Erre a kérdésre teoretikusan nem lehet válaszolni. Mint azt mindannyian tudjuk, a feminista válasz az, hogy tájékozódj, figyelj, aztán találd ki magadnak, mit akarsz, és azt kövesd. El tudod dönteni. Ezt annyira így gondoljuk mindannyian, hogy újra elmondani redundáns, erre ne is vesztegessük az időt. Igen, ha tudod, te mit szeretnél, akkor tarts ki mellette, mert a görög kórus (Lobstertől a megfogalmazás) mindenképp irtó hangos, te is ugyanott nőttél fel (ez is), beléd dumálják a princípiumot, az édes babázás képeit, a felszépített eszményt. Ne dőlj be a hamis képzeteknek, és ne hagyd, hogy nyomasszanak, a szülési hajlandóságod vagy lehetőséged alapján definiálják az értékedet.
De ezzel nem jutunk sokra. Ez alapján nem szülnénk inkább egyáltalán, hiszen látható, hogy elég nagy szívás. Márpedig szülünk, és jó ez így, sőt, hiba és veszteség és sötét égbolt lett volna nem szülni. Hogy van ez? Valami nem stimmel akkor az érveléssel.
Sokakat a félelmek és dezinformáció tartanak vissza. A belebukottak, a “mégis éltem volna ehelyett” kesergők, a nyomorban tengődők, a depressziójuk miatt a gyerekeiket vádolók beszámolója nem más, mint nettó gyerekbántalmazás. Nekik nem a gyerekvállalás a problémájuk, teljesen máshol siklott félre az életük.
Az anyaság túlbonyolítása, jóléti, dologias felfogása is oka ennek a paráztatásnak, hogy mennyi minden kell hozzá: idő, mekkora lakás, mennyi pénz, magánegyetem. Amikor a férjem nagylánya megzsarolta anyósomat, hogy bezzeg én szülök, gyed is van, ő meg nem szülhet, mert mi van, ha az a gyerek mondjuk zeneileg tehetséges lesz miből fizetik a magántanárt? És az én negyven- meg hetvenezres gyedemet irigyelte. Ahhoz képest, ami egzisztenciát, feltételt ő saját erőből akkorra összehozott, eléggé elszálltan burzsoá volt az igénye, a világ egyik legdrágább országában. Viszont mint fortély működött: akkor már bőven 90 fölötti anyósom kivette összes pénzét a bankból, a kezébe nyomta, mire is a leány teherbe esett. Így megy ez.
Nekem nincs mondandóm, találkozásom szívtelen, számító emberekkel.
Mások abban a tévhitben keseregnek, hogy az anyaság, szülőség valami tökéletes teljesítményt kíván, sose hibázhatsz, mindent te csinálsz egyedül, jaj, nehogy károsítsd a kis lelkét, mindenről le kell mondanod, különben sérült lesz. Mások a kötődő neveléstőúl várnak garanciát olyasmire, amire az nem nyújthat. Hogy egy gyerekenk valójában mire van szüksége, arról írtam már a minimálanya című posztban. Ez nem biztos, hogy könnyebb vállalás, de a hangsúlyok máshol vannak.
Máshol vannak a hangsúlyok, ez a lényeg.
Ezért szeretnék erről mesélni nektek. Amiből én írok: három, nagyon jól sikerült folytatásom lett, mindhármat akartam, és az apák is akarták őket. Pedig… foganni nem akartam. Dehogy akartam én akkor, abban a helyzetben!
Ma egyedül nevelem őket, de ez nem konfliktus, nem így terveztem. Nemcsak jól sikerültek, hanem soha, egy percig nem volt kételyem, hogy legyenek, lettek. Nem érzem, hogy nekem mint anyának több járna, járt volna, pedig a szüleim a gyerekeimmel nemhogy támogatóak nem voltak, nem mozdítottak sokat körülöttük ráérős korukban sem, hanem kifejezetten szívattak, rendőrködésre, bántásra használták azt, hogy anya vagyok. Szóval, akartam őket, és sose gondoltam magamra úgy, hogy nem akarok vagy ez bármilyen módon kétely. Sőt, siratom a negyediket, aki lett volna, 2012 nyarán fogant, de – János diagnózisával egy időben, hét hetes korában – visszafordult.
