Hébe-hóba? Néha nem annyira jó – néha pedig rossz? Semmi kedved, utálod a tested, utálod a férjed?
Vagy: persze, szenvedéllyel? Vagy: se ő, se te rég nem akarjátok már, nem is téma?
Nincs is férjed? Sosem volt?
Vagy: lobog a tűz, ez a legjobb az egészben? Átsegít a civódásokon, a nehéz élethelyzeteken? (Ti hányan lehettek?)
Amikor erről a témáról (szex a házasságban, miért nincs szex a házasságban) írni kezdtem, rettentő naiv voltam még.
Magyarázkodtam, hogy mik az okok, miért laposodik, fakul a szex, és hogyan lehetne jobb. Volt egy optimista vízióm: de hát szeretik egymást, a férfinak csak reflektálnia kell az elnyomó húzásaira, megbeszélik, újraépítik szépen.
Visszatalálnak egymáshoz.
Ezek a posztok születtek a témában:
és amiért a férfi nem, mert sokszor ő sem
Később pedig:
Eltelt hét év. Sokan írtak, meséltek nekem. Akik a témában megszólaltak akkor, vagy privát meséltek a helyzetükről, azok közül
SENKI,
értsd, 0 fő “beszélte meg, hozta rendbe” azzal a partnerrel. Elváltak, vagy tengődnek azóta.
Nincs kiút ebből. Amikor már nem vonz a másik, amikor már eltört, elveszett a bizalom, a megbecsülés, a gusztusosság, az intimitás. A kézen fogva elalvás, a vicces meglepetés a kávéscsészéje alatt. Amikor már ezerszer meggyőződhettél róla: a társadban nincs szív, ötlet, szeretet. Arrogáns vagy közönyös. Sóhajtozik, a szemét forgatja. Funkció vagy. Húzod az igát, ki kell bírni. Lemondani. A gyerekek!
Ha azt kérdezitek, mi a tuti vágyölő egy nőnek – hát ez. kívánni kellene egy ilyen férfit?
(A legszebb, amikor egy részletesen ilyenként jellemzett házasságot idetol nekem a törzsolvasó évekkel később: én biztos azt irigylem, hogy ő házasságban él! neki él a férje! Mi van a nőkkel, hogy ennyire elromlanak, elbutulnak, igénytelenné válnak?)
Azért voltam naiv, mert én nem tudtam, mennyire általános a szexből és a “megcsalásból” játszmát csinálni. Valahogy ez elkerült, nagyobb tabu volt a szex, mint hogy erre megtanítsanak. Vagy nekem volt cizelláltabb lelkem, emberibb kapcsolataim, vagy igényesebb partnereim. A szexet nem használtam mézesmadzagként soha, se hatalmi eszközként. Ezt nem éreztem becsületesnek, amellett én nem a saját puncimat, hanem a másikat éreztem a legfőbb jónak. A testét, lelkét, közelségét – annak, aki vonz. De csak annak. Mással nincs dolgom. És akit én nem vonzok, azzal, fájdalom, nekem sincs dolgom. Ezt nehezebb volt megtanulni, de sikerült.
És ez a skandináv szerelem, amiről annyit beszéltem. Ennyi a lényege.
Nem zsaroltam vele, és előtte sem feküdtem le olyannal, akit nem szerettem mélyen, egész emberként. Vagy, később, akit ne kívántam volna hevesen testileg.
Innen pedig nehéz megérteni azokat, akik azonosultak a népszokással: a szex, a rendelkezésre állás a nő kezében eszköz, amellyel elérheti, amit akar. Megfizeti a fél napnyi nyugalmat, a “családi békét”: aznap este nem tör-zúz, ordít a ház ura, nem ingerlékeny, hiszen megkapja, ami jár. Tele has, üres fasz, házi béke. Ugyanúgy, ahogy a gyereknek bébipapi és tiszta pelus. Vagy: megfizeti a férj hűségét, akinek így nem “kell” máshoz járnia.
Ismerős? Vagy ezt csak a nagymamád mesélte?
Ennek a modellnek, hogy engedni kell, ez az élet rendje, a következménye: riasztó mennyiségű női szenvedés, neurózis, teljes fagyottság, undor és sok nem kívánt gyerek. Németh László: Iszony. Móricz összes nagyregénye, Szentkálnay Lina a Rokonokban. Most szándékosan nem írok arról, amikor a gyerekeiket, serdületlen lányokat abuzálnak, de teljesen általános volt használni nők és gyerekek testét. A világot az kormányozta, hogy a hatalmi helyzetben lévő férfinak mikor, kivel, hogyan támad kedve, és ha ő éli ki, az nem bűn, hanem természetes. Ezt nevezzük patriarchális családmodellnek és kettős erkölcsnek.
A pénz is hatalom. Móricz a második felesége párnája alá buzgón gyűrte a százpengősöket (Tarján Tamás szíves szóbeli közlése).
Egy, két, négy generációval később: (ugyanúgy) a férj hűségét fizeted meg az aktussal, az ordítozásmentes estét, azt, hogy rábólintson valamire, vagy ne veszekedjen. Vagy visszaédesgesd, mert hűtlen volt, és be kell vetned a nehéztüzérséget. A szopás, az édeshármas, a szexi jelmez (vagy ilyesmi) is játszik a remake verzióban. A közönyös feleség vérmes szexistennő lesz hirtelen, ha ráébred: viszik a tulajdonát.
Ezt sem éltem át. És ezért, hogy nem, hálásabb vagyok a sorsomnak, mint a három gyerekemért. Mert ez iszonyatosan megalázó. Tudni, hogy annak, aki csak visszamászott térden a kertvárosi sorházba, az idegvégei hegyén, a tudatában ott marad örökre annak az emléke, akivel mennyország volt. Aki kívánta, és akiért reszketett. Aki önmagáért szerette.
