adásunkat megszakítjuk

Kedves olvasóim (az igaziakra gondolok), helyzet van. Elvadultak a gyűlölködők, szólnom kell.

Aki nem tudja, miről van szó: évek óta vagyok durva, csoportos netes zaklatás, rosszindulatú kavarás és pletykahadjárat célpontja, amelyben igen rafináltak az eszközök. Most ennek résztvevői bedühödtek. Új rohamot kaptak azok, akik poros, béna életekből leskelődnek, kavarnak, és úgy érzik, nekik is járna valami, most pedig csatlakoztak hozzájuk a régi itteni rajongók is.

Én nem megyek oda, ahol a mocsok van, hozzám nem ér el, mert nem vagyok ilyen értelemben kíváncsi. És azért is, mert felelős vagyok azért, mit engedek a nagyon értékes munkaeszközömbe, ami az agyam és érzelmi világom. De ismerőseim jelzik nekem, hogy mi megy.

A harcban az ő szintjükön, módszereikkel vagy egy-egy konkrét személyre kihegyeződve nem veszek részt. Én nem győzni akarok, nem szállok be nemtelen vitákba, nem fecsérlem erre az életemet. Tehát itt nem táboroskodunk, nem kavarok, nincs szimpátiaszerzés, pletyka, irreleváns állítás, nincs hatodik cé. Tartalom van és értékrend, jó szövegek, közös edzés, színház. Az, ami eddig. Érdek nélküli igazságkimondás.

Csak azt látom szívesen, aki erre vevő, és semmi más nem érdekel. A többiek menjenek innen. Nem kell semmilyen gesztus, semmit csinálni, nem várok el semmit. Ugyanakkor köszönöm most azoknak, akik írtak. Döbbenet volt 2014-ben, ahogy elnémult az akkori, állítólag nagyon szívbéli közösség egésze, néhány harsány tag hangoskodása után, akik semmit nem tettek a blog lényegébe, tartalmi részébe, mégis sajátjukként kezelték és rendezkedtek itt, a blog bügyeiben és a magánéletemben. A maradók is hallgattak: mi van, ha vége az egésznek, ha mostantól az az új trend, hogy utálni kell csakazolvassát? Ketten jelezték: vannak, nem álltak át.

Mindez nem számít már. Ami a célom most: titeket megóvni, meg persze magamat.

Nem is kéne ezt mondani, hogy a blog jóval efölött áll, hogy ilyen szintre nem megyünk, mert aki ismer, aki tudja, mi a blog értéke, aki nem használt engem, nincsenek irreális elvárásai, az a helyén kezeli a pletykákat, kavarásokat is. Nincs miről magyarázkodnom.

Miről beszélek? Sértett, elmebeteg, rutinos netes kavarósokkal egyesültek a régi blogos sértődöttek. Előbbiek random célpontokat választanak, és így rendeznek borzalmas bacchanáliákat, most én vagyok soron. Köztük van:

egy pamacska a migránsmacska nickű indexes kommentelő (és ezzel össze nem férve topikmoderátor), kinek valós neve Seleanu Magdaléna, a múltban mindenféle macskás nickjei vannak: macskosz, macstappancsok éke – ki hinné, hogy a fórumra nem ragadt, kifele mutatott életében ő egy decens, sokra tartott idős asszony, régész és szakfordító.

Nagyüzemben zaklat, rágalmaz, fenyeget másokat, eleinte világnézeti alapon szélsőjobbos aktivistákat próbált kicsinálni, később, miután durván megverték, már bárkit. Itt a wikipédiás Polgár Tamás szócikk szerkesztővitájában találtam meg a nyomot:

2019 van, és még mindig aktív, ráfüggött a szerre. Beletett bő tizenöt évet, magányos netfüggőként egész nap ingert keres, kavar, gonsozkodik, és nincsenek gátlásai. Ez az ember is személyes barátja, és a módszereik ilyenek.

A wikipédiáról idézem ezt is:

előre is elnézést kérek, nem emlékszem mát a szerkesztési módszerekre, rég írtam ide igen, engem vertek meg, nem kicsit, nagyon, bombagyáros közegből érkezett az illető, mert 2 órára rá fent volt az eset Gabucino blogján a körítést és a “lírát” leszámítva valóban az történt, ami ott le van írva, tahét hogy ajtót nyitottam, ököllel arconbasztak, majd a földön feküdve rugdostak, nem kicsit, nagyon remélem megteszi forrásnak, ha a megvert nyilatkozik sk – Aláíratlan hozzászólás, szerzője Macskosz (vitalap | szerkesztései) 2009. december 21.,

…. talán nem kéne tovább hazudozni. Az index fórumra 2009.12.19 11:33:51-kor írtad hogy levertek, Gabucino 2009/12/19 14:08-kor írt róla (pont annyit amennyit te), ami egyrészt nem 2 óra hanem majdnem 3, másrészt ha tényleg az első tudósító a tettes (szegény újságírók!), ahogy ezt mérhetetlen elfogulatlanságodban állítod, akkor csak szólok barátian, hogy az első tudósító te voltál. Másnap estére (!) költött valamit, amire persze mondhatod, hogy azténylegígyvolt, csak épp ez nem forrás, és nem is érdekes. Ép ésszel felfoghatatlan, hogy hogy gondoltad ezt a “bombagyárforrásos” kriminalizálást. – 80.99.200.224 (vita) 2009. december 22., 08:34 (CET)

Nem, nem teszi meg. Kérlek, ne vedd magadra, de egy enciklopédiába csak ellenőrizhető forrással ellátott adatok kerülhetnek be, azt nem mondhatjuk, hogy “a szenvedő alany nyilatkozta, hívják fel, kérdezzék meg, etc.”. Arról nem is beszélve, hogy -ismételten kérlek, ne vedd magadra- de bárki mondhatja, hogy “én vagyok, akit megvertek”. Ezt mi nem tudjuk, nem akarjuk és nem is feladatunk ellenőrizni. Nem is tehetnénk. Ha lesz egy hivatalos közlemény, akár rendőrségi, akár hírportáli, amelyben egyértelműen közlik, hogy “Tomcat megverte X-et”, akkor azonnal be fog kerülni a Polgár Tamásról szóló cikkbe az eset, addig azonban nem tehetjük – már csak azért sem, mert ez alaptalan vádaskodásnak tűnne vele szemben. Ha lesz ilyen forrás, kérlek jelezd, addig azonban nem tudunk mit tenni. Data DestroyerMi fáj, gyere mesélj… 2009. december 21., 19:00 (CET)

hát ha nem, akkor nem valamint nem fogom beszkennelni a kedvetekért a János kórházban felvett látleletet meg hasonlókat mondhatnám úgy is, hogy különösebben nem érdekel a dolog, hogy most bekerül-e a szócikkbe vagy sem, van énnekem épp elég más bajom meg dolgom, ezt is csak azért írtam be, mert szóltak, hogy épp szóba vagyok kerülve tsók mindenkinek– Macskosz vita 2009. december 21., 19:14 (CET)

Azért ez hihetetlen. Pár év múlva jót fogok derülni saját hozzászólásomon, de egyesek nem érzik gáznak, hogy itt bizonygassanak egymásnak? Már bocs Macskosz, olyan, mint épkézláb szerkesztésed gyakorlatilag soha nem volt itt, pedig ugye elvileg művelt, tanult ember vagy. Összeszámoltad, hány órát töltöttél mások lejáratásával? Írtad az Indexen a mocskolódó hsz-ek tömkelegét, nem sajnáltál időt, energiát mások gyalázására. Gusztustalan stílusban. Nem szégyelled magad? És most idejössz telesírni a Wikit, hogy megvertek? Bár az is kurva égő, aki nőt ver össze, és ultragáz, de te/ti mennyivel voltatok különbek éveken át? Hogy a fenébe nem törölte az Index is azt a sok mocsokságot, amit összehordtatok? Gyűlöltetek egy általatok majdnem ismeretlen személyt, arra használtátok a netet, hogy ezt bizonyítsátok. Már rég megérdemeltetek volna érte többen is bírósági pert. Visszataszító, ocsmány. Mindkét oldal. – Tobi Üzi 🙂 2009. december 22., 13:57 (CET)
Szigorúan vett magánvéleményem megegyezik a tiéddel. Nem ismertem különösebben az ominózus topikot, a múltkori beszélgetésünk után mentem át alaposabban körülnézni. Megdöbbentő. Nem tudom, kicsoda pontosan ez a tomcat, mennyi valóságalapja van annak, amit itt-ott írnak róla, de ez mindegy is, ilyen szinten mocskolni, állandóan belekeverve a családtagjait, a barátnőjét tényleg gusztustalan. Hál’ Istennek előbb néztem át, mintsem (ahogy mondtam) átmentem volna szólni, hogy jöjjenek semlegesebbé tenni a cikket, azt hiszem igen rossz lépés lett volna, csak a wikinek okoztam volna problémát. Az meg hab a tortán, hogy állítólag az index egyik moderátora vitte a prímet éveken keresztül a topikban, élen járva úgy tomcat, mint famíliája legalpáribb szidásában, az IRL-adatokkal való szórakozásban, stb. Ez mondjuk az indexet minősíti, nálunk egy admin kb. két percig csinálhatna ilyesmit, aztán repülne is. Mondjuk ha csak a fele igaz annak, amit az index moderátorairól hallottam, már nem olyan meglepő a dolog. Lassan megérdemelne a garnitúra egy bekezdést az amúgy is igencsak PR index.hu-cikkünkben. Data DestroyerMi fáj, gyere mesélj… 2009. december 22.,

A másik fő alak: Fekete-Móró András építész, Angliában él, súlyosan érzéketlen, istenkomplexusos, durván feminista- és nőgyűlölő, rettenetes arcú, és lőfegyver-sportot űz, komolyan mondom, egy sematikus thriller az egész csávó. Abszolút Igazság a nickje, de Maestro néven is megtalálható. Szakmai teljesítményét itt nézhetitek meg, ilyen ízléssel és tudattal lehet, hogy a gyűlölködés a vonzóbb pálya. Valaha ő sem volt agresszív:

Vevegyő álnevű, sértett, elszegényedett-megnyomorodott, rendszerváltásvesztese értelmiségi, Majoros Klára.