A kérdésre teoretikusan, érvelve, szempontokat felvetve ÉS gyakorlatiasan igenis lehet válaszolni.
Én nem bírom azokat az embereket, de annyira nem, hogy komolyan borzadok a társaságuktól, akik életük minden körülményét tudatos döntésnek gondolják. Maximalizálják a profitot: zörgős racionalitással megnézték, hasznos-e, jó-e az a valami nekik, és aszerint választottak. Ez volna persze az individualizmus és a liberális életvezetés alapelve is. De velük semmi nem történik. Mert ők nem lesznek majd hülyék. Hogy úgy járjanak, mint mások. Ők kontrollálják az életet. Persze nem, de így beszélnek magukról, és ez a beszédmód nagyon fontos nekik.
De az őj élet nagyon erős. Legfeljebb azt döntheted el efféle racionalitással, hogy ha váratlanul* teherbe esel, akkor majd elmész abortuszra.
Ezek az emberek nem hisznek a személyüknél, egyéni szempontjaiknál nagyobb tényezők létezésében. Pedig azok számosak. Az életet nem csak, sőt, alapvetően nem az formálja, amit kitalálunk magunknak. Egy nap valahonnan érkezik egy kérdés. Ott állsz majd. Mit felelsz rá?
Hogy milyen életed lesz, az még a döntésed után is alakul. Nem dőlt el már előtte végleg. Például mégis alkalmas leszel anyának. Kénytelen leszel. Így futok én félmaratont.
A sors, a foganás, a szerelem, a betegség vagy a tehetség is nagyobb nálad. Ne vitázz velük!
Nem igaz továbbá, hogy senkinek semmi köze ahhoz, hogy te szülsz. Nagyon is van köze. Tedd félre a dacot. Mi van a dac mögött? (Ez nem azt jelenti, hogy másvalaki belepofázhat.)
Igaz viszont, hogy szülni nem kötelező – csak egy olyan életfeladat, sors, amelyet nem érdemes kihagyni. De mindenfajta rábeszélés, beleérvelés aggályos. Én nem képviselem a társadalmi érdeket. Bármilyen kedves, skandináv, közvetett is a szülésre ösztönző tényező, ha a társadalom és szószólói akarják azt, hogy te szülj (vagyis a demográfiai szempontot követelik az egyénen), az feminista szempontból nem más, mint a női test és reprodukció köztulajdonként való kezelése, megszállása. A tested, az életed, ez a privát része a tiéd, és ezért a magad szempontjából szülj, ha elég erősnek érzed a mellette szóló érveket, illetve ha eljön az a helyzet, amelyik az egyéninél hatalmasabb. Léteznek a szülés mellett nyomós érvek, saját szempontból előnyös, vagyis nem csak konform döntés. Továbbá morális választás is.
De a döntés a tied. És van olyan helyzet, amikor felelned kell, és két rossz közül választani. Na most, a szülésben az a jó, hogy az egyik rosszat jóvá teszi hosszabb távon.
Én olyankor nem tudok másra, mint a gyerekre szavazni. Mi lehet nála fontosabb?
Így én arról mesélek, hogy a döntés, az értékrend belül van: önmagán, a létezésén mint önjón kívül a személyiséged szempontjából fontos a gyerek, és nem azért, mert reprodukálod a munkaerőt, vagy fegyver lesz a világ ellen a kezedben. Arról mesélek, hogy mennyire életszagú, elemi, kiteljesítő már a testi rész is: elképzelhetetlen élmény, anyagon túli, fénybe von, élettel itat át, találkozol a transzcendenssel. Hát még gyerekek közelében létezni, az életedet, javaidat megosztani, saját magadat folytatni! A nehézségekkel találkozni és azok megoldásán dolgozni, boldogulni friss, erős, életteli élmény. Ez az élet, nem ennek a megúszása.