Nincs köszönet az újraszexben. Mert a kiborult vagy a fásult feleség nem vágyik rá, csak eszközként veti be. Tönkreteszi vele a saját érzékeny, testi-szexuális műszerét. Az önazonosságát. Ó, annyi este, délután lehetett volna, amikor az a két ember örülhetett volna egymásnak, titkolózás nélkül… csókolózhattak volna a parkban, a kávédzóban, és mégsem ők ketten tették.
Ezek az emberek nem szeretik és nem kívánják egymást, illetve a szeretésük, együttélésük olyan nívón tengődik, hogy abba kár energiát tenni.
És ennyi. Mást erről nem lehet mondani.
Nézz magadba. Hogy voltál te ezzel? Amit írok most, az akkor szól neked, ha komolyan vetted magadat, a másikat és a szerelmet, és nem adtad magad, nem “adtál puncit” vágytalanul, cserébe, semmiért.
És, bocs, de fedeztetésként sem. Lélektelen, célorientált gyerekcsinálási céllal. Babaprojekt… Fűnyírás. Lekvárok a kamrában. Bevákuumozott téli holmi…
Kezdjetek élni.
Csak 1. mély szeretetből, az intimitás megéléséért, 2. heves vágyból érdemes.
Ha sokan volnánk ilyenek, őszinték, játékosak, intimitásra képesek, akkor kimondhatnánk megfelelő öntudattal:
A szex nem arra való, hogy feltétele, ára legyen bárminek.
A szex csak akkor jó, ha nincsenek traumáid se a jelen, se a korábbi partnereiddel.
Ha vágyból, ismerősségből fakad, és oldott vagy szenvedélyes.
De: a szex nem alkalmas békülésre, kríziskezelésre, visszacsábításra, sőt: ha másra nem, akkor gyerek”csinálásra” sem. Ez megalázó. Ne alázd meg a férjed!
A szex játékra, vonzalom-kifejezésre, önkifejezésre való.
Nem kell problémáznod azon, ha nem kívánod a szexet. Nem kell, hogy bűntudatod legyen. Maradj önazonos. Nem érdemes de facto végrehajtani a mozdulatokat, letudni a penzumot, mert, hogy is írja Lobster, az rossz hírét kelti az igazinak.
https://oriblog.blog.hu/2015/07/13/nincs_olyan_hogy_szexmegvonas
Aztán:
Okos férfi tud úgy alakítani hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta (akarom mondani az asszony által nyújtott szexuális szolgáltatás) is megmaradjon.
Ne legyetek okosak soha, ti, nők! És ne használjatok senkit érdekeitek szerint. Inkább szenvedjétek meg érzelmileg, válasszátok a nehezebbik utat, de éljetek a kedvetekre, élvezzétek az életet. Ez a feminizmus, nem a punci fegyverként való bevetése.
És ezért csapda a jelen felállásban a házasság. Mert empirikusan azt látjuk, hogy nem sikerül élvezni együtt. Semmilyen értelemben.
Én arra kérlek, hogy nézz magadba, és változtass, ha kell.
Nem kell magyarázkodnod, ha nincs kedved. De: gáz, pontosabban, mélyen immorális, ha azt mondod, nincs kedved, miközben csak nem tudod elérni az aktussal, amit akarsz, mert felmentek az árak, vagy lement a te árudé, vagy a haragod már erősebb a másik iránt, mint az üzleteléshez való kedved.
Ti, őszinték, érzőek, akik ki tudtátok kerülni azt a hagyományt, hogy a szexszel-tele hassal kordában lehet tartani a férjet, és meg tudtátok élni az őszinte, kíváncsi, belefeledkezős intimitást! Szeretném erősíteni bennetek, ami nekem is későn esett le, mert engem elkényeztetett az élet: nem kell senkivel szexelni, akivel nem akarsz spontánul és nagyon. “Hell, yes”, mondja az angol. Nem kell semmilyen rábeszélésnek engedni. Nem kell terápiára járni, erőltetni, tanácsadókat olvasni, tantrikus tanfolyamra menni. A tested nem használati eszköz, és nem működik üzembiztosan, ezt tőle elvárni romboló. Ha “szexuálius problémáitok vannak”, akkor hagyjátok az egészet. Ne kínlódjon ott egy vicsorgó kutyaszemű. Ne erőltessétek, mert megalázó. Majd lesz avlaki, akit megkívánsz, majd lesz valaki, akit ő megkíván. (És akkor ne vesd be te se a nehéztüzérséget.)
Nem kell problémaként felfogni a vágy hiányát, mert ha másvalaki problémáját (a követelőző, birtokló, a szexet trófeának és/vagy szükségletnek felfogó férjedét) a magadénak tartod, akkor azzal tönkreteszed a saját szexualitásodat. Meglehet, és ez gyakori, hogy a követelőző férjed sem kíván téged, nem tart vonzónak, gusztusosnak, sőt, ócsárol. Én ezen mindig csodálkoztam: ha nem szereti mélyen, miért akar hozzáérni? Nemhogy belefeledkezve lenni a közelében, védtelenül. Hiszen az idegenség páncél. Hogy és miért veszi le?
Hát úgy, hogy a férjed a rábírásoddal demonstrálná a hatalmát. Győzni akar, mert neki játszma a szex. Demonstrálja azt, hogy mi a dolgod. A szex behódolás, rítuális győzelem, ennek is vannak kultúrtörténeti forrásai, már a görögöknél is. Meglehet, akárhányszor töri meg a kedvetlenségedet, vidáman hál mással is.
