miért mélyen immorális a body positivity mozgalom?

Azért, mert mára lusta, önfelmentő, mindent a maguk javára magyarázó, harsány emberek leuralták a beszédmódot, és elvették a mozgalom nevét, a téma és a közösségi aktivitás erejét a valódi hátrányokkal küzdők elől. Ezzel elfoglalták a “mássággal élők”, a végtaghiányos, az alacsony növésű, a másképpen pigmentált, kerekes székes, égett stb. emberek láthatóságának, érdekképviseletének lehetőségét, akiknek ez eredetileg a forradalma volt, és most azt harsogják, hogy ők, az elhízottak jók így, ők szépek és menők, nem ők rontották el, a világ a hibás, ha “kirekeszti” őket.

Ez a folyamat Magyarországon még az első harmadában jár; a tengeren túl teljes pompájában kibontakozott, és szolgáltatók hada tömörült a piaci résbe. Ne kelljen semmit csinálni, a világ a hibás, nem igaz, hogy a kövérség egészségtelen. Az Egyesült Államokban már van weight neutral dietetikus, Health At Every Size™ szakértő, aki jó pénzért megnyugtat: a diéták természetszerűelg kudarcba fulladnak, ez nem a te hibád. Ne gyötörd magad, a tested tudja, mi a jó neki, edd, ami jólesik, és a sporttal csak óvatosan: joyful movement, de csak ha kedved van. Exercise-nek neveznek semmi lötyögéseket, és hőbörögnek instagramon, twitteren, redditen. Ők az ikonjaik:

https://www.instagram.com/glitterandlazers/

https://www.instagram.com/tessholliday/

Ott egy beteg, a szigorú biztosítói kívánalmak ellenére megtagadhatja, hogy a mérlegre álljon.

Ezzel az önátveréssel, harsámnykodással pedig a saját lustaságukat és téveszméiket szolgálják ki; devalválták a body pisitivity kezdetben érvényes, értelmes üzenetét. A kilencvenes évek végétől tíz-tizenöt éven át az üzenet igenis fontos és korrumpálatlan volt.

Az igazi wtf: hogy ezt a mai hazug, híg valamit fontoskodva, álságos moralizálással polgárjogi, felszabadítási és emancipációs mozgalomnak álcázzák (fat liberation!). Százötven kilós nők rettegnek posztjaikban az éhezési üzemmódtól és az anorexiától.

Ha egy szklerózisos vagy egy égett bőrű embernek meglenne a módja, hogy kisebb életmódbeli változtatással olyan mértékben javítson az állapotán, ahogy te, kedves elhízott embertársam tudnál a sajátodon, akkor boldogan megtenné. Te nem teszed meg, ellenben jajgatsz, kimagyarázod és magadat elnyomottnak állítod be. Lefoglaltad magadnak, önös kis érdekeidnek a médiát, felfancyzted a hájat, míg a többiek továbbra is láthatatlanok – ez pedig dühítő.

És ebben, sajnos, a TLC féle butaság is benne van, amelyet trendszerűen, guvadt szemmel bámulnak azok, akik ilyesmivel beérik. Amióta 250 kiló fölött kell elképzelni az életvitel igazi rettenetét, azóta megnyugodtak a 150 meg a 200 kilósak, akik járni még épp képesek: ők eszerint sokkal jobb helyzetben vannak, nem nekik kell megváltozniuk. Építsenek nekik szélesebb székeket, repülőgépeket, lépcsőházakat! A szörnyű minőségű és rövidebb életévek innen még nem látszanak. Valamiben, ugye, meg kell halni. És mi értelme az életnek, ha nem élvezzük?

Ezt mondják ők. Ugyan, miért van az, hogy az az állítás, hogy a diéták nem működnek, hogy 95 százalék visszahízza, amit leadott, és ezt tudományos kutatások bizonyítják, csakis Amerikában kering, és csakis az ottaniakra jellemző? Más országokban lefogynak és el sem híznak az emberek. Errefelé kellene keresni a magyarázatot.