Azért vagyok képes nem hallgatni az esetenként sírós, nyomasztó részletekről, mert az egész közben, amiben élünk, nagy, erős és csupa igenlés, szeretet.
Sokan csinálják szarul, de egyrészt nem akkora baj szarul csinálni, mint amennyire a nőellenes hangok, sokszor nők is, ostoroznak érte, másrészt a szarul csinálásra nem az a megoldás, hogy akkor minek szültél, ne szülj, nem kellett volna. Azzal biztatlak, hogy később is sok ponton lehet jól, jobban, mégis jól, részben jól csinálni. Legyél egyben: gyerekkel, gyerek nélkül is ez a cél. Sajnos, az egyben levésnek nagyon gyakran akadálya a mérgező partner, a kapcsolat, amelyből nem tudsz kiszállni. Ez az az ellentmondás, amelyet a mi generációnknak feladata feloldani.
A gyerek jó, és önmagáért való jó. Nem alkalmas békülési eszköznek, a házasságot összetartani, megkomolyítani a férjet. Nem való karrierdöntés előli menekülésre, biztosítási jogviszonynak és öregkori támasznak. Az élete mindenestül az övé. Nem arra van a gyerek, hogy neked érzelmi plüssállatod legyen, vagy hogy beteljesítse az ambícióidat, felmutasd a világnak. Autonóm lényként nézd, így segítsd őt, hogy jó élete legyen, és ha erre képes vagy, az azt is jelenti, hogy egyben vagy.
Igenis teljesítmény és plusz gyereket szülni, gondozni, nevelni, ezt ne merje bagatellizálni, kigúnyolni senki. Joggal vagy, lehetsz magadra és rájuk büszke. Aki ebbe az örömödbe belekárog, szégyellheti magát. Te se becsüld le, ostorozd, minősítgesd más gyerekvállalását – gáz.
Tudd azt is, hogy nem kell családban (férjjel) élned, szívnod pusztán attól, hogy gyereked van, nem dől össze a világ akkor sem, ha egyedül neveled. Átörökítheted az értékrendedet, elültethetsz egy magot, akivel nem olyan szomorú már a világ. Ehhez persze az kell, hogy a te értékrended is ilyen legyen.
Amikor a gyerekeidet neveled, meggyógyul benned a szüleid okozta trauma. Megértesz sok összefüggést, amelyet sehogy máshogy nem lehet.
Szerinted ez is szülésbe nyomasztás? Én a gyerekezésről ezt tudom mondani, sőt, dolgom is ezt mondani, mert ezt ritkán mondják el a neten a nők giccs nélkül, valódi és tömeges tapasztalattal.
Ne magyarázkodj, ne védekezz, ne érveld ki magad az ellentmodásból – hanem viseld el. Ahogy az ökoposztnál is: nézd az elvet, az általában értett Jót, ne csak azt, hogy neked mi jön jól.
* A váratlan teherbeesés azt jelenti, hogy fogamzásgátlás mellett. Anélkül nem váratlan.
csak az olvassa. én szóltam 
” A sors, a foganás, a szerelem, a betegség vagy a tehetség is nagyobb nálad. Ne vitázz velük!” – ez mekkora mondat. Legszívesebben lopnám, senki se mondta tán ilyen pontosan.
És mi szerencsések vagyunk már, nem úgy mint azok az elődeink, akiknek se a szexualitásban, se a gyerekvállalásban nem voltak, nem lehetettek döntéseik, se önállóak, se közösek. Egész más kontextus.
KedvelésKedvelés
Én ezzel a bejegyzéssel nem vagyok mintaszerű, következetes feminista, bár legalább értem már, miért nem (vagyis, elméletileg értem, hogy miért nem feminista a demográfiai szempont és az ösztönzés). Viszont én mindig is ezt mondtam, ami odafönt van, és erre büszke vagyok.