Mivel ilyeneket ír le egy pszichológus, kócs, újságíró, erős késztetést éreztem, hogy most írjam meg a témát. Szigeti Ildikó a neve. Mindent az őt irritáló jelenség, személy margójára ír, ember, sőt, film margójára is tud írni, viszont magyarul nem nagyon:
…mint az köztudomású, a gyengébbik nem kreativitása bizony jóval felülmúlja a férfiakét. Ennek folyamányaként pedig maga a bántalmazás is meglehetősen sokféle lehet. Egy nő nem csupán a „békebeli” módszerekhez folyamodik, ha büntetni, avagy szabályozni akarja a másikat. Szóval, tettel, vagy annak megvonásával bántalmazhat. És igen, ha csak ritkán is, de fellelhető olyan kriminológiai tanulmány, amelyben – mint gyakori „büntetési forma” – szerepel a szex szándékos és tudatos megvonása, avagy a szexuális abúzusnak olyan verziói, amelyekre még a pornón szocializálódottak sem gondolnának.
A családon belüli erőszak neoliberális megnyilvánulásainak áldozatai férjek, szeretők, fiú gyerekek, apák és nagyapák. Férfiak. Pontosabban védtelen férfiak. Akiknek sérüléseiről nem lehet látleletet felvenni, és azt lobogtatva győzelmi táncot lejteni a bíróság folyosóján.
*
És még egy, bónusz, teljesen mást kerestem, de ezt találtam. Régi nőgyűlölő erősködő:
Csak a saját nevemben tudok nyilatkozni. A nőknek az a csoportja aki nagy vagyonnal rendelkezik ( örökség, válás után stb ) vagy magas szintű vezető valahol. Ezeknek elég nehéz náluk magasabb vagy egyenlő státuszban lévő férfit találni, mert hatalmas önbizalmuk taszító egy férfi számára. Ez sok értelmiségi nőknél is megfigyelhető, egész abszurd elvárásaik vannak a férfiak felé, tipikus képviselőjük csakazolvassa blogger.
Ilyen kavarós, sunyi, szorongós a ti szexualitásotok. Félreneveltek titeket. Féltek a nőtől, mert nem kellenétek neki, és ebben nem tévedtek – nem mert gazdag, nem mert izmosabb, nem mert elért valamit, hanem mert az a nő szuverén. Mint ilyen, azt nézi, neki ki tetszik, nem azt, hogy ő kinek kéne. Társkeresőn is azt nézi az, aki oda jár.
Ezek a hőbörgő, rosszindulatú férfiak félnek a nőktől, ennek elfedezése az “aláválasztás” és a szex erőltetése is, az erkölcsi intelmek, a kellek, a keretek. Az egész konzervativizmus.
Ti, leányok, ne tegyétek.
Olvassátok el A vágy csendjét, az reveláció.
Meg ezt:
imádom a szőrös férfitestet
* elírtam. Az Index fórumának leggörényebb, aljas moderátora, egyben fórumozója ő, a neves régész asszony. Nemsokára a csakazolvassa blogon!
csak az olvassa. én szóltam 
Hát, ezt a részt a végén nagyon ismerem, baromi nehéz volt olyan férfit találni, akire fel tudok nézni, és aki örül neki, hogy független vagyok, és nem “szükségből” vagyunk együtt. Az agyamra mennek a “mit válogatsz” típusú okoskodások, meg a “semminél jobb a valami” logika.
KedvelésKedvelés
És még van van is, hogy ha a nő már nem akar a férjjel, akkor a férfi ráüti a pecsétet, hogy FRIGID. Vagy vaginizmusa lesz, tényleg. De csak vele. Mással nem. Sokat kellene mindenkinek beszélni elvált, felszabadult asszonyokkal. Tanulságos szokott lenni.
KedvelésKedvelés
Jaj, ez a “vaginizmus csak vele”, ezt milyen szívesen mondják… Nem, nincs ilyen. Csak nincs nedvesedés, de semennyi, és ami volt, az is eltűnik a helyzetben, mert az utolsó sejtmagig tiltakozik az embernek a mindene. De azért nyilván a másik félnek kedvezőbb, ha ez valami “betegség”, vagy legalábbis latin nevű valami, mert akkor biztos őneki semmi köze hozzá.
KedvelésKedvelés
A vaginizmus a hüvelyfal izmainak görcsös összerándulását jelenti, amitől behatolni sem lehet.
KedvelésKedvelés
Ja, én csak olyat írok, amiről van tapasztalat. Nem személyes ugyan, de közeli barát, és igen, csak egy partnerrel alakult ki, aki férj volt, aztán hosszú terápia után elmúlt, lett gyerek, gyerek születése után megint. Válás után meg semmi. Furcsa dolgok ezek, én is csak pislogok, mikor elmondja valaki.
KedvelésKedvelés
Hát ez nagyon jó!
Pont a napokban kérdezte egy – amúgy tök normális(nak tűnő) férfi ismerősöm, hogy hát miért nem csinálja vele az asszony, amikor ő pedig kívánja nagyon (az asszonyt). És ő nem akar kurvázni, meg semmit, meg nem az orgazmus hiányzik, mert akkor megoldja magának. Hanem hát kívánja az asszonyt, mert szereti.
Lehet görény vagyok, de azt mondtam, hogy hát mert ő nem kíván. Ha valakit kívánok, akkor fáradtan, csapzottan, délutáni futás izzadtságával a hátamon is szeretkezem vele, ha tényleg vágyom rá abban a pillanatban.
Akivel nem fekszik le a társa, azt a társa nem kívánja, ennyire egyszerű. Ha meg nem kívánja, és mégis lefekszik… hát… bár szerintem ezeknek az embereknek a többsége soha nem tapasztalta meg az igazi, önfeledt, szerelmes szexet.
KedvelésKedvelés
Ezt tényleg megosztják másokkal névvel, arccal? Hogy már nem “csinálja velük” az asszony? Csak úgy, beszélgetés közben, vagy külön felháborodva, vagy titkon félrevonva, vagy hogy?