Nálunk is sokan megideologizálják a tunyaságot és a megúszást. Mit tudod te, mitől olyan, mennyire egészséges, mi a története! Ne ítélj! Ő is edz ám! Csak nem látszik.

Aki edz, aki valóban edz, azon ez látszik is. Nem, nem vékony. Viszont erős.

Már a vékony se azt jelenti, amit eredetileg. Többé nem azt jelentik a szavak.

Lakatos Márk tréfás fotóin kiakadtam:

Meg is lepett a saját reakcióm, mert igazán megszoktam már ezt a beszédmódot. Nem is az undor, hogy “jaj, hogy néz ki” vagy “mit tesz magával”, “elvileg érdekli az esztétikum, ez a foglalkozása”, “dagi érdekkör”, ez eltörpül ahhoz képest, hogy ilyen sunyin egymás mellé akarják állítani a “vékony” és a “telt” test ideáját, meg magukat a testeket is, mintha mindkettő pontosan ugyanúgy rendben lenne. Kifele projektálja a rossz érzéseit, amelyeket az életmódjával magának okozott, más a hibás, ő rendben van így. Mások toleranciájára, “nem akarlak bántani” moráljára bazírozva akarja normalizálni az önelhanyagolást, lustaságot.

Ezen belül az életmódváltók a fokozatosság és baby steps felkiáltással sportként tálalják azt a semmit, amire a tönkretett testük még képes, és amit ráadásul rendszertelenül végeznek. Ez devalválja azok erőfeszítéseit, akik komolyan veszik az edzést, és én nem kedvelem ezeket a semmihabosítókat.

Nem, a megúszás és a hárítás soha nem lesz egyenérékű a munkával és a tudatossággal.

Nem, a romlás, a betegség, az egyensúlytalanság nincs rendben, és ne is legyen rendben.

Odarak egy menő hashtaget, egy vicces feliratot, valami társadalmi egyenlőséggel kapcsolatos keretet, tökéletesnek titulálja a modellek testét, ami ellen lázad, és akkor már rendben van, hogy elformátlanodott. Lakatos Márk eljópofáskodja és elkeni, hogy szörnyen bánik a testével. Normalizálni próbálja ezt az állapotot, trendivé avatni a leszarást, azt sugallja, hogy ez pusztán esztétikai kérdés. És akinek ez nincs rendben, az testszégyenít, nem elég elfogadó.

A rossz életminőséget nem lehet és nem is kell elfogadni.

Ti, követelőzők, jópofáskodók, ti, bele nem állók átveritek magatokat. Jogtalan előnyöket és hátránykompenzálást követeltek a jóindulatú embereken. Ti is lehessetek szépek, és egy grimaszt ne merjen vágni senki.

A grimasz a megúszásodnak és önátverésednek szól.

A testpozitív üzenet netes szereplői, a wmn kedvencei, a dagiság vámszedői rengeteget keresnek az új trenden. Aki rendesen edz, az a sugalmazásuk szerint szélsőséges, fitnesztyúk, afféle drogfüggő. Fürdenek az elismerésben, hogy milyen bátrak, érzőek,, okosak, nemet mernek mondani – miközben senki, titkon a követőik sem szeretnének úgy kinézni és élni, mint ők.

Szkiba Zsuzskából árad a szomorúság, és hajtogatja mémek tucatjaiban, hogy nem számít a méret, az csak egy szám, lehetsz így is csinos, te több vagy ennél… Valóban. Egyre több. Jövőre még több.