A másik, hogy ennek a posztnak nagyobb hasznát veszik azok, akik hozzám hasonlóan nem szakma helyett lettek feleségek és választották a gyerekszülést, és/vagy kellően talpraesettek, szóval inkább nekik szól.
KedvelésKedvelés
Az (is) tetszett, ahogy egy tudatos, tervező, gondolkodó ember leírja, hogy vannak dolgok, amik részben kívül esnek a tudatos-tervező-racionális dolgok körén,és nem igazán, nem teljesen irányíthatóak vagy kontrollálhatóak, illetve nem érdemes mindenáron azt akarni, hogy irányítsuk meg kontrolláljuk.
Mert az életed más aspektusait igenis tudatosan kontrollálod, és megvan rá a jó okod – meg belőle a racionalitáson túli jóérzés:)
Én a komment második felével csak annyit mondtam, hogy ahogy te is írod, ma ez a szerencsésebbeknél egy választás, egy döntés – ami évszázadokon át nem volt döntési helyzet, ha nőnek születtél, akkor pár kivételes élethelyzetben lévő vagy biológiai adottsággal rendelkező embert leszámítva szültél folyamatosan az első menstruációd után egészen az utolsó termékeny évekig. Koldusként meg királynőként is….hogy valaki mit hozott ki az anyaságából az akkor is változott, de magát a szülést “elutasítani” csak iszonyú kockázattal lehetett. (épp amikor ezt olvastam, olvastam párhuzamosan egy barát családi történetét a dédszülőről, aki az első vh alatt a meglévő 7 gyerek előtt vérzett el a konyhaasztalon, amikor abortusszal próbálkozott mert úgy érezte, nem bírja már el a nyolcadikat…mert viszonylag biztonságos egészségügyi megoldás nem állt rendelkezésre…)
Ma dönthetünk, de alighanem viszonylag kevesen ismerik fel, hogy a gyerek nem eszköz, nem tárgy, nem pótlék, válasz, vigasz, vizsgaeredmény meg a többi. A felnőttség egyik ismérve szerintem, mennyire vagyunk ezt képesek megélni.
KedvelésKedvelés
Nagyon szépen köszönöm.
KedvelésKedvelés
nagyon szep, es nagyon igaz, es hogy mondjam, kifejezetten minden szempont benne van. en ehhez nem merek hozzaszolni. komolyan mondom.
KedvelésKedvelik 1 személy
Egy napon belül érkezett a válasz. Amúgy nemigen ír. De ERRE muszáj volt.
Minden lélek, spiritualitás, emberség nélkül szól persze a témáról, csupa vágás, keserűség, tudományoskodás, zörgős ráció, vagánykodós odamondás. Mindezt egy olyan karrierből, életútból, kicsinyesen rossz és tragikus döntések sorozatából, amelyet borzadva emlegetünk. Sorozatnézésre, kavarásra, netes lustálkodásra, béna (ízléstelen ÉS piacképtelen) kreatívkodásra ment el a drága időd, Angéla. Ez a bajod, nem a gyerek vagy az ökofelelősség.
https://gumiszoba.com/2019/05/17/hogyan-mondjam-el-neked
KedvelésKedvelés
“Fontosabb, magasabb szempontok is vannak, például az, hogy az önző érdekből (én anya akarok lenni) megszült gyerekeknek milyen bolygót vagyunk képesek prezentálni.” Írja az, aki haszontalan és ronda tárgyak tömegét gyártja durván káros vegyszerekkel, ide-oda röpköd kizárólag brahiból Európában, de ha épp nem, akkor egy métert nem megy autó nélkül, és azt is az első nap az erdőben (!) összetöri. Valamint a McDonald’snál vállal munkát. Angéla!
