és filmre is.

Störr kapitány szerelemféltése, feleségével kapcsolatos aggodalmai, gyanakvásai a szoknyaügyekben járatlan férfi kálváriájának megannyi stációján vezetik végig az olvasót. Az emberi lelket ismerő író feltárja előttünk a szerelem titkait, a férfi és nő kapcsolatának soha meg nem oldható ellentmondásait, és eközben mintegy tudományos leírását adja a féltékenység kórtanának. Hiszen mirólunk van szó.

Ezt kikérem magamnak. Ma nem tulajdona és nem is játékszere a feleség a férjnek, nem nevezzük szoknyaügynek az önzést és a játszmázást, ahogy nem tartozik a házastársi jogkörbe a nemi erőszak sem (1997 óta, ezt tudtátok?). (A Moly recenzióját idéztem.)

Milyen érdekes, hogy ezt a franciák tudják. Azok a szabad nők! A tegnapi Garrel-filmben is, de már a Házibuliban is, mindkét részben. A hősnők szabadok, erősek, van méltóságuk. Nincsenek lekurvázva, nem futtatnak velük vesszőt, ha nem tudnak dönteni, vagy ha váltanak, sőt, akkor sem, ha mástól fogan gyerekük.

Szóval, a kérdésem: biztos, hogy ez a narratíva rendben van így ma: a kínlódó férj, a feleség mint patriarchális birtoktárgy, a féltékenység (kontroll, gyanakvás, játszmázás) mint “alapvető emberi érzelem”? Vagy meghaladja, felülvizsgálja ezt a dramaturgia, reflektál rá valahogy? (Garrel a filmjéhez írt egy mai sztorit, aminek meg lehet döbenni a befejezésén, és mai a kérdésfelvetése, a dilemmái, nőképe is.)

Ez egy adaptáció, nem változtat rajta, ezt feleli a rendező.

Itt a sajtótájékoztató, én 31:37-nél kérdezek:

Adaptációvolta miatt kaptak nagy bizalmat a Filmalaptól is, örültek, hogy a rendező ezt a regényt viszi filmre, mert annyi jó magyar rehgény van, ezt Havas Ágnestől tudjuk meg.

Általában is tömörek a válaszok, nem hagyják pletyóirányba elvinni a dolgokat, nem beszélnek más filmekről sem. Léa, Gijs és Louis tolmáccsal vannak. Léa franciául, Louis angolul beszél. Maga a film angolul lesz.

A színészválasztásról azt mondja a rendező, ennek a módja nem casting, hanem emberi találkozások. Hajduk Károlynak van egy kisebb szerepe, más magyar nevet nem említett.

Hamburgban már forgattak 11 napot, nagyon feszített volt. A legbonyolultabb felvétel egy éjszakai kaszkadőrugrás volt egy hídról. Apálykor pedig a csatornarendszerben megfeneklett az óriási hajó, rajta a színészekkel, a rendezővel és az operatőrrel. 

A forgatás második szakasza július 4-ig Magyarországon zajlik. A fóti Huszárik műteremben egy párizsi és egy hamburgi polgári lakást építettek fel, ahol 18 napon át rögzítetették a belső jeleneteket. A következő 18 napban Budapesten folytatódik a munka, ahol a párizsi jeleneteket veszik fel, Kőbánya pedig egy kis időre Hamburggá változik. A legnagyobb kihívást most az jelenti, hogy a táblák, lámpák, modern tárgyak kikerülésével az utcaképet hiteles, korhű módon tudják kialakítani.

Aztán jön egy kis szünet, és az utolsó helyszín Málta lesz, az olasz koproducer jabvaslatára. “Kellett egy tenger”, de hajós részeket már Hamburgban is felvettek. Összesen 57 napig tart a forgatás.

Filmre forgatnak, nem digitális. Rév Marcell operatőr azt mondja, az anyag tisztelete és persze ára koncentrálttá teszi a munkát.

10 millió eurós költségvetésű, korhű látványvilágú a film. A magyarok ebből 6-ot állnak.

Enyedi Ildikó tömören fogalmazó, kedves, elbűvölő, sugárzó jelenség.

A film 2020 őszén jön ki, mindenkit türelemre intettek. A forgalmazó a Mozinet.

A feleségem története

magyar–német–olasz–francia koprodukció

Rendező: Enyedi Ildikó

Producer: Mécs Mónika, Mesterházy Ernő, Dr. Muhi András

Forgatókönyv: Enyedi Ildikó

Fényképezi: Rév Marcell

Vágó: Szalai Károly

Látványtervező: Láng Imola

Jelmeztervező: Flesch Andrea

VFX Supervisor: Klingl Béla

Zeneszerző: Teho Teardo

Szereplők: Gijs Naber, Léa Seydoux, Louis Garrel, Josef Hader, Ulrich Matthes, Udo Samel, Jasmina Trinca, Luna Wedler, Funtek Sándor, Hajduk Károly és Mácsai Pál

*

Az évnek mozijáró szaka ez, mert vége a színházi évadnak. Nézzétek meg addig is A hűséges férfit, például a tabánban, és beszéljük meg, mert lehet, hogy ezzel a szikra-gyúlt érzéssel egyedül vagyok, de nekem katartikus volt. És nagyon szép, követhető a franciasága.