Annyira nyomorú tud lenni az élet, és akkor még ez is a tetejébe: depressziós embereket lehúzni, félrevezetni, álmegoldásokat kínálni…

Én nem állítom, hogy a testnyomasztás, az extrém vékonyság, a fogyás hajszolása, a fitnesz és a pornó metszetét jelentő testideál rendben van. Ezen keresni ugyanolyan etikátlan, és ugye ennek a képzetnek a hasznát a szemöldöktetoválók, a plasztikai sebészek stb. is szedik. Én erre nemet mondok, mindig is nemet mondtam. Az a kulturális üzenet és képzettömeg, amire a body positivity eredetileg válasz volt, valóban sűrűn problematikus.

De a dilemma hamis. Nem VAGY VÉKONY, VAGY KÖVÉR. Nem VAGY LESZARJA, VAGY MEGSZÁLLOTT. Létezik harmadik út. Például se nem vékony, se nem elhízott, erős test. Jó élet, hétköznapi, rendszeres önkarbantartó meló, puritán elkötelezettség, harsánykodás és márkanevek nélküli, örömből edzés.

Magyarországon nagyítóval sem találsz normál BMI-jű dietetikust – az ilyenek szidják a ketogént és dezinformálnak tömegeket:

Mi a megoldás? Fancy, üres szavak helyett: igényesen, befelé, sok munkával, felelősen élni. Kemény sport, hidegtűrés, böjt, OMAD, ketogén. Angolul nézni utána a lényegnek, nem elhinni minden hülyeséget. Látni, hogy ha valaki a saját módszerével addig jutott, akkor ott valami nem stimmel. Tudjuk, kik és miért haragszanak ezekért, a blog testügyi rézszéért, Újhartyánból, elrontott életekből, csípőprotézisek fölül.

Ezen dolgozom, ez az én mondandóm. Több száz, ezen a blogon kedvet kapó nővel vagyok kapcsolatban. Aki komolyan vette, akinek nem volt képe a kifogásokhoz, annak mind felívelt a közérzete. Együtt edzünk évek óta, csoportunk van, és csendben is sokan változtatták meg az életüket.

40 thoughts on “miért mélyen immorális a body positivity mozgalom?

  1. “Márk a projekt kedvéért még az eddigi exhibicionizmusát is túlszárnyalta, mert a saját fedetlen testével lázad a teljesíthetetlen elvárások, az idealizált férfiizmok és a tökéletességre való törekvés ellen.” Ez ilyen térdcsapkodós…

    “mit kezdhet a gyarló ember a tökéletességet hajszoló kultúránkkal. Mert egy dolog, hogy vannak félisteneink, akikre felnézünk, de nekünk, egyszerű embereknek, pocakunk van vagy narancsbőrünk, x- vagy ó-lábunk, és még véletlenül sem nézünk ki úgy, mint a divatfotók modelljei – akiket egyébként szintén agyonretusálnak a felvételeken. Ez aztán összefonódott egy másik mozgalommal is, ami a nőket minden egyéb elvárás alól is megpróbálja felszabadítani, tehát az emancipációval, amit én nagyon üdvözlök, már csak azért is, mert stylistként és jelmeztervezőként mindig is a szabálytalansághoz és a tökéletlenséghez vonzódtam, mert szerintem megpróbálni tökéletesnek lenni valójában egy béklyó” De bezzeg negyven évesen Elton Johnra hasonlítani!

    https://wmn.hu/kult/50882-bele-sem-gondoltam-abba-hogy-a-ruhan-kivul-azt-a-negyven-evet-dobom-le-magamrol—interju-lakatos-markkal?fbclid=IwAR1FZjFV1IR66UTEEr6f8wxIGSoc57g_5I2vympBqlGAqMWF10_zKM9q3OQ

    Kedvelés

    • “Talán ezzel meg tudnám piszkálni azt a férfiképet, aminek szintén nem ártana némi változás.”

      Bizony, EZ a hatalmas probléma itten, nem az, hogy lassan minden tizedik magyar diagnosztizált cukorbeteg, hogy negyvenes-ötvenes férfiak sorra halnak meg, és törvényszerű a prockorongsérv, a fájós térd, a csípőprotézis.