KedvelésKedvelés
“Csak az elmúlt évek felfedezése az, hogy a táplálékállataink IS érző lények, akik épp úgy vágynak szép életre, társas kapcsolatokra, méltóságra, ahogy mi magunk. ” Ööö, nem. Nem az elmúlt évek felfedezése, semmi újra nem jött rá senki, ez itten primitív, érzelmekre utazó vegán propaganda, az jött csak divatba. És nem, nem úgy vágynak még a fejlettebb tudatú emlősállatok sem szép életre (???), kapcsolatokra, méltóságra, mint az ember, sőt, ezekről nem sok fogalmuk van. Például a kutyám, amely igen intelligens, simán feleszi a szart. De ha így lenne: és akkor mi van? Egymást miért eszik meg akkor, és az morálisan minek számít? Milyen idióta érvelés ez? (És hogy néznek ki a vegánok?)
Ez egy fogalmazás, és valamelyik, időközben harmadikossá serdült kisdiákod írta?
KedvelésKedvelés
“A klíma változik. Már Magyarországon is érezhető ez. Jelen pillanatban kb fél éve nem esett egy szem eső sem (ja, de most pont esik). Nem lesz gabona, krumpli, aminek egyenes következménye lesz az éhezés.” Kész vagyok. Egész tavasszal esett. Hó is volt. Mi itthon voltunk.
KedvelésKedvelés
“Vagy Putyin. Vagy Tramp. Vagy Orbán.”
KedvelésKedvelés
“Tramp” – kész vagyok. xD
KedvelésKedvelés
Rohamos mentális hanyatlás, és a tévében is jól látható, durva eü bajok vannak.
KedvelésKedvelés
“Nem elég ugyanis azt mondani a gyerekünknek: Én nem szólok bele. Ez álszent hozzáállás, ugyanis egy olyan világban, ahol minden azt üvölti a fejébe, hogy szaporodjon, ott ha te hallgatsz, és azt mondod, oh, kicsim, majd te eldöntöd, azzal átadod az irányítást az óbégatóknak. Neked kell hangosnak lenni, túlordítani a külső hangokat, hogy ezzel legalább legalább minimális egyensúlyt teremts benne.”
Én nem ordítok.
KedvelésKedvelés
Tehát a logikája szerint azt kell ordítani, hogy neszüljlányom. Zseniális. Így helyreállhat az egyensúly a kis lelkében.
KedvelésKedvelés
Fia van csak, és túl akarja harsogni azt a rengeteg “szülj/legyen gyereked” hangot.
KedvelésKedvelés
Igen, igen, tényleg.
Attól lesz meg az egyensúly, ha mindenki óbégat, világos.
KedvelésKedvelés
A megöregedett, keserű, nyomorgó, anyaságukat és pasijaikat is utáló egykori rajongók közt hatalmas az egyetértés!
A hajdan oly lelkes, Kozma Szilárd ellen csoportos harcot hirdető és vezénylő, mindenkit megkörnyékező, mindenkinek hízelgő, csacsogó, magány ellen csakazolvasó, szövegekből semmit fel nem fogó, nyakát értem törő, ide tízezret kommentelő, magából kiforduló Teeztnemtudhatodhajnalkám nevű kommentelő MEGFIGYEL. Miért nem vagyok meglepve?
Tényleg nem érted, Csilla, mire írom? Amúgy Angéláék aludtak itt. Keményen és hisztisen, folyamatosan ordított a gyerekeivel, minden apróságból harcot csinált, mindenért lebaszta őket. És mindent, de mindent beléjük akar dumálni, folyon agresszíven prédikál a bukottságban fogant “elvekről”, nincs lélegzetvétel.
KedvelésKedvelés
Csilla, így ünnepeltetted magad az általam írt blog általam szervezett születésnapján. Én ekkora balek voltam.
Aztán szétfecsegted, amit kikérdeztél rólam.
Legalább befognád…
KedvelésKedvelés
A pofám leszakad… ez az edzőterem dolog nagyon beakadt szerencsétleneknek, ezen lovagolt Hirlando, bajuszcic is. Hát, csajok, bármelyikőtök elhúzhatott volna edzeni a sok kavarás, csajoskodás, világmegváltás és pofázás helyett.