Serial Slut álnevű, végtelenül hiú, erőszakos, anyagias, öntelt, közhelyparádé fake személyiség, rettentően beakadtam neki:

És még sokan mások. Ezek nyilvános kommentek. De az idézetek nem a jelenlegi zaklatást mutatják, hanem a hangnemet, a bántás kezdeti jellegét, azt, ami mára eldurvult és fenyegetéssé vált.

Azok, akik bosszút akarnak, és érdekeltek a hangulat hergelésében: itteni nagy rajongók, Murinai Angéla (Gumiszoba), Lelkes Villő (tavasztündér), Kovács Csilla Teeztnemtudhatodhajnalkám).

A nickek azonosításáról. Ha görénykedsz, mégpedig évekig, kitartóan, l’art pour l’art, akkor ne várj a másiktól jóindulatot, nem leszek balek többet. Nem gondolom, hogy bármilyen elv, jogszabály, morális megfontolás tiltaná azt, hogy megnevezzem a valós személyeket. Tessék úgy írni, élni, kommentelni, hogy az vállalható legyen a neveddel is. Ne lehessen kellemetlen, ha valaki rájön, ki vagy. Azt hiszem, hogy én, akinek a netes footprintjét ennyire tönkretették, vélt és valós személyes dolgait ilyen aljasul kifigyelték és szétbeszélték a Nagyrajongók, teljes joggal mondom ezt, én is úgy írtam mindig, hogy az ne legyen ciki. A többi nem rólam szól.

Én is a saját nevemen vagyok jelen, van arcom, nincsenek álprofiljaim, minden esetben vállalom magam, még a képeimet sem kozmetikázom. Az viszont fontos különbség, hogy az én személyemhez köthetően a gyanútlan júzer nemcsak mocskot, elborult emberek rohamait találja, hanem értelmes ügyeket, tevékenységeket, eredményeket, nívót is.

Az anonimitás csak őket védi, hogy következmény nélkül szemétkedhessenek, ne kelljen az arcukat látnunk. Én ezt nem fogom tiszteletben tartani. Akinek ez nem tetszik, fáradjon a magyar bíróságra, sok sikert.

Miért csinálják, “hol romlott ez el”? Kérdi nagyon kedves régi olvasó, aki “mindkettőnket szeret”. A válaszom: ez eleve rossz volt, ők nem olvasni jöttek, ők nem intellektuálisak, önfeldolgozók vagy minőségérzékenyek, hanem megkívánták a közösségi életet, a teljesítményt, a lelkizést, a történeteik akárhogy-lefesthetőségét, a menő kimondást. “Én is tudok ilyet, én is sztár leszek.”

2014 ősze óta pedig ki akarnak csinálni, az azóta sem működő, sivár életük miatt. Ők azt hitték, a blogot ők hozták létre és ezért a blog elsősorban nekik legyen kényelmes és hasznos, kellemes, én meg tűnjek el. Az első jel az volt, amikor Csilla nagy segítőkészen felajánlotta, hogy bízzam rá a kommnetkezelést, nem lehet ezt egyedül bírni. Hatalmat akart egy blogbnan, amelyhez a jópofizáson kívül nem tett hozzá semmit, én pedig naiv voltam. Annyira nem, hogy beengedjem, de nem húztam határt, sőt, bizalmas viszonyban voltam velük. Ezt nagyon-nagyon megbántam, hiszen tudtam, hogy ő ugyanígy szétvert már egy másik közösséget, és mindent alátrendel annak, hogy szeressék, emiatt igen fura gesztusai vannak.

További motiváció: ha elég sok mindent összehazudnak rólam, ha rám fogják a saját nemszép húzásaikat, pletykás kavarásaikat, hazugságaikat is igazolhatják, és nem kell a valós okkal foglalkozni: hogy kevesek, hogy nem csak nem jutott, de nem is jár nekik taps, hogy használtak, hogy nincs életük, tehetségük, tartásuk.

Hogy súlyosan projektálnak.

Hogy nem tudnak lenyugodni, elengedni, nem figyelni a blogomat.

Legyen világos: én nem értem és nem méltányolom azokat, akik úgy vannak itt, hogy nem osztják a blog céljait, nem értik a szövegeket, nincs erre nyitottságuk, vagy nem érdeklődnek a témáim, attitődöm iránt. Nézegetnek, gyűjtögetik a pletykatémát. És az ilyen emberekkel nem leszek előzékeny (más néven: balek).

Felidézek ezzel kapcsolatban egy rendkívül zavaros, de jellemző esetet: a bosszú lehetőségének mohó figyelése olyan mértéket öltött, hogy amikor Gumiszobának meghalt a fia 2016 nyarán, akkor azt figyelte ő és/vagy a körülötte zsizsegők, hogy na, mit lépek erre én. Aki akkor már bő másfél éve nem voltam semmiféle kapcsolatban vele. És gyártottak is botrányt, valójában: Kovács Csilla kitalálta, hogy a halottra utalva tettem ki a Baudelaire-verselemzést, hogy örültem a gyerek halálának és arra célzok és tocsogok a rosszakaratban. Ezt egyébként nem buta, nem ellenséges olvasók is elhitték. Hát jó. Így működik és ennyire romboló a netes kavarás.

Eleve traumát, tragédiát lobogtatni, azt turnáézásra, népszerűsködésre használni gyomorforgató. De az egész sztori nagyon gáz. Ez döbbenet.

Most valami nagyon erős düh hajtja őket, az indexes szárny és Lelkes Villő gyakorlatilag bármire képes, technikailag is erre-arra.

A korábbiakból látjuk, mire képesek, és most annál is durvábbak. Tudd, ha megkeresnek, hogy ők azok. A személyiséglopás, e-mail címmel való visszaélés elkerülése érdekében írom, hogy én a saját, jól ismert, privát facebookomat és e-mail címeimet használom csak, a saját oldalaimon és profilomon publikálok, tehát ebben a jelen helyzetben nem kommentelek más oldalakon. Sem más néven, nem lesz új profilom, nem váltok stílust, nem keresek meg olyan embereket, akikkel korábban nem volt dolgom. A jól ismert, IRL-vé vált olvasókon kívül nem írok snekinek, csak reagálok, ha ti kerestek meg (infó, jelszó, bármi).

Várható, hogy a nevemben írogatnak majd, akár ismert embereknek, híreket szákllítanak, zaklatnak. Ezért jelzem ma, június 5-én, hogy én senkinek, aki nem személyes, közeli ismerősöm, nem írtam és nem is írok privátot, semmilyen szokatlan e-mailt, nem beszélek más emberek személyes dolgairól senkivel.

A stílusom karakteres és felismerhető. Ha kételyed van, ha fura, amit írnak neked, akkor írj privátot, én pedig egy biztonsági szóval kezdem minden esteben a levelemet.

Nem, nem fogom őket leszarni, felülemelkedni, és nem kérek ezügyben senkitől tanácsot, mert te könnyen vagy bölcs és nagyvonalú, nem tudod az előzményeket, hátteret. Az életem, a blogom, a történetem, a lényem az enyém, és innen ez a reakció következik. Bízd rám. Nem feladatom az se, hogy biztosítsam, hogy az olvasó mindent értsen, minden világos, építő, átlátható, kellemes legyen a számára. TE emelkedj felül, ha nem érdekel ez az ügy, ne engem oktass ki, mert nem tudod, milyen célpontnak lenni.

Nem adom alább azt, hogy kimondjam az igazat, ettől nem tud senki eltántorítani. Nem fogok elhallgatni, eltűnnio, m,ásképp írni. Ha nyilvánvaló, hogy mi motiválja az ellenségeskedést (sértődött, értetlen, elhízott középkorú nők), akkor erre rámutatok.

Erről az ügyről nem mondok el mindent, ami történik, tehát ez egy leegyszerűsített poszt, mert nem akarom, hogy ellepje az életemet, meg a blogot, de higgyétek el, kemény ez most.

Sehova máshova, mint a blogom és a saját facebook, nem írok, nem szervezek, pláne nem jelentek föl embereket.

Nem ők a téma nekem, hanem nekik én, és nem, nem “veszekszünk” meg “konliktus van”, hanem undorító a netes zaklatás, a módja és a fogantatása.

Ha bármi gyanús, fura dolog jön vagy híresztelődik, tételezd fel, hogy visszaélnek a nevemmel. Én csak azzal foglalkozom, ami lényeges.

A figyelmeztetés elsősorban azoknak szól, akiknek a neve (lájkok, kommentek, itteni valós név vagy régi blogos ismerős által) kitúrható a netről, ezért figyelj: NE mutatkozz, ne lájkolj, ha van közlendőd, írj nickről kommentet vagy e-mailt! Régi jó szervezéseink működnek tovább, senki nem veheti el azt, amit összehoztunk, nem is mérgezheti meg, és posztok is lesznek, ahogy eddig: értelmesen, fontosakat írok.

Senkinek az adatait nem adom ki, senkinek az életébe nem szólok bele, senkivel nincs problémám a 2014-es kavarósokat leszámítva, de velük sem foglalkozom.

A jóra való restségről írni fogok a főbűnös sorozatban, mert hogy ez az aljasságnak mennyire melegágya, az csak most döbbent belém.

Kedves olvasóim (az igaziakra gondolok), helyzet van. Elvadultak a gyűlölködők, szólnom kell.