      “Én végül is senkinek nem akarok megmondani semmit, mindenki csináljon, amit akar. Csak fogadja el a másikat is, mert nekem ez az utam, neked meg az.”

      Az eltévedés, az oda-vissza téblábolás nem út.

      Kedvelés

    • “Az ókori görög szobrok isteneket és sportolókat ábrázolnak, esetleg egy olyan fiú volt a modelljük, aki a piacon folyton dinnyét pakolt. De az athéni, spártai vagy római társadalom nagy része nem volt ilyen izmos, csak róluk nem faragtak márványszobrot.”

      Kedvelés

    • “Amikor a harmincas éveim környékén tévéműsorokban kezdtem el dolgozni, hatalmas tapasztalás volt, hogy mindezzel az élményanyaggal mennyit segíthetek a nőknek. Nekik próbáltam elmagyarázni, hogy nem szabad ellenséges viszonyt ápolni a testünkkel, nem szabad szégyellni és alulértékelni magunkat – még akkor sem, ha a médiában akkoriban még egészen más volt az ideál.”
      Ezt is csak azért mondhatja nőknek, mert felvállaltan meleg. Senki sem fogja ilyen mércével nézegetni.

      És a klasszikus hamis dilemma:
      “…a legegészségtelenebb viszony, ha valaki saját magát bünteti – sokkal károsabb, mint pár kiló felesleggel élni.”
      Az a fajta hasi zsír és izomtalanság, ami LM képein látszik, nem ártalmatlan. Viszont mindenféle büntetés, gyötrelem nélkül megelőzhető.

      Kedvelés

      • Megint az jut eszembe, hogy ennyi energiából, ahogy mentegetőznek emberek, és a kifogásokat hajtogatják, akár csinálhatnának valami olyat is, amitől jobban néznének ki, nem úgy, mint egy jóllakott óvodás.
        “Közszereplőként” ezt csinálni pedig egyenesen vérlázító.

        Kedvelés

  2. Jaj már hogy a viharba lenne csinos (ez a szó is….pfff) kövéren is?
    A második várandósságom alatt kilóban nem szedtem fel többet,mint az elsőnél, viszont sokkal formátlanabb lettem. Rossz helyen van a zsír, visszeres a lábam, narancsbőrös még a szemhéjam is. És kurvára nem csinos. Annyira nem, hogy a férjemnek nem engedem meg, hogy kullancs-ellenőrzést tartson. Pedig nem vagyok kövér, csak szar a forma, a sziluett. Dehogy csinos! Dehogy fogadom el. Miért kell ez a maszlag?
    Amikor a babák előtt látványosan voltam izmos,akkor azért szégyelltem magam, mert nem tartott a nép elég intellektuálisnak,hiszen sportolok. Most, ezzel a testtel sokkal elfogadóbbak. Ez az “egészséges” – ezt mondják.
    Mi van?

    Kedvelés

  3. a body positivity jelentésének leromlásáról a “pozitív gondolatok” című csúsztatás jutott eszembe, amikor a csak-a-jódolgokra-gondoljunk, bevonzod-a-rosszat-ha-rágondolsz bullshitekkel teljesen félremegy az eredeti jelentés, ami: positivity = tényszerűség lett volna (legalábbis a pszichológiában). vagyis nem letagadni a (saját) valóságot, rátekinteni arra ami(nk) van – mindegy hogy milyen előjelű – aztán azzal kezdeni valamit. a testünk saját valóságát tényként kezelni, ez jó kiindulópont lehetne – de ezt is lehet use/abuse üzemmódban továbbvinni, vagyis, hogy mit kezdek azzal a ténnyel, hogy ilyen/olyan vagyok.