Azért kérdezem, mert talán az én világlátásom torz huszonkilenc év szerepjátszással a hátam mögött, de a Szép Család image-be szerintem nem fér bele, hogy titkon bevallom, hogy nincs is köztünk “intimitás”. Tehát akkor ezt olyasvalakinek mesélik el, aki előtt már nem akarják ezt a képet fenntartani többé? Vagy később megbánják, hogy elmesélték? Vagy rosszul látom az egészet?
KedvelésKedvelés
Panaszkodni, szomorú szeműnek lenni, a másikra kenni a dolgot kifizetődő. Lehet, hogy megéri.
KedvelésKedvelés
Nem tudom, hogy másnak mesélte-e, valahogy elkezdtünk ilyesmiről dumálni, és feljött a téma.
KedvelésKedvelés
Engem annyira meghat mindig a közeledés (attól, akit amúgy szeretek), olyan egyértelmű szeretetjel, hogy nem nagyon filózom, fizikailag most bizsergős-e. És hamar melegedek!
KedvelésKedvelés
KedvelésKedvelés
Szigeti Ildikó eltávolította a posztot?
Miért vajon? Ezért?
KedvelésKedvelés
Nem néztem. Lehet. Az is lehet, hogy híre ment, és rászóltak. Ezt a posztot most extrém sokan olvasták, kiverte a monitor felső részét a grafikon.
Pedig olyan felszabadítóan egyszerű: akkor szexelj, ha kedved van,szabad vagy. Ki nem tudta ezt? Miért nem tudtuk ezt? Miért erőltettük?
Ott is kommenteltem, erre írogatott nekem privát nagy gúnyosan, de komolyan, Bocsi Viki sem volt ennyire felső tagozatos. Szóval tud rólam. ő is nagy arccal egy hamis, szerepjátszó, nőgyűlölő és végletekig buta valaki, nem értem, hogy praktizálhat, írhat újságot, hogyan hallgathat rá bárki, de nagy erőkkel faragja az ellenzéki hős szerepét. Miközben nettó csúsztatások, tudatlanság, gyávaság, “megosztó véleményem van, elmondom” figyelemkeresés a ténykedése. Meg hát a kilimaxos belecsúfulás, rosszfejesedés, ami sok nőt elér, és akkor lehet mondani, milyen szemetek a pasik, nem mernek bókolni, minek a #metoo (amit két elöl e-vel ír következetesen).
KedvelésKedvelés
Lehet, hogy sok dicsérő szót kapott férfiaktól, és ha már máshogy nem, akkor így, jó tud az lenni, na… virtuálisan is, mert akkor sokkal több jön.
KedvelésKedvelés
Csak félve kérdezem, ha a nők legkívánatosabb 10%-a és a férfiak legkívánatosabb 10%-a kívánja egymást, akkor hogy lesznek családok/gyerekek/házasságok? És hogy maradnak fent?
Miközben egyetértek azzal, hogy a nem-összeilésben nem szabad bennemaradni, azt is gondolom, hogy csak nagyon ritka az igazi összeillés.
KedvelésKedvelés
Amúgy nagy tévút általában is ez az elméletieskedés a százalékokkal, a blöffszagú társadalommérnökség. Ne dőlj be ezeknek az érveléseknek!
Arra volna szüksége mindenkinek, hogy meggyőződéssel mondhassa:
Nem tudom, mi van a többiekkel, nem tudom, miért ilyen a világ, se megérteni, se változtatni nem tudok rajta. Nem agyalok. Nem kalkulálom, lesem, ítélem meg, más mit csinál. Nem vádaskodom. A magánügyük.
De a saját életemért, választásaimért, életminőségemért, lelki egyensúlyomért felelős vagyok!
KedvelésKedvelés
Honnan veszed ezt az “adatot”? Ki méri a kívánatosságot, mi szerint? Ez egy ostoba, életidegen, férfinyavalygós elmélet. Nézz körül, idézz fel boldog párokat, olyan emnbereket, akik egymással folytatott, álomszerűen jó szexről beszéltek. Konszenzusosan szexik voltak mind? Nincs egységes mérce abban, ki a vonzó. Nem a legszebb embereket kívánjuk hevesen, a férfiak sem. És vannak remek, hűvös házasságok is, inkább barátságok. Vannak rövidebb, de fontos kapcsolatok, kétévesek, ötévesek, amelyeket nem húznak el a pokolig, a ridegségig. Sok minden van!
KedvelésKedvelés
El kell olvasnom még egyszer a bejegyzést, hogy értsem honnan jön ez, hogy a “a nők legkívánatosabb 10%-a és a férfiak legkívánatosabb 10%-a kívánja egymást”.
KedvelésKedvelés
Nem onnan veszi. Csak továbbgondolta és antifeminista érvekkel összekutyulta azt a nagyon egyszerű gondolatot, hogy mi nők (is) azzal szexelünk, akire vágyunk, mással nem, továbbá hogy a szex nem árucikk és cserealap, sőt, nem is gesztus.
KedvelésKedvelés
Csak blöfföltem egy számot. Arra akartam utalni, hogy a társadalom nagy része, mindkét nemet érintve, szerintem nem szexi.
KedvelésKedvelés
“Csak továbbgondolta és antifeminista érvekkel összekutyulta azt a nagyon egyszerű gondolatot, hogy mi nők (is) azzal szexelünk, akire vágyunk, mással nem, továbbá hogy a szex nem árucikk és cserealap, sőt, nem is gesztus.”
Távol áll tőlem az antifeminizmus, és normálisnak tartom, hogy nők és férfiak egyformán azzal szexelnek, akivel vágynak. De a kevesebb kompromisszumból következik a kevesebb párkapcsolat/házasság. (Nem, nem kívánom nőknek, hogy kössék meg az anyáik-nagyanyáik által anno megkötött rossz kompromisszumokat, anyagi előnyökért, biztonságért, “végre elkeltem”-ért, bármiért)
KedvelésKedvelés
Neked valahogy mégis ez lett a legfontosabb gondolatod.
