Intenzíven értetlen, tiltakozó, döbbent, olykor agresszív reakciókat váltott ki itt és egy fórumtopikban is az előző posztom, pontosabban azok az igen egyszerű állításaim, hogy

a szex (a nő hajlandósága) nem szolgáltatás és nem jutalom,

nem kéne erőltetni, manipulálni érte a nőket, ebbe beleértem az udvarlásnak, közeledésnek nevezett stratégiák zömét is, állati nyomasztó,

a párterápia pénzéhes pszichológusok műfaja, hihetetlenül eredménytelen,

nem-vonzó partnerekkel nem élvezzük az aktust,

a nők (is) vágyból, szenvedélyből szeretnének szeretkezni,

szexmegvonás mint férfibüntetés NEM létezik, ha egy bántalmazó vagy erőszakos férfi ezt nevezi meg előzménynek, az gáz, mivel a szex (valójában: a férfi rendszeres kielégülése, sőt, a női test közelsége sem) nem alapértelmezett, juttatásszerű része a párkapcsolatnak.

Ami nem kölcsönös és lelkes, amihez nyomás, kényszer, manipuláció kell, ami feladata a nőnek és kiérdemelt járandóság a férfinak (hogy képesek így élvezni?), az de facto erőszak.

Ha a nőnek jó lenne ez a szex, akkor keresné, nyitott lenne, ebben biztosak lehettek.

Sokaknak ijesztő ezt megérteni. Mintha rettegnének attól, hogy a nőnek is vannak szempontjai, a nő is választ, a nőknek ők lehetnek taszítóak, kevesek, fantáziátlanok. Vagy hogy ők nem elég vonzók, nem tudják, hol a nő szexualitásához a bejárat. Arra tanította őket a társadalom, hogy nekik JÁR a szex, ki lehet érdemelni, így-úgy megszerezni, rávenni a nőt, illetve arra, hogy a nőnek kicsit mindegy, neki amúgy is alacsonyabb a libidója, egy kicsit mindig nyüstölni kell, és úgysem élvezi.

Ugyanakkor van egy hazug mítosz, ami összeáll a rengeteg indulatos rizsából:

sajnállak, hogy ilyen negatív élményeid voltak csak szexuálisan, meg öreg partnereid, mert ugye, van ellenpontja, a nő, aki szép, vonzó, kívánatos, emellett kellően monogám, és rendszeresen kielégíti egy férfi, valamint mindenféle rossz érzés nélkül ki is szolgálja ezt a férfit minden téren, azt nézi, úgy él, hogy tetsszen, jó legyen a férfiaknak, hiszen ez a szreepe, ettől boldog ezért ő nem elégedetlen, és nincs szüksége feminizmusra.

Jól látjátok, a baszatlan, boldogtalan nő vádjáról beszélünk, amivel a feledik kommentednél rámlőnek azok, akiknek fogalmuk sincs arról, mit jelent (és milyen ritka) a kölcsönös vágyból fakadó szex.

Én a feminizmust dühkitörés-jellegűen kommunikáló nők körében sokkal gyakrabban látom azt, hogy nekik szakmailag, anyagilag nem jött be az élet, elakadtak, megöregedtek, betegek már ahhoz, hogy új életet kezdjenek. Ugyanezért vádaskodnak a sport, a test karbantartása ellen is. Vannak, akik az öregedés miatt szembesülnek megfogyatkozott női “hatalmukkal” (ez nem valódi hatalom, hanem a férfiak hatalmához való ideiglenes és korlátozott hozzáférés szexért vagy molesztálásértcserébe); és van egy sor olyan nő, aki akkor és azért lett dühös feminista, amikor elege lett a basáskodó vagy őt megcsaló férjéből, nem pedig a megértett elvek miatt. Sok félremagyarázó, visszaélő, kártékonyan harsány nő van, de nagyon ritka közöttük az, akinek az volna a gondja, hogy ne találna férfit, és olyan szexet, ahogy azt a férfiak értelmezik.

Csakhogy az a szex, ahogy ezek az arrogáns és nem túl vonzó emberek elképzelik, nem jó nekünk, mert mi nem elszenvedni, hanem élvezni szeretnénk a humán jellegű szexet, a választott és vonzó partnerrel, kölcsönösségben. Ez a “baszatlanság”: hogy az erőszak kultúrájára nemet mondunk. Hogy nem jó úgy nekünk.

Egyszerűen hagyjátok a nőket békén, ne akarjátok megmagyarázni, helyettük tudni, kontrollálni, hogy nekik mi a jó, hogy jó, mi hiányzik. Mi megpróbáltuk, csináltuk. Nem annyira dicsőek a történetek, sajnos. Mindent legyalult a rossz szocializáció, még érzékeny, kedves, lelkileg gazdag emberemmel is úgy kellett tudatosítani és kigyomlálni ezt az elképzelést, hogy ha elég kedves, akkor a nő majd hagyja magát.