    Kedvelik 2 ember

      • És úgy kezdődik a mondat, hogy “Vagy egész egyszerűen eleged van a fárasztó és izzasztó kondizásból, ráadásul ” …
        Próbálom értelmezni, kérdőjellel van, és a mondat második része is a kérdéshez tartozni látszik, tehát akkor az egyént kérdezi, hogy vannak-e ilyen izomcsoportok? Vagy az a kérdés, hogy azért akarod-e az ulrashape nemtommicsodát, MERT léteznek ilyen izomcsoportok, és csak rosszul használják a kérdőjelet, és a mondat második része valójában kijelentés? Mondjuk mindkét eset hülyeség, nem azért, csak elgondolkodtam.
        Viszont most tényleg csak nézek nagy kerek szemekkel, Éva, köszi a linket. Tehát tök simán visszahízta, és akkor most ez van rendben, akkor meg az volt. Micsoda példakép!

        Kedvelés

      • Fárasztó és izzasztó kondizás, jézusom… Azt a napi másfél óra kardiót is megnézném, gondolom, öklömnyi ölebek sétáltatása lesz az, cigivel…

        Kedvelés

  4. Nagyon ciki, hogy van angolon olyan tétel, hogy “How could you stay healthy?”, és közben látom, hogy az átlag magyar tini naponta megiszik egy energiaitalt, megeszik egy péksütit, hétvégén betol egy üveg sört (szerintem ez éves átlag), szereti a gyorskaját, és azért eszik ilyeneket, mert nem főznek otthon. Az ízfokozós kaják meg finomak. A kisebbség odafigyel, jár street workout pályákra (szerintem ez az elmúlt évtized egyik legjobb városfejlesztési ötlete), terembe, sportol, de csak akkor, ha van otthon inspiráció. Ha a szülők nem figyelnek oda, egy elbaszott, kifejezetten felelőtlen, túlsúlyos generáció lesz a következő. Bizonyos megyékben meg alultáplált, ugye. Nincs ez jól.

    Kedvelés

    • A tinikre borzasztó nehéz hatni szülőként, a kortárscsoport megteszi a magáét energiaital-meg ízfokozós cuccok terén, főzhetsz te akármit, teljesen nem tudod kivédeni. Ijesztő a 13-18 évesek jó részét nézni, akkor is, ha a túlsúlyosak közt vannak jó mozgású, még nem rengőhájúak is, miközben sok az esetlen-tónustalan a vékonyak közt. És mivel lassan többség a túlsúlyos-rossz tartású, hát elfogadják, ők ilyenek, kész. Ha vannak sportoló haverok, akkor könnyebb valamivel, ha kiskorában rákapott bármire – foci, úszás, lovaglás, atlétika, akármi – akkor is van, aki kiesik kamaszként a rutinból (az iskolák napirendje meg elvárásai meg a mindennapos testnevelés ellenére se sportbarát, itt tudom, hogy esetleg megesznek ezért, de én akkor se a cooperrel meg kötélmászással szívatnám a nagyérdeműt, egyszerűen nem innen kéne kezdeni…nekem sok elba–tt évembe került helyrehozni a “komplett reménytelen vagyok” érzését, amit a nyomorult általános iskolás tesiórán belém vertek anno)

      Kedvelés

      • Csatlakoznék Vakmacskához, kb a huszas éveim elejéig nem is tudtam, hogy milyen ügyes, erős, “képes” testem van. A tesiórák összetétele, hangulata elhitette velem gyerek/kamaszkoromban, hogy reménytelen eset vagyok ha sportról van szó. Ráadásul elég mindennapos élmény volt a szexualizáló, érzéketlen megjegyzések a tesitanároktól és osztálytársaktól. Hm, elidegenített ez az egész a sporttól, a test és szellem egységétől, és nem csak engem.