Aki nem tudja, miről van szó: évek óta vagyok durva, csoportos netes zaklatás, rosszindulatú kavarás és pletykahadjárat célpontja, amelyben igen rafináltak az eszközök. Most ennek résztvevői bedühödtek. Új rohamot kaptak azok, akik poros, béna életekből leskelődnek, kavarnak, és úgy érzik, nekik is járna valami, most pedig csatlakoztak hozzájuk a régi itteni rajongók is.

Én nem megyek oda, ahol a mocsok van, hozzám nem ér el, mert nem vagyok ilyen értelemben kíváncsi. És azért is, mert felelős vagyok azért, mit engedek a nagyon értékes munkaeszközömbe, ami az agyam és érzelmi világom. De ismerőseim jelzik nekem, hogy mi megy.

A harcban az ő szintjükön, módszereikkel vagy egy-egy konkrét személyre kihegyeződve nem veszek részt. Én nem győzni akarok, nem szállok be nemtelen vitákba, nem fecsérlem erre az életemet. Tehát itt nem táboroskodunk, nem kavarok, nincs szimpátiaszerzés, pletyka, irreleváns állítás, nincs hatodik cé. Tartalom van és értékrend, jó szövegek, közös edzés, színház. Az, ami eddig. Érdek nélküli igazságkimondás.

Csak azt látom szívesen, aki erre vevő, és semmi más nem érdekel. A többiek menjenek innen. Nem kell semmilyen gesztus, semmit csinálni, nem várok el semmit. Ugyanakkor köszönöm most azoknak, akik írtak. Döbbenet volt 2014-ben, ahogy elnémult az akkori, állítólag nagyon szívbéli közösség egésze, néhány harsány tag hangoskodása után, akik semmit nem tettek a blog lényegébe, tartalmi részébe, mégis sajátjukként kezelték és rendezkedtek itt, a blog bügyeiben és a magánéletemben. A maradók is hallgattak: mi van, ha vége az egésznek, ha mostantól az az új trend, hogy utálni kell csakazolvassát? Ketten jelezték: vannak, nem álltak át.

Mindez nem számít már. Ami a célom most: titeket megóvni, meg persze magamat.

Nem is kéne ezt mondani, hogy a blog jóval efölött áll, hogy ilyen szintre nem megyünk, mert aki ismer, aki tudja, mi a blog értéke, aki nem használt engem, nincsenek irreális elvárásai, az a helyén kezeli a pletykákat, kavarásokat is. Nincs miről magyarázkodnom.

Miről beszélek? Sértett, elmebeteg, rutinos netes kavarósokkal egyesültek a régi blogos sértődöttek. Előbbiek random célpontokat választanak, és így rendeznek borzalmas bacchanáliákat, most én vagyok soron. Köztük van:

egy pamacska a migránsmacska nickű indexes kommentelő (és ezzel össze nem férve topikmoderátor), kinek valós neve Seleanu Magdaléna, a múltban mindenféle macskás nickjei vannak: macskosz, macstappancsok éke – ki hinné, hogy a fórumra nem ragadt, kifele mutatott életében ő egy decens, sokra tartott idős asszony, régész és szakfordító.

Nagyüzemben zaklat, rágalmaz, fenyeget másokat, eleinte világnézeti alapon szélsőjobbos aktivistákat próbált kicsinálni, később, miután durván megverték, már bárkit. Itt a wikipédiás Polgár Tamás szócikk szerkesztővitájában találtam meg a nyomot:

2019 van, és még mindig aktív, ráfüggött a szerre. Beletett bő tizenöt évet, magányos netfüggőként egész nap ingert keres, kavar, gonsozkodik, és nincsenek gátlásai. Ez az ember is személyes barátja, és a módszereik ilyenek.

A wikipédiáról idézem ezt is:

előre is elnézést kérek, nem emlékszem mát a szerkesztési módszerekre, rég írtam ide igen, engem vertek meg, nem kicsit, nagyon, bombagyáros közegből érkezett az illető, mert 2 órára rá fent volt az eset Gabucino blogján a körítést és a “lírát” leszámítva valóban az történt, ami ott le van írva, tahét hogy ajtót nyitottam, ököllel arconbasztak, majd a földön feküdve rugdostak, nem kicsit, nagyon remélem megteszi forrásnak, ha a megvert nyilatkozik sk – Aláíratlan hozzászólás, szerzője Macskosz (vitalap | szerkesztései) 2009. december 21.,

…. talán nem kéne tovább hazudozni. Az index fórumra 2009.12.19 11:33:51-kor írtad hogy levertek, Gabucino 2009/12/19 14:08-kor írt róla (pont annyit amennyit te), ami egyrészt nem 2 óra hanem majdnem 3, másrészt ha tényleg az első tudósító a tettes (szegény újságírók!), ahogy ezt mérhetetlen elfogulatlanságodban állítod, akkor csak szólok barátian, hogy az első tudósító te voltál. Másnap estére (!) költött valamit, amire persze mondhatod, hogy azténylegígyvolt, csak épp ez nem forrás, és nem is érdekes. Ép ésszel felfoghatatlan, hogy hogy gondoltad ezt a “bombagyárforrásos” kriminalizálást. – 80.99.200.224 (vita) 2009. december 22., 08:34 (CET)

Nem, nem teszi meg. Kérlek, ne vedd magadra, de egy enciklopédiába csak ellenőrizhető forrással ellátott adatok kerülhetnek be, azt nem mondhatjuk, hogy “a szenvedő alany nyilatkozta, hívják fel, kérdezzék meg, etc.”. Arról nem is beszélve, hogy -ismételten kérlek, ne vedd magadra- de bárki mondhatja, hogy “én vagyok, akit megvertek”. Ezt mi nem tudjuk, nem akarjuk és nem is feladatunk ellenőrizni. Nem is tehetnénk. Ha lesz egy hivatalos közlemény, akár rendőrségi, akár hírportáli, amelyben egyértelműen közlik, hogy “Tomcat megverte X-et”, akkor azonnal be fog kerülni a Polgár Tamásról szóló cikkbe az eset, addig azonban nem tehetjük – már csak azért sem, mert ez alaptalan vádaskodásnak tűnne vele szemben. Ha lesz ilyen forrás, kérlek jelezd, addig azonban nem tudunk mit tenni. Data DestroyerMi fáj, gyere mesélj… 2009. december 21., 19:00 (CET)

hát ha nem, akkor nem valamint nem fogom beszkennelni a kedvetekért a János kórházban felvett látleletet meg hasonlókat mondhatnám úgy is, hogy különösebben nem érdekel a dolog, hogy most bekerül-e a szócikkbe vagy sem, van énnekem épp elég más bajom meg dolgom, ezt is csak azért írtam be, mert szóltak, hogy épp szóba vagyok kerülve tsók mindenkinek– Macskosz vita 2009. december 21., 19:14 (CET)

Azért ez hihetetlen. Pár év múlva jót fogok derülni saját hozzászólásomon, de egyesek nem érzik gáznak, hogy itt bizonygassanak egymásnak? Már bocs Macskosz, olyan, mint épkézláb szerkesztésed gyakorlatilag soha nem volt itt, pedig ugye elvileg művelt, tanult ember vagy. Összeszámoltad, hány órát töltöttél mások lejáratásával? Írtad az Indexen a mocskolódó hsz-ek tömkelegét, nem sajnáltál időt, energiát mások gyalázására. Gusztustalan stílusban. Nem szégyelled magad? És most idejössz telesírni a Wikit, hogy megvertek? Bár az is kurva égő, aki nőt ver össze, és ultragáz, de te/ti mennyivel voltatok különbek éveken át? Hogy a fenébe nem törölte az Index is azt a sok mocsokságot, amit összehordtatok? Gyűlöltetek egy általatok majdnem ismeretlen személyt, arra használtátok a netet, hogy ezt bizonyítsátok. Már rég megérdemeltetek volna érte többen is bírósági pert. Visszataszító, ocsmány. Mindkét oldal. – Tobi Üzi 🙂 2009. december 22., 13:57 (CET)
Szigorúan vett magánvéleményem megegyezik a tiéddel. Nem ismertem különösebben az ominózus topikot, a múltkori beszélgetésünk után mentem át alaposabban körülnézni. Megdöbbentő. Nem tudom, kicsoda pontosan ez a tomcat, mennyi valóságalapja van annak, amit itt-ott írnak róla, de ez mindegy is, ilyen szinten mocskolni, állandóan belekeverve a családtagjait, a barátnőjét tényleg gusztustalan. Hál’ Istennek előbb néztem át, mintsem (ahogy mondtam) átmentem volna szólni, hogy jöjjenek semlegesebbé tenni a cikket, azt hiszem igen rossz lépés lett volna, csak a wikinek okoztam volna problémát. Az meg hab a tortán, hogy állítólag az index egyik moderátora vitte a prímet éveken keresztül a topikban, élen járva úgy tomcat, mint famíliája legalpáribb szidásában, az IRL-adatokkal való szórakozásban, stb. Ez mondjuk az indexet minősíti, nálunk egy admin kb. két percig csinálhatna ilyesmit, aztán repülne is. Mondjuk ha csak a fele igaz annak, amit az index moderátorairól hallottam, már nem olyan meglepő a dolog. Lassan megérdemelne a garnitúra egy bekezdést az amúgy is igencsak PR index.hu-cikkünkben. Data DestroyerMi fáj, gyere mesélj… 2009. december 22.,

A másik fő alak: Fekete-Móró András építész, Angliában él, súlyosan érzéketlen, istenkomplexusos, durván feminista- és nőgyűlölő, rettenetes arcú, és lőfegyver-sportot űz, komolyan mondom, egy sematikus thriller az egész csávó. Abszolút Igazság a nickje, de Maestro néven is megtalálható. Szakmai teljesítményét itt nézhetitek meg, ilyen ízléssel és tudattal lehet, hogy a gyűlölködés a vonzóbb pálya. Valaha ő sem volt agresszív:

Vevegyő álnevű, sértett, elszegényedett-megnyomorodott, rendszerváltásvesztese értelmiségi, Majoros Klára.