KedvelésKedvelés
(Én azt mondanám: kit érdekel, ha kevesebb lesz a kapcsolat?!)
KedvelésKedvelés
Na de a gyerekszületés! a nemzettest törzsöke!!! a társadalom érdeke! a nyugdíjrendszer!
és a nők boldogsága, akik panaszkodnak, hogy hova tűntek a rendes pasik!
KedvelésKedvelés
Igen, ez szerintem fontos. Régen Átlag Béla és Átlag Ági (50-100 éve?) összejött, gyerekük lett, családban éltek. Megkötötték az életük kömpromisszumát, és átlagos partnerrel élték le az életet.
Ha a tökéletest keresik/várják, akkor ugyanők egyedülállóan, gyerek nélkül élik végig életüket. Nem tudom, hogy mi lesz hosszútávon ebből a jelenségből, nem tudom, hogy baj-e, de szerintem ide vezet
KedvelésKedvelés
Amit írsz, fontos.
EZÉRT volt régen több házasság és jóval kevesebb válás.
Nem voltak lehetőségek, álmodni sem mertek a nők nyugalomról, saját lényegű életről, önmaguk eltartásáról, a cselédség és a páros magány volt a norma.
Nem a tökéletest keressük, ez tök igazságtalan, hanem akivel megéri. Akivel az egyenleg nem negatív. Azt, akivel nem langyos és nem pokol az élet. Hamis a dilemmád. az a tökéletes, aki nem erőszakolja a szexet, nem ápolatlan, nem sunyi, nem éli fel az erőforrásaimat, nem oktat ki, nem szolgáltatja ki magát, esetleg még vonzódom is hozzá? Ne már. Micsoda rettegés van itt is, máshol is attól az egyszeráű ténytől, hogy
nekünk, nőknek is van ízlésünk, tvonazlmunk, és nem jó azzal, akivel nem jó.
Hogy ne erőltessétek már se az ismerkedést, se a szexet, mert az erőltetés a nemierőszak-kultúra (rape cultutrre) terméke. Ezt külön mondani kell?
Amúgy nem feltétlenül keresünk senkit: nem csak párkapcsolatban lehet élni. Ezt a társadalom tanította meg mindenkinek, hogy azt keresni, arra sóvárogni, arról ábrándozni, úgy élni, hiányában panaszkodni… benne meg kikészülni, ezt viszont a valóság tanította.
KedvelésKedvelés
És ez baj?
Mi a fontos?
Mi egy párkapcsolat funkciója számodra?
Várj: nem a nődé, a kapcsolaté…
Alapfogalmaink különböznek.
KedvelésKedvelés
Miért olyan nagy baj, ha nem születik gyerek?
KedvelésKedvelés
“Nem a tökéletest keressük, ez tök igazságtalan, hanem akivel megéri. Akivel az egyenleg nem negatív”
Igaz. És az egyenleg másik oldalán az áll, hogy mennyire vágyik az ember kapcsolatra, mennyire tud-szeret egyedüllenni.
Én nem szeretek egyedül lenni, nem szeretem a magányt
KedvelésKedvelés
Nem egyenlet, hanem egyenleg. Végösszeg, csak ez nem szép metafora. Eredő is lehet.
Nincs másik oldala.
Az egyedüllét nem magány, ezen a héten, a blogszülinap nélkül, én kilencféle baráttal és emberrel vegyülök/-tem intenzív élményekbe.
KedvelésKedvelés
Arról nem beszélve, hányan élik meg a magányt párkapcsolatban.
KedvelésKedvelés
“És ez baj?
Mi a fontos?
Mi egy párkapcsolat funkciója számodra?
Várj: nem a nődé, a kapcsolaté…
Alapfogalmaink különböznek.”
Nem tudom hogy baj-e.
A párkapcsolat funkciója számomra sokminden, mondjuk a legfontosabb szeretni és szeretve lenni. Munka után este beszélgetni a világ dolgairól, közös programok, jó és sok szex, közös gyerekek felnevelése. Talán ezek..
KedvelésKedvelés
Mi azok vagyunk, akiknek ez a legjobb az egészben, és minden szaron átsegít, márpedig az igen gyakran van, mindig segít kapcsolódni, mindig ráébreszt arra hogy miért élünk együtt.Mert szeretem a sza.
Megérintett minket is a háztartási szex szele, amikor a terhesség végén, szoptatás elején, egy porcikám sem kívánt még egy plusz érintést. A férjemen múlt hogy nem lett ebből baj, sosem éreztette, hogy “dolgom” lenne vele. Ez nagyon becsülöm és méltányolom (utólag, akkor észre se vettem) mert biztos, hogy neki se volt egyszerű. Ha bármilyen formában nyomasztott volna, biztos hogy óriási kiborulás és elhidegülés lett volna, abban a lelkiállapotban elég volt nekem akkor önmagam nyomasztásával megküzdeni.
Egyébként szerintem az a szex, amiről beszélni kell, az már menthetetlenül meghalt. Nem verbális, nem logikus műfaj.
KedvelésKedvelik 1 személy
A nyomasztás, problémázás másodlagos vágyölő hatását nem is írtam bele! Fontos nagyon.
KedvelésKedvelés
Igeeen, amitől a nyomokban létező vágy is befagy.
KedvelésKedvelés
Nekem nagyon tanulságos volt, mikor barátnőm férje utólag elmesélte, hogy a terhesség utolsó 3 hónapjában már egyáltalán nem volt szex, a küszöböt rágta, és elment a paphoz beszélgetni erről, mert volt élő kapcsolatuk amúgy is, a pap pedig döbbenten hallgatta, mert hogy erről azelőtt soha senki nem beszélt neki (70 körül volt az atya). Ezen nem lepődtem meg, inkább azon, hogy talán sok fiatal férfi játssza a gondos családapát, de képtelen hónapokat várni a gyerek születése miatt a szexszel, és vagy ezért, vagy a tömeges éretlenség miatt, de elképesztő mennyiségben válnak el nagyon pici gyerekkel emberek, akik látszólag akartak gyereket. Biztos nagyon komplex, de azért az szánalom, hogy ha fél év kimarad, ki kell készülni.