        Kedvelés

    • Kövezzetek meg, de én azóta sem tudok haragudni egykori oktatáspolitikusunkra, aki gerincferdült, túlsúlyos és lúdtalpas iskolásokról beszélt, amikor megemelték az iskolai tesi órák számát. Emlékszem, micsoda kiakadás fogadta ezt, komoly hiszti, joggyakorlás felmentésben, fasisztázás. Pedig, még a hülye kiütőcske, futás és bordásfal is jobb, mint ülni a padban vagy otthon a gép előtt. Amikor azt hallom anyukáktól, hogy milyen buta a tesi óra, unalmas és értelmetlen, én komolyan nem értem, miről beszélnek. Többségük sosem sportolt, de az még hagyján. Valószínűleg nem progresszív, de bármilyen testmozgásnak több értelme van, mint a nem mozgásnak, és nem azért van, hogy a gyereket szórakoztassa.

      Kedvelés

      • A fiam kisgimis lett és szeptember elején volt egy szülői értekezlet, amin a (ffi) osztályfőnök lelkesen ecsetelte, hogy most, szeptemberben fognak tartani egy olyan egyszer ottalvós, ismerkedős osztálykirándulást amit minden kisgimis osztálynak szokás ebben az iskolában évek óta és mindig nagy siker, a gyerekek ezt nagyon szokták szeretni – mondta ő. Már van bejáratott hely, program. Eszerint – fejtette ki a programot – a Velencei tó körbebringázása lesz (a tábor, ahol aludni fognak biztosít biciklit, mellényt, sisakot és plusz kísérőfelnőttet is), valamint (másik nap) evezés sárkányhajóval (és mentőmellényben, szintén kísérőfelnőttekkel) a tavon. (Mindez jelképes összegért, mert van rá vmi támogatás.) És erre több szülő elkezdett akadékoskodni, meg felszólalni, hogy szerinte ez (bringa, evezés) sok egy tizenegy éves gyereknek, túlzás, ő nem engedi, a gyerek biztos nem bírja, veszélyes, a gyerek kimerül, napszúrást kap vagy megfázik (szeptember…) és egyebek. Többek közt olyan anyukák, akiknek ismerem a gyerekeit, semmi baj nincs velük, átlagos kiskölykök, nem betegek, nincs fogyatékosság, semmi ilyesmi. Miért ne bírná? Oké, az én fiam extrán terhelhető, sportol és él-hal az ilyen jellegű kalandokért, de nem gondolom, hogy a Velencei-tó olyan extra terhelés lenne. Meg talán feladatunk is, hogy egy tíz-tizenegy éves gyerek legyen olyan állóképességű, hogy megbízható felnőttekkel önállóan részt tudjon venni, mi több: élvezzen egy ilyen kalandot. Nagyon megdöbbentettek a reakciók. Én olyan boldog voltam, hogy a gyereknek ennyire király osztálykirándulása lesz. A gyerek is nagyon várta. Aztán nem lett, mert a covid miatt mindent le kellett mondani.

        Kedvelik 2 ember

      • Igen (remélem, a megfelelő komment alá megy), szerintem is tök jó, hogy van ilyen lehetőség. Ez egy állami, kilencedik kerületi iskola, nagyon vegyes hátterű gyerekekkel.

        Kedvelés

  5. Nem szeretnék ráugrani a Dopeman-témára, de baromi érdekes, milyen beszédmód megy el itt és a tengerentúlon.
    Egy komment részlete, nem írom le a véleményem:
    “amikor szules utan szerettem volna fogyni, egeszsegesen taplalkozni, es jobban bele astam magam…. rajottem, hogy a teljesen egeszseges eletmod nem az en penztarcamnak valo. Ha el is tekintek a tobb tizezres kondi berlet aratol, de csak azok az etelek, amik elosegitenenek engem a fogyasban, vagy meginditananak az egeszseges taplalkozas utjan….. hat….. nem mindenki engedheti meg maganak. Marad az olcso teszta, burgonya, kenyer felvagottal…. sokan vannak ezzel igy, es nem trendisegbol.”