Serial Slut álnevű, végtelenül hiú, erőszakos, anyagias, öntelt, közhelyparádé fake személyiség, rettentően beakadtam neki:

És még sokan mások. Ezek nyilvános kommentek. De az idézetek nem a jelenlegi zaklatást mutatják, hanem a hangnemet, a bántás kezdeti jellegét, azt, ami mára eldurvult és fenyegetéssé vált.

Azok, akik bosszút akarnak, és érdekeltek a hangulat hergelésében: itteni nagy rajongók, Murinai Angéla (Gumiszoba), Lelkes Villő (tavasztündér), Kovács Csilla Teeztnemtudhatodhajnalkám).

A nickek azonosításáról. Ha görénykedsz, mégpedig évekig, kitartóan, l’art pour l’art, akkor ne várj a másiktól jóindulatot, nem leszek balek többet. Nem gondolom, hogy bármilyen elv, jogszabály, morális megfontolás tiltaná azt, hogy megnevezzem a valós személyeket. Tessék úgy írni, élni, kommentelni, hogy az vállalható legyen a neveddel is. Ne lehessen kellemetlen, ha valaki rájön, ki vagy. Azt hiszem, hogy én, akinek a netes footprintjét ennyire tönkretették, vélt és valós személyes dolgait ilyen aljasul kifigyelték és szétbeszélték a Nagyrajongók, teljes joggal mondom ezt, én is úgy írtam mindig, hogy az ne legyen ciki. A többi nem rólam szól.

Én is a saját nevemen vagyok jelen, van arcom, nincsenek álprofiljaim, minden esetben vállalom magam, még a képeimet sem kozmetikázom. Az viszont fontos különbség, hogy az én személyemhez köthetően a gyanútlan júzer nemcsak mocskot, elborult emberek rohamait találja, hanem értelmes ügyeket, tevékenységeket, eredményeket, nívót is.

Az anonimitás csak őket védi, hogy következmény nélkül szemétkedhessenek, ne kelljen az arcukat látnunk. Én ezt nem fogom tiszteletben tartani. Akinek ez nem tetszik, fáradjon a magyar bíróságra, sok sikert.

Miért csinálják, “hol romlott ez el”? Kérdi nagyon kedves régi olvasó, aki “mindkettőnket szeret”. A válaszom: ez eleve rossz volt, ők nem olvasni jöttek, ők nem intellektuálisak, önfeldolgozók vagy minőségérzékenyek, hanem megkívánták a közösségi életet, a teljesítményt, a lelkizést, a történeteik akárhogy-lefesthetőségét, a menő kimondást. “Én is tudok ilyet, én is sztár leszek.”

2014 ősze óta pedig ki akarnak csinálni, az azóta sem működő, sivár életük miatt. Ők azt hitték, a blogot ők hozták létre és ezért a blog elsősorban nekik legyen kényelmes és hasznos, kellemes, én meg tűnjek el. Az első jel az volt, amikor Csilla nagy segítőkészen felajánlotta, hogy bízzam rá a kommnetkezelést, nem lehet ezt egyedül bírni. Hatalmat akart egy blogbnan, amelyhez a jópofizáson kívül nem tett hozzá semmit, én pedig naiv voltam. Annyira nem, hogy beengedjem, de nem húztam határt, sőt, bizalmas viszonyban voltam velük. Ezt nagyon-nagyon megbántam, hiszen tudtam, hogy ő ugyanígy szétvert már egy másik közösséget, és mindent alátrendel annak, hogy szeressék, emiatt igen fura gesztusai vannak.

További motiváció: ha elég sok mindent összehazudnak rólam, ha rám fogják a saját nemszép húzásaikat, pletykás kavarásaikat, hazugságaikat is igazolhatják, és nem kell a valós okkal foglalkozni: hogy kevesek, hogy nem csak nem jutott, de nem is jár nekik taps, hogy használtak, hogy nincs életük, tehetségük, tartásuk.

Hogy súlyosan projektálnak.

Hogy nem tudnak lenyugodni, elengedni, nem figyelni a blogomat.

Legyen világos: én nem értem és nem méltányolom azokat, akik úgy vannak itt, hogy nem osztják a blog céljait, nem értik a szövegeket, nincs erre nyitottságuk, vagy nem érdeklődnek a témáim, attitődöm iránt. Nézegetnek, gyűjtögetik a pletykatémát. És az ilyen emberekkel nem leszek előzékeny (más néven: balek).

Felidézek ezzel kapcsolatban egy rendkívül zavaros, de jellemző esetet: a bosszú lehetőségének mohó figyelése olyan mértéket öltött, hogy amikor Gumiszobának meghalt a fia 2016 nyarán, akkor azt figyelte ő és/vagy a körülötte zsizsegők, hogy na, mit lépek erre én. Aki akkor már bő másfél éve nem voltam semmiféle kapcsolatban vele. És gyártottak is botrányt, valójában: Kovács Csilla kitalálta, hogy a halottra utalva tettem ki a Baudelaire-verselemzést, hogy örültem a gyerek halálának és arra célzok és tocsogok a rosszakaratban. Ezt egyébként nem buta, nem ellenséges olvasók is elhitték. Hát jó. Így működik és ennyire romboló a netes kavarás.

Eleve traumát, tragédiát lobogtatni, azt turnáézásra, népszerűsködésre használni gyomorforgató. De az egész sztori nagyon gáz. Ez döbbenet.

Most valami nagyon erős düh hajtja őket, az indexes szárny és Lelkes Villő gyakorlatilag bármire képes, technikailag is erre-arra.

A korábbiakból látjuk, mire képesek, és most annál is durvábbak. Tudd, ha megkeresnek, hogy ők azok. A személyiséglopás, e-mail címmel való visszaélés elkerülése érdekében írom, hogy én a saját, jól ismert, privát facebookomat és e-mail címeimet használom csak, a saját oldalaimon és profilomon publikálok, tehát ebben a jelen helyzetben nem kommentelek más oldalakon. Sem más néven, nem lesz új profilom, nem váltok stílust, nem keresek meg olyan embereket, akikkel korábban nem volt dolgom. A jól ismert, IRL-vé vált olvasókon kívül nem írok snekinek, csak reagálok, ha ti kerestek meg (infó, jelszó, bármi).

Várható, hogy a nevemben írogatnak majd, akár ismert embereknek, híreket szákllítanak, zaklatnak. Ezért jelzem ma, június 5-én, hogy én senkinek, aki nem személyes, közeli ismerősöm, nem írtam és nem is írok privátot, semmilyen szokatlan e-mailt, nem beszélek más emberek személyes dolgairól senkivel.

A stílusom karakteres és felismerhető. Ha kételyed van, ha fura, amit írnak neked, akkor írj privátot, én pedig egy biztonsági szóval kezdem minden esteben a levelemet.

Nem, nem fogom őket leszarni, felülemelkedni, és nem kérek ezügyben senkitől tanácsot, mert te könnyen vagy bölcs és nagyvonalú, nem tudod az előzményeket, hátteret. Az életem, a blogom, a történetem, a lényem az enyém, és innen ez a reakció következik. Bízd rám. Nem feladatom az se, hogy biztosítsam, hogy az olvasó mindent értsen, minden világos, építő, átlátható, kellemes legyen a számára. TE emelkedj felül, ha nem érdekel ez az ügy, ne engem oktass ki, mert nem tudod, milyen célpontnak lenni.

Nem adom alább azt, hogy kimondjam az igazat, ettől nem tud senki eltántorítani. Nem fogok elhallgatni, eltűnnio, m,ásképp írni. Ha nyilvánvaló, hogy mi motiválja az ellenségeskedést (sértődött, értetlen, elhízott középkorú nők), akkor erre rámutatok.

Erről az ügyről nem mondok el mindent, ami történik, tehát ez egy leegyszerűsített poszt, mert nem akarom, hogy ellepje az életemet, meg a blogot, de higgyétek el, kemény ez most.

Sehova máshova, mint a blogom és a saját facebook, nem írok, nem szervezek, pláne nem jelentek föl embereket.

Nem ők a téma nekem, hanem nekik én, és nem, nem “veszekszünk” meg “konliktus van”, hanem undorító a netes zaklatás, a módja és a fogantatása.

Ha bármi gyanús, fura dolog jön vagy híresztelődik, tételezd fel, hogy visszaélnek a nevemmel. Én csak azzal foglalkozom, ami lényeges.

A figyelmeztetés elsősorban azoknak szól, akiknek a neve (lájkok, kommentek, itteni valós név vagy régi blogos ismerős által) kitúrható a netről, ezért figyelj: NE mutatkozz, ne lájkolj, ha van közlendőd, írj nickről kommentet vagy e-mailt! Régi jó szervezéseink működnek tovább, senki nem veheti el azt, amit összehoztunk, nem is mérgezheti meg, és posztok is lesznek, ahogy eddig: értelmesen, fontosakat írok.

Senkinek az adatait nem adom ki, senkinek az életébe nem szólok bele, senkivel nincs problémám a 2014-es kavarósokat leszámítva, de velük sem foglalkozom.

A jóra való restségről írni fogok a főbűnös sorozatban, mert hogy ez az aljasságnak mennyire melegágya, az csak most döbbent belém.

Kedves olvasóim (az igaziakra gondolok), helyzet van. Elvadultak a gyűlölködők, szólnom kell.