Fogalmam sincs, hogy férfiak megosztják-e egymással, hogy a nagy pocakos feleséggel nincs szex, szülés után sem feltétlenül van hónapokig, ezt ki kell bírni, felnőttek vagyunk. (Én mondjuk pont mindig akartam volna, de az más lapra tartozik…)
KedvelésKedvelik 1 személy
Ezt nem értem, mi az, hogy szex? “el van tiltva a szextől” Annyi mindent lehet csinálni, mi nagyon aktívak voltunk mindkét kicsi várása idején. A legszebb élményeim, azt hiszem.
KedvelésKedvelés
Ezt akartam kérdezni. Hogy a “kimarad” az az, hogy mindenki állig gombolt pizsamában, egymásnak hátat fordítva alszik? Vagy nincs behatolás, vagy mi “marad ki”?
KedvelésKedvelés
A szoptatás nekem mindkét esetben konkrétan legyalulta a libidómat.
KedvelésKedvelés
Nem az eltiltás miatt. A terhesség utolsó szakaszában még nagyon sok mindent lehetett kiélvezni, de a szülés és a szoptatás konkrétan kinyírta a libidómat. Túl sok volt az értintés. Úgy éreztem magam hogy egész nap tapogatva vagyok, pedig csak szoptattam és hordoztam egész nap. El se tudtam volna képzelni hogy örömöm legyen a szexualitásban. A szexuális lényem tetszhalott volt fél évig biztosan.
KedvelésKedvelés
Azt nem írtam, hogy el van tiltva, hanem hogy a nő egyáltalán nem kívánta, és máshogy sem, a behatoláson kívül sem volt semmi. Szerintem van ilyen, írják itt is, többen. Szülés után két hónapig én sem kívántam semmilyen testi érintést a gyerekén kívül, de utána igen.
KedvelésKedvelés
“A behatoláson kívül nem volt semmi” de érdekes, én pont fordítva hittem/értettem. Köszi, most már értem.
Kíváncsi vagyok, ha ergyszer én leszek így, milyen lesz. Hogy vajon ölelést se? Olyan nehéz elképzelni.
KedvelésKedvelés
Katolikus neveltetéssel a hátam mögött nem győzök csodálkozni azon, hogy olyan hetvenéves, cölibátusban élő embereknek kéne elmondani ezeket a problémákat gyakorló katolikusként, akinek hivatalból azt kell vallaniuk, hogy a nemzés lehetőségét ténylegesen kizáró szexuális tevékenységek bűnösek. Nem is teszik meg sokan ezek szerint, ha sose hallott még korábban erről a problémáról…
KedvelésKedvelik 1 személy
kívül SEM
KedvelésKedvelik 1 személy
Nem tudom, hogy másnak volt-e ilyen élménye, de a harmadik szülésem után volt majd egy egész évem, amikor úgy éreztem, hogy burn out-ban szenved a vaginám. Elötte ilyet soha nem tapasztaltam. Vágytam szexre, de csak behatolás nélkül, mert semmit sem akartam elviselni odabent. Pontosabban az csak egy kibírás lett volna, de nem élvezet. A normál állapotom persze visszatért, de azóta se tudok tampont használni.
Azt hiszem, a fogantatásnak is köze lehet ehhez, mert az ö érkezése váratlanul ért és már egy új életszakasz igérete elött álltam.
Azt nem tudnám megmondani, hogy a kapcsolatomat rontotta-e ez az egy év, mert már a harmadik gyerek elött is lefelé tartott. Ha nem volt köztünk semmiféle szex, akkor az nem a konkrét behatolás hiánya miatt volt.
KedvelésKedvelés
Nekem az öt szeretetnyelv jutott eszembe, ahol a társ “intimitás” nyelvét kéne “beszélni”, ha jó akarnék lenni hozzá. De mi van, ha mondjuk megsimogatom, lágyan átölelem, ő meg rögtön a bugyimban van? Hogy lehet így kedveskedni? És szerintem a “szexmegvonás” nem azért van, hogy a férfit büntessem, hanem azért, mert nekem lenne büntetés, ha lenne szex.
KedvelésKedvelés
Ú, ez pontos, kösz.
KedvelésKedvelés
Ez mekkora sunyi trükközés, hogy “neki az intimitás a szeretetnyelve”, add meg neki! Akkor legyél kívánatos, és válassz olyat, barátom, akinek szintén az intimitás a szeretetnyelve. És ugyanannyira.
KedvelésKedvelés
Az öt szeretetnyelv között nincs “intimitás”. Testi érintés van, de a könyv (Gary Chapman) hangsúlyozza, hogy ez nem szexuális jellegű, a szexualitást ezektől külön kezeli, sőt hangsúlyosan felhívja a másik fél figyelmét is, hogy a kedves hátsimogatás nem feltétlenül felhívás keringőre. Az persze sunyi dolog, ha valaki ebből kiindulva a saját szexkicsikarását akarja tudományosan megalapozni.
KedvelésKedvelik 1 személy
Elnézést Chapman doktortól, hogy “továbbgondoltam”. Régen olvastam, és más sok minden összecsúszott.