Angéla! Nem az a lényeg, hogy aki kíváncsian figyelget, meghívatja magát, ide még vendéget hív (!), az aztán rosszindulatúan hogyan pletykálja ki, amit az otthonomban látott. Hogy ő, aki valóban nem anyák gyöngye, hogyan és miért ítél, és keres kizárólag a maga számára mentségeket arra, amikor ő ordít. pedig – akkor még – nem özvegy, nem egyedül húzza az anyagi igát. És: hogyan jut energiája ide-oda utazgatni, gyereket apára hagyni akár fél évre, bútort restaurálni és a többi nagyon jövedelmező okosság, és miért nem tud ennyi erővel edzőterembe menni. Mert én mondjuk vittem őket oda is.
Azért, Angéla, mert ötlettelen, lusta és irigy vagy. Ambíciózus, ám nem tehetséges.
Nem az a lényeg, te milyen rosszindulatú dolgokat terjesztesz rólam. Az outcome a lényeg. A gyerek, aki jól van.
Neked nem jött be az élet, és a gyerekeidre meg a Rendszerre kened ezt, miutána blogomon e tanokból felszívtad magad. Aztán kibelezted, kiforgattad és önző önigazolásra használtad az egészet. A te problémád az, hogy ahhoz képest, ami benned van, meg amilyen közegben te élsz, túl nagyot akartál. Olyasmit, mint amiről azt hiszed, hogy nekem _jár_, megadatott. Te ebből az irigykedésből, mások díjainak, nyilvánosságának,, számainak, munkalehetőségének, sportolásának elirigyléséből nem tudsz már kijönni. Dolgozni kéne, nem követelőzni meg hülyeségekre pocsékolni az időd. Pedikűrös spanyol szigeten? Forex? Webdizájn? Bútorrestaurálás? Kavicsfestegetés…? Komolyan? És “te nem tudsz angolul, te németes vagy”. Aha. Most meg németül se. És ki a hibás? Az iskola, csakis!
Okés ez is, de ilyen szerény felszereltséggel, amikor órák ezreit töltötted társkeresőzéssel, vagdalkozással, randikkal, pletykával, mit szeretnél?
“Viccesnek találom, mikor az ilyen privilegizált helyzetben lévő nők (akiket közelről vizsgálva egyébként épp oly gyakran láthatunk bántalmazó és türelmetlen anyának, mint azokat, akikről kritikusan beszélnek) arról osztják az észt, hogy milyen boldogság az anyaság, mert két edzés és a kozmetikus után csodás érzés megölelni gyermekeiket.
Persze mindig van magyarázat. Az elhanyagolás csupán önállóságra nevelés, a durvaság pedig következetesség.
Az ember már csak ilyen. Saját hiányosságaira talál mentséget.
Szóval nem tudom, mások, akiknek sikerül, azok hogyan csinálják, és a siker valóban őszinte érzés- e, vagy valami belül dolgozó szoftver, ami nem engedi ki a valót.
Én azt tudom, hogy volt 15 évem, mikor lélegzethez sem jutottam. Nem volt ám blog és nem volt edzőterem, és nem voltak még barátok se nagyon. Nem volt semmi, csak időnként kitörési kísérletek, aztán a belátás, hogy gyerek mellett ez se megy.”
KedvelésKedvelés
És oké, egyénileg sajnáljuk, ahogy ő elrontotta az életét, és még csak boldog sem volt a léháskodásban, ellenben tragédiákat okozott. De olyan valaki, aki nem azt csinálta, amivel kapcsolatban most olyan okos, sőt, nagycsaládos lett, miért akar beleszólni mások döntésébe, honnan veszi a morális alapot ahhoz, hogy ő majd eben a kérdésben megmondja a végső igazságot? Minden negyedik pár meddő, egy jelentős nőcsoport egyáltalán nem talál olyan párt, akivel belevágna. Akinek egy ilyen blogposzt szól, mert tud olvasni, van netje, érti az érveket, az meg simán szülhet, ha akar is. Nagyon kevesen vannak, és bőven van erőforrásuk. A kommentelő meg, aki bő harmincasként a pasizást meg a moziba menést siratja, SZEMBEÁLLÍTVA a gyerekkel, aki él és ott van neki… döbbenet. Ez a gyűlölködő okoskodás tényleg neki való.
KedvelésKedvelés
Nem bírtam ki, elolvastam. Csúnyán felhúzott. Nagyon nem is idéznék, de ez:
“A férfiakat- mint tudjuk- jobban békén hagyják a gyerekvállalással. Nem hagyják viszont békén őket a nők ezzel” erre csak annyit tudok mondani, hogy köszi. a nőknek is van hangja, mi?
KedvelésKedvelés
De komolyan, ki a fasz fogja azt mondani, hogy hát, én szeretnék ugyan gyereket, vágyom rá, párkapcsolatom is van, de hát a Föld, meg a túlnépesedés, meg krumpli se lesz mán jövőre… jézusom. Senki nem ilyenek miatt hozza a döntését, ez annyira álszenteskedő.
Szemenként krumplit azért lehet kapni, mert nem mindenkinek kell egyszerre egy kiló. A levesbe 1 szem krumpli kell. Aki csak magára főz vagy két főre, annak se kell a lakásba, hogy majd rárohadjon meg kicsírázzon. De nem, nyilván azért árulják szemesével is, mert pusztul a Föld…
KedvelésKedvelés
https://qubit.hu/2019/05/12/klimavaltozas-ide-vagy-oda-nyugodtan-vallaljon-mindenki-gyereket
KedvelésKedvelés
A MOL csoport vezető közgazdásza a szerző. Hm.
“Nyugodtan vállaljon mindenki gyereket, aki esetleg azért aggódik, hogy ezzel rosszat tesz a leendő gyerekének, vagy mások, netalán a „Föld” helyzetét rontja. Ilyen gondolkodás úgyis csak a gazdag országokra jellemző, ahol a gyerekeknek jó eséllyel nagyon jó életük lesz.”
KedvelésKedvelés
Az eleve is gyerekgyűlölők, a magukat gőgösen tehetségesnek tartók, “többre vágyók” érvelnek így, meg azok, akiknek sosem volt, lesz párkapcsolatuk, illetve durva szexuális traumájuk volt, amit egyszerűbb így “letakarni”, mint valóban feldolgozni.
KedvelésKedvelés
Én még a gyerekvállalás előtt vagyok minimum jó pár évvel de bennem komolyan van egy ilyen megfoghatatlan szorongás a klímaváltozással kapcsolatban. Persze teszem, amit tudok és azzal is egyetértek, hogy a klímaváltozás mint érv a mások nemszülése mellett ugyanolyan méhbenturkálás mint a szülés melletti nyugdíj/maradjonfennamagyar érvek, de a szorongás ott van bennem. Szorongok, hogy milyen életük lesz, milyen nehezségeken kell talán keresztülmenniük, amikről nekem, jóléti leánynak, fogalmam sincs. Ez persze az én szorongásom és nem alkalmazható mások döntéseinek megítélésére.
Nekem amúgy viszonylag új fejlemény ez a gyerekrevágyás, korábban egyenesen viszolyogtam a gondolattól. Ez főleg traumakövetkezmény volt, a testemet mélyen idegennek éltem meg. Sokat segített a terápia, majd a sport, de valami akkor kapcsolt át bennem, amikor találkoztam a szexualitásomban nem nyomasztó, minden kis pórusomat-szőrszálamat szerető partnerrel. Ez se a hepiend és az út vége, de megmutatott valamit, amiért hálás vagyok.
Hah bocsi, ez hosszú lett, de jól esett leírni.
KedvelésKedvelés
“Én tudom, értem, hogy túlnépesedés van. És legyen korrekt fogamzásgátlás, és ne legyen nyomás a nőkön, és ne az anyaság legyen az egyetlen és legfőbb női pálya. De amikor már élő embereket kérdőjeleznek meg így, komolyan, nem értem. Vagyis, remélem, ez a még gyermektelenekre vonatkozik, hogy ne szüljenek annyit. Az élet szent, aki ezt nem érti, az feldughatja a környezetvédelmét, rohadtul nem érdekel, szálljon ki ő a kocsiból is meg a méhemből is. Úgy látszik, nekem ez a vakfoltom: önző, mohó, vagyont halmozó emberek olyannyira nem akarták, hogy az enyéim megszülessenek, és olyan szépek és értékesek, és igenis különbek és igazul fognak élni. Negyven meg hetven év múlva mindannyian megyünk az apokalipszisbe, de addig is éltünk, én soha nem fogok a gyerekeim létét kétségbe vonni.”
a szívószálas poszt alá kommenteltem ezt
KedvelésKedvelés
mostanában nagyon sok helyen találkoztam azzal, hogy az igazán jelentős környezetszennyezést a mértéktelen luxus okozza.
a másik oldalon persze ott vannak azok, akik annyira szegények, hogy szeméttel fűtenek, de ők arányaiban még mindig kevésbé ártanak, mint a nagyon tehetős kevesek, akiknek mellesleg helyzetükből adódóan nagyobb a felelősségük és a mozgásterük is.
szóval a takarékosan nevelt gyerekek sokkal kevésbé környezetterhelők, bárhol is éljenek, mint a pazarló, fölösleges luxusban élő egyének.
KedvelésKedvelik 1 személy
Sokat olvaslak, nem szoktam kommentelni, de most leirom a történetem.
” Az életet nem csak, sőt, alapvetően nem az formálja, amit kitalálunk magunknak”
Nem ám.
Én párt is ugy találtam 35 évesen hogy mellém állt biciklivel a Dráva utcai piros lámpánál.
Valahogy mindig tudtam hogy ha kell , jonni fog.
Addig is elfoglaltam magam.
Telepitettem 3,5 hektár gyümölcsöst, mert azzal sok meló van , az is csak csemete.
39. évesen szült akart, tervezett kisfiam mellé szoptatás , védekezés mellett érkezett 15 honap korkülönbséggel a második fiam, ő most 2 hónapos .
Nagy boldogság .
Hogy nehez most, ez igaz de nagyon hâlás vagyok hogy itt vannak, ilyen későn, mondhatni 24. órában megérkezhettek az életembe.
Szóval ebben én már megöregszem.
Pedig el tudtam képzelni hogy gyerek nélkül telik el az élet és az is jó lett volna.
Nem ketyegett a biologiai órám, nem volt üresség , egyszerüen nekik meg kellett születni.
KedvelésKedvelik 1 személy
Köszi, hogy elmesélted. Érzelmes hangulatban vagyok.
KedvelésKedvelés
Nagyon szép.
Mennyiféleképpen meg lehet élni ugyanazt…
KedvelésKedvelés
Erőszakosan óbégatni, hogy ne szüljél, mert akkor ostoba felelőtlen vagy legalább akkora belemászás más életébe, mint azzal basztatni, ha nem szülsz nem lesz nyugdíj, úgyhogy szülj.
Ráadásul nekem úgy tűnik, ennek a nőnek az anyasággal járó terhekkel van elsősorban baja, és másodsorban most kapóra jött neki ez a klímaváltozásos téma.
KedvelésKedvelés
nem alapból szüljél-ne szüljél, de részben igen:
manapság nonstop kapom a megjegyzéseket mindenféle formában egy negyedikkel kapcsolatban. és legszívesebben ordítanék, hogy milyen jogon hoznak engem olyan helyzetbe, hogy erről beszélnem kelljen? hogy azt kelljen mondanom, hogy nem, nem szeretnék több gyereket vállalni, (de ha becsúszna, nem vetetném el)? kinek mi köze hozzá? miért lett ez ilyen szinten a közbeszéd tárgya? (amúgy tudom, miért, de nem értem, intelligens emberek miért hagyják magukat ezzel is manipulálni.) annyira ideges tudok már lenni tőle, hogy nagyon, és mindig lefagyok, nem tudok frappánsan válaszolni és kedvesen elküldeni őket a fenébe.
KedvelésKedvelik 1 személy