Aki nem tudja, miről van szó: évek óta vagyok durva, csoportos netes zaklatás, rosszindulatú kavarás és pletykahadjárat célpontja, amelyben igen rafináltak az eszközök. Most ennek résztvevői bedühödtek. Új rohamot kaptak azok, akik poros, béna életekből leskelődnek, kavarnak, és úgy érzik, nekik is járna valami, most pedig csatlakoztak hozzájuk a régi itteni rajongók is.

Én nem megyek oda, ahol a mocsok van, hozzám nem ér el, mert nem vagyok ilyen értelemben kíváncsi. És azért is, mert felelős vagyok azért, mit engedek a nagyon értékes munkaeszközömbe, ami az agyam és érzelmi világom. De ismerőseim jelzik nekem, hogy mi megy.

A harcban az ő szintjükön, módszereikkel vagy egy-egy konkrét személyre kihegyeződve nem veszek részt. Én nem győzni akarok, nem szállok be nemtelen vitákba, nem fecsérlem erre az életemet. Tehát itt nem táboroskodunk, nem kavarok, nincs szimpátiaszerzés, pletyka, irreleváns állítás, nincs hatodik cé. Tartalom van és értékrend, jó szövegek, közös edzés, színház. Az, ami eddig. Érdek nélküli igazságkimondás.

Csak azt látom szívesen, aki erre vevő, és semmi más nem érdekel. A többiek menjenek innen. Nem kell semmilyen gesztus, semmit csinálni, nem várok el semmit. Ugyanakkor köszönöm most azoknak, akik írtak. Döbbenet volt 2014-ben, ahogy elnémult az akkori, állítólag nagyon szívbéli közösség egésze, néhány harsány tag hangoskodása után, akik semmit nem tettek a blog lényegébe, tartalmi részébe, mégis sajátjukként kezelték és rendezkedtek itt, a blog bügyeiben és a magánéletemben. A maradók is hallgattak: mi van, ha vége az egésznek, ha mostantól az az új trend, hogy utálni kell csakazolvassát? Ketten jelezték: vannak, nem álltak át.

Mindez nem számít már. Ami a célom most: titeket megóvni, meg persze magamat.

Nem is kéne ezt mondani, hogy a blog jóval efölött áll, hogy ilyen szintre nem megyünk, mert aki ismer, aki tudja, mi a blog értéke, aki nem használt engem, nincsenek irreális elvárásai, az a helyén kezeli a pletykákat, kavarásokat is. Nincs miről magyarázkodnom.

Miről beszélek? Sértett, elmebeteg, rutinos netes kavarósokkal egyesültek a régi blogos sértődöttek. Előbbiek random célpontokat választanak, és így rendeznek borzalmas bacchanáliákat, most én vagyok soron. Köztük van:

egy pamacska a migránsmacska nickű indexes kommentelő (és ezzel össze nem férve topikmoderátor), kinek valós neve Seleanu Magdaléna, a múltban mindenféle macskás nickjei vannak: macskosz, macstappancsok éke – ki hinné, hogy a fórumra nem ragadt, kifele mutatott életében ő egy decens, sokra tartott idős asszony, régész és szakfordító.

Nagyüzemben zaklat, rágalmaz, fenyeget másokat, eleinte világnézeti alapon szélsőjobbos aktivistákat próbált kicsinálni, később, miután durván megverték, már bárkit. Itt a wikipédiás Polgár Tamás szócikk szerkesztővitájában találtam meg a nyomot:

2019 van, és még mindig aktív, ráfüggött a szerre. Beletett bő tizenöt évet, magányos netfüggőként egész nap ingert keres, kavar, gonsozkodik, és nincsenek gátlásai. Ez az ember is személyes barátja, és a módszereik ilyenek.

A wikipédiáról idézem ezt is:

előre is elnézést kérek, nem emlékszem mát a szerkesztési módszerekre, rég írtam ide igen, engem vertek meg, nem kicsit, nagyon, bombagyáros közegből érkezett az illető, mert 2 órára rá fent volt az eset Gabucino blogján a körítést és a “lírát” leszámítva valóban az történt, ami ott le van írva, tahét hogy ajtót nyitottam, ököllel arconbasztak, majd a földön feküdve rugdostak, nem kicsit, nagyon remélem megteszi forrásnak, ha a megvert nyilatkozik sk – Aláíratlan hozzászólás, szerzője Macskosz (vitalap | szerkesztései) 2009. december 21.,

…. talán nem kéne tovább hazudozni. Az index fórumra 2009.12.19 11:33:51-kor írtad hogy levertek, Gabucino 2009/12/19 14:08-kor írt róla (pont annyit amennyit te), ami egyrészt nem 2 óra hanem majdnem 3, másrészt ha tényleg az első tudósító a tettes (szegény újságírók!), ahogy ezt mérhetetlen elfogulatlanságodban állítod, akkor csak szólok barátian, hogy az első tudósító te voltál. Másnap estére (!) költött valamit, amire persze mondhatod, hogy azténylegígyvolt, csak épp ez nem forrás, és nem is érdekes. Ép ésszel felfoghatatlan, hogy hogy gondoltad ezt a “bombagyárforrásos” kriminalizálást. – 80.99.200.224 (vita) 2009. december 22., 08:34 (CET)

Nem, nem teszi meg. Kérlek, ne vedd magadra, de egy enciklopédiába csak ellenőrizhető forrással ellátott adatok kerülhetnek be, azt nem mondhatjuk, hogy “a szenvedő alany nyilatkozta, hívják fel, kérdezzék meg, etc.”. Arról nem is beszélve, hogy -ismételten kérlek, ne vedd magadra- de bárki mondhatja, hogy “én vagyok, akit megvertek”. Ezt mi nem tudjuk, nem akarjuk és nem is feladatunk ellenőrizni. Nem is tehetnénk. Ha lesz egy hivatalos közlemény, akár rendőrségi, akár hírportáli, amelyben egyértelműen közlik, hogy “Tomcat megverte X-et”, akkor azonnal be fog kerülni a Polgár Tamásról szóló cikkbe az eset, addig azonban nem tehetjük – már csak azért sem, mert ez alaptalan vádaskodásnak tűnne vele szemben. Ha lesz ilyen forrás, kérlek jelezd, addig azonban nem tudunk mit tenni. Data DestroyerMi fáj, gyere mesélj… 2009. december 21., 19:00 (CET)

hát ha nem, akkor nem valamint nem fogom beszkennelni a kedvetekért a János kórházban felvett látleletet meg hasonlókat mondhatnám úgy is, hogy különösebben nem érdekel a dolog, hogy most bekerül-e a szócikkbe vagy sem, van énnekem épp elég más bajom meg dolgom, ezt is csak azért írtam be, mert szóltak, hogy épp szóba vagyok kerülve tsók mindenkinek– Macskosz vita 2009. december 21., 19:14 (CET)

Azért ez hihetetlen. Pár év múlva jót fogok derülni saját hozzászólásomon, de egyesek nem érzik gáznak, hogy itt bizonygassanak egymásnak? Már bocs Macskosz, olyan, mint épkézláb szerkesztésed gyakorlatilag soha nem volt itt, pedig ugye elvileg művelt, tanult ember vagy. Összeszámoltad, hány órát töltöttél mások lejáratásával? Írtad az Indexen a mocskolódó hsz-ek tömkelegét, nem sajnáltál időt, energiát mások gyalázására. Gusztustalan stílusban. Nem szégyelled magad? És most idejössz telesírni a Wikit, hogy megvertek? Bár az is kurva égő, aki nőt ver össze, és ultragáz, de te/ti mennyivel voltatok különbek éveken át? Hogy a fenébe nem törölte az Index is azt a sok mocsokságot, amit összehordtatok? Gyűlöltetek egy általatok majdnem ismeretlen személyt, arra használtátok a netet, hogy ezt bizonyítsátok. Már rég megérdemeltetek volna érte többen is bírósági pert. Visszataszító, ocsmány. Mindkét oldal. – Tobi Üzi 🙂 2009. december 22., 13:57 (CET)
Szigorúan vett magánvéleményem megegyezik a tiéddel. Nem ismertem különösebben az ominózus topikot, a múltkori beszélgetésünk után mentem át alaposabban körülnézni. Megdöbbentő. Nem tudom, kicsoda pontosan ez a tomcat, mennyi valóságalapja van annak, amit itt-ott írnak róla, de ez mindegy is, ilyen szinten mocskolni, állandóan belekeverve a családtagjait, a barátnőjét tényleg gusztustalan. Hál’ Istennek előbb néztem át, mintsem (ahogy mondtam) átmentem volna szólni, hogy jöjjenek semlegesebbé tenni a cikket, azt hiszem igen rossz lépés lett volna, csak a wikinek okoztam volna problémát. Az meg hab a tortán, hogy állítólag az index egyik moderátora vitte a prímet éveken keresztül a topikban, élen járva úgy tomcat, mint famíliája legalpáribb szidásában, az IRL-adatokkal való szórakozásban, stb. Ez mondjuk az indexet minősíti, nálunk egy admin kb. két percig csinálhatna ilyesmit, aztán repülne is. Mondjuk ha csak a fele igaz annak, amit az index moderátorairól hallottam, már nem olyan meglepő a dolog. Lassan megérdemelne a garnitúra egy bekezdést az amúgy is igencsak PR index.hu-cikkünkben. Data DestroyerMi fáj, gyere mesélj… 2009. december 22.,

A másik fő alak: Fekete-Móró András építész, Angliában él, súlyosan érzéketlen, istenkomplexusos, durván feminista- és nőgyűlölő, rettenetes arcú, és lőfegyver-sportot űz, komolyan mondom, egy sematikus thriller az egész csávó. Abszolút Igazság a nickje, de Maestro néven is megtalálható. Szakmai teljesítményét itt nézhetitek meg, ilyen ízléssel és tudattal lehet, hogy a gyűlölködés a vonzóbb pálya. Valaha ő sem volt agresszív:

Vevegyő álnevű, sértett, elszegényedett-megnyomorodott, rendszerváltásvesztese értelmiségi, Majoros Klára.