Még egy film jutott eszembe (Anya -Mother), ahol a frissen elvált pasi visszaköltözik nemrég özvegy anyjához, mert úgy gondolja, hogy az anyjának szüksége van rá. De anyuka végre a maga életét élné, és felbukkan egy pasi is, hogy együtt víkendezzenek, de az anyuka lemondja a programot. A fiú szabadkozik, hogy nem akart problémát okozni, nyugodtan elmehetett volna, nem tudta, hogy a pasival intim kapcsolatban vannak. Anya válasza: Nem vagyunk intim kapcsolatban, csak szeretkezünk. Ez annyira találó mondat volt, de még akárkinek elmeséltem, nem értette
KedvelésKedvelés
Kár, hogy csak mostanra értettem meg én is, amiről (többek között) a poszt szól.
Hogy a szex nem valaminek a jutalma. Nem udvarlásnak, kedvességnek a jutalma. Annak visszamosolygás, viszontkedvesség a jutalma. Nem lehet pénzzel (ezt azért könnyű férfiként megtanulni),sem jófejséggel, szívességgel (ezt viszont csak sokára tanultam meg) szexet érdemelni. Ápoltsággal, szép testtel lehet az, hogy egy nő vonzódjon hozzám, akkor viszont az első perctől. Hát, most már én is tudom…
KedvelésKedvelés
Jobb későn, mint soha…
KedvelésKedvelés
Még pont féltávnál.. 🙂 (40)
KedvelésKedvelés
Hát—-kedves Tamás, én meg úgy látom, szexet “érdemelni” azt nem lehet. Az megtörténik. Vagy nem. Vágytárgynak lenni – na azt se lehet “érdemelni”, se “kiharcolni”, se “megdolgozni érte. Az van. Vagy nem. Húszévesen vagy hatvanpluszosan, címlapra kívánkozóként vagy megőszülve, némi táskával a szeme alatt. Összevillanás van alkalmatlan helyen, időben és helyzetben, miközben tömegek élik meg, hgoy az ún. “megfelelő” helyzetben tökéletes, fülsiketítő csönd, a nagy büdös semmi. (vannak tűzijátékok, amik nem és nem működnek laboratóriumi környezetben…)
…és a tartós, őszinte, esetleges hullámzása ellenére fontos kapcsolat..azt meg meg kell becsülni (akinek van, annak nyilván azért, mert megbecsüli, ezért nem játszmázik, aláz, basáskodik, kutyába vesz meg stb), attól függetlenül hogy épp villan-e aznap.
Én úúgy örülök, hogy egy rakás közhasználatú játszmából valahogy kimaradhattam, és úúgy örülök, hogy másból meg nem maradtam ki, aminek a megtapasztalása alapján leírhattam ezeket.
KedvelésKedvelés
Igen, rossz szóválasztás volt a szex “kiérdemlése”, én is ezt írom, hogy az nem “fizetség” semmire. Sokáig nem tudtam ezt, vagy ha tudtam is, nem értettem meg igazán
KedvelésKedvelik 1 személy
Komment.
“na, neked se volt soha libidód!
(teljes joggal sértődik halálra az a feleség, élettárs, barátnő akit a társa nem próbál meg rávenni egy összebújásra! “Mi van, kurvázol! Van valakid, hogy már nem is próbálkozol?”)”
KedvelésKedvelés
“Rávenni”
Rábírni
Nyami
KedvelésKedvelés
Szerintem én most értettem meg, hogy mit jelent a szex egy felnőtt párkapcsolatban. Hogy mennyire sava-borsa annak a vonzalomnak, ami kölcsönös, és milyen sok feszkót ki lehet hagyni, mert olyan összhangot és nagyvonalúságot tud adni, ami átrepít a pitiáner konfliktusok fölött.
KedvelésKedvelés
“Ezt a társadalom tanította meg mindenkinek, hogy azt keresni, arra sóvárogni, arról ábrándozni, úgy élni, hiányában panaszkodni… benne meg kikészülni, ezt viszont a valóság tanította.”
Igen, és eljutnak odáig, hogy kívànjàk a hàzastàrs halàlàt, mert csak így tudnak megszabadulni tőle. Ez is tabu, de hànyan élhetnek így?
KedvelésKedvelés
Nem szekszelünk és nem is vagyunk intim kapcsolatban. Adóstársak vagyunk.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: a saját életünket éljük | csak az olvassa — én szóltam
Szia Éva! Sziasztok!
Nagyon jó ez a poszt (is).
50 éves nő vagyok.
Magamba néztem :). 17 éves korom óta szeretek szeretkezni. Sokféle férfira tudok vagyni, a férfiak nagy többsége megmozgatja a fantaziamat, felkelti vagyamat :P, lehet a buszsofőr, lehet a kollégám, lehet a szomszéd, a haver stb. Volt olyan rovid idoszakom, mikor igazi érzelem nélkül “engedtem vagyaimnak” és ez is jó volt, máshogyan jó, de nem az igazi.
Ezen kívül viszont csak akkor és annak, aki kierdemelte, hogy velem szeretkezzen. Nemcsak azzal, hogy “lelke mélyén” szeret, hanem hogy mellettem áll, törődik velem…tettekkel is szeret. Ha a vágy kölcsönös volt és én még szerettem is, de ő nem…akkor nem.
A vágy elmulasarol nincs tapasztalatom. Aki egyszer felebresztette, azzal most is jó lenne…de nem teszem, mert nem érdemli meg.
KedvelésKedvelés
Örülök, hogy itt vagy, szerintem a többieknek is megerősítő, hogy leírtad a tapasztalatodat.
KedvelésKedvelés
Nagyon át tudom érezni ennek a bejegyzésnek minden szavát… én azt hittem, hogy az én házasságom sosem fog majd kiüresedni, sosem fog elmúlni a kezdeti nagy boldogság, amiben oly sokáig úsztam… 19 voltam amikor egy álmos vidéki városkából felköltöztem Pestre, kinyílt előttem a világ, és mélységes szerelem szövődött köztem és az egyik egyetemi csoporttársam között… Neki már volt pár kapcsolata, de nekem Ő volt az első, és még most sem vagyok benne biztos, hogy nem az utolsó… sokáig vártunk a szeretkezéssel, mert semmit nem akartam elkapkodni, Ő pedig türelmes és figyelmes volt velem…
Később aztán közös albérletünk lett, ahol a kapcsolatunk újabb mélységekkel gazdagodott….rengeteg közös álmunk volt, amiket rendre meg is valósítottunk. Bohém nyári éjszakák, stoppolások külföldre, sátorozások az érintetlen természet lágy ölén… majd egy festőien romantikus lánykérés, és fél évre rá esküvő… Bár voltak néha hullámvölgyek, nehézségek, próbatételek, de egy stabil, erős szövetségben éltünk, a szerelem puhaságában… a harmincadik szülinapomon bejelenthettük a családjainknak, hogy várandós vagyok…
A terhesség második felében viszont már nem kívántam a szexet, főleg, hogy mindig is volt bennem egy erős félelem attól, hogy szövődmények lépnek fel a babavárás alatt… de végül lassan másfél éve életet adtam a kislányunknak… viszont továbbra sem kívántam a férjem közeledését, teljesen elteltem a gyermekem közelségével… Kedvesem nagyon megértő és tapintatos volt, mindig mondogatta, hogy most elsősorban Anya vagyok és csak másodlagosan Feleség…
Aztán ahogy a csemeténk cseperedni kezdett újra felébredt bennem a vágy férjem iránt.. de Ő már nem volt olyan lelkes és felszabadult, mint korábban… ezt az intuícióim azonnal meg is mutatták nekem, de még vártam egy kicsit mielőtt rákérdeztem volna az okára. Olyan szöveggel tagadott, hogy csak fáradt és feszült a munkaügyei miatt… de nekem gyanús volt, ezért megnéztem a telefonját egyik este amikor zuhanyzott, és rá is találtam az összes bizonyítékra… megcsalt, és ráadásul az egyik közös munkatársunkkal. Sőt, már a terhességem alatt is járt kurvákhoz. Nagyon el vagyok keseredve, de nem akarok válni, hiszen közös munkahelyünkön vállt vállnak vetve építjük a vállalkozásunkat, és én még mindig szeretem… de nem akarom hogy a gyermekem úgy nőjön fel, hogy csak ridegséget talál a meleg családi tűzhely romjai között…
KedvelésKedvelés
Gratulálok, igazi tiszteletteljes, érett gesztus a telefonnézegetés, meg a történet is olyan életszagú minden részletében, a szóhasználat és a didaxis… talán nem is egy szexet zsaroló tohonya férj írta, aki nem tudja, hol a csikló.
KedvelésKedvelés
Visszajelzés: és mi van a monogámiával? | az igazi. hamisítják!
Minden szóból sugárzik a demagógia, a demencia és az abszolút hozzá nem értés. A mondatból világosan látható a szerző ügyetlensége, amatőr volta. A többit inkább ki sem emelem, tanuljon saját kárán.
KedvelésKedvelés
Így jártam! Különösen demens, az vagyok.
:DDDDD
Te ki vagy, mit szeretnél, mit fogtál fel ebből?
KedvelésKedvelés
Arra törekedtem, hogy minél egyszerűbben osszam meg a dilemmámat a blog közösségével, az azt megmagyarázó történetet pedig olvasmányosan próbáltam átadni…
A telefonnézegetés régi trükk, van egy erős gyanúm, hogy családok millióival esett már meg valami hasonló, szerte a világon… én nem éreztem bűntudatot, lelkiismeret furdalást, hiszen ha nem teszem meg ki tudja meddig lappangott volna a felszín alatt a lassan terjedő repedés magyarázata a kapcsolatunkban…
Bár amikor kamaszkoromban kezdtem felfedezni a testemet nehezen találtam a csiklómat,.most már megvan 🙂
KedvelésKedvelés
Nem sikerült olvasmányosan átadni. Helyette egy rettentő modoros, hamis, másoktól tanult beszédmódot alkalmaztál. Messziről bűzlik, akkora kamu, az összes meseszerű, F kategóriás forgatókönyvi elemmel és a végső, bénácska erkölcsi tanulsággal.
Senki nem fog félelemből, nyomás alatt szexelni olyannal, akit nem kíván, éspedig hevesen nem kíván, amire csak akkor lesz képes, ha ő maga önbizalomteli és nem agyongyötört, ha nem bántják, nem használják, zsarolják, a másik szexi és figyel rá és jó vele az ágyban.
Trükk? Értelmes, méltó ember nem ront bele a másik privát szférájába, nem kezeli a másikat tulajdonaként. Fullgáz, akárhányan csinálják. Se a telefonja titkával, se a hűséggel nem tartozik senkinek.
KedvelésKedvelés
Sajnálom hogy nem tudtam megfelelni az igényszintednek, fáj a szívem érte, hiszen szeretem a munkásságodat… az élet néha kissé klisés forgatókönyveket ír, dehát ez van… örülök, hogy Te annyira mélyen ismered minden olvasód lelkét, hogy a szóhasználatukból komplett élettörténeteket kerekítesz ki… igazán hiánypótló alakja vagy a szakmának, minden megnyilvánulásoddal, azt kell hogy mondjam…
KedvelésKedvelés
Köszönöm! 🙂 De nem kell az én éles stílusérzékem a fullkamu felismeréséhez, bárkinek feltűnik. Ne erőltesd tovább, ez nem jött össze. Nem tudom az igazi történetet, csak a motivációt, de hogy a fentiből egy szó sem igaz, az tuti.
Lesz most két poszt, szeretettel ajánlom!
KedvelésKedvelés
Köszönöm az ajánlást.
Ez egy stílusgyakorlat volt, eléggé eltaláltam asszem…
KedvelésKedvelés
🙂
KedvelésKedvelés