A boldog, kielégült, szép feleség, akinek nincs szüksége feminizmusra, hazug, ártalmas mítosz. Hangoztatása révén le lehet tagadni a valódi problémát, hogy itt nem a nőkkel van a baj: a nők csak reagálnak (gyakran rosszul, rombolóan) arra, hogy nem haygyják őket a saját igényeiket artikulálni, dönteni, kompetensnek lenni, örömöket megélni.

A hamis elképzelés hangoztatása roppant kifizetődő nektek, mert akkor a nőket hibáztatjátok, és nem kell magatokra néznetek, hogy mennyire önző, erőszakos, tunya, igénytelen, elembertelenítő, jobb esetben csak elváró, értetlen, önsajnáltató az, amit a nőkkel csináltok szex címén. Gyakran elhízott, ápolatlan, magyarul nem tudó, bő nyugdíjas férfiak taglalják az én szexualitásomat, kinézetemet, házasságomat.

Mindez abból fakad, hogy nem nézitek a nőket ép, teljes, dönteni képes, kompetens személyeknek. Ezért, ez ellen kell a feminizmus.

Sok nő elfojtásokban, “de hát mi bajom nekem?” állapotban él, és igyekszik a szerepét betölteni, de rettenetesen boldogtalan, és ezt nem vallja be. Megy tovább a verkli, aztán belesorvadnak, beleszürkülnek és idősebb korukban a fiatalokat, a gyerekeiket, az egész világot bántják alattomos eszközökkel, bosszúból, rosszallják a tündökletes, önálló, fiatal nőket. Nekik kell csak igazán a megértett feminizmus.

Mert a magukra talált, öntudatos nők, ha időben nemet montak a kötelességszerű, szolgáltatás jellegű szexre, ezekre a szolgáltató jellegű szerepekre általában, akkor nem traumatizálódnak, nem hal el a spontán szexuális lényük, nem erodálódik a személyiségük a permanens traumákban, és élvezetes szexben van, lehet részük, valóban a maguk igénye szerint. Emiatt nem szorulnak arra, hogy olyan emberek adatlapjai között keresgéljenek, akiket hiába szűrnek, mert a kiszűrteknek is a második üzenetében egy faszfotó érkezik, vagy a kérdés, hogy a nő, mint valami prostituált, “hajlandó-e popsiba” a nagyságos úr kívánsága szerint*. És ha nincs, nem panaszkodnak emiatt vagy követelőznek vádaskodva anonim fórumokon.

És: hova tűntek a rendes férfiak? Sehova, ugyanolyanok, a pornó sokat rontott a szexuéális területen, de megvannak ők, csak amit adnak, az nekünk nem kell. Van saját.

Öröm, élmény, élet.

Aztán néha akad kivétel, és ő érti, nem szerep a társának lennem, és vele jó. De ez nagyon ritka.

Sok érdekes kérdés kapcsolódik még ehhez, ezekről tervezek külön posztot is írni:

Miért van ma ennyi válás?

Miért nősülnek még egyáltalán még a férfiak? Nekik ezekkel a nőkkel már nem buli!

Miért szülnek a nők? Korrekt-e bármilyen rejtetten, bújtatottan, kedvesen a nőket szülésbe beleérvelni? Miért mélyen feminizmusellenes ez? És: kiteljesítő, must-have élmény-e a gyerekvállalás? Korrekt-e utólag megtagadni (ez már volt)?

Van kedvetek ezeken már előre is gondolkodni?

Tegnap Vay Blankával készítettem interjút! Jön a születésnapi (saját és blog) beszámoló és hiúskodás is, és lesz egy összefoglaló írás arról, miért nem tud progresszív lenni a wmn, hol romlott el, hogyan tartanak benne tartalmai a kismagyar női mocsárban. Lesznek színházi beszámolók, és sokan várják az igazság pillanatát, amikor kiírom: ki, miért, hogyan aljaskodik nők ellen, tart uralma alatt döbbenetes (hivatali) visszaélésekkel komplett alfórumokat és folytat nemtelen hajszát olyan nők ellen, akiknek agyilag, életteljességben, korrektségben, kinézetben a közelében sincs.

* gyengébbek kedvéért: itt nem arról van szó, ami ki-kinek magánügye, hogy amúgy szoktuk-e élvezni, amikor “popsiba”. Hanem hogy ilyet elemi jóindulattal bíró, a másikat mebernek néző férfi nem üzenetben kérdez meg, és nem tekinti előre bebiztosított tartalmú, garantált csomagnak a későbbi szexuális eseményt.