Serial Slut álnevű, végtelenül hiú, erőszakos, anyagias, öntelt, közhelyparádé fake személyiség, rettentően beakadtam neki:

És még sokan mások. Ezek nyilvános kommentek. De az idézetek nem a jelenlegi zaklatást mutatják, hanem a hangnemet, a bántás kezdeti jellegét, azt, ami mára eldurvult és fenyegetéssé vált.

Azok, akik bosszút akarnak, és érdekeltek a hangulat hergelésében: itteni nagy rajongók, Murinai Angéla (Gumiszoba), Lelkes Villő (tavasztündér), Kovács Csilla Teeztnemtudhatodhajnalkám).

A nickek azonosításáról. Ha görénykedsz, mégpedig évekig, kitartóan, l’art pour l’art, akkor ne várj a másiktól jóindulatot, nem leszek balek többet. Nem gondolom, hogy bármilyen elv, jogszabály, morális megfontolás tiltaná azt, hogy megnevezzem a valós személyeket. Tessék úgy írni, élni, kommentelni, hogy az vállalható legyen a neveddel is. Ne lehessen kellemetlen, ha valaki rájön, ki vagy. Azt hiszem, hogy én, akinek a netes footprintjét ennyire tönkretették, vélt és valós személyes dolgait ilyen aljasul kifigyelték és szétbeszélték a Nagyrajongók, teljes joggal mondom ezt, én is úgy írtam mindig, hogy az ne legyen ciki. A többi nem rólam szól.

Én is a saját nevemen vagyok jelen, van arcom, nincsenek álprofiljaim, minden esetben vállalom magam, még a képeimet sem kozmetikázom. Az viszont fontos különbség, hogy az én személyemhez köthetően a gyanútlan júzer nemcsak mocskot, elborult emberek rohamait találja, hanem értelmes ügyeket, tevékenységeket, eredményeket, nívót is.

Az anonimitás csak őket védi, hogy következmény nélkül szemétkedhessenek, ne kelljen az arcukat látnunk. Én ezt nem fogom tiszteletben tartani. Akinek ez nem tetszik, fáradjon a magyar bíróságra, sok sikert.

Miért csinálják, “hol romlott ez el”? Kérdi nagyon kedves régi olvasó, aki “mindkettőnket szeret”. A válaszom: ez eleve rossz volt, ők nem olvasni jöttek, ők nem intellektuálisak, önfeldolgozók vagy minőségérzékenyek, hanem megkívánták a közösségi életet, a teljesítményt, a lelkizést, a történeteik akárhogy-lefesthetőségét, a menő kimondást. “Én is tudok ilyet, én is sztár leszek.”

2014 ősze óta pedig ki akarnak csinálni, az azóta sem működő, sivár életük miatt. Ők azt hitték, a blogot ők hozták létre és ezért a blog elsősorban nekik legyen kényelmes és hasznos, kellemes, én meg tűnjek el. Az első jel az volt, amikor Csilla nagy segítőkészen felajánlotta, hogy bízzam rá a kommnetkezelést, nem lehet ezt egyedül bírni. Hatalmat akart egy blogbnan, amelyhez a jópofizáson kívül nem tett hozzá semmit, én pedig naiv voltam. Annyira nem, hogy beengedjem, de nem húztam határt, sőt, bizalmas viszonyban voltam velük. Ezt nagyon-nagyon megbántam, hiszen tudtam, hogy ő ugyanígy szétvert már egy másik közösséget, és mindent alátrendel annak, hogy szeressék, emiatt igen fura gesztusai vannak.

További motiváció: ha elég sok mindent összehazudnak rólam, ha rám fogják a saját nemszép húzásaikat, pletykás kavarásaikat, hazugságaikat is igazolhatják, és nem kell a valós okkal foglalkozni: hogy kevesek, hogy nem csak nem jutott, de nem is jár nekik taps, hogy használtak, hogy nincs életük, tehetségük, tartásuk.

Hogy súlyosan projektálnak.

Hogy nem tudnak lenyugodni, elengedni, nem figyelni a blogomat.

Legyen világos: én nem értem és nem méltányolom azokat, akik úgy vannak itt, hogy nem osztják a blog céljait, nem értik a szövegeket, nincs erre nyitottságuk, vagy nem érdeklődnek a témáim, attitődöm iránt. Nézegetnek, gyűjtögetik a pletykatémát. És az ilyen emberekkel nem leszek előzékeny (más néven: balek).

Felidézek ezzel kapcsolatban egy rendkívül zavaros, de jellemző esetet: a bosszú lehetőségének mohó figyelése olyan mértéket öltött, hogy amikor Gumiszobának meghalt a fia 2016 nyarán, akkor azt figyelte ő és/vagy a körülötte zsizsegők, hogy na, mit lépek erre én. Aki akkor már bő másfél éve nem voltam semmiféle kapcsolatban vele. És gyártottak is botrányt, valójában: Kovács Csilla kitalálta, hogy a halottra utalva tettem ki a Baudelaire-verselemzést, hogy örültem a gyerek halálának és arra célzok és tocsogok a rosszakaratban. Ezt egyébként nem buta, nem ellenséges olvasók is elhitték. Hát jó. Így működik és ennyire romboló a netes kavarás.

Eleve traumát, tragédiát lobogtatni, azt turnáézásra, népszerűsködésre használni gyomorforgató. De az egész sztori nagyon gáz. Ez döbbenet.

Most valami nagyon erős düh hajtja őket, az indexes szárny és Lelkes Villő gyakorlatilag bármire képes, technikailag is erre-arra.

A korábbiakból látjuk, mire képesek, és most annál is durvábbak. Tudd, ha megkeresnek, hogy ők azok. A személyiséglopás, e-mail címmel való visszaélés elkerülése érdekében írom, hogy én a saját, jól ismert, privát facebookomat és e-mail címeimet használom csak, a saját oldalaimon és profilomon publikálok, tehát ebben a jelen helyzetben nem kommentelek más oldalakon. Sem más néven, nem lesz új profilom, nem váltok stílust, nem keresek meg olyan embereket, akikkel korábban nem volt dolgom. A jól ismert, IRL-vé vált olvasókon kívül nem írok snekinek, csak reagálok, ha ti kerestek meg (infó, jelszó, bármi).

Várható, hogy a nevemben írogatnak majd, akár ismert embereknek, híreket szákllítanak, zaklatnak. Ezért jelzem ma, június 5-én, hogy én senkinek, aki nem személyes, közeli ismerősöm, nem írtam és nem is írok privátot, semmilyen szokatlan e-mailt, nem beszélek más emberek személyes dolgairól senkivel.

A stílusom karakteres és felismerhető. Ha kételyed van, ha fura, amit írnak neked, akkor írj privátot, én pedig egy biztonsági szóval kezdem minden esteben a levelemet.

Nem, nem fogom őket leszarni, felülemelkedni, és nem kérek ezügyben senkitől tanácsot, mert te könnyen vagy bölcs és nagyvonalú, nem tudod az előzményeket, hátteret. Az életem, a blogom, a történetem, a lényem az enyém, és innen ez a reakció következik. Bízd rám. Nem feladatom az se, hogy biztosítsam, hogy az olvasó mindent értsen, minden világos, építő, átlátható, kellemes legyen a számára. TE emelkedj felül, ha nem érdekel ez az ügy, ne engem oktass ki, mert nem tudod, milyen célpontnak lenni.

Nem adom alább azt, hogy kimondjam az igazat, ettől nem tud senki eltántorítani. Nem fogok elhallgatni, eltűnnio, m,ásképp írni. Ha nyilvánvaló, hogy mi motiválja az ellenségeskedést (sértődött, értetlen, elhízott középkorú nők), akkor erre rámutatok.

Erről az ügyről nem mondok el mindent, ami történik, tehát ez egy leegyszerűsített poszt, mert nem akarom, hogy ellepje az életemet, meg a blogot, de higgyétek el, kemény ez most.

Sehova máshova, mint a blogom és a saját facebook, nem írok, nem szervezek, pláne nem jelentek föl embereket.

Nem ők a téma nekem, hanem nekik én, és nem, nem “veszekszünk” meg “konliktus van”, hanem undorító a netes zaklatás, a módja és a fogantatása.

Ha bármi gyanús, fura dolog jön vagy híresztelődik, tételezd fel, hogy visszaélnek a nevemmel. Én csak azzal foglalkozom, ami lényeges.

A figyelmeztetés elsősorban azoknak szól, akiknek a neve (lájkok, kommentek, itteni valós név vagy régi blogos ismerős által) kitúrható a netről, ezért figyelj: NE mutatkozz, ne lájkolj, ha van közlendőd, írj nickről kommentet vagy e-mailt! Régi jó szervezéseink működnek tovább, senki nem veheti el azt, amit összehoztunk, nem is mérgezheti meg, és posztok is lesznek, ahogy eddig: értelmesen, fontosakat írok.

Senkinek az adatait nem adom ki, senkinek az életébe nem szólok bele, senkivel nincs problémám a 2014-es kavarósokat leszámítva, de velük sem foglalkozom.

A jóra való restségről írni fogok a főbűnös sorozatban, mert hogy ez az aljasságnak mennyire melegágya, az csak most döbbent belém.

Kedves olvasóim (az igaziakra gondolok), helyzet van. Elvadultak a gyűlölködők, szólnom kell.

Aki nem tudja, miről van szó: évek óta vagyok durva, csoportos netes zaklatás, rosszindulatú kavarás és pletykahadjárat célpontja, amelyben igen rafináltak az eszközök. Most ennek résztvevői bedühödtek. Új rohamot kaptak azok, akik poros, béna életekből leskelődnek, kavarnak, és úgy érzik, nekik is járna valami, most pedig csatlakoztak hozzájuk a régi itteni rajongók is.