    Kedvelés

    • De mert megkérdeztétek:
      Nem tartom korrektnek, indokoltnak, érvényesnek azt, amit Dopeman mond. Nagyon gáz.
      Én magam nem hiszek abban többé (és több év széles körű sportügyi motiválás után mondom ezt), hogy aki alól ennyire kicsúszott az egészséges önmaga, a teste uralma, az reményteljes, és csak motiválni, segíteni kell. Az emberek nem fogynak le, és kész. Sportosak meg végképp nem lesznek. A statisztériában nincs nő, aki izmos, kérnek, hogy menjek, nincs ember.
      És nem hiszem, hogy ilyen rengeteg pajzsmirigy-alulműködő meg inzulinrezisztens van, mint ahányan erre hivatkoznak.
      Teljesen korrekt, okés a Nike kínálata és a próbababa is, illetve a kommunikációja. Amerikában pont a fat activist tag bírálja őket, nekik ez sem elég:

      Nem jó olvasni a Dopeman-poszt alatt a kommentekben a sok dühös pálcikázást, barbibabázást sem.
      De mi magyarok nem vagyunk nagyon okosak, szembenézősek, iszonyatos az anyagi és mentális nyomor. Minden okostelefonnak el van törve a képernyője, érzem az ujjbegyemben még én is.

      Kedvelés

    • Bakker, és tényleg. Jó a szó.

      Egy meleg ismerősöm sem jár Pride-ra, ellenben néhány liberális hetero ismerősöm igen. Kérdeztem a srácokat – leszbikus ismerősöm, akiről tudnám ezt és beszélhetnék vele ilyen kérdésekről, egy van, és ő sem jár – miért nem mennek?
      Mert nem tudnak azzal azonosulni, ami ott van, és nem igazán érzik magukat jól abban a közegben, amúgy meg elnyomva se. Nem tudtam megérteni, kérdeztem, hogy de akkor, hogy vannak a kerkonz. nyomulással? Többséget nem érdekli, van, aki jár templomba meg van, akinek csak a családja és senkit sem érdekel, meg van olyan is, aki röhög az egészen, de ennél jobban nem akar vele foglalkozni. Őt nem zavarja, míg nem kötelező.
      Kérdeztem, hogy de hát nem sérülnek a jogaitok? NEM. Nem igazán érzik úgy, sőt, van aki simán fogadna örökbe egyedül ha eljön az ideje, aztán nevelné, akivel jónak látja. De, többségük nem is akar gyereket, eleve.
      Én meg mentem volna háborúskodni olyanok jogaiért, akik ezt nem is kérik.
      Jó, összesen hét emberről beszélünk, de ők különböző közegből jönnek. Mégis, nagyon egybecseng amit mondanak.
      Egyikük szerint ő egy tisztességes konzervatív buzi, hidegen hagyja a cselédrevü. 😀

      A kövérek elfogadásbulija meg pont arról szól, hogy kipuhatolják, kinek nem kellenek, aztán mehet a számonkérés, meg a baszogatás. Tehát semmiképp sem fogadják el, hogy nem tetszenek mindenkinek. Ami ugye árulkodó.
      A másik, ez a posztban is említett túlzó, közönséges, hájlengető nyomulás. Hát mi ez, ha nem az ötvenpennys kosár a Poundland előterében?

      Egyébként kibaszottul idegesít már egy ideje, hogy tök értelmes, tanult ismerőseim a jóemberség jegyében homogén masszaként kezelik a melegeket akik kivétel nélkül jófejek, érzékenyek, jóbarátok, elnyomottak, nőpártiak, kicsinájjaőketakormány, nemjuthatnakgyerekhez, a családazcsalád. A kövéreket, akik állapotához nincsen közünk, mindentestszép, hanekiúgyjó, sokkal jobb kedvűek, legalább mernek enni (??). Meg mindenféle egyéb kisebbségeket, etnikai csoportokat, ja a cigányokat nem, mert azok csak cigányok de, vannak közöttük rendesek is.