Én nem megyek oda, ahol a mocsok van, hozzám nem ér el, mert nem vagyok ilyen értelemben kíváncsi. És azért is, mert felelős vagyok azért, mit engedek a nagyon értékes munkaeszközömbe, ami az agyam és érzelmi világom. De ismerőseim jelzik nekem, hogy mi megy.

A harcban az ő szintjükön, módszereikkel vagy egy-egy konkrét személyre kihegyeződve nem veszek részt. Én nem győzni akarok, nem szállok be nemtelen vitákba, nem fecsérlem erre az életemet. Tehát itt nem táboroskodunk, nem kavarok, nincs szimpátiaszerzés, pletyka, irreleváns állítás, nincs hatodik cé. Tartalom van és értékrend, jó szövegek, közös edzés, színház. Az, ami eddig. Érdek nélküli igazságkimondás.

Csak azt látom szívesen, aki erre vevő, és semmi más nem érdekel. A többiek menjenek innen. Nem kell semmilyen gesztus, semmit csinálni, nem várok el semmit. Ugyanakkor köszönöm most azoknak, akik írtak. Döbbenet volt 2014-ben, ahogy elnémult az akkori, állítólag nagyon szívbéli közösség egésze, néhány harsány tag hangoskodása után, akik semmit nem tettek a blog lényegébe, tartalmi részébe, mégis sajátjukként kezelték és rendezkedtek itt, a blog bügyeiben és a magánéletemben. A maradók is hallgattak: mi van, ha vége az egésznek, ha mostantól az az új trend, hogy utálni kell csakazolvassát? Ketten jelezték: vannak, nem álltak át.

Mindez nem számít már. Ami a célom most: titeket megóvni, meg persze magamat.

Nem is kéne ezt mondani, hogy a blog jóval efölött áll, hogy ilyen szintre nem megyünk, mert aki ismer, aki tudja, mi a blog értéke, aki nem használt engem, nincsenek irreális elvárásai, az a helyén kezeli a pletykákat, kavarásokat is. Nincs miről magyarázkodnom.

Miről beszélek? Sértett, elmebeteg, rutinos netes kavarósokkal egyesültek a régi blogos sértődöttek. Előbbiek random célpontokat választanak, és így rendeznek borzalmas bacchanáliákat, most én vagyok soron. Köztük van:

egy pamacska a migránsmacska nickű indexes kommentelő (és ezzel össze nem férve topikmoderátor), kinek valós neve Seleanu Magdaléna, a múltban mindenféle macskás nickjei vannak: macskosz, macstappancsok éke – ki hinné, hogy a fórumra nem ragadt, kifele mutatott életében ő egy decens, sokra tartott idős asszony, régész és szakfordító.

Nagyüzemben zaklat, rágalmaz, fenyeget másokat, eleinte világnézeti alapon szélsőjobbos aktivistákat próbált kicsinálni, később, miután durván megverték, már bárkit. Itt a wikipédiás Polgár Tamás szócikk szerkesztővitájában találtam meg a nyomot:

2019 van, és még mindig aktív, ráfüggött a szerre. Beletett bő tizenöt évet, magányos netfüggőként egész nap ingert keres, kavar, gonsozkodik, és nincsenek gátlásai. Ez az ember is személyes barátja, és a módszereik ilyenek.

A wikipédiáról idézem ezt is:

előre is elnézést kérek, nem emlékszem mát a szerkesztési módszerekre, rég írtam ide igen, engem vertek meg, nem kicsit, nagyon, bombagyáros közegből érkezett az illető, mert 2 órára rá fent volt az eset Gabucino blogján a körítést és a “lírát” leszámítva valóban az történt, ami ott le van írva, tahét hogy ajtót nyitottam, ököllel arconbasztak, majd a földön feküdve rugdostak, nem kicsit, nagyon remélem megteszi forrásnak, ha a megvert nyilatkozik sk – Aláíratlan hozzászólás, szerzője Macskosz (vitalap | szerkesztései) 2009. december 21.,

…. talán nem kéne tovább hazudozni. Az index fórumra 2009.12.19 11:33:51-kor írtad hogy levertek, Gabucino 2009/12/19 14:08-kor írt róla (pont annyit amennyit te), ami egyrészt nem 2 óra hanem majdnem 3, másrészt ha tényleg az első tudósító a tettes (szegény újságírók!), ahogy ezt mérhetetlen elfogulatlanságodban állítod, akkor csak szólok barátian, hogy az első tudósító te voltál. Másnap estére (!) költött valamit, amire persze mondhatod, hogy azténylegígyvolt, csak épp ez nem forrás, és nem is érdekes. Ép ésszel felfoghatatlan, hogy hogy gondoltad ezt a “bombagyárforrásos” kriminalizálást. – 80.99.200.224 (vita) 2009. december 22., 08:34 (CET)

Nem, nem teszi meg. Kérlek, ne vedd magadra, de egy enciklopédiába csak ellenőrizhető forrással ellátott adatok kerülhetnek be, azt nem mondhatjuk, hogy “a szenvedő alany nyilatkozta, hívják fel, kérdezzék meg, etc.”. Arról nem is beszélve, hogy -ismételten kérlek, ne vedd magadra- de bárki mondhatja, hogy “én vagyok, akit megvertek”. Ezt mi nem tudjuk, nem akarjuk és nem is feladatunk ellenőrizni. Nem is tehetnénk. Ha lesz egy hivatalos közlemény, akár rendőrségi, akár hírportáli, amelyben egyértelműen közlik, hogy “Tomcat megverte X-et”, akkor azonnal be fog kerülni a Polgár Tamásról szóló cikkbe az eset, addig azonban nem tehetjük – már csak azért sem, mert ez alaptalan vádaskodásnak tűnne vele szemben. Ha lesz ilyen forrás, kérlek jelezd, addig azonban nem tudunk mit tenni. Data DestroyerMi fáj, gyere mesélj… 2009. december 21., 19:00 (CET)

hát ha nem, akkor nem valamint nem fogom beszkennelni a kedvetekért a János kórházban felvett látleletet meg hasonlókat mondhatnám úgy is, hogy különösebben nem érdekel a dolog, hogy most bekerül-e a szócikkbe vagy sem, van énnekem épp elég más bajom meg dolgom, ezt is csak azért írtam be, mert szóltak, hogy épp szóba vagyok kerülve tsók mindenkinek– Macskosz vita 2009. december 21., 19:14 (CET)

Azért ez hihetetlen. Pár év múlva jót fogok derülni saját hozzászólásomon, de egyesek nem érzik gáznak, hogy itt bizonygassanak egymásnak? Már bocs Macskosz, olyan, mint épkézláb szerkesztésed gyakorlatilag soha nem volt itt, pedig ugye elvileg művelt, tanult ember vagy. Összeszámoltad, hány órát töltöttél mások lejáratásával? Írtad az Indexen a mocskolódó hsz-ek tömkelegét, nem sajnáltál időt, energiát mások gyalázására. Gusztustalan stílusban. Nem szégyelled magad? És most idejössz telesírni a Wikit, hogy megvertek? Bár az is kurva égő, aki nőt ver össze, és ultragáz, de te/ti mennyivel voltatok különbek éveken át? Hogy a fenébe nem törölte az Index is azt a sok mocsokságot, amit összehordtatok? Gyűlöltetek egy általatok majdnem ismeretlen személyt, arra használtátok a netet, hogy ezt bizonyítsátok. Már rég megérdemeltetek volna érte többen is bírósági pert. Visszataszító, ocsmány. Mindkét oldal. – Tobi Üzi 🙂 2009. december 22., 13:57 (CET)
Szigorúan vett magánvéleményem megegyezik a tiéddel. Nem ismertem különösebben az ominózus topikot, a múltkori beszélgetésünk után mentem át alaposabban körülnézni. Megdöbbentő. Nem tudom, kicsoda pontosan ez a tomcat, mennyi valóságalapja van annak, amit itt-ott írnak róla, de ez mindegy is, ilyen szinten mocskolni, állandóan belekeverve a családtagjait, a barátnőjét tényleg gusztustalan. Hál’ Istennek előbb néztem át, mintsem (ahogy mondtam) átmentem volna szólni, hogy jöjjenek semlegesebbé tenni a cikket, azt hiszem igen rossz lépés lett volna, csak a wikinek okoztam volna problémát. Az meg hab a tortán, hogy állítólag az index egyik moderátora vitte a prímet éveken keresztül a topikban, élen járva úgy tomcat, mint famíliája legalpáribb szidásában, az IRL-adatokkal való szórakozásban, stb. Ez mondjuk az indexet minősíti, nálunk egy admin kb. két percig csinálhatna ilyesmit, aztán repülne is. Mondjuk ha csak a fele igaz annak, amit az index moderátorairól hallottam, már nem olyan meglepő a dolog. Lassan megérdemelne a garnitúra egy bekezdést az amúgy is igencsak PR index.hu-cikkünkben. Data DestroyerMi fáj, gyere mesélj… 2009. december 22.,

A másik fő alak: Fekete-Móró András építész, Angliában él, súlyosan érzéketlen, istenkomplexusos, durván feminista- és nőgyűlölő, rettenetes arcú, és lőfegyver-sportot űz, komolyan mondom, egy sematikus thriller az egész csávó. Abszolút Igazság a nickje, de Maestro néven is megtalálható. Szakmai teljesítményét itt nézhetitek meg, ilyen ízléssel és tudattal lehet, hogy a gyűlölködés a vonzóbb pálya. Valaha ő sem volt agresszív:

Vevegyő álnevű, sértett, elszegényedett-megnyomorodott, rendszerváltásvesztese értelmiségi, Majoros Klára.

Serial Slut álnevű, végtelenül hiú, erőszakos, anyagias, öntelt, közhelyparádé fake személyiség, rettentően beakadtam neki:

És még sokan mások. Ezek nyilvános kommentek. De az idézetek nem a jelenlegi zaklatást mutatják, hanem a hangnemet, a bántás kezdeti jellegét, azt, ami mára eldurvult és fenyegetéssé vált.

Azok, akik bosszút akarnak, és érdekeltek a hangulat hergelésében: itteni nagy rajongók, Murinai Angéla (Gumiszoba), Lelkes Villő (tavasztündér), Kovács Csilla Teeztnemtudhatodhajnalkám).

A nickek azonosításáról. Ha görénykedsz, mégpedig évekig, kitartóan, l’art pour l’art, akkor ne várj a másiktól jóindulatot, nem leszek balek többet. Nem gondolom, hogy bármilyen elv, jogszabály, morális megfontolás tiltaná azt, hogy megnevezzem a valós személyeket. Tessék úgy írni, élni, kommentelni, hogy az vállalható legyen a neveddel is. Ne lehessen kellemetlen, ha valaki rájön, ki vagy. Azt hiszem, hogy én, akinek a netes footprintjét ennyire tönkretették, vélt és valós személyes dolgait ilyen aljasul kifigyelték és szétbeszélték a Nagyrajongók, teljes joggal mondom ezt, én is úgy írtam mindig, hogy az ne legyen ciki. A többi nem rólam szól.

Én is a saját nevemen vagyok jelen, van arcom, nincsenek álprofiljaim, minden esetben vállalom magam, még a képeimet sem kozmetikázom. Az viszont fontos különbség, hogy az én személyemhez köthetően a gyanútlan júzer nemcsak mocskot, elborult emberek rohamait találja, hanem értelmes ügyeket, tevékenységeket, eredményeket, nívót is.

Az anonimitás csak őket védi, hogy következmény nélkül szemétkedhessenek, ne kelljen az arcukat látnunk. Én ezt nem fogom tiszteletben tartani. Akinek ez nem tetszik, fáradjon a magyar bíróságra, sok sikert.

Miért csinálják, “hol romlott ez el”? Kérdi nagyon kedves régi olvasó, aki “mindkettőnket szeret”. A válaszom: ez eleve rossz volt, ők nem olvasni jöttek, ők nem intellektuálisak, önfeldolgozók vagy minőségérzékenyek, hanem megkívánták a közösségi életet, a teljesítményt, a lelkizést, a történeteik akárhogy-lefesthetőségét, a menő kimondást. “Én is tudok ilyet, én is sztár leszek.”

2014 ősze óta pedig ki akarnak csinálni, az azóta sem működő, sivár életük miatt. Ők azt hitték, a blogot ők hozták létre és ezért a blog elsősorban nekik legyen kényelmes és hasznos, kellemes, én meg tűnjek el. Az első jel az volt, amikor Csilla nagy segítőkészen felajánlotta, hogy bízzam rá a kommnetkezelést, nem lehet ezt egyedül bírni. Hatalmat akart egy blogbnan, amelyhez a jópofizáson kívül nem tett hozzá semmit, én pedig naiv voltam. Annyira nem, hogy beengedjem, de nem húztam határt, sőt, bizalmas viszonyban voltam velük. Ezt nagyon-nagyon megbántam, hiszen tudtam, hogy ő ugyanígy szétvert már egy másik közösséget, és mindent alátrendel annak, hogy szeressék, emiatt igen fura gesztusai vannak.

További motiváció: ha elég sok mindent összehazudnak rólam, ha rám fogják a saját nemszép húzásaikat, pletykás kavarásaikat, hazugságaikat is igazolhatják, és nem kell a valós okkal foglalkozni: hogy kevesek, hogy nem csak nem jutott, de nem is jár nekik taps, hogy használtak, hogy nincs életük, tehetségük, tartásuk.

Hogy súlyosan projektálnak.

Hogy nem tudnak lenyugodni, elengedni, nem figyelni a blogomat.

Legyen világos: én nem értem és nem méltányolom azokat, akik úgy vannak itt, hogy nem osztják a blog céljait, nem értik a szövegeket, nincs erre nyitottságuk, vagy nem érdeklődnek a témáim, attitődöm iránt. Nézegetnek, gyűjtögetik a pletykatémát. És az ilyen emberekkel nem leszek előzékeny (más néven: balek).

Felidézek ezzel kapcsolatban egy rendkívül zavaros, de jellemző esetet: a bosszú lehetőségének mohó figyelése olyan mértéket öltött, hogy amikor Gumiszobának meghalt a fia 2016 nyarán, akkor azt figyelte ő és/vagy a körülötte zsizsegők, hogy na, mit lépek erre én. Aki akkor már bő másfél éve nem voltam semmiféle kapcsolatban vele. És gyártottak is botrányt, valójában: Kovács Csilla kitalálta, hogy a halottra utalva tettem ki a Baudelaire-verselemzést, hogy örültem a gyerek halálának és arra célzok és tocsogok a rosszakaratban. Ezt egyébként nem buta, nem ellenséges olvasók is elhitték. Hát jó. Így működik és ennyire romboló a netes kavarás.

Eleve traumát, tragédiát lobogtatni, azt turnáézásra, népszerűsködésre használni gyomorforgató. De az egész sztori nagyon gáz. Ez döbbenet.

Most valami nagyon erős düh hajtja őket, az indexes szárny és Lelkes Villő gyakorlatilag bármire képes, technikailag is erre-arra.

A korábbiakból látjuk, mire képesek, és most annál is durvábbak. Tudd, ha megkeresnek, hogy ők azok. A személyiséglopás, e-mail címmel való visszaélés elkerülése érdekében írom, hogy én a saját, jól ismert, privát facebookomat és e-mail címeimet használom csak, a saját oldalaimon és profilomon publikálok, tehát ebben a jelen helyzetben nem kommentelek más oldalakon. Sem más néven, nem lesz új profilom, nem váltok stílust, nem keresek meg olyan embereket, akikkel korábban nem volt dolgom. A jól ismert, IRL-vé vált olvasókon kívül nem írok snekinek, csak reagálok, ha ti kerestek meg (infó, jelszó, bármi).

Várható, hogy a nevemben írogatnak majd, akár ismert embereknek, híreket szákllítanak, zaklatnak. Ezért jelzem ma, június 5-én, hogy én senkinek, aki nem személyes, közeli ismerősöm, nem írtam és nem is írok privátot, semmilyen szokatlan e-mailt, nem beszélek más emberek személyes dolgairól senkivel.

A stílusom karakteres és felismerhető. Ha kételyed van, ha fura, amit írnak neked, akkor írj privátot, én pedig egy biztonsági szóval kezdem minden esteben a levelemet.

Nem, nem fogom őket leszarni, felülemelkedni, és nem kérek ezügyben senkitől tanácsot, mert te könnyen vagy bölcs és nagyvonalú, nem tudod az előzményeket, hátteret. Az életem, a blogom, a történetem, a lényem az enyém, és innen ez a reakció következik. Bízd rám. Nem feladatom az se, hogy biztosítsam, hogy az olvasó mindent értsen, minden világos, építő, átlátható, kellemes legyen a számára. TE emelkedj felül, ha nem érdekel ez az ügy, ne engem oktass ki, mert nem tudod, milyen célpontnak lenni.

Nem adom alább azt, hogy kimondjam az igazat, ettől nem tud senki eltántorítani. Nem fogok elhallgatni, eltűnnio, m,ásképp írni. Ha nyilvánvaló, hogy mi motiválja az ellenségeskedést (sértődött, értetlen, elhízott középkorú nők), akkor erre rámutatok.

Erről az ügyről nem mondok el mindent, ami történik, tehát ez egy leegyszerűsített poszt, mert nem akarom, hogy ellepje az életemet, meg a blogot, de higgyétek el, kemény ez most.

Sehova máshova, mint a blogom és a saját facebook, nem írok, nem szervezek, pláne nem jelentek föl embereket.

Nem ők a téma nekem, hanem nekik én, és nem, nem “veszekszünk” meg “konliktus van”, hanem undorító a netes zaklatás, a módja és a fogantatása.

Ha bármi gyanús, fura dolog jön vagy híresztelődik, tételezd fel, hogy visszaélnek a nevemmel. Én csak azzal foglalkozom, ami lényeges.

A figyelmeztetés elsősorban azoknak szól, akiknek a neve (lájkok, kommentek, itteni valós név vagy régi blogos ismerős által) kitúrható a netről, ezért figyelj: NE mutatkozz, ne lájkolj, ha van közlendőd, írj nickről kommentet vagy e-mailt! Régi jó szervezéseink működnek tovább, senki nem veheti el azt, amit összehoztunk, nem is mérgezheti meg, és posztok is lesznek, ahogy eddig: értelmesen, fontosakat írok.

Senkinek az adatait nem adom ki, senkinek az életébe nem szólok bele, senkivel nincs problémám a 2014-es kavarósokat leszámítva, de velük sem foglalkozom.

A jóra való restségről írni fogok a főbűnös sorozatban, mert hogy ez az aljasságnak mennyire melegágya, az csak most döbbent belém.

3 thoughts on “adásunkat megszakítjuk

  1. Ez olyan, mint egy rémálom, kb arra emlékeztet, amikor tízen-évesen a travianban oda-vissza mentek az üzenetek, hogy ki árult el kit, és ki csapta be a másikat, ki a kém a klánban, stb…

    Kitartást!

    Kedvelés

  2. Hát hozzájuk képest Kozmáék kutyafüle. Úgy értve hogy ők legalább arccal és névvel kavarták a szart. Sikerült mélyebbre süllyedniük, gratulálok.

    Kedvelés

a kommentelés lehetőség, jóakaratú és nyitott olvasóknak

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.