      Kedvelés

  6. A képen látható személyek közül senki, semmennyire nem vetkőzött le. Nem is csak azért vicces ez, mert 42 fok volt a tóparton, hanem mert Szkiba Zsuzska úgy hirdette meg: önelfogadás, ledobjuk a ruhát, a strand az igazi terep, Márk is eljött.
    Komolyan mondom, annyira kínos az önátverésnek ez a foka, hogy az már fáj.
    https://velvet.hu/nyar/2019/06/16/be-you-tiful_beach_party_lupa_strand_galeria/?fbclid=IwAR2WK3g6d_bsZwRPdxAqE3MKsFL9N2iaipnw5bE6IlFNJKic2WU2jX8IDY4

    Kedvelés

    • Tök érdekes hogy egy fullátlagos, kicsit behízott, senki se lepődik meg rajta anyatest bodypositivity ikon lesz attól hogy kurvás és ízléstelen ruhában pózol az instán.

      Öreg vagyok én, nem értem ezt a vilagot.

      Kedvelik 1 személy

    • “a cukor nem méreg”, ennek az eredménye: több éves lejtmenet, teljes összeomlás, hízás, mély depresszió
      előtte meg túl hiszékenyen, tekintélyre sóvárogva dőlt be a “diétakultúrának” titulált buta divatoknak és önfeladásnak
      és úgy állítja be, hogy ezek az “öngondoskodó”, megnyugtató szövegek a gyógyulás útja végre a mélypont után
      most annyi van, hogy sulykolja, hogy bűntudat nélkül tömd az édességet. eredmény: még nagyobb motivációvesztés, tunyulás, hízás, még mélyebb depresszió
      személyes megjegyzés: én is ettem télen édességet. látszik is :DDD de semmi baj ezzel, itt a tavasz, lehet többet futni, gyönyörű az erdő. ettől még nem kell cáfolni a korábbiakat

      Kedvelés

  7. Pór Ági MINDENT bevet, hogy megmagyarázza, miért nem kezdi el, miért hagyja félbe, miért nem csinál semmit, miért “gyengéd a testével, mely egy tavaszi hajtás”, miért nem lábalt ki még mindig a vekengő semmittevésből – ami nem baj, de másokat tanítgat, a lustaságát és depresszióját tananyaggá és erkölcsi útmutatóvá emeli, és vadul hazugozza “a diétakultúrát”, amely “figyelmen kívül hagyja, hogy (random nyavaly)”.
    Felnőtt egy nyafogó generáció, aki abból gyárt kontentet (a másik kedvencem Nyáry Luca, neki karrierje van ám!), hogy neki mennyi mentsége van és ő milyen különleges.
    Olyanok se álljanak ki kvázi közszereplőként, akiknek annyi az állításuk, hogy naponta széthajtják magukat vagy félmaratont futnak, mert még ebben sincs semmi különös. Ne kínálgasson hozzáértést, edzést. De ez…?
    Ági! A többi ember nem azért nem pizsamában végez testedzést fekve, ha úgy szottyan kedve, meg ad engedélyt pihenésre és a lécet lejjebb ereszteni, mert nem tudja, hogy ezt is szabad, vagy mert olyan jól van. Hanem mert nem egyedül él egy tökéletes semmittevő életet egy macskával. Élete van, feladata, dolga, gyereke, hétvégén meg programja. Ha mégis lustálkodik, biztos nincs pofája áldozatinaskodó, “self compassion” videót készíteni belőle.
    Egyre durvábban látszik, hogy csak magadat nyugtatod a “kell” meg a “talán érdemes” megfogalmazású, cizelláltan bonyi “te se csinálj semmit, mert én se” szövegeléssel. Aztán lesz alja, legalja a gödörnek, és onnan vissza kell tudni jönni.
    Nem szélsőség keményen edzeni, és nem is azért mentünk edzeni tegnap, mert szomorkodunk a választás miatt, hanem amúgy is mentünk, hiszti és önelemzés nélkül.

    Kedvelés

csak okos-jóindulatú írhat